Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0238/2019Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0238/2019
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a méltányos adózásról a digitalizált és globalizált gazdaságban: BEPS 2.0

12.12.2019 - (2019/2901(RSP))

a B9-000040/2019. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján

Irene Tinagli
a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében


Eljárás : 2019/2901(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0238/2019
Előterjesztett szövegek :
B9-0238/2019
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B9-0238/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a méltányos adózásról a digitalizált és globalizált gazdaságban: BEPS 2.0

(2019/2901(RSP))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. és 13. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., 108., 113., 115. és 116. cikkére,

– tekintettel az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) foglalkozó 2015-ös cselekvési tervére, különösen pedig annak 1. intézkedésére,

– tekintettel a gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások kezelésére irányuló konszenzusos megoldás kidolgozásáról szóló, 2019. május 29-i OECD-munkaprogramra,

– tekintettel az OECD 2019. október 9-i, illetve 2019. november 8-i „Titkársági javaslat az első pillérrel kapcsolatos egységes megközelítésre vonatkozóan”, illetve „Globális adóalap-erózió ellenes javaslat – második pillér” című nyilvános konzultációs dokumentumaira (mindkettő az OECD-titkárság javaslata),

– tekintettel a TAXE bizottság feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló 2015. november 25-i állásfoglalására[1], a TAX2 bizottság feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására[2], a PANA bizottság Tanácshoz és Bizottsághoz intézett, a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követő, 2017. december 13-i ajánlására[3], valamint a TAX3 bizottság pénzügyi bűncselekményekről, adókijátszásról és adókikerülésről szóló 2019. március 26-i állásfoglalására[4],

– tekintettel a Bizottságnak szóló, a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló ajánlásokat tartalmazó, 2015. december 16-i állásfoglalására[5],

– tekintettel a fent említett európai parlamenti állásfoglalások nyomán a Bizottság által elfogadott nyomonkövetési intézkedésekre[6],

– tekintettel a G7, a G8 és a G20 nemzetközi adózási kérdésekben tartott csúcstalálkozóinak eredményeire,

– tekintettel a Nemzetközi Valutaalap „Vállalati adózás a globális gazdaságban” című szakpolitikai dokumentumára[7],

– tekintettel az oknyomozó újságírók által nyilvánosságra hozott számos esetre, mint amilyen például a LuxLeaks, a panamai dokumentumok, a Paradise-iratok és újabban a cum-ex botrányok, valamint a különösen Dániában, Észtországban, Németországban, Lettországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban bankokat is érintő pénzmosási ügyek,

– tekintettel „A digitalizáció hatása a nemzetközi adóügyekre: Kihívások és megoldások” című tanulmányára[8],

– tekintettel a Bizottság „agresszív adótervezési mutatókra” vonatkozó tanulmányaira,[9]

– tekintettel a TAX3 bizottság által a szakértőkkel tartott 34 meghallgatáson, valamint a biztosokkal és miniszterekkel tartott eszmecseréken és az Amerikai Egyesült Államokban, Lettországban, a Man-szigeten, Észtországban és Dániában tett tényfeltáró utak során gyűjtött bizonyítékokra,

– tekintettel a jelenlegi jogalkotási ciklusban bevezetett korszerűsített és szilárdabb társaságiadó-keretre, nevezetesen az adókikerülés elleni irányelvekre (ATAD I[10] és ATAD II[11]),

– tekintettel a Bizottság elfogadásra váró javaslataira, különösen a közös (összevont) társaságadó-alapról (K(Ö)TA)[12] szóló javaslatra, a digitális vállalkozások adózásáról szóló intézkedéscsomagra[13] és az országonkénti nyilvános jelentéstételre (CBCR) vonatkozó javaslatra[14], valamint a Parlament e javaslatokról alkotott álláspontjára,

– tekintettel a vállalkozások adózásával kapcsolatos magatartási kódexről szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott állásfoglalásra[15], valamint a magatartási kódexszel (vállalkozások adózása) foglalkozó csoport ECOFIN Tanácsnak készített rendszeres jelentéseire,

– tekintettel a különösen a finanszírozási és befektetési műveletekre irányadó uniós jogszabályokban az adókikerüléssel szemben bevezetett új követelményekről szóló, 2018. március 21-i bizottsági közleményre (C(2018)1756)[16],

 

– tekintettel a Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos vizsgálataira és határozataira[17],

– tekintettel az eredményes adóztatás külügyi stratégiájáról szóló, 2016. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2016)0024)[18], amelyben a Bizottság többek között példamutatásra szólította fel az EU-t,

– tekintettel az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékéről szóló, 2017. december 5-i tanácsi következtetésekre,

– tekintettel a digitális gazdaság adóztatás jelenlegi helyzetéről szóló, 2019. október 28-i elnökségi feljegyzésre,

– tekintettel az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló, 2015. július 8-i állásfoglalására,[19]

– tekintettel az „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című, 2019. január 15-i bizottsági közleményre (COM(2019)0008),

– tekintettel a digitális korra felkészült Európáért felelős ügyvezető alelnök, az emberközpontú gazdaságért felelős ügyvezető alelnök, valamint a gazdasági ügyekért, a monetáris politikáért és az euróért felelős biztos megbízóleveleire és meghallgatásaira[20],

– tekintettel a „Méltányos adózás a digitalizált és globalizált gazdaságban. BEPS 2.0” címmel a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000040/2019 – B9-000040/2019),

– tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel előfordulhat, hogy a társasági adóra vonatkozó jelenlegi nemzetközi szabályok nem működnek megfelelően, és szükség lehet azok frissítésére, mivel e szabályokat a XX. század elején alakították ki, és nem a digitális gazdaság kihívásaira tervezték, azt eredményezve, hogy az országok egyoldalúan lépnek fel e kihívások kezelésére;

B. mivel a 2008–2009-es pénzügyi válságot, valamint az adókijátszási, agresszív adótervezési, adókikerülési és pénzmosási gyakorlatok újságírók és civil társadalmi szervezetek általi nyilvánosságra hozatalát követően a G20-országok megállapodtak abban, hogy ezeket a kérdéseket az OECD szintjén,  az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos cselekvési terv révén globálisan kezelik, amely az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos projekthez vezetett; mivel az OECD adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó szabályainak alkalmazása különböző szintű részvételt és elkötelezettséget mutatott;

C. mivel az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervnek számos  tekintetben sikerült globális konszenzust kialakítania az adócsalás, az agresszív adótervezés és az adókikerülés elleni küzdelemben; mivel ugyanakkor nem született megállapodás a gazdaság digitalizációja által okozott adóügyi kihívások kezeléséről, aminek következtében „Az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 1. intézkedés – 2015. évi zárójelentés” címmel külön jelentést tettek közzé;

D. mivel az Európai Parlament a TAXE, TAX2, TAX3 és PANA bizottságok állásfoglalásaiban, valamint a közös társaságiadó-alapról szóló véleményében többször is felszólított a nemzetközi társaságiadó-rendszer reformjára az adókijátszás és adókikerülés, valamint a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatos kihívások kezelése érdekében, és felszólította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapodjanak meg egy, az OECD/G20-ak szintjén képviselendő közös európai álláspontról, illetve amennyiben nem lehetséges a nemzetközi szintű megállapodás, akkor lépjenek fel uniós szinten;

E. mivel 2018-ban a nemzetközi megállapodásról folyó tárgyalások során a Bizottság két javaslatot terjesztett elő a digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatban; mivel az Európai Parlament támogatta ezeket a javaslatokat, de azokat a Tanács – néhány tagállam ellenállása miatt – nem fogadta el, ami megakadályozta az egyhangú megállapodást a digitális szolgáltatási adó (dsza) bevezetését jelentő rövid távú megoldásról, valamint a jelentős digitális jelenlétet a társasági adózás kapcsolataként meghatározó, a dsza helyébe lépő hosszú távú megoldásról;

F. mivel a G20-ak pénzügyminisztereitől kapott 2017 márciusi megbízást követően az OECD és a G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszere a digitális gazdasággal foglalkozó munkacsoportján keresztül 2018 márciusában időközi jelentést készített „A digitalizációból eredő adóügyi kihívások” címmel;

G. mivel 2019 májusában az átfogó keretrendszer konszenzusra törekvő munkaprogramot fogadott el – amelyet a G20-ak is jóváhagytak –,  azzal a céllal, hogy 2020 végéig megállapodás szülessen;

H. mivel az átfogó keretrendszer  azt javasolta, hogy a tagok  digitalizációs kihívások kezelésére irányuló javaslatait  két pillérbe csoportosítsák: az első pillér az adóztatási jogok egy új nyereségfelosztási és a nexus-szabályok révén történő elosztására összpontosít, míg a második pillér az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó kérdésekkel foglalkozik, és intézkedéseket vezet be a minimális adószint biztosítása érdekében;

I. mivel 2019. október 9-én az OECD titkársága az „egységes megközelítésre” vonatkozó javaslata alapján nyilvános konzultációt indított azzal a céllal, hogy konszenzust érjen el az első pillérben meghatározott három alternatíváról; mivel 2019. október 18-én a G20-ak[21] üdvözölték az OECD titkárságának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előterjesszék az 1. pillér keretében javasolt egységes megközelítést, de hivatalosan nem támogatták a javaslatot; mivel 2019. november 8-án az OECD titkársága nyilvános konzultációt indított a második pillér szerinti globális adóalap-erózió elleni (GloBE) javaslatról;

J. mivel egy méltányos és hatékony adórendszer kulcsfontosságú az egyenlőtlenség kezeléséhez és garantálja a versenyképesség előfeltételeit jelentő biztonságot és stabilitást, valamint a vállalatok – különösen a kis- és középvállalkozások – közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtését; mivel egy méltányos és hatékony adórendszer a tagállamok számára is elengedhetetlen ahhoz, hogy szilárd politikák végrehajtását lehetővé tevő adóbevételeket biztosítsanak, ami viszont a fokozott stabilitás révén az EU egészének is az előnyére válik;

K. mivel a nominális társaságiadó-kulcsok uniós szinten a 2000. évi 32%-os átlagról 2019-re 21,7 %-ra csökkentek[22], ami 32%-os csökkenést jelent; mivel ez a csökkenés következményekkel járhat az uniós jóléti államok fenntarthatóságára nézve, és átgyűrűző hatást gyakorolhat más országokra; mivel az adópolitikai reformokról szóló 2018-as OECD-jelentés[23] felmérésében részt vevő 38 ország közül 22-ben immár 25% vagy az alatti a kötelező összevont társaságiadó-kulcs, míg 2000-ben ez csak hat országra volt igaz;

L. mivel a Bizottság egyes országjelentésekben bírálta a nemzeti adórendszerek olyan hiányosságait, amelyek elősegítik az agresszív adótervezést, és a Bizottság szerint aláássák az európai egységes piac integritását;

M. mivel ezzel kapcsolatban fokozatos eltolódás történt a multinacionális vállalatok értékláncaiban a materiális javak termeléséről az immateriális javak termelése felé, amit az elmúlt öt évben a beszedett jogdíjaknak és licenciadíjaknak az árukereskedelemhez és a közvetlen külföldi befektetésekhez képest relatív növekedése is mutat (évi majdnem 5%, szemben az utóbbiak kevesebb mint 1%-val) ; mivel egyes multinacionális vállalatok – jelentős digitális jelenlétük és komoly bevételük ellenére – néhány tagállamban szinte egyáltalán nem fizetnek adót jogszerű adótervezési stratégiák alkalmazásával;

N. mivel az adóztatási hatásköröknek  a nemzeti szintről az uniós szintre történő átruházásához a Szerződés módosítására lenne szükség;

A gazdaság digitalizációjából eredő adóügyi kihívások konszenzusos megoldása

1. elismeri az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó cselekvési terv által elért eredményeket és annak az ATAD révén történő uniós végrehajtását, ugyanakkor elismeri, hogy egyes – különösen a globalizációhoz és a gazdaság digitalizációjához kapcsolódó – kihívásokkal még mindig nem foglalkoztak;

2. rámutat arra, hogy az ATAD túllépett az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó cselekvési terven, nevezetesen az EU által ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó új szabályokkal, amelyek lehetővé teszik az adóparadicsomokban parkolt nyereség megadóztatását abban az uniós országban, ahol a multinacionális vállalatok székhelye található; megjegyzi, hogy az ilyen típusú intézkedések korlátozzák az agresszív adótervezést és az adókikerülést;

3. emlékeztet arra, hogy a (K(Ö)TA)-ra vonatkozó uniós javaslatok messze túlmutatnak az OECD ezen alternatíváin uniós szinten is, nevezetesen azzal, hogy eltér a külön jogalany elvétől; emlékeztet a (K(Ö)TA)-val kapcsolatos parlamenti álláspontra;

4. úgy véli, hogy a (K(Ö)TA)-ra vonatkozó uniós javaslatok a vállalatok és a polgárok számára egyaránt előnyösek, mivel egyszerűsítenék az adózási keretet és elősegítenék az adókikerülés elleni küzdelmet; hangsúlyozza a konszolidáció fontosságát a határokon átnyúló tevékenységet folytató uniós vállalkozások adminisztratív terheinek, megfelelési költségeinek és adózási akadályainak csökkentése, valamint a transzferárazással kapcsolatos bonyolult megállapodások szükségtelenné tétele szempontjából; ezért sürgeti a Tanácsot, hogy mielőbb fogadja el e két javaslatot;

5. emlékeztet arra, hogy az EU úttörő szerepet vállalt a digitalizációból eredő adózási kihívások kezelésében, különösen a (K(Ö)TA)-ra, a dsza-ra és a jelentős digitális jelenlétre vonatkozó javaslatok révén;

6. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok nem tudtak közös megközelítést kialakítani a (K(Ö)TA)-ra, a dsza-ra és a jelentős digitális jelenlétre vonatkozóan; megjegyzi, hogy az OECD célként tűzte ki, hogy kezelje a gazdaság digitalizációjával kapcsolatos adóügyi kihívásokat, és 2020 végéig konszenzuson alapuló, hosszú távú megoldást találjon; úgy véli, hogy ezeket a kihívásokat egy globális szintű megoldás tudná a leghatékonyabban kezelni;

7. megjegyzi, hogy potenciális megoldásként egyes tagállamok dsza-ra vagy a jelentős digitális jelenlétre vonatkozó rendelkezéseket hoztak nemzeti szinten, vagy ezek bevezetését fontolgatják, amennyiben az OECD-n és az EU-n belüli tárgyalások eredménytelenek lennének;

8. üdvözli a beruházási keret munkaprogramját, amely fontos lépést jelent egy, az OECD/ átfogó keretrendszeren n belüli, a nemzetközi társaságiadó-rendszer reformjáról szóló, a Parlament kérésének megfelelő nemzetközi megállapodás felé;

9. üdvözli, hogy a több mint 130 országot és joghatóságot tömörítő átfogó keretrendszerben részt vevő valamennyi ország egyenrangú félként vesz részt, hogy együttműködjön az OECD/G20 adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos csomagjának végrehajtásában, és hogy tárgyalásokat folytasson az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó kihívások kezelésére szolgáló közös megoldásokról; emlékeztet azonban arra, hogy a fejlődő országok csak a tárgyalások későbbi szakaszaiban vettek részt az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos folyamatban; üdvözli ezért a folyamatban lévő tárgyalások inkluzív jellegét; emlékeztet a Parlament álláspontjára egy kormányközi adóügyi szervnek az ENSZ keretében történő létrehozásáról;

10. megjegyzi, hogy az OECD titkársága hatásvizsgálatának előzetes megállapításai szerint az első és a második pillér együttes hatása a globális adóbevételek jelentős növekedéséhez, valamint az adóztatási jogok piaci joghatóságok közötti újraelosztásához vezetne; megjegyzi különösen, hogy a második pillér világszerte jelentősen növelné a társasági adóból származó bevételeket; úgy véli, hogy a két pillér nem érintené hátrányosan a befektetési környezet rendkívül fontos kérdését[24]; felhívja a tagállamokat, hogy ragaszkodjanak ahhoz, hogy az OECD terjessze ki hatásvizsgálatainak hatályát a javaslatok különböző változataira és egy olyan elemzésre, amely azt vizsgálja, hogy a kapcsolat hogyan befolyásolná az egyes országok társaságiadó-bevételeit, és hogy ezeket a hatásvizsgálatokat a javasolt reformokra vonatkozó szükséges iránymutatás biztosítása érdekében azok véglegesítését követően tegye közzé;

11. kiemeli az áruk és szolgáltatások szabad mozgását biztosító egységes piac sajátosságait, és ezért úgy véli, hogy minden nemzetközi társaságiadó-reformnak biztosítania kell az egységes piac zökkenőmentes működését, különösen azáltal, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosít valamennyi vállalkozás, különösen a kkv-k számára, többek között annak biztosításával, hogy a vállalatok ott fizessék meg a méltányosan rájuk eső adóterhet, ahol a tényleges és valódi gazdasági tevékenységet végzik, és ahol az értékteremtés történik, és hogy az adóbevételek méltányosan oszoljanak meg a tagállamok között; úgy véli, hogy az egységes piachoz való hozzáférés – amely a világ egyik legnagyobb fogyasztói csoportosulása és amely fokozza az EU versenyképességét – együtt jár az adózási kötelezettséggel;

12. felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a tagállamok közötti egészséges és átlátható verseny feltételeit a növekedés és foglalkoztatás elősegítése érdekében;

Első pillér – Az adóztatási jogok igazságosabb elosztását célzó egységes megközelítés felé

13. üdvözli az OECD titkárságának arra irányuló javaslatát, hogy mindhárom vizsgált alternatívát az első pillérbe egyesítsék, mivel azok az alábbi közös célkitűzésekkel rendelkeznek:

– az adóztatási jogok átruházása arra a joghatóságra, ahol a felhasználó/piac található,

– az adózási nexus új szabályának kidolgozása, amely nem függ a felhasználó/piac joghatóságában való fizikai jelenléttől,

– a multinacionális vállalatok globális nyereségéből történő kiindulás, és a gazdálkodó szervezetenkénti megközelítéstől való eltérés,

– az adórendszer egyszerűsége, stabilizálása és kiszámíthatóságának fokozása a végrehajtás során;

Alkalmazási kör

14. felszólít a digitális gazdaság elkülönített kezelésének mellőzésére, mivel a nemzetközi adórendszer előtt jelenleg álló adóügyi kihívások nemcsak a gazdaság digitalizációja miatt jelentek meg, hanem egy még inkább globalizált gazdasághoz is kapcsolódnak;

15. úgy véli, hogy a reform hatókörének – a kkv-kra nehezedő további és szükségtelen terhek megelőzése mellett – ki kell terjednie minden olyan nagyvállalatra, amelyeknek több tagállamban és harmadik országban legális adótervezési rendszereket használva alkalmuk nyílik az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos gyakorlatok alkalmazására; megjegyzi, hogy az OECD titkárságának jelenlegi javaslata e reform hatókörét az erősen digitalizált vagy a fogyasztóközpontú vállalkozásokra korlátozza, amely koncepció még nincs egyértelműen meghatározva, és amely az agresszív adótervezést alkalmazó multinacionális vállalatok közül csak keveseket érint;

16. javasolja, hogy a működési nyereséget – megvalósíthatósági elemzést követően – a konszolidált pénzügyi beszámolóból származtassák; elismeri azonban, hogy a konszolidált pénzügyi beszámolóra támaszkodva időbeli hiányosságok állnak fenn, és felkéri a tagállamokat, hogy ezt a kérdést az átfogó keretrendszer szintjén folytatott tárgyalások során tisztázzák;

17. megjegyzi, hogy az OECD-titkárság jelenlegi javaslata bizonyos ágazatok, például a nyersanyag-kitermelő ágazat és az alapanyagszektor kizárását irányozza elő, és sürgeti a Bizottságot, hogy e kizárásokat foglalja bele hatásvizsgálatába, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi reform tiszteletben tartsa az EU fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciára vonatkozó kezdeményezését;

18. sürgeti az OECD-t, hogy javaslatában tegyen egyértelmű különbséget az ágazatok és a vállalkozások mérete között;

19. úgy véli, hogy az adózási keretnek képesnek kell lennie arra, hogy egyensúlyt teremtsen a különböző helyzetek, nevezetesen a monopoljáradék és a gyorsan növekvő innovatív vállalatok között;

Új adózási nexus

20. üdvözli az elképzelést, hogy olyan új adózási nexust alakítsanak ki, amely túlmutat az adott országban való fizikai jelenlét fogalmán, és adóztatási jogot biztosít az adott ország számára; úgy véli, hogy az adózási nexust úgy kell kialakítani, hogy az magában foglaljon minden olyan vállalkozást, amely az adott ország fogyasztóival és felhasználóival digitális úton is kapcsolatba kerül;

21. üdvözli azt az elképzelést, hogy dolgozzanak ki egy bevételre vonatkozó országspecifikus küszöbértéket, amely biztosítja, hogy a kisebb gazdaságok is méltányosan részesedjenek az adóztatási jogokból; ezzel összefüggésben emlékeztet a jelentős digitális jelenlétre vonatkozó uniós javaslatra;

22. üdvözli azt az elképzelést, hogy ez az új adózási nexus olyan önálló rendelkezés legyen, amely feleslegessé tenné az összes adóegyezmény felülvizsgálatát;

Az adóztatási jogok új felosztása

23. üdvözli az adóztatási jogok olyan új elosztásának kidolgozását, amely túlmutat a szokásos piaci ár elvén, és amely új adóztatási jogokat biztosít a piaci joghatóságoknak;

24. úgy véli, hogy a szokásos és a nem szokásos nyereség közötti különbségtétel – amely fogalmak még nincsenek egyértelműen meghatározva és csak mesterséges megkülönböztetéshez vezethetnek –, valamint a legtöbb nyereségfelosztás tekintetében a szokásos piaci ár elvén alapuló transzferárképzési szabályok fenntartása az összetettség és bizonytalanság vonatkozásában jelentős terhet ró a vállalkozásokra, különösen az OECD transzferárképzésre vonatkozó iránymutatásai tekintetében; úgy véli, hogy helyénvaló lenne a szokásos piaci ár elvének teljesebb felülvizsgálata; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez lehetőséget teremthet az újonnan elfogadott szabályok megkerülésére;

25. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak tisztázására, hogy az új adózási nexus és az adóztatási jogok felosztása hogyan maradhat érvényben az OECD által javasolt jelenlegi transzferárképzési szabályokkal párhuzamosan; ezért olyan megoldást részesítene előnyben, amely a globális nyereségnek a jelentős és valódi gazdasági tevékenységet és értékteremtést – különösen az értékesítést, az alkalmazottakat, az eszközöket és a felhasználókat – képviselő tényezők alapján történő részleges felosztását mozdítaná elő; e tekintetben emlékeztet a K(Ö)TA-ra és a jelentős digitális jelenlétre  – beleértve a K+F-beruházásokra – vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos álláspontjára;

26. üdvözli az adórendszer kiszámíthatósága biztosítására és az új adózási nexus végrehajtásából és az adóztatási jogok új felosztásából eredő esetleges viták korlátozására irányuló szándékot; kéri ezért egy olyan mechanizmus – például egy egyablakos rendszer – megvalósíthatóságának vizsgálatát, amely egyszerűsítené az esedékes adó kiszámítását és megfizetését, és csökkentené mind a vállalatok, mind az adóhatóságok adminisztratív terheit, ugyanakkor megfelelne az adóhatóságok nemzeti kötelezettségeinek; hangsúlyozza azonban, hogy az adórendszer kiszámíthatóságát leginkább olyan egyszerű, világos és harmonizált szabályok megállapításával lehetne elérni, amelyek eleve megelőznék a vitákat; aggodalmának ad hangot az OECD titkárságának a kötelező választottbírósági eljárásra vonatkozó C összegre irányuló javaslatával kapcsolatban, tekintettel a meglévő uniós szintű vitarendezési mechanizmusra[25];

Második pillér – Globális adóalap-erózió elleni javaslat (GloBE)

27. üdvözli, hogy az átfogó keretrendszer tagjai megállapodtak a munkaterv második pilléréről[26], hogy „egy olyan megközelítést térképezzenek fel, amely lehetővé teszi a joghatóságok számára, hogy szabadon határozzák meg saját adórendszerüket, ideértve azt is, hogy legyen-e társasági adó, vagy sem, és hogyan határozzák meg adókulcsaikat, ugyanakkor úgy véli, hogy más joghatóságok is jogosultak az alábbiakban vizsgált szabályok alkalmazására, amennyiben a jövedelmet egy minimális, tényleges adókulcs alatti mértékben adóztatják meg”[27];

28. tudomásul veszi a G7-ek kötelezettségvállalásait, amelyek értelmében „a második pillér keretében a miniszterek egyetértettek abban, hogy a tényleges adóztatás minimális szintje – mint amilyen az Egyesült Államok GILTI-rendszere – hozzájárulna annak biztosításához, hogy a vállalatok megfizessék a méltányosan rájuk eső adóterhet”[28];

29. üdvözli a GloBE-javaslatot, amelynek célja annak biztosítása, hogy a minimális szintű adót ott fizessék meg, ahol értéket hoznak létre, és ahol a gazdasági tevékenység folyik; úgy véli, hogy a 2. pillér intézkedéseinek végső célja az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos fennmaradó problémák kezelése az ártalmas adóverseny megelőzése mellett, nevezetesen az adócsalás, az agresszív adótervezés és az adókikerülés elleni küzdelmet célzó meglévő intézkedéseken felül az indokolatlan, pozitív gazdasági hatás nélküli adókedvezmények nyújtására irányuló nyomás csökkentése révén; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon e jövőbeli minimumkövetelménynek a kötelező társaságiadó-kulcs EU-szerte történő lehetséges általános csökkentésére kifejtett hatását;

30. felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a GloBE-javaslat olyan egyszerű keretet tartalmazzon, amely nem vezet ártalmas adórendszerek kialakulásához; emlékeztet a Parlament azon kérésére, hogy állítsák össze az ártalmas adóintézkedések uniós jegyzékét; kiemeli, hogy a kivételek és mentességek alkalmazása aláásná a GloBE-javaslat szakpolitikai szándékát és hatékonyságát; javasolja, hogy a GloBE-javaslat terjedjen ki az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos 5. intézkedés alá tartozó összes káros adózási gyakorlatra;

31. úgy véli, hogy a GloBE-javaslat olyan óvintézkedéseket tartalmazna, mint például a jövedelem beszámítására vonatkozó szabály, az átállási szabály, az aluladózott kifizetésekre vonatkozó szabály és az adófizetési kötelezettség szabálya; e tekintetben emlékeztet a Parlament ATAD-ról szóló jogalkotási állásfoglalására[29];

32. úgy véli, hogy az adóalapoknak a GloBE-javaslat keretében történő kiszámítását az elfogadott nemzetközi elveknek megfelelően kell végezni az adóalap-erózió, valamint az országok közötti káros verseny elkerülése érdekében, amely azzal a veszéllyel jár, hogy aláássa a minimum adómértékre vonatkozó esetleges döntések hatékonyságát;

33. úgy véli, hogy az OECD/G20-ak szintjén a minimális adókulcsról folytatott megbeszéléseknek magukban kell foglalniuk az ezen adómértékhez kapcsolódó adóalap meghatározásával kapcsolatos megfontolásokat is; úgy véli, hogy a nyereségátcsoportosítás megakadályozása és a káros adóverseny megelőzése érdekében az adókulcs legkisebb alkalmazható mértékét méltányos és elégséges szinten kell megállapítani;

34. úgy véli, hogy a jövedelem beszámítására vonatkozó szabály tekintetében a multinacionális vállalatok székhelye szerinti minden egyes adójogrendszerre vonatkozóan minimális adómértéket kell megállapítani annak érdekében, hogy korlátozzák az agresszív adótervezés folytatásának lehetőségeit, fenntartva ezáltal versenyképes gazdaságunkat;

Következtetések

35. sajnálja, hogy a folyamatban lévő nemzetközi tárgyalásokkal kapcsolatban nincs uniós szintű, közös megközelítés;

36. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az OECD-tárgyalásokra vonatkozóan állapodjanak meg egy közös, ambiciózus uniós álláspontról, biztosítva, hogy az EU egységesen lépjen fel, és jó példával járjon elöl az adóztatási jogok igazságosabb elosztásának és a minimális adómérték biztosítása terén, lehetővé téve a nemzetközi adózási környezetben a méltányosságot az adócsalás, az agresszív adótervezés és az adókikerülés kezelése érdekében;

37. felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást az EU álláspontjának kialakításához; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen hatásvizsgálatot az egyes tagállamok bevételeiről mindkét pillér tekintetében, beleértve a továbbgyűrűző hatásokat is, különösen az EU fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciára vonatkozó megközelítésének védelme érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy megállapításairól tájékoztassa a Tanácsot és a Parlamentet;

38. elvárja, hogy a tagállamok az OECD-vel és a Bizottsággal is megosszanak minden olyan releváns adatot, amely felhasználható a legpontosabb hatásvizsgálatok és a vonatkozó elemzések elkészítéséhez;

39. határozottan ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy érjenek el nemzetközi szintű megállapodást, amelyet ezt követően uniós szinten, a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályok révén ültetnének át; hasonlóképpen támogatja a Bizottság elnökének azon kötelezettségvállalását, hogy uniós megoldást javasol arra az esetre, ha 2020 végéig nem születik nemzetközi megállapodás, feltéve, hogy ez az uniós megoldás nem korlátozódik a digitális vállalkozásokra; tudomásul veszi, hogy egy ilyen megoldás megerősítené az egységes piacot azáltal, hogy olyan minimális adószintet állapítana meg, amely megakadályozná az egyoldalú intézkedéseket;

40. emlékeztet arra, hogy a folyamatban lévő nemzetközi társaságiadó-reform két azonos jelentőségű pillérből áll, és hogy e két pillér kiegészíti egymást; felhívja ezért a tagállamokat, hogy e két pillérről a szükséges reformok egyedi csomagjaként tárgyaljanak;

41. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy készítsék elő a nemzetközi megállapodás eredményének az uniós jogba való beépítéséhez szükséges jogalapot, és a lehető leghamarabb terjesszenek elő jogalkotási javaslatot;

42. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Tanácsban egyhangúságot igénylő jogalap elkerülésének lehetőségét; emlékeztet a Bizottság „Úton a hatékonyabb és demokratikusabb uniós adópolitikai döntéshozatal felé” című közleményében szereplő hozzájárulására, amely ütemtervet javasol a minősített többségi szavazáshoz;

43. hangsúlyozza, hogy a hatékony és átfogó nemzetközi reformnak az átláthatóság mellett kell történnie; üdvözli a Tanács elnökségének arra irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseit, hogy újrainduljanak az országonkénti nyilvános jelentéstételre vonatkozó uniós javaslatról szóló megbeszélések; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács a mai napig nem tudott megállapodni a javaslatra vonatkozó általános megközelítésről; felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb állapodjanak meg egy általános megközelítésről; hangsúlyozza, hogy az országonkénti nyilvános jelentéstétel hatékonyabbá tenné az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS 2.0) kapcsolatos reformot;

44. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az OECD titkárságának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

Utolsó frissítés: 2020. január 8.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat