Eljárás : 2020/2802(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0363/2020

Előterjesztett szövegek :

B9-0363/2020

Viták :

Szavazatok :

PV 24/11/2020 - 2

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0314

<Date>{18/11/2020}18.11.2020</Date>
<NoDocSe>B9‑0363/2020</NoDocSe>
PDF 153kWORD 50k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 227. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a hajléktalanság arányának csökkentéséről az EU-ban</Titre>

<DocRef>(2020/2802(RSP))</DocRef>


<Depute>Dolors Montserrat</Depute>

<Commission>a Petíciós Bizottság nevében</Commission>


B9‑0363/2020

Az Európai Parlament állásfoglalása a hajléktalanság arányának csökkentéséről az EU-ban

(2020/2802(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 9. és 151. cikkére,

 tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a világ vezetői által 2015 szeptemberében elfogadott és a Tanács által jóváhagyott fenntartható fejlesztési céljaira, különösen az 1., 3., 8. és 11. fenntartható fejlesztési célra,

 tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak a megkülönböztetésmentességről szóló 21. cikkére és a fogyatékossággal élő személyek integrációjáról szóló 26. cikkére, valamint 34. cikkének (3) bekezdésére a szociális és lakhatási támogatáshoz való uniós jog elismeréséről és tiszteletben tartásáról,

 tekintettel az 1961. október 18-án, Torinóban aláírt Európai Szociális Chartára,

 tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen a „Lakhatás és segítségnyújtás a hajléktalanok számára” elnevezésű 19. alapelvére,

 tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogainak 1989. évi közösségi chartájára,

 tekintettel a 27 tagállamban a lakhatásról szóló, 2018. május 25-i uniós országspecifikus ajánlásokra,

 tekintettel az ENSZ fenntartható lakhatásról szóló genfi alapokmányára és azon céljára, hogy „mindenki számára biztosítsák a tisztességes, megfelelő, megfizethető és egészséges lakhatást”,

 tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2020. július 10-i jogalkotási állásfoglalására[1],

 tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására[2],

 tekintettel az euróövezet foglalkoztatási és szociális politikájáról szóló, 2019. október 10-i állásfoglalására[3],

 tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2019. április 4-i jogalkotási állásfoglalására[4],

 tekintettel eljárási szabályzata 227. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a Petíciós Bizottsághoz érkezett 0546/2020. számú petíció és számos más petíció a több mint 4 millió hajléktalan európai polgár helyzetével kapcsolatos aggályokat vet fel, és mivel a hajléktalanok száma az EU-ban állítólag több mint 70%-kal nőtt az elmúlt 10 évben;

B. mivel a hajléktalanság közvetlenül kapcsolódik az egyéb alapvető jogok – például az egészséghez való hozzáférés – gyakorlásának nehézségéhez, és a hajléktalanok gyakran válnak gyűlölet-bűncselekmények és erőszak célpontjává, ideértve a társadalmi megbélyegzést is;

C. mivel ezek a petíciók olyan Európai Uniót kívánnak, amely senkit sem hagy hátra, és gyors, összehangolt fellépés révén olyan megelőző intézkedéseket hoz, amelyek fenntartható módon csökkentik a hajléktalanság kockázatát és nagyságrendjét;

D. mivel az emberi szükségletek hierarchiájában a lakhatás az élet számára teret biztosítva lehetővé teszi más alapvető és magasabb rendű szükségletek kielégítését;

E. mivel az Európai Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét;

F. mivel politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, a szociális lakhatási politikára, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket;

G. mivel a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség egységes, széles körben elfogadott meghatározásának hiánya az EU-ban megnehezíti a hajléktalanság mértékének felmérését az uniós tagországokban;

H. mivel az elmúlt évtizedben számos uniós országban nőtt a hajléktalanság aránya; mivel e növekedés okai a növekvő lakhatási költségek, a gazdasági válság hatása, a szociális védelem csökkenése és számos tagállamban a hajléktalanság kezelésére irányuló politikák elégtelensége; mivel a lakásárak az euróövezetben (EA19) 5%-kal, az EU27-ben pedig 5,2%-kal emelkedtek 2020 második negyedévében az előző év azonos negyedévéhez képest;

I. mivel az EU nem rendelkezik közvetlen hatáskörrel a lakhatási politika terén, de közvetetten befolyásolhatja a tagállamok lakhatási körülményeit olyan rendeletek révén, mint az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok, a fiskális jogszabályok és a versenyjog, valamint ajánlások, iránymutatások és hasonló intézkedések révén;

J. mivel az Európai Szociális Alapot azért hozták létre, hogy javítsa a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeit a belső piacon, és ezáltal hozzájáruljon az életszínvonal emeléséhez, valamint segítse a hajléktalanokat a szociális lakáshoz jutásban;

K. mivel más európai strukturális és beruházási alapokat, például az ERFA-t lakásprojektekre és a rászoruló közösségek szükségleteinek kielégítésére használták fel;

L. mivel a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap támogatja a tagállamok arra irányuló intézkedéseit, hogy élelmiszert és/vagy alapvető anyagi támogatást nyújtsanak a leginkább rászorulóknak;

M. mivel a hajléktalanságot gyakrabban említik az európai szemeszter legutóbbi jelentéseiben;

N. mivel a hajléktalanság kezelésének elmaradásából fakadó társadalmi költségek különösen magasak az igazságszolgáltatás és az egészségügy területén;

O. mivel a széles körű egyetemes rendelkezéseken és megfelelően célzott intézkedéseken alapuló jóléti politikák nagyon fontos szerepet játszanak a hajléktalanság megelőzésében;

P. mivel a Covid19-válságnak az EU-ban a lakások megfizethetőségére gyakorolt hatásairól gyűjtött bizonyítékok azt mutatják, hogy középtávon a gazdasági recesszió, valamint a munkahelyek és a jövedelmek elvesztése tovább növelheti az egyébként is magas lakhatási költségeket és a hajléktalanság arányát Európában;

Q. mivel a hajléktalan népesség profilja változóban van, és egyre több fiatalt és gyermeket, időst, migránst, romát és más hátrányos helyzetű kisebbséget foglal magában, továbbá a nőket és a családokat is egyre inkább fenyegeti a hajléktalanság veszélye;

R. mivel a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférés és a társadalomhoz tartozás döntő fontosságú ahhoz, hogy az emberek teljes mértékben ki tudják aknázni a lehetőségeiket és hozzá tudjanak járulni a társadalom működéséhez;

S. mivel a hajléktalanságot általában strukturális, intézményi és személyes tényezők összetett kölcsönhatása váltja ki;

T. mivel a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség olyan társadalmi problémát jelent, amelyre tartós megoldást kell találni;

U. mivel egyes tagállamok bűncselekménnyé nyilvánítják a hajléktalanságot és a hajléktalansággal összefüggő magatartást;

V. mivel egyes tagállamokban a hajléktalanok csak télen férnek hozzá folyamatosan a menedékhelyekhez, év közben pedig csak megszakításokkal;

W. mivel egyes tagállamokban a helyi szociális biztonsági szolgálatok csak passzív szerepet játszanak a hajléktalanok társadalomba való visszailleszkedésének támogatásában;

1. legmélyebb aggodalmát fejezi ki a több mint négymillió hajléktalan európai polgár helyzete miatt, mivel a jelenlegi egészségügyi és gazdasági válság nyomán egyre több ember esik ki a munka világából, és egyre többen függnek a szociális védelemtől;

2. emlékeztet arra, hogy a lakhatáshoz való hozzáférés minden ember alapvető joga, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy az 2030-ig vessenek véget a hajléktalanságnak az Unióban, és tűzzék ki ezt a célt uniós szinten; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv keretében és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival összhangban tegyen határozottabb lépéseket a tagállamok támogatására a hajléktalanság csökkentése és felszámolása terén;

3. hangsúlyozza, hogy a hajléktalanságot a szegénység és a nélkülözés egyik legsúlyosabb formájának tekintjük, amelyet célzott és integrált szakpolitikákkal, valamint a személyes kockázati tényezők (például az egyéni kiszolgáltatottság) és a strukturális kockázati tényezők (pl. a lakhatás és a munkanélküliség) kezelése révén, fenntartható módon meg kell szüntetni;

4. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös keretfogalommeghatározást és koherens mutatókat a hajléktalanságról az EU-ban, ami lehetővé tenné a hajléktalanság mértékének egységes értelmezését, szisztematikus összehasonlítását és értékelését a különböző uniós tagállamokban;

5. emlékeztet arra, hogy a Covid19-válság során az Európai Parlament 100 hajléktalan nőnek biztosított menedéket az épületeiben;

6. rámutat az adatgyűjtési mechanizmusok megerősítésének fontosságára, mivel a hajléktalanság arányát uniós szinten szisztematikusan nyomon lehetnek követni az olyan intézmények révén, mint az Eurostat;

7. üdvözli, amit a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezéseként tett a helyzetet javításáért;

8. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a hajléktalansággal kapcsolatos nemzeti stratégiák uniós keretrendszerére, továbbá felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el a lakhatás elsődlegességének elvét, amely egyes tagállamok bevált gyakorlatain alapul, és amely határozott cselekvési tervek és innovatív megközelítések bevezetésével hozzájárul a hajléktalanság arányának jelentős csökkentéséhez; kijelenti, hogy az ilyen innovatív megközelítések az otthon, mint alapvető emberi jog fogalmán alapulnak, majd szélesebb körű társadalmi-munkaerőpiaci integrációs utakat alakítanak ki;

9. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy továbbra is a hajléktalanság csökkentését tűzi ki célként, beépítve azt a vonatkozó uniós ágazati politikákba, különösen, de nem kizárólag a regionális fejlesztés, az egészségügy, az emberi jogok, az ifjúság, a nemek közötti egyenlőség, a migráció és az integráció területén;

10. felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az elsődleges felelősségükből fakadó kötelességüknek a hajléktalanság elleni küzdelem terén, javítsák a megelőzés és a korai beavatkozás intézkedéseit, amelyek sok szempontból a leginkább költséghatékonyak és kárminimalizálók a hajléktalanság elleni küzdelemben, és ruházzanak proaktívabb szerepet a regionális és helyi szociális biztonsági szolgálatokra, hogy segítsék a hajléktalanokat a társadalomba való visszailleszkedésben;

11. hangsúlyozza, hogy az ilyen stratégiák kidolgozása és végrehajtása során minisztériumok közötti és kormányközi együttműködésre, valamint a kulcsfontosságú érdekelt felek részvételére van szükség, és ösztönzi a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét;

12. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint a veszélyeztetett vagy hajléktalanságot elszenvedő személyeknek nyújtott szolgáltatások terén tevékenykedő akkreditált nem kormányzati szervezetek és helyi hatóságok bevonásával javítsák a releváns és összehasonlítható adatok gyűjtését;

13. támogatja a szociális védelemmel foglalkozó bizottság (SPC) azon tevékenységét, amelynek keretében a tagállamok az Európai Bizottsággal közösen a nyitott koordinációs módszer keretében foglalkozik a hajléktalansággal kapcsolatos kérdésekkel;

14. felkéri a Bizottságot, hogy javítsa a nyomon követést és az irányítást, és folytassa a hajléktalansággal kapcsolatos finanszírozás és uniós politikák mozgósítását; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a régiók az ERFA által elérhető forrásokból fordítsanak a szociális lakhatás bővítésére;

15. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyenlő hozzáférést az olyan közszolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás és a szociális szolgáltatások;

16. felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a hajléktalanok munkaerő-piaci integrációját speciális és személyre szabott támogatási, valamint a munka és a magánélet közti egyensúlyra törekvő intézkedések, integrált foglalkoztatási programok és képzések, valamint egyéb, a munkaerőpiacra való visszailleszkedést elősegítő, testre szabott és célzott programok révén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a felülvizsgált ifjúsági garancia hozzájáruljon a fiatalok hajléktalanságának kezeléséhez;

17. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a szociális jogok európai pillérét, amely tükrözi a konzultációs időszak során az 19. alapelvről – lakhatás és segítségnyújtás a hajléktalanok számára – a 2021. évi cselekvési tervében tett észrevételeket, és kitart amellett, hogy jobban ki kell használni az európai szemesztert annak érdekében, hogy előrelépés történjen a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség kezelése terén;

18. hangsúlyozza, hogy a hajléktalanok és a bizonytalan lakhatási helyzetben lévők különösen veszélyeztetettek a Covid19-válság miatt; határozottan sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre célzott intézkedéseket a hajléktalanok védelme érdekében, nyújtsanak pénzügyi támogatást az akkreditált civil szervezeteknek és a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek, valamint támogassák a helyi önkormányzatokat a biztonságos helyek biztosításában és a kilakoltatások megelőzésében;

19. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az aktív kereső nélküli háztartások foglalkoztatási lehetőségeinek és társadalmi integrációjának javítása érdekében használják fel a meglévő eszközöket, valamint a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében rendelkezésre álló eszközöket;

20. felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen foglalkozzanak a hajléktalanság kérdésével, és fogadjanak el hosszú távú, közösségi alapú, a lakhatás kérdését középpontba állító, integrált nemzeti hajléktalanügyi stratégiákat, amint azt az EU szociális beruházási csomagja is ösztönzi;

21. felhívja a Tanácsot, hogy rendszeresen számoljon be az e téren elért eredményekről;

22. felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő valamennyi érdekelt fél társadalmi részvételét a hajléktalansággal kapcsolatos integrált stratégiákban, valamint hogy mozdítsák elő a szociális vállalkozásokat és az öninnovációs tevékenységeket a hajléktalanok aktív társadalmi befogadásának javítása érdekében;

23. felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a hajléktalanság büntethetőségét;

24. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak állandó és folyamatos hozzáférést a menedékhelyekhez az egész Unióban; hangsúlyozza azonban, hogy ez csak ideiglenes megoldás lehet, és nem jelenthet alternatívát az olyan strukturális megoldásokkal szemben, mint a megelőzés, valamint a hajléktalanságra adott válaszként biztosított megfelelő lakhatási és szociális támogatás;

25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

[1] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0194.

[2] Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0054.

[3] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0033.

[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0350.

Utolsó frissítés: 2020. november 20.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat