Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0529/2021Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0529/2021

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a tunéziai helyzetről

18.10.2021 - (2021/2903(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján

Anna Fotyga, Witold Jan Waszczykowski, Adam Bielan, Angel Dzhambazki, Raffaele Fitto, Assita Kanko, Ryszard Czarnecki, Ladislav Ilčić, Eugen Jurzyca, Elżbieta Kruk, Ryszard Antoni Legutko, Elżbieta Rafalska, Bogdan Rzońca, Valdemar Tomaševski, Veronika Vrecionová, Jadwiga Wiśniewska
az ECR képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0523/2021

Eljárás : 2021/2903(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0529/2021
Előterjesztett szövegek :
B9-0529/2021
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B9‑0529/2021

Az Európai Parlament állásfoglalása a tunéziai helyzetről

(2021/2903(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel Tunéziáról szóló korábbi állásfoglalásaira és különösen „Az Unió Tunéziához fűződő kapcsolatairól a jelenlegi regionális helyzetben” című, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására[1],

 tekintettel az Európai Unió és Tunézia közötti társulási megállapodásra, valamint az annak keretében 2019-ben és 2020-ban tartott különböző tematikus ülésekre,

 tekintettel az EU és Tunézia közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatandó tárgyalások megnyitásáról szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására[2],

 tekintettel a főképviselő által az Európai Unió nevében tett, 2021. július 27-i nyilatkozatra[3],

 tekintettel Josep Borrellnek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a tuniszi látogatása során tett 2021. szeptember 10-i észrevételeire,

 tekintettel az EU és Tunézia közötti kapcsolatokról szóló, „A megújított partnerségért” című, 2021. június 4-i közös közleményre,

 tekintettel Kaisz Szaíd tunéziai elnök azon határozatára, hogy 2021. július 25-én az alkotmány 80. cikkére hivatkozik,

 tekintettel a kormányfő és a kormánytagok megbízatásának megszüntetéséről szóló, 2021. július 26-i 2021-69. sz. tunéziai elnöki rendeletre, a népképviselők Gyűlése hatáskörének felfüggesztéséről szóló 2021. július 29-i 2021-80. sz. tunéziai elnöki rendeletre, az Népképviseleti Gyűlés hatásköreinek felfüggesztésével kapcsolatos rendkívüli intézkedések meghosszabbításáról szóló, 2021. augusztus 24-i 2021-109. sz. tunéziai elnöki rendeletre, valamint a 2021. szeptember 22-i, 2021-117. sz. tunéziai elnöki rendeletre,

 tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

 tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

 tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezményre,

 tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel 2010 decembere és 2011 januárja között Tunéziában polgári tiltakozásokra került sor a korrupció, a szegénység és a politikai elnyomás ellen (az úgynevezett jázminos forradalom), amely Zine al-Abidine Ben Ali hosszú ideje hivatalban lévő elnököt arra kényszerítette, hogy 2011 januárjában lemondjon; mivel néhány nappal korábban Mohammed Buazizi gyümölcs- és zöldségértékesítő kétségbeesésében felgyújtotta magát, miután a helyi tisztviselők többször is kenőpénzt követeltek és elkobozták áruit, a hatóságok pedig nem voltak hajlandók meghallgatni panaszait; mivel halála az „arab tavasz” néven ismert polgári tiltakozásokat váltott ki a Közel-Keleten és Észak-Afrikában;

B. mivel Tunézia továbbra is az egyetlen olyan ország az arab világban, amely demokratikus átmenetet hajtott végre az arab tavasz óta; mivel a tunéziai átmenet óta a polgárok példátlan politikai jogokat és polgári szabadságjogokat élveznek; mivel egyes újságírókat és bloggereket a becsületsértésről és a rágalmazásról szóló törvények alapján célba vettek és elítéltek; mivel a mindent átható korrupció, a nem megfelelő átmeneti igazságszolgáltatási rendszer, valamint a súlyos gazdasági és biztonsági kihívások továbbra is jelentős akadályt jelentenek Tunézia teljes demokratikus konszolidációja előtt;

C. mivel Tunézia az ország függetlensége óta a legnagyobb gazdasági visszaeséssel néz szembe, és mivel széles körben elterjedt a politikai osztály korrupciójával és az országban tapasztalható tartós gazdasági stagnálással kapcsolatos lakossági elégedetlenség; mivel egy kormányzati felmérés szerint 2020-ban a háztartások egyharmada attól tart, hogy elfogy az élelmiszerük; mivel a Covid19-világjárvány, a turisták elmaradása, az ifjúsági munkanélküliség magas szintje és az infláció tovább fokozta Tunézia gazdasági helyzetének törékenységét; mivel Tunézia nagymértékben függ a külföldi befektetésektől, az idegenforgalomtól és az EU-ba irányuló termékexporttól; mivel az IMF hangsúlyozta, hogy a magánszektor előmozdítása kulcsfontosságú a növekedés fokozása szempontjából, és felszólította Tunéziát, hogy a korrupció, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni jogszabályok hatékony végrehajtása révén erősítse meg a kormányzást;

D. mivel tunéziai fiatalok ezrei hagyták el az ország szegényebb belső régióját, ahol az ifjúsági munkanélküliség jóval meghaladja a 41,7%-os országos átlagot, amely Tuniszban és más part menti városokban tapasztalható; mivel 2020 szeptemberében a nemzeti munkanélküliségi ráta 16,2%-ra ugrott, ami aránytalanul érintette az alacsony képzettségű munkavállalókat, a nőket és a fiatalokat, és táplálta a társadalmi elégedetlenséget; mivel a Covid19-világjárvány kormány általi kezelésével szemben az országban gyakori tiltakozások, ülődemonstrációk és országos sztrájkok alakultak ki, amelyeken különböző politikai csoportokhoz tartozó emberek is részt vesznek;

E. mivel Szaíd elnök független jelölt volt, és 2019-ben választották meg; mivel 2021. július 25-én Szaíd elnök a tunéziai alkotmány 80. cikkére hivatkozott, amely felhatalmazza az elnököt arra, hogy rendkívüli intézkedéseket fogadjon el az államot fenyegető közvetlen veszély kezelése érdekében, és mivel bejelentette Hisám Masísi miniszterelnök felmentését, a parlament határozatlan időszakra történő felfüggesztését, valamennyi parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését és egy új kormány kinevezését; mivel elnöki rendeletei ellentétesek a tunéziai alkotmánnyal, és mivel a közelmúltbeli fejlemények komoly aggályokat vetettek fel az országban a demokratikus átmenet és az alapvető jogok tekintetében; mivel Szaíd elnök döntése a parlament feloszlatására és előrehozott választásokra felszólító országos tiltakozásokat követően született;

F. mivel 2021. szeptember 22-én az elnök kiadta a 2021-117. sz. elnöki rendeletet, amely megerősíti annak elsőrendűségét és az alkotmánnyal szembeni elsőbbségét, és az összes állami hatáskört az elnökre ruházza; mivel Nazsla Buden Romdhant 2021. szeptember 29-én kinevezték miniszterelnöknek; mivel 2021. október 11-én bejelentett egy 10 női miniszterből álló új kormányt, köztük Lajla Dzsafált mint új igazságügyi minisztert és Szihem Bugdiri Nemszeja újbóli pénzügyminiszteri kinevezését; mivel 2021. október 14-én az Ennahda párt „de facto kormányként” hivatkozott az új kormányra, és kijelentette, hogy megalakulása megsértette az alkotmányt; mivel az elnöki rendeletek és a hatáskörök koncentrációja veszélyeztetik az alkotmányban rögzített jogok és szabadságok tiszteletben tartását és biztosítását;

G. mivel Szaíd elnök júliusi intézkedései a nyilvánosság jelentős támogatását élvezték, a civil társadalmi szervezetek azonban figyelmeztettek arra, hogy Tunéziában eltávolodhatnak a demokráciától; mivel azonban a közvélemény és a politikai pártok jelenleg megosztottak, és felvonulásokat szerveznek Szaíd elnök mellett és ellene is; mivel számos helyi és nemzetközi emberi jogi szervezet közös nyilatkozatot adott ki a tunéziai demokrácia helyzetéről; mivel a G7-ek felszólította Tunéziát, hogy térjen vissza az alkotmányos rendhez, és a parlament folytassa tevékenységét;

H. mivel az Ennahda a tunéziai parlament legnagyobb pártja, amely a 217 helyből több mint 50-et birtokol, és a kormány több miniszterét is ő adja; mivel tunéziaiak ezrei vettek részt abban a tiltakozásban, amely a „parlament felszabadítására” szólított fel az Ennahda ellenőrzése alól; mivel a tüntetések során az Ennahda támogatói állítólag azt kiabálták, hogy „le a katonai rezsimmel”, amely egy, korábban az egyiptomi Muzulmán Testvériség által használt szlogen;

I. mivel a tunéziai pártok, civil társadalmi szervezetek és a média az Ennahda párt kivizsgálására szólítottak fel, azzal vádolva a pártot, hogy kapcsolatban áll a terrorizmussal, és követelték, hogy a Muzulmán Testvériséget nyilvánítsák terrorista szervezetnek Tunéziában; mivel a Muzulmán Testvériséget számos arab országban terrorista szervezetnek nyilvánították;

J. mivel Tunézia azon képességét, hogy hatékonyan tudjon reagálni a Covid19-világjárványra, nagymértékben akadályozta az oltóanyagok és az orvosi oxigén hiánya; mivel az EU a Tunéziának nyújtott pénzügyi és fejlesztési segélyek egyik legnagyobb adományozója; mivel az EU és tagállamai 700 000 eurót bocsátottak rendelkezésre az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül, hogy segítsék Tunéziát a Covid19-világjárvány elleni küzdelemben; mivel Tunézia 2011-es demokratikus átmenete óta az EU jelentős pénzügyi támogatást nyújtott számára; mivel 2020-ban a Tunézia rendelkezésére álló különböző uniós pénzügyi eszközök összege 600 millió EUR volt; mivel az EU pénzügyi támogatást nyújt a demokrácia, a jogállamiság, a politikai párbeszéd, a reformok és a médiapluralizmus előmozdítása, a szegénység felszámolása, valamint a demokratikus intézmények, a civil társadalom és a jó kormányzás támogatása érdekében; mivel a 2011-es tunéziai forradalom óta az EU biztonsági támogatást nyújtott, és együttműködött más jelentős adományozókkal Tunézia államháztartásának támogatása érdekében;

K. mivel Tunézia és az EU számos közös biztonsági problémával küzd, és az ország 2001 óta aktívan részt vesz a NATO „Tudomány a békéért és biztonságért” elnevezésű programjában; mivel a NATO és Tunézia közötti együttműködés fő területei a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris védelem, a kibervédelem, valamint a biztonság emberi és társadalmi vonatkozásai;

L. mivel Tunézia alkotmánya garantálja a meggyőződés és a lelkiismeret szabadságát valamennyi vallás, valamint a nem vallásos személyek számára; mivel az istenkáromlás továbbra is ellentétes a törvénnyel, és a kereszténységre áttért személyek gyakran zaklatás és megkülönböztetés áldozatai;

M. mivel Tunézia az EU régóta kiemelt partnere, és a tagállamok ismételten megerősítették a tunéziai demokrácia iránti szilárd elkötelezettségüket; mivel a tunéziai forradalom után az ország tiszteletben tartotta a demokrácia szabályait, és pozitív példának bizonyult a régióban;

1. megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy Tunézia fontos és példaértékű demokratikus partner Észak-Afrikában; hangsúlyozza Tunézia demokratikus vívmányainak fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy fenntartsák nemzeti és regionális stabilitását és biztonságát; felszólít az állami intézmények rendes működéséhez való visszatérésre – beleértve a parlamentáris demokráciához való visszatérést és a parlamenti tevékenység mielőbbi újrakezdését –, valamint az alkotmányos politikához való visszatérésre vonatkozó egyértelmű ütemterv bejelentését;

2. megismétli, hogy meg kell őrizni a jogállamiság, az alkotmány és a jogszabályi keret tiszteletben tartását; felszólít az alkotmány elsődleges jogként történő visszaállítására, és hangsúlyozza, hogy az alkotmány és a politikai rendszer bármilyen módosítására csak magának az alkotmánynak a keretein belül kerülhet sor;

3. hangsúlyozza, hogy a parlament a demokrácia alapvető intézménye, amelyre minden alkotmányos reformhoz szükség van; elítéli Szaíd elnök azon döntését, hogy határozatlan időre felfüggeszti a parlamentet, és úgy véli, hogy az, hogy a parlamenti képviselők nem tudnak fellebbezni az elnöki rendeletek ellen, aggályokat vet fel Tunézia demokratikus átalakulásával kapcsolatban; elismeri, hogy Szaíd elnök rendeletei a Tunéziában évek óta tartó gazdasági stagnálás és politikai bénultság ideje után születtek; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy Szaíd elnök rendeletei kétségbe vonják a tunéziaiak által azon forradalom során elért demokratikus fejlődést, amely a térség több arab országában kiváltotta az arab tavaszt;

4. üdvözli Nazsla Buden Romdhan miniszterelnökké történő szeptember 29-i kinevezését, a minisztertanács október 11-i kinevezését, valamint azt, hogy tíz nőt neveztek ki miniszternek, köztük Lajla Dzsafál igazságügyminisztert, és megújították Szihem Bugdiri Nemszeja pénzügyminiszteri kinevezését;

5. támogatja a tunéziai nép többségének törekvéseit, akik befogadó, virágzó, stabil és demokratikus országban kívánnak élni, amely mentes a korrupciótól, és tiszteletben tartja nemzeti és nemzetközi kötelezettségvállalásait; felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy fokozzák a tunéziai civil társadalommal folytatott párbeszédet; felszólítja a tunéziai hatóságokat, hogy kerüljék el az utazási tilalmakkal és a házi őrizetekkel járó jogbizonytalanságot, és felszólít arra, hogy vessenek véget annak a rendkívül problémás gyakorlatnak, hogy polgári személyeket katonai bíróságok elé állítanak;

6. hangsúlyozza, hogy haladéktalanul stabilizálni kell Tunézia gazdaságát, és strukturális reformok és politikák segítségével le kell küzdeni az országban tapasztalható társadalmi-gazdasági válságot; üdvözli e tekintetben, hogy Buden miniszterelnök prioritásként kezeli a gazdasági fellendülést; megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy támogatja Tunéziát a demokratikus konszolidáció felé vezető úton, valamint a Covid19-világjárvány leküzdésében;

7. hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozás az ország demokratikus előrehaladásától függ, ami elengedhetetlen az ország gazdasági fellendüléséhez; hangsúlyozza, hogy stabil és működőképes intézményekre van szükség az égetően szükséges strukturális reformokhoz, valamint hogy kezelni kell a korrupció és az instabilitás kiváltó okait az országban fennálló helyzet további romlásának megelőzése érdekében; támogatja a Nemzetközi Valutaalap arra irányuló erőfeszítéseit, hogy segítse Tunéziát pénzügyi fellendülésében;

8. sürgeti a tunéziai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a vallás, a meggyőződés és a lelkiismeret szabadságát, és helyezzék hatályon kívül az ország istenkáromlásról szóló törvényeit; aggodalmát fejezi ki azon jelentések miatt, amelyek szerint a kereszténységre áttért személyek gyakran zaklatással és megkülönböztetéssel szembesülnek az országban;

9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Tunéziai Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.

 

 

Utolsó frissítés: 2021. október 20.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat