ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a nemek közötti bérszakadékról
22.1.2020 - (2019/2870(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Jadwiga Wiśniewska, Elżbieta Rafalska
az ECR képviselőcsoport nevében
B9‑0069/2020
Az Európai Parlament állásfoglalása a nemek közötti bérszakadékról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (3) bekezdésére és 5. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 151., 153. és 157. cikkére, valamint 2. jegyzőkönyvére,
– tekintettel a szociális jogok európai pillérére,
– tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjére, valamint annak fenntartható fejlődési céljaira, különösen az 1., 5., 8. és 10. célra, továbbá az azokra vonatkozó konkrét célkitűzésekre és mutatókra,
– tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőség európai unióbeli helyzetéről szóló 2019. évi bizottsági éves jelentésre,
– tekintettel „A nemek közötti bérszakadék megszüntetése: kulcsfontosságú szakpolitikák és intézkedések” című, 2019. június 13-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget biztosító gazdaságok az EU-ban: A következő lépések” című, 2019. november 22-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra[1],
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a nemek közötti bérszakadék felszámolására irányuló küzdelem továbbra is prioritásnak számít az összes tagállamban;
B. mivel a társadalmi fejlődést és a gazdasági növekedést elsősorban a tagállamoknak kell előmozdítaniuk, például azáltal, hogy strukturális reformokat hajtanak végre és rendezett költségvetési politikát folytatnak; mivel az uniós kezdeményezések e területen nem képesek helyettesíteni a tagállami erőfeszítéseket, és ezt nem is szabad célként kitűzni;
C. mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szakpolitikák elősegítik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, és előfeltételei a jólét, a versenyképesség és a foglalkoztatás, valamint az inkluzivitás és a társadalmi kohézió előmozdításának;
D. mivel a nők Unió-szerte aránytalanul alacsonyabb jövedelemben részesülnek, mint a férfiak; mivel az Eurostat adatai szerint a nők átlagos bruttó órabére alacsonyabb a férfiakénál, és a nemek közötti bérszakadék az EU-ban továbbra is hozzávetőlegesen 16%, ami csak nagyon lassan csökken, sőt, egyes tagállamokban egyenesen növekszik; mivel ezenfelül az egész életen át megszerzett összjövedelemre vonatkozó, a nemek közötti szakadékot jelző mutató szerint a különbség az EU 28 országában kb. 40%;
E. mivel a nemek közötti bérszakadék a férfiak és nők átlagos bruttó órabére közötti különbség, amelyet a férfiak átlagos bruttó órabérének százalékában fejeznek ki; mivel a havi bruttó keresetet tekintve a 15 és 24 év közötti munkavállalók körében a nemek közötti különbség (7%) kevesebb mint ötödét tette ki a 65 éves vagy annál idősebb munkavállalók esetében mért (38%-os nemek közötti) különbségnek; mivel a szegénység elsősorban azokban a családokban koncentrálódik, ahol a nők az egyedüli keresők: 2017-ben a szegénység kockázatának kitett egyedülálló anyák aránya az Unióban 35% volt, szemben az egyedülálló apák 28%-os arányával[2];
F. mivel a fogyatékossággal élő nők között a munkaképes korúak több mint fele gazdaságilag inaktív; mivel a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya valamennyi tagállamban magasabb a fogyatékossággal élő nők körében, mint a nem fogyatékossággal élő nők körében;
G. mivel a nemek közötti bérszakadék a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségek egész sorának következménye, mint amilyen többek között a nemi szegregáció az oktatásban, a képzésben és a foglalkoztatásban, a szegregáció a foglalkozások terén, a nemek közötti egyenlőtlenség a vezetői és döntéshozatali pozíciók terén, valamint a nők gyakoribb részmunkaidős foglalkoztatása;
H. mivel 2018-ban a 20–64 év közötti foglalkoztatott nők 30,8%-a dolgozott részmunkaidőben, szemben a férfiak 8%-os arányával;
I. mivel a gyermekek vagy a keresőképtelen felnőttek gondozása céljából történő részmunkaidős munkavégzésről gyakrabban számolnak be nők (29%), mint férfiak (6%); mivel a gyermekek, az idősek, a beteg vagy fogyatékossággal élő családtagok és a keresőképtelen felnőttek gondozása elkötelezettséget igényel, ritkán jár utána fizetés és a társadalom nem értékeli megfelelően, annak ellenére, hogy óriási társadalmi jelentőséggel bír, hozzájárul a szociális jóléthez, és olyan gazdasági mutatókkal mérhető mint a GDP;
J. mivel az EU-ban ugyan a diplomások közel 60%-a nő, továbbra is aránytalanul alulreprezentáltak a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területén, valamint a digitális karrierpályák esetében; mivel ennek eredményeként a foglalkoztatási egyenlőtlenség új formákat ölt, és az oktatásra irányuló beruházások ellenére a fiatal nők körében még mindig kétszer akkora a gazdasági inaktivitás esélye, mint a fiatal férfiak esetében;
K. mivel az EU-nak megvannak az eszközei ahhoz, hogy segítse a tagállamokat a bevált gyakorlatok megosztásában az erre rászoruló tagállamok támogatása érdekében, különösen az egyenlőség és a nemek közötti bérszakadék területén;
1. felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a nemek közötti bérszakadék csökkentésére irányuló törekvéseiket az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elvének nemzeti szintű érvényesítése útján, többek között a fizetések átláthatóságának javítását célzó intézkedések révén;
2. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a nők foglalkoztatását és pénzügyi függetlenségét elősegítő politikákat, különösen a marginalizált csoportokhoz tartozó nők munkaerőpiaci integrációját elősegítő politikákat;
3. felhívja a tagállamokat, hogy a nemi alapú munkaerőpiaci szegmentáció kezelése érdekében tegyenek az egyenlőség előmozdítását célzó hatékony intézkedéseket az oktatás és a foglalkoztatás terén, és ennek jegyében támogassák a nők formális, informális és nem formális oktatását, valamint egész életen át tartó tanulását és szakképzését annak biztosítása érdekében, hogy a nők részt vehessenek a minőségi foglalkoztatásban, valamint élhessenek a jövőbeli munkaerőpiaci keresletnek megfelelő át-, illetve továbbképzési lehetőségekkel; kéri különösen a lányok esetében a vállalkozói készségek, a TTMM-tárgyak, a digitális oktatás és a pénzügyi jártasság nagyobb mértékű, korai életkortól kezdődő támogatását, a meglévő oktatási sztereotípiák leküzdése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy több nő lépjen be a fejlődő és jól fizető ágazatokba;
4. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak a munka és a családi élet összeegyeztetését segítő intézkedéseket és hatékonyan hajtsák végre a már meglévő uniós intézkedéseket, például javítsák a hozzáférhető, minőségi és megfizethető gondozási szolgáltatásokat;
5. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti bérszakadék megszüntetését és a nemek közötti egyenlőség előmozdítását célzó valamennyi erőfeszítés során alkalmazzanak integrált megközelítést, többek között a foglalkoztatási stratégiák és más gazdasági és szociális politikák – például az ifjúság, az oktatás, az adózás, a családi juttatások, a szociális védelem és az egészségügyi ellátás – közötti szinergiák előmozdítása révén, hatáskörüknek megfelelően;
6. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a párbeszédet az érdekelt felekkel, többek között a szociális partnerekkel, a vállalkozásokkal, a nemzeti esélyegyenlőségi szervekkel és az e területen tevékenykedő szervezetekkel;
7. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.