ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNYbenyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően a legutóbbi iráni tiltakozások erőszakos leveréséről
17.12.2019 - (2019/2993(RSP))
benyújtva az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Luisa Porritt, Klemen Grošelj, Christophe Grudler, Moritz Körner, María Soraya Rodríguez Ramos
a Renew képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0271/2019
B9‑0274/2019
Az Európai Parlament állásfoglalása a legutóbbi iráni tiltakozások erőszakos leveréséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, többek között legutóbbi, Iránról , különösen a nőjogi jogvédők és a bebörtönzött uniós kettős állampolgárok helyzetéről szóló, 2019. szeptember 19-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Josep Borrell Fontellesnek a legutóbbi iráni tiltakozásokról szóló, az EU nevében tett, 2019. december 8-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének az iráni fejleményekről szóló, 2019. november 21-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Tanács 2018. április 12-i határozatára a korlátozó intézkedések további 12 hónappal történő meghosszabbításáról az Iránban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések nyomán,
– tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a halálbüntetésről, illetve a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódokról vagy büntetésekről szóló uniós iránymutatásokra, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), amelynek Irán is részes fele,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2018. december 17-i határozatára,
– tekintettel az ENSZ különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2019. január 30-i jelentésére,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,
– tekintettel a gyermek jogairól szóló 1924. évi Genfi Nyilatkozatra és annak az ENSZ Közgyűlése általi 1959-es elfogadására,
– tekintettel az iráni elnök polgári jogokról szóló chartájára,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Irán valamennyi tartományából, illetve valamennyi etnikai és vallási kisebbségéből tízezrek éltek a gyülekezési szabadsághoz való alapvető jogukkal, és adtak hangot az üzemanyagárak legalább 50%-os emelkedése miatti anyagi nehézségeiknek;
B. mivel az Amnesty International szerint a tiltakozások során legalább 304 embert – köztük kiskorúakat – öltek meg, és több ezer tiltakozót, valamint újságírókat, emberijog-védőket és diákokat tartóztattak le; mivel az iráni hatóságok nem tették közzé a halálos áldozatok hivatalos számát; mivel az iráni hatóságok törvénytelenül tartanak fogva több ezer békés tüntetőt, és nem hajlandók pontos tájékoztatást adni a fogvatartottak hollétéről, és egyes esetekben erőszakos eltüntetéseket hajtottak végre; mivel a civil társadalom beszámolói szerint a fogvatartottak egy részét kínzásnak és a rossz bánásmód egyéb formáinak vetik alá;
C. mivel az elmúlt hetekben számos, a feltételezések szerint korábban az iráni biztonsági erők által fogva tartott tüntető holttestét találták meg folyókban, mocsarakban és tavakban; mivel az iráni hatóságok megtagadták az áldozatok holttestének átadását az érintett családoknak;
D. mivel iráni félkatonai csoportok és különleges erők a Huzisztán tartomány Mahshahr városába menekülő fegyvertelen tüntetőkre rontottak, több mint 100 embert megölve;
E. mivel az etnikai kisebbségek az iráni lakosság 40%-át teszik ki; mivel az iráni etnikai kisebbségek a mollák rezsimjének első áldozatai közé tartoznak;
F. mivel az iráni hatóságok az Irán-szerte zajló tüntetések közvetlen következményeként blokkolták az internetkapcsolatot, széles körű zavart okozva az online kommunikációban és szolgáltatásokban; mivel ezek a korlátozások az iráni hatóságok jellemző működési módját jelentik, amelyek célja, hogy társadalmi zavargások idején megakadályozzák az országon belüli online kommunikációt, ezáltal megsértve az Iránon belül és kívül élő valamennyi iráni véleménynyilvánítási szabadságát;
G. mivel a nukleáris megállapodást követően az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2016. október 25-i állásfoglalás[2] hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és Irán közötti kapcsolatok keretében tiszteletben kell tartani az emberi jogokra vonatkozó – többek között az emberi jogok védelmezőivel kapcsolatos – uniós iránymutatásokat;
H. mivel az emberijog-védők, újságírók, ügyvédek és online aktivisták továbbra is zaklatásnak, önkényes letartóztatásnak, fogva tartásnak és büntetőeljárás alá vonásnak vannak kitéve munkájuk során; mivel az iráni hírszerzési minisztérium és más erők súlyosan elfojtják a civil társadalmat;
I. mivel az Abolfazl Bahrampur befolyásos molla által kibocsátott és az első számú iráni tévécsatornán sugárzott fatva a tüntetők megölésére buzdítja az irániakat; mivel az iráni állami médiaszolgáltatók közül több nyilvánosan felszólított a tüntetők vezetőinek kivégzésére;
J. mivel az iráni hatóságok súlyos elnyomással válaszoltak bármilyen civil társadalmi tüntetésre Iránban; mivel az iráni hírszerző szolgálat fokozta a civil társadalmi tiltakozókkal szembeni elnyomását; mivel az iráni hatóságok még keményebben léptek fel azok ellen, akik békésen kívánták érvényesíteni a véleménynyilvánításhoz, az egyesüléshez és a békés gyülekezéshez való jogukat, illetve tágan és homályosan megfogalmazott nemzetbiztonsági vádak alapján több száz embert zártak börtönbe;
K. mivel az iráni bíróságok rendszeresen nem biztosítanak jogszerű eljárást és tisztességes tárgyalást, azzal, hogy megtagadják a jogi tanácsadáshoz való hozzáférést és megtagadják, hogy a konzuli, ENSZ- vagy humanitárius szervezetek képviselői meglátogathassák az érintetteket; mivel az iráni bírói kar által hozott ítéletek gyakran homályos vagy nem meghatározott nemzetbiztonsági és kémkedési vádakon alapulnak;
1. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Irán széles körű és aránytalan erőszakot alkalmaz békés tüntetőkkel szemben, akik csupán jogos követeléseiknek adnak hangot; hangsúlyozza, hogy az efféle fellépés elfogadhatatlan, nyomatékosan felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák az áldozatok és a letartóztatottak számának tisztázását célzó átlátható és hiteles vizsgálatokat, illetve hogy hozzák nyilvánossá ezeket az adatokat; követeli, hogy az erőszak valamennyi elkövetőjét vonják felelősségre;
2. követeli, hogy az Iránban a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való jogának gyakorlása miatt jelenleg letartóztatott valamennyi tüntetőt feltétel nélkül engedjék szabadon; kéri továbbá, hogy az ügyvédek és a nemzetközi megfigyelők számára biztosítsanak akadálytalan hozzáférést a tiltakozások során letartóztatott valamennyi személyhez, valamint hogy a fogvatartottak kilétéről tájékoztassák a nemzetközi közösséget; megismétli az összes törvénytelenül fogva tartott személy szabadon bocsátására irányuló korábbi felhívásait;
3. emlékeztet arra, hogy az etnikai kisebbségeket évtizedek óta elnyomják Iránban, és hogy a jelenlegi kormány száműzetésbe kényszeríti vagy letartóztatja képviselőiket, és sok esetben halálra ítélik őket állítólagos aktivizmusuk miatt;
4. sürgeti az iráni hatóságokat, hogy vessenek véget az online kommunikáció és szolgáltatások mindennemű blokkolásának; határozottan elítéli Irán azon döntését, amelynek értelmében több mint egy hétre letiltotta a globális hálózatokhoz való internet-hozzáférést, amivel akadályozta a kommunikációt és a szabad információáramlást az iráni polgárok körében; úgy véli, hogy az online szólásszabadság hiánya, az internetes forgalom módszeres felügyelete és megfigyelése, valamint a digitális szabadság hiánya az emberi jogok és szabadságok megsértésének minősül; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben minden ember egyetemes emberi jogait, különös tekintettel az online és offline véleménynyilvánítási szabadságra;
5. hangsúlyozza, hogy mindenkor tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat, köztük a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát, és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának;
6. ismét felszólít az olyan biztonsági berendezések bármely formájának kivitelét, értékesítését, frissítését és karbantartását érintő uniós szintű tilalom bevezetésére, amelyeket fel lehet használni vagy fel is használnak a belső elnyomás céljára;
7. felhívja az ENSZ-t, hogy az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadó vezetésével haladéktalanul indítson teljes körű vizsgálatot az elmúlt hetekben történt eseményekről;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vezetőjének, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökének és az iráni Madzslisz tagjainak.
- [1] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0019.
- [2] HL C 215., 2018.6.19., 86. o.