Eljárás : 2019/2956(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0045/2020

Előterjesztett szövegek :

B9-0045/2020

Viták :

Szavazatok :

PV 15/01/2020 - 10.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0005

<Date>{10/01/2020}10.1.2020</Date>
<NoDocSe>B9-0045/2020</NoDocSe>
PDF 236kWORD 65k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>benyújtva az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>az európai zöld megállapodásról</Titre>

<DocRef>(2019/2956(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Iratxe García Pérez, Miriam Dalli</Depute>

<Commission>{S&D}az S&D képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0040/2020

B9-0045/2020

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai zöld megállapodásról

(2019/2956(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

 tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

 tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD),

 tekintettel az UNFCCC feleinek 21. konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

 tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentésére, 5. értékelő jelentésére és annak összefoglaló jelentésére, az éghajlatváltozásról és a földhasználatról szóló különjelentésére, valamint a változó éghajlattal összefüggésben az óceánról és a krioszféráról szóló különjelentésére,

 tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos 2019. május 31-i globális értékelő jelentéséről szóló összefoglalóra,

 tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[1],

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

1. üdvözli az európai zöld megállapodásról szóló bizottsági közleményt, és támogatja annak arra irányuló célkitűzését, hogy az EU-t fenntarthatóbb gazdasággá, valamint igazságosabb és virágzóbb társadalommá alakítsák át, míg a fosszilis tüzelőanyagokat a lehető leghamarabb vonják ki a forgalomból, és 2050-ig érjék el a klímasemlegességet Európában;

2. határozottan hangsúlyozza, hogy a zöld megállapodásnak és az általa társadalmaink számára kínált modellnek három, egymással összefüggő és egymást kölcsönösen erősítő pilléren kell alapulnia: egy zöld pillért az éghajlat-politikai célok, a természetvédelem és az egészséges környezet elérése érdekében, egy vörös pillért a zöld megállapodás erős szociális dimenziójának biztosítására, valamint egy pénzügyi pillért, amelynek keretében elegendő pénzügyi forrást kell biztosítani e célok eléréséhez;

3. hangsúlyozza, hogy Európának sürgősen szüksége van egy új, fenntartható gazdasági modellre, amely ötvözi a társadalmi és környezeti fejlődést, csökkenti az egyenlőtlenségeket és javítja mindenki jóllétét, senkit és egyetlen területet sem hagyva magára;

4. emlékeztet a Párizsi Megállapodás, a Biológiai Sokféleség Egyezmény, az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, valamint a szociális jogok európai pillérének célkitűzéseire, és ismét megerősíti azokat; megismétli, hogy az európai zöld megállapodásnak Európát a hosszú távú fenntartható növekedés, a boldogulás és a jólét pályájára kell állítania, gondoskodva környezetvédelmi, gazdasági és szociális politikáink olyan kialakításáról, hogy biztosítsák az igazságos átmenetet és kikövezzék az utat a pozitív és fenntartható társadalmi, ipari és gazdasági változások előtt, magas színvonalú munkahelyeket létrehozásával és fenntartásával, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével,  tagállamok közötti egyenlőtlenségek és a gazdasági fejlettségi szintjük közötti különbségek csökkentésével, és a földrajzi, valamint a nemek és a nemzedékek közötti egyenlőtlenségek felszámolásával;

5. emlékeztet arra, hogy az éghajlati és környezeti vészhelyzet az emberiség előtt álló egyik legjelentősebb kihívás, és hogy világszerte az összes államnak és szereplőnek minden erejével küzdenie kell ellene; hangsúlyozza az EU globális vezető szerepét az éghajlat-politika terén, különös tekintettel az Egyesült Államoknak a Párizsi Megállapodásból való kilépésére, valamint az ENSZ madridi éghajlatváltozási konferenciáján (COP25) folytatott tárgyalások kudarcára;

6. megismétli, hogy a fenntartható fejlődési céljainak kell vezérelniük ezt az átalakulást annak érdekében, hogy az EU meghaladja a pazarlást és az erőforrások kimerítését eredményező gazdasági modellt, és ehelyett az emberi fejlődés olyan modelljét támogassa, amely összeegyeztethető az egészséges bolygóval; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodásnak egy olyan új ipari forradalom felé kell elmozdulnia, amely ötvözi a legerősebb szociális jogokat, a környezeti integritást, a regionális kohéziót, a fenntarthatóságot és a globálisan versenyképes, időtálló iparágakat sokak – és nem a kevesek – javára;

7. megismétli, hogy a klímasemleges gazdaságra és a fenntartható társadalomra való átállást a szociális jogok európai pillérének végrehajtásával együtt kell megvalósítani egy olyan Európa létrehozása érdekében, amelynek középpontjában a társadalmi kohézió áll, ahol javulnak, nem pedig gyengülnek a bérek, a munkakörülmények és a szociális jogok, és ahol globális szinten a tudás, a fenntarthatóság és az innováció alapján versenyezünk, nem pedig az alacsonyabb bérek, a csökkentett jogok és a bizonytalanabb munkakörülmények révén; követeli, hogy az európai zöld megállapodás keretében indított minden kezdeményezés teljes mértékben összeegyeztethető legyen a szociális jogok európai pillérével, amelyet átfogó környezetvédelmi és szociális mutatókkal mérnek;

Az EU éghajlat-politikai ambícióinak növelése 2030-ig és 2050-ig

8. nagyra törő európai éghajlatváltozási jogszabály megalkotására szólít fel, amely jogilag kötelező erejű célt tűz ki a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás legkésőbb 2050-ig történő elérésére, 2030-ra legalább 55%-os köztes célt tűzve ki, és meghatározva a 2040-ra vonatkozó célt; kéri a Bizottságot, hogy a következő két évben terjesszen elő minden szükséges jogalkotási és nem jogalkotási javaslatot azzal a céllal, hogy minden ágazat járuljon hozzá a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez; kéri a Tanácsot, hogy a Párizsi Megállapodással összhangban 2020 júniusa előtt fogadja el a 2030-as célt; elvárja, hogy a párizsi szabálykönyv valamennyi nyitott kérdéséről szóló tárgyalásokat, beleértve annak 6. cikkét is, véglegesítsék a Glasgowban tartandó COP26 konferencián;

9. úgy véli, hogy ahhoz, hogy ezek a célok érdemi hatást gyakoroljanak a szén-dioxid árára, az európai kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS) ennek megfelelően felül kell vizsgálni, különösen a lineáris csökkentési tényező növelésével és a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásának csökkentésével, tükrözve a műszaki fejlődést;

10. úgy véli, hogy az adózásnak az új célok elérésében is szerepet kell játszania; felhívja különösen a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vizsgálja felül az energiaadó-irányelvet[2] és vessen véget a légi és tengeri közlekedésben használatos üzemanyagok adómentességének; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy e felülvizsgálat kerülje el az egyenlőtlenségek növekedését és a társadalom legszegényebb rétegeit sújtó többletköltségeket;

11. megismétli, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás további csökkentése érdekében valamennyi vonatkozó éghajlat-politikai eszközt a lehető leghamarabb felül kell vizsgálni és hozzá kell igazítani a fokozott uniós éghajlat-politikai törekvésekhez;

12. felszólít egy ambiciózus, a WTO előírásaival összhangban álló, az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus gyors elfogadására a globális éghajlat-politikai fellépés erősítése és az európai iparágak számára egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében, biztosítva ugyanakkor a tehermegosztást a főbb globális gazdaságok között, és figyelembe véve ezen intézkedések fejlődő országokra gyakorolt hatásait; üdvözli a Bizottság azon véleményét, hogy egy ilyen mechanizmus alternatívát jelenthetne az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében jelenleg alkalmazott kibocsátásáthelyezési intézkedésekkel szemben; felhívja a Bizottságot, hogy a kettős, nem hatékony vagy elégtelen védelem elkerülése érdekében biztosítsa a kibocsátásáthelyezés elleni védelmet biztosító mechanizmusok koherenciáját;

13. felszólít az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó olyan új, ambiciózusabb uniós stratégia kidolgozására, amely megfelelő választ ad az éghajlatváltozással kapcsolatos globális vészhelyzetre; rámutat, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó jelenlegi uniós stratégia segített abban, hogy a döntéshozók az éghajlati veszélyekre való felkészülés szükségességére összpontosítsanak, és hozzájárult annak biztosításához, hogy az uniós szintű politikák és költségvetések figyelembe vegyék az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásokat; emlékeztet azonban arra, hogy az EU-ban és tagállamaiban több erőfeszítésre van szükség az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség kialakítása, a megelőzés és a felkészültség terén;

14. hangsúlyozza, hogy az európai éghajlati paktumnak össze kell fognia a polgárokat, a régiókat, a helyi közösségeket, a civil társadalmat, a szakszervezeteket és az ipart mint a klímasemlegesség felé való elmozdulás szereplőit, valódi párbeszédre és részvételi folyamatra támaszkodva, többek között a szakpolitikák kialakítása és végrehajtása során is, ahol minden érintettnek van beleszólása, akár helyi, akár regionális vagy nemzeti szinten; fontosnak tartja az együttműködést az energiaigényes ágazatok érdekelt feleivel és az érintett szociális partnerekkel, különösen a munkavállalókkal, a nem kormányzati szervezetekkel és a tudományos körökkel olyan ágazatspecifikus éghajlati paktumok létrehozása terén, amelyek hozzájárulhatnak a fenntartható megoldások megtalálásához a szén-dioxid-semleges gazdaságra való átállás során;

15. megismétli, hogy alapvető fontosságú, hogy garantálják az uniós polgárok igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférését, amelyet az Aarhusi Egyezmény garantál, lehetővé téve a nyilvánosság számára, hogy az uniós bíróságok előtt vitathassák az uniós intézmények környezetre hatást gyakorló határozatainak jogszerűségét; ezért felül kell vizsgálni az aarhusi rendeletet, és orvosolni kell az egyezmény EU általi be nem tartását;

A zöld megállapodás szociális dimenziójának megerősítése

16. hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodásnak aktívan hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődési célok eléréséhez az Európai Unió célkitűzéseivel összhangban, beleértve az emberek jólétét, a fenntartható fejlődést, a nők és férfiak közötti egyenlőséget és a nemzedékek közötti szolidaritást; hangsúlyozza, hogy a zöld megállapodásnak olyan megállapodásnak kell lennie, amely a polgárok szempontjait érvényesíti, biztosítja a méltányos átállást, valamint az erőforrások fenntartható felhasználását és méltányos elosztását;

17. ezzel összefüggésben felszólít egy Fenntartható Fejlődési Paktum létrehozására, amely a szociális és környezetvédelmi célkitűzéseket a gazdasági célkitűzésekkel azonos szintre helyezi; úgy véli, hogy az új paktumnak ki kell egészítenie a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és ezáltal meg kell szüntetnie annak a társadalmi és környezeti igazságosság tekintetében fennálló jelentős ellentmondásait;

18. hangsúlyozza, hogy meg kell reformálni az európai szemeszter folyamatát, és azt az európai fenntarthatósági szemeszter folyamatává kell alakítani, amely összehangolja a gazdasági, szociális és környezeti politikákat a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében; rámutat, hogy ennek a reformnak egyenrangúvá kell tennie a környezeti, társadalmi és gazdasági mutatókat;

19. tudatában van annak, hogy a szén-dioxid-semlegességre való átállás jelentős változásokat fog hozni az európai termelési, fogyasztási és munkarendben; ezért átfogó cselekvési terv kidolgozására szólít fel a szociális jogok európai pillérében foglalt elvek uniós szintű végrehajtása érdekében, ideértve többek között az európai gyermekgarancia végrehajtását, a tisztességes megélhetést biztosító béreket, a kollektív tárgyalások megerősítését, a megfizethető lakhatásra irányuló kezdeményezést, az energiaszegénység kezelését, egy tisztességes munkakörülményekről szóló irányelv, valamint a digitális munkavállalói jogokra vonatkozó – például a kijelentkezés jogát is tartalmazó – jogi keret létrehozását; sürgeti ugyanakkor a tagállamokat, hogy nemzeti szinten hajtsák végre a szociális jogok európai pillérét annak érdekében, hogy egy gyorsan változó világban biztosítsák az esélyegyenlőséget és a munkaerőpiachoz való hozzáférést, a tisztességes munkakörülményeket, a szociális védelmet és a befogadást;

20. felszólít kötelező vállalati társadalmi felelősségvállalásra a vállalati tevékenységek fenntarthatóságának javítása érdekében; hangsúlyozza a munkahelyi demokrácia jelentős megerősítésének szükségességét a munkakörülmények javítása és a munkavállalók szerkezetátalakítási folyamatokba való megfelelő bevonásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az európai zöld megállapodás végrehajtásába be kell vonni a szociális partnereket és a civil társadalmat a szén-dioxid-semlegesség méltányos, inkluzív és társadalmilag fenntartható módon történő megvalósítása érdekében;

Tiszta, megfizethető és biztonságos energiával való ellátás

21. emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság elsődlegességének elve alapvető fontosságú az EU energiafüggőségének és az energiatermelésből származó kibocsátásoknak a csökkentése szempontjából, miközben helyi munkahelyeket teremt az energiahatékonysági felújítások terén, és csökkenti a polgárok energiaszámláit; felszólít az energiahatékonysági irányelv[3] és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv[4] felülvizsgálatára és végrehajtásának megerősítésére, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott helyzetben lévő polgárokra;

22. emlékeztet arra, hogy az európai energiabiztonsági stratégiának teljes mértékben összhangban kell lennie azzal a célkitűzéssel, hogy 2050-ig megvalósuljon a klímasemlegesség, miközben biztosítani kell az ellátás biztonságát; felhívja a Bizottságot, hogy kezelje az ellátási zavarokhoz kapcsolódó kockázatokat, és csökkentse a költséges importált üzemanyagok használatát, az ársokkoknak és a rendszerszintű áremelkedéseknek való kitettséget; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy igazítsa ki a stratégiát annak érdekében, hogy figyelembe vegye a szén-dioxid-mentesítési erőfeszítésekből, például az ipari folyamatok és a közlekedés villamosításából, valamint a dolgok internetének kiépítéséhez kapcsolódó növekvő energiafogyasztásból eredő növekvő villamosenergia-szükségletet;

23. hangsúlyozza, hogy az EU jövőbeli energiarendszerének megújuló energiaforrásokon kell alapulnia a fosszilis tüzelőanyagok gyors kivezetésével, figyelembe véve a tagállamok közötti különbségeket, a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának 2020-ig történő fokozatos megszüntetésével kezdve; hangsúlyozza, hogy az EU éghajlati és fenntarthatósági céljainak elérése érdekében minden ágazatnak növelnie kell a megújuló energia használatát;

24. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a tagállamoknak szóló iránymutatások 2020. évi kidolgozása révén kezeli az energiaszegénységet; felhív célzott fellépések végrehajtására a tagállamokkal való szoros együttműködésben, valamint a bevált gyakorlatok cseréjére azzal a céllal, hogy csökkentsék az energiaszegénységet az energiahatékonysági fejújításokat célzó finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés támogatás mellett;

25. tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy új kezdeményezést javasoljon a köz- és magánépületek felújítására vonatkozóan, és előmozdítsa a felújítási hullámot; üdvözli különösen a szociális lakásoknak az energiaszegénységben élő háztartások megsegítése érdekében történő felújítására, valamint az iskolák és kórházak felújítására helyezett hangsúlyt; felszólít az energiahatékonysági felújítások finanszírozási eszközeihez való egyenlő hozzáférés biztosítására;

26. fenntartásokat fogalmaz meg az épületekből származó kibocsátásoknak az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe való lehetséges beépítésével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az épületekből származó kibocsátásoknak az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe való esetleges bevonása semmiképpen sem háríthatja át a szén-dioxid-mentesítés terhét polgárainkra;

27. felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja felül az energiainfrastruktúrára vonatkozó szabályozási keretet, beleértve a TEN-E rendeletet[5] is, tekintettel a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló célkitűzésre; hangsúlyozza, hogy a TEN-E rendeletet a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret véglegesítése előtt felül kell vizsgálni; kiemeli az európai megújulóenergia-piac kiteljesítésének és a hatékonyság összeköttetések megerősítése révén történő növelésének fontosságát;

Az ipar mozgósítása a tiszta és körforgásos gazdaság érdekében

28. üdvözli, hogy a Bizottság a körforgásos gazdaságra összpontosít, és várakozással tekint a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv elé; hangsúlyozza, hogy átfogó megközelítésre és fellépésekre van szükség annak érdekében, hogy az európai gazdaságot valóban fenntartható és körforgásos modellé alakítsák át, amely a körforgásosságot valamennyi szakpolitikai ágazatban érvényesíti;

29. egyetért azzal, hogy gyors fellépésre van szükség, különösen a leginkább erőforrás-igényes ágazatokban, többek között a textiliparban és az építőiparban; ambiciózus javaslatokat kér a műanyagok és mikroműanyagok – többek között a véletlenül környezetbe jutó mikroműanyagok és a műanyag csomagolóanyagok – használatának további kezelése érdekében; támogatja a körforgásos tervezésre vonatkozó megközelítést és a környezeti szempontból káros termékek uniós piacon való forgalomba hozatalának megakadályozására vonatkozó minimumkövetelmények meghatározását, de hangsúlyozza, hogy ezeknek a követelményeknek szilárdnak kell lenniük, és összhangban kell állniuk az EU éghajlat- és környezetvédelmi törekvéseivel; felhívja a Bizottságot, hogy a különös aggodalomra okot adó anyagok helyettesítésének fokozásával, a körforgás elősegítésével és a vegyi anyagok emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásának minimalizálásával biztosítsa a toxikus anyagoktól mentes anyagciklusokat;

30. hangsúlyozza a hulladékhierarchia tiszteletben tartásának fontosságát; nagyra törő célokat szorgalmaz a hulladékkeletkezés megelőzése és az újrafelhasználás terén, ideértve az élelmiszer-hulladék 2030-ig történő felére csökkentését is; támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy véget vessen az EU-ból származó hulladékexportnak;

31. üdvözli azt a szándékot, hogy új jogalkotási javaslatot terjesszen elő biztonságos, körforgásos és fenntartható akkumulátor-értéklánc biztosítása érdekében minden akkumulátor tekintetében; hangsúlyozza, hogy erős és fenntartható akkumulátor- és tárolási klasztert kell létrehozni Európában, mivel az energiatárolásban nagy lehetőségek rejlenek a közúti és tengeri közlekedésből, valamint az elektromos rendszerekből és a fűtésből származó kibocsátások csökkentése szempontjából; hangsúlyozza, hogy az akkumulátorok gyártásához és használatához kapcsolódó energiafelhasználásnak összhangban kell lennie a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a megújuló energiaforrások fokozott használatára vonatkozó célkitűzésekkel;

32. felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki jogi keretet a fenntartható fogyasztás ösztönzése, különösen a termékek élettartamának növelése, a fogyasztók javításhoz való jogának bevezetése és az eszközök tervezett elavulásának betiltása céljából; hangsúlyozza továbbá, hogy a fogyasztóknak megbízható és egyértelmű információkhoz kell jutniuk a termékek környezeti és társadalmi lábnyomáról;

33. sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a klímasemleges iparra vonatkozó új európai ipari stratégiára, miközben fenntartja és fejleszti a nemzetközi versenyképességet, és elkerüli az európai iparágak áthelyezését; hangsúlyozza, hogy e stratégiának a gazdaságilag életképes és fenntartható termékek, folyamatok és üzleti modellek értékláncainak kialakítására és létrehozására kell összpontosítania, ami maga után vonja az ipari termelésnek a klímasemlegesség és a körforgásos jelleg elérését célzó valódi átalakítását, valamint a magán- és állami beruházások mozgósítását;

34. úgy véli, hogy az ipari stratégiának a javaslatnak megfelelően integrálnia kell a zöld és digitális átalakulásokat, beleértve az energetikai átállás és a munkaerőre gyakorolt hatások kellő figyelembevételét, valamint a munkavállalók átképzését és továbbképzését; felszólítja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg e stratégia regionális dimenzióját és az eddig követett úgynevezett „intelligens szakosodási” stratégiát; kitart amellett, hogy a stratégiának magában kell foglalnia a megújult és megerősített szociális párbeszédet, amelynek keretében a munkavállalókat teljes mértékben bevonják a stratégia kialakításába és meghatározásába;

35. felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze és hívja fel a figyelmet az áruk és szolgáltatások bérlésével és megosztásával kapcsolatos magatartásformák megváltoztatásán alapuló új és fenntartható üzleti modellekre, ugyanakkor biztosítsa azok megfizethetőségét, és garantálja a fogyasztók és a munkavállalók magas szintű védelmét; hangsúlyozza a zöld és szociális közbeszerzésben rejlő lehetőségeket a fenntartható gazdaságra való átállásban; üdvözli e tekintetben a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy további jogszabályokat és iránymutatásokat javasol a zöld közbeszerzésre vonatkozóan, de hangsúlyozza a szociális és innovációs kritériumok teljes körű alkalmazásának fontosságát is;

A fenntartható és intelligens mobilitásra való áttérés felgyorsítása

36. alapvető fontosságúnak tartja a közlekedési ágazat fenntartható, nulla kibocsátású mobilitásra való átfogó átállásának megvalósítását, védelmet nyújtva ugyanakkor a munkavállalók jogai és szociális körülményei számára, és biztosítva mindenki számára a megfizethető mobilitást; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani a „szennyező fizet” elvet, különösen az olyan fellépések mint például az útdíjak alkalmazása esetében;

37. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hosszú távú holisztikus közlekedési stratégiát, amely lehetővé teszi az EU számára az éghajlat-politikai célkitűzéseinek elérését, miközben biztosítja a belső piacot megfelelő működését; kitart amellett, hogy több intézkedésre van szükség – különösen a légi és a tengeri ágazatban – a közlekedésből származó kibocsátások kezelése érdekében; támogatja e tekintetben a légitársaságoknak szánt ingyenes kibocsátási egységek csökkentését az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében; kéri továbbá a tengeri ágazat gyors bevonását a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, valamint a kikötők környezetbarátabbá tételére irányuló ambiciózus javaslatok benyújtását; hangsúlyozza, hogy semmilyen globális szintű fellépés – vagy annak hiánya – nem akadályozhatja az EU-t abban, hogy saját maga ambiciózusabb intézkedéseket alkalmazzon; elismeri a fenntartható légi közlekedési üzemanyagokban rejlő potenciált a légi közlekedés kibocsátásainak csökkentésében, és jogalkotási intézkedésekre szólít fel a meglévő és jövőbeli megoldások alkalmazásának támogatása érdekében;

38. kitart továbbá amellett, hogy az üzemanyagszabványoknak hozzá kell járulniuk az átmenethez, amelyet nem lehet kizárólag piaci alapú rendszerrel irányítani; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egyéb intézkedésekre, többek között a hajózásban használt üzemanyagok minőségének javítására a nehéz tüzelőolajok uniós vizeken való használatának betiltása és a gázmosó maradékanyagok nyílt vízbe való kibocsátásának betiltása útján;

39. határozottan ellenzi a kibocsátáskereskedelmi rendszer közúti közlekedésre való kiterjesztését; úgy véli, hogy a személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátási teljesítményére vonatkozó külön jogszabályokat meg kell erősíteni – csakúgy, mint a tehergépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátási előírásokat –, amelyeket a Bizottság közleménye nem említ; üdvözli továbbá a járművek légszennyezőanyag-kibocsátására vonatkozó szabványok felülvizsgálatára irányuló szándékot; hangsúlyozza, hogy a levegőszennyezés emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében sürgősen szükség van a személygépkocsikra, kisteherautókra és nehézgépjárművekre vonatkozó szigorú Euro 7 szabványokra;

40. felszólítja a Bizottságot, hogy tűzzön ki kötelező és végrehajtható célokat a közúti közlekedés villamosításának előkészítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a fenntartható alternatív üzemanyagok előállításának és alkalmazásának felgyorsítására irányuló kezdeményezések nem alapulhatnak fenntarthatatlan bioüzemanyagok használatán, és nem járulhatnak hozzá a szén-dioxid-kibocsátás magas szinten való rögzüléséhez;

41. hangsúlyozza, hogy sürgősen felül kell vizsgálni az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló irányelvet[6], és kötelező érvényű célokat kell kitűzni a tagállamok számára; alapvető fontosságúnak tartja a kibocsátásmentes mobilitást szolgáló megfelelő infrastruktúra – többek között az intermodális platformok – kifejlesztésébe történő elegendő beruházás biztosítását; kiemeli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) szerepét az intelligens, fenntartható és biztonságos mobilitásra való átállás támogatásában az EU-ban;

42. felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az európai vasúthálózat összeköttetésének – különösen a nemzetközi összeköttetés – javítására irányuló erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a vasúti személyszállítás vonzóbbá váljon közép- és nagy távolságokon történő utazás céljából; felszólít továbbá a vasutak és a belvízi utak teherfuvarozási célú kapacitásának javítására;

A termelőtől a fogyasztóig: a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszer kialakítása

43. felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiát Európa fenntartható és versenyképes élelmiszerrendszerére vonatkozó, valóban hosszú távú elképzelés kialakítására, amely a biológiai sokféleségre, az éghajlatra, a légszennyezésre, a vízszennyezésre, a növényvédő szerek használatára és a talajromlásra vonatkozó kötelező mezőgazdasági célok révén képes biztosítani az egészséges és jó minőségű termékekhez való hozzáférést, miközben foglalkozik a fogyasztás, az egészségügy és a kereskedelem fenntarthatóságával kapcsolatos kérdésekkel, és biztosítja az állategészségügy és állatjólét magas szintjét, ugyanakkor előmozdítja az uniós termelési normák kölcsönösségét valamennyi kereskedelmi partnerrel;

44. hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdasági termelők, halászok és halásznők fontos szerepet játszanak a tisztességes, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerre való átállás lebonyolításában, miközben biztosítják a mezőgazdasági termelők, halászok és halásznők megélhetését és tisztességes jövedelmét;

45. emlékeztet arra, hogy habár a mezőgazdaság a felelős az EU ÜHG-kibocsátásainak körülbelül 10%-áért, magában hordozza annak lehetőségét, hogy segítse az EU-t kibocsátásainak csökkentésében a jó talajgazdálkodás, az agrárerdészet, a biológiai sokféleség védelme és egyéb területgazdálkodási technikák révén; elismeri, hogy a globális mezőgazdaság magában hordozza annak lehetőségét, hogy 2050-ig körülbelül 3,9 gigatonna CO2-egyenérték éves kibocsátást takarítson meg, azaz a jelenlegi globális ÜHG-kibocsátások körülbelül 8%-át;

46. hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitikát (KAP) és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiát közösen, európai szinten kell meghatározni annak érdekében, hogy azok kiegészítsék egymást, és megvédjék a termelés, a fogyasztók egészsége és a környezet közötti méltányos egyensúlyt, valamint hogy megfelelő forrásokat különítsenek el a mezőgazdasági termelők agrár-élelmiszeripari ellátási láncon belüli helyzetének megerősítésére;

47. kiáll a fenntartható és hatékony KAP mellett, amely aktívan arra ösztönzi a mezőgazdasági termelőket, hogy – többek között megerősített közös szabványok és kötelező követelmények révén, különösen az ökorendszerek esetében – több környezeti és éghajlati előnyt érjenek el, és a sajátos természeti feltételekhez igazodó eszközök széles skáláját kínálja a mezőgazdasági termelők számára annak érdekében, hogy hatékonyabban használják fel az élelmiszer-termelésben az alapvető erőforrásokat és inputokat, javítsák a biológiai sokféleséget és a talajt, növeljék a szénmegkötést, megőrizzék az érzékeny élőhelyeket, hozzájáruljanak a körforgásos gazdasághoz, csökkentsék a hulladékot a termelési ciklusban, és felszámolják az éghajlatot károsító támogatásokat;

48. megismétli, hogy a növényvédő szerek használatának csökkentése a fenntartható mezőgazdaság egyik kiemelt célkitűzése, amelynek célja az élelmiszerek, a talaj és a vízkészletek széles körű szennyezésének és a biológiai sokféleség csökkenésének, valamint az emberi egészségre gyakorolt negatív hatásoknak a megállítása; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy vezessen be egy rövid, közép- és hosszú távú, egész Európa számára kötelező célkitűzést a növényvédő szerek használata gyakoriságának csökkentése érdekében;

49. hangsúlyozza, hogy a növekvő népesség számára elegendő minőségi és tápláló élelmiszer biztosítása, valamint az élelmiszer-veszteség és -hulladék csökkentése érdekében az innovációba, az intelligens mezőgazdasági technikákba és az agroökológiai termelési módszerekbe – például a trágyából származó metán befogásába és a műtrágyák hatékonyabb felhasználásába – történő beruházásokra van szükség a szén-dioxid-semleges uniós mezőgazdasági rendszer megvalósítása érdekében;

50. hangsúlyozza, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) 2021–2027 közötti időszakra szóló költségvetésének – éghajlat-politikai fellépésekre fenntartott – 30 %-ából legalább 25 %-ot a tengeri környezet védelmére kell fordítani; elismeri, hogy a halászati ágazat jelentős mértékben hozzájárulhat az egészségesebb és éghajlatbarát étrendhez; határozottan hangsúlyozza, hogy az ágazatnak összhangban kell lennie az EU környezetvédelmi, éghajlat-politikai és fenntarthatósági célkitűzéseivel, biztosítva a tengeri ökoszisztémák védelmét és a halállományok fenntarthatóságát; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő támogatást biztosítsanak az európai halászok és halásznők számára a fenntartható halászati tevékenységekre való átálláshoz;

51. felszólít a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet[7] felülvizsgálatára a csomagolás elülső oldalára vonatkozó uniós szintű tápértékjelölési rendszer bevezetése érdekében, hogy elkerülhető legyen az egységes piac széttöredezése, és hogy minden terméken objektív, átlátható és fogyasztóbarát tápértékjelölés álljon rendelkezésre, figyelembe véve a fogyasztókkal kapcsolatos kutatásokat is; felszólít a származási ország címkén való kötelező feltüntetésének javítására és az élelmiszerek környezeti lábnyomára vonatkozó egyértelmű tájékoztatásra annak érdekében, hogy a fogyasztók környezetbarátabb döntéseket hozhassanak; kéri továbbá termékcímkézési módszer alkalmazását is; emlékeztet az átlátható és fogyasztóbarát címkézés fontosságára közvetlenül az élelmiszerek címkéin, és úgy véli, hogy a tájékoztatás digitális eszközei kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik a címkén szereplő információkat;

52. felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is foglalkozzon a belső piacon az élelmiszerekre vonatkozó kettős minőségi szabványokkal annak biztosítása érdekében, hogy minden európai számára azonos minőségű élelmiszerek álljanak rendelkezésre; kiemeli az oktatás és a figyelemfelhívás alapvető szerepét az egészséges és fenntartható élelmiszerek fogyasztásának előmozdításában;

Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzése és helyreállítása

53. üdvözli az arra vonatkozó kötelezettségvállalásokat, hogy a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleinek 15. konferenciáját megelőzően új, 2030-ig szóló stratégiát terjesztenek elő a biológiai sokféleséggel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ambiciózus, egyértelmű célt és célkitűzéseket rögzítő megállapodást kell szorgalmaznia a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020 utáni időszakra vonatkozó keretről; alapvető fontosságúnak tartja a biológiai sokféleség csökkenésének 2030-ig történő megállítását és visszafordítását az EU-n belül és világszerte egyaránt;

54. mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU nem teljesíti az aicsi célkitűzésekben vagy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos jelenlegi stratégiában meghatározott, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos vállalásait; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig szóló uniós stratégiának az EU és tagállamai számára jogilag kötelező erejű célokat kell tartalmaznia, és elegendő erőforrással és eszközzel kell rendelkeznie e célok elérésének biztosításához, valamint a biológiai sokféleség és a környezet állapotának jelentős javulásához;

55. hangsúlyozza a védett területek bővítésének, valamint a szárazföldi és tengeri összeköttetésük és kezelésük javításának fontosságát; tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló terveit, hogy meghatározza a károsodott ökoszisztémák javítására és helyreállítására irányuló intézkedéseket, és javaslatot tegyen egy természet-helyreállítási tervre; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egy ilyen terv valamennyi ökoszisztémára kiterjedjen, és hogy jogilag kötelező erejű helyreállítási eszközöket és célokat vezessenek be;

56. emlékeztet arra, hogy az erdők elengedhetetlenek bolygónk és a biológiai sokféleség számára; üdvözli a Bizottság szándékát, hogy új erdőgazdálkodási stratégiát dolgozzon ki és kezelje a globális erdőirtást; nagyra törő új erdőgazdálkodási stratégiát és erdőtelepítési intézkedéseket szorgalmaz, amelyeknek a fenntarthatóságon kell alapulniuk, és amelyeknek az éghajlatváltozás mérséklése mellett a biológiai sokféleséget is meg kell védeniük és helyre kell állítaniuk; hangsúlyozza továbbá, hogy intézkedéseket kell hozni az erdőtüzek megelőzése érdekében;

57. hangsúlyozza, hogy kellő gondosság mellett hozott, erőteljes szabályozási intézkedésekre van szükség annak biztosításához, hogy az uniós piacra belépő termékek az ellátási lánc egyetlen szakaszában se járuljanak hozzá erdőirtáshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez, a környezet romlásához vagy az emberi jogok megsértéséhez; úgy véli, hogy az erdőirtás elleni uniós fellépésnek a fő okokat kellene kezelnie, ideértve a pálmaolajat, a szóját, a marhahúst és a kakaót; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb vezesse ki az EU-ban használt olyan bio-tüzelőanyagokat, amelyek esetében fennáll a közvetett földhasználat-változás nagy kockázata;

58. hangsúlyozza, hogy a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programnak tükröznie kell az európai zöld megállapodásban megfogalmazott törekvéseket, és annak teljes mértékben összhangban kell állnia a fenntartható fejlesztési célokkal, és elő kell mozdítania azok végrehajtását;

Szennyezőanyag-mentességi célkitűzés a mérgező anyagoktól mentes környezet érdekében

59. rámutat, hogy a levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó szennyezőanyag-mentességi cselekvési tervnek átfogó és horizontális stratégiának kell lennie, amely megvédi a polgárok egészségét a környezetkárosodástól és a környezetszennyezéstől; hangsúlyozza, hogy e stratégiának el kell mozdulnia a szennyezés csökkentésétől a szennyezés megelőzése és végső soron a nettó nulla szennyezés felé, valamint foglalkoznia kell a különféle emberi tevékenységből – például ipari, háztartási, közlekedési, idegenforgalmi és mezőgazdasági forrásokból – származó szennyezéssel;

60. megismétli, hogy az EU-nak teljes mértékben össze kell hangolnia a levegőminőségi előírásokat a legújabb nemzetközi tudományos konszenzussal és a WHO ajánlásaival; úgy véli, hogy az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása érdekében meg kell erősíteni a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvben[8] meghatározott célkitűzéseket a metán-, a korom- és a higanykibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzések meghatározásával; megismétli, hogy addig is teljes mértékben végre kell hajtani a levegőminőségre vonatkozó meglévő horizontális jogszabályokat;

61. hangsúlyozza, hogy az ipari kibocsátásokról szóló irányelv[9] felülvizsgálata során hangsúlyt kell fektetni a szennyezés megelőzésére, a körforgásos gazdaságra vonatkozó politikákkal való koherenciára és a dekarbonizációra; e tekintetben rámutat arra, hogy az ipari kibocsátásokra vonatkozó szabályokat úgy kell átalakítani, hogy azok elsőbbséget biztosítsanak a tiszta energiatermelésnek, a vízminőségnek és vízellátásnak, az erőforrás-gazdálkodásnak és az aggodalomra okot adó vegyi anyagok helyettesítésének; megismétli, hogy foglalkozni kell az uniós szinten még nem kezelt szennyezési forrásokkal, például a kikötőkben tartózkodó hajókból és a repülőtereken található repülőgépekből származó szennyezőanyag-kibocsátással;

62. várja, hogy a vegyi anyagokra vonatkozó új fenntarthatósági stratégia hosszú távú átfogó keretet hozzon létre a vegyi anyagokra vonatkozó politika számára, amely horizontálisan foglalkozik a különböző vonatkozó jogszabályokkal és szakpolitikákkal, beleértve az aggodalomra okot adó vegyi anyagok – különösen az endokrin rendszert károsító vegyi anyagok (EDC-k), a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok (CMR-ek), a környezetben tartósan megmaradó vegyi anyagok, neurotoxikus anyagok és immunotoxikus anyagok – azonosítását, ellenőrzését és fokozatos kivonását, különösen ott, ahol léteznek biztonságosabb alternatívák, ugyanakkor méreganyagoktól mentes környezetet biztosít a jelen és jövő generációk, különösen a sérülékeny csoportok számára;

63. hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú az EDC-k azonosítására vonatkozó horizontális kritériumok elfogadása valamennyi ágazatban, valamint az emberek és a környezet EDC-knek való általános kitettségének hatékony csökkentése; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy az EDC-knek a CMR-ekkel azonos módon történő kezelése érdekében vizsgálja felül a játékokra és kozmetikumokra vonatkozó uniós jogszabályokat, valamint a még használatban lévő EDC-k helyettesítése érdekében vizsgálja felül az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó jogszabályokat; rámutat továbbá arra, hogy az EDC-kre vonatkozó új, átfogó keretnek biztosítania kell a keverékhatások és a kombinált kitettség figyelembevételét;

64. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen egyértelmű jogalkotási lépéseket – a gyártási folyamat révén vagy gyógyszerfelhasználás vagy -ártalmatlanítás következtében – a környezetben található gyógyszerek kezelése érdekében;

Az európai zöld megállapodás finanszírozása és a méltányos átállás biztosítása

65. hangsúlyozza, hogy az új kezdeményezéseket további friss pénzeszközökből kell finanszírozni; véleménye szerint az európai zöld megállapodás megvalósításához szükséges további beruházásokat csak egy olyan átfogó finanszírozási terv biztosítaná, amely a köz- és magánberuházások valamennyi (európai, nemzeti, regionális és helyi) szinten történő felfuttatására irányuló egységes javaslatcsomagon alapul; határozott meggyőződése, hogy a környezeti, társadalmi és gazdasági problémák következetes és integrált módon történő leküzdése érdekében a méltányos és inkluzív átállásnak e terv középpontjában kell állnia; úgy véli, hogy a Fenntartható Európa beruházási tervnek segítenie kell a karbonsemleges gazdaságra való átállás finanszírozását, segítséget nyújtva egyúttal a dolgozóknak, a közösségeknek és a helyi hatóságoknak és orvosolva az emberek és a különböző helyek közötti növekvő egyenlőtlenségeket;

66. kiemeli, hogy a jelenlegi megállapodások szerint az éghajlattal és az energiával kapcsolatban kitűzött 2030-as célok eléréséhez évi 260 milliárd EUR további köz- és magánberuházásra van szükség, és hogy ez az összeg még a Bizottság szerint is óvatos becslés; kiemeli, hogy a Számvevőszék becslése szerint összesen évente 1 135 milliárd EUR beruházásra lenne szükség a jelenlegi megállapodások szerint az éghajlattal és az energiával kapcsolatban kitűzött 2030-as célok eléréséhez, ezért úgy véli, hogy a célkitűzését felfelé kell módosítani;

67. szorgalmazza a jelenlegi európai költségvetési keret felülvizsgálatát az európai zöld megállapodás megfelelő finanszírozásának biztosítása érdekében; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a környezetvédelmi szempontok nemzeti költségvetésekben való érvényesítése céljából együttműködik a tagállamokkal, de tart attól, hogy az eredmények el fognak maradni az európai polgárok és területek várakozásaitól és szükségleteitől; szorgalmazza a Stabilitási és Növekedési Paktumon belüli hatályos beruházási záradék felülvizsgálatát, valamint egy olyan aranyszabály bevezetését az európai költségvetési keretrendszerbe, amely kizárja az éghajlatváltozás méltányos és inkluzív módon történő mérséklésére és annak hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló valamennyi állami beruházás beszámítását a tagállamok államháztartási deficitjébe;

68. az európai zöld megállapodás eléréséhez való pozitív hozzájárulásként üdvözli az EBB igazgatótanácsa által 2019. november 14-én elfogadott új energetikai hitelezési politikát; szorgalmazza az EBB beruházási politikájának további felülvizsgálatát a zöld megállapodáshoz kapcsolódó kezdeményezések célzott finanszírozásának kiemelt ügyként történő biztosítása céljából, figyelembe véve egyúttal azt az addicionalitást, amit az EBB finanszírozása más forrásokkal kombinálva képes nyújtani; hangsúlyozza, hogy az egyéb finanszírozási eszközökkel való koordináció elengedhetetlen, miután az EBB-csoport egyedül nem képes finanszírozni az európai zöld megállapodáshoz kapcsolódó összes kezdeményezést; kéri az EBB irányítási keretrendszerének felülvizsgálatát a demokratikus elszámoltathatóság erősítése érdekében;

69. kiemeli, hogy foglalkozni kell a fenntartható pénzügyi termékek iránti magas kereslet és alacsony kínálat okozta jelenlegi piaci egyensúlyhiánnyal; e tekintetben üdvözli a Parlament és a Tanács között a taxonómia tekintetében létrejött megállapodást, amelynek célja, hogy a fenntartható beruházások valóban fenntarthatóak legyenek, és ösztönözze a magánberuházást ezekbe a tevékenységekbe; kitart amellett, hogy a magánszektortól nem várható el, hogy egyedül elérje a szükséges kritikus tömeget, és hogy a közszférának növelnie kell szerepét a fenntartható pénzügyi piacokon;

70. véleménye szerint az állami támogatási szabályok tervezett felülvizsgálatának azt kell célul tűznie, hogy megerősítse és egyszerűsítse a fenntartható megoldásokat célzó beruházási eszközöket és az európai zöld megállapodás eredményes és innovatív végrehajtásában döntő szerepet játszó nemzeti, regionális és helyi hatóságok konkrét eszközeit; figyelmeztet azonban arra, hogy a felülvizsgálatot nem helyénvaló az EU erős versenyszabályainak gyengítésére felhasználni, de lehetővé kell tennie a zöld megállapodás és a méltányos átállás végrehajtására irányuló indokolt fellépéseket;

71. várja az európai szemeszter progresszív, a fenntartható fejlesztési célokat integráló felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az európai szemeszter folyamata a mindenki számára elérhető fenntartható jólét irányába mutató változás erőteljes hajtóereje legyen Európában; ezért a  fenntartható fejlesztési célok megvalósítására irányuló szakpolitikák hatásának mérése tekintetében szorgalmazza a GDP-n túlmutató, az emberek jólétét kifejezetten jobban előtérbe helyező, holisztikusabb megközelítés alkalmazását; szorgalmazza továbbá a jóléti célok és mutatók, például az éves növekedési jelentés, a riasztási mechanizmus keretében készült jelentés, az együttes foglalkoztatási jelentés és az országspecifikus ajánlások beépítését az európai szemeszter teljes ciklusába;

72. határozottan üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt a méltányos átállási mechanizmusra, miután a Parlament több alkalommal kérte egy ilyen mechanizmus létrehozását annak biztosítására, hogy senki se maradjon hátra; hangsúlyozza az éghajlatsemleges gazdaságra való méltányos átállás fontosságát és az előretekintő és részvételen alapuló megközelítés szükségességét annak érdekében, hogy a társadalom minden része élvezze az átállás előnyeit, és támogatásban részesüljenek a dekarbonizáció által leginkább érintett régiók – különösen a szénbányászattal foglalkozó és a szén-dioxid-intenzív régiók –, közösségek és valamennyi ágazat munkaereje, egyebek mellett új projektek és technológiák e közösségek számára történő kidolgozásának előmozdítása révén; elismeri, hogy a kompenzációs alapok önmagukban nem garantálják a méltányos átállást, és hogy az érintett emberekkel és közösségekkel folytatott, e régiók fejlődését és modernizációját célzó, őszinte párbeszéden alapuló átfogó uniós stratégiát, valamint ezzel együtt az üzemek átalakítását, a minőségi és fenntartható munkahelyek létrehozását és a szociális intézkedéseket, többek között az átképzést és a továbbképzést kell az átállási politika középpontjába állítani; ragaszkodik ahhoz, hogy a Méltányos Átállást Támogató Alap finanszírozása új, friss pénzeszközökből, más, hosszú távú uniós szakpolitikákat kiegészítve és ne azok rovására történjen;

73. megerősíti, hogy egyértelműen támogatja az éghajlati szempontok érvényesítésének elvét a többéves pénzügyi keretben, amelynek túl kell mutatnia a többéves pénzügyi keretről szóló időközi jelentésben, valamint a Bizottság által meghatározott célzott kiadási arányok szintjein; hangsúlyozza továbbá az éghajlat és a társadalmi dimenzió beépítésének fontosságát a döntéshozatalba a többéves pénzügyi keret valamennyi nagyobb programjával kapcsolatban és a teljes szakpolitikai cikluson keresztül; ezzel összefüggésben emellett átláthatóbb, szigorúbb és átfogóbb módszertant kér, beleértve az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások meghatározására és nyomon követésére szolgáló átdolgozott teljesítménymutatókat, a káros intézkedésekhez nyújtott pénzügyi támogatás megelőzését, valamint az éghajlati szempontok érvényesítésével járó közép- és hosszú távú hatások nyomon követését az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás terén;

74. emlékeztet az új saját forrásoknak – különösen a környezet védelmére irányuló uniós kezdeményezések által generált forrásoknak – az uniós költségvetésbe a költségvetésre vonatkozó globális fedezet elvének veszélyeztetése nélkül történő bevonásának fontosságára, amelyet a Parlament már több alkalommal hangsúlyozott ; a tárgyalások kiinduló pontjaként üdvözli a Bizottságnak az EU ETS árverésekből származó bevételen és az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolásra kivetett adón alapuló saját források bevezetésére irányuló 2018-as javaslatát; véleménye szerint az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó minden új mechanizmusnak hozzá kell járulnia az EU-költségvetés finanszírozásához;

75. szorgalmazza ambiciózus pénzügyi források juttatását a kohéziós politika számára, egyértelműen középpontba állítva a környezetvédelmet, legalább 30%-ot fordítva a környezetbarátabb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, valamint a nulla nettó szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra átálló és ellenállóképes Európa szakpolitikai célkitűzésére; hangsúlyozza a fenntartható növekedés és az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálat koncepciójának teljes körű végrehajtását a kohéziós politikában a 2020 utáni időszakban, amely magában foglalja azt a célt is, hogy a kohéziós pénzeszközöket ne használják a fosszilis tüzelőanyagok előállításához, feldolgozásához, terjesztéséhez, tárolásához vagy elégetéséhez kapcsolódó beruházásokra; emlékeztet a kohéziós politikába történő közberuházások fontosságára;

A kutatás mozgósítása és az innováció előmozdítása

76. hangsúlyozza a folyó árakon 120 milliárd eurós Európai horizont program nagyratörő költségvetésének fenntartását a klímasemlegességhez vezető digitális és ipari átállás jelentős innovációs kihívásainak kezelése érdekében, figyelembe véve, hogy az Európai horizont költségvetése legalább 35%-ának az éghajlattal összefüggő célokat kell segítenie; kéri, hogy a Bizottság maximalizálja a természettudományokon és az ismereteken alapuló tágabb innovációs környezet kínálta lehetőségeket, tekintettel arra, hogy egyes új, kulcsfontosságú alaptechnológiák, például a gépi tanulás, a megosztott könyvelési technológia, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos gazdasághoz illeszkedő technológiák, az 5G hálózatok és a kvantuminformatika döntő fontosságúak lesznek a klímasemlegesség 2050-re történő elérése szempontjából;

77. szorgalmazza a kutatások megfelelő finanszírozását és a tudományágak közötti együttműködést egyrészt az aggodalomra okot adó vegyi anyagok – köztük az anyagokban, eljárásokban vagy technológiákban használt anyagok – helyettesítése, másrészt a biztonságosabb alternatívák – azok veszélyein, teljesítményén és gazdasági megvalósíthatóságán alapuló – kifejlesztése terén annak elkerülése érdekében, hogy valamely mérgező anyagot ugyanakkora vagy még nagyobb aggodalomra okot adó anyaggal helyettesítsenek; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg az átlátható köz-magán beruházási társulások számára, hogy támogassák a biztonságosabb alternatívák terén folytatott kutatásokat, és technikai támogatást nyújtsanak a kkv-knak, különösen az alternatívák technikai megvalósíthatósága terén;

78. kiemeli az alapok és más uniós eszközök közötti kiegészítő jelleg és szinergiák fontosságát, valamint a kutatás és az innováció, továbbá az eredmények technológiai transzferének fontosságát az éghajlatváltozás mérséklése, az alkalmazkodás, a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és kibocsátásmentes technológiák terén, valamint az adatgyűjtés fontosságát az európai zöld megállapodás célkitűzései megvalósításának támogatására; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a meglévő környezet- és éghajlatbarát innovatív technológiák piaci érettségének előmozdítását, különösen a léptékváltás, az infrastruktúrafejlesztés és az árképzési rendszerek terén;

79. kitart a piaci bevezetés támogatásának fontossága mellett, ami kulcsfontosságú hajtóereje annak, hogy az EU jelentős tudástőkéjét innovációvá lehessen alakítani;

80. hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy létrejöjjön a kutatást és az innovációt támogató környezet, valamint egy olyan kutatási és innovációs ökoszisztéma, amely támogatja az áttörést jelentő technológiák és termékek fejlesztését, és lehetővé teszi a technológiák és termékek tesztelését, például kevésbé szabályozott tesztövezetek és/vagy tesztlaboratóriumok, a sikertelen kutatás és innováció nagyobb mértékű elfogadása, valamint az egyszerűsített pénzügyi támogatás révén;

„Ne okozz kárt” – a fenntarthatóság szempontjainak érvényesítése valamennyi uniós szakpolitikában

81. ragaszkodik az összehangolt megközelítéshez a Párizsi Megállapodás, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtása tekintetében a belső és külső politikákban egyaránt; hangsúlyozza az olyan természetalapú megoldások fontosságát, amelyek hozzájárulnak a biológiai sokféleség védelméhez, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz; kiemeli, hogy az EU fellépéseit az elővigyázatosság elvének és a „ne okozz kárt” elvnek kell vezérelnie minden szakpolitikai területen, a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét, különösen a fejlesztés, a kereskedelem, a mezőgazdaság, az energia és az éghajlat tekintetében;

82. hangsúlyozza, hogy az éghajlat- és környezetpolitikai célokat valamennyi uniós szakpolitikában, többek között a kereskedelempolitikában is érvényesíteni kell; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU által aláírt valamennyi jövőbeli kereskedelmi és beruházási megállapodás teljes mértékben összeegyeztethető legyen a Párizsi Megállapodással és a fenntartható fejlődési célokkal, és hogy a környezeti és az éghajlat-politikai rendelkezések jogilag kötelező erejűek és végrehajthatók legyenek; kéri a Bizottságot, hogy végezzen és tegyen közzé egy átfogó értékelést a meglévő és jövőbeli megállapodásoknak a Párizsi Megállapodással való összeegyeztethetőségére vonatkozóan;

83. kéri a Bizottságot, hogy a Parlament „Éves stratégiai jelentés a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról és teljesítéséről” című 2019. március 14-i állásfoglalásában[10] megfogalmazott kérésének megfelelően valósítsa meg a „Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyag első forgatókönyvét, amely többek között megköveteli a „fenntarthatóság primátusa” elv beépítését az EU és a tagállamok minőségi jogalkotási programjaiba;

84. kiemeli, hogy az EU kereskedelmi megállapodásainak kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezeteinek kötelezettségvállalást kell tartalmazniuk mindkét fél részéről arra, hogy ratifikálják és végrehajtják a nyolc alapvető és a négy kiemelt ILO-egyezményt, valamint a nemzetközi multilaterális környezetvédelmi megállapodásokat, és a tárgyalások lezárása előtt bemutatják a ratifikáció menetrendjét; hangsúlyozza, hogy a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezeteknek hatékony, visszatartó erejű – a kereskedelmi szankciókat is magukban foglaló – intézkedéseket kell tartalmazniuk a környezetvédelmi kötelezettségvállalások súlyos, bizonyított megsértése esetére, és ezeknek a megállapodás egyéb részeivel egyenrangú módon az általános vitarendezési mechanizmusok hatálya alá kell tartozniuk;

85. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a körforgásos gazdaság előnyeinek belföldi és globális fokozása érdekében támogatja a fenntartható ellátási láncokat; kiemeli, hogy ezt csak a kellő gondosságra vonatkozó kötelező erejű kötelezettségek bevezetésével lehet megtenni, az OECD-iránymutatásoknak megfelelően, amelyek maradéktalanul tiszteletben tartják a környezeti, szociális és biztonsági normákat, valamint maradéktalanul végrehajtják az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket; elvárja a Bizottságtól, hogy nyújtson be olyan jogalkotási kezdeményezést a kellő gondosság vonatkozásában, amely kötelező, átlátható és működőképes rendszert tartalmaz a szociális és környezeti nyomokövethetőség tekintetében a termelési lánc egésze mentén;

Az EU mint globális vezető

86. határozottan támogatja az EU politikai tájékoztatási tevékenységének megerősítését a „zöld megállapodáson alapuló diplomácia” alapján, ami alapvető fontosságú az éghajlat-politika és a környezetvédelem partnerországokban történő mozgósítása és a világ közvéleményének befolyásolása szempontjából; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós klíma- és környezetdiplomáciát holisztikus módon közelítsék meg azáltal, hogy kapcsolódási pontokat hoznak létre az éghajlatváltozás, a biodiverzitás védelme, a fenntartható fejlődés, a mezőgazdaság, a konfliktusok rendezése, a migráció és a humanitárius megfontolások között a nulla nettó kibocsátás felé való globális átmenet, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezíliencia, a fenntartható fejlődés, valamint az élelmezésbiztonság és a vízellátás biztonsága elérésének megkönnyítése érdekében;

87. hangsúlyozza, hogy minden külpolitikai eszközt maradéktalanul össze kell hangolni az EU éghajlattal, biodiverzitással és környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzéseivel; emlékeztet a Parlament azon álláspontjára, hogy a következő pénzügyi programozási időszakban az Előcsatlakozási Támogatási Eszköznek (IPA III) fellépéseinek legalább teljes pénzügyi keretösszegük 16%-a erejéig hozzá kell járulniuk az éghajlatpolitikai célkitűzésekhez, a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDICI) keretében végrehajtott fellépéseknek pedig teljes pénzügyi keretösszegük 45%-áig hozzá kell járulniuk az éghajlatpolitikai, a környezetgazdálkodáshoz és -védelemhez, a biodiverzitáshoz és az elsivatagosodás elleni küzdelemhez, míg az NDICI teljes pénzügyi keretösszegének 30%-át az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra kell fordítani;

88. ismét hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az éghajlatváltozásnak a fejlődő országok hosszú távú gazdasági fejlődését érintő drámai következményeivel, különösen a legkevésbé fejlett országokban és a fejlődő kis szigetállamokban; ezért a fejlődő országok ellenálló infrastruktúráiba irányuló további beruházásokat szorgalmaz a természeti katasztrófák egyre intenzívebbé válására való válaszadás érdekében;

89. hangsúlyozza, hogy az IPCC szerint az őslakos népek ismeretei és a hagyományos tudás fontos forrást jelent az éghajlatváltozás megelőzése szempontjából,  nem utolsósorban azért, mert a világ fennmaradó biodiverzitásának körülbelül 80%-a az őslakos népek területein található; kiemeli, hogy foglalkozni kell az éghajlati, a környezeti, a gazdasági és a társadalmi dimenziók közötti kölcsönös összefüggésekkel és különösen az éghajlatváltozás őslakos közösségekre gyakorolt közvetlen hatásaival, valamint azokkal a súlyos egzisztenciális fenyegetésekkel, amelyekkel sokuknak, köztük az elszigetelt közösségeknek szembe kell nézniük;

°

° °

90. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

[1] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078.

[2]HL L 283., 2003.10.31., 51. o.

[3]HL L 315., 2012.11.14., 1. o.

[4]HL L 153., 2010.6.18., 13. o.

[5]HL L 115., 2013.4.25., 39. o.

[6] HL L 307., 2014.10.28., 1. o.

[7] HL L 304., 2014.11.22., 18. o.

[8] HL L 344., 2014.12.17., 1. o.

[9] HL L 334., 2014.12.17., 17. o.

[10] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0220.

Utolsó frissítés: 2020. január 14.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat