ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a kolumbiai békemegállapodás ötödik évfordulójáról
26.4.2021 - (2021/2643(RSP))
benyújtva az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Jordi Solé, Diana Riba i Giner, Ernest Urtasun, Hannah Neumann, Ignazio Corrao, Bronis Ropė, Benoît Biteau, Francisco Guerreiro
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0227/2021
B9-0229/2021
Az Európai Parlament állásfoglalása a kolumbiai békemegállapodás ötödik évfordulójáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a kolumbiai helyzetről – többek között az emberi jogok helyzetéről, továbbá a korábbi békefolyamatokról – szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadsereg (FARC-EP) közötti, a fegyveres konfliktus befejezéséről és a stabil és tartós béke megteremtéséről szóló, 2016. november 24-én aláírt végleges megállapodásra,
– tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti, 2012. július 26-án Brüsszelben aláírt kereskedelmi megállapodásra[1], valamint az Európai Unió és a Kolumbiai Köztársaság közötti, 2015. december 2-án aláírt vízummentességi megállapodásra[2],
– tekintettel a békéért felelős különleges joghatóság létrehozására Kolumbiában,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2021. február 26-i nyilatkozatára az emberijog-védők elleni erőszakról Kolumbiában,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának a Biztonsági Tanácshoz intézett, az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójáról szóló, 2021. március 26-i jelentésére, valamint az ENSZ főtitkárának a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett, 2021. február 24-i levelére,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Kolumbiáról szóló, 2021. január 28-i sajtónyilatkozatára, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2021. január 21-i, „A különmegbízott vázolja a kolumbiai előrelépés kiemelt területeit, mivel a Biztonsági Tanács tagjai aggódnak a folytatódó halálos támadások miatt” című sajtóközleményére,
– tekintettel az ENSZ-főtitkár Kolumbiáért felelős különmegbízottja, Carlos Ruiz Massieu 2021. április 21-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójának 2021. április 6-i sajtóközleményére az ENSZ főtitkára által a Biztonsági Tanács számára készített, az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójáról szóló negyedéves jelentésről, valamint a 2021. március 26-i sajtóközleményére a Corintoban (Cauca) elkövetett támadásról,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Hivatala szóvivőjének, Liz Throssellnek a fegyveres konfliktus során a „hamis pozitívak” kolumbiai kivizsgálásáról szóló, 2021. február 19-i észrevételére, valamint az ENSZ Emberi Jogi Hivatalának „Bachelet sürgeti Kolumbiát, hogy fokozza a védelmet a távoli területeken tapasztalható fokozódó erőszak miatt” című, 2020. december 15-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ főtitkárhelyettese, Amina Mohammed által Kolumbiába tett kétnapos virtuális látogatás 2020. október 30-i következtetéseire, amelyek tárgya a nők mint a kolumbiai béketeremtés hajtóereje,
– tekintettel Kolumbia genfi állandó ENSZ-küldöttségének az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalához intézett, 2021. január 29-i szóbeli jegyzékére,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a kolumbiai emberi jogi helyzetről szóló, 2020. május 8-i jelentésére,
– tekintettel az ENSZ nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottságának Kolumbia kilencedik időszakos jelentéséről szóló, 2019. március 14-i záró észrevételeire,
– tekintettel az ENSZ Faji Megkülönböztetés Megszüntetésével Foglalkozó Bizottságának Kolumbia összevont 17-19. időszakos jelentéseiről szóló, 2020. január 22-i záró észrevételeire,
– tekintettel a Juan Manuel Santos kolumbiai elnöknek 2016-ban „az ország több mint 50 éve tartó, legalább 220 000 kolumbiai ember életét követelő és közel hatmillió embert lakóhelyének elhagyására kényszerítő polgárháborújának befejezésére irányuló határozott erőfeszítéseiért” odaítélt Nobel-békedíjra,
– tekintettel a Latin-Amerikában és a Karib-térségben a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló, 2018. március 4-én Escazúban (Costa Rica) aláírt regionális megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Kolumbia kormánya és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadsereg (FARC-EP) által 2016. november 24-én aláírt, a fegyveres konfliktus befejezéséről és a stabil és tartós béke megteremtéséről szóló végső megállapodás – a békemegállapodás – jelentős mérföldkövet jelent Kolumbiában a stabil, inkluzív és tartós béke megteremtéséhez; mivel a megállapodás a konfliktus valamennyi áldozatát nemcsak áldozatként ismeri el, hanem mindenek előtt olyan jogokkal rendelkező polgárként is, akiknek joguk van az igazság tisztázásában való részvételhez és a fegyveres, társadalmi és politikai konfliktus során elszenvedett károk megtérítéséhez;
B. mivel a békemegállapodás végrehajtása már öt éve tart, de Kolumbiában továbbra is megdöbbentő az erőszak, beleértve a társadalmi vezetők meggyilkolását, a kijárási korlátozásokat és a kényszerű lakóhelyelhagyást; mivel a Kolumbia számára remek és történelmi lehetőséget jelentő lehetőségek ellenére egyes kulcsfontosságú területeken aggasztó stagnálás figyelhető meg;
C. mivel a békemegállapodás által létrehozott átmeneti igazságszolgáltatási rendszer továbbra is előrelépést jelent annak irányában, hogy igazságot szolgáltassanak és jóvátételt biztosítsanak a Kolumbia évtizedek óta tartó fegyveres konfliktusában érintett valamennyi fél számára a megismétlődés elkerülése érdekében; mivel a hatálybalépésétől számított néhány éven belül Kolumbia békéért felelős különleges joghatósága elkezdett fellépni a fegyveres konfliktus során elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések és visszaélések büntetlenségének megelőzése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az áldozatok jóvátételben és kártérítésben részesüljenek e jogsértések miatt; mivel folyamatban van az őslakos hatóságokkal folytatott állandó és folyamatos párbeszéd kialakítása;
D. mivel a helyzet különösen nehéz a környezetvédők és az emberijog-védők számára, különösen azok számára, akik a földterületek élelmiszeripari és bányászati projektektől való megóvásán dolgoznak; mivel Kolumbia jelenleg a világ legveszélyesebb országa a környezet, a föld és az emberi jogok védelmezői számára, hiszen 2020-ban az emberijog-védők és a környezetvédők ellen világszerte elkövetett gyilkosságok 53%-át Kolumbiában követték el, ahol 177 halálesetet jegyeztek fel;
E. mivel a büntetlenség továbbra is elterjedt, és a gyilkosságokat gyakran agresszív online és offline lejárató kampányok előzik meg, amelyek célja a környezetvédők és az emberijog-védők munkájának hiteltelenítése; mivel alapvető ellentét van a vállalkozások, a beruházók és a helyi hatóságok felelőssége és fellépései, valamint a közösségek jogai között, ideértve a javasolt projektekről való tájékoztatáshoz és azok elutasításához való jogot is; mivel egy olyan kontextusban, ahol az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség drámai csökkenése komoly veszélyt jelent a globális élelmezésbiztonságra nézve, és ahol az őslakos közösségek alapvető szerepet játszanak a természet fenntartható kezelésében, az őslakos népek jogainak védelme továbbra is kiemelt cél;
F. mivel a női társadalmi vezetők, valamint a környezetvédelemmel és az emberi jogokkal foglalkozó jogvédők különösen ki vannak téve az erőszak veszélyének az országban, és rendkívül korlátozott mértékben halad előre a női vezetők és emberijog-védők védelmére irányuló átfogó program; mivel 2020 decemberében a Nemek Közötti Egyenlőség Különleges Fóruma arról számolt be, hogy 16 tagjából 10 nem volt biztonságban és nem rendelkezett védelemmel ahhoz, hogy vezetői feladatait ellássa;
G. mivel az ENSZ főtitkára által a Biztonsági Tanácsnak az ENSZ kolumbiai ellenőrző missziójáról készített negyedéves jelentéssel összhangban a békemegállapodás 2021. évi átfogó végrehajtására vonatkozó öt prioritás – figyelembe véve azok egymást kölcsönösen erősítő jellegét – a következő: a korábbi harcosok, a konfliktus sújtotta közösségek és a társadalmi vezetők védelmének és biztonságának biztosítása; az újrabeilleszkedési folyamat fenntarthatóságának biztosítása; az állam integrált jelenlétének megszilárdítása a konfliktus sújtotta területeken; a felek közötti konstruktív párbeszéd megerősítése; valamint a megbékélés feltételeinek megerősítése;
H. mivel a volt harcosoknak biztonságuk megőrzése érdekében továbbra is el kell költözniük, miközben hozzátartozóik, mindenekelőtt partnereik és gyermekeik is fenyegetéseknek vannak kitéve, és számukra nem léteznek külön támogatási mechanizmusok; mivel a békemegállapodás megkötése óta 262 korábbi harcost, köztük hét nőt öltek meg, továbbá 59 gyilkossági kísérlet és 21 emberrablás történt; mivel a fiatal volt harcosokat és a konfliktus sújtotta közösségek fiatal tagjait továbbra is különösen veszélyezteti az erőszak, és mivel a békemegállapodás megkötése óta a meggyilkolt volt harcosok 18%-a 29 év alatti volt;
I. mivel 2021 januárjában a békéért felelős különleges joghatóság megismételte a biztonsági és védelmi technikai bizottság elnöki posztját is betöltő, a stabilizációért és konszolidációért felelős elnöki tanácsoshoz intézett azon utasítását, hogy terjessze elő a volt harcosok biztonságára és védelmére vonatkozó stratégiai tervet, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kormány és az állami szervek által a volt harcosok védelme érdekében hozott intézkedések elégtelenek és nincsenek megfelelően összehangolva; mivel a stabilizációért és konszolidációért felelős elnöki tanácsos 2021 márciusában ismertette ezt a stratégiai tervet a Nemzeti Védelmi Egység Aligazgatóságával, hogy a Comunes politikai párt észrevételeket tegyen;
J. mivel a volt FARC-EP női harcosai és a Comunes párt tagjai továbbra is biztonsági kihívásokkal néznek szembe; mivel bizottságokat hoztak létre azzal a feladattal, hogy a békemegállapodás biztonsági garanciamechanizmusai keretében ajánlásokat fogalmazzanak meg a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban; mivel ezek a bizottságok kulcsfontosságúak a nőket érintő kockázatok kezelésében és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézményi kapacitás erősítésében;
K. mivel az erőszak egyes régiókban való koncentrálódása az állam, nevezetesen a közszolgáltatások korlátozott jelenlétének, a közösségek és az intézmények közötti megcsappant bizalomnak, a nagy szegénységnek, valamint a feketegazdaságbeli pozíciókért küzdő illegális fegyveres csoportok és bűnszervezetek elterjedésének tudható be;
L. mivel a kolumbiai kormány elsősorban az érintett területek militarizálása, valamint katonai és rendőri egységek képzési és reintegrációs célú prevenciós biztonsági bevetése révén reagál a volt harcosokat érintő biztonsági kihívásokra; mivel a korábbi ilyen területeken kívüli biztonság továbbra is kihívást jelent;
M. mivel az EU és Kolumbia között a 2009. november 28-i egyetértési megállapodás keretében kialakított, kölcsönös tiszteleten és egy 2009 óta fennálló, emberi jogokra specializálódott politikai párbeszédre összpontosító politikai kapcsolat áll fenn; mivel 2013 óta az EU és Kolumbia fenntartja a Kolumbia, Peru, az EU és tagállamai közötti kereskedelmi megállapodásban létrehozott szoros gazdasági és kereskedelmi együttműködési keretet, amely tartalmaz egy emberi jogi rendelkezést (1. cikk), és egy, a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetet is;
N. mivel kulcsfontosságú szerepe van a békéért küzdő civil társadalomnak, amely olyan emberi jogi érdekképviseleti szervezeteket, nőjogi szervezeteket, gazdálkodói közösségeket, afro-kolumbiai és őslakos közösségeket tömörít, amelyek már több helyi, regionális és nemzeti szintű kezdeményezést és javaslatot készítettek;
1. kijelenti, hogy határozottan támogatja a békemegállapodás végrehajtását, valamint a stabil és tartós béke megteremtését Kolumbiában; hangsúlyozza, hogy a békemegállapodás sikeres végrehajtása nemcsak Kolumbia, hanem az Európai Unió és általában a nemzetközi közösség számára is kulcsfontosságú prioritás;
2. a lehető leghatározottabban elítéli a konfliktus által okozott valamennyi szenvedést, és kiemeli, hogy a békemegállapodás teljes körű végrehajtása jelentős mértékben hozzájárulna a konfliktus áldozatainak az elszenvedett fizikai, erkölcsi és anyagi károk teljes körű, megbízható és méltányos jóvátételéhez való jogának biztosításához, valamint ahhoz, hogy ilyen események soha többé ne ismétlődjenek meg;
3. elismeri a kolumbiai kormány és a FARC-EP jelentős politikai erőfeszítéseit, realitását és kitartását a nézeteltérések áthidalása és egy olyan kompromisszumos közeg fokozatos kialakítása érdekében, amely lehetővé tette a békeszerződés megkötését;
4. aggodalmának ad hangot a kolumbiai emberi jogok védelme terén fennálló hatalmas kihívások miatt, és megdöbbentőnek tartja az országban tapasztalható rendkívül elterjedt erőszakot, hiszen 2020-ban a környezetvédőkkel és az emberijog-védőkkel szemben világszerte elkövetett gyilkosságok 53%-a Kolumbiában történt;
5. ismételten felszólít arra, hogy a kolumbiai politikai rendszer és intézményei teljes mértékben és tartósan tartsák tiszteletben az emberi jogokat, és felszólít minden olyan személy védelmére, aki az emberi jogokat védi Kolumbiában, valamint az egyesülési szabadsághoz és a békés tüntetéshez való jog tiszteletben tartására;
6. emlékeztet, hogy a biológiai sokféleség tekintetében Kolumbia a világ második országa; megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy a környezetvédők folyamatos megkülönböztetéssel, kényszerű lakóhelyelhagyással és erőszakos támadásokkal, többek között gyilkosságokkal szembesülnek, kizárólag a környezet békés védelme érdekében; különösen aggódik a környezetvédők és családjaik súlyos bizonytalansága miatt, nem utolsósorban a Covid19-világjárvány idején, amikor az állami intézkedések nem gyakoroltak pozitív hatást létük és jóllétük biztosítására; felhívja Kolumbia kormányát, hogy sürgősen biztosítsa a környezetvédők védelmét, és e célból ratifikálja az escazúi megállapodást; felhívja különösen a Bizottságot, hogy kezdeményezzen egy, az escazúi megállapodást támogató programot, többek között azzal a céllal, hogy segítse Kolumbiát a megállapodás ratifikálásában és végrehajtásában, segítse a civil társadalmat a megállapodásban való részvételben és hozzájáruljon annak végrehajtásához, valamint támogassa a megállapodás keretében létrehozott önkéntes alapot;
7. sajnálja, hogy a kolumbiai kormány elsősorban az érintett területek militarizálása, valamint katonai és rendőri egységek képzési és reintegrációs célú prevenciós biztonsági bevetése révén reagál a társadalmi vezetőket, a környezetvédőket és az emberijog-védőket, a volt harcosokat és általában a helyi lakosságot érintő biztonsági kihívásokra; e tekintetben felszólítja a kolumbiai kormányt, hogy részesítse előnyben a helyi közösségekkel folytatott fokozott párbeszédet, és hozzon sürgős intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek újabb áldozatok, többek között a békemegállapodás fejlesztési programjainak – például a területi alapú fejlesztési tervek (PDET) és a jogellenesen használt növények helyettesítésére irányuló nemzeti program (PNIS) – végrehajtása révén, amelyeknek az állami civil intézmények jelenlétének kell elsőbbséget biztosítaniuk ahelyett, hogy növelnék a militarizálódást a régiókban;
8. hangsúlyozza, hogy az ország egyes régióiban a korlátozott állami jelenlét – amit az évtizedek óta tartó konfliktus állandósított és tett lehetővé – a közösségek és az intézmények közötti bizalom csökkenésével párosulva hozzájárult a tartós erőszakhoz; kiemeli, hogy különböző programjai révén a békemegállapodás megkezdte a közösségek és az intézmények közötti kapcsolatteremtést a béke, a fejlődés és a jogállamiság előmozdítása érdekében, különösen a konfliktus által történelmileg érintett területeken;
9. felhívja a Nemzeti Felszabadítási Hadsereget (ELN), hogy vessen véget a konfliktusoknak és a visszaéléseknek, valamint határozottan és további késedelem nélkül kötelezze el magát a béke mellett; sürgeti az ELN-et, hogy kezdjen párhuzamosan tárgyalásokat a kolumbiai kormánnyal, és szervezetét a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők–Néphadsereg (FARC-EP) mintájára alakítsa ki;
10. teljes körű támogatását fejezi ki az átmeneti igazságszolgáltatási rendszer, valamint az igazság, az igazságszolgáltatás, a jóvátétel és a konfliktusok megismétlődése elkerülésének átfogó rendszere három alkotóelemének megbízatása és munkája iránt, amelyek nemcsak az összetett megbízatásukkal járó kihívásokkal néznek szembe, hanem az illegális fegyveres szereplők alapvető munkájukat akadályozó fellépéseivel is; üdvözli az átfogó rendszer három összetevője által tett valamennyi intézkedést, amelynek célja egy olyan jövő megteremtése, amelynek középpontjában a béketeremtés áll; felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is fejezzék ki támogatásukat a békéért felelős különleges joghatóság, az eltűnt személyek felkutatásával foglalkozó egység és az igazságért felelős bizottság munkája iránt, és ösztönözzék azok összehangolt erőfeszítéseit az előttük álló számos kihívás ellenére; továbbra is aggasztónak tartja azonban a jogszabályok végrehajtásának és az igazságszolgáltatás területén már elfogadott változtatások elfogadásának késedelmét, beleértve a békemegállapodást és a békéért felelős különleges joghatóságot;
11. kiemeli a Legfőbb Ügyészség Különleges Nyomozati Osztályának kulcsszerepét a volt harcosok és társadalmi vezetők elleni bűncselekmények elkövetőinek és kitervelőinek büntetőeljárás alá vonásában, a büntetlenség elleni küzdelemben és annak alapvető fontosságú biztosításában, hogy azok ne ismétlődjenek meg; felhívja a kolumbiai kormányt és a főügyész hivatalát, hogy biztosítsák az osztály megbízatásának teljesítéséhez szükséges támogatást és erőforrásokat, beleértve a helyi szintű további kapacitásokat is;
12. sajnálja, hogy a békemegállapodás végrehajtása általában véve nem kielégítő, ami fokozza az országban fennálló politikai és társadalmi megosztottságot; felhívja a kolumbiai kormányt, hogy gyorsítsa fel és kezelje prioritásként a megállapodás valamennyi fejezetének végrehajtását; aggodalommal jegyzi meg, hogy eddig a békemegállapodás rendelkezéseinek csupán mintegy 30%-át hajtották végre, miközben a rendelkezések 20%-ának végrehajtására még kísérletet sem tettek;
13. felhívja az alelnököt/főképviselőt, a kolumbiai békéért felelős különmegbízottat, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is gyakoroljanak nyomást a kolumbiai kormányra, és továbbra is szólítsanak fel a békemegállapodás átfogó végrehajtására, a társadalmi vezetők és az emberijog-védők elleni támadásokért felelős bűnszervezetek elleni nyomozások folytatására, valamint a garanciák és megelőző biztonsági intézkedések végrehajtására, beleértve a nemzeti biztonsági bizottság és a katonai jellegű utódcsoportok felszámolásával foglalkozó különleges nyomozóegység megbízatásának teljesítését is;
14. emlékeztet, hogy határozottan támogatja az összes emberijog-védőt és környezetvédőt és munkájukat Kolumbiában; felhívja az EU küldöttségét és az országban működő tagállami képviseleteket, hogy a kolumbiai hatóságokkal való együttműködés során erősítsék meg a civil társadalomnak nyújtott támogatásukat, és használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt az emberijog-védők és a környezetvédők munkájának támogatására, és adott esetben könnyítsék meg a sürgősségi vízumok kiadását és biztosítsanak ideiglenes menedéket az uniós tagállamokban;
15. aggodalmának ad hangot a békemegállapodás végrehajtásának lassú üteme miatt, különös tekintettel annak társadalmi-gazdasági vonatkozásaira, beleértve az átfogó vidékfejlesztési reformról szóló fontos fejezetet is, amelynek rendelkezései az összes fejezet végrehajtásának legalacsonyabb szintjét mutatják: öt év alatt mindössze 4%; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy általában nem történt előrelépés az illegális fegyveres csoportok, bűnszervezetek és támogató hálózataik felszámolására irányuló közpolitikák elfogadása és jogszabályok beiktatása terén;
16. különös aggodalmának ad hangot a tiltott növények glifozáttal történő légi permetezésének újraindítása miatt, és figyelmeztet arra, hogy a glifozáttal való permetezés különösen nagy kockázatot jelent az egészségre és a környezetre nézve; hangsúlyozza továbbá, hogy a glifozáttal való permetezés a békemegállapodást; emlékeztet, hogy 2014-ben a kolumbiai alkotmánybíróság elrendelte a légi permetezés felfüggesztését, miután az Egészségügyi Világszervezet a glifozátot olyan gyomirtó szernek minősítette, amely rákot okozhat az emberekben; hangsúlyozza, hogy a glifozát használata jelentős hatással van valamennyi mezőgazdasági tevékenységre, nem csak a kokaföldekre, mivel a növényvédőszer beszivárog a talajba és a vízrétegekbe; hangsúlyozza, hogy az emberi egészségre gyakorolt számos kedvezőtlen hatása – súlyos veszteségekkel párosulva az élelmiszernövények és a megélhetés terén – humanitárius válságot idézhet elő, amely nemcsak a kokatermesztőket, hanem számos mezőgazdasági termelőt érint, és további lakóhelyelhagyást okozhat, a családok számára lehetetlenné téve élelmiszernövények termesztését a szennyezett talajban;
17. különösen megdöbbentőnek tartja, hogy a nemi és etnikai alapú kezdeményezések végrehajtási aránya nagyon alacsony volt, a nemi alapú politikáknak csupán 10%-a valósult meg, és az etnikai alapú kezdeményezésekre vonatkozó rendelkezések 80%-a esetében minimális előrelépés történt;
18. kiemeli, hogy a nemi alapú erőszak állandó probléma, amely gátolja a női emberijog-védők és környezetvédők fontos munkáját, a női társadalmi vezetők munkáját, a volt női harcosok visszailleszkedését és általában véve a kolumbiai nők méltóságát; sajnálja, hogy az intézményi erőfeszítések ellenére az áldozatok és elkövetőik közötti békéltetés továbbra is általános gyakorlat a helyi hatóságok körében, ami akadályozza az áldozatok átfogó segítségnyújtáshoz való hozzáférését, beleértve az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, és normalizálja az erőszakot közösségeikben; hangsúlyozza, hogy a női vezetők és emberijog-védők védelmére irányuló átfogó program megfelelő végrehajtása rendkívül fontos annak biztosításához, hogy a női vezetők és emberijog-védők továbbra is alapvető szerepet játszhassanak a béketeremtési erőfeszítésekben; aggódik amiatt, hogy az LMBTI-személyek a megbélyegzés és a megkülönböztetés miatt továbbra is kihívásokkal szembesülnek a szexuális és nemi alapú erőszakkal kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén;
19. aggódik amiatt, hogy az etnikai közösségek számos régióban továbbra is súlyos biztonsági problémákkal szembesülnek, beleértve az őslakos és afro-kolumbiai társadalmi vezetők, az emberijog-védők és a környezetvédők, valamint a volt harcosok elleni erőszakot; rámutat arra, hogy az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala szerint egyedül Chocó megyében az illegális fegyveres szereplők által jelentett fenyegetések 9352 személy elzárásához és 486 további polgári személy kényszerű kitelepítéséhez vezettek; megdöbbenésének ad hangot a gyalogsági aknák folyamatos használata miatt, amely különösen kihat az emberá őslakosokra;
20. különös aggodalmát fejezi ki az awá őslakos közösség helyzete és a Nariño megyében ellenük elkövetett erőszakos cselekmények miatt, amely helyzet a Covid19-világjárvány idején még rosszabb lett; emlékeztet, hogy a békemegállapodás etnikai fejezete kifejezetten előírja, hogy az awá nép kollektív jogalany, kiemelt jogokkal; felszólít ezért az awá nép biztonsági rendszereinek megerősítésére és arra, hogy a kolumbiai kormány folyósítsa a Nariño megye Csendes-óceáni partvidékén – különösen az őslakos közösségek számára – sürgősen szükséges szociális beruházásokat, és feleljen meg a 620/2017., 174/2011. és 004/2009. számú alkotmánybírósági határozatoknak, tekintettel annak ismételt elismerésére, hogy az awá őslakos népek azon népek közé tartoznak, amelyek túlélése és fizikai léte veszélyben van;
21. felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a békemegállapodás végrehajtásának előmozdítására irányuló fellépések támogatását, beleértve a pénzügyi támogatást is, különös tekintettel a nemi dimenzióra, valamint az őslakos népek, a vidéki közösségek és az afro-kolumbiai közösségek bevonására; felhívja a kolumbiai kormányt, hogy sürgősen erősítse meg a nemek közötti egyenlőséggel és az őslakos népek, vidéki közösségek és afro-kolumbiai közösségek integrációjával kapcsolatos intézményi kapacitását, többek között azáltal, hogy egyedi védelmi stratégiát hagy jóvá és hajt végre a nemzeti reintegrációs politika keretében azon nők számára, akik korábban harcoltak, ami alapvető eleme a sajátos biztonsági kockázataik kezelésének;
22. sürgeti a kolumbiai kormányt, hogy teljes mértékben és eredményesen működjön együtt a különböző ENSZ-mechanizmusokkal a súlyos és tartós emberi jogi válság javítása érdekében, és mozdítsa elő az ENSZ különleges előadója által az országban tett 2019. évi látogatását követően, valamint az EU és tagállamai által a legutóbbi egyetemes időszakos felülvizsgálat nyomán tett ajánlások végrehajtását;
23. megerősíti azon szándékát, hogy minden lehetséges segítséget megad a végleges békemegállapodás végrehajtásának támogatásához; megismétli az EKSZ-hez és a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy e célból biztosítsanak megfelelő és átlátható finanszírozást, többek között a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközön (NDICI) keresztül, és nyújtsanak támogatást a konfliktus utáni szakaszhoz, biztosítva az előzetes emberi jogi hatásvizsgálatokat, a parlamenti ellenőrzést, az elszámoltathatóságot és a civil társadalmi szervezetek bevonását; hangsúlyozza, hogy a helyi közösségeknek és a civil társadalmi szervezeteknek közvetlenül hozzá kell férniük ehhez a finanszírozáshoz annak érdekében, hogy az áldozatok által az igazság, az igazságszolgáltatás és a jóvátétel, valamint a megismétlődés elkerülésének garanciái tekintetében kifejezett prioritásoknak megfelelően cselekedjenek a stabil és tartós béke megteremtése érdekében; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az Európai Parlament teljes körű bevonását a Kolumbiának szánt alapok ellenőrzésébe és a békefolyamatba;
24. sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy vállaljanak vezető szerepet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának soron következő ülésén, az ENSZ Biztonsági Tanácsában és más multilaterális politikai fórumokon annak érdekében, hogy létrejöjjön egy régóta esedékes nyomon követési és jelentéstételi mechanizmus a súlyos emberi jogi jogsértésekre és a békemegállapodásra vonatkozóan; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsák a békemegállapodás végrehajtásának nemzetközi megfigyelését, és felszólít a kolumbiai békéért felelős különmegbízott megbízatásának megújítására;
25. hangsúlyozza, hogy mivel a békemegállapodás a végrehajtás ötödik évébe lép, a politikai és technikai szintű párbeszéd elengedhetetlen a felmerülő kihívások leküzdéséhez; felhívja a megállapodás részes feleit, hogy továbbra is tanúsítsanak nagy elkötelezettséget és működjenek együtt a végrehajtás előrehaladásának biztosítása érdekében; elismerését fejezi ki a konfliktus sújtotta területeken élő kolumbiaiak rezilienciájáért, akik még mindig a béke ígéretének teljesítésére várnak;
26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Euro-Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint Kolumbia kormányának és kongresszusának.