Eljárás : 2020/2764(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0310/2020

Előterjesztett szövegek :

B9-0310/2020

Viták :

PV 05/10/2020 - 24
CRE 05/10/2020 - 24

Szavazatok :

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0267

<Date>{02/10/2020}1.10.2020</Date>
<NoDocSe>B9-0310/2020</NoDocSe>
PDF 176kWORD 60k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>a B9-0018/2020. és B9-0019/2020. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>az ifjúsági garanciáról</Titre>

<DocRef>(2020/2764(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Lucia Ďuriš Nicholsonová</Depute>

<Commission>{EMPL}a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

MÓDOSÍTÁSOK

B9-0310/2020

Az Európai Parlament állásfoglalása az ifjúsági garanciáról

(2020/2764(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 145., 147. és 149. cikkére,

 tekintettel a Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017 novemberében kihirdetett szociális jogok európai pillérére és különösen annak 4. alapelvére („A foglalkoztatás aktív támogatása”),

 tekintettel az Európai Tanács 2020. július 17–21-i következtetéseire,

 tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1],

 tekintettel az 1304/2013/EU rendeletnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott operatív programokra folyósított kiegészítő kezdeti előfinanszírozási összeg tekintetében való módosításáról szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/779 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

 tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2019. július 8-i (EU) 2019/1181 tanácsi határozatra[3],

 tekintettel a Tanács ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i ajánlására[4],

 tekintettel az Európai Számvevőszék 3/2015. számú, „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című különjelentésére, 17/2015. számú, „Az ifjúsági munkacsoportoknak nyújtott bizottsági támogatás: az ESZA-források átirányítása megtörtént, de nem összpontosítottak kellő mértékben az eredményekre” című különjelentésére, valamint 5/2017. számú, „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című különjelentésére,

 tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 4/2015. számú, „The Youth Guarantee programme in Europe: Features, implementation and challenges” (Az európai ifjúsági garanciaprogram jellemzői, végrehajtása és a kapcsolódó kihívások) című munkadokumentumára, valamint a Eurofound „A fiatalok társadalmi befogadása” című, 2015. évi jelentésére,

 tekintettel a Bizottság „Ifjúsági foglalkoztatási támogatás: Út a munka világába a következő generációk számára” című, 2020. július 1-jei közleményére (COM(2020)0276),

 tekintettel az „Út a munka világába – Az ifjúsági garancia megerősítéséről és az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezéséről” című tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2020)0277) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0124),

 tekintettel „A fiatalok bevonása, összekapcsolása és felelősségvállalásának ösztönzése: az EU új ifjúsági stratégiája” című, 2018. május 22-i bizottsági közleményre (COM(2018)0269) és a 2019 és 2027 közötti időszakra szóló uniós ifjúsági stratégiáról szóló, 2018. november 15-i tanácsi állásfoglalásra[5],

 tekintettel „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2016)0646) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0323),

 tekintettel az Európai Tanács 2020. július 17–21-i rendkívüli ülésének következtetéseiről szóló, 2020. július 23-i állásfoglalására[6],

 tekintettel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról szóló, 2018. január 18-i állásfoglalására[7],

 tekintettel az európai uniós ifjúsági garanciarendszerek kiadásainak ellenőrzéséről és költséghatékonyságának figyeléséről szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására[8],

 tekintettel az ifjúsági garanciaprogramról szóló, 2013. január 16-i állásfoglalására[9],

 tekintettel az ifjúsági garancia megerősítésével kapcsolatban a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000058/2020 – B9-0018/2020 és O-000059/2020 – B9-0019/2020),

 tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

 tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

A. mivel az ifjúsági garancia 2013-as létrehozása óta több mint 24 millió fiatal számára teremtett lehetőségeket és segített nekik munkát találni, illetve továbbképzésben, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki programokban részt venni; mivel a Covid19-válság előtt a fiatalok (15–24 év közöttiek) munkanélküliségi rátája átlagosan 14,9% volt a 2013. évi 24,4%-os csúcshoz képest; mivel ez az arány még mindig több mint kétszerese az általános munkanélküliségi rátának (6,5%); mivel a nem hagyományos munkavégzés igen elterjedt a fiatalok körében, és a fiatalok 43,8%-a ideiglenes munkát végez az EU-ban; mivel az átlagos ifjúsági munkanélküliségi ráta jelentős különbségeket rejt a tagállamok között: a 25 év alattiak munkanélküliségi rátája Spanyolországban 40,8% (2020. június), míg Görögországban 33,6% (2020. április); mivel túl sok fiatalt érint a bizonytalan foglalkoztatás, és túl sokan kénytelenek elhagyni régiójukat vagy országukat, hogy tisztességes munkát találjanak;

B. mivel az ifjúsági garancia elismerten lendületet adott a tagállamok állami foglalkoztatási szolgálatainak és oktatási rendszereinek strukturális reformjához; mivel azonban az ifjúsági garanciát a tagállamok meglehetősen lassan és hiányosan hajtották végre annak korai szakaszában, és az érdekelt felek, illetve a fiatalok számos hiányosságra hívták fel a figyelmet kialakításával és gyakorlati működésével kapcsolatban; mivel az Európai Számvevőszék 5/2017. számú különjelentésében bírálta az ifjúsági garanciát annak korlátozott előrehaladása miatt, és arra a következtetésre jutott, hogy az ellenőrzés idején az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés igen korlátozott mértékben járult hozzá az ifjúsági garancia célkitűzéseinek eléréséhez a meglátogatott öt tagállamban, és a Tanács ajánlásának elfogadása után több mint három évvel a helyzet még mindig elmaradt az ifjúsági garancia elindításakor megfogalmazott kezdeti várakozásoktól, vagyis attól a céltól, hogy négy hónapon belül jó minőségű ajánlatot biztosítsanak valamennyi nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET-) fiatalnak; mivel a Bizottság és a tagállamok fokozatosan kiigazításokat tettek és javították a programra vonatkozó iránymutatást, aminek köszönhetően az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem alapvető eszközévé vált az EU-ban;

C. mivel az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem a Parlament, a Bizottság és a tagállamok közös politikai prioritása, amely hozzájárul az Unió fenntartható növekedésre és minőségi munkahelyekre vonatkozó célkitűzéséhez, ugyanakkor összhangban van a szociális jogok európai pillérével is;

D. mivel politikai prioritásainak ismertetésekor Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke kijelentette, hogy az ifjúsági garanciát az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem állandó eszközévé alakítja, és hogy növelni kell annak költségvetését és rendszeres jelentéstétel tárgyát kell képeznie annak érdekében, hogy a garancia minden tagállamban teljesítse, amit ígér;

E. mivel a Covid19-világjárvány példátlan gazdasági és társadalmi válságot váltott ki, amelynek következtében az EU-ban emelkedik a munkanélküliségi ráta, és emberek millióit fenyegeti a munkahelyük elvesztésének veszélye; mivel 2020 júniusában az ifjúsági munkanélküliségi ráta 16,8% volt az EU-ban, és ez a szám várhatóan meredeken emelkedni fog, tekintve, hogy a válság a fiatalokat érintheti a legsúlyosabban, amint ez a 2008-as válság idején is történt; mivel a magas ifjúsági munkanélküliségi ráta káros az érintett személyekre nézve, és gyakran úgynevezett „stigmatizáló hatást” eredményez; mivel ezeket a káros hatásokat különösen a növekvő számú, tartósan munkanélküli fiatal és általában véve a társadalom fogja megtapasztalni, és ezért határozott és célzott szakpolitikai erőfeszítésekre van szükség; mivel az európai fiatalok által képviselt humántőkébe való befektetés hozzájárul az európai gazdaságok és társadalmak megerősítéséhez, valamint befogadóbbá és ellenállóbbá tételéhez; mivel a képzett, kreatív és innovatív munkaerő előfeltétele Európa versenyképességének;

F. mivel a gazdasági válságok aránytalan mértékben sújtják a fiatalokat[10]; mivel a Covid19-világjárvány által előidézett gazdasági válság leküzdése elengedhetetlen a magas ifjúsági munkanélküliségi ráta elkerüléséhez; mivel a Covid19-világjárvány kitörése előtt foglalkoztatott fiatalok egyhatod része elvesztette munkáját vagy elbocsátásra került; mivel a foglalkoztatott fiatalok munkaideje közel negyedével csökkent, és ötből két fiatal a jövedelme csökkenéséről számolt be, ami leginkább az alacsonyabb jövedelmű országokban élőket érinti mind a munkaidő, mind a jövedelem szempontjából;

G. mivel a kijárási korlátozások hirtelen fennakadást okoztak a fiatalok formális és informális oktatásában, szakmai gyakorlatában, tanulószerződéses gyakorlati képzésében, illetve foglalkoztatásában, ami hatással volt jövedelmükre, pénzkereseti lehetőségeikre és jóllétükre, többek között egészségükre és különösen mentális egészségükre; mivel az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatos intézkedéseknek foglalkozniuk kell a probléma többdimenziós jellegével;

H. mivel a fogyatékossággal élő fiatalokat különösen súlyosan érintették a világjárvány hatásai, és az ő esetükben még nagyobb a társadalmi-gazdasági kirekesztődés kockázata; mivel munkaerőpiaci integrációjuk támogatása és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük biztosítása érdekében célzott intézkedéseket kell bevezetni, biztosítva ugyanakkor, hogy ne szembesüljenek semmilyen megkülönböztetéssel vagy akadállyal, többek között pénzügyi jellegűekkel;

I. mivel a fiatalokat nagyobb valószínűséggel bocsátják el, tekintve, hogy ők gyakrabban dolgoznak az informális gazdaságban, nem hagyományos foglalkoztatási formákban és kevés szociális védelem mellett vagy akár anélkül, továbbá nem rendelkeznek szakmai tapasztalattal;

J. mivel a nem hagyományos (például platformalapú vagy alkalmi) foglalkoztatás aránya nagyon magas a fiatalok körében, és a nem hagyományos foglalkoztatás csökkenti a munkahelyek biztonságát, és nem vagy alig nyújt szociális védelmet, ami növeli a fiatalok esélyét arra, hogy munkanélkülivé váljanak egy, a Covid19-hez hasonló válság idején, miközben korlátozza a szociális védelemhez való hozzáférésüket;

K. mivel annak jobb megértéséhez, hogy a válság milyen mértékben érinti a fiatalokat, igen fontos hangsúlyozni a munkanélküliség és az inaktivitás szintje közötti különbséget, tekintve, hogy az inaktív népesség növekedése a munkanélküliség statisztikai csökkenését is eredményezheti; mivel az inaktív népesség több tagállamban is nagyobb mértékben nőtt, mint a munkanélküliség, egyrészt amiatt, hogy a válság alatt az emberek felhagytak a munkakereséssel, másrészt pedig amiatt, hogy olyan állami munkaerőpiaci intézkedéseket vezettek be, mint a csökkentett munkaidő és az elbocsátások tiltása;

L. mivel az alacsony jövedelmet kínáló és bizonytalan szerződések, a színlelt önfoglalkoztatás, az alapvető szociális védelem hiánya és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés fiatalok millióinak szokásos foglalkoztatási feltételeit jelenti; mivel a legtöbb tagállamban nőtt az inaktív fiatalok aránya, és mivel a NEET-fiatalok körében a nemek közötti szakadék is nőtt ebben az időszakban; mivel sok fiatal hol foglalkoztatott, hol pedig munkanélküli vagy inaktív státuszban van, vagy pedig bizonytalan, nem hagyományos foglalkoztatási formák csapdájában rekedt; mivel a fiatalokat másoknál jobban fenyegeti annak veszélye, hogy az automatizálás miatt elveszítik munkahelyüket;

M. mivel a munkaerőpiac aggasztó egyensúlyhiánya miatt a nők – és különösen a fiatal nők – kettős megkülönböztetést szenvednek el, egyrészt mint fiatalok, másrészt mint nők;

N. mivel a világjárvány mélyítheti a társadalmi egyenlőtlenségeket, köztük a digitális szakadékot, amely továbbra is komoly problémát jelent az EU egészében és a tagállamokban is; mivel a megfelelő szélessávú hozzáférés és informatikai eszközök hiánya – mind általában véve, mind pedig többek között a távoktatás és a távmunka kapcsán – további egyenlőtlenségekhez, kirekesztéshez és megkülönböztetéshez vezethet a fiatalok esetében;

O. mivel a korábbi válság megmutatta, hogy ha a fiatalok számára nem biztosítanak jó minőségi szakmai gyakorlatot és munkahelyeket – írásbeli megállapodás és tisztességes munkafeltételek alapján, beleértve a megélhetéshez szükséges fizetést, a karrier-tanácsadást és iránymutatást, valamint a továbbképzést is –, akkor ismét megnő annak kockázata, hogy arra kényszerülnek, hogy bizonytalan állásokat fogadjanak el, elhagyják országukat munkakeresés céljából vagy képzésre iratkozzanak be, holott valódi munkahelyet keresnek;

P. mivel az ifjúsági garancia egyik legnagyobb hiányossága az általa kínált ajánlatok gyenge minősége; mivel az ifjúsági garancia keretében biztosított szakmai gyakorlatoknak nem csupán fizetettnek kell lenniük, hanem azok időtartamát és számát is korlátozni kell, hogy a fiatalok ne kerüljenek a soha véget nem érő, ismétlődő szakmai gyakorlatok csapdájába, és ne zsákmányolhassák ki őket olcsó vagy akár ingyenes munkaerőként, szociális védelem és nyugdíjjogosultságok nélkül; mivel a tanulmányok azt mutatják, hogy a fiatalok jelenlegi generációja harmincas évei elején találja meg első valódi munkahelyét;

Q. mivel a fiatalok jelenlegi generációja magasan képzett; mivel a készségfejlesztés, az átképzés és a továbbképzés nem ad választ a fiatalokat érintő álláshiányra; mivel másrészről a stabilitásuk szempontjából létfontosságú minőségi és fenntartható munkahelyeket létrehozni;

R. mivel a foglalkoztatási programok hatással lehetnek a munkanélküliségre, de nem helyettesíthetik a munkaerőpiacok rugalmasabbá tételére irányuló, szélesebb körű erőfeszítéseket; mivel a munkaerőpiaci akadályok különösen káros hatással vannak a fiatalokra, hiszen növelik a munkanélküliségi rátát és kiszolgáltatottá teszik az új generációkat; mivel kutatások[11] kimutatták, hogy egyaránt szükség van aktív munkaerőpiaci politikákra és a szegénységi küszöbön alapuló szociális védelmi rendszerekre annak elkerülése érdekében, hogy az intézkedések egyszerűen átrendezzék a foglalkoztatási lehetőségeket, és ezzel egy zéró összegű játék alakuljon ki a kiszolgáltatott személyek alcsoportjai között;

S. mivel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó 2019. évi iránymutatások arra szólítják fel a tagállamokat, hogy dolgozzanak tovább az ifjúsági munkanélküliség és a NEET-fiatalok problémájának kezelésén a korai iskolaelhagyás megelőzése és az iskolából a munka világába való átmenet strukturális javítása révén, többek között az ifjúsági garancia teljes körű végrehajtásán keresztül;

T. mivel az ifjúsági garancia megerősítéséről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat az ifjúsági garancia 2013 óta történő végrehajtása során szerzett tapasztalatokra és tanulságokra épül, és célja, hogy minél több fiatalt érjen el, és a korcsoportot terjesszék ki valamennyi 30 év alatti fiatalra, támogatva őket a készségfejlesztésben és a munkatapasztalatok megszerzésében egy korszerűsített szakképzési rendszer keretein belül;

U. mivel a következő, 2021–2027-es programozási időszakban az ifjúsági garanciát az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) finanszírozza, amely jelenleg magában foglalja az ifjúsági garancia fő finanszírozási programját jelentő ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést; mivel a Next Generation EU eszköz a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön és a REACT-EU-n keresztül további támogatást fog nyújtani a fiatalok foglalkoztatását célzó intézkedésekhez; mivel a zöld és digitális kettős átállással összehangolt oktatási és képzési beruházásokat az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozza; mivel a tagállamok – kérésre és előre meghatározott kritériumok teljesítését követően – forrásokat kaphatnak a technikai támogatási eszközből a strukturális reformok előkészítési és végrehajtási szakaszainak finanszírozására, egyéb intézkedések mellett az oktatás és képzés, valamint a munkaerőpiaci politikák területén;

1. üdvözli az ifjúsági garancia megerősítéséről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot, valamint a Bizottság azon szándékát, hogy a 2008-as pénzügyi válság és az eszköz végrehajtása során szerzett tanulságok alapján strukturális javításokat vezessen be; emlékeztet, hogy a tanácsi ajánlás a tagállamokra nézve nem kötelező erejű; rámutat, hogy nem minden tagállam követte a Tanács ajánlását, ami a fiatalok cserbenhagyását eredményezi; úgy véli, itt az ideje annak, hogy az ifjúsági garancia alkalmazása kötelező legyen, ne pedig önkéntes; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy valamennyi tagállamra nézve kötelező „ifjúsági garancia” eszközre;

2. hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem többdimenziós megközelítésére van szükség, amely kiterjed az aktív és passzív munkaerőpiaci politikákra, valamint a fiatalok társadalmi befogadási intézkedésekhez és szociális, egészségügyi és lakhatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésére is, annak biztosítása érdekében, hogy ezek az intézkedések jó minőségűek és fenntarthatók legyenek;

3. hangsúlyozza, hogy a megerősített ifjúsági garanciának orvosolnia kell a foglalkoztathatóságon alapuló korábbi megközelítés hiányosságait, és azt olyan útnak kell tekinteni, amelynek célja, hogy észszerű időn belül minőségi és állandó munkahelyet biztosítson valamennyi érintett fiatal számára; megismétli, hogy az ifjúsági garanciának nem szabad intézményesítenie a fiatalok bizonytalan foglalkoztatását, különösen a nem hagyományos munkavégzés révén, amely rendkívül alacsony bérekhez, a szociális védelem hiányához, a foglalkoztatás bizonytalanságához, színlelt önfoglalkoztatáshoz és a ténylegesen fizetett munkahelyek bizonytalan munkahelyekkel való felváltásához vezet;

4. üdvözli, hogy a megerősített ifjúsági garancia a 15–29 éves fiatalok szélesebb korcsoportjára fog kiterjedni, és hogy személyre szabottabb és célzottabb megközelítést fognak alkalmazni az ideiglenesen és a tartósabban a NEET csoportba tartozó fiatalok esetében egyaránt; üdvözli továbbá az ifjúsági garancia inkluzívabbá tétele és a megkülönböztetés minden formájának elkerülése érdekében tett erőfeszítéseket, beleértve a kiszolgáltatott és sérülékeny csoportokat, a faji és etnikai kisebbségeket, a migránsokat és a menekülteket, a fogyatékossággal élő fiatalokat, valamint a távoli, vidéki vagy hátrányos helyzetű városi területeken, illetve a tengeren túli területeken és a szigeteken élőket is; aggodalmát fejezi ki a munkaerőpiacon tapasztalható egyensúlyhiány miatt, a munkaerőpiacon ugyanis a nők általában, konkrétan pedig a fiatal nők kettős megkülönböztetés áldozatai, fiatalként és nőként; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a nemek közötti szakadék kezelése során figyelembe kell vennie a fiatal nők szükségleteit;

5. üdvözli a nemi dimenzió beépítését az ifjúsági garanciába; megjegyzi azonban, hogy az elmúlt években nőtt a nemek közötti különbség a NEET-fiatalok körében, és hogy a családosság továbbra is akadályozza a fiatal nők foglalkoztatását; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre kötelező erejű intézkedéseket a jelölt nemén vagy családi helyzetén alapuló hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében;

6. hangsúlyozza, hogy a NEET-fiatalok különböző alcsoportokat foglalnak magukban, például a fogyatékossággal élő fiatalokat, a hajléktalan fiatalokat, a roma fiatalokat, valamint a fiatal migránsokat és menekülteket, akiknek különböző szükségleteik vannak, amelyeket személyre szabott szolgáltatásokkal kell kielégíteni, mint például a fogyatékossággal élő személyek esetében olyan észszerű lakhatás és munkajövedelem biztosítása, amely összeegyeztethető a folyamatos rokkantsági juttatásokkal; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy pontos adatokkal és megfelelő módszerekkel kell rendelkezni ezen alcsoportok azonosításához, valamint hogy differenciált megközelítést kell alkalmazni a hosszabb távon NEET-fiatalokkal szemben, akik gyakran hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkeznek, és az oktatás és a foglalkoztatás terén – az élet egyéb területei mellett – interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek, és akik számára hatékony tájékoztatási programokat kell indítani; hangsúlyozza, hogy e célcsoportok elérése érdekében az ifjúsági garanciát olyan koherens szociális és jóléti politikákba kell beágyazni, mint a szociális biztonsághoz való hozzáférés, beleértve a munkanélküli ellátásokat és a minimáljövedelmet, a gyermekgondozást, az egészségügyi szolgáltatásokat, a megfelelő, megfizethető és hozzáférhető lakhatást és a pszichológiai támogatást, annak biztosítása érdekében, hogy minden fiatal hozzáférjen a rendszerhez; ragaszkodik ahhoz, hogy az ifjúsági garanciarendszerekben aktívan küzdeni kell a fiatalokkal szembeni minden megkülönböztetés ellen;

7. üdvözli a tagállamokhoz intézett azon ajánlást, hogy erősítsék meg a korai előrejelző rendszereket azon fiatalok beazonosítása érdekében, akik ki vannak téve a NEET-csoportba kerülés kockázatának; meggyőződése, hogy az olyan megelőző intézkedések, mint a készségfelmérés, valamint a pályaorientációs tanácsadás, amelyek a korai iskolaelhagyók munkanélkülivé válásuk előtti foglalkoztatásának vagy oktatásának elősegítésére összpontosítanak – feltéve, hogy megfelelően hajtják végre azokat –, valamint az inkluzív és megkülönböztetésmentes többségi oktatás biztosítása hosszú távon a NEET-fiatalok számának csökkenéséhez vezethet;

8. támogatja az ifjúsági garanciára jelentkező összes NEET-fiatal készségeinek – különösen digitális készségeinek – értékelésére vonatkozó elképzelést, valamint azt a javaslatot, hogy a digitális, nyelvi és puha szociális készségeket előkészítő képzéssel fejlesszék, valamint személyre szabott pápaválasztási tanácsadás és pályaorientáció révén segítsék elő a zöld készségekre, a vállalkozói készségekre, valamint a pénzügyi és karriermenedzsmentre irányuló készségfejlesztést és átképzést; ezzel összefüggésben kiemeli az informális és nem formális készségek fontosságát; kéri továbbá, hogy a digitális eszközök birtoklását és a NEET-fiatalok összekapcsoltságának helyzetét a digitális készségeik értékelésével egyidejűleg értékeljék; úgy véli továbbá, hogy az ifjúsági garanciarendszerekbe regisztráló fiatalokat támogatni kell a szociális és transzverzális készségek fejlesztésében, lehetővé téve számukra az átmenetek jobb kezelését és a gyorsan változó munkaerőpiachoz való alkalmazkodást; úgy véli, hogy az ilyen jellegű, személyre szabott képzéseknek a strukturális munkaerőhiány kezelésére kell irányulniuk a munkaerőpiacon; úgy véli, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzések fontos szerepet játszhatnak e tekintetben, mivel olyan munkákra készítik fel a fiatalokat, amelyek keresettek, és így hozzájárulhatnak fenntartható munkaerőpiaci integrációjukhoz;

9. sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy az ifjúsági garanciarendszerekbe regisztráló fiataloknak színvonalas, változatos és testre szabott állásajánlatot, képzést, tanulószerződéses gyakorlati képzést vagy szakmai gyakorlatot kínáljanak, beleértve a méltányos javadalmazást is, és hogy a foglalkoztatási ajánlatok összhangban legyenek a szociális jogok európai pillérének vonatkozó elveivel, biztosítva a munkakörülmények tekintetében a tisztességes és egyenlő bánásmódhoz való jogot, ideértve a fogyatékossággal élő személyek igényeihez igazított munkakörnyezet biztosítását, a szociális védelemhez és képzéshez való hozzáférést, valamint az észszerű időtartamú próbaidőket, továbbá az atipikus szerződésekkel való visszaélés tiltását; kitart amellett, hogy a megerősített ifjúsági garancia keretében tett ajánlatok semmilyen körülmények között nem járulhatnak hozzá a szociális dömpinghez, a bérdömpinghez, az aktív keresők szegénységéhez vagy a fiatalok létbizonytalanságához; hangsúlyozza, hogy a szakmai gyakorlatok szerepet játszhatnak a szakképzésben; emlékeztet, hogy a gyakornoki szerződéseknek írásbeli, jogilag kötelező erejű megállapodások formáját kell ölteniük, amelyek meghatározzák a gyakornok feladatait és tisztességes javadalmazást is tartalmaznak; úgy véli, hogy az ifjúsági garancia célja a foglalkoztatás kell legyen, és hogy a szakmai gyakorlatok soha nem vezethetnek a munkahelyek helyettesítéséhez;

10. olyan minőségi garanciát kér, amely biztosítja, hogy azok, akik a Covid19-válság idején fejezték be képzésüket és/vagy oktatásukat, a szakmai gyakorlatuk és/vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésük részét képező kurzusokat (újra) elvégezhessék, még azt követően is, hogy megszerezték oklevelüket és/vagy befejezték szakmai gyakorlatukat és/vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésüket, amelyet esetleg töröltek, vagy lerövidítettek, amíg a Covid19 elleni intézkedések hatályban voltak, hogy a képzésükben jelentkező hiányosságokat pótolni lehessen;

11. kitart amellett, hogy a tanácsi ajánlásban egyértelmű és kötelező érvényű minőségi kritériumokat és előírásokat kell meghatározni az ajánlatokra vonatkozóan, és felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, az ifjúsági garanciát szabályozó minőségi keretet; meggyőződése, hogy egy ilyen keret megerősítené a programot, és hatékonyabb eszközzé tenné a sikeres munkaerőpiaci átmenet biztosítása terén; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a meglévő európai eszközöket, például a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerét és a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszerét, és határozzon meg minőségi kritériumokat a fiataloknak tett ajánlatokra vonatkozóan, ideértve a gyakornokok méltányos díjazásának elvét, a szociális védelemhez való hozzáférést, a fenntartható foglalkoztatást és a szociális jogokat; hangsúlyozza, hogy az ilyen kritériumok biztosítanák, hogy a program hatékonyan segítse a fiatalokat a stabil és minőségi foglalkoztatásba való átmenetben, és segítsen biztosítani a nemek szempontjából kiegyensúlyozott lehetőségeket a fiatalok számára az ágazatokon átívelően, olyan lehetőségeket, amelyek hosszú távú biztonságot, szociális védelmet, valamint egyenlő és tisztességes munkakörülményeket kínálnak, és amelyek nem járulnak hozzá a bizonytalan foglalkoztatáshoz; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki a vállalkozói szellemet támogató programokat, különösen azokon a területeken, ahol gyenge az ipari bázis;

12. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a befogadóbb társadalom előmozdítása, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés egyensúlyának helyreállítása érdekében terjesszék a szociális beruházásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokat; hangsúlyozza mind az aktív munkaerőpiaci politikák, mind a szociális védelmi rendszerek fontosságát annak elkerülése érdekében, hogy a kiszolgáltatott személyek különböző alcsoportjai és különösen a NEET-fiatalok foglalkoztatása zéró összegű játékként rendeződjön át; sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a szociális védelemmel nem rendelkező fiatalok és a bizonytalan foglalkoztatás közötti kapcsolat vizsgálatára;

13. határozottan hisz abban a célkitűzésben, hogy a megerősített ifjúsági garancia megfelelő végrehajtása révén javítani kell a fiatalok társadalmi-gazdasági körülményeit; megerősíti álláspontját, hogy a javadalmazásnak arányban kell állnia a végzett munkával, a szóban forgó egyén készségeivel és tapasztalatával, valamint azzal, hogy az oktatási tanterven kívül a munkaerőpiacon reszt vevő gyakornokoknak és gyakorlati képzésben részt vevőknek meg kell tudniuk birkózni a munkájukkal; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Parlamenttel együttműködve és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett tegyenek javaslatot egy olyan közös jogi eszköz bevezetésének lehetséges módjaira, amely biztosítja és érvényesíti a szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések méltányos javadalmazását az uniós munkaerőpiacon; elítéli a fizetés nélküli szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések gyakorlatát, amely a fiatalok munkájának kihasználását és jogaik megsértését jelenti;

14. ragaszkodik ahhoz, hogy a 2021–2027-es programozási időszakra vonatkozóan meg kell erősíteni az ifjúsági garancia finanszírozását, a megnövelt ESZA+ és megfelelő tematikus koncentrációk révén; kiemeli, hogy az ESZA+-ról szóló, 2020. május 28-i módosított bizottsági javaslat magában foglalja a követelményt, hogy azok a tagállamok, ahol a NEET-fiatalok aránya 2019-ben meghaladta az uniós átlagot, a megosztott irányítás alá tartozó ESZA+-forrásaik legalább 15%-át az ifjúsági foglalkoztatást, szakoktatást és képzést támogató célzott intézkedésekre és strukturális reformokra fordítsák, különösen az ifjúsági garanciarendszerek végrehajtásának összefüggésében; sajnálja, hogy az Európai Tanács 2020. július 21-i következtetéseiben ezt az előirányzatot jelentősen, 10%-ra csökkentette, ami teljes mértékben ellentmond az Unió azon törekvésének, hogy beruházzon az ifjúságba;

15. emlékeztet a 2019. április 4-én első olvasatban elfogadott álláspontjára, amely további követelményt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a 2021–2027-es programozási időszakban – különösen az ifjúsági garanciarendszerek végrehajtásával összefüggésben – a megosztott irányítás alá tartozó ESZA+-forrásaik legalább 3%-át valamennyi tagállamnak – nem csak azoknak, amelyek NEET-aránya meghaladja az uniós átlagot – az ifjúsági munkanélküliség kezelésére kell fordítania;

16. kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gondolkodjanak el azon a tényen, hogy a NEET-ráta az egyetlen tényező a források elosztására vonatkozó döntésekben; úgy véli, hogy bár ez az arány a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő személyek számát mutatja, teljes mértékben kizárja azon nagy számú fiatalt, akik nem önként vállaltak részmunkaidős munkát, tisztességes munka keresése céljából elhagyták az országot, be nem jelentett munkát végeznek, vagy dolgoznak, de még mindig szegénységben élnek;

17. sürgeti a tagállamokat, hogy határozottan kötelezzék el magukat az ifjúsági garancia teljes körű végrehajtása mellett; kiemeli, hogy az uniós finanszírozás kiegészíti és nem pedig helyettesíti a nemzeti költségvetéseket;

18. emlékeztet, hogy a megerősített ifjúsági garancia fontos szerepet játszhat a tagállamok abban való támogatásában, hogy az európai zöld megállapodással összefüggésben munkalehetőségeket teremtsenek egy klímasemleges, energiahatékony és körforgásos gazdaságban, és képzett munkaerővel rendelkezzenek e munkahelyek betöltéséhez, biztosítva, hogy egyetlen fiatal – különösen a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó – se maradjon le a klímasemleges gazdaságra való átállás során;

19. ismételten hangsúlyozza, hogy fokozni kell a finanszírozás hatékony felhasználását; arra számít, hogy az ESZA+ egyszerűsített programozási és végrehajtási szabályai csökkentik a kedvezményezettek adminisztratív költségeit, ideértve az egyszerűsített jelentéstételi szabályokat is; elvárja a tagállamoktól, hogy gondosan költsék el a pénzeszközöket olyan ifjúsági programokra, amelyek megkönnyítik a fiatalok foglalkoztatását;

20. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy maximalizálják az ifjúsági garancia és más vonatkozó uniós alapok és eszközök – többek között a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az európai gyermekgarancia, az Erasmus+, az InvestEU, az Európai horizont és a Méltányos Átállást Támogató Alap – közötti potenciális szinergiákat, többek között a REACT-EU és a nemzeti helyreállítási tervek összefüggésében; ezzel összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a fiatalok foglalkoztatásának támogatását ezekben a tervekben, valamint helyreállítási és rezilienciaépítési terveikben, továbbá a REACT-EU összefüggésében; felhívja a tagállamokat, hogy használják fel a SURE forrásait a fiatal gyakornokokat célzó olyan intézkedések támogatására, mint például a jövedelemtámogatás és a csökkentett munkaidő;

21. szorgalmazza, hogy a Bizottság javítsa az ifjúsági garancia végrehajtásának nyomon követését és az eredményekről való jelentéstételt, beleértve az ifjúsági garanciarendszerek kedvezményezettjeinek és az ajánlatok jellegének nyomon követését annak biztosítása érdekében, hogy azok megfeleljenek a megerősített ifjúsági garancia új minőségi szabványkeretének, valamint hogy az ifjúsági garanciarendszerek kedvezményezettjei hosszú távon bekerüljenek a munkaerőpiacra;

22. hangsúlyozza, hogy a jobb adatgyűjtés létfontosságú a kedvezményezettek fenntartható munkaerőpiaci integrációja és az ifjúsági garancia hatékony felhasználása szempontjából; ösztönzi az Európai Számvevőszéket, hogy készítsen nyomonkövetési jelentéseket az ifjúsági garanciarendszerek végrehajtásáról; ennek kapcsán fontosnak tartja, hogy a Bizottság készítsen tanulmányt a szociális védelemmel nem rendelkező dolgozó fiatalok és a bizonytalan foglalkoztatás közötti kapcsolat vizsgálatára;

23. hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciarendszerek hatékony végrehajtásához és a stabil és fenntartható munkahelyekhez való jobb hozzáféréshez szorosabb partnerségekre és hatékony koordinációra van szükség az ifjúsági garancia nyújtói és az érintett érdekelt felek, például a regionális és helyi hatóságok, a szociális partnerek (munkáltatói szervezetek és szakszervezetek), az oktatási és képzési intézmények, az ifjúságsegítők, a szolidaritási és polgári tevékenységeket végzők, a kereskedelmi és kézműves kamarák, az ifjúsági szervezetek és egyéb civil társadalmi szervezetek között – beleértve a hátrányos helyzetű személyekkel foglalkozó nem kormányzati szervezeteket is –, különösen a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje során; kéri, hogy ezeket az érdekelt feleket hatékonyságuk biztosítása érdekében vonják be az ifjúsági garanciarendszerek kialakításába, végrehajtásába és értékelésébe; sürgeti a tagállamokat, hogy európai, nemzeti és helyi szinten javítsák e partnerek, különösen az ifjúsági szervezetek részvételét az ifjúsági garanciarendszerek és a kapcsolódó uniós finanszírozási eszközök irányításának valamennyi szakaszában; úgy véli, hogy a partnerségeknek egyértelműen meg kell határozniuk a döntéshozatalban való érdemi részvétel struktúráit és mechanizmusait, beleértve az információk átlátható megosztását is;

24. meggyőződése, hogy a jól célzott, elérhető formátumú figyelemfelkeltő kampányok – többek között a fogyatékossággal élő személyek számára is – és az ifjúságbarát kommunikációs csatornák döntő szerepet játszhatnak a fiatalok és az ifjúsági szervezetek megszólításában és a kezdeményezés ismertségének növelésében, valamint hogy különösen hasznos lehet a korai iskolaelhagyók megcélzása; kiemeli, hogy a lehető legtöbb finanszírozást közvetlenül a fiataloknak kell juttatni; hangsúlyozza, hogy a hatékony tájékoztatási politikákhoz megfelelő finanszírozásra és személyzeti kapacitásra van szükség, különösen az állami foglalkoztatási szolgálatoknál, amelyek döntő szerepet játszanak a NEET-fiatalok hatékony elérésében, de még mindig szenvednek a legutóbbi pénzügyi válságot követően bevezetett megszorító intézkedések következményeitől; ezzel összefüggésben sürgeti a tagállamokat, hogy fektessenek be állami foglalkoztatási szolgálataikba annak érdekében, hogy elegendő emberi erőforrást és pénzügyi támogatást biztosítsanak a személyzet képzéséhez és a szükséges felszerelésekhez;

25. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy kifejezetten az EU-n belüli szakmai gyakorlatoknak és tanulószerződéses gyakorlati képzéseknek szentelt uniós internetes portál ötletét, amely egy jól látható, hozzáférhető és felhasználóbarát portálon fogná össze az összes meglévő uniós kezdeményezést; úgy véli, hogy ezt a portált a megfelelő csatornákon keresztül kell reklámozni, hogy célközönsége megszólítható legyen annak érdekében, hogy a fiatal európaiak, az oktatási intézmények és a vállalkozások Unió-szerte megismerkedhessenek vele; úgy véli, hogy a portálnak abba az irányba kell terelnie a fiatal tehetségeket, ahol arra a leginkább szükség van, be kell mutatnia a fiataloknak a sajátos munkaerőpiaci igényeket, elő kell mozdítania a kapcsolódó tanulási lehetőségekhez való hozzáférést, javítania kell az EU-n belüli általános jövőbeli foglalkoztathatóságot, és hozzá kell járulnia a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemhez és a készséghiányok áthidalásához;

26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] HL L 347., 2013.12.20., 470. o.

[2] HL L 126., 2015.5.21., 1. o.

[3] HL L 185., 2019.7.11., 44. o.

[4] HL C 120., 2013.4.26., 1. o.

[5] HL C 456., 2018.12.18., 1. o.

[6] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0206.

[7] HL C 458., 2018.12.19., 57. o.

[8] HL C 346., 2018.9.27., 105. o.

[9] HL C 440., 2015.12.30., 67. o.

[10]The impact of the economic crisis on euro area labour markets” (A gazdasági válság hatása az euróövezet munkaerőpiacaira), az Európai Központi Bank Havi Közlönye, 2014. október, 49–68. o.

[11] Re-inVEST Europe (2019). Szakpolitikai összefoglaló: „Towards more inclusive social protection and active labour market policies in the EU: a social investment perspective” (Inkluzívabb szociális védelem és aktívabb munkaerőpiaci szakpolitikák az EU-ban: a szociális beruházás perspektívája).

Utolsó frissítés: 2020. október 6.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat