ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Energia Charta Egyezmény modernizálásának eredményéről
21.11.2022 - (2022/2934(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Marek Belka, Inma Rodríguez‑Piñero
az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0498/2022
B9‑0536/2022
Az Európai Parlament állásfoglalása az Energia Charta Egyezmény modernizálásának eredményéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló 2011. április 6-i[1], a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló 2011. december 13-i[2], az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról szóló 2015. július 7-i[3], a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló 2016. július 5-i[4], az uniós nemzetközi beruházási politika jövőjéről szóló 2022. június 23-i[5], valamint az ENSZ 2022. évi, Sarm-es-Sejkben (Egyiptom) tartandó éghajlatváltozási konferenciájáról (COP27) szóló[6] 2022. október 20-i állásfoglalására,
– tekintettel „A kereskedelempolitika felülvizsgálata – Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című, 2021. február 18-i bizottsági közleményre (COM(2021)0066),
– tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),
– tekintettel az Egyesült Nemzetek 2030-ra vonatkozó, 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira, és különösen a 17. fenntartható fejlődési célra,
– tekintettel az Energia Charta Egyezmény modernizálásáról az Energia Charta Konferencia 2022. június 24-i ad hoc ülésén elért elvi megállapodásra,
– tekintettel arra, hogy a Tanácsban nem sikerült minősített többséget elérni az Energia Charta Konferencia 33. ülésén képviselendő uniós álláspont alapjául szolgáló Energia Charta Egyezmény modernizálása kapcsán,
– tekintettel Olaszország azon döntésére, hogy 2015. január 1-jétől kilép az Energia Charta Egyezményből,
– tekintettel az Energia Charta Egyezmény megszüntetéséről szóló, a lengyel kormány által 2022. augusztus 10-én elfogadott és a lengyel parlamenthez 2022. augusztus 25-én utalt törvénytervezetre,
– tekintettel a spanyol kormány 2022. október 12-i, a holland kormány 2022. október 19-i, a francia kormány 2022. október 21-i, a szlovén kormány 2022. november 10-i, a német kormány 2022. november 11-i és a luxemburgi kormány 2022. november 18-i azon bejelentésére, hogy ki kíván lépni az Energia Charta Egyezményből,
– tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatára, különösen a C-284/16. sz. ügyben 2018. március 6-án hozott[7] ítéletére és a C-741/19. sz. ügyben 2021. szeptember 2-án hozott[8] ítéletére,
– tekintettel az uniós tagállamok kormányai által a Bíróság Achmea-ügyben hozott ítéletének jogi következményeiről és az Európai Unión belüli beruházásvédelemről szóló, 2019. január 15-én kiadott nyilatkozatra,
– tekintettel a tagállamok, az EU és az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) közötti, az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló megállapodásról szóló, 2022. október 5-i bizottsági közleményre (COM(2022)0523),
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Energia Charta Egyezményt 1994-ben írták alá és az 1998-ban lépett hatályba; mivel az Energia Charta Egyezménynek 53 aláírója és szerződő fele van, köztük az EU, az Euratom és az összes uniós tagállam, Olaszország kivételével, amely 2015-ben kilépett;
B. mivel az Energia Charta Egyezmény, valamint az uniós tagállamok által a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt ratifikált mintegy 1500 kétoldalú beruházási szerződés még mindig hatályban van, és azok még mindig a beruházó és az állam közötti vitarendezés régi modelljét tartalmazzák,
C. mivel az Energia Charta Egyezmény a világ legvitatottabb beruházási megállapodásává vált, és mivel – az egyik uniós tagállam beruházói és egy másik uniós tagállam beruházói közötti – viták többsége az EU-n belül folyik; mivel 2022. június 1-jéig az Energia Charta Titkársága szerint legalább 150 beruházási választottbírósági ügy indult az Energia Charta Egyezmény alapján, és ezek egyharmada fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos beruházásokkal kapcsolatos;
D. mivel az Investigate Europe elemzése szerint az olaj- és gázmezőkről, a széntüzelésű erőművekről és a gáztüzelésű erőművekről, a cseppfolyósított földgáz terminálokról és a gázvezetékekről rendelkezésre álló adatok alapján az Energia Charta Egyezmény által védett fosszilis infrastruktúra értéke az EU-ban 202,4 milliárd euró;
E. mivel az Energia Charta Egyezmény alapvetően összeegyeztethetetlen az uniós Szerződésekkel, mivel lehetővé teszi a beruházási bíróságok számára, hogy az EU szabályozási autonómiájának megőrzéséhez szükséges biztosítékok figyelembe vétele nélkül értelmezzék és alkalmazzák az uniós jogot, és mivel hátrányosan érinti az uniós intézmények az EU alkotmányos keretével összhangban történő működését;
F. mivel az Energia Charta Egyezménnyel kapcsolatos növekvő jogi és politikai aggályokra tekintettel 2018 novemberében az EU és tagállamai által irányított modernizációs folyamat indult, amely a beruházásvédelmi normákra, valamint a fosszilis tüzelőanyagoknak nyújtott védelem korlátozására és a fenntartható fejlődés előmozdítására összpontosít; mivel 2018. november 27-én az Energia Charta Konferencia jóváhagyta a modernizálandó témák listáját; mivel 2019. július 15-én a Tanács megbízta a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat az Energia Charta Egyezmény modernizálásáról, és megfelelő tárgyalási irányelveket fogadott el;
G. mivel 2020 májusában az EU javaslatot nyújtott be az Energia Charta Egyezmény modernizálására; mivel 2021. február 15-én az EU kiegészítő javaslatot nyújtott be az Energia Charta Titkárságának az energiaágazatban folytatott gazdasági tevékenység fogalommeghatározásának kérdéséről, amely a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó rendelkezésként is ismert;
H. mivel két évig tartó tárgyalásokat követően a szerződő felek 2022. június 24-én elvi megállapodásra jutottak az Energia Charta Egyezmény modernizálásáról;
I. mivel 2022. november 22-én az Energia Charta Konferencia célja az Energia Charta Egyezmény és mellékletei megtárgyalt módosításainak hivatalos jóváhagyása volt; mivel a Tanácsban nem sikerült minősített többséget elérni az Energia Charta Konferencia ülésén képviselendő uniós álláspontról, amelynek alapjául az Energia Charta Egyezmény modernizálása szolgált volna,
J. mivel a Bíróság a C-284/16. sz. (Achmea BV) ügyben 2018. március 6-án hozott ítéletében megállapította, hogy az uniós tagállamok közötti nemzetközi megállapodásokban szereplő, beruházó és állam közötti választottbírósági kikötések ellentétesek az uniós szerződésekkel, és ezen összeegyeztethetetlenség miatt nem alkalmazhatók azt követően, hogy az EU-n belüli kétoldalú beruházási megállapodás utolsó részes fele uniós tagállammá vált; mivel ugyanezen elveket alkalmazva a Bíróság a C-741/19. sz. (Komstroy LLC) ügyben 2021. szeptember 2-án hozott ítéletében megállapította, hogy az Energia Charta Egyezmény 26. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó valamely uniós tagállam és egy másik uniós tagállam beruházója közötti, az utóbbi által az előbbibe eszközölt beruházással kapcsolatos jogvitákra; mivel köztudott, hogy az EUB ítéletei visszaható hatállyal alkalmazandók;
K. mivel a Bizottság 2022. október 5-i közleménye az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló, az uniós tagállamok, az EU és az Euratom közötti megállapodásról szóló tárgyalási folyamat megkezdését tűzte ki célul; mivel egy ilyen megállapodás előzetes tervezete segítene megszüntetni az Energia Charta Egyezmény szerinti EU-n belüli választottbírósági eljárás jelenlegi vagy jövőbeli kockázatait, és különösen annak megerősítését tartalmazza, hogy az Energia Charta Egyezmény soha nem volt és nem is lesz alkalmazandó az EU-n belül, hogy az Energia Charta Egyezmény nem szolgálhat a választottbírósági eljárások alapjául, és hogy a hatályvesztésre vonatkozó záradék nem alkalmazandó; mivel a megállapodás visszamenőleges hatálya miatt a megállapodás a folyamatban lévő jogvitákra is alkalmazandó lenne;
L. mivel az EU világszinten vezető szerepet tölt be a beruházási politika reformjában; mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta – a Parlament nyomására és támogatásával – a beruházási politika jelentős reformjára került sor európai és nemzetközi szinten; mivel az EU nemzetközi beruházási megállapodásokat indított és kötött a partnerországokkal, megreformálta a beruházásvédelmi rendelkezéseket, felváltotta a beruházó és állam közötti vitarendezést a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerrel, tárgyalásokat kezdett egy multilaterális beruházási bíróság létrehozásáról, jogszabályokat fogadott el a belső piacot torzító külföldi támogatások szabályozására, valamint jogszabályokat fogadott el a befelé irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítására; mivel ezek a fejlemények a korszerű és fenntartható beruházási politika irányába tett jelentős lépéseknek tekinthetők; mivel még sok a tennivaló e reformprogram előmozdítása érdekében;
1. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Energia Charta Egyezmény modernizálásáról szóló elvi megállapodás nem igazodik kellő mértékben a Párizsi Megállapodáshoz és az európai zöld megállapodás célkitűzéseihez, és nem teljesíti a Parlamentnek az uniós nemzetközi beruházási politika jövőjéről szóló, 2022. június 23-i állásfoglalásában meghatározott korszerűsítési célkitűzéseit, beleértve különösen a fosszilis tüzelőanyagok befektetői számára annak azonnali tilalmát, hogy pert indítsanak szerződő feleikkel szemben amiatt, hogy azok a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaikkal összhangban a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére irányuló politikákat folytatnak le, továbbá a fosszilis tüzelőanyagokba való meglévő beruházások védelmének fokozatos megszüntetésére vonatkozó időkeret jelentős lerövidítését és a beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmus megszüntetését;
2. tudomásul veszi, hogy minősített többség hiányában a Tanács nem tudott határozatot elfogadni az Energia Charta Konferencia 33. ülésén képviselendő uniós álláspontról; üdvözli, hogy ez a helyzet valószínűleg megakadályozza az Energia Charta Egyezmény javasolt módosításainak elfogadását;
3. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdeményezzék az Energia Charta Egyezményből való összehangolt kilépés folyamatát, a tagállamok azon szabadságának sérelme nélkül, hogy a szerződésnek továbbra is részes felei maradjanak vagy sem; úgy véli, hogy ez a legjobb lehetőség az EU számára éghajlat-politikai törekvéseinek elérésére és annak megakadályozására, hogy az Energia Charta Egyezmény tovább veszélyeztesse az éghajlatváltozás elleni küzdelmet; üdvözli e tekintetben a lengyel, a spanyol, a holland, a francia, a szlovén, a német és a luxemburgi kormány az Energia Charta Egyezményből való kilépésre irányuló szándékáról szóló bejelentését;
4. elismerését fejezi ki a Bizottságnak az Energia Charta Egyezmény Párizsi Megállapodással, az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel és a Parlament prioritásaival való összehangolására irányuló tárgyalási erőfeszítéseiért; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Energia Charta Egyezmény többi szerződő fele a jelek szerint nem osztja az éghajlatváltozás enyhítésével, a fenntartható fejlődéssel és az energetikai átállással kapcsolatos uniós ambíciókat annak ellenére, hogy mindegyikük aláírta a Párizsi Megállapodást is;
5. üdvözli, hogy a modernizált Energia Charta Egyezményből kizárták a beruházásvédelmet az EU-ban 2023. augusztus 15. után végrehajtott, fosszilis tüzelőanyagokra irányuló új beruházások esetében, de sajnálja, hogy ez a kizárás csak az EU-ban és az Egyesült Királyságban lenne alkalmazandó, és bizonyos gázberuházásokra nem vonatkozik; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-ban a fosszilis tüzelőanyagokra irányuló valamennyi meglévő beruházás esetében a beruházásvédelem kizárása csak a modernizált Energia Charta Egyezmény hatálybalépésétől számított tíz év elteltével lenne alkalmazandó, amely időszak – ha az EU és tagállamai megállapodnak az ideiglenes alkalmazásról – 2023. augusztus 15-én, vagy megállapodás hiányában jelentősen később kezdődne, az Energia Charta Egyezmény hatályvesztésre vonatkozó rendelkezése értelmében közel húsz évre hosszabbítva meg a beruházásvédelmet; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez az ütemterv ellentmondana a fosszilis tüzelőanyagok ahhoz szükséges fokozatos kivezetési sebességére vonatkozó jelenlegi ismereteknek, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-ra korlátozzák;
6. üdvözli, hogy a modernizált Energia Charta Egyezménybe új rendelkezéseket illesztettek be a jogszerű közpolitikai célkitűzések érdekében történő szabályozáshoz való jogról, az éghajlatváltozás elleni hatékony küzdelem sürgős szükségességéről, a szerződő felek többoldalú környezetvédelmi és munkaügyi megállapodások – többek között a Párizsi Megállapodás – szerinti jogairól és kötelezettségeiről, az energetikai beruházások oly módon történő előmozdítása iránti elkötelezettségükről, amely hozzájárul a fenntartható fejlődéshez és a felelős vállalkozásokhoz, valamint a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos vitákra vonatkozó külön vitarendezési mechanizmus létrehozásáról; komoly aggodalmának ad hangot azonban annak kockázata miatt, hogy az ilyen új rendelkezések nem érvényesíthetők kellőképpen a magán választottbírák esetében;
7. emlékeztet azon álláspontjára, hogy az EU és tagállamai nem írhatnak alá a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmust tartalmazó új beruházásvédelmi szerződéseket; sajnálja, hogy a modernizált Energia Charta Egyezmény nem reformálja meg jelentősen a beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmust, és nem foglalja magában a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer modelljének néhány legpozitívabb jellemzőjét, például a választottbírák rögzített jegyzékének létrehozását, a fellebbezési mechanizmust vagy a választottbírák magatartási kódexét; megállapítja, hogy a kártérítés megítélésére vonatkozó rendelkezések javasolt módosításainak csekély hatása lenne, mivel a választottbírák általában nagyon tágan értelmezik a „veszteség” fogalmát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a modernizált Energia Charta Egyezmény nem foglalkozik a kártérítés kiszámításához használt kárértékelési technikákkal, amelyek rendkívül ellentmondásosak, mivel igen széles mérlegelési mozgásteret adnak, és rendkívül összetett és eredendően spekulatív feltételezésekre támaszkodnak; attól tart, hogy a modernizált Energia Charta Egyezmény továbbra is ahhoz vezetne, hogy az uniós adófizetők pénzét a magánbefektetők a Párizsi Megállapodással és az európai zöld megállapodással összhangban lévő közpolitikákért való kártalanítására fordítják;
8. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a modernizált Energia Charta Egyezmény kiterjesztené a beruházó és állam közötti vitarendezés iránti kérelmeket a további energiaforrásokba és technológiákba történő beruházásokra, ami azzal a veszéllyel jár, hogy korlátozza a szabályozás rugalmasságát, amelyre az államoknak szükségük lehet ezen energiaforrások és technológiák szabályozásához;
9. sajnálja, hogy a modernizált Energia Charta Egyezmény hatályvesztésre vonatkozó záradéka változatlan maradna, ami azt jelenti, hogy az Energia Charta Egyezmény rendelkezései az Energia Charta Egyezményből való kilépésük hatálybalépésétől számított húsz évig továbbra is alkalmazandók lennének a szerződő felek beruházásaira; üdvözli azonban, hogy a védelem a kilépést követően azonnal megszűnik minden új beruházás esetében;
10. üdvözli, hogy a modernizált Energia Charta Egyezménybe belefoglalták azt az elvet, hogy a beruházó és állam közötti vitarendezésre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók ugyanazon regionális gazdasági integrációs szervezet tagjai között; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a választottbírák továbbra is tárgyalhatnak EU-n belüli vitákat, és hogy a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja szabályai alá tartozó ügyeket még mindig végre lehet hajtani harmadik országok bíróságain;
11. üdvözli, hogy a Bizottság tárgyalásokat kezdeményezett a tagállamok, az EU és az Euratom közötti, az Energia Charta Egyezmény értelmezéséről szóló megállapodásról, amelynek célja annak megerősítése, hogy az Energia Charta Egyezmény soha nem volt és nem is lesz alkalmazandó az EU-n belül, hogy az Energia Charta Egyezmény nem szolgálhat a választottbírósági eljárások alapjául, és hogy a hatályvesztésre vonatkozó záradék nem alkalmazandó; sürgeti az összes uniós tagállamot, hogy vegyenek részt a tárgyalási folyamatban, és a lehető leghamarabb fogadják el a javasolt megállapodást annak érdekében, hogy elősegítsék az Energia Charta Egyezmény szerinti EU-n belüli választottbírósági eljárás jelenlegi és jövőbeli kockázatainak megszüntetését; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt az EUB Achmea és Komstroy ügyekben hozott ítéleteinek érvényesítése érdekében a folyamatban lévő, EU-n belüli választottbírósági eljárásokban;
12. emlékeztet arra, hogy az EU csak a Parlament végső egyetértésével ratifikálhatja a modernizált Energia Charta Egyezményt; hangsúlyozza, hogy álláspontjait megfelelően figyelembe kell venni a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról szóló tárgyalások valamennyi szakaszában; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe álláspontját az összes jövőbeli kereskedelmi és beruházási megállapodásra vonatkozó tárgyalási irányelvek meghatározása során; úgy véli, hogy a Parlament csak így erősítheti meg a Bizottság alkupozícióját a kereskedelmi és beruházási partnerekkel folytatott tárgyalások során;
13. felhívja a figyelmet a tagállamok több ezer meglévő kétoldalú beruházási megállapodására, amelyek – mint az Energia Charta Egyezmény – még mindig védik a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos beruházásokat, az EU célkitűzéseivel és értékeivel ellentétes, elavult rendelkezéseket, többek között túlságosan tág védelmi normákat, az átláthatóság és a beruházó és állam közötti vitarendezés tekintetében gyenge követelményeket tartalmaznak, és nincsenek összhangban a multilaterális beruházási bíróságra irányuló uniós javaslattal; rámutat az Energia Charta Egyezményből az éghajlattal kapcsolatos aggályok miatti kilépés következetlenségére, miközben e kétoldalú beruházási megállapodásokat változatlanul hagyják; felhívja a tagállamokat, hogy maradjanak hűek éghajlat-politikai törekvéseikhez, és szüntessék meg vagy korszerűsítsék kétoldalú beruházási megállapodásaikat annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek az EU nemzetközi beruházási megállapodásainak megreformált modelljével, valamint az EU nemzetközi beruházási politikájának jövőjéről szóló, 2022. június 23-i parlamenti állásfoglalással;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 296. E, 2012.10.2., 34. o.
- [2] HL C 168. E, 2013.6.14., 1. o.
- [3] HL C 265., 2017.8.11., 17. o.
- [4] HL C 101., 2018.3.16., 30. o.
- [5] Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0268.
- [6] Elfogadott szövegek, P9_TA(2022)0373.
- [7] A Bíróság 2018. március 6-i ítélete, Szlovák Köztársaság kontra Achmea BV, C-284–16, ECLI:EU:C:2018:158.
- [8] A Bíróság 2021. szeptember 2-i ítélete, Moldovai Köztársaság kontra Komstroy LLC, C-741/19, ECLI:EU:C:2021:655.