ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az európai energiaárak emelkedésére adott uniós válaszról

28.9.2022 - (2022/2830(RSP))

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján

Mohammed Chahim, Dan Nica
az S&D képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0416/2022

B9‑0420/2022

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai energiaárak emelkedésére adott uniós válaszról

(2022/2830(RSP))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

– tekintettel a megújuló forrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1],

– tekintettel a villamos energia belső piacáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

– tekintettel a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],

– tekintettel a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 994/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. október 25-i (EU) 2017/1938 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],

– tekintettel a REPowerEU tervről szóló, 2022. május 18-i bizottsági közleményre (COM(2005)0230),

– tekintettel a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervre,

– tekintettel az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására[5],

– tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2021/1119 rendeletre (európai klímarendelet)[6],

– tekintettel a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervről szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására[7],

– tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására[8],

– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Unió helyzetéről szóló, 2022. szeptember 9-i beszédében Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke megerősítette, hogy a jelenlegi energiaválság annak tudható be, hogy Oroszország manipulálta a gázpiacot;

B. mivel az európai parlamenti képviselőkkel 2022. június 8-án folytatott vita során Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke megerősítette, hogy az uniós villamosenergia-piac jelenlegi formájában „már nem működik”, és azt „a domináns megújuló energiaforrások új realitásaihoz” kell igazítani;

C. mivel a szociális jogok európai pillérének az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésről szóló 20. alapelve értelmében mindenkinek joga van hozzáférni a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz, beleértve a vizet, a szennyvízelvezetést, az energiát, a közlekedést, a pénzügyi szolgáltatásokat és a digitális kommunikációt, és ezért a rászorulók számára rendelkezésre kell bocsátani az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférésre nyújtott támogatásokat;

D. mivel az Eurostat szerint az EU lakosságának 8%-a nyilatkozott úgy, hogy 2020-ban nem tudta megfelelően melegen tartani otthonát; mivel a háztartási fogyasztók villamosenergia-árainak legnagyobb növekedése 2021 második felében meghaladta a 10%-ot; mivel az a két tagállam, ahol az árak ténylegesen csökkentek, Szlovákia és Magyarország volt, ahol az árakat szabályozzák; mivel az energiaárak emelkedése és Oroszország 2022. februári Ukrajna elleni inváziója súlyosbította a már amúgy is nehéz helyzetet számos uniós polgár számára;

E. mivel a holland azonnali gázpiacon (TTF) rögzített azonnali gázárak, amelyek az elmúlt négy évben 25 EUR/MWh alatt voltak, 2021 augusztusa óta meredeken emelkedtek, különösen az Ukrajna elleni orosz invázió óta, és 2022. augusztus közepén több mint 200 EUR/MWh-t értek el, és ezen az áron stagnálnak; mivel Oroszország intézkedései jól példázzák az uniós gázpiac által tapasztalt piaci hiányosságot, amelyek szabályozási beavatkozást igényelnek;

F. mivel az azonnali piacon lebonyolított ügyletek volumenének a kétoldalú szerződések rovására bekövetkezett jelentős növekedése az energiaárakat volatilissá tette, és azok már nem tükrözik az alapul szolgáló áru értékét;

G. mivel az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) kijelentette, hogy bár „a nyitott és jól működő árualapú származékos piacok alapvető szerepet játszanak az árazásban”, a közelmúltbeli szélsőséges stresszhelyzet miatt „a túlzott volatilitás megfékezésére irányuló intézkedések hasznosak lehetnek e piacok általános működésének javításában”; mivel az ESMA arra is rámutatott, hogy a pénzügyi eszközök piacairól szóló második irányelv[9] (MiFID II) keretrendszere már rendelkezik egy sor volatilitáscsökkentő mechanizmusról (nevezetesen a kereskedés leállításáról és az árgallérokról), megjegyezte azt is, hogy „az elmúlt hónapokban az árualapú származtatott termékek piacai (és különösen az energiapiacok) által tapasztalt szélsőséges körülmények ellenére az uniós kereskedési helyszíneken nagyon kevésszer állították le a kereskedést”[10];

H. mivel az ugrásszerű gázárak rekordmagas villamosenergia-árakat is eredményeztek, mivel a legtöbb európai piacon a gáz a villamosenergia-termelés energiaforrása;

I. mivel az EU-ban és világszerte a polgárok és a kkv-k az Ukrajna elleni orosz háború és a világjárványt követő időszak miatt növekvő energiaszámlákkal és inflációval szembesülnek; mivel ugyanakkor az energiaágazatban és más ágazatokban működő nagyvállalatok haszonkulcsa exponenciálisan nőtt a jelenlegi geopolitikai helyzet következtében; mivel egyre több fogyasztó kénytelen változó árképzési feltételekkel szembesülni energiaszerződéseiben;

J. mivel a mezőgazdasági létesítmények és a gazdaságok fűtési és hűtési számláinak emelkedése miatt az energiaárak gyors és meredek emelkedése súlyosan érintette az élelmiszer-termelést;

K. mivel a jelenlegi geopolitikai helyzet negatívan befolyásolja az energiaellátás biztonságát az energiapiacon, mivel a gázszállítás kevésbé kiszámíthatóvá és kevésbé konzisztensé vált;

L. mivel az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag hozzájárulhat az EU dekarbonizációjának felgyorsításához, ugyanakkor javíthatja energiabiztonságát és függetlenségét; mivel az Európai Központi Bank (EKB) szerint várható, hogy az energiaárak és az infláció csökkenni fognak az „Irány az 55%!” intézkedéscsomagban javasolt energiahatékonysági intézkedések végrehajtásával[11];

M. mivel az Európa Tanács Fejlesztési Bankja szerint az energiaszegénység aránya általában 0,21%-kal csökken, ha az energiahatékonysági mutató egy százalékponttal nő[12];

N. mivel Bizottság nemrégiben a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot terjesztett elő; mivel a javaslat ideiglenes felső határt állapít meg az „inframarginális” villamosenergia-termelők bevételeire vonatkozóan, ami lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy évente akár 117 milliárd eurót szedjenek be;

O. mivel a Nemzetközi Energiaügynökség becslései szerint az extraprofitra vonatkozó ideiglenes adóügyi intézkedések révén 2022-ben mintegy 200 milliárd euró állami bevételhez lehet jutni, ami részben ellensúlyozhatja a magasabb energiaszámlákat; mivel több tagállam ideiglenes rendszereket vezetett be az extraprofit megadóztatására;

P. mivel a Bizottság szolidaritási hozzájárulást javasolt a fosszilis tüzelőanyagokat forgalmazó vállalatok esetében, amelyet a tagállamoknak a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások és vállalatok támogatására, valamint a tiszta, saját termelésű megújuló energiába való beruházásra kellene felhasználniuk; mivel a Bizottság szerint ez a szolidaritási hozzájárulás mintegy 25 milliárd euró bevételt eredményezhet;

Q. mivel a jelenlegi kihívásokkal való megfelelő szembenézés érdekében meg kell reformálni az EU gazdasági kormányzását;

Bevezető felvetések

1. úgy véli, hogy Oroszország Ukrajna elleni háborúja és a fosszilis energiaellátásnak az EU megosztása érdekében fegyverként való felhasználása jelentős instabilitást okozott az energiapiacon;

2. úgy véli, hogy a kivételes események rendkívüli sürgősségi intézkedéseket tesznek szükségessé, amikor az EU-nak együtt és egységesen kell fellépnie;

3. úgy véli, hogy bár a jelenlegi energiapiaci szabályok rendes körülmények között működtek, nem bizonyultak alkalmasnak a geopolitikai bizonytalanság és az ellátási hiány kezelésére; hangsúlyozza ezért, hogy az uniós energiapiac egy olyan piaci összeomlás felé halad, amelyet azonnal orvosolni kell;

4. úgy véli, hogy a likvid és versenyképes energiapiacokra való túlzott támaszkodás spekulatív magatartáshoz vezetett, amely egyszerre eredményezett rekord energiaárakat és példátlan inflációs rátákat, amelyek az euróövezetben elérik a 9%-ot, jóval meghaladva az EKB 2%-os inflációs célkitűzését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár ennek költségeit az uniós polgárok és vállalatok viselik, a felelősök, azaz az energiapiaci szereplők zsebeiket mindeközben jól kitömték;

5. hangsúlyozza, hogy a gáz- és villamosenergia-összeköttetések javítása fontos az uniós energiaköltségek csökkentése, az energiabiztonság biztosítása és a megújuló energia integrálása szempontjából; e tekintetben felszólít a Spanyolország és Franciaország közötti Midcat gázvezeték gyors megépítésére, amely a gázellátás diverzifikációjának előmozdítása révén erősíteni fogja az EU energetikai autonómiáját;

6. különösen figyelembe veszi a távoli, peremterületek és elszigetelt régiók szükségleteit, beleértve a szigetekét is, amelyek távoli elhelyezkedésük és a szárazföldtől való távolságuk, valamint bizonyos piaci realitások miatt már most is további nehézségekkel szembesülnek;

7. emlékeztet arra, hogy tekintettel az energiapiac jelenlegi helyzetére, valamint az energiaügyi és éghajlat-politikai célkitűzéseink elérésének szükségességére, tiszteletben kell tartani az átállást elősegítő energiaforrásokat, amelyek elkerülhetetlenek az energetikai átalakulásban lemaradó egyes tagállamok számára, hogy ne veszélyeztessék a 2030-ra és 2050-re kitűzött uniós vagy nemzeti célokat;

8. úgy véli, hogy egy újabb válság megelőzésére a legjobb megoldás az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérése; e tekintetben hangsúlyozza, hogy egy energiahatékonyabb és megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszer nagyobb ellenálló képességet, valamint stabilabb és alacsonyabb árakat fog biztosítani a külső sokkhatásokkal szemben; hangsúlyozza, hogy a lakossági fűtést intelligens villamosítás és megújuló energiaforrásokon alapuló távfűtés révén kell dekarbonizálni, hogy a fogyasztók számára a legmegfizethetőbb és megújuló megoldásokhoz való hozzáférést biztosítsuk; emlékeztet arra, hogy a megújuló hidrogén szerepet játszhat mind az energiabiztonság megerősítésében, mind az energiaágazat dekarbonizációjában; e célból jelentős beruházások mozgósítása révén felszólít a zöld és az energetikai átállás felgyorsítására, valamint arra, hogy a REPowerEU stratégia javaslatait a lehető leghamarabb hajtsák végre az energiahatékonysági intézkedésekbe, a megújuló energiaforrásokba és az energiatárolásba történő jelentős beruházások révén;

Válasz a Bizottság tanácsi rendeletre irányuló javaslatára

9. üdvözli a Bizottság által 2022. szeptember 14-én javasolt sürgősségi intézkedéseket, különösen az „inframarginális” villamosenergia-termelők bevételeire vonatkozó ideiglenes plafont, valamint az olaj- és gáztermelők szolidaritási hozzájárulását; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság és a Tanács túl lassan járt el, annak ellenére, hogy a Parlament 2021 októbere óta erre többször is felszólította őket; aggodalmát fejezi ki az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikkének jogalapként való alkalmazása miatt, és kéri, hogy a Parlamentet vonják be az ennek alapján hozott intézkedésekbe, függetlenül attól, hogy azok informális jellegűek-e, mivel ezek teljes körű demokratikus legitimitást és elszámoltathatóságot igényelnek; emlékeztet arra, hogy ezt az eszközt csak vészhelyzetben szabad alkalmazni;

10. üdvözli a villamosenergia-kereslet csökkentésére irányuló javaslatot, de hangsúlyozza, hogy az elfogadott intézkedések nem róhatnak terhet a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra és fogyasztókra, a kkv-kra vagy az energiaszegénységben élőkre;

11. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az olaj- és gáztermelők számára szolidaritási hozzájárulást írjanak elő; felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb jusson megállapodásra a javaslatról, és a javaslat hatálya terjedjen ki több olyan vállalatra, amelyek túlzott hasznot húztak az egymást követő válságokból; megjegyzi, hogy a javaslatot tagállami szinten kell végrehajtani, de az nem tartalmaz kötelező erejű rendelkezéseket a beszedett bevételek tagállamok közötti megosztására vonatkozóan, ami Unió-szerte a bevételek egyenlőtlenségéhez vezethet; aggodalommal veszi tudomásul, hogy előfordulhat, hogy a hozzájárulás hatálya nem terjed ki az EU legnagyobb energiaipari vállalatai közül néhányra; felhívja a Tanácsot, hogy a nyereségátcsoportosítás megakadályozása érdekében építsen be adókikerülés elleni intézkedéseket a jogszabályokba;

12. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a szolidaritási hozzájárulásból származó állami többletbevételeket a gyorsan emelkedő energiaárak által leginkább sújtottakhoz irányítsák át; felhívja a tagállamokat, hogy a bevételek egy részét fordítsák az egységes piac széttagoltságának és a további társadalmi-gazdasági aszimmetriák megelőzésére irányuló intézkedések közös finanszírozására; e tekintetben kéri, hogy a beszedett bevételek 15%-át címzett bevételek formájában a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz RePowerEU-fejezetéhez rendeljék;

13. hangsúlyozza továbbá, hogy a vészhelyzet fényében megfelelő haszonkulcsot kell megállapítani, és meg kell adóztatni az energiaválságból túlzott hasznot húzó gázpiaci kereskedők váratlan nyereségét; hangsúlyozza, hogy a forrásokat a válság által leginkább sújtott, kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások és kkv-k támogatására kell felhasználni, többek között olyan intézkedések révén, mint a kiskereskedelmi árplafon meghatározása, valamint a megújuló technológiákba, az energiahatékonysági intézkedésekbe, például az épületek felújításába és szén-dioxid-mentesítésébe való beruházás, vagy a kkv-k és a háztartások számára a végső árak ideiglenes csökkentése; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az EU gazdasága számára létfontosságú energiaigényes iparágak megsegítésére;

14. üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy kezdjenek megbeszéléseket a villamosenergia-piac szerkezetének reformjáról; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrások költségei stabilak és alacsonyak, és azokat nem szabad a fosszilis tüzelőanyagok költségeihez kötni; emlékeztet azonban arra, hogy a villamosenergia-piac jelenlegi kialakítása versenyképes árakat biztosított és jutalmazta a tiszta energiaforrásokat, és hogy a jelenleg tapasztalható magas villamosenergia-árak nem önmagában a villamosenergia-piacnak a kialakításának, hanem a gázpiacon tapasztalható spekulatív és manipulatív magatartásnak és az ellátási hiánynak tudható be; hangsúlyozza, hogy a problémát a gyökerénél, a gázpiaci spekuláció megszüntetésével kell kezelni; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a nagykereskedelmi piacon a villamosenergia-árak volatilitásának csökkentése érdekében függetlenítse a gáz árát a villamosenergia-áraktól, és biztosítsa, hogy a villamosenergia-piacok megfelelő árjelzéseket adjanak a dekarbonizációba való beruházáshoz, és lehetővé tegyék a fogyasztók számára a megújuló energiaforrások alacsonyabb költségeinek kihasználását;

15. úgy véli, hogy a villamosenergia-piac reformjának foglalkoznia kell a rendkívüli és aránytalan nyereséggel, valamint a jelenlegi helyzet által előidézett energiaszegénység növekedésével; rámutat azonban arra, hogy a reform során gondosan figyelembe kell venni a piac összetettségét is, beleértve az árstabilizáló hosszú távú szerződéseket, valamint a megújuló energiába és az energiahatékonyságba történő beruházások további ösztönzését; e tekintetben kiemeli, hogy a háború és a világjárvány fényében sürgősen felül kell vizsgálni az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a jövőben minden általános szolgáltatáshoz megfizethető áron lehessen hozzáférni;

16. felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatot az importált gáz árának ideiglenes felső határának megállapítására; sajnálja azonban, hogy eddig nem terjesztettek elő konkrét intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy ennek a kezdeményezésnek minden európai vásárlóra, így az energiavállalatokra, valamint a nagy- és kiskereskedelmi szolgáltatókra is vonatkoznia kell; ezért a tehermegosztás elősegítése érdekében szolidaritási mechanizmus létrehozására szólít fel, amelynek végrehajtása során figyelembe kell venni a cseppfolyósított földgáz nemzetközi piacához hozzáféréssel rendelkező tagállamok sajátos helyzetét, és meg kell előzni az ugyanazon erőforrásokhoz hozzáférni kívánó tagállamok közötti verseny torzulását;

17. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EU tárgyalási pozíciójának megerősítése és az importköltségek csökkentése érdekében korszerűsítsék az uniós energiaplatformot, és alakítsák át az energiaforrások közös beszerzésének eszközévé, modellként felhasználva az uniós oltóanyag-beszerzési programot; hangsúlyozza, hogy a közös beszerzés az EU közös felelőssége, hogy segítsen kielégíteni azon tagállamok energiaszükségleteit, amelyek az Oroszországgal szembeni uniós szankciók végrehajtása miatt nem jutnak orosz gázhoz, és nem tudnak hozzáférni beszállítókhoz; felhívja a Bizottságot, hogy az aránytalanul magas energiaárak elkerülése érdekében dolgozzon ki szilárd együttműködési mechanizmust az EU számára energiát szolgáltató, hasonlóan gondolkodó harmadik országokkal;

További intézkedések a gázpiaci spekuláció és manipulatív magatartás kezelésére

18. üdvözli, hogy a Bizottság végre felismerte, hogy Európában manipulációk tapasztalhatók a gázpiacon, ami viszont hatással van a villamosenergia-árakra;

19. üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, hogy a földgázra és a cseppfolyósított földgázra vonatkozóan a TTF helyett alternatív uniós referenciaértéket dolgozzanak ki; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy nem javasoltak konkrét intézkedéseket a TTF-en belüli spekulatív és manipulatív magatartás azonnali kezelésére, amely végső soron Európa fő kereskedelmi platformja;

20. üdvözli a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága által a Gazprom ellen az erőfölényével való visszaélés miatt indított trösztellenes pert, és sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb zárja le az eljárást és fogadja el a szükséges határozatokat; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak minden rendelkezésre álló versenyjogi eszközt fel kell használnia a villamosenergia- és gázpiacokon a piaci torzulások, a tisztességtelen árak és az ármanipulációk kezelésére; úgy véli, hogy a villamosenergia- és gázágazatban a versenyjog megsértésének magállapításakor a Bizottságnak korrekciós intézkedésként fontolóra kell vennie strukturális intézkedések alkalmazását is;

21. felszólít a spekuláció és a manipuláció felszámolására a gázpiacon, és kéri, hogy hozzanak intézkedéseket a TTF és a piacon való jelenlétre jogosult szervezetek működésével kapcsolatban; úgy véli, hogy többek között az alábbi intézkedések szükségesek:

a) a kereskedés leállítására vonatkozó mechanizmus alkalmazása a TTF-re túlzott áringadozás esetén, az ESMA javaslatának megfelelően;

b) a gáztőzsdék által alkalmazott technikai funkciók telepítése;

c) a pénzügyi és spekulatív szervezetek számának csökkentése, amelyek száma jelenleg meghaladja az ágazat kereskedelmi és ipari szereplőinek számát;

d) az áruk viszonteladására vonatkozó korlátozások bevezetése;

e) a termelés és a fogyasztók közötti köztes szereplők számának csökkentése;

f) az átláthatóság és az érintett hatóságok, köztük az ESMA által gyakorolt pénzügyi felügyelet megerősítése;

g) a szerződések indexálásának függetlenítése a TTF gázkereskedési ponttól;

h) kétoldalú szerződések ösztönzése, többek között az uniós energiaügyi platformon keresztül;

i) a kötelező készletkötelezettségek (CSO-k) alkalmazásának előmozdítása a földgáz esetében, ahogy az az olaj esetében már megtörtént;

22. felszólít a piaci szereplők által az ellátási lánc egészében elért beszerzési árak teljes körű közzétételére és átláthatóságára; úgy véli, hogy a spekulatív magatartás látensen jelen lehet az értéklánc minden szakaszában, a termelőktől a forgalmazókig; felszólítja a Bizottságot, különösen annak Versenypolitikai Főigazgatóságát és az ESMA-t, hogy szorosan kövesse nyomon az európai gázpiacot a piaci erőfölény lehetséges esetei, az átláthatóság hiányával kapcsolatos kérdések és az olyan esetek tekintetében, amikor a tisztességes piaci szabályok nem garantálhatók, valamint használja fel a versenyjog meglévő eszközeit e hiányosságok kezelésére;

Társadalmi dimenzió és fogyasztóvédelem

23. azonnali fellépésre szólít fel a tiszta és megfizethető fűtéshez és villamos energiához fűződő alapvető jog védelme, valamint annak megakadályozása érdekében, hogy az emberek az étkezés, a fűtés és a hűtés közötti választásra kényszerüljenek; úgy véli, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások és fogyasztók esetében semmilyen körülmények között nem szabad leállítani a fűtéshez használt gáz biztosítását; hangsúlyozza, hogy az emberek kárára senki sem profitálhat indokolatlanul és túlzott mértékben a vészhelyzetből, miközben az energiabiztonság is veszélybe kerül;

24. hangsúlyozza, hogy a változó gazdasági és társadalmi helyzetre való reagálás érdekében meg kell erősíteni az EU költségvetési kapacitását; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak megfelelő költségvetési mozgástérre van szükségük a vállalkozások és a háztartások támogatása és a legkiszolgáltatottabbak védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy a NextGenerationEU eszköz kiterjesztésének vagy állandó mechanizmussá történő átalakításának továbbra is szakpolitikai lehetőségnek kell maradnia;

25. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a növekvő energiaköltségek következtében nő a munkanélküliség; hangsúlyozza, hogy a tisztességes bérek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a háztartások lépést tudjanak tartani az emelkedő energiaárakkal; e tekintetben hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a kollektív tárgyalásokat, és biztosítani kell, hogy a béreket ne használják fel gazdasági stabilizátorként az infláció megfékezésére; ezért felszólít a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatási rendszer (SURE) azonnali kiterjesztésére és állandó mechanizmussá alakítására, valamint az új uniós minimálbér-irányelv azonnali végrehajtására annak biztosítása érdekében, hogy a reálbérek növekedése enyhítse az emelkedő költségeket és a minimálbéreket legalább a tagállami mediánbér 60%-ára vagy az uniós átlag 50%-ára emeljék;

26. figyelmeztet arra, hogy a kiszolgáltatott vagy a szegénységi küszöb alatt élő háztartásokat védeni kell az energiaszegénységgel szemben; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy, a minimumjövedelem-rendszerekről szóló irányelvet a tisztességes élethez való jog biztosítása és a szegénység felszámolása érdekében; hangsúlyozza, hogy Európai Unióban mindenkit be kell vonni a minimumjövedelem-rendszerbe, és a nyugdíjaknak biztosítaniuk kell a szegénységi küszöb feletti jövedelmet;

27. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi válság tovább súlyosbítja a szegénységben élő vagy a szegénység kockázatának kitett gyermekek helyzetét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az európai gyermekgarancia végrehajtását annak érdekében, hogy az EU-ban minden gyermek teljes hozzáféréssel rendelkezzen az ingyenes és jó minőségű egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és gyermekgondozáshoz, megfelelő otthonban élhessen és megfelelően táplálkozzon; megismétli ezért az európai gyermekgarancia finanszírozásának sürgős növelésére irányuló felhívását, beleértve egy legalább 20 milliárd eurós célzott finanszírozási sort többek között annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen gyermeknek se kelljen energiaszegénységben élnie az EU-ban;

28. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a világjárvány és a háború óta egyre nagyobb nyomás nehezedik a szociális jogok európai pillére alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó 20. alapelvének végrehajtására; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja felül az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat az alapvető szükségletekhez, többek között a vízhez, a víziközmű-szolgáltatásokhoz, az energiához, a közlekedéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális kommunikációhoz való megfizethető hozzáférés biztosítása érdekében;

29. gyors megállapodásra szólít fel a Szociális Klímaalapról, beleértve az energiaárak által érintett, kiszolgáltatott helyzetben lévő épületek támogatását célzó intézkedéseket is, és kéri az alap költségvetésének jelentős növelését;

30. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az élelmiszer-termelési ágazatra vonatkozzanak az energiaárak felső határai, előzzék meg a fogyasztókat érintő élelmiszerköltségek szélsőséges növekedését, ami csak az egyenlőtlenségek növekedését szolgálja, és a legsúlyosabban azokat érinti, akiket az energiaszegénység is a leginkább fenyeget, valamint biztosítsák, hogy az élelmiszer-termelők életképesek maradjanak és képesek legyenek napról napra az alapvető termékeket előállítani;

31. emlékeztet arra, hogy az átdolgozott gáz- és hidrogénpiaci irányelv révén meg kell erősíteni a fogyasztók jogait a gázágazatban, és meg kell védeni a különösen kiszolgáltatott és energiaszegény fogyasztókat;

32. felszólítja a Bizottságot, mérje fel, hogy szükség van-e szigorúbb követelményekre az energiaágazatban a szerződéskötés előtti tájékoztatásra vonatkozóan, különös tekintettel a távértékesítésre, valamint hogy szükség van‑e kötelező rögzített energia- és gázellátási szerződésekre mint további szakpolitikai lehetőségre annak érdekében, hogy a fogyasztók közvetlenül elkerülhessék az áringadozást; hangsúlyozza, hogy szükség van az energiatakarékossági intézkedésekre irányuló kampányokra, amelyek mind a fogyasztók, mind a társadalom egésze számára előnyösek;

33. kéri, hogy a fogyasztókat jobban védjék a szolgáltatók felfüggesztésével és a rögzített kamatozású szerződések visszavonásával szemben; úgy véli, amennyiben a szolgáltató úgy dönt, hogy felfüggeszti vagy visszavonja a rögzített kamatozású szerződéseket, akkor kártérítést kell nyújtania azoknak a fogyasztóknak, akik e szerződéseket aláírták annak érdekében, hogy megvédjék magukat az árváltozásoktól;

34. felszólítja a Bizottságot és a tagállamok hatóságait, akadályozzák meg, hogy a fogyasztók túlzott és indokolatlan előleget fizessenek a gázért és a villamos energiáért, amivel ténylegesen energiaszolgáltatóik hitelezőivé válnak;

35. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetben különösen fontosak azok az állami bevételek, amelyek a II. pillérről szóló, az OECD tényleges minimum-adómérték szerinti társasági adóztatásról szóló globális adóügyi megállapodását végrehajtó irányelv végrehajtásából származnának az EU-ban; ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy mielőbb fogadja el a II. pillérről szóló irányelvet annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás 2023. januárig hatályba lépjen; sürgeti különösen Magyarországot, hogy haladéktalanul vessen véget annak, hogy ellenzi a globális adóügyi megállapodást a Tanácsban;

36. hangsúlyozza, hogy ezzel párhuzamosan további új uniós saját forrásokra van szükség az uniós költségvetés hosszú távú, fenntartható finanszírozásának biztosítása és annak elkerülése érdekében, hogy az új uniós prioritásokat a meglévő uniós programok és politikák kárára finanszírozzák; kiemeli, hogy az Uniónak ambiciózusabbnak kell lennie, sőt meg kell haladnia a saját forrásokra vonatkozó, 2020 decemberében elfogadott ütemtervben foglaltakat; ismételten kéri, hogy 2023-ig további késedelem nélkül vezessék be a pénzügyi tranzakciós adót és a vállalati szektorhoz kapcsolódó saját forrást, például az egységes piacon működő nagyvállalatokra és multinacionális vállalatokra kivetett egységes piaci illetéket;

37. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az öröklési adóra és a progresszív nettó vagyonadóra vonatkozó uniós keretre, amely jelentős többletbevételt generálhat azáltal, hogy igen alacsony adókulcsot alkalmaz egy meglehetősen széles adóalapra, szem előtt tartva, hogy a legfelső 1% vagyona az EU-ban felhalmozott teljes vagyonnak mintegy 22,5%-át teszi ki;

°

° °

38. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

• [1] HL L 328., 2018.12.21., 82. o.
• [2] HL L 158., 2019.6.14., 54. o.
• [3] HL L 158., 2019.6.14., 125. o.
• [4] HL L 280., 2017.10.28., 1. o.
• [5] HL C 232., 2021.6.16., 28. o.
• [6] HL L 243., 2021.7.9., 1. o.
• [7] HL C 465., 2021.11.17., 11. o.
• [8] HL C 270., 2021.7.7., 2. o.
• [9] HL L 173., 2014.6.12., 349. o.
• [10] Verena Ross, az ESMA ügyvezető igazgatójának levele John Berrigannak, a Bizottság Pénzügyi Stabilitási Főigazgatóságának főigazgatójának, 2022. szeptember 22.
• [11] Christine Lagarde, az EKB elnökének levele Ville Niinistö európai parlamenti képviselőhöz, 2022. július 6.
• [12] Európa Tanács Fejlesztési Bank, Energy Poverty in Europe: How Energy Efficiency and Renewables Can Help, 2019. március, 1. o.