ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a legutóbbi iráni tiltakozások erőszakos leveréséről
17.12.2019 - (2019/2993(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Anna Fotyga, Bert‑Jan Ruissen, Witold Jan Waszczykowski, Adam Bielan
az ECR képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0271/2019
B9‑0273/2019
Az Európai Parlament állásfoglalása a legutóbbi iráni tiltakozások erőszakos leveréséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a Tanács Iránra vonatkozó, 2019. február 4-i következtetéseire,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), Josep Borrell Fontellesnek a legutóbbi iráni tiltakozásokról szóló, az EU nevében tett, 2019. december 8-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének az iráni fejleményekről szóló, 2019. november 21-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Tanács 2018. április 12-i határozatára a korlátozó intézkedések további 12 hónappal történő meghosszabbításáról az Iránban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések nyomán;
– tekintettel az Európai Unió emberi jogvédőkre vonatkozó iránymutatásaira,
– tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra, a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódokról vagy büntetésekről szóló uniós iránymutatásokra, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,
– tekintettel az ENSZ közgyűlésének az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló 2018. december 17-i, 73/181 sz. határozatára,
– tekintettel az ENSZ különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló 2019. január 30-i jelentésére,
– tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), amelynek Irán is részes fele,
– tekintettel az iráni elnök polgári jogokról szóló chartájára,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Irán valamennyi tartományából, illetve valamennyi etnikai és vallási kisebbségéből tízezrek éltek a gyülekezési szabadsághoz való alapvető jogukkal, és adtak hangot az üzemanyagárak emelkedése miatti anyagi nehézségeiknek;
B. mivel az önmérsékletet szorgalmazó, többszöri nemzetközi felhívások ellenére az iráni biztonsági erők aránytalan eszközöket és erőszakot alkalmaztak a tüntetők ellen, beszámolók szerint több mint 1000 embert gyilkolva meg, akik között kiskorúak is vannak, és akik közül eddig mindössze 500-at sikerült azonosítani, valamint ezreket sebesítettek meg, és még ennél is jóval többeket tartóztattak le;
C. mivel az iráni hatóságok közvetlenül az iráni tüntetések fellángolása után elkezdték megzavarni az internet-összeköttetéseket és a közösségi médiát, ami az internet egész országra kiterjedő, egy héten át tartó leállásához vezetett;
D. mivel a nukleáris megállapodást követően az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2016. október 25-i állásfoglalás[1] hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és Irán közötti kapcsolatok keretében tiszteletben kell tartani az emberi jogokra vonatkozó – többek között az emberi jogok védelmezőivel kapcsolatos – uniós iránymutatásokat;
E. mivel az emberijog-védők, újságírók, ügyvédek és online aktivisták továbbra is zaklatásnak, önkényes letartóztatásnak, fogva tartásnak és büntetőeljárás alá vonásnak vannak kitéve munkájuk miatt; mivel az iráni hírszerzési minisztérium és más erők súlyosan elfojtották a civil társadalmat;
F. mivel az iráni bíróságok rendszeresen nem biztosítanak tisztességes tárgyalásokat, és kínzással kicsikart vallomásokat használnak fel bizonyítékként a bíróságokon;
1. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Irán széles körű és aránytalan erőt alkalmaz erőszakmentes tüntetőkkel szemben, akik mindössze jogos követeléseiket fogalmazták meg; hangsúlyozza, hogy az efféle fellépés elfogadhatatlan, nyomatékosan felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsa az áldozatok és a letartóztatottak számának tisztázását célzó átlátható és hiteles vizsgálatokat, és követeli, hogy az erőszakos tettek valamennyi elkövetőjét vonják felelősségre;
2. követeli, hogy az Iránban a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való jogának gyakorlása miatt jelenleg letartóztatott valamennyi tüntetőt feltétel nélkül engedjék szabadon; kéri továbbá, hogy ügyvédek és nemzetközi megfigyelők akadálytalanul látogathassák a tiltakozások során letartóztatott valamennyi személyt, valamint hogy a fogvatartottak kilétéről tájékoztassák a nemzetközi közösséget;
3. határozottan elítéli Irán azon döntését, amelynek értelmében több mint egy hétre letiltotta a globális hálózatokhoz való internet-hozzáférést, amivel akadályozta a kommunikációt és a szabad információáramlást az iráni polgárok körében; hangsúlyozza, hogy az efféle fellépések egyértelműen sértik a szólásszabadságot;
4. hangsúlyozza, hogy mindenkor tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat, köztük a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát, és kéri az iráni hatóságokat, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának;
5. a tüntetők elleni erőszakos fellépésre és az alapvető emberi jogok figyelmen kívül hagyására való tekintettel hangsúlyozza, hogy alaposan át kell gondolni az Unió Iránnal szembeni politikáját;
6. felszólítja Iránt, hogy működjön együtt az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadóval, beleértve azt is, hogy engedélyezi az országba való belépését;
7. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjének, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökének és az iráni Madzslisz tagjainak.
- [1] HL C 215., 2018.6.19., 86. o.