ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokról
19.10.2021 - (2021/2923(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Bogdan Rzońca, Roberts Zīle, Raffaele Fitto, Johan Van Overtveldt, Adam Bielan, Joachim Stanisław Brudziński, Ryszard Czarnecki, Anna Fotyga, Patryk Jaki, Izabela‑Helena Kloc, Elżbieta Kruk, Zbigniew Kuźmiuk, Beata Mazurek, Andżelika Anna Możdżanowska, Tomasz Piotr Poręba, Elżbieta Rafalska, Jacek Saryusz‑Wolski, Beata Szydło, Dominik Tarczyński, Grzegorz Tobiszowski, Witold Jan Waszczykowski, Jadwiga Wiśniewska, Anna Zalewska
az ECR képviselőcsoport nevében
B9‑0534/2021
Az Európai Parlament állásfoglalása az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokról
Az Európai Parlament,
– tekintettel „Az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások 2022-re” című bizottsági közleménytervezetre,
– tekintettel az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei 2021 utáni kereskedelmi rendszerének kontextusában hozott egyes állami támogatási intézkedésekről szóló, 2020. szeptember 21-i bizottsági közleményre[1],
– tekintettel az uniós állami támogatásokra vonatkozó szabályok bizottsági értékelésére,
– tekintettel az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi támogatásokról szóló, felülvizsgált iránymutatásokról folytatott nyilvános konzultációra,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az éghajlat- és környezetvédelemi, illetve az energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatástervezet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az energetikai és környezetvédelmi állami támogatások összeegyeztethetőnek tekinthetők az egységes piaccal;
B. mivel az EU energia- és éghajlat-politikai célkitűzései példátlan kihívásokat jelentenek rendkívül ambiciózus időkerettel, amelyek hatalmas mértékű köz- és magánberuházásokat tesznek szükségessé;
C. mivel az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokról szóló bizottsági iránymutatásban jelentősen szűkítették az állami támogatásra jogosult ágazatok listáját;
D. mivel az európai vállalkozásoktól a dekarbonizációs folyamat során megkövetelt intézkedések nagy kihívásokkal fognak járni, mint például növekvő energiaköltségeknek, magas megfelelési költségeknek és számos ipari folyamat kiigazításának a kezelése;
E. mivel a kibocsátásáthelyezés kockázata jelentős, ha a vállalatok nem tudják fenntartani versenyképességüket a dekarbonizációra való átállás során;
F. mivel egy szilárd állami támogatási keret jelentősen hozzájárulhat olyan kulcsfontosságú politikai prioritásokhoz, mint a mélyebb és méltányosabb egységes piac, az EU globális versenyképessége és a kevésbé karbonintenzív gazdaságra való átállás;
G. mivel az uniós állami támogatási keretnek összhangban kell állnia és koherensnek kell lennie a jelenlegi uniós vívmányokkal;
H. mivel az uniós foglalkoztatás növekedése és a Covid19-válságból való gazdasági helyreállás veszélybe kerülhet, ha az európai ipari ágazat nem tudja fenntartani versenyképességét;
I. mivel az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatának kinyilvánított célja, hogy lehetővé tegye az iránymutatások hatályának kiterjesztését új területekre és technológiákra, valamint biztosítsa a vonatkozó uniós környezetvédelmi és energiaügyi jogszabályokkal való összhangot és koherenciát;
J. mivel a Bizottság nagymértékben támaszkodik a kereskedelmi intenzitásra és az energiaintenzitásra annak meghatározása érdekében, hogy mely ágazatok jogosultak állami támogatásra;
K. mivel az energiahatékony és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások a beruházási kockázat minimalizálása érdekében gazdasági kiszámíthatóságot igényelnek;
1. úgy véli, hogy a kevésbé karbonintenzív gazdasági modellre való átálláshoz jelentős beruházásokra van szükség mind a magán-, mind a közszektor részéről;
2. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet azokra az ágazatokra, amelyek sok más iparágtól, valamint az EU társadalmi és gazdasági értékláncától függenek, különösen a magas energiaköltségek és az intenzív nemzetközi verseny által sújtott ágazatokat; úgy véli, hogy az ilyen ágazatok bizonyos fokú állami támogatásra szorulnak ahhoz, hogy az éghajlatváltozást olyan mód éljék meg, hogy elkerülhető legyen a kibocsátásáthelyezés;
3. úgy véli, hogy túl sok ilyen ágazatnak az állami támogatásra való jogosultságból történő – többek között az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerére vonatkozó, állami támogatásokra vonatkozó felülvizsgált iránymutatások miatti – kizárása veszélybe sodorhatja az EU nemzetközi versenyképességét;
4. megjegyzi, hogy a kevésbé karbonintenzív modellre való átállás által megkívánt technológiai változás fényében az állami támogatási szabályoknak bizonyos fokú rugalmasságot is magukban kell foglalniuk;
5. üdvözli az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások hatályának olyan új területekre való kiterjesztésére irányuló általános célkitűzéseket, mint a tiszta mobilitás, a rugalmasság növelése és a jelenlegi szabályok egyszerűsítése; sajnálja azonban, hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások tervezetének egyes elemei jelentősen elmaradnak a kitűzött céltól; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelőbben kezelje az európai vállalatokkal szemben támasztott jelentős igényeket a kevésbé karbonintenzív gazdaságra való átállás során;
6. hangsúlyozza, hogy az EU éghajlat-politikai törekvéseinek fényében inkább több, mint kevesebb ágazat igényelhet állami támogatást; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az új iránymutatásokba foglaljon bele több ágazatot az állami támogatásra való jogosultság tekintetében, elkerülve ugyanakkor a túlzott bizonyítási terhet, a bürokráciát és a bizonytalanságot;
7. felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatás pozitív hatásainak és a versenyre gyakorolt negatív hatásoknak a mérlegelésekor vegye figyelembe az objektív környezetvédelmi normákat;
8. rámutat arra, hogy az, hogy a Bizottság nagymértékben támaszkodik a kereskedelmi intenzitás mértékére az állami támogatásra való jogosultság meghatározása során, nem feltétlenül veszi kellőképpen figyelembe a helyettesítő hatásokat, az ellátási láncok összetettségét és a külföldi verseny veszélyét, amely még nem valósult meg, de még mindig figyelembe veszik az európai vállalkozások gazdasági döntéshozatalában; komoly kétségeinek ad hangot a kereskedelmi intenzitására vonatkozó követelmény általános növekedésével kapcsolatban, amely az állami támogatásra való jogosultság előfeltétele;
9. hangsúlyozza, hogy a rendkívül szennyező fosszilistüzelőanyag-projektek fokozatos kivezetését az új, kevésbé karbonintenzív technológiák támogatási lehetőségeinek kell kísérniük; felhívja a Bizottságot, hogy rugalmasabban értékelje az atomenergia, a hidrogén, a fejlett bioüzemanyagok és a földgáz használatához nyújtott állami támogatásokat, amennyiben azok a fokozottabban karbonintenzív technológiák helyébe lépnek;
10. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a jogbiztonságot a korábbi állami támogatási rendszer keretében már jóváhagyott támogatási rendszerek tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy kellően hosszú időszakra engedélyezze a támogatási programokat, figyelembe véve a vonatkozó projektek tervezési és fejlesztési időkereteit;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.
- [1] HL C 317., 2020.9.25., 5. o.