Eljárás : 2020/2613(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0401/2020

Előterjesztett szövegek :

B9-0401/2020

Viták :

PV 15/12/2020 - 3
CRE 15/12/2020 - 3

Szavazatok :

PV 17/12/2020 - 2
PV 17/12/2020 - 15

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2020)0377

<Date>{09/12/2020}9.12.2020</Date>
<NoDocSe>B9-0401/2020</NoDocSe>
PDF 218kWORD 72k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>a B9-XXXX/2020. és B9-XXXX/2020. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásáról</Titre>

<DocRef>(2020/2613(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Christophe Hansen, Sara Cerdas, Nicolae Ştefănuță, Marco Dreosto, Martin Häusling, Joanna Kopcińska, Malin Björk, Eleonora Evi</Depute>

<Commission>{ENVI}a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>


B9-0401/2020

Az Európai Parlament állásfoglalása a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásáról

(2020/2613(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 191. cikkére,

 tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (víz-keretirányelv)[1],

 tekintettel a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelvre (a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv)[2],

 tekintettel a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a felszín alatti vizekről szóló irányelv)[3],

 tekintettel az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló, 2007. október 23-i 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az árvizekről szóló irányelv)[4],

 tekintettel a Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelvére a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről[5],

 tekintettel a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2008. december 16-i 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (környezetminőségi előírásokról szóló irányelv)[6],

 tekintettel a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 2020. május 25-i (EU) 2020/741 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[7],

 tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i európai parlamenti és tanácsi 2008/56/EK irányelvre (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)[8],

 tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (REACH-rendelet)[9],

 tekintettel az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre[10],

 tekintettel a víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv célravezetőségi vizsgálatáról szóló, 2019. december 10-i bizottsági jelentésre és ugyanezen a napon készült vezetői összefoglalójára,

 tekintettel a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv 2019. december 13-i bizottsági értékelésére és ugyanezen a napon készült vezetői összefoglalójára,

 tekintettel a Bizottság 2018. február 1-jei javaslatára az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) (COM(2017)0753),

 tekintettel a 2021–2027-es időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program létrehozásáról és a 282/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra („az EU az egészségügyért” program, COM(2020)0405),

 tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[11],

 tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című, 2019. december 4-i jelentésére,

 tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

 tekintettel az „Új európai ipari stratégia” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre és különösen annak „A klímasemlegességet elősegítő ipar” című 2.2. szakaszára (COM(2020)0102),

 tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő uniós stratégiára[12],

 tekintettel a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiára[13],

 tekintettel a 7. környezetvédelmi cselekvési programra[14],

 tekintettel „A Fenntartható Európa beruházási terv és az európai zöld megállapodáshoz kapcsolódó beruházási terv” című, 2020. január 14-i bizottsági közleményre (COM(2019)0021)[15],

 tekintettel „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i bizottsági közleményére (COM(2020)0098),

 tekintettel az „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért” című, 2020. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2020)0456),

 tekintettel „Az Európai Unió környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatos stratégiai megközelítése” című, 2019. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0128),

 tekintettel a Párizsi Megállapodásra,

 tekintettel az OECD „A vízellátás, a szennyvízkezelés és az árvízvédelem finanszírozása – kihívások az uniós tagállamokban és szakpolitikai lehetőségek” című, 2020. májusi tanulmányára,

 tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira és különösen a tiszta vízre és a megfelelő higiénés körülményekre vonatkozó 6. fenntartható fejlesztési célra[16], valamint az óceánok, a tengerek és a tengeri erőforrások megőrzésére és fenntartható használatára vonatkozó 14. célra,

 tekintettel a biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) a biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló, 2019. Májusi globális értékelő jelentésére,

 tekintettel „A KAP vízre gyakorolt hatásának értékelése” című, 2019. novemberi bizottsági jelentésre,

 tekintettel az ENSZ „A vízhez és a köztisztasághoz való emberi jog” című 2010. július 28-i 64/292. sz. határozatára,

 tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-535/18. számú, IL és társai kontra Land Nordrhein-Westfalen ügyben hozott, 2020 május 28-i ítéletére,

 tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-461/13. számú, Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland e.V kontra Német Szövetségi Köztársaság ügyben (Weser-ügy) hozott, 2015. július 1-jei ítéletére,

 tekintettel a „Right2Water” európai polgári kezdeményezésre, valamint a „Right2Water” európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló európai parlamenti jelentésre,

 tekintettel a Régiók Bizottságának a víz-keretirányelv, a felszín alatti vizekről szóló irányelv, a környezetminőségi előírásokról szóló irányelv és az árvízvédelmi irányelv célravezetőségi vizsgálatáról szóló, 2020. július 2-i véleményére[17],

 tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (gördülő program)[18],

 tekintettel a vízgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtásával kapcsolatban a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000077/2020B9-0077/2020 és O-000078/2020 – B90078/2020),

 tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

 tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványára,

A. mivel a víz nélkülözhetetlen az élethez, és a vízgazdálkodás alapvető szerepet játszik az EU ökoszisztéma-szolgáltatásainak megőrzésében, valamint az erőforrások felhasználásában és a gazdasági termelésben; mivel az EU-nak hatékony válaszokat kell kidolgoznia a vízzel kapcsolatos jelenlegi kihívásokra, és hatékonyan kell kezelnie a meglévő vízkészleteket, mivel ezek közvetlenül érintik az emberi egészséget, a környezetet, annak minőségét és az ökoszisztémákat, az energiatermelést, a mezőgazdaságot és az élelmiszer-biztonságot;

B. mivel a víz az élelmezési ciklus alapvető eleme; mivel jó minőségű és megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló felszíni és felszíni vizekre van szükség egy tisztességes, egészséges, környezetbarát és fenntartható élelmiszerrendszer megvalósítása érdekében, a „termelőtől a fogyasztóig” elnevezésű stratégiában leírtaknak megfelelően; mivel a tiszta és elegendő mennyiségű víz elengedhetetlen összetevője egy valódi körforgásos gazdaság létrehozásának és kiteljesítésének;

C. mivel a víz nagy értéket képvisel az EU gazdaságában, és az EU víztől függő ágazatai az EU éves bruttó hozzáadott értékének 26%-át állítják elő, ezért kulcsfontosságú a jó minőségű, valamennyi felhasználó kiszolgálásához elegendő mennyiségű víz folyamatos elérhetőségének biztosítása;

D. mivel a víz-keretirányelvben létrehoztak egy 110 000 EU-ban található felszíni víztest védelmét szolgáló keretet azzal a céllal, hogy 2015-ig „jó ökológiai és kémiai állapotot” érjenek el, és a keret 13 400 felszín alatti víztest védelmét is szolgálja az EU-ban azzal a céllal, hogy „ jó mennyiségi és kémiai állapotot” érjenek el ugyanaddig a határidőig, és a 7. cikk (2) bekezdése szerint megvédjék az ivóvízforrásokat; mivel a célravezetőségi vizsgálat jelentős hiányosságokat tárt fel az uniós vízügyi jogszabályok végrehajtásában, amelyek céljai valószínűleg nem fognak teljesülni a 2027-es végső határidőig, hacsak az uniós tagállamokban nem kezdik meg azonnal az összes szükséges végrehajtási erőfeszítést, és a vízzel kapcsolatos ágazati politikát nem hangolják össze a víz-keretirányelvvel; mivel a vízgazdálkodási tervezésnek és a mérési programoknak a 2027-es határidő után is folytatódniuk kell a vízminőség és -mennyiség további javulása érdekében;

E. mivel a felszín alatti víztestek területének 74%-a jó kémiai állapotban, 89%-a pedig jó mennyiségi állapotban van; mivel a bruttó nitrogénmérleg az EU-ban 10%-kal csökkent 2004 és 2015 között[19];

F. mivel a felszíni vizeknek csupán 38%-a esetében sikerült elérni a jó kémiai állapotot, és csak 40%-uknak jó az ökológiai állapota vagy potenciálja, és mivel a felszíni vizek 16%-ának állapota adathiány miatt még mindig ismeretlen; mivel a felszíni vizek 81%-a elérné a jó kémiai állapotot, ha nem lennének olyan mindenütt előforduló perzisztens, bioakkumulatív és toxikus anyagokkal szennyezettek, mint például a higany; mivel az édesvizek tekintetében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által elemzett, a víz-keretirányelvben szereplő négy mutató közül csupán egynél volt tapasztalható javulás az elmúlt 10–15 évben[20];

G. mivel a „one-out-all-out” („egy mindent visz”) elv szerint a víz állapota csak akkor tekinthető jónak, ha az értékelés valamennyi eleme jónak minősül, ami nem tükrözi az egyes vízminőségi paraméterek javulását; mivel a jó állapot nem csupán a jelenlegi nyomásokat kezelő enyhítési intézkedéseken múlik, hanem a múltbeli nyomásokat kezelő helyreállítási intézkedéseken és az újonnan jelentkező fenyegetések elleni, megfelelő időben meghozott megelőző intézkedéseken is[21];

H. mivel a víz-keretirányelv eredményessége és célkitűzéseinek elérése attól függ, hogy a tagállamok illetékes hatóságai végrehajtják-e és érvényesítik-e azt, hogy – többek között uniós pénzügyi eszközök révén – megfelelő finanszírozást biztosítanak-e más uniós jogszabályok végrehajtásához, valamint hogy a vízügyi célkitűzéseket jobban integrálják-e más szakpolitikákba; mivel az érintett felek bevonása kulcsfontosságú a hatékony végrehajtás szempontjából;

I. mivel a víz-keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ivóvíz előállítására használt víztestek védelem alatt álljanak a minőségük romlásának elkerülése érdekében; mivel a célravezetőségi vizsgálat egyértelműen kijelenti, hogy csekély előrelépés történt a védett ivóvíz-területek kérdésében;

J. mivel alapvető fontosságú, hogy a felszíni és a felszín alatti vizek kémiai és egyéb okokból eredő szennyezésének kezelése elsősorban a szennyezés forrásánál történjen, hiszen ez a legfenntarthatóbb, hatékonyabb és legköltséghatékonyabb intézkedés, „a szennyező fizet” elv alkalmazása mellett;

K. mivel a víz-keretirányelv kifejti, hogy szükség van az ivóvízkivételre használt vizek védelmére; mivel az ivóvíz-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy jó minőségű vízkészletekre támaszkodjanak, hogy a polgároknak ne kelljen drága vízkezelésért fizetniük; mivel ezért szükség van a szennyezésnek a szennyezés forrásánál való csökkentésére;

L. mivel az IPBES biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló 2019. évi globális értékelő jelentése a vízszennyezést a globális biológiai sokféleséget fenyegető fontos veszélynek tekinti; mivel az édesvízek biológiai sokfélesége az egyik legveszélyeztetettebb Európában, és mivel a vízszennyezés negatív hatással van a növény- és állatvilágra; mivel a természetes szén-dioxid-megkötőkként működő európai vizes élőhelyek kiterjedése 1970 óta 50%-kal, az édesvízi fajok száma pedig 83%-kal csökkent;

M. mivel az éghajlatváltozás nagy veszélyt jelent a világ vízkészleteire a víz nagy és alacsony mennyisége folytán egyaránt; mivel az egészséges és ellenálló édesvízi ökoszisztémák jobban képesek enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait és alkalmazkodni azokhoz;

N. mivel a víz-keretirányelv nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére; mivel az európai zöld megállapodásról szóló közleményében a Bizottság mindazonáltal elismeri, hogy a felszín alatti és felszíni vizek természetes jellegét vissza kell állítani; mivel a célravezetőségi vizsgálat megállapította, hogy a víz-keretirányelv „kellően előíró jellegű a kezelendő terhelések tekintetében, ugyanakkor kellően rugalmas ahhoz, hogy szükség esetén megerősítse végrehajtását az irányelvben nem említett új kihívások, például az éghajlatváltozás, a vízhiány és az aggodalomra okot adó szennyező anyagok tekintetében”;

O. mivel a városi térségek folyamatosan növekednek, és egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a szennyvíztisztítókra; mivel az EU-ban a vízszennyezés fő és részben szabályozatlan pontszerű forrása a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt települési és/vagy ipari szennyvízkibocsátás; mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv eredeti célja nem a vegyi anyagok, gyógyszermaradékok vagy mikroműanyagok víztestekbe történő kibocsátásának kezelése volt; mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv hatékonynak bizonyult a víztestek célzott szennyező anyagainak csökkentésében azáltal, hogy Unió-szerte csökkentette a kezelt szennyvíz biokémiai oxigénigényét, valamint nitrogén- és foszfortartalmát; mivel mindenesetre több figyelmet kell szentelni a szennyezések meglévő és újabb forrásaira egyaránt; mivel a vízszennyezés másik fő diffúz forrása a mezőgazdaság, amely tápanyagokat, növényvédő szereket, antibiotikumokat és egyéb szennyező anyagokat bocsát ki a vízgyűjtő területekre és a folyókba; mivel a jelenlegi KAP vízzel kapcsolatos rendelkezései nem elegendőek a víz-keretirányelv céljainak támogatásához; mivel a diffúz szennyezés „a szennyező fizet” elv alkalmazásának egyik akadálya;

P. mivel az európai országok egyharmada vízhiánnyal küzd, azaz fejenként évente kevesebb mint 5000 m³ víz áll rendelkezésükre[22]; mivel a vízkészletek elosztásával kapcsolatos konfliktusok esetén a vízhez való emberi jog biztosításának prioritást kell élveznie; mivel az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény keretében 13 tagállam nyilvánította magát az elsivatagosodás veszélyének kitett országnak[23];

Q. mivel a vízkivétel jelentős nyomást gyakorol az uniós vízforrásokra; mivel az EU-ban a természetes környezetből kivett víz mintegy negyedét mezőgazdasági célokra használják; mivel megállapodás született a víz újrafelhasználásának minimumkövetelményeiről szóló új rendeletről, amely meg fogja könnyíteni a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözésre való felhasználását;

R. mivel vannak olyan helyzetek, amikor a víztesteket kezelő szervezeteket olyan tevékenységekből finanszírozzák, amelyek rontják a víztestek kémiai és ökológiai állapotát, akadályozva a víz-keretirányelv célkitűzéseinek elérését; mivel az ilyen helyzetekben az érdekkonfliktusok nehezen elkerülhetők, és a víztesteket kezelő szervezetek ördögi körbe kényszerülnek, hiszen olyan tevékenységektől függenek, amelyek rontják a víztestek állapotát;

S. mivel a vízgyűjtő területek 60%-a transznacionális régiókban található, ami elengedhetetlenné teszi a határokon átnyúló hatékony együttműködést; mivel 20 európai ország vízkészletei több mint 10%-a kapcsán más országoktól függ, öt ország vízkészletei több mint 75%-ban külföldről érkező folyókból származnak; mivel a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv nem teljesítése a határ menti régiókban a víz-keretirányelv hatálya alá tartozó, határokon átnyúló víztestek romlását eredményezi, ami ellehetetleníti a víz-keretirányelv céljainak elérését a fogadó tagállamban;

T. mivel a folyók kapcsolódása – a kisebb vízfolyásoktól kezdve a folyótorkolatokkal és a deltatorkolatokkal bezárólag – elengedhetetlen a vándorló halfajok számára, amelyek különböző életszakaszaikban a kapcsolódó ökoszisztémák és a tápláléklánc sarokkövei, és amelyek egyre nagyobb társadalmi-gazdasági értéket képviselnek a halászközösségek számára;

U. mivel az EU vízágazatának jelentős a teljes energiafogyasztása, és hatékonyabbá kell válnia, hogy hozzájárulhasson a Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez, az EU 2030-ig teljesítendő éghajlat-politikai céljaihoz és a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességhez;

V. mivel a vízenergia hatalmas lehetőséget jelent a villamosenergia-termelés dekarbonizációjára, ezért hozzájárul az a Párizsi Megállapodás szerinti uniós energia- és éghajlat-politikai célok eléréséhez; mivel a szél- és napenergiával előállított villamosenergiához képest a vízenergia kevésbé ingadozó jellegű, ezért hozzájárul a folyamatos energiaellátáshoz és a hálózati stabilitáshoz; mivel a szivattyús víztárolás teszi ki az EU energiatárolási kapacitásának több 90%-át[24]; mivel az Európai Uniónak olyan környezetbarát vízügyi projekteket kell indítania, amelyek nem veszélyeztetik a helyi közösségek egészségét;

W. mivel a víztesteket érintő strukturális változások gyakorolják állapotukra a legnagyobb nyomást[25]; a hidromorfológia változása a felszíni víztestek 40%-át érinti, beleértve a fizikai változásokat (26%), a gátakat, az akadályokat és a zsilipeket (24%), a hidrológiai beavatkozásokat (7%) és az egyéb hidromorfológia beavatkozásokat (7%); mivel Európában jelenleg több mint 21 000 vízerőmű működik; mivel nem történt átfogó uniós fellépés az elavult gátak és duzzasztóművek eltávolítására, annak ellenére, hogy e tekintetben az uniós szintű koordináció bizonyítottan hozzáadott értéket képviselne;

X. mivel a vízhez és a köztisztasághoz való jogot 2010. július 28-án emberi jogként ismerte el az ENSZ Közgyűlése;

Y. mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény és a gyermekek jogairól szóló egyezmény egyéb nemzetközi egyezmények és megállapodások mellett explicit módon elismeri a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való jogot, és arra kötelezi a részes államokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket e tekintetben;

Z. mivel Európában egymillió embernek nincs hozzáférése vízhez, és 8 millió ember nem rendelkezik semmilyen szennyvíztisztító rendszerrel[26], a világon pedig 844 millió embernek nincsen hozzáférése biztonságos ivóvízhez[27], és mivel a világ népességének egyharmada nem él megfelelő higiénés körülmények között; mivel a Right2Water európai polgári kezdeményezés több mint 1,8 millió aláírást gyűjtött össze 2014 márciusában; mivel a Right2Water kezdeményezés azt kérte, hogy vessenek véget a vízszolgáltatás liberalizációjának, garantálva a vízellátást és a megfelelő higiénés körülményeket mindenki számára az EU-ban és világszerte, a lakosság számára az ivóvízhez való jobb hozzáférést és a víz minőségével kapcsolatos nagyobb átláthatóságot, valamint rögzítve a vízhez való jogot az uniós jogszabályokban; mive a Bizottság elfogadta a „Right2Water” kezdeményezésre válaszként adott közleményét[28]; mivel a Right2Water európai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalásában a Parlament bírálta a Bizottságot, amiért nem tett eleget a kezdeményezés kéréseinek, és felszólította a Bizottságot, hogy ismerje el, hogy a vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog[29];

AA. mivel tanulmányok kimutatták, hogy a szennyvíz vizsgálata korai figyelmeztető rendszerként működhet a Covid19 kitöréseinek előrejelzéséhez vagy helymeghatározásához, és ezáltal fontos szerepet játszik a járvány elleni küzdelemben;

1. üdvözli a víz-keretirányelv sikerét az integrált vízgazdálkodás megfelelő irányítási keretének létrehozásában, valamint a vízminőség javításában, vagy legalábbis a vízminőség romlásának lassításában;

2. üdvözli a Bizottság értékelését, amely szerint a víz-keretirányelv megfelel a célnak, de megjegyzi, hogy a víz-keretirányelv végrehajtását javítani kell és fel kell gyorsítani a tagállamok illetékes hatóságainak bevonásával, valamint a víz-keretirányelv célkitűzéseinek az ágazati politikákba, különösen a mezőgazdaság, a közlekedés és az energia területén történő további integrálásával annak biztosítása érdekében, hogy legkésőbb 2027-re valamennyi felszíni és felszín alatti víztest jó állapotban legyen;

hangsúlyozza, hogy nem szükséges a víz-keretirányelv felülvizsgálata; felhívja a Bizottságot annak bejelentésére, hogy a jogbizonytalanság megszüntetése érdekében a víz-keretirányelvet nem vizsgálják felül; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén javasolja a mellékletek aktualizálását;

4. mélységesen sajnálja, hogy az EU víztesteinek fele még mindig nincs jó állapotban, és hogy a víz-keretirányelv célkitűzései még nem valósultak meg, főként a nem megfelelő finanszírozás, a rendkívül lassú végrehajtás, a nem megfelelő jogérvényesítés, az elővigyázatosság és „a szennyező fizet” elve alkalmazásának hiánya és az irányelv mentességeinek széles körű alkalmazása miatt számos tagállamban, továbbá hogy a környezetvédelmi célkitűzések ágazati politikákba való beépítése nem volt elégséges;

5. hangsúlyozza a vízminőség helyreállításának és javításának szükségességét; megjegyzi, hogy a víztestek állapotának javítása érdekében elengedhetetlen, hogy minden tagállami kormányzati és hatósági szint együttműködjön a víz-keretirányelv célkitűzéseinek szakpolitikákban, jogszabályokban és a víz-keretirányelv intézkedéseiben való érvényesítése terén; emlékeztet az állapotromlás elkerülésének elvére, amely értelmében a tagállamok kötelesek végrehajtani a víztestek állapotromlása elkerüléséhez szükséges intézkedéseket; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen tegyék meg a szükséges intézkedéseket a víz-keretirányelv végrehajtásának, érvényesítésének és betartásának biztosítása érdekében, többek között a tagállamok által 2021-ben elfogadandó harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervek révén; sürgeti az EU-t, tagállamait és regionális hatóságait, hogy biztosítsák a következő vízgyűjtő-gazdálkodási tervek időben történő elfogadását, betartva a nyilvános konzultációra vonatkozó követelményeket; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a finanszírozás elérhetőségét, és a tagállamoknak biztosítsa a szükséges támogatást a víz-keretirányelv végrehajtása során;

6. felhívja a figyelmet, hogy az OECD tanulmányának becslései szerint 2030-ig további 253 milliárd EUR összeget kell költeni az uniós vízágazatban a kapcsolódó vízügyi jogszabályoknak való megfelelés fenntartása vagy elérése érdekében[30]; felhívja a Bizottságot, a Tanácsot, a tagállamokat és adott esetben a regionális hatóságokat, hogy azonosítsák és biztosítsák a szükséges forrásokat és pénzügyi eszközöket az olyan infrastruktúrák számára, amelyek nem károsítják a környezetet, és nem érintik negatívan a közegészséget, továbbá azonosítsák azokat az infrastruktúrákat is, amelyek rosszul teljesítenek és nem felelnek meg a normáknak, valamint kezeljék az aggodalomra okot adó újabb szennyező anyagok és egyéb társadalmi kihívások problémáját; hangsúlyozza, hogy pénzügyi támogatást kell nyújtani a fenntartható innovatív módszereknek és különösen a természetalapú megoldásoknak, mint például a szén-dioxid-semleges vagy lagúnaalapú víztisztítási infrastruktúrának, a vizes élőhelyek és árterek helyreállításának és a lecsapolt tőzeglápok elárasztásának, kellő figyelmet fordítva a köz- és magánszféra közötti partnerségekre; hangsúlyozza, hogy fontos a meglévő támogatási és finanszírozási forrásokat – a kedvezményeket beleértve – a vízgazdálkodáshoz és az egyéb kapcsolódó földhasználathoz, például a mezőgazdasághoz igazítani a hagyományos mérnöki intézkedésektől természetalapú megoldások felé elmozdulva;

7. felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést, beleértve a szükséges finanszírozás, emberi erőforrás és szakértelem biztosítását is, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2027-ig teljes mértékben megfeleljenek a víz-keretirányelvnek; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ajánlásokat a tagállamok számára, hogy biztosítsa a 2027-es határidő betartását; felhívja a Bizottságot, hogy a víz-keretirányelv céljainak elérése érdekében technikai segítségnyújtással és megfelelő képzéssel, valamint a bevált gyakorlatok és a szakértelem megosztásával és a tagállamok közötti szakmai csereprogramok elősegítésével támogassa a tagállamokat a vízügyi irányelvek végrehajtásában; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a Bíróság által a C-461/13. sz. ügyben hozott ítéletnek a víz-keretirányelv végrehajtására gyakorolt következményeiről; felhívja a Bizottságot, hogy adjon egyértelmű iránymutatást a 4. cikk (4) bekezdésének c) pontja szerinti mentességek 2027 utáni alkalmazására vonatkozóan;

8. felhívja a tagállamokat, hogy azonosítsák be a víztestek jó állapotának megvalósításához szükséges végrehajtási intézkedéseket, és az elérhető legjobb adatokra alapozva tervezzék meg a mérési programokat; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyék nyilvánosan elérhetővé a tagállamok mérési programjait és azok értékeléseit a bevált gyakorlatok és stratégiák megosztásának elősegítése, valamint az információkhoz való nyilvános hozzáférés javítása érdekében;

9. úgy véli, hogy a „one-out-all-out” („egy mindent visz”) elvnek érintetlennek kell maradnia; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan kiegészítő jelentéstételi módszereket (mint például a céltól való távolság, a végrehajtott intézkedések és az egyes minőségi paraméterek terén elért előrehaladás), amelyek lehetőséget nyújtanak a vizek jó állapotának jobb értékelésére; hangsúlyozza az átláthatóság és a nyilvánosságnak szóló átfogó tájékoztatás fontosságát az EU-ban a víz minősége és mennyisége kapcsán;

10. helyteleníti az EU-s víztestek több mint felére vonatkozó, korlátozott indokolással adott mentességek alkalmazását; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e gyakorlatnak csak a legindokoltabb esetekre történő korlátozása érdekében frissítsék a mentességek alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat tartalmazó dokumentumokat, hogy azok ne akadályozzák a víz-keretirányelv környezetvédelmi célkitűzéseinek megvalósítását; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan és szisztematikusan indítson kötelezettségszegési eljárást, ha egy mentesség nem indokolt;

11. sajnálja, hogy a költségmegtérülés elvének alkalmazása, amely előírja, hogy valamennyi vízhasználó pénzügyileg hatékonyan és arányosan vegyen részt a vízszolgáltatások költségeinek megtérítésében, továbbra is korlátozott és több tagállamban nem is használják azt, különösen a háztartások, az ipar és a mezőgazdaság tekintetében; hangsúlyozza, hogy a vízfelhasználás az EU bizonyos részein veszélyezteti a nem egyenletes ökológiai vízhozamot produkáló víztestek mennyiségi állapotát; felhívja a tagállamokat és regionális hatóságaikat, hogy hajtsanak végre megfelelő vízárazási politikákat, és a víz-keretirányelvvel és „a szennyező fizet” elvvel összhangban teljes körűen alkalmazzák a költségmegtérülés elvét a környezetvédelmi és erőforrásköltségeket illetően egyaránt; emlékeztet, hogy a költségmegtérülés elvét lehet annak a társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira, valamint az érintett régiók földrajzi és éghajlati viszonyaira tekintettel alkalmazni; felhívja a Bizottságot, hogy érvényesítse ezt az elvet; hangsúlyozza azonban, hogy biztosítani kell a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való jogot, és mindenki számára hozzáférést kell biztosítani megfizethető és jó minőségű vízszolgáltatásokhoz;

12. felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2027-ig tegyen szigorú és gyors lépéseket a tagállami jogsértések ellen annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam teljes mértékben megfeleljen a vízügyi jogszabályoknak és különösen a víz-keretirányelvnek; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon szigorú és gyors intézkedéseket az uniós vízügyi jogszabályok szisztematikus megsértésével kapcsolatos, folyamatban lévő kötelezettségszegési ügyekben is; felhívja a Bizottságot, hogy általában véve erősítse meg a kötelezettségszegési eljárásokkal és különösen az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal kapcsolatos erőforrásait;

13. megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás jelentős negatív hatást gyakorolt és fog gyakorolni az édesvízforrásokra, mivel a szárazság miatt csökken a folyók vízhozama és – különösen a „zárt” vízterületeken – nő a szennyező anyagok koncentrációja, és az intenzív esőzések a városi és mezőgazdasági csatornarendszer túlterheléséhez vezetnek; emlékeztet, hogy a gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek, köztük a ciklonok és a viharok az édesvizek és a partmenti vizek sótartalmának növekedését okozzák; hangsúlyozza, hogy a hőmérséklet emelkedése fokozott vízhiányhoz vezet, ami hatással van a környezetre, számos, a vízkivételtől és -felhasználástól erősen függő számos gazdasági ágazatra, valamint az életminőségre; hangsúlyozza, hogy a vízi ökoszisztémák rezilienciáját, az áradásokat, a vízhiányt és az élelmiszer-termelésre gyakorolt hatásukat megfelelően figyelembe kell venni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló, elfogadás előtt álló uniós stratégiában, a Párizsi Megállapodás 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban, valamint a víz-keretirányelv végrehajtási folyamatában (a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben) is;

14. javasolja, hogy a Bizottság nyújtson támogatást a tagállamoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás különböző erőfeszítéseivel kapcsolatos tudás és bevált gyakorlatok megosztásában és elősegítésében az EU-ban, regionális és helyi szinten;

15. hangsúlyozza, hogy a legveszélyeztetettebb térségek a folyók és a vizes élőhelyek, miközben ezek tekinthetők az ökoszisztéma-szolgáltatások legjelentősebb forrásainak; emlékeztet, hogy a vizes élőhelyek – csakúgy, mint a tengeri és a parti ökoszisztémák – alapvető szerepet töltenek be a víz és az éghajlat szabályozásában, és szolgáltatásokat nyújtanak a természetes ökoszisztémáikon és erőforrásaikon, valamint a gazdasági vagy kulturális tevékenységeken keresztül, amelyek mind a vízkészletek jó környezeti állapotától függenek; rámutat, hogy a vizes élőhelyek szén-dioxid-elnyelők, és világszerte stabilizálják az éghajlatot, fontos szerepet játszanak az árvizek és az aszályok csökkentésében, tiszta vizet biztosítanak, védik a partokat, feltöltik a földfelszín alatti vízkészleteket, nagymértékű geodiverzitás alapjául szolgálnak, alapvető funkciót töltenek be a tájban, valamint szabadidős és kulturális szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket a vízkészletek kiaknázásának csökkentése érdekében, az árterületeken kívülre tervezzék a városfejlesztést, és tartsák tiszteletben a folyókhoz és a vizes élőhelyekhez kapcsolódó biológiai sokféleséget;

16. hangsúlyozza, hogy a hatékony vízfelhasználás jelentősen hozzájárul az EU éghajlat-politikai céljaihoz, mivel lehetővé teszi a víz szivattyúzása során az energiahasználat, a víztisztítás során pedig a vegyi anyagok mennyiségének csökkentését, és a vízhiányt is mérsékelheti; megjegyzi, hogy bizonyos tagállamokban a csövek jelentős mértékű szivárgása tapasztalható, ami nem elfogadható az éghajlatváltozási célok és az erőforrás-hatékonyság szempontjából; üdvözli, hogy az új ivóvíz-irányelv keretében a Bizottság értékeli majd a szivárgások mértékét, és az érintett tagállamokban intézkedéseket kiváltó küszöbértékeket fog meghatározni; továbbá üdvözli a nagy vízszolgáltatók azon új kötelezettségét, mely szerint átláthatóvá kell tenniük a szivárgás mértékével kapcsolatos adatokat;

17. megjegyzi, hogy EU-szerte új és régebbi nyomásokkal szembesülnek az ivóvíz előállításához használt víztestek, ami miatt nagyobb szükség van a vízszolgáltatók általi víztisztításra; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben érvényesítsék a víz-keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdését, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használt víztestek romlásának megfékezése érdekében;

18. üdvözli azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint az irányelvek az uniós vizek kémiai szennyezésének csökkenéséhez vezettek; úgy véli ugyanakkor, hogy a vegyi anyagok területén sürgős fejlődésre van szükség; megjegyzi, hogy a Bizottság váratlan különbségeket tárt fel a tagállamok között, főként az elsőbbségi anyagok jegyzékének frissítése és a keverékek kombinált hatásainak figyelembevétele tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy az elsőbbségi anyagokról szóló irányelv jelenleg csak elvétve tartalmaz az ivóvíz előállításával kapcsolatos anyagokat; rámutat, hogy az osztályozási, az értékelési és jelentéstételi módszerek megközelítései közötti jelentős különbségek megnehezítik az uniós szintű összehasonlításokat és elemzéseket;

19. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést a jó kémiai állapot elérése érdekében, és hozzon hatékony uniós szintű intézkedéseket olyan az esetekben, amikor egy tagállam nem felel meg az uniós jogszabályok hatálya alá eső elsőbbségi anyagok környezetminőségi előírásainak; hangsúlyozza, hogy az ivóvíz előállításához kapcsolódó anyagokat – például perfluor-alkilezett anyagokat és bizonyos gyógyszereket – hozzá kell adni az elsőbbségi anyagok listájához; úgy véli, hogy az egyre nagyobb aggodalomra okot adó szennyező anyagokkal és az elegyek toxicitásával a víz-keretirányelven és az ahhoz kapcsolódó külön irányelveken belül lehet és kell foglalkozni; felhívja a Bizottságot, hogy aktualizálja és egészítse ki a megfelelő anyagokkal az elsőbbségi anyagokról szóló irányelv és a felszín alatti víztestekről szóló irányelv mellékleteit a víz-keretirányelv célkitűzései teljesítésének elősegítése és az ívóvízforrások jobb védelme érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy hangolja össze a vízügyi jogszabályok végrehajtását a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiával és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiával annak érdekében, hogy az édesvíztestek és ökoszisztémáik megfelelő védelemben részesüljenek, tűzzön ki ütemtervet a perfluor-alkilezett anyagok nem alapvető felhasználásának fokozatos megszüntetésére, és ösztönözze biztonságos alternatívák kifejlesztését azok valamennyi felhasználásának vonatkzoásában;  sürgeti a Bizottságot, hogy a víztestek minőségének javítása, valamint az állati és emberi egészséget és a környezetet veszélyeztető kockázatok csökkentése érdekében finanszírozza a perzisztens, bioakkumulatív és toxikus anyagok visszaszorítására irányuló stratégiák kutatását és kidolgozását; javasolja, hogy dolgozzanak ki új iránymutatásokat a kémiai elegyek és a koktélhatások jobb ellenőrzési módszereire és a jobb jelentéstételre vonatkozóan; a figyelőlista átfogóbb használatára szólít fel a potenciális vízszennyezés ellenőrzése és a vízi környezetre gyakorolt hatásának megállapítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a kémiai elegyek értékelési és kezelési módszereinek kidolgozására irányuló munkáját, és ezt a munkát egészítse ki egy elegyértékelési tényező bevezetésével;

20. megjegyzi, hogy a becslések szerint a mikroműanyagok évszázadokig megmaradnak az édesvízben, és hogy a jelenlegi víztisztítók nem teljesen szűrik ki ezeket a részecskéket; ezért üdvözli a felülvizsgált ivóvíz-irányelv keretén belüli, a mikroműanyagok ellenőrzésére szolgáló módszer kidolgozására irányuló döntést és a figyelőlista létrehozását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a forrásellenőrzési intézkedéseket a nem toxikus környezet és a körforgásos gazdaság megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a kibocsátások csökkentése a szennyezés forrásánál enyhítené az ökoszisztémákra nehezedő nyomást és csökkentené a víztisztítás költségét; fokozott uniós, tagállami és regionális szintű fellépésre szólít fel az egyre nagyobb aggodalomra okot adó szennyező anyagok, például a perfluor-alkilezett anyagok, a mikroműanyagok, az endokrin károsító anyagok és a gyógyszerek kezelése érdekében, egy olyan holisztikus megközelítés révén, amely elsődlegesen a forrásnál történő ellenőrzésből, és végső megoldásként kiegészítő kimeneti megoldásokból épül fel; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szennyező anyagok tekintetében maradéktalanul alkalmazzák az egész életciklust lefedő megközelítést, ugyanakkor a kezelési megoldások finanszírozása érdekében alkalmazzák „a szennyező fizet” elvet, többek között olyan innovatív eszközök révén, mint a kiterjesztett gyártói felelősség;

21. hangsúlyozza az édes- és sós vizek valamennyi forrásból – többek között a mezőgazdaságból és kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt szennyvízből – származó nitrogén és foszfor okozta eutrofizációja elleni intézkedések megerősítésének fontosságát; emlékeztet, hogy az eutrofizáció rontja a víztestek környezeti állapotát, és sebezhetőbbé teszi azokat az idegenhonos inváziós fajokkal szemben; sürgeti a mezőgazdasági termelőket, hogy használják a mezőgazdasági üzemek fenntarthatóságát elősegítő tápanyag-gazdálkodási eszközt, amely elősegíti a jobb gazdálkodást és csökkenti a talajba és felszíni vizekbe történő tápanyag-szivárgás; kéri a tagállamokat, hogy azonosítsák megfelelően a nitrátszennyezésnek kitett térségeket, és teljes mértékben hajtsák végre és érvényesítsék a nitrátokról szóló irányelv keretében elfogadott intézkedéseket;

22. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség jelenlegi válságával a tagállamoknak kellőképpen kell foglalkozniuk a vízügyi politikák végrehajtása során, és a víz ökoszisztémáira nehezedő nyomásokat minimalizálniuk kell, a romlásnak indult ökoszisztémákat pedig helyre kell állítaniuk; hangsúlyozza a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig teljesítendő új uniós stratégia fontosságát; emlékeztet, hogy a víz-keretirányelv végrehajtása során biztosítani kell a a biodiverzitási stratégiával, a természetvédelmi irányelvekkel és a környezettel kapcsolatos egyéb jogszabályokkal való teljes összhangot;

23. üdvözli, hogy a Bizottság a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2030-ig szóló stratégiája keretében kötelezettséget vállalt arra, hogy az akadályok felszámolásával és az árterek helyreállításával 25 000 km-nyi folyót szabadon folyóvá alakít vissza az EU-ban, valamint hogy uniós szintű módszertant és rendelkezéseket dolgoz ki az ökoszisztémák állapotának feltérképezésére és értékelésére, valamint annak biztosítására, hogy azok jó állapotban legyenek; megjegyzi, hogy jelenleg 21 000 vízerőmű van az EU-ban, és hogy a vízerőművek és a kis víztelepek biztosítják a megújuló energia legnagyobb részét az EU-ban; tudomásul veszi az alacsony környezeti hatást kiváltó vízerőművek területén történt fejlesztéseket; rámutat azonban, hogy a gátak építése negatív hatással lehet az élőhelyekre, és jelentős nyomást helyez a felszíni vizekre; emlékeztet, hogy a víz-keretirányelv szigorú kritériumokat ír elő a hidromorfológiai jellemzők védelmére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a vízminőségben és -mennyiségben és az ökoszisztémákban bekövetkező változások hatásainak szigorú értékelését, továbbá azt, hogy a víz-keretirányelv célkitűzéseit valamennyi meglévő és potenciális új vízerőműprojekt során tiszteletben tartják; ezért sürgősen felszólítja a Bizottságot, hogy a vízerőművek környezeti hatásainak felmérése során konzultáljon valamennyi érintett főigazgatósággal – az Energiaügyi Főigazgatóságot beleértve –, és vegye figyelembe ajánlásaikat;

24. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy minden szükséges intézkedést tegyenek meg a felszíni víztesteket érő nyomások minimalizálása érdekében, a folyók természetes funkcióinak helyreállítása és az ökoszisztémák védeme céljából; felhívja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak olyan vízerőművek és más építmények védett területeken történő építésétől, amelyek jelentős hidromorfológiai nyomást gyakorolhatnak a vízre; úgy véli, hogy az uniós támogatásokat és a közfinanszírozást csak olyan új, nem védett területeken elhelyezkedő vízerőműveknek kellene biztosítani, amelyek összesített előnyei egyértelműen meghaladják az összesített negatív hatásokat;

25. üdvözli, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv tagállamok általi végrehajtásáról szóló 10. kétéves jelentés[31] szerint az elmúlt évtizedben javult az EU-ban a települési szennyvíz gyűjtése és kezelése, valamint hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv hozzájárult a szennyezési terhelés csökkentéséhez, hozzájárulva ezáltal a vízminőség javulásához; sajnálja azonban, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek való teljes körű megfelelés még mindig nem valósult meg, mivel egyes tagállamok még mindig messze vannak célkitűzéseiktől; támogatja a Bizottság álláspontját, mely szerint többet kell tenni a fennmaradó szennyezések, az egyre nagyobb aggodalomra okot adó szennyező anyagok, az energiafelhasználás és a szennyvíziszap-kezelés, valamint az irányítási problémák kezelése érdekében; sajnálja továbbá, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv értékelése nem elemzi a hatékonyságot az ipari szennyvíz gyűjtőrendszerekbe és települési szennyvízkezelő telepekbe történő kibocsátása kapcsán;

26. felhívja a Bizottságot, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv felülvizsgálatakor vegye figyelembe a fentieket; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat az irányelv végrehajtásában, fenntartható vízügyi finanszírozás biztosítása és a szennyvíz-technológiák fejlesztésének és alkalmazásának ösztönzése által. felhívja a Bizottságot, hogy körültekintően elemezze, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek a települési szennyvíztisztító telepek tervezésére, építésére és bővítésére a műszaki fejlesztés valamennyi szakasza során vonatkozó követelményei milyen hatással vannak a víz-keretirányelv „nincs állapotromlás” kötelezettségére a két jogszabály közötti összhang biztosítása és a városi szennyvíz kezelése érdekében, ugyanakkor meg őrizve a megfelelő technikai szennyvízkezelési intézkedések valamennyi ösztönzőjét; ösztönzi a Bizottságot, hogy ha szükséges, tegyen jogalkotási intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a probléma forrásnál történő megoldására irányuló intézkedések alapvető fontosságúak az aggodalomra okot adó szennyező anyagok kezelése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv jövőbeli felülvizsgálatának az új szennyező anyagok kihívásait is figyelembe kell vennie;

27. felhívja a figyelmet arra, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv és a víz-keretirányelv nem kezeli megfelelően az éghajlatváltozásból eredő problémákat, például a csapadékvíz-túlfolyásokat, a városi vízfolyásokat és az agglomerációkban tapasztalható áradásokat, és nem foglalkozik a nem megfelelően kezelt szennyvíz befogadó víztestekre gyakorolt hatásaival sem; úgy véli, hogy az EU-nak, a tagállamoknak és a regionális hatóságoknak jobban kellene nyomon követniük és ellenőrizniük az egyre gyakoribb csapadékvíz-túlfolyások és városi vízfolyások hatásait, mivel azok jelentősen szennyezik a befogadó felszíni és felszín alatti víztesteket;

28. kitart amellett, hogy a vízerőművek környezeti hatásainak felmérése során olyan holisztikus megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi a kibocsátásmentes villamosenergia biztosítával járó társadalmi előnyöket és a vízerőműveken és a szivattyús víztároláson keresztül a biztonságos energiaellátáshoz való hozzájárulást; hangsúlyozza e tekintetben a vízerőművek által előállított villamosenergia jelentős hozzájárulását az EU energia- és éghajlat-politikai céljainak eléréséhez, valamint a Párizsi Megállapodásban vállalt uniós kötelezettségek teljesítéséhez is; elismeri, hogy a környezetre és a vízi élővilágra gyakorolt hatások csökkentésének megvannak a módjai és technológiái; rámutat, hogy a már meglévő folyó menti erőművek hatékonyságának növelése nagy lehetőségeket rejt magában;

29. megjegyzi, hogy a közúti árufuvarozásról a belvízi hajózásra való áttérésnek teljes mértékben összhangban kell lennie a víz-keretirányelvben foglalt, az állapotromlás megakadályozására vonatkozó elvvel, valamint más környezetvédelmi jogszabályokkal, többek között a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvvel, és ezzel párhuzamosan támogatni kell a fenntartható, alternatív üzemanyagokat és technológiákat, valamint a belvízi hajózást, például a hajók partról való energiaellátását az üvegházhatást okozó gázok és más szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése, a víztestek ökológiai és kémiai állapota és a levegőminőség romlásának, valamint a vízi ökoszisztémák megzavarásának elkerülése, a biológiai sokvéleség védelme és a szennyezésmentes környezetre való törekvés érdekében;

30. megjegyzi, hogy a vízágazatnak nagy energiafogyasztása van; felhívja a Bizottságot, hogy fontoljon meg energiahatékony intézkedéseket, valamint fontolja meg a szennyvíz „helyszíni” megújuló energiaforrásként való felhasználásának lehetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza a szennyvíztisztító telepek energiahatékony fejlesztéseit az ágazat energiamegtakarítási lehetőségeinek elismerése és kiaknázása érdekében; rámutat, hogy a a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvről készített bizottsági értékelés szerint a potenciális energiamegtakarítás évente 5500 GWh és 13 000 GWh közötti értéket tehet ki;

31. elismeri, hogy Európában a teljes vízkivétel több mint 20%-kal csökkent az elmúlt 15 év során; megjegyzi azonban, hogy nyolc ország – amelyek az európai lakosság 46%-át teszik ki – vízhiánnyal küzdőnek tekinthető[32], hogy a vízhiánnyal küzdő országok száma folyamatosan nő, és hogy az EU-ban a természetes környezettől elvont víz mintegy egynegyedét mezőgazdasági célokra használják[33]; megjegyzi, hogy a víz újrafelhasználása lehetőséget ad a vízforrások körforgásos gazdaságának kialakítására, valamint a víztestekből és a felszín alatti vizekből való közvetlen vízkivétel csökkentésére; üdvözli, hogy megállapodás született a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló új európai parlamenti és tanácsi rendeletről, amely meg fogja könnyíteni a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözésre való felhasználását; támogatja az öntözési infrastruktúra innováció és új technológiák révén történő folyamatos korszerűsítését;

32. hangsúlyozza az árvízkockázati értékelések, a katasztrófamegelőzés és a felkészültségi tervek közötti szinergiák azonosításának fontosságát az uniós polgári védelmi mechanizmus keretében; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és adott esetben a regionális hatóságokat, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és az árvízkockázat-kezelési tervek részeként dolgozzanak ki aszálykezelési stratégiákat, különösen az ivóvízellátás és az élelmiszer-termelés biztosítása, valamint a vegetáció állapotára és az aszályra adott válaszra vonatkozó digitalizált nyomon követési, ellenőrzési és korai előrejelző rendszerek integrálása céljából, a védelmi, reagálási és kommunikációs intézkedésekre vonatkozó hatékony és adatalapú döntések támogatása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzék az árterületek és a vizes élőhelyek helyreállítását, valamint a felszín alatti víztestek védelmét e tervek középpontjába, mivel a jó állapotú víztestek és ökoszisztémák elengedhetetlenek a szárazságok és az árvizek káros hatásainak csökkentéséhez;

33. megjegyzi, hogy az érdekelt felek szerint a szárazság hatásának kezelése olyan terület, amelyet illetően a víz-keretirányelv nem hatékony[34]; felhívja a tagállamokat, hogy szánjanak több erőfeszítést az éghajlatváltozás és a vízgyűjtő területeken esetlegesen felmerülő új (túl)kitermelési problémák kezelésére, beleértve azokat is a területeket is, amelyek korábban nem szembesültek vízkivétellel kapcsolatos kihívásokkal1a; megjegyzi, hogy a vízgazdálkodás és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás holisztikus megközelítése hatékonyabb válaszadást eredményezhet, és csökkentheti a szélsőséges események hatásait; az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásoknak az irányelv végrehajtásába való teljes belefoglalására szólít fel, és e tekintetben hangsúlyozza a természetalapú megoldásokban rejlő lehetőségeket; megismétli, hogy elegendő közkiadást kell biztosítani a víz-keretirányelv célkitűzéseihez és a szükséges kiigazításokhoz;

34. javasolja, hogy az aszályt és a vízhiányt úgy kezeljék, hogy a vízhez való emberi jog érvényesülésének biztosítása érdekében az ivóvíz előállítása céljából történő vízkivételt előnyben részesítik az egyéb felhasználásokkal szemben, és olyan megoldásokat valósítanak meg, amelyek lehetővé teszik az esővíz és az árhullámok későbbi felhasználás céljából történő összegyűjtését, beleértve például az épületek és az infrastruktúra tervezése során az esővíz összegyűjtésére irányuló projekteket, a föld alatti tárolómedencéket, az otthoni kettős vízhálózatokat és adott esetben a használaton kívüli kőbányák újrafelhasználására irányuló projekteket; támogatja a szárazság és a vízhiány elleni küzdelmet elősegítő intézkedésekkel kapcsolatos kutatásokat és beruházásokat;

35. hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitikát (KAP), az ivóvíz-irányelvet, a nitrátirányelvet, a növényvédő szerekről szóló rendeletet és a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló rendeletet össze kell hangolni a víz-keretirányelvvel, tekintettel arra, hogy a mezőgazdaságban fokozott vízvédelmi intézkedésekre és hatékony vízhasználatra van szükség; hangsúlyozza, hogy a fenntartható vízgazdálkodás biztosítása és a talajminőség javítása érdekében a KAP mindkét pillérében jelentősen növelni kell a környezetvédelmi és éghajlat-változási intézkedések finanszírozását, valamint a KAP felülvizsgálatának keretében további finanszírozást kell biztosítani a célzott ökológiai intézkedésekhez; sürgeti a tagállamokat, hogy KAP-stratégiai tervükbe építsék be és hajtsák végre a műtrágyahasználat, valamint a peszticidek használatának és kockázatainak csökkentését, és feltételrendszereikben alkalmazzanak vízzel kapcsolatos elemeket; felhívja a Bizottságot, hogy az édesvizek szennyezését és a túlzott vízkivételt tegye a KAP-hoz kapcsolódó, tagállamok számára adott ajánlások fő témájává; végül felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a víz-keretirányelvet a kohéziós politika (a közös rendelkezésekről szóló rendelet[35], Európai Regionális Fejlesztési Alap/Kohéziós Alap[36]) révén és a közös rendelkezésekről szóló rendelet 2. szakpolitikai célkitűzésével összhangban hajtsák végre;

36. üdvözli a peszticidek használatának és kockázatainak 2030-ig 50%-kal történő csökkentésére, valamint a műtrágyákból származó tápanyag-veszteség csökkentésére irányuló, a „gazdálkodótól a fogyasztóig” és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiákban meghatározott célkitűzéseket, a peszticidek fenntartható használatáról szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló határozatot, valamint a jobb tápanyag-gazdálkodásnak az új KAP-stratégiai tervek és a két stratégia célkitűzéseibe való beillesztését; kéri, hogy a fent említett célokat és célkitűzéseket, valamint a zéró szennyezésre irányuló jövőbeli cselekvési tervet ültessék át a jogszabályokba; hangsúlyozza, hogy sürgősen csökkentetni kell a növényvédő szerek ívóvízforrásokra gyakorolt hatását, teljes mértékben foglalkozva védelmükkel a hatóanyagok és a növényvédő szerek (újbóli) engedélyezési eljárásai során;

37. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a felszín alatti víztestekről szóló irányelv minőségi előírásait, segítse elő a szabványok homogenizálását, és szűkítse a küszöbértékek széles körét a tagállamokon belül;

38. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az árvízkockázat-kezelési irányelvet jobban építsék be a természetalapú megoldások előnyben részesítését célzó politikákba, és ennek megfelelően igazítsák ki a finanszírozási forrásokat; hangsúlyozza a vízgyűjtő területek integrált és holisztikus kezelésének fontosságát;

39. mivel a Föld vízkészleteinek 97,3%-a az óceánokból származik, és a felszín alatti, a kontinentális, az átmeneti, a parti és a tengeri vizek a vízkörforgás és a szárazföld–tenger kapcsolat révén összekapcsolódnak, kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak integrált megközelítést a víz-keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv vonatkozásában;

40. fokozottabb, elegendő finanszírozással rendelkező fellépésre szólít fel Unió-szerte a halak vándorlásának elősegítése érdekében; felszólít arra, hogy a folyók kapcsolódása adott esetben szerepeljen a fenntartható tevékenységek uniós zöld osztályozása keretében meghatározott technikai átvilágítási kritériumok között, és hogy az energiával és a közlekedéssel kapcsolatos projekteket csak akkor tekintsék fenntarthatónak, ha a természetes állapothoz közeli hallépcsőket foglalnak magukban;

41. megjegyzi, hogy „a vízi és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme” a fenntartható finanszírozás uniós osztályozása hat környezetvédelmi célkitűzésének egyike; ezért ösztönzi az osztályozás köz- és magánberuházások irányításához való felhasználását a víztestek védelmének biztosítása érdekében;

42. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következő vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési ciklus során fogadják el a vízi ökoszisztémák megőrzésének és helyreállításának elősegítéséhez szükséges összes intézkedést, mozdítsák elő a természeten alapuló megoldásokat, a fenntartható beruházások támogatása révén vonják be a pénzügyi szektort, és ösztönözzék a környezetbarát növekedéssel kapcsolatos kapacitásépítést és oktatást;

43. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást és segítséget a tagállamoknak a víz-keretirányelv hatálya alá tartozó víztestek határokon átnyúló összehangolásához; felhívja a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a víz-keretirányelv intézkedéseit és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv végrehajtását a határokon átnyúló régiókban, és javítsák a nemzetközi vízgyűjtő területekkel kapcsolatos együttműködést;

44. sürgeti a Bizottságot, hogy egyszerűsítse és javítsa a vízminőséget és a környezeti szennyező anyagokat ellenőrző rendszereket, többek között gyűjtse össze a veszélyes anyagok, köztük a radioaktív anyagok, a peszticid-szermaradványok és metabolitok, a biocidok, a gyógyszermaradékok, az aggodalomra okot adó vegyi anyagok – például a perfluor-alkilezett anyagok – és a mikroműanyagok, valamint az uniós víztestekben újonnan megjelenő egyéb szennyező anyagok kibocsátásának fő forrásaira vonatkozó adatokat, és alkalmazza a legújabb, leghatékonyabb elérhető technikákat; sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el iránymutatásokat a mérési hálózatok és az adatszolgáltatás harmonizált standardjairól; felhívja a Bizottságot, hogy szennyezőanyag-mentességi cselekvési terve keretében segítse elő a nem invazív ellenőrzési módszerek és biológiai indikátorok használatát, hogy minimalizálja az emberek és az állatvilág kitettségét a levegőben, talajban és vízben jelen lévő szennyező anyagoknak; sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki a teljes ellenőrző hálózatukat a Bizottságnak való adatszolgáltatás során;

45. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a vízszolgáltatókat, hogy érvényesítsék a digitalizációt, és javítsák az irányítási és mérési adatok használatát a bizonyítékokon alapuló döntéshozatal érdekében, a szabályozási és fogyasztói szinten egyaránt; digitálisan támogatott víztechnológiák alkalmazására szólít fel a távellenőrzés és a vízminőségről, a szivárgásokról, a használatról és az erőforrásokról való jelentések lehetővé tétele érdekében;

46. említést tesz a digitalizációban és a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekről a víztestek kezelése és ellenőrzése, megbízhatóbb adatok gyűjtése, valamint a bizonyítékok döntéshozókat segítő elemzésék terén, amennyiben ezek jelentősen hozzá tudnának járulni a vízminőség olyan apró változásainak gyors azonosításához, amelyek veszélyt jelenthetnek a víztestekre, a bevált gyakorlatok értékeléséhez, valamint a legköltséghatékonyabb intézkedések azonosításához;

47. felhívja a tagállamokat, hogy alkossanak olyan jogi kereteket, amelyek megelőzik azokat a helyzeteket, amikor a víztesteket kezeléséért felelős szervezetek finanszírozása olyan tevékenységekből származik, amelyek rontják a víztestek kémiai és ökológiai állapotát; felhívja a tagállamokat, hogy egyértelműen különítsék el a víztestek kezeléséért felelős szervezeteket a víztestek állapotának értékeléséért felelős szervezetekről;

48. hangsúlyozza, hogy homogenizálni kell a vizekkel kapcsolatos adatokat, és a tagállamok számára kötelező beszámolási standardokat kell bevezetni az adatok átláthatóságának elősegítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az európai vízügyi információs rendszert (WISE), hogy olyan felhasználóbarát információs eszközként szolgálhasson mindenki számára, amely a vízforrások mennyiségéről, minőségéről és hozzáférhetőségéről nyújt tájékoztatást, ugyanakkor a víztestek kezelésének méréséhez is referenciát ad;

49. megjegyzi, hogy a célravezetőségi vizsgálat szerint van még mit javítani a vízpolitikával és vízminőséggel kapcsolatos információkhoz való hozzáférés és azok részletessége tekintetében egyaránt; felhívja a tagállamokat ás a Bizottságot, hogy ezt orvosolják, és az uniós lakosságnak biztosítsanak érthető, átfogó és könnyen hozzáférhető információkat; nagyobb átláthatóságot kér, és ezért felszólít a nyilvános konzultációk és a közvélemény tudatosságának és oktatásának jelentős javítására a vízzel, valamint a víz, az ökoszisztémák, a megfelelő higiénés körülmények, az egészségügy, az élelmiszer-biztonság, az élelmezésbiztonság és a katasztrófamegelőzés közötti összefüggésekkel kapcsolatban, továbbá a gazdasági szereplők, a vízszolgáltatók, a nyilvánosság, a hatóságok és a civil társadalmi szervezetek közötti ágazatközi párbeszéd előmozdítására, valamint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv és a vízügyi keretirányelv szerinti biztosítására a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban;

50. üdvözli , hogy az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelv[37] átdolgozása során az EU részben reagált a Right2Water kezdeményezésre azáltal, hogy az egészség és a környezet javítása érdekében egy új cikket illesztett be a vízhez való hozzáférésről és a víz minőségének átláthatóbbá tételéről; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre és érvényesítsék a víz-keretirányelvet annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák a vízhez való hozzáférést, és teljes mértékben eleget tegyenek a Right2Water kezdeményezésnek;

51. felhívja a tagállamokat és a vízszolgáltatókat, hogy a világjárvány elleni küzdelmet támogató korai figyelmeztetőrendszerként szisztematikusan ellenőrizzék a Covid19 szennyvízben való jelenlétét;

52. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

[2] HL L 135., 1991.5.30, 40. o.

[3] HL L 372., 2006.12.27, 19. o.

[4] HL L 288., 2007.11.6., 27. o.

[5] HL L 375., 1991.12.31., 1. o.

[6] HL L 348., 2008.12.24., 84. o.

[7] HL L 177., 2020.6.5., 32. o.

[8] HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

[9] HL L 396., 2006.12.30., 1. o.

[10] HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

[11] Elfogadott szövegek, P9_TA(2019)0078.

[12] „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia. Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című 2020. május 20-i bizottsági közlemény (COM(2020)0380)

[13] „A »termelőtől a fogyasztóig» stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közlemény (COM(2020)0381)

[14] Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról, HL L 354., 2013.12.28., 171. o.

[16] Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott határozat – Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja

[17] HL C 324., 2020.10.1., 28. o.

[18] HL C 110., 2019.3.22., 94. o.

[20] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című, 2019. december 4-i jelentése.

[21] A víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv célravezetőségi vizsgálatának 2019. december 10-i bizottsági vezetői összefoglalója.

[23] Az Európai Számvevőszék 2018. júniusi háttérdokumentuma: „Desertification in the EU”.

[24] A Bizottság 2020. márciusi tanulmánya az energiatárolásról – Hozzájárulás az európai villamosenergia-ellátás biztonságához, 20. o.

[27] Progress on Drinking Water, Sanitation and Hygiene: 2017 Update and SDG Baselines, Egészségügyi Világszervezet és UNICEF, Genf, 2017., 3. o.

[28] A Bizottság 2014. március 19-i közleménye a „Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk!” európai polgári kezdeményezésről (COM(2014)0177).

[31] A Bizottság 2020. szeptember 10-i tizedik jelentése a végrehajtás állásáról és a végrehajtási programokról (COM(2020)0492).

[34] A víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv célravezetőségi vizsgálata, 66. és 199. o.

[35] Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 347., 2013.12.20., 320. o.

[36] A Bizottság 2018. május 29-i javaslata az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2018)0372)

[37] A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről, HL L 330., 1998.12.5., 32. o.

Utolsó frissítés: 2020. december 15.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat