Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0258/2020Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0258/2020

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a Földközi-tenger keleti térségében a veszélyes eszkalációra és Törökország szerepére összpontosító rendkívüli európai tanácsi ülés előkészítéséről

14.9.2020 - (2020/2774(RSP))

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján

Jérôme Rivière, Thierry Mariani, Peter Kofod, Jaak Madison, Harald Vilimsky, Tom Vandendriessche
az ID képviselőcsoport nevében

Eljárás : 2020/2774(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0258/2020
Előterjesztett szövegek :
B9-0258/2020
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B9‑0258/2020

Az Európai Parlament állásfoglalása a Földközi-tenger keleti térségében a veszélyes eszkalációra és Törökország szerepére összpontosító rendkívüli európai tanácsi ülés előkészítéséről

(2020/2774(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az 1923. július 24-i lausanne-i szerződésre és különösen annak a törökországi vallásszabadságról és a nem muzulmán lakossággal szembeni megkülönböztetésmentesség iránti elkötelezettségről szóló 38., 39., 40., 41., 42., 43. és 44. cikkére,

 tekintettel a lausanne-i szerződés 2., 3., 4. és 5. cikkére, amelyek véglegesen rögzítik a Török Köztársaság határait,

 tekintettel arra, hogy a Török Köztársaság 1945. október 24-én csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, és elkötelezett az ENSZ alapító chartájának tiszteletben tartása mellett,

 tekintettel a Török Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásának folyamatára és a csatlakozási tárgyalások 2004. december 17-i megkezdésére,

 tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyeknek Törökország is részes fele,

 tekintettel a lausanne-i szerződés 16. cikkére, amelyben a Török Köztársaság kijelenti, hogy visszavonhatatlanul lemond az abban elismert határain túli területek feletti valamennyi jogról, beleértve a Nemzetek Ligájának megbízatása alá tartozó területeket (Szíria, Libanon, Palesztina, Transzjordánia, Irak);

 tekintettel az ENSZ diszkrimináció megelőzésével és a kisebbségek védelmével foglalkozó albizottságának 1985. július 2-án közzétett jelentésére, amely az örmények lemészárlását népirtásnak nyilvánítja,

 tekintettel az örmény kérdés politikai rendezéséről szóló 1987. június 18-i állásfoglalására, amelyben elismerte az örmény népirtást[1],

 tekintettel a Törökországgal folytatandó tárgyalások megkezdéséről szóló, 2005. szeptember 28-i állásfoglalására[2], amelyben felszólította Törökországot, hogy „az Unióhoz való csatlakozás előfeltételeként” ismerje el az örmény népirtást;

 tekintettel az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló, 2015. április 15-i állásfoglalására[3], amelyben megerősítette az örmény népirtás elismerését, és felszólította Törökországot, hogy ismerje el a népirtást, és „jóhiszeműen állítson össze teljes körű nyilvántartást az elmúlt évszázad során saját joghatósága alatt elpusztított vagy lerombolt örmény vagy egyéb kulturális örökségről”;

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel Törökország rendszeresen megsérti Görögország és Ciprus szuverenitását;

B. mivel az Oruc Reis nevű török szeizmikus kutatóhajó rendszeresen áthalad Kasztelórizo partjainál, azaz Görögország felségvizein;

C. mivel ez a katonai hajók által kísért hajó 2020. augusztus 10. óta jogellenesen folytat kutatást a Földközi-tenger keleti részén;

D. mivel az e manőverek által kiváltott nemzetközi kritikákkal szemben Recep Tayyip Erdoğan török elnök kijelentette: „megértik majd, hogy politikai, gazdasági és katonai szempontból Törökország elég erős ahhoz, hogy széttépje az erkölcstelen térképeket és dokumentumokat”;

E. mivel török nacionalisták 1974-ben elfoglalták Kasztelórizo szigetét;

F. mivel Törökország 1974 óta illegálisan foglalja el Ciprus területének 37%-át;

G. mivel a török hadsereg három alkalommal „befogta” a francia Courbet fregattot, miközben a hajó a Líbiába történő fegyverszállításra vonatkozó ENSZ-embargót hajtotta végre;

H. mivel Törökország a Szíriai Arab Köztársaság beleegyezése vagy meghívása nélkül foglalja el Észak-Szíria jelentős részét; mivel e megszállás központja Idlib, a Szíriában harcoló iszlamista csoportok fő helyszíne; mivel Törökország ezt a helyzetet az EU zsarolására használja;

I. mivel Törökország több mint 5 000 szíriai radikális iszlamistát küldött Líbiába, és jelenleg csapatokat telepít az országba;

J. mivel Törökország a Tiger Claw művelet keretében kérés nélkül rendszeresen bombázza Északnyugat-Irakot Erbilből vagy Bagdadból, és ezáltal veszélybe sodor számos, Zakhū közelében fekvő határ menti falut, amelyek közül néhányat keleti keresztények laknak;

K. mivel a Törökország által Koszovóval és Albániával aláírt, és Ankara által az ellenzék levadászására felhasznált kiadatási megállapodások ellentétesek a politikai ügyekben nyújtott menedékjogról szóló nemzetközi egyezményekkel;

L. mivel Törökország szorosabbra fűzi kapcsolatait a nyugat-balkáni országokkal, különösen Bosznia-Hercegovinával;

M. mivel ha Törökország meghatározó befolyást gyakorolna a Balkánra és Líbiára, akkor ellenőrizné az Európába vezető két fő migrációs útvonalat, ami egzisztenciális fenyegetést jelentene az európai nemzetek számára;

N. mivel Erdoğan elnök számos provokatív nyilatkozatot tett az európai nemzetek ellen, például azt, hogy „Franciaországnak különösen fel kell hagynia a feszültséget növelő intézkedésekkel. Semmit sem érnek el azzal, hogy nagymenősködnek”;

O. mivel Törökországban számos alkalommal megsértették a vallásszabadságot, például Brunson lelkész fogva tartásával, a Tur Abdin régióban keresztények ellen elkövetett gyilkosságok vagy támadások – így például Simoni és Hurmuz Diril ügye – kivizsgálásának elmulasztásával, valamint a szíriai kultúra eltörlésének ösztönzésével;

P. mivel a Hagia Szophia bazilikát és a Khóra-templomot mecsetté alakították át;

Q. mivel a török kormány folyamatosan utal az oszmán dinasztiákra és Konstantinápoly bukására, míg az EU ritkán hivatkozik olyan tanulságos példákra, mint a lepantói csata és Bécs ostroma;

R. mivel az AKP nevű török kormánypárt számos uniós tagállamban rendelkezik alszervezettel, amelyeket Erdoğan elnök az európai kormányok fenyegetésére használ;

S. mivel a „Szürke Farkasok” nevű erőszakos milícia jelen van Európa területén;

T. mivel 2017. március 17-én a török belügyminiszter így nyilatkozott: „Ha akarják, megnyithatjuk az utat a havi 15 000 menekült előtt, akiket eddig nem engedtünk át, és akkor majd eláll a lélegzetük”;

U. mivel 2020. augusztus 10-én Erdoğan elnök így nyilatkozott: „Ha harcra kerül a sor, habozás nélkül áldozunk fel mártírokat. (...) A kérdés az, hogy készen állnak-e hasonló áldozatot hozni azok, akik szembeszegülnek velünk a földközi-tengeri térségben és a Közel-Keleten?”;

V. mivel az EU a 2016. március 18-i megállapodás keretében 6 milliárd EUR-t, az előcsatlakozási keretben pedig 2003 óta 14,5 milliárd EUR-t biztosított Törökország számára, míg az Európai Beruházási Bank 2000 óta 28,9 milliárd EUR-t fektetett be, ami összesen több mint 49 milliárd EUR-t tesz ki;

W. mivel a török rezsim többször is megsértette az emberi jogokat, különösen a 2016-os puccskísérlet óta; mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága 1959 óta több mint 3000 alkalommal marasztalta el Törökországot; mivel az ellenzék tagjait önkényesen letartóztatták; mivel a terrorizmussal vádolt Ebru Timtik török ügyvédnő 238 napon át tartó éhségsztrájk után 2020. augusztus 27-én börtönben halt meg; mivel Törökország nem megfelelően bánik a területén élő kurd lakossággal; mivel Havrin Khalaf fiatal kurd politikust Törökország szolgálatában álló zsoldosok 2019. október 13-án meggyilkolták;

X. mivel a török elnök szoros kapcsolatot tart fenn az EU által terrorszervezetnek minősített szervezetekkel; mivel Erdoğan elnök 2020 augusztusában találkozott Iszmáil Haníjével, a Hamász politikai hivatalának elnökével és az őt kísérő küldöttséggel; mivel Ankara támogatást ajánlott fel a Muzulmán Testvériség egyiptomi rezsimjének, és azzal objektív szövetséget hozott létre 2013-as bukása előtt; mivel az országukban elítélt számos „testvér” Törökországban talál menedéket;

1. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy feltétel nélkül és visszavonhatatlanul fejezze be a Törökország uniós csatlakozásával kapcsolatos tárgyalásokat, mivel az nem európai ország, nem az európai értékekkel – különösen a békés Európa megőrzésére irányuló európai értékekkel – összhangban jár el, és ezért nem válhat az Európai Unió tagjává;

2. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szüntessék meg az előcsatlakozási folyamat, a jelenlegi és a tervezett többéves pénzügyi keret, a menekülteket támogató uniós eszköz, valamint a migrációval kapcsolatos EU-Törökország cselekvési terv tekintetében Törökországnak nyújtott valamennyi finanszírozást; felszólítja továbbá az EU-t, hogy szüntesse be a Törökországnak nyújtott EBB-kölcsönöket;

3. úgy véli, hogy a török rezsim által tanúsított elfogadhatatlan agresszióra válaszul az EU-nak gazdasági és politikai megtorlást kell alkalmaznia, és ezért javasolja, hogy a vámunióról szóló, 1996. január 1-jén hatályba lépett határozatot hat hónapos és később megújítható időszakra függesszék fel;

4. felszólítja az EU-t, hogy követelje Törökországtól, hogy térítse vissza az előcsatlakozás keretében és a migránsokról szóló megállapodás alapján kifizetett összegek egy részét a tagállamoknak, például Ciprusnak és Görögországnak okozott károk megtérítéseként;

5. javasolja, hogy az Észak-atlanti Tanács ennek megfelelően zárja ki Törökországot üléseiről mindaddig, amíg az megsérti az Észak-atlanti Szerződés rendelkezéseit; felkéri a NATO-t, hogy vizsgálja meg a jogi lehetőségeket egy részes állam szövetségből való kizárására;

6. felkéri az EU állam-, illetve kormányfőit, hogy ítéljék el a török agresszió valamennyi jelenlegi formáját, és fejezzék ki feltétel nélküli támogatásukat és szolidaritásukat a Görögország és Ciprus által területi integritásuk védelme érdekében folytatott küzdelemmel, valamint a tágabb európai kontinens védelme érdekében tett erőfeszítésekkel kapcsolatban, tiszteletben tartva a tagállamok szuverenitását a kül- és biztonságpolitika terén;

7. sürgeti a Bizottságot, hogy határozottan fejezze ki támogatását Görögország és Ciprus iránt, amely országok egyedül néznek szembe Törökország támadásaival; felkéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak támogatást – akár katonai segítséget is – ezen országoknak, és járuljanak hozzá az Unió külső határai ellenőrzésének megerősítéséhez ezeken a területeken, tiszteletben tartva a tagállamok szuverenitását a kül- és biztonságpolitika terén;

8. mélyen elítéli a Bizottság hallgatását és szolidaritásának hiányát Görögországgal és Ciprussal, valamint – a Törökország által egy francia hadihajó ellen elkövetett katonai agresszió idején – Franciaországgal kapcsolatban;

9. elítéli a vallásszabadság helyzetét Törökországban, ahol a kisebbségeket – különösen a keresztény kisebbségeket – egyre nagyobb mértékben támadják és marginalizálják;

10. felkéri az összes tagállamot, hogy állítsanak le minden közös műveletet Törökországgal a Közel-Keleten és az arab világban;

11. felkéri a tagállamokat, hogy fokozzák éberségüket az Európában jelen lévő török befolyásoló csoportokkal kapcsolatban; ösztönzi a török rezsim érdekeit szolgáló militáns tevékenységek nyomon követését, különösen a kulturális és vallási struktúrákon keresztül; ösztönzi a tagállamokat, hogy küldjék vissza Törökországba a török AKP területükön tartózkodó milicistáit;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy korlátozza Törökország hozzáférését az EU piacához;

13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Tanács elnökének és a Tanács soros elnökségének.

 

Utolsó frissítés: 2020. szeptember 16.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat