ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a javításhoz való jogról
30.3.2022 - (2022/2515(RSP))
az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján
Anna Cavazzini, Andreas Schwab, Christel Schaldemose, Biljana Borzan, Anne‑Sophie Pelletier
a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében
B9‑0175/2022
Az Európai Parlament állásfoglalása a javításhoz való jogról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/771 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az áruk adásvételéről szóló irányelv)[1],
– tekintettel a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló, 2019. május 20-i (EU) 2019/770 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a digitális tartalomról szóló irányelv)[2],
– tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a környezettudatos tervezésről szóló irányelv)[3],
– tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv)[4], és különösen annak I. mellékletére,
– tekintettel „A vállalkozások és a fogyasztók fenntartható egységes piaca felé” című, 2020. november 25-i állásfoglalására[5],
– tekintettel a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására[6],
– tekintettel a termékek hosszabb élettartama tekintetében a fogyasztók és a vállalatok számára jelentkező előnyökről szóló, 2017. július 4-i állásfoglalására[7],
– tekintettel a javításhoz való jogról szóló, Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000010/2022 – B9-0000/2022),
– tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,
A. mivel a Parlament több alkalommal[8] hangsúlyozta, hogy az európai zöld megállapodás keretében a körforgásos gazdaságra vonatkozó menetrend kulcsfontosságú pilléreként biztosítani kell a fogyasztók számára a javításhoz való jogot, mivel ez elősegítené az erőforrások hatékonyabb és fenntarthatóbb felhasználását, megelőzné és csökkentené a hulladékképződést, valamint ösztönözné a termékek szélesebb körű használatát és újrafelhasználását és a megosztáson alapuló gazdaságot, miközben megerősítené a fogyasztói jogokat és a jólétet is;
B. mivel a Bizottságnak az Unió helyzetéről szóló 2021. évi szándéknyilatkozata[9] a 2022-re vonatkozó kulcsfontosságú kezdeményezések egyikeként bejelenti, hogy jogalkotási javaslatot terjeszt elő a javításhoz való jogról, és mivel ezt a javaslatot a kapcsolódó jogalkotási kezdeményezésekkel, például a fenntartható termékekre vonatkozó kezdeményezéssel és a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának növelésére irányuló kezdeményezéssel szorosan összehangolva kell elfogadni, amelyek célja a fenntarthatóbb termékek előállítása és fenntarthatóbb fogyasztási minták kialakítása;
C. mivel a Bizottság 2022. április 5-ig tartó nyilvános konzultációt indított az áruk fenntartható fogyasztásáról, valamint a javítás és az újrafelhasználás előmozdításáról; mivel a Bizottság módosítást kíván előterjeszteni az áruk adásvételéről szóló irányelvhez, és mérlegeli egy külön jogalkotási aktusra irányuló javaslat előterjesztését a javításhoz való jogról;
D. mivel a digitális tartalomról szóló irányelv és az áruk adásvételéről szóló irányelv átfogó kereteket tartalmaz, amelyek kiterjednek a fogyasztói szerződési jog alapvető elemeire, például a szerződésszerűség követelményeire és a szerződésszegés esetén a fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslatokra, beleértve a javításra, a cserére, a digitális tartalom vagy szolgáltatások szerződésszerűvé tételére, az árcsökkentésre és a szerződés felmondására vonatkozó rendelkezéseket, valamint az ilyen jogorvoslatok igénybevételének fő módozataira és a kereskedelmi jótállásra vonatkozó szabályokat;
E. mivel az uniós polgárok 79%-a szerint a gyártóktól meg kell követelni, hogy könnyítsék meg a digitális eszközök javítását vagy egyes alkatrészeik cseréjét; mivel az uniós polgárok 77%-a inkább javíttatni szeretné eszközeit, semmint lecserélni azokat; mivel a szervizelést végző vállalkozások helyi munkahelyek és egyedi know-how forrásai lehetnek Európában;
F. mivel a Covid19-válság bebizonyította, hogy új és ellenállóbb üzleti modelleket kell kialakítani, és támogatni kell az európai vállalkozásokat, különösen a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k), a mikrovállalkozásokat és az önálló vállalkozókat;
G. mivel a javításhoz való jog fogyasztóknak való biztosítása alapvető szerepet játszana Európa ipari átalakulásának előmozdításában, valamint rezilienciájának és nyitott stratégiai autonómiájának megerősítésében; mivel a javítás kultúrájának ösztönzése gazdasági és társadalmi lehetőségeket kínál a vállalkozói szellem és a munkahelyteremtés terén; mivel a fenntartható termékek az irántuk megnyilvánuló kereslet és e termékek kínálatának növelése révén mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára előnyt jelentenek;
H. mivel számos körülmény akadályozza a fogyasztókat abban, hogy a javíttatást válasszák, többek között a tájékoztatás hiánya, az alkatrészellátottság alacsony szintje, a szabványosítás és az interoperabilitás hiánya vagy egyéb műszaki akadályok, valamint a javítás költségei;
I. mivel az e-hulladék a világ leggyorsabban növekvő hulladéktípusa, és csak 2019-ben több mint 53 millió tonna elektronikus hulladék termelődött;
1. hangsúlyozza, hogy a javításhoz való, ténylegesen érvényesíthető jog bevezetésének egy sor, a termék életciklusával kapcsolatos szempontra kihatással kell lennie, és azt különböző, egymással összefüggő szakpolitikai területek felől kell megközelíteni, ideértve a terméktervezést, a gyártás kulcsfontosságú etikai elveit, a szabványosítást, a fogyasztók tájékoztatását, beleértve a javíthatóságra és – amennyiben lehetséges és releváns – az élettartamra vonatkozó címkézést, a fogyasztói jogokat és garanciákat, valamint a közbeszerzést;
2. hangsúlyozza, hogy a javításhoz való jogra vonatkozó kezdeményezésnek arányosnak, tényeken alapulónak és költséghatékonynak kell lennie, és egyensúlyt kell teremtenie a fenntarthatóság, a fogyasztóvédelem és a magas versenyképességű szociális piacgazdaság elvei között annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél kihasználhassa a zöld átállásban rejlő lehetőségeket;
3. hangsúlyozza, hogy a javításhoz való, ténylegesen érvényesíthető jognak jelentős versenyelőnyt kell teremtenie az európai vállalkozások számára, ugyanakkor elkerülendő, hogy aránytalan pénzügyi terhet rójon rájuk, továbbá ösztönöznie kell az innovációt és a fenntartható technológiákba való beruházást, figyelembe véve a piaci fejleményeket és a fogyasztók változó igényeit;
Hosszabb élettartamú és javítható termékek tervezése
4. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy elfogadjon egy fenntartható termékekre vonatkozó kezdeményezést, melynek keretében felülvizsgálná a környezetbarát tervezésről szóló irányelvet és hatályát kiterjesztené az energiával kapcsolatos termékeken túlra;
5. emlékeztet arra, hogy a megfelelő, fenntartható és biztonságos termékek gyártása az uniós egységes piac egyik alapvető erőssége, amely mind a fogyasztók, mind a vállalkozások számára előnyös; kéri a Bizottságot, hogy írja elő a gyártóknak, hogy termékeiket úgy tervezzék meg, hogy azok hosszabb élettartamúak és biztonságosan javíthatók legyenek, és alkatrészeik könnyen hozzáférhetők és eltávolíthatók legyenek;
6. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a végfelhasználók és a független szervízszolgáltatók a termék várható élettartamának megfelelő ideig észszerű időn belül és észszerű költségek mellett könnyebben hozzáférjenek a pótalkatrészekhez és a használati útmutatókhoz;
7. felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra tartósságra és javíthatóságra vonatkozó követelmények beépítését a környezettudatos tervezésről szóló, kibővített hatályú jövőbeli irányelvbe; hangsúlyozza, hogy a követelményeket minden egyes termék esetében körültekintően kell elemezni, annak biztosítása érdekében, hogy a célnak leginkább megfelelő követelmény kerüljön kiválasztásra, megjegyezve például, hogy egyes termékek esetében a moduláris kialakítás megkönnyíti a javítást és meghosszabbítja a termék élettartamát, míg más termékek esetében a moduláris kialakítás vagy a javíthatóság biztosítására vonatkozó kötelezettség veszélyeztetheti a tartósságot;
8. kiemeli, hogy 2019-ben számos végrehajtási intézkedést fogadtak el a környezettudatos tervezésről szóló irányelv keretében, amelyek kötelező időszakot írtak elő a pótalkatrészek biztosítására, maximális szállítási határidőket, valamint tervezési követelményeket vezettek be az alkatrészek szét- és összeszerelésére vonatkozóan; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az ilyen intézkedések hatályát terjessze ki más termékkategóriákra is, beleértve a nem energiával kapcsolatos termékeket is, figyelembe véve azok sajátosságait;
9. emlékeztet arra, hogy a fogyasztók szervízszolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférésének biztosítása szempontjából kulcsfontosságú, hogy a javítási ágazat valamennyi szereplője hozzáférjen a javítási és karbantartási információkhoz; ezért kitart amellett, hogy a ténylegesen érvényesíthető, „javításhoz való jognak” biztosítania kell a javítási ágazat szereplői – köztük a független javítóműhelyek – és a fogyasztók számára a szükséges javítási és karbantartási információkhoz való ingyenes hozzáférést, beleértve a javításhoz és karbantartáshoz szükséges diagnosztikai eszközökre, pótalkatrészekre, szoftverekre és frissítésekre vonatkozó információkat is; emlékeztet az innovatív üzleti környezet és az üzleti titkok tiszteletben tartásának fontosságára;
10. kiemeli, hogy a digitális elemeket tartalmazó árukra különös figyelmet kell fordítani; hangsúlyozza különösen, hogy a digitális tartalomról szóló irányelvvel összhangban egy előírt minimális időtartam alatt gondoskodni kell a szoftverfrissítések rendelkezésre állásáról; kitart amellett, hogy a fogyasztókat teljes körűen tájékoztatni kell arról, hogy a vásárláskor rendelkezésre állnak-e frissítések; hozzáteszi, hogy a funkcionalitást érintő frissítéseknek visszafordíthatóknak kell lenniük, és nem vezethetnek a teljesítmény csökkenéséhez; megjegyzi, hogy az olyan gyakorlatok, amelyek indokolatlanul korlátozzák a javításhoz való jogot vagy elavuláshoz vezetnek, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak tekinthetők, és ezért felvehetők a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletébe;
A fogyasztók szerepe a javítható termékek előmozdításában
11. úgy véli, hogy a fogyasztók szélesebb körű tájékoztatása a termékek javíthatóságáról kulcsfontosságú ahhoz, hogy a fogyasztók aktívabb szerepet játszhassanak a körforgásos gazdaságban; úgy véli, hogy a fogyasztók jobb tájékoztatása lehetővé tenné, hogy megalapozottabb vásárlási döntéseket hozzanak, ami a piacot abba az irányba terelheti, hogy egyre több javítható termék jelenjen meg; üdvözli ezért a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának fokozására irányuló, bejelentett bizottsági kezdeményezést;
12. hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak az értékesítés helyén megbízható, egyértelmű és könnyen érthető tájékoztatást kell kapniuk a termék tartósságáról és javíthatóságáról, segítve őket abban, hogy össze tudják hasonlítani a piacon elérhető termékeket és azok közül ki tudják választani a legfenntarthatóbbakat; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon harmonizált szabályokat a fogyasztók fent említett tájékoztatására vonatkozóan, beleértve többek között a termék javíthatóság szerinti besorolását, a becsült élettartamra vonatkozó információkat, a pótalkatrészekre vonatkozó információkat, a szervízszolgáltatásokra vonatkozó információkat, valamint – digitális elemeket tartalmazó áruk esetében – azt az időszakot, amely alatt rendelkezésre állnak szoftverfrissítések, szem előtt tartva a fogyasztók biztonságának mindenek felett álló szempontjait; megjegyzi, hogy ezek az információk csak akkor érik el a kívánt hatást, ha a vásárlás pillanatában elérhetők;
13. kéri továbbá a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a termékinformációk szabványosított méréseken alapuljanak, például a tartósság tekintetében, és kezdeményezze szabványok kidolgozását olyan területeken, ahol ilyenek nem léteznek;
14. hangsúlyozza az uniós ökocímke kulcsszerepét az olyan címkézési politikák ipari elterjedésének ösztönzésében, amelyek kulcsfontosságú információkat továbbítanak a fogyasztóknak az áruk élettartamáról, ugyanakkor a vállalatokra rótt kötelezettségeket a fogyasztói bizalom kiépítését célzó erős pozitív kereskedelmi ösztönzőkkel ellensúlyozzák; megjegyzi azonban, hogy ez a címkézési rendszer csak önkéntes;
15. felhívja a Bizottságot, hogy a termékekre vonatkozó valamennyi új jogszabály kidolgozása és a környezettudatos tervezésről szóló irányelv felülvizsgálata során vegye fontolóra olyan követelmények előterjesztését a gyártók számára, melyek intelligens címkézési eszközök, például QR-kódok és digitális termékútlevelek létrehozására irányulnak; kéri, hogy az olyan kezdeményezések kidolgozása során, mint az európai digitális „termékútlevél”, biztosítsák a kiegyensúlyozottságot az ágazattal és az érintett érdekelt felekkel való szoros együttműködés révén, különös figyelmet fordítva az arányosság elvére és a kkv-k igényeire;
16. kitart amellett, hogy a termékeket online vásárló fogyasztóknak az offline vásárlókhoz hasonló szintű tájékoztatást kell kapniuk, és hogy a tagállamoknak nyomon kell követniük, hogy az online értékesítők a weboldalaikon és termékeik online piactereken történő felkínálásakor feltüntetik-e a szükséges információkat, és gondoskodniuk kell e követelmény betartatásáról;
17. sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a zöld közbeszerzés elterjedésének ösztönzésére; úgy véli, hogy az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel összhangban minden közbeszerzésben az alapértelmezett választás az olyan újrafelhasznált, javított, újragyártott és felújított termékek és egyéb energia- és erőforrás-hatékony termékek és megoldások beszerzése, amelyek minimálisra csökkentik az életciklus alatti környezeti hatásokat, és ha nem ezeket részesítik előnyben, akkor a „tartsd be vagy indokold meg” elvet kell alkalmazni;
18. felszólítja a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat, hogy segítse és pénzügyileg támogassa a helyi és regionális hatóságokat, vállalkozásokat és egyesületeket a termékek élettartamának meghosszabbításával kapcsolatos fogyasztói tudatosságot növelő kampányok folytatása terén, különösen megbízható és egyértelmű információk, tanácsok és szolgáltatások – például karbantartás, javítás és újrafelhasználás – nyújtásával;
19. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki pénzügyi ösztönzőket a szervízszolgáltatások számára annak érdekében, hogy a termékek javíttatása kényelmes és vonzó legyen a fogyasztók számára;
Az áruk hosszabb használatára vonatkozó fogyasztói jogok és garanciák megerősítése
20. hangsúlyozza, hogy az áruk adásvételéről szóló irányelv és a digitális tartalomról szóló irányelv értelmében az európai fogyasztók áruikat javíttathatják, illetve a megvásárolt digitális tartalmak és szolgáltatások tekintetében kérhetik a szerződésszerű teljesítést; hangsúlyozza, hogy míg a fogyasztóknak az áruk adásvételéről szóló irányelv értelmében jogukban áll választani a hibás áruk javítása és cseréje között, a javítás sok esetben erőforrás-hatékonyabb és klímasemlegesebb választás lehet; megjegyzi, hogy a fogyasztók a gyakorlatban általában a cserét választják a javítás helyett, ami a magas javítási költségeknek tudható be; hangsúlyozza, hogy a termékcserének továbbra is alternatívának kell maradnia, ha a fogyasztó és az eladó arról megegyezik, mivel a javítás olykor túl időigényes;
21. ezért kéri a Bizottságot, hogy a javításhoz való jogra vonatkozó kezdeményezésében tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek célja a fogyasztók, a gyártók és a kereskedők arra való ösztönzése, hogy a cserével szemben a javítást részesítsék előnyben; hangsúlyozza, hogy az ilyen intézkedések előterjesztésekor a Bizottságnak mindig a lehető legmagasabb szintű fogyasztóvédelmet és fogyasztói jóllétet kell szem előtt tartania;
22. megjegyzi, hogy az áruk adásvételéről szóló irányelv közelgő felülvizsgálata alkalmat adhat többek között olyan intézkedések beépítésére, amelyek arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy a cserével szemben a javítást válasszák, például arra irányuló kötelezettséget, hogy bizonyos termékek javítása alatt a szolgáltatónak helyettesítő terméket kell biztosítania; úgy véli, hogy a termékek javításának ösztönzése érdekében bizonyos ösztönzőket kell kínálni azoknak a fogyasztóknak, akik a javítást választják a csere helyett; úgy véli, hogy a kiterjesztett garancia előmozdíthatja, hogy a javítás előnyt évezzen a cserével szemben; hozzáteszi, hogy az eladóknak minden esetben egyformán tájékoztatniuk kell a fogyasztókat a rendelkezésükre álló valamennyi lehetőségről, beleértve a javítási és a kapcsolódó jótállási jogokat is;
23. felhívja a Bizottságot, hogy tanulmányozza egy közös gyártói-eladói felelősségi mechanizmus bevezetésének megvalósíthatóságát, amely a termék meg nem felelése esetén lépne működésbe;
24. megjegyzi, hogy az áruk adásvételéről szóló irányelv szerinti jelenlegi jogi keret mindössze kétéves minimális felelősségi időszakot ír elő a hibás áruk tekintetében, és ösztönzi a tagállamokat, hogy azt hosszabbítsák meg; hangsúlyozza, hogy ez a harmonizált előírás egy minimum, de csak kevés tagállam ír elő ennél hosszabb időszakot; ezért úgy véli, hogy az áruk adásvételéről szóló irányelv felülvizsgálatakor javasolni kell, hogy egyes termékkategóriák esetében a jogi garanciavállalást kiterjesszék két éven túlra; megjegyzi továbbá a jogi garanciaidőszak teljes harmonizációjának fontosságát;
25. felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy a javításhoz való jogra vonatkozó javaslat meddig mehet el annak érdekében, hogy a piaci szereplők a jótállási időszakon túl is könnyű és megfizethető hozzáférést kínálhassanak a javításhoz;
26. hangsúlyozza, hogy minden javaslatot megfelelő hatásvizsgálatnak kell kísérnie, amely magában foglalja mind a fogyasztók, mind a vállalkozások szempontjait tükröző megfelelő költség-haszon elemzéseket, a nemzeti szinten és a nem uniós országokban folytatott bevált gyakorlatok összehasonlítását, valamint az általános fogyasztói jóllétre, a környezetre és a vállalkozásokra, többek között a kkv-kra gyakorolt számszerűsített hatásokat; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást az egységes piacon működő uniós vállalatok javításokra fordított kiadásairól; hangsúlyozza, hogy minden releváns információt meg kell adni, és számszerűsíthető mutatókat kell javasolni a jövőbeli jogszabályok hatásának mérése érdekében;
27. emlékeztet arra, hogy jelenleg nincsenek külön szabályok az újragyártott vagy felújított áruk javítására; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan intézkedéseket, amelyek jutalmazzák a kereskedőket azért, ha a fogyasztói bizalom növelése érdekében javítási lehetőségeket biztosítanak az újragyártott vagy felújított áruk esetében; felhívja a Bizottságot, hogy a termékek újrahasználatának és javításának megkönnyítése érdekében vegye fontolóra olyan berendezések alkalmazását, mint a használatmérők, illetve az el nem adott áruk megsemmisítésének tilalmát;
°
° °
28. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] HL L 136., 2019.5.22., 28. o.
- [2] HL L 136., 2019.5.22., 1. o.
- [3] HL L 285., 2009.10.31., 10. o.
- [4] HL L 149., 2005.6.11, 22. o.
- [5] HL C 425., 2021.10.20., 10. o.
- [6] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0040.
- [7] HL C 334., 2018.9.19., 60. o.
- [8] „A vállalkozások és a fogyasztók fenntartható egységes piaca felé” című, 2020. november 25-i állásfoglalás; „A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2021. február 10-i állásfoglalás.
- [9] Európai Bizottság, Az Unió helyzetéről szóló 2021. évi szándéknyilatkozat, 2021. szeptember 15.