ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokról
19.10.2021 - (2021/2923(RSP))
benyújtva az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Jutta Paulus, Claude Gruffat
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
B9-0538/2021
Az Európai Parlament állásfoglalása az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokról
Az Európai Parlament,
– tekintettel „Az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások 2022-re” című bizottsági közleménytervezetre,
– tekintettel „Az emelkedő energiaárak kezelése: a cselekvés és a támogatás eszköztára” című, 2021. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2021)0660),
– tekintettel „Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében” című, 2020. szeptember 17-i bizottsági közleményre (COM(2020)0562),
– tekintettel az „Európai épületkorszerűsítési program – épületeink környezetbarátabbá tétele, munkahelyteremtés, javuló életminőség” című, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0662),
– tekintettel „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),
– tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP 21) elfogadott Párizsi Megállapodásra és a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban, Franciaországban megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11),
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére, amely kimondja, hogy az Unió belső piacának Európa fenntartható fejlődéséért kell munkálkodnia, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. és 11. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 37. cikkére, amelyek a környezet és az emberi egészség védelmének az uniós politikák meghatározásába és végrehajtásába történő integrálását írják elő,
– tekintettel a Bizottság „»Irány az 55%!«: Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében” című, 2021. július 14-i közleményére (COM(2021)0550),
_ tekintettel „Az energiahatékonyság elsődlegességéről: az elvektől a gyakorlatig” című, 2021. szeptember 28-i bizottsági ajánlásra és az ahhoz csatolt iránymutatásokra (C(2021)7014),
– tekintettel az uniós állami támogatásokra vonatkozó szabályok bizottsági értékelésére,
– tekintettel az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó felülvizsgált iránymutatásokról folytatott nyilvános konzultációra,
– tekintettel az általános csoportmentességi rendelet célzott felülvizsgálatáról, valamint a zöld és digitális átállást előmozdító állami támogatásokra vonatkozó felülvizsgált szabályokról folytatott nyilvános konzultációra,
– tekintettel a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1] (megújulóenergia-irányelv),
– tekintettel az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2002 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2] (energiahatékonysági irányelv),
– tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],
– tekintettel a villamos energia belső piacáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],
– tekintettel az energiarendszerek integrációjára vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására[5],
– tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2021/1119 rendeletre[6] (európai klímarendelet),
– tekintettel a „2020. évi jelentés a versenypolitikáról” című, 2021. július 7-i bizottsági jelentésre (COM(2021)0373),
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak összhangban kell lenniük a zöld átállással, valamint az Unió éghajlatváltozással, energiával, körforgásossággal, szennyezőanyag-mentességgel és biológiai sokféleséggel kapcsolatos céljaival és törekvéseivel;
B. mivel a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló jelenlegi iránymutatások 2021. december 31-én hatályukat vesztik;
C. mivel a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatások széles körű és átfogó felülvizsgálatára van szükség ahhoz, hogy azok teljes mértékben összhangba kerüljenek a zöld megállapodással, a Párizsi Megállapodással, valamint a 2030-as és 2050-es éghajlat-politikai célokkal;
D. mivel szilárd és átlátható állami támogatási keretre van szükség a versenypiacok fenntartásához, valamint az aránytalan és indokolatlan piaci torzulások elkerüléséhez;
E. mivel a környezetvédelemi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatások meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az energetikai és környezetvédelmi állami támogatások összeegyeztethetőnek tekinthetők az egységes piaccal;
F. mivel az EU ambiciózus energia- és éghajlat-politikai célkitűzései példátlan kihívásokat jelentenek, amelyek hatalmas mértékű köz- és magánberuházásokat tesznek szükségessé; mivel e téren a tétlenség költségesebb lenne, hiszen az ökológiai átállást célzó beruházások kudarcának vagy késedelmének költségei 2050-re akár a GDP 5,6%-át is elérhetik az EU-ban;
G. mivel az európai zöld megállapodásról szóló közlemény kifejezetten előírja, hogy az állami támogatási szabályokat felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy tükrözzék az európai zöld megállapodás célkitűzéseit, támogassák a klímasemlegességre történő, 2050-ig megvalósítandó költséghatékony átállást, és elősegítsék a fosszilis tüzelőanyagok – különösen a legszennyezőbb tüzelőanyagok – fokozatos kivezetését, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva a belső piacon;
H. mivel az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló, 2022. évi bizottsági iránymutatás-tervezetben szűkítették az állami támogatásra jogosult energiaigényes ágazatok listáját; mivel az állami támogatásra jogosult energiaigényes felhasználók számát továbbra is korlátozni kell, és idővel fokozatosan meg kell szüntetni annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatására lehessen fenntartani a teljes finanszírozást, és elkerülhetők legyenek a kisebb fogyasztókra a és háztartásokra nehezedő többletköltségek, különösen az ingadozó energiaárak jelenlegi összefüggésében, végső soron megakadályozva a megújuló energia lakossági elfogadottságának csökkenését;
I. mivel az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó jelenlegi iránymutatások kizárják a regionális sajátosságokon és elosztáson alapuló differenciált megközelítést, ami a heterogén természeti adottságokkal rendelkező tagállamokban lassítja a megújuló energia szükséges elterjedését vidéken;
J. mivel a Bizottság 2021. június 7-én célzott nyilvános konzultációt indított, és közzétette „Az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások 2022-re” című közlemény tervezetét; mivel a konzultációs időszak 2021. augusztus 2-án véget ért;
K. mivel a Bizottság kijelentette, hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatának két fő mozgatórugója az iránymutatások hatályának kiterjesztése új területekre és minden olyan technológiára, amely képes megvalósítani az európai zöld megállapodást, valamint a nagyobb rugalmasság az összeegyeztethetőségi szabályok terén; mivel alapvető fontosságú az összes vonatkozó uniós környezetvédelmi és energiaügyi jogszabályhoz és általában az uniós vívmányokhoz való igazodás és az azokkal való összhang;
L. mivel annak érdekében, hogy az EU felelős pályára álljon ahhoz, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon, az EU úgy döntött, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkenti üvegházhatásúgáz-kibocsátását, és a Bizottság javaslatot tett valamennyi vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai jogszabály ennek megfelelő összehangolására, az „Irány az 55%!” csomag részeként javasolva többek között a megújuló energiaforrások arányának legalább 40%-os növelését, valamint az energiahatékonyság legalább 36%-os növelését 2030-ig;
M. mivel a Bizottság kijelentette, hogy csak az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések önmagukban 350 milliárd euró összegű további éves beruházást tesznek szükségessé;
N. mivel az állami támogatásokra és különösen az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi támogatásokra vonatkozó szabályoknak még közvetett módon sem szabad támogatniuk a fosszilis tüzelőanyagokat vagy az atomenergiát, nem okozhatnak bezártsági hatást az üvegházhatásúgáz-kibocsátások tekintetében, és nem is járulhatnak hozzá ilyen hatáshoz, illetve nem járulhatnak hozzá meg nem térülő eszközök létrehozásához;
O. mivel az állami támogatási szabályoknak az energiahatékonyság elsődlegességének elvét kell szolgálniuk, amelyet a tagállamok az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelettel[7] összhangban kötelesek alkalmazni energetikai tervezési, szakpolitikai és beruházási döntéseik során;
P. mivel a korszerűsített állami támogatási szabályoknak időtállónak kell lenniük, és ezért azokat rendszeresen nyomon kell követni és felül kell vizsgálni;
Q. mivel az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokban szereplő, az állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatának hozzá kell járulnia a méltányos átálláshoz, és ezért célkitűzéseiben – többek között a pályázati mechanizmusra vonatkozó iránymutatásokban – figyelembe kell vennie a szociális szempontokat az aránytalan és nem kívánt szociális következmények és egyenlőtlenségek leküzdése érdekében, szem előtt tartva, hogy 30 millió ember vagyis az EU lakosságának 6,9%-a él energiaszegénységben, és e téren jelentős különbségek vannak a tagállamok között;
1. üdvözli az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokról szóló bizottsági közleménytervezetet és a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megerősítse a 2014. évi iránymutatásokat és törekedjen a magasabb szintű környezetvédelem elérésére, ami magában foglalja az energiaágazat ökológiai átállását is; üdvözli, hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokról szóló tervezetben nagyobb hangsúlyt kap az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, és hangsúlyozza, hogy ennek együtt kell járnia a környezetvédelemmel és az egészségvédelemmel;
2. emlékeztet az uniós éghajlat-politikai jogszabályokban meghatározott uniós éghajlat-politikai célkitűzésre, amely szerint 2030-ig legalább 55%-kal csökkenteni kell a kibocsátásokat, valamint arra a célkitűzésre, hogy legkésőbb 2050-ig megvalósuljon a klímasemlegesség; elismeri, hogy jelenleg számos éghajlat- és energiapolitikai jogszabály felülvizsgálat alatt áll annak érdekében, hogy összhangba kerüljenek ezekkel a célokkal, és hogy a megújuló energiára vonatkozóan 2030-ra javasolt cél jelenleg „legalább 40%”, az energiahatékonyságra vonatkozóan pedig „legalább 36%”; rámutat, hogy a klímasemleges gazdasági modellre való átálláshoz jelentős beruházásokra van szükség mind a magán-, mind a közszektor részéről; hangsúlyozza, hogy a tétlenség költsége egyértelműen magasabb, mint az uniós éghajlat- és energiapolitikai törekvések megvalósításának költségei;
3. fenntartja, hogy a környezeti szempontból fenntartható állami támogatás kulcsfontosságú az EU éghajlat-politikai, energiaügyi és környezetvédelmi célkitűzéseinek eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak egyértelműen jeleznie kell, hogy minden támogatásnak összeegyeztethetőnek kell lennie a Párizsi Megállapodással, valamint az EU zöld átállással összefüggő és szociális célkitűzéseivel;
4. komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokról szóló tervezet és az általános csoportmentességi rendelet tervezete továbbra is lehetővé tenné a fosszilis tüzelőanyagok állami támogatását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a különböző támogatási kategóriákat annak kizárása érdekében, hogy a tagállamok közvetlen vagy közvetett támogatást nyújtsanak a fosszilis tüzelőanyagokhoz;
5. hangsúlyozza, hogy az éghajlatvédelem, a környezetvédelem és az energia területén nyújtott állami támogatás kulcsfontosságú középtávú eszköz az energiaárak fosszilis gáz miatti emelkedésének kezelésére, különösen az energiahatékonysági intézkedések és a fenntartható megújuló energiaforrások támogatása révén; úgy véli, hogy az energiahatékonysági politikák és intézkedések – különösen az épületekben – elengedhetetlenek az energiaszegénység felszámolásához, és ezért azoknak elsősorban a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeire kell irányulniuk; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások tervezetében az „épületek energetikai és környezeti teljesítményének javítására” vonatkozó támogatási kategória nem elég ambiciózus, mivel csak kisebb felújításokat irányoz elő; felhívja a Bizottságot, hogy növelje az épületek primérenergia-igényének legalább 40%-kal való csökkentésére vonatkozó alapvető követelményt, ami az építőiparban a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez szükséges minimumszint;
6. hangsúlyozza, hogy az új állami támogatási keretben érvényesíteni kell az éghajlattal, a környezetvédelemmel, a szennyezőanyag-mentességgel, a biológiai sokféleséggel és az energiával kapcsolatos uniós jogszabályokat és politikákat, biztosítva ugyanakkor, hogy azok naprakészek maradjanak, és összhangban álljanak a jelenleg felülvizsgálat alatt álló, aktualizált éghajlat- és energiapolitikai kerettel;
7. kiemeli, hogy ha az „Irány az 55%!” intézkedéscsomaggal és a zöld megállapodással összhangban nem állapítanak meg szigorú állami támogatási szabályokat, az negatív következményekkel járhat az európai ipar versenyképességére és fenntarthatóságára nézve, veszélybe sodorhatja a munkahelyteremtést és az EU gazdasági fellendülését, és végső soron alááshatja az uniós éghajlat-politikai menetrend hatékonyságát;
8. üdvözli az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások hatályának olyan új területekre való kiterjesztésére irányuló általános célkitűzéseket, mint a tiszta mobilitás, a rugalmasság növelése és a jelenlegi szabályok egyszerűsítése; megjegyzi azonban, hogy nagyobb ambícióra van szükség az éghajlatvédelemhez, a környezetvédelemhez, a megújuló energiához és az energiahatékonysághoz nyújtott állami támogatások tekintetében, és hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások által bevezetett új fogalmakhoz egyértelmű fogalommeghatározásokra és értékelési módszerekre van szükség;
9. hangsúlyozza, hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásoknak megfelelően támogatniuk kell az európai vállalatok ökológiai átalakulását a karbonsemleges gazdaságra való átállás során, miközben biztosítaniuk kell a Covid19-válságból való kilábalást, az EU-n belüli munkahelyteremtést és a versenyképességet;
10. hangsúlyozza, hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások célja annak tisztázása, hogy a tagállamok miként ösztönözhetik a szén-, tőzeg- és olajpala-tevékenységek mihamarabbi beszüntetését; úgy véli azonban, hogy ezt a támogatási kategóriát jelentősen javítani kell, például az alábbiak révén:
i) egyértelmű biztosítékok bevezetése a fosszilis tüzelőanyagok és a kapcsolódó tevékenységek fokozatos megszüntetése érdekében, figyelembe véve a múltbeli közvetlen és közvetett támogatásokat, a telephelyek bezárás utáni átalakításával kapcsolatos vállalati felelősséget, valamint általában a „szennyező fizet” elv szerinti összes kötelezettséget, amelyekért nem szabad állami támogatással fizetni; ezek a biztosítékok elérhetők például kötelező lezárási időpontok, a támogatás lezárására vonatkozó rendszer záró dátumának és/vagy a támogatás fokozatos megszüntetésének előírásával;
ii) holisztikus hatásvizsgálat benyújtásának, és az energiahatékony alternatívákkal, illetve – amennyiben ilyenek nincsenek – a fennmaradó energiaszükséglet fenntarthatóbb megújuló energiaforrásokkal való pótlásával történő összehasonlításának megkövetelése annak bizonyítása érdekében, hogy az állami támogatást a megújuló energián alapuló legköltséghatékonyabb, legenergiahatékonyabb és leghosszabb távú, fenntartható megoldáshoz nyújtsák, összhangban a legújabb tudományos ismeretekkel és a zöld megállapodás célkitűzéseivel, különös tekintettel az energiahatékonyságra és a megújuló energiára vonatkozó célkitűzésekre;
iii) annak meghatározása, hogy milyen „további költségek” támogathatók a nyereséges tevékenységek felszámolását elősegítő állami támogatásból, ahogy az a versenyképtelen tevékenységek bezárását elősegítő állami támogatás esetében is elő volt írva;
iv) átláthatóság megkövetelése a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos tevékenységek leállítási terveiben és az ezzel összefüggésben nyújtott támogatásokban;
11. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az EU 2050-re klímasemlegessé válhasson, az energiahatékonysági intézkedések és a fenntartható megújulóenergia-technológiák azonnali és tömeges alkalmazására van szükség; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságba és a megújuló energiába történő állami beruházások hosszú távon nemcsak csökkentik a kibocsátást, hanem csökkentik és stabilizálják az energiaárakat is, ezáltal több rendelkezésre álló jövedelmet szabadítanak fel, és végső soron erősítik az EU jólétét és energiabiztonságát; aggodalommal állapítja meg, hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások tervezete törli a megújuló energiák támogatására szánt támogatási kategóriát, és az állami támogatásokért versenyezteti azokat más alacsony szén-dioxid-kibocsátású, így fosszilis alapú megoldásokkal; ezért kéri, hogy az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó végleges iránymutatások tartalmazzanak egy, a megújuló energiák támogatásáról szóló külön fejezetet, és hangsúlyozza, hogy a technológiaspecifikus támogatási rendszereknek főszabálynak, nem pedig kivételnek kell lenniük, és biztosítaniuk kell a regionálisan differenciált támogatási szintek lehetőségét a megújuló energiák regionális szintű diverzifikálásának és költséghatékony rendszerintegrációjának lehetővé tétele érdekében; kéri, hogy a megújulóenergia-irányelvvel összhangban hozzanak létre külön fejezetet, amely külön rendelkezéseket tartalmaz a mindenféle méretű megújulóenergia-közösségek és a kisebb szereplők támogatására, beleértve a kötelező árverés alóli mentességet és/vagy az árverés alóli mentesség küszöbértékeinek jelentős növelését, vagy ennek hiányában legalább a 2014. évi környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás szerinti szinten tartásukat;
12. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a megújuló energia termelő-fogyasztói, az aktív fogyasztók, a helyi energiaközösségek és a megújulóenergia-közösségek jogainak végrehajtását, amint azt a „Tiszta energia minden európainak” csomag rögzíti; aggodalommal állapítja meg, hogy számos tagállam még nem ültette át nemzeti jogába ezeket a jogokat a decentralizált, demokratizált, rendkívül energiahatékony és teljes mértékben megújuló energiarendszer biztosítása érdekében;
13. hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló hatékony villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 15%-os célkitűzés elérése, a szűk nemzeti keresztmetszetek megszüntetése, a megújulóenergia-tárolási kapacitás növelése, valamint az átviteli és elosztási hálózatok intelligensebbé tétele a határokon átnyúló energiahálózatok összekapcsolásának további kulcsfontosságú módjai, amelyekre szükség van az energiaellátás biztonságának növeléséhez, a volatilitás csökkentéséhez és az EU energetikai autonómiájának előmozdításához;
14. kitart amellett, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak kellőképpen hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy elősegítsék az új kibocsátásmentes, körforgásos és fenntartható megoldások integrálását valamennyi, de különösen a nehezen csökkenthető ágazatokban;
15. kéri, hogy az energiahierarchia elveit építsék be az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokba, amelyek szerint elsőbbséget élvez az energiatakarékosság és -hatékonyság, ezt követi a megújuló energiaforrások közvetlen villamosítása és a megújuló hő fokozott felhasználása, végül pedig a fenntartható megújuló energián alapuló tüzelőanyagok vagy gázok használata csak olyan alkalmazások esetében, amelyek átállásukhoz nem rendelkeznek más alternatívával; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az energiaigényes felhasználók által fizetendő villamosenergia-illetékek csökkentése formájában nyújtott támogatást is, biztosítva, hogy ez a támogatás az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba történő tényleges beruházásokhoz kapcsolódjon;
16. aggodalmát fejezi ki az energiaigényes felhasználókat terhelő villamosenergia-illetékek csökkentése formájában nyújtott támogatásra alkalmazott laza uniós feltételek miatt, különösen az energiahatékonyságba és az ipari folyamatokhoz szükséges megújuló energiákba történő tényleges beruházásokkal kapcsolatos követelmények hiánya miatt, valamint amiatt, hogy a támogatható energiaigényes felhasználókra vonatkozó beruházási követelmények nem kumulatívak; emlékeztet a Bizottságnak a kibocsátáskereskedelmi rendszerre (ETS) vonatkozó, a 2022 utáni állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokról szóló hatásvizsgálatában szereplő azon megállapítására, hogy nincs bizonyíték arra, hogy az energiaigényes iparágak esetében fennállna a kibocsátásáthelyezés kockázata; ezért úgy véli, hogy a villamosenergia-illetékek csökkentése formájában nyújtott támogatás indokolatlan, ráadásul tisztességtelen a kisvállalkozásokkal és a háztartásokkal szemben; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy fokozatosan szüntesse meg az ilyen támogatásra való jogosultságot;
17. felhívja a Bizottságot, hogy nevesítve építse be az energiahatékonyság elsődlegességének elvét az éghajlatvédelmi, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokba, különösen az alábbiak révén:
i) az elvet elsődleges kiindulási alapként alkalmazva annak értékeléséhez, hogy szükség van-e az energiaágazatban egy adott intézkedésre, különösen az energiatermelésre irányuló támogatási intézkedések (4.1. szakasz), az ellátásbiztonsághoz nyújtott támogatás, különösen a kapacitás-ellentételezési mechanizmusok (4.8. szakasz) és az energetikai infrastruktúrához nyújtott támogatás (4.9. szakasz) tekintetében;
ii) az elvet beépítve az intézkedések indokoltságába az energiahatékonysági programok (pl. az első támogatási kategória technológiaspecifikus pályázati eljárásai – 4.1. szakasz) és az épületek energiahatékonyságának és környezeti teljesítményének javítása (4.2. szakasz) vagy a távfűtés/távhűtés (4.10. szakasz) tekintetében;
18. hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokra vonatkozó európai szabályoknak egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítaniuk a tagállamok között, mivel nem minden tagállam tud majd ugyanolyan szintű támogatást nyújtani vállalkozásai számára, ami a piac torzulásának, széttöredezésének és az országok közötti nagyobb eltéréseknek a kockázatát hordozza magában, ami további társadalmi egyenlőtlenségeket eredményezne a belső piacon;
19. megjegyzi, hogy az energiahatékony és megújuló technológiákba történő beruházások a beruházási kockázatok minimalizálása érdekében gazdasági kiszámíthatóságot igényelnek; felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó jogszabályokban meghatározott rendelkezésekkel összhangban kellően hosszú időszakra engedélyezze a támogatási programokat, figyelembe véve a vonatkozó projektek tervezési és fejlesztési időkereteit;
20. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a jogbiztonságot a korábbi állami támogatási rendszer keretében már jóváhagyott támogatási rendszerek tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy az új iránymutatásokba foglaljon bele egy felülvizsgálati mechanizmust annak érdekében, hogy biztosítsa az összhangot és a koherenciát a végleges jogalkotási aktusokkal és az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag végrehajtási jogi aktusaival;
21. felhívja a Bizottságot, hogy az új iránymutatásokban a bürokrácia és a bizonytalanság elkerülése érdekében ne tegye túl magasra a bizonyítási és indokolási teher szintjét, mivel ez akadályozná a zöld megállapodás szakpolitikai célkitűzései és a 2030-as csökkentési célok elérését;
22. hangsúlyozza, hogy a fenntartható átmenettel összefüggésben kulcsfontosságú a fenntartható és minőségi munkahelyek megőrzése és létrehozása; emlékeztet arra, hogy a meg nem térülő eszközök elértéktelenedett infrastruktúrát és munkahelyeket jelentenek, és hogy a képzési és oktatási programoknak a zöld megállapodás célkitűzéseivel összhangban kell fejleszteniük a készségeket és a szakmai tudást;
23. aggodalmát fejezi ki a Bizottság és a tagállamok közötti, a nemzeti állami támogatási intézkedések bejelentésével és jóváhagyásával kapcsolatos információcsere átláthatóságának hiánya, valamint a nemzeti állami támogatási intézkedések uniós környezetvédelmi, biodiverzitási és éghajlatvédelmi célkitűzéseknek és jogszabályoknak való megfelelésének értékelésére használt kritériumok tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel, többek között azáltal, hogy közzéteszi az állami támogatások nyilvántartásában az eljárási lépések ütemezését, a bejelentést megelőző határozatot, valamint a tagállamoknak címzett leveleket, amennyiben a javasolt intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak, ezzel javítja a tagállamok által az állami támogatások bejelentésére használt sablonokat, valamint a Bizottság megfelelőség-értékelését;
24. emlékeztet arra, hogy az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága (ACCC) az ACCC/C/2015/128. sz. ügyben 2021. március 17-én elfogadott megállapításaiban rámutatott, hogy az EU nem felel meg az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) és (4) bekezdésének, mivel a civil társadalom jelenleg nem támadhatja meg a Bizottság által az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése alapján hozott, állami támogatásokra vonatkozó határozatokat, amelyek sérthetik az uniós környezetvédelmi jogot; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat az EU környezeti igazságossággal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségei mellett; felszólít különösen arra, hogy az Aarhusi Egyezmény részes feleinek 2021. október 18–20-i hetedik ülésén hivatalosan hagyják jóvá az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottságának a megfelelésért felelős szerv függetlenségére és legitimitására vonatkozó megállapításait; ösztönzi a Bizottságot, hogy teljesítse a felülvizsgált aarhusi rendelethez csatolt nyilatkozatban tett azon kötelezettségvállalását, hogy 2022 végéig értékeli az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága megállapításainak kezelésére rendelkezésre álló lehetőségeket, és adott esetben 2023 végéig terjesszen elő intézkedéseket;
25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.