Állásfoglalásra irányuló indítvány - B9-0259/2023Állásfoglalásra irányuló indítvány
B9-0259/2023
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a szociális párbeszéd megerősítéséről

24.5.2023 - (2023/2536(RSP))

a B9‑xxxx/xxxx. és B9‑xxxx/xxxx. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján

Dragoş Pîslaru
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében


Eljárás : 2023/2536(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B9-0259/2023
Előterjesztett szövegek :
B9-0259/2023
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B9‑0259/2023

Az Európai Parlament állásfoglalása a szociális párbeszéd megerősítéséről

(2023/2536(RSP))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (3) bekezdésére,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 151., 152., 153., 154. és 155. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 12., 15., 16., 21., 23., 27., 28., 30. és 47. cikkére,

– tekintettel a szociális jogok európai pillérének megvalósítására irányuló cselekvési tervről szóló, 2021. március 4-i bizottsági közleményre (COM(2021)0102),

– tekintettel az Európai Szociális Chartára,

– tekintettel a 2021. május 7-i portói szociális kötelezettségvállalásra és a 2021. május 8-i Portói Nyilatkozatra,

– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 98. sz. egyezményére a szervezkedési jogról és a kollektív tárgyalási jogról, a 135. sz. egyezményére a munkavállalók képviselőinek a vállalkozáson belüli védelméről és a számukra biztosítandó kedvezményekről (a munkavállalók képviselőinek egyezménye), a 154. sz. egyezményére a kollektív tárgyalásról, a 155. sz. egyezményére a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről, a 187. sz. egyezményére a munkahelyi biztonság és egészségvédelem előmozdításáról, valamint a 190. sz. egyezményére a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás felszámolásáról,

– tekintettel az európai szemeszterre, amely az EUMSZ 121. és 148. cikkén alapuló, a gazdaság- és szociálpolitikák koordinálására és felügyeletére szolgáló uniós keret,

– tekintettel az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodására,

– tekintettel az európai szociális partnerek tevékeny időskorról és a nemzedékek közötti megközelítésről szóló önálló keretmegállapodására,

– tekintettel a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelvre[1],

– tekintettel a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelvre[2],

– tekintettel az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],

– tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4] (az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv),

– tekintettel az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) létrehozásáról és az 1296/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. június 24-i (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5],

– tekintettel az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2041 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[6] (a megfelelő minimálbérekről szóló irányelv),

– tekintettel a munkahelyi demokráciáról: a munkavállalók vállalati ügyekben való részvételének európai keretrendszeréről és az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló, 2021. december 16-i állásfoglalására[7],

– tekintettel az Európai Üzemi Tanácsokról szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2023. február 2-i állásfoglalására[8],

– tekintettel a szociális párbeszéd Unión belüli megerősítéséről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2023)0038),

– tekintettel „A szociális párbeszéd erősítése az Európai Unióban: a szociális párbeszéd teljes potenciáljának kihasználása a méltányos átállás kezelésében” című, 2023. január 25-i bizottsági közleményre (COM(2023)0040),

– tekintettel a változásra való felkészülésre és a szerkezetátalakításra vonatkozó uniós minőségi keretről szóló, 2013. december 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0882),

– tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására[9],

– tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására[10],

– tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2022. november 21-i (EU) 2019/2296 tanácsi határozatra[11],

– tekintettel a szociális jogok európai pillérének megvalósítására irányuló cselekvési tervről szóló, 2021. március 4-i bizottsági közleményre (COM(2021)0102),

– tekintettel az „Iránymutatás az uniós versenyjognak az önfoglalkoztatók munkafeltételeire vonatkozó kollektív szerződésekre történő alkalmazásáról” című, 2022. szeptember 29-i bizottsági közleményre (C(2022)6846),

– tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a szociális párbeszéd megerősítéséről szóló kérdésekre (O-xxxxxx/2023 – B9xxx/xxx és O-xxxxxx/2023 – B9xxxx/xxxx),

– tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,

A. mivel a munkavállalók kollektív tárgyaláshoz, kollektív szerződésekhez, egyesülési szabadsághoz és kollektív fellépéshez való joga alapvető jog egy demokráciában;

B. mivel a szociális partnerség és a szakszervezetek és a munkáltatók képviselői közötti vállalati, ágazati, nemzeti és uniós szintű kollektív tárgyalás kulcsfontosságú elemei az európai szociális modellnek, amelynek közös öröksége, nevezetesen a szociális párbeszéd, a munkavállalói részvétel, a kollektív tárgyalások, az egészségügyi és biztonsági képviselet és a háromoldalú rendszer a sokszínű és gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható jövő építőelemei, amelyek hozzájárulnak a versenyképességhez, a gazdasági és szociális rezilienciához, valamint a jobb és inkluzívabb uniós növekedéshez;

C. mivel az autonóm szociális partnerek közötti jól működő szociális párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott megoldásokat találjunk a jelen és a jövő kihívásaira a munka világának változásaihoz való olyan igazodás által, hogy az mind a munkavállalók, mind a munkáltatók javát szolgálja, amint azt többek között az európai szociális partnerek között az aktív időskorról és a digitalizációról szóló meglévő keretmegállapodások, valamint a távmunkáról és a kijelentkezéshez való jogról szóló, folyamatban lévő tárgyalások is mutatják; mivel a szociális párbeszéd szükségesnek bizonyult a váratlan válságok idején is, például a munkakörülmények módosítása során a világválság idején; mivel a szociális párbeszéd fontos szerepet játszik az új munkahelyekre átálló munkavállalók aktív támogatása során a készségigények előrejelzésében a strukturális változások kezelése és a tagállamok rezilienciájának megerősítése révén; mivel a szociális párbeszéd sikere nagymértékben függ attól, hogy a szociális partnerek képesek-e szabadon tárgyalni összetett szabályok és gyakorlatok alapján, amelyeket gyakran a nemzeti jogrendszerekben és hagyományokban alkalmaznak; mivel ez megköveteli, hogy a nemzeti és az európai jogalkotók a szociális partnerek azon képességére támaszkodjanak, hogy a jó feltételekért dolgozzanak a munkaerőpiacon, ugyanakkor arra kötelezi a szociális partnereket, hogy komolyan vegyék ezt a felelősséget, és olyan kompromisszumokat találjanak, amelyek figyelembe veszik saját érdekeiket, és a társadalom egészének javát is szolgálják;

D. mivel a 2008- évi pénzügyi válságot követően egyes tagállamokban nyomás nehezedett az ágazati és ágazatközi kollektív tárgyalásokra; mivel a kollektív szerződések hatálya alá tartozó munkavállalók aránya jelentősen csökkent az elmúlt 30 évben a legtöbb tagállamban, és a becslések szerint az uniós átlagos lefedettség a 2000. évi mintegy 66%-ról 2018-ra mintegy 56%-ra esett vissza[12], többek között olyan tényezők miatt, mint a szakszervezeti tagság csökkenése, a kollektív tárgyalási gyakorlatok és folyamatok szabályozási változása[13], különös tekintettel a kollektív szerződések decentralizálására, a vállalati alapú tárgyalási folyamatok növekvő jelentőségére, valamint a bizonytalan foglalkoztatási formák és a színlelt önfoglalkoztatás terjedésére; mivel fontos megjegyezni, hogy a tagállamok közötti helyzet nagy mértékben különbözik; mivel a legtöbb tagállamban a kamatlábakra vonatkozó kollektív tárgyalások száma általában magasabb a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező munkavállalók és a nagyobb vállalatoknál dolgozók esetében; mivel az alku hatóköre lényegesen nagyobb azokban az országokban, ahol ágazati megállapodások vannak érvényben, és ahol ezeket gyakran kiterjesztik a megállapodás hatálya alá nem tartozó vállalatokra vagy munkavállalókra;

E. mivel a 30 év alatti munkavállalók szakszervezethez való csatlakozása feleannyira valószínű, mint az idősebb munkavállalóké[14], ugyanakkor nagyon támogatják a kollektív tárgyalásokat, és nagyfokú bizalommal rendelkeznek a szakszervezetek iránt;

F. mivel az európai munkavállalók és munkáltatók jelenleg régóta fennálló társadalmi és környezeti kihívásokból, például a szegénységből, a társadalmi kirekesztésből, növekvő egyenlőtlenségekből, a társadalmi válságokból, valamint az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel összefüggő vészhelyzetekből eredő jelentős kihívásokkal néznek szembe, amelyek továbbra is növekednek, és amelyeket kezelni kell; mivel ezeket a kihívásokat súlyosbították a világjárvány következményei és 2022. február 24. óta az Ukrajna elleni orosz agresszív háború, valamint az azt követő válság a megélhetési költségek, a profitorientált infláció és az energia terén; mivel ezek az események megmutatták, hogy sürgősen szükség van a szociális partnerek szélesebb körű és erőteljesebb részvételére a fenntartható és méltányos zöld és digitális átállás kínálta lehetőségek kihasználása, valamint a „senki ne maradjon le” elvérvényesítésének érdekében; mivel az Eurofound EU PolicyWatch adatbázisa szerint a szociális partnerek a nemzeti és/vagy európai szinten rögzített szakpolitikai intézkedések csaknem felében érintettek voltak a világjárvány idején, miközben ez a részvétel valamelyest csökkent 2022-ben, amikor a megélhetési költségekkel kapcsolatos további szakpolitikai intézkedéseket dolgoztak ki;

G. mivel a kollektív tárgyalások és a kollektív szerződések fenntartására és előmozdítására irányuló intézkedések hatékony választ adhatnak a megélhetési költségek spirális emelkedésére, és minden területen elősegíthetik a sürgősen szükséges reálbéremeléseket;

H. mivel a munkahelyi demokrácia kulcsszerepet játszik az emberi jogok munkahelyi és társadalmi megerősítésében, nem utolsósorban akkor, amikor a munkavállalók képviselői, köztük a szakszervezetek aktívan részt vesznek a vállalat-átvilágítási folyamatokban; mivel a munkavállalók időben történő és érdemi, megfelelő szintű részvétele hozzájárul a fenntartható vállalatirányításhoz; mivel a szociális partnerek véleménye fontos eleme a fenntartható és demokratikus vállalatirányítást és a tényleges és lehetséges emberi jogi. Köztük a munkához kapcsolódó jogsértésekkel és a káros környezeti hatásokkal kapcsolatos átvilágítást biztosító uniós kezdeményezéseknek, valamint a tisztességtelen gyakorlatok – például a munkaerő-kizsákmányolás és a jogellenes verseny – alkalmazásának csökkentésére irányuló uniós kezdeményezéseknek az egységes piacon;

I. mivel a munkahelyi demokrácia túlmutat a szakszervezeteknek az úgynevezett szociális párbeszédek keretében zajló üléseken való formális részvételén, vagy az e szervekkel folytatott egyszerű konzultáción; mivel a munkahelyi demokrácia előmozdítása megköveteli a különböző jogok és elvek védelmét és tiszteletben tartását – beleértve a szervezkedési, a kollektív fellépéshez és a kollektív tárgyaláshoz való jogot, a szakszervezeti jogokat, a sztrájkjogot, a munkaviszony jogellenes megszüntetése tilalmának és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét;

J. mivel a szociális jogok európai pillérének 8. alapelve kimondja, hogy konzultációt kell folytatni a szociális partnerekkel a gazdaság-, foglalkoztatás- és szociálpolitikák nemzeti gyakorlatnak megfelelő kialakításáról és végrehajtásáról; mivel a szociális partnereket – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk teljes tiszteletben tartása mellett – arra kell ösztönözni, hogy az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek; mivel a munkavállalóknak vagy képviselőiknek joguk van arra, hogy kellő időben tájékoztatást kapjanak és konzultáljanak velük az őket érintő kérdésekben, különösen a vállalkozások átruházásával, szerkezetátalakításával és egyesülésével, valamint a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatban; mivel a portói szociális kötelezettségvállalás felszólította az összes érintett szereplőt, hogy mozdítsák elő az autonóm szociális párbeszédet mint az európai szociális modell strukturáló elemét, és erősítsék meg azt európai, nemzeti, regionális, ágazati, helyi és vállalati szinten, különös hangsúlyt fektetve a kollektív tárgyalást támogató keret biztosítására a tagállamokban létező különböző modelleken belül;

K. mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelet[15] előírja a tagállamok számára, hogy nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveik elkészítése során több szélesebb körben konzultáljanak a szociális partnerekkel; mivel részvételük minősége és intenzitása azonban viszonylag sok országban egyenetlen és meglehetősen gyenge; mivel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló bizottsági felülvizsgálati jelentés megállapítja, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz sikere a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek, a helyi és regionális önkormányzatok és más érdekelt felek szoros bevonásától függ;

L. mivel egyes tagállamok a szociális párbeszédet támogató keretet biztosítanak, míg más tagállamokban a szociális párbeszédre nyomás nehezedik, többek között az elkésett, nem hatékony konzultációs eljárások, a kapacitáshiány és a szigorú képviseleti kritériumok, valamint a szociális partnerek azon szabadságának korlátozása miatt, hogy kollektív tárgyalások révén önállóan tárgyaljanak és kompromisszumokat találjanak; mivel az ESZA+ rendelet 9. cikkével összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szociális partnerek érdemi részvételét az ESZA+ megosztott irányítású ága által támogatott foglalkoztatási, oktatási és társadalmi befogadási politikák végrehajtásában; mivel minden tagállamnak megfelelő összeget kell elkülönítenie az ESZA+ forrásokból, és amennyiben megkapták a kapcsolódó országspecifikus ajánlásokat, ennek legalább 0,25%-át a szociális partnerek kapacitásépítésére kell elkülöníteni, többek között képzések, hálózatépítési intézkedések és a szociális párbeszéd megerősítése formájában, valamint a szociális partnerek által közösen végzett tevékenységekre;

M. mivel a „kollektív tárgyalás” egyrészről egy munkáltató, egy munkáltatói csoport, vagy egy vagy több munkáltatói szervezet, másrészről egy vagy több szakszervezet között a munkafeltételek és a foglalkoztatási feltételek meghatározása céljából az egyes tagállamok nemzeti jogával és gyakorlatával összhangban folytatott valamennyi tárgyalás; mivel a szakszervezet a munkavállalók érdekeinek a nemzeti jog és/vagy gyakorlat alapján történő előmozdítása és védelme érdekében létrehozott munkavállalói csoport; mivel a munkáltatói szervezet olyan szervezet, amelynek tagjai egyéni munkáltatókból, egyéb munkáltatói szövetségekből vagy mindkettőből állnak, és amelynek célja tagjai érdekeinek előmozdítása és védelme a nemzeti jog és/vagy gyakorlat alapján;

N. mivel a munkavállalók képviselőinek 24 tagállam által ratifikált egyezményével összhangban a munkavállalók képviselői olyan személyek lehetnek, akik: (i) a nemzeti jog vagy gyakorlat szerint elismertek, függetlenül attól, hogy szakszervezeti képviselők-e vagy sem, azaz a szakszervezetek vagy azok tagjai által kijelölt vagy választott képviselők; vagy ii. választott képviselők, akik a nemzeti jogszabályok vagy rendeletek vagy kollektív szerződések rendelkezéseivel összhangban a vállalkozás munkavállalói által szabadon megválasztott képviselők, és akiknek a feladatai nem terjednek ki olyan tevékenységekre, amelyek az érintett országban elismerten a szakszervezetek kizárólagos előjogát képezik; mivel ha ugyanabban a vállalkozásban mind szakszervezeti képviselők, mind választott képviselők részt vesznek, a választott képviselőket nem szabad arra használni, hogy aláássák az érintett szakszervezetek vagy képviselőik pozícióját, különösen a kollektív tárgyalások tekintetében, ami a szakszervezet előjoga;

O. mivel a jól működő szociális párbeszéd előfeltételei a következők: (i) erős, független szakszervezetek és technikai kapacitás megléte a munkáltatói szervezetekben; (ii) technikai kapacitás a szociális partnerek részére; (iii) a releváns információkhoz való, időben történő hozzáférés a szociális párbeszédben való részvétel érdekében; (iv) az összes fél elkötelezettsége arra nézve, hogy konstruktívan és jóhiszeműen részt vegyenek a szociális párbeszédben, ez magában foglalja a szociális partnerek bevonását a releváns kérdések azonosításába, a bizonyítékok gyűjtésébe, az információk megosztásába, a lehetőségek feltárásába és az előnyben részesített megoldások kidolgozásába; (v) az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalás alapvető jogainak tiszteletben tartása; (vi) megfelelő intézményi támogatás; (vii) a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartása, lehetővé téve, hogy a szociális partnerek önállóan tárgyaljanak és kössenek kollektív szerződéseket; (viii) a digitális korhoz való alkalmazkodás és a kollektív tárgyalások előmozdítása a munka új világában; valamint (ix)megfelelő védelem a szakszervezetek és a munkavállalók képviselői számára bármilyen szakszervezet-ellenes megkülönböztetéssel szemben;

P. mivel a nyomatékkal bíró kollektív tárgyalások, különösen ágazati vagy ágazatközi szinten, hozzájárulnak a minőségi munkahelyek megteremtéséhez és megtartásához, valamint pozitív hatással vannak a bérekre; mivel a szakszervezetek, a munkavállalói képviselet és részvétel, valamint a kollektív tárgyalások hatóköre alapvető fontosságú a munkavállalói jogok érvényesítése szempontjából; mivel fel kell lépni, és jobb intézkedésekre és jogszabályokra van szükség a munkavállalók képviselői és a szakszervezetek jogainak védelme érdekében, a munkaadók és a munkavállalók közötti alkupozíció egyensúlyának biztosítása érdekében, amely a munkahelyi demokrácia megerősítésével javítható;

Q. mivel az ILO 1919-ben jött létre azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy az egyetemes béke csak úgy jöhet létre, ha társadalmi igazságosságon alapul[16]; mivel a szociális párbeszéd, a kollektív tárgyalások és a munkavállalók képviselete az ILO alapvető értékei és jogai, és számos ILO-egyezményben és -ajánlásban szerepelnek; mivel az Európa Tanács a munkahelyi demokráciát is az emberi jogok európai egyezményében és az Európai Szociális Chartában kifejezett alapvető értékek közé sorolja;

R. mivel a környezeti szempontból fenntartható gazdaságokra és társadalmakra való, mindenki számára igazságos átmenetről szóló ILO-iránymutatások konkrét környezetvédelmi rendelkezések beépítésére szólítanak fel, valamennyi szinten folytatott kollektív tárgyalások és kollektív szerződések révén;

S. mivel a Tanács „A munka jövője: az Európai Unió támogatja az ILO fennállásának századik évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatot”, című, 2019. október 24-i következtetései arra ösztönzik a tagállamokat, hogy folytassák az ILO-egyezmények megerősítésére és hatékony végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket; mivel a Tanács arra is felszólította a tagállamokat és a Bizottságot, hogy minden szinten fokozzák a szociális párbeszédet, beleértve a határokon átnyúló együttműködést is, annak biztosítása érdekében, hogy a szociális partnerek aktívan részt vegyenek a munka jövőjének alakításában, valamint a társadalmi igazságosság és a közös jólét elérésében;

T. mivel a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások kulcsfontosságú eszközök a munkaadók és a szakszervezetek számára a tisztességes bérek és a jó munkakörülmények, valamint foglalkoztatási feltételek megteremtéséhez és megőrzőséhez, valamint a nemek közötti nyugdíj- és bérszakadék megszüntetéséhez, emellett; mivel az erős kollektív tárgyalási rendszerek növelik a tagállamok ellenálló képességét gazdasági válság idején; mivel az erőteljes kollektív tárgyalási rendszerekkel rendelkező társadalmak általában versenyképesebb és ellenállóbb gazdasággal rendelkeznek, és gazdagabbak és egyenlőbbek; mivel a kollektív tárgyaláshoz való jog olyan kérdés, amely minden munkavállalót érint Európában, és amely döntő hatással lehet a demokráciára és a jogállamiságra – és ezen belül az alapvető szociális jogok tiszteletben tartására – nézve; mivel a kollektív tárgyalás alapvető európai jog, amelyet az európai intézményeknek az Alapjogi Charta 28. cikke értelmében tiszteletben kell tartaniuk; mivel ezzel összefüggésben azok a szakpolitikai intézkedések, amelyek tiszteletben tartják, előmozdítják és megerősítik a kollektív tárgyalásokat és a munkavállalók pozícióját a bérmegállapítási rendszerekben, fontos szerepet játszanak a magas szintű munkakörülmények elérésében, valamint jobb életkörülményeket biztosítanak;

U. mivel az informális gazdaságot a láthatatlan és legsérülékenyebb munkavállalói csoportok magas aránya jellemzi; mivel a Covid19-világjárvány egyre több munkavállalót, különösen nőket kényszerített az informális gazdaságba való belépésre, és súlyosbította a már meglévő sebezhetőségeket; mivel az Unióban az informális gazdaságban leginkább képviselt ágazatok, azaz az egészségügy, a gondozás, a szociális munka és a mezőgazdaság is létfontosságúak társadalmaink működéséhez;

V. mivel a szociális párbeszéd erősíti mind a demokráciát, mind a civil társadalmat, és kifejezésre juttatja a szubszidiaritás elvét, amennyiben a szabályokat azok közelében hozzák létre, akiket azok érintenek és akikre hatnak;

W. mivel az EUMSZ 152. cikke szerint az Unió „önrendelkezésük tiszteletben tartása mellett elősegíti a szociális partnerek közötti párbeszédet”; mivel a 98/500/EK bizottsági határozatban[17] a Bizottság ágazati párbeszédbizottságokat hozott létre a szociális partnerek közötti uniós szintű párbeszéd előmozdítása érdekében, és pontos rendelkezéseket állapított meg az új ágazati bizottságok létrehozására, képviseletére és működésére vonatkozóan, amelyek a konzultáció, a közös kezdeményezések és a tárgyalások központi szervei, amely megállapodások megkötéséhez és azt követően irányelvek révén az uniós jogba való átültetésükhöz vezethet, amennyiben azt a szociális partnerek kérik; mivel – amint azt a Bizottság az európai ágazati szociális párbeszéd[18] működéséről és lehetőségeiről szóló szolgálati munkadokumentumában elismerte – ezek a bizottságok hozzájárulnak az európai foglalkoztatási és szociális politikák és munkakörülmények javításához Európában, és hozzájárulnak a megfelelő iparpolitikák kialakításához; mivel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy közvetlen összefüggés van a nemzeti szociális párbeszéd hatékonysága és az európai szintű hatékonyság között, és hogy hatással vannak egymásra;

X. mivel az EUMSZ 154. cikkével összhangban a Bizottság felelős az európai szociális párbeszéd előmozdításáért és megkönnyítéséért; mivel az európai ágazati szociális partnereknek és nemzeti alszervezeteiknek továbbra is támogatást kell kapniuk az adminisztratív kapacitás, a jogi segítségnyújtás, a képviselet, valamint a közös tevékenységek uniós finanszírozása terén európai projektek és kapacitásépítési kezdeményezések révén;

Y. mivel a munkaerőpiacok fokozódó digitalizációja és az új munkavégzési formák komoly kihívást jelenthetnek a kiszolgáltatott munkavállalók képviselete számára, és veszélyeztethetik az európai szociális modellt; mivel az atipikus munkavégzési formákban vagy új foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalókat valószínűleg nem képviseleti senki; mivel az új foglalkoztatási formák megjelenése megnehezítheti a szakszervezetek számára az új tagok felvételét; mivel az uniós versenyjognak az egyéni önfoglalkoztatók munkafeltételeire vonatkozó kollektív szerződésekre történő alkalmazásáról szóló, a közelmúltban elfogadott bizottsági iránymutatás biztosítja az olyannyira szükséges egyértelműséget arra vonatkozóan, hogy egyes önálló vállalkozók kollektív tárgyalásokat folytathatnak munkakörülményeik javítása érdekében anélkül, hogy megsértenék az uniós versenyszabályokat; mivel tisztázták és kiterjesztették a kollektív fellépésekben és tárgyalásokban való részvétel jogát az egyéni önfoglalkoztatókra; mivel a szociális partnereknek biztosítaniuk kell, hogy továbbra is nyitottak és vonzóak legyenek mindenfajta munkáltató és a különböző munkaszerződéssel és jogállással rendelkező munkavállalók számára minden ágazatban, például az egyéni önfoglalkoztatók vagy a migráns munkavállalók előtt, beleértve a nem uniós országokból származókat is; mivel alapvető fontosságú, hogy ez a megközelítés biztosítsa a szociális partnerek tagságba és vezető szerepbe való befogadását és sokszínűséget, elismerve, hogy a munka jelenlegi világa globalizált és interkulturális;

Z. mivel az ápolási-gondozási ágazatban dolgozó munkavállalók túlnyomórészt nők és migrációs háttérrel rendelkező személyek, akiknek munkakörülményei és képviseletének hiánya bizonytalan és nem biztonságos munkahelyeknek teszi ki őket;

1. hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd, többek között a kollektív tárgyalások alapvető és alkalmas eszköz a jól működő szociális piacgazdasághoz, egyben az EUSZ egyik célja, és előmozdítja a gazdasági és társadalmi rezilienciát, a versenyképességet, a stabilitást, valamint a fenntartható és inkluzív növekedést és fejlődést; kiemeli, hogy a szociális párbeszéd emellett a demokrácia kulcsfontosságú eleme az általuk képviselteket, nevezetesen a munkavállalókat és a munkáltatókat érintő szakpolitikák és jogszabályok kialakítása és végrehajtása során; megismétli, hogy a Szerződésekkel összhangban, amelyek kifejezetten védik a szociális partnerek autonómiáját és az egyes tagállamokban meglévő önszabályozási rendszereket, a szociális párbeszédet védeni kell annak érdekében, hogy a szociális partnerek önállóan szabályozhassák magukat, biztosítva a teljes legitimitást és a kollektív szerződések hatálya terén elért jelentős előrelépést; üdvözli a szociális párbeszéd Unión belüli megerősítéséről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági közleményt és javaslatot; hangsúlyozza, hogy tovább kell támogatni a nemzeti és uniós szintű szociális párbeszédet, és hogy több erőfeszítésre van szükség a kollektív tárgyalások hatókörének támogatása és előmozdítása, valamint annak megakadályozása érdekében, hogy a szociális partnerek tagsága és szervezetsűrűsége csökkenjen, és annak biztosítására, hogy a munkahelyek megfelelően alkalmazkodjanak a munka világában bekövetkező változásokhoz a minőségi munkahelyek megőrzése érdekében; kiemeli azonban, hogy további erőfeszítésre van szükség a fenntartható szervezési és pénzügyi megoldások biztosítás érdekében az ágazati szociális párbeszéd számára; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson logisztikai támogatást az ágazati szociális párbeszédért felelős bizottságoknak, és növelje pénzügyi, jogi és technikai támogatásukat; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa és szorosan kövesse nyomon az ágazati szociális párbeszédet a bizottságok közötti összhang és annak biztosítása érdekében, hogy a szociális párbeszéd jelentős mértékben hozzá tudjon járulni az uniós politikákhoz; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az új javaslatok teljes mértékben tiszteletben tartsák a szociális partnerek autonómiáját, és elkerüljék az európai ágazati szociális párbeszéd negatív befolyásolását; emlékeztet arra, hogy a pénzügyi válság és a világjárvány megmutatta, hogy a szociális párbeszéd szilárd keretével és a kollektív tárgyalások magas lefedettségével rendelkező országok gazdaságai általában versenyképesebbek, inkluzívabbak és ellenállóbbak, mivel a szociális partnerek jelentős szerepet játszottak a válság kezelésében és a negatív gazdasági és társadalmi következményeinek enyhítésében;

2. sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az érintett szociális partnerekkel közösen támogassa és kövesse nyomon az ajánlás ágazati, nemzeti és uniós szintű végrehajtását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy ez a nyomon követés tegye lehetővé a szociális partnerek számára többek között azt, hogy azonosítsák azokat a helyzeteket, amelyekből kizárták őket, vagy amelyekben nem megfelelően vettek részt az uniós és nemzeti politikáról, többek között az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről és a jogorvoslathoz való jogról szóló nemzeti szintű konzultációkban; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szociális partnerekkel való konzultációra vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartását, amennyiben azt az uniós jogszabályok előírják, többek között olyan végrehajtási eszközök mérlegelése révén, mint a kötelezettségszegési eljárások; hangsúlyozza, hogy a nyomon követés minden típusának biztosítania kell a szociális partnerek szabadságát és arra való képességét, hogy konstruktív módon tárgyaljanak, ami minden fél számára előnyös, amennyiben a tárgyalások két- és háromoldalú formában folynak; javasolja, hogy erre a célra használják fel az Eurofound PolicyWatch adatbázisát, amely egyedülálló uniós szintű eszköz a szociális partnerek nemzeti szakpolitikai döntéshozatalban való részvételének mérésére;

3. úgy véli, hogy a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a munkavállalóknak az Alapjogi Chartában foglalt szervezkedési, továbbá kollektív szakszervezeti képviselethez és a munkahelyükön belüli közös reformokra való felhíváshoz való joga az európai projekt alapvető elemei és az európai szociális modell alapelvei, amelyeket az uniós intézmények, a tagállamok és a szociális partnerek megerősítettek és jogilag elismertek; hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban a munkavállalóknak és a munkaadóknak joguk van arra, hogy kollektív tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek minden megfelelő szinten;

4. úgy véli, hogy e jogok jogi megerősítésén túlmenően alapvető fontosságú a megfelelés hatékony ellenőrzésének biztosítása és a kötelezettségszegőkkel szembeni szankciók kiszabása; sürgeti a tagállamokat, hogy ennek megfelelően biztosítsák a nemzeti ellenőrző és felügyeleti hatóságok számára a fontos feladataik ellátásához szükséges technikai és humán erőforrásokat, nevezetesen az ILO ajánlásának[19] megfelelően a 10 000 munkavállalóra jutó egy munkaügyi felügyelő arányának betartása révén;

5. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek tagságának száma a legtöbb tagállamban számos okból csökken, például az ágazatközi és ágazati kollektív tárgyalási struktúrák gyengülése és felszámolása, az atipikus foglalkoztatási formák terjedése és az ipari ágazatok hanyatlása miatt[20]; figyelmeztet arra, hogy a kollektív tárgyalások általi lefedettség csökkenése szakszervezet-ellenes gyakorlatoknak, a munkáltatói szervezeten belüli képviselet gyengeségének, valamint az abból adódó nehézségeknek is betudható, amikor a munkáltatók elutasítják a kollektív tárgyalásokban való részvételt; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kollektív tárgyalások általi lefedettség csökkenése hatással lehet a munkavállalói jogok védelmére, valamint az európai gazdaságok versenyképességére, inkluzivitására és rezilienciájára;

6. emlékeztet arra, hogy elő kell mozdítani a nemek közötti egyenlőséget és az esélyegyenlőséget mindenki számára, beleértve a fogyatékossággal élő személyeket és a migráns munkavállalókat is, ideértve a nem uniós országokból származókat, mind az inkluzív és változatos képviselet biztosításával kapcsolatban, mind horizontálisan valamennyi szakpolitikai területen; aggódik többek között az ápolási-gondozási ágazatban dolgozó munkavállalók képviseletének hiánya miatt, ahol a munkavállalók többsége nő és bevándorlói háttérrel rendelkező személy, és akiknek munkája alulértékelt, alulfizetett és bizonytalan; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak olyan jogalkotási és intézményi intézkedéseket, amelyek célja a kollektív tárgyalások előmozdítása azokban a meghatározott ágazatokban, foglalkozásokban vagy munkavállalói csoportokban, amelyekben e jog tényleges elismerése továbbra is korlátozott; ösztönzi a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy mozdítsák elő a nemek közötti különbség kezeléséről folytatott szociális párbeszédet egyenlő értékű munkáért egyenlő bér biztosítása, szülési/apasági, szülői és családi szabadság biztosítása, valamint a nemi alapú munkahelyi erőszak kezelése révén; ösztönzi a szociális partnereket, hogy segítsék elő a nők és a fiatalok vezetésükbe és tárgyaló felek közé történő bevonását;

7. sürgeti a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe, hogy mind a szociális partnerek kölcsönös elismerése, mind a szakszervezeteknek és munkáltatói szervezeteknek az egyes tagállamok hatóságai által a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban történő jogszabályi elismerése olyan kulcsfontosságú elemek, amelyek hozzájárulnak a sikeres kollektív tárgyalási kerethez, feltéve, hogy a munkáltatók és a munkavállalók szabadon megválaszthatják, hogy mely szervezet(ek) képviselik őket; hangsúlyozza, hogy ez a jogszabályban előírt elismerés átlátható, a munkáltatói szervezetekkel és szakszervezetekkel folytatott konzultáció során megállapított objektív képviseleti kritériumok alapján; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy védjék meg a szociális partnerek autonómiáját a tárgyalás és a munkaerőpiac jó működéséhez való hozzájárulás tekintetében;

8. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kellő időben és érdemben vonják be a szociális partnereket a szociális és foglalkoztatási politikák, valamint adott esetben a gazdaságpolitikák kidolgozásába és végrehajtásába, és a nyílt eljárásokon keresztüli döntéshozatalba, és konzultáljanak velük; sürgeti a Bizottságot, hogy a tisztességes bérek kollektív tárgyalásokon keresztül történő biztosítása érdekében az európai szemeszter keretében és különösen az országspecifikus ajánlásokban támogassa a kollektív tárgyalásokat, a munkahelyi demokráciát és a szociális párbeszédet; kéri a Bizottságot, hogy konzultáljon a szociális partnerekkel a szociális párbeszéd új mutatóira vonatkozó javaslatokról a tagállamokban fennálló munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó felülvizsgált európai gazdasági kormányzási kerettel összefüggésben, amelyeket fel lehetne használni a szociális párbeszéd további erősítésére; megjegyzi, hogy ezek a mutatók hivatkozhatnak az ipari demokráciára, az ipari versenyképességre, a munka és a foglalkoztatás minőségére, a kollektív tárgyalások általi lefedettségre és a szakszervezetbe tömörülési arányokra, amelyeket az Eurofound már használ a munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó indexében;

9. emlékeztet rá, hogy a kollektív tárgyalások általi lefedettség aránya tekintetében a tagállamok között jelentős különbségek vannak, amelyek számos tényezőre, többek között a nemzeti hagyományra és gyakorlatra vezethetők vissza; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerek bevonásával biztosítsanak támogató környezetet a kollektív tárgyalásokhoz; megjegyzi, hogy bár a – különösen ágazati vagy ágazatközi szinten folytatott – erős kollektív tárgyalások hozzájárulnak a minimálbérek által nyújtott megfelelő védelem és a jó munkakörülmények biztosításához, a kollektív tárgyalások hagyományos struktúrái az utóbbi évtizedekben fokozatosan erodálódtak, többek között a gazdaságon belül az olyan ágazatok irányába bekövetkezett strukturális eltolódások miatt, amelyekben a szakszervezetek jelentősége csekélyebb, valamint a szakszervezetek taglétszámának csökkenése miatt, különösen a szakszervezetek gyengítésére irányuló gyakorlatok és a bizonytalan és atipikus munkavégzési formák terjedésének következtében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együtt törekedjenek a kollektív tárgyalások legalább 80 %-os lefedettségének elérésére 2030-ig az élet- és munkakörülmények Unión belüli javítása, a felfelé irányuló társadalmi konvergenciához való hozzájárulás, a dolgozói szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint a béregyenlőtlenség és a bizonytalan foglalkoztatás csökkentése érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együtt rendszeresen vizsgálják felül az e cél elérése felé tett előrelépést;

10. felhívja a tagállamokat, hogy vizsgáljanak felül és számoljanak fel minden olyan nemzeti jogszabályt, amely akadályozza a kollektív tárgyalásokat, így többek között a szakszervezetek szerveződés céljából a munkahelyekhez való hozzáférését korlátozó jogszabályokat annak érdekében, hogy kollektív tárgyalásokat tudjanak folytatni, és annak érdekében, hogy előkészíthessék a kollektív fellépést a nemzeti joggal és gyakorlatokkal összhangban; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkahelyhez való hozzáférés biztosított legyen a fizikai vagy digitális munkavégzés során, az adatvédelmi szabályokkal összhangban, valamint a tulajdonhoz és a kezeléshez való jogok kellő tiszteletben tartása mellett[21]; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák azokat a jogalkotási reformokat, amelyek biztosítják a jóhiszemű tárgyalásokat, tiltják a tisztességtelen munkaügyi gyakorlatokat és a szakszervezet-ellenes megkülönböztetést, és előmozdítják a biztonságos foglalkoztatási formákat, és ezzel egyidejűleg hozzanak határozott intézkedéseket a bizonytalan foglalkoztatási formák ellen, amelyek különösen a fiatal munkavállalókat érintik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden szinten, és különösen ágazati szinten mozdítsák elő a kollektív tárgyalásokat, mivel ez fontos eszköz a kollektív szerződések által lefedettek számának növeléséhez, többek között a szociális partnerek kapacitásépítésének támogatása révén, biztosítva, hogy a magasabb szinten kötött kollektív szerződésektől való eltérések tiszteletben tartsák a csökkentés tilalmának elvét, és biztosítsák, hogy a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket alkalmazzanak, függetlenül attól, hogy a kollektív szerződéseket milyen szinten vitatták meg; felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrizze az uniós szintű foglalkoztatási, szociális és adott esetben gazdasági politikáknak és jogszabályoknak a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások előmozdítására és támogatására gyakorolt hatását, különös tekintettel azok tagállami végrehajtására és a szociális partnerek bevonására;

11. hangsúlyozza, hogy a tagállami reformoknak elő kell mozdítaniuk és erősíteniük kell a kollektív tárgyalásokat minden szinten, többek között a szociális partnerek kapacitásépítésének támogatása révén; hangsúlyozza, hogy a nemzeti szintű munkaerőpiaci reformoknak elő kell mozdítaniuk a munkavállalók jogait és hozzá kell járulniuk a szociális jogok európai pillérének végrehajtásához, beleértve annak 8. elvét, amely a szociális párbeszédről és a munkavállalók bevonásáról, a kollektív tárgyalásokról és a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartásáról, a kollektív fellépéshez való jogról, továbbá a vállalkozások átadásával, szerkezetátalakításával és egyesülésével, valamint a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatos, megfelelő időben történő tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogról szól;

12. felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a munkaügyi reformokat, különös tekintettel a munkakörülményekre és a munkavállalók tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó reformokat a tagállamok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveiben, és működjön együtt a nemzeti hatóságokkal annak érdekében, hogy segítse őket az esetleges hiányosságaik kezelésében; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak javítaniuk kell a szociális párbeszédre, különösen a kollektív tárgyalásokra vonatkozó uniós és nemzeti szintű adatgyűjtés tárgykörét és relevanciáját; átfogó és összehasonlítható, ágazatok szerint lebontott adatok gyűjtésére sürget, amelyek magukban foglalják a zöld és digitális átállás, valamint a szakember- és munkaerőpiaci hiány kezelésére irányuló intézkedésekre vonatkozó kollektív szerződések számát, valamint az ilyen szerződések hatálya alá tartozó munkavállalók profilját, igazságos és inkluzív módon;

13. hangsúlyozza, hogy a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban a tagállamokat és a szociális partnereket arra kell ösztönözni, hogy vegyenek fontolóra olyan bővítési mechanizmusokat, amelyek célja a kollektív szerződések alkalmazhatóságának kiterjesztése az ágazaton vagy vállalaton belüli összes munkavállalóra;

14. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az új munkavégzési formákban részt vevő néhány munkavállaló, különösen azok, akiknek feladatait algoritmikus irányítás és digitális platformok szervezik, nem élveznek tényleges képviseleti vagy részvételi jogokat a munkahelyen; ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkavállalók egyesüléshez és munkahelyi részvételhez való jogát a foglalkoztatás valamennyi formájában; aggodalmát fejezi ki az olyan vállalati szakszervezetek vagy munkavállalói képviseletek miatt, amelyeket a munkáltató, nem pedig a munkavállalók hoznak létre vagy ellenőriznek, és a munkáltató érdekeit mozdítják elő; felhívja a tagállamokat, hogy védjék meg a kollektív tárgyalásokban részt vevő vagy részt venni kívánó szakszervezeteket és munkáltatói szervezeteket az egymás vagy egymás képviselői vagy tagjai által a létrehozásukba, működésükbe vagy igazgatásukba történő beavatkozással szemben; hangsúlyozza, hogy ennek ki kell terjednie a szakszervezetek létrehozásának megzavarására vagy megakadályozására, illetve a munkahelyi tagságuk növelésére irányuló kísérletekre, illetve a vezetőség bármely olyan intézkedésére, amely megakadályozza a munkavállalók szervezkedési jogának gyakorlását, ami ellentétes a szervezkedési és tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. sz. ILO-egyezmény 2. cikkével és a 2002/14/EK irányelvvel[22]; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együtt biztosítsák, hogy a munkavállalók minőségi képviselettel rendelkezzenek, a munkavállalói képviselet állandó formáit ne szorítsák ki az állandó struktúrák nélküli ad hoc képviseletek, hogy a munkavállalók képviselőinek megválasztása megfeleljen a munkavállalók képviselőiről szóló egyezménynek, és hogy a munkavállalók képviselői hatékony védelmet élvezzenek a velük szemben hozott bármely sérelmes fellépéssel szemben, ideértve a munkavállalók képviselőjeként betöltött jogállásuk vagy tevékenységeik, illetve a szakszervezeti tagságuk vagy a szakszervezeti tevékenységekben való részvételük alapján történő elbocsátást is;

15. emlékeztet arra, hogy a cselekvési terv a szociális jogok európai pillérének megvalósítására azt a célt határozza meg, amely szerint a felnőttek legalább 60 %-ának évente részt kell vennie képzésben, és a 16–74 évesek legalább 80 %-ának legalább alapszintű digitális készségekkel kell rendelkeznie; hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek kulcsfontosságú szerepet játszhatnak e célok elérésében, valamint a szakember- és munkaerőhiány kezelésében, különösen a zöld és digitális átállás által leginkább érintett régiókban; emlékeztet arra, hogy a szociális partnerekkel háromoldalú tárgyalásokon konzultálni kell az átképzési, továbbképzési, szakképzési és az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó politikákról; ösztönzi a szociális partnereket, hogy a képzési politikákról folytatott szociális párbeszéd keretében foglalkozzanak az át- és továbbképzéssel, valamint a digitális készségekkel és jártassággal;

16. kéri, hogy az EU iparstratégiája és kkv-kra vonatkozó stratégiája mozdítsa elő a szociális partnerek szerepét és biztosítsa, hogy a jövő munkahelyei zöldek és tisztességesek legyenek, biztosítsák a megfelelő díjazást, és jó munkakörülményeken alapuljanak, többek között a munkahelyi biztonság és egészségvédelem, a szilárd szociális védelem és nemek közötti egyenlőség tekintetében; felhívja a tagállamokat, hogy az európai zöld megállapodással és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel kapcsolatos tervekkel – beleértve a RePowerEU-t – összefüggésben a szociális partnerekkel szoros együttműködésben fogadjanak el és hajtsanak végre olyan átfogó és koherens szakpolitikai intézkedéseket, amelyek valamennyi társadalmi csoport javát szolgálják, és optimálisan használják fel a köz- és magánfinanszírozást tisztességes munkakörülményeket és jó fizetést biztosító minőségi munkahelyek létrehozása, a kollektív tárgyalások előmozdítása és a kollektív szerződések tiszteletben tartása céljából; úgy véli továbbá, hogy az uniós pénzügyi támogatás – beleértve az európai zöld megállapodás ipari tervének programjait is – valamennyi kedvezményezettjének tiszteletben kell tartania az alkalmazandó munka- és foglalkoztatási feltételeket és/vagy munkáltatói kötelezettségeket, beleértve az alkalmazandó kollektív szerződéseket is; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az állami támogatásban részesülő vállalatoknak intézkedéseket kelljen hozniuk az elbocsátások és a munkakörülmények romlásának elkerülésére, és hogy tiszteletben kelljen tartaniuk a kollektív tárgyalásokat, valamint a szakszervezetekkel a beruházásokkal, a szerkezetátalakítással és az esetleges reformokkal kapcsolatban folytatott tájékoztatási és konzultációs folyamatokat;

17. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék általános gyakorlattá a szociális partnerekkel az ökológiai kérdésekről és az igazságos átmenetről való konzultációt a politikai döntéshozatali ciklus során, a menetrend meghatározásától kezdve a végrehajtásig, valamint a nyomonkövetéstől kezdve a felülvizsgálatig; úgy véli, hogy a szociális partnerek véleményét az igazságos átmenet valamennyi tervezési és végrehajtási szakaszában figyelembe kell venni; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak tájékoztató kampányokról, képzésről és kapacitásépítésről a szociális partnerek, valamint az érintett hatóságok számára, hogy segítsék őket abba, hogy jobban megismerjék az éghajlattal kapcsolatos kérdéseket, a lehetséges munkaerőpiaci hatásokat és a mérséklési intézkedéseket.

18. felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a tagállamok helyesen alkalmazzák a hatályos uniós közbeszerzési irányelvben[23] szereplő szociális záradékot, és zárják ki a pályázatokból azokat a vállalkozásokat, amelyeket a munkavállalói és szakszervezeti jogok megsértésével, valamint a környezetvédelmi jogszabályok megsértésével kapcsolatos jogellenes tevékenységekért ítéltek el; emlékeztet arra, hogy a hatályos uniós jog szerint kell, hogy legyen lehetőség a kollektív szerződéseknek való megfelelést biztosító záradékok beillesztésére is a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó uniós jog megsértése nélkül; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a szociális odaítélési szempontok ajánlatkérő szervek általi alkalmazását ki kell terjeszteni, mivel ez elősegítené a kollektív tárgyalások 80 %-os lefedettségének elérésére irányuló célkitűzés elérését a tagállamokban; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az európai közbeszerzési irányelv lehetséges felülvizsgálatát a kollektív tárgyalások hatókörének megerősítése érdekében; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy igazságszolgáltatási rendszereik elegendő kapacitással rendelkezzenek hatásköreik gyakorlásához, és azon, együttes felelősséggel rendelkező fővállalkozók és alvállalkozók kezeléséhez, amelyeket tisztességtelen verseny, adócsalás vagy adókijátszás miatt elítéltek;

19. emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen szükség van egy társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvre, amely a gazdasági szabadságjogok és az alapvető szociális jogok közötti konfliktusok esetén az utóbbiaknak ad elsőbbséget;

20. felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb ültessék át a megfelelő minimálbérekről szóló irányelvet, amely előírja a tagállamok számára, hogy adott esetben hozzanak megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a gazdasági szereplők és alvállalkozóik a közbeszerzési vagy koncessziós szerződések odaítélése és végrehajtása során betartsák az uniós jog, a nemzeti jog, a kollektív szerződések, valamint a nemzetközi szociális és munkajogi rendelkezések, többek között az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. ILO-egyezmény, valamint a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. sz. ILO-egyezmény által megállapított, a bérekre, a szervezkedési és kollektív tárgyalási jogra vonatkozó alkalmazandó kötelezettségeket;

21. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy 2023 végéig jogalkotási javaslatot tesz[24], és értékeli a Parlament 2023. február 2-i állásfoglalását[25], és üdvözli az uniós szociális partnerekkel folytatott kétszakaszos konzultáció hivatalos elindításának bejelentését; hangsúlyozza, hogy fontos az átláthatóság növelése és a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogának megerősítése minden vállalkozástípusnál, mégpedig oly módon, hogy az mind a munkavállalók, mind a munkáltató számára előnyös legyen; hangsúlyozza, hogy a kapcsolódó szociális párbeszédre vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartásának biztosítása érdekében különös figyelmet kell fordítani az összetett vállalati struktúrákra és ellátási vagy alvállalkozói láncokra; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a várt hatásvizsgálatot követően és a szociális partnerekkel konzultálva vezesse be az európai társasági mobilitási eszközöket igénybe vevő vállalkozások tájékoztatására, a velük való konzultációra és a részvételükre vonatkozó általános keretet minimumszabályok megállapítása érdekében, többek között a különösen a vállalati szintű változtatásra és szerkezetátalakításra való felkészülésre vonatkozóan;

22. hangsúlyozza a szakszervezeti visszaélések gyakorlatával kapcsolatos mély aggodalmát; felhívja a Bizottságot, hogy minden európai polgár számára biztosítsa az önkéntes szakszervezeti szerveződés jogát, megerősítve a munkavállalók képviseletét, és biztosítva a szociális partnerek kollektív tárgyalási jogát;

23. üdvözli a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatot; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vállalatok vonatkozó vállalatirányítási modelljei az irányítási gyakorlatokon és a piaci jelenléten keresztül kellő mértékben vegyék figyelembe a környezeti, társadalmi és gazdasági fejleményeket, és mozdítsák elő azokat a vállalatirányítási gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a vállalat fenntarthatóságához;

24. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a szükséges feltételeket és követelményeket annak érdekében, hogy 2030-ig a vállalatok legalább 80 %-a fenntartható vállalatirányítási megállapodások hatálya alá tartozzon, a munkavállalókkal egyeztetett stratégiákat kialakítva – mindeközben elismerve az ezzel kapcsolatosan a kkv-kra háruló különleges igazgatási terhet – annak érdekében, hogy az irányítási gyakorlatokon és a piaci jelenléten keresztül pozitívan befolyásolják a környezeti, társadalmi és gazdasági fejlődést, megerősítsék a vállalatuk hosszú távú érdekeit képviselő igazgatók szerepét, javítsák az igazgatók elszámoltathatóságát a fenntarthatóság vállalati döntéshozatalba való beépítésével kapcsolatban, és előmozdítsák azokat a vállalatirányítási gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a vállalat fenntarthatóságához, ideértve a vállalati beszámolást, az igazgatótanács javadalmazását, az igazgató és a munkavállaló bére közötti maximális különbséget, az igazgatóság összetételét és az érdekelt felek bevonását;

25. üdvözli, hogy a szociális párbeszédről szóló bizottsági közlemény kimondja, hogy a Bizottság minden egyes szolgálaton belül ki fog nevezni egy, a szociális párbeszédért felelős koordinátort, hogy jobban megértse az intézményen belüli szociális párbeszédet, ahogyan azt korábban maguk a szociális partnerek javasolták; hangsúlyozza azonban, hogy a szociális partnerek ismerik a legjobban a szociális párbeszédet, és ezért előnyben kell részesíteni őket e koordinátori szerep jelöltjeiként; úgy véli, hogy ezeknek a koordinátoroknak egyértelmű megbízatással kell rendelkezniük arra vonatkozóan, hogy milyen szerepet töltenek be, mik a jogaik és a kötelezettségeik, és megfelelő pénzügyi, technikai és emberi erőforrásokkal kell rendelkezniük; javasolja, hogy a Bizottság vonja be ezeket a szociális párbeszéd-koordinátorokat az uniós szabályozás és politikai döntéshozatal foglalkoztatással kapcsolatos valamennyi aspektusába;

26. felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő az ESZA+ felhasználását a szociális partnerek kapacitásépítéséhez az európai kollektív tárgyalások megerősítése céljából; hangsúlyozza, hogy szükség van egy, a szociális párbeszéd előmozdítását célzó uniós alapra, hogy szükség esetén a tagállamokban ki lehessen alakítani a szociális párbeszéd erős, független és hatékony struktúráit;

27. felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják és hajtsák végre az ILO valamennyi alapvető egyezményét, köztük különösen a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről és a munkakörnyezetről szóló 155. sz. egyezményt és a munkahelyi biztonság és egészségvédelem előmozdításának keretéről szóló 187. sz. egyezményt, amelyeket a közelmúltban az ILO alapvető egyezményeinek nyilvánítottak, és amelyeket még nem ratifikált minden tagállam, valamint a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló 190. sz. ILO-egyezményt; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat az ILO valamennyi alapvető egyezményének ratifikálására és végrehajtására;

28. felhívja a tagállamokat, hogy a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban biztosítsák a nemzeti egyéni és kollektív munkaügyi vitarendezési rendszerek megfelelő működését, az ILO különböző egyezményeiben és ajánlásaiban szereplő javaslatnak megfelelően, beleértve a mindkét fél beleegyezésével nyújtott békéltetési, közvetítési és választottbírósági szolgáltatásokat is, amelyeknek egyszerűsített eljárásokkal és elegendő forrással kell rendelkezniük mind a munkavállalók, mind a munkáltatók támogatására, és megfizethetőnek kell lenniük; felhívja a decentralizált munkaügyi közvetítési szolgáltatásokat nyújtó tagállamokat annak biztosítására, hogy a regionális hatóságok tartsák fenn ezeket a szolgáltatásokat, hogy az ország területén minden munkavállaló és munkáltató számára hasonló szintű védelmet biztosítsanak;

29. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az informális gazdaságban segítsék elő és ösztönözzék az egyesülés szabadságát és a kollektív tárgyalást mint olyan eszközt, amely növeli a munkavállalók láthatóságát, tisztességes munkafeltételeket és szociális védelmet biztosít, valamint visszaszorítja a be nem jelentett munkavégzést;

30. felhívja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az európai szociális partnerek közötti megállapodásokat mind iparágak közötti, mind pedig ágazati szinten, és biztosítsa az EUMSZ 155. cikkében foglalt rendelkezések tiszteletben tartását, amelyek szerint, amennyiben a szociális partnerek úgy kívánják, a köztük folyó uniós szintű párbeszéd szerződéses kapcsolatokhoz, így megállapodásokhoz vezethet; kiemeli, hogy az európai szociális partnerek megállapodásainak tiszteletben tartása magában foglalja, hogy a szociális partnerek és a tagállamok sajátos eljárásainak és gyakorlatának megfelelően, vagy pedig az EUMSZ 153. cikkének hatálya alá tartozó ügyekben és az aláíró felek közös kérésére, a Bizottság javaslatát követő tanácsi határozat révén az ilyen megállapodásokat végrehajtsák; felszólítja a Bizottságot annak tisztázására, hogy milyen eljárást és kritériumokat fog alkalmazni azokkal a megállapodásokkal kapcsolatban, amelyekről annak érdekében folytattak tárgyalásokat, hogy jogilag kötelező erejűvé váljanak;

31. kiemeli, hogy az (EU) 2019/2121 irányelv[26] (35) preambulumbekezdése kimondja, hogy „bizonyos körülmények között a társaságok határokon átnyúló műveletek végrehajtásához fűződő joga visszaélésszerű vagy csalárd célokra – például a munkavállalói jogok, a társadalombiztosítási járulékfizetés vagy az adófizetési kötelezettségek kijátszására – vagy bűncselekmények céljára használható”; e tekintetben alapvető fontosságúnak tartja a 2002/14/EK irányelv munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó uniós minimumszabályokat rögzítő rendelkezéseinek biztosítását, csakúgy, mint az igazgatótanácsi szintű képviseletre és a munkavállalók vállalatok határokon átnyúló szerkezetátalakítása során való részvételére vonatkozó rendelkezések tiszteletben tartását; felhívja a Bizottságot, hogy az (EU) 2019/2121 irányelv közelgő értékelésének összefüggésében vegye figyelembe a bevált gyakorlatok meglétét, valamint a vállalati testületekben megvalósított munkavállalói képviselet pozitív társadalmi-gazdasági hatásairól és következményeiről készített tanulmányok és értékelések eredményeit, ami kedvezően hathat a vállalatirányításra; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki kezdeményezéseket a különböző tagállamokban a vállalati testületekben való munkavállalói képviseletre vonatkozó nemzeti és uniós szabályok tudatosítására és az azokkal kapcsolatos ismeretek bővítésére, valamint mozdítsa elő a bevált gyakorlatok cseréjét, értékelve a munkavállalói részvétel különböző formáit és azok társadalmi-gazdasági hatásait; megismétli, hogy a munkavállalók vezetőtestületi szintű képviseleti jogaira vonatkozó számos uniós jogi aktus nem állapít meg minimumkövetelményeket a vezetőtestületi szintű képviseletre vonatkozóan a különböző típusú uniós vállalkozások vagy olyan vállalatok esetében, amelyek az uniós társasági jog eszközeit használják fel a határokon átnyúló vállalati mobilitás és a jogi átalakulások, például határokon átnyúló egyesülések, átalakulások és szétválások lehetővé tételére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen és határozottan lépjenek fel annak biztosítása érdekében, hogy az uniós szintű vállalkozások tiszteletben tartsák a munkavállalók tájékoztatáshoz, konzultációhoz és részvételhez való jogát, és ennek megfelelően tegyenek eleget a meglévő uniós és nemzeti jogi kötelezettségeknek;

32. felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el az európai részvénytársaságokat (Societas Europea vagy SE) és az európai szövetkezeteket szabályozó jogi keretek, valamint – a Bizottság által időben elvégzett értékelés alapján – a társasági jogi csomag szükséges javításait, és módosítsa azokat a munkavállalók részvételére és felügyelőbizottsági képviseletére vonatkozó uniós minimumszabályok bevezetése érdekében, beleértve a nemek közötti egyenlőséget is;

33. meggyőződése, hogy az új digitális technológiák bevezetése pozitív hatást gyakorolhat a munkakörnyezetre, ha azokat megbízható módon vezetik be és követik nyomon, amihez időszerű és érdemi tájékoztatásra és a munkavállalók képviselőivel, többek között a szakszervezetekkel folytatott konzultációra lesz szükség a munkahelyi egészségvédelmük és biztonságuk, az adatvédelem, az egyenlő bánásmód, a foglalkoztatási stabilitás, a szociális védelem és a munkahelyi jóllét teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása, valamint a munkavállalók különösen algoritmusok segítségével történő indokolatlan kizsákmányolásának és megfigyelésének, továbbá megkülönböztetésének és megbélyegzésének megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy a szakszervezeteknek és a munkavállalók képviselőinek rendelkezniük kell a digitális technológiák bevezetés előtti értékeléséhez szükséges hozzáféréssel és eszközökkel; hangsúlyozza, hogy az új digitális technológiáknak és a mesterséges intelligenciának nem szabad replikálniuk a meglévő hátrányos megkülönböztetést és társadalmi elfogultságot, hanem elő kell segíteniük a különböző csoportok társadalmi integrációját és részvételét; hangsúlyozza, hogy a digitális technológiák teljes életciklusa során alkalmazni kell az „alapértelmezett etika” elvét a bennük rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználása, valamint a torzulások elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd struktúrái, az ágazati kollektív tárgyalások, a szakszervezetek és a munkavállalók képviselőinek tájékoztatása, valamint a velük folytatott konzultáció és részvételük kulcsfontosságú ahhoz, hogy a munkavállalók számára biztosítani tudják az ahhoz szükséges támogatást, hogy a digitális technológiát jobban építsék ki és részt vegyenek abban, hogy a szociális partnerek jobban elsajátíthassák és nyomon követhessék a digitális technológiát a munkahelyen;

34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Utolsó frissítés: 2023. május 30.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat