Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0052/2021Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0052/2021

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az adóparadicsomok uniós jegyzékének reformjáról

13.1.2021 - (2020/2863(RSP))

a B9-0002/2021 és B9-0001/2021. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján

Irene Tinagli
a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében
Paul Tang
az Adóügyi Albizottság nevében


Eljárás : 2020/2863(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0052/2021
Előterjesztett szövegek :
B9-0052/2021
Elfogadott szövegek :

B9-0052/2021

Az Európai Parlament állásfoglalása az adóparadicsomok uniós jegyzékének reformjáról

(2020/2863(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott, a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexről szóló állásfoglalásra[1], amelynek célja az Európai Unión belüli káros adóverseny visszaszorítása

 tekintettel a „Méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer az Európai Unióban: 5 fő cselekvési terület” című, 2015. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2015)0302),

 tekintettel a hatékony adóztatás külügyi stratégiájáról szóló, 2016. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2016)0024),

 tekintettel a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexről szóló, 2016. március 8-i tanácsi következtetésekre[2],

 tekintettel az adózási átláthatóság, valamint az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem fokozása érdekében hozott további intézkedésekről szóló, 2016. július 5-i bizottsági közleményre (COM(2016)0451), amely tartalmazza a nem együttműködő adóztatási joghatóságok uniós jegyzékbe vételi folyamatának magyarázatát,

 tekintettel az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzéke összeállításának kritériumairól és folyamatáról szóló, 2016. november 8-i tanácsi következtetésekre[3],

 tekintettel az Ecofin-Tanács 2017. december 5-i ülésének eredményére[4],

 tekintettel  a nem együttműködő adóztatási joghatóságok uniós jegyzékének Tanács általi legutóbbi, 2020. október 6-i frissítésére[5],

 tekintettel „A helyreállítási tervet támogató igazságos és egyszerű adózásra irányuló új cselekvési terv” című, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0312),

 tekintettel az EU-ban és azon kívül megvalósítandó jó adóügyi kormányzásról szóló, 2020. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2020)0313),

 tekintettel TAXE bizottságának az adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására[6], TAX2 bizottságának 2016. július 6-i, az adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló állásfoglalására[7], valamint TAX3 bizottságának 2019. március 26-i, a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló állásfoglalására[8],

 tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására[9],

 tekintettel a PANA bizottságnak a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, 2017. december 13-i ajánlására[10],

 tekintettel a fent említett európai parlamenti állásfoglalások és ajánlás nyomán a Bizottság által elfogadott nyomonkövetési intézkedésekre[11],

 tekintettel az országonkénti nyilvános jelentéstételről szóló bizottsági javaslatra[12], valamint a Parlament e javaslatról szóló, 2019. március 27-i állásfoglalására[13],

 tekintettel a Bizottság „Az adótervezés hatása az előzetes effektív adókulcsokra” című tanulmányára[14],

 tekintettel a Bizottság „Agresszív adótervezési mutatók” című tanulmányára[15],

 tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Az Európai Unión belüli postafiókcégek áttekintése” című tanulmányára”[16],

 tekintettel a Bizottságnak az európai szemesztere keretében készített országjelentéseire,

 tekintettel az ENSZ nemzetközi pénzügyi elszámoltathatósággal, átláthatósággal és integritással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának folyamatban lévő munkájára,

 tekintettel az OECD/G20-ak az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervének a digitalizációból eredő adóügyi kihívásokkal kapcsolatos, folyamatban lévő munkájára,

 tekintettel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásra[17],

 tekintettel az adóparadicsomok uniós jegyzékének reformjáról a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdésekre (O-000082/2020 – B9-0002/2021 and O-000081/2020 – B9-0001/2021),

 tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

 tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak az Adóügyi Albizottság segítségével elkészített állásfoglalási indítványára,

A. mivel az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek drámai pénzügyi veszteséget okoznak az uniós tagállamoknak, ami forrásokat von el a nemzeti költségvetésekből és akadályozza a kormányok kapacitásait; mivel a társasági adó kikerülésének költségét jelenleg évi 500 milliárd USD-re becsülik[18]; mivel az adóbevételek csökkenése különösen problematikus a Covid19-világjárvány okozta egészségügyi, társadalmi és gazdasági válságból való kilábalás és a zöld átállás finanszírozása szempontjából;

B. mivel a 2016. őszi Eurobarométer felmérés szerint az uniós polgárok 86%-a támogatja az adókikerülésre és az adóparadicsomokra vonatkozó szigorúbb szabályokat[19];

C. mivel az Unió 2017. december 5-én elfogadta az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek első jegyzékét (a továbbiakban: a jegyzék); mivel ez a jegyzék 17 nem uniós országot vagy területet tartalmazott; mivel az Unió 12 alkalommal felülvizsgálta a jegyzéket;

D. mivel 95 országot és területet értékeltek a 2016. november 8-i tanácsi következtetésekben meghatározott három kritérium alapján, nevezetesen az adózási átláthatóság, a méltányos adózás és az OECD adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó minimumstandardjainak végrehajtása alapján;

E. mivel több mint 135 ország és terület működik együtt az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési terv végrehajtásában, részben a nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékébe való felvétel kockázata miatt; mivel a jegyzékbe vételi folyamat során közel 40 országot kértek fel több mint 120 káros adózási gyakorlat megreformálására;

F. mivel az adózás méltányosságáról szóló 2020. évi jelentés megállapította, hogy a globális adóveszteségeknek csupán 2%-át okozták az uniós listán szereplő országok és területek; mivel megállapították, hogy a Kajmán-szigetek felelős a legtöbb globális adóveszteségért, másoknak évente több mint 70 milliárd USD-be kerül, ami a teljes adóveszteség 16,5%-a;

G. mivel a Tanács legutóbb 2020. október 6-án végezte el a jegyzék felülvizsgálatát, törölte a Kajmán-szigeteket és Ománt, és felvette Barbadost és Anguillát; mivel a Kajmán-szigeteken még mindig nem létezik a társasági adó, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a fantomberuházások 10 legfontosabb célpontja közé tartozik[20], ami kérdéseket vet fel az átláthatósággal és az egyes országokkal szemben adott esetben alkalmazott preferenciális megközelítéssel kapcsolatban;

H. mivel a nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékében jelenleg Amerikai Szamoa, Anguilla, Barbados, Fidzsi, Guam, Palau, Panama, Szamoa, a Seychelle-szigetek, Trinidad és Tobago, az Amerikai Virgin-szigete és Vanuatu szerepel;

I. mivel számos más ország és terület az átláthatóságot vagy a tisztességes adózási kritériumokat illetően kötelezettséget vállalt a jó adóügyi kormányzási elvek végrehajtására;

J. mivel a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport munkája továbbra is korlátozott, különösen az uniós jegyzékbevételi eljárással kapcsolatban; mivel az európai ombudsmannak joga van megvizsgálni a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós szabályok uniós intézmények általi alkalmazását, az 1049/2001/EK rendeletet, és nevezetesen az összes uniós dokumentum – függetlenül attól, hogy bizalmasak-e vagy sem – vizsgálatára vonatkozó hatáskört, és ajánlásokat adhat ki arra vonatkozóan, hogy azokat közzé kell-e tenni vagy sem;

K. mivel „A jó adóügyi kormányzás az EU-ban és azon túl” című közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy meg kell reformálni a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexet, és felül kell vizsgálni a jegyzéket;

L. mivel a legkonzervatívabb hozzárendelési szabályt alkalmazva az EU-ban világviszonylatban a legnagyobb a veszteség az adóparadicsomokba történő nyereségátcsoportosítás miatt, és az EU a becslések szerint évente a társasági adóbevételének mintegy 20%-át veszíti el[21];

1. elismeri, hogy a jegyzék máris pozitív hatást gyakorolt, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jegyzékben jelenleg szereplő országok és területek a globális adóbevétel-kiesés kevesebb mint 2%-át fedik le, ami a jegyzéket zavarossá és hatástalanná teszi[22]; a jegyzék megerősítésére törekszik a fokozott átláthatóság és következetesség, a szigorúbb és pártatlanabb jegyzékbe vételi kritériumok, valamint az adókikerülés elleni határozottabb óvintézkedések révén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az adóalap-eróziót és nyereségátcsoportosítást egyértelműen előmozdító országok – például a Kajmán-szigetek – kikerültek a jegyzékből; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy az európai közvélemény támogatja az adóparadicsomokra vonatkozó szigorúbb szabályokat, a közvélemény nem kapott elegendő magyarázatot;

Az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékének irányítása és átláthatósága

2. megállapítja, hogy az eredeti jegyzékbe vételi eljárást a Bizottság javasolta mind a hatékony adóztatás külügyi stratégiájáról szóló közleményében, mind pedig az átláthatóság növelését és az adókijátszás elleni küzdelmet célzó további intézkedésekről szóló közleményében; megjegyzi, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport – főként a harmadik felekkel foglalkozó alcsoportján keresztül – megbízást kapott a lista összeállítására irányuló előkészítő munka elvégzésére, annak ellenére, hogy ez nem szerepelt a csoport eredeti megbízatásában; megkérdőjelezi, hogy egy ilyen informális csoportosulás képes-e és alkalmas-e a misszió végrehajtására;

3. úgy véli, hogy az uniós listát uniós szinten kell megreformálni; javasolja a folyamat formalizálását, nevezetesen egy jogilag kötelező erejű eszköz révén; kéri, hogy a Tanács bízza meg a Bizottságot – a tagállamok támogatásával és az Európai Parlament megfelelő bevonásával – a harmadik országok és területek egyértelmű és átlátható kritériumok alapján történő értékelésével, valamint a listára való felvételre vonatkozó javaslat Tanács elé terjesztésével, amelyet a jegyzék és annak felülvizsgálatai Tanács általi hivatalos elfogadása előtt nyilvánosan közzé kell tenni; felhívja a Tanácsot, hogy biztosítson megfigyelői szerepet a Parlament számára a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbeszélésein; úgy véli, hogy ezek a változtatások biztosítanák a jegyzékbevételi eljárás pártatlanságát, objektivitását és elszámoltathatóságát;

4. hangsúlyozza a jegyzékbevételi eljárás átláthatóságának fontosságát a nyilvános ellenőrzés lehetővé tétele és a döntéshozók demokratikus elszámoltathatóságának növelése érdekében; teljes átláthatóságot kér a tagállamok álláspontja tekintetében; felhívja ezért a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy tegye közzé, melyek a részt vevő hatóságok, tegye közzé a vita témáit, a technikai értékeléseket, a jegyzőkönyveket, illetve az elfogadott összefoglalókat és következtetéseket; úgy véli, hogy az elszámoltathatóság és az átláthatóság javítása érdekében az országok és területek átvilágítására szolgáló adatforrásokat könnyen hozzáférhetővé kell tenni, amennyiben azok a nyilvánosság számára hozzáférhetők; úgy véli, hogy a harmadik országok rendszereinek értékelésére szolgáló módszertant finomítani kell és teljes körűen közzé kell tenni; felkéri a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy rendszeresen tegyen közzé átfogó összefoglalót a harmadik országokkal folytatott kapcsolatairól, a megvitatott kérdésről és a harmadik országok által az értékelési folyamat egyes lépései során tett kötelezettségvállalásokról;

5. megjegyzi, hogy az átláthatóság hiánya a határozatok téves értelmezéséhez vezethet, és alááshatja a nyilvánosságnak a jegyzékbe vételi eljárásba vetett bizalmát, különösen akkor, ha az uniós jegyzék eltér az adóparadicsomok harmadik felek által átlátható módon létrehozott jegyzékétől; emlékeztet a tagállamok jegyzékeit egyesítő első jegyzékre, amelyre a Bizottság a „Méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer az Európai Unióban: 5 fő cselekvési terület” című közleményében hivatkozott, és amely 10 vagy több tagállam által jegyzékbe vett 30 országot és területet tartalmazott;

6. üdvözli az átláthatóság terén már megtett lépéseket, például a kétéves haladásról szóló jelentések közzétételét és a harmadik országokhoz és területekhez eljuttatott egyes levelek kiadását; felszólít arra, hogy a Tanács által az olyan harmadik országokhoz és területekhez eljuttatott levelek, amelyek még nem felelnek meg az uniós jegyzékbe vételi kritériumoknak, tartalmazzanak kérést az EU-val folytatott valamennyi levelezés közzétételére, és a negatív válaszokat tekintsék az érintett ország vagy terület együttműködése hiányának; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek a dokumentumok csak az értékelési folyamat lezárását követően érhetők el; kéri, hogy a harmadik országok és területek leveleit és kötelezettségvállalásait a beérkezésüket követően haladéktalanul tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé; kéri, hogy a nyilvános információkat egy felhasználóbarát platformon tegyék elérhetővé;

7. felhív a magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnöke és a Parlament közötti rendszeres eszmecserére, beleértve évente legalább egy nyilvános meghallgatáson való hivatalos megjelenést;

8. hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a magatartási kódexszel foglalkozó csoporttal kapcsolatos szerepét formálissá kell tenni, többek között az irányítás és a jegyzékbevételi eljárás kritériumai tekintetében, például véleménynyilvánítási folyamat révén;

9. megjegyzi, hogy az uniós jegyzékbevételi eljárás csak harmadik országokat érint; megjegyzi, hogy az Unió által az adókijátszás és a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelemre világszerte gyakorolt befolyás attól függ, hogy milyen példát mutat saját területén; kiemeli a jegyzékbe vételi kritériumok és a káros adózási gyakorlatokra vonatkozó kritériumok közötti összhang szükségességét az EU-ban; emlékeztet a magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnöke által a TAX3 bizottság 2018. október 10-i meghallgatásán tett nyilatkozatra, amely szerint a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbízatásának felülvizsgálatával összefüggésben a tagállamokat ugyanazon kritériumok alapján lehet átvizsgálni, mint az uniós listát; megjegyzi, hogy az egyik tagállam az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumtól (globális fórum) „részben megfelel” minősítést kapott az átláthatóságra és a megkeresés alapján való információcserére vonatkozó nemzetközi standardnak (EOIR) való megfelelés tekintetében[23], és megjegyzi, hogy ilyen minősítés esetén a Tanács a harmadik országokat felveszi a jegyzékbe[24]; e tekintetben hangsúlyozza, hogy egyes tagállamok rendszeresen kaptak az agresszív adótervezés kezelésének szükségességére vonatkozó országspecifikus ajánlásokat[25]; kiemeli, hogy a Bizottság elismeri, hogy a fent említett tagállamok némelyike a Bizottság kritikájára válaszul intézkedéseket hozott adórendszere javítására, de megjegyzi, hogy a Bizottság továbbra is azt jelzi, hogy az adózási szabályok jelenleg megkönnyítik az agresszív adótervezést ezekben a tagállamokban; ezért megismétli a TAX3 bizottság állásfoglalásában a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy a jelentős adóreformok végrehajtásáig kövessék nyomon az érintett tagállamok részére kiadott országspecifikus ajánlásokat, és szükség esetén javasoljanak intézkedéseket, de addig is legalább ezeket a tagállamokat tekintsék uniós adóparadicsomoknak; várakozással tekint az elé, hogy a kormányok foglalkozzanak ezekkel az aggályokkal és csökkentsék az adókikerülést a joghatóságuk  teljes területén; kötelezettséget vállal arra, hogy rendszeresen értékeli az ilyen ajánlások követésére irányuló kormányzati kezdeményezéseket, és hogy szükség esetén intézkedéseket javasol;

10. felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 116. cikkében meghatározott eljárást – amelynek értelmében a Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében jár el – kell alkalmazni, amennyiben a káros adózási gyakorlatok a piac torzulásához vezetnek az Unión belül;

11. felkéri a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy növelje az eljárás inkluzivitását és külső elfogadottságát azáltal, hogy konzultál a fejlődő országokkal és a civil társadalmi szervezetekkel; javasolja, hogy a döntésekről folytatott párbeszéd megkönnyítése érdekében hozzanak létre munkacsoportot vagy tanácsadó testületet a nem uniós országok, különösen a fejlődő országok, a civil társadalom tagjai és a szakértők részvételével;

Az uniós jegyzékbevételi kritériumoknak az aktuális és jövőbeli kihívásokhoz való igazításuk céljából való frissítése

12. ismételten hangsúlyozza a jegyzék átláthatósági kritériumának fontosságát; egyértelműségre szólít fel a végső tényleges tulajdonosra vonatkozó jövőbeli átláthatósági kritériummal kapcsolatban, az ötödik pénzmosási irányelvvel összhangban; megjegyzi, hogy az OECD közös jelentéstételi standardját és az adójogszabályoknak a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló amerikai törvényt (FATCA) betartó országok között egyenlőtlen versenyfeltételek vannak; ezért úgy véli, hogy az Egyesült Államok FATCA törvénye kölcsönösségének hiányát az átláthatósági kritérium alapján kell megvizsgálni;

13. úgy véli, hogy a méltányos adóztatás kritériumát nem szabad az adóintézkedések preferenciális jellegére korlátozni, hanem annak a széles körű adómentességeket és a transzferárazási eltéréseket kell vizsgálnia; emlékeztet arra, hogy a harmadik országokra vonatkozó jelenlegi jegyzékbevételi eljárás nem tartalmaz külön kritériumot a 0%-os vagy nagyon alacsony adókulcsokra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot és a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy az OECD/G20-ak átfogó keretrendszerének II. pilléréről jelenleg folyó tárgyalásokkal összhangban vegyenek fel az értékelésbe alacsony adómértéket eredményező adóintézkedéseket, különös tekintettel a minimális adómértékre; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy javasoljanak egy minimális tényleges adómértéket, amely az uniós jegyzék önálló kritériuma lenne;

14. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az átfogó keretrendszer II. pilléréhez hasonló kezdeményezés elfogadásának előnyeit az uniós jegyzékbevételi kritériumok tekintetében is, amennyiben 2021 végéig nem születik politikai konszenzus az OECD szintjén az említett intézkedések végrehajtásáról;

15. megjegyzi, hogy a legkárosabb harmadik országok és területek némelyikét, köztük a Kajmán-szigeteket és Bermudát is törölték a jegyzékből, amikor nagyon minimális tartalmi kritériumokat vezettek be, és gyenge végrehajtási intézkedéseket vezettek be; kiemeli, hogy az ilyen határozatok kérdéseket vethetnek fel az egyes tevékenységek hitelességével és a döntéshozatali folyamat pártatlanságával kapcsolatban, és alááshatják a közvélemény bizalmát; felszólít az átvilágítási kritériumok, többek között a képleten alapuló lényegességi követelmények, valamint az arányossági követelmények és azok nyomon követésének megerősítésére annak érdekében, hogy javuljon a jegyzék hatékonysága és a gazdaság digitalizációja jelentette új kihívásoknak való megfelelés képessége; felhívja a Tanácsot, hogy önálló kritériumként foglalja bele a 0%-os társaságiadó-kulcsú vagy a vállalatok nyereségére kivetett adók nélküli harmadik országok és területek automatikus jegyzékbe vételét; aggodalommal állapítja meg, hogy a harmadik országok hatályon kívül helyezhetik az előírásoknak meg nem felelő adórendszereket, ám helyettük olyan új adórendszereket vezethetnek be, amelyek károsak lehetnek az Unióra nézve; emlékeztet arra, hogy a tartalomra vonatkozó követelmények nyomon követése érdekében fontos az országonkénti nyilvános jelentéstétel;

16. hangsúlyozza az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos minimumkövetelmények fontosságát a harmadik országok átvilágítása során, különös tekintettel az 5., 6., 13. és 14. intézkedésre; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos egyéb követelményeket is felvegyenek jegyzékbe vételi kritériumként;

17. támogatja az uniós jegyzék földrajzi hatályának kiterjesztését, figyelembe véve a legkevésbé fejlett országok helyzetét; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli értékelések során rendszeresen figyelembe kell venni azt a tényt, hogy egyes fejlődő országok esetleg nem rendelkeznek az újonnan elfogadott adózási normák gyors végrehajtásához szükséges erőforrásokkal; ezért sürgeti a Tanácsot, hogy ne vegye fontolóra a fejlesztési segélyek csökkentésére irányuló olyan ellentintézkedések alkalmazását, amelyek közvetlen hatást gyakorolnának a támogatás végső kedvezményezettjeire; megjegyzi azonban, hogy a jelentős méretű pénzügyi központokkal rendelkező országok nem élvezhetnek hasonló toleranciaszintet;

18. megjegyzi, hogy jelentős eltérés van a nem együttműködő országok és területek uniós jegyzéke és annak nemzeti megfelelői között; megjegyzi, hogy a Bizottság azon törekszik arra, hogy jobban összehangolja a nemzeti jegyzékeket az uniós jegyzékkel; felhív a kritériumok felfelé irányuló konvergenciájára és harmonizálására a magasabb szintű normák és koherencia biztosítása érdekében;

19. üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy az adójogrendszerek átvilágítása során vegyék figyelembe a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem céljából a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására kidolgozott módszertant annak biztosítása érdekében, hogy a két jegyzékbevételi eljárás kölcsönösen erősítse egymást;

20. tudomásul veszi az egyenlő versenyfeltételek megteremtésére irányuló erőfeszítéseket Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból való kilépését követően; felszólít az említett joghatóságok alapos értékelésére, beleértve az Egyesült Királyság tengerentúli területeinek és koronafüggőségeinek folyamatos értékelését, a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által meghatározott normákkal összhangban; kiemeli, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatoknak kölcsönös értékeken kell alapulniuk, és közös jólétre kell irányulniuk, ami automatikusan kizárja az agresszív adóversenyt;

21. hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyságot az EU-ból való kilépésének lezárását követően az uniós jegyzékbevételi kritériumok alapján át kell világítani; felszólít az EU fő kereskedelmi partnereinek egyenlő és pártatlan értékelésére; felszólít különösen az Egyesült Államok egyértelmű értékelésére az átláthatósági kritériumok tekintetében;

A védelmi intézkedések összehangolása

22. elismeri, hogy a listára való felvétel hírnévre gyakorolt hatása ösztönzőleg hat arra, hogy az országok és területek részt vegyenek az átvilágítási folyamatban; hangsúlyozza, hogy ez nem elegendő ahhoz, hogy hatékonyan ellensúlyozzák az ilyen országoknak és területeknek a tagállamokra és a belső piacra gyakorolt negatív hatásait, mivel a listára való felvétel egyes országokra és területekre gyakorolt, hírnevet érintő hatását aláássák a jegyzékbe vételi folyamat fent ismertetett hiányosságai, különösen az átláthatóság hiánya, a puha kritériumok és a korlátozott földrajzi hatály;

23. üdvözli a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó előírások és a költségvetési rendeletben, az Európai Fenntartható Fejlődési Alapról (EFFA) szóló rendeletben, az Európai Stratégiai Beruházási Alapról (ESBA) szóló rendeletben és a külső hitelezési megbízatásról szóló határozatban meghatározott uniós források felhasználása közötti kapcsolatot, és elismeri, hogy ezek a standardok az EU által nyújtott támogatás előfeltételét képezik; óva int azonban a fejlődő országok polgáraira gyakorolt káros hatásoktól, legyen szó akár jelenlegi, akár potenciális káros hatásokról; kiemeli annak fontosságát, hogy a közbeszerzési eljárások során azonos feltételeket dolgozzanak ki a vállalatokra és az agresszív adótervezést elősegítő eszközökre és elősegítőkre vonatkozóan;

24. kéri, hogy az állami támogatási szabályok és a tagállamok nemzeti támogatási programjai biztosítsák, hogy a nem együttműködő országokkal és területekkel gazdasági kapcsolatban álló vállalkozások – például az ilyen országokban és területeken adóügyi illetőséggel rendelkező vállalkozások – ne legyenek jogosultak támogatásra; hangsúlyozza ennek fontosságát a tagállamok közötti, Európán belüli szolidaritás és bizalomépítés összefüggésében; emlékeztet arra, hogy valamennyi ágazat esetében szükség van a nyilvános országonkénti jelentéstétel révén megvalósuló átláthatóságra annak biztosítása érdekében, hogy ez megvalósuljon; felhívja a Tanácsot, hogy sürgősen zárja le a megbeszéléseket és fogadja el a jogalkotási javaslatra vonatkozó általános megközelítését;

25. támogatja a nem együttműködő országokban és területeken letelepedett vállalatokra és befektetőkre vonatkozó további ellenőrzési és átvilágítási követelmények megerősítését, és felszólít ennek megvalósítására; úgy véli, hogy a védelmi intézkedések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a jegyzék hatásos legyen;

26. megjegyzi, hogy a szigorú ellenintézkedések csökkentenék az adókikerülés ösztönzőit; kiemeli, hogy a védelmi intézkedések uniós eszköztára elé akadályt gördít az egyes tagállamok diszkrecionális alkalmazása; felhívja ezért a Bizottságot, hogy fontolja meg az adókikerülés és adókijátszás elleni összehangolt óvintézkedésekre irányuló jogalkotási javaslat előterjesztését, figyelembe véve az inkluzív keret II. pilléréről vagy az uniós szintű minimális tényleges adókulcsról szóló tárgyalásokat, amelyek a következőket foglalhatják magukban:

a) a költségek leírásának tilalma;

b) ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok;

c) forrásadó-intézkedések;

d) a részesedésekből származó jövedelmek adómentességének korlátozása;

e) átállási szabály;

f) a közbeszerzésre és az állami támogatásokra gyakorolt következmények;

g) különleges dokumentációs követelmények;

h) a kettős adóztatási egyezmény rendelkezéseinek felfüggesztése;

megjegyzi, hogy a vállalatokra alkalmazott adóintézkedéseket attól kell függővé tenni, hogy a szabályokat összekapcsolják, amennyiben az érintett ügylet vagy adózó megfelel bizonyos, a káros jellegre vonatkozó kritériumoknak; úgy véli, hogy ezeknek az intézkedéseknek a tagállamok és harmadik országok közötti kapcsolatokban, valamint a tagállamok közötti kapcsolatokban egyaránt alkalmazhatónak kell lenniük;

27. tudomásul veszi azon országok és területek „szürke listáját”, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek, de elkötelezettek a változtatás mellett; felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan konkrét intézkedéseket, mint a fokozott ellenőrzések vagy az ügyletekkel kapcsolatos „ismerd az ügyfeledet” elv és az átvilágítási politikák megerősítése ezen országok és területek esetében;

28. felhívja a Bizottságot, hogy sorolja fel, hogy az EU és a harmadik országok vagy régiók közötti megállapodások közül melyekbe nem foglaltak bele a hatékony adóztatás külügyi stratégiájáról szóló bizottsági közlemény 3.1. pontjában előírt és a Tanácsnak a harmadik országokkal kötött megállapodásokra vonatkozó standard rendelkezéseket elfogadó 2018. május 25-i következtetéseiben körvonalazott „jó adóügyi kormányzásról szóló záradékot”[26]; felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy adjanak magyarázatot e záradék hiányára;

°

° °

29. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet titkárságának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

Utolsó frissítés: 2021. január 18.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat