ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az abortuszhoz való jogot fenyegető globális veszélyekről
1.6.2022 - (2022/2665(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Nicolaus Fest, Jaak Madison
az ID képviselőcsoport nevében
B9‑0289/2022
Az Európai Parlament állásfoglalása az abortuszhoz való jogot fenyegető globális veszélyekről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) közegészségügyről rendelkező 168. cikkére, különösen annak (7) bekezdésére, amely kimondja, hogy „az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét”,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, melyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én hirdetett ki,
– tekintettel az 1966. december 16-i Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére, amely szerint „Minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet életétől önkényesen megfosztani.”,
– tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre, amely preambulumában megállapítja, hogy „a gyermeknek [...] különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után”,
– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a Gyermekek Jogainak Európai Chartájáról szóló, 1979. október 4-i 874 (1979) sz. ajánlására,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkének (3) bekezdésére, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre, amely megerősíti a tagállamok annak érdekében való döntéshozatali és cselekvési képességét, hogy a lehető legközelebb eső szintnek az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdésében meghatározott elvével összhangban a lehető legnagyobb mértékben biztosítható legyen a hatáskörök polgárokhoz közeli gyakorlása,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága záró észrevételeire, amelyek az eugenikai terhességmegszakítás visszaszorítását javasolták a következők szerint: „A bizottság javasolja, hogy a részes állam törölje el a 2/2010. sz. törvényben azon időszak vonatkozásában tett megkülönböztetést, amelyen belül a törvény kizárólag fogyatékosság miatt teszi lehetővé a terhesség megszakítását”,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság azon határozatára, hogy saját kezdeményezésű jelentést készít az úgynevezett abortuszellenes csoportok külföldi finanszírozásáról, amely megkérdőjelezi a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságához való jogukat gyakorló, életvédő civil társadalmi szervezetek jogszerű működését,
– tekintettel a 410 U.S. 113 (1973) sz. Roe kontra Wade ítéletre,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a nemi kapcsolatok, a szexualitás és az intimitás a magánélet körébe tartozik;
B. mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény megjegyzi, hogy „a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után”, és mivel ennek ki kell terjednie az elsődleges jogra, nevezetesen az élethez való jogra, amely nélkül minden más emberi jog semmis;
C. mivel az élet és az egészség védelme, lévén szó alapvető értékekről, az emberi szabadság és méltóság meghatározó elemei;
D. mivel sem egyetlen jogilag kötelező erejű nemzetközi szerződésre, sem az Emberi Jogok Európai Bíróságára, sem pedig a nemzetközi szokásjogra nem lehet pontosan olyan forrásként hivatkozni, mint amely megállapítja vagy elismeri az abortuszhoz való jogot;
E. mivel mind a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) cselekvési programja (1994), mind a pekingi cselekvési platform (1995) arra szólítja fel az államokat, hogy csökkentsék az anyai halálozást, és biztosítsanak hozzáférhetőbb, megfizethetőbb és színvonalasabb alapvető egészségügyi szolgáltatásokat, különös hangsúlyt helyezve az anyák orvosi ellátására;
F. mivel az EUSZ által megerősített szubszidiaritás elvének megfelelően a tagállamok kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a konkrét egészségügyi és reproduktív kérdésekkel kapcsolatos ügyekben;
G. mivel az emberi jogok minden ember veleszületett jogai, állampolgárság, lakóhely, nem, nemzeti vagy etnikai hovatartozás, bőrszín, vallás, nyelv vagy bármilyen egyéb tulajdonság alapján történő bármiféle különbségtételtől vagy megkülönböztetéstől mentesen; következésképpen ezeket nem lehet alárendelni a történelem valamely pillanatához köthető olyan gondolatmenetnek vagy ideológiának vagy tendenciának, amely nem felel meg e jogok egyetemességének és szükségszerűségének;
H. mivel az uniós intézmények és a tagállamok évente mintegy 2,5 milliárd euróval finanszírozzák a terhességmegszakítást[1], és mivel többet kellene beruházniuk az olyan nőket támogató szervezetekbe, akik váratlan vagy nehéz terhességgel néznek szembe, hogy ezek a nők világra hozhassák gyermeküket;
I. mivel egyetlen tagállam termékenységi arányszáma sem éri el a reprodukcióhoz szükséges szintet, sok tagállamé pedig kritikusan alacsony, és mivel e tagállamok súlyos demográfiai hanyatlással néznek szembe;
1. határozottan rögzíti, hogy az európai jog a fentebb idézettek szerint többszörösen megerősíti, hogy meg kell védeni mindenki, de különösen a legkiszolgáltatottabbak életét;
2. sürgeti a tagállamokat, hogy erősítsék és védjék meg egyedülálló kompetenciájukat az egészségügy területén, kövessenek életpárti politikákat, és akadályozzák meg, hogy az EU e tekintetben túllépje felhatalmazásának kereteit; sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben azokat a döntéseket, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe, és ne avatkozzon bele ezekbe;
3. megjegyzi, hogy a „szexuális és reproduktív egészségügyi ellátás” kifejezés hagyományosan az egészségügyi intézkedések széles körét foglalja magában; elítéli, hogy ezt a kifejezést a politikai baloldal eufemisztikusan az abortusz megfelelőjeként használja;
4. felszólítja az összes európai intézményt, hogy tartsák tiszteletben a nem uniós országok, és ebben az esetben különösen az Egyesült Államok szuverenitását, mivel az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága fog dönteni a Roe kontra Wade ítélet alkotmányos alapjáról; sürgeti, hogy valamennyi uniós intézmény tartsa tiszteletben azt a tényt, hogy az USA szuverén nemzet, amelynek fejlett jogi rendszerét nem szabad aláásni;
5. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] A szexuális és reproduktív jogok európai parlamenti fórumának 2018. évi adatai a következő címen érhetők el: https://www.epfweb.org/sites/default/files/2020-12/DD_Report2020_webversion_Final.pdf