ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY Norvégia azon közelmúltbeli döntéséről, hogy az Északi-sarkvidéken előmozdítja a tengerfenéki bányászatot
31.1.2024 - (2024/2520(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Hildegard Bentele
a PPE képviselőcsoport nevében
Mohammed Chahim
az S&D képviselőcsoport nevében
Catherine Chabaud
a Renew képviselőcsoport nevében
Caroline Roose, Pär Holmgren
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Zdzisław Krasnodębski
az ECR képviselőcsoport nevében
Silvia Modig
a The Left képviselőcsoport nevében
B9‑0095/2024
Az Európai Parlament állásfoglalása Norvégia azon közelmúltbeli döntéséről, hogy az Északi-sarkvidéken előmozdítja a tengerfenéki bányászatot
Az Európai Parlament,
– tekintettel a norvég parlamentnek a norvég kontinentális talapzaton folytatott bányászati tevékenységekről, új területek megnyitásáról és az erőforrások kezelésére vonatkozó stratégiáról szóló, 2024. január 9-i határozatára,
– tekintettel a norvég energiaügyi minisztériumnak a norvég kontinentális talapzaton található tengerfenéki ásványokra vonatkozó, 2022. október 27-i stratégiai környezeti hatásvizsgálatára,
– tekintettel a norvég kormány „A norvég kontinentális talapzaton folytatott bányászati tevékenységek – új területek megnyitása és az erőforrások kezelésére vonatkozó stratégia” című, 2023. június 20-i jelentésére,
– tekintettel a Norvég Környezetvédelmi Ügynökségnek a norvég kontinentális talapzaton folytatott bányászati tevékenységekkel kapcsolatos meghallgatásról és hatásvizsgálatról szóló, 2023. január 27-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),
– tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0380), valamint az erről szóló, 2021. június 9-i európai parlamenti állásfoglalásra[1] és 2020. október 23-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel „Az EU-n belüli fenntartható kék gazdaság új megközelítéséről: Az EU kék gazdaságának átalakítása a fenntartható jövő érdekében” című, 2021. május 17-i bizottsági közleményre (COM(2021)0240),
– tekintettel „A fenntartható kék gazdaság az EU-ban: a halászati és az akvakultúra-ágazat szerepe” című, 2022. május 3-i állásfoglalására[2],
– tekintettel „Az Északi-sarkvidék: lehetőségek, aggályok és biztonsági kihívások” című, 2021. október 7-i állásfoglalására[3],
– tekintettel „A nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend a 2030 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési célok összefüggésében” című, 2018. január 16-i állásfoglalására[4],
– tekintettel „Az óceánpolitikának adandó lendület: az óceánpolitikai irányítás és a biodiverzitás megerősítése” című, 2022. október 6-i állásfoglalására[5],
– tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A fenntartható kék bolygó felé vezető út kijelölése – Közös közlemény az EU nemzetközi óceánpolitikai irányítási menetrendjéről” című, 2022. június 24-i közös közleményére (JOIN(2022)0028),
– tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend ” című, 2016. november 10-i közös közleményre (JOIN(2016)0049),
– tekintettel a norvég királyi külügyminisztériumnak küldött, 2023. októberi 21/13. sz. bizottsági szóbeli jegyzékre,
– tekintettel az 1993. december 29-én hatályba lépett Biológiai Sokféleség Egyezményre, a kunming–montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégiára, valamint a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei 15. konferenciájának a tengeri és part menti biológiai sokféleség megőrzéséről és fenntartható hasznosításáról szóló 15/24. sz. határozatára,
– tekintettel az ENSZ Tengerjogi Egyezményére, különösen annak a tengeri környezet védelméről szóló 145. cikkére,
– tekintettel az ENSZ Tengerjogi Egyezménye keretében létrejött, a nemzeti joghatóságon kívül eső területek tengeri biológiai sokféleségének megőrzéséről és fenntartható hasznosításáról szóló megállapodásra (a nyílt tengerekről szóló szerződés),
– tekintettel az ENSZ Tengerjogi Egyezménye alapján létrehozott Nemzetközi Tengerfenék Hatóság megbízatására és az ENSZ Tengerjogi Egyezménye XI. részének végrehajtására vonatkozó 1994. évi megállapodásra,
– tekintettel az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezményre (OSPAR-egyezmény), amely a sarkvidéki vizekre is vonatkozik,
– tekintettel az 1920. február 9-én Párizsban aláírt Svalbard Szerződésre,
– tekintettel az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991. február 25-én Espooban aláírt egyezményre[6] (Espooi Egyezmény) és annak a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyvére[7] (SKV-jegyzőkönyv),
– tekintettel az óceánokkal való fenntartható gazdálkodással foglalkozó magas szintű munkacsoportra, amelynek Norvégia alapító tagja,
– tekintettel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) „A mélytengeri ökoszisztémák és a biológiai sokféleség védelme a tengerfenéki bányászatra vonatkozó moratórium révén” (Protection of deep-ocean ecosystems and biodiversity through a moratorium on seabed mining) című 122. számú határozatára,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című határozatára, amelyet az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló, 2015. szeptember 25-i New York-i csúcstalálkozóján fogadtak el, és különösen az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének 14. fenntartható fejlődési céljára, amely ösztönzi az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzését és fenntartható kiaknázását,
– tekintettel a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platformnak a biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló, 2019. májusi globális értékelő jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) 2015. december 12-én Párizsban elfogadott és 2016. november 4-én hatályba lépett megállapodásra, beleértve az azt követő COP-határozatokat is,
– tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) a változó éghajlattal összefüggésben az óceánokról és a krioszféráról szóló, 2019. szeptember 24-i különjelentésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2024. január 9-én a norvég parlament olyan határozatot hagyott jóvá, amely lehetővé teszi egy 281 200 négyzetkilométeres északi-sarkvidéki terület esetleges tengerfenéki bányászat céljából történő feltárását; mivel a folyamat még nem zárult le, és a kitermelési tervekre vagy bányászati engedélyekre vonatkozó későbbi döntések – a tengerfenéki ásványokról szóló norvég törvénnyel összhangban – a norvég kormány további demokratikus döntéseitől függenek; mivel a határozat értelmében az első kitermelési terveket a norvég parlamentnek jóvá kell hagynia;
B. mivel a norvég környezetvédelmi ügynökség szerint a környezeti hatásvizsgálat jelentős hiányosságokat mutat a természettel, a technológiával és a lehetséges környezeti hatásokkal kapcsolatos ismeretek terén, és ezért nem biztosít elegendő alapot az ásványkitermeléshez;
C. mivel Norvégia és az Unió szoros és régóta fennálló jószomszédi és partneri kapcsolatokat ápol, közös politikai célkitűzésekkel és azonos alapvető értékekkel rendelkezik, és az Európai Gazdasági Térségen keresztül az egységes piac részét képezi;
D. mivel a feltárás javasolt területének nagy része Norvégia kiterjesztett kontinentális talapzatán helyezkedik el, és a kiterjesztett kontinentális talapzat feletti terület nagy része nyílt tengernek és nemzetközi halászati területnek minősül; mivel ez a kontinentális talapzat az 1920-as Svalbard Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá tartozik; mivel a terület a Spitzbergák halászati védelmi zónájában fekszik, amely lehetővé teszi a részes államok – köztük 22 uniós tagállam és 23 egyéb állam – számára, hogy egyenlő esélyekkel folytassanak halászati tevékenységet;
E. mivel az Unió 2023 októberében szóbeli jegyzéket küldött Norvégiának, amelyben aggodalmát fejezte ki a bejelentett mélytengeri bányászatnak a halállományokra, a halászatra és a halászterületekhez való hozzáférésre gyakorolt jelentős negatív hatásai miatt, amelyek többek között a Spitzbergák kontinentális talapzatát is érintik;
F. mivel Norvégia aláírta az Espooi Egyezményt és az SKV-jegyzőkönyvet, ami azt jelenti, hogy jogi kötelezettsége a határokon átnyúló jelentős hatások elkerülése; mivel Norvégiának az OSPAR-egyezmény értelmében jogi kötelezettsége a tengeri környezet védelme;
G. mivel az Északi-sarkvidék ökoszisztémáit a biológiai sokféleség, a halállományok és az éghajlat-szabályozás szempontjából központi környezeti jelentőségűként azonosították; mivel ezekre a különösen sérülékeny ökoszisztémákra már most is nyomás nehezedik az éghajlatváltozás miatt, amely savasabb és melegebb óceánokat eredményez, ami valószínűleg hatással lesz egyes fontos halállományok vándorlási útvonalaira; mivel az északi-sarkvidéki tengerfenéken folytatott ásványkitermelés azzal a veszéllyel jár, hogy felszabadul a szubglaciális ökoszisztémákban és az északi-sarkvidéki permafroszt talajokban tárolt metán; mivel az északi-sarkvidéki ökoszisztémák rendkívül érzékenyek a szennyezésre és más emberi hatásokra; mivel a kemény természeti körülmények és a kikötőktől való nagy távolságok miatt nagyon nehéz elvégezni a szükséges javítási vagy tisztítási eljárásokat;
H. mivel a mélytenger a bolygó legrégebbi biomja és egyben az emberiség által legkevésbé ismert területe; mivel feltételezések szerint a mélytengerek rendelkeznek a legnagyobb a biológiai sokféleséggel a Földön, rendkívül fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, ideértve a hosszú távú szénmegkötést is, és kiszolgáltatottak az emberi beavatkozással szemben; mivel az óceánok a többlethő mintegy 90%-át és a globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 25%-át elnyelik; mivel komoly aggályok merültek fel a mélytengeri bányászatnak a biológiai sokféleség csökkenésére és az ökoszisztéma működésére gyakorolt hatásával kapcsolatban, amely számos későbbi generációt érint majd; mivel az óceánokat nemzetközi szinten globális közjavakként kell elismerni, és egyediségükre és összekapcsoltságukra, valamint az általuk nyújtott alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokra való tekintettel védeni kell őket; mivel a jelenlegi és a jövőbeli generációk túlélése és jólléte e szolgáltatásoktól függ;
I. mivel a nyílt tengerekről szóló szerződést 2023 júniusában megkötötték; mivel az EU és Norvégia a szerződés első aláírói közé tartozik; mivel a nyílt tengerekről szóló szerződést az Unió prioritásként kezelte, és globális szintű tárgyalásokat vezetett a nemzeti joghatóságon kívül eső területek tengeri biológiai sokféleségével foglalkozó ambiciózus koalíción keresztül, amelyet a 2022 februárjában Brestben megrendezett One Ocean csúcstalálkozón alapítottak, és amelyhez Norvégia is csatlakozott; mivel a nyílt tengerekről szóló szerződés előírja, hogy értékelni kell a gazdasági tevékenységeknek a nyílt tenger biológiai sokféleségére gyakorolt hatását;
J. mivel a tudományos ismeretek jelenlegi állása nem teszi lehetővé a tengerfenéki bányászat környezeti hatásának pontos felmérését, és nemzetközi kutatási erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy e kérdésben tudományos konszenzus alakuljon ki; mivel a Bizottság hangsúlyozta, hogy a mélytengeri bányászat hatásainak tényleges felméréséhez hosszú távú kutatásra van szükség; mivel az elhamarkodottan megkezdett feltárás és bányászat tartós és visszafordíthatatlan károkat okozhat az ökoszisztémákban; mivel a mélytengeri bányászat tengeri környezetre és biológiai sokféleségre gyakorolt lehetséges hatásainak teljes körű megértéséhez több tudományos kutatásra van szükség;
K. mivel e terület mélytengeri bányászat előtti megnyitása káros lehet a halállományokra és a halászatra nézve, és hatással lehet az uniós tagállamok hajóinak a területen található halászterületekhez való hozzáférésére; mivel a szóban forgó határozathoz elvégzett hatásvizsgálat figyelmen kívül hagyta a nemzetközi halászati érdekeket, többek között az uniós halászatot is; mivel 2021 novemberében a távolsági flottával, a nyílt tengeri állományokkal, valamint északnyugati vizekkel foglalkozó európai tanácsadó testületek moratórium bevezetését kérték a mélytengeri bányászatra vonatkozóan, a hasonló 2020-as és 2019-es ajánlásokat követően; mivel Norvégia halászati szövetsége szintén erősen bírálta a határozatot;
L. mivel nemzetközi szinten egyre több állam, köztük hét uniós tagállam (Finnország, Franciaország, Írország, Németország, Portugália, Spanyolország és Svédország) jelezte, hogy támogatja a moratóriumot, az elővigyázatossági szünetet vagy a mélyvízi bányászat teljes betiltását; mivel 2021 szeptemberében az IUCN természetvédelmi világkongresszusa nagy többséggel elfogadta a mélytengeri bányászatra vonatkozó moratóriumot szorgalmazó indítványt, amelyet többek között Ausztria, Németország, Portugália, Románia, Spanyolország és Svédország támogatásával a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság terjesztett elő;
M. mivel 37 pénzügyi intézmény – amely 3,3 billió euró összértékű eszközállományt képvisel – aggodalmát fejezte ki a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság tagállamainak a tengerfenéki bányászati tevékenységekkel kapcsolatban; mivel egyes nemzetközi vállalatok – például a Volvo, a BMW, a Google, a Samsung, a Philips, a Northvolt és a Volkswagen – támogatásukat fejezték ki a mélyvízi bányászatra vonatkozó moratórium mellett, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem szereznek be és nem finanszíroznak a mélytengeri tengerfenékről származó ásványi anyagokat; mivel az Equinor, Norvégia legnagyobb vállalata hangsúlyozta, hogy a Norvégia partjainál folytatandó mélytengeri bányászattal kapcsolatban több ismeretre van szükség, és hogy a környezeti kockázatok miatt még nem szabad belekezdeni; mivel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának Pénzügyi Kezdeményezése figyelmeztette a pénzügyi közösséget arra, hogy nincs előre látható módja annak, hogy a mélytengeri bányászati tevékenységek jelenlegi formájának finanszírozása összhangban legyen a fenntartható kék gazdaság finanszírozási elveivel;
N. mivel a nyersanyagok iránti kereslet nagy részét az újrahasznosításra és a körforgásos gazdaságra vonatkozó intézkedések alkalmazásával, helyettesítő anyagok kidolgozásával és keresletcsökkentési politikákkal lehet és kell is kielégíteni;
1. aggodalmát fejezi ki a norvég parlament 2024. január 9-i határozata miatt, amely szerint területeket nyit meg mélytengeri bányászati tevékenységek számára;
2. tudomásul veszi, hogy a norvég parlament határozata szerint az esetleges bányászati tevékenységek tekintetében folytatni kell a feltérképezés, az ismeretszerzés és a környezeti hatásvizsgálat folyamatát, és nem lehet automatikusan jóváhagyni a kitermelési tevékenységeket, ugyanis az első kitermelési terveket a norvég parlamentnek jóvá kell hagynia;
3. ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a mélytengeri bányászatra vonatkozó nemzetközi moratóriumot, többek között a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság keretében is, amíg sor nem kerül a mélytengeri bányászatnak a tengeri környezetre, a biológiai sokféleségre és a tengeren végzett emberi tevékenységekre gyakorolt hatásának megfelelő tanulmányozására és kutatására, és amíg a mélytengeri bányászat során biztosítani nem lehet, hogy ne csökkenjen a tengeri biológiai sokféleség és nem gyengüljenek a tengeri ökoszisztémák; felszólítja az összes országot, hogy az elővigyázatosság elvét alkalmazva támogassák a mélyvízi bányászatra vonatkozó nemzetközi moratóriumot;
4. emlékeztet a Norvégiát több szerződés – különösen a Svalbard Szerződés –, valamint a szóban forgó terület halászati állományaival való gazdálkodásra vonatkozó különböző megállapodások, az Atlanti-óceán északkeleti része tengeri környezetének – beleértve az északi-sarkvidéki vizeket is – az emberi tevékenységek káros hatásaival szembeni védelméről szóló OSPAR-egyezmény és az Espooi Egyezmény részes feleként terhelő kötelezettségekre; hangsúlyozza, hogy a nyílt tengerekről szóló szerződést az Unió és Norvégia egyaránt aláírta, és felszólítja az ENSZ Tengerjogi Egyezményének többi részes felét, köztük Norvégiát is, hogy haladéktalanul írják alá és ratifikálják azt;
5. felszólítja Norvégiát, hogy az összes aggály kezelése, valamint a tengeri környezet és az északi-sarkvidéki ökoszisztémák védelmének biztosítása érdekében a kölcsönös partnerség és a 2023 áprilisában aláírt zöld szövetség szellemében folytassa az együttműködést az Unióval; felhívja a Bizottságot és Norvégiát, hogy folytassanak folyamatos párbeszédet, és osszák meg egymással a tengerfenékkel és az óceánokkal való fenntartható gazdálkodással kapcsolatos tudományos kutatásokat és ismereteket; hangsúlyozza, hogy Norvégia és az Unió – saját stratégiájukat alkalmazva – a kiegyensúlyozott nyersanyag-politika tekintetében hasonló, a kereslet mérséklésén, az újrahasználaton, a hatékonyságon, az újrafeldolgozáson, a hulladékáramok felhasználásán és a helyettesítésen alapuló megközelítést követ;
6. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Norvégia parlamentjének és kormányának.