ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek nyomon követéséről
2.5.2022 - (2022/2648(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Gerolf Annemans, Gunnar Beck, Hélène Laporte, Christine Anderson, Mara Bizzotto, Susanna Ceccardi, Roman Haider, Peter Kofod, Jaak Madison, Philippe Olivier, Alessandro Panza, Bernhard Zimniok, Thierry Mariani, Laura Huhtasaari
az ID képviselőcsoport nevében
B9‑0235/2022
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek nyomon követéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia vezető testülete által jóváhagyott és az Európa jövőjéről szóló konferencia többnyelvű digitális platformján közzétett eljárási szabályzatára,
– tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia kilenc tematikus munkacsoportjának következtetéseire,
– tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia kilenc tematikus munkacsoportjának következtetéseire, amelyeket a konferencia plenáris ülésének többsége 2022. április 30-án hagyott jóvá,
– tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia többnyelvű digitális platformjának 2022 februárjában közzétett tevékenységi jelentésére,
– tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia többnyelvű digitális platformján 2022 februárjában közzétett, tagállamonkénti hozzájárulásokra,
– tekintettel a nemzeti polgári vitacsoportok és a nemzeti rendezvények jelentéseire, amelyeket az Európa jövőjéről szóló konferencia többnyelvű digitális platformján tettek közzé,
– tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferenciára készült ifjúsági ötletjelentésre, amelyet a 2021. október 8–9-i Európai Ifjúsági Rendezvény eredményeképpen tettek közzé,
– tekintettel az „Erősebb gazdaság, társadalmi igazságosság és munkahelyek / Oktatás, kultúra, ifjúság és sport / Digitális átalakulás” elnevezésű 1. európai polgári vitacsoport ajánlásaira,
– tekintettel az „Európai demokrácia / Értékek, jogok, jogállamiság, biztonság” elnevezésű 2. európai polgári vitacsoport ajánlásaira,
– tekintettel az „Éghajlatváltozás, környezetvédelem / Egészségügy” elnevezésű 3. európai polgári vitacsoport ajánlásaira,
– tekintettel az „Az EU a világban / Migráció” elnevezésű 4. európai polgári vitacsoport ajánlásaira,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia kezdettől fogva nem tudott valódi lehetőséget kínálni a polgárokkal folytatott őszinte párbeszéd indítására egy olyan évtized végén, amelyet több válság (euróválság, migrációs válság, brexit és a Covid19-világjárvány) jellemzett, és amely az Európai Unióval szembeni szkepticizmus folyamatos növekedésével járt, mivel az Unió nem képes választ adni e történelmi kor kihívásaira és a társadalom valós szükségleteire;
B. mivel Ukrajna Oroszországi Föderáció általi inváziójára az Európa jövőjéről szóló konferencia utolsó időszakában került sor;
C. mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia Emmanuel Macron francia köztársasági elnök ötlete volt, és amely most a Tanács francia elnöksége alatt véget ér; mivel a konferencia időtartamát szándékosan két évről egy évre csökkentették, ami kaotikus szervezéshez vezetett;
D. mivel a konferencián polgárok, európai parlamenti képviselők, európai biztosok, a Tanács képviselői, a nemzeti parlamentek képviselői, a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom képviselői, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Európai Bizottságának tagjai vettek részt;
E. mivel az Európa jövőjéről szóló konferencián részt vevő polgárok kiválasztási folyamata nem volt átlátható; mivel a polgárok kiválasztása, amelyet az úgynevezett önkiválasztás következtében megjelenő elfogultság jellemez, nem biztosítja teljes mértékben az Európai Unióval kapcsolatos elképzelések sokféleségét; mivel a résztvevők személyazonosságának megismerését célzó listát soha nem tették közzé;
F. mivel az európai uniós projekt hiányosságainak teljes körű megértése és kezelése, valamint a társadalom valós szükségleteinek kielégítése és az előttünk álló kihívásokra való felkészülés érdekében – többek között a jelenlegi és történelmi események fényében – alapvető fontosságú lett volna a kritikus álláspontot képviselő polgárok meghallgatása;
G. mivel a nemzeti média nagyon kevés figyelmet szentelt a konferenciának, amelyről sokan nem is hallottak;
H. mivel a részt vevő polgárok száma a teljes európai népességhez viszonyítva nagyon alacsony, mindössze 0,00001% volt;
I. mivel a 2022. márciusi Kantar-féle tevékenységi jelentés szerint a többnyelvű digitális platform szerény számú, összesen 43 734 hozzászólást és 16 274 ötletet rögzített;
J. mivel a költségeket (a konferencia finanszírozásához szükséges forrásokat és összeget) még annak ellenére nem tették közzé, hogy a Parlament e konferenciára indított küldöttségének tagjai többször is kérték ezt a vezető testülettől, és az eljárási szabályzat 138. cikke értelmében parlamenti kérdéseket intéztek a Bizottsághoz és a Tanácshoz;
K. mivel az eljárási szabályzatot csak általánosságban fogadta el a vezető testület; mivel ennek következtében az Európa jövőjéről szóló konferencia munkacsoportjaiban követendő eljárások az elnökök széles mérlegelési jogkörén vagy a vezető testület által – gyakran nagyon későn – kidolgozott megoldásokon alapultak, az átláthatóság és a konferencia résztvevőivel való előzetes megállapodás nélkül;
L. mivel az európai polgári vitacsoportok munkáját irányító szakértők kiválasztását kizárólag a vezető testület végezte; mivel ezt a folyamatot is az átláthatóság teljes hiánya jellemezte; mivel a nyilvánosan hozzáférhető adatok szerint e szakértők közül sokan uniós finanszírozásban részesültek vagy részesülnek még mindig;
M. mivel az Európa jövőjéről szóló konferencia zárójelentése a konferencia munkacsoportjai által készített informális dokumentum alapján készült, az európai polgári vitacsoportoktól és a nemzeti polgári vitacsoportoktól származó, valamint a többnyelvű digitális platformon összegyűjtött kisszámú ajánlás alapján;
N. mivel a nem hivatalos dokumentumnak a polgároktól kapott ajánlások alapján történő kidolgozása során a konferencia többi komponensétől, különösen az európai parlamenti képviselőktől származó javaslatokat is figyelembe vették;
O. mivel a javaslatok közül számos gyakran szerepelt parlamenti állásfoglalásokban, többek között az egyhangú szavazási mechanizmus javasolt eltörlése a Tanácsban, az európai választási jogszabályoknak a transznacionális listák és az egész Unióra kiterjedő választókerület bevezetése érdekében történő módosítása, a feltételrendszerről szóló (EU) 2020/2092 rendelet hatályának kiterjesztése a jogállamiság megsértésének valamennyi esetére, továbbá az európai egészségügyi unió megerősítése, valamint a migrációra vonatkozó javaslatok, amelyek többnyire a Bizottság 2021. évi migrációs paktumában szerepelő javaslatokat tükrözik;
P. mivel az Európa jövőjéről szóló konferenciát figyelemelterelésként használták, hogy alapvető politikai változásokat kényszerítsenek ki a tagállamok szuverenitásának kárára;
Q. mivel a kisebbségek nézetei és javaslatai, azaz a mélyebb európai integrációt és a tagállamok közötti föderális unió létrehozását szorgalmazóktól eltérő nézetek nem jelennek meg megfelelően a konferencia következtetéseiben, például a többnyelvű platformon található hozzászólások között sem, amelyek közül néhány az európai uniós projekttel kapcsolatban szkeptikus nézeteket is támogatott;
R. mivel a konferencia többsége által támogatott javaslatok közül több is szükségessé teszi a Szerződések módosítását; mivel a konferencia által jóváhagyott következtetések között szerepel egy, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 48. cikke szerinti, a Szerződések módosítására irányuló konvent elindítására irányuló felhívás;
A folyamat egészére vonatkozó kritikai észrevételek
1. elítéli az Európa jövőjéről szóló konferencia folyamatának egészét és következtetéseit; úgy véli, hogy a konferencia nem demokratikus, nem jogszerű és nem átlátható, és elítéli annak következtetéseit mint előre megírt és politikailag irányított következtetéseket; rámutat, hogy az „Európa jövőjéről szóló konferencia” elnevezés helytelen, mivel nem Európával, azaz az európai kontinenssel foglalkozott, hanem az EU mint politikai és intézményi struktúra jövőjével, amely jelenleg nem felel meg a felmerülő kihívásoknak; hangsúlyozza, hogy a szervezők kezdettől fogva nem arra törekedtek, hogy valódi vitát kezdeményezzenek Európáról, hanem arra, hogy az EU jövőjéről szóló konzultációt kizárólag föderalista vélemények feltárásával irányítsák;
2. megállapítja, hogy a konferencia nem kínált jó lehetőséget az európai intézményeknek arra, hogy gyümölcsöző és átfogó párbeszédet folytassanak a polgárokkal, a nemzeti parlamentekkel, a regionális és helyi hatóságokkal, a szociális partnerekkel és a szervezett civil társadalommal Európa jövőjéről;
3. kiemeli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia nem reagált arra az igényre, hogy a polgárokat közelebb hozzák az európai intézményekhez, vagy hogy a részvétel új demokratikus eszközeként lépjen fel, ezért ezt a gyakorlatot nem szabad megismételni; hangsúlyozza, hogy mivel a konferencia politikai komponense a folyamat egésze felett ellenőrzést gyakorolt, a polgárokkal folytatott szabad vitát nem részesítették előnyben, így teljesen aláásták a konferencia demokratikus jellegét;
4. megállapítja, hogy a konferencia nagyon kevés figyelmet kapott a nemzeti médiaorgánumoktól, aminek következtében a polgárok túlnyomó többsége egyáltalán nem hallott annak létezéséről;
A polgárok kiválasztása és részvétele
5. rámutat, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián részt vevő polgárok kiválasztásának folyamata homályos és átláthatatlan volt; megállapítja, hogy a részt vevő polgárok száma a teljes európai népességhez képest nagyon alacsony százalékot tett ki, ezért messze nem tekinthető „reprezentatívnak”; hangsúlyozza, hogy mindössze 800 polgár vett részt az európai vitacsoportokban, ezt követően pedig az egyes vitacsoportokból csak néhány képviselő vett részt a plenáris ülésen és a munkacsoportokban; mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy soha nem tették közzé az összes résztvevő teljes listáját;
6. kiemeli, hogy a konferencián nem képviseltette magát minden európai elképzelés és az összes különböző vélemény; sajnálja, hogy nem ösztönözték és nem mozdították elő a kiválasztott polgárok körében az Európai Unióval kapcsolatos nézetek sokféleségét, és különösen azt, hogy alulreprezentáltak azok az európaiak, akik szkeptikusabbak és bírálják az európai politikákat; határozottan megerősíti, hogy a kritikus álláspontot képviselő polgárok meghallgatása alapvető fontosságú lett volna az uniós intézmények számára;
7. megállapítja, hogy számos javaslat, különösen az EU-val szemben kritikát megfogalmazó javaslatok nem szerepeltek a következtetések végleges tervezetében; rámutat arra, hogy a munkacsoportok a platform hozzájárulásai közül csak nagyon keveset vettek figyelembe annak ellenére, hogy a többnyelvű digitális platformon sokkal nagyobb arányú volt a részvétel, mint az európai vagy a nemzeti polgári vitacsoportokban;
A pénzügyi átláthatóság és elszámoltathatóság hiánya
8. kiemeli, hogy a konferencia költségeit az európai parlamenti képviselők számos kérése ellenére még nem tették közzé;
9. határozottan elítéli a közpénzek felhasználása átláthatóságának hiányát, különösen a jelenlegi történelmi gazdasági lassulás idején, és bírálja, hogy a Bizottság folyamatosan megtagadja az ezzel kapcsolatos parlamenti kérdések, különösen az E-001181/2022 és az E-002268/2021 számú írásbeli választ igénylő kérdések megválaszolását;
10. felhívja ezért az Európai Számvevőszéket, hogy vizsgálja ki és tegyen jelentést a rendezvény átláthatóságának és költségvetési tervezésének hiányáról;
Eljárási problémák és az átláthatóság hiánya a döntéshozatali folyamat során
11. rendkívül sajnálatosnak tartja és elítéli a konferencia döntéshozatali folyamatára vonatkozó eljárások átláthatóságának hiányát;
12. emlékeztet arra, hogy a konferencia lebonyolításával a Kantar nevű külső céget bízták meg; rámutat, hogy a Kantar a Bizottság régi szolgáltatója; megkérdőjelezi a kiszervezés kultúráját, és úgy véli, hogy ezt a folyamatot teljes átláthatóság mellett közvetlenül a szervező intézményeknek kellett volna lebonyolítaniuk;
13. megjegyzi, hogy a konferencia eljárási szabályzatát csak általánosságban határozták meg; rámutat arra, hogy ez nagy zavart okozott a konferencia valamennyi komponense számára, beleértve az érintett polgárokat is, akik úgy látták, hogy lépésről lépésre haladnak, és a megoldásokat gyakran csak későn hagyta jóvá az ügyvezető testület, anélkül, hogy a komponensek között bármiféle előzetes megállapodás született volna;
14. elítéli az átláthatóság teljes hiányát az európai polgári vitacsoportok munkáját irányító szakértők kizárólag az ügyvezető testület által történő kiválasztása során; hangsúlyozza, hogy a nyilvánosan elérhető adatok szerint e szakértők közül sokan kapnak vagy kaptak támogatást az EU-tól, vagy már korábban is szerepeltek választói névjegyzékben, ami a pártatlanság hiányát eredményezte;
15. emlékeztet arra, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia zárójelentése a konferencia munkacsoportjai által készített informális dokumentum alapján készült, az európai és a nemzeti polgári vitacsoportoktól származó, és a többnyelvű digitális platformon összegyűjtött kisszámú ajánlások alapján; megjegyzi, hogy az informális dokumentum kidolgozásának folyamatába a konferencia más komponenseinek – különösen az Európai Parlament képviselőinek – ellentmondásos javaslatai is bekerültek, amelyek nem is kapcsolódtak a polgárok ajánlásaihoz;
16. hangsúlyozza, hogy a munkacsoportok nem rendelkeztek jóváhagyott vagy rendelkezésükre álló eljárási szabályzattal, amely meghatározta volna, hogy a javaslatok jóváhagyása érdekében hogyan kell eljárniuk; elítéli, hogy ezt a javaslatok kidolgozásának felgyorsítására használták ki, és az eljárásokról a munkacsoportok elnökei egyedi elbírálás alapján döntöttek; elítéli, hogy az informális dokumentumok tartalmának meghatározása és jóváhagyása sietősen történt, ami még inkább veszélyeztette az átláthatóságot és az intézmények és a részt vevő polgárok közötti párbeszédet;
17. sajnálatát fejezi ki továbbá a hivatásos politikusok folyamatos részvétele miatt, akik erősen befolyásolták és irányították a vitát és az egész folyamatot;
A jóváhagyott javaslatcsomag
18. elutasítja azokat a következtetéseket, amelyek olyan vitás kérdéseket tükröznek, amelyekkel kapcsolatban a Parlament véleménye nem egyhangú; megjegyzi, hogy számos javaslat szükségessé teszi a Szerződés módosítását; tudomásul veszi, hogy az ajánlások 80%-a a nemzeti hatásköröknek az uniós intézményekre való további átruházását vonja maga után, és ezáltal csökkenti a nemzeti parlamentek és kormányok belpolitikai autonómiáját;
19. kiemeli, hogy a kisebbségi nézeteket és javaslatokat – azaz a mélyebb európai integrációt és a tagállamok közötti föderális unió létrehozását szorgalmazóktól eltérő nézeteket – nem képviselték megfelelően, illetve nem építették be a konferencia következtetéseibe, a többnyelvű platformmal kapcsolatos hozzászólások tekintetében sem, amelyek az európai uniós projekttel kapcsolatos szkeptikus nézeteket is tartalmaztak, de amelyek soha nem képezték a viták vagy a következtetések tárgyát;
20. határozottan elutasítja többek között azt a javaslatot, hogy minősített többséggel döntsenek olyan kérdésekről, amelyekről a Tanács jelenleg egyhangúlag határoz, különösen a közös kül- és biztonságpolitika területén; úgy véli, hogy az egyhangú szavazási módszer fontos biztosítékot jelent a tagállamok szuverenitása és polgáraik érdekeinek védelme szempontjából; megjegyzi azonban, hogy különösen a közös kül- és biztonságpolitika területén nincs szükség a szavazási módszerek megváltoztatására, mivel a tagállamok bebizonyították, hogy lehetséges egységesen cselekedni, ha az mindannyiunk érdekeit szolgálja, amint azt az ukrajnai válság is bizonyította;
21. teljes mértékben helyteleníti és elítéli, hogy az Európai Parlament komponensének többsége eszközként használta fel az ukrajnai válságot („a kijevi pillanat”), valamint a drámai történelmi pillanatot a Szerződés mélyreható módosításainak indokolására;
22. bírálja azt az elképzelést, hogy az európai egészségügyi uniót a jelenlegi keretben rejlő lehetőségeket kihasználva erősítsék meg, és az egészségügyet és az egészségügyi ellátást az EU és a tagállamok közötti megosztott hatáskörök közé építsék be; úgy véli, hogy az, ahogyan az EU a világjárványt kezelte, különösen az oltóanyag-szerződés rossz kezelése megmutatta, mennyire szükséges, hogy ezek a hatáskörök továbbra is szigorúan a tagállamok kezében maradjanak;
23. úgy véli, hogy hiba lenne a konferencia végleges jelentésében javasoltak szerint „a feltételrendszerről szóló rendelet és más jogállamisági eszközök tényleges alkalmazása és hatályuk értékelése, valamint új területekre való kiterjesztésük mérlegelése, függetlenül attól, hogy milyen jelentőséggel bírnak az uniós költségvetés szempontjából”;
24. határozottan nem ért egyet többek között a migrációra vonatkozó olyan javaslatok végrehajtásával, amelyek nem biztosítják és nem védik a tagállamok és polgáraik érdekeit; megjegyzi, hogy a migrációra vonatkozó javaslatok többnyire a Bizottság 2021. évi migrációs paktumában foglaltakat tükrözik;
25. kifejezetten felhívja a figyelmet arra, hogy az új európai választási törvényben a transznacionális listák és az uniós szintű választókerület bevezetése miatt fennáll a demokratikus deficit veszélye az Európai Parlamentben; bírálja a degresszív arányosság elvének alkalmazását, amely torzítja a képviselői helyek elosztását a tagállamokban elért választási eredmények alapján, és károsan hat a tagállamok reprezentativitására; hangsúlyozza, hogy ez a javaslat az Európai Parlament komponensétől származik, annak ellenére, hogy az illetékes munkacsoporton belül – többek között a részt vevő polgárok részéről – kritikák hangzottak el; hangsúlyozza továbbá, hogy a választójogi korhatár 16 évben történő meghatározására vonatkozó ajánlást a polgárok nem fogadták el a munkacsoportban, de az továbbra is szerepel a hivatalos következtetésekben;
26. mélyen hisz abban, hogy az Európai Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok szerepét, és politikáinak középpontjában az arányosság és a szubszidiaritás elvének érvényesülését kell szem előtt tartania; e tekintetben üdvözli a nemzeti és regionális parlamentek uniós jogalkotási folyamatba való bevonásának javítására és szerepük megerősítésére irányuló javaslatot;
27. az uniós döntéshozatali folyamatban nagyobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra szólít fel; felszólít a szólásszabadság és a média függetlenségének védelmére, különösen a nagy technológiai platformokon;
28. hangsúlyozza, hogy a fokozott európai integráció nem jelent megoldást arra, hogy a jövő kihívásaival jobban szembe tudjunk nézni;
Következtetések az Európa jövőjéről szóló konferenciáról
29. megjegyzi, hogy a konferencia által jóváhagyott következtetésekben a Szerződések módosítására irányuló, az EUSZ 48. cikke szerinti konvent elindítására irányuló felhívás szerepel; emlékeztet arra, hogy Guy Verhofstadt, az európai parlamenti komponens szóvivője, valamint a konferencia társelnöke és az ügyvezető testület tagja a konferencia 2022. április 29–30-i záró plenáris ülésén bejelentette, hogy az Európai Parlament jóváhagyta a javaslatcsomagot, és ígéretet tett a konvent gyors elindítására irányuló erőfeszítésekre; úgy véli, hogy a konferencia nem tekinthető egy ilyen konvent legitim kiindulópontjának;
30. e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia a parlamenti és képviseleti demokrácia mechanizmusainak megkerülésére szolgáló eszközzé válhat; megjegyzi, hogy a konferencia más szereplőinek, különösen az Európai Parlamentnek a kezdeményezésére olyan javaslatokat is jóváhagytak, amelyek nincsenek összhangban a polgárok ajánlásaival és nem azokon alapulnak;
31. határozottan megkérdőjelezi a javaslatcsomag demokratikus legitimitását, amelyet a polgárok kis száma és az európai és nemzeti intézmények ugyancsak kis számú képviselője hagyott jóvá, anélkül, hogy erre valódi, jogszerű felhatalmazást kaptak volna;
32. úgy véli, hogy a polgárok részvétele és előzetes bevonása fontos, mivel elképzeléseik és javaslataik alapul szolgálhatnak választott képviselőik jövőbeli politikai döntéseihez; hangsúlyozza, hogy a képviseleti demokrácia az európai demokrácia alapja, és azt a részvételi demokráciától meg kell különböztetni; emlékeztet arra, hogy a választásokkal az emberek már most is egyértelmű beleszólást kapnak az európai kérdésekbe;
33. úgy véli, hogy a jelenlegi uniós struktúra és működés bármilyen megváltoztatását a demokratikus mechanizmusokkal összhangban és minden esetben a Szerződések keretében, azok reformjának kérése nélkül kell végrehajtani; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy kizárták annak lehetőségét, hogy több hatáskört ruházzanak át a tagállamokra;
34. úgy véli továbbá, hogy a Szerződések bármely vonatkozó módosítását a nemzeti jogalkotási eljárásokkal összhangban nemzeti népszavazásnak kell alávetni;
35. következésképpen sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós intézmények ismét elszalasztották annak lehetőségét, hogy valóban szembenézzenek az európai projekt hiányosságaival, és közelebb hozzák az EU-t a polgárokhoz;
36. megerősíti, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia eredményes lehetett volna, ha meghallgatja az uniós projektről alkotott bíráló véleményeket; úgy véli, hogy a konferencia nem volt eredményes módja a demokrácia és a polgárokkal való kapcsolattartás gyakorlásának, mivel többnyire a nagyobb fokú európai integráció mellett érvelőket vonta be, aminek következtében nem érvényesült teljes körű demokratikus folyamat;
37. felkéri a tagállamok polgárait, hogy használják ki a meglévő lehetőségeket arra, hogy panaszt tegyenek nemzeti ombudsmanjuknál és az európai ombudsmannál annak érdekében, hogy a konferenciát szervező intézményeket az átláthatóságra és a legitimitásra vonatkozó normák betartására kényszerítsék;
°
° °
38. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a csatolt javaslatot az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.