ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Energia Charta Egyezmény korszerűsítéséről folytatott tárgyalások eredményéről
21.11.2022 - (2022/2934(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Danuta Maria Hübner, Maria da Graça Carvalho
a PPE képviselőcsoport nevében
B9‑0510/2022
Az Európai Parlament állásfoglalása az Energia Charta Egyezmény korszerűsítéséről folytatott tárgyalások eredményéről
Az Európai Parlament,
tekintettel az 1994. évi Energia Charta Egyezményre,
tekintettel az Energia Charta Konferencia 33. ülésén az Európai Unió által képviselendő álláspontról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2022. október 5-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0521),
tekintettel az Euratom által az Energia Charta Konferencia 33. ülésén képviselendő álláspontról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2022. október 5-i bizottsági javaslatra (COM(2022)0522),
tekintettel az Energia Charta Egyezmény 2017-ben megkezdett korszerűsítési folyamatára és az arra vonatkozó uniós szövegjavaslatra,
tekintettel a tagállamok, az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség közötti, az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló megállapodásról szóló, 2022. október 5-i bizottsági közleményre (COM(2022)0523),
tekintettel a korszerűsített Energia Charta Egyezmény tervezetéről szóló, 2022. június 24-i „elvi megállapodásra”,
tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-741/19. sz. ügyben hozott, 2021. szeptember 2-i ítéletére (előzetes döntéshozatal a Moldovai Köztársaság kontra Komstroy LLC ügyben)[1],
tekintettel az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) III. munkacsoportja számára 2017-ben adott megbízatásra, hogy dolgozzon a beruházó és állam közötti vitarendezés reformján,
tekintettel a Tanács által 2018-ban kiadott tárgyalási irányelvekre, amelyek felhatalmazták a Bizottságot arra, hogy az Unió nevében és az UNCITRAL keretében tárgyalásokat folytasson a beruházási viták rendezésével foglalkozó multilaterális bíróság létrehozásáról szóló egyezményről, valamint az erre vonatkozó uniós javaslatra,
tekintettel a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára (2019–2024) kiadott „Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára” című politikai iránymutatásra,
tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),
tekintettel az Unió által kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásokra, különösen a Kanadával, Szingapúrral, Vietnámmal és Japánnal kötött „második generációs” megállapodásokra,
tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, és másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága közötti, 2021. május 1-jén hatályba lépett kereskedelmi és együttműködési megállapodásra[2], valamint különösen annak a szolgáltatásokról és beruházásokról szóló II. címére,
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Bizottság az EU és tagállamai nevében tárgyalásokat folytatott az 1994. évi Energia Charta Egyezmény korszerűsítéséről, amely többek között megreformálja az Energia Charta Egyezmény beruházásvédelmi normáit és a beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmusokat, és kifejezetten lehetővé teszi az országok számára, hogy szabályozási intézkedéseket hozzanak például környezetvédelmi vagy éghajlat-politikai okokból;
B. mivel 2022. november 22-i 33. ülésén az Energia Charta Konferencia (a továbbiakban: a konferencia) várhatóan jóváhagyja az Energia Charta Egyezmény korszerűsítésével kapcsolatos, az Energia Charta Egyezmény szövegét érintő módosítások hatálybalépésére és ideiglenes alkalmazására, valamint mellékleteinek változtatásaira és/vagy módosításaira vonatkozó döntéseket;
C. mivel az EU-nak annyi szavazata van, ahány tagállama részes fele az Energia Charta Egyezménynek. mivel a tagállamok csak akkor gyakorolhatják szavazati jogukat, ha az EU nem él szavazati jogával;
D. mivel azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek részes felei az Energia Charta Egyezménynek, nemzeti ratifikációs szabályaiknak megfelelően – az Energia Charta Egyezménynek a nemzeti hatáskörükbe tartozó részeire vonatkozó uniós ratifikációs szabályoktól függetlenül – meg kell erősíteniük a korszerűsített Energia Charta Egyezményről szóló megállapodást;
E. mivel Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke a Bizottság korábbi kötelezettségvállalásai nyomán 2019-es politikai iránymutatásában ígéretet tett arra, hogy „minden esetben azt javasolja, hogy a kereskedelmi megállapodások ideiglenes alkalmazására csak az Európai Parlament egyetértését követően kerüljön sor”;
F. mivel még mindig 1500 olyan kétoldalú beruházási szerződés van hatályban, amelyet a tagállamok a Lisszaboni Szerződést megelőzően ratifikáltak, és ezek a beruházásvédelmi szabályok régi modelljét tartalmazzák, nem biztosítanak kifejezett jogot a környezetvédelmi és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések szabályozására, és nem tesznek lehetővé kivételeket ezek tekintetében, és a jelenleg hatályos Energia Charta Egyezményhez hasonlóan a beruházó és állam közötti vitarendezés meg nem reformált rendszerét alkalmazzák; mivel a Lisszaboni Szerződés óta egyetlen olyan új nemzetközi beruházási megállapodás sem lépett hatályba, amely a tárgyalásokon az EU által szorgalmazott korszerű megközelítést követi;
1. üdvözli az EU és tagállamai arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsák az Energia Charta Egyezmény korszerűsítésének folyamatát, különösen a beruházásvédelmi normák korszerűsítése, ezen belül a Párizsi Megállapodás célkitűzései, a fenntartható fejlődés előmozdítása, valamint a fosszilis tüzelőanyagokba történő új és meglévő beruházások védelmének korlátozása tekintetében;
2. elismeri, hogy a korszerűsített Energia Charta Egyezményt az uniós tagállamok által 2018 novembere óta támasztott erőteljes igényre válaszul tárgyalták azzal a céllal, hogy megreformálják a beruházásvédelmi szabályokat, és összehangolják az egyezményt a Párizsi Megállapodás szerinti uniós kötelezettségvállalásokkal; támogatja az Energia Charta Egyezmény korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket;
3. sajnálatosnak tartja az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) 2022. november 18-i ülésének eredményét; megállapítja, hogy a közelmúltban több tagállam bejelentette azon szándékát, hogy kilép az Energia Charta Egyezményből;
4. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió Bíróságának a Moldovai Köztársaság kontra Komstroy LLC ügyben hozott ítélete ellenére, amely kimondja, hogy az Energia Charta Egyezmény beruházó és állam közötti választottbíráskodásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók az EU-n belüli jogviták esetében, a választottbírák továbbra is ismételten figyelmen kívül hagyják az ítéletet, és tárgyalnak EU-n belüli jogvitákat; megállapítja, hogy jelenleg több mint 40 EU-n belüli beruházási választottbírósági ügy van folyamatban; üdvözli a regionális gazdasági integrációs szervezetekre vonatkozó záradéknak a korszerűsített Energia Charta Egyezményben előirányzott módosítását, amely az uniós beruházók és a tagállamok közötti választottbírósági eljárás megakadályozására irányul; meggyőződése, hogy az EU-n belüli jogviták lezárásának legbiztonságosabb jogi útja az Energia Charta Egyezmény korszerűsítése;
5. tudomásul veszi a Bizottságnak az Energia Charta Egyezmény EU-n belüli jogvitákra való alkalmazásának kizárásáról szóló, egymás közötti megállapodásra irányuló javaslatát; emlékeztet arra, hogy ezen egymás közötti megállapodás relevanciájának biztosításához minden tagállamnak részes féllé kell válnia abban; hangsúlyozza, hogy az egymás közötti megállapodás nem lesz alkalmazandó az Energia Charta Egyezmény többi szerződő felére, például az Egyesült Királyságra, Svájcra vagy Japánra, amelyek társaságai az Energia Charta Egyezményből való kilépés esetén a hatályvesztésre vonatkozó záradék időtartama alatt továbbra is keresetet nyújthatnak be az uniós tagállamokkal szemben; ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy az EU-n belüli jogviták megszüntetésének legbiztonságosabb jogi módja a szerződés közvetlen módosítása, mivel a választottbírák újra és újra úgy döntöttek, hogy döntéseiket kizárólag a szerződés értelmezésére alapozzák, és nem holisztikus megközelítést alkalmaznak;
6. üdvözli, hogy a korszerűsítési folyamat összehangolja az egyezményt a Párizsi Megállapodással; elismeri, hogy az EU éghajlat-politikai célkitűzéseinek elérése betartható, mivel a korszerűsített szabályok lehetővé teszik az EU és tagállamai számára a szükséges éghajlat- és energetikai átállási politikák folytatását;
7. úgy véli, hogy az EU – különösen az összes szerződő fél Párizsi Megállapodás szerinti jogainak és kötelezettségeinek kifejezett megerősítésére irányuló erőfeszítései révén – hiteles tárgyalópartner volt az Energia Charta Egyezményről szóló tárgyalások során; üdvözli a korszerűsített beruházásvédelmi normáknak a megreformált uniós megközelítéssel összhangban történő beillesztését és a „szabályozáshoz való jog” beemelését, különösen az éghajlat-politikai fellépés és a tiszta energiára való átállás tekintetében;
8. hangsúlyozza, hogy egy olyan időszakban, amikor szükség van a tiszta energiába való globális beruházások felgyorsítására, a korszerűsített Energia Charta Egyezmény biztosítaná a szükséges jogi keretet ahhoz, hogy az európai energiaipari vállalatokat a megújuló energiába való beruházásra ösztönözzék más szerződő felek területén, köztük számos olyan fejlődő országban, ahol a tiszta gazdaságra való átállás a magánberuházások erőteljes mozgósításától függ;
9. támogatja az EU azon álláspontját, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos beruházások védelmét ki kell zárni; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy amennyiben a korszerűsített Energia Charta Egyezményt nem fogadják el, az Energia Charta Egyezményben továbbra is részt vevő valamennyi tagállam továbbra is védeni fogja a fosszilis tüzelőanyagokba irányuló meglévő és új beruházásokat anélkül, hogy időtávot szabna e védelem fokozatos megszüntetésére; üdvözli a korszerűsített szerződésben a fosszilis tüzelőanyagok tekintetében előirányzott kivételre irányuló javaslatot; megállapítja, hogy a korszerűsített Energia Charta Egyezmény értelmében a fosszilis tüzelőanyagokba történő új beruházások 2023. augusztus 15-től már nem részesülnek védelemben, és hogy a fosszilis tüzelőanyagokra irányuló meglévő beruházásokra 10 éves kivezetési időszak vonatkozik, amelynek kezdete a korszerűsített Energia Charta Egyezmény EU általi ideiglenes alkalmazásának kezdő időpontja; megállapítja, hogy a korszerűsített Energia Charta Egyezmény szerint 2040-től a fosszilis tüzelőanyagokba történő beruházások már nem részesülnek védelemben abban az esetben, ha a szerződő felek a kivétel alkalmazása mellett döntenek; megállapítja, hogy az Energia Charta Egyezményből a korszerűsítés hatályba lépése előtt való kilépéssel a kilépő szerződő felek annak 20 éves hatályvesztésre vonatkozó rendelkezésének hatálya alá tartoznak, amely szerint a fosszilis tüzelőanyagokba történő beruházásokat továbbra is védik a beruházó és állam közötti vitarendezésre vonatkozó, nem korszerűsített rendelkezések; felhívja a figyelmet arra, hogy annak ellenére, hogy Olaszország 2015. január 1-jén kilépett az Energia Charta Egyezményből, az Energia Charta Egyezményből való kilépését követően hét ügyet indítottak vele szemben az Energia Charta Egyezmény vitarendezési mechanizmusa keretében, és ezek közül a legutóbbit 2020-ban indították;
10. komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok nemzetközi beruházási megállapodásokra vonatkozó politikái nem következetesek; aggodalommal állapítja meg, hogy egyes tagállamok továbbra is olyan kétoldalú beruházási megállapodásokról tárgyalnak, amelyek nem tartalmaznak az EU megreformált megközelítésének megfelelő, korszerű beruházásvédelmi normákat, továbbra is védik a fosszilis tüzelőanyagokba történő beruházásokat, és nem tartalmaznak a Párizsi Megállapodás keretében tett kötelezettségvállalásaikra vonatkozó hivatkozást; sürgeti a tagállamokat, hogy folytassanak olyan nemzetközi beruházási politikát, amely összhangban van a korszerűsített uniós szakpolitikával; felhívja a Bizottságot, hogy ne engedélyezze a tagállamoknak olyan kétoldalú beruházási megállapodások megkötését, amelyek nem tartják tiszteletben az EU megreformált beruházási politikáját;
11. támogatja az UNCITRAL III. munkacsoportjában folyamatban lévő tárgyalásokat, amelyen belül az EU és tagállamai a multilaterális beruházási bíróság (MIC) létrehozásán dolgoznak, amely illetékes döntéshozó szervvé válna a nemzetközi beruházási jogviták rendezésében; megjegyzi, hogy a multilaterális beruházási bíróság jelentős eltérést jelentene a beruházó és állam közötti vitarendezés jelenlegi rendszerétől; rámutat arra, hogy létrehozását követően a multilaterális beruházási bíróság közvetlenül alkalmazandó lesz az azt aláíró országok valamennyi folyamatban lévő két- és többoldalú beruházási megállapodására, beleértve az Energia Charta Egyezményt is; emlékeztet arra, hogy a szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény 30. cikkének (3) bekezdése értelmében a multilaterális beruházási bíróság rendszere elsőbbséget élvez majd a beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmusokkal szemben; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb zárja le az UNICITRAL III. munkacsoportjának tárgyalásait;
12. ezért úgy véli, hogy az Energia Charta Egyezmény módosításainak elfogadása és ratifikálása – különösen az Energia Charta Egyezményben foglalt 20 éves hatályvesztési rendelkezés következményei miatt – előremutatóbb megoldás, mint az EU egyezményből való kilépése;
13. felhívja a Bizottságot és az uniós tagállamokat mint szerződő feleket, hogy támogassák az Energia Charta Egyezmény korszerűsítésének november 22-i elfogadását, és ratifikálják a korszerűsített Energia Charta Egyezményt;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.