Eljárás : 2019/2993(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0272/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0272/2019

Viták :

PV 18/12/2019 - 22
CRE 18/12/2019 - 22

Szavazatok :

PV 19/12/2019 - 6.7
CRE 19/12/2019 - 6.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0112

<Date>{16/12/2019}16.12.2019</Date>
<NoDocSe>B9‑0272/2019</NoDocSe>
PDF 133kWORD 46k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a legutóbbi iráni tiltakozások erőszakos leveréséről</Titre>

<DocRef>(2019/2993(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Kati Piri, Jytte Guteland</Depute>

<Commission>{S&D}az S&D képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0271/2019

B9‑0272/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a legutóbbi iráni tiltakozások erőszakos leveréséről

(2019/2993(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira,

 tekintettel a Tanács Iránra vonatkozó, 2019. február 4-i következtetéseire,

 tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), Josep Borrell Fontellesnek a legutóbbi iráni tiltakozásokról szóló, az EU nevében tett, 2019. december 8-i nyilatkozatára,

 tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének az iráni fejleményekről szóló, 2019. november 21-i nyilatkozatára,

 tekintettel a nukleáris megállapodást követően az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására[1],

 tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

 tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra, a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódokról vagy büntetésekről szóló uniós iránymutatásokra, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,

 tekintettel az ENSZ különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló 2019. január 30-i jelentésére,

 tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

 tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), amelynek Irán is részes fele,

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel irániak tízezrei gyakorolták a gyülekezési szabadsághoz való alapvető jogukat, és juttatták kifejezésre egyre fokozódó politikai és gazdasági elégedetlenségüket; mivel ez a tiltakozás lehet az elmúlt 40 év legnagyobb iráni zavargása;

B. mivel az iráni biztonsági erők a tüntetésekkel szembeni, ez idáig legtöbb halálos áldozatot követelő fellépésükben aránytalan eszközöket és erőszakot alkalmaztak a tüntetők ellen, a nemzetközi emberi jogi szervezetek, például a Human Rights Watch jelentései szerint több mint 200 embert öltek meg és mintegy 7000 személyt tartóztattak le;

C. mivel az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatáról szóló ENSZ-alapelvek értelmében a bűnüldöző szervek tagjai csak akkor alkalmazhatnak erőszakot, ha az feltétlenül szükséges, és akkor is csak a jogos rendfenntartási cél eléréséhez szükséges mértékben;

D. mivel az iráni tiltakozások kezdete után az iráni hatóságok öt napon keresztül országosan leállították az internetet, ezzel aránytalan mértékben korlátozva a véleménynyilvánítás szabadságát és az információhoz való hozzáférést;

E. mivel az emberijog-védők, újságírók, ügyvédek és aktivisták továbbra is zaklatásnak, önkényes letartóztatásnak, fogva tartásnak és büntetőeljárás alá vonásnak vannak kitéve munkájuk során; mivel az iráni hírszerzési minisztérium és más erők súlyosan elfojtották a civil társadalmat;

F. mivel a reformpárti ellenzék 77 tagja – főként az Iszlám Irán Részvételi Front tagjai – nyílt nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte a tiltakozások elfojtása során alkalmazott túlzott erőszakot; mivel néhányukat az iráni igazságszolgáltatás elé állították „az Iszlám Köztársaság elleni propaganda terjesztése” miatt, kettejüket pedig, nevezetesen Mohammad Kianús Radot és Mehdi Mahmudiant letartóztatták;

G. mivel az iráni bíróságok rendszeresen nem biztosítanak tisztességes tárgyalásokat, és kínzással kicsikart vallomásokat használnak fel bizonyítékként a bíróságokon;

1. elítéli, hogy Irán széles körűen és aránytalanul erőszakot alkalmaz az erőszakmentes tüntetőkkel szemben, akik mindössze jogos követeléseiknek adnak hangot; hangsúlyozza, hogy az ilyen fellépések elfogadhatatlanok, és sürgeti az iráni hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra a halálos áldozatok és a fogvatartottak teljes számát, folytassanak átlátható vizsgálatokat az állítólagos túlzott erőszak ügyében, beleértve a tüntetők biztonsági erők általi közvetlen megcélzását, és vonják felelősségre az erőszak valamennyi elkövetőjét;

2. felszólítja a hatóságokat, hogy tájékoztassák az összes érintett családot a fogva tartott hozzátartozóik tartózkodási helyéről, és gondoskodjanak arról, hogy a fogvatartottak haladéktalanul tájékoztatást kapjanak az ellenük felhozott vádakról, valamint haladéktalanul igénybe vehessenek jogi tanácsadást és találkozhassanak családtagjaikkal;

3. elítéli az iráni hatóságok azon döntését, amelynek értelmében több mint egy hétre letiltották a globális hálózatokhoz való internet-hozzáférést, amivel akadályozták a kommunikációt és a szabad információáramlást az iráni polgárok körében; hangsúlyozza, hogy az efféle fellépések egyértelműen sértik a szólásszabadságot;

4. hangsúlyozza, hogy mindenkor tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat, köztük a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát, és kéri az iráni hatóságokat, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának;

5. felkéri az EU-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy a két- és többoldalú fórumokon, különösen az EU–Irán magas szintű politikai párbeszéd keretében továbbra is vessék fel az iráni hatóságokkal az emberi jogi aggályokat;

6. felkéri az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában ülésező uniós tagállamokat, hogy hívják össze az Emberi Jogi Tanács rendkívüli ülését az iráni helyzet értékelése céljából, annak érdekében, hogy az független vizsgálatot indítson az országban a tiltakozások kezdete óta elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó állítások ügyében, továbbá felszólítja Iránt, hogy biztosítson teljes körű és korlátlan, a fogvatartási helyekre is kiterjedő hozzáférést a vizsgálatot végző személyek, valamint az ENSZ tisztviselői számára, ideértve a különleges eljárási megbízatásokat is, továbbá kövesse nyomon a tiltakozásokhoz kapcsolódó és azokat követően indított bírósági eljárásokat;

7. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjének, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökének és az iráni Madzslisz tagjainak.

 

[1] HL C 215., 2018.6.19., 86. o.

Utolsó frissítés: 2019. december 18.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat