ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a feszültségek fokozódásáról Varósziában Törökország jogellenes tevékenységeit követően, és a tárgyalások újrakezdésének sürgős szükségéről
18.11.2020 - (2020/2844(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Sergey Lagodinsky, Francisco Guerreiro, Thomas Waitz, Monika Vana, Gwendoline Delbos‑Corfield, Ernest Urtasun
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0355/2020
B9‑0357/2020
Az Európai Parlament állásfoglalása a feszültségek fokozódásáról Varósziában Törökország jogellenes tevékenységeit követően, és a tárgyalások újrakezdésének sürgős szükségéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság Törökországról szóló, 2018. évi jelentéséről szóló, 2019. március 13-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a Törökországról szóló legutóbbi bizottsági jelentésekre, nevezetesen a Törökországról szóló 2019. és 2018. évi bizottsági jelentésre,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) és Ferreira biztosnak a ciprusi török közösség választási folyamatáról szóló, 2020. október 20-i közös nyilatkozatára, az alelnöknek/főképviselőnek a Külügyek Tanácsa 2020. október 12-i ülésén tett észrevételeire, valamint az alelnök/főképviselő Varósziáról szóló, 2020. november 15-i nyilatkozatára,
– tekintettel a vonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre, és különösen a 2020. október 1-i tanácsi következtetésekre és az Általános Ügyek Tanácsának 2004. április 26-i következtetéseire,
– tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló, 2008. szeptember 23-i[2], 2009. április 22-i[3] és 2018. február 13-i[4] állásfoglalásaira,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataira, különösen az 550. (1984) számú és a 789. (1992) számú határozatra,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2020. október 9-i nyilatkozatára (S/PRST/2020/9),
– tekintettel a két ciprusi közösség vezetői között 1979-ben létrejött magas szintű megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 1974-ben, miután Görögország meghiúsult puccsot hajtott végre annak érdekében, hogy az akkori elnöktől, III. Makáriosz érsektől magához ragadja a sziget feletti ellenőrzést, Törökország azzal válaszolt, hogy katonailag megszállta Ciprus északi részét, amit követően innen több tízezer ciprusi görög délre menekült, a sziget déli részén élő kisebb ciprusi török népesség pedig az északi részre menekült;
B. mivel a török hadsereg 1974. évi intervenciója során Varósziát, Famagusta városának 6 km²-es déli negyedét lezárták, a városrészt a török hadsereg ellenőrzi és azóta is lakatlan; mivel azok a ciprusiak, akiknek el kellett hagyniuk Varósziát, nem élhettek jogorvoslattal és nem volt lehetőségük arra, hogy visszatérjenek otthonaikba;
C. mivel a két ciprusi közösség az 1979. évi magas szintű megállapodás részeként kifejezte azon szándékát, hogy megállapodásra jussanak Varószia jogszerű lakosainak visszatelepítése ügyében, amely a megállapodás szerint közös ciprusi prioritás, kiemelve, hogy mindkét fél nyitott jószándékú lépések megtételére, és hogy az ENSZ-nek szerepet kell játszania a kérdés rendezésében;
D. mivel az ENSZ BT 550. (1984) számú határozata szerint „elfogadhatatlan minden arra irányuló kísérlet, hogy Varószia bármely részét lakóitól eltérő személyekkel telepítsék be, és felszólít a terület ENSZ-igazgatás alá helyezésére”; mivel az ENSZ BT 789. (1992) számú határozata is sürgeti, hogy „az ENSZ békefenntartó erőinek ellenőrzése alatt álló ciprusi területet terjesszék ki Varósziára”;
E. mivel az ENSZ BT fent említett határozataitól függetlenül a török katonaság egyoldalúan újra megnyitotta Varószia egy részét, együttműködve Ersin Tatar ciprusi török közösségi vezetővel; mivel Recep Tayyip Erdoğan török elnök 2020. november 15-én Varósziába látogatott, súlyosbítva az Athén, Ankara és Nicosia közötti amúgy is jelentős feszültséget;
F. mivel a ciprusi török vezetés közelmúltbeli választásai idején drámaian felerősödött Ankara ciprusi török belügyekre való befolyásgyakorlása; mivel Ersin Tatar nacionalista jelölt, aki ellenzi a ciprusi helyzet ENSZ-paraméterek által előírt, két közösségből és két zónából álló föderáción alapuló átfogó rendezését, erős támogatást kapott Ankarától, és megnyerte a választásokat;
1. hangsúlyozza, hogy a varósziai helyzet fájóan figyelmeztet a ciprusi közösségek közötti folyamatos, régóta megoldatlan vitára és az ehhez kapcsolódó feszültségek eszkalálódásának veszélyére, és szilárd meggyőződése, hogy átfogó rendezésre csak párbeszéd és diplomácia révén, valamint a Ciprusi Köztársaság és a ciprusi török közösség ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalásokban való közvetlen részvételével kerülhet sor;
2. határozottan bírálja Ankara növekvő befolyásgyakorlását a ciprusi török belügyekbe, amely a varósziai partvonal egyoldalú újbóli megnyitásában tetőzött, és amely a sziget ciprusi török ellenőrzés alatt álló részén is helyi tiltakozásokat váltott ki; mélységesen aggasztja ez az egyoldalú fellépés, amely sérti az ENSZ BT vonatkozó határozatait; amennyiben nem kerül sor a ciprusi kérdéssel kapcsolatos párbeszéd és tárgyalások olyannyira kívánatos újrakezdésére, felszólít e fellépés visszavonására, és sürgeti az összes érintett felet, hogy kerüljék az egyoldalú fellépéseket, és tegyenek eleget az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2020. október 20-i nyilatkozatának;
3. megjegyzi, hogy a Ciprusi Köztársaság továbbra is fenntartja igényét arra, hogy a ciprusi törökök a kölcsönös bizalomépítés kulcslépéseként adják vissza a Varószia feletti ellenőrzés jogát, és induljanak közös kezdeményezések az elhagyott város helyreállítására;
4. sajnálja, hogy nem jártak sikerrel a Varószia ENSZ-ellenőrzés alá vonását és a famagustai ciprusi török kikötő újbóli megnyitásának lehetővé tételét célzó bizalomépítő intézkedésekre irányuló korábbi javaslatok; méltányolja az olyan alulról építkező projekteket, mint a ciprusi görögök és törökök által vezetett Famagusta Ecocity Projekt, amelynek célja Famagusta integrált, fenntartható és környezeti szempontból felelősségteljes várossá történő újjáépítése, amely előmozdítja és támogatja valamennyi lakosa békés együttélését;
5. konstruktív együttműködésre szólítja fel a Ciprusi Köztársaságot és a ciprusi török közösséget az átfogó rendezés és az újraegyesítés elérése érdekében; hangsúlyozza és támogatja az alelnök/főképviselő nyilatkozatát, amely támogatja a tárgyalások ENSZ égisze alatt történő újraindítását;
6. kiáll mind a ciprusi török, mind a ciprusi görög közösség béke és stabilitás iránti törekvései mellett, és felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre a ciprusi török közösségnek nyújtott támogatásra vonatkozó második éves cselekvési programot, amelynek célja a megbékélést elősegítő, valamint az infrastruktúrát, a környezetvédelmet és a gazdasági fejlődést erősítő projektek támogatása; felszólít különösen a civil társadalom folyamatos és fokozott támogatására mind a ciprusi török, mind a ciprusi görög közösségben, mind az uniós támogatási programon keresztül, mind strukturálisabban az új többéves pénzügyi keret részeként, különösen a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programon keresztül;
7. továbbra is teljes mértékben elkötelezett a kérdés átfogó rendezése mellett, összhangban a ciprusi nép óhajaival, valamint Ciprus egységes nemzetközi jogi személyiséggel és egységes szuverenitással rendelkező, egységes állampolgárságot nyújtó, valamint a két közösség politikai egyenlőségét biztosító államként történő, két zónából és két közösségből álló föderáción alapuló újraegyesítése mellett, az ENSZ keretében és az ENSZ BT vonatkozó határozataival, többek között az 550. (1984) és a 789. (1992) számú határozattal, valamint az EU alapját képező elvekkel összhangban;
8. felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy aktívan támogassa ezeket a tárgyalásokat, és támogassa az ENSZ főtitkárának és az ENSZ Biztonsági Tanácsának mindkét ciprusi félhez és a kezességet vállaló államokhoz intézett azon felhívását, hogy sürgősen folytassák a tárgyalásokat, és a 2019 novemberében elfogadottaknak megfelelően sürgősen hívjanak össze találkozót;
9. kéri ezen állásfoglalás török nyelvre történő lefordítását;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU tagállamainak, a ciprusi török közösség vezetőjének és Köztársasági Gyűlésének, valamint a Török Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0200.
- [2] HL C 8E., 2010.1.14., 41. o.
- [3] HL C 184E., 2010.7.8., 12. o.
- [4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0114.