ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az afganisztáni helyzetről, különösen a nők jogainak helyzetéről
5.4.2022 - (2022/2571(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Pedro Marques, Maria Arena, Tonino Picula, Udo Bullmann, Elena Yoncheva, Maria Noichl, Mónica Silvana González
az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0198/2022
B9‑0205/2022
Az Európai Parlament állásfoglalása az afganisztáni helyzetről, különösen a nők jogainak helyzetéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az afganisztáni helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen a 2021. szeptember 16-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Unió nevében tett 2022. március 28-i nyilatkozatára a lányokat oktató afganisztáni középiskolák azonnali újranyitására vonatkozó felszólításról,
– tekintettel az Európai Parlament Afganisztánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége elnökének 2022. március 23-i nyilatkozatára a tálibok azon bejelentéséről, hogy a lány diákok oktatásának tilalmát kiterjesztik a 6. évfolyamra,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az afganisztáni helyzetről szóló, 2020. március 10-i 2626 (2020) sz. határozatára,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának az emberi jogok afganisztáni helyzetéről szóló jelentésére, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2021. február 22. és március 19. között tartott 46. ülésszakán terjesztettek elő,
– tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre, amelyet Afganisztán 2003-ban megerősített,
– tekintettel a gyermekek jogainak védelméről szóló, 2019. március 5-én megerősített afgán törvényre,
– tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Afgán Iszlám Köztársaság között 2017. február 18-án létrejött partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra[2],
– tekintettel a gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra, a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló EU-iránymutatásra, valamint az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásra,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-án aláírt genfi egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,
– tekintettel az ENSZ-közgyűlés által 2016. szeptember 19-én egyhangúlag elfogadott, a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozatot követő, a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális ENSZ-megállapodásra és a menekültekről szóló globális ENSZ-megállapodásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a tálibok 2021 augusztusában a NATO és szövetséges csapatok kivonását követően átvették a hatalmat Afganisztánban; mivel visszaállították az Afgán Iszlám Köztársaságot, és egy csak férfiakból álló kormányt neveztek ki, köztük az 1996–2001-es tálib rezsim több tagját is, akik közül néhányat terrorizmus vádjával köröznek;
B. mivel közel nyolc hónappal azután, hogy a tálibok átvették a hatalmat Afganisztánban, az országban továbbra is lehangoló a politikai, biztonsági, emberi jogi és humanitárius helyzet; mivel a humanitárius szükség egyre nagyobb méreteket ölt; mivel Afganisztánban jelenleg a világon a legmagasabb azoknak az embereknek a száma, akik az élelmiszer-ellátás bizonytalansága miatt szükséghelyzetben vannak; mivel a családon belüli élelmiszerhiány enyhítésére irányuló erőfeszítések miatt a nőket és lányokat különösen fenyegeti az alultápláltság, a nemi alapú erőszak és a korai házasságok kockázata;
C. mivel az országban kialakult helyzet továbbra is rendkívül bizonytalan; mivel az országban terrorista szervezetek, köztük az Iszlám Állam regionális csoportja, az IS Horászán és az al-Kaida tevékenykednek; mivel széles körben elterjedt az erőszak, a válogatás nélküli és célzott kivégzések, a kényszerkilakoltatások és az emberi jogok egyéb megsértése; mivel a fegyveres konfliktusok során a nők történelmileg magasabb árat fizettek, és háborús fegyverként nemi alapú erőszaknak, szexuális kizsákmányolásnak és szexuális erőszaknak vannak kitéve;
D. mivel a nők egészségügyi ellátáshoz és az egészségükkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférése továbbra is veszélyben van, mivel férfi rokon kísérete nélkül nem léphetnek be a kórházakba, és nem találkozhatnak orvosokkal; mivel a sürgős vagy életmentő kezelések az ilyen korlátozások mellett lehetetlenné válhatnak; mivel a korszerű fogamzásgátlók, valamint a terhes- és szülés utáni ellátás gyakran nem áll rendelkezésre;
E. mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala becslései szerint 2022-ben a lakosság több mint fele szorul majd humanitárius segítségre; mivel 2022 januárjában az ENSZ az eddigi legnagyobb felhívását (4,4 milliárd USA-dollár) indította egyetlen országnak nyújtandó humanitárius segítségnyújtásra az óriási afganisztáni szükségletek kezelése érdekében; mivel eddig a költségvetési célnak csak 13%-ára van elég finanszírozás; mivel 3 millió gyermeket fenyeget az akut alultápláltság veszélye; mivel Afganisztán egyre növekvő árakkal és egyre szűkösebb mezőgazdasági importtal és élelmiszersegélyekkel – különösen a búza miatt – néz szembe Ukrajna orosz inváziója miatt; mivel az EU 113 millió EUR összegű új humanitárius finanszírozást ajánlott fel 2022-re, beleértve 18 millió EUR-t az afgán menekültek és az iráni és pakisztáni befogadó közösségek támogatására; mivel az „Európa együtt” csoport által az afganisztáni adományozói konferencián felajánlott összeg összesen 525 millió EUR-t tett ki;
F. mivel 2021-ben több mint 710 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására Afganisztánban, ami csak növelte az országban már lakóhelyüket elhagyni kényszerült 4 millió embert; mivel közel 6,5 millió afgán él menekültként Iránban és Pakisztánban;
G. mivel az emberi jogi helyzet rohamosan romlik; mivel a kiszolgáltatott és veszélyeztetett személyek közé tartozik a lakosság tagjainak többsége, köztük a nők, a lányok, az LMBTI+-közösség tagjai, az etnikai és vallási kisebbségekhez tartozók, a civil társadalmi aktivisták, a tudományos élet tagjai, az újságírók, az ügyvédek és bírák, a művészek, valamint az előző afgán kormány politikusai és köztisztviselői; mivel a menekülési lehetőségek ritkák, és az emberek a napi kockázatok ellenére kénytelenek az országban maradni;
H. mivel törvénytelen kivégzésekről és a véleménynyilvánítás szabadságának elnyomásáról számoltak be; mivel számos emberi jogi jogsértést és visszaélést nem jelentenek be annak köszönhetően, hogy a tálib uralom alatt nincs megfelelő emberi jogi ellenőrző mechanizmus, és civil társadalmi szervezetek sincsenek;
I. mivel a nőktől és lányoktól megtagadják alapvető jogaikat, és kizárják őket az afganisztáni közéletben való részvételből; mivel nemi alapú megkülönböztetéssel és erőszakkal, gyilkossággal, kényszer- és korai házassággal, megfélemlítéssel és zaklatással szembesülnek; mivel megalapozott az a félelem, hogy hatályon kívül helyezik a nők elleni erőszak megszüntetéséről szóló törvényt, amely büntetőjogi szankciókat szab ki a gyermek- és kényszerházasságokra, a családon belüli erőszakra és a nők elleni számos egyéb visszaélésre;
J. mivel a nők politikai vezetésben és aktivizmusban való egyenlő és érdemi részvétele a demokrácia előfeltétele; mivel a tálibok nem irányozták elő a nők folyamatos részvételét a vezetői pozíciókban Afganisztánban, és üldözik a női vezetőket, tisztviselőket és aktivistákat, valamint a női egyetemi oktatókat, emberijog-védőket, újságírókat, köztisztviselőket, orvosokat és művészeket, és halálos erőszakot alkalmaznak a nők jogaival kapcsolatos tüntetések feloszlatására; mivel a beszámolók szerint a tálibok nyomon követnek olyan személyeket, akik a korábbi hatóságoknak dolgoztak, és bosszúból gyilkosságokat követnek el ellenük;
K. mivel az afgán kormány összeomlását követően sok nőt elbocsátottak munkaviszonyából, és a tálibok kísérték őket haza; mivel arról tájékoztatták őket, hogy családjuk férfi tagjai helyettesítik majd őket a munkahelyen; mivel a nők az ország számos részén még mindig nem férhetnek hozzá a munkaerőpiachoz;
L. mivel az afgán nőktől megtagadták a légi utazást, kivéve, ha férfi rokon kíséri őket; mivel a nőktől megtagadták a sporttevékenységekhez és a nyilvános terekhez, például parkokhoz való hozzáférést;
M. mivel a tálib ideiglenes kormányban nincsenek nők, és 2021-ben eltörölte a Nőügyi Minisztériumot; mivel az 1996–2001-es tálib rezsim volt felelős a nők egyik legsúlyosabb és legembertelenebb elnyomásáért a világon; mivel a jelenlegi tálib rezsim nem mutatott arra utaló jelet, hogy e téren változott volna, és így visszaveti az elmúlt 20 évben elért eredményeket;
N. mivel a 12 évesnél idősebb lányoktól megtagadják az oktatást Afganisztánban; mivel a tálibok ígéretet tettek arra, hogy a 12 év feletti lányok újra beléphetnek az iskolákba; mivel közel 200 nap telt el azóta, hogy ezt az ígéretet tették, és a lányok továbbra is ki vannak tiltva az iskolákból; mivel az iskolákat és az egyetemeket nemek szerint szegregálták, és korlátozó öltözködési kódexet vezettek be a lányok számára; mivel ez az alapfokú oktatásban részt vevő lányok számának csökkenéséhez is vezethet, mivel a nők felsőoktatásának vagy jövedelemszerző foglalkoztatásának jövőbeli perspektívája nem tűnik elérhetőnek; mivel ez azzal a kockázattal jár, hogy a lányok elveszett generációja alig fog tudni olvasni és írni;
O. mivel az afgán lányok és nők bátor békés tüntetéseket tartottak az országban, követelve az oktatáshoz való joguk tiszteletben tartását;
P. mivel a nemzetközi közösség széles körben elítélte a lányok oktatásának folyamatos betiltását, többek között az Iszlám Együttműködés Szervezete is; mivel a Világbank a tilalomra adott válaszként összesen 600 millió USD értékű projektet fagyasztott be, mivel aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy kezdeményezései nem lesznek képesek nők és lányok számára szolgáltatásokat nyújtani;
Q. mivel Afganisztánban az egy főre jutó fogyatékossággal élő személyek száma a legmagasabbak között van, és megbélyegzéssel, megkülönböztetéssel és a támogatás hiányával szembesülnek; mivel a fogyatékossággal élő nők és lányok különösen ki vannak téve szükségleteik figyelmen kívül hagyásának és interszekcionális megkülönböztetésnek;
R. mivel továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók az uniós tagállamok által a hatalmas traumát és pszichológiai stresszt elszenvedő afgán menekülteknek és evakuáltaknak nyújtott pszichoszociális támogatás és szolgáltatások szintje és hozzáférhetősége terén;
S. mivel az EU öt kulcsfontosságú prioritást határozott meg az afganisztáni szerepvállalásra vonatkozóan, nevezetesen: az afgán és külföldi állampolgárok számára az ország elhagyásához való jog biztosítása; a szabadságokhoz, köztük a szabad mozgáshoz való joguk tiszteletben tartása; az oktatáshoz való hozzáférés, a közéletben való részvétel és a humanitárius segítségnyújtás biztosítása; a terrorizmus afgán területen való elterjedésének megakadályozása; valamint egy inkluzív és reprezentatív kormány létrehozása;
T. mivel a tálib ellenőrzési rendszerek a nyugati donorok által hátrahagyott érzékeny biometrikus adatokat tárolnak, beleértve az afgánok személyes és biometrikus adatait tartalmazó digitális személyazonossági és bérszámfejtési rendszereket, amelyeket fel lehetne használni az ellenzékinek tartott személyek megcélzására;
1. mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2021. augusztusi tálib hatalomátvétel óta folyamatosan romlik a politikai, gazdasági, humanitárius, emberi jogi és biztonsági helyzet Afganisztánban; határozottan elítéli az emberijog-védők és újságírók üldözését, a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket és a véleménynyilvánítás szabadságának elnyomását; különösen elítéli, hogy a tálibok elnyomják a nők és lányok jogait, többek között a szabad mozgáshoz, az oktatáshoz való hozzáféréshez, valamint a közéletben való részvételhez való jogukat; ösztönzi az EU-t, hogy tegyen nyilvános diplomáciai erőfeszítéseket a tüntetők és más jogvédők védelme érdekében;
2. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem történt előrelépés azon öt kritérium tekintetében, amelyekhez az EU-nak a de facto tálib kormánnyal való együttműködése kapcsolódik; megismétli, hogy továbbra is támogatja e kritériumok érvényességét, beleértve a nők és lányok jogait, például az oktatáshoz való hozzáférést és a közéletben való teljes körű és egyenlő részvételt;
3. mély szolidaritását fejezi ki az afgán nőkkel és lányokkal; kéri, hogy az EU növelje az afganisztáni nőjogi aktivistáknak nyújtott politikai és pénzügyi támogatását, és minden lehetséges eszközzel garantálja biztonságukat;
4. mély sajnálatát fejezi ki a lányok középfokú oktatásának folyamatos betiltása miatt; hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz való hozzáférés egyetemes jog, és nem nemi alapú kiváltság; hangsúlyozza, hogy a békés és befogadó Afganisztán megköveteli a férfiak és nők egyenlő részvételét az oktatásban, a foglalkoztatásban és a civil életben;
5. emlékeztet rá, hogy a tálibok ígéretet tettek arra, hogy újra lehetővé teszik a nők oktatáshoz való hozzáférését; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a tálibok tegyenek eleget saját kötelezettségvállalásaiknak, és állítsák vissza azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint az ország minden részén minden lány rendszeresen iskolába jár, hogy átfogó és minőségi középfokú oktatásban részesüljön; sürgeti a tálibokat, hogy haladéktalanul határozzák meg és tartsák be az osztályok újrakezdésének egyértelmű menetrendjét;
6. elismerését fejezi ki a tüntetéseken részt vevő lányok és nők bátorsága miatt, akik ezzel az egyetlen ellenzéki erőt jelentik Afganisztánban; sürgeti a tálibokat, hogy biztosítsák a békés gyülekezés és véleménynyilvánítás szabadságát, többek között annak eszközeként, hogy az emberek hangot adhassanak aggodalmaiknak, és gyakorolhassák a nyilvános tiltakozásokon való részvételhez való jogukat;
7. felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy működjenek együtt Afganisztán de facto hatóságaival annak érdekében, hogy követeljék azoknak a női tüntetőknek a tartózkodási helyét, akiket vélhetően azért vettek őrizetbe és tűntek el, mert jogaikat követelték, követeljék azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat, és követeljék a táliboktól, hogy azonnal hagyjanak fel ezekkel az önkényes és törvénytelen gyakorlatokkal, amelyek ellentétesek a nemzetközi joggal;
8. mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők és lányok jogai, valamint a nemek közötti egyenlőség terén 20 év alatt elért eredményeket jelenleg súlyos veszély fenyegeti; megismétli azon álláspontját, hogy ezeket az eredményeket gondosan meg kell őrizni és nyomon kell követni; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség által a Tálibánnal folytatott párbeszéd során támasztott kulcsfontosságú követelmények között szerepelnie kell az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz való jognak, a nemi alapú erőszaktól való mentességnek, az alapvető jogok védelmének, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésnek és a döntéshozatalban való teljes körű részvételnek a helyi és nemzeti politikai, közéleti és civil életben;
9. elítéli, hogy a nőknek kevés vagy semmilyen lehetőségük nincs arra, hogy elmeneküljenek a növekvő nemi alapú erőszak elől; felszólít a családon belüli bántalmazás elleni, bezárt menedékhelyek újbóli megnyitására annak érdekében, hogy a nők számára biztonságos menedéket biztosítsanak a családon belüli erőszakkal szemben, és lehetővé tegyék a bántalmazójuk elhagyását;
10. felszólít egy olyan képviseleti és választott kormány létrehozására, amelyben a nők és a kisebbségi csoportok érdemben részt vehetnek; emlékeztet, hogy Afganisztán hosszú távú fejlődése az elszámoltathatóságtól, a felelősségteljes kormányzástól és az emberek biztonságának fenntartható biztosításától függ, beleértve a szegénység csökkentését és munkalehetőségek teremtését, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint az oktatáshoz való hozzáférést, továbbá az alapvető szabadságok és emberi jogok védelmét;
11. megjegyzi, hogy az alapvető szolgáltatások biztosításához és a humanitárius hozzáféréshez szükség van a tálibokkal való együttműködésre; hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti azt, hogy a de facto tálib hatóságokat legitim kormányként ismerik el; hangsúlyozza, hogy a humanitárius finanszírozást működő bankrendszeren keresztül kell hozzáférhetővé tenni, és rugalmasan kell nyújtani az Afganisztánban működő hiteles nem kormányzati szervezetek és közösségi szervezetek, köztük a helyi nőszervezetek számára;
12. üdvözli az emberi jogok afganisztáni helyzetéről szóló ENSZ-jelentést és az ENSZ afganisztáni segítségnyújtási missziója (UNAMA) megbízatásának meghosszabbítását; megjegyzi, hogy az UNAMA számos nemzetközi szervezet és diplomáciai képviselet hiányában létfontosságú nyomonkövetési, kötelezettségvállalási és jelentéstételi feladatokat lát el; sürgeti az UNAMA-t, hogy az emberi jogok nyomon követését és szerepvállalását helyezze a munkája középpontjába, reagálva az ország egyedi kihívásaira;
13. sürgeti a nemzetközi szervezeteket és intézményeket, különösen a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy foglalkozzanak a nők helyzetének romlásával Afganisztánban, és vizsgálják ki a nemi alapú apartheid fennállásának lehetőségét;
14. hangsúlyozza a konfliktus és üldöztetés által érintett személyek azon alapvető jogát, hogy nemzetiségre, fajra, etnikai hovatartozásra, vallásra, korra, nemre, nemi identitásra, fogyatékosságra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélkül biztonságért folyamodjanak; összehangolt és humánus segítségnyújtásra szólít fel a tálib uralom elől menekülők számára; sürgeti a tagállamokat és a Tanácsot, hogy álljanak készen megnövekedett befogadási kapacitással, támogassák a védelemre szoruló személyek biztonságos útvonalait, és dolgozzanak ki ambiciózus áttelepítési programokat az afgán menekültek számára; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a nemi alapú erőszakkal szembeni kiszolgáltatottságot, és biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, beleértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, valamint az alapvető higiéniai ellátást, továbbá átfogó pszichológiai támogatást kell nyújtani az országból menekülők számára;
15. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az Afganisztánt elhagyó nők és fiatalok más országokban folytathassák tanulmányaikat; ösztönzi innovatív módszerek kidolgozását az afgán nők és fiatalok további szerepvállalása érdekében, különösen az európai iskolákban és egyetemeken folytatott tanulmányokhoz nyújtott ösztöndíjak és magas színvonalú online oktatás révén; emlékeztet arra, hogy biztosítani kell a nők jogainak tiszteletben tartását az Afganisztánnal szomszédos országokban, különösen Pakisztánban, Iránban és Törökországban, amelyek már befogadják az afgán migránsokat;
16. megismétli rendkívüli aggodalmát a romló humanitárius helyzet miatt; üdvözli a nemzetközi közösség által az ENSZ adományozói konferenciáján eddig tett kötelezettségvállalásokat, és sürgeti az országokat, hogy fokozzák és hangolják össze humanitárius segítségnyújtásukat az ENSZ ügynökségeivel és a nem kormányzati szervezetekkel, többek között azáltal, hogy humanitárius folyosókat hoznak létre az élelmiszersegélyek, a vízellátás, a megfelelő higiénés körülmények és a gyógyszerek biztosítása érdekében;
17. elismeri, hogy az azonnali humanitárius segítségnyújtáson túl az afgán gazdaság újjáépítéséhez a fejlesztési segélyek újraindítására és a külföldi tartalékok befagyasztásának megszüntetésére lesz szükség; megjegyzi, hogy a politikai feltételek nem teszik lehetővé e lépések megtételét, miközben a tálibok nem tartják tiszteletben az alapvető emberi jogokat;
18. sürgeti az EU-t és az összes érintett adományozót, hogy hozzák nyilvánosságra az Afganisztánban finanszírozott vagy ott épített biometrikus rendszerekből elveszett vagy a tálibok által esetlegesen lefoglalt adatok típusait, e rendszerek felépítését, az e rendszerek életciklusa előtt és alatt elvégzett emberi jogi és adatvédelmi hatásvizsgálatokat, valamint az EU által annak érdekében tett lépéseket, hogy tájékoztassák az érintetteket arról, hogy mi történt az adataikkal, annak biztosítása érdekében, hogy Afganisztánban minden olyan ember, akit a tálibok által esetlegesen lefoglalt adatok miatt megtorlás veszélye fenyeget, tudatában legyen a lehetséges megtorlási kockázatoknak, és hogy ezt teljes mértékben figyelembe vegyék a menedékjog iránti kérelmekkel kapcsolatos eljárások során;
19. úgy véli, hogy az EU-nak vezető szerepet kell játszania a humanitárius válság enyhítéséhez és az elmúlt húsz év társadalmi hasznának megőrzéséhez hozzájáruló egyedi fellépések finanszírozásában, beleértve a vidékfejlesztés és a mezőgazdaság, az egészségügy, az energia, az oktatás és a helyi kormányzás támogatását;
20. hangsúlyozza, hogy a magánszektor újjáépítéséhez és az afganisztáni munkahelyteremtéshez szükséges számos rendelkezés, például a készpénzzel ellentételezett munka, a magánbanki szolgáltatások, a hitelgarancia-rendszerek, valamint a vállalkozók és a kis- és középvállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének növelése különösen értékes hozzájárulást jelenthet a nők számára történő munkahelyteremtéshez és gazdasági függetlenségükhöz;
21. megismétli, hogy támogatja a célzott ENSZ-szankciókat; sürgeti az egyes tálib vezetőkre irányuló konkrét szankciók folytatását, biztosítva ugyanakkor, hogy ezek a korlátozások ne akadályozzák a humanitárius segítségnyújtáshoz és a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó jogszerű pénzügyi tranzakciókat;
22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az EU afganisztáni különmegbízottjának.