ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a mianmari helyzetről
8.2.2021 - (2021/2540(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Michael Gahler, Billy Kelleher, Isabel Wiseler-Lima, Miriam Lexmann, Daniel Caspary, Antonio Tajani
a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0116/2021
B9-0128/2021
Az Európai Parlament állásfoglalása a mianmari helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel a Mianmarról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2019. szeptember 19-i[1], a 2018. június 14-i[2], a 2017. szeptember 14-i[3], a 2012. november 22-i[4], a 2012. április 20-i[5], a 2010. május 20-i[6] és a 2010. november 25-i[7] állásfoglalására,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. és 21. cikkére,
– tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkére,
– tekintettel a Mianmarban lévő diplomáciai képviseletek 2021. január 29-i közös nyilatkozatára a mianmari demokratikus átmenet támogatásáról, valamint a béke, az emberi jogok és az ország fejlődésének előmozdítására irányuló erőfeszítésekről,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Mianmarról szóló, 2021. február 1-jei nyilatkozatára,
– tekintettel a G7-ek külügyminisztereinek a mianmari puccsot elítélő, 2021. február 3-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Mianmarról szóló, 2021. február 5-i sajtónyilatkozatára,
– tekintettel António Guterres ENSZ-főtitkár 2021. február 4-i sajtónyilatkozatára,
– tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) elnökének a Mianmari Szövetségi Köztársaságban bekövetkezett fejleményekről szóló, 2021. február 1-jei nyilatkozatára,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel az ENSZ Mianmarral foglalkozó különleges előadója, Tom Andrews nyilatkozataira,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2021. február 1-jén a mianmari hadsereg – az ún. Tatmadaw – Mianmar alkotmányát egyértelműen megsértve letartóztatta Vin Mjint elnököt és Aung Szan Szú Csi államtanácsost, valamint a kormány vezető tagjait, államcsíny útján magához ragadta a hatalmat, és egyéves szükségállapotot hirdetett ki;
B. mivel a puccsra válaszul több mianmari városban tiltakozások törtek ki; mivel 2021. február 7-én Yangon városában mintegy 100 000 ember békés tüntetés keretében tiltakozott az államcsíny ellen; mivel 2021. február 1. óta mintegy 164 politikust, kormányzati tisztviselőt, civil társadalmi képviselőt, szerzetest és írót tartóztattak le jogellenesen vagy helyeztek házi őrizetbe;
C. mivel Mianmarban 2020. november 8-án parlamenti választásokra került sor, amelyet a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) párt nyert meg, 396 képviselői helyet szerezve meg 476-ból (vagyis az összes képviselői hely nagyjából 83%-át); mivel a Tatmadaw által támogatott Unió Szolidaritási és Fejlesztési Pártja (USDP) csak 33 képviselői helyet szerzett; mivel az NLD tovább növelte parlamenti többségét a 2015-ös – 1990 óta első alkalommal kiírt – demokratikus választások óta, amikor az NLD 360, az USDP pedig 41 képviselői helyet nyert; mivel a katonaság már az 1990-es választások elismerését is megtagadta, amelyeken az NLD 392-t szerzett meg a 492 helyből;
D. mivel a demokratikus választásokon a részvételi arány következetesen 70% körül mozgott, ami azt mutatja, hogy Mianmar népe támogatja a demokráciát;
E. mivel az új parlament első ülésére épp az államcsíny napján került volna sor; mivel a katonai puccs célja lényegében a mianmari nép demokratikusan kifejezett akaratának semmibe vétele, és tükrözi a Tatmadaw azon szándékát, hogy ismét teljes ellenőrzést gyakoroljon Mianmar felett, ahogyan azt a katonai uralom alatt tette, amely 2012-ben csak hivatalosan ért véget, a valóságban sosem; mivel bár a Tatmadaw kijelentette, hogy a most kihirdetett egyéves szükségállapot után új választásokat tartanak, ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban a parlamenti képviselet nem biztosított;
F. mivel az államcsíny ellenére 2021. február 4-én 70 megválasztott parlamenti képviselő tett hivatali esküt, kötelezettséget vállalva arra, hogy a parlament továbbra is ellátja szerepét, és ellátják a nép képviselőjeként rájuk ruházott megbízatást;
G. mivel a Tatmadaw – nyilvánvalóan tudatában alacsony lakossági támogatottságának – nem fogadta el a választási eredményeket, és állítólag kiterjedt választási csalásra hivatkozott, bizonyítékok felmutatása nélkül; mivel a mianmari választási bizottság és választási megfigyelők nem erősítették meg a Tatmadaw állításait;
H. mivel a mianmari alkotmány előírja, hogy csak az elnök szüntetheti meg ténylegesen a polgári kormányzást; mivel a 2021. február 1-jei katonai államcsíny ezért alkotmányellenes volt, mivel Vin Mjint elnököt jogellenesen letartóztatták;
I. mivel a Tatmadaw Mjint Szve tábornokot nevezte ki ideiglenes elnökké; mivel a legfőbb döntéshozó valószínűleg továbbra is a katonaság főparancsnoka, Min Aung Hlaing tábornok, aki a muszlim kisebbség üldözésében való részvétele miatt szerepel a nemzetközi szankciós listákon;
J. mivel az államcsíny óta a Tatmadaw súlyosan korlátozta a civil társadalom mozgásterét, és súlyos korlátozásokat vezetett be a médiára vonatkozóan, beleértve az internet és a közösségi média platformok teljes lekapcsolását; mivel a Tatmadaw a nemzetközi megfigyelők szerint álhírekkel manipulálja a közvéleményt a puccs megítélése kapcsán;
K. mivel a katonaság – már megszokott módszerét alkalmazva – különös vétségek elkövetésére vonatkozó vádak terjesztésével igyekszik megszabadulni a politikai riválisoktól és kritikusoktól; mivel Aung Szan Szú Csit letartóztatták, és később legalább 10 walkie-talkie illegális behozatalával vádolták meg; mivel a korábban elűzött Vin Mjint elnököt 2021. február 1-jén letartóztatták a koronavírus-járványra vonatkozó sürgősségi szabályok megsértése miatt, azzal a váddal, hogy a tavalyi választási kampány során üdvözölt egy támogatókkal teli autót; mivel amennyiben bűnösnek találják őket, akár három évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnak; mivel a bűnügyi nyilvántartásban való szereplés megakadályozhatja a közhivatalba való visszatérésüket;
L. mivel az évtizedes katonai uralom miatt, amely 2012-ben csak részben szűnt meg, a Tatmadaw közmegítélése kifejezetten rossz, és a lakosság tart a kegyetlenkedéseitől; mivel mintegy 100 csoport csatlakozott a Polgári Engedetlenségi Mozgalomhoz, amely több ágazat mellett az orvosi ellátásban dolgozókat is sztrájkra szólította fel;
M. mivel Mianmar történelmének hosszú ideje része a demokráciáért folytatott küzdelem és a katonai elnyomás; mivel a Nagy-Britanniától való függetlenség 1948-ban való kivívása óta – különösen az 1962–2015 közötti hosszú időszakban – a hadsereg stabilan hatalmi pozícióban volt, korlátozva a demokratikus fejlődést, beleértve a civil társadalmi szervezeteket is, korlátozva az emberi jogokat, bebörtönözve az ellenzéki aktivistákat, köztük az 1991-es Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Csit, akit az 1989 és 2010 közötti időszak nagy részében házi őrizetben tartottak;
N. mivel a 2008-ban hatályba lépett jelenlegi alkotmányt súlyos demokratikus deficit jellemzi, mivel a parlamenti képviselői helyek 25%-át a Tatmadawnak tartja fenn, és így a hadseregnek lényegében vétójogot biztosít az alkotmány későbbi módosítására tett kísérletek esetén, amelyekhez a szavazatok 75%-a szükséges; mivel az alkotmány továbbá teljes körű ellenőrzési jogot biztosít a Tatmadaw számára a biztonsági erők, a rendőrség, valamint a belügyi, a védelmi és a határvédelmi minisztériumok felett;
O. mivel sorozatos tiltakozásokat és belső harcot követően a 2010-es évek elején úgy tűnt, hogy az országban végre demokratikus nyitás veszi kezdetét, ami a polgári szabadságjogok bővülését és a demokrácia lassú fejlődését eredményezte, ami a 2015. évi általános választások és néhány időközi választás során vált láthatóvá, melyeket nagyrészt az NLD ellenzéki párt nyert;
P. mivel annak ellenére, hogy az ország 2015 óta féldemokratikus és polgári kormánnyal rendelkezik, a mianmari helyzet továbbra is törékeny és feszült maradt, tekintettel arra, hogy a demokráciapárti erők és a Tatmadaw – jóllehet bizonyos gazdaságfejlesztési projektek és gazdasági reformok kérdésében nagyjából egyetértettek – alapvetően eltérő elképzelésekkel rendelkeztek az ország jövőjéről;
Q. mivel a 2010-es évek óta Mianmarban végbemenő demokratikus nyitást nagyrészt az ország gazdasági fejlődésének szükségessége motiválta, miután a katonai kormányzás és a siralmas emberi jogi helyzet következtében a nemzetközi közösség szigorú szankciókkal sújtotta az országot; mivel az óvatos demokratikus reformok eredményeként egyes nemzetközi szankciókat lassan mérsékeltek, ami lehetővé tette a gazdasági fejlődést, és kedvezett a mianmari lakosság nagy részének;
R. mivel az emberi jogok megsértése, különösen a mianmari muzulmán kisebbség – kivált a rohindzsák – sérelmére, amelyet a mianmari kormány nem ismert el országa egyik etnikai csoportjaként, tovább folytatódott a demokratikus nyitást követően is, és tragikus atrocitásokban tetőzött 2017-ben, amelyeket az ENSZ etnikai tisztogatásnak minősített, és amelyek következtében tömeges menekültáradat zúdult a szomszédos Bangladesre; mivel a rohindzsa kisebbséget a nemzetközi közösség számos felhívása ellenére mind a mai napig üldözik Mianmarban;
S. mivel a mianmari kormány nagyrészt figyelmen kívül hagyta a rohindzsák elleni etnikai tisztogatás leállítására és helyzetük javítására irányuló nemzetközi felhívásokat; mivel ennek következtében 2019 szeptemberében a Parlament végül felfüggesztette Mianmar akkori államtanácsosa és külügyminisztere, Aung Szan Szú Csi tagságát a Szaharov-díjasok közösségében, mivel nem lépett fel e jól dokumentált emberijog-sértések ellen; mivel azóta az emberi jogok megsértése miatt nemzetközi szankciókat vezettek be a hadsereg és aktuális főparancsnoka, Min Aung Hlaing tábornok és további személyek ellen;
T. mivel Mianmarban 135 etnikai csoport él, köztük a rohindzsa, a karen, a rakin, a san és a csin nép; mivel a belső konfliktusok az elmúlt évtizedekben tragikus módon több ezer emberéletet követeltek; mivel a Karen államban történt közelmúltbeli összecsapások következtében 2020 decembere óta 4000 ember kényszerült elhagyni lakóhelyét;
U. mivel 2013 óta az Európai Unió mind politikailag, mind pénzügyileg támogatta a mianmari demokratikus átalakulást, és hatalmas erőfeszítéseket tett az országban a béke, az emberi jogok és a fejlődés előmozdítása érdekében; mivel 2015 októberében az EU nemzetközi tanúként aláírta a nemzeti tűzszüneti megállapodást, amely tükrözi a békefolyamat támogatásában játszott kulcsfontosságú szerepét; mivel az EU a 2014–2020 közötti időszakban 688 millió eurót különített el Mianmar számára fejlesztési támogatásként; mivel Mianmar a „fegyver kivételével mindent” (EBA) rendszer keretében kereskedelmi kedvezményekben részesül, amely vám- és kvótamentes hozzáférést tesz lehetővé az EU egységes piacához;
V. mivel Mianmar a stratégiai jelentőségű Bengáli-öbölben fekszik, és hosszú ideje próbálja kiaknázni és az országba vonzani az Egyesült Államokból, Európából, Kínából és más országokból érkező nemzetközi beruházásokat és finanszírozást;
W. mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 350 millió USD értékű, koronavírussal kapcsolatos sürgősségi finanszírozást folyósított Mianmarnak a puccsot megelőző héten;
X. mivel a Tatmadaw és vezérkarának tagjai, akiket széles körben korruptnak tartanak, szervesen részt vesznek Mianmar gazdaságában, hiszen jelentős konglomerátumok tulajdonosai, ellenőrzik az ország értékes jádekő- és fakereskedelmét, irányításuk alatt tartanak olyan infrastruktúrákat, mint a kikötők és a gátak, valamint bankokat, biztosítótársaságokat, kórházakat, edzőtermeket és médiaorgánumokat üzemeltetnek; mivel a katonai puccs veszélyezteti a nemzetközi beruházásokban, turizmusban és pénzügyekben való folyamatos részvételt;
Y. mivel a puccsot számos nemzetközi szereplő, például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán, India, Ausztrália és Kanada is elítélte, kritizálta vagy aggályosnak találta; mivel az ASEAN elnöke nyilatkozatot adott ki, amelyben ösztönözte „a párbeszédet, a megbékélést és a normalitáshoz való visszatérést”;
Z. mivel Guterres ENSZ-főtitkár a puccsot „teljességgel elfogadhatatlannak” nevezte; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa sajtóközleményt adott ki, amelyben „mély aggodalmát” fejezte ki a mianmari katonai hatalomátvétel miatt, és az ország megválasztott vezetője, Aung Szan Szú Csi és Vin Mjint elnök azonnali szabadon bocsátására szólított fel; mivel Kína és Oroszország megakadályozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozottabb szöveget fogadjon el; mivel 2021. február 7-én az ENSZ Mianmarral foglalkozó különleges előadója, Tom Andrews nyilatkozatot tett közzé, amelyben – egyéb érdekelt felek mellett – sürgette az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy haladéktalanul hívjon össze rendkívüli ülést;
1. együttérzését és támogatását fejezi ki a mianmari nép iránt a demokráciáért, a szabadságért és az emberi jogokért folytatott békés és legitim küzdelmében;
2. határozottan elítéli a mianmari katonai puccsot, és felszólítja a Tatmadaw-t, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a 2020. novemberi demokratikus választások eredményét, és annak érdekében, hogy ne sodorja veszélybe az elmúlt években elért valamennyi demokratikus előrelépést, haladéktalanul állítsa vissza a polgári kormányzást, vessen véget a szükségállapotnak, és tegye lehetővé valamennyi megválasztott parlamenti képviselő számára mandátumuk betöltését az alkotmányos rend és a demokratikus normák helyreállítása érdekében;
3. követeli, hogy azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon Vin Mjint elnököt, Aung Szan Szú Csi államtanácsost és minden olyan személyt, akit illegálisan tartóztattak le elcsalt választások, csalárd választási eredmények vagy egyéb, érdemi alapot nélkülöző abszurd vádak ürügyén; emlékezteti a Tatmadaw-t, hogy az ilyen jellegű vádaskodások tovább csökkentik belföldi és nemzetközi hitelességét; hangsúlyozza, hogy a mianmari hadseregnek tisztáznia kell, hogy a letartóztatott személyeket milyen jogalappal tartják fogva, továbbá garantálnia kell jogaik maradéktalan tiszteletben tartását – a bántalmazással szembeni védelmet is beleértve –, valamint a választott ügyvédjükkel és családtagjaikkal való kapcsolattartás lehetőségét;
4. megismétli az alelnök/főképviselő felajánlását, amely szerint az Európai Unió kész támogatni az összes olyan kulcsfontosságú érdekelt féllel folytatott párbeszédet, akik jóhiszeműen kívánják megoldani a helyzetet és vissza kívánják állítani az alkotmányos rendet Mianmarban;
5. határozottan bírálja a polgári és emberi jogok korlátozását, valamint a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának korlátozását, és ennek fényében határozottan elítéli a tömegtájékoztatás szabadságának az internet lekapcsolása, valamint a közösségi médiaplatformok, például a Facebook és a Twitter korlátozása és blokkolása révén történő akadályozását is;
6. hangsúlyozza, hogy a telekommunikációs csatornák lekapcsolása a jelenlegi Covid19-világjárvány mellett további fenyegetést jelent a lakosságra nézve, csakúgy, mint a fegyveres csoportok részvételével zajló, folyamatban lévő belső konfliktus, amely az ország több részében veszélyezteti a polgári lakosságot; hangsúlyozza ezért, hogy haladéktalanul vissza kell állítani a teljes körű telefon- és internetszolgáltatást;
7. felhívja a figyelmet az alelnök/főképviselő nyilatkozatára, amely szerint az Európai Unió elvárja, hogy mind Mianmar, mind az uniós tagállamok polgárainak biztonsága mindenkor biztosított legyen, és az EU minden rendelkezésére álló lehetőséget meg fog vizsgálni a demokrácia érvényre juttatása érdekében;
8. elismerését fejezi ki a mianmari népnek, amely évtizedeken át élt katonai uralom alatt, és annak ellenére, hogy a demokratikus szabadságokat csak korlátozott mértékben élvezhette, továbbra is küzd egy demokratikus Mianmarért, és figyelemreméltó módon közel 70%-os arányban vett részt a 2020-as választásokon, amely magasabb a legtöbb európai ország választásain jellemző részvételi aránynál, és egyértelműen jelzi az ország polgárainak azon kívánságát, hogy részt vegyenek országuk demokratikus kormányzásában;
9. megismétli, hogy határozottan támogatja a civil társadalom és a demokrácia mianmari szószólóit, és felhívja az EU-t és intézményeit, hogy a jelenlegi katonai kormány által bevezetett jelenlegi és esetlegesen a jövőben is folytatódó korlátozások ellenére folytassák a civil társadalom támogatására irányuló erőfeszítéseket;
10. ismét kifejezi azon alapvető meggyőződését, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása alapvető fontosságú a fenntartható és valóban inkluzív gazdasági növekedés és jólét eléréséhez;
11. megismétli, hogy Aung Szan Szú Csi annak ellenére, hogy nem ítélte el megfelelően a mianmari kisebbségekkel szemben elkövetett emberi jogi jogsértéseket, továbbra is jelképe a mianmari nép igazságosabb és demokratikusabb jövővel kapcsolatos törekvéseinek és ambícióinak; ezzel összefüggésben megismétli Aung Szan Szú Csi azonnali szabadon bocsátására irányuló korábbi felhívását, ugyanakkor elismeréssel adózik személyes élettörténetének, és azon szilárd meggyőződésének ad hangot, hogy Aung Szan Szú Csi továbbra is szorosan közreműködik majd hazája jövőjének alakításában;
12. aggodalmát fejezi ki a mianmari Tatmadaw által terjesztett, növekvő mennyiségű meghamisított és manipulált információ miatt, és úgy látja, hogy az ilyen álhírek nemcsak az országban, hanem a világ más, viták által övezett vagy konfliktus sújtotta területein is egyre nagyobb számban fordulnak elő; megjegyzi, hogy ez aggasztó tendencia, amelyre az Európai Uniónak és tagállamainak nemzetközi szövetségeseikkel együtt megfelelő választ kell találniuk;
13. emlékeztet arra, hogy Mianmarnak teljesítenie kell a demokratikus elvekkel és az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeit és kötelezettségvállalásait, amelyek a „fegyver kivételével mindent” rendszer alapvető elemét képezik; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy gyakoroljanak nagyobb nyomást a Tatmadaw-ra, és tegyenek meg minden tőlük telhető intézkedést a megválasztott hatóságok újbóli hatalomra juttatása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a közelmúltban történtek fényében vegyen fontolóra további védintézkedéseket, szem előtt tartva a korábban nyújtott kereskedelmi kedvezményeknek a civil társadalomra és a civil gazdaságra gyakorolt kedvező hatásait;
14. felhívja az uniós intézményeket és más nemzetközi pénzügyi szervezeteket, hogy alaposan vizsgálják meg a Tatmadaw és tagjai pénzügyi tevékenységeit, és részletesen ismertessék, milyen megfelelő intézkedéseket lehetne hozni abban az esetben, ha a mianmari helyzet nem javul, vagy akár tovább romlik;
15. emlékezteti a Tatmadaw-t, hogy a közelmúltban a koronavírussal kapcsolatban nyújtott sürgősségi IMF-finanszírozást a világjárványhoz kapcsolódó gazdasági visszaesés és az egészségügyben fennálló hiányosságok kezelésére kell fordítani, és megismétli, hogy az IMF és más nemzetközi intézmények szorosan figyelemmel fogják kísérni a helyzetet; kiemeli, hogy a Tatmadaw cselekedetei hatással lesznek a nemzetközi intézmények jövőbeli döntéseire;
16. felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy szorosan működjön együtt a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, például az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal, Japánnal, Indiával, Ausztráliával, Kanadával és különösen az ASEAN tagállamaival, dolgozzon együtt velük és egységesítse az álláspontokat és kezdeményezéseket a mianmari polgári kormány mielőbbi helyreállítása érdekében;
17. támogatásáról biztosítja az ENSZ Mianmarral foglalkozó különleges előadóját, Tom Andrewst, és üdvözli az EU, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek Mianmarral kapcsolatos szoros együttműködését;
18. felhívja továbbá az alelnököt/főképviselőt, hogy hozzon létre kommunikációs csatornát Kína és Oroszország kormányával annak érdekében, hogy egyeztessék a Mianmarral kapcsolatos közös érdekeket és álláspontokat; felszólítja továbbá Kínát és Oroszországot, hogy aktívan vegyenek részt a nemzetközi diplomáciában és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaiként tegyenek eleget felelősségüknek, valamint elvárja, hogy játsszanak konstruktív szerepet a mianmari helyzet vizsgálatában;
19. üdvözli az ASEAN elnökének „Fejlemények a Mianmari Szövetségi Köztársaságban” című nyilatkozatát, amely hangsúlyozta „a demokrácia elveihez, a jogállamisághoz és a jó kormányzáshoz, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásához és védelméhez való ragaszkodás” fontosságát;
20. emlékeztet Mianmar többnemzetiségű mivoltára, és sürgeti a Tatmadaw-t, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az egyes etnikumok elidegeníthetetlen jogait, és hangsúlyozza, hogy az Európai Unió továbbra is szorosan nyomon fogja követni a katonai vezetés fellépéseit a kisebbségekkel, különösen a rohindzsákkal szemben, akik már eddig is sok kegyetlenkedést szenvedtek el; e tekintetben háláját és tiszteletét fejezi ki a bangladesi kormány és nép iránt, akik szívesen fogadták a Mianmarból érkező közel egymillió rohindzsa menekültet, és továbbra is menedéket nyújtanak számukra; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy végső soron Mianmar viseli a felelősséget e menekültekért, és biztosítania kell a Mianmarba való biztonságos, humánus és rendezett hazaszállításukat és visszailleszkedésüket;
21. felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék nyomon a mianmari helyzetet, és felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy rendszeresen tegyen jelentést a Parlament Külügyi Bizottságának, biztosítva a megfelelő parlamenti párbeszédet ezzel a fontos és aggasztó helyzettel kapcsolatban;
22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Japán, India, Ausztrália és Kanada kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN tagállamainak, az Ázsia–Európa találkozónak, az ASEAN Parlamentközi Közgyűlés titkárságának, a mianmari országgyűlésnek (Pyidaungsu Hluttaw), valamint Mianmar elnökének, államtanácsosának és hadseregének.