Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0044/2020/REV1Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0044/2020/REV1

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az európai zöld megállapodásról

10.1.2020 - (2019/2956(RSP))

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően
benyújtva az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján

Manon Aubry, , Martin Schirdewan, Marisa Matias, Giorgos Georgiou, Niyazi Kizilyürek, Clare Daly, Cornelia Ernst, Mick Wallace, Martin Buschmann, Anja Hazekamp, Pernando Barrena Arza, Martina Michels, Helmut Scholz, Özlem Demirel, Sira Rego, Manuel Bompard, Manu Pineda, Leila Chaibi, Eugenia Rodríguez Palop, Nikolaj Villumsen, Malin Björk, Miguel Urbán Crespo, Idoia Villanueva Ruiz
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Eljárás : 2019/2956(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0044/2020
Előterjesztett szövegek :
B9-0044/2020
Viták :
Elfogadott szövegek :

B9-0044/2020

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai zöld megállapodásról

(2019/2956(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

 tekintettel az UNFCCC feleinek 21. konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

 tekintettel az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezményére,

 tekintettel az éghajlatváltozás káros hatásaival kapcsolatos legfrissebb és legátfogóbb tudományos bizonyítékokra, amelyeket az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) „Az 1,5°C-os globális felmelegedés” című különjelentése, 5. értékelő jelentése és annak összefoglaló jelentése, az éghajlatváltozásról és a földhasználatról szóló különjelentése, valamint a változó éghajlattal összefüggésben az óceánról és a krioszféráról szóló különjelentése is ismertet,

 tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban, tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című kiadványára (SOER 2020),

 tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére és a fenntartható fejlesztési célokra, valamint a Bizottság „A 2030-ig megvalósuló fenntartható Európa felé” című, 2019. január 30-i vitaanyagára (COM(2019)0022),

 tekintettel „A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról” című, 2019. július 23-i bizottsági közleményre (COM(2019)0352, valamint „Az erdőket és az erdőalapú ágazatot érintő új uniós erdőgazdálkodási stratégia” című, 2013. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2013)0659),

 tekintettel a súlyos fenyegetésre, mely a biológiai sokféleség erőteljes csökkenését vetíti elő, amint azt a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform 2019. május 31-i, a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos globális értékelő jelentése ismerteti,

 tekintettel a UNFCCC feleinek a spanyolországi Madridban 2019. december 2. és 13. között megrendezett 25. konferenciájára (COP25),

 tekintettel az UNFCCC feleinek 2020 decemberében tartandó 26. konferenciájára, és arra, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban az UNFCCC valamennyi felének növelnie kell nemzeti szinten meghatározott hozzájárulását,

 tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2020. októberben, a kínai Kunmingban rendezendő 15. konferenciájára (COP15), amelyen a feleknek dönteniük kell a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását célzó, 2020 utáni globális keretről,

 tekintettel „Az éghajlatváltozás: európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról a Párizsi Megállapodással összhangban” című, 2019. március 14-i állásfoglalására[1],

 tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[2],

 tekintettel az ENSZ 2019. évi, Madridban (Spanyolország) tartandó éghajlatváltozási konferenciájáról (COP25) szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[3],

 tekintettel az EUMSZ-nek a munkavállalók szociális védelméről szóló 153. cikkére,

 tekintettel az EUMSZ 9. cikkére, amely kötelezi az EU-t a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítására,

 tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló rendeletre irányuló javaslatra,

 tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire és ajánlásaira,

 tekintettel az európai unióbeli szociális dömpingről szóló 2016. szeptember 14-i állásfoglalására[4],

 tekintettel az Európa Tanács felülvizsgált Európai Szociális Chartájára,

 tekintettel a Bostoni Egyetem 2019-es, „Pentagon Fuel Use, Climate Change, and the Costs of War” (A Pentagon tüzelőanyag-felhasználása, éghajlatváltozás és a háború költségei) című tanulmányára,

 tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának az emberiség fejlődéséről szóló 2019. évi jelentésére,

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a biológiai sokféleség jelentős csökkenésének, az ökoszisztémák romlásának, az erőforrások szűkösségének, a szennyezésnek és a megnövekedett egészségügyi kockázatoknak az elkerülése céljából elengedhetetlen az azonnali és ambiciózus fellépés a globális felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozása érdekében; mivel az éghajlati válság hatásai már világszerte érezhetők és riasztó mértékben tovább romlanak;

B. mivel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának az emberiség fejlődéséről szóló 2019. évi jelentésére megállapítja, hogy e téren továbbra is széles körűek az egyenlőtlenségek, és az egyenlőtlenségben élők új generációi jelennek meg; mivel ezeket a növekvő társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket sürgősen és az összes éghajlat-politikai intézkedéssel összhangban kezelni kell;

C. mivel az éghajlati és környezeti válságok olyan intézkedéseket tesznek szükségessé, amelyek szakítanak a gazdasági növekedés rögeszméjével, amely mindkét válság kiváltó oka, és mivel az „európai zöld megállapodás” révén kell megkezdeni e pusztító dogma felszámolását;

D. mivel 2010 óta a világ legnagyobb kőolaj- és földgázipari vállalatai önmagukban 250 millió eurót költöttek lobbitevékenységre az EU-ban; mivel a globális éghajlatváltozási sztrájk emberek százmillióit fogja össze bolygónk egészén, követelve a fosszilis tüzelőanyagok előállításában érdekelt nagyvállalatok uralmának végét;

E. mivel most lehetőségünk van egy ambiciózus, holisztikus és mindenre kiterjedő beruházási és átalakítási terv kidolgozására, amely a demokrácián, a szabályozáson és a nyilvános ellenőrzésen alapul; mivel nem engedhetjük meg magunknak, hogy a piaci erőkre bízzuk az általuk okozott problémák megoldását, és ezért a „zöld megállapodás” kifejezés nem elegendő a vezető tudományok szerint szükséges fejlődési folyamat megnevezésére;

F. mivel már csak egy esélyünk van arra, hogy megoldást találjunk ezekre a környezeti és társadalmi válságokra; mivel csak akkor tudunk hatékonyan szembenézni ezekkel a közös kihívásokkal, ha mindezen válságokat együttesen kezeljük; mivel ez a Bizottság az utolsó, amely képes arra, hogy javaslatokat tegyen e válságok megoldására, és nem engedheti meg magának, hogy kudarcot valljon;

G. mivel a „zöld megállapodásnak” az általunk alkalmazott termelési, fogyasztási és elosztási módok radikális, szisztematikus és globális forradalmához kell vezetnie, javítva az emberek életét, ugyanakkor dekarbonizálva társadalmainkat; mivel tisztességesnek és mindenki javát szolgálónak kell lennie; mivel ezek a válságok bizonyítják, hogy együtt kell működni egy másik Európáért, amely a profittal szemben a bolygót és az embereket helyezi előtérbe;

1. emlékeztet arra, hogy az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válságok, valamint a növekvő társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek jelentik az emberiség előtt álló legfontosabb kihívásokat, és hogy az európai zöld megállapodás lehetőséget kínál ezek együttes és hatékony kezelésére; hangsúlyozza, hogy a globális felmelegedés 1,5 °C alatt tartásának és az egyenlőtlenség kezelésének egyetlen módja az alapvető politikai változás, a kellő időben történő nemzetközi együttműködés, a szolidaritás és a nagyra törő célok melletti elkötelezettség; úgy véli, hogy az európai zöld megállapodásnak átalakító hatásúnak kell lennie, és termelési, fogyasztási és forgalmazási módjaink radikális, szisztematikus és globális megváltozását kell eredményeznie;

2. tudomásul veszi a Bizottság zöld megállapodásra irányuló javaslatát; hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodásnak támogatnia kell a fenntartható fejlődés célkitűzését, meg kell védenie és javítania kell az EU ökoszisztémáit, biztosítania kell azok megőrzését, valamint meg kell védenie az emberek egészségét és jólétét a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben; hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás nem csupán egy megerősített éghajlat-politika, hanem egy olyan beruházási terv, amelynek teljes mértékben át kell alakítania a gazdaságot és a társadalmat, és azokat szilárdan olyan ökológiai pályára kell állítania, amely tiszteletben tartja a szociális jogokat és javítja a bolygó valamennyi lakosának életét; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztési céloknak átfogó keretként kell szolgálniuk a politikai döntéshozatal és végrehajtás számára;

3. úgy véli, hogy a szolidaritásnak központi szerepet kell játszania az európai zöld megállapodásban, amelynek kifelé tekintőnek kell lennie;  hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodásnak a társadalmi igazságosságról kell szólnia, és együttesen kell kezelnie a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket és a globális felmelegedést; hangsúlyozza a szociális párbeszéd tiszteletben tartásának és megerősítésének fontosságát minden szinten és minden ágazatban, különösen a szakszervezetek tekintetében, a méltányos átállás biztosítása érdekében; e tekintetben ismételten hangsúlyozza az Unió azon kötelezettségét, hogy elismerje és előmozdítsa a szociális partnerek szerepét; úgy véli, hogy az európai zöld megállapodásnak az éghajlati igazságosság elvein kell nyugodnia, valamint a vezető tudományon kell alapulnia, és azzal teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lennie;

4. elutasítja a divatos frázisok és szlogenek használatát a csekély ambíciójú, nem hatékony és fonák, piac által vezérelt éghajlat-politikai fellépés elfedése érdekében, ami végső soron a nagyvállalatoknak és a fosszilis tüzelőanyagok ágazatának kedvez; értelmezésében az európai zöld megállapodás lehetőséget kínál a neoliberális kerettel való szakításra, és arra, hogy az EU végre elismerje az éghajlatváltozással kapcsolatos adósságát és arra való történelmi felelősségét, hogy többet tegyen e célok érdekében; úgy véli, hogy éghajlati vészhelyzet idején a fokozatos fellépés szánalmasan kevés, és hogy az európai zöld megállapodásnak olyan, radikális és átalakító hatású programnak kell lennie, amely gazdaságunkban és társadalmunkban gyors, messzemenő és példa nélküli változásokat eredményez; elutasítja a piaci integrációt, amely a nagyvállalatok érdekeihez igazítja a versenyfeltételeket, és olyan, erős állami szektor létrehozására szólít fel a stratégiai területeken, így az energia és az ipar terén, amely egyszerre képes a környezetvédelmi célok elérésére és a társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentésére;

5. hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés egyoldalú hangsúlyozása az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos vészhelyzetet eredményezett; megjegyzi, hogy a problémákat nem lehet ugyanazzal a hozzáállással megoldani, mint amely okozta azokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az európai zöld megállapodást új növekedési stratégiaként alakítja ki; hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés elvakult hajszolása helyett olyan gazdasági modelleket kell bevezetni, amelyek figyelembe veszik a bolygónk tűrőképességének határait, a szociális szükségleteket és az emberi jogokat;

6. ragaszkodik az átfogó és érdemi nemi dimenzió kialakításához valamennyi szakpolitikai területen, és különösen az éghajlat- és szociálpolitikákban, tekintettel arra, hogy a megszorítások, a társadalmi kirekesztés és az éghajlatváltozás leginkább a nőket és a marginalizált nemű személyeket érinti; megerősíti, hogy az európai zöld megállapodásnak rendelkeznie kell a nemek közötti egyenlőség szempontjával annak érdekében, hogy hatékony legyen és sikeresen megvalósítsa céljait; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy teljes mértékben hajtsák végre a COP25 konferencián elfogadott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új cselekvési tervet;

7. úgy véli, hogy a kapitalizmus nem zöld, és nem is lehet zölddé tenni; úgy véli, hogy az uralkodó társadalmi-gazdasági rendszer jellegénél fogva fenntarthatatlan, és hogy a kapitalista felhalmozás teljes mértékben ellentétes a bolygó fizikai korlátaival, megbontva az egyensúlyt, amelytől minden élet függ; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberek környezetvédelmi aggályait eszközként használják fel a kapitalista felhalmozás folytatásához, a felhalmozás új területekre való kiterjesztéséhez és a természet magánjellegű kisajátítása új formáinak (úgynevezett „természeti tőke”) létrehozásához, hogy üzleti haszonhoz jussanak valódi környezetvédelmi aggályokból, anélkül, hogy valóban megoldanák az ezen aggodalmak mögött meghúzódó problémákat; kijelenti, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem elválaszthatatlan a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek elleni, illetve a békéért folytatott küzdelemtől;

Az EU éghajlat-politikai ambícióinak növelése 2030-ig és 2050-ig

8. hangsúlyozza, hogy az EU-nak – szem előtt tartva a közös, de differenciált felelősség elvét – jó példával kell elöl járnia, és jóval a Glasgowban megrendezésre kerülő COP26 előtt be kell nyújtania egy felülvizsgált, legalább 70%-os nemzetileg meghatározott hozzájárulást, elegendő időt biztosítva a többi félnek, hogy saját felülvizsgált céljaikkal reagáljanak az ambíció e példájára; hangsúlyozza, hogy a nagyra törő dekarbonizációs célokat nem szabad a gazdaságra nehezedő tehernek tekinteni, mivel ezek valójában teret teremtenek ágazatokon átívelő, ambiciózus dekarbonizációs szakpolitikák végrehajtásához;

9. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az EU következetesen támogatott olyan célokat, amelyek nem felelnek meg a Párizsi Megállapodás 1,5 °C-os célkitűzésének, és hogy a tagállamok a Tanácsban nem mutattak elég ambíciót; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU jelenlegi politikái 2050-ig a becslések szerint csak 60%-kal fogják csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását; megjegyzi különösen, hogy a megújuló energiáról szóló irányelv és az energiahatékonysági irányelv, amelyek 2030-ig 32%-os, illetve 32,5%-os célt tűznek ki, messze elmaradnak a globális felmelegedés 1,5 °C alatt tartásához szükséges mértéktől, és nem tükrözik a szükséges ambíciót;

10. aggodalommal jegyzi meg, hogy a fosszilis tüzelőanyagok ágazata és mások lobbitevékenysége negatív szerepet játszott és játszik az uniós politikai döntéshozatalban, és rámutat különösen a Tanács átláthatóságának hiányára;

11. elutasítja a természet pénzzé tételének és a szennyezéshez való jog kereskedelmének fogalmát; normatív megközelítést kér az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának szabályozására; felszólít az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló, az ENSZ által meghatározott és nyomon követett egyedi szabályozáson alapuló politika kialakítására;

12. elengedhetetlennek tartja, hogy a Bizottság haladéktalanul cselekedjen az európai zöld megállapodás végrehajtása tekintetében, és hogy ne végezzen további értékeléseket olyan esetekben, ahol a tudomány egyértelmű álláspontot képvisel; úgy véli, hogy az ilyen kísérletek késleltető taktikák, amelyek lelassítják az átmenetet; megismétli, hogy a Parlament éghajlati és környezeti vészhelyzetet hirdetett, és hogy az EU-nak ennek megfelelően kell fellépnie a dekarbonizációra vonatkozó ambiciózus célok meghatározásával és végrehajtásával, amelyeket legkésőbb 2040-ig el kell érni;

13. aggodalommal veszi tudomásul az EU hosszú távú dekarbonizációs stratégiájának folyamatait és a technológiai megoldásokra való túlzott támaszkodást, amelyek nagy része még nem áll készen a probléma mértékének megfelelő mennyiségek kezelésére; kitart amellett, hogy az EU energetikai átmenetének a teljes mértékben megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszerre való, legkésőbb 2050-ig történő átálláson kell alapulnia;

14. úgy véli, hogy az európai zöld megállapodásról szóló közleményben az EU nemzetileg meghatározott hozzájárulásainak felülvizsgálatával kapcsolatban javasolt kétlépcsős megközelítés felhívás a fosszilis tüzelőanyagok ágazata számára a célzottabb lobbitevékenységre, valamint hogy ez a megközelítés vegyes jelzés a Párizsi Megállapodás többi részes felének arra vonatkozóan, hogy az EU hogyan viszonyul a 2030-ra vonatkozó törekvéseihez; hangsúlyozza, hogy az 50% és 55% közötti dekarbonizáció  nehézségeinek túlhangsúlyozása nem jelent vezető szerepet a globális színtéren, hanem további teret enged az alacsony ambíciójú, nemzetileg meghatározott hozzájárulások mentegetésének;

15. továbbra is bírálja a klímasemlegesség Bizottság által javasolt koncepcióját, amely kizárja a transznacionális ágazatokból, így a légi közlekedésből és a hajózásból, valamint a multinacionális vállalatok értékláncaiból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat, ugyanakkor előmozdítja az ellentételezési intézkedéseket és a színleges szén-dioxid-piac használatát, amelyek monetizálják a szennyezést és a természeti javakat; úgy véli, hogy az „éghajlatsemlegességre” helyezett hangsúly eltereli a figyelmet a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetésének és a fenntarthatóság szabályozásának szükségességéről; határozottan úgy véli, hogy figyelmet kell fordítani a mélyreható, elszámoltatható és igazságos módon végrehajtandó dekarbonizációra, ami szükségessé teszi a megújuló energiák felé való határozott elmozdulást és a fosszilis tüzelőanyagok nélküli jövő megtervezését; figyelmeztet annak veszélyére, hogy a szén-dioxid-semlegesség elérése érdekében a jövőbeli nagyszabású szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiákra támaszkodjunk, amikor jelenleg nincs bizonyíték az ilyen technológiákat jelentős léptékben való tervezésére és alkalmazására; figyelmeztet a természetes szénelnyelőkre, például az óceánokra, az erdőkre és a talajra való támaszkodás veszélyére, amelyek összetett működése és dinamikája még nem teljesen ismert;

16. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy ambiciózus éghajlatváltozási jogszabályt, amely törvénybe foglalja az elszámoltatható célkitűzéseket és figyelembe veszi a közvetett kibocsátásokat;

17. várakozással tekint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó új és ambiciózusabb uniós stratégia elé, és elvárja, hogy az ösztönözze az éghajlatváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást célzó finanszírozás egyensúlyát, valamint az alkalmazkodás középpontba helyezését;

Megújuló, megfizethető és biztonságos energiával való ellátás

18. emlékeztet arra, hogy az energiapolitika az emberekről szól, és mindenekelőtt az energiához való jog garantálása révén az energiához való méltányos hozzáférést kell célul kitűznie; úgy véli, hogy az energiaszegénység mélyen összefonódik az éghajlati válsággal, és hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás képes kezelni az egyenlőtlenséget és az éghajlati válságot egy olyan szociálpolitika révén, amely ökológiai átmenetet eredményez; emlékeztet az otthonhoz való jogra, és hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás hogyan biztosíthatja ezt a jogot, hogyan szüntetheti meg az energiaszegénységet, és megfelelő ambíciókkal és jól finanszírozott politikákkal hogyan valósíthatja meg egyidejűleg a dekarbonizációt;

19. kifogásolja az energiaágazatok privatizációját, ami magasabb árakhoz vezet és növeli az energiaszegénységet; hangsúlyozza, hogy az energia közjó, és hogy a megújuló és megfizethető energiához való hozzáférés alapvető jog; ragaszkodik ahhoz, hogy az állami tulajdonba és irányításba kerülő energiarendszereket demokratizálják és decentralizálják, valamint hogy bővítsék a közösségi szintű energiaprojekteket annak érdekében, hogy azokat jobban a környezetvédelmi és társadalmi célkitűzések felé irányítsák; mélységesen aggasztja, hogy az EU-ban riasztóan sok háztartás él energiaszegénységben, és megismétli, hogy a fenntartható és megfizethető energiához való egyenlő hozzáférés alapvető jog, és ezért meg kell tiltani a villamosenergia- és/vagy hőellátás lekapcsolását; úgy véli továbbá, hogy az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos intézkedések javíthatják a lakhatási helyzetet, és hozzájárulhatnak az energiaszegénység enyhítéséhez; hangsúlyozza azonban, hogy a felújítás költségeit nem szabad a bérlőknek viselniük;

20. helyteleníti a „technológiasemlegesség” eufemizmusként való alkalmazását annak érdekében, hogy elrejtsék a tőkeigényes technológiákra helyezett valódi hangsúlyt, ami biztosítja a nagy energiaipari vállalkozások hegemóniáját az európai zöld megállapodás forgatókönyvében; kifogásolja a közös érdekű projektek negyedik listáján szereplő, fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos projektek magas számát, ami elmélyíti a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló gazdaságba való bezáródást;

21. felhívja a Bizottságot, hogy növelje a középületek felújítási arányát, és terjessze ki az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv hatályát; felhívja a Bizottságot, hogy a megújulóenergia-irányelv és az energiahatékonysági irányelv keretében javasoljon megemelt célkitűzéseket; úgy véli, hogy a „felújítási hullám” kezdeményezésnek olyan, konkrét fellépéseket és intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek célja a köz- és magánépületek 2050-ig, közel nulla energiaigényű épületekké való felújításának támogatása; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a középületek felújítási arányának növelését, és biztosítsanak megfelelő közfinanszírozást, és egyúttal teremtsenek tisztességes munkalehetőségeket;

22. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság és egyes tagállamok a nukleáris hulladékok kezelésének megoldatlan kérdése és az azzal járó biztonsági és védelmi kihívások ellenére a nukleáris energiát támogatják az éghajlati válság megoldásaként;

23. aggasztja, hogy a Bizottság érdeklődést mutat a „gáz dekarbonizációja” iránt, valamint hogy az energiabiztonságra és a fogyasztók számára való megfizethetőségre hivatkozik a gáz uniós dekarbonizációs stratégiába való beépítésének indokaként; kéri a Bizottságot, hogy további késedelem nélkül terjessze elő a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a közös érdekű projektek következő, ötödik listája a Párizsi Megállapodásnak megfelelő új kritériumokat kövessen;

Az ipar mozgósítása a tiszta és körforgásos gazdaság érdekében

24. hangsúlyozza, hogy sürgősen biztosítani kell a körforgásos gazdaság elveinek teljes körű végrehajtását valamennyi jogszabályban és folyamatban, mivel az anyagáramlásra és a hulladékkeletkezésre vonatkozó statisztikák azt mutatják, hogy a körforgásos gazdaság még gyerekcipőben jár, miközben a valóban körforgásos gazdaság minimalizálhatja a hulladékot és az erőforrás-kitermelést, javíthatja az erőforrás-hatékonyságot, csökkentheti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és hozzájárulhat a biológiai sokféleség megőrzéséhez; úgy véli, hogy elengedhetetlenek a beruházások és a kiegészítő jogszabályok, valamint kulcsfontosságú az előrehaladás nyomon követése;

25. hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a helyi fogyasztást és termelést a hulladék mennyiségének csökkentése, újrafelhasználása, újrafeldolgozása és javítása elvei alapján, meg kell szüntetni a tervezett elavulási üzleti stratégiákat, amelyek értelmében a termékeket úgy tervezik, hogy rövid élettartamúak legyenek és le kelljen azokat cserélni, valamint kiemeli, hogy a fogyasztást a bolygó korlátaihoz kell igazítani; úgy véli, hogy az informatikai szolgáltatások javításához és folyamatos támogatásához való jog elengedhetetlen a fenntartható fogyasztás megvalósításához; kéri, hogy ezeket a jogokat foglalják bele az uniós jogba;

26. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a hulladékkereskedelem megszüntetésére, amely különösen káros a kiszolgáltatott személyek és a környezet számára a harmadik országokban, valamint felhívja a saját hulladékaink Unión belüli kezelésére irányuló kapacitásépítés támogatására;

27. felszólítja az összes uniós intézményt, a tagállamokat és a helyi hatóságokat annak biztosítására, hogy valamennyi közbeszerzésük során – ideértve a digitális technológiákat is – magas szintű környezetvédelmi és emberi jogi normákat érvényesítsenek; annak vizsgálatára kéri fel a Bizottságot, hogy a meglévő európai és nemzeti közbeszerzési jogszabályok és gyakorlatok összhangban vannak-e az EU és tagállamai környezetvédelmi és emberi jogi kötelezettségeivel; felhívja a Bizottságot, hogy módosítsa a közbeszerzésre vonatkozó uniós irányelveket annak biztosítása érdekében, hogy a nagy közbeszerzők kellő gondosságra vonatkozó terveket dolgozzanak ki, tegyenek közzé és érvényesítsenek annak érdekében, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait és az ILO alapvető egyezményeit teljes ellátási láncukban tiszteletben tartsák; felszólítja az uniós intézményeket, hogy  járjanak elöl jó példával azáltal, hogy saját közbeszerzéseik során követik a társadalmilag felelős közbeszerzésre vonatkozó iránymutatásokat és a közbeszerzők körében meglévő bevált gyakorlatokat;

28. hangsúlyozza, hogy a biológiailag lebomló műanyagok és a bioalapú műanyagok ellentétesek a körforgásos gazdaság elveivel, és hogy figyelmet kell fordítani a műanyagok csökkentésére és a zárt rendszerű műanyaggazdaság létrehozására; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a teljesen körforgásos műanyaggazdaságot, amely kizárja a biológiailag lebomló és bioalapú műanyagokat, és alkosson jogszabályokat ennek érdekében;  úgy véli, hogy egyetlen vállalatnak sem szabadna jogot kapnia a szennyezésre; felhívja a Bizottságot, hogy hajtson végre határozottabb intézkedéseket az egyszer használatos műanyagokra vonatkozóan, beleértve a nagyobb mértékben kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket is; emlékeztet arra, hogy a nyersanyagokkal vagy energiaforrásokkal való ellátás biztosítása nem válhat geopolitikai harcok, a lemaradó régiók környezeti károsodásának vagy a neokolonializmus bármely formájának forrásává;

29. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy valóban átalakító hatású, a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervet, amely olyan egyértelmű intézkedéseket tartalmaz, amelyek megerősítik a kiterjesztett gyártói felelősséget és szabályozzák a termékek fenntartható tervezését; hangsúlyozza, hogy a környezettudatos tervezésről és az energiafogyasztás címkézéséről szóló rendeleteket ki kell terjeszteni valamennyi fő termékkategóriára; hangsúlyozza, hogy a digitális technológiák bevezetését olyan szabályozási intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek hozzájárulnak az ikt-értékláncok társadalmi és környezeti fenntarthatóságához, és biztosítani kell, hogy a digitalizációval kapcsolatos fellépések összhangban legyenek a fenntartható fejlesztési célokkal, valamint az éghajlat-, energia- és környezetvédelmi politikák céljaival;

30. elismeri, hogy az ipari és munkaügyi politikákhoz strukturális változásokra van szükség, amelyek az európai iparágak, különösen az energiaigényes ágazatok mélyreható dekarbonizációjából erednek; hangsúlyozza továbbá, hogy ezeknek a politikáknak biztosítaniuk kell a munkahelyteremtést, a munkakörülmények és a jogok javítását, valamint a fizetések növelését, és hangsúlyozza, hogy garanciákra van szükség az ipari munkahelyek számának megőrzéséhez; hangsúlyozza e tekintetben a szociális párbeszéd tiszteletben tartásának és megerősítésének fontosságát minden szinten és minden ágazatban, különösen a szakszervezetekkel; hangsúlyozza, hogy az állami beruházások elengedhetetlenek a piaci logikából eredő egyenlőtlen fejlődés megfordításához, ezáltal biztosítva az Európai Unión belül a minőségi munkahelyeket és az erős kohéziós politikákat;

31. felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő egy olyan uniós ipari stratégiát, amely szabályozási megközelítést alkalmazva az uniós iparágakat a mélyreható dekarbonizáció felé vezető útra tereli, különösen az energiaigényes iparágak esetében; felszólít a munkaerő képzésébe és oktatásába történő megfelelő beruházásra, hogy alkalmazkodni lehessen ezekhez a változásokhoz, biztosítva ezáltal, hogy senki és egyetlen régió se maradjon le; hangsúlyozza, hogy a valóban körforgásos gazdaság további minőségi munkahelyeket fog teremteni az újrafeldolgozás, a karbantartás, a javítás, az újrahasználat és az újragyártás terén;

32. felszólítja a Bizottságot, hogy változtassa meg az állami támogatásokra vonatkozó szabályait annak biztosítása érdekében, hogy például a megújuló energia, a vasúti közlekedés és az épületek felújítása részesülhessen állami támogatásban; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi állami támogatási szabályok előnyben részesítik a szénenergiát és az atomenergiát (amint azt a Hinkley Point C, Paks II és a szénerőművek kapacitásmechanizmusairól szóló határozat is tükrözi);

A fenntartható és intelligens mobilitásra való áttérés felgyorsítása

33. várakozással tekint a Bizottság fenntartható és intelligens mobilitásra vonatkozó 2020. évi stratégiájára, és elvárja, hogy a stratégia gyökeresen megváltoztassa a közlekedési rendszereket Európa-szerte azáltal, hogy fokozza a teherszállítás multimodalitását a vasútra és a belvízi hajózásra való áttérés révén, valamint előmozdítja a környezetbarát logisztikát és az áruszállítás volumenének csökkentését;

34. hangsúlyozza, hogy a tömegközlekedés köztulajdonban tartásával és megtartásával lehet a leghatékonyabban irányítani és elérni a közlekedési ágazat tényleges dekarbonizációját, valamint biztosítani a polgárok mobilitáshoz való jogát; kéri a közlekedési ágazat folyamatban lévő vagy már befejezett,  általában az infrastruktúra, a berendezések és a nyújtott szolgáltatások romlásához vezető liberalizációjának visszafordítását; hangsúlyozza, hogy a közszolgáltatások, például a közlekedés privatizációja aláássa a munkavállalók jogait;

35. felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be ingyenes tömegközlekedési rendszereket, a különböző közlekedési rendszerekbe integrálják az egységes és multimodális jegyértékesítést, valamint vezessék be a közös használatú járművek rendszereit, biztosítva az egyetemes hozzáférhetőséget, ugyanakkor tegyék kevésbé vonzóvá a személygépkocsik egyéni használatát;

36. hangsúlyozza, hogy a fenntartható városfejlesztés csökkenti az egyéni közlekedés iránti igényt azáltal, hogy minőségi munkahelyeket teremt a helyi közösségeken belül, és megszünteti az ingázást; hangsúlyozza, hogy a környezetbarátabb városok és a dekarbonizált tömegközlekedés az intelligens, fenntartható mobilitás alapvető elemei a városi területeken; sürgeti a városokat és településeket, hogy részesítsék előnyben a kerékpáros és gyalogos infrastruktúrát az utakkal szemben, valamint ruházzanak be az alternatív üzemanyag-infrastruktúrákat szolgáló megfelelő hálózatok kiépítésébe; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a közérdeket szolgáló városi és vidéki mobilitási terveket, és integrálják valamennyi új közlekedési formát a polgároknak nyújtott szolgáltatások minőségének javítása és a városok környezetvédelmi költségeinek csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy mozdítsák elő a helyi termelést;

37. hangsúlyozza, hogy hatékony és inkluzív tömegközlekedésre van szükség, amely kiterjed a városi, városkörnyéki és vidéki területekre, és amelynek hozzáférhetőnek kell lennie a csökkent mozgásképességű személyek számára; hangsúlyozza, hogy gyors, megfizethető és megbízható vasúthálózatra van szükség valamennyi nagy európai város között az Európán belüli légi közlekedés szükségességének csökkentése vagy elkerülése érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy drasztikusan növeljék erőfeszítéseiket és beruházásaikat e cél elérése érdekében, miközben fokozatosan szüntessenek meg minden olyan meglévő ösztönzőt, amely ellentétes ezzel a célkitűzéssel; rámutat, hogy az éghajlat-politikai célok elérése szempontjából nagyon fontos a közlekedési infrastrukturális projektek támogatása, valamint a tagállamok közötti, határokon átnyúló együttműködés; úgy véli, hogy a közlekedés uniós finanszírozása tekintetében az éghajlati célok eléréséhez való alkalmasságnak a projektek egyik támogathatósági kritériumának kell lennie;

38. elutasítja a kibocsátáskereskedelmi rendszerek más ágazatokra, például a hajózásra történő további kiterjesztését, és kitart amellett, hogy valamennyi ágazatban szabályozási megközelítésekre van szükség a dekarbonizációhoz; ambiciózus CO2-, SOx-, szállópor- és NOx-csökkentési célok kitűzésére szólít fel a tengeri közlekedés esetében, beleértve a közlekedés okozta szennyezés maximális csökkentését a nemzetközi kereskedelempolitika céljai között;

39. felszólítja a Bizottságot, hogy ambiciózusan törekedjen a légi közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére, és haladéktalanul tegyen javaslatot az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) keretében a légitársaságok számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek megszüntetésére, valamint követelje meg, hogy a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszerét (CORSIA) teljes mértékben hangolják össze a hatályos uniós jogszabályokkal és a tervezett kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokkal;

40. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy jelentős támogatásokat nyújtanak a legnagyobb szennyező iparágaknak, például a légi közlekedésnek a kerozin adómentessége, a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások és az egész EU-ra kiterjedő jegyadó harmonizációjának hiánya révén; hangsúlyozza, hogy az ilyen támogatások nem garantálják az azonos körülmények között működő, fenntarthatóbb közlekedési mód számára az egyenlő versenyfeltételeket; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a tagállamok egyaránt felelősek a „szennyező fizet” elv légi közlekedésben való alkalmazásáért; megjegyzi, hogy a tagállamok a múltban elfogadták a veszteséges szénerőműveknek nyújtott működési támogatás fokozatos megszüntetését, de a veszteséges repülőtereknek nyújtott működési támogatás továbbra is fennáll; kéri, hogy a „szennyező fizet” elvet alkalmazzák az olyan luxus közlekedési módokra is, mint a városi terepjárók és a luxushajók, és kéri a magánrepülőgépek betiltását;

41. emlékeztet arra, hogy az összekapcsolt és automatizált autók fejlesztését nagyrészt a technológia vezérelte; ezért kéri, hogy vizsgálják meg az ilyen technológiák társadalmi hatását és az emberi és környezeti értékekkel való összeegyeztethetőségét; úgy véli, hogy az úthasználatidíj-rendszerekkel kiegészített új közlekedési szolgáltatások, például a járműmegosztás és a „mobilitási szolgáltatás” (MaaS) bevezetését nem szabad jogi akadályokkal lassítani, mivel azokat előnyben kell részesíteni a magánautózással szemben;

42. fontosnak tartja a mobilitással kapcsolatos modális váltást azáltal, hogy az embereket fenntartható mobilitási szokások kialakítására ösztönzik gazdasági ösztönzők, az egyes közlekedési módok környezeti hatásainak tudatosítása, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési szolgáltatások – például a tömegközlekedés – koordinálása és fejlesztése révén; hangsúlyozza, hogy az elektromos autó önmagában nem oldja meg a közlekedés által okozott környezeti problémákat egy olyan paradigmaváltás nélkül, amely kihívás elé állítja az egyéni közlekedés dominanciáját; hangsúlyozza, hogy méltányos módon kell megosztani ezen átmenet költségeit, biztosítva, hogy a mobilitás ne váljon luxussá a legkiszolgáltatottabb emberek számára, és más eszközökkel, például az adócsökkentéssel ellensúlyozva mindezt; hangsúlyozza továbbá, hogy figyelembe kell venni a távoli és szigeti régiók mobilitási szükségleteit, különösen az ilyen régiók már amúgy is súlyos demográfiai és életkörülményeire gyakorolt negatív hatások elkerülése érdekében;

A termelőtől a fogyasztóig: méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszer kialakítása

43. aggodalommal jegyzi meg, hogy a mezőgazdaság, a halászat és az élelmiszer-termelés továbbra is a szárazföldi és tengeri biológiai sokféleség csökkenésének legfőbb okozója; rámutat arra, hogy az intenzitás fokozása és az alacsony intenzitású, biológiai sokféleségben gazdag gazdálkodási rendszerek elhagyása a mezőgazdasággal kapcsolatos fő kényszerítő tényezők közé tartoznak és hozzájárulnak ehhez a negatív tendenciához; hangsúlyozza, hogy az állattenyésztő gazdaságokból származó nitrogén kimosódása és a műtrágyák használata által okozott eutrofizáció szintén jelentős tényező a biológiai sokféleség csökkenésének hátterében; úgy véli, hogy a beporzók, köztük a méhek eltűnése az élelmezésbiztonság szempontjából különös aggodalomra ad okot, mivel a beporzóktól függő növények fontos szerepet játszanak étrendünkben; úgy véli továbbá, hogy a mezőgazdasági biodiverzitás korunk egyik legnagyobb kihívása, mivel az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) szerint az 1900-as évek óta a növények genetikai sokféleségének 75%-át veszítettük el, mivel a mai emberi étrend elsősorban 12 növényfajon és 14 állatfajon alapul;

44. sajnálattal állapítja meg, hogy az EU agrárpolitikája úgy alakult, hogy az élelmiszert árunak tekinti; határozottan úgy véli, hogy az élelmiszer alapvető emberi jog; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének és az éghajlatváltozásnak a megállítása, az egészséges, tápláló és fenntartható, növényben gazdag étrendek előmozdítása, valamint az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-szuverenitás világszerte történő biztosítása érdekében a teljes élelmiszerrendszer radikális átalakítására van szükség;

45. úgy véli, hogy a növényvédő vegyszerek, a műtrágyák, a géntechnológia valamennyi formája, az ipari üzemekben folytatott gazdálkodás és a túlhalászás, a fehérje- és üzemanyagnövények nagy mennyiségű behozatala, valamint az élelmiszerlánc folyamatos globalizációja veszélyezteti a bolygó és az élelmiszer-termelés jövőjét, ezért ezeket semmilyen módon nem szabad támogatni, és a lehető leghamarabb meg kell szüntetni; hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-ellátási lánc globalizációja nem kedvezett az elsődleges termelőknek, egy olyan ágazatban, amelyet széttöredezettsége miatt az áron aluli termelés, az alacsony megtérülés és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak való kitettség jellemez; emlékezteti a Bizottságot a Parlament azon felhívására, hogy tegyen javaslatot olyan jogszabályra, amely uniós szinten kötelező erejű kötelezettségvállalást tartalmaz a növényvédő szerek használatának kötelező nemzeti hozzájárulásokkal történő csökkentésére vonatkozóan; kéri, hogy e célok elérése érdekében vizsgálják felül az EU nemzetközi kereskedelmi megállapodásait, és vizsgálják felül az új szabadkereskedelmi megállapodásokat, különösen az EU-MERCOSUR megállapodást;

46. hangsúlyozza, hogy az önkéntes és piaci alapú mechanizmusok nem lesznek elegendőek a fenntartható élelmiszerrendszerre való igazságos átállás biztosításához; elismeri, hogy ambiciózus és jogilag kötelező erejű mechanizmusokra és célokra van szükség; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi és a javasolt közös mezőgazdasági és halászati politikák egyáltalán nem képesek megbirkózni a mezőgazdaság, a halászat és az élelmiszer-termelés környezeti és társadalmi kihívásaival; megjegyzi, hogy a felülvizsgált közös agrárpolitika kezdete valószínűleg 2022 elejére halasztódik; felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal és az érdekelt felekkel annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdaságra vonatkozó nemzeti stratégiai tervek kezdettől fogva teljes mértékben tükrözzék az európai zöld megállapodás és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia törekvéseit; úgy véli, hogy a rugalmasság növekedése esetén erős és szilárd elszámoltathatósági, irányítási és nyomon követési rendszert, valamint a nemzeti szintű tervek kidolgozására vonatkozó szigorú átláthatósági szabályokat kell bevezetni a célkitűzések elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy ezeket a stratégiai terveket megbízható éghajlati és környezetvédelmi kritériumok alapján értékeljék; hangsúlyozza, hogy e terveknek olyan fenntartható gyakorlatok alkalmazásához kell vezetniük, mint a biogazdálkodás, az agroökológia, az agrárerdészet és a szigorúbb állatjóléti előírások;

47. felszólítja a Bizottságot, hogy az európai élelmiszer-, halászati és mezőgazdasági ágazat valódi átalakítása érdekében tegyen javaslatot egy holisztikus és ambiciózus „termelőtől a fogyasztóig” stratégiára; hangsúlyozza, hogy ennek a stratégiának bolygónk tűrőképességének határait, valamint az emberek és állatok egészségét és jólétét kell kiindulópontnak tekintenie, és az agroökológia és a fenntarthatóság koncepcióján kell alapulnia;

48. hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a rövid élelmiszer-ellátási láncokat és a helyi élelmiszerrendszereket, amelyek előnyei közé tartoznak a mezőgazdasági termelők számára méltányosabb árak, a fogyasztók számára a friss és szezonális termékekhez való hozzáférés, a környezeti hatás csökkentése és a nagyobb társadalmi kohézió helyi szinten; úgy véli, hogy ez a cél alapvető változást követel meg a közös agrárpolitikában a fokozott liberalizáció tendenciájának ellensúlyozása és visszafordítása, valamint a termelés- és piacszabályozási eszközök megerősítése érdekében;

49. hangsúlyozza, hogy „termelőtől a fogyasztóig” stratégiának a mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és a talajromlásra, valamint a növényvédő vegyszerek, a műtrágyák és az antibiotikumok használatára – többek között a szintetikus növényvédő szerek és a mikroműanyagok műtrágyákban való használatának gyors megszüntetésére – vonatkozó, kötelező érvényű és ambiciózus csökkentési célkitűzéseket kell tartalmaznia, valamint hogy a stratégiának az ökológiai termelésre vonatkozó kötelező bővítési célokat is tartalmaznia kell; hangsúlyozza, hogy a stratégiának elő kell mozdítania az agrárerdészetet, be kell vezetnie további jogszabályokat és végrehajtásukat az élelmiszerláncban felhasznált valamennyi állat jólétének védelme, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az állatokat mint érző lényeket tekintsék valamennyi vonatkozó politikában, továbbá tartalmaznia kell egy tervet az erdőirtással kapcsolatos áruk, például a szója, a pálmaolaj és a kukorica nagy mennyiségű behozatalának megszüntetésére, valamint egy kötelezettségvállalást valamennyi GMO EU-ba történő behozatalának és termesztésének leállítására; elfogadhatatlannak tartja a vetőmagok és az alapvető biológiai eljárások szabadalmaztatását;

50. hangsúlyozza  a szociális és méltányos átállás szükségességét a mezőgazdaságban; hangsúlyozza, hogy az EU agrár- és nemzetközi kereskedelmi politikáját a harmadik országokba irányuló kivitelen alapuló jelenlegi iparosított modellről – amely az elsődleges termelőket olyan geopolitikai események játékszerévé teszi, amelyekre nincs befolyásuk – át kell állítani egy olyan modellre, amely az élelmiszer-önrendelkezést, beleértve a kiváló minőségű élelmiszert, a tisztességes termelői megtérülést, a környezetvédelmet és a magas szintű állatjóléti normákat tűzi ki elsődleges célul, külön hangsúlyt helyezve az élelmiszerláncban részt vevő munkavállalókra;

Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzése és helyreállítása

51. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséget és a természetet nem szabad pusztán „természeti tőkeként” tekinteni, hanem az egész emberiség közös örökségeként kell elismerni, és kéri, hogy az európai zöld megállapodásban a természettel kapcsolatban más megközelítést alkalmazzanak; határozottan úgy véli, hogy a természet önmagában is olyan értéket képvisel, amelyet tiszteletben kell tartani, és elutasít minden arra irányuló kísérletet, hogy a természetet pénzben kifejezzék vagy a használati értékhez viszonyítva számszerűsítsék;

52. mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Európa továbbra is riasztó mértékben veszíti el a biológiai sokféleséget, valamint hogy nem tudta teljesíteni a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló korábbi célkitűzéseket; jelentős természetvédelmi erőfeszítésekre szólít fel a jelenlegi tendenciák megfordítása és a természetre nehezedő nyomás enyhítése érdekében; felszólít arra, hogy sürgősen teljes körűen hajtsanak végre egy sor, a javuláshoz szükséges szakpolitikai intézkedést, amelyeknek az EU és tagállamai számára jogilag kötelező erejű célkitűzéseken, többek között ágazati politikákon kell alapulniuk;

53. üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy 2020 márciusáig a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiát terjeszt elő; megismétli a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia félidős felülvizsgálatáról szóló, 2016. február 2-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját, amely szerint az élőhelyek elpusztítása a biológiai sokféleség csökkenésének legfontosabb tényezője, és különösen fontos e csökkenés kezelése során, azaz a pusztulás és a szétaprózódás csökkentése révén;

54. osztja azt a véleményt, hogy az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenésének okozói globálisak, és a nemzeti határokon túllépnek; ezért támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az ENSZ biológiai sokféleségről szóló, 2020. októberi konferenciáján tűzzenek ki globális célt a biológiai sokféleség védelmére;

55. hangsúlyozza, hogy az olyan önkéntes intézkedések és a piaci alapú mechanizmusok, mint a címkézés és a „kerekasztalok” közel sem elégségesek az olyan importált termékekkel kapcsolatos erdőirtás megállításához, mint a pálmaolaj és a szója; jogilag kötelező erejű célokat és szabályozási intézkedéseket szorgalmaz az EU-ba importált termékekhez kapcsolódó erdőirtás megállítása érdekében;

56. úgy véli, hogy a városi zöld infrastruktúra biológiai sokféleségben gazdag területei hozzájárulnak a légszennyezés, a zaj, az éghajlatváltozás hatásai, a hőhullámok, az árvizek és a közegészségügyi problémák kezeléséhez; tudomásul veszi, hogy a Bizottság javaslatokat fog tenni az európai városok környezetbarátabbá tételére és a városi területek biológiai sokféleségének növelésére, és felszólít arra, hogy e javaslatok sürgetők és ambiciózusak legyenek; üdvözli a városi gazdálkodást támogató valamennyi kezdeményezést;

57. hangsúlyozza, hogy az erdők a biológiai sokféleség kulcsfontosságú tényezői; hangsúlyozza, hogy az erdőterületek döntő fontosságúak a vízkörforgás szabályozásában, a szén-dioxid elnyelésében és a természetközeli szabadidős lehetőségek biztosításában; üdvözli a Bizottságnak az új fák telepítésére és a károsodott vagy kimerült erdők helyreállítására vonatkozó új uniós erdőgazdálkodási stratégiáját, valamint arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a világ erdőit érintő kockázatok minimalizálása érdekében ösztönözze az olyan importokat, amelyek nem okoznak erdőirtást külföldön; hangsúlyozza, hogy minden erdőtelepítési és újraerdősítési erőfeszítésnek a biológiai sokféleség védelmére és javítására, valamint a szén-dioxid-tárolásra kell irányulnia;

58. elismeri a kék gazdaság szerepét az éghajlatváltozás kezelésében; hangsúlyozza, hogy a kék gazdaságnak valóban fenntarthatónak kell lennie, mivel a tengeri erőforrások közvetlen vagy közvetett felhasználása az óceánok hosszú távú minőségétől és ellenálló képességétől függ; kéri, hogy a szomszédos országokkal dolgozzanak ki közös stratégiát a szennyezés megelőzésére és csökkentésére, egy kibocsátásellenőrzési terület létrehozására, valamint a védett tengeri területek hálózatának és összekapcsolásának megerősítésére a Földközi-tengeren; üdvözli a közös halászati politika azon céljait, amelyek a halászat ökoszisztémákra gyakorolt esetleges káros hatásainak csökkentésére irányulnak, különösen az érzékeny területeken, valamint a Bizottság azon ígéretét, hogy támogatja az összekapcsoltabb és jól kezelt védett tengeri területeket; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák be a fogási korlátozásokra vonatkozó tudományos ajánlásokat, és elítéli a flottaméret növelésének támogatását;

59.  a környezetvédelmi és éghajlat-politikai finanszírozás növelésére szólít fel a LIFE programon keresztül – amely rövid távon a teljes uniós költségvetés legalább 1%-át teszi ki –, valamint a közös agrárpolitikán keresztül, amelynek fizetnie kell a mezőgazdasági termelők számára a szénmegkötésért és az ökoszisztéma-szolgáltatásokért, tiszteletben tartva az őshonos fajokat és ökoszisztémákat; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy új talajvédelmi keretirányelvre, és megfelelően védje a talajt az EU-n belül; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a Natura 2000 területek bővítésére, hogy azok az EU szárazföldi, édesvízi és tengeri területeinek legalább 30%-át lefedjék; hangsúlyozza, hogy pénzügyi eszközre van szükség a Natura 2000 területek kezelésének támogatására;

60. megjegyzi, hogy az energiafelhasználásra szánt biomassza iránti kereslet a legtöbb szén-dioxid-mentesítési forgatókönyv alapján várhatóan növekedni fog; emlékeztet arra, hogy a biomassza felhasználása, valamint az élelmiszer- és takarmányfogyasztás növekedése megköveteli a mezőgazdasági és erdészeti termelés növelését, ami elfogadhatatlan környezeti és éghajlati hatásokkal jár; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szilárd biomassza, a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók Európa energiaszükségleteinek kielégítésére szolgáló importja jelentős hatással van a biológiai sokféleségre; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vessenek véget a biomassza felhasználásának, és kerüljék el a nem fenntartható energiaforrásoktól való újabb káros függést;

Szennyezőanyag-mentességi célkitűzés a mérgező anyagoktól mentes környezet érdekében

61. aggodalommal jegyzi meg, hogy a szintetikus vegyi anyagok által okozott szennyezés jelentős és egyre növekvő fenyegetést jelent az emberekre és a vadon élő állatokra és növényekre nézve, és hogy az új és visszamaradt vegyi anyagok továbbra is bekerülnek az európai környezetbe, ami tovább növeli az európai polgárokra és ökoszisztémákra nehezedő teljes vegyi terhet, és magas társadalmi és gazdasági költségekkel jár, különösen a terhes nőkre nézve jelent veszélyt, mivel deformálja a születendő gyermekeket, akadályozza agyuk fejlődését és károsítja gondolkodásukat; megjegyzi továbbá, hogy ezek a vegyi anyagok összefüggésbe hozhatók a termékenység romlásával és a betegségek, például a rák gyakoribb előfordulásával, miközben az európai ökoszisztémák összeomlásával fenyegetnek;

62. hangsúlyozza a méreganyagoktól mentes környezethez való jogot; üdvözli a levegőre, vízre és talajra vonatkozó zéró szennyezéssel kapcsolatos cselekvési terv bejelentését, de aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság nem kezdeményezte a 2013-as hetedik környezetvédelmi cselekvési tervben már ígért, nem toxikus környezetre vonatkozó stratégiát; megjegyzi, hogy erre a stratégiára sürgősen szükség van az európaiak endokrin károsító vegyi anyagoknak és egyéb veszélyes anyagoknak való kitettségének drasztikus csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze elő a nem toxikus környezetre vonatkozó stratégiát 2020-ban, és hogy foglalja bele a stratégiába a fogyasztási cikkeket is;

63. felszólítja a Bizottságot, hogy 2030-ig kezelje prioritásként az emberek mérgező vegyi anyagoknak való kitettségének megszüntetését és a kapcsolódó egészségügyi hatások csökkentését egyértelmű menetrenddel, mutatókkal és kötelező célkitűzésekkel; hangsúlyozza, hogy jogalkotási javaslatokra van szükség a vegyi anyagokra vonatkozó különböző európai jogszabályok közötti, az egészség védelmét leginkább szolgáló koordináció és következetesség biztosításához annak érdekében, hogy megszűnjön az életciklusuk során a veszélyes anyagoknak való kitettség, beleértve az endokrin károsító vegyi anyagokat, a per-és polifluorozott alkilezett anyagokat (PFAS), a mikroműanyagokat és a különös aggodalomra okot adó anyagokat felhasználásuk minden formájában, ideértve az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokat, játékokat, gyógyászati termékeket, kozmetikumokat, biocid termékeket és növényvédő szereket, tisztítószereket, égésgátló anyagokat és egyéb felhasználásokat; hangsúlyozza, hogy ezekre a jogalkotási intézkedésekre sürgősen szükség van, és tovább nem késleltethetők;

64. hangsúlyozza, hogy a vegyi anyagok csoportjaira vonatkozó elővigyázatossági kockázatkezelési intézkedések, valamint a biztonságos és a körforgásosnak tervezett vegyi anyagok használatának előmozdítása hozzájárulhat a jövőbeli szennyezés korlátozásához; úgy véli, hogy az anyagoknak már a tervezési szakasztól kezdve mentesnek kell lenniük a mérgező összetevőktől, és hogy a  maradványanyagokat tartalmazó anyagáramokat méregteleníteni kell annak érdekében, hogy a körforgásos gazdaságban biztonságosan újrafelhasználhatók és újrafeldolgozhatók legyenek; elutasít minden arra irányuló kísérletet, hogy töröljék vagy megkerüljék az elővigyázatosság elvét az uniós jogszabályokban;

65. hangsúlyozza, hogy egyértelmű kötelezettségvállalásra van szükség a jobb kutatási és tesztelési módszerek finanszírozására, a biztonságosabb alternatívákat biztosító és kutató szervezetek támogatására, valamint a káros vegyi anyagok helyettesítésének, a tiszta termelésnek és a fenntartható innovációnak az előmozdítására; hangsúlyozza, hogy a kockázatértékelések során csökkenteni kell az állatkísérletek számát, és ennek érdekében az erőfeszítések fokozására és a pénzeszközök bővítésére szólít fel; támogatja egy korai előrejelző rendszer kialakítását az új vegyi fenyegetések azonosítása érdekében;

66. úgy véli, hogy a zéró szennyezésre vonatkozó célkitűzésnek a legújabb tudományos ismereteken kell alapulnia, és nem nyújthat az Egészségügyi Világszervezet ajánlásában foglaltnál kevesebb védelmet; felhívja a Bizottságot, hogy igazítsa ki az uniós levegőminőségi normákat, hogy azok legalább a WHO ajánlásaihoz igazodjanak;

67. úgy véli, hogy a fogyasztóknak joguk van a teljes körű tájékoztatáshoz; felszólít a fogyasztási cikkekben, anyagokban és hulladékokban található vegyi anyagokra vonatkozó, egész Európára kiterjedő, összehangolt kötelező információs rendszerek létrehozására, valamint nyilvános tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányok indítására; teljes és aktív átláthatóságra szólít fel a kockázatértékelési és kockázatkezelési eljárások során;

Az európai zöld megállapodás finanszírozása és a méltányos átállás biztosítása

68. úgy véli, hogy a Bizottság javaslatából kiáltóan hiányzik a világos és ambiciózus finanszírozási terv; elvárja, hogy a Bizottság készítsen egy ilyen finanszírozási tervet, amely feltünteti mind az állami, mind a magánforrásokat, azok eredetét, és azt is, hogy hogyan fogják azokat elosztani; felhívja a pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozó megerősített együttműködési eljárásról szóló tárgyalásokban részt vevő tagállamokat, hogy jussanak megállapodásra erről az eszközről; úgy véli, hogy ez az eszköz lehetne az egyik olyan új pénzforrás, amelyet az EU mozgósíthatna az európai zöld megállapodás finanszírozására;

69. úgy véli, hogy a méltányos átállás több, mint egy alap vagy egy bizonyos mennyiségű pénz, sokkal inkább egy beruházások által támogatott teljes körű szakpolitikai hozzáállás,  amelynek biztosítania kell, hogy a társadalmi-gazdasági jogok fenntartása, a jobb életszínvonal garantálása és a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elveinek végrehajtása révén mindenki részesüljön az átmenet előnyeiből; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Kohéziós Alapra vonatkozó javaslatnak megfelelően inkább erősítsék meg a meglévő szociális alapokat ahelyett, hogy csökkentenék azok finanszírozását, és biztosítsák, hogy a Méltányos Átállást Támogató Alap segítse a kiszolgáltatott régiókat, közösségeket és munkavállalókat, és védelmet nyújtson az eszközök jelenlegi és jövőbeli elértéktelenedésével szemben; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a méltányos átmenetet biztosító alap forrásainak igazságos elosztását, figyelembe véve a kohéziós kritériumokat; úgy véli, hogy a méltányos átmeneti mechanizmusnak tiszteletben kell tartania és meg kell erősítenie a partnerség elvét azáltal, hogy valamennyi érdekelt felet bevonja a folyamatba, és hogy a Méltányos Átállást Támogató Alapot a közkiadások jelentős növelésével és a meglévő finanszírozási mechanizmusok kihasználásával kell finanszírozni;

70. úgy véli, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírt, a nemzeti hitelfelvételre vonatkozó, a GDP 3%-ában megállapított uniós felső határ és a költségvetési paktumban előírt zéró strukturális hiány súlyosan akadályozza az ökológiai átmenetet, mivel megtiltja a tagállamoknak, hogy a nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósítása érdekében nagyszabású közberuházásokat hajtsanak végre; hangsúlyozza, hogy a mélyreható dekarbonizáció költségei jelenleg jóval alacsonyabbak, mint az éghajlatváltozás hatásaiból eredő költségek; kéri a költségvetési paktum hatályon kívül helyezését, és felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumot és az új költségvetési paktumot váltsa fel egy foglalkoztatási és fenntarthatósági paktummal, vagy legalábbis vegye ki a 3%-os szabály alól a környezetvédelmi és szociális közberuházásokat; felszólít az állami támogatásokra vonatkozó szabályok reformjára annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a zöld átmenet, a közszolgáltatások és a szociális védelem terén történő, példátlan nagyságrendű közberuházásokat;

71. üdvözli az EBB átalakítására irányuló javaslatot az EU új éghajlat-változási bankjává, valamint az EBB azon döntését, hogy megszünteti a legtöbb fosszilis tüzelőanyaggal kapcsolatos befektetéseit; felhívja az EBB-t, hogy teljes mértékben szüntesse meg befektetéseit az összes fosszilis tüzelőanyag esetében, beleértve a gázt is; felhív arra, hogy az új Éghajlat-változási Bank kamatmentes kölcsönökkel támogassa az átmenetet, és felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy léptessenek életbe olyan rendelkezéseket, amelyek tiltják a szennyező ágazatokba történő beruházásokat;

72. Hangsúlyozza, hogy az EKB-t és a monetáris politikát teljes mértékben be kell vonni az átmenet finanszírozásába; üdvözli az EKB elnökének nyilatkozatát, amely szerint az éghajlatváltozás elleni küzdelem alapvető jelentőségű a bank számára; elvárja, hogy az EKB a vállalati szektort érintő vásárlási programja keretében teljes mértékben megszüntesse az összes fosszilis tüzelőanyaggal – beleértve a gázt is – kapcsolatos befektetéseket; felhívja az EKB-t, hogy mozgósítson prudenciális irányítási eszközöket a zöld eszközök előnyben részesítése és a beruházások fenntartható tevékenységek felé terelése érdekében, valamint hogy a pénzügyi környezeti kockázatok megfelelő értékelése és csökkentése érdekében alkalmazzon felügyeleti eszközöket, például stresszteszteket; kéri a hitelminősítő intézetek normáinak felülvizsgálatát annak érdekében, hogy értékeléseikben környezeti, társadalmi és irányítási kritériumok is helyet kapjanak; úgy véli, hogy az EKB-nak képesnek kell lennie arra, hogy közvetlenül kölcsönt nyújtson a tagállamoknak kamatmentes kölcsönökkel, hogy lehetővé tegye az átállás terén eszközölt jelentős állami beruházásokat; felhívja ezért a Tanácsot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az EKB megbízatását annak érdekében, hogy az teljes mértékben hozzájárulhasson az átmenet finanszírozásához, többek között azáltal, hogy közvetlenül a tagállamoknak nyújt hitelt;

73. úgy véli, hogy az Energia Charta Egyezmény káros és elavult, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb lépjenek ki belőle;

74. hangsúlyozza, hogy a tagállamok az adóelkerülés miatt évente több milliárdos bevételtől esnek el, és hogy ezeket az összegeket be lehetne fektetni az ökológiai átmenetbe; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy készítsen hiteles és teljes feketelistát az összes adóparadicsomról, és alakítsanak ki adózási átláthatóságot és nyilvános országonkénti jelentéstételt annak biztosítása érdekében, hogy a nagyvállalatok ott adózzanak, ahol a jövedelem keletkezik; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a tagállamok káros adózási gyakorlataival, és a negatív verseny megállítása érdekében állapítson meg minimális tényleges társasági adót;

75. új adóösztönzők kidolgozására szólít fel a környezetre káros tevékenységek visszaszorítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen adókból befolyt összegeket teljes mértékben az átmenet finanszírozására kell fordítani; hangsúlyozza, hogy az ilyen adóösztönzők bevezetése előtt elosztási elemzést kell végezni annak biztosítása érdekében, hogy azok ne táplálják az egyenlőtlenségeket;

76. úgy véli, hogy a neoliberális gazdasági kereten belül nincs lehetőség hatékony, méltányos átállásra; felhívja a Bizottságot, hogy szakítson ezzel a kerettel, és vessen véget a megszorító intézkedéseknek és a megszorításokon alapuló antiszociális politikáknak, amilyeneket az európai szemeszter keretében is szorgalmaztak; felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el az európai zöld megállapodást a közberuházások európai szintű növelésének lehetőségeként és szükségességeként;

77. emlékeztet az oktatás, a képzés, az átképzés és a továbbképzés zöld átállásban betöltött szerepére, és megjegyzi, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, minőségi munkahelyek magukban foglalják az ipari munkahelyeken kívül a gondozási, az egészségügyi és az oktatási ágazatban végzett munkát is; hangsúlyozza e tekintetben a szociális partnerekkel folytatott konzultáció és a szociális partnerek bevonásának fontosságát; kitart amellett, hogy be kell vonni a régiók és települések kapacitásépítését annak érdekében, hogy ezek az érintett felek részt vehessenek a megoldásban, és megkönnyítsék a rendelkezésre álló finanszírozáshoz való hozzáférést;

78. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy nagy léptékű Méltányos Átállást Támogató Alapot a kiszolgáltatott régiók, közösségek és munkavállalók támogatására, új, környezetkímélő tevékenységek finanszírozására a fenntartható munkahelyek létrehozása érdekében, a helyi termelés előmozdítására, a munkavállalók műszaki átképzésének finanszírozására, valamint az új, minőségi munkahelyeket kereső munkavállalóknak nyújtott juttatásokra és juttatásokra; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy állapítson meg megfelelő kritériumokat a méltányos átállással kapcsolatos kiadásokra vonatkozóan, beleértve a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését mint feltételrendszert; kéri, hogy a munkanélküliséget olyan képzési és oktatási programok révén kezeljék, amelyek fenntartható munkahelyekre és a jövőben szükséges, minőségi munkahelyekre összpontosítanak;

A kutatás ösztönzése és az innováció előmozdítása

79. megjegyzi, hogy a közpénzekből finanszírozott kutatás fontos szerepet játszik abban, hogy új, közjavakat előállító megoldásokat találjanak éghajlati válságra; úgy véli, hogy az európai zöld megállapodásnak fel kell gyorsítania a fenntartható gyakorlatokba való beruházást; hangsúlyozza azonban, hogy az éghajlati válságra már léteznek megoldások, és hogy a legfőbb akadályt a politikai akarat hiánya jelenti; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a fosszilis tüzelőanyagok ágazatának pénzügyi érdekei fűződnek az éghajlatváltozással kapcsolatos geomérnöki megoldások előmozdításához;

80. hangsúlyozza, hogy be kell ruházni a fenntartható alternatív üzemanyagokra irányuló kutatásba, különösen a légi közlekedési és a hajózási ágazatban, és felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a Horizont Európa programot az ökológiai átmenet kihívásainak támogatása érdekében, különösen a digitális és az ipari ágazatokban; megjegyzi, hogy az új technológiák szerepet játszhatnak az alkalmazkodásban, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kutatási erőfeszítéseiket összpontosítsák az alkalmazkodási technológiákra;

„Ne okozz kárt” – A fenntarthatóság szempontjainak érvényesítése valamennyi uniós szakpolitikában

81. üdvözli azt a zöld jelszót, hogy „ne okozz kárt”, és kitart amellett, hogy minden uniós fellépésnek és politikának együtt kell működnie az igazságos átmenet megvalósítása érdekében; rámutat, hogy az EU jelenlegi mezőgazdasági, halászati és kereskedelempolitikája valójában nagymértékben károsítja az éghajlatot, a biológiai sokféleséget és az európai zöld megállapodásban meghatározott méltányos átállást; hangsúlyozza, hogy radikális változtatásokra van szükség mindezen területeken, ha ezen ambíciók bármelyikét el akarjuk érni; kéri, hogy a fenti tények egyértelmű elismerését, továbbá bátor javaslatokat vár el az uniós szakpolitikák és jogszabályok ellentmondásainak megszüntetésére;

82. hangsúlyozza, hogy a kereskedelemnek összhangban kell lennie az ökológiai átmenet célkitűzésével; felhívja ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Párizsi Megállapodást és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseket kötelező erejű rendelkezések formájában építsék be valamennyi kereskedelmi és beruházási megállapodásba annak érdekében, hogy ösztönözzék a partnereket a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 °C-os cél és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló cél betartására; felhívja továbbá a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vizsgálják felül a kereskedelmi megállapodásokat annak érdekében, hogy e kétoldalú megállapodásokba ambiciózus és kötelező érvényű éghajlatvédelmi, illetve a biodiverzitásra vonatkozó kötelezettségeket építsenek be, és ily módon ösztönözzék a partnereket a Párizsi Megállapodással összhangban lévő éghajlat-politikai stratégiák bevezetésére; felszólít az EU–MERCOSUR és az EU–Ausztrália kereskedelmi tárgyalások, valamint valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás megszüntetésére;

83. úgy véli, hogy az európai zöld megállapodás lehetőséget kínál a tisztességes és méltányos nemzetközi kereskedelem előmozdítására, amely kölcsönösen előnyös mindenki számára, a szolidaritáson alapul, és teljes mértékben összhangban áll éghajlati és szociális célkitűzéseinkkel; támogatja a versenyről a komplementaritásra való alapvető átállást a nemzetközi kereskedelemben, és elismeri a tagállamok szuverén jogát arra, hogy saját kereskedelempolitikájukat ennek az elvnek megfelelően alakítsák; kitart amellett, hogy nem szabad engedélyezni az uniós környezetvédelmi szabályok megsértésével előállított termékek behozatalát az EU-ba, és hogy az uniós vegyipari vállalatok ne exportálhassanak olyan növényvédő szereket, amelyek használata az EU-ban tilos;

84. felhívja a Bizottságot, hogy végezze el valamennyi aláírt vagy tárgyalás alatt álló kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás átfogó átvilágítását annak érdekében, hogy hozzáigazítsa azokat az éghajlatváltozással, a fenntartható fejlődéssel és az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos célkitűzésekhez; felhívja a Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt a WTO éghajlatváltozással kapcsolatos új kezdeményezésében is; helyteleníti a beruházásvédelmi mechanizmusok alkalmazásának minden formáját, mint például a beruházó és állam közötti vitarendezést (ISDS), és sürgeti a Bizottságot és valamennyi tagállamot, hogy vizsgálják felül az összes meglévő megállapodást annak érdekében, hogy ezeket a káros mechanizmusokat a lehető leghamarabb megszüntessék, továbbá egyetlen ilyen eszközt se foglalják bele a jövőbeli megállapodásokba;

85. úgy véli, hogy az EU dekarbonizációs stratégiájának magában kell foglalnia a béke előmozdítását és a katonai-ipari komplexum felszámolását; hangsúlyozza, hogy a katonai-ipari komplexum a környezetszennyezés egyik fő forrása bolygónkon, és hogy a háborúk energiaszámlája messze meghaladja számos más emberi tevékenységét; kéri, hogy a biztonsági és védelmi költségvetésekből csoportosítsanak át forrásokat az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre;

86. emlékeztet arra, hogy a hadiipar bolygónk környezetszennyezésének egyik fő forrása; elítéli a Bizottság ellentmondásos fellépését, vagyis a zöld retorikát egyrészt, másrészt a katonai eszkaláció előmozdítását az EU-ban; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tartózkodjon attól, hogy a pénzügyi forrásokat katonai kiadásokra fordítsák, azonnal állítsák le a folyamatban lévő fegyverkezési versenyt, és e forrásokat fordítsák környezetvédelmi és szociális területekre;

87. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy jelentős és mérhető eredmények szülessenek, amikor a környezetvédelmi célokat beépítik az ágazati politikákba; kéri az állami költségvetések, a magánberuházások és a pénzügyi piacok újraorientálását a fenntarthatósági átmenetek előmozdítása felé; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és fogadjanak el olyan eszközöket, amelyekkel mérhető a társadalmi szinten elért haladás a GDP-n túlmutató és az emberek, az állatok és a bolygó jólétét figyelembe vevő fenntarthatóság irányába, mutatókból álló eredménytáblát használva;

88. felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt e különböző szakpolitikai területeken annak érdekében, hogy Európa-szerte lehetővé váljon a „jólét bolygónk felélése nélkül” hosszú távú elképzelés megvalósításához szükséges átalakító erejű változás; reméli, hogy az olyannyira szükséges európai zöld megállapodás végrehajtása kötelező célokat tartalmazó rendszerszintű szakpolitikai kereteket hoz létre valamennyi érdekelt fél bevonása mellett;

89. elítél a bürokrácia csökkentéséről és az adminisztratív terhek csökkentésének szükségességéről szóló bármilyen retorikát, amely akadályozza az olyannyira szükséges jogszabályi változtatásokat; elítéli az „egy be, egy ki” elvet; hangsúlyozza, hogy valóban jobb szabályozás csak akkor érhető el, ha a jogalkotó méltányos és igazságos egyensúlyt teremt a civil társadalom, a tudomány és az ipar véleménynyilvánítási lehetőségei és részvétele között; teljes demokráciára és átláthatóságra szólít fel a politikai döntéshozatal, valamint a szakpolitikák és jogszabályok kidolgozása és tárgyalása valamennyi szakaszában, többek között a Tanácson belül és a teljes komitológiai folyamat során; úgy véli, hogy minden kormányzati és irányítási szintnek sürgősen aktív hozzáférést kell biztosítania a dokumentumokhoz; üdvözli, hogy fontolóra vették az aarhusi rendelet felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a dokumentumokhoz és a bíróságokhoz való teljes körű hozzáférés elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok nyomon követhessék és segíthessék a szakpolitikák és a jogszabályok végrehajtását;

90. azon a véleményen van, hogy a végrehajtási jogszabályoknak az uniós és nemzeti politikák sarokkövét kell képezniük; sürgeti a tagállamokat, hogy erősítsék meg a környezetvédelmi politikák végrehajtását, hogy az azokból származó összes haszon megvalósulhasson; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célokat nem lehet elérni az összes európai környezetvédelmi politika meglévő intézkedéseinek hatékonyabb végrehajtása és finanszírozása nélkül; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén tegyen lépéseket az uniós környezetvédelmi jogszabályok teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében;

Az EU a nemzetközi színtéren

91. kiemeli, hogy az éghajlati válság terhe már most is túlnyomórészt a világ déli országaira nehezedik, és ez a jövőben is így lesz, és hogy a világ déli országait jobban veszélyeztetik az éghajlatváltozás negatív hatásai – amelyeket károk és veszteségek formájában már igencsak megtapasztaltak, és amelyekhez kevésbé tudnak alkalmazkodni –, mint a világ északi országait, valamint hogy a világ déli országai a világ északi országainál lényegesen kisebb mértékben járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanúsítsanak valódi szolidaritást a déli országokkal, és ismerjék el történelmi felelősségüket és az éghajlatváltozással kapcsolatos adósságukat, és tegyenek eleget azoknak;

92. úgy véli, hogy a Párizsi Megállapodás veszélyben van a jobboldali erők negatív globális térnyerése miatt, és úgy véli, hogy a COP26 döntő fontosságú pillanat, amely alááshatja vagy megerősítheti a Párizsi Megállapodás integritását; úgy véli, hogy az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie a Párizsi Megállapodás integritásának biztosítása érdekében, és hogy ennek az európai zöld megállapodás alapvető részét kell képeznie;

93. határozottan elítéli a madridi (Spanyolország) COP25 eredményeit, amelynek házigazdája a chilei elnökség volt, és aggodalommal veszi tudomásul, hogy e magas szintű megbeszéléseken nem történt előrelépés; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, valamint a tagállamokat, hogy az év során aktívan működjenek együtt a Párizsi Megállapodás többi részes felével annak érdekében, hogy a Glasgowban megrendezésre kerülő COP26 konferencián pozitív és ambiciózus eredményeket érjenek el, és elkerüljék a COP25 megismétlődését;

94. határozottan úgy véli, hogy a fenntartható fejlesztési céloknak az ökológiai átmenet szerves részét kell képezniük, és hogy az európai zöld megállapodásnak e célok teljes körű elérésére kell törekednie, és jogokon alapuló megközelítést kell alkalmaznia az éghajlat-politika terén;

95. úgy véli, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak kölcsönösen előnyösnek kell lenniük, elutasítva a neokolonializmus minden formáját, és mindenki számára biztosítva a társadalmi-gazdasági jogokat; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak aktívan és a lojális partnerség szellemében kell együttműködniük a harmadik felekkel; elutasítja a neokolonializmus minden olyan formáját, amely a világ déli részét más országok ellenőrzése vagy befolyása alá helyezi, és sérti ezen államok szuverenitását; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az éghajlat és a biológiai sokféleség válságát tegyék kiemelt helyre valamennyi nemzetközi fórum, többek között a G7 és a G20 napirendjében;

96. melegen üdvözli a globális éghajlati mozgalmakat, például a „Fridays for Future” mozgalmat, amely fontos szerephez juttatja az éghajlati válságot a nyilvános vitában és a köztudatban; úgy véli, hogy az aktivizmus és a tiltakozások az átmenet alapvető részét képezik; kitart amellett, hogy a jogalkotói hatáskörrel rendelkező nemzeti és regionális parlamenteket, a szakszervezeteket, a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat és a polgárokat teljes mértékben be kell vonni az európai zöld megállapodás kidolgozásába és végrehajtásába;

97. mély aggodalommal állapítja meg, hogy világszerte 100 vállalat felelős a globális kibocsátás 71%-áért; ismét hangsúlyozza a vállalatok felelősségét tevékenységeik dekarbonizációja terén; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan vállalati felügyeleti kötelezettségre irányuló javaslatot, amely magában foglalja az anyavállalatok felelősségét a globális értékláncaikban keletkezett környezeti károkért, valamint elkövetett munkajogi és emberi jogi jogsértésekért;

98. rendkívül fontosnak tartja, hogy az EU elismerje az éghajlatváltozással kapcsolatos adósságát és a gyorsabb dekarbonizációval kapcsolatos történelmi felelősségét, elismerve, hogy a tagállamok kiindulási pontjai eltérőek e tekintetben; felszólítja az EU-t, hogy nemzetközi szinten támogassa az éghajlatváltozással kapcsolatos alapokat, és mutasson globális vezető szerepet a finanszírozásban; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák a fejlődő országokat a veszteségek és károk megtérítésére irányuló felhívásaikban, és aktívan támogassák a nemzetközi szolidaritáson alapuló pénzügyi rendszert;

99. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy átfogó, az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust, amely kizárólag éghajlati, környezetvédelmi és állatjóléti kritériumokon, valamint az ILO által értékelt munkakörülményeken alapul a helyi termelés, a tisztességes árak és a rövid ellátási láncok támogatása, valamint a nagy távolságokra szállított termékek fogyasztásának visszaszorítása érdekében; kéri, hogy a vállalati éberségi kötelezettséget és a kötelező ökológiai munkaügyi és társadalmi normákat építsék be az értékláncba; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje kiemelt prioritásként az Unión kívüli erdőirtás megállítását, kezdve az erdőirtást az ellátási láncok mentén kezelő szabályozási intézkedésekkel, és ennek megfelelően alkalmazza az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust;

100. felhívja az EU-t, hogy támogassa és mozdítsa elő az „éghajlati menekült” státusz létrehozását, beleértve az éghajlatváltozással kapcsolatos menedékjog nemzetközi meghatározását is, valamint támogassa a környezetpusztítás nemzetközi bűncselekményként történő elismerését és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetéséről szóló globális egyezményt;

101. úgy véli, hogy a lipcsei EU-Kína csúcstalálkozó kulcsfontosságú lehetőség a Kína és az EU közös, ambiciózus, globális éghajlat-politikai vezető szerepének megszilárdítására; várakozással tekint a biológiai sokféleségről szóló kunmingi konferencia ambiciózus eredményei elé, és elvárja, hogy a konferencia kapcsolódjon az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló ambiciózus stratégiákhoz világszerte;

102. nyomatékosan arra ösztönzi a többi jelentős gazdaságot, hogy növeljék nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikat, és hajtsanak végre konkrét intézkedéseket a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokkal összhangban; úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek küldendő legjobb jelzés az, ha jó példával járunk elöl és ambiciózus nemzetileg meghatározott hozzájárulást fogadunk el, valamint hogy támogatást nyújtunk a globális délnek annak érdekében, hogy nagyra törő mérséklési célokat érhessenek el;

103. felszólítja a jogalkotói hatáskörrel rendelkező nemzeti és regionális parlamenteket, a szakszervezeteket, a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat és a polgárokat annak biztosítására, hogy a Tanács, a Bizottság és a kormányok teljesítsék a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségeiket, és teljes körűen hajtsák végre az európai zöld megállapodást;

°

° °

104. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

 

Utolsó frissítés: 2020. január 15.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat