ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a 2022. évi jogállamisági jelentésről – a jogállamiság európai unióbeli helyzetéről
22.3.2023 - (2022/2898(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Patryk Jaki
az ECR képviselőcsoport nevében
B9‑0191/2023
Az Európai Parlament állásfoglalása a 2022. évi jogállamisági jelentésről – a jogállamiság európai unióbeli helyzetéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 5. és 7. cikkére,
– tekintettel a Tanács Jogi Szolgálatának „A Bizottság közleménye a jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keretről: a Szerződésekkel való összeegyeztethetőség” című, 2014. május 27-i véleményére,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Unió az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékeken alapul; mivel az EUSZ 2. cikke nem ruház érdemi hatáskört az Unióra, csak felsorol bizonyos értékeket, amelyeket mind az Unió intézményeinek, mind tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk, amikor a Szerződések révén rájuk ruházott hatáskörökön belül és azok korlátait nem érintve járnak el; mivel az EUSZ 2. cikke nem csak, sőt nem is elsősorban a tagállamokra, hanem főleg az Európai Unióra vonatkozik; mivel a jogállamiságnak elsősorban az uniós intézményekre kell kiterjednie;
B. mivel az Unió hatásköreinek korlátai tekintetében a hatáskör-átruházás elve az irányadó, ami azt jelenti, hogy minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad;
C. mivel csak az EUSZ 7. cikke rendelkezik a jogállamiság – mint uniós érték – alkalmazásának felügyeletére vonatkozó uniós hatáskörről; mivel az EUSZ 7. cikke nem hoz létre eszközt az abban leírt eljárás továbbfejlesztéséhez vagy módosításához;
D. mivel a jogállamiság fogalmának megállapodáson alapuló meghatározása és a jogállamiságnak való megfelelés uniós szintű értékelésére szolgáló, valamennyi tagállamra egyformán alkalmazott, egységes rendszer hiánya azt jelenti, hogy a jogállamiság fogalmát tagállamonként eltérően értelmezik;
E. mivel a 2022. évi jogállamisági jelentés ajánlásokat tartalmaz minden tagállam számára, annak ellenére, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel; mivel a jogállamisággal kapcsolatos ajánlások csak az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárás szerint intézhetők a tagállamokhoz;
1. tudomásul veszi a Bizottság harmadik éves jogállamisági jelentését; úgy véli, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre ilyen jelentés elkészítésére;
2. tudomásul veszi, hogy az igazságszolgáltatási rendszerek, a korrupcióellenes keret, a tömegtájékoztatás sokszínűsége és a fékekkel és ellensúlyokkal kapcsolatos bizonyos intézményi kérdések részét képezik a Bizottság által a tagállamokban fennálló jogállamisági helyzetről készített éves áttekintésnek; megjegyzi, hogy a Bizottság hatásköre nem terjed ki annak meghatározására, hogy az egyes tagállamokban tapasztalható helyzet olyan pozitív vagy negatív tendenciákat takar, amelyek követendő példaként szolgálhatnak mások számára;
3. megjegyzi, hogy a korábbi éves jelentésekhez képest nem történt javulás; megjegyzi, hogy a Bizottság továbbra is nehezen tudja meghatározni a jogállamiság fogalmát, mivel a jogállamiságról szóló jelentése számos különböző, az EUSZ 2. cikkében felsorolt értéket ír le;
4. tudomásul veszi a tagállami igazságszolgáltatási rendszerek függetlenségének, minőségének és hatékonyságának Bizottság általi nyomon követését; úgy véli, hogy az állami szervek – különösen az igazságszolgáltatás – szervezeti felépítése és működése az egyik olyan terület, ahol a tagállamok nem ruháztak át hatásköröket az Unióra, de megjegyzi, hogy a Bizottság ennek ellenére is értékeli azokat; sajnálatát fejezi ki az EU Bírósága (EUB) hatásköreinek kiterjesztése miatt, amely aláássa az Unióba vetett bizalmat, valamint az arányosság és a lojalitás együttműködés – közvetlenül a Szerződésekből fakadó – elvét; elítéli az EUB ítéleteiben alkalmazott hatáskörtúllépést;
5. aggodalommal állapítja meg, hogy a jelentés a tényeken (objektív) kívül értékelő (szubjektív) állításokat is tartalmaz, anélkül, hogy egyértelműen körülhatárolná azokat; kifogásolja, hogy a különböző tagállamokban hatályban lévő hasonló jogi szabályozások értékelésekor a Bizottság gyakran eltérően értékeli az egyes tagállamokban alkalmazott megoldásokat, mint a más tagállamokban már létező azonos megoldásokat; elítéli a Bizottságot a jelentéseiben alkalmazott, a tagállamokkal szembeni egyenlőtlen bánásmód miatt;
6. kéri, hogy készüljön jelentés a jogállamiság uniós intézményeken belüli helyzetéről, többek között az EU hatásköreivel való visszaélés, a lobbizás, az egyes kiválasztott országok vagy vállalatok iránti részrehajlás és az elfogadhatatlan ideológiai elfogultság vonatkozásában; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EUB a Szerződésben foglalt hatásköreihez képest egyre többször alkalmaz hatáskörtúllépést az ítéleteiben; támogatja, hogy egyes tagállamok a szuverenitásra vagy az ítéletek alkotmányellenességére hivatkozva egyre nagyobb ellenállást tanúsítanak azzal szemben, hogy végrehajtsák az Európai Unió Bírósága által hozott ítéleteket; úgy véli, hogy ezek a Bíróságon belüli fejlemények rendszerszintű fenyegetést jelentenek az Unió létére nézve; ezért úgy véli, hogy a soron következő éves jelentésekben az értékeléseik során súlyos jogsértésekként kell figyelembe venni a Bíróság által az Unió jogi kereteivel és elveivel szemben intézett kihívásokat;
7. hangsúlyozza, hogy a tagállamok részvétele a Bizottság éves jogállamisági párbeszédében nem kötelező; megértését fejezi ki azon tagállamok iránt, amelyek úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a Bizottsággal való együttműködést, különösen a jelentések elkészítése során elkövetett módszertani hibák és a tagállamokkal szembeni egyenlőtlen bánásmódja miatt;
8. felhívja a Bizottságot, hogy a továbbiakban ne használja a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét eszközként arra, hogy politikai nyomást gyakoroljon egyes tagállamokra a tagállami hatáskörbe tartozó, demokratikus módon jóváhagyott intézkedések megváltoztatása érdekében;
9. hangsúlyozza, hogy az Unió számára az EUSZ 7. cikke az egyetlen lehetőség arra, hogy beavatkozzon az uniós értékek tagállamok általi tiszteletben tartásával kapcsolatos ügyekbe; hangsúlyozza, hogy az EUSZ 7. cikke teljes és kimerítő; elismeri a Tanács által az EUSZ 7. cikke szerinti, folyamatban lévő eljárásokban játszott szerepet;
10. kiemeli, hogy a mai napig egyetlen tagállamról sem állapították meg, hogy megsértette volna az EUSZ 2. cikkében felsorolt értékeket, és még azt sem állapították meg, hogy fennállt volna annak komoly veszélye, hogy egy tagállam megsérti azokat; sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács kerüli az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárásról való szavazást; hangsúlyozza, hogy ezt az eljárást nem szabad indokolatlanul hosszúra nyújtani; sürgeti a Tanácsot, hogy ütemezzen be szavazást, és ezáltal zárja le az eljárást;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének.