ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a kényszermunkával előállított termékek betiltását célzó új kereskedelmi eszközről
3.6.2022 - (2022/2611(RSP))
az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján
Bernd Lange
a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében
B9‑0291/2022
Az Európai Parlament állásfoglalása a kényszermunkával előállított termékek betiltását célzó új kereskedelmi eszközről
Az Európai Parlament,
– tekintettel Ursula von der Leyennek, a Bizottság elnökének az Unió helyzetéről szóló, 2021. szeptember 15-i beszédére,
– tekintettel a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2022. február 23-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0071),
– tekintettel a globális méltányos átmenet és a fenntartható helyreállítás érdekében a világszerte biztosítandó tisztességes munkáról szóló, 2022. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2022)0066),
– tekintettel a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak a műveleteikben és ellátási láncaikban a kényszermunka kockázatának kezelése érdekében az uniós vállalkozások által biztosítandó kellő gondosságról szóló, 2021. július 12-i iránymutatására,
– tekintettel a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen alkalmazott kényszermunkáról és az ujgurok helyzetéről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a szerbiai Linglong gyárban alkalmazott kényszermunkáról és környezetvédelmi tiltakozásokról szóló, 2021. december 16-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2021. március 10-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kényszermunkáról szóló 1930. évi egyezményére és annak 2014. évi jegyzőkönyvére,
– tekintettel a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 1999. évi ILO-egyezményre,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),
– tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,
– tekintettel az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásaira,
– tekintettel a kényszermunkával készült termékek betiltását célzó új kereskedelmi eszközről szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000018/2022 – B9-0000/2022),
– tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,
A. mivel az ILO 1930. évi (29.) egyezménye szerint a kényszermunka kifejezés „minden olyan munkára vagy szolgálatra vonatkozik, amelyet valamilyen büntetés terhe mellett valakitől követelnek, és amelyre a munkára kötelezett személy nem szabad akaratából vállalkozik”; mivel az ILO 11 mutatót használ a kényszermunka fennállásának megállapítására; mivel ezek a mutatók a következők: a kiszolgáltatottsággal való visszaélés, a megtévesztés, a mozgás korlátozása, az elszigeteltség, a fizikai és szexuális erőszak, a megfélemlítés és a fenyegetések, a személyazonosító okmányok elzárása, a bérek visszatartása, az adósságkötelezettség, a visszaélésszerű munka- és életkörülmények, valamint a túlzott túlóra; mivel néha a felsorolt mutatók közül egynél több jelenléte szükséges a kényszermunka jelenlétének meghatározásához;
B. mivel az ILO becslései szerint jelenleg világszerte 25 millió ember végez kényszermunkát, és ezek közül 20,8 millióan dolgoznak magánjellegű kényszermunkában és 4,1 millióan állami kényszermunkában; mivel a kényszermunkában részt vevők 61%-a nő és lány; mivel a migráns munkavállalók különösen ki vannak téve a kényszermunkának; mivel a Covid19-világjárvány súlyosbította a helyzetet;
C. mivel az ILO legutóbbi globális becslései szerint 2020 elején világszerte 160 millió gyermek dolgozott gyermekmunkában, ami a világ összes gyermekének közel egytizedét teszi ki; mivel 79 millió gyermek – a gyermekmunkát végzők közel fele – a gyermekmunka legrosszabb formáinak áldozatává válik, és olyan veszélyes munkát végez, amely közvetlenül veszélyezteti egészségét, biztonságát és erkölcsi fejlődéséet;
D. mivel kutatások kimutatták, hogy a kényszermunka akadályozza a fenntartható fejlődést és negatív hatást gyakorol a generációk közötti szegénységre, az egyenlőtlenségre és a kormányzásra, valamint a korrupciót és az illegális pénzmozgásokat táplálja;
E. mivel az uniós gazdaság a globális ellátási láncokon keresztül világszerte munkavállalók millióival kapcsolódik össze; mivel az uniós fogyasztók biztosak akarnak lenni abban, hogy az általuk vásárolt árukat fenntartható és méltányos módon állítják elő, amely tisztességes munkát biztosít azok számára, akik azokat előállítják;
F. mivel a kényszermunka olyan olcsó külső tényező, amely elfojtja az innovációt és a termelékenységet, és tisztességtelen versenyelőnyt biztosít az azt támogató vállalkozások és kormányok számára;
G. mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló 2021. évi beszédében megerősítette, hogy a Bizottság javasolni fogja a kényszermunkával előállított termékek betiltását az uniós piacon;
H. mivel a vállalati fenntarthatósági átvilágításról szóló irányelvre irányuló javaslatában a Bizottság kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségeket állapít meg a bizonyos küszöbértéket meghaladó nagyvállalatok és a különösen érzékeny ágazatokban működő bizonyos más vállalatok számára, hogy azonosítsák, megelőzzék, enyhítsék és elszámolják az emberi jogokra, többek között a munkavállalói jogokra, valamint a környezetre a globális ellátási láncok mentén gyakorolt tényleges és lehetséges káros hatásokat;
I. mivel a globális méltányos átmenet és a fenntartható helyreállítás érdekében a világszerte biztosítandó tisztességes munkáról szóló, 2022. február 23-i bizottsági közlemény (COM(2022)0066) meghatározza a Bizottság arra irányuló terveit, hogy új jogalkotási kezdeményezést dolgozzon ki, amely megtiltja a kényszermunkával előállított termékek, köztük a gyermekkényszermunka uniós piacon történő forgalomba hozatalát; mivel ez az új kezdeményezés a hazai és az importált termékekre egyaránt kiterjed, és a tilalmat szilárd, kockázatalapú végrehajtási kerettel együtt alkalmazza;
J. mivel a kényszermunka összetett jelenség, és a kényszermunkával előállított termékek betiltása nem lesz elegendő a kényszermunka felszámolásához és a probléma gyökerénél történő kezeléséhez; mivel e globális kérdés kezelése érdekében az EU-nak a nem uniós országokkal folytatott párbeszédre, a technikai segítségnyújtásra, a kapacitásépítésre és a tudatosság növelésére is összpontosítania kell; mivel az EU-nak multilaterális szinten is aktívan együtt kell működnie annak érdekében, hogy kollektív megoldásokat találjon a kényszermunka felszámolására;
K. mivel számos uniós vállalat több önkéntes és egymást átfedő iránymutatásokat követ a felelős üzleti magatartásra vonatkozóan, de ezek elterjedését még javítani kell; mivel ennek kezelése érdekében az EU már rendelkezik kötelező átvilágítási szabályokkal bizonyos ágazatokban, mint például a fa és az úgynevezett konfliktusövezetből származó ásványok beszerzése;
L. mivel a kényszermunkával előállított termékek kizárásának hatékonysága számos tényezőtől függ, például a bojkottban részt vevő globális ágazati kereslet százalékos arányától; a kereskedelem eltérítésének, a kereskedelem újraelosztásának vagy a termékek átalakításának az exportáló vállalkozások számára jelentkező költségeitől és ezek életképességétől; a szállítók piaci erejétől; és a fogadó kormánynak a külső nyomásra való reagálásától;
M. mivel számos eszközt kell kombinálni a kényszermunkával kapcsolatos különböző problémák megoldása érdekében;
N. mivel a WTO-val való összeegyeztethetőség érdekében minden termékkizárást úgy kell kialakítani, hogy elkerülhető legyen az áruk földrajzi származás szerinti megkülönböztetésének tilalmára vonatkozó szabadkereskedelmi kötelezettségvállalások megsértése; mivel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény XX. cikke tartalmazza a termékek kizárására vonatkozó határozatok indokolásának jogalapját; mivel az ilyen kizárásnak bizonyítékokon kell alapulnia, és az érintett felekkel folytatott konzultációt kell követnie;
O. mivel a kényszermunkával előállított termékek betiltása mind a Parlament, mind az EU egészének politikai prioritása;
1. felszólít egy új, WTO-kompatibilis kereskedelmi eszköz létrehozására, amely kiegészíti a vállalati fenntarthatósági átvilágítási szabályokat, megtiltva a kényszermunkával előállított vagy szállított termékek behozatalát és kivitelét, és amelyet ki kell egészíteni az EU-n belüli kereskedelemre vonatkozó intézkedésekkel; hangsúlyozza, hogy minden jövőbeli uniós keretnek arányosnak, megkülönböztetésmentesnek és hatékonynak kell lennie, tiszteletben tartva a nyitott és szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer iránti elkötelezettséget; kiemeli, hogy az új javaslat alapulhatna a hasonló jogszabályokkal rendelkező országok, például az Egyesült Államok és Kanada bevált gyakorlatain;
2. hangsúlyozza, hogy a kényszermunka használatának megállapításához az ILO kényszermunkára vonatkozó mutatóit kell alkalmazni, beleértve a „Nehezen látható, nehezebben számolható – Felmérési iránymutatások a felnőttek és gyermekek kényszermunkájának becsléséhez” című dokumentumot;
3. úgy véli, hogy az új eszköznek lehetővé kell tennie a kényszermunkával előállított termékek betiltását egy adott termelőhelyről, egy adott importőrtől vagy vállalattól, államilag támogatott kényszermunka esetén egy adott régióból, illetve egy adott szállítóhajóról vagy -flottáról;
4. úgy véli, hogy az új uniós eszköz értelmében a hatóságoknak – saját kezdeményezésükre vagy a kapott információk alapján eljárva – az árukat az EU határán kell lefoglalniuk, amennyiben úgy ítélik meg, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ezeket az árukat kényszermunkával állították elő vagy szállították; megjegyzi, hogy az importőrnek, akinek az áruit lefoglalták, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megcáfolja ezt a vádat annak bizonyításával, hogy az árukat nem kényszermunkával állították elő vagy szállították, ami az áruk átengedéséhez vezethet; hangsúlyozza, hogy a kényszermunka hiányát alátámasztó bizonyítékoknak az ILO normáin kell alapulniuk;
5. megjegyzi, hogy a termékeket a hatóságok azon megállapításai alapján kell lefoglalni, amelyek elegendő bizonyítékon alapulnak arra vonatkozóan, hogy kényszermunkát alkalmaztak az áruk előállítására vagy szállítására, vagy ha az áruk olyan meghatározott régióból származnak, ahol az állam által elrendelt kényszermunka elterjedt; hangsúlyozza, hogy a lefoglalt rakomány átengedhető, ha a vállalat bizonyítani tudja, hogy nem alkalmaztak kényszermunkát vagy kártérítésre került sor, és hogy a kényszermunkára utaló jelek már nem állnak fenn;
6. elismeri, hogy számos uniós vállalat már most is erőfeszítéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogokat és a munkavállalói jogokat sértő gyakorlatokra ne kerüljön sor ellátási láncaikban; felhívja a Bizottságot, hogy a kkv-kra nehezedő szükségtelen terhek elkerülése érdekében nyújtson technikai és egyéb megfelelő támogatást a vállalatoknak, különösen a kkv-knak, hogy megfeleljenek az új szabályoknak; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy értékelje az eszköz végrehajtását és annak az uniós vállalatokra gyakorolt hatását;
7. úgy véli, hogy a Bizottságot, különösen a kereskedelmi jogérvényesítési főtisztviselőt, valamint a nemzeti hatóságokat fel kell hatalmazni vizsgálatok indítására; megjegyzi, hogy a hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy az érdekelt felek, a nem kormányzati szervezetek vagy az érintett munkavállalók által nyújtott információk, valamint egy hivatalos és biztonságos panasztételi eljárás, például az egyablakos ügyintézési ponton keresztül lépjenek fel;
8. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az új uniós eszköz írja elő a felelős vállalatok számára, hogy a behozatali korlátozások feloldása előtt nyújtsanak kártérítést az érintett munkavállalóknak; kéri, hogy az érintett érdekelt felekkel, többek között a civil társadalmi szervezetekkel és a szakszervezetekkel együttműködve hajtsák végre a kártérítés és a korrekciós intézkedések nyomon követését;
9. úgy véli, hogy a koordinációs rendszert uniós szinten kell létrehozni a tagállamok vámhatóságainak támogatása és az összes megindított eljárás átláthatóságának biztosítása érdekében;
10. hangsúlyozza, hogy a hatóságok felkérhetik a vállalatokat, hogy tegyék közzé a leányvállalatokra, beszállítókra, albeszállítókra, vállalkozókra és üzleti partnerekre vonatkozó információkat az ellátási láncban, kellő figyelmet fordítva az üzleti titoktartásra; e célból felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat annak érdekében, hogy segítse a vállalatokat az ellátási lánc feltérképezésére irányuló folyamat kialakításában annak megállapítása érdekében, hogy mi minősül releváns információnak; hangsúlyozza, hogy az egyes beszállítókra, az általuk jelentett kockázatra vagy éppen ellenkezőleg, a tisztességes munkára vonatkozó bizonyítékokat tartalmazó nyilvános adatbázis csökkentheti a vállalatok adminisztratív terheit;
11. kéri, hogy hozzák létre és tartsák fenn a szankcionált szervezetek, régiók és termékek nyilvános jegyzékét;
12. hangsúlyozza a hasonló gondolkodású partnerekkel való együttműködés fontosságát a kényszermunka globális felszámolása és annak biztosítása érdekében, hogy a kényszermunkával előállított áruk ne kerüljenek kereskedelembe; megjegyzi, hogy közös erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a tilalmat ne kerüljék meg, és hogy a gyaníthatóan kényszermunkával előállított árukat ne lehessen átirányítani;
13. úgy véli, hogy a globális változás megvalósítása érdekében az EU-nak közös fellépések és vizsgálatok révén szorosan együtt kell működnie partnereivel; kéri, hogy az uniós küldöttségek vállaljanak aktív szerepet abban, hogy párbeszédet folytatnak a nem uniós országokkal és az érdekelt felekkel az új jogszabályokkal kapcsolatos kérdésekben;
14. megjegyzi, hogy a kényszermunkával előállított termékeket betiltó új kereskedelmi eszköznek koherensnek kell lennie, és ki kell egészítenie a kellő gondosságra vonatkozó egyéb kezdeményezéseket, valamint az emberi jogokra és a fenntarthatóságra vonatkozó hatályos rendelkezéseket; megjegyzi, hogy ezt figyelembe kell venni a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó 15 pontos cselekvési terv, valamint az uniós szabadkereskedelmi megállapodások ezt követő, kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetei felülvizsgálata során;
15. felszólít az állami és magánberuházások felhasználására további kényszermunkamentes termelési kapacitások kialakítása érdekében az érintett ellátási láncokban;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak.
- [1] HL C 445., 2021.10.29., 114. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P9_TA(2021)0511.
- [3] HL C 474., 2021.11.24., 11. o.