Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0587/2021Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0587/2021
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY MeToo és zaklatás – következmények az uniós intézményekben

10.12.2021 - (2021/2986(RSP))

a B9‑0000/2021. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján

Evelyn Regner
a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében


Eljárás : 2021/2986(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0587/2021
Előterjesztett szövegek :
B9-0587/2021
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B9‑0587/2021

Az Európai Parlament állásfoglalása: MeToo és zaklatás – következmények az uniós intézményekben

(2021/2986(RSP))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8., 10. és 19. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikkére,

– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek az erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló egyezményére (190. sz.),

– tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére (isztambuli egyezmény), amelyet 2014. augusztus 1-jén lépett hatályba,

– tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1],

– tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

– tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására[2],

–  tekintettel az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[3],

– tekintettel az Európai Parlament 2021. évi pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2020. május 14-i állásfoglalására[4],

– tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására[5],

– tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására[6],

– tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által közzétett, a nemek közötti egyenlőség mutatójáról szóló, 2020. évi jelentésre,

– tekintettel az európai ombudsman „A munkahelyi méltóság az uniós intézményekben és ügynökségekben” című, 2018. december 17-i jelentésére,

– tekintettel eljárási szabályzatának „Az európai parlamenti képviselők feladataik ellátása során tanúsított megfelelő magatartásáról szóló kódex” című, II. mellékletére,

– tekintettel Jogi Szolgálatának 2021. november 18-i, SJ-0328/21 (D(2021)24350) véleményére,

– tekintettel a Bizottsághoz intézett, „MeToo és zaklatás – következmények az uniós intézmények” című kérdésre (O-XXXXXX/2021 – B9‑0000/2021),

– tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság állásfoglalási indítványára,

A. mivel a nemek közötti egyenlőség az Unió alapvető értéke, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke is rögzít; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a szerződésekben és az Alapjogi Chartában rögzített alapvető jog;

B. mivel a szexuális zaklatás az uniós jogszabályok értelmében[7] a „szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt”; mivel a szexuális zaklatás a nők és lányok elleni erőszak egyik formája és a nemi alapú megkülönböztetés szélsőséges formája, amely aránytalanul sújtja a nőket és lányokat; mivel a nemi alapú erőszak a hatalom nők és férfiak közötti egyenlőtlen elosztásában, a szexizmusban és a nemi sztereotípiákban gyökerezik, amelyek a férfiak által a nők felett gyakorolt erőfölényhez és a nők megkülönböztetéséhez vezettek; mivel a szexuális zaklatás áldozatainak mintegy 90%-a nő, és megközelítőleg 10%-a férfi;

C. mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014. március 3-i jelentése szerint felnőtt életében minden harmadik nőt érte már fizikai vagy szexuális erőszak; mivel az Unióban a nők 55%-át érte már szexuális zaklatás; mivel az Unión belüli áldozatok 32%-a szerint az elkövető egy felettes, kolléga vagy ügyfél volt; mivel a képesítést igénylő vagy felsővezetői posztokon lévő nők 75%-át érte már szexuális zaklatás; mivel a szolgáltató ágazatban foglalkoztatott nők 61%-át érte már szexuális zaklatás;

D. mivel az internetes zaklatás – a nemi alapú online erőszak egyéb formáihoz hasonlóan – egyre gyakoribbá vált; mivel a nemi alapú online erőszakról szóló európai hozzáadott érték értékelés[8] becslései szerint az EU-ban a nők 4-7%-át érte internetes zaklatás a felmérést megelőző 12 hónapban;

E. mivel a MeToo mozgalom három évét követően sem történt elegendő előrelépés a szexuális zaklatás ügyének kezelése terén, és még sok tennivaló van az uniós intézményekben és azokon kívül is;

F. mivel a kutatások azt mutatják, hogy a zaklatás sokkal elterjedtebb, mint azt általában gondolják, és lényegesen alacsonyabb számban jelentik be[9]; mivel a zaklatás gyakran a nemi alapú megkülönböztetés mellett a megkülönböztetés egyéb formáihoz is kapcsolódik, amit metszetszemléletű megközelítéssel és minden szempontot figyelembe véve kell kezelni;

G. mivel a munkahelyen elkövetett szexuális erőszak és zaklatás egészségügyi és biztonsági kérdés, amit ekképpen kell kezelni és megelőzni;

H. mivel a szexuális zaklatás áldozatai gyakran a Parlament legkiszolgáltatottabb pozícióit betöltő alkalmazottai, köztük fiatal szakemberek, gyakornokok, akkreditált parlamenti asszisztensek és szerződéses alkalmazottak;

I. mivel a szexuális zaklatás alacsony szintű bejelentésének egyik oka a tudatosság hiánya, amely néha a probléma súlyosságának gyenge ismeretén, az áldozatokat támogató csatornákkal kapcsolatos ismeretek hiányán vagy a kérdés érzékenységének érzékelésén, illetve a viktimizációtól vagy a munkahely elvesztésétől való félelemen alapul;

J. mivel a MeToo mozgalom arra késztette az uniós intézményeket, hogy megtervezzék és elkezdjék belső szabályaik és eljárásaik kiigazítását a zaklatás jobb azonosítása, leküzdése és szankcionálása érdekében;

K. mivel továbbra is elő kell mozdítani és tovább kell erősíteni a nemek közötti egyenlőséget és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének megvalósítását az EU-ban, többek között az intézmények vezetői pozícióiban is[10];

L. mivel a visszaélést bejelentő személyek kulcsszerepet játszanak a szexuális és pszichológiai zaklatás, a hűtlen kezelés és a munkahelyi megkülönböztetés feltárásában;

M. mivel korábbi állásfoglalásaiban a Parlament számos intézkedést szorgalmazott a zéró tolerancia mint norma biztosítása érdekében, de ezek közül csak néhányat hajtottak végre teljes mértékben az EU-ban a szexuális zaklatás és bántalmazás elleni küzdelemről szóló állásfoglalásában megfogalmazott kérésekkel összhangban, ezért azokat nyomon kell követni;

N. mivel a Covid19-világjárvány és az Európai Parlament által a világjárvány során bevezetett új munkamódszerek csökkenthetik a fizikai zaklatás valószínűségét, ugyanakkor megnehezítették a zaklatás áldozatai számára, hogy jelentsék panaszaikat, és egy tanácsadóhoz forduljanak iránymutatásért és támogatásért;

Általános megjegyzések

1. határozottan elítéli a nemi alapú erőszak minden formáját, beleértve a szexuális erőszakot és a zaklatás minden formáját, különösen a szexuális zaklatást; határozottan megerősíti a nemi alapú erőszak elleni küzdelem iránti, korábban kinyilvánított elkötelezettségét, valamint azt a meggyőződését, hogy a nemi alapú erőszak felszámolásának legjobb módja egy olyan átfogó irányelv, amely annak valamennyi formáját lefedi; ismételten felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul fejezze be az isztambuli egyezmény Unió általi megerősítését, széles körű, korlátozás nélküli csatlakozás alapján;

2. hangsúlyozza, hogy a munkahelyi zaklatás – és különösen a szexuális zaklatás – az emberi jogok megsértésének minősül, és súlyos támadást jelent egy személy pszichológiai és fizikai egészsége ellen, amely hatására nem érzik magukat biztonságban a munkahelyen, és egyes esetekben megakadályozza őket a munkájuk elvégzésében; megjegyzi, hogy a nők sokkal nagyobb valószínűséggel vannak kitéve szexuális zaklatásnak, mint a férfiak;

3. hangsúlyozza, hogy a biztonságos munkakörnyezet megteremtésének kulcstényezője a megelőzés, amelyet tájékoztatás, figyelemfelkeltés és a zéró zaklatásra vonatkozó kampányok és politikák előmozdítása révén kell elérni, ugyanakkor formális és informális struktúrákat kell kiépíteni a zaklatási kérdések, különösen a szexuális zaklatás kérdéseinek kezelésére, valamint az áldozatoknak nyújtott tanácsadásra és pszichológiai segítségnyújtásra, illetve a rendőrségi kapcsolatok és a jogorvoslat nyújtóinak történő továbbirányítás kapcsán nyújtott tanácsadásra;

4. elismerését fejezi ki a Parlament által a MeToo kampány során tett erőfeszítésekért, amelyek hozzájárulnak a hallgatás megtöréséhez, és felhívják a figyelmet arra, hogy valamennyi alkalmazott számára jobb munkakörülményeket kell biztosítani;

Zéró tolerancia biztosítása a zaklatással szemben, amely a Parlament nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikájának fontos eleme

5. úgy véli, hogy a zéró zaklatásra vonatkozó politika bevezetése érdekében eddig tett erőfeszítések ellenére a Parlamentben még mindig előfordulnak szexuális zaklatási esetek, és az áldozatok nem mindig merik igénybe venni a meglévő csatornákat, ami azt jelenti, hogy fokozni kell a szexuális zaklatás megelőzésére irányuló erőfeszítéseket;

6. üdvözli az Elnökség 2018. évi határozatát, amely meghatározza a zaklatás, különösen a szexuális zaklatás megelőzésére szolgáló eljárást és intézkedéseket, például a képviselők megfelelő magatartásáról szóló kódexet, amelyet 2019 januárjában beépítettek az eljárási szabályzatba;

7. üdvözli az európai Parlament nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2020. évi cselekvési tervének, valamint annak 2021. évi végrehajtási ütemtervének elfogadását;

8. sajnálja azonban, hogy a szexuális zaklatás kezelésére irányuló intézkedések nem elég erősek, és nem foglalják magukban a korábbi állásfoglalásokban kért valamennyi intézkedést, és ezért:

a) felhívja a Parlament szervezeti egységeit, hogy valamennyi hivatalos nyelven – vagy tolmácsolással – tegyék elérhetővé a zaklatás elleni képzést, és folytassanak az egyes küldöttségekre és képviselőcsoportokra irányuló tájékoztatási tevékenységeket;

b) felhívja a Parlament szervezeti egységeit, hogy hozzák létre a zaklatás elleni képzéseken részt vett képviselők nyilvános listáját, amelyet a többi képviselő számára jó példaként közzé kell tenni az Európai Parlament honlapján;

c) ismételten határozottabb intézkedésekre szólít fel[11] a zaklatás minden formájának, különösen a szexuális zaklatás megelőzése érdekében, és felszólít kiemelten arra, hogy a kapott jogi tanácsadással összhangban valamennyi képviselő számára vezessenek be kötelező zaklatás elleni képzést, a lehető leghamarabb és az újonnan megválasztott képviselők mandátumának legelején, mivel a zaklatás megelőzésére irányuló önkéntes képzés elégtelennek bizonyult;

d) felhívja a Parlament szervezeti egységeit, hogy mérjék fel a lehetséges következményeket, például többek között a személyzet felvételének a képviselők parlamenti asszisztensi költségek megtérítéséhez való jogának megsértése nélkül történő korlátozásának lehetőségét, az ezen állásfoglalás 8. bekezdésének c) pontjában meghatározott kötelezettség be nem tartása esetén, ha egy képviselő megtagadja a kötelező zaklatás elleni képzésen való részvételt;

9. felszólít a figyelemfelkeltés javítására és a Parlament épületeiben dolgozó valamennyi személyre vonatkozó kötelező, rendszeres képzés bevezetésére a Parlament zéró zaklatásra vonatkozó politikájáról, amely eszközöket biztosít számukra a zaklatás valamennyi formájának felismeréséhez, beleértve különösen a szexuális zaklatást, és bejelentéséhez, valamint testre szabott tájékoztatást nyújt a rendelkezésre álló támogatási struktúrákról; hangsúlyozza, hogy ezeket a támogatási struktúrákat szélesebb körben ismertté és könnyebben hozzáférhetővé kell tenni;

10. felszólít továbbá olyan intézkedések meghozatalára, amelyek védelmet nyújtanak a panaszosok, az áldozatok, a tanúk és a visszaélést bejelentő személyek viktimizációjával vagy megtorlásával szemben;

11. felhívja a Parlamentet, hogy továbbra is nyilvánosan ítélje el a szexuális zaklatást, és dolgozzon ki figyelemfelkeltő kampányt az Európai Parlamenten belüli zaklatás valamennyi formája elleni küzdelem céljából;

12. üdvözli bizalmi személyek bevezetését a zaklatás – különösen a szexuális zaklatás – áldozatai számára, mivel ők értékes támogatási és tanácsadási forrást jelentenek, és felkéri a Parlament illetékes szerveit annak biztosítására, hogy mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, és képesek legyenek minden szükséges segítséget megadni; hangsúlyozza a zaklatás elleni bizottságok tagjai és a bizalmi személyek átlátható kiválasztási eljárásának és a megbízatásukra vonatkozó időkeret fontosságát;

13. kéri, hogy a Parlament illetékes szervei vezessenek be olyan szakmai mechanizmusokat, amelyek célja a szexuális zaklatás áldozatainak támogatása és segítése azáltal, hogy hozzáférhetőbbé és láthatóbbá teszik őket, és véget vetnek a megbélyegzésnek; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a viktimizációt, és felszólítja e szerveket annak biztosítására, hogy ne sérüljön az áldozatok szakmai előmenetele;

14. célzottabb képzést kér valamennyi vezetői szint számára a zéró zaklatásra vonatkozó politika mindennapi gyakorlataikba való beépítésében játszott intézményi szerepükről, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportokra, például a gyakornokokra, az akkreditált parlamenti asszisztensekre és a szerződéses alkalmazottakra;

15. elismeri a nemek közötti egyenlőség és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének a Parlamenten belüli biztosítására irányuló eddigi erőfeszítéseket, beleértve a nemek közötti egyensúlyt a vezetői pozíciókban, és hangsúlyozza, hogy az ütemterv teljes körű végrehajtása és a Parlament nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervének javítása érdekében tervezett rendszeres felülvizsgálatok hozzájárulhatnak a kölcsönös tisztelet kultúrájának megteremtéséhez, a zaklatás minden formájának megelőzéséhez és ahhoz, hogy a Parlament figyelembe vegye a nemek közötti egyenlőség szempontjait; hangsúlyozza, hogy a hatékony végrehajtás biztosítása érdekében fontos felhívni a figyelmet a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervre és annak ütemtervére; kéri ezek közzétételét a Parlament honlapján;

16. tudomásul veszi a személyzet körében történő munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság, valamint az akkreditált parlamenti asszisztensek és európai parlamenti képviselők közötti panaszos ügyekben illetékes, munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság munkáját; teljes átláthatóságra szólít fel azzal kapcsolatban, hogy a Parlament hogyan kezeli a zaklatással kapcsolatos kérdéseket az érintettek személyazonosságának védelme mellett, és felkéri mindkét bizottságot, hogy évente készítsék el és tegyék közzé ellenőrzési jelentéseiket és kockázatértékeléseiket az Európai Parlament honlapján, vezessenek be ellenőrzési mechanizmusokat, és különösen tegyék közzé az akkreditált parlamenti asszisztensek és európai parlamenti képviselők közötti panaszos ügyekben illetékes, munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság külső értékelését; ismételten kéri[12], hogy külső és átlátható módon kiválasztott ellenőrök végezzék el a jelenlegi rendszer hatékonyságának független értékelését, és szükség esetén a lehető leghamarabb, de még a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtt javasoljanak módosításokat a függetlenség és a nemek közötti egyensúly biztosítása, valamint a meglévő struktúrákon belüli összeférhetetlenségek elkerülése érdekében, és ezért:

a) kéri, hogy változtassák meg a két bizottság összetételét annak biztosítása érdekében, hogy a munkahelyi zaklatással kapcsolatos kérdések kezelésében bizonyított szakértelemmel rendelkező független szakértők, köztük orvosok, terapeuták és a zaklatással foglalkozó jogi szakértők szavazati joggal rendelkező hivatalos tagok legyenek;

b) rámutat, hogy az európai parlamenti képviselők is lehetnek szexuális zaklatás áldozatai, és e tekintetben konkrét fellépésre szólít fel a Parlament illetékes szolgálatai és képviselőcsoportjai részéről;

c) javasolja, hogy hozzanak létre egy független szakértőkből álló munkacsoportot, amelynek feladata, hogy megvizsgálja a szexuális zaklatás és bántalmazás helyzetét a Parlamentben, hogy értékelje a jelenlegi bizottságokat, az akkreditált parlamenti asszisztensek és európai parlamenti képviselők közötti panaszos ügyekben illetékes, munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságot, valamint a zaklatások megelőzésével foglalkozó és a Parlament személyzetének tanácsot nyújtó bizottságot, és javasoljon megfelelő változtatásokat;

17. javasolja, hogy az európai ombudsman évente egyszer szolgáltasson adatokat a Parlament nemek közötti egyenlőséggel és sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának az elé terjesztett, a Parlamentben történt állítólagos zaklatási ügyekkel kapcsolatos hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokról;

Az uniós intézmények közötti együttműködés

18. felhívja az összes uniós intézményt és ügynökséget, hogy rendszeresen osszák meg egymással a zaklatás elleni küzdelemmel kapcsolatos bevált gyakorlataikat, beleértve a zaklatás elleni politikákat, iránymutatásokat vagy a zaklatás kezelésére vonatkozó bármely új rendelkezést;

19. felszólítja az összes uniós intézményt, hogy vezessék be a bizalmi személyek vagy külső közvetítők hálózatát, amely iránymutatást és támogatást nyújt a szexuális zaklatás áldozatai számára, és ösztönzi a különböző uniós szervek bizalmi személyei közötti együttműködést, ami elengedhetetlen a megfelelő támogatás nyújtásához kevés alkalmazottal rendelkező kisebb szervek számára;

20. felszólítja az összes uniós intézményt, hogy ennek megfelelően értékeljék és igazítsák ki belső politikáikat annak érdekében, hogy ne csak az állandó személyzet, hanem a gyakornokok és a külső vállalkozók is használhassanak formális és informális struktúrákat arra, hogy felhívják a figyelmet a zaklatási ügyekre, és tanácsadási és pszichológiai segítséget kérjenek;

21.  felhívja az Európai Parlament Kutatószolgálatát, hogy készíttessen tanulmányt a visszaélést bejelentő platformok munkahelyi hozzáadott értékéről és arról, hogy az hogyan alkalmazható az uniós intézményeken belül, amelynek eredményeit és ajánlásait az illetékes parlamenti bizottságokban folytatott eszmecserékkel egybekötött munkaértekezleten vagy meghallgatáson kell ismertetni;

22. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő eszközt a zaklatási esetek kezelésére, elkerülve a másodlagos viktimizációt, és biztosítva az időben történő reagálást az uniós személyzeti szabályzat felülvizsgálata során;

23. felhívja az uniós ügynökségeket és szerveket, hogy igazítsák ki a zaklatás valamennyi formája, különösen a szexuális zaklatás elleni küzdelemre vonatkozó belső szabályaikat, és biztosítsák, hogy a nemek közötti egyenlőség alapelvét személyzetükben és vezetői szintjükben is alkalmazzák, figyelembe véve az új távmunkakörülményeket és a Covid19-világjárvány során levont tanulságokat is; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon e zaklatás elleni szabályok és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervek végrehajtását a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és további erősítése érdekében az uniós ügynökségekben és szervekben;

°

° °

24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós ügynökségeknek és szerveknek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

 

Utolsó frissítés: 2021. december 15.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat