Eljárás : 2019/2993(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0276/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0276/2019

Viták :

PV 18/12/2019 - 22
CRE 18/12/2019 - 22

Szavazatok :

PV 19/12/2019 - 6.7
CRE 19/12/2019 - 6.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


<Date>{17/12/2019}17.12.2019</Date>
<NoDocSe>B9‑0276/2019</NoDocSe>
PDF 154kWORD 51k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a legutóbbi iráni tiltakozások erőszakos leveréséről</Titre>

<DocRef>(2019/2993(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Cornelia Ernst, Manuel Bompard</Depute>

<Commission>{GUE/NGL}a GUE/NGL képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>


B9‑0276/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a legutóbbi iráni tiltakozások erőszakos leveréséről

(2019/2993(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, mindenekelőtt az Iránról, különösen a nőjogi jogvédők és a bebörtönzött uniós kettős állampolgárok helyzetéről szóló, 2019. szeptember 19-i[1], az Iránról, különösen az

emberijog-védők ügyéről szóló, 2019. március 14-i[2], az Iránról, különösen Naszrín Szotúdeh ügyéről szóló, 2018. december 13-i[3], az Iránban bebörtönzött EU–iráni kettős állampolgárságú személyek helyzetéről szóló, 2018. május 31-i[4], az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. április 3-i[5], a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i[6] és a nukleáris megállapodást követően az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására[7],

 tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő), Josep Borrell Fontellesnek a legutóbbi iráni tiltakozásokról szóló, az EU nevében tett, 2019. december 8-i nyilatkozatára,

 tekintettel az EKSZ szóvivőjének az iráni eseményekről tett, 2019. november 21-i nyilatkozatára,

 tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra,

 tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

 tekintettel az ENSZ különleges előadójának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2019. január 30-i jelentésére,

 tekintettel az ENSZ főtitkárának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2019. február 8-i jelentésére,

 tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

 tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Egyesült Államok visszaállította az Iránnal szembeni gazdasági szankciókat, miután Donald Trump elnök 2018 májusában kilépett az átfogó közös cselekvési tervből (JCPOA); mivel Trump elnök kijelentette, hogy „maximális nyomást” kíván gyakorolni a teheráni iráni kormányra, hogy „kényszerítse azt a megállapodás újratárgyalására”; mivel 2019 májusában az USA kormánya megszüntette az iráni olaj fő importőreinek az USA másodlagos szankciói alóli mentességét, ami lehetetlenné tette, hogy harmadik országok iráni olajat vásároljanak; mivel Trump elnök kijelentette, hogy a döntés célja „az iráni olajexport nullára csökkentése volt, megfosztva ezzel a rezsimet fő bevételi forrásától”; mivel 2019. február 14-én Mike Pompeo amerikai külügyminiszter azt nyilatkozta a CBS News-nak, hogy „az iráni nép helyzete sokkal rosszabb (az USA szankciói miatt), és meggyőződésünk, hogy ez az iráni nép felemelkedéséhez és a rezsim magatartásának megváltozásához fog vezetni”; mivel Brian Hook, aki jelenleg az USA Iránnal kapcsolatos politikáját felügyeli, elismerte, hogy „az emberi jogokat fontos kérdésnek kell tekintenünk az Egyesült Államok Kínával, Oroszországgal, Észak-Koreával és Iránnal fenntartott kapcsolatai szempontjából”, mivel „ha ezekre a rezsimekre az emberi jogokon keresztül gyakorlunk nyomást, azzal pénzügyi kényszerhelyzetbe hozhatjuk őket, ellenirányú nyomást fejthetünk ki és visszaszerezhetjük tőlük stratégiai fölényünket”; mivel 2019 decemberében az USA szankciókat vetett ki Irán legnagyobb hajózási társaságára és legnagyobb légitársaságára arra hivatkozva, hogy állítólag segítséget nyújtottak Teheránnak ballisztikus rakéták fejlesztéséhez, ami ellentétes az ENSZ-szankciókkal;

B. mivel az USA 2018-ban visszaállított szankciói, különösen az energiaipari, hajózási és pénzügyi ágazatra vonatkozó szankciók elsősorban az olajexportot érintették, amely Irán legfontosabb devizabevétel-forrását jelenti; mivel a szankciók eredményeként Irán bruttó hazai terméke (GDP) a becslések szerint 4,8%-kal esett vissza 2018-ban, és várhatóan további 9,5%-kal csökken 2019-ben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint;

C. mivel az USA korlátozta Irán globális pénzügyi piacokhoz való hozzáférését azáltal, hogy mintegy 20 iráni intézményt vett fel a külön megjelölt, világméretű terrorista szervezetek (SDGT-k) listájára, és legalább 37 iráni kormányzati és magántulajdonban lévő bankot, valamint Irán nemzeti olajtársaságát felvette a szankciók hatálya alá tartozó, külön megjelölt állampolgárok és nemkívánatos személyek (SDN-ek) listájára; mivel az SDN-ekkel ügyleteket folytató bármely vállalat ellen büntetőeljárás indulhat az Egyesült Államokban, ami jelentős kockázatot jelentene azon vállalkozások, bankok és globális pénzügyi intézmények számára, amelyek nélkülözhetetlenek a termékek, köztük alapvető gyógyszerek és orvosi berendezések Iránba történő behozatalához;

D. mivel Irán devizatartalékai 86 milliárd USA-dollárra csökkentek, ami 20%-kal alacsonyabb a 2013-as szintnél; mivel ezen túlmenően az Egyesült Államok egyik vezető tisztviselője, Brian Hook szerint Irán e tartalékoknak csupán 10%-ához fér hozzá a pénzügyi ágazatára vonatkozó korlátozások miatt;

E. mivel az iráni valuta amerikai dollárhoz viszonyított értéke 50%-kal csökkent, mióta az USA kilépett a nukleáris megállapodásból; mivel a riál árfolyamának zuhanása Irán gazdasági problémáival magyarázható, valamint azzal, hogy a külföldi valuta igen keresetté vált az irániak körében, akik megtakarításaik értékének romlását és vásárlóerejük drasztikus csökkenését tapasztalták;

F. mivel Rohani elnöknek 2017-ben sikerült 9%-ra csökkentenie az inflációt; mivel az IMF becslése szerint az infláció 2018-ban 30,5%-ig emelkedett, és az előrejelzések szerint 2019-ben eléri a 35,7%-ot; mivel a Világbank szerint Iránban az infláció különösen magas volt az élelmiszerek esetében, például a húsipari termékek 2019 áprilisában 116%-kal voltak drágábbak az előző év azonos időszakához képest, és ez aránytalan mértékben érintette a vidéki lakosságot; mivel az Iráni Statisztikai Központ jelentése szerint a fogyasztói árindex (CPI) 12 havi inflációs rátája a háztartások esetében 42%-os volt 2019. október végén; mivel az élelmiszer- és italárak 61%-kal nőttek az előző évhez képest;

G. mivel az USA iráni bankokkal szembeni szankciói drasztikusan csökkentették Iránnak a humanitárius célú import finanszírozására való képességét, ami komoly fenyegetést jelent az irániak egészséghez való jogára és alapvető gyógyszerekhez való hozzáférésére nézve – és szinte biztosan hozzájárul a dokumentált hiányokhoz –, beleértve az epilepsziában szenvedő betegek kritikus gyógyszereinek hiányát, illetve a daganatos megbetegedésben szenvedő irániak kemoterápiás gyógyszereinek korlátozott mennyiségét; mivel ezek a szankciók a legsúlyosabb mértékben a ritka betegségben és/vagy egészségügyi problémában szenvedő irániakat érintik, akik speciális kezelést igényelnek és nem tudják beszerezni a korábban elérhető gyógyszereket vagy eszközöket – idetartoznak például a leukémiában, epidermolysis bullosában vagy epilepsziában, illetve az iráni-iraki háború alatt a vegyi fegyvereknek való kitettség miatt krónikus szembetegségben szenvedő emberek;

H. mivel az EU ismét megerősítette elkötelezettségét az átfogó közös cselekvési terv iránt, beleértve a kereskedelemre és a külföldi befektetésekre vonatkozó rendelkezéseket, és intézkedéseket hozott az Unió jogos kereskedelmi és gazdasági érdekeinek védelme érdekében; mivel az egyik legfigyelemreméltóbb intézkedés a kereskedelmi ügyleteket támogató eszköz (INSTEX), egy európai különleges célú gazdasági egység (SPV), amelynek kifejezett célja az Iránnal folytatott kereskedelem fenntartása; mivel mindezen intézkedések kudarcot vallottak az Európa és az Egyesült Államok gazdasága közötti aszimmetrikus függőség, az amerikai piacok mérete és az amerikai dollár globális szerepe miatt; mivel az EU-nak sürgősen meg kell kezdenie stratégiai autonómiájának kiépítését az olyan területeken, mint a kereskedelem és a bankrendszerek;

I. mivel 2019 júliusában az ENSZ iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója úgy nyilatkozott, hogy „nem csak az aggasztja, hogy a szankciók és a banki korlátozások indokolatlanul befolyásolják az élelmezésbiztonságot, valamint a gyógyszerek, gyógyszerészeti felszerelések és készletek rendelkezésre állását és forgalmazását, hanem az is, hogy azok negatív hatással lehetnek az ENSZ által végrehajtott, illetve egyéb, az országban zajló műveletekre és programokra”;

J. mivel a munkanélküliségi ráta a 2018. évi 14,5%-ról 2019-ben 16,8%-ra növekedett Iránban;

K. mivel 2019 novemberében az iráni kormány váratlanul bejelentette, hogy 50%-kal csökkenti a benzintámogatást, és a személygépkocsi-vezetők havonta csak 60 liter benzint vásárolhatnak; mivel ezzel az iráni kormány követte az IMF által annak 2018. évi, IV. cikk szerinti konzultációi során adott tanácsot; mivel a benzinárak emelkedése tovább súlyosbította az USA szankcióinak eredményeként kialakult lesújtó gazdasági és társadalmi helyzetet;

L. mivel 2019. november 15-én több mint 100 iráni helyszínen kezdődtek tiltakozások azt követően, hogy bejelentették az üzemanyagárak 50%-os emelését; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa (UNHCHR) szerint egymásnak ellentmondó jelentések érkeznek arról, hogy a tüntetők között volt-e egy vagy több fegyveres személy;

M. mivel az ENSZ jelentései szerint a biztonsági erők túlzott erőszak alkalmazásával reagáltak a tiltakozásokra, többek között vízágyúk, könnygáz, rendőrbotok és egyes esetekben éles lőszerek bevetésével olyan fegyvertelen tüntetők ellen, akik nem jelentettek közvetlen életveszélyt vagy súlyos sérülések veszélyét; mivel jelentések szerint a Baszidzs-milícia és az Iszlám Forradalmi Gárda tagjai részt vettek a tüntetők lelövésében;

N. mivel az ENSZ forrásai szerint az ötnapos demonstráció folyamán, amelyben a hivatalos kormányzati források szerint 120–200 ezer tüntető vett részt, legalább 208 embert, köztük 13 nőt és 12 gyermeket öltek meg; mivel bizonyos jelentések – amelyeket az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) eddig nem tudott ellenőrizni – arra utalnak, hogy a halálos áldozatok száma ennek több mint kétszerese;

O. mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala szerint egyes jelentések arról számoltak be, hogy az erőszakos fellépés során megsebesült személyektől megtagadják az orvosi ellátást fogva tartásuk során;

P. mivel a beszámolók szerint a tömegtüntetések 2019. november 15-i kitörése óta legalább 7000 személyt tartóztattak le a 31 iráni tartományból 28-ban; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa kijelentette, hogy „rendkívül aggasztónak tartja a velük szembeni fizikai bánásmódot, a tisztességes eljáráshoz való joguk megsértését, valamint annak lehetőségét, hogy – a fogvatartási körülményeken túl – sokukat halálbüntetéssel járó bűncselekmények elkövetésével vádolhatják meg”; mivel egyes jelentések szerint a biztonsági erők még mindig razziákat tartanak országszerte, hogy otthonukban és munkahelyükön tartóztassanak le embereket;

Q. mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalához érkezett beszámolók szerint olyan újságírókat félemlítettek meg, akik megpróbáltak hírt adni a helyzetről országukon belül és kívül, és Iránon kívüli hírcsatornáknál dolgozó iráni újságírók családtagjait a beszámolók szerint hírszerzési tisztviselők előállították és megtorlással fenyegették;

R. mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala szerint a letartóztatott tüntetők közül sokan nem tudtak ügyvédi segítséget igénybe venni; mivel beszámolók szerint a fogdákban rendkívüli túlzsúfoltság és zord körülmények uralkodnak, és a fogdákat egyes városokban katonai laktanyákban, sportlétesítményekben és iskolákban rendezték be a hivatalos fogdák mellett;

S. mivel 2019. november 16-án az iráni hatóságok szinte teljes mértékben leállították az internetes kommunikációt, az emberek számára szinte minden online kommunikációs csatornát elvágva Iránon belül, így az internet ellenőrzése révén igyekeztek megfékezni a konfliktusokat; mivel az internetes kommunikáció leállítása sérti a véleménynyilvánítás szabadságának jogát;

1. mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ennyi ártatlan ember vesztette életét, és mélyen együttérez az elhunytak és sebesültek családtagjaival;

2. a leghatározottabban elítéli a tüntetők elleni erőszakos fellépést, akik csupán a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés célú gyülekezés szabadságához való jogukat gyakorolták; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben ezeket a jogokat, és a nemzetközi normákkal és előírásokkal összhangban tanúsítsanak maximális önmérsékletet a tiltakozások kezelése során; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelynek Irán is részes fele; hangsúlyozza, hogy a civilekkel szembeni túlzott erőszak alkalmazására soha nincs mentség;

3. felhívja az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul, független és pártatlan módon vizsgáljanak ki valamennyi elkövetett jogsértést, beleértve a tüntetők meggyilkolását, a bejelentett haláleseteket és a fogva tartás során tanúsított rossz bánásmódot, és ragaszkodik ahhoz, hogy a felelősöket felelősségre kell vonni;

4. sürgeti az iráni hatóságokat, hogy azonnal engedjék szabadon az összes olyan tüntetőt, akiket önkényesen fosztottak meg szabadságuktól, és biztosítsák a tisztességes eljáráshoz való jogukat, beleértve az általuk választott ügyvéd igénybevételét a nyomozási szakaszban;

5. sürgeti az iráni kormányt, hogy tartsa tiszteletben az irániaknak a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés célú gyülekezés szabadságához való jogát, és a már elkövetett jogsértések kivizsgálásán túl szigorúan korlátozzák a biztonsági erők általi erőszakos fellépés alkalmazását a vonatkozó nemzetközi normákkal és előírásokkal összhangban;

6. elítél minden olyan intézkedést, amely szándékosan akadályozza vagy megzavarja az információkhoz való online hozzáférést vagy azok terjesztését, megsértve ezzel a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat, és felszólítja Iránt, hogy tartózkodjon az ilyen intézkedésektől, és szüntesse be azokat;

7. elítéli az Egyesült Államok 2018. május 8-án hozott azon döntését, hogy kilép az átfogó közös cselekvési tervből, szigorú szankciókat szab ki Iránnal szemben, és rezsimváltásra irányuló stratégiát folytat az országot illetően;

8. hangsúlyozza a szankciók Irán gazdasági és társadalmi helyzetére gyakorolt negatív hatását, amely főként a hétköznapi irániakat, valamint gazdasági és szociális jogaik gyakorlását érinti; felszólítja az EU-t, hogy kezdeményezzen erőteljes nemzetközi párbeszédet a szankciókról, tekintettel azoknak az érintett emberekre gyakorolt katasztrofális hatásaira;

9. emlékeztet arra, hogy az emberi jogok egyetemesek és oszthatatlanok, és elítéli azok geopolitikai vagy gazdasági célokra történő felhasználását; elutasít minden olyan nemzetközi fellépést, amely bármilyen tekintetben sérti az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljait és elveit;

10. újólag megerősíti, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása az EU és Irán közötti kapcsolatok fejlesztésének alapvető eleme; kéri egy parlamenti küldöttség indítását Teheránba a közelmúlt eseményeivel kapcsolatos aggályok felvetése és a közös aggályok megvitatása céljából;

11. törekvésekre szólít fel a regionális megbékélés és párbeszéd, a fegyverzet-ellenőrzés és a leszerelés megkezdése érdekében;

12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Irán kormányának és parlamentjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ).

 

[1] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0019.

[2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0204.

[3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0525.

[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0231.

[5] HL C 408., 2017.11.30., 39. o.

[6] HL C 349., 2017.10.17., 41. o.

[7] HL C 215., 2018.6.19., 86. o.

Utolsó frissítés: 2019. december 18.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat