Doslovný záznam ze zasedání

Středa, 9. října 2024 - Štrasburk

1. Zahájení denního zasedání

IN THE CHAIR: ROBERTA METSOLA
President

(The sitting opened at 09:06)

2. Představení programu maďarského předsednictví (rozprava)

  President. – Dear colleagues, on 1 July, Hungary assumed the Presidency of the Council of the European Union. Today we have the Prime Minister, Viktor Orbán, in the European Parliament for a debate with Members. The Hungarian Presidency is the first of this new legislature, and has a particular role and responsibility in delivering on what our citizens want and expect from our European Union.

We are having this debate today in the shadow of devastating floods that raged across Hungary and different Member States two weeks ago. Let me use this opportunity to reiterate this Parliament's support for all the victims of this tragedy and our commitment to help all those impacted in rebuilding and getting people back on their feet. That is Europe in action and that is European solidarity.

The Hungarian Presidency arrives at an important moment of institutional change. A new mandate here brings a new challenges and opportunities, which we must jointly embrace, all together. This summer, we witnessed the highest voter turnout in the European elections in 30 years, electing this House as the voice of Europe's democracy. In the next weeks, we will vote in a new College of Commissioners to start working on addressing the priorities that matter to people, the decisions that will shape the future of Europe.

There are many other significant steps forward for our Union that we will take together over the coming weeks, months and years, including supporting Ukraine, strengthening European competitiveness and building a more stable, secure Europe in a world of increasing uncertainty – a Union of democracy, prosperity and security that protects our values everywhere.

Now Europe may not be perfect – it is, after all, a work in progress. And while we must be honest about where we can do better, we should also not shy away from celebrating our successes. Today, we are here to discuss the Hungarian Presidency's priorities, which I hope will lead to more European success stories.

Prime Minister, many of us recall the very lively debate here in the Chamber exactly six years ago. I expect no less today, because in this House of democracy, as in Europe, where the rule of law and freedom of expression are sacrosanct, we may not always agree, but we will always give space for the respectful sharing of views. There is a saying in Hungarian: Sok kicsi sokra megy – 'lots of small will amount to a lot'. That is the power of Europe: together as Europeans we can achieve so much more than we could alone.

So on that note, dear Prime Minister, the floor is yours.

  Viktor Orbán, a Tanács soros elnöke. – Tisztelt Elnök Asszony! Azért jöttem, hogy ébresztőt fújjak. Draghi és Macron elnök úr példáját követem. Az Európai Uniónak változtatnia kell, és én erről szeretném Önöket ma meggyőzni.

Magyarország 2011 után másodszor tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Én személyesen is másodszor látom el ezt a feladatot. Álltam már itt Önök előtt. Másodszor mutatom be Önöknek a magyar elnökség programját.

34 éve vagyok parlamenti képviselő, ezért tudom, hogy megtiszteltetés, hogy Önök most meghallgatnak engem. Miniszterelnökként beszélni a parlamenti képviselők előtt mindig megtiszteltetés.

Van összehasonlítási alapom, 2011-ben, az első elnökségünk idején is válságokkal küzdöttünk. Kezelnünk kellett akkor a pénzügyi válság következményeit, az arab tavasz következményeit és a fukusimai katasztrófát. Akkor erősebb Európát ígértünk, és teljesítettük is, amit vállaltunk. Elfogadtuk az első európai szintű romastratégiát és a Duna-stratégiát is. A mi elnökségünk alatt indítottuk el az Európai Szemeszter nevű gazdaságpolitikai koordinációs folyamatot, ami akkor még valóban az volt, aminek hívták, és az első elnökségünk alatt fordult elő utoljára, hogy az Unió sikeresen lezárt egy csatlakozási folyamatot, Horvátország csatlakozását. Emlékeztetőül mindez 2011 ben történt.

Nem volt könnyű, de a munkánk ma sokkal nehezebb, mint akkor volt. Nehezebb, mert az Unió helyzete ma jóval súlyosabb, mint 2011 ben, és talán súlyosabb, mint az Unió története során bármikor. Mit látunk ma? Ukrajnában, vagyis Európában háború dúl, súlyos konfliktusok pusztítanak és hatnak ki ránk a Közel-Keleten és Afrikában, és mindegyik konfliktus magában hordozza az eszkaláció veszélyét.

A migrációs válság 2015 óta nem látott méreteket ölt. Az illegális migráció és a biztonsági fenyegetések most már azzal fenyegetnek, hogy a schengeni térség szétesik.

És mindeközben Európa veszít globális képességéből. Mario Draghi szerint Európát lassú agónia fenyegeti. S idézhetem Macron elnök urat is, aki szerint Európa meghalhat, mert 2-3 éven belül kiszorul a piacairól. Tisztelt Képviselők! Látható, hogy az Unió a saját sorsát meghatározó döntések előtt áll.

Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Az elnökség természetesen szervezési és koordinációs munka is. Ügyintézés. Jelentem a tisztelt képviselőtársaknak, hogy eddig 585 tanácsi munkacsoporti ülést vezettünk le, 24 nagyköveti tanácskozást elnököltünk, megtartottunk 8 formális és 12 informális tanácsülést, 69 elnökségi rendezvényt bonyolítottunk Brüsszelben, 92 rendezvényt pedig Magyarországon. A magyarországi rendezvényeinken több mint 10 ezer vendéget köszönthettünk.

Tájékoztatom Önöket, hogy a Tanácsi jogalkotási munka teljes gőzzel zajlik, 52 jogalkotási dosszién dolgozunk a Tanács különböző szintjein. Az elnökség kész bármikor megkezdeni a trilógus tárgyalásokat is az Európai Parlamenttel. Jelenleg mindössze két jogalkotási dossziéban folytatunk triológust Önökkel, de van még 41 dosszié, amiben erre szükség lenne, és várjuk, hogy ez megtörténhessen. Tudom, hogy választások voltak, és ilyenkor nehéz intézményi átmenetnek vagyunk tanúi. De most már eltelt négy hónap, és mi készen állunk arra, hogy a 41 konzultációra váró dossziéban is együttműködhessünk Önökkel. A magyar elnökség tisztességes közvetítőként és konstruktív együttműködésre törekszik valamennyi tagállammal és intézménnyel. Ugyanakkor a magyar elnökség meg fogja védeni a Tanács szerződéseken alapuló jogosítványait, például az Európai Parlament és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás tekintetében is.

De tisztelt Képviselők, mélyen tisztelt Elnök Asszony! Az elnökség nem csupán ügyintézés. A magyar elnökségnek politikai felelőssége is van. Azért jöttem most ide Önökhöz Strasbourgba, hogy bemutassam, mit javasol a magyar elnökség Európának ebben a válságos időszakban. A legfontosabb, hogy a mi Uniónknak változnia kell. A magyar elnökség a változás hangja és annak katalizátora kíván lenni. A döntéseket az Unió tagállamainak és intézményeinek kell meghozniuk, nem a magyar elnökségnek. A magyar elnökség problémákat vet fel és javaslatokat tesz az Unió békéje, biztonsága és jóléte érdekében.

Első helyre soroljuk a versenyképesség problémáját. Szinte mindenben osztom Letta és Draghi elnök urak jelentéseinek helyzetértékelését. Röviden: az EU gazdasági növekedése az elmúlt két évtizedben tartósan lassabb volt, mint az Egyesült Államoké és Kínáé. Az uniós termelékenység lassabban növekszik, mint a versenytársaké. A világkereskedelmi részesedésünk csökken. Az Unió vállalatai kétszer-háromszor magasabb villamosenergia-árakkal szembesülnek, mint az Egyesült Államokban. A földgázárak itt négyszer-ötször magasabbak. Az orosz energiáról való leválás következtében az Európai Unió jelentős GDP-növekedést veszített el, és közben jelentős pénzügyi forrásokat kellett átcsoportosítani energiatámogatásokra, s a cseppfolyósított földgáz behozatalához szükséges infrastruktúra megépítésére. Az európai vállalatok fele az energiaköltséget tekinti a beruházások fő akadályának. Az energiát intenzíven használó iparágak esetében, melyek fontosak az Unió gazdaságában, a termelés 10-15%-kal esett vissza.

Mélyen tisztelt Elnök Asszony! A magyar elnökség azt javasolja, hogy ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy a zöld átmenet önmagában megoldást kínál erre a problémára. Ez nincs így. Még ha teljesülnek is a megújuló energiaforrások telepítésére vonatkozó célkitűzések, tehát még ha teljesülnek is a céljaink – induljunk ki ebből, legyünk pozitívak – minden elemzés szerint 2030-ig nem csökken jelentősen azoknak az üzemóráknak, óráknak az aránya, amelyben a fosszilis tüzelőanyagok határozzák majd meg az energiaárakat. Ezzel szembe kell néznünk.

Az európai zöld megállapodás alapja az volt, hogy új zöld munkahelyeket hozunk létre. Azonban a kezdeményezés értelme megkérdőjeleződik, ha a dekarbonizáció az európai termelés visszaeséséhez és munkahelyek elvesztéséhez vezet. Az autóipar az Uniós tervezés hiányának egyik legkirívóbb példája, ahol iparpolitika nélkül alkalmazzuk a klímapolitikát. Úgy alkalmazzuk a klímapolitikát, hogy közben nincs iparpolitikánk. Az EU azonban nem követte a klímaambíciókat az európai beszállítói lánc átalakításának ösztönzésével, ezért az európai vállalatok jelentős piaci részesedést veszítenek. Ha pedig a kereskedelmi korlátozások felé lépünk – és látom, vannak ilyen tervek – higgyék el, még több piacot fogunk veszíteni.

Tisztelt Képviselők! Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti termelékenységi szakadék kialakulásának fő oka, azt hiszem, a digitális technológia volt, és úgy tűnik, hogy a mi lemaradásunk – Európa lemaradása – tovább nő. A mi vállalataink feleannyit költenek kutatásra és fejlesztésre GDP arányában, mint az Egyesült Államok vállalatai. Ehhez társulnak még a kedvezőtlen demográfiai folyamatok. Látható a számokból, a migráció nem kompenzálja az EU népességének természetes csökkenését. Vagyis ez azt jelenti, hogy Európa modernkori történelme során először lépünk be egy olyan időszakba, amikor a termelésünk a GDP növekedését nem fogja támogatni a munkaerő folyamatos növekedése. Óriási kihívás.

Draghi és Macron elnök urak után én is azt mondom, a helyzet súlyos és azonnali cselekvést igényel. A huszonnegyedik órában vagyunk, a most úttörőnek számító technológiákban néhány éven belül eldől, hogy kimarad talpon. Kérem, fontolják meg, hogy a leépülő ipari kapacitásokat sokkal nehezebb visszahozni, mint megtartani. Az elveszített készség, tapasztalat és szaktudás nem, vagy csak nagyon nehezen pótolható. Nem akarom Önöket azzal áltatni, hogy van könnyű vagy egyszerű megoldás. Ezek súlyos kihívások és súlyos gondok. De szeretném az intézményi ciklus elején egyértelművé tenni, hogy a tagállamok ezen a téren gyors és határozott fellépést várnak az európai intézményektől. Várjuk, a tagállamok várják az adminisztratív terhek csökkentését, várjuk a túlszabályozás enyhítését, várjuk a megfizethető energia biztosítását, várjuk a zöld iparpolitikát, várjuk a belső piac erősítését, várjuk a tőkepiaci uniót, s a tagállamok várják a kereskedelempolitika szélesítését, blokkosítás helyett a konnektivitásnövelő kereskedelempolitikát!

Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Van néhány siker, amire építhetünk. Az Európai Unió dinamikusan fejlődő akkumulátoripara ilyen siker. Legalábbis ezt mondja Draghi elnök úr. Az akkumulátor technológiára fordított közfinanszírozás az elmúlt évtizedben átlagosan 18%-kal nőtt, s ez kulcsfontosságú volt Európa pozíciójának megerősítésében. Ma már Európa, Japán és Dél-Korea mögött harmadik helyen áll. Az akkumulátortárolási technológiákra vonatkozó szabadalmi bejelentések terén ez nagy javulás. Úgy látszik, hogy a célzott és stratégiai beavatkozás Európa számára sikeres és előnyös lehet.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar elnökség célja, hogy elfogadjunk egy új európai versenyképességi megállapodást, az Európai Tanács budapesti informális ülésén november 8-án. Új versenyképességi paktumot. Meggyőződésem, hogy a legmagasabb szintű politikai elkötelezettség lendületet ad az európai versenyképességi fordulathoz, amire szükségünk van. Javaslom, hogy ezt állítsuk az előttünk álló intézményi ciklus cselekvési tervének középpontjába.

Engedjék meg, hogy a versenyképesség után mondjak néhány szót a migrációs válságról is. Európát évek óta sújtja a migrációs nyomás, ami hatalmas terhet ró különösen az Unió külső határain elhelyezkedő tagállamokra. Az Unió külső határait meg kell védeni. A külső határok védelme az Unió egészének érdekeit szolgálja, ezért ahhoz az Uniónak érdemi támogatást kellene nyújtania. Nem először állok itt Önök előtt, és nem először mondom el, Önök is láthatják, hogy 2015 óta Magyarország is és személyesen én is komoly politikai vitákat vívok a migráció ügyében. Sok mindent láttam már, láttam kezdeményezéseket, csomagokat, javaslatokat, amelyek nagy reményekkel fogadtak és mind sikertelennek bizonyult. Ennek egyetlen oka van, higgyék el nekem, hogy külső hotspotok nélkül nem tudjuk megvédeni az európaiakat az illegális migrációtól. Ha egyszer valakit beengedünk, az többet nem fogjuk tudni hazaküldeni, ha van a tartózkodási jogalapja, ha nem. Egyetlen megoldás van. Csak azokat szabad beengedni az Unió területére, akiknek erre előzetesen megadtuk az engedélyt, és belépni csak engedéllyel lehet az Unióba. Minden más megoldás meggyőződésem szerint illúzió.

Ne áltassuk magunkat, az EU menekültügyi rendszere ma nem működik. Az illegális migráció Európában az antiszemitizmus, a nők elleni erőszak és a homofóbia erősödését eredményezte. Többen is tiltakoznak ez ellen, de szeretném megismételni a tények magukért beszélnek: az illegális migráció Európában az antiszemitizmust, a nők elleni erőszakot és a homofóbia erősödését eredményezte, ha tetszik ez Önöknek, ha nem, ezek a tények. A sikertelen migrációs politika következménye is világos. Több tagállam a menekültügyi rendszerből való kimaradás lehetőségeit igyekszik megteremteni.

Tisztelt Képviselőtársak! Az illegális migráció és a biztonsági félelmek a határellenőrzések tartós és kiterjedt visszaállításához vezettek. Azt hiszem, ideje ezzel a kérdéssel a legmagasabb politikai szinten foglalkozni és megvitatni, újrateremthető-e a schengeni térség valódi működtetéséhez szükséges politikai akarat. A magyar elnökség egy javaslatot tesz: hozzuk létre a "Schengen summit"-ok rendszerét. Hívjunk össze rendszeresen "Schengen summit"-okat a schengeni térség állam- és kormányfőinek részvételével. Egyszer ez már bejött. Emlékszem 2008-as gazdasági válságra adott válaszunknak fontos része volt az euróövezet vezetőinek csúcstalálkozója. Ez egy sikeres koordináció volt, amit az is jelez, hogy 2012-ben egy nemzetközi szerződéssel ezt intézményesítettük. Ez az Euró Csúcs. Úgy látom, hogy ma a schengeni övezet van hasonló válságban, ezért itt most szükség lenne egy hasonló politikai elköteleződésre, "Schengen summit"-ra és utána pedig egy nemzetközi szerződéssel történő intézményesítésre.

A magyar elnökség nemcsak azt javasolja, mélyen tisztelt Elnök Asszony, hogy a schengeni térséget erősítsük meg és bővítsük ki, a magyar elnökség azt is javasolja, hogy az év vége előtt történjen meg Bulgária és Románia teljes körű csatlakozása.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A migráció mellett Európát számos egyéb biztonsági kihívás is érinti. Ezek megvitatására november 7-én, két nappal az amerikai elnökválasztás után Budapesten összeülő Európai Politikai Közösség csúcstalálkozója alkalmas fórum lesz.

Tisztelt Elnök Asszony! Szembe kell néznünk azzal a ténnyel – ha az európai biztonságról beszélünk –, hogy ma az Unió nem képes saját békéjét és biztonságát szavatolni. Szükségünk van az európai biztonság- és védelempolitika intézményesítésére. A magyar elnökség ennek egyik, talán legjobb útját az európai védelmi ipar és technológiai bázis megerősítésében látja. A magyar elnökség ezért az európai védelmi ipari stratégiára és a védelmi ipari tervre összpontosít. De a kihívás ennél azért sokrétűbb, mert érint tagállami és uniós kompetenciákat, sőt, nemzetközi szövetségesi struktúrákat is. A magyar elnökség a saját példáját, Magyarország példáját tudja felajánlani. Mi a nemzeti össztermékünk mintegy 2,5 százalékát fordítjuk védelmi kiadásokra, ennek nagy része fejlesztés. Védelmi beszerzéseink túlnyomó többsége európai védelmi ipari forrásokból származik, és a védelmi ipar valamennyi szegmensében zajlanak ipari beruházások Magyarországon európai szereplők részvételével. Ha ez lehetséges volt Magyarországon, az lehetséges az egész Európai Unióban.

Tisztelt Elnök Asszony! A magyar elnökség kiemelt témája a bővítés is. Egyetértés van abban, hogy az Unió bővítéspolitikájának, érdemalapúnak, kiegyensúlyozottnak és hitelesnek kell maradnia. A magyar elnökség meggyőződése szerint a Nyugat-Balkán csatlakozásának felgyorsítása az európai biztonság kulcskérdése. A régió integrációja gazdasági, biztonsági és geopolitikai szempontból egyaránt előnyös az EU számára. Külön figyelmet kell fordítanunk Szerbiára. Szerbia felvétele nélkül a Balkán nem stabilizálható. Amíg Szerbia nem tagja az Európai Uniónak, addig a Balkán instabil térség marad. Tájékoztatom Önöket, Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, hogy több tagjelölt ország is teljesíti a továbblépés technikai feltételeit, de hiányzik a tagállamok közötti politikai konszenzus. Kérem, emlékezzenek vissza arra, hogy az Unió több mint húsz éve tett egy ígéretet. Adtunk egy ígéretet a nyugat-balkáni országoknak az európai perspektívára. A magyar elnökség szerint ideje lenne az ígéretet beváltani. Amit mi tenni tudunk, hogy összehívtuk az Európai Unió–Nyugat-Balkán csúcstalálkozót, ahol előrelépést szeretnénk elérni.

Engedjenek meg egy megjegyzést az európai mezőgazdaságról. Mindannyian tudjuk, hogy az európai mezőgazdaság versenyképességét a rendkívüli klimatikus körülmények, a megemelkedett költségek, és a harmadik országokból érkező import és a túlzott szabályozás jelentősen lerontotta. Ma már nem túlzás, ha azt mondom, hogy mindez az európai gazdálkodók létbiztonságát veszélyezteti. Az élelmiszertermelés és élelmiszerbiztonság stratégiai jelentőségű kérdés minden ország számára és az Unió számára is. Ezért a magyar elnökség politikai irányt szeretne mutatni az újonnan felálló Európai Bizottságnak, egy versenyképes, válságálló és gazdabarát európai mezőgazdaság megteremtése érdekében.

Tisztelt Képviselők! A magyar elnökség stratégiai vitát kezdeményezett: a mezőgazdaságon túl a kohéziós politika jövőjéről is zajlanak a viták. Bizonyára Önök is tudják, hogy az Unió lakosságának mintegy negyede olyan régiókban él, amelynek fejlettségi szintje nem éri el az uniós átlag 75%-át. Ezért Európa számára elengedhetetlen a régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése. A kohéziós politika nem jótékonyság és nem adomány, valójában az EU legnagyobb beruházási politikája, s a belső piac kiegyensúlyozott működésének előfeltétele. A magyar elnökség úgy gondolja, hogy ennek folytatása kulcsfontosságú az Európai Unió versenyképességi potenciáljának megőrzéséhez.

Tisztelt Képviselők! Tisztelt Elnök Asszony! A magyar elnökség közös európai problémákra keres olyan megoldásokat, amelyek a józan ész talaján állnak. De nem csak megoldásokat keresünk. Mi, magyarok az Európai Unióban továbbra is keressük az álmainkat. A szabad és egyenlő nemzetek közösségét, a hazánk hazáját, a demokráciák demokráciáját. Keressük az Istent félő és az emberek méltóságát védelmező, a kultúra, a tudomány, a szellem csúcsait ostromló Európát. Nem azért vagyunk tagjai az Európai Uniónak, mert olyan, amilyen, hanem azért, amilyen lehetne. És amíg úgy látjuk, hogy Európát olyanná tudjuk tenni, amilyen lehetne. Amíg erre van egy fikarcnyi esély is, addig küzdeni fogunk érte. Mi a magyar elnökségben sikeres Európai Unióban vagyunk érdekeltek, s meggyőződésem szerint elnökségünk sikere az egész Európai Unió sikere lesz. Tegyük újra naggyá Európát! (A beszéd végén a képviselők egy csoportja kórusban énekli a „Bella Ciao”-t.)

  Ursula von der Leyen, President of the Commission. – Madam President, Prime Minister Orbán, honourable Members, we meet three weeks later than planned because of the floods that ravaged Central Europe. Five months' worth of rain fell on Central Europe in just four days. Extreme weather events are the new normal of climate change. At the same time, its destructive power is too big for any country to fight on its own. The water reached the gates of the most iconic landmarks in Budapest. It destroyed crops and damaged factories. But in these three weeks, we have seen the people of Hungary rolling up their sleeves and helping one another.

Europe wants to be at their side. Hungary requested the support of our Copernicus satellites and we stepped in and it helped coordinate the rescue teams and map the damage. We are also ready to mobilise our Civil Protection Mechanism and the Solidarity Fund for all countries in the region, including Hungary. Hungary can request our support as others plan to do. The European Union is there for the people of Hungary in this emergency and beyond and the Hungarians deserve the full benefits of membership and access to European funds.

Honourable Members, today I would like to stay focused on some of the most pressing issues that we are facing during this Presidency of the Council. First, Ukraine. Second, competitiveness. Third, migration.

Our Ukrainian friends are heading into the third winter of war and Russia is trying to make it the hardest winter yet. Last month, Russia sent over 1 300 drones against Ukrainian cities. Throughout the summer, hundreds of missiles have rained on Ukraine's energy infrastructure. Countless Ukrainians have been killed or wounded. Families have been separated. Cities have been destroyed. The world has witnessed the atrocities of Russia's war. And yet, there are still some who blame this war not on the invader, but on the invaded.

There are still some who blame this war not on Putin's lust for power, but on Ukraine thirst for freedom. So I want to ask them, would they ever blame the Hungarians for the Soviet invasion in 1956? What they ever blame the Czechs or Slovaks for the Soviet repression of 1968? What they ever blame the Lithuanians for the Soviet crackdown of 1991?

We Europeans may have different histories and different languages, but there is no European language in which peace is synonymous with surrender and sovereignty is synonymous with occupation. The people of Ukraine are freedom fighters, just like the heroes that freed Central and Eastern Europe from Soviet rule. And there is only one path to achieve a just peace for Ukraine and for Europe: we must continue to empower Ukraine's resistance with political, financial and military support.

Last month in Kyiv, I announced that we will provide up to EUR 35 billion in loans to Ukraine as part of the USD 50 billion pledged by the G7. This loan will be repaid by the windfall profits of immobilised Russian assets and it will flow directly into Ukraine's national budget. So we are making Russia pay for the damage it caused and we will stand with Ukraine through this winter and for as long as it takes.

Honourable Members, the second priority I would like to touch upon is competitiveness. One year ago, in my State of the Union address here in Strasbourg, I announced Mario Draghi's report on the future of European competitiveness. Now we have all heard his call to action. Let me focus on two priority areas. First, on closing the innovation gap with other major economies. Draghi's analysis is very clear on why we are losing ground, especially on breakthrough digital innovations. Too many of our innovative companies have to look to the United States or Asia to finance their expansion. While EUR 300 billion of European household savings are invested in foreign markets every year and too many barriers still exist in our single market, preventing our companies from scaling up across borders. This is why we have proposed a savings and investment union. We need to lower barriers for companies to grow across borders and we will propose a new push to complete our single market, reduce burdens of reporting in sectors like finance and digital. And this is the direction to travel to strengthen our competitiveness.

But what we also see is that one government in our Union is heading in the exact opposite direction, drifting away from the single market. I listened very carefully today. How can a government attract more European investment if at the same time it discriminates against European companies by taxing them more than others? How can it attract more companies if at the same time it imposes export restrictions overnight? And how can a government be trusted by European businesses if it targets them with arbitrary inspections, blocks their permits, if public contracts mostly go to a small group of beneficiaries? This creates uncertainty and undermines investors' trust. And all of this at a time when Hungary's GDP per capita has been overtaken by its central European neighbours. Hungary is at the heart of Europe and it should be at the heart of our economy. The Hungarian people should enjoy the full benefits of our single market.

Second, the Draghi report calls for a joint plan for decarbonisation and growth. Let me address those who still think that we should stick to dirty Russian fossil fuels. Just a few days after Russian tanks rolled into Ukraine, European leaders gathered in Versailles and all 27 – all 27 – agreed to diversify away from Russian fossil fuels as soon as possible. So where are we on that pledge 1 000 days later? Europe has indeed diversified. We built infrastructures and new ties with reliable partners. We invested in cheap and clean energy that is made in Europe and with success: in the first half of the year, 50 % of all our electricity generation came from renewables, home-grown, our own energy, good jobs in Europe and not in Russia.

But not everyone has acted on the Versailles commitments. Instead of looking for alternative sources, one Member State in particular just looked for alternative ways to buy fossil fuels from Russia. Russia has proven time and again: it is simply not a reliable supplier. There can be no more excuses. Whoever wants European energy security first and foremost has to contribute to it. That is the road we have to go.

Honourable Members, finally, on migration. Everybody understands that migration is a European challenge that requires a European answer. And this is why the European Parliament and the Council adopted the new pact on migration and asylum. And now we must implement it. We are already looking at Member States, including those at the external borders of our Union, to help them manage our common frontier.

Prime Minister, I heard your words over the weekend. You said that Hungary is 'protecting its borders' and that 'criminals are being locked up' in Hungary. I just wonder how this statement fits with the fact that, last year, your authorities released from prison convicted smugglers and traffickers before they did their time. This is not fighting illegal migration in Europe. This is not protecting our Union. This is just throwing problems over your neighbour's fence.

We all want to better protect our external borders, but we will only be successful if we work together against organised crime and show solidarity among ourselves. And speaking about whom to let in, how can it be that the Hungarian Government invites Russian nationals into our Union without additional security checks? This makes the new Hungarian visa scheme a security risk, not only for Hungary but for all Member States. And how can it be that the Hungarian Government would allow Chinese police to operate within its territory? This is not defending Europe's sovereignty. This is a backdoor for foreign interference.

Yes, we have to strengthen Frontex. Yes, we have to finalise the legislation on anti-smuggling, reinforce Europol, implement the pact in full – but this can only be achieved with more European cooperation, not less. And of course, in full respect of our rule of law and fundamental values.

Honourable Members, this is the second time that Hungary takes the Presidency of the Council. The first time was in 2011, and on that occasion Prime Minister Orbán said, and I quote, 'We will follow in the footsteps of the revolutionaries of 1956 and we intend to serve the cause of European unity. Europe must stay united to stand its ground.' I think we all agree: Europe must stand united. This was true back then and this is still true today.

So let me conclude by addressing the Hungarian people: we are one family. Your story is our story. Your future is our future. 10 million Hungarians are 10 million good reasons to keep shaping our future together.

Thank you and long live Europe.

  Manfred Weber, on behalf of the PPE Group. – Madam President, Parliament, Commission, dear Prime Minister, long time no see and welcome to Parliament.

My first message also goes to the Hungarian people. They can count on Europe. Devastating floods, more than 20 people lost their lives. Europe will stand together to help people rebuild their homes, churches, schools. Decisive actions, friends who support you in a moment of need. That's Europe at its best. Hungary is a European country. Hungary is a strong country and Hungary can always count on Europe's solidarity.

I listened carefully to the presentation of Viktor Orbán today, and I must say I'm quite shocked because he spoke about agriculture, he spoke about migration, he spoke about battery technologies for the future of Europe, but he didn't mention Ukraine, dear friends. He didn't mention Ukraine with one single sentence. I spoke about solidarity and at this moment of time, the biggest need for European solidarity is to give a common answer to war being back in Europe. That is the real question which we have to answer.

I have hard times to understand why you, as a former freedom fighter, ignore the will, the desire of the Ukrainians to live not only in peace but also in freedom. I have hard times to understand that you collaborate with the aggressors. And I have hard times, as Ursula von der Leyen also said, that one of the closest advisers of yours said publicly that Hungarians made a mistake in 1956 to stand up against the Russian occupation. For me, Hungarians are freedom fighters and heroes fighting for peace, Europe and democracy.

Prime Minister, reality is the following. You visited Putin in February 2022. A few days later, Putin attacked Ukraine with a brutal, unprovoked war. What have you told him? Has he shown you the military deployment plans? This summer, again you visited Putin and, only 48 hours later, he bombed a children's hospital, killed innocent children in Ukraine.

Prime Minister, those are the facts. That is the outcome of policy you are representing. Your trip was never a peace mission. It was a big propaganda show for the autocrats and those who are defying our European way of life.

Your trip was not a peace mission.

Your trip was never a peace mission. It was a war prolongation mission. That is what we speak about.

When we speak about content, we can talk about everything: about migration, about climate change, jobs. We do this here every day, so it's not news for us when you present some ideas. The key question is another one. Because on migration, we found in April this year an overall compromise between all countries in Europe, the big parties in the European Parliament. We want to give an answer, and Hungary is outside. It's isolated. It's not having part of this.

When you compare today's presidency with 2011, the last presidency, you met 12, 13 years ago all EU leaders. You met several times all EU institution leaders. You were in the centre of Europe. Today, no one really wants to see you. In 2011, you had 44 high-level meetings in Budapest. Today, no one wants to come to Budapest. In 2011, the Hungarian Presidency closed 103 legislative files. Today, no progress at all. Back then you were in the centre of Europe. Today, you are alone. You are sidelined. That is the question you have to answer: why nobody wants to speak with you.

I also know that you are telling journalists and the public that you are now claiming to be the conservative centre-right leader. But let's have a look on the PfE Group. Geert Wilders became famous in Italy. Do you know why? Because he said publicly, I quote, 'No cent of European support for Italy.' That is Wilders. I don't know whether Salvini discussed this with him. I don't know whether he did so. That's not patriotism. That is egoism, and that is nationalism.

Dear colleagues, Le Pen in France, Vlaams Belang in Belgium, they were opposing the idea to welcome, for example, Romania, Hungary and Slovakia inside of the European Union. That's not patriots for Europe, that is nationalists against Europe, dear friends. That's why people criticise this.

Let's be also clear. Viktor, you didn't win the elections. Fidesz is not the winner of the elections. You had in the last mandate 12 seats and now you have 10 seats. So don't create this image that you have the support. The EPP, we won elections. That's why Ursula von der Leyen, Roberta Metsola, we have the chance to lead in Europe.

We won because we followed our DNA as Christian democrats and as conservatives.

You are trying to present you as a true conservative. But I tell you, Margaret Thatcher was a mother of today's European single market. She was leading these policies. Ronald Reagan stood up against communism and won. He did not please autocrats and anti‑democrats.

Helmut Kohl unified east and west with good policies like the euro and the Schengen proposal – united and didn't split Europe. That is the true nature of Christian democrats and the EPP.

These conservative leaders knew that the democratic world and Europe are stronger together. They would never be Putin's and Xi's puppets.

Dear friends, that is about the European reality. When we finally focus on the Hungarian reality, corruption is killing Hungary's future. We see the consequences every day. 4 000 Hungarian teachers left their jobs only last year due to terrible working conditions, and nearly 400 000 Hungarians emigrated in the last decades. They are fed up of corruption.

As the EPP, we know Hungary deserves better. Hungarians deserve a strong voice in Europe. When Péter Magyar was the first time in the EPP Group meeting, he said the pro-European and pro-rule-of-law-based Hungary is back in the EPP, with seven MEPs. Today, the Tisza Party is neck and neck with Fidesz in the polls, and I know you're getting nervous about this. But I tell you, just as Pavel defeated Babiš in the Czech Republic, just as Tusk defeated Kaczyński in Poland, Tisza and Péter Magyar will defeat you in Hungary. Mr Orbán, you are the past. Péter Magyar is the future.

  Iratxe García Pérez, en nombre del Grupo S&D. – Señora presidenta, señor Orbán, bienvenido al Parlamento Europeo. Bienvenido a la casa de la democracia europea, donde, desde la palabra, defendemos nuestras ideas y defendemos el proyecto europeo.

Su principal aportación a la Unión Europea desde que llegó al poder en 2010 ha sido la formación de un nuevo grupo de extrema derecha aquí, en el Parlamento: los mal llamados «patriotas». Y precisamente usted se ha servido de ese falso patriotismo para demoler la democracia, sobrevivir en la corrupción y violar los derechos de quienes no piensan como usted.

Porque usted ha dicho defender a Europa, y el problema es que, en la Europa que usted defiende, solo caben los que piensan como usted. No cabemos el resto de europeos y de europeas. Ese es un grave problema para la democracia, porque Europa es plural, es mestiza, es diversa, es diferente y lo que nos hace grandes es que, gracias a esa diferencia, hemos sido capaces de caminar juntos y de construir un proyecto común.

¿Cómo puede usted hablar de homofobia y de violencia de género cuando usted deroga en su país los derechos y las leyes que protegen a las mujeres y al colectivo LGTBI? Eso es falta de coherencia, por favor. Ese es el verdadero peligro. Le pido coherencia, señor Orbán, y le hago una pregunta: ¿es usted consciente del daño que provoca a la sociedad europea sembrar el odio hacia el diferente o hacia el que se siente diferente?

Señor Orbán, su falso patriotismo se inunda de una defensa exacerbada de los valores cristianos, pero ¿qué entiende usted por los valores cristianos? El cristianismo es amor al prójimo, compasión y dignidad humana. El cristianismo nos enseña a acoger al extranjero, a cuidar a los vulnerables y a mostrar solidaridad con quienes sufren. Cerrar las fronteras a seres humanos que huyen de la guerra y la persecución es una traición a los valores cristianos.

Su falso patriotismo también añora la soberanía nacional. Usted critica a la Unión Europea por amenazar la independencia de Hungría al mismo tiempo que se beneficia de miles de millones de euros de fondos europeos que desvía a una corte de oligarcas corruptos. Usted demoniza la Unión Europea al mismo tiempo que claudica ante el régimen de Putin.

Su visita a Moscú para alabar el imperialismo ruso únicamente demuestra su desprecio hacia los derechos humanos. Señor Orbán, ¿de qué paz habló usted con un tirano como Putin, que tiene una orden de arresto por el Tribunal Internacional de La Haya por la deportación forzada de niños ucranianos a Rusia? ¿Son los valores de los falsos patriotas los bombardeos contra casas, contra hospitales y contra escuelas?

Su falso patriotismo también ha tenido un alto coste para el progreso del pueblo húngaro, y de eso también tenemos que hablar: el fin de la independencia judicial, el fin de la libertad de prensa, la persecución con su «ley de soberanía», un poder adquisitivo entre los más bajos de la Unión Europea, una de las mayores inflaciones de la Unión, un sistema de protección social inexistente y una política fiscal que beneficia a las grandes multinacionales, mientras que los ciudadanos de Hungría pagan el IVA más caro. Eso sí, su incapacidad de gestionar su propio país la justifica culpabilizando a la Unión Europea. Es la clásica receta de la extrema derecha y de los populistas: culpar a otros de sus propias incompetencias.

Señor Orbán, el verdadero patriota no se enriquece a costa de la patria ni siembra el miedo para acumular poder. El verdadero patriota hace valer su soberanía frente a retos como el cambio climático, la transformación digital y el modelo social europeo. Apelo a la unidad de todas las fuerzas proeuropeas para trabajar juntas y defendernos de grandes caballos de Troya.

Señorías, la Unión Europea se construyó sobre la promesa de poner fin a los regímenes autoritarios. El pueblo húngaro también ha sido ejemplo de la lucha por la libertad, desde la revolución de 1848 pasando por el levantamiento contra el régimen soviético en 1956. Aquella promesa hoy sigue viva. Mantengámonos firmes y unidos en la defensa de nuestra libertad, de nuestra Unión y de nuestra democracia.

  Kinga Gál, a PfE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök Asszony! Ez a hipokrácia csúcsra járatása volt, méltatlan a Bizottság elnökéhez.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Örömömre szolgál, hogy a harmadik legnagyobb frakció, a Patrióták nevében köszönthetem itt ma Önt, a Patrióták miniszterelnökét. Történelmi pillanat ez a mostani. Láthatóan idegesíti Weber urat. A Patrióták létrejötte a választók által júniusban megfogalmazott igényből fakadt, miszerint változás kell. A magyar elnökségi prioritások pedig éppen azt a józan ész alapú politikát tükrözik, amelyre oly nagy szüksége van ma Európának.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Európa rosszabb helyzetben van, mint évtizedek óta bármikor, és sajnálom, hogy a Bizottság elnöke kampányolt egy kormány ellen ahelyett, hogy ezekről beszélt volna. Hogy veszélyben az európai béke, hogy ketyeg az óránk, hogy megállítsuk az illegális migrációt és az európai versenyképesség hanyatlását. Ezért mi üdvözöljük a Budapesti Versenyképességi Paktumot, mert az ellensúlyozná a hibás brüsszeli döntések sorát, amelyek veszélyeztetik az európai jólétet.

Mi üdvözöljük azt a schengeni csúcstalálkozókra tett javaslatot, ami megóvná a szabad mozgást a schengeni térségben. Ma az elhibázott migrációs politikájával épp ezt a legalapvetőbb vívmányt teszi tönkre Brüsszel. Külső határaink megvédéséért támogatás jár, nem pedig vérlázító büntetés. Üdvözlünk minden kezdeményezést, ami véget vet a vérontásnak Ukrajnában, ami kommunikációhoz, fegyverszünethez és békéhez vezet. Visszautasítunk minden Magyarország és magyar miniszterelnökünk elleni hazug támadást. Önöknek, képviselőtársaim, a gyűlöletkampány helyett Európa békéjéért, biztonságáért, jólétéért kellene harsányan ügyködniük. A Parlament legnagyobb tette hónapok óta a "cordon sanitaire" érvényesítése a patrióta jobboldal ellen. Elég dicstelen eredmény!

Mi Patrióták büszkék vagyunk, hogy a miniszterelnökünknek reális a helyzetértékelése, kimondja, hogy Európa bajban van, és vannak konkrét megoldási javaslatai. Miniszterelnök úr, számíthat a Patrióta frakciójára, számíthat a választópolgárokra Európa-szerte.

  Nicola Procaccini, a nome del gruppo ECR. – Signora Presidente, onorevoli colleghi, presidente Orbán, condividiamo diversi obiettivi del suo programma. Ne dico solo un paio per ragioni di tempo. I popoli dell'Unione europea vivono una stagione di inverno demografico raggelante, che deve essere affrontata curando di più e meglio la cellula primaria di qualunque comunità politica: la famiglia. E non può essere l'immigrazione la soluzione al calo delle nascite. Anzi, se l'immigrazione non è governata con attenzione, fermando le partenze, collaborando con le nazioni di origine e transito dei migranti, l'Europa rischia di implodere insieme al suo patrimonio di diritti civili faticosamente ottenuto nel corso del tempo.

Anche noi pensiamo che vada cambiata la transizione verde dell'Unione europea, di cui si cominciano a vedere già con chiarezza i limiti e i problemi che noi avevamo preannunciato. Tra questi, la perdita di competitività, la perdita di risorse economiche per poter difendere l'ambiente e i ceti sociali più deboli, ma anche la crescente dipendenza industriale e politica da un regime insidioso come quello cinese.

Ecco, da amico, devo dirle anche ciò che non condividiamo del suo progetto politico. Abbiamo un avversario interno ed è il furore progressista che vuole cancellare dall'interno la cultura occidentale e con essa le ragioni del nostro stare insieme.

Ma abbiamo anche un nemico esterno ben più pericoloso, di cui lei non sembra consapevole. Ed è l'alleanza tra Cina, Russia, Iran e Corea del Nord, il cosiddetto "quartetto del caos", che è l'antitesi di qualunque patriota ungherese, europeo, occidentale. L'antitesi della libertà e della bellezza, della giustizia e della democrazia, di quei valori che ci definiscono e che intendiamo difendere, come ci insegnarono i ragazzi di Buda del 1956.

  Valérie Hayer, au nom du groupe Renew. – Madame la Présidente, Monsieur le Premier Ministre, Monsieur Orbán, ça doit vous changer d'être ici. Vous n'avez pas l'habitude d'être face à un Parlement qui vous demande des comptes. C'est bien ce qu'on a prévu de faire ce matin: vous demander des comptes. Moi: je vais vous demander des comptes sur nos valeurs, sur notre argent et sur notre géopolitique. Je commence avec une question, Monsieur Orbán: qui êtes-vous aujourd'hui? Où est le combattant de la liberté qui commémorait Imre Nagy? Vous clamez «Vive la liberté!» et vous faites adopter des lois qui réduisent le droit de manifester. Vous tourmentez des femmes qui veulent avorter, en les forçant à écouter le cœur des fœtus. Vous clamez «Vive la famille!» et vous pourchassez toutes les familles qui ne correspondent pas à votre vision étriquée du monde. Vous clamez «Vive la famille!» encore.

Vous pouvez mettre au pas des juges, en leur imposant une retraite forcée, mais ce n'est pas cela qui fera renoncer vos compatriotes à une justice indépendante. Vous pouvez espionner des journalistes avec Pegasus et placer vos fidèles à la tête des grands médias, mais ce n'est pas cela qui fera renoncer les Hongrois à la liberté d'expression. Vous pouvez harceler vos opposants, vous pouvez pourchasser Anna Donáth, mais quelles que soient vos fausses accusations, elle continuera de se battre avec toute l'opposition. Oui, Monsieur le Premier Ministre, nous sommes des libéraux et nous sommes fiers de l'être, parce que la liberté, c'est le fondement de notre Europe et pour vous, c'est la corruption.

Monsieur Orbán, quelle est la base de votre régime? Je vais vous le dire: c'est une constellation d'arnaques, qui coûtent une fortune aux contribuables hongrois et européens. Pour qui? Pour votre gendre, qui s'est enrichi grâce à des marchés publics bidons pour éclairer Budapest, ou encore pour votre ami d'enfance, plombier devenu d'un coup magnat des affaires. Je suis désolée, mais moi, la Hongrie, c'est quand même le seul endroit que je connaisse où un plombier chauffagiste devient milliardaire du jour au lendemain. Comme si cela n'était pas suffisant, vous lui avez en plus filé 2 millions d'euros de fonds européens pour faire circuler un petit train touristique dans votre village d'enfance. Un train qu'évidemment, personne n'emprunte. On avait Disneyland Orlando, on a Disneyland Paris, chers collègues, je suis heureuse de vous annoncer qu'on a désormais Disneyland Fidesz.

Je me tourne également vers vos alliés européens. Monsieur Bardella, vous et votre prétendu groupe des Patriotes, chaque jour, vous répétez à l'envi que l'Europe gaspillerait l'argent des Européens, mais vous avez dans vos rangs un Premier ministre, un dirigeant qui dilapide tous les jours l'argent des Français, qui dilapide l'argent des Néerlandais, qui dilapide l'argent des Italiens et des Autrichiens. Comment osez-vous dire que vous êtes patriotes et crédibles? Vous n'êtes ni l'un ni l'autre.

Monsieur Orbán, la Hongrie vient de battre un record de départs du pays. C'est une fuite de cerveaux sans précédent. Vers où partent les Hongrois? Je vous le donne en mille: ils partent vers l'Europe de l'Ouest, cette Europe que vous décriez tant. Et pourquoi ils partent? Ils partent à cause du pouvoir arbitraire, à cause de l'inflation, à cause de la corruption. Vous menacez d'envoyer des bus de migrants vers Bruxelles. La réalité, Monsieur Orbán, c'est que ces bus partent déjà, mais ce sont des Hongrois qui sont dedans.

Alors, c'est tout ce que vous avez à proposer comme vision géopolitique, Monsieur Orbán? Rappelons-nous, à partir du moment où vous avez pris la présidence du Conseil, vous êtes allé courber l'échine devant Poutine et devant Xi Jinping. Vous bloquez les milliards d'aides à l'Ukraine, vous facilitez les visas aux citoyens russes, vous faites patrouiller des policiers chinois dans vos propres rues. Monsieur le Premier Ministre, dans quelle direction regardez-vous, dites-le-nous aujourd'hui, regardez-vous vers Bruxelles ou vers Moscou, vers Bruxelles ou vers Pékin?

Madame la Présidente, combien de temps allons-nous encore tolérer le chantage de Viktor Orbán? Faudra-t-il encore attendre un nouveau piétinement de nos valeurs? Il est temps de suspendre le droit de vote de la Hongrie au Conseil. Monsieur le Premier Ministre, la seule chose que vous ne rejetez pas de l'Europe, ce sont ses chèques. La vérité, c'est que vous n'osez pas appeler à quitter l'Union, parce que vous dépendez de l'Europe, mais aussi et surtout, parce que vous savez que les Hongrois ne vous suivraient pas.

Et c'est à eux, aux Hongrois, que je veux m'adresser pour conclure. À ceux qui nous écoutent depuis la Hongrie: votre voix en Europe est flouée, mais nous vous entendons, et face à chaque tentative de restreindre vos libertés, vous pourrez compter sur nous pour vous soutenir. Parce que nos valeurs communes, elles, ne sont pas négociables, elles sont à prendre ou à laisser. Monsieur Orbán, en 2004, les Hongrois ont massivement dit «oui» à ces valeurs. Alors, nous voulons garder les Hongrois parmi nous. Mais vous, personne ne vous retiendra.

  Terry Reintke, on behalf of the Verts/ALE Group. – Madam President, Madam President of the Commission, President of the Council of the European Union, Prime Minister Orbán, I take note of the fact that you have been invited to this Parliament in your role as the Council President. Let me tell you, on behalf of my group: you are not welcome here. This is the House of European Democracy, not of corruption, of lies, of propaganda and autocratic rule.

Mr Orbán, you have turned the Hungarian democracy into a hybrid regime of electoral autocracy. And on top of that, you are the servant of a brutal and dangerous dictator, Vladimir Putin. And already during this presidency, you have made abundantly clear whose interest you care about.

You are not a strong leader, Mr Orbán, because what you are doing is weak. You are stealing democracy from Hungary, money from EU citizens. And honestly, you should not be standing here pretending that you have a fibre of constructive sense of dialogue left in you.

For years now, Mr Orbán, this Parliament has been able to see right through you. That is why what matters to me is to speak to the people in Hungary who are most affected by your regime: the journalists, the human rights defenders, the judges and academics, vulnerable communities like the LGBTI community, the opposition politicians that Orbán directs in front of court in order to intimidate them. Defenders of independent journalism name Orbán a predator of press freedom. Orbán is listed as the leader of the most corrupt government in the European Union. Human rights experts speak of a level of fear across society of retaliation – not just for human rights activists, but for artists, for academics and others in society too. The LGBTI community in Hungary desperately points out that they live in a bubble of hopelessness and terror in the middle of the European Union.

All of this makes it clear you are not a strong leader, Mr Orbán, because all your actions are driven by fear – fear of your own people, fear of freedom. And because you are so scared, you constantly have to spread lies and blame others to justify your authoritarian agenda, including the European Union. Because the European Union gives people hope that your attacks on the rule of law will not go unpunished, that nepotism and corruption will have consequences, that the European Union protects the rights and freedoms of the people in Hungary. Freedom is what the European Union stands for and freedom is what you fear the most. So what we will give you today and in the time to come is our struggle for freedom.

  Martin Schirdewan, im Namen der Fraktion The Left. – Frau Präsidentin! Herr Ministerpräsident Orbán, es war ein großer Fehler, Ihnen die Ratspräsidentschaft anzuvertrauen. Das beweisen Sie leider jeden Tag durch Ihre Politik. Dabei beziehe ich mich gar nicht nur auf Ihre Auslandsreisen zu Trump oder zu Putin, die ja vor allem peinliche PR‑Stunts in eigener Sache waren. Das ist alles so absurd und zum Fremdschämen, das überlasse ich Ihnen gern. Aber was mich wirklich politisch umtreibt, liebe Kolleginnen und Kollegen, sind die politischen Angriffe Ihrer Regierung auf Gewerkschaften und auf Arbeitnehmerrechte. Das stellt Sie in eine Reihe mit all diesen Typen, die Wasser predigen, aber eine knallharte neoliberale Agenda durchsetzen und den großen Konzernen dabei in den Hintern kriechen.

Einschränkung des Streikrechts, Steuerreformen zugunsten Reicher und zum Nachteil der arbeitenden Bevölkerung, schlechtere Unterstützung von Arbeitslosen und von Rentnern und Kürzungen bei der öffentlichen Daseinsvorsorge – das ist Ihre politische Handschrift gegenüber der eigenen Bevölkerung. Sie haben Ungarn ohne Not mit einer brutalen Kürzungspolitik überzogen und das, obwohl das Land Jahr für Jahr Milliarden an Euro aus dem von Ihnen so verhassten Brüssel bekommt. Ich frage mich: Wohin geht das Geld eigentlich – außer an die Geschäftspartner der Regierung? Unter Ihrer Regierung ist Ungarn zum korruptesten Land in der Europäischen Union geworden. Um diese antisoziale Politik durchzusetzen und die Korruption im Land zu verschleiern, werden Minderheiten und Geflüchtete zu Sündenböcken gemacht und systematisch Grund- und Freiheitsrechte eingeschränkt.

Liebe Kolleginnen und Kollegen, jedes Jahr findet in Budapest der größte Naziaufmarsch in Europa statt. Wahrscheinlich sind Sie, Herr Orbán, der Ansicht, dass Faschismus eine Meinung sei und kein Verbrechen gegen die Menschheit. Ich als Antifaschist bin da entschieden anderer Meinung. Als Demokrat fordere ich, dass die deutschen Antifaschisten wie Maja T., die in ungarischen Gefängnissen sitzen, sofort nach Deutschland zurücküberstellt werden und dass es einen europaweiten Auslieferungsstopp nach Ungarn gibt, denn mit Rechtsstaatlichkeit hat das ungarische Justizsystem ja schon lange nichts mehr zu tun.

In Ihrer illiberalen Demokratie, Herr Orbán, werden demokratische Rechte wie die Unabhängigkeit der Justiz und die Pressefreiheit systematisch ausgehöhlt. Diejenigen, die wieder am meisten unter dieser antidemokratischen Politik leiden, sind die Ungarinnen und Ungarn, also Ihre eigene Bevölkerung selbst. Jean‑Claude Juncker hatte Sie mal als kleinen Diktator bezeichnet. Und wissen Sie was, Herr Orbán? Ich denke, er hatte recht. Man darf Antidemokraten nicht die Führung demokratischer Institutionen anvertrauen. Deshalb bleibe ich dabei: Sie hätten den Ratsvorsitz niemals übernehmen dürfen.

  René Aust, im Namen der ESN-Fraktion. – Frau Präsidentin! Ungarn zeigte in den vergangenen Jahren durch sein entschlossenes Handeln immer wieder, dass es bereit ist, Verantwortung zu übernehmen für sich selbst und für ganz Europa. Bereits vor Jahren hat Herr Orbán als einer der ersten europäischen Regierungschefs sich den Herausforderungen der Migration gestellt. Während viele noch die Massenzuwanderung von 2015 bejubelten, leistete Ungarn seinen Beitrag zum Schutz der europäischen Außengrenzen. Auch im Ukrainekonflikt bewies Herr Orbán, dass er bereit ist, voranzugehen. Während viele auf die seit zweieinhalb Jahren gleiche gescheiterte Strategie setzen, bemüht er sich um Diplomatie. Erstaunlicherweise werden sogar in Deutschland die Rufe nach Diplomatie lauter.

Es ist an der Zeit, Viktor Orbán und damit dem ganzen ungarischen Volk den Respekt zu erweisen, den sie verdienen, und den zeigen Sie hier heute nicht. Es ist an der Zeit, sich endlich konstruktiv mit dieser EU-Ratspräsidentschaft zu beschäftigen. Der Erhalt unserer Industrie, die Sicherung der Wettbewerbsfähigkeit unserer Volkswirtschaften und die Verteidigung unserer Heimat stehen im Zentrum seines Programmes. Herr Orbán, wir unterstützen Sie dabei.

Herr Ministerpräsident, lassen Sie uns gemeinsam ein Europa bauen, in dem freie Nationalstaaten zum Wohle des ganzen Kontinents zusammenarbeiten. Lassen Sie uns ein starkes Europa mit souveränen Nationalstaaten bauen. Ich wünsche Ihnen für die zweite Halbzeit Ihrer Ratspräsidentschaft viel Erfolg.

  Viktor Orbán, a Tanács soros elnöke. – Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a hozzászólásokat! Szívesen vitatkoztam volna Önökkel az elnökségi programunkról, amit itt bemutattam, de láthatóan ez Önöket nem érdekli. Önök egy pártpolitikai intifádát szeretnének itt rendezni, ahol visszamondják a baloldal összes hazug vádját Magyarországgal szemben. Amit Önöktől hallottam, az tiszta politikai propaganda. Ezt én nem rovom föl Önöknek, hiszen Önök parlamenti képviselők, és végül is hát, ha ehhez van kedvük, akkor legyen így. Amin azért meglepődtem, az a Bizottság elnök asszonyának hozzászólása. Hiszen kétség kívül, hogy vannak nézetkülönbségek a Bizottság elnök asszonya és Magyarország között, amiket én szándékosan nem hoztam szóba, tekintettel arra, hogy Európáért végezzük a munkánkat az elnökség keretében. Én szerencsétlen dolognak tartom, amit az elnök asszony csinál, hogy a nézetkülönbségeket rávetíti az elnökségi munkára. Ez nem helyes szerintem.

Sajnálattal kell fölidéznem a régebbi emlékemet, régebben nem így volt ez. A Bizottság elnöke sose mondott volna ilyeneket, mint most az Elnök asszony, nem fordulhatott volna elő. Tekintettel arra, hogy régebben, ahogy az alapszerződés mondja, a Bizottság, a "Guardian of the Treaty" egy semleges testület volt, aminek az volt a dolga, hogy őrködjön a "Treaty" felett. Az volt a dolga, hogy a politikai vitákat félretolja, és a különbségeket a jog mezején kezelje. De sajnos úgy látom, hogy az Elnök asszony ezt megváltoztatja, és a "Guardian of the Treaty"-ből egy politikai fegyvert csinál, egy politikai testületet, ami bennünket jobboldaliakat, Patriótákat és európai hazafiakat támad. Ez nem helyes szerintem.

Szándékosan kerültem az elnökség kapcsán Ukrajnát, de ha akarják, hát beszéljünk róla. Először is, tisztelt bizottsági elnök asszony, a leghatározottabban utasítom vissza, amit mondott. Minden analógia és összehasonlítás, ami a magyar 56-os szabadságharcosokat veti össze Ukrajnával, tévedés, és meggyalázása a magyar szabadságharcosok emlékének. Semmi közös nincsen 56-ban és az ukrán-orosz háborúban. A magyar szabadságharcosok nevében minden fals, félrevezető történelmi analógiát visszautasítok. Viszont szívesen beszélek arról, hogy már az angolszász nyilvánosságban is van egy mondat, amit mindenki elfogad, csak úgy látom, a háború mellett érvelő európai képviselők nem fogadják el. Ahogy az angolszász sajtó írja, ha győzni akarunk, először kell, hogy legyen elég bátorságunk, hogy beismerjük azt, hogy vesztésre állunk. Mert az a helyzet, hogy vesztésre állunk az ukrán fronton. És Önök itt úgy tesznek, mintha ez nem így lenne. A valóság az, hogy a Bizottság elnök asszonyának is köszönhetően az Európai Unió meggondolatlanul, téves számítások alapján és elhibázott stratégiával vágott bele ebbe a háborúba. Ha győzni akarunk, a mostani vesztes stratégiát meg kell változtatni. Ez egy rosszul megtervezett és rosszul végrehajtott stratégia. Ha ezen az úton megyünk tovább, veszíteni fogunk. Ha azt akarjuk, hogy Ukrajna ne veszítsen, akkor stratégiát kell váltani. Azt javaslom, ezt fontolják meg.

Minden háborúban kell, hogy legyen diplomáciai tevékenység. Kell, hogy legyen kommunikáció, direkt vagy indirekt kapcsolattartás. Ha ezt elmulasztjuk, egyre mélyebbre megyünk a háború bugyrába. Egyre kétségbeesettebb helyzetek lesznek, egyre többen halnak meg, százezrek halnak meg most is, míg mi itt beszélünk, ezrek halnak meg Ukrajnában. Ennek a konfliktusnak ezzel a stratégiával nem lesz megoldása a harctéren. Ezért javaslom, hogy álljanak ki inkább a béke mellett, érveljünk a tűzszünet mellett, és csináljunk egy másik stratégiát, mert ezen mindannyian rajta fogunk veszíteni.

Méltánytalan a Bizottság elnök asszonyának az a vádja Magyarországgal szemben, hogy mi csak úgy kiengedtük az embercsempészeket. Ez nem igaz. Magyarország először is letartóztatja az embercsempészeket, és aztán egy idő után kitoloncolja őket az országból azzal, hogy ha visszatérnek, kétszer olyan hosszú ideig kell majd börtönben maradniuk, ezért nem jönnek vissza. Mi megszabadítottuk Európát több mint kétezer embercsempésztől, Bizottsági elnök asszony, ezért inkább elismerést kellene, hogy kapjunk, nem pedig bírálatot.

Többen érveltek az európai egység mellett, talán Weber képviselő úr is. Mi a "Unity in Diversity" hívei vagyunk. Sosem fogunk beletörődni abba, hogy az európai egység azt jelentse, hogy Önök ránk parancsolnak, hogy fogjuk be a szánkat, ha valami nem tetszik. Az európai egység nem azt jelenti, hogy mindenkinek be kell fogni a száját, aki nem ért egyet a többséggel vagy a Bizottság elnök asszonyával.

Magyarországon a parlamentben van kétharmados többsége a kormányzó pártnak, de soha nem fordulhatott volna elő az, amit Önök műveltek. Az, amit Önök tettek. Magyarországon hiába van kétharmada a kormánypárti képviselőknek, az ellenzék minden pártja mindig megkapta azokat a bizottsági pozíciókat, amik megilletik őket. De Önök megfosztották a Patriótákat ettől, és Önök akarnak bennünket kioktatni demokráciáról? Ez egy képtelenség!

Weber elnök úr azt mondta, hogy senki se áll szóba velünk. Ez súlyos sértés azokra nézve, akik szóba álltak velünk. Ezek szerint ők senkik? Az elnökség előkészítéseként elmentem az Ön kancellárjához Németországba, a franciák elnökéhez Párizsba és az olaszok miniszterelnökéhez Rómába. Ők senkik? Ők a senkik, Weber úr?

Sajnálom, hogy az Európai Néppárt frakcióvezetője zárójelbe teszi a valóságot. Azt mondja, hogy a magyar kormányzó párt nem nyerte meg az európai választásokat Magyarországon. 45%-ot kaptunk. Önök Németországban 30%-ot. Akkor ki nyert itt Wéber úr?

Ha már Ön nem riadt vissza a személyes megjegyzésektől, nekem is engedjen meg egy személyes megjegyzést. A harag rossz tanácsadó. Tudjuk, mi a konfliktus oka közöttünk. 2018-ban jelentős szerepet játszottam abban, hogy Ön nem lehetett Bizottsági elnök. Én támogattam volna Önt. Meg is ígértem, hogy támogatni fogom. Csak Ön azt nyilatkozta utána, hogy nem akar a magyarok szavazatával bizottsági elnök lenni. Hát nem lett. Ezért haragszik rám? Ott akar ülni abban a székben, ahol most Ursula von der Leyen ül. Miattam nem ül ott, ezért haragszik rám. De ezen én nem tudok segíteni. Sajnálom, hogy ez a konfliktus Önből egy hungarofób embert csinált. Nem tudom komolyan venni a megjegyzéseit ebből fakadóan. Nagyon kérem, hogy ne keverje össze a személyes sérelmeit az európai vitákkal.

Pérez képviselő asszonynak a legnagyobb tisztelettel azt kell mondanom, hogy én szívesen vitázom Önnel, de némi tényismeret nem ártana egy ilyen vitához. Az ismerethiány nem jó pozíció egy vitában. Magyarországot magas adókkal vádolja. 15%-os jövedelemadó kulcsunk van, "flat tax". Azt mondja, a magyar gazdaságban kétszer akkora a növekedésünk, kétszer akkora a magyar gazdaság növekedése, mint az uniós átlag. És Ön így fest le rossz képet a magyar gazdaságról? Tények nem számítanak, Képviselő asszony?

Látom a francia képviselőasszonyt a Renew képviseletében, bántja a magyar alkotmányos rendszer. Dehát fogadja el, hogy nekünk jogunk van a saját alkotmányunkhoz. Ön azt mondja, hogy mi hátrányosan különböztetjük meg az egyes népcsoportokat Magyarországon, életvitel szerint. Ez egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak. A magyar alkotmány mindenkinek megadja a saját életfelfogása szerinti élethez való jogot. Egy dolgot azonban kétségkívül tesz a magyar alkotmány is, hiába nem tetszik ez Önnek, ez így fog maradni: védi a családokat. A magyar alkotmány védi a családot, védi a gyerekeket, védi a házasságot. S valóban, a magyar alkotmányban az van, hogy a házasság egy férfi, egy nő. Sőt az is benne van, hogy az apa férfi, az anya nő. Jogunk van ehhez a szabályozáshoz. Ne vitassa ezt el tőlünk, tisztelt Képviselő asszony!

A Magyarországra vonatkozó korrupciós vádakat vissza kell utasítanom. Én, ha akarják, belementek egy személyeskedő vitába, hiszen egy olyan testületnek ülésén vagyunk, ahol van szakértelem a korrupciót illetően, ugye? Önök akarnak, ez a testület akar korrupcióról kioktatni bármilyen tagállamot? Ezt komolyan gondolják?

Egyik képviselő frakcióvezető úr azt mondta, hogy rengetegen hagyják el Magyarországot. Ön nem mond igazat. Magyarországról pont annyian dolgoznak arányaiban külföldön, mint Ausztriából. Ausztriából is elmeneküljenek az emberek? Ez egy fals koncepció, rosszindulatú propaganda. Az uniós pénzekről pedig csak annyit szeretnék Önöknek mondani, hogy mindannyian tudjuk, hogy az a pénz, ami az Unióból támogatásként érkezik Magyarországra, annak 80%-a visszamegy önökhöz. A Magyarországnak adott támogatás 80%-a az Önök cégeinek zsebében van. Ezek után bennünket kritizálnak azért, mert elfogadjuk az uniós támogatásokat? Logikus ez?

Ami a Baloldal képviselőit illeti, szakszervezet-ellenességgel vádol bennünket. Ez méltánytalan. Mi megállapodunk a szakszervezetekkel. Legutóbb éppen többéves béremelési programról állapodtunk meg. Minimálbér-emelési programról állapodtunk meg, és most is tárgyalunk, jó esély van arra, hogy következő évekre megállapodjunk béremelési programokról.

A náci szót nem én hoztam be ebbe a beszélgetésbe, hanem Ön. Aki azt mondta, hogy Ön egy antifasiszta, amit én tiszteletben tartok. De Ön most szót emelt egy német állampolgárért, aki eljött Magyarországra, s a nyílt utcán, a nyílt utcán ott sétáló embereket erőszakkal megtámadott, súlyos testi sértést okozva. Azért, mert nem tetszett ezeknek az embereknek a kinézete. Ez a náci tempó. Magyarországon nem lehet az embereket politikai alapon az utcán megtámadni, és utána idejönni az Európai Parlamentbe, „mentsetek ki a börtönből, mert súlyos testi sértést követtem el, köztörvényes bűncselekvőként Magyarországon″. Ez nem lehetséges. Kérem, ezt gondolják át, ne kérjék tőlem azt, hogy köztörvényes bűncselekményt elkövetőket engedjünk ki a magyarországi börtönökből.

A Bizottság elnök asszonya szóba hozta, hogy mennyien dolgoznak oroszok Magyarországon. A hipokrácia esete forog fenn. Magyarországon 3000-en dolgoznak. Tavalyi évben 3000 engedélyt adtunk ki, összesen 7000-en dolgoznak. Von der Leyen asszony egy német asszony. Mi van Németországban, von der Leyen asszony? Németországban 300 ezren dolgoznak. 300 ezer orosz. Ön vádol engem? Kedves Pérez elnök asszony! Spanyolországban 100 ezer orosz dolgozik, 100 ezer orosz Spanyolországban. Engem vádolnak? Franciaországban 60 ezer orosz van, 60 ezer orosz dolgozik. És Önök Magyarországot kritizálják, a mi 7000-es számunkkal? Ez fair?

Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti: Magyarország transzparensen kereskedik. De mi van, ha az Önök országaira nézek? Én azt látom, hogy számos ország, ahonnan Önök érkeztek, Ázsián keresztül, kikerülve a szankciókat, fedett módon kereskedik az oroszokkal. Mondom a számokat. Az Európai Unió havonta 1 milliárd dollárral többet exportál bizonyos közép ázsiai országokba, mint az orosz-ukrán háború előtt. Vajon miért? Így kerülik ki Önök a szankciókat. A német, a francia, a spanyol cégek így kerülik ki a szankciókat.

Energiáról is beszéltek. A nyugati országok, Önök, a háború kitörése óta 8,5 milliárd dollár értékben vásároltak török vagy indiai finomítókból valójában orosz olajat, és bennünket kritizálnak? 8,5 milliárdért. Ez hipokrácia. 2023-ban, Önök, nyugatiak 44%-kal több orosz kőolajat vásároltak, mint egy évvel korábban. Az Önök cégeinek az adóbevétele, amit befizettek Oroszország költségvetésébe, az 1,7 milliárd dollár volt. És Önök, Önök vádolnak bennünket orosz barátsággal? Hát Önök finanszírozzák.

Az igazság az, hogy én nem azért jöttem ide, hogy ezeket a tényeket az Önök fejére olvassam. Eszem ágába se volt. Azért jöttem, hogy bemutassam a magyar elnökség programját. Szerettem volna elmondani, hogy baj van. Szerettem volna elmondani, tisztelt frakcióvezetők, hogy versenyképességi baj van, hogy migrációs baj van. Hogy változtatni kell, és van néhány javaslata a magyar elnökségnek, amit tárgyalunk a többi kormányfővel, de szeretnénk, ha a Parlament is támogatná. Ezért jöttem ide. Önök pedig egy ilyen pártpolitikai összecsapást csináltak ebből a találkozóból. Mélyen sajnálom. De nem fogok adós maradni Önöknek, egyikőjüknek se. Ha megtámadnak bennünket, meg fogom védeni a hazámat!

  Péter Magyar (PPE). – Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Örülök, hogy legalább itt nyíltan kérdezhetem az ellenzék vezetőjeként, magyar emberek millióinak nevében. Remélem, hogy legalább most elmagyarázza Európának, de leginkább a honfitársainknak, hogy a hazánk hogyan jutott ide. Hogyan vált húsz év alatt Magyarország éltanulóból mára hivatalosan az Unió legszegényebb és egyben legkorruptabb országává. Miért lett az Orbán-Gyurcsány korszak az elmulasztott lehetőségek két évtizede.

Miniszterelnök Úr, Ön 14 éve vezeti hazánkat korlátlan felhatalmazással. Önnek minden lehetősége megvolt arra, hogy hazánk a beváltott ígéretek földje legyen. Az őseink évszázadokon keresztül harcoltak hazánk függetlenségéért és szuverenitásáért. Azért is küzdöttek, hogy Magyarország Európához tartozzon. A magyarok elsöprő többsége a NATO és az uniós csatlakozásunk mellett döntött, és ha ma kellene szavaznia, ma is így döntenének.

Miniszterelnök úr! Mi az európai és a nyugati klubnak vagyunk a tagjai, akkor is, ha Ön gazdasági semlegességről fantáziál, akkor is, ha Ön szívesebben beszél világ-rendszerváltásról, mint a magyar emberek valódi problémáiról.

Miniszterelnök Úr! Egyetértünk a külső határok megvédésében, az illegális migráció elleni határozott fellépés szükségességében. De ha Önök valóban ezért küzdenek, akkor miért engednek ki kétezer embercsempészt a magyar börtönökből? Miért üzletelnek az Ön oligarchái letelepedési kötvényekkel több tízmilliárd forint értékben? Miért akartak Önök titokban az osztrák határhoz közel 5 milliárd forintból 500 fős migránstábort építeni? És kérem, egyszer legyen őszinte, ne fogja ezt is Brüsszelre!

És igen, minden félnek dolgoznia kell, hogy mielőbb sikerüljön lezárni az orosz-ukrán háborút, és legalább tűzszünetet kössenek a felek. De az nem jelenti azt, hogy elfogadható az Ön politikai igazgatójának a véleménye, miszerint Ukrajnának nem kellett volna harcolnia a területi szuverenitásáért.

Miniszterelnök Úr! A magyar függetlenség, szuverenitás és alkotmányosság alapja az 1956-os hőseink öröksége. Ezt az örökséget gyalázta meg a most is Ön mögött somolygó politikai tanácsadója, aki azt mondta, hogy az 1956-os forradalomból mi azt tanultuk, hogy egy idegen hatalom támadása esetén nem szabad ellenállni, mert az az életünkbe kerülhet. Miniszterelnök úr, ezt hazaárulásnak hívják.

Egyetértünk abban is, hogy a nemzetünk legfontosabb alapja a család, hogy fontos a gyönyörű magyar vidék védelme. De miniszterelnök úr, miközben Önök család-, vidék- és gyerekbarátnak hazudják magukat, közben pedofilbotrányok rázzák meg a hazánkat. Hatvan éve soha nem született ilyen kevés gyermek, mint az Önök kormányzásának tizennegyedik évében. 2008 óta 30 euró a családi pótlék, a minimálnyugdíj 70 euró havonta. Miniszterelnök úr! Egy demográfiai katasztrófa felé haladunk. Már majdnem 1 millió honfitársunk kénytelen nyugaton keresni a megélhetését. Miniszterelnök úr! Több tízezer magyar gyermek születik Londonban, Bécsben, Párizsban és Brüsszelben. És Önök ahelyett, hogy azon dolgoznának, hogy sok százezer honfitársunk hazatérhessen, inkább hatvanezer ázsiai gazdasági migránst hoznak be a magyar emberek megkérdezése nélkül.

Miniszterelnök úr, Önök magára hagyták a magyar vidéket, sorra zárják be a vasúti szárnyvonalakat, a vidéki szülészeteket, több száz postahivatalt szüntettek meg. Kiürül a magyar vidék. Ma minden második 18 éves magyar fiatal azon gondolkodik, hogy elhagyja a hazáját.

Miniszterelnök Úr! A magyar vasúti kocsik átlagéletkora 45 év. Sorra gyulladnak ki a mozdonyok, törnek el a váltók, soha ennyit nem késett a magyar vasút, és eközben az Ön minisztere két éve minden vasúti fejlesztést leállított.

Évről évre romlanak hazánk egészségügyi mutatói. Minden harmadik magyar férfi meghal a hatvanötödik születésnapja előtt. Negyvenezer ápoló hiányzik a rendszerből. Nincs fertőtlenítőszer és vécépapír a magyar kórházakban, Semmelweis Ignác hazájában. Nyáron, miközben Ön az adriai luxus nyaralását töltötte, voltak kórtermek, ahol negyven fok volt. Rengeteg műtét és kezelés maradt el az egészségügyi válsághelyzet miatt, köztük gyerekeké. Szétzüllesztették az oktatást, évek óta romlanak a magyar gyermekek mutatói a nemzetközi felmérésekben.

Ma már Erasmus ösztöndíjat sem kapnak a hallgatók, miközben Ön 30%-kal emelte a miniszteri fizetését, a saját legális jövedelmét 6,5 millió forintra, addig az ápolóink, a szociális munkásaink, a közalkalmazottaink, a beteg gyerekeket nevelő családok, kormánytisztviselők, bírósági, ügyészségi alkalmazottak, rengetegen éhbérért dolgoznak.

Magyarországon a második legalacsonyabb, 668 euró a minimálbér, miközben ugyanez Lengyelországban 1000 euró, Szlovéniában 1250 euró. Lengyelországban 2010 óta megháromszorozták, Romániában megötszörözték a minimálbért, és ott 30%-kal olcsóbb az élelmiszer.

Önök két és félszerese növelték hazánk államadósságát, Európa-rekorder az infláció, magas, legmagasabb az áfa. A magyar emberek átlagosan drágábban jutnak hozzá a gázhoz és az áramhoz, mint az európai társaik.

Amíg Ön hetente szerepel a közmédia adásában, addig az ellenzék vezetőit fél évig be sem engedték oda. Miért költöttek Önök 1309 milliárdot öt év alatt propagandára, miközben nem működik a magyar állam és szétesnek a közszolgáltatások?

Miniszterelnök úr! Mindketten tudjuk, hogy vége van. Feltámadott a tenger, a népek tengere, és bármilyen aljas eszközhöz is folyamodnak, bármivel is fenyegetőznek, mi a magyar emberek millióival lépésről lépésre, tégláról téglára visszavesszük a hazánkat és építünk egy békés, európai, élhető Magyarországot. És hadd fejezzem be II. János Pál pápa szavaival: Felszólítalak benneteket, hogy soha, de soha ne adjátok fel a reményt, soha ne kételkedjetek, soha ne fáradjatok el, soha ne bátortalanodjatok el, ne féljetek! Miniszterelnök úr! Mi nem félünk, és az idő nekünk dolgozik.

  Klára Dobrev (S&D). – Tisztelt Elnök Asszony! Hát azt tudom mondani, miniszterelnök úr, ez kínos volt. Kínos volt hallgatni, ahogy próbál magyarázkodni, de van valami, amiben egyébként igaza van. Az európai polgárokat, az európai politikát és az Európai Parlamentet is a magyar soros elnökség programja nem érdekli. Nem érdekli, mert komolytalannak tartják, mert olyan közhelyeket hallottunk – és a plafon nem szakadt le a hazugságoktól –, amelyekből már kiismertük Önt az elmúlt időszakban.

Tudják, nekem munkaköri kötelességem néha Orbán-beszédeket hallgatni. Nem túl könnyű. És azt látom az elmúlt években, hogy folyamatosan távolodik el a valóságtól. Képzelt és általa kreált ellenségekkel küzd, miközben a valódi barátait és szövetségeseit elmarja magától. De ami a legnagyobb baj, hogy elmarja őket a hazámtól, elmarja Magyarországtól. És miközben hadakozik a képzelt ellenségeivel, aközben ezekben az Orbán-beszédekben van egy valami, ami az elmúlt években visszatérően hiányzik. És ez az emberek, a hétköznapi emberek problémája, mert egész egyszerűen Önt ez nem érdekli. Márpedig egy ország története a hétköznapi sorsokból, a hétköznapi emberek mindennapjaiból áll össze. Ez az, amiről Ön soha nem beszél. Önt nem érdekli, hogy magyarok tízezrei mennek gyomorgörccsel a kórházban a szorongástól, hogy egyáltalán élve kijutnak-e. Nem érdeklik a nyugdíjasok, nem érdeklik azok a csecsemők, akik százával vannak az egészségügyi intézményekben és kórházakban, mert szétverte a szociális intézményt. Egész egyszerűen ezekkel a dolgokkal Ön nem foglalkozik.

Pedig a magyar emberek az elmúlt években nem azért élnek egyre rosszabbul Közép-Európa egyik mintaállamából Európa egyik legszegényebb országává válva az Orbán kormány alatt, mert van valamilyen titkos nemzetközi összeesküvés, és még csak azért sem, mert hogy lenne valamilyen különleges magyar balsors, hanem azért, mert maga rosszul kormányoz. És azért kormányoz rosszul, mert Önt ezek a dolgok nem is érdeklik, ezzel nem is foglalkozik, ezért nem is fog tudni jól kormányozni.

És persze felmerül a kérdés, hogy jó, ha egy miniszterelnök nem az emberek hétköznapi életét próbálja könnyebbé és jobbá tenni, akkor mégis mivel foglalkozik? Mert van azért, amivel elég intenzíven foglalkozik. A magyar parlamentben ezt nem lehet kimondani, mert a fideszes házelnök elveszi a szót. De azt tudom Önöknek mondani, hogy amivel Orbán Viktor viszont rendkívül intenzíven foglalkozik, az az, hogy hogyan tudja elárulni európai értékeinket, és hogyan tudja elárulni Magyarországot. Hogyan árulja el az oroszoknak, miközben nem a magyar emberek érdekében, hanem az oroszok érdekében, orosz oligarchák érdekében vétózik. Hogyan árulja el Putyinnak, amikor mi vagyunk az egyetlen ország, amely még növeltük is a méregdrága orosz gáz- és energiaimportot, és ezzel is finanszírozva Putyint. Lehet, hogy vannak orosz állampolgárok szerte Európában, de biztos vagyok abban, hogy nincsen belépőjük a Külügyminisztériumba és a titkosszolgálati rendszerekbe, mert nálunk ez történik. Ügynökök tömege kémbankokon keresztül szállta meg az országot. Úgyhogy azt tudom önnek mondani, miniszterelnök úr, hogy az Ön programja igazából nem érdekelt senkit, mert komolytalan.

Várjuk, hogy vége legyen az elnökségének. De egy kérdése mindenkinek van: olyan sok miniszterelnök találkozott már Európában Putyinnal, és egyik sem lett hűséges szolgálója. Arra a kérdésre válaszoljon, amit tegnap a 19 éves magyar önkormányzati képviselőnek, Gyekiczky Mártonnak nem válaszolt meg. Mondja már el, mert mindenki ezt kérdezte, igazából csak udvariasabban, mivel zsarolják önt az oroszok?

  Tamás Deutsch (PfE). – Tisztelt Elnök Asszony! Pár percre itt a néppárti Magyar Péter szerepelt. Magyar bajban lévő ember. Bajban van mentálisan, hiszen a saját elmondása szerint titokban lehallgatta a feleségét. A közös otthonukban titokban hangfelvételt készített gyermekei édesanyjáról, hogy a felvétellel zsarolja őt. Normális ember ilyet nem csinál.

Tisztességes társaságban az ilyen emberen átnéznek, és nem kötnek vele politikai szövetséget. Bajban van mentálisan Magyar Péter, mert a feleségét és az élettársát is érzelmileg, lelkileg bántalmazta. Amit tett, az a családon belüli erőszak tankönyvi példája.

De Magyar már jogilag is bajban van, ugyanis köztörvényes bűncselekményt követett el. Egy szórakozóhelyen a róla felvételeket készítő egyik vendéggel erőszakoskodott, ellopta a telefonját, majd a Dunába dobta azt.

Magyar Péter bajban van, ezért agresszíven viselkedik, és ezért akar a büntetőjogi felelősségre vonás elől a mentelmi joga mögé bújni. Legalább ebben ne legyenek a cinkosai.

  Adam Bielan (ECR). – Pani Przewodnicząca, Panie Premierze, Szanowni Państwo! W jak fatalnej kondycji jest Unia Europejska, widzi już chyba każdy, skoro nawet prezydent Macron ostrzega przed jej śmiercią. Nasza gospodarka – na skutek ideologii klimatyzmu – ulega systematycznej degradacji. Zielony ład, fatalna polityka migracyjna oraz antydemokratyczna, sprzeczna z traktatami presja centralizacyjna powodują obniżanie poziomu życia obywateli.

To wymaga fundamentalnej zmiany, dlatego bardzo dobrze się stało, że prezydencja węgierska na czele swoich priorytetów umieściła kwestię odbudowy konkurencyjności naszej gospodarki. Rewizja polityki klimatycznej, w tym handlu emisjami, deregulacja oraz zwiększanie produktywności i innowacyjności to po prostu konieczność.

Powrót do zdrowego rozsądku jest potrzebny również w innych obszarach uznanych przez prezydencję węgierską za priorytetowe. Unijne rolnictwo musi zacząć być postrzegane jako gwarant naszego bezpieczeństwa żywnościowego, a nie uchodzić jedynie za obciążenie produkujące dwutlenek węgla, zaś polityka spójności musi pozostać przede wszystkim instrumentem wyrównywania różnic pomiędzy bogatszymi i biedniejszymi regionami Unii.

Agresja Rosji na Ukrainę udowodniła, że potrzebujemy natychmiastowego zwiększenia wydatków na obronność oraz odbudowania zdolności produkcyjnych w tej sferze. Ale nie zapominajmy, że bezpieczeństwa nie zapewni nam tzw. autonomia strategiczna, tylko silne NATO i ścisły sojusz z USA.

Pani przewodnicząca Von Der Leyen wygłosiła przed chwilą płomienną przemowę przeciwko uzależnianiu się Europy od surowców energetycznych z Rosji. Można by powiedzieć: „święte słowa”! Ale my, Polacy, pamiętamy, kto budował Putinowi najważniejszy gazociąg uzależniający Europę od jego gazu – Nordstream. Były to kolejne rządy niemieckie, w tym ten, w którym pani była ważnym ministrem przez ponad 4 lata! Tymczasem bez waszego Nordstreamu nie byłoby wojny na Ukrainie i setek tysięcy ofiar.

  Gerben-Jan Gerbrandy (Renew). – Madam President, Commissioner, Prime Minister, colleagues, I have a confession to make: I sometimes watch bad movies. One of them is 'Austin Powers'. I've seen it several times, and I'm sure, Mr Orbán, that you've seen it even more times than I have – after all, you're in it! No, not as Doctor Evil, who could easily be based on Mr Putin or Donald Trump. No, more like the infamous 'Mini-Me' who looks, talks and acts exactly like Doctor Evil, but just sits on his lap.

Real life, however, is not a bad movie. Your behaviour is already a bad reality for a vast majority of Hungarians, and now you want to do the same in the rest of Europe. Together with your so-called friends, your small army of 'Mini-Me's.

What would your European Project 2025 mean for ordinary Europeans? That the Dutch should also bribe a doctor with cash in order to be treated? That the Austrian's hard earned tax money is also spent on fake projects for the benefit of the prime minister's family and friends? That a majority of young French people will want to leave the country, just as is the case now in Hungary? And that the entire EU suffers from the same super-inflation as Hungary did last year?

Not one sensible European would wish for their own country what your incompetence has done to the brave and good people of Hungary. You know all this, and you're so insecure and embarrassed about it that you rig your elections and silence the free press.

We will not allow your Project 2025 to succeed. We will defend liberty, prosperity and security against your blatantly paranoid attacks. And we will do it all over Europe.

  Tineke Strik (Verts/ALE). – Madam President, Commissioner, our House of democracy just served as a platform for the propaganda of Prime Minister Orbán. Because the truth doesn't serve his interests. The truth is that he's a corrupt, disloyal, and ruthless violator of the EU's most fundamental values. Instead of listening to him, we should give the microphone to the Hungarian people who face the daily hardship of living under his autocracy. The teachers, the judges, human rights defenders, journalists and academics who fight for the values that the EU stands for and simply demand the same freedoms and protection as every EU citizen. Yet this man is punishing them with smear campaigns and intimidating investigations.

However, a solid majority in this House defends our allies and genuinely joins forces, and we urge the Council and Commission to go all in with our response, just like Orbán does with his destruction.

This presidency fails to meet its duty to hold a hearing under Article 7(1). We urge the Council to use Article 7(2) and prevent Orbán from hijacking EU decision-making and the Commission to keep EU funding frozen until the rule of law is restored for real.

Be consistent, credible and act with urgency. If we cannot protect our EU citizens against autocrats, our EU democracy is bound to fail.

  Ilaria Salis (The Left). – Madam President, dear colleagues, I know Hungary from its darkest place: from prison. I was held in pre-trial detention in harsh conditions for 15 months. Thanks to the solidarity of thousands of anti-fascist citizens, I stand in front of you today as a free woman.

The Presidency of this Hungarian Government is highly inappropriate. A united Europe was born on the ashes of the defeat of Nazi fascism as a project of international cooperation. It's a bitter paradox to have a presidency led by someone whose goal is to dismantle the EU in the name of nationalism.

Hungary under Viktor Orbán has become an illiberal and oligarchic regime, an authoritarian ethnic state. Some even call it modern tyranny. What is sure, is that now the rule of law and media freedoms are not guaranteed. Dissent is criminalised, civil society repressed. While loyal oligarchs have grown rich, social and regional inequalities have become worse. The rights of minorities are violated and racism has become mainstream.

The EU is far from being perfect – neoliberal policies, social inequalities, double standards in foreign policy and subordination to US influence. But none of this concerns Mr Orbán. His real targets are minorities, migrants, social justice, freedom of expression and the rule of law. He fuels resentment among the Hungarian people against the so-called 'degenerate Europe' to create an external enemy and consolidate his own power.

Mr Orbán has strong ties with the worst far-right forces, both in Europe and internationally. This new, dangerous form of fascism represents the authoritarian variant of today's global capitalism. They are fraudulent enemies of the working class and of friendship among people, a threat to those who aspire to live in freedom.

Finally, I want to express my full solidarity with Maja, the German anti-fascist and non-binary activist who was extradited from Germany and now detained in Hungary. European democracy must stand firm and refuse to cooperate with Mr Orbán's oppressive and authoritarian regime.

(The speaker declined to take a blue-card question from Elena Donazzan)

  Zsuzsanna Borvendég (ESN). – Tisztelt Elnök Asszony! Istennel a hazáért és a szabadságért! Így hangzott egyik szabadságunk jelmondata, ebben áll a magyar virtus. Ennek jegyében küzdünk az önrendelkezésért és védekezünk az Unió vezetésének elfogult politikai támadásaival szemben. Önök büntetnek minket, nem fizetik ki a nekünk járó pénzeket, és a határvédelmi költségekhez sem járulnak hozzá.

A magyar elnökség programját is bojkottálni akarták, pedig fontos kérdéseket vet napirendre. A migrációs és a demográfiai krízis Európa pusztulásához vezethet, a versenyképesség és a mezőgazdaság helyzete kritikus. Az európai emberek azonban világos üzenetet küldtek Önöknek az elmúlt hetek tagállami választásain. Nem kérnek a tömeges migrációból, az öngyilkos zöldítésből, az aberrált genderideológiából és a háborús őrületből. Ha Európa jövője fontosabb lenne Önöknek, mint a globális pénzügyi elit érdeke, akkor a magyar utat követnék, megvédve ezzel Európát a pusztulástól. Önök elárulták az európai embereket, mi viszont harcolunk értük is. Ezért Magyarország miniszterelnökét is arra kérem, álljon ellen a nyomásnak, és biztosítsa a magyarokat, hogy nem lesz migránstábor a hazánkból.

  Judita Laššáková (NI). – Vážená pani predsedníčka, „nepotrebujem priateľa, ktorý sa zmení, keď sa zmením, a ktorý prikývne, keď prikývnem ja. Môj tieň to robí lepšie.” Citát od Plutarcha zahŕňa potrebu úprimného priateľa. Úprimný ale neznamená podliezavý. Úprimný priateľ je zrkadlo a to, čo v tom zrkadle vidíme, sa nám nie vždy musí páčiť. Priateľ poukazuje na chyby, ktoré robíme. Všetci sme ľudia a prirodzene chyby robíme. Őszintén? V mnohých veciach nesúhlasím s Viktorom Orbánom. Ale demokracia je o nesúhlase. Inak by sme boli v diktatúre, kde nám vodca diktuje, čo si môžeme myslieť.

Od čias Thomasa Haxeya, od roku 1397, hovoríme o slobode slova, konkrétne o slobode slova v parlamente. Ale hovorili sme niekedy o slobode po tomto prejave? Viktor Orbán má na mnohé veci iné názory. Tieto iné názory komunikuje vo svojom prejave. Je to jeho slobodná voľba a je to jeho sväté právo. Je na nás ostatných, aby sme ho presvedčili o tom, že aj on sa môže mýliť. Ale názory Viktora Orbána ani nikoho iného sa nedozvieme, ak mu nedoprajeme slobodu prejavu. Preto odmietanie komunikácie s Maďarskom kvôli prejavom Viktora Orbána, odmietanie komunikácie s Viktorom Orbánom nepovažujem za správnu cestu. Skôr za dôkaz našej vlastnej argumentačnej núdze a hlavne zbabelosti. O Európe je možné povedať všetko, len prosím nedovoľme, aby o nás mohli povedať, že sme zbabelí.

  Tomas Tobé (PPE). – Madam President, Commissioner, Prime Minister, the presidency of the Council comes with both great opportunity and great responsibility.

Prime Minister, you say that you want to discuss the political priorities of the Hungarian Presidency. For example, you say that you want to reinforce European defence, you want to regain control of the external border.

I welcome these priorities. The problem is that you and your government act in the opposite way. Instead of focusing on strengthening the defence of Europe, you went to Moscow to shake hands with Putin, the man who wants nothing else than to destroy Europe. He is the man who has launched a war of aggression against your own neighbour, Ukraine.

Instead of ensuring a strong external border and increasing the internal security of the Schengen Area, your government have decided to make it easier for potential Russian spies and saboteurs to access the Union.

That is the truth of what is happening. We have no problem to discuss your priorities, but I would argue that the citizens of Hungary and Europe deserve better.

Trust me: change is coming, also to Hungary with the Tisza Party. Get ready.

  Camilla Laureti (S&D). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, sono i valori comuni la base su cui è stata costruita l'Unione. Gli stessi che Lei, Presidente Orbán, sta mettendo in discussione anche oggi qui. Questo vuol dire lavorare alla fine dell'Europa, non volerla cambiare come invece afferma. Ha minacciato di spedire i migranti a Bruxelles come fossero cose perché non vuole pagare le multe. Oggi altre affermazioni deliranti su politiche migratorie, per non parlare del suo sguardo retrogrado sulla conversione ecologica.

È per mezzo del ricatto, del populismo, della negazione dei diritti che agisce. L'abbiamo visto purtroppo anche in occasione del sostegno all'Ucraina e in occasione delle sue visite a Putin, Trump, nel modo in cui ha utilizzato il suo ruolo.

Come premier ha indebolito giustizia e lotta alla corruzione, ha attaccato la libertà dei media e dell'insegnamento, compresso i diritti civili e danneggiato gli interessi dell'Unione. In Europa si sta con coerenza. Noi continueremo a denunciare il pericolo che voi rappresentate: inseguire la potenza delle nazioni per arrivare all'impotenza collettiva.

  Jean-Paul Garraud (PfE). – Madame la Présidente, Monsieur le Premier Ministre, depuis des années, vous défendez les valeurs fondamentales de la souveraineté dans une Europe que vous souhaitez être, comme nous, celle des nations et des coopérations. Face à une adversité permanente, vous représentez ceux qui refusent de voir leur pays dépossédé de ses pouvoirs par une Union européenne toujours plus centralisatrice. La poussée électorale des forces souverainistes, n'en déplaise à M. Weber, et nos nombreuses initiatives communes nous ont permis de constituer le groupe des Patriotes pour l'Europe, troisième force de ce Parlement et représentant 13 nations.

Malgré toutes les tentatives de Bruxelles et le cordon anti-démocratique instauré contre nous, le modèle maastrichtien qui a voulu s'imposer est en train de s'effondrer. De nombreuses nations veulent par exemple reprendre la maîtrise de leur politique migratoire et rétablissent les contrôles aux frontières intérieures de l'Union, même en Allemagne, Madame von der Leyen. Le sacro-saint principe de liberté de circulation ouverte à la terre entière va bientôt céder. Après avoir si souvent soutenu, au cours du mandat précédent, la Hongrie contre les ingérences de l'Union européenne dans la politique intérieure de votre nation, je tiens à saluer la priorité que vous donnez, Monsieur le Premier Ministre, à une cause qui devrait tous nous réunir ici: la paix. Combien de fois ai-je entendu dans cet hémicycle les discours guerriers des représentants de l'Union européenne qui veulent permettre le bombardement du sol russe par des missiles de longue portée? Ce serait le plus sûr moyen de nous mener à une guerre totale.

Dans ce contexte, vous présidez aux destinées du Conseil de l'Union européenne. C'est une grande chance pour l'Europe, pour nous tous. Face à l'agressivité et aux accusations graves et mensongères, notamment de Mme Hayer ici-même, vous pouvez compter sur tout notre soutien pour parvenir à la réalisation de l'essence même du combat politique: la démocratie et la paix.

  Carlo Fidanza (ECR). – Signora Presidente, signor Primo ministro, onorevoli colleghi, ho ascoltato il programma della Sua presidenza con attenzione e con il rispetto che si deve a Lei e al popolo ungherese, che ha affidato a Lei il governo della propria nazione da anni. Un rispetto che è mancato in quest'Aula da più parti, ma in compenso abbiamo avuto lezioni di patriottismo e di valori cristiani dalla sinistra. Abbiamo persino avuto lezioni di Stato di diritto da una collega imputata in Ungheria per gravissimi episodi di violenza ai danni di inermi cittadini, che non ha neanche avuto il coraggio di ascoltare una domanda di una collega.

Noi abbiamo molti punti su cui siamo d'accordo nel programma della Sua presidenza. Non Le nascondiamo quelli su cui non siamo stati d'accordo, da amici in questi mesi. Mi riferisco naturalmente alla questione russo-ucraina. Non perché La riteniamo, come qualcuno in quest'Aula, un pericoloso agente al soldo di Putin - basterebbe conoscere la Sua storia personale per sapere che ciò non è possibile - ma perché se ogni guerra si deve concludere con una pace, dobbiamo insieme ricercare una pace davvero giusta per l'Ucraina.

Io ero qui nel 2011, signor Presidente del Consiglio, e ricordo la Sua prima presidenza storica. Allora, nel pieno della crisi finanziaria e delle primavere arabe, avevate scelto come motto due parole semplici ma non banali: Strong Europe. Sono trascorsi tredici anni, tra scelte sbagliate e shock esterni, e oggi senza dubbio l'Europa non è più forte ma è più debole.

Allora noi ci auguriamo che questa ultima fase della Presidenza ungherese possa portare davvero a concreti passi avanti verso un'Europa più forte. Forte perché più pragmatica nel sostenere la propria economia, forte perché più determinata nel difendere i propri confini, forte perché più orgogliosa della propria identità e della propria storia.

  Sophie Wilmès (Renew). – Madam President, Prime Minister, Commissioner, what is the rule of law? In simple terms, is the principle that law constrains authority, therefore protecting our rights and civil liberties from any kind of abuses of power. Rule of law is obviously not your cup of tea, Prime Minister, just take a look at the rule of law annual report. And let's not also forget, when I was sitting next to you at the Council in 2020, that you blocked at length the introduction of the conditionality regulation to protect the EU budget.

It also not the forte of the Hungarian Presidency, as you demonstrated by the space dedicated to the rule of law in your programme – one paragraph out of 44 pages. And this space is used to complain that the toolbox does not allow checks on the EU institutions themselves, perhaps trying to cast suspicions elsewhere to divert attention from your own track records.

Rule of law is indeed not your forte, but a value that your government consciously and repeatedly undermines to gain more power. No later than yesterday, we at Renew met Hungarian academics and media professionals – not yours, the independent ones. Their testimonies were appalling and very courageous, as many of them live now under extreme pressure, to say the least. So, as Renew, and with the help of other democrats in the assembly and beyond, we will keep working on what your presidency and government tries to avoid.

We will keep working to make sure that the rule of law toolbox is more coherent, more efficient and more binding. We will keep working on them to make sure that your government, and any other one who wishes to follow your lead in Europe, will be held really accountable for the action. We will keep working because we know that, unfortunately, your presidency legacy will be summed up by your attempts to put migrants in special convoys to Brussels and a handshake with President Putin.

  Mārtiņš Staķis (Verts/ALE). – Madam President, dear colleagues, today the people of Ukraine are showing incredible bravery in the face of brutal aggression. Hungary, like Ukraine, Latvia and other nations, suffered under the oppressive occupation of the Soviet Union – an evil empire that once dominated its neighbours. The same evil has been reborn in Russia. Nations that remember this history are standing firmly with Ukraine. However, Hungary vetoes our crucial support for Ukraine and your alliance with Putin, Mr Orbán, is weakening Europe's response.

Mr Orbán, you value your unequal friendship with war criminal Putin over supporting the Ukrainian people. Or perhaps you agree with your adviser's remarks calling resistance to Russia irresponsible? Ukraine's fight is about protecting the security and values of all of Europe. The EU must stand firm in its support of Ukraine and, Mr Orbán, you must decide which side of history you want to be on.

  Konstantinos Arvanitis (The Left). – Κυρία Πρόεδρε, κύριε Όρμπαν. Το σλόγκαν σας είναι ‘Μake Europe Great Again’. Το πρόβλημα είναι πώς αντιλαμβάνεστε το μεγαλείο της Ευρώπης, κύριε Πρόεδρε, όταν το πολιτικό σας αφήγημα εμπνέεται από ιδεολογικά αφηγήματα Τραμπ και Πούτιν απέναντι στην Ευρώπη της Γαλλικής Επανάστασης, απέναντι στην Ευρώπη του Σπινέλι, απέναντι στην Ευρώπη του αντιφασιστικού αγώνα. Και, το Bella Ciao, κυρία Μέτσολα, δεν είναι από το Casa de papel, είναι το τραγούδι του αντιφασιστικού αγώνα, απορώ για το λάθος σας...

Πώς λοιπόν θα προχωρήσουμε; Με την περιθωριοποίηση των διώξεων σε ό,τι διαφορετικό στη χώρα σας, με σοβαρά ελλείμματα ανεξαρτησίας δικαστών και ακαδημαϊκών, με τα πογκρόμ σε βάρος δημοσιογράφων και μελών της ΛΟΑΤΚΙ κοινότητας, με πολιτικές λιτότητας, με διαρκείς παραβιάσεις του κράτους δικαίου; Όσο οι σύμμαχες σε εσάς συντηρητικές δυνάμεις δεν αφήνουν να ωριμάσει το όραμα των ιδρυτικών πρωτεργατών για μια γνήσια και συνεκτική Ευρωπαϊκή Ένωση, θα είμαστε, εμείς στην Αριστερά, de facto απέναντι, και όλοι de facto καταδικασμένοι σε μια συνεχή σύγκρουση. Η πρόοδος απέναντι στη συντήρηση. Η δημοκρατία απέναντι στον αυταρχισμό.

  Milan Uhrík (ESN). – Vážená pani predsedníčka, priority maďarského predsedníctva, ktoré tu boli predstavené, považujem za rozumné a musím povedať, že po tých, prepáčte, nezmysloch, ktoré počúvame od pani Leyenovej spolu s pánom Šefčovičom a ďalšími kolegami, je skutočne osviežujúce počuť v Európskom parlamente konečne aj hlas zdravého rozumu.

Pani Leyenová, vy by ste sa mali Maďarskom inšpirovať, a nie snažiť sa ho za každú cenu trestať, pretože Európska únia skutočne nepotrebuje viac migrantov, viac vojny, viac dúhovej agendy, viac zákazov spaľovacích motorov. Ale potrebuje politikov, lídrov, ktorým bude záležať na mieri a na prosperite Európy. Ja chcem oceniť pána Orbána v jednej veci, že sa ako jediný európsky premiér verejne postavil proti kandidatúre pani Leyenovej za predsedníčku Európskej komisie. Mrzí ma trošku, že sa k nemu nepridala slovenská vláda. Keby bolo na nás, tak určite túto pozíciu podporíme. A chcem povzbudiť všetkých Maďarov aj pána premiéra, aby sa nevzdávali, aby neustupovali tlaku liberálov a keď bude treba, pošlite tých migrantov na autobusoch Leyenovej do Bruselu.

  Jan-Peter Warnke (NI). – Frau Präsidentin, tisztelt Minszterelnök úr! Man muss nicht alles gut finden, was in der Zivilgesellschaft Ungarns in den letzten Jahren geschehen ist. Aber das steht heute weder zur Debatte noch kann ich das beurteilen. Außerdem haben wir genug ungarischen Wahlkampf erlebt in der letzten Stunde.

Daraus aber eine Blockadehaltung gegenüber der ungarischen Ratspräsidentschaft abzuleiten, finde ich ziemlich empörend. Und, Herr Weber, miteinander nicht zu reden, weil man denkt, man hat sowieso recht und der andere nicht, das ist kein demokratisches Verhalten. Was sollen denn die Menschen in Europa von uns und diesem Hause halten? Die glauben doch, wir haben nicht alle Latten am Zaun.

Werden wir doch nicht auch noch eine Ursache für die Politikverdrossenheit in Europa. Niemand muss Ungarn belehren in diesem Hause, wenn es um den Umgang mit Diktaturen geht. Ich erinnere an den mutigen Volksaufstand 1956 – manchmal hilft eben auch ein Blick zurück in die Geschichte. Das letzte Mal, als Ungarn etwas Ungewöhnliches tat – 1989 ein Loch in den Eisernen Vorhang zu schneiden –, endete das mit dem Zerfall des Eisernen Vorhangs. Die Gesprächsinitiative im Zusammenhang mit dem Konflikt um die Ukraine durch die ungarische Ratspräsidentschaft empfinde ich als einen erneuten Versuch, einen Vorhang zu zerreißen, und zwar den Vorhang in den Köpfen von Politikern, der verhindert, dass Realismus und Vernunft über scheinheilige Doppelmoral und Ideologie siegen.

  Siegfried Mureşan (PPE). – Madam President, Prime Minister, dear colleagues, we are here to discuss the Hungarian Council Presidency, the relations between the European Union and Hungary, and about European values. The truth is, the Council Presidency is always an opportunity for a country to present its people, to present its traditions, to present its regions. Unfortunately, the current Hungarian Government is missing out on this opportunity.

A Council Presidency is an opportunity also to deliver, and unfortunately this Council Presidency is not delivering. Thirteen years ago, the Hungarian Council presidency had results, had achievements – today, none. Let me say very clearly, this is the first Council Presidency of an EU Member State with zero achievements.

Today, unfortunately, Hungary is weaker and more isolated than ever and this is the consequences of your decisions, Prime Minister – you're limiting and controlling media in Hungary, you're attacking opposition, you're attacking civil society, you're attacking the judiciary, you're attacking the free world and you are defending dictators instead of working for the people of Hungary. This Hungarian Government works for Vladimir Putin, and this is something that concerns us all.

Hungary is losing opportunities. While inflation was 6 % in Europe, it was 18 % in Hungary, when it was 10 % in Europe, it was 28 % in Hungary. Deficit is 3 % in Europe, it is 6 % in Hungary. We have European funds available for the people of Hungary and we are sorry to see the people of Hungary missing out on this opportunity due to the actions of this government.

The current Hungarian Government is an obstacle to the desire of the European Union to help the people of Hungary. This is why we have to conclude that this government is unfortunately bad for Europe; it is bad for Hungary and bad for the people of Hungary.

  Ana Catarina Mendes (S&D). – Senhora Presidente, Senhor Primeiro-Ministro, Caros Colegas, eu, felizmente, cresci numa Europa de valores, na Europa da solidariedade, da paz, da justiça e das liberdades. E, hoje, o que eu esperava era que quem exerce a presidência do Conselho Europeu pudesse aqui dizer-nos que a sua visão sobre a imigração mudou, que os migrantes não, não são veneno, e que o discurso do ódio só inflama aquilo a que estivemos a assistir esta manhã.

Essa não é a Europa que eu quero, Senhor Orbán. Essa não foi a Europa que os grandes pensadores Schuman ou Monnet sonharam para todos nós. E, por isso, a sua política de migração merece um repúdio veemente.

Nós não podemos continuar a assistir a mentiras e a discurso do ódio contra os imigrantes, aqueles que procuram na Europa um espaço de abrigo. E aquilo com que o Senhor Primeiro-Ministro tem contribuído na Europa é para um discurso que é, todos os dias, divisionista e que é, todos os dias, contra aquilo que deve ser este Parlamento, que é a Casa da democracia.

Não, não queremos a sua visão da Europa, Senhor Orbán.

  Jorge Buxadé Villalba (PfE). – Señora presidente, ¿cuántos europeos han votado a Von der Leyen? Viene aquí, insulta Hungría y se va —¡que se ha ido del debate!—. Es una vergüenza para todos los que apoyaron a Ursula von der Leyen en este Parlamento. Esta no es la casa de la democracia; esta es la casa de la hipocresía demoníaca.

El Estado de Derecho y la separación de poderes están amenazados por Gobiernos de izquierdas y populares en toda Europa. En España, el Partido Popular y el Partido Socialista se han repartido los jueces con la complacencia de la Comisión, pero el problema es Hungría. Los Gobiernos alemanes han sido los principales aliados de Putin, y Sánchez compra gas y petróleo a Rusia como si no hubiera un mañana, pero el problema es Hungría. La Comisión ha entregado la economía europea a la dependencia china, deslocalizando empresas y empleos, pero el problema es Hungría. En España, la mujer y el hermano del presidente del Gobierno están investigados judicialmente, y también varios ministros, pero el problema es Hungría.

Miren, el discurso del primer ministro Orbán es un soplo de aire fresco en este enrarecido ambiente de este Parlamento: proteger la inocencia de los niños, asegurar las fronteras, impedir la inmigración masiva y bajar los impuestos, así como defender la familia, el principio de subsidiariedad, la cooperación, las comunidades locales y la competitividad de las empresas. Y es verdad: las mujeres van por la calle más seguras en Budapest que en Bruselas, en París, en Berlín, en Londres o, por desgracia, en Madrid.

Si ustedes no fueran tan sectarios, sabrían ver en el Gobierno de Hungría una forma de construir una vida buena.

  Fernand Kartheiser (ECR). – Madame la Présidente, la présidence hongroise avait déjà été critiquée avant même son début, le 1ᵉʳ juillet dernier, y compris dans ce Parlement. M. le Premier Ministre Orbán a ensuite été vilipendé pour ses efforts et initiatives visant à faciliter une paix négociée pour le conflit ukrainien. Personnellement, je ne puis que le féliciter pour ce courage. Nous avons en effet besoin d'un dialogue avec tous les belligérants pour mettre fin à cette guerre aussi rapidement que possible. Une présidence du Conseil doit d'ailleurs toujours avoir la liberté d'œuvrer pour la paix.

En même temps, je réfute les tentatives lancées par la Commission européenne pour affaiblir la présidence hongroise. La Commission est sortie de son rôle de gardienne des traités, et vous l'avez dit, Monsieur le Premier Ministre, elle n'est pas un État, mais une administration au service des États membres. Elle n'a pas à organiser des réunions en parallèle à celles de la présidence. Les pouvoirs de la Commission sont ceux qui lui ont été accordés par les États membres. Si elle s'estime supérieure à ceux-ci, les États membres serait bien avisés de lui retirer des pouvoirs à la prochaine révision des traités.

  Moritz Körner (Renew). – Madam President, what a speech Mr Orbán gave. What a speech. Mr Orbán, you say you want democracy and you brag about your majorities in the Hungarian Parliament. Yet for years, you have only ruled by emergency decree. Are you so afraid of democracy, Mr Orbán? You say you are for national sovereignty, yet you invite Chinese policemen to surveil the people in your country. You say you want to stop migration, yet you let Russian spies into our Schengen system and call it the 'National Guard'. That is what you're doing. Mr Orbán, you are not a patriot. You are just a useful idiot of Russia and China. That's the reality.

You say you want to fight for more economic competitiveness, yet you keep introducing new company laws and taxes to drive European competitors out of your country. You've turned Hungary into a banana republic. You've robbed your population and enriched your family and friends. Under your rule, Hungary has become one of the poorest and officially the most corrupt country in the EU. What a fraud! What a burden for your people. Mr Orbán, please step down to make Hungary great again.

(The speaker agreed to take a blue-card question)

  Katarína Roth Neveďalová (NI), blue-card question. – Madam President, I understand that this is a discussion about the priorities of the Hungarian Presidency, despite the fact that many of the speakers are speaking about their feelings and about the different facts, so they should be taken away the floor.

But my question for Mr Körner is: can you explain to me, please, how is it connected the national discussion or national decisions of Hungarian Prime Minister or the Hungarian Government with the Presidency of the European Union? Because I didn't understand very much from your presentation. How is this correlated or connected?

You didn't very much speak about the Presidency priorities, which I would like to hear, finally, somebody in this room to speak about. Because this is just the hearing of Mr Prime Minister of Hungary and not the Presidency discussion which should be here.

  Moritz Körner (Renew), blue-card answer. – Thank you, colleague, for this question because it's really good, because it is connected. It should not be differentiated. If you are destroying the rule of law and European values in your country, if there is an Article 7 procedure in place and the rule of law conditionality applied to your country, that should make a difference. You should not make the school bully the school director – and that is what we did in the European Union!

That is why this House called for the Council to change that. It could easily be done. We did it already. The Brits, they changed their Council Presidency. There should not be a Council Presidency when a Member State is violating our fundamental principles. That is what it is about.

  Daniel Freund (Verts/ALE). – Madam President, dear colleagues, dictator, the European Parliament is the beating heart of European democracy. And this Parliament is the arch enemy of autocrats like you. Mr Orbán, you're the most corrupt politician in the European Union. You and your cronies, you stole money on an insane scale. At least EUR 14 billion that went to your country during your premiership have been lost. Who has ever stolen over 10 000 money transporters' worth of EU funds? And the biggest trick you have played is that you distract people from your heist with hate against minorities, with propaganda about gender, with so-called peace initiatives. But this money was meant to fix roads, schools and to benefit the Hungarians. But instead you build a football stadium in your backyard, you build palaces, and you have made your childhood friend Mészáros the richest man in Hungary. Mr Orbán, we want our money back.

And to all of us, we have to stop this steal. No more EU funds for Hungary. Let's take his veto away and let's stop inviting him here to this Parliament. Instead, there should be a European arrest warrant.

(The speaker agreed to take a blue-card question)

  Ernő Schaller-Baross (PfE), Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“. – (Beginn des Redebeitrags bei ausgeschaltetem Mikrofon) … verpflichtet. Ich verstehe es schon, aber ich stelle Ihnen trotzdem die Frage: Warum beschäftigen Sie sich nicht mit Ihrer grünen Bundesregierung? Wieso hinterfragen Sie nicht die massenhafte und von den Grünen befürwortete unkontrollierte Migration nach Deutschland? Wieso reden Sie nicht von der katastrophal durchgeführten Energiewende – von den Grünen? Wieso sagen Sie nicht, warum durch Ihre grüne Regierung die einst mächtige deutsche Autoindustrie gefährdet wird und tausende von Arbeitsplätzen gestrichen werden?

Und sagen Sie mir nicht, Sie befassen sich mit Europa. Sie befassen sich in diesem Haus nur mit meinem Heimatland. Wir haben genug! Ihre Grünen sind aus den deutschen Landtagen geflogen. Sie fliegen aus Landesparlamenten. Die Menschen haben genug von Ihnen. Sie sind bundesweit einstellig. Gehen Sie nach Hause!

  Daniel Freund (Verts/ALE), Antwort auf eine Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“. – Ich weiß nicht, ob Sie gemerkt haben, Herr Kollege, dass wir hier im Europäischen Parlament sind und eine unserer Hauptaufgaben hier in diesem Parlament ist, dafür zu sorgen, dass EU‑Gelder vernünftig ausgegeben werden. Ich selbst sitze im Haushaltskontrollausschuss, und das Land, wo EU‑Gelder seit Jahren am schlechtesten ausgegeben werden, ist Ihr Heimatland. Wenn Sie ein paar Beispiele sehen wollen, kann ich Ihnen empfehlen: Vor der Kantine hängt eine wunderbare Fotoausstellung mit den schlimmsten Korruptionsprojekten, die in den letzten Jahren von der Regierung durchgeführt wurden, zu der Sie ja auch gehören – selbe Parteienfamilie. Ich finde, Sie müssen Ihren Bürgerinnen und Bürgern und vor allen Dingen den Ungarinnen und Ungarn erklären: Wo ist all dieses Geld hin? 54 Milliarden Euro hat die EU Ungarn gegeben, seit Viktor Orbán Premierminister ist. Wo ist das Geld?

  Jussi Saramo (The Left). – Arvoisa puhemies, puhun unkarin sukulaiskielellä eli suomeksi. Minä rakastan Unkaria. Olen käynyt siellä lukemattomia kertoja siitä lähtien, kun 12-vuotiaana vierailin koululuokamme kanssa Tatan kaupungissa. Osaan yhä Unkarin kansallislaulun, ja olen kiertänyt lähes kaikki Unkarin kaupungit. Mutta vuosi vuodelta olen tullut surullisemmaksi Unkarin tilanteesta nähdessäni unkarilaisten menettävän uskonsa tulevaisuuteen. Yhä useamman toiveikkuus ja ilo on vaihtunut synkkyyteen ja nationalistiseen epäluuloon.

Täällä tänään puhunut Viktor Orbán on valtansa aikana ajanut alas oikeusvaltion. Samalla hän on ohjannut unkarilaisten ja meidän kaikkien yhteisiä EU-varoja oman lähipiirinsä taskuihin sekä keksinyt syntipukkeja muista maista, omista vähemmistöistä ja pakolaisista. Orbánilla on käytössä sama äärioikeiston pelikirja, joka on käytössä täälläkin, kuten myös esimerkiksi Putinilla. Ei ihme, että hän tänäänkin halusi täällä lopettaa vihreän siirtymän ja palata riippuvaiseksi öljyvaltioiden polttoaineista. Niin ei toimi oikeat patriootit. Tälle on saatava loppu. Oikeusvaltio ja demokratia eivät ole neuvoteltavissa.

  Ewa Zajączkowska-Hernik (ESN). – Pani Przewodnicząca! Viktor Orbán jest solą w oku unijnych elit reprezentowanych przez Ursulę von der Leyen, która jeszcze chwilę siedziała tutaj na tym miejscu, ale uciekła. Być może demokracja już ją znudziła.

Dlaczego premier Węgier jest solą w oku? Bo broni tradycyjnych wartości. Broni suwerenności swojego państwa. Broni granic Unii Europejskiej przed zalewem nielegalnych imigrantów. Pani von der Leyen i jej unijne elity, z kolei, wyznają wartości, które uderzają w tradycyjny model rodziny, deprawują dzieci lewicową propagandą, dewastują gospodarkę Zielonym Ładem, niszczą suwerenność państw członkowskich. I jeżeli Europa ma przetrwać, to musi się wreszcie zakończyć.

Polska i Węgry powinny stanąć na czele wielkiej koalicji państw, by te chore pomysły po prostu odrzucić. Odbudujmy Grupę Wyszehradzką. Sprawmy, by Europa znów była silna, bogata, wielka, dumna, bezpieczna i konkurencyjna. Może Pan liczyć na Polaków. Razem odrzućmy tę chorą koncepcję europejskiego superpaństwa.

  Andrzej Halicki (PPE). – Pani Przewodnicząca! Szanowni Państwo! Panie Premierze! Viktora Orbána poznałem pod koniec lat 80. Dwa razy byłem w Budapeszcie jako jeden z liderów Niezależnego Zrzeszenia Studentów. Później – wizyta na Uniwersytecie Warszawskim, Mikołaj Górecki, statut Fideszu pisaliśmy nad Wisłą.

To bardzo ważne, bo ja pamiętam Viktora Orbána jako prawdziwego fightera, prawdziwego bojownika o wolności, o wolność i demokrację. Rozumiał, czym jest demokracja i pluralizm. Wiedział, że rosyjscy (brak dzwięku) niosą śmierć i okupację i zagrażają wolności, a nie odwrotnie.

Myślę, że ten Viktor Orbán z mojej młodości był prawdziwy i autentyczny. I nie chcę analizować, co stało się, że dziś Viktor Orbán jest kompletnie inny, bo niszczy wolność i pluralizm, wolność mediów. Telewizja węgierska nie transmituje tej bardzo ważnej debaty. Tak wygląda demokracja? Tak wygląda wolność mediów?

Ale najważniejsze jest bezpieczeństwo, bo ono jest wspólne i nasze, europejskie. I chcę powiedzieć, że wpuszczanie agentów białoruskich, rosyjskich, bezpieczeństwu europejskiemu zagraża, że współpraca z chińską policją jest czymś niewyobrażalnym. Niewyobrażalnym – pamiętając masakrę studentów na placu Tiananmen.

Muszę powiedzieć, że wymienianie rozszerzenia Europy – bo tylko silna i duża Europa może być bezpieczniejsza – nie wymieniając aspiracji Ukraińców, Mołdawian czy Gruzinów, a tylko Serbów, też jest czymś bardzo dziwnym.

Chciałem z tego miejsca zaapelować do Węgrów: Polska i Węgry zawsze w bardzo bliskich relacjach, Viktor Orbán zafascynowany kiedyś ruchem Solidarności pisał nawet o tym pracę. Drodzy Węgrzy, mieliśmy takiego lidera, który chciał w Polsce zrobić Budapeszt. Ale dzisiaj mam do Was przesłanie: przyjdzie taki dzień, pokażcie swoją siłę, widzimy Was i słyszymy – będzie w Budapeszcie Warszawa.

  Heléne Fritzon (S&D). – Fru talman! Ungerns ordförandeskap började med att Viktor Orbán skakade hand med Vladimir Putin. Samme Orbán uppmanade sedan Ukraina att kapitulera. Mr. Orbán, detta är ett svek mot hela Europa och det är ett svek mot våra gemensamma värderingar.

I en tid när demokratin utmanas av auktoritära ledare och högerextrema krafter så måste EU stå enigt. Ukrainas kamp är också vår kamp.

Min farmor har berättat för mig om 1956, när svenska familjer stod i hamnen och välkomnade ungerska flyktingar. Då stod vi upp för Ungern och nu står vi upp för Ukraina.

Men Viktor Orbán spelar istället Putin i händerna och äventyrar allas vår säkerhet. Detta är en skam för hela Europa.

(Talaren avböjde en fråga ("blått kort") från Tobiasz Bocheński)

  Klara Dostalova (PfE). – Paní předsedající, paní Reintkeová za Zelené nemá žádné právo říkat, kdo je na půdě Evropského parlamentu vítán a kdo ne. Já Vás tady, vážený pane premiére, vítám a stejně jako Vy jsem čekala úplně jinou debatu, a proto bych vás ráda všechny vyzvala k zamyšlení a k návratu ke kořenům. Motto Evropské unie je „Jednotná v rozmanitosti“ a mělo by vést k jednotě, nikoliv rozdělení.

Předsednictví Maďarska se svým heslem „Make Europe Great Again“ nám připomíná, že Evropa může a musí být globálním hráčem. Tento symbol reprezentovaný Rubikovou kostkou – geniálním vynálezem, který stejně jako Evropa je složitý, ale vždy má řešení – nám ukazuje, že přestože každý stát má své odlišné priority, je zde prostor pro sjednocení. A právě teď je čas stavět mosty, nikoliv zdi. Maďarsko není problém. Maďarsko je partner, který nabízí řešení a který má právo být respektován. Evropa rozdělená v názorech může být silná, ale Evropa rozdělená v duchu nemá šanci obstát.

  Γεάδης Γεάδη (ECR). – Κυρία Πρόεδρε, κύριε Όρμπαν, δε θα ασκήσω στείρα κριτική. Μπορώ να αναγνωρίσω τις πολιτικές που προσδίδουν αξία στην ευρωπαϊκή πορεία, όπως η προάσπιση του θεσμού της οικογένειας, η αντιμετώπιση των δημογραφικών προκλήσεων, η υπεράσπιση των γεωργοκτηνοτρόφων, αλλά και η μηδενική ανοχή στην παράνομη μετανάστευση. Άλλωστε, στον αγώνα για την Ευρώπη των Εθνών δεν περισσεύει κανένας. Η Ευρώπη που ονειρευόμαστε είναι μια ένωση ελεύθερων ευρωπαϊκών λαών που θα βασίζεται στην εθνική και θρησκευτική ταυτότητα, χώρος πολιτισμού και αλληλεγγύης, που θα καταστεί ένα σπουδαίο γεωπολιτικό κέντρο, όπως σωστά αναφέρει η κυρία Μελόνι.

Ωστόσο, οφείλω να καταγγείλω ενέργειες που δυστυχώς υπονομεύουν τις ευρωπαϊκές αξίες, όπως η παρουσία σας στο συνέδριο των τουρκογενών κρατών στο πλευρό του ηγέτη της κατοχής στην Κύπρο Ερσίν Τατάρ. Πατριωτισμός είναι η προάσπιση των ευρωπαϊκών εθνών και του διεθνούς δικαίου, και όχι παράνομων αποσχιστικών καθεστώτων. Να θέτουμε σε προτεραιότητα τα εθνικά, και όχι τα οικονομικά συμφέροντα. Να στηρίζουμε χώρες όπως η Κύπρος, που είναι θύμα βάρβαρης εισβολής και θύμα παράνομης κατοχής, εποικισμού και δεκάδων άλλων εγκλημάτων πολέμου.

Κλείνοντας, κυρία φον ντερ Λάιεν, μιλήσατε πάλι για όλους. Όμως, ξεχάσατε πάλι προκλητικά την παράνομη τουρκική κατοχή στην Κύπρο. Και εμάς, που σας χρειαζόμαστε.

  Ignazio Roberto Marino (Verts/ALE). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, abbiamo assistito alla messa in scena di un essere che vorrebbe nascondere la drammatica realtà del suo regime.

Ha parlato di valori, mentre calpesta la Carta dei diritti fondamentali dell'Unione europea. L'Europa continua a trattenere i fondi destinati ai cittadini ungheresi perché non vuole che vengano utilizzati da un dittatore. Un dittatore che ha istituito per legge l'ufficio della propaganda di Stato, così come fecero prima di lui Mussolini e Hitler.

Ha fatto bene a citare tra i suoi amici chi non disdegna il saluto fascista, come alcuni cosiddetti leader italiani. L'Europa è un'unione di valori e noi li difenderemo perché, come scrisse Gyula Illyés, un poeta ungherese: "dove c'è tirannia, là c'è tirannia non solo nel fucile, non solo nella prigione (...), nel cielo là sopra anche la Via Lattea appare diversa, appare come una frontiera".

  Jeroen Lenaers (PPE). – Madam President, dear Mr Orbán, I actually read the programme of your presidency, but, given this debate, I wonder if you actually read it yourself?

Your first priority is strengthening European competitiveness, but at home you give the keys to your economy to China. You plead for stemming immigration, but you open the back door to Russians and you release people traffickers early from jail. You talk about protecting democracy and rule of law in Europe, but you abolish them both at home. You want to combat child sexual abuse, but your government protects the child abusers from prosecution. You talk about cybercrime as a major threat, but you spy on your own citizens with Pegasus. You call for sincere cooperation, but in Europe only resort to blackmail and obstruction, and abuse of vetoes. You mentioned the sovereignty of Ukraine in your programme, while travelling to Moscow to embrace the aggressor.

Many Dutch citizens ask me, why does the EU keep funding such a Member State? Why do we keep funding someone who criticises and obstructs the EU six days a week to, only on the seventh day, hold out his hand for some more cash? The answer is that Hungary is so much more than this government: the Hungarian people already suffer from frozen funds due to the actions of Mr Orbán and they deserve better and they demand better. We will stand shoulder‑to‑shoulder with the Hungarian people on their way to a sovereign, modern, democratic and European Hungary, free from the propaganda factories of Mr Orbán and free from the control of his gang of oligarchs. Change is coming to Hungary and even Mr Orbán will not be able to stop it.

  Victor Negrescu (S&D). – Doamnă președintă, domnule prim-ministru, anul trecut, România și Bulgaria au fost primite parțial în spațiul Schengen, după 13 ani de așteptare. Rezultatele înregistrate ca urmare a integrării pe cale aeriană și maritimă au fost un real succes. Totodată, alegerile din Austria s-au încheiat, iar aderarea completă nu mai poate fi blocată cu false argumente populiste promovate de anumiți pseudopatrioți.

Este timpul ca reprezentanții Consiliului UE să decidă aderarea integrală a României și Bulgariei în spațiul Schengen și sper ca problemele reale din Ungaria să nu afecteze acest angajament. Sincer, cetățenii noștri s-au cam săturat de acest ping-pong între populiști, dar și între instituții. Această nedreptate trebuie să fie reparată imediat, iar libera circulație din spațiul Schengen să fie accesibilă românilor și bulgarilor.

Dacă sunteți serioși despre acest subiect, vă solicităm să propuneți statelor membre la Consiliul Justiție și Afaceri Interne din 10 octombrie să vină cu o perspectivă reală și concretă privind aderarea României și Bulgariei la spațiul Schengen până la finalul anului.

  Tom Vandendriessche (PfE). – Voorzitter, collega’s, de Europese Unie is ooit begonnen als een positief project voor vrede, welvaart en veiligheid. Maar dat is al lang niet meer het geval. In de plaats daarvan wil de EU alles uniformeren, centraliseren en bureaucratiseren. Wie niet in de pas loopt, die dreigt ze af met politieke intimidatie en financiële chantage.

Deze Europese Unie is helemaal aan het ontsporen. De klimaatwaanzin van de Green Deal leidt naar collectieve verarming. De asielchaos van het EU‑migratiepact leidt tot nog meer migratie, illegaliteit en criminaliteit. Bovendien sleurt de EU ons in het moeras van eindeloze oorlogen waarvan niemand nog een idee heeft hoe we daar ooit weer uitraken. We moeten dringend van koers veranderen en terugkeren naar datgene waar de Europese samenwerking ooit voor bedoeld was.

Het is hoog tijd dat de politiek van het gezond verstand terugkeert. De tijd van de technocraten van de Europese Unie is voorbij, want de Patriotten voor Europa komen eraan.

  Beata Szydło (ECR). – Pani Przewodnicząca! Szanowny Panie Premierze! To miała być debata na temat priorytetów prezydencji węgierskiej – bardzo ważnych spraw. Mieliśmy mówić o gospodarce, o bezpieczeństwie, o pracy dla ludzi, o tym, co dzisiaj jest najważniejsze dla Europejczyków. Tymczasem ta debata zamieniła się w sąd nad Węgrami, nad rządem węgierskim wybranym w demokratycznych wyborach przez suwerenny naród węgierski.

Pani von der Leyen wygłosiła skandaliczne wystąpienie. Nikt nie dał jej uprawnień do recenzowania niezależnych rządów suwerennych państw. I chcę jej przypomnieć, że Unia Europejska składa się z suwerennych państw, a pani von der Leyen nie jest królową Europy.

I chcę też powiedzieć jeszcze jedną rzecz: mówicie Państwo dużo o demokracji, mówicie dużo o praworządności, ale jak wy ją rozumiecie? Wtedy, kiedy rządzą wasi kumple, wasi koledzy, to jest demokratycznie i praworządnie. Zobaczcie, co dzieje się w tej chwili w Polsce. Praworządność jest łamana na każdym kroku. Rozmawiacie o tym? Przeszkadza wam to? Nie! Dlatego, że polskim premierem jest w tej chwili wasz kolega Donald Tusk.

  Danuše Nerudová (PPE). – Madam President, Prime Minister, in just three months, your presidency has revealed your true vision for Europe. You began by hijacking the presidency for a grandstanding trip to Moscow, pretending to seek peace while playing into the hands of Russian propaganda. Here we are, 66 days later, and Mr Putin still continues to bombard and occupy Ukrainian territory.

You then push through doubtful visa policies for Russian citizens – bypassing essential security measures – at a time when Europe faces an escalating threat of Russian sabotage and espionage.

Now your close collaborators are even revising historical memory in Central Europe. A country that, like mine, saw Russian tanks rolling through the streets, now suggests that defending freedom is a mistake. This is profoundly disappointing given Hungary's history of resisting oppression.

Today I heard no real vision on competitiveness or security. You always say you are a man of action, yet all you gave us is a list of meetings your presidency will organise. Is this your way to make Europe great again?

The young, pro-Western and reform-minded politician you once were would be ashamed to see what you have become today.

  Nacho Sánchez Amor (S&D). – Señora presidenta, señor Orbán, la Unión Europea no es una cárcel y la política exterior de la Unión Europea no es un corsé que asfixie las políticas exteriores nacionales. En realidad, los límites son los principios de cooperación sincera, lealtad, apoyo activo y solidaridad mutua. Están en los Tratados. Cito: «[Los Estados miembros se] abstendrán de toda acción contraria a los intereses de la Unión o que pueda perjudicar su eficacia».

Su compromiso de ser un Jones broker fue violado desde el primer minuto de su Presidencia. Su gira internacional con la excusa de la paz debía haberse hecho con su legítima camiseta húngara y bastante antes o después de este semestre, pero no utilizando la camiseta europea o el logo de la Presidencia rotatoria, porque usted no tenía ningún mandato europeo para postrarse ante Putin o saludar a Xi Jinping.

Gracias de todas formas, señor Orbán, por su esencial esfuerzo en favor del sistema de mayorías cualificadas. Ha hecho usted más que cualquier federalista europeo por poner en la agenda la necesidad de un sistema de mayorías cualificadas en la política exterior.

  Tomasz Buczek (NI). – Pani Przewodnicząca! Panie Premierze! Szanowni Państwo! Unia Europejska przeżywa głęboki kryzys przywództwa. Liderzy unijnych instytucji nie kierują się dziś odpowiedzialnością ani nawet elementarnym rozsądkiem. Narzucają milionom obywateli szkodliwe polityki gospodarcze i jeszcze bardziej szkodliwe ideologie. Demokracja jest dla nich demokracją tylko i wyłącznie wtedy, gdy przynosi zwycięstwo klakierom Brukseli. Mając poparcie brukselskich decydentów, można robić absolutnie wszystko. Skrajnym przykładem tej unijnej patologii jest działanie rządu Donalda Tuska w Polsce, którego pan Weber stawiał za wzór. Pan wie, co się dzieje teraz w Polsce? Czy Pan wie, jaki jest system praworządności obecnie przez pana Donalda kierunkowany? Tymczasem, gdy Unia pogrąża się w nieudolnym rozwiązywaniu problemów, które sama powoduje, rząd Węgier skutecznie zabiega o przyszłość i bezpieczeństwo swojego narodu.

Od prezydencji Węgier w Radzie Unii Europejskiej nie oczekuję naprawienia wszystkich szkód wyrządzonych przez unijny establishment. Wiem, że w półrocznym czasie waszej prezydencji to niemożliwe. Oczekuję tylko jednego. I o to proszę: nigdy się nie poddawajcie. Pozostańcie jasnym punktem na mapie Europy, wzorem dla innych narodów. Niech żyje przyjaźń polsko-węgierska!

  Stephen Nikola Bartulica (ECR). – Poštovana predsjednice, poštovani premijeru Orbán, prvo bih Vam htio još jednom zahvaliti. Pamti se vaša podrška kad je Hrvatska trebala pristupiti Europskoj uniji. Međutim, danas, što se tiče prioriteta Mađarske, moram reći da Srbija, kao zemlja kandidatkinja, nije spremna za članstvo i daleko je od toga. Sve dok ne priznaje svoju odgovornost za ratna zbivanja i tragediju iz 90-ih i pristane isplatiti ratnu odštetu, ta zemlja nema mjesto u Europskoj uniji.

Međutim, danas ste postali politička meta u ovom domu i to je jednostavno iz razloga što krivo, da tako kažem, shvaćate što su europske vrijednosti. Dakle, usudili ste se braniti kršćanstvo. Danas ste rekli da se zalažete za bogobojaznu Europu. U pravu ste, Europa je u krizi zbog manjka, zapravo, svijesti o dubini važnosti kršćanskog naslijeđa. Vi ste u stanju i hrabro to svjedočiti. Prema tome, imate našu podršku i dalje i borite se do kraja.

  Karlo Ressler (PPE). – Poštovana predsjednice, dok se u neposrednoj blizini Mađarske približava treća ratna zima, svakome ozbiljnijem je jasno da nije vrijeme za retoričko-ideološka nadmetanja i politiziranje, nego za trezveno sagledavanje geopolitičkih okolnosti, preuzimanje odgovornosti i djela.

Tko misli da se mir može osigurati popuštanjem i skrivanjem pomaže protucivilizacijskoj agresiji. Sigurnosna i energetska arhitektura Europe tektonski je izmijenjena. Europa je iznenađujuće brzo diversificirala svoje energetske izvore, udaljavajući se od ovisnosti o fosilnim gorivima iz Rusije. Mađarska, pak, još uvijek duboko ovisi o ruskim energentima, kao jedna od rijetkih država članica koja uživa iznimke po pitanju uvoza ruskih fosilnih goriva, ali uz jasnu pretpostavku da se moraju pronaći alternativni izvori.

Jednostavno i razumno rješenje su i Jadranski naftovod i LNG terminal na otoku Krku, novo regionalno energetsko čvorište s potencijalom da dodatno osnaži energetsku neovisnost našeg neposrednog susjedstva. Koji su stoga koraci koje Mađarska poduzima kako bi smanjila svoju ovisnost o ruskim energentima i kako je izbjegavanje opskrbe alternativnim rutama, uključujući kroz Hrvatsku, u skladu s ciljem ostvarenja prave, sigurne energetske unije?

  Birgit Sippel (S&D). – Frau Präsidentin! Viktor Orbán hat die Ratspräsidentschaft – welch ein Witz! Vor mehr als sechs Jahren haben wir mit Artikel 7 den Rat aufgerufen, die Gefahr einer schwerwiegenden Verletzung der EU‑Werte in Ungarn festzustellen. Geändert hat sich nichts – im Gegenteil. Unter Ihnen, Viktor Orbán, rückt Ungarn immer weiter ab von Demokratie und Rechtsstaatlichkeit. Erst letztes Jahr haben Sie mit dem „Souveränitätsverteidigungsgesetz“ ermöglicht, Regierungskritiker auszuspionieren. Im April haben Sie von Ihrem Marionettenparlament das Omnibus‑Gesetz annehmen lassen und können fortan Gerichtsentscheidungen ganz in Ihrem Sinne beeinflussen.

Vom Rat hören wir nichts. Herr Weber nannte damals Artikel 7 eine Atombombe. Doch der Schaden für unsere Wertegemeinschaft entsteht nicht durch Artikel 7, sondern durch seine Missachtung und fehlende Reaktionen. Es ist Zeit: keine weiteren EU‑Gelder für Antidemokraten, endlich klare Kante! Und ich hoffe wirklich, dass Ungarn den Weg zurückfindet zu Demokratie, Rechtsstaat und Grundrechten.

  Harald Vilimsky (PfE). – Frau Präsidentin! Herr Premierminister Viktor Orbán, fühlen Sie sich auf das allerallerherzlichste hier willkommen, und bitte entschuldigen Sie die Flegeleien, die Gemeinheiten, die Beschimpfungen und die Lügen, die Ihnen von einer linken, linkslinken, grünen und sozialistischen Seite entgegengeworfen werden. Sie repräsentieren nicht dieses Europa, das diesen Kontinent groß macht. Sie repräsentieren die Verzweiflung, weil ihnen die Wähler davonlaufen.

Ich danke Ihnen, dass Sie als einer der Retter Europas hier versuchen, illegale Migration abzuwehren, und dass Sie jemand sind, der dem Frieden auch hier entsprechend Vorschub leisten möchte. Ich danke auch der ungarischen Bevölkerung, die Sie mit einer Mehrheit ausgestattet hat, um Ihren Reformkurs gestärkt gehen zu können, und entschuldige mich auch bei all den Ungarn für die Gemeinheiten, die von ihnen gekommen sind.

Frau Präsidentin, ich möchte mich auch direkt an Sie adressieren. Wir sind ein Parlament. Da kann hier durchaus mit harter Argumentation vorgegangen werden. Nur: Ich sehe es nicht ein, dass ein amtierender Ministerpräsident hier als Diktator, als Lügner, als Idiot und Korruptionist bezeichnet wird und das Präsidium des Hauses dazu schweigt. Das ist auf das Höchste inakzeptabel …

(Die Präsidentin entzieht dem Redner das Wort.)

  Jaak Madison (ECR). – Madam President, first of all, Mr Orbán, as conservatives, of course we can agree on many points. We can agree that we need a strong migration policy. We need to turn around the crazy green ideology. We need to protect our heritage, our culture, our Christian values. Definitely. And I also agree that there are so many double standards and hypocrisy in the EU. We talk about the Russia policy, yet we are importing more gas than before the war. So we are financing the Russian war against Ukraine. That's true. But at the same time, it's not a very good excuse to do the same. I remember very well, a few weeks after the war started, there was a question, 'Will Hungary allow the use of at least its territory to move military aid to Ukraine?', Hungary said 'No'. Why?

If we talk about diplomacy, every war will end finally with diplomacy. That's true. But the question is what consequences will there be after the war? Because today we see a huge risk for the whole of Europe. Also for Estonia, to my country. And what have you done, really, to stand up against Russia and to protect Ukraine, even if you have a difficult history with Ukraine. But this is the question for the future and our security. What have you done?

  Loránt Vincze (PPE). – Madam President, dear colleagues, since its inception, the European project was built on dialogue and measured decisions. Today, we mostly witnessed a forceful political exchange but no dialogue and not about the Hungarian Presidency's priorities – maybe next time.

The core of the presidency programme is competitiveness. Presented in July, it anticipated key elements of President von der Leyen's programme and the Draghi report – same starting point, almost the same conclusions. But now we should work together to find the right policies, tools and resources to win the battle for a competitive Europe. This is what the citizens are awaiting from us.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy szívemhez igen közel álló téma is ott van a magyar elnökségi programban, az őshonos nemzeti kisebbségek és a kulturális örökség védelme. Az Európai Parlament mandátumokon átnyúlóan támogatja, hogy európai kisebbségvédelmi standardokra van szükség a tagállamokban és a tagjelölt országokban egyaránt. Hogy sikerül-e a Bizottságot és a Tanácsot meggyőzni arról, hogy ne legyen kettős mérce, hogy ne ez legyen az egyetlen elfeledett kisebbségi csoport az Európai Unióban, nos, ez már sokkal keményebb dió. Hogyan látja, milyen lehetőségek vannak ebben a témában?

  Raphaël Glucksmann (S&D). – Madame la Présidente, Monsieur le Premier Ministre, nous sommes ici au cœur de la démocratie européenne pour vous dire une chose simple: vous et vos amis, vous ne passerez pas. Pressions sur la presse, mainmise sur la justice, népotisme, corruption, attaques contre les LGBT, stigmatisation des exilés… Monsieur Orbán, plus vous vous acharnerez à démanteler l'état de droit en Hongrie, plus nous le défendrons partout sur le sol européen. Plus vous collaborerez avec M. Poutine dans la guerre qu'il a lancée contre l'Ukraine et contre l'Europe, plus nous soutiendrons la résistance du peuple ukrainien et plus nous construirons la défense européenne. Plus vous soutiendrez les intérêts des dictatures chinoise ou azerbaïdjanaise, plus nous défendrons l'intérêt général européen.

Vous et vos amis de l'extrême droite européenne, vous êtes aujourd'hui les visages de la capitulation en Europe. Vous n'êtes pas des patriotes, vous êtes des chevaux de Troie d'intérêts étrangers hostiles, des adversaires résolus de ce que nous sommes et de ce que nous voulons être en tant qu'Européens. Vous n'êtes forts que de nos faiblesses et cette faiblesse doit aujourd'hui prendre fin, maintenant!

  Csaba Dömötör (PfE). – Tisztelt Elnök Asszony! Magyarországon megválasztott képviselőket hallottam itt felszólalni a saját hazájuk ellen. Nem új dolog ez, de ettől még nem tudjuk megszokni, és nem is fogjuk.

Ha jól értem Weber urat, akkor Magyar Pétert ajánlja a magyarok figyelmébe. Itt azért álljunk meg egy szóra, mert róla érdemes tudniuk pár dolgot. Azt például, hogy azzal kopogtatott be a politikába, hogy lehallgatta a feleségét. Nem más feleségét, a saját feleségét. Bűncselekménnyel is vádolják: azzal, hogy ellopott egy mobiltelefont. Nem megélhetési okokból, hanem azért, mert felvette valaki, hogy hogyan viselkedik a nőkkel egy szórakozóhelyen.

Szóval én kétszer meggondol meggondolnám, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy egy ilyen alakra érdemes-e alapozni Magyarországon. Bárhogy is döntsenek, a mobiljukra, kérem, minden percben vigyázzanak, ha Magyar úr itt van. Különösen Wéber úr, aki mellette ül.

Tisztelt Ház! Olyan időket élünk, amikor az európai állam foszladozik, a versenyképesség gyengül, a schengeni rendszer omladozik. A háború réme is itt van. Erre mit csinál az Európai Parlament nagy része? Folytatja a Magyarország elleni boszorkányüldözést huszonhatodjára is. Tényleg ez most a legfontosabb dolguk? Azt hiszem, hogy lenne más tennivaló is. Nem miattunk, Európa érdekében.

  Zoltán Tarr (PPE). – Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön, amikor válaszolt itt a megszólalásokra, azt mondta, hogy visszautasít minden párhuzamot 56 és Ukrajna háborús védekezése között. A helyzet az, hogy éppen Ön, az Ön mögött ülő kollegája az, aki ezt a párhuzamot hozta, amivel felháborította Magyarországon az embereket, Magyarországon élő emberek százezreit, de ahogy hallhattuk, nemcsak a magyarokat, hanem az itt ülőket is.

Kedves Képviselőtársaim! Magyarország nagy bajban van. Ezt bizonyítja a jelenlegi magyar kormány EU-elnökségi viselkedése is. A magyar miniszterelnököt hallgatva azt lehet hallani, nincsen jobb hely a Földön, mint a jelenlegi kormány által vezetett Magyarország. Pedig egy újabb elvesztegetett lehetőség ez az elnökség, amely nemcsak hazámat, de immár az egész EU-t is tudatosan rossz irányba vezetné. Miért mondom mindezt? Az igaz, hogy kritikus gondolkodásomért a kommunista időket megidézve még nem rúgják le a vesémet, de az állampárt teljes egyetértésével idén áprilisban egyik napról a másikra kirúgtak az állami állásomból azért, mert az egyház és az állam szétválasztásáért beszéltem.

A kormány túszul ejtette a közmédiát, így politikusként, ha úgy tűnik is, hogy szabadon beszélhetünk bármiről, amit mondunk, nem jut el az ócska propaganda miatt, amelyet ma is hallhatunk itt, ebben a házban. Örömmel jelentem, hogy az EP választásokon a magyar emberek akaratából megkezdődött a változás. A Tisza ennek a változásnak a hírnöke, és mi csatlakozni fogunk az Európai Ügyészséghez, elfogadjuk a korrupcióellenes intézkedéseket és hazahozzuk Brüsszelből a magyar embereknek járó 8000 milliárd forint uniós forrást.

  Csaba Molnár (S&D). – Tisztelt Elnök Asszony! Orbán úr! Rendkívül szórakoztató volt látni, hogy kizárólag szélsőjobboldali EP képviselők álltak ki ön mellett ebben a vitában, rajtuk kívül senki más. Szerintem ideje, hogy Ön végre az igazi tetteivel is elbüszkélkedjen ennek a nacionalista internacionálénak. Orbán úr, miért nem mondja el szélsőjobboldali elvbarátainak, hogy több mint kétezer embercsempészt engedtek ki a börtönökből, mielőtt letelt volna a büntetésük? Így védi Ön a határokat? Miért nem mondja el, hogy az Ön kormánya pedofil bűncselekményben érintett embernek adott kegyelmet? Így védi Ön a családokat? Miért nem dicsekszik el Ön azzal, hogy az Ön kormánya okozta legnagyobb élelmiszerár-drágulást egész Európában? Miért nem ismerteti szélsőjobboldali szövetségeseivel, hogy milyen érzés Önnek szélsőjobboldaliként, távolkeletről behozott vendégmunkásokra alapozni a magyar gazdaságot? És kérem, meséljen nekik az intézményesített lopásról is, amiben Ön strómanjai révén az ország leggazdagabb emberévé vált, és már egy saját tulajdonú Habsburg főhercegi kastélyában piheni ki a lopás fáradalmait. Orbán úr, ön áruló, Ön tolvaj, szégyene, Magyarország szégyene! Be sem szabadott volna Önt engedni ebbe az épületbe.

Catch-the-eye procedure

  Branko Grims (PPE). – Gospa predsednica! Vsem lep pozdrav. Madžarska je vsaj v dveh stvareh lahko zgled Evropi. Prva je dosledna zaščita meja in zavračanje ilegalnih migrantov, zato je Madžarska mirna in varna, taka, kot bi lahko bila in bi morala biti vsa Evropa, če bi dosledno zaščitila svoje meje z vsemi zakonitimi sredstvi.

Drugo je zaščita otrok pred zanje tako uničujočo LGTB+ ideologijo. Bil sem opazovalec na referendumu na Madžarskem, na katerem se je več kot 80 odstotkov volivcev odločilo za zaščito otrok. Narod, ki tako ščiti svoje otroke, ima bodočnost.

Zato, spoštovani gospod Orbán, vam in republiki Madžarski želim še naprej uspešno predsedovanje Evropski uniji. Za krepitev in ohranjanje krščanske Evrope, edine prave Evrope, Evrope narodov. Bog...

(Predsednica govorniku odvzame besedo.)

  Juan Fernando López Aguilar (S&D). – Señora presidenta, primer ministro Orbán, este Parlamento Europeo no es una potencia extranjera, es un Parlamento directamente elegido por 450 millones de personas, entre las cuales hay diez millones de húngaros, que queremos que quieran seguir siendo europeos a pesar del desprecio del Gobierno que usted preside hacia las instituciones europeas.

Le he oído hablar del lema europeo: «Unida en la diversidad». No se aplica solamente a la Unión, se aplica también a cada uno de los Estados miembros. Por tanto, hablamos de sociedades abiertas incompatibles con la xenofobia y con el desprecio de los migrantes. Es por eso que, teniendo la Presidencia, Hungría está bajo procedimiento del artículo 7 y bajo procedimiento de condicionalidad del Estado de Derecho, que retringe el acceso a los fondos. Así seguirá hasta que Hungría cumpla con el Derecho europeo, hasta que Hungría cumpla con las sentencias del Tribunal de Justicia de la Unión Europea y hasta que Hungría comprenda de una vez qué es ser europeo.

  András László (PfE). – Tisztelt Elnök Asszony! A magyar balliberális sajtó és Magyar Péter úgy harangozták be, hogy ez lesz a nagy vita, a nagy összecsapás Orbán Viktor és Magyar Péter között. És mi lett belőle? Egy best of Magyar Péternek a nyári Facebook posztjaiból. Még szerencse, hogy ezúttal otthon hagytad a kedvenc Hitler idézetedet, de e nélkül is rendkívül kínosra sikerült.

Ami még kínosabb, az az, hogy utána egy német politikus, Manfred Weber kiáll a parlament közepére, és ezt az embert ajánlja a magyar emberek figyelmébe. Úgy, hogy ezt a beszédét Magyar Péter, ahol Hitlert idézte, néhány nappal ezelőtt tartotta csak Budapesten. Szégyelljék magukat, szégyellje magát az Európai Néppárt!

  Tobiasz Bocheński (ECR). – Pani Przewodnicząca! To, co dzisiaj odbywa się w tej Izbie, to jest szczyt hipokryzji i obłudy. Posłowie lewicy i centrum urządzili sobie z dzisiejszej debaty na temat prezydencji węgierskiej trybunał nad Węgrami. Nie macie prawa wydawać wyroków na temat Węgier. Od oceniania premiera Orbána jest naród węgierski i na tym polega demokracja. Demokracja nie polega na tym, że jakaś banda biurokratów i oderwanych od rzeczywistości posłów lewicy wykrzykuje hasła o faszyzmie, kiedy nie rozumie, na czym faszyzm polega. Faszyzm polega na zakrzykiwaniu wolności. I to właśnie robicie w tym momencie. Nasza tradycja w Europie polega na tym, że wolne narody w demokratycznych procedurach wyrażają swoją wolę przy urnie wyborczej. I jeżeli wybierają sobie premiera, prezydenta, parlament, to inne narody to szanują. Za to wy nie umiecie szanować różnorodności. Nie umiecie szanować konserwatystów i nie umiecie szanować wolności.

  Helmut Brandstätter (Renew). – Frau Präsidentin! Herr Orbán, Sie haben öfter von Wettbewerb gesprochen. Warum benachteiligen Sie durch höhere Steuern österreichische Unternehmen? Und wenn es dann ein Verfahren vor dem Europäischen Gerichtshof gibt, dann gibt es auch noch Schikanen gegen diese Unternehmen. Den Herrn Vilimsky stört das nicht. Mich stört das, denn da bin ich der Anwalt der österreichischen Unternehmen.

Sie haben von Wettbewerb gesprochen mit China – ja, das ist sehr wichtig – und verschulden sich weiter in China, machen sich abhängig von dieser Diktatur. Wie hoch sind eigentlich die Schulden Ungarns bei China? Sie wollen mehr Kontakt, mehr Wirtschaft mit Russland. Ist Ihnen bewusst, dass Putin ein Kriegsverbrecher ist? Und Ihr Außenminister war erst vor Kurzem in Iran, um stärkere Wirtschaftsbeziehungen zwischen Ungarn und Iran herzustellen. Das ist ein Terrorregime. Sie sagen, Sie sind für Israel. Gleichzeitig will der Iran Israel auslöschen. Wie können Sie mit diesem Regime gute Geschäfte machen? Und ganz persönlich möchte ich Sie fragen: Wenn Sie immer der Korruption beschuldigt werden – und Sie wissen ja, dass es stimmt –, was macht das eigentlich mit Ihnen?

  Siegbert Frank Droese (ESN). – Frau Präsidentin! Sie hatten heute Morgen in der Eingangsrede von der besonderen Rolle der Ratspräsidentschaft gesprochen, und die Bürger erwarten Besonderes von der Ratspräsidentschaft. Das haben Sie ausgeführt. Und Sie sprachen vom Haus der Demokratie. Frau Präsidentin, ich weiß nicht, ich kenne Ihr Haus: Hier werden Teile dieses Parlaments im Haus Ihrer Demokratie von der Willensbildung ausgeklammert. Das möchte ich nur erwähnen.

Herr Ministerpräsident, schön, dass Sie noch da sind. Frau von der Leyen hat ja hier das Weite gesucht, weil sie die Diskussion scheut. Ich möchte Ihnen sagen: Persönlich möchte ich den Ungarn und dem ungarischen Volk danken. Es ist ja mehrfach von 1956 geredet worden. Ungarn war früher, wo der Eiserne Vorhang noch existierte, der Sehnsuchtsort von Millionen Menschen. Und dafür möchte ich dem ungarischen Volk von hier aus danken.

Wie ist die Situation heute in Deutschland? Dort wird die Opposition verfolgt, es werden Regimegegner eingesperrt, Berufsverbote gibt es wieder. Herr Ministerpräsident, Sie sind heute wieder der Hoffnungsgarant für viele Menschen in Europa. Dafür möchte ich Ihnen danken. Gehen Sie nicht …

(Die Präsidentin entzieht dem Redner das Wort.)

  Ľuboš Blaha (NI). – Vážená pani predsedajúca, vážený pán predseda vlády Viktor Orbán, som hrdý slovenský ľavičiar, ale hanbím sa ako pes za to, čo tu stvárajú takzvaní ľavičiari, sociálni demokrati a progresívci. Je to hlboká neúcta voči Maďarsku a strednej Európe. Slováci vám držia palce. Slováci spoločne s vami stoja proti ilegálnej migrácii. Slováci spoločne s vami stoja proti federalizácii Európskej únie a bojujú za národnú suverenitu. Slováci bojujú proti vojnovým štváčov, militaristom a rusofóbom, ktorí sedia aj v tejto miestnosti. A ja budem hrdo nasledovať váš príklad a pôjdem o pár dní do Moskvy, aby som viedol mierový dialóg s Ruskom. Pán Orbán, pamätajte, to nie vy ste extrém. Vy máte silný mandát od maďarského národa. To oni sú extrém: neoliberáli, progresívci, militaristi a vojnoví štváči. Ďakujem, pán Orbán.

(End of catch-the-eye procedure)

  Maroš Šefčovič, Executive Vice-President of the Commission. – Madam President, Prime Minister, honourable Members, I believe that you would agree with me that this was one of the most politically‑charged debates I ever attended in this House, and I think that it is just underlining how many problems, how many open issues, how many difficulties and challenges are on the table.

As the President of the European Commission said this morning, when it comes to dramatic events like the terrible floods a few weeks ago, Europe will always have the back of Hungarians. This is how, in practical terms, the notion of solidarity was turned into the real tools of action through the Civil Protection Mechanism and the Solidarity Fund.

But in many areas, the European Union also needs Hungary to be part of the team, be it in the challenges highlighted by you, Prime Minister, raised in the Draghi Report or the push for growth, common defence, lower energy prices, circumvention of sanctions or overall competitiveness. But also we need you to be a part of the team to face the challenges clearly underscored by President von der Leyen, especially on Ukraine and on migration.

Prime Minister, you and many honourable Members talked about peace, and I think that we have to be absolutely serious about this. It is the Ukrainians who first and foremost long for peace. Therefore, I would like to quote Ukrainian Prime Minister Schmyhal from yesterday when he stressed the importance of reaching a just and lasting peace that respects Ukrainian sovereignty and territorial integrity. This should be also the peace we all should work for.

Honourable Members, Prime Minister, there is a very difficult road ahead of us, ahead of all Europeans. Geopolitics and major powers will try to influence Europe, to divide us and to put us into a vulnerable position. The best response, our strongest weapon, the major leverage we have, is our unity. A united European stance is the most precious currency in any relationship the European Union has. The role of each EU presidency is to forge this unity.

To conclude, I would like to highlight once again that we need a strong and united Europe to face the challenges of the future. Without it, all Europeans, including Hungarians, will lose.

  Viktor Orbán, a Tanács soros elnöke. – Tisztelt Elnök Asszony! Talán az a helyes, ha legelőször is köszönetet mondok az elnök asszonynak, amiért ezt a heves vitát is sikerült levezetnie. Köszönöm szépen az Elnökség részéről a korrekt ülésvezetést.

Sajnos a vita túllépett az észszerűség határain, és messze túllépett a tények világán. Hallgattam Önöket, és leggyakrabban csak abszurd pártpolitikai vádaskodásokat hallottam, ami a jól ismert propaganda. Szívesen folytattam volna a magyar elnökségi programon kívül más kérdésekről is értelmes és elfogulatlan vitát, jogállamiságról vagy éppen korrupcióról, de sajnos az Önök propagandája ezt nem teszi lehetővé. Pedig szívesen elmondtam volna, hogy az Európai Bizottság jelentése szerint Magyarország az igazságszolgáltatással kapcsolatban minden követelésnek, igénynek eleget tett, amit a Bizottság támasztott.

Szívesen elmondtam volna, hogy ha nem a Soros György által finanszírozott korrupciós jelentéseket olvassák, hanem mondjuk a Világbank adatait, akkor láthatják, hogy Magyarország korrupció tekintetében állja a sarat, egyáltalán nem lóg ki az Önök országainak sorából. Ha lett volna értelmes vita, akkor elmondtam volna szívesen azt is, hogy a magyar közbeszerzési rendszer a Bizottság véleménye szerint is mindenben megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket itt támasztanak.

Szívesen elmondtam volna azt is, hogy a legutóbbi Pew Research kutatások szerint Magyarországon a demokráciával elégedettek aránya magasabb, mint a legtöbb európai uniós országban. Talán nem véletlen, hogy a magyar választópolgárok a választásokon rendszeresen ki szoktak bennünket tüntetni a bizalmukkal.

Ezeket én mind mind szívesen elmondtam volna, de a vita túllépett a tényeken. Sajnálom, hogy ócska propaganda terepévé vált a Parlament. Valaki kérdezte, hogy mit vált ki belőlem, hogy hazámat meg engem is korrupciós vádakkal illetnek? Hát hozzászoktam, tisztelt képviselő úr! 35 éve megy ez így, 35 éve. Mindenki tudja, hogy ebből semmi sem igaz, egy baloldali propaganda, úgyhogy jól viselem. Köszönöm az érdeklődését!

Tisztelt Elnök Asszony! Azonban volt néhány olyan erős politikai megjegyzés, amit nem hagyhatok kommentálás nélkül. Szerintem Freund képviselő úr, aki korrupcióval vádolja Magyarországot, valójában maga a legkorruptabb ember, mert Soros György fizeti. Soros György fizeti azokat a jelentéseket, hogy lejárassa Magyarországot. Ennél nagyobb korrupciót még sohasem láttam. Egy holland képviselő azt találta mondani itt, hogy ők hollandok, finanszíroznak bennünket. Gondolom, nem csak Hollandiára gondolt, hanem a befizető államokra. Ezt Magyarország nevében szeretném visszautasítani. Önök sokkal több pénzt visznek ki Magyarországról, mint amennyit odaküldenek. Önök mind nyernek rajtunk, sok pénzt nyernek rajtunk, nem tesznek nekünk szívességet, amikor az európai uniós támogatásokat eljuttatják Magyarországra, mind az Önök zsebében köt ki.

Nézzék meg Magyarországnak a statisztikáit! A külföldi befektetők profitjai messze meghaladják azt az összeget, mint amit Önök egyébként Magyarországnak adnak. Önök keresnek rajtunk, nem támogatják Magyarországot, keresnek rajtunk. Visszataszítónak találom, hogy egyes gazdag országok képviselői úgy tesznek, mintha ők önérdek nélkül, európai értékek miatt támogatnának bennünket. Erről szó sincsen. Egyszerűen keresni akarnak a magyarokon. Ajánljanak jó "deal"-t, ami jó Magyarországnak, és akkor tudunk együttműködni.

Abszurdnak tartom, hogy itt, az Európai Parlament plenáris ülésén meg kell hallgatnunk mindannyiunknak együtt egy jogállamiságról szóló hozzászólást, amit Salis képviselő asszonytól hallottunk, aki vasrudakkal vert békés embereket Budapest utcáin. És itt nekünk előadást tart a jogállamról. Ez nem abszurd? Abszurdnak tartom azt is, tisztelt elnök asszony, hogy fölszólal egy belga képviselő, Wilmers asszony, kioktatja Magyarországot jogállamból, és amikor Brüsszelben egy jogállamisági konferenciát akarunk tartani, akkor betiltják a rendezvényünket. De ez nem vicc? Nem abszurd? Ezt lehet? A hipokráciába még ez is belefér?

Tisztelt hölgyeim és uraim! Sajnos azt is meg kellett hallgatnom magyar képviselőktől, hogy mi nem foglalkozunk az emberek problémáival, de ezt egy olyan képviselőtől hallottam, olyan magyar képviselőtől, akinek a pártja a legutóbbi európai választáson 8%-ot kapott, a mi pártunk 45-öt. Akkor ki foglalkozik az emberek problémáival, tisztelt hölgyeim és uraim?

Azzal vádol az európai szocialisták képviselője, hogy túlságosan jó viszonyt ápolunk Putyin elnök úrral. De hát tisztelt Dobrev Klára képviselő asszony, az ön férje még miniszterelnök volt, Putyin elnök úr ott ült az Önök konyhájában. Akkor még erre büszkék voltak, és erről szóló képekkel elárasztották a magyar médiát. És Ön vádol bennünket? Ugyan. Általában is azt kell mondanom, és elnézést kérek az európai képviselőktől, hogy akaratukon kívül belevonódtak egy magyar belpolitikai vitába, ami itt, az Önök szeme előtt zajlott le. Erről gondolhatnak sok mindent, de egy dolgot biztosan láthatnak, a magyar demokrácia köszöni szépen, jól van, vérbő és erőteljes.

Sajnálom, hogy a magyar képviselők belpolitikai viták tárgyává és alkalmává tették ezt a mai találkozót. Nem helyes szerintem, hogy ez így történt, de nincs mit tennem, egy-két reakciót itt is el kell, hogy mondjak. Meggyőződésem, hogy nem helyes, ha egy magyar képviselő az Európai Parlamentben a saját hazáját támadja. Milyen ember az ilyen, aki arra használja a nemzetközi fórumot, hogy a saját hazáját támadja? Azt kell mondanom, hogy abszurdnak tartom azt is, amit az EPP-ben ülő Magyar képviselőről mondanom kell, hiszen Magyar képviselőtársuk nemrégen azt mondta a magyar nyilvánosság előtt – ezt Önök mind elolvashatják – hogy az EP-képviselőség a legnagyobb kamu állás, ami csak arra való, hogy az ember jól keressen. És most őt támogatják?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kirívónak tartom, hogy valaki magyarként itt visszaélésről beszél, miközben otthon köztörvényes lopás miatti büntetőeljárás folyik ellene, és nyilvánvaló, csak azért vette fel a parlamenti mandátumát, hogy a mentelmi joga mögé bújhasson. Ezeket támogatja Ön, ezt támogatja Ön, tisztelt Weber Úr! Ez az Ön morális felelőssége.

Összességében, Elnök asszony, azt kell megállapítanom, hogy a baloldal számára csak akkor van demokrácia, hogyha ők – a baloldal – nyernek. Ha a jobboldal nyer, véget ér a demokrácia. Ennek a vitának, az a tapasztalata a számomra, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy Európát valójában Önöktől, az európai baloldaltól kell megvédeni.

Több tiszteletet Magyarországnak, több tiszteletet a magyaroknak! Ha a valóságos Magyarországot akarják látni, tisztelt baloldaliak, jöjjenek el Magyarországra! Meghívom Önöket. Ha nem is értünk egyet, szívesen látjuk mindannyiukat. Köszönöm, elnök asszony, hogy ma itt lehettem.

  President. – Thanks to all the colleagues who participated. The debate is closed.

Written Statements (Rule 178)

  Joachim Stanisław Brudziński (ECR), na piśmie. – W jakiej kondycji jest Unia, każdy widzi. Jej gospodarka na skutek szaleństw ideologii klimatyzmu ulega systematycznej degradacji. Zielony Ład, polityka migracyjna oraz antydemokratyczna, sprzeczna z traktatami presja centralizacyjna powodują obniżanie poziomu i jakości życia zwykłych obywateli UE.

Ten stan rzeczy wymaga fundamentalnej zmiany, toteż bardzo dobrze się stało, że prezydencja węgierska na czele swoich priorytetów postawiła kwestię odbudowy konkurencyjności unijnej gospodarki. Racjonalna rewizja polityki klimatycznej, w tym handlu emisjami, deregulacja oraz inne działania ukierunkowane na zwiększanie produktywności i innowacyjności oraz na uwalnianie potencjału obywateli Unii – to właściwa recepta na kryzys, w którym UE się pogrąża. Soteriologiczne mrzonki klimatyzmu muszą zostać zastąpione przez skrupulatne wyliczenia oraz rachunek strat i zysków. Chcemy żyć bliżej natury, chcemy oddychać czystszym powietrzem, chcemy chronić środowisko i klimat, ale sposobem na spełnienie tych naszych pragnień nie może być popełnianie gospodarczego samobójstwa. Najwyższy czas odstąpić od ideologicznego zacietrzewienia i wrócić do leżącego u podstaw Unii Europejskiej zdrowego rozsądku.

Tego powrotu do zdrowego rozsądku oczekują w istocie wszystkie obszary uznane przez prezydencję węgierską za priorytetowe. Unijne rolnictwo musi być postrzegane jako gwarant bezpieczeństwa żywnościowego, a nie uchodzić za produkującą CO2 wrażą siłę. Zaś polityka spójności musi pozostać przede wszystkim instrumentem wyrównywania różnic między bogatszymi i biedniejszymi regionami UE.

  Λουκάς Φουρλάς (PPE), γραπτώς. – Θέλω να εκφράσω την έντονη δυσφορία μου για ενέργειες του πρωθυπουργού Βίκτορ Όρμπαν, οι οποίες δεν τιμούν αρχές και αξίες της Ευρωπαϊκής Ένωσης.

Η απόφασή του να παρευρεθεί στη σύνοδο του Οργανισμού Τουρκογενών Κρατών, λίγες μέρες από την ανάληψη της Προεδρίας, δημιουργεί σοβαρά ερωτήματα για τον σεβασμό που επιδεικνύει ο ίδιος και η κυβέρνησή του στις θεμελιώδεις αρχές της ευρωπαϊκής μας οικογένειας.

Η παρουσία Όρμπαν σε αυτή τη σύνοδο, σε συνδυασμό με την παρουσία του κατοχικού ηγέτη του ψευδοκράτους ως παρατηρητή, προκαλεί και ταυτόχρονα τον απομονώνει περαιτέρω.

Η προσέγγισή του με αυταρχικά καθεστώτα και η υποστήριξή του σε αυταρχικούς ηγέτες θέτει υπό αμφισβήτηση τις προτεραιότητες της εξωτερικής πολιτικής του, αφού φαίνεται να αποβλέπει σε συμμαχίες εκτός ΕΕ, αγνοώντας τις συνέπειες που μπορεί να έχουν.

Η ΕΕ πρέπει να λάβει ξεκάθαρη θέση.

Οι θεσμοί πρέπει να διασφαλίσουν ότι κανένα κράτος μέλος, πόσο μάλλον ο προεδρεύων της Ένωσης, δεν θα ενισχύει πρακτικές που έρχονται σε αντίθεση με το διεθνές δίκαιο και την κοινή ευρωπαϊκή πολιτική.

Η επιδίωξη πολιτικής νομιμοποίησης του ψευδοκράτους μέσω της συμμετοχής σε διεθνή φόρουμ πρέπει να καταδικαστεί και να αποτραπεί από τα κράτη μέλη της ΕΕ, τα οποία οφείλουν να σταθούν δίπλα στην Κύπρο και στη διεθνή νομιμότητα.

  Tomasz Froelich (ESN), schriftlich. – Herr Premierminister Orbán, die Reaktionen der Kartellfraktionen auf die Vorstellung des Programms der ungarischen Ratspräsidentschaft sind einfach nur beschämend! Ich möchte Ihnen für Ihren politischen Weitblick danken. Sie haben die Zeichen der Zeit erkannt. Sie wissen, was zu tun ist: Stopp mit der Massenmigration, effektiver Grenzschutz, Schluss mit dem Green Deal, Wiederherstellung der Wettbewerbsfähigkeit, Diplomatie statt Eskalation und Bekämpfung der linkswoken Gesellschaftstransformation. Die bisherige Politik der EU ist ein Anschlag auf unsere Identität und Kultur. Sie gefährdet unsere Wirtschaft und den Frieden in Europa. Ihre Politik richtet sich dagegen. Gut so! Sie dürfen sich unserer Unterstützung gewiss sein.

Lassen Sie sich von dem Tribunal, das hier heute gegen Sie veranstaltet worden ist, nicht beeindrucken! Ob linksradikale Gesänge, Hausverbotsankündigungen, Versuche der Entziehung der Ratspräsidentschaft, Hitlervergleiche und Diktatorenbeschimpfungen – die linksliberalen Eliten sind verzweifelt und pfeifen aus dem letzten Loch. Sie brüllen nur noch, weil sie keine Argumente und die Fakten nicht auf ihrer Seite haben. Für die Linken ist es nur dann Demokratie, wenn sie Wahlen gewinnen. Arbeiten wir hart daran, dass dies nicht mehr vorkommt! Denn wer ein besseres Europa will, muss mehr Ungarn und mehr Orbán wagen!

  Maria Grapini (S&D), în scris. – Cu regretul că nu am avut o dezbatere legată de președinția Ungariei și cu dezamăgirea că Președinta Comisiei Europene a părăsit sala, ignorând o dezbatere importantă pentru viitorul Europei, doresc, domnule prim-ministru, să vă adresez câteva întrebări concrete:

Cum vedeți consolidarea pieței unice când avem „euro” și „non-euro”, „Schengen” și „non-Schengen”? Veți lupta pentru ca România și Bulgaria să adere la spațiul Schengen?

Ați vorbit de extindere și ați menționat Balcanii de Vest, dar nu ați spus nimic despre Republica Moldova. Susțineți aderarea Republicii Moldova la UE?

Doresc, domnule prim-ministru, să vă cer „fapte, nu vorbe” pe parcursul președinției maghiare. De asemenea, aș dori să definiți „statul de drept” pentru a vedea dacă ceea ce spuneți se respectă în țara dumneavoastră și dacă coincide cu viziunea europeană. În țara mea, România, există un proverb: „Ce ție nu-ți place, altuia nu face!”. De aceea, vă întreb: dumneavoastră respectați minoritatea română așa cum cereți respectarea minorității maghiare din România?

  Jüri Ratas (PPE), kirjalikult. – Ungari peaminister Viktor Orbáni eesistumisperioodi prioriteetide tutvustamine toimub ajal, mil riigi suhted Euroopa Liiduga on erakordselt pingelised. Orbáni valitsus on korduvalt ilmutanud venemeelsust, tõrjunud Euroopa Liidu põhiväärtusi ja püüdnud õõnestada Euroopa demokraatiat. On äärmiselt oluline, et Euroopa Parlament ei laseks Orbánil kasutada Euroopa Liidu eesistumise platvormi enda ja Putini huvide edendamiseks.

Ungari suhetes Venemaaga peitub oht, mis võib mõjutada kogu Euroopa julgeolekut. Arvan, et Putini ja Orbani kätlevatel fotodel on rohkem valesti, kui tuhandes sõnas saakski olla. Kui Euroopa Liit on seisnud Ukraina kõrval, pakkudes sõjalist ja rahalist abi, on Orbáni valitsus mänginud topeltmängu ja järjepidevalt blokeerinud ELi ühtseid seisukohti, eriti seoses Venemaa sanktsioonidega.

Eesti ja teised Balti riigid on Ukraina sõjas olnud selgelt läänepoolsete väärtuste kaitsel. Me ei saa lubada olukorda, kus ELi eesistujariik toetab Putini Venemaad, kelle sõjaline agressioon ohustab meie regiooni julgeolekut. Eestile on oluline, et Euroopa ühtsus säiliks, sest see on meie kaitsekilp ohtude ees, mis tulevad idast. Kas Orbáni Ungari tuleks meile appi, kui Venemaa peaks otsustama laiendada oma agressiooni?

Loodan, et Euroopa Liidu liikmesriigid väljendavad selgelt, et ELi väärtused ei ole läbiräägitavad. Praegune eesistumisperiood peab tõestama, et ELi alusväärtusi ei saa varastada, isegi mitte siis, kui võimul on valitsus, kes neid väärtusi järjepidevalt õõnestab.

(The sitting was briefly suspended)

3. Pokračování denního zasedání

(The sitting resumed at 12:37)

  President. – I understand there is a point of order.

  Georg Mayer (PfE). – Frau Präsidentin! Ich beziehe mich auf Artikel 8 unserer Geschäftsordnung, wo es um das Verhalten und die Würde dieses Hauses geht. Es ist jetzt bald zwei Jahre her im Dezember, dass dieses Haus und die Europäische Union den größten Korruptionsskandal der Geschichte erlebt haben, nämlich Katargate. Sie haben das damals einen Angriff von außen genannt. Das war es nicht, es war ein Angriff von innen. Die sozialistische Fraktion ist nicht nur mit einer Abgeordneten, sondern mit zahlreichen Abgeordneten, Ex-Abgeordneten und Mitarbeitern in diesen Korruptionsskandal verwickelt.

Und was erleben wir seither? Es hat sich nichts getan. Es wird nicht mehr ermittelt in der Sache. Die Sache liegt ruhig. Inzwischen können alle Beschuldigten die Spuren verwischen. Es wird nichts getan. Sie haben kein Interesse daran, Aufklärung zu betreiben. Und ich sage Ihnen noch einmal: Die Gewalt und die Korruption kommen von links. Und das haben wir auch in Österreich gesehen nach unseren Wahlen, wo es Angriffe auf FPÖ-Mitglieder gab vonseiten der Linken.

  President. – That was not a point of order.

4. Volba evropského veřejného ochránce práv – obdržené nominace

  President. – I have one announcement before we go to the vote.

On 16 September 2024 I informed you about the publication of the call for nominations with a view to the election of the European Ombudsman and the applicable procedure. By the closing date of 30 September 2024 I had received seven applications. Six of them fulfilled the required conditions and are therefore considered admissible.

The nominees for the office of Ombudsman, in alphabetical order, are: Teresa Anjinho, Emilio de Capitani, Marino Fardelli, Julia Laffranque, Claudia Mahler and Reinier van Zutphen.

I will now transmit the six nomination files to the Committee on Petitions, which will hold hearings of the nominees open to all Members on 3 December 2024. The related documents will be made available on Parliament's website.

5. Hlasování

  President. – The next item is the vote.

5.1. Posílení odolnosti Moldavska vůči ruskému vměšování před nadcházejícími prezidentskými volbami a ústavním referendem o vstupu do EU (RC-B10-0072/2024, B10-0072/2024, B10-0073/2024, B10-0080/2024, B10-0081/2024, B10-0082/2024, B10-0085/2024) (hlasování)

  President. – The first vote is on the strengthening of Moldova's resilience against Russian interference ahead of the upcoming presidential elections and a constitutional referendum on EU integration (See minutes, item 5.1).

5.2. Zhoršování stavu demokracie a ohrožení politického pluralismu v Gruzii (RC-B10-0070/2024, B10-0070/2024, B10-0071/2024, B10-0074/2024, B10-0079/2024, B10-0083/2024, B10-0084/2024, B10-0086/2024) (hlasování)

  President. – The next vote is on the democratic backsliding and threats to political pluralism in Georgia (See minutes, item 5.2).

(The vote closed)

(The sitting was suspended at 12:46)

SĒDI VADA: ROBERTS ZĪLE
Priekšsēdētāja vietnieks

6. Pokračování denního zasedání

(Sēde tika atsākta plkst. 12:50.)

7. Schválení zápisu z předchozího zasedání

  Priekšsēdētājs. – Ir pieejams vakardienas sēdes protokols un pieņemtie teksti.

Vai ir kādas piezīmes?

Protokols ir apstiprināts.

8. Nedávné ničivé povodně v Bosně a Hercegovině (rozprava)

  Priekšsēdētājs. – Nākamais darba kārtības punkts ir debates par Parlamenta paziņojumiem par nesenajiem postošajiem plūdiem Bosnijā un Hercegovinā (2024/2866(RSP)).

Vēlos informēt kolēģus, ka ir paredzēta tikai viena politisko grupu pārstāvju uzstāšanās kārta un ka tādēļ nebūs brīvā mikrofona procedūras un netiks pieņemtas zilās kartītes.

  Željana Zovko, u ime kluba PPE. – Poštovani predsjedavajući, dosad nezabilježene katastrofalne poplave koje su pogodile Jablanicu, Konjic, Kiseljak, Kreševo i Fojnicu 3. listopada odnijele su najmanje 20 života, dok se za mnogima još uvijek traga. Stanovništvo ovih općina hitno je evakuirano sinoć uslijed ponovnih prijetnji poplavama. Kao najveći partner Bosni i Hercegovini, naša je dužnost mobilizirati sva raspoloživa sredstva kako bi omogućili žurno pružanje prijeko potrebne pomoći.

Pozdravljam odluku Europske komisije o aktiviranju Mehanizma civilne zaštite Europske unije i pružanju neposredne pomoći ljudima na terenu. Dvanaest zemalja članica ponudilo je pomoć Bosni i Hercegovini preko Mehanizma civilne zaštite. Pozdravljam i pomoć Europske unije putem sustava Copernicus kako bi se pomoglo lokalnim vlastima u procjeni štete uzrokovane poplavama.

Ovi napori solidarnosti i pomoć ključni su kako bi se što prije sanirali pristupni putevi te locirale nestale osobe. Zahvaljujem Vladi Andreja Plenkovića koja je odmah donijela odluku o doniranju 10 milijuna EUR i na taj se način još jednom pokazala kao da je uistinu najveći prijatelj Bosne i Hercegovine. Međutim, Bosna i Hercegovina još uvijek treba našu hitnu i neodgodivu pomoć. Pozivam na aktiviranje europskog Fonda solidarnosti koji je, osim za države članice, već korišten i za zemlje kandidatkinje i pružanje dugoročne financijske potpore zajedno s preusmjeravanjem sredstava iz IPA III fonda kako bi se pružila žurna pomoć u sanaciji posljedica poplava.

Bosna i Hercegovina, kao naša partnerska zemlja, mora imati pristup ovim sredstvima kako bi se omogućila brza reakcija, obnove infrastrukture i pomoć najugroženijima. I tražim, na kraju, od političara u Bosni i Hercegovini da pokažu solidarnost svih razina vlasti i žurno odblokiraju proces usuglašavanja potrebnih odluka za upućivanje reformske agende koja je potrebna Europskoj komisiji da aktivira plan rasta od milijarde EUR za Bosnu i Hercegovinu.

Koliko je još žrtava potrebno da se pokaže dobra volja za kompromisom?

  Lucia Annunziata, on behalf of the S&D Group. – Mr President, I'm just returning from the mission to Bosnia and Herzegovina, so I think I can give, first, a little testimony.

Some 3.4 million people went to vote on Sunday in Bosnia and Herzegovina. It was a very competitive and very delicate vote for a country that is composed not of three peoples, but of three different ethnic ethnicities: the Serbs, the Croats and the Bosniaks.

It was the Friday afternoon when all of a sudden we were hit by the news that there was a major flood that indeed had provoked 19 victims. It was around Mostar. For a moment, everybody freaked out – like we have to cancel the elections, with the rest of the election being valid. 48 hours later, happily the situation had been, in a way, brought under control. There were five municipalities that were postponed, but the situation was saved.

It was saved also because – and we were happy to see it, and we were proud to see it – the European Parliament immediately activated the Copernicus Services and the EU Civil Protection Mechanism. You could see the EU rescue team in the country helping, with updated maps, with pumps, generators, excavators and more. It was frankly a good moment for Europe. We were proud to be there as Europe. It was a decisive wave not only for humanitarian things, but because I think it shows that, in a very delicate political moment, the EU could help; the EU was there, standing by Bosnia and Herzegovina.

A few words about what we were doing there. We were there as part of the OSCE/ODIHR International Election Observation Mission, and the Conference of Presidents of the European Parliament had given us the mandate to observe those local elections. As you may know or may not, normally the observer missions of this Parliament do not observe local elections. In this case, though, we went because the geography, the complex social geography, was important, but mainly it was a mission as a strong sign of the European commitment to this area, to Bosnia and Herzegovina.

I just would like to remind you that, on 21 March, the European Council decided to green‑light the start of accession negotiations with Bosnia and Herzegovina once all the relevant state steps set out in the Commission recommendation of October 2022 are taken.

So the flood drama decision helped! This was a good chain of events.

(The President cut off the speaker)

  António Tânger Corrêa, em nome do Grupo PfE. – Senhor Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, no dia 3 deste mês, na passada quinta-feira, aterrei na Bósnia-Herzegovina, debaixo de um fortíssimo temporal, para fazer parte da delegação que ia supervisionar as eleições municipais. Não tive qualquer dúvida de que ia acontecer algo de diferente para pior nessa noite, dada a violência dos elementos, nomeadamente da chuva.

A Bósnia é um país extremamente importante para nós, é um país no coração da Europa a que temos de dar atenção. Não é só atenção quando morrem 20 ou mais pessoas porque ainda há muitos desaparecidos, em que há estragos naturais, em que há populações inundadas, em que há vilas onde não se pode chegar, como foi o caso desta vez. Não é só por aí que nós devemos ajudar. Nós devemos ajudar a Bósnia a ser uma verdadeira democracia no coração da Europa e nada tem sido feito nesse sentido. A União Europeia manda dinheiro, pensa que o dinheiro vai conseguir resolver todos os assuntos, mas, meus caros amigos, não vai.

Eu estive na Bósnia desde 1996 noutra condição – fui como embaixador de Portugal. Voltei lá em 2007 como representante do Conselho da União Europeia e voltei agora para a verificação das eleições. E devo dizer-vos que muito pouca coisa mudou, principalmente naquilo que toca às pessoas. O ódio mantém-se latente, as divisões permanecem e a Bósnia continua a ser um país dividido e com um futuro altamente preocupante para todos nós, para toda a Europa e, no fundo, geoestrategicamente, é um perigo, uma bomba a prazo para todos nós.

Temos, portanto, de ajudar a Bósnia. Não é só neste caso deste infortúnio. Temos de ajudar a Bósnia do fundo de todas as raízes da democracia e de forma que se torne uma de nós, porque é muito importante e só assim poderemos equilibrar o espaço interno europeu. Porque, se repararem no mapa, há uma grande divisão entre a Europa mais ocidental e mais oriental, e no meio há um vazio europeu. Esse vazio tem de ser preenchido, e a Bósnia faz parte dele.

  Stephen Nikola Bartulica, u ime kluba ECR. – Poštovani predsjedavajući, dobro da imamo danas raspravu o stanju u Bosni i Hercegovini. Poznato je da su nedavne poplave izazvale veliku tragediju u toj zemlji, pogotovo na područjima Donje Jablanice, Jablanice, Kiseljak, Fojnica i Konjic. Do sada znamo da je 22 ljudi smrtno stradalo. Možda će ih biti više, još se traga za živima.

Izražavam svoju sućut svima i naše misli i molitve su s ljudima u susjednoj Bosni i Hercegovini. Dobro je da je hrvatska Vlada brzo odobrila 10 milijuna EUR pomoći i dobro da hrvatska civilna zaštita sudjeluje u spašavanju ljudi koji su na tom području pogođeni.

Što se tiče, inače, razloga zbog čega je do ove tragedije došlo, treba reći da je ovaj kamenolom iznad Donje Jablanice radio bez dozvole. Dakle, vidimo i dalje kakve posljedice može izazvati kad lokalna vlast na neodgovoran način upravlja resursima.

Hrvatska će uvijek biti tu da pomogne Bosni i Hercegovini na njezinom putu prema Europskoj uniji. To je prioritet, zapravo, naše zemlje i treba još jednom naglasiti da je hrvatski narod najbolje jamstvo da ta zemlja i dalje drži smjer prema zapadu.

Znamo interno da ima jako puno prijepora, problema. Na neki način zemlja je disfunkcionalna, nažalost, ali hrvatska Vlada je tu i dalje, i mi da pružimo svaku potrebnu pomoć da izdrži i u ovim teškim okolnostima. Dakle, Hrvatima posebna jedna poruka, bit ćemo vaš glas ovdje u Europskom parlamentu, znamo da nisu okolnosti najpovoljnije, ali sve ćemo učiniti da se ubrza, zapravo, vaš put prema Europskoj uniji.

  Helmut Brandstätter, im Namen der Renew-Fraktion. – Herr Präsident, liebe Kolleginnen und Kollegen! Zunächst einmal möchte ich mein tief empfundenes Mitgefühl mit den Menschen in Bosnien und Herzegowina hier ausdrücken. Ich weiß, viele haben ihre Lieben verloren. Es wurde sehr viel zerstört. Und ich habe eine sehr klare Botschaft an die Menschen in Bosnien und Herzegowina: Wir, die Europäische Union, wir stehen auf eurer Seite. Unmittelbar nachdem ich die ersten Schäden gesehen habe, habe ich mit dem österreichischen Außenministerium telefoniert, und man hat mir klar gemacht: Ja, das Katastrophenschutzprogramm der Europäischen Union wird sofort in Kraft gesetzt. Viele, viele Länder werden helfen, und das ist auch sehr wichtig.

Ich habe aber noch eine Botschaft: Von meinen Besuchen in Sarajevo und auch aus Gesprächen mit Menschen aus Bosnien und Herzegowina in Österreich weiß ich, dass es da oft eine Differenz gibt zwischen politischen Parteien auf der einen Seite und der Zivilgesellschaft auf der anderen Seite. Viele Menschen der Zivilgesellschaft, der NGOs, wollen den Beitritt zur Europäischen Union, weil sie wissen, dass das für die Menschen ein riesiger Vorteil ist. Viele in der Politik sehen das noch nicht so, und als ich oft gefragt habe „Was soll denn der nächste Schritt sein? Was wollen Sie denn als Nächstes?“, ist da nicht sehr viel gekommen.

Die Katastrophe jetzt ist ganz schrecklich, aber sie ist auch eine Chance. Sie muss den Politikerinnen und Politikern in Bosnien und Herzegowina zeigen, dass sie nur gemeinsam mit der Zivilgesellschaft jetzt diese Schäden der Katastrophe beseitigen können. Und da ist sehr viel zu tun. Wir müssen uns ja auch rüsten für die nächsten Naturkatastrophen, die es geben wird, aber auch gleichzeitig sehen, dass man nur gemeinsam alles organisieren kann, dass die Gesellschaft so zusammenwächst, dass sie auch über alle Ethnizitäten hinweg gemeinsam diesen Beitritt zur Europäischen Union voranbringt. Wir wissen, dass das für Bosnien und Herzegowina wichtig ist. Wir wissen, dass es für die Europäische Union wichtig ist, dass die Länder des Westbalkans zu uns kommen. Wir müssen es gemeinsam machen.

Noch einmal alles Gute an die Menschen in Bosnien und Herzegowina. Wir sind bei euch, wir vergessen euch nicht –ganz im Gegenteil. Die Europäische Union, viele Länder werden helfen, und ich hoffe, dass Sie alle auch diese schreckliche Naturkatastrophe jetzt gut überstehen werden.

  Gordan Bosanac, u ime kluba Verts/ALE. – Poštovani predsjedavajući, na početku, ispred grupe Zelenih – EFA, želim izraziti sućut obiteljima i prijateljima stradalih u poplavama u Bosni i Hercegovini, s nadom da će traganje za nestalima što prije dati rezultate.

Ova tragedija, koja se desila samo nekoliko tjedana nakon razornih poplava u centralnoj i istočnoj Europi, još jedan je bolan podsjetnik na klimatsku krizu u kojoj živimo, bez obzira što neki kolege i kolegice isto uporno negiraju ili umanjuju u svojim govorima u ovom Parlamentu. Bojim se da ćemo u narednom periodu sve češće donositi rezolucije kojima ćemo davati podršku ljudima čiji će životi i imovina biti izgubljeni u ekstremnim vremenskim prilikama.

Osim neviđenog nevremena, ovu katastrofu očito je pojačala i neadekvatna, ili čak nelegalna, infrastruktura u lokalnim zajednicama nepripremljenim za ovakve događaje. Pozivamo da se detaljno istraže eventualne nepravilnosti vezane uz rad kamenoloma u Jablanici čije je kamenje, nošeno vodenom bujicom, usmrtilo ljude. Ali u svakoj tragediji postoji ono nešto dobro, što budi nadu. Ponovno smo svjedočili nevjerojatnoj solidarnosti među ljudima da pomognu jedni drugima, izlažući svoje živote kako bi pomogli drugima.

Kada nam je najteže, solidarno brišemo granice i razlike među nama. Tako smo jučer svi zajedno gotovo jednoglasno izglasali mobilizaciju europskog Fonda solidarnosti. Bosna i Hercegovina, nažalost, još uvijek nije punopravna članica i ne može automatski aplicirati za sredstva iz tog Fonda, ali je dobro da je Europska unija odmah reagirala na zahtjev BiH da aktivira Mehanizam civilne zaštite i operativne snage brojnih naših članica odazvale su se u rekordnom roku i već predano rade na terenu. No, to neće biti dovoljno.

Pozivamo Europsku komisiju da žurno istraži mogućnosti prenamjene dijela pretpristupnih fondova koje koristi Bosna i Hercegovina, da ih se usmjeri na saniranje štete. Taj dodatni korak solidarnosti bit će od velikog značaja za sve stradale. Stanimo još čvršće uz stradale u Bosni i Hercegovini.

  Siegbert Frank Droese, im Namen der ESN-Fraktion. – Herr Präsident, meine Damen und Herren! Es ist selbstverständlich, dass die EU beim Hochwasser in Bosnien und Herzegowina hilft. Hier ist europäische Solidarität mal sinnvoll. Es ist auch irrelevant, ob Bosnien und Herzegowina EU-Beitrittskandidat ist oder nicht. Bei solchen Wetterereignissen steht die humanitäre Hilfe im Vordergrund.

Dennoch, an dieser Stelle eine kritische Anmerkung: Es wäre fair, den Menschen in Bosnien und Herzegowina klar zu sagen, dass ein EU-Beitritt sehr lange nicht auf der Agenda steht. Das gilt auch für die anderen Kandidaten vom Westbalkan mit Ausnahme von Serbien und natürlich erst recht für die Ukraine und Moldau. In diesem Kontext der Hilfe sollte die EU auch nicht wieder die Chinakarte ziehen mit der Frage „Wer hilft mehr?“, zumal es sich am Ende eh zumeist um deutsches Steuergeld handelt. Es geht beim Hochwasser ausschließlich um konkrete Hilfe für die Menschen, die ohnehin in Armut leben, gerade in ländlichen Gebieten. Geld für Katastrophenschutz ist auch immer sinnvoll.

Bei anderen Milliarden, die die EU weltweit verteilt, muss aber gegengesteuert werden. Dies gilt besonders für Formen eines Junktims mit sogenannten EU-Werten bei Hilfen aller Art. Wichtig bei allen Hilfen, auch für die armen Menschen in Bosnien und Herzegowina, ist auch eine Kontrolle der Mittelverwendung. Eine Nachkontrolle der Mittelverwendung ist für uns sehr wichtig. Bei einem Hochwasser ist die Verwendung klar, bei anderen Subventionen nicht so – gerade bei Gießkannenmillionen unserer europäischen Steuerzahler für NGOs der sogenannten Zivilgesellschaft. NGOs müssen viel stärker kontrolliert werden, wenn sie EU-Mittel erhalten, auch in dieser Frage.

  Carola Rackete, on behalf of The Left Group. – Mr President, on behalf of my delegation and The Left Group, I extend my condolences and solidarity to the communities affected by the catastrophic floods across Bosnia and Herzegovina.

Over 20 people have died in Bosnia already, with many still missing. The floods caused by Storm Boris a few weeks ago across central Europe killed many more. The storm in the US, called Helene, killed even more, and 11 000 people died in Libya last year. At the same time, the EU was spending EUR 123 billion on fossil fuel subsidies. So these are not natural phenomena. We shouldn't just mourn these irreplaceable lives as if there was nothing that could have been done to prevent it.

The fossil fuel-powered deadly storms shouldn't be called Boris or Helene. They should be called Storm TotalEnergies or Storm RWE or Killer Flood Eni. The people who were killed and were lost in the communities, they have been lost to a crime that is committed by the fossil corporations for the interests of profits over people's lives, and the EU and our regulations here, we are complicit in that and we are driving that climate breakdown.

I don't know how people in Bosnia could accept our sincere apologies, knowing that every day we are driving the breakdown of the climate system. Because we're not doing enough. We are still driving disaster capitalism just for the interests of fossil corporations. This really has to stop. We can never normalise the loss and the deaths of people.

  Priekšsēdētājs. – Debates ir slēgtas.

Rakstiski paziņojumi (178. pants)

  Annamária Vicsek (PfE), írásban. – Az egyre kiszámíthatatlanabb időjárási körülmények számos természeti katasztrófát okoztak az elmúlt években Európa-szerte. Pár héttel ezelőtt Közép- és Kelet-Európának kellett szembesülnie súlyos áradásokkal, amit a heves esőzések váltottak ki. Magyarország kormányának és a magyar emberek összefogásának köszönthetően sikeres volt az árvízvédelem, és anyagi kár mellett nem követelt emberéleteket.

A képeket amit pár hete láttunk Kelet-Európában, most Bosznia-Hercegovinában láthatjuk újra. A hatalmas víztömeg és földcsuszamlások falvakat sodortak el, és tüntetettek el a föld felszínéről. Sajnos az áradások emberáldozatokat is követeltek, amiért ezúton is szeretném kifejezni az együttérzésemet az áldozatok hozzátartozóinak.

Biztosítanunk kell Bosznia-Hercegovinát a támogatásunkról. Ezért felkérném az Európai Bizottságot, hogy minden lehető eszközzel támogassa az ott zajló mentőakciókat, majd pedig és az újjáépítést.

Az ilyen katasztrófahelyzetek és az okozott anyagi kár szanálására fordított eszközök lassíthatják a csatlakozási folyamatokat, ezért többet kell tenni azért, hogy növeljük a tagjelölt államok felkészültségét az ilyen és hasonló természeti veszélyek kapcsán.

9. Uvalení daní na nejbohatší lidi s cílem vymýtit chudobu a snížit nerovnosti: podpora návrhu předsednictví skupiny G20 ze strany EU (tematická rozprava)

  Priekšsēdētājs. – Nākamais darba kārtības punkts ir debates par aktuāliem jautājumiem (Reglamenta 169. pants) par īpaši bagāto aplikšanu ar nodokļiem, lai izskaustu nabadzību un mazinātu nevienlīdzību: ES atbalsts G20 prezidentvalsts priekšlikumam.

Vēlos informēt deputātus, ka šajās debatēs nebūs brīvā mikrofona procedūras un netiks pieņemtas zilās kartītes.

  Gabriele Bischoff, Verfasserin. – Herr Präsident, werte Kolleginnen und Kollegen! Ich finde, Thomas Piketty hat es sehr richtig zusammengefasst: Ungleichheit ist nicht das Ergebnis von reinem Zufall oder irgendeiner unausweichlichen Notwendigkeit. Sie ist immer das Resultat spezifischer politischer Entscheidungen. Und darum geht es jetzt. Denn wir stehen vor einer entscheidenden Frage der sozialen Gerechtigkeit: Warum zahlen die Reichsten viel, viel weniger Steuern als die Mittelschicht? Dabei gilt es doch, dass starke Schultern mehr tragen müssen als schwache. Diese Ungerechtigkeit führt nicht nur zu vielfältigen Problemen, sondern untergräbt auch das Vertrauen in die Demokratie.

Wir leben in einem Europa, in dem Familien und kleine Unternehmen wie der Kiosk um die Ecke ihre Steuern zahlen, während Superreiche keinen angemessenen Steuerbeitrag leisten. Das können wir nicht hinnehmen. Es ist Zeit für ein gerechtes Steuersystem und Zeit, dafür zu sorgen, dass diese starken Schultern auch mehr tragen. Das fordern die Menschen in Europa. Sie hoffen, dass die Politik sich endlich traut, die Wohlhabenden weltweit in die Pflicht zu nehmen. Deshalb diskutieren wir heute auch kein abstraktes Gerechtigkeitsthema. Wenn alle ihren fairen Beitrag leisten, haben wir auch in Zukunft mehr Mittel, um die notwendigen Zukunftsinvestitionen zum Beispiel in unsere Infrastruktur zu leisten und auch die Armut in Europa besser zu bekämpfen. Wir können dann sicherstellen, dass wir Schulen und Kindergärten besser ausstatten können, damit alle Kinder unabhängig vom sozialen Hintergrund die gleichen Chancen haben. Denken Sie an den Klimaschutz. Wir brauchen dringend Mittel für die Transformation, und der CO2‑Fußabdruck der Superreichen ist ein Vielfaches dessen, was normale Steuerzahler zahlen.

Wir haben viele Krisen in den letzten Jahren gehabt, und deshalb ist es wichtig, dass wir darüber sprechen und umsteuern. Julia Friedrich plädiert in ihrem Buch „Crazy Rich“ dafür, dass wir einfach offener über den exorbitanten Reichtum sprechen müssen. Brasiliens Präsident Lula tut es, IWF‑Chefin Kristalina Georgiewa tut es, Vertreterinnen und Vertreter der Zivilgesellschaft, Ökonominnen und Milliardäre tun es – alle fordern eine Milliardärssteuer. Der brasilianische G20‑Vorsitz hat einen Vorschlag für eine globale Mindeststeuer von 2 Prozent auf das Vermögen der Milliardäre gemacht. Das könnte jährlich 200 bis 250 Milliarden US‑Dollar bringen, und Studien zeigen, dass den Ländern durch Steueroasen bis zu 4,8 Billionen Dollar an Steuereinnahmen entgehen. Auch dagegen müssen wir mehr vorgehen. Die Besteuerung ist ein entscheidendes Instrument, um ein gerechtes, starkes und nachhaltiges Europa zu erreichen. Deshalb ist es essenziell, dass am 18. und 19. November auf dem Gipfel der 20 wichtigsten Industrie- und Schwellenländer in Rio Nägel mit Köpfen gemacht werden. Wir brauchen einen konkreten Fahrplan für ein Mandat auf internationaler Ebene von UN und OECD, um konkrete Regeln für eine Mindeststeuer für Superreiche zu verhandeln, damit mehr Steuereinnahmen von Superreichen dazu beitragen, die dringend notwendigen Investitionen in Infrastruktur, in Klimaschutz, in Schulen und Bildung sicherzustellen. Packen wir es an!

  Margaritis Schinas, Vice-President of the Commission. – Mr President, honourable Members, the taxation of individuals' wealth, including the use of net wealth taxes, has gained considerable traction this year, both internationally and in Europe. This is clearly linked to the growing inequalities in our societies and increased wealth concentration across the world, and the need for additional revenues due to growing financial needs.

The numbers are telling us this story well. According to the World Bank, in the last 25 years, the top 1 % captured 38 % of total wealth growth. The bottom 50 % got just 2 %. And according to a recent Eurobarometer, more than 80 % of Europeans believe that differences in income are too great in their country.

Last year, there was a process for a citizens' initiative that was launched requesting the Commission to establish a European tax on great wealth in order to finance the ecological and social transition.

When it comes at the global level, at the G20 meeting in Brazil in July, the ministers of finance acknowledged the need to improve income and wealth redistribution and committed to engage for the reduction of domestic and international inequalities.

Let me first say that the Commission warmly welcomes this engagement and, together with the G20 ministers, we encourage the OECD Inclusive Framework on Base Erosion Profit Shifting to consider working on these issues in the context of an effective progressive tax policy.

The so-called OECD two-pillar solution, agreed back in 2021, is a fundamental step in the right direction and remains the EU's first and top priority. We have been frontrunners and already implementing the EU directive on pillar two, introducing a global minimum level of taxation. And this, we believe, is a critical step to stop the race to the bottom. We will also keep calling on our international partners to finalise the agreement on pillar one to ensure that profits of the largest and most profitable multinationals are taxed at the place where these are generated.

Secondly, the Rio G20 ministerial declaration also invites the OECD, in particular, to explore further possibilities to exchange information on real estate for tax purposes. Exchange of information is key to allow countries to identify where wealth is located. While in the past wealth used to be in a bank account, this has changed precisely thanks to the international standard developed by the OECD on the exchange of financial account information. Now we need progress to be made to ensure that an effective exchange of information on beneficial owners in general, and on real estate in particular, completes the picture. And this, of course, should also cover crypto assets.

Thirdly, I want to emphasise that the Commission has long been committed to tackle tax abuses within the EU. I could mention many proposals – you are familiar with those – but let me insist on the so-called Unshell Directive that will allow to link wealth of individuals hidden behind shell entities spread in the EU and hence tax it appropriately.

We regret that this Unshell Directive initiative is still on the table. After three years of negotiations, we keep calling on Member States to find finally agreement respecting the original level of ambition that the Commission has set on our proposal. And we know that we can count with the support of this House.

Honourable Members, let me conclude by saying that when the EU and our global partners are going through huge economic challenges, the fight against inequality is a priority to ensure a smooth and just transition for all, leaving no one behind. That's why we support the G20 initiatives and have taken concrete steps to address these issues in the framework of our single market.

Let me take this opportunity to assure you once again, on behalf of the Commission, that we will keep working closely with you to ensure a robust and fair tax system, both in the EU and globally.

  Fernando Navarrete Rojas, en nombre del Grupo PPE. – Señor presidente, colegas, «Cobrar impuestos a las personas muy ricas para acabar con la pobreza», ese es el título del debate de hoy. ¡Qué título más atractivo! Pero qué gran falacia para aquellos para los que la pobreza no es meramente un número, un índice, sino que les evoca realmente el sufrimiento y las ansias legítimas de progreso de personas de carne y hueso. Para esos tengo una buena y una mala noticia. La buena es que por primera vez en la historia sabemos cómo acabar con la pobreza. Durante las últimas cuatro décadas hemos conseguido, gracias al crecimiento económico, a la innovación, gracias al comercio y a las inversiones, que casi mil millones de personas hayan engrosado la clase media global.

La mala noticia es que la lucha contra la pobreza no es un proceso inmediato. Requiere no caer en falacias como la que hoy se nos presenta. No existe ninguna evidencia de que gravar extraordinariamente el patrimonio de los ricos vaya a contribuir a reducir la pobreza en el mundo. Más bien al contrario. Eso sí, los ricos, por supuesto, deben pagar todos los impuestos que les corresponden en el marco de sistemas fiscales que sean progresivos. Y ¿por qué a veces no ocurre esto? Bueno, pues realmente la complejidad es la grieta, por la que algunos individuos de alta y no tan alta renta consiguen, incluso dentro de la ley, reducir su factura fiscal. Añadir nuevas capas de complejidad con impuestos altamente distorsionantes sobre el ahorro y la inversión no es el camino si lo que queremos es alcanzar una mayor equidad tributaria y una mayor prosperidad.

En todo caso, no debemos ser ingenuos. En realidad, lo que pretenden los grupos de la izquierda es gravar el patrimonio de las clases medias. Y sirva la actuación del Gobierno socialista de España como ejemplo. Se empieza hablando de los llamados billonarios, se continúa con un nuevo impuesto a los patrimonios de más de tres millones de euros y se acaba con la recuperación del impuesto del patrimonio para todos los ciudadanos. Eso es lo que ocurre. La apelación a las personas muy ricas es un señuelo. Si nos dejamos engañar, los costes en términos de menor crecimiento y, en último término, de mayor pobreza y desigualdad serán grandes.

Sirva como resumen para aquellos genuinamente preocupados por la pobreza y las desigualdades este titular, no tan atractivo, pero que por lo menos es cierto: «Contra la elusión fiscal, simplicidad, y contra la pobreza, crecimiento.»

  Jonás Fernández, en nombre del Grupo S&D. – Señor presidente, Comisión, siempre es un honor intervenir en este Pleno y especialmente en debates como el actual después de un mandato. Quería agradecer a la Comisión en su conjunto. Hemos hecho un esfuerzo muy notable para mejorar la justicia de los sistemas fiscales. Y, sin duda, los acuerdos internacionales, como el que se logró en el marco de la OCDE para poner un impuesto mínimo a las grandes corporaciones, supusieron pasos significativos importantes en la necesidad de mejorar la justicia fiscal. Porque durante décadas hemos aceptado una competencia a la baja de la tributación de los esquemas fiscales nacionales que ha ido minando no solamente la progresividad de los sistemas tributarios, sino también su suficiencia, poniendo en jaque en muchos casos la sostenibilidad y la fortaleza del Estado del bienestar.

Y, después de la emisión de deuda que hemos tenido que asumir en las últimas crisis, con los retos sociales que enfrentamos, se hace necesario recuperar la progresividad y la suficiencia del sistema tributario. Y está bien que a nivel internacional, en instituciones como el G-20, este debate avance con un compromiso desde Europa.

  Pierre Pimpie, au nom du groupe PfE. – Monsieur le Président, chers collègues, je pense que la proposition du G20 de solliciter plus fortement les grandes fortunes va dans le bon sens. Encore faut-il préciser cette mesure. Le projet prévoit un prélèvement de 2 % sur les 3 000 plus grandes fortunes du monde et rapporterait environ 250 milliards d'euros par an. Il nous faut être clairs: nous sommes d'accord pour imposer plus sensiblement ces grandes fortunes, mais il est crucial que chaque État conserve la maîtrise des recettes fiscales qu'il reçoit. Cette démarche ne doit pas devenir un prétexte pour une ingérence dans les compétences des États membres. C'est en effet la souveraineté fiscale qui doit prévaloir. Reste à savoir comment seront donc employés ces fonds par chacun des États qui les aura recouvrés. Nous serons très vigilants sur ce point.

  Marlena Maląg, w imieniu grupy ECR. – Szanowny Panie Przewodniczący! Szanowni Państwo! Koncentracja bogactwa w ręku coraz węższej grupy jest niewątpliwie powodem do niepokoju. Według wyliczeń Oxfam-u najbogatszy 1% ludzkości w ciągu ostatniej dekady zgromadził 42 biliony dolarów nowego majątku, czyli 34 razy więcej niż najuboższe 50% populacji.

Większość obecnego systemu podatkowego nie jest wystarczająco sprawiedliwa społecznie. Bazuje na opodatkowaniu pracy i konsumpcji zamiast majątku, co prowadzi przede wszystkim do wypaczenia naturalnego oczekiwania, by to bogatsi, a nie biedniejsi, ponosili większe i proporcjonalne do ich majątku obciążenia fiskalne.

Musimy mieć jednak świadomość, że jednym z głównych powodów słabszych inwestycji w Unii Europejskiej są wysokie podatki i klimat nieprzychylny dużemu kapitałowi. To nie przypadek, że spośród 20 największych światowych przedsiębiorstw aż 16 to przedsiębiorstwa amerykańskie, a tylko 2 – to europejskie.

Podobna rzecz ma się oczywiście z najbogatszymi: usiłując bardziej opodatkować ich majątki, tylko zniechęcimy inwestycje, których tak potrzebujemy. Czy coś zyskamy? Jest to wątpliwe. Z pozornie wielkiego tortu 250 mld dolarów...

(Przewodniczący odebrał mówczyni głos)

  Stéphanie Yon-Courtin, au nom du groupe Renew. – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, pour bâtir une Europe compétitive et plus juste, nos entreprises et citoyens doivent être soumis aux mêmes règles du jeu. Or, aujourd'hui, au niveau international, les règles fiscales sont biaisées en faveur des plus riches, car s'ils échappent à l'impôt grâce à un régime plus favorable ou par l'évasion fiscale, c'est l'impôt des ménages qui vient remplir les caisses de l'État. Pourtant, chacun doit payer sa juste part.

Pour rétablir une justice sociale, la solution est simple: nous devons changer les règles du jeu au niveau international. Comment? En soutenant les travaux du G20 pour financer un impôt minimal sur le revenu des plus riches. Taxer les milliardaires à hauteur de 2 % minimum rapporterait mondialement jusqu'à 250 milliards de dollars par an. À l'heure où l'Europe cherche au moins 800 milliards d'euros annuellement pour se financer, l'enjeu ne pourrait être plus important. Il est donc temps d'agir. Nous l'avons déjà fait avec les multinationales. Qu'attendons-nous donc pour le faire avec les plus grands patrimoines?

  Rasmus Andresen, im Namen der Verts/ALE-Fraktion. – Herr Präsident! Der Club der Superreichen wird größer. In Deutschland leben jetzt 249 Milliardäre. Das sind 23 mehr als bisher. Lidl‑Boss Schwarz und die BMW‑Erben Klatten und Quandt bekommen neue Freunde. Die neuen Milliardäre kann man nur beglückwünschen, denn wird man erst einmal Mitglied in diesem Club, ist es kaum noch möglich rauszufliegen. Reiche werden reicher und die Mehrheit der Menschen schaut in die Röhre. Das ist die Realität. Normale Gehälter werden von steigenden Energiekosten, hohen Mieten und teuren Lebensmitteln aufgefressen. Das Vermögen der deutschen Milliardäre allein ist größer als der Haushalt der Bundesregierung.

Statt Luxusjachten und Privatjets brauchen wir allerdings gute Gesundheit und ein bezahlbares Leben für alle Menschen. Mit einer Vermögenssteuer für die reichsten 0,5 Prozent könnte die Bundesregierung allein 1,2 Millionen Lehrergehälter zahlen oder 1,5 Millionen Krankenpflegerinnen und Krankenpfleger einstellen oder beispielsweise die Investitionen in die Bahn versiebenfachen.

Es ist eine politische Entscheidung, ob man die Interessen von BMW‑Erben oder der hart arbeitenden Bevölkerung vertritt. Lindner lügt, wenn er behauptet, dass eine Vermögenssteuer für Superreiche zu Rückgängen bei Investitionen, bei Beschäftigung oder bei Steuereinnahmen führen würde. Das Gegenteil ist der Fall. Die Wahrheit ist, dass eine gerechtere Vermögensverteilung gut für Investitionen, aber vor allem auch für unsere Demokratie ist. Deshalb ist es gut, dass die G20 diesen Schritt gehen und eine Mindeststeuer auf Superreiche vorschlagen. Jetzt muss dieser Schritt aber auch umgesetzt werden, und da wollen wir auch die EU‑Kommission in die Verantwortung stellen. Es reicht nicht, an der Seitenlinie zu stehen und zu klatschen. Man muss konkrete Maßnahmen ergreifen, damit diese Steuer auch Realität wird, und daran werden wir auch den neuen Kommissar, Herrn Hoekstra, der für Steuern zuständig sein wird, messen.

  Pasquale Tridico, a nome del gruppo The Left. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, oggi si vive una contraddizione inspiegabile in Europa agli occhi dei cittadini. Da una parte, si chiede agli Stati membri di restituire, attraverso tagli, 100 miliardi di euro all'anno in vista del nuovo patto di stabilità; all'Italia si chiedono 13 miliardi di euro, per esempio. Dall'altra parte, si chiude un occhio sulla elusione fiscale praticata dalle multinazionali sulle immense ricchezze accumulate dai superricchi.

Oggi l'1 % della popolazione detiene il 46 % della ricchezza globale e la classe media sta scomparendo, schiacciata tra nuove povertà e super ricchi che spostano la propria residenza in un paradiso fiscale che gli consente di pagare meno tasse. In Europa i miliardari hanno aumentato la loro ricchezza del 33 % tra il 2020 e il 2023, mentre la povertà e le disuguaglianze sono cresciute.

C'è una proposta accolta dalla presidenza Lula al G20 del Brasile. È stata avanzata dall'economista Zucman e prevede una tassazione sui super ricchi del 2 % per sopra un miliardo. Non si vuole colpire le case o i beni di consumo dei cittadini. Si tratta semplicemente di un contributo per chi ha accumulato ricchezze miliardarie.

Secondo un rapporto Oxfam, nel 2023 in Europa la tassazione progressiva fino al 5 % garantirebbe circa 300 miliardi di euro in più alle casse europee di ogni singolo Stato membro, complessivamente. Con questi proventi si potrebbero aiutare i cittadini in difficoltà con un reddito minimo, sostenere le piccole e medie imprese nelle sfide della transizione energetica, finanziare i sistemi sanitari scolastici e rimettere nell'economia reale dei soldi oggi intrappolati nei mercati finanziari.

Un sistema fiscale più equo, inoltre, rafforzerebbe la lotta contro il cambiamento climatico, perché il 10 % più ricco è responsabile del 50 % delle emissioni di CO2 a livello globale, e farebbe anche aumentare la domanda. La crescita economica sarebbe più forte senza disuguaglianze. La nuova Commissione europea presenti su questo una proposta legislativa e noi siamo pronti a discuterla.

  Irmhild Boßdorf, im Namen der ESN-Fraktion. – Herr Präsident! Wir reden heute davon, Einkommensmilliardäre noch höher zu besteuern. Ich halte das für ein sehr gewagtes Vorhaben. Schon jetzt zahlen sogenannte Reiche in Deutschland Steuern in Höhe von 45 Prozent, und die Regierung hat angekündigt, den Steuersatz im kommenden Jahr noch weiter steigen zu lassen.

Doch was fiele mir stattdessen ein? Statt weiter an der Steuerschraube zu drehen, sollten wir endlich darangehen, Unternehmen in Europa weiter zu besteuern. Google, Amazon, Microsoft nutzen Steuerparadiese. Diese Unternehmen fahren jedes Jahr Milliardengewinne ein und werden in Europa nicht besteuert. Schließen wir endlich diese Steuerparadiese. Machen wir damit die Steuern gerechter. Und wenn das nicht reicht, bliebe noch ein zweiter Weg: Bekämpfen wir endlich die Korruption, die auch hier in der EU herrscht.

  President. – Just before I give the floor to the next speaker, I would like to remind you that there is no blue‑card or catch‑the‑eye procedure as this debate is being held under Rule 169.

  Luděk Niedermayer (PPE). – Mr President, as was said by the Commissioner at the beginning, the data are quite clear that, with the substantial contribution of the existing tax regime across the world, the super rich are just getting richer. It seems to me that it's really not good for society, there is no doubt about it. But I firmly believe it's also not good for the economy, at least in this extent.

But at the same time, there are no doubts that finding a balanced functional response is far from easy, and only a more or less global response can work, as big money faces no borders. They are equipped by the best lawyers and best accountants that are finding the way how to make big money even bigger. So it will be a difficult journey. It will not be a short journey, but there is no excuse for not starting it.

I guess the arguments are very clear. We need to reach the more or less global agreement that will tackle this issue, and we must start now. I guess that it was pointed out at the beginning, but to repeat once more, the OECD process fully backed by the G20 and G8 is the right way forward, but it must be also backed by strong and clear support of the EU. I guess this is what we should do.

  Bruno Gonçalves (S&D). – Senhor Presidente, Caros Colegas, tributar os super-ricos é uma questão de justiça para ricos e para pobres. Basta recuperarmos as palavras do insuspeito Bill Gates, que há poucas semanas dizia que, se fosse ele próprio a desenhar o sistema fiscal, estaria biliões de dólares mais pobre. E basta isso para saudarmos esta iniciativa do governo brasileiro à frente da presidência do G20.

Garantir que os mais ricos, com milhares de milhões de euros de fortuna pessoal, pagam pelo menos os mesmos impostos que os mais pobres é uma questão tão básica quanto trivial. Não pode haver um conjunto de regras para trabalhadores, classes médias e pequenas empresas e outras para multinacionais e multimilionários que escolhem regras, que cumprem ou não cumprem, onde as cumprem e quanto pagam. Porque, se é verdade que a globalização retirou milhões de pessoas da pobreza extrema, é verdade também que ela contribuiu para acelerar as desigualdades e para vivermos hoje na sociedade mais desigual que alguma vez experienciámos.

Caros Deputados, o nosso sucesso enquanto sociedade não se mede pelo sucesso individual daqueles que estão melhor, mas sim pelos caminhos que conseguimos criar para que todos tenham uma vida melhor.

  Jana Nagyová (PfE). – Mr President, Commissioner, dear colleagues, taxing the super rich is a hot topic and you can see it was already mentioned also in the US presidential elections. Yet tax evasion is a major problem. The reality is that getting super rich often means paying super less in taxes. In a global market with varying conditions, capital can easily exploit differences to its advantage, seeking opportunities to multiply and avoid unnecessary charges. Studies and reality also show that stricter taxing rules have often failed to deliver the expected benefits to the state or to the public. Such was the case of the windfall tax applied in the Czech Republic.

Therefore, as legislators, we should and must address the roots of this issue, which means the presence of a different level playing field in different countries which are part of the global market. Taxation is only the end of the story, but altogether all those issues have a direct impact on EU competitiveness. Therefore, solving this issue is key to promoting peace and equality, and to supporting global economic stability.

  Denis Nesci (ECR). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, signor Commissario, oggi siamo qui per confrontarci su una proposta che, a mio avviso, può rappresentare una grave strategia, sia economica che politica.

La Segretaria del Partito Democratico Elly Schlein ha recentemente dichiarato di essere d'accordo con la proposta di introdurre una tassazione europea sui super ricchi. Questo, a mio avviso, è profondamente pericoloso. Tassare in modo sproporzionato i patrimoni non risolve le disuguaglianze, ma piuttosto soffoca la crescita economica, scoraggiando gli investimenti e allontanando capitali dall'Europa, richiamando così l'oscurantismo di una patrimoniale così tanto amica della sinistra.

Avere la capacità di attrarre investimenti e capitali è da sempre la chiave per sviluppare un'economia forte e decisa. La vera soluzione per combattere la povertà e ridurre la disuguaglianza non sta nel punire chi ha avuto successo, ma nel creare un'economia forte e prospera che dia a tutti le stesse opportunità di crescere e prosperare.

  Jana Toom (Renew). – Mr President, honourable colleagues, security and defence are the keywords for this political term. But we tend to forget about growing social division, in-work poverty or marginalisation and social exclusion, not least the security risks and possible military action. I have to say, in the long term, maybe even bigger, because it can lead to unpredictable political turbulence, which will endanger the Union we are committed to defend.

That is why we express our full support for the G20 presidency's proposal to introduce a tax on the wealthiest individuals as a means to address poverty and reduce inequality. The G20 report highlights that trillions of dollars are held offshore escaping taxation. These funds, if properly taxed, could be directed towards essential investments in education, healthcare and services to lift people out of poverty.

While proper taxation of larger sums is important, it is part of a broader approach, which includes windfall taxation on excessive profits, such as those recommended by the Commission in 2022. And we must also advocate for a progressive income tax system across all Member States, ensuring that contributions are proportionate to one's ability to pay. The EU, as outlined in the Treaties, has a responsibility to promote social justice. Let's do it.

  Kira Marie Peter-Hansen (Verts/ALE). – Hr. formand! Man skulle tro, at de superrige mener, at de bor på en anden planet end alle os andre, at de regler, der gælder for dem, ikke gælder for os. Med deres privatfly og superyachter udleder de tonsvis af CO2, og på grund af skatteunddragelse betaler de ofte meget mindre i skat end os andre. Faktisk går EU-landene glip af op til 60 milliarder euro om året. Det er penge, der kunne finansiere mere vild natur og flere sygeplejesker, men som i stedet gemmes væk i skattely. Det er usolidarisk, og det er hamrende uretfærdigt. I sommer blev G20-landene for første gang enige om at arbejde for, at de superrige skal betale mere i skat. Det er et vigtigt skridt, men der skal mere til end bare flotte ord. Vi skal have lukket de internationale skattely, og vi skal sikre, at de allerrigeste også bidrager. Derfor har vi foreslået på tværs af EU en skat på de superrigestes formuer. For de superrige, de bor ikke på en anden planet end os, og de skal bidrage langt mere til fællesskabet, end de gør i dag.

  Manon Aubry (The Left). – Monsieur le Président, chers collègues, savez-vous combien d'années au SMIC il faut pour atteindre la richesse de Bernard Arnault, l'Européen le plus riche? Plus de 10 millions d'années à travailler au salaire minimum. Pourtant, ce n'est pas à Bernard Arnault que les États européens vont faire les poches. Non, c'est aux travailleurs, en leur faisant payer leurs congés maladie, parce que c'est bien connu: quand vous êtes malade, c'est bien un peu de votre faute. C'est aux étudiants, en les abandonnant dans des universités délabrées. C'est aux retraités, en rabotant leur pension. C'est même à tout le monde, en augmentant la facture d'électricité.

Ces idées, en réalité, je ne les invente pas. C'est la feuille de route du gouvernement français pour satisfaire vos sacro-saintes règles d'austérité, que vous avez votées ici, sans toucher bien sûr à un seul cheveu des plus fortunés. Pourtant, la bataille culturelle que l'on mène depuis des années commence à porter ses fruits. Même le G20 appelle à taxer les milliardaires. Alors, qu'attend-on, chers collègues? Qu'il ne faille pas 10 millions d'années, mais 20 millions d'années de SMIC pour atteindre la fortune de Bernard Arnault?

  Marcin Sypniewski (ESN). – Panie Przewodniczący! Szanowni Państwo! Taxation is theft. Opodatkowanie stanowi zalegalizowaną grabież owoców ludzkiej pracy przez państwo. I to postulowane opodatkowanie bogatych jest tak naprawdę jeszcze większym skandalem, który odczujemy wszyscy, a nie jedynie ci, którzy mają rzekomo płacić ten podatek.

Od setek lat ekonomiści podkreślają, że podatki są przerzucalne. Wybitny polski ekonomista Adam Krzyżanowski wskazywał, że bezpośrednim odruchem opodatkowanego jest zamiar podniesienia ceny towarów lub usług co najmniej o wysokość straty wywołanej podatkiem. Oznacza to, że ten podatek zapłacimy tak naprawdę my wszyscy, konsumenci, a nie ci super bogaci, których chcecie opodatkować.

Bogatych stać na najdroższych prawników, na najdroższych księgowych. Oni i tak unikną tego podatku. Ale ten system podatkowy uderzy w najbiedniejszych. Podatki muszą być niskie i proste dla wszystkich – od pucybuta do milionera. Nie bronię tu bogatych, ale chcę umożliwić działanie milionom anonimowych ludzi, którzy wkrótce staną się przedsiębiorcami, a ich pomysłowość sprawi, że życie przyszłych pokoleń stanie się łatwiejsze. Odejdźmy od budowania skansenu, kartelu. Uprośćmy i obniżmy wszystkim podatki, a nie wydawajmy cudzych pieniędzy.

  Fabio De Masi (NI). – Herr Präsident, sehr geehrte Damen und Herren! Nach dem Zweiten Weltkrieg warnte selbst die deutsche Christdemokratie in ihrem Ahlener Programm vor der Zusammenballung wirtschaftlicher Macht in der Hand weniger Menschen. Doch seit Jahrzehnten nimmt die Vermögenskonzentration in Europa wieder zu, während die Mittelschicht unter Druck steht. Während der Corona‑Krise stieg die Zahl der Milliardäre weiter an. Wenige 1 000 Milliardäre auf unserem Planeten kontrollieren unsere technologische Infrastruktur. Mit der Entwicklung künstlicher Intelligenz liefern wir unsere Gesellschaften dieser Wirtschaftsmacht einer Oligarchie weiter aus.

Es ist eben unwahr: Während die Ungleichheit zunahm, während die Gewinne und Vermögen als Anteil am Volkseinkommen immer weiter stiegen, nahm die Investitionsneigung ab, weil es der Masse der Bevölkerung an Kaufkraft fehlte. Die Initiative Brasiliens bei den G20‑Staaten für eine Mindeststeuer auf 2 500 Milliardäre weltweit weist daher den Weg. Neben Brasilien unterstützen auch Spanien und Frankreich die Initiative, aber die deutsche Regierung und die US‑Regierung torpedieren sie. Es ist daher an der Zeit, dass dieses Haus handelt und sich in den Dienst der 99 Prozent der Bevölkerung stellt.

  Lídia Pereira (PPE). – Senhor Presidente, Senhoras e Senhores Deputados, o slogan «Tributar os ricos», ou os super-ricos, ou seja lá o que isso for, esconde uma coisa: uma agenda ideológica contra a iniciativa privada, as empresas, os empresários e o lucro. Uma agenda que levou às maiores cargas fiscais de sempre em alguns Estados-Membros, como em Portugal, com impostos máximos e serviços públicos mínimos. Porquê? Porque, com impostos recorde, temos imigração recorde e fuga de investimento recorde.

A quem aproveita e instrumentaliza este debate político, que polariza e divide as sociedades, deixo um desafio. Estamos no início de um novo mandato. Vamos finalmente ter a oportunidade de reformar o IVA da era digital? Vamos combater a má utilização de empresas de fachada? Vamos melhorar as regras contra a evasão fiscal? Há pelo menos 1 bilião de euros perdidos para a fraude e evasão fiscais. Em vez de perseguir quem consideram os ricos, porque não nos ajudam a combater os criminosos?

Ninguém aqui nega que a erradicação da pobreza é um desafio essencial para a União Europeia. Concordamos todos, mas a pobreza combate-se com criação de emprego, melhores salários, investimento e geração de riqueza. A igualdade alcança-se com crescimento sustentável, justiça intergeracional e políticas públicas que protejam a nossa economia social de mercado. Mas justiça fiscal é também libertar as pessoas, as famílias e as empresas de cargas fiscais excessivas para que possam poupar ou investir nos seus futuros.

  Aurore Lalucq (S&D). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, chers collègues, en fait j'ai préparé un discours, mais je vais le changer, parce que je vous écoute et je suis assez étonnée. Qui aurait pensé, il y a quelques mois ou quelques années de cela, qu'on aurait pu avoir ne serait-ce qu'un débat sur la taxation des super-riches dans cet hémicycle? Personne, je pense. En entendant les uns et les autres arriver à un consensus sur le soutien à la position du G20 et de Gabriel Zucman – parce que j'ai l'impression que c'est ce qui se dégage – je trouve qu'on a réalisé une avancée absolument incroyable. Tant mieux, parce qu'on arrive à quelque chose de raisonnable et c'est absolument le sens de l'histoire de revenir à une taxation juste. On ne demande qu'une taxation juste, pour que tout le monde paye correctement ses impôts.

Maintenant, je pense qu'il ne faut pas se faire piéger non plus. C'est-à-dire qu'on soutient tout ce processus du G20, très bien, faisons-nous entendre fermement sur ce sujet, mais on doit le faire aussi tout de suite en Europe. On doit le faire tout de suite en Europe, mais pourquoi? Parce qu'on a besoin d'argent et on sait très bien que cet argent n'arrivera pas que de la finance privée et qu'il nous faut mobiliser, comme le dit le rapport Draghi, une quantité massive d'argent. Pour l'intérêt général, enterrons notre idéologie délétère et privilégions l'intérêt général, en taxant les super-riches et le capital.

  Pascal Canfin (Renew). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, chers collègues, je me réjouis, comme d'autres, qu'il semble que nous ayons un consensus pour introduire davantage de justice fiscale dans le monde. On a réussi à le faire pour les entreprises; il n'y a aucune raison pour que nous n'arrivions pas à le faire pour les particuliers. Ce processus a lieu au niveau du G20 et il faut que l'Union européenne le soutienne fortement. Je suis ravi que ce Parlement semble aller dans cette direction. À la Commission et au Conseil, bien évidemment, de faire la même chose. C'est un appel très clair à Ursula von der Leyen pour qu'elle soutienne explicitement et fortement ce processus.

Rappelons-le, ce processus ne tombe pas du ciel; il est issu de l'action d'un certain nombre de pays du G20, la présidence brésilienne au premier chef, mais aussi de pays qui, dès le début, ont soutenu l'action du président Lula. Je voudrais ici saluer le rôle de la France et du président de la République, Emmanuel Macron, qui a été le premier à cosigner avec Lula des papiers pour convaincre les autres pays du G20 d'aller dans cette direction. À l'Union européenne maintenant de faire le travail et de soutenir aussi fortement qu'elle le peut ce nouvel élan international pour plus de justice fiscale.

  Marc Botenga (The Left). – Monsieur le Président, chers collègues, quelle merveille! Après des années de mobilisation, vous êtes obligés d'admettre qu'effectivement, il serait peut-être temps que les riches payent un peu d'impôts. Franchement, ce n'est pas trop tard – enfin, pas trop tôt plutôt. Il faut quand même m'expliquer: vous êtes tous pour, mais dans les gouvernements dont vous faites partie, il n'y a quasiment personne d'entre vous qui l'applique effectivement.

Pourtant, la question se pose en Europe. Oxfam a calculé que les cinq milliardaires les plus riches en Europe ont vu leur fortune augmenter d'un peu plus de 5 millions d'euros par heure ces dernières années. En gros, ces gens s'installent sur leur canapé, regardent un match de football et, chi-ching, 10 millions de plus sur leur compte. Sans surprise, en parallèle, plus ou moins 99 % des Européens ont vu leur fortune diminuer et se sont appauvris. Les riches nous ont pris notre thune. Cela, c'est grâce au système que vous avez installé en Europe. C'est pour ça qu'aujourd'hui, il faut taxer les multimillionnaires et les milliardaires. Il ne faut pas attendre demain, faisons-le aujourd'hui. Qu'attendez-vous?

  Isabel Benjumea Benjumea (PPE). – Señor presidente, está claro que la izquierda no quiere aprender: insiste en la necesidad de intervenir en la economía mediante nuevos impuestos, sin importarle lo más mínimo la escasa recaudación conseguida por estas políticas allá donde se han aplicado, su nulo efecto redistributivo y el gran daño provocado al crecimiento económico. Persiste la izquierda en sus demagógicos discursos mediante los que señala y culpa a unos malvados enemigos causantes de todos los males, sin importarle que precisamente son sus políticas las que acaban perjudicando y empobreciendo a los que dice querer defender.

La Unión Europea no necesita más impuestos ni más intervencionismo. Si queremos debatir sobre fiscalidad, hagámoslo sobre una política fiscal que incentive la contratación y el ahorro —no que lo castigue—, que genere oportunidades, que nos ayude a ser más competitivos y que facilite la inversión y la atracción de talento, así como una menor presión fiscal, eficiencia en el gasto y en la gestión, crecimiento económico y creación de empleo. Esta es la receta que funciona.

  Evelyn Regner (S&D). – Herr Präsident, sehr geehrter Herr Vizepräsident der Kommission! Ohne Vermögenssteuern hätte es gar keine Mittelschicht geben können. Die hätte gar nicht entstehen können. Franklin D. Roosevelt hat das 1935 mit seinem Revenue Act erkannt. Aber wo stehen wir heute? Steuern auf große Privatvermögen gehen immer weiter zurück und gleichzeitig ist das Vermögen ungleicher verteilt denn je. Acht Männer – Sie haben es erwähnt – besitzen mehr als die ärmere Hälfte der Weltbevölkerung.

Wer nun hier einen Zusammenhang sieht, liegt richtig. Denn langsam gibt es nur noch ein paar ganz, ganz wenige Reiche und ganz viele Arme. Und keine Mitte. Aber dem können wir etwas entgegensetzen, wenn endlich die nationalistischen und konservativen Parteien und Regierungen aufhören, Klientelpolitik für die Reichen zu machen. Mit einer Reichensteuer, einer Superreichensteuer machen wir endlich Politik für die vielen, für eine echte Mittelschicht. Deshalb können wir natürlich nur lautstark die Initiative des brasilianischen G20‑Vorsitzes unterstützen, es als Europäische Union unterstützen, wenn nun eine weltweit notwendige Superreichensteuer gefordert wird. Gehen wir es an – gemeinsam.

  Katri Kulmuni (Renew). – Arvoisa puhemies, hyvinvointivaltion kulmakivi on hyvin laajasti hyväksytty progressiivinen verotus. Maksat veroja ja saat vastineena laadukkaita julkisia palveluja, joista voit hakeutua myös päättämään demokraattisesti julkisissa tehtävissä.

On erittäin tärkeää, että verotus kuuluu jatkossakin valtioiden kansalliseen toimivaltaan. Mutta niin veronkierossa, tietojenvaihdossa kuin ylipäänsä verojen laajassa keräämisessä kansainvälistä yhteistyötä tarvitaan erittäin paljon.

Veroilla on mitä suurimmassa määrin myös yhteiskunnan eriarvoisuuteen liittyvä merkitys. Nimittäin ihmisten ja alueiden välinen taloudellinen, sosiaalinen tai alueellinen eriarvoisuus luo osaltaan pohjaa myös erilaisten ääriliikkeiden kasvulle. Siksi veropolitiikankin on oltava yhteiskunnan kokonaiseheydestä huolehtivaa, ja siihen se on erittäin toimiva fiksusti käytettynä.

Järkevällä veropolitiikalla saadaan aikaan talouskasvua, jolla voidaan tasata haitallista eriarvoisuutta. Ennen kaikkea maanosamme tarvitsee vaurautta tuovaa, kestävää talouskasvua. Huono veropolitiikka estää sen, hyvä mahdollistaa sen.

  Marc Angel (S&D). – Mr President, Vice‑President of the Commission, colleagues, in Europe and all across the world we are confronted with a glaring injustice: the super rich are amassing grotesque amounts of wealth due to paying little or no taxes, and to due to avoiding measures and the tricks they use. They also disproportionately contribute to climate change. At the same time, ordinary people, small businesses, are diligently paying their taxes and are increasingly facing difficulties to make ends meet and are receiving insufficient support to master the many challenges they face.

We can no longer accept this status quo. At a time when poverty is on the rise, when tackling climate change is super-urgent and rampant inequality is corroding our societies, we need to ensure that the super rich pay their fair share.

As Socialists and Democrats, we welcome the G20 presidency proposal to elaborate a tax on the super rich, and polls show that the public are equally supportive. We now have to move towards a fairer society, with more revenues for governments to fight poverty and climate change and to invest in public services.

The EU and all its Member States should lead by example in combating tax avoidance and ensuring adequate taxation of the super rich, and should play a leading role in this process in the appropriate fora.

  Lara Wolters (S&D). – Voorzitter, het is veel makkelijker om geld te verdienen met geld dan met gewoon eerlijk werken. En rechtse en populistische regeringen vinden dat wel prima. Overal ter wereld zien we politici die beweren achter gewone werkende mensen te staan, om dan vervolgens hard te bezuinigen op zorg, onderwijs en openbaar vervoer, of als een soort omgekeerde Robin Hood belastingverlagingen aan rijken en aandeelhouders uit te delen. Het moet stoppen.

Groeiende ongelijkheid knaagt aan onze samenlevingen, aan saamhorigheid. Welvaart en welzijn moeten iedereen bereiken. Dat is hoe een samenleving floreert. Je zou denken dat een wereldwijde belasting op de allerrijksten een kwestie van gezond verstand is, van eerlijkheid. De realiteit is dat landen elkaar beconcurreren op het laagste belastingtarief voor die allerrijksten. Daarom ben ik nu zo blij met dit initiatief van de G20, dat Europa uiteraard moet steunen. Alle grote veranderingen beginnen met één eerste stapje en dit initiatief is dat eerste stapje.

  Matthias Ecke (S&D). – Herr Präsident! Die Superreichen sind reich und mächtig wie nie. Die Top-ein-Prozent der Welt kontrollieren heute mehr als die Hälfte des Vermögens und sie werden immer reicher, trotz der Krisen, die wir haben. Eine Wirtschaft in der Kontrolle von wenigen ist ineffizient. Wenn ein paar Superreiche ganze Branchen dominieren, dann verschwindet Innovationskraft, und der Wettbewerb wird erstickt.

Aber es ist natürlich auch ungerecht, dass sich gerade die Reichsten aus der Steuerpflicht herausstehlen und damit unserer Gesellschaft den Rücken zuwenden. Die lächerlichen effektiven Steuersätze der Multimillionäre empören deswegen die Menschen, und zwar vollkommen zu Recht. Deshalb braucht die Welt eine Steuer auf Vermögen von Superreichen. Der brasilianische Vorschlag für eine solche Steuer ist eine gute Grundlage und die EU – die nächste Kommission insbesondere – sollte daran mitwirken, dass er auch Realität wird. Eine weltweite Lösung verhindert nämlich auch Steuerflucht und generiert überall Einnahmen. Die globale Mindeststeuer für Unternehmen zeigt ja gerade, dass so eine multilaterale Steuerkooperation auch überall Gewinner schafft. Denn die Staaten müssen endlich aufhören, sich gegeneinander ausspielen zu lassen. Deswegen ist dieser Vorschlag für eine globale Steuer auf Superreiche mehr als nur ein Schritt zur Gerechtigkeit. Er ist auch ein Schritt zu staatlicher Handlungsfähigkeit.

  Кристиан Вигенин (S&D). – Г-н Председател, колеги, приветстваме инициативата Г-20 да започне работа за по-справедливо данъчно облагане на свръхбогатите. През последните десетилетия техните данъци намаляваха в глобален мащаб, което доведе до това най-богатите да стават още по-богати, а разделенията и социалните неравенства се задълбочава. Най-богатите генерират нарастването на доходите си предимно от своето налично богатство. Имат и възможностите много по-лесно да се възползват от несъответствията и различията между данъчните правни рамки на държавите.

Истински се надявам споменатата инициатива да преодолее тези пробойни, за да започнем да връщаме справедливостта в днешния взаимосвързан и все по-неустойчив свят.

Облагането на милиардерите е само една първа стъпка. Европейският съюз трябва да ускори работата за хармонизация на данъчните системи в държавите членки, за да не може отделни индивиди или корпорации да се възползват от вратички в законодателството. Само така ще можем да генерираме допълнителен ресурс за важните за хората политики.

Данъчната справедливост се превръща в централен въпроси и за социалистите в България, като ние сме се обявили за цялостна данъчна реформа – премахването на плоския данък върху доходите и връщането на прогресивното данъчно облагане. Въвеждане на втора ставка за данъка върху печалбата на компаниите и специфични мерки за корпорациите, които реализират ....

(Председателят отнема думата на оратора)

  Niels Fuglsang (S&D). – Hr. formand! Vi kan godt blive ved med at lege, at de enkelte lande selv bestemmer over deres skatteniveauer og deres skatteprovenue. Men hvis virkeligheden er den, at de allerstørste selskaber bare kan flytte deres profit til et andet land, hvis de er utilfredse. Og de allerrigeste mennesker i vores samfund kan flytte deres formue over i et skattely, hvis de ikke har lyst til at betale skat. Ja, hvem er det så egentlig, der bestemmer? Det er jo dem, der har mest, frem for demokratiet, og det er derfor, jeg støtter op om Brasiliens forslag i G20 om at indføre en international formueskat på to procent, der vil ramme de rigeste 3000 dollarmilliardærer og vil være i stand til at skaffe en indtægt på 200 mia. dollars hvert år. Jeg vil opfordre jer, kære kollegaer her i EU, om at gå forrest og være med til at støtte op om dette forslag. For det skal ikke være sådan, at det er de allerrigeste, der bestemmer skattepolitikken. Det skal være demokratiet. Det skal være os, der bestemmer skattepolitikken.

  Giuseppe Lupo (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, penso che dobbiamo sostenere con forza la proposta del G20 di tassare adeguatamente i redditi dei super ricchi per ridurre povertà e disuguaglianze. Un programma sostenuto dalla Segretaria del Partito Democratico Elly Schlein e dal gruppo S&D per un sistema fiscale più equo per garantire servizi essenziali ai cittadini, come sanità e istruzione, e risorse da investire per il lavoro e per la transizione verde.

Tutti sono tenuti a concorrere alle spese pubbliche in ragione della loro capacità contributiva. "Il sistema tributario è informato a criteri di progressività" recita l'articolo 53 della Costituzione italiana. Perché è giusto che chi ha di più, paghi di più e chi ha di meno, paghi di meno.

L'Europa deve condannare i condoni fiscali e deve combattere l'evasione fiscale anche per ridurre la tassazione dei ceti medi, dei lavoratori, dei pensionati. La recente direttiva sulla tassazione minima del 15 % per le multinazionali è un passo avanti. Continuiamo in questa direzione per un sistema fiscale più equo e una società più giusta.

  Margaritis Schinas, Vice-President of the Commission. – Mr President, honourable Members, thank you for this rich debate. It is now clear that many countries around the world and many of our Member States have taken or are taking action to tax the super rich. But let us be very clear, capital can easily move across borders. Therefore, there should be no doubt that intervention at supranational level and at multilateral fora is what we need. The G20 can act as a catalyst and ensure a consistent framework for fair and effective taxation.

Within the OECD global tax deal we have made significant progress towards fair taxation. Now, while we keep working for its full and consistent implementation, we will also engage with our global partners to build on this further, and notably to address this twin objective: address tax avoidance and address the rising inequalities, which, let's face it, are not acceptable in the world that we want.

All taxpayers, and especially the ultra-high net worth individuals, should and need to pay their fair share of taxes.

  Priekšsēdētājs. – Debates ir slēgtas.

10. Zajistit udržitelné, důstojné a cenově dostupné bydlení v Evropě – podpora investic, soukromého vlastnictví a programů sociálního bydlení (rozprava)

  Priekšsēdētājs. – Nākamais darba kārtības punkts ir debates par Komisijas paziņojumu par Eiropas nodrošinājumu ar ilgtspējīgiem un pienācīgiem mājokļiem par pieņemamu cenu — pasākumi investīciju, privātīpašuma un valsts mājokļu programmu veicināšanai (2024/2824(RSP)).

  Margaritis Schinas, Vice-President of the Commission. – Mr President, honourable Members, one year ago here in the European Parliament, we held an important debate on the housing crisis that hits severely many citizens and many families across Europe.

Today's discussion confirms that sustainable, decent and affordable housing remains high on the agenda. Access to social housing and housing assistance for those in need is a principle enshrined in the European Pillar of Social Rights, and it is at the heart of the social Europe that we want to strengthen.

Housing policies are key for social, economic and territorial cohesion. They also are crucial in achieving our Green Deal ambitions. They are policies that take time to bear fruit and need to expand over several decades. Access to affordable housing, including social housing, underpins not only social cohesion but also economic growth and competitiveness. It is also key to addressing homelessness, which is the most extreme form of social exclusion and housing deprivation.

A lot has been done already by the Commission to promote these objectives, and we can build on this experience to strengthen our action further at EU level. As announced by our President, housing will be a key priority for the next political cycle and for the next college. For the first time ever, the Commission will launch a European affordable housing plan. The plan will aim at taking a holistic approach to address the structural drivers of the housing crisis, and this would necessitate a targeted strategy for housing construction, offering technical assistance to cities and Member States, but also focusing on necessary investment and reform.

Let's start with something that matters a lot on housing – and this is, of course, regulation and planning tools. These are important determinants of housing supply and affordability. But beyond regulation and planning, let's face it, we also need additional resources and better use of the existing resources to address the investment gaps in the building sector and strengthen supply. This is why we will work with the European Investment Bank on a pan-European investment platform for affordable and sustainable housing, a scheme to attract public and private investment.

Innovative financial instruments and cooperation with financial institutions on the model of work we are now familiar with under the InvestEU Programme can help deliver on these two tracks – the supply and renovation of housing. We will also propose to inject liquidity into the market by allowing Member States to double the planned cohesion policy investments in affordable housing.

Another dimension that we need to address is the energy dimension. Addressing energy poverty remains a key concern for a socially acceptable and just transition. The key part of this are renewed efforts to reduce energy prices and strengthen the social dimension of the Energy Union. The Social Climate Fund will support vulnerable households in their energy‑efficient renovations, and this is why these relevant plans need to be swiftly and effectively established and implemented. Performant energy‑efficient renovation of the housing stock is essential for the success of the green transition, but also helps us to address root causes of energy poverty.

Another track of work would undoubtedly be the revision of our state aid rules that would allow us to enable housing support measures, especially for affordable, energy efficient and social housing.

Finally, by enlarging the new European Bauhaus community, we can build new partnerships for increasing housing affordability and developing new, more inclusive neighbourhoods.

Honourable Members, addressing the root causes of poverty and ensuring access to essential protection and services will be further prioritised in the forthcoming strategy – the first‑ever that we have announced – the EU anti-poverty strategy. This is now the time for ambitious action and swift delivery.

With a future commissioner with a dedicated portfolio in housing, we have an unprecedented opportunity to address these challenges in a consistent and political manner. I notice that the presence of the President of the Group of Socialists and Democrats here in this debate has something to do with this decision. Honourable Members, this is a time for change, for a Europe of solutions that help those that are most in need.

  Liesbet Sommen, namens de PPE-Fractie. – Voorzitter, commissaris, collega’s, de voorbije jaren hebben wij moeten vaststellen dat steeds meer gezinnen moeite hebben om rond te komen en dat de kosten voor huisvesting steeds een belangrijker deel van het gezinsbudget in beslag nemen. Voor vele gezinnen, of het nu tweeverdieners of alleenstaande ouders zijn, maar zeker ook voor jongeren, is het vaak gewoon niet meer mogelijk om een eigen woning te kopen.

Wij hebben dus ook op Europees niveau een duidelijke visie nodig op hoe we huisvesting degelijk en betaalbaar kunnen maken. Wij zullen nog veel meer dan vandaag moeten inzetten op sociale huisvesting en op publiek-private samenwerking om in voldoende betaalbare en sociale woningen te kunnen voorzien.

De aangekondigde herziening van de Europese staatssteunregels kan hierin een heel belangrijke katalysator zijn om zo voldoende betaalbare en sociale woningen te ontwikkelen. We hebben op die manier zeker nood aan betaalbare, energie-efficiënte en sociale woningen. Zoals ook door de commissaris al is gezegd, zal de uitrol van het Sociaal Klimaatfonds hierin essentieel zijn.

Daarnaast wil ik vandaag ook extra aandacht vragen voor de meest kwetsbaren, de mensen die dakloos zijn. Zij mogen niet door de mazen van het net vallen. We moeten de situatie van daklozen meenemen in alle initiatieven die we op Europees niveau nemen voor degelijk en betaalbaar wonen. Want specifieke noden vragen om specifieke oplossingen. Wij gaan dit zeker onder de aandacht blijven brengen van de nieuwe Europese commissaris voor Wonen om ervoor te zorgen dat dakloosheid een prominente plaats krijgt in het Europees initiatief voor betaalbare huisvesting.

  Iratxe García Pérez, en nombre del Grupo S&D. – Señor presidente, querido vicepresidente, queridos compañeros, nuestra Unión sufre un drama que golpea desde hace mucho tiempo ya a millones de jóvenes y familias: el drama de la vivienda. Es un drama que ahoga a las clases medias, que golpea a las familias con menos recursos, que impide la emancipación de los jóvenes y que dispara el número de personas sin hogar.

Eurostat pone cara a esta dura realidad: en lo que va de década, los precios de la vivienda han subido un 17 % en la Unión Europea, más del 10 % de los hogares europeos destinan el 40 % de sus ingresos solo al pago de la vivienda y el 4 % de la población europea está privada del acceso. Pero las estadísticas de Eurostat no son meros números: detrás hay niños y niñas, hay jóvenes y hay mayores que ven truncado su proyecto de vida.

Señorías, sería imperdonable que la Unión Europea optara por la inacción en un contexto de subida de tipos de interés, de elevados precios tanto de compra como de alquiler, de bajo crecimiento de los salarios y de falta de vivienda social. El Banco Mundial nos recuerda que las zonas urbanas concentrarán el 70 % de la población del planeta para 2050, lo que agravará el problema si no adoptamos con urgencia decisiones de planificación territorial y aumento de la oferta.

Pedimos, desde el Grupo Socialista, a la Comisión Europea —algunas medidas ya las ha anunciado el vicepresidente— un plan de vivienda asequible y sostenible. Hablo de un plan que tenga un verdadero impacto en el acceso a la vivienda y que necesitará una inversión permanente y adicional de al menos 50 000 millones de euros al año provenientes del Plan de Recuperación, de los Fondos de Cohesión y del Banco Europeo de Inversiones.

La revisión de las ayudas de Estado para permitir la inversión en vivienda y la supervisión del Semestre Europeo de la Estrategia de vivienda son medidas que ya no se pueden aplazar más en el tiempo. Tampoco permitiremos, como tantas veces ha ocurrido por la desidia de las políticas fracasadas de la derecha, que la vivienda se convierta en un refugio de capitales financieros al servicio de las prácticas especulativas del mercado. Al mismo tiempo, los Estados miembros también tienen que regular los precios del alquiler para evitar subidas abusivas, poner coto a los pisos turísticos y penalizar fiscalmente las viviendas vacías que no acrediten un uso distinto a la especulación.

Señorías, escuchemos a los millones de compatriotas que estos días recorren las calles de muchas ciudades europeas. Su grito de auxilio es rotundo: la vivienda es un derecho, no es un negocio.

Si los europeos hemos sido capaces de levantar un Estado de bienestar único en el mundo, que garantiza educación, que garantiza sanidad, que garantiza pensiones, ahora tenemos la responsabilidad de demostrar la razón de ser del proyecto europeo con un nuevo pilar del Estado de bienestar: el derecho a la vivienda, para que todos los ciudadanos y ciudadanas construyan un proyecto de progreso y de esperanza.

  Paolo Borchia, a nome del gruppo PfE. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, temo che abbiamo un problema con il titolo di questo dibattito che cita "politiche abitative sostenibili e alla portata". Con la EPBD, la famigerata direttiva sulle case green, almeno così è stata ribattezzata in Italia, non si vede dove queste politiche abitative siano alla portata.

Sono aumentati i costi dei materiali, a causa di una domanda drogata, e il numero delle imprese edili è sempre quello, e quindi non si capisce come si possa arrivare all'obiettivo con una tabella di marcia così inarrivabile e soprattutto senza finanziamenti.

Si continua a parlare di edilizia sostenibile, ma i dati dimostrano che questa direttiva è tutt'altro che sostenibile. Io cito i dati dell'Italia per non spaventare nessuno con le cifre europee. Però abbiamo il 63 % degli edifici che sono in classe energetica F oggi e quindi sono stati etichettati con la penna rossa.

Ma, nonostante questo contesto, continuate a pretendere che entro il 2030 questo patrimonio immobiliare così vetusto venga trasformato in modello di efficienza energetica. Quindi uno si chiede: ma chi paga? Come al solito, dopo aver sentenziato la condanna, Bruxelles chiede agli Stati di arrangiarsi e inventare dei soldi che non ci sono. Io vi chiedo: chiudete il libro dei sogni, che nel frattempo è diventato il libro degli incubi, e smettete di perseguitare chi non arriva a fine mese.

  Marlena Maląg, w imieniu grupy ECR. – Panie Przewodniczący! Szanowni Państwo! W efekcie ponad 50-letniego okresu gospodarki centralnie sterowanej państwa Europy Środkowo-Wschodniej mierzą się z problemem niezaspokojonych potrzeb i złych warunków mieszkaniowych. W związku z przyjętą w marcu dyrektywą budowlaną czeka nas rewolucja w branży budowlanej. Istnieje też kryzys demograficzny: należy pamiętać o zachowaniu równowagi pomiędzy oczekiwaniami a możliwościami, jakimi będziemy dysponować, aby nie okazało się, że marzenia młodych ludzi o mieszkaniu, a często, co za tym idzie, o powiększeniu rodziny, spełzną na niczym.

Po raz pierwszy mieszkalnictwo znajdzie się w tece komisarza. Dlatego apeluję o rozwagę i realną ocenę potrzeb mieszkaniowych, aby zbyt ambitne cele klimatyczne nie przesłoniły realnych potrzeb społecznych, ani nie były też pożywką dla deweloperów. Temat mieszkalnictwa jest bardzo ważny zarówno dla młodych ludzi w Polsce, ale także dla seniorów, ale także dla całego społeczeństwa europejskiego.

  Brigitte van den Berg, namens de Renew-Fractie. – Voorzitter, dagelijks spreek ik mensen wiens jonge leven op pauze staat omdat ze niet kunnen wonen waar ze werken of studeren, omdat ze niet kunnen gaan samenwonen met de partner die ze hebben gevonden of omdat ze niet kunnen beginnen met het stichten van een gezin. Het niet hebben van een goede woning zet je leven op slot.

De EU heeft natuurlijk beperkte bevoegdheden als het gaat om huisvesting, maar we kunnen wel een aantal slimme maatregelen nemen. Daarom vind ik het heel goed dat Europa heeft gezegd: “Als het belangrijk is voor Europeanen, is het belangrijk voor ons en gaan we ermee aan de slag.”

Laten we er dus voor zorgen dat het makkelijker wordt voor overheden om subsidies of leningen te verlenen om woningbouw mogelijk te maken. Laten we ervoor zorgen dat we hiervoor geld uit Europese fondsen bestemmen. En laten we investeren in de vakmensen die we nodig hebben om die woningen te bouwen. Want elke nieuwe generatie verdient het om op eigen benen te gaan staan. Maar wij ontnemen dat deze generatie. En ondertussen vliegt hun jeugd voorbij.

Ik wil de Commissie daarom echt vragen om haast te maken en onze jongeren niet langer te laten wachten op hun eigen leven.

  Kim Van Sparrentak, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr President, in January 2021, as rapporteur of the European Parliament's report on access to decent and affordable housing, I called on the EU to address the housing crisis, to treat the right to housing as the human right that it is. And I'm happy to see that we have made some progress. We are now working towards ending homelessness, and we made sure cities can combat illegal rentals on Airbnb.

But unfortunately, the housing crisis has only worsened since then. House prices and rents, as well as homelessness, just keep rising all over Europe. With a commissioner for housing and a European affordable action plan for housing in the works, we are finally treating the issue with the urgency it deserves – because homes are for people, not for profit.

And let me be clear: the issue isn't just a lack of investment in housing. It is the wrong type of investment. EUR 40 billion were actually invested by institutional investors in Berlin in a decade and the result is that one of the most affordable cities became unaffordable. We must act as the EU to really kerb speculative investment. We need more social investment. The Commission's plans, which include boosting affordable housing, are promising, but we need to acknowledge that we need more public investment in social housing and that funding or loans from the European Investment Bank should not go to the institutional investors that are now driving the crisis. We must ensure that the investment contributes to long-term affordability through strict conditions.

I look forward to future debates on housing, working with the Commission and colleagues to fulfil our promise of making housing the human right for all that it is.

  Li Andersson, The Left-ryhmän puolesta. – Arvoisa puhemies, tuoreen Eurobarometrin mukaan yleisimmät syyt äänestää eurovaaleissa liittyivät elinkustannusten nousuun ja äänestäjän taloudelliseen tilanteeseen. Siksi tulevan komission on pakko ottaa sosiaalinen ulottuvuus vakavasti, ja asuntopolitiikka on tässä aivan keskeinen teema.

Me edellytämme komissiolta konkreettisia toimia kohtuuhintaisen asumisen edistämiseksi. Valtiontukisäädösten pitää mahdollistaa sosiaalista asuntotuotantoa ja asunto ensin -periaate tulee ottaa käyttöön koko EU:ssa.

Suomessa asunnottomuutta on pitkään torjuttu onnistuneesti, mutta nyt oikeistopolitiikka muuttaa tilannetta. Häädöt ovat lisääntyneet ennätysmäisesti sosiaaliturvaleikkausten seurauksena. Asuntoja rakennetaan liian vähän, mikä on johtamassa pian asuntopulaan. Asunnottomuutta torjutaan siis pitkäjänteisellä työllä, mutta Suomen tilanne osoittaa, että tulokset voidaan nopeasti tuhota lyhytnäköisillä leikkauksilla.

  Ewa Zajączkowska-Hernik, w imieniu grupy ESN. – Szanowna Komisjo! Państwo Przewodniczący! Na wstępie chciałabym serdecznie podziękować wszystkim 52 posłom, którzy podpisali się pod moim pytaniem do Komisji Europejskiej o termin wycofania się z dyrektywy budynkowej.

W latach 2010–2022 ceny nieruchomości mieszkalnych w Unii Europejskiej wzrosły o 47%. 10,6% osób w miastach Unii żyło w mieszkaniach, na które przeznaczało ponad 40% swojego dochodu. Aktualnie ponad połowa Polaków w wieku 25–34 lat mieszka z rodzicami i mimo tego, że w zdecydowanej większości pracują, nie stać ich na własne mieszkanie.

Ursula von der Leyen po pięciu latach kierowania Komisją Europejską nagle zorientowała się, że trzeba wykonać pozorowane ruchy w obszarze mieszkalnictwa, więc dodała nazwę „mieszkalnictwo” do nazwy jednego z urzędów. Organizuje króciutką debatę i wyraża zatroskanie. Tymczasem ta sama przewodnicząca Komisji Europejskiej na ostatniej prostej starej kadencji przepchnęła dyrektywę w sprawie charakterystyki energetycznej budynków, która pod piękną etykietą troski o efektywność energetyczną oznacza zmniejszenie możliwych źródeł ogrzania swojego domu, wzrost kosztów utrzymania nieruchomości i nagły wzrost kosztów budowy nowych nieruchomości.

Dlatego wzywam Komisję Europejską do uchylenia dyrektywy budynkowej, wycofania się z działań podnoszących koszty utrzymania mieszkań oraz do podjęcia działań, które będą służyły deregulacji i obniżeniu kosztów zapewnienia podstawowej potrzeby, jaką jest posiadanie domu. Zostawcie ludzi w spokoju i dajcie im żyć tak, jak ich na to stać.

IN THE CHAIR: ESTEBAN GONZÁLEZ PONS
Vice-President

  Markus Ferber (PPE). – Herr Präsident, Herr Kommissar, liebe Kolleginnen, liebe Kollegen! Die Kommissionspräsidentin hat die Schaffung von erschwinglichem Wohnraum zu einer ihrer politischen Prioritäten erklärt. Und das ist absolut richtig. Denn die Verfügbarkeit von bezahlbarem Wohnraum in vielen Mitgliedstaaten ist ein enormes Problem. Ich denke, wir sind uns alle einig: Wohnen darf kein Luxus sein. Wir sollten uns aber auch darüber im Klaren sein, dass das Thema Wohnen nicht eine originäre Kompetenz der Europäischen Union ist. Wir werden weder selbst zum Bauherrn werden noch in die Bebauungspläne der Kommunen vor Ort eingreifen können. Deswegen ist das Gebot des Subsidiaritätsprinzips auch entsprechend zu achten. Dennoch gibt es einige Dinge, die wir in Europa tun können.

Das Problem, um das es geht, ist eigentlich einfach beschrieben: Es wird zu wenig gebaut. Lösungen sind jedoch ein bisschen komplizierter, denn viele Faktoren müssen hier berücksichtigt werden. Auf europäischer Ebene ist das erste Thema die Kosten der Finanzierung. Wir haben immer noch Eigenkapitalvorschriften aus der Finanzkrise, die das Bauen in Europa teurer machen als in anderen Regionen dieser Erde. Hier sollten wir darüber nachdenken, was wir tun können. Und die Kommission sollte an vielen Stellen auch schauen, wo wir Standards entsprechend anpassen können, die heute Wohnbau entsprechend verteuern. Hier gibt es viele Möglichkeiten, wo Europa ansetzen kann. Dann leisten wir einen wichtigen Beitrag für unsere Bürgerinnen und Bürger. Wir als EVP-Fraktion sind bereit dazu, diesen Weg zu gehen.

  Gabriele Bischoff (S&D). – Herr Präsident, Vizepräsident Schinas! Man kann mit einer Wohnung einen Menschen genauso gut töten wie mit einer Axt. Das war vor 100 Jahren ein geflügeltes Wort. Wir sehen in Europa im Moment die Wohnkosten explodieren und in manchen Regionen ist es überhaupt nicht mehr möglich, angemessenen und bezahlbaren Wohnraum zu finden, ein Dach über dem Kopf. Europaweit wächst die Obdachlosigkeit und unser Versprechen – das wir gegeben haben –, Obdachlosigkeit zu beenden, bleibt so leeres Gerede. Deshalb ist es wichtig, nicht nur dabei stehen zu bleiben, zu sagen, dass angemessener Wohnraum in der Tat ein soziales Grundrecht ist und dass es auch in der Europäischen Säule sozialer Rechte verankert ist, sondern dass wir gucken müssen, was wir tun können, damit Menschen mit niedrigem und mittleren Einkommen angemessenen Wohnraum finden können. Ich möchte hier insbesondere auch junge Menschen nennen, die in Ausbildung und Beruf sind, die vielleicht eine Familie gründen wollen. Wenn sie keine Möglichkeiten haben, Wohnraum zu finden, greift das in ein ganzes Leben ein.

Deshalb fragen sich die Menschen, Herr Ferber, was kann Europa auch dazu beitragen, um diese Krise zu beenden? Und Enrico Letta hat in seinem Bericht zur Zukunft des Binnenmarktes genau empfohlen, dass die EU dringend Design und Anwendung aller EU‑Regeln, ‑Fonds und ‑Politiken anpacken sollte, die einen direkten oder indirekten Einfluss auf nationale Wohnungsmärkte haben.

Da haben wir einiges. Wir sind stolz, dass wir jetzt einen Kommissar haben werden dafür, und dass wir einen Sonderausschuss hier im Haus haben, den wir mit durchgesetzt haben. Und es wird nämlich nicht der Markt regeln. Deshalb brauchen wir einen kohärenten Housing‑Plan in Europa. Da werden wir Druck machen, auch auf die Kommission, damit das angemessen passiert. Und zu den Ressourcen – das wurde ja hier auch schon angesprochen: Wer REPowerEU hinbekommen hat, sollte auch ein Re‑empower der europäischen Bürgerinnen und Bürger hinkriegen zu angemessenem Wohnraum.

  Jorge Buxadé Villalba (PfE). – Señor presidente, para solucionar el problema de la vivienda, lo que no necesitamos es un comisario de Vivienda, cuando la Unión carece de competencias. Por lo tanto, voy a hablar de los temas nacionales, que son los que importan.

Libera seis medidas: liberar el suelo secuestrado por los políticos en las regiones y los ayuntamientos que restringen la oferta e incrementan el precio creando focos de corrupción; eliminar y bajar impuestos que incrementan el coste de la construcción y la venta, cero IVA a la primera vivienda y no a la plusvalía municipal; no favorecer la inversión especulativa ni beneficiar al extranjero respecto del nacional; renunciar a delirios climáticos imponiendo casas climáticamente neutras que encarecen su valor; combatir al okupa, los pisos patera y la inmigración masiva que hace inhabitables los barrios; y por último, por supuesto, invertir en planes nacionales de vivienda barata que revitalice el sector de la construcción al servicio de las familias.

En quince años, se construyeron en España cuatro millones de casas dando propiedad y un futuro a miles de familias, a millones de familias. En el año 2023, se construyeron 5 000 pisos y la mitad de alquiler.

Así pues, menos discursitos de la izquierda y más construir viviendas.

  Kristoffer Storm (ECR). – Hr. formand! Vi har lige hørt fra kommissæren og flere fra venstrefløjen sige, at de vil stramme bygningsdirektivet og dermed tvinge borgere til at energirenovere deres hjem. Danske Niels Fuglsang fra Socialdemokratiet sagde tilbage i juni, at folk bare må betale, hvad det koster. Som var det et fuldstændig ubetydeligt greb i lommen. Men sådan en investering er ikke bare et greb i lommen for helt almindelige borgere. Faktisk vil de omtalte renoveringer i gennemsnit koste 40.000 euro pr. bolig. Alene i Danmark vil det ramme 400 000 familier. Det er en omkostning, der vil tvinge mange til at gå fra hus og hjem, fordi de ikke har råd til renoveringen og ikke kan låne penge i banken, da disse boliger oftest ligger i områder, hvor bankerne ikke vil låne penge ud. Det er en helt urimelig og meget forkert måde at behandle vores borgere på. Det er ikke, fordi jeg ikke syntes, at vi skal have fokus på den grønne omstilling, og selvfølgelig skal vi gøre os uafhængige af olie og gas fra slyngelstater i Mellemøsten og fra Rusland, men det skal ske på en måde, hvor vi ikke ruinerer og ødelægger livet for mange millioner borgere i EU.

  Irena Joveva (Renew). – Gospod predsednik! Nič kolikokrat smo v tej plenarni dvorani slišali, da si želimo napredno in konkurenčno Evropsko unijo, v kateri bo prevladovala blaginja. Absolutno! Ampak kako bomo to zagotovili, dokler si naši državljanke in državljani težko, če sploh, privoščijo streho nad glavo?

Nesprejemljivo je, da trenutno uveljavljena evropska pravila ščitijo zgolj dobiček, ustvarjen na stanovanjskem trgu, namesto da bi zaščitila ljudi.

Seveda me veseli, da bomo dobili komisarja za stanovanja in energijo, ampak me resnično skrbi slabo zastavljena poslanica, ki se osredotoča samo na energetsko obnovo stavb. Seveda je to pomembno, ampak ne bo rešilo pomanjkanja stanovanj. Najprej potrebujemo strategijo za spodbujanje javnih in zasebnih investicij, načrt za zagotavljanje socialnih stanovanj in cenovno dostopnih stanovanj. To in še več bo potrebno, da stanovanja prelevimo iz luksuza nazaj v osnovno temeljno pravico vsakogar.

  Vicent Marzà Ibáñez (Verts/ALE). – Señor presidente, mientras estamos aquí escuchando a los representantes de los comerciales de vivienda, se están echando a la calle a más de cien, doscientas, trescientas personas que no pueden pagar sus casas aunque sean trabajadores, que aunque trabajen cada día no llegan a final de mes y no pueden pagar sus casas. Mientras esto pasa, en Europa tenemos once millones de casas vacías y algunos se empeñan en liberalizar más suelo, y no en rehabilitar las viviendas vacías, poner freno a los especuladores y acabar con aquellos bancos que están haciendo de nuestras vidas una pura especulación en vez de garantizar el derecho a la vivienda.

Y no nos vale que aquí se diga que no hay competencias, que no tenemos competencias. ¿Cómo no va a haber competencias para avanzar en lo que es garantizar el derecho a la vivienda, que es un derecho esencial? Si no hay viviendas, ¿nos tenemos que ir ya todos de aquí? Si no hay derechos para poderlos garantizar, si no hay competencias, ¿qué hacemos aquí?

Hay que trabajar todas y todos conjuntamente para que la vivienda esté de verdad garantizada para todas las personas que viven en Europa. Y para ello hay que movilizar planes de inversión en rehabilitación, hay que movilizar planes para la compra de viviendas para que sean asequibles y sean públicas, y hay que intervenir en el mercado para bajar ya los alquileres.

(El orador acepta responder a una pregunta formulada con arreglo al procedimiento de la «tarjeta azul»)

  Alvise Pérez (NI), pregunta de «tarjeta azul». – En general, estamos de acuerdo con su intervención. Hay un grave problema de vivienda, especialmente en España.

Le agradezco su intervención, pero evidentemente coincido con el anterior interlocutor: ¿dónde están las responsabilidades de vivienda en la Unión Europea? En el Tratado de Funcionamiento de la Unión Europea, en el TFUE, ¿dónde considera usted que está reflejada la materia de la vivienda en la Unión Europea?

  Vicent Marzà Ibáñez (Verts/ALE), respuesta de «tarjeta azul». – Pues en el derecho de acceso a la vivienda y el pilar europeo de derechos sociales, que tenemos que garantizar y que se va a reformar precisamente en esta legislatura. Tan sencillo como eso.

Al final, también se trata de dar respuesta a lo que usted decía en campaña a sus electores: que iba a defender a los ciudadanos y ciudadanas respecto a los especuladores y a los corruptos. ¿Sabe quiénes son los especuladores y los corruptos? Los que especulan con nuestras vidas sin dejarnos acceso a la vivienda y los que corrompen a otros políticos para generar cada día más ventajas sociales y económicas a precisamente las grandes constructoras y a los grandes bancos que están especulando con nuestras vidas.

Para eso estamos aquí, señor Alvise. Para eso estamos aquí, para garantizar la vivienda para todas las personas.

  Martin Schirdewan (The Left). – Herr Präsident! Für viele der 150 Millionen Mieterinnen und Mieter in der EU ist Wohnen mittlerweile unbezahlbar geworden. Und warum? Weil Wohnraum zum Spekulationsobjekt geworden ist, weil sich mit der Miete eine fette Rendite verdienen lässt. Die Linke sagt: Schluss damit! Wir wollen eine Investitionsoffensive in sozialen Wohnraum. Die Kosten für energetische Gebäudesanierung müssen sozial gerecht sein und dürfen schon gar nicht allein auf die Mieter abgewälzt werden. Kurz: Wir brauchen mehr bezahlbare Wohnungen! Denn Wohnen ist ein Menschenrecht.

Schluss mit der Spekulation mit Wohnungen an der Börse und mit spekulativem Leerstand. Kurzzeitvermietungen müssen besser reguliert werden. Wir brauchen keine Mietenpolitik, die Vonovia, BlackRock, Deutsche Wohnen, Airbnb und den anderen gierigen Konzernen dient. Wir brauchen eine Mietenpolitik für Familien mit niedrigen Einkommen, für Alleinerziehende, für Ältere, Studierende, Auszubildende, also für alle ohne dickes Konto auf der Bank.

  Petar Volgin (ESN). – Г-н Председател, разбрахме, че Урсула фон дер Лайен и нейната Европейска комисия щели да правят всичко възможно, за да осигурят на европейските граждани възможността да имат свои жилища. Това, разбира се, е похвално намерение, което обаче има един много голям недостатък.

Подобни обещания са лицемерни и лъжливи. Европейските граждани ще могат да си купят жилища, само когато имат достатъчно пари за това. Обаче не е възможно повечето европейци да имат необходимите средства, когато икономиките на държавите членки на Евросъюза биват съсипани, съсипани именно от ръководителите на въпросния Съюз.

Ще припомня двата основни фактора, които разрушават европейските държави. Първият – маниакалната страст при осъществяването на Зелената сделка, която лишава стотици хиляди хора от работни места, а значи и от пари. И вторият – отказът от евтините руски енергийни ресурси.

При такъв тип самоубийствена политика е напълно естествено икономиките на европейските държави да западат и спестяванията на хората да се стопяват. Ето защо те не могат да си купят жилища и няма да могат да си ги купят, независимо от всички обещания на високопоставените брюкселски чиновници.

  Νικόλαος Αναδιώτης (NI). – Κύριε Πρόεδρε, κύριε Επίτροπε. Ένα από τα κυριότερα προβλήματα της ελληνικής οικογένειας είναι η στεγαστική κρίση και η αδυναμία μίσθωσης ή αγοράς κατοικίας. Σύμφωνα με τα πρόσφατα στατιστικά δεδομένα, οι Έλληνες καταναλώνουν κατά μέσο όρο το 40 % του εισοδήματός τους για στέγαση, ποσοστό σημαντικά υψηλότερο από το αντίστοιχο ευρωπαϊκό. Σύμφωνα με τα στοιχεία της Τράπεζας της Ελλάδος, οι τιμές των διαμερισμάτων αυξήθηκαν περαιτέρω το πρώτο τρίμηνο του 2024 κατά 10,4 % σε ετήσια βάση, ύστερα από επτά έτη συνεχόμενων αυξήσεων.

Η ελληνική οικονομία βιώνει τις συνέπειες των τριών δυσβάσταχτων μνημονίων. Όρος του δεύτερου ήταν η κατάργηση του Οργανισμού Εργατικής Εστίας με ανύπαρκτη στεγαστική πολιτική. Βασική αιτία του προβλήματος είναι και τα κόκκινα δάνεια με τα αδιάθετα διαμερίσματα και τις κατοικίες. Η ασκούμενη πίεση της Ευρωπαϊκής Επιτροπής για τη μεταφορά τους από τις τράπεζες στα funds εξασφαλίζει μόνον τα κέρδη τραπεζών και servicers, ενώ τα σπίτια των Ελλήνων πολιτών εκπλειστηριάζονται. Τα κόκκινα δάνεια ανέρχονται σε 21,3 δισ. ευρώ, εκ των οποίων τα 12,5 αφορούν σε πρώτη κατοικία, απροστάτευτη, σημειωτέον.

Στην Ελλάδα ζούμε καθημερινά δραματικές καταστάσεις με οικογένειες με παιδιά να μένουν στον δρόμο. Η βιώσιμη, αξιοπρεπής και οικονομικά προσιτή στέγαση είναι δικαίωμα όλων μας. Ούτε βεβαίως πρέπει να γίνεται χρηματοοικονομικό προϊόν προς κερδοσκοπία. Περιμένουμε από την Ευρωπαϊκή Επιτροπή να προτείνει άμεσα λύσεις εθνικής στεγαστικής πολιτικής.

  Dirk Gotink (PPE). – Voorzitter, ondervoorzitter, als je je ouderlijk huis niet kunt verlaten om een ander leven te beginnen, om samen te gaan wonen, om te trouwen, om kinderen te krijgen, omdat woningen onbetaalbaar of onbereikbaar zijn, dan verlies je het vertrouwen in de toekomst. Dat is precies wat er met honderdduizenden jongeren en ook families in Europa aan het gebeuren is: ze verliezen het vertrouwen in de toekomst. Ze verliezen ook het vertrouwen in de democratie en zelfs in de EU. Want wat doet die politiek nog voor ons, vraagt men zich af?

Huisvesting is geen bevoegdheid van de EU, maar het is wel een gedeelde ervaring van heel veel mensen in Europa. Het is een gedeeld leed van de lagere en de middenklasse in Europa. Nieuw Sociaal Contract, mijn partij, heeft hiervan in Nederland een speerpunt gemaakt omdat het essentieel is voor de bestaanszekerheid van mensen, die zwaar onder druk staat. En niet alleen in Nederland, ook in andere Europese landen.

In de eerste plaats is er dringend behoefte aan een heropleving van de woningbouw. We moeten meer woningen bouwen. Ik zal dan ook constructief met de commissie en met de nieuwe commissaris voor Wonen meedenken om dit probleem aan te pakken. Hoe kunnen we dit bereiken? We moeten de bureaucratie bestrijden. Het is een Europese ziekte die onze economie verstikt. Vergunningsprocedures, aanbestedingsprocedures … Ze worden onmogelijk gemaakt door een complexiteit waar de gemiddelde investeerder, maar ook overheden, gewoon niet meer doorheen kunnen zien.

Ten tweede, het vrijmaken van investeringen door woningbouwcorporaties zodat ze ook in het middensegment kunnen investeren, en het herzien van Europese regelgeving.

Voorzitter, laten we hoop teruggeven aan de volgende generaties voordat ze een verloren generatie worden.

  Marcos Ros Sempere (S&D). – Señor presidente, señor comisario, no existe el Estado del bienestar sin un lugar en el que poder estar bien. El pilar de nuestro sistema político se tambalea por la gravísima crisis de vivienda que atravesamos: una crisis que sufren todos los ciudadanos, pero especialmente los más jóvenes, que no pueden desarrollar su proyecto de vida.

Debemos actuar. Es un orgullo para mí decir que, gracias al trabajo del Grupo Socialista, tendremos un comisario de vivienda y el compromiso de un plan de vivienda europeo.

Pero tenemos que ir más allá: debemos reformar la política de cohesión para ayudar a financiar la construcción de vivienda asequible y ampliar el parque público de viviendas de alquiler. Es necesario también crear un fondo europeo específico para invertir en vivienda pública asequible y permitir ayudas de Estado. Pero no hablo de cualquier vivienda, sino de viviendas que ofrezcan calidad de vida, resuelvan la pobreza energética con eficiencia energética y sean asequibles. Es decir, debemos seguir los principios de la Nueva Bauhaus Europea. Este problema está ahogando a la ciudadanía; debemos lanzarle un salvavidas.

(El orador se niega a que Bogdan Rzońca le formule una pregunta con arreglo al procedimiento de la «tarjeta azul»)

  Pál Szekeres (PfE). – Tisztelt Elnök Úr! A lakhatás támogatása, a megfizethető lakhatás fontos kérdés. Magyarországon nem most kezdtünk terveket készíteni, hanem komoly eredményeket tudunk felmutatni. Ennek keretében lakás vagy ház vásárlása vagy építése esetén vissza nem térítendő támogatást, kedvezményes hitelt, kamattámogatást, jelzáloghitel-elengedést nyújt a Családbarát Magyarország program. Otthonfelújítási támogatást ad, támogatja az akadálymentesítést, és új lakások vásárlása esetén csak 5% áfát kell fizetni.

Magyarország kormánya több mint 560 milliárd forintot fordított az otthonteremtés támogatásába, és az EU-ban nálunk a legalacsonyabb a háztartási áram és a gáz ára. Van még tennivaló: a fiatalok lakhatását segíteni kell. A kormány bejelentette, hogy készül a szakmai program, és örömmel osztjuk meg Önökkel szakmai tapasztalatainkat.

  Antonella Sberna (ECR). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, signor Commissario, la mancanza di disponibilità di alloggi dignitosi, sostenibili ed economicamente accessibili preoccupa in maniera crescente i cittadini dell'Unione europea e molte famiglie devono far fronte a costi eccessivi per gli alloggi, che costituiscono la principale spesa a scapito di altri bisogni essenziali.

A ciò si aggiunge, soprattutto in Italia, il problema dell'occupazione abusiva delle abitazioni. Attualmente in Italia si registrano circa 30 000 alloggi di proprietà pubblica occupata, ai quali si aggiungono altri 20 000 case, di enti pubblici o privati, occupate abusivamente, per un totale di 50 000 immobili.

La stessa Presidente von der Leyen ha inserito l'emergenza abitativa tra le sfide da affrontare, proponendo per la prima volta un piano europeo per gli alloggi a prezzi accessibili, raddoppiando gli investimenti in alloggi economicamente accessibili previsti nell'ambito della politica di coesione.

Al momento, il regolamento 1060 del Parlamento europeo e del Consiglio recante disposizioni applicabili al Fondo europeo di sviluppo regionale non sostiene gli investimenti dell'edilizia abitativa, a meno che non siano legati alla promozione dell'efficienza energetica o delle rinnovabili. Ritengo quindi che la Commissione europea debba rivedere questo approccio, prevedendo maggiore flessibilità nel finanziamento di ristrutturazioni o costruzioni di nuovi alloggi di edilizia popolare.

  Martin Hojsík (Renew). – Vážený pán predsedajúci, bývanie je problémom naprieč celou Európskou úniou, najmä pre mladých ľudí. Ale najhoršie to je na Slovensku. Mladí ľudia majú najhoršiu dostupnosť samostatného bývania v celej Európskej únii. U rodičov u nás žije viac ako pol milióna dospelých ľudí. Je to agónia s neistým koncom. Či už pre nedosiahnuteľné hypotéky, alebo veľmi drahé nájmy. Áno, potrebujeme stavať nové byty, potrebujeme stavať nové bývanie. Ale začnime tam, kde už máme postavené. Je množstvo budov naprieč celou Európskou úniou, aj na Slovensku, ktoré sú nevyužité, ktoré by mohli byť domovom. A ich renovácia, ich úprava, energetická efektívnosť sú príležitosťou nielen pre riešenie dostupného bývania, ale aj pre pomoc s riešením klimatickej krízy. Pretože bývanie musí byť udržateľné, tak, aby ceny za nájom a aj ceny za energie neboli likvidačné. Potrebujeme týmto prístupom naozaj udržať naše mestá ako ekologické a vytvárať lepšie podmienky. A dokážeme to iba spoločne ako Únia, keď budeme pomáhať regiónom, mestám a obciam.

  Maria Ohisalo (Verts/ALE). – Mr President, Commissioner, colleagues, nearly 1.3 million people sleep rough or without permanent accommodation in the EU. 400,000 children are homeless. And I welcome the long awaited affordable-housing plan by the Commission, which must build on the successful Housing First principle. This requires actually a change in our mindsets, because, previously, a home was an outcome when a person demonstrated progress in their lives, such as finding a job or tackling substance abuse. The thinking was that only by solving other issues first, a person deserves a home. But the reality is exactly the opposite.

Housing is a human right. Only from the safety of one's home can a person start solving other challenges in their lives. When we discuss about what affordable housing means, who builds and who owns it, and how it is regulated, we must keep in our minds the most vulnerable people whose lives can actually be transformed if we, politicians here and all over Europe, just put housing first.

  Leila Chaibi (The Left). – Monsieur le Président, à Paris, la ville où j'habite, il devient quasiment impossible de se loger, même quand vous avez un emploi stable. Partout en Europe, le logement devient un luxe. Alors, évidemment, quand la Commission européenne annonce un grand plan pour le logement abordable, c'est une bonne nouvelle; mais si nous voulons que tous les Européens aient accès à un logement digne et abordable, il faut rompre avec les dogmes du marché et de la concurrence. Le logement n'est pas une marchandise, c'est un droit fondamental.

Je suis venu ici avec trois propositions concrètes qui relèvent des compétences de l'Union européenne. D'abord, remettre à plat les règles sur les aides d'État. Il faut permettre aux États membres d'investir dans la construction de logements abordables sans être sanctionnés ni accusés de faire de la concurrence déloyale au marché immobilier privé. Deuxièmement, il faut une directive pour encadrer la location de courte durée, tous les Airbnb qui, de Bratislava à Paris, privent nos habitants de logement et alimentent la hausse des loyers. Troisièmement, enfin, il nous faut un plan d'investissement européen pour les rénovations énergétiques, afin de mettre un terme aux passoires thermiques qui font exploser les factures des ménages européens.

Alors, chers collègues, je vous demande solennellement de vous engager sur ces points concrets, sans quoi ce grand plan logement ne sera qu'un désespérant tas de bonnes paroles, sans effet sur la vie des Européens.

  Nora Junco García (NI). – Señor presidente, hablan ustedes del problema de la vivienda. ¿Acaso es lógico que quieran hacer de Europa el hogar de millones de africanos, mientras que los europeos no tienen ni una casa en la que poder desarrollar sus vidas? Aclárense.

En algunas de las ciudades de España, los jóvenes y las familias viven en caravanas, zulos o balcones por no poder pagar o alquilarse una y tenemos la mayor crisis de ocupación ilegal de nuestra historia. Mientras tanto, los turistas europeos que invertís en la vivienda española agraváis aún más la solución y el problema.

Ya hay zonas en España, como Canarias, Málaga o Baleares, en las que tres de cada cuatro viviendas son adquiridas por extranjeros y eso es un problema para sus ciudadanos.

Solo en lo que llevamos de 2024, el precio de la vivienda en España se ha disparado el doble que en la zona euro y más del 35 % del precio son impuestos. El Banco de España asegura que se necesitan 600 000 viviendas hasta 2025 para suplir el déficit de inmuebles en nuestro país, pese a que hay casi cuatro millones de viviendas vacías o desocupadas por la inseguridad jurídica a la que están sometiendo a los propietarios.

Por eso, solicitamos a la Comisión Europea que, en su anunciado «plan de vivienda asequible», haga que la vivienda deje de ser la caja recaudatoria de las administraciones públicas y que se proteja el acceso a la vivienda a los autóctonos en las zonas de alta demanda.

  Sebastião Bugalho (PPE). – Senhor Presidente, Senhor Vice-Presidente Schinas, a minha geração é a primeira desde a Segunda Guerra que não sente que viverá melhor do que os seus pais – espera apenas não ter de viver pior. Os meus pais sabiam que, com a entrada na União Europeia, poderiam viver melhor do que os meus avós. Os meus avós sabiam que, com a chegada da democracia, viveriam melhor do que os pais deles. Nós não.

Hoje, mais de metade dos cidadãos dos 37 países mais ricos da OCDE têm a habitação como primeira preocupação, acima da saúde e acima da educação. Em Portugal, 40 % dos rendimentos mensais vão para despesas de habitação, 10 % acima do considerado acessível. É por isso que temos de olhar para a habitação como direito fundamental e como prioridade política, não contra a propriedade privada, mas impulsionando-a, não desresponsabilizando os Estados-Membros das suas competências, mas não desresponsabilizando a União de servir os seus cidadãos. Citando Ursula von der Leyen, «se preocupa os europeus, tem de preocupar a Europa».

Nos últimos 20 anos, a minha geração passou por crises securitárias, económicas, sanitárias e monetárias. Apesar disso, nós mantemo-nos crentes no projeto europeu. Para responder aos desafios dos próximos 20 anos – a demografia, a produtividade, o crescimento –, temos de fazer tudo para que os europeus tenham o mínimo: um teto. Para produzirmos mais, temos de ter uma casa a que voltar no final do dia. Para termos mais filhos, temos de ter um lar para os criarmos até à idade adulta. Para inovarmos mais, temos de ter o mais fundamental: uma casa por onde começar.

(O orador aceita responder a uma pergunta «cartão azul»)

  João Oliveira (The Left), Pergunta segundo o procedimento «cartão azul». – Não é possível defender o direito à habitação e, ao mesmo tempo, aceitar as restrições orçamentais e as políticas liberais que aprofundam a especulação imobiliária. E o debate sobre o Orçamento do Estado em Portugal está, mais uma vez, a confirmar essa incompatibilidade com a aceitação das regras da governação económica que restringem a possibilidade de investimento público e, simultaneamente, a resposta à habitação.

E a questão que se coloca é a de saber de que lado está cada deputado – está do lado das regras das restrições orçamentais, da especulação, dos lucros, da banca ou está do lado do investimento público na habitação?

  Sebastião Bugalho (PPE), Resposta segundo o procedimento «cartão azul». – Muito sucintamente, Senhor Deputado João Oliveira, a quem agradeço a questão, tenho de lhe dizer que, se me pergunta de que lado é que eu estou em relação à crise da habitação, eu estou do único lado onde há soluções: do lado da Europa. Portanto, sim, estamos ao lado da responsabilidade orçamental. Sim, estamos ao lado da economia social de mercado. Sim, estamos ao lado da nossa pertença à União, porque acreditamos que, se queremos que a Europa nos ajude a resolver os nossos problemas, nós não vamos ser um problema para a Europa.

E permita-me uma curta provocação: quantas casas entregou o governo que o seu partido apoiou no Parlamento? Quantas é que o meu vai entregar daqui a cinco anos? Tenho a certeza de que, nesse dia, não pedirá um blue card.

  Jean-Marc Germain (S&D). – Monsieur le Président, mes chers collègues, notre Europe est le continent le plus riche au monde et pourtant, nous ne sommes pas capables d'assurer à chacun le droit le plus essentiel, le droit au logement. Chaque nuit, 900 000 personnes dorment dans la rue. Chaque jour, 46 % des Européens ont peur, écoutez bien, de ne pas pouvoir rester dans leur logement à un horizon de trois mois, faute de pouvoir payer leurs factures. Un jeune européen sur deux doit vivre chez ses parents.

Alors, chers collègues, il n'y aura pas de confiance dans l'Europe si l'Europe n'est pas au rendez-vous pour juguler cette crise sans précédent. Pour être au rendez-vous, il faut aborder les problèmes avec un principe simple: le logement n'est pas une marchandise, mais un droit fondamental. Cela veut dire qu'il faut réviser, Monsieur le Commissaire, toutes les directives qui freinent le soutien public au logement abordable et empêchent les maires de lutter efficacement contre les logements locatifs de courte durée, comme Airbnb.

Il faudra également beaucoup d'argent: 57 milliards d'euros sont nécessaires pour être à la hauteur. Avec mon groupe, nous appelons à la création d'un fonds européen pour le logement abordable, pour le logement étudiant, pour lutter contre le fléau du sans-abrisme et pour éradiquer les passoires énergétiques. Chers collègues, il est temps que l'article 25 de la déclaration universelle des droits de l'homme, qui consacre le droit au logement, prenne tout son sens en Europe. Soyons à la hauteur.

  András Gyürk (PfE). – Tisztelt Elnök Úr! Az Európai Unió alapítása óta a biztonság és jólét ígéretére épülő közösség. A jólét alapja a megfizethető lakhatás, aminek része az elérhető árú energia. Mára azonban ott tartunk, hogy a Bizottság energiapolitikája rekordméretű energiaszegénységet eredményezett, ami folyamatosan növeli a lakhatási problémákat. Immáron minden tizedik európai családnak okoz gondot lakásának megfelelő mértékű felfűtése.

A megfizethető lakhatás biztosításához ezért családbarát energiapolitikára is szükség lenne, aminek kialakítását segíthetik a tagállami jó gyakorlatok. Például Magyarországon immár 11 éve van hatályban a rezsicsökkentés. Ez az intézkedés szabályozott lakossági energiaárak révén megvédi a magyar családokat a piaci árak kilengésétől. Idén júliustól otthonfelújítási program is indult, melynek során 20 ezer családi ház energetikai korszerűsítése fog bekövetkezni. Tisztelt Ház! A megfizethető lakhatás javításához Brüsszelnek az energiapolitikáján is változtatnia kellene.

  Laurence Trochu (ECR). – Monsieur le Président, chers collègues, la crise actuelle du logement qui frappe nos nations est l'occasion pour la Commission de briller dans ce qu'elle sait faire le mieux: une technocratie hors sol et une surréglementation étouffante. Loin du labyrinthe de normes absurdes progressivement imposées, la priorité pour garantir un logement digne, c'est d'abord de mettre fin aux ghettos urbains déshumanisants qui peuplent nos villes. Notre priorité, c'est surtout de protéger nos concitoyens de la dépossession grandissante. Alors que certains nous promettent que «vous ne posséderez rien et vous serez heureux», il faut avant tout protéger le droit de propriété et la constitution d'un patrimoine à transmettre.

Vous vous étonnez de cette crise du logement, mais pouvez-vous nous rappeler: qui a provoqué la montée des prix de l'énergie? C'est la Commission européenne. Qui a exclu les logements dits «passoires thermiques» du parc locatif? C'est encore la Commission. Qui a imposé des rénovations coûteuses, qui ont plombé nos finances publiques et notre patrimoine? C'est la Commission. Qui, en réalité, s'oppose à toutes les aspirations naturelles des hommes à posséder et à habiter dignement? Encore et toujours la Commission.

Changeons de cap pour garantir le logement, le droit de propriété, le patrimoine et l'héritage familial. Comptez sur nous pour défendre les Français contre l'absurdité de la bureaucratie bruxelloise.

(L'oratrice refuse une question carton bleu de Nicolae Ştefănuță)

  Barry Cowen (Renew). – Mr President, Members, I want to first welcome the appointment of the new commissioner position for housing alongside the energy portfolio, which I believe has been long overdue. Housing, as we all know, remains one of the most critical challenges facing governments across Europe. Given its importance, I believe a dedicated committee should be established by Parliament to address this issue in a focused and comprehensive manner. I would ask that a Europe-wide plan be formulated by this committee, which would then be presented to the Commission and the Council for evaluation.

And while I cannot speak for the situation in every Member State, I do know that in Ireland we have been confronting a housing crisis for several years now. Have we solved it? Most definitely not. But we must acknowledge that significant progress has been made. We have increased housing output, improved access for first time buyers, removed unnecessary regulatory barriers and fast-tracked some – but not all – planning delays and mobilised state lands for affordable and social housing. These are important steps forward.

However, to sustain and build on this momentum, it is essential that we review State aid rules as determined by the EU to ensure that they do not hinder Member States in addressing housing emergencies when they arise. Our shared goal of delivering decent, affordable housing for all citizens requires continued flexibility and support at almost every level, including this one.

  Katrin Langensiepen (Verts/ALE). – Herr Präsident, sehr geehrte Kolleginnen und Kollegen! Das Thema Armutsbekämpfung steht wohl jetzt in dieser kommenden Legislatur auf der Agenda der Kommission, und das ist sehr gut zu hören. Wir haben aber auch den langfristigen Haushalt vor uns, und da können wir entscheiden, welches Geld in Wohnungsbau – sozialen Wohnungsbau – fließen wird. Wir haben als Europäische Union gesagt: Obdachlosigkeit muss bis 2030 beendet werden.

Das ist sehr schön, dass wir uns hier um das Thema Soziales und Wohnen auf EU‑Ebene kümmern, aber dann brauchen wir auch genauso gut eine Antwort für die Kommunen, die sagen, das würden wir gerne tun, aber bitte gebt uns auch das Geld dafür. Es ist nicht nur der klassische Häuslebau, wenn wir über Wohnen reden und über sogenannte Abstiegsängste – wir sind ein alternder Kontinent. Wie oft lesen wir in Zeitungen: Ältere Dame, älterer Herr, lebt seit 50, 60, 70 Jahren, seit seiner Kindheit in seiner Wohnung, in seinem Haus, und auf einmal – April, April –: Du musst ausziehen. Das kannst du in dem hohen Alter mit der finanziellen Situation meistens nicht mehr leisten. Wenn wir nicht wollen, dass uns die Gesellschaft um die Ohren fliegt, müssen wir in Sozialstandards, aber auch in sozialen Wohnungsbau investieren.

  Irene Montero (The Left). – Señor presidente, señor comisario, en España, desde el año 2016, el precio de los alquileres ha subido un 40 %. Una de cada tres personas que vive de alquiler dedica a pagarlo más del 40 % de su salario, más del 60 % del salario en ciudades o comunidades autónomas como Baleares o Madrid. ¿Por qué el precio de la vivienda está por las nubes si es un derecho fundamental para los ciudadanos? Porque en 2023 en España el 80 % de la compra de edificios para ponerlos en alquiler fue extranjera y casi la mitad, el 44 %, fueron compras de fondos de inversión. Las casas son para vivir, pero quienes están comprando las casas no son las personas, sino los buitres, que las compran para especular y convertir un derecho en su más suculento negocio.

¿Por qué se empeñan en construir más casas si hay once millones de viviendas vacías en Europa? ¿Por qué no intervienen en el precio de la vivienda? ¿Por qué no crujen a impuestos a los fondos buitre que acaparan ilícitamente miles de viviendas, lo que provoca que aumente el precio de los alquileres y ahoga a las familias? ¿Por qué no les prohíben a los fondos buitre comprar viviendas? ¿Por qué no les obligamos a poner la mitad de las viviendas que acaparan ilícitamente en alquiler social? Ya verían cómo baja el precio de la vivienda muy rápido.

Señor comisario, para garantizar que la vivienda es un derecho deben ustedes echar a los fondos buitre de Europa. Están ustedes aquí para garantizar derechos y no para garantizar que los fondos de inversión hagan negocio.

  Rosa Estaràs Ferragut (PPE). – Señor presidente, efectivamente, el acceso a una vivienda digna y asequible es una de las mayores preocupaciones de los ciudadanos. Según el último barómetro, es la segunda preocupación para los ciudadanos españoles.

En España tenemos un Gobierno, el de Pedro Sánchez, coaligado con grupos de izquierda y de extrema izquierda que ha intervenido en el mercado. Eso ha hecho que la oferta se redujera y que subieran los precios. Advertidos por el Banco de España, el Fondo Monetario Internacional y otros organismos, el alquiler en España ha subido un 32 % desde que se ha intervenido en el mercado. Se ha reducido un 15 % la oferta de alquiler y se ha disminuido la inversión inmobiliaria un 36 %. La conclusión es que, para emanciparse, España es uno de los países más tardíos y con más dificultades. Este es el modelo que no se tiene que aplicar: los resultados, a la vista están.

El modelo tiene que ser el de proveer suelo en el mercado, rehabilitar, crear más oferta y conseguir precios de viviendas asequibles. Hay que reducir las trabas burocráticas, porque hay una emergencia habitacional; hay que dar ayudas a los jóvenes; hay que provocar y plantear deducciones; y, sobre todo, hay que velar por la seguridad jurídica.

En España también lideramos otro triste ranking: el de la ocupación ilegal de viviendas. 80 000 viviendas están ocupadas ilegalmente en España y 25 000 con inquiokupas ilegales. Ha crecido un 41 % la ocupación ilegal en España desde que gobierna la coalición de izquierdas.

Cataluña lidera el ranking de ocupación ilegal, mucho más que Valencia, Andalucía y Madrid. Se prolongan los procesos judiciales y los lanzamientos casi dos años. Eso solo pasa en España. No pasa ni en Holanda ni en Francia, en Alemania ni en Reino Unido, donde basta una denuncia y el título de propiedad para poder producir el lanzamiento.

Hay que hacer políticas efectivas de vivienda y, por lo tanto, aplaudimos que se haga un plan europeo de vivienda y un registro europeo de okupas, así como que podamos utilizar los fondos europeos en esta dirección.

  Johan Danielsson (S&D). – Herr talman! Sverige och Europa behöver fler bostäder som vanligt folk har råd att bo i. Men tyvärr går utvecklingen i dag åt fel håll, ofta ivrigt påhejad av högerpolitiker. Se bara på mitt hemland, Sverige: Samtidigt som krisen slog till, med räntehöjningar och elpriskaos, valde de svenska högerpartierna att dra tillbaka allt stöd för bostadsbyggandet. Resultatet är lika väntat som dystert: Byggandet störtdök, bostadsbristen ökade och varslen i byggsektorn har skjutit i höjden.

Men det är inte bara nationella politiker som hindrar byggandet. Även EU måste lyfta de hinder som satts upp för lokala och regionala politiker, för allmännyttan och för nationella regeringar som vill bedriva en aktiv bostadspolitik för mer bostadsbyggande. Därför är jag väldigt positiv till de förslag som nu aviserats om att se över statsstödsreglerna, för det kommer att behövas om Europa ska klara av att bygga fler bostäder som vanligt folk har råd att bo i.

  Julien Leonardelli (PfE). – Monsieur le Président, chers collègues, alors même que mon pays, la France, figure en bonne position dans la quasi-totalité des classements internationaux sur le développement durable, j'exprime ici mon indignation face à une véritable forfaiture. Un commissaire européen responsable du logement vient d'être nommé. Au nom de quelle disposition ou de quel traité? Aucun, car le logement est une prérogative qui relève fondamentalement des États. Nous ne vous reconnaissons pas, Madame von der Leyen le droit de disposer de nous, dans une démarche qui ne peut aboutir qu'à l'imposition de normes toujours plus drastiques.

Contraindre, c'est ce que vous savez faire de mieux, à travers la directive sur la performance énergétique des bâtiments, qui augmente le coût de la construction et de la rénovation et qui espère atteindre des objectifs irréalistes, comme celui de supprimer complètement les chaudières à combustible fossile d'ici à 2040. Vos mesures rigides portent atteinte au droit de propriété. Voilà pourquoi nous considérons qu'en France, c'est à nous, Français, qu'il revient de décider en matière de logement, en instaurant la priorité nationale dans l'accès aux logements sociaux et en développant une écologie de bon sens, fondée sur des réalités scientifiques.

  Aurelijus Veryga (ECR). – Mr President, dear colleagues, firstly, I would like to suggest looking to housing from the perspective of demographic winter.

As highlighted by researchers, the housing market is an example of social structural factors that can inadvertently impact age at first birth. In countries where it is easier to obtain a mortgage or enter the public rental market, individuals are more able to establish themselves and enter into family formation earlier. Research also showed the impact of affordable housing on child development. They found that when families spent more than half of their incomes on housing, their children's reading and math ability tended to suffer.

Secondly, if we really want to take a critical step towards making houses more affordable and creating the conditions to promote families, we have to rethink very strict regulations on energy neutrality of houses and environmental transition. That definitely makes houses less affordable.

  Yvan Verougstraete (Renew). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, l'accès au logement est un droit essentiel et, comme vous le mentionniez, l'accès à un logement décent l'est tout autant. Dans ce cadre, vous savez qu'isoler les bâtiments est nécessaire, aussi bien au niveau économique qu'au niveau environnemental. Pourtant, c'est un rêve inaccessible pour un grand nombre de nos citoyens, qui vivent dans des passoires énergétiques.

Il est urgent de faciliter l'investissement et de soutenir ceux qui veulent faire avancer l'économie et l'écologie. Il existe une solution simple et efficace, fondée sur un système du tiers investisseur proposé par mon parti, Les Engagés, qui pourrait être une source d'inspiration au niveau européen. Nous avons appelé ce plan «l'isolation trois fois zéro»: zéro frais, parce que les travaux seraient financés par un fonds public à taux zéro, ce financement étant remboursé sur le temps long, grâce à la ponction d'une partie de l'économie réalisée directement sur la facture d'énergie; zéro souci, car les agents agréés s'occuperaient de toute la paperasserie et garantiraient la réalisation des travaux la plus efficace possible, au coût le plus faible possible; zéro émission, car le bâti représente près de 40 % des émissions de gaz à effet de serre en Europe. Voilà une idée qui pourrait être mise en œuvre au niveau européen.

  Nicolae Ştefănuță (Verts/ALE). – Domnule președinte, un tânăr din Cluj are nevoie de 11 ani de muncă pentru a-și putea permite un apartament cu două amărâte de camere. 11 ani de salariu mediu numai pentru locuință, nu pentru mâncare, nu pentru nimic altceva. 11 ani în care acest tânăr va sta fie la părinți, fie în chirie. 11 ani în care el sau ea va fi pradă rechinilor imobiliari. 11 ani în care vor locui în locuințe supraaglomerate.

Ce trebuie să facem, domnule comisar? Locuințe sociale, nu ANL-uri, care sunt date de primari prietenilor lor; protecție împotriva țeparilor din domeniul imobiliar, cum arată acum un celebru caz de la Marea Neagră; interes față de chiriași pentru că nu au nici măcar o putere în fața proprietarilor; și locuințe care sunt pregătite pentru temperaturi extreme, pentru a nu mai avea săraci energetici în Uniunea Europeană.

Locuința nu este o speculă de pe piața imobiliară. Locuința trebuie să fie un drept fundamental. Și pentru că pe parte aia de extremă dreapta fac tot felul de propuneri crețe, una din ele este la mine în țară, cu 35 000 EUR îți propun casă, dar astăzi nu-i ia nimeni la întrebări, pentru că ei nu au soluții, au numai minciuni.

  Ilaria Salis (The Left). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, mentre i centri delle città diventano sempre più inaccessibili a causa della turistificazione e della speculazione, in Italia gli affitti aumentano del 10 % all'anno. Sempre più persone sono schiacciate dall'inflazione e dai bassi salari, faticano a pagare l'affitto e molti rischiano lo sfratto. Molti altri, soprattutto fasce più svantaggiate e giovani, non riescono nemmeno a permettersi una casa. Decine di migliaia sono costretti a occupare alloggi abbandonati e fatiscenti come unica alternativa.

Di fronte a questa emergenza abitativa, il governo italiano non offre nessun reale sostegno agli abitanti, ma solo la demonizzazione degli occupanti e l'inasprimento delle pene.

È urgente intervenire e invito il futuro Commissario a prendere provvedimenti per affrontare questa grave questione sociale. È necessario innanzitutto un nuovo piano di edilizia popolare pubblica che sia efficiente e inclusivo. Per quanto riguarda le occupazioni di alloggi di edilizia residenziale pubblica lasciati vuoti, è necessario il blocco degli sfratti e procedure di regolarizzazione degli occupanti. Infine, è necessario regolamentare i prezzi degli affitti del mercato privato ed erogare un bonus affitto.

  Regina Doherty (PPE). – Mr President, I want to really welcome this debate today because housing supply is a real challenge in many Member States, as we can see from the contributions today. But we all know that home ownership is really good for society and, as legislators, I think we have to make sure that we do everything we can to make it a reality for all of our citizens.

And whilst Member States' governments are at the front line of actually delivering and tackling the crisis, there's a lot of things that we can do here at an EU level.

First of all, I think we can learn from each other what works and what doesn't work and don't repeat it. We can ensure that there are EU funds available and that the rules around planning and procurement are not overly onerous as they are in my own country. And we can coordinate resources to ensure that governments do have access to the skilled workforce. Because in Ireland, money is not our problem. It's the lack of people to actually build the houses that has been an issue for us over the last number of years.

But because the challenge is different in different places, we do need to recognise and monitor the problems. In Ireland though we're making important progress. More than 115 000 homes have been delivered since 2020, and it's rising. In the last 12 months alone, 51 000 new bills have been commenced and the number of first time buyers is at its highest levels in years, thanks to the government interventions such as the Help to Buy scheme.

But there's an awful lot more we can do, and this social challenge should rightly be at the top of our new housing DG's agenda, which will be Commissioner Jørgensen's Commission task, and I want to wish him well and support him.

  Nora Mebarek (S&D). – Monsieur le Président, Monsieur le Vice-Président, chers collègues, la crise du logement est un phénomène européen qui appelle des réponses européennes. Presque partout en Europe, les prix flambent: montée de 30 % en dix ans en France, de plus de 50 % en Allemagne, de plus de 200 % en Hongrie. Les logements indignes prolifèrent et le nombre d'Européens mal logés ou sans-abri explose. Cette situation ne peut plus durer. Elle met en danger la cohésion même de nos sociétés.

Quand un marché ne fonctionne pas, il faut le réguler et c'est précisément ce que nous attendons de la nouvelle Commission. Les privilèges exorbitants dont jouissent les promoteurs privés doivent être abolis, la touristification du marché du logement combattue et la privatisation des parcs sociaux interdite. L'Europe a besoin d'un pilotage public du logement, depuis la construction jusqu'aux règles de marché. Nous avons trop longtemps laissé agir les spéculateurs. Il est temps pour la puissance publique de reprendre fermement la main.

  Klara Dostalova (PfE). – Pane předsedající, vážený pane komisaři, dostupné bydlení, to je něco jako základní kámen, na kterém musí stát každý úspěšný stát a silná Evropa. Je to téma, které rezonuje v každém členském státě napříč politickým spektrem a sociálními skupinami. Evropská unie mluví o velkolepých plánech, ale reálně jsme stále v husté síti byrokracie a neprůhledných pravidel veřejné podpory.

Pane komisaři, dovolte členským státům investovat do bydlení bez pravidel veřejné podpory. To není žádná konkurence, bydlení není žádná konkurence vůči soukromému sektoru. Komise vždy přijde s plánem, který vypadá na papíře nádherně, ale co se stane v realitě? Například: Jak chcete motivovat členské státy a jejich občany k investicím do renovací domů a bytů, když je svíráte rigidními předpisy? Co ty tzv. zelené hypotéky? Další krásná slova, která maskují fakt, že lidé s nízkými příjmy si na ně jednoduše nedosáhnou. Musíme být nekompromisní. Chceme bydlení pro lidi, ne pro papíry. Dostupné bydlení – ne pouze to sociální bydlení – pro všechny je více než jen otázkou politiky. Je to otázka důstojnosti, stability a budoucnosti celé Evropy.

  Waldemar Buda (ECR). – Panie Przewodniczący! Szanowni Państwo! Wczoraj debatowaliśmy o problemach, gigantycznych problemach rynku motoryzacyjnego. Na poprzednim posiedzeniu były debaty o problemach rolnictwa, a wcześniej też debata o przemyśle chemicznym itd., itd.

Każda dziedzina gospodarki ma dokładnie takie same problemy. Proszę pokazać mi jakąkolwiek branżę, która dzisiaj powie: jest świetnie, idziemy w dobrym kierunku. Każda z nich tutaj przyjdzie i będzie wskazywała dokładnie to samo. I, Szanowni Państwo, musimy przyznać, co jest przyczyną tej sytuacji. Powołanie komisarza do spraw mieszkalnictwa, dopisanie mu w dossier dodatkowego elementu, z którym i tak nic nie zrobi? To nie ma żadnego sensu.

Szanowni Państwo, przyczyna jest jedna: Zielony Ład, który do tego doprowadził. Już żadna branża nie jest konkurencyjna wobec innych regionów świata. Dokładnie tak samo jest z budownictwem. Proszę zwrócić uwagę na to: Europa – 30 centów za kilowatogodzinę, USA – 14 centów, Chiny – 8. To jest przyczyna tych problemów.

Jeżeli nie zdamy sobie z tego sprawy, będziemy brnęli w kolejne problemy. I dzisiaj musimy zatrzymać chociażby dyrektywę budynkową i płatność za emisję budynków, bo to one spowodują 30% zwyżki cen nieruchomości. Więc znajdźmy realną przyczynę i z nią walczmy, a nie opowiadajmy tutaj okrągłych słów.

  Oihane Agirregoitia Martínez (Renew). – Señor presidente, señor comisario, nos alegramos de que se hable de este tema en el Parlamento Europeo. Hablamos de acceder a una vivienda asequible, especialmente para la juventud. Sabemos que es un problema real global que afecta a nivel europeo y, sabiendo que las competencias son limitadas, valoramos positivamente que vayamos a tener un comisario europeo en materia de vivienda y, también, que vayamos a tener un primer plan europeo de vivienda asequible para dar respuesta a personas y a familias que tienen dificultades para abordar al mismo tiempo problemas de pobreza energética y también de vivienda social.

¿Qué nos gustaría encontrarnos en este nuevo plan? Elementos que lo que hagan es: reforzar nuestras prioridades políticas y las líneas de actuación; que, por lo tanto, tengan en cuenta realidades que son diversas en Europa y en sus regiones; que incentive a los pequeños propietarios a poner sus viviendas en alquiler y refuerce su garantía y seguridad jurídica, evitando la especulación; que se creen líneas de financiación y avales a través del Banco Europeo de Inversiones; y que se permita aumentar el parque de vivienda pública, especialmente para los jóvenes.

Sabemos que el acceso a la vivienda es una realidad, una dificultad y una necesidad básica y hay que darle solución a nivel local, regional y europeo.

  Marie Toussaint (Verts/ALE). – Monsieur le Président, 1,3 million de sans abris, 400 000 enfants vivant dans la rue dans l'Union européenne, 29 millions vivant dans un logement présentant des moisissures et 24 millions dans des logements très pollués. Chaque année, ce sont 100 000 décès en Europe qui sont attribuables au mal logement.

Cela fait trop longtemps que nous attendons une véritable politique européenne du logement. Nous avons maintenant les discours, mais ce ne sont pas seulement de discours dont nous avons besoin, mais d'actes et d'une politique ambitieuse, puissante et qui permette enfin aux Européennes et aux Européens de vivre dans la dignité. Je veux vous lire quelques mots de ces Européennes et de ces Européens: «Chez moi, tout tombe en ruine, les châssis ne tiennent pas, il y a de l'humidité dans toutes les pièces. Ma fille a des bronchites, mon logement est tellement insalubre que je préfèrerais vivre à la rue que de vivre là.» Une autre: «C'est ma fille de quatre ans qui en pâtit le plus. Jamais de copains ou de copines, parce que c'est impossible.»

Alors, nous ne pouvons plus accepter ces témoignages terribles de personnes qui habitent pourtant sur l'un des continents les plus riches du monde. Nous ne pouvons plus accepter les morts de la misère, comme celle d'Aïssé Touré à Garges-lès-Gonesse, morte à treize ans des méfaits d'un marchand de sommeil et de la mauvaise gestion de copropriété. Nous ne pouvons plus accepter l'effondrement d'immeubles, comme ceux de la rue d'Aubagne à Marseille, ou toutes ces vies raccourcies par la pollution. Le logement est trop fondamental, trop crucial et trop central dans la vie de nos concitoyennes et de nos concitoyens pour que nous attendions encore avant d'agir. Un toit, c'est un droit.

  Dario Tamburrano (The Left). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il diritto alla casa è un diritto umano fondamentale, è sancito dalla Carta dei diritti fondamentali dell'Unione europea, ed è legato a stretto filo ad altri diritti, come quello di lavori dignitosi e di sicurezza salariale.

Tuttavia, l'Europa sta affrontando un'emergenza abitativa crescente per la mancanza di alloggi adeguati a prezzi accessibili, con un impatto inaccettabile sulla povertà energetica, la salute, la qualità della vita e finanche il livello di istruzione di milioni di singoli e famiglie.

Le politiche europee dell'housing devono incoraggiare quindi non solo l'efficientamento energetico-ambientale delle abitazioni, ma anche garantire che gli inquilini, soprattutto i più vulnerabili, non siano vittime di aumenti insostenibili dei canoni locativi o di sfratti dopo le riqualificazioni.

È pertanto un imperativo morale ed etico che all'interno della renovation wave siano presenti programmi di riqualificazione urbana e di edilizia pubblica che rispondano alle esigenze dei più vulnerabili, con una integrazione in una visione più ampia ed olistica, che includa anche l'adozione di piattaforme digitali e strumenti innovativi per facilitare l'accesso alle informazioni, velocizzando richieste e messa a disposizione di alloggi sociali.

  Nikolina Brnjac (PPE). – Poštovani predsjedavajući, stanovanje je temeljno ljudsko pravo zapisano u našem europskom stupu socijalnih prava i preduvjet za dostojanstven život. Nažalost, od 2010. do 2022. godine u prosjeku su cijene kuća skočile za 47 %, stanarine za 18 %, a čak 10 % naših građana troši preko 40 % svojeg dohotka upravo za stanovanje. Iako je vođenje stambene politike primarno u nadležnosti država članica, Europska unija mora aktivno sudjelovati u rješavanju ove krize.

Stoga apeliram na Europsku komisiju da se stvarno udvostruče planirana ulaganja iz kohezijske politike, kao i na najavu revizije o državnim potporama. No, ni to nije dovoljno. Potrebno je rješenje koje će uvažavati specifičnosti svake države članice, uz konkretne mjere na razini Europske unije. Politika priuštivog stanovanja ključna je za zadržavanje naših mladih ljudi u Europi.

Bez tih mladih ljudi, neodrživ je naš socijalni model, naše gospodarstvo, a demografska slika Europe nepovratno se mijenja.

Europa može biti važna svojim građanima samo ako dokaže da su im njihove potrebe na prvom mjestu.

  Andreas Schieder (S&D). – Herr Präsident! Wohnen ist ein Grundrecht, und jeder und jede sollte ein Recht auf angemessenen und vor allem leistbaren Wohnraum haben. Aber immer mehr Europäerinnen und Europäer leiden unter den massiv gestiegenen Wohnkosten, den Mietkosten, aber auch unter dem Wohnungsmangel, dass es oft nicht einmal möglich ist, eine Wohnung zu finden, und dass befristete Mietverträge auch oft sehr starke prekäre Verhältnisse erzeugen.

Wie wir sehen: Der Markt regelt nicht alles, und im Bereich des Wohnens kann man sogar sagen, er versagt, der Markt. Daher braucht es politische Initiativen für leistbares Wohnen. Und es geht nicht nur um den Preis, es geht auch um Qualität und es geht auch um die Energie‑ und Klimafrage. Wien, meine Heimatstadt, ist ein Beispiel, wie man das Thema Wohnen sozial gerecht für alle Bürgerinnen und Bürger sehr gut regeln kann. Jetzt wird es aber auch Zeit, dass das Wohnen auf die EU‑Tagesordnung ganz oben hinkommt. Daher bin ich froh, dass es gelungen ist, einen Kommissar für das Thema Wohnen durchzusetzen, um endlich auch von europäischer Ebene Akzente für soziales, leistbares Wohnen zu setzen.

  Giovanni Crosetto (ECR). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, signor Commissario, fatemi iniziare stigmatizzando con forza quanto ascoltato poc'anzi da una mia connazionale sulle occupazioni abusive, perché queste sono parole che non sono degne di questo Parlamento e vanno condannate con forza.

Ciò detto, il settore dell'edilizia sta affrontando un aumento generalizzato dei costi: aumentano i costi della costruzione, aumentano i tassi ipotecari e aumentano gli affitti in molte città. Come diceva prima il Commissario, c'è un tema enorme legato alla povertà energetica: nel 2022, per dare un dato, 41 milioni di persone, e cioè il 9,3 % della popolazione europea, non era in grado di riscaldare le proprie case.

Ecco, dei tre fattori che definiscono la povertà energetica qui ci occupiamo dell'efficienza energetica. Oltre che di efficienza energetica - come abbiamo sentito dal Commissario, che intende dare gli aiuti agli Stati membri per raddoppiare gli investimenti in alloggi sostenibili a prezzi accessibili - noi vorremmo anche sentir parlare di nuovo di debito comune, perché non ne sentiamo parlare.

Infine, Commissario, noi Le ricorderemo che riqualificazione ed efficientamento del patrimonio immobiliare devono necessariamente tenere conto di determinate peculiarità, come ad esempio le caratteristiche architettoniche dei nostri centri storici che caratterizzano molte bellissime città dei nostri Stati membri come l'Italia.

  Gordan Bosanac (Verts/ALE). – Poštovani predsjedavajući, prije pet godina čarobna riječ u ovom Parlamentu, ali i u briselskim krugovima, bila je demografija i svi smo pričali o tome kako je demografija ključan problem. Dobila je svoju povjerenicu, ali kada pogledamo nakon pet godina, nije se puno stvari pomaknulo. I sada me plaši da stanovanje, koje je napokon postala tema svih tema ovog Parlamenta, ne zaživi, ne proživi istu sudbinu za pet godina, da ne napravimo odlučne korake.

Povjereniče, ako se hoćemo suočiti s ovom stambenom krizom, moramo biti odlučni, hrabri i ajmo odmah govoriti konkretno. Ajmo ne subvencionirati rate stambenih kredita banaka. Ta greška napravljena je u mojim zemljama. Mlade ljude gurnuli su u dužničko ropstvo, profitirale su banke, a cijene stanova su narasle. Ajmo aktivirati onaj stambeni fond koji nije aktiviran. Da, to je kroz poreznu politiku, gdje Europska unija nema puno prostora, ali sigurno možemo motivirati države članice da više oporezuju dugoročni najam od kratkoročnog najma, a ne da bude obrnuto, odnosno, da se više oporezuje kratkoročni najam.

Također, ajmo vidjeti što je s pravima stanara. U mnogim zemljama članicama naši ljudi koji unajme stan završe na ulici preko noći, završe na ulici zato jer dođu turisti. Ajmo vidjeti što možemo tu napraviti. I konačno, ključna stvar je, ajmo masovno ulagati u javni fond stanova. Ajmo izmijeniti članak 7. Uredbe 1058 i direktno početi financirati gradove kako bi povećali javni fond stanovanja.

  Έλενα Κουντουρά (The Left). – Κύριε Πρόεδρε, η στέγαση αποτελεί θεμελιώδες δικαίωμα για κάθε πολίτη, όμως σήμερα έχει λάβει χαρακτήρα προνομίου για πολύ μεγάλο μέρος των Ευρωπαίων πολιτών. Η αγορά των ακινήτων έχει μείνει απροστάτευτη από τις επενδυτικές αγορές και τις βραχυχρόνιες μισθώσεις, με αποτέλεσμα το κόστος εύρεσης στέγης να εκτοξευθεί. Η αδυναμία εύρεσης προσιτά οικονομικής στέγης αποτελεί το μεγαλύτερο εμπόδιο για τους νέους στην Ευρωπαϊκή Ένωση για να φύγουν από τη γονική τους εστία.

Το πρόβλημα της στέγασης είναι ευρωπαϊκό και απαιτούνται άμεσα ευρωπαϊκές λύσεις. Με ρυθμιστικές παρεμβάσεις στην προστασία των πολιτών από πλειστηριασμούς και εξώσεις και περισσότερους ελέγχους στην ευρωπαϊκή αγορά ακινήτων. Με τη χρηματοδότηση ενός ευρωπαϊκού προγράμματος κοινωνικής κατοικίας που θα εφαρμόζεται στα κράτη μέλη σύμφωνα με τις εθνικές και τοπικές ανάγκες. Με τη δημιουργία μιας ευρωπαϊκής στρατηγικής και ενός ταμείου για δημόσια, κοινωνική και οικονομικά προσιτή στέγη, που θα επιδοτεί τους νέους στα κράτη μέλη. Με την υιοθέτηση εξαίρεσης από τον υπολογισμό του ελλείμματος των κρατών μελών για δημόσιες επενδύσεις στη στέγαση.

  Andreas Schwab (PPE). – Herr Präsident, liebe Kolleginnen und Kollegen! Zunächst einmal herzlichen Dank, Herr Präsident, dass Sie mir eine Minute Redezeit gewährt haben. Ich will es deshalb sehr kurz machen und zunächst einmal dem Vizepräsidenten der Europäischen Kommission, Margaritis Schinas, danken, der ja schon vor fünf Jahren auf den European Way of Life hingewiesen hat – und die eigenen vier Wände, ein vertretbarer, auch für sozial minderbewertete Schichten zugänglicher Wohnraum zählt mit Sicherheit dazu.

Deswegen wird es darauf ankommen, dass wir die auf EU‑Ebene bestehenden Möglichkeiten auch vollständig nutzen. Und da ist mir die Debatte heute Nachmittag ein bisschen kurz ausgefallen. Denn zweifellos gibt es Möglichkeiten, wo wir eingreifen können, auch wenn es für den Wohnraum selber keine europäische Zuständigkeit gibt. Wir können sicherlich die Kreditvergabe erleichtern – der Kollege Ferber hat darauf hingewiesen. Wir können – unsere irische Kollegin hat darauf hingewiesen – die Cross Border Construction Services vereinfachen, die momentan mit A1‑Formularen und anderer Bürokratie überlagert sind.

Wir können auch das nationale Baurecht durchforsten. Allein in Deutschland sind die Regeln in den vergangenen 20 Jahren von 5 000 auf 20 000 Vorschriften angewachsen. Es gibt also viel zu tun. Aber wenn wir den Draghi‑Bericht ernst nehmen, dann wird es an dieser Stelle nur gelingen, wenn die Mitgliedstaaten vollständig mitmachen. Mit dem Beihilferecht alleine werden wir nicht zu einer Lösung kommen.

  Klára Dobrev (S&D). – Tisztelt Elnök Úr! Imádom a gyerekeimet. Mégis elérkezik az a pillanat, amikor el kell őket engedni, mert önálló élethez, felnőtt, felelősségteljes élethez önálló lakás kell. Nem lehet gyereket vállalni, családot tervezni, vagy éppen jövőről gondolkodni akkor, amikor az embernek nincs hol laknia. És mégis azt látom, hogy fiatalok tömegei számára ez csak álom marad. Döbbenten hallgattam a magyar kormány képviselőit, akik verték a mellüket, hogy milyen fantasztikus dolgokat csináltak a magyarországi lakhatás témájában. Hát szeretném nekik elmondani, hogy lehet, hogy egy másik országban élnek, de Magyarországon az Orbán kormány alatt háromszorosára emelkedtek az ingatlanárak. Nézze meg mindenki a fizetését, hogy lépést tartott-e ezzel! Éppen ezért itt az ideje, hogy Európa közbelépjen, hogy a tisztességes lakhatáshoz való jog európai jog legyen, és ehhez minden pénzügyi segítséget is megadjunk. Az európai emberek – és köztük a magyarok is – számítanak ránk, én meg számítok Önökre.

  Anna Zalewska (ECR). – Panie Przewodniczący! Dzisiaj mówimy o kryzysie w mieszkalnictwie, wczoraj – o kryzysie motoryzacyjnym, kryzysie uchodźczym i kryzysie bezpieczeństwa. Oto jaką wspólnotę zostawia odchodząca Komisja. Ale chcemy, żeby przewodnicząca von der Leyen dalej prowadziła nas ku przepaści. Mam dla Państwa złą informację, tragiczną informację dla Europejczyków, szczególnie młodych: ceny mieszkań i domów eksplodują. Odpowiedzialne są za to następujące dokumenty: dyrektywa o efektywności energetycznej, rozporządzenia o ekoprojekcie, o wyrobach budowlanych czy o certyfikowaniu pochłaniania dwutlenku węgla. To spowoduje, że mieszkanie już nie tylko będzie dobrem luksusowym, ale dobrem nieosiągalnym. I co proponuje Komisja? Jeżeli ktoś nie zastosuje się do tych dokumentów, będzie płacił podatki od tego, w jaki sposób jego mieszkanie jest między innymi ogrzewane. Sytuacja rysuje się dramatycznie. W związku z tym trzeba te dokumenty wyrzucić do kosza.

  Jaume Asens Llodrà (Verts/ALE). – Señor presidente, ¿saben cuánto cuesta un piso de sesenta metros cuadrados hoy en Madrid? 1 200 euros de media. Y ¿saben cuántos jóvenes no pueden acceder a ese piso? El 70 %. Es una auténtica vergüenza. Llevamos años conviviendo con un capitalismo desbocado que pretende mercantilizarlo todo y que ha generado una crisis sin precedentes de la vivienda con más angustia, desesperación y pobreza. ¿Hasta cuándo vamos a tolerarlo? La sociedad civil organizada ha dicho: «Ya basta». Y por eso este domingo ha organizado movilizaciones en toda España. Europa no puede quedarse de brazos cruzados.

El futuro comisario debe actuar con valentía, con un plan para plantar cara a los fondos buitre, para frenar el descontrol turístico y para hacer más vivienda social, como ha hecho Barcelona con el Gobierno de Ada Colau. Porque sin vivienda digna no hay libertad, y sin libertad hay miedo. Y con miedo no hay democracia.

  Luke Ming Flanagan (The Left). – Mr President, this is a very important debate. The Irish Government would absolutely love to blame the European Union for its massive failure to build houses. But the reality is that it's all on them. One of its failures is to get enough workers trained. But the reality is you'll never get enough workers trained in an industry that doesn't provide you with certainty.

My father was a builder in Ireland, a carpenter. In the 1960s, he had to emigrate to get work. In the 1970s, there was work in Ireland so he could come back. In the 1980s, he had a family, including myself and my five siblings. He couldn't emigrate. There was no work. All of us had to emigrate. In the late 1990s we had another boom. Then we had another bust in the 2000s, and then everyone had to emigrate again.

I met with Christophe Hansen, the potential future Agriculture Commissioner, during the week, and my assistant was with me. And the question was asked, 'would you ask your children to get into agriculture?' And the answer was no, because you can't have a guaranteed future. Likewise, I would not advise my children to go into the building industry until we get a plan – a long term plan that doesn't treat these workers like dirt and provides them with a definite future. You wouldn't do it if you didn't have a future.

  Isabelle Le Callennec (PPE). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, la part de logements vacants dans le parc immobilier européen oscille entre 5 % et plus de 25 % selon les pays. En France, ce sont près de 3 millions de logements. La lutte contre les logements vacants pourrait donc être, chers collègues, une priorité partagée de notre mandat.

Cela passe, entre autres, par un soutien à la rénovation thermique des logements, qui consiste à améliorer la performance énergétique, contribue au confort des occupants et réduit les factures d'énergie. Pour cela, point besoin de législation européenne qui augmenterait les coûts. En revanche, il faudrait des financements spécifiques, publics comme privés. La présidente de la Commission a décidé de nommer un commissaire à l'énergie et au logement. Puisse-t-il se montrer déterminé à mobiliser les moyens financiers nécessaires à la rénovation énergétique des logements qu'il faut de toute urgence remettre sur le marché.

  Aodhán Ó Ríordáin (S&D). – Mr President, housing is the social justice issue of our generation, and in my city of Dublin rents have reached record levels, with the average rent now hitting EUR 2 300 per month, and most young Dubliners have given up on the hope of ever owning a home.

As Social Democrats, we have put the housing crisis at the core of our agenda for the next five years. We have delivered the EU's first-ever Commissioner for housing, and I am happy that it will be in the hands of a colleague, Social Democrat Dan Jørgensen. We must deliver an EU affordable housing plan.

However, there is one glaring omission from the EU Commission mission letter. The issue of homelessness. The EU has set aside the goal of eliminating homelessness by 2030. We have five years to go and we are moving in the wrong direction. 4 400 Irish children are homeless. That is 4 400 stolen childhoods. We can and we must house our people. And as has been said, a roof is a right.

  Lena Schilling (Verts/ALE). – Herr Präsident, sehr geehrter Herr Kommissar! Manchmal, wenn wir diese Debatten führen, könnten wir uns fragen, ob es sinnlos ist. Aber es ist nicht sinnlos, über die Frage von Wohnen und die Frage von Zukunft zu reden. Für ganz viele Menschen in Europa ist es das nicht. Dieser nächste Winter steht vor der Tür, und viele Menschen haben heute schon Angst davor, wie sie sich die Heizkosten leisten sollen. Es werden auch in Europa viele Menschen diesen Winter wieder frieren.

In Europa sind 75 % aller Wohnungen schlecht isoliert. Das ist schlecht für die Menschen und schlecht fürs Klima. 125 Millionen Menschen leben in Energiearmut und müssen sich die Frage stellen: Essen oder Heizen? Eine warme Wohnung kann keine Frage von sozialem Status, Herkunft oder Einkommen sein. Heute nicht und in Zukunft schon gar nicht. Die mit dem niedrigsten Einkommen – und das sehen wir –, wohnen meistens in den schlecht isolierten Wohnungen und sind dann am stärksten betroffen von den steigenden Energierechnungen – also doppelt. Es ist ein verdammter Skandal, dass wir heute noch darüber reden müssen.

Wir brauchen eine EU‑Wohnungsbauförderung, und diese Investitionen müssen zuerst in die Renovierung jener Gebäude fließen, in denen Menschen in prekären Situationen leben. Diese Wende muss sozial gerecht sein. Kein Mensch in Europa darf Angst vor dem Heizen haben.

  Hanna Gedin (The Left). – Herr talman! Fler och fler människor har inte råd med ett hem, och det är allvarligt. EU är i dag ett hinder för svensk bostadspolitik, och jag säger detta efter att under flera år ha arbetat med just hyresjuridik och med att stötta hyresgäster på den svenska bostadsmarknaden. Vi har inte social housing i Sverige, men dagens statsstödsregler från EU förhindrar våra allmännyttiga och offentliga bostadsbolag från att bygga och förvalta enligt en självkostnadsprincip.

Människors hem är inte vilken vara som helst – att ha tak över huvudet är en mänsklig rättighet. Det är bra att kommissionen nu ska ta fram en plan för bostadsbyggande. Den måste också fungera i länder som inte har social housing. Jag förväntar mig därför ett fokus på att statsstödsreglerna förändras, att spekulationer om människors bostäder förhindras och att hyresgästernas rättigheter stärks.

  Jagna Marczułajtis-Walczak (PPE). – Szanowny Panie Przewodniczący! Drogie Koleżanki i Koledzy! Mieszkalnictwo to temat bardzo ważny również dla mieszkańców mojego regionu. Tych żyjących w dużych miastach, takich jak Kraków czy Kielce, ale i dla mieszkańców miejscowości turystycznych, takich jak Zakopane czy Krynica. Ceny nieruchomości są dziś na tak wysokim poziomie, że kupno czy nawet wynajem mieszkania obciąża miesięcznie średnio 40% budżetu domowego. To ogromny wydatek, z którym codziennie mierzą się Polki i Polacy.

Największy ciężar braku dostępnego cenowo mieszkalnictwa dotyczy młodych ludzi, dla których decyzja o powiększeniu rodziny wiąże się bezpośrednio z sytuacją mieszkaniową. Apeluję, by podczas prac nad propozycją Komisji nie zapomnieć o osobach starszych i o osobach z niepełnosprawnościami, które czekają na rozwój mieszkalnictwa wspomaganego, ponieważ ich niezależne życie jest również uzależnione od dostępu do takiego mieszkania.

Dziękuję Komisji Europejskiej za zaangażowanie i jako wiceprzewodnicząca Komisji Zatrudnienia i Spraw Socjalnych liczę na dobrą współpracę w celu zapewnienia godnego i dostępnego mieszkalnictwa dla każdego. Tu w Parlamencie musimy wypracować kompleksowe i realne rozwiązania wsparte finansowaniem z funduszy spójności. Tylko w ten sposób możemy odwrócić obecne trendy demograficzne w Unii Europejskiej.

  Цветелина Пенкова (S&D). – Г-н Председател, г-н Комисар, колеги, нарастващите цени на жилищата поставят под огромен натиск милиони граждани на Европейския съюз. Младите са най-потърпевши. Непосилните цени за младите хора са недопустими. За нас социалистите жилищната политика е ключов приоритет, защото вярваме, че домът е основно право, а не привилегия.

Днес обаче твърде много млади хора и семейства остава далеч от тази мечта. Това е предизвикателство и изисква отговор. А решението на Урсула фон дер Лайен да обедини това портфолио с ресор енергетика поставя повече въпроси, отколкото отговори.

Нужни са целенасочени европейски политики за изграждането на жилища на достъпни цени. Българската социалистическа партия предлага решения, които могат да намерят място и на европейско ниво. Еднократни субсидии за млади семейства за закупуване и строителство на техния първи дом, специална десетгодишна програма, която да подпомогне инвестициите на гражданите в енергийна ефективност на жилищата, защото само така можем да намалим дълготрайно сметките на домакинствата.

  Pernando Barrena Arza (The Left). – Señor presidente, señor comisario, señorías, la exigencia de condiciones de vida dignas y decentes para toda la ciudadanía es un discurso transversal que exige tomar la iniciativa desde el ámbito público, particularmente en temas de vivienda.

Una vez más, el gran dogma liberal de ese mercado que supuestamente se autorregula cae por su propio peso y se muestra incapaz de garantizar derechos básicos. Las políticas habitacionales deben abordarse desde la idea de que la vivienda es un bien básico, un derecho humano fundamental y no un bien de objeto de comercio y especulación. Las administraciones públicas deben garantizar este enfoque de salida.

En el Estado español, existe una herramienta legal que permite topar el precio de los alquileres por medio de una declaración de zona tensionada y en su breve aplicación ya está demostrando cierta capacidad de contención de los precios. Apoyamos que esta iniciativa se acompañe de una regulación restrictiva de los alquileres cortos y de temporada y de una política fiscal que grave el negocio del alquiler vacacional, imponga límites a su expansión y, además, fomentar la cultura del alquiler frente a la de la propiedad.

Las competencias están básicamente en manos de los Estados, pero desde la Unión se pueden tomar medidas para impulsar ese cambio de orientación totalmente necesario. Verdaderamente, al nuevo comisario de Vivienda no le va a faltar trabajo.

  Irene Tinagli (S&D). – Mr President, I'm glad that at last housing has been recognised as a European issue. We have millions of European citizens that can no longer afford a house, or they have to spend more than half of their income to pay rent or a mortgage. Beware; it does not simply affect, as in the past, lowest income households, but is increasingly affecting the middle class. And this has heavy social consequences, such as increasing risk of poverty, but also economic consequences. In certain areas, firms can no longer attract or retain workers simply because the salary they can offer can barely cover for rent.

So this is really a problem we need to address. And it is crucial that the EU starts playing a role in supporting affordable housing and public investments, as many colleagues have mentioned. But beware; there are many other aspects to be addressed. For example, why does the official measure of the inflation rate, which serves as the basis to negotiate wages, exclude the owner-occupying housing costs, for example? Also, think about our banking and financial regulation. Is it adequate to address and prevent speculative bubbles in the housing market?

There are many things. A lot of work that has to be done to fully understand and address the causes of the problem and try to find some European solution, keeping one principle in mind: housing is not just a market like any other, but is a primary need.

  Estrella Galán (The Left). – Señor presidente, señor comisario, tener un hogar ya no es una posibilidad al alcance de todas y todos. Tener un hogar se ha convertido, desgraciadamente, en un privilegio para solo unos pocos. Tener un hogar será algo que contaremos, si seguimos así, a nuestras hijas y a nuestros nietos como algo del pasado.

Si no paramos esto, señor comisario —y tiene usted un gran reto en esta materia—, habrá que explicarles a nuestros hijos y a nuestras hijas por qué desde este Parlamento no hicimos nada para evitar que la vivienda sea un derecho secuestrado por los fondos especulativos, por los fondos buitre y por todos los grandes contenedores de vivienda.

La mercantilización de la vivienda afecta especialmente a los jóvenes de la Unión Europea, a nuestros jóvenes, y es el gran agujero negro por donde se está yendo la economía familiar de miles y miles de familias trabajadoras. La mitad de los salarios se van a pagar un alquiler como el que se ha citado aquí, de un piso de sesenta metros cuadrados por más de 1 200 € en cualquier barrio de las afueras de Madrid.

Se trata de una emergencia social. Es nuestra obligación moral poner en marcha una directiva, desde aquí, para poder blindar el acceso a una vivienda digna como el derecho fundamental que es y como un servicio público protegido, igual que lo hacemos con la sanidad o con la educación. Y esta medida hay que acompañarla de fondos para que se pueda llevar adelante.

Este fin de semana, las calles de España —las calles de Madrid y de muchas otras ciudades— van a ser un clamor, porque vamos a exigir una vivienda como derecho y no como negocio. Hay que escuchar a los ciudadanos y a las ciudadanas. Escuchémoslos y hagamos algo.

  Isilda Gomes (S&D). – Senhor Presidente, Senhor Comissário, Colegas, a crise habitacional é um problema de toda a Europa e tem de ter uma resposta europeia; não pode ficar apenas na esfera de cada Estado-Membro.

Além de um comissário com essa pasta – o que os socialistas, aliás, defendem há muito tempo –, precisamos de um verdadeiro Plano Marshall para a habitação que mobilize recursos europeus para a habitação social e também para casas que a classe média e os jovens possam pagar.

A oferta privada não serve a grande maioria das nossas famílias. A estruturação e segurança familiar dependem de uma habitação condigna. Hoje, há habitações onde coabitam três gerações. A família precisa de um espaço condigno para crescer.

Uma última palavra sobre as cartas de missão dos comissários designados: não têm uma palavra sobre os sem-abrigo. É preciso uma política europeia. São precisos recursos. Sim, é preciso dar-lhes casa. Mas isso não basta. É necessária uma abordagem holística de políticas sociais. Não podemos fechar os olhos a um dos mais dramáticos problemas sociais da Europa.

PREȘEDINȚIA: VICTOR NEGRESCU
Vicepreședinte

  Maria Guzenina (S&D). – Arvoisa puhemies, on valtavan traagista, että Euroopan kaduilla näkee perheitä, ihmisiä nukkumassa kaduilla. Meillä Suomessa katukuva on toisenlainen. Suomessa on onnistuttu vähentämään asunnottomuutta jopa niin, että meillä on ihmisiä vailla kotia vain alle 3 500. Alle 3 500. Tämä on ihme. Mutta tämä on vaatinut kaikkien puolueiden tahtoa. Ja kuitenkin vasta Sanna Marinin hallitus asetti tavoitteeksi kokonaan lopettaa asunnottomuus vuoteen 2027 mennessä.

Suomen lähtökohta on ollut asunto ensin -periaate. Siinä taataan ensin pysyvä asunto riippumatta päihde- tai mielenterveysongelmista. Tähän on tarvittu kolmannen sektorin, viranomaisten ja vapaaehtoisten yhteistyötä, ja tämä on auttanut monia syrjäytyneitä jopa työllistymään. Lisäksi sosiaalinen asuntotuotanto on tuonut kohtuuhintaisia asuntoja pienituloisille.

Halusin jakaa tämän teille kannustuksena mutta myös varoituksena. Nyt nimittäin sosialidemokraattinen hallitus on menneisyyttä ja se on vaihtunut porvarihallitukseen, joka leikkaa tukia, leikkaa sosiaalista asuntotuotantoa ja kääntää kelloja taaksepäin. Tällaista ei pidä sallia. Ottakaa esimerkkiä Suomesta hyvällä tavalla, ei siitä, mitä Suomessa nyt porvarihallitus tekee.

  Σάκης Αρναούτογλου (S&D). – Κύριε Πρόεδρε, αγαπητοί συνάδελφοι, θα πρέπει να επαναλάβω και εγώ αυτό που ειπώθηκε σήμερα πάρα πολλές φορές. Το γεγονός ότι το δικαίωμα στην αξιοπρεπή, βιώσιμη και προσιτή στέγαση είναι βασικό δικαίωμα για κάθε Ευρωπαίο πολίτη. Ωστόσο, η στεγαστική κρίση επιδεινώνεται, επηρεάζοντας ιδιαίτερα τους νέους, αλλά φυσικά και τις πιο ευάλωτες ομάδες. Στην Ελλάδα δε, θα πρέπει να σας πω ότι το πρόβλημα είναι τεράστιο, καθώς η αδυναμία των νέων να βρουν προσιτή κατοικία έχει φτάσει σε ένα πραγματικά πολύ κρίσιμο σημείο.

Πρέπει λοιπόν η Ευρώπη να δράσει άμεσα, ακολουθώντας ομολογουμένως επιτυχημένα παραδείγματα κάποιων χωρών, όπως αυτά της Πορτογαλίας και της Ισπανίας, και να επενδύσουν έτσι οι χώρες, και ιδιαίτερα η Ελλάδα, σε χιλιάδες νέες κατοικίες μέσω του Ταμείου Ανάκαμψης. Αυτές οι κατοικίες θα πρέπει να διατίθενται προς ενοικίαση, φυσικά με κοινωνικά κριτήρια και χαμηλό κόστος.

Η Ευρώπη οφείλει να ενθαρρύνει πρωτοβουλίες που διασφαλίζουν την κατασκευή βιώσιμων κατοικιών με χαμηλό ενεργειακό κόστος, ενώ ταυτόχρονα να προστατεύει και τα δικαιώματα των ενοικιαστών και να στηρίζει τα νοικοκυριά που πλήττονται από την αύξηση των τιμών. Επιπλέον, πρέπει να περιορίσει τις βραχυχρόνιες μισθώσεις. Όλα αυτά έχουν σχέση επίσης και με το τεράστιο πρόβλημα της υπογεννητικότητας στην Ευρώπη.

  Evelyn Regner (S&D). – Herr Präsident, sehr geehrter Herr Vizepräsident der Kommission! Wohnen ist kein Finanzprodukt. Wohnen, das ist daheim sein. Wohnen, das ist sich sicher fühlen, in der Nähe von Arbeitsplatz und Schule leben. Damit ist Wohnen ein Grundbedürfnis und Grundrecht. Die Immobilienindustrie, Hedgefonds, Spekulanten, die cashen jährlich immer mehr ab. In den letzten fünf Jahren sind die Mieten fast um ein Viertel gestiegen. Aber verdienen die Menschen deshalb um ein Viertel mehr? Haben Pensionisten deshalb um ein Viertel mehr Geld zur Verfügung, Studierende, Familien, Alleinerziehende? Natürlich nicht. Die Wohnkrise ist kein individuelles Problem, es ist ein strukturelles, und zwar überall in der Europäischen Union.

Wien zeigt vor, wie es geht. Wien investiert kontinuierlich, um leistbaren und qualitativen Wohnraum für alle Menschen zur Verfügung zu stellen. Aber wir brauchen EU‑weit neue Rahmenbedingungen. Wir müssen das EU‑Beihilfenrecht überarbeiten, damit öffentlicher Wohnbau vereinfacht wird. Wir müssen Leerstand und Spekulation auf Kosten von uns allen eindämmen. Wien zeigt die Lösung für die Europäische Union vor. Wir müssen sie EU‑weit zur Realität machen.

  Dario Nardella (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, signor Commissario, in Europa abbiamo visto c'è una vera e propria emergenza abitativa: 19 milioni di persone vivono in alloggi inadeguati; in dieci anni gli affitti sono aumentati del 41,5 %, così come i prezzi delle case, che sono raddoppiati in cinque paesi.

In Italia due milioni e mezzo di famiglie spendono il 40 % del loro reddito per la casa. E il governo italiano ha azzerato il fondo per l'edilizia pubblica e quello per il contributo affitti.

L'associazione Eurocities, di cui ho fatto parte, propone molte soluzioni, a partire da un piano finanziario.

Ma al Commissario chiedo soprattutto un impegno sulla questione del rapporto tra l'overtourism, gli affitti turistici brevi e l'aumento indiscriminato dei prezzi delle case e degli affitti. Ci sono molte proposte, come l'omologazione di regole negli Stati membri o come dare più poteri ai sindaci per regolare o limitare il fenomeno degli affitti turistici brevi, e anche un confronto con le piattaforme che gestiscono la maggior parte del mercato.

L'Unione europea ne potrà parlare al G7 del Turismo a Firenze a novembre. Il diritto alla casa non è un lusso, né un business, è un pilastro di una società europea coesa e sicura. E noi di S&D ci impegneremo per questo.

  Romana Jerković (S&D). – Poštovani predsjedavajući, gospodine povjereniče, milijuni građana diljem Europe žive pod pritiskom visokih cijena nekretnina, visokih najamnina i režija. Mnogi žive u dužničkom ropstvu, dok banke ostvaruju enormne profite. Ovo nije izazov s kojim bi se naši građani trebali suočiti sami. I apsurdno je da danas mladi imaju drastično manje mogućnosti kada je u pitanju stanovanje no što su imali njihovi djedovi, bake, očevi i majke.

To nije fer, zar ne? Stanovanje kao temeljno ljudsko pravo ne smije ovisiti o nečijoj zaradi, o tržišnim i špekulantskim kretanjima. Više nije dovoljno samo govoriti o tome. Politika mora preuzeti odgovornost za sigurno, dostojanstveno i priuštivo stanovanje za sve. Pa i Povelja o socijalnim pravima kaže da je država dužna zaštititi građane od siromaštva i socijalne isključenosti.

Važno je da im Europska unija u tome pomogne, a to može znanjem, financijama i time što će priuštivo stanovanje, kao jedno od temeljnih ljudskih prava, ugraditi i u europsko zakonodavstvo. I pitam se, što čekamo?

  Idoia Mendia (S&D). – Señor presidente, señor comisario, el derecho a una vivienda digna y asequible es un derecho fundamental. En Euskadi lideré en el año 2015 una ley pionera que nos ha posicionado como una de las regiones más avanzadas de Europa en políticas de vivienda, al actuar sobre la demanda, declarar zonas tensionadas que limitan los precios, ofrecer ayudas directas a las personas con menos renta e incrementar la rehabilitación y construir viviendas en alquiler protegido. El ejemplo de Euskadi es un buen punto de partida. Pero Europa, como Euskadi, necesita ir un paso más allá poniendo en marcha una estrategia europea de vivienda con medidas concretas y financiación suficiente para garantizar una vivienda digna y asequible para todos y todas.

A pesar de la oposición del PPE, Von der Leyen ha demostrado su compromiso con las prioridades socialistas al crear la figura del comisario de Vivienda y comprometerse a establecer un plan europeo de vivienda asequible. Porque la vivienda es un derecho, no es una mercancía, no es un bien de mercado.

  Joanna Scheuring-Wielgus (S&D). – Panie Przewodniczący! Mogłoby się wydawać, że w dzisiejszej debacie politycznej nie znajdziemy żadnego wspólnego tematu do rozmowy, ale okazuje się, że jednak kryzys mieszkalnictwa dotyka wszystkie kraje i możemy o tym porozmawiać. Ale jak przysłuchuję się tej debacie, to niestety muszę stwierdzić, że nadal prawą stronę trzeba uczyć, że mieszkanie jest prawem, a nie towarem.

W moim kraju, w Polsce, aż 52,9% Polaków w wieku 25–34 lat nadal mieszka z rodzicami, bo nie stać ich – nawet jeśli dobrze zarabiają – na zakup mieszkania. To jest w ogóle najgorszy wynik, jeżeli chodzi o dane Eurostatu. Za metr kwadratowy mieszkania w Polsce płaci się 16–18 tys. polskich złotych, tj. około 4 tys. euro za metr kwadratowy. To jest w ogóle jakiś kosmos nie do wyobrażenia. Dlatego bardzo się cieszę, że dzięki naciskowi naszej grupy Socjalistów i Demokratów będzie komisarz ds. mieszkalnictwa, że przygotowujemy się do tego, żeby dobrze nad tym pracować. Bo musimy tutaj wziąć sprawy w swoje ręce. A Europa i Parlament Europejski muszą być gwarantem tego, że to się po prostu uda.

  Pierfrancesco Maran (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, come Socialisti e Democratici ci siamo battuti affinché ci fosse per la prima volta in assoluto un Commissario europeo all'housing e ci siamo riusciti.

Tutti gli interventi hanno segnalato aumenti esponenziali degli affitti nel loro paese, dal 30 al 100 %, speculazioni finanziarie, overtourism. Tutto vero. E nel frattempo gli stipendi che non salgono abbastanza. Ma se in ogni paese singolarmente c'è questo problema, allora sì che è una questione europea.

Mi sono occupato di casa nella mia città, Milano, come assessore, e so bene che è un tema complesso. Serve una grande coalizione sociale, serve mobilitare risorse pubbliche e serve coinvolgere il risparmio privato.

La Banca europea per gli investimenti avrà quindi un ruolo centrale. Ma servono anche risorse a fondo perduto per l'affordable housing, per il sistema delle case pubbliche e per il sostegno al mondo cooperativo.

Si tratta di una sfida che dobbiamo vincere a tutti i costi. È un pilastro per la competitività europea che deve essere centrata su un piano casa che promuova investimenti non speculativi a favore di giovani, lavoratori e classe media.

Intervenții la cerere

  Kinga Kollár (PPE). – Tisztelt Elnök Úr! A lakások ára egyre megfizethetetlenebb nagyvárosainkban. Noha egész Európa ezzel a kihívással néz szembe, eddig nem született átfogó, európai megoldás. Pedig vannak jó példák, amiket mintául vehetnénk. Bécsben nagy mennyiségben áll rendelkezésre állami és városi tulajdonú bérlakás, ezzel biztosítják az árak szintentartását. Magyarországon ezzel szemben nincs hasonló nagyságú program, és nem is épül elég lakás. Az elmúlt tíz évben a budapesti lakásárak megháromszorozódtak, a bérleti árak duplázódtak a budapesti ingatlanpiacon a miniszterelnök veje nyerészkedik, míg egyre kevesebb fiatal tud magának lakást venni vagy akár bérelni. Így sokan választják a külföldre költözést. Majd egymillióan élnek és dolgoznak már külföldön, és minden második fiatal azon gondolkodik, hogy elhagyja hazáját. Ez gazdasági és társadalmi tragédia. Megoldás van, nincs idő késlekedni. Uniós források bevonásával közlakás-építési programokat kell finanszírozni, így biztosíthatjuk a fiatalok számára a lehetőséget, hogy Magyarországon építsenek jövőt.

  Nils Ušakovs (S&D). – Mr President, dear colleagues, in Latvia, especially in the border region of Latgale, there are hundreds of apartment buildings that have had no central heating for the last three decades. This was cut off during the energy crisis of the 1990s after Latvia regained its independence. As a result, each room has a separate coal‑burning stove, with numerous pipes sticking out of every single apartment. Obviously, that's a disaster from the environmental point of view and from the energy efficiency point of view.

Altogether, we are talking about thousands of buildings that need renovation, and Latvia needs roughly EUR 20 billion to deal with this challenge. What we have at the moment at our disposal, including money from Brussels, is roughly EUR 200 million – that is 1 %, approximately.

Providing sufficient support for building new affordable housing, and at the same time providing sufficient support for renovating existing housing, especially in the eastern part of the European Union, should be two pillars of the European Housing Programme.

  Γεάδης Γεάδη (ECR). – Κύριε Πρόεδρε, η στέγαση είναι θεμελιώδες ανθρώπινο δικαίωμα, ενώ αναντίλεκτα η έλλειψη στέγης συνιστά μία από τις ακραίες μορφές φτώχειας. Επιπλέον, σε ευρωπαϊκό επίπεδο, υπάρχει η δέσμευση μέχρι το 2030 να εξαλείψουμε το φαινόμενο των αστέγων.

Ενώ όλοι δηλώνουμε έτοιμοι να προασπίσουμε αυτό το δικαίωμα, στην πατρίδα μου, αλλά και σε άλλες χώρες στην Ευρώπη, όπως στην Ισπανία, συμβαίνει εντελώς το αντίθετο. Οι τράπεζες προχωρούν χωρίς κανένα σεβασμό στο δικαίωμα ιδιοκτησίας, σε εκποιήσεις πρώτων κατοικιών βασισμένες σε έναν εσφαλμένο νόμο περί εκποιήσεων, με τα funds να λειτουργούν σαν αρπακτικά γεράκια. Με έναν εσφαλμένο νόμο βάλαμε στο ίδιο καλάθι τους στρατηγικούς κακοπληρωτές με τους ανθρώπους που αποδεδειγμένα έχουν οικονομικά προβλήματα, αδυνατώντας να αποπληρώσουν τα δάνειά τους.

Γι’αυτό προτείνουμε προστασία των πραγματικά ευάλωτων ομάδων και ορθή κατηγοριοποίηση των δανειοληπτών σε ευρωπαϊκό επίπεδο. Ας πούμε «όχι» στην ασυδοσία των τραπεζών. Ας προστατέψουμε το δικαίωμα του κάθε ανθρώπου στην πρώτη κατοικία.

  Rasmus Andresen (Verts/ALE). – Herr Präsident! Rentnerinnen und Rentner, die nach Jahrzehnten aus ihrer Wohnung vertrieben werden, Studierende, die an ihrem Studienort kein WG-Zimmer finden, oder aber auch junge Familien, die in viel zu kleinen Wohnungen festhängen. Die Wohnungsfrage, die Wohnungspolitik ist die soziale Frage unserer Zeit. Und es ist ein Skandal, dass sich immer mehr Menschen mit Mieterhöhungen von 15, von 20 Prozent oder mit teilweise noch höheren Mieterhöhungen rumschlagen müssen, während die großen Wohnkonzerne weiterhin Milliarden an ihre Aktionäre ausschütten.

Deshalb ist es gut und richtig, dass wir uns hier einig sind, dass Wohnen ein Grundrecht, ein Menschenrecht ist und kein Spekulationsobjekt sein darf. Es ist gut und richtig, dass die EU-Kommission einen Aktionsplan vorlegen will. Aber vergessen Sie nicht die Rolle der großen Wohnkonzerne, vergessen Sie nicht die Rolle der Finanzmärkte. Wohnen darf kein Spekulationsobjekt sein. Wir brauchen Regulierung, die sicherstellt, dass alle Menschen bezahlbares Wohnen zur Verfügung haben.

  João Oliveira (The Left). – Senhor Presidente, Senhor Comissário, a dificuldade em encontrar habitação a preços acessíveis é um problema cada vez maior, atingindo pessoas em situação de pobreza, mas cada vez mais camadas populares intermédias. As dificuldades na habitação são consequência da liberalização do setor, do favorecimento dos fundos imobiliários e da especulação, da precarização do regime de arrendamento, do abandono do papel do Estado, das altas taxas de juro do BCE.

Mais do que propaganda, são necessárias políticas e medidas que garantam o direito à habitação. É urgente a proteção dos inquilinos no arrendamento e a redução das taxas de juro do BCE. É urgente a criação de financiamento adicional e específico da União Europeia para políticas nacionais de alargamento da oferta pública de habitação. É urgente o combate à especulação imobiliária.

Foi isto que defendemos no dia 28 de setembro na rua com o povo português. São estas as soluções que trazemos hoje a este Parlamento.

  Grzegorz Braun (NI). – Mr President, colleagues, are you kidding? Those of you who support this ridiculous directive, this ridiculous concept of helping where you brought damage, mending what you spoilt. Is this the same place where that famous Energy Efficiency Directive was so highly acclaimed? Is this the same European Commission that introduced that bill? Let's introduce your euro-communism in the Sahara Desert and very soon we will be short of sand. I've been there, I've seen that. I come from the country where socialism was forcibly introduced from Moscow and now you're trying to to repeat the same from Brussels.

  Niels Geuking (PPE). – Herr Präsident! Eigentum verpflichtet – und zwar nicht zum Raubtierkapitalismus. Am Ende braucht es aber vor allem eins: Angebot. Wir müssen Eigentum durch ein gesteigertes Angebot erst mal ermöglichen. Das bedeutet mehr Fläche zum Bauen, steuerfreier Ersterwerb, staatliche Erstkredite mit Kinderzuschlägen, niedrigere Baustandards – gerade in vielen Nationalenstaaten herrscht da großer Bedarf –, Förderung städtischen Wohnungsbaus.

Das Zeitalter der teuren Mieten und Eigentumspreise zerstört die existenzielle Grundlage, insbesondere meiner Generation. Meine Generation möchte und kann nicht darauf warten, bis die Demografie den Wohnraum schafft, den wir jetzt unbedingt brauchen. Und die, die dann vor 25, 30 Jahren den heute überteuerten Wohnraum erworben haben, sind dann womöglich mangels Gegenwert vor ihrer Rente finanziell ruiniert, wenn wir jetzt nicht endlich gegensteuern. Würden die Nationalstaaten nicht in der Fläche versagen, bräuchten wir uns hier keine Gedanken zum Thema Wohnen machen. Jetzt oder nie! Mangelnder Wohnraum ist der Spaltpilz unserer Gesellschaft.

  Maria Grapini (S&D). – Domnule președinte, domnule comisar, stimați colegi, discutăm despre asigurarea unei locuințe decente în tot spațiul Uniunii Europene, în special la tineri. Sigur că nu vreau să rămână un slogan. Trebuie să ne gândim cum facem acest lucru, pentru că nu e suficient să dorim.

Avem un comisar pe locuință, este foarte bine. Nu putem vorbi de creșterea demografică atât timp cât tinerii nu pot să aibă o locuință decentă și dacă se căsătoresc, se feresc să aibă copii pentru că nu pot să și-i crească acolo. Deci toate sunt legate și trebuie să ne gândim de la posibilitatea de a se construi, de la posibilitatea de taxare a lucrărilor în construcție până la faptul că un tânăr trebuie să aibă un anumit venit ca să poată să-și achiziționeze o locuință.

Nu putem vorbi de sănătate, îmbunătățirea stării de sănătate. Resursa umană este foarte importantă pentru că ea le creează pe celelalte. De aceea cer, domnule comisar, să se vină concret. Comisarul pe locuințe cu ce program vine? Pentru că da, sigur, este subsidiaritate, trebuie și statele membre să se preocupe, dar dacă am avea un fond de solidaritate pentru construcția de locuințe, probabil că am rezolva mai repede.

  Ana Miranda Paz (Verts/ALE). – Senhor Presidente, em 2 de outubro, 80 % dos estudantes galegos fizeram greve e o seu pedido foi uma habitação digna.

Desde 2020 que o preço da habitação na Galiza disparou. Em 2024, alugar uma casa custa 23,5 % mais do que há quatro anos. Quase 300 000 pessoas entre os 18 e os 34 anos vivem com os seus pais, o que representa 64,3 % da população dessa faixa de idade.

A habitação é um direito, não é uma mercadoria. Resolver o problema da habitação exige medidas que articulem políticas corajosas e que se concentrem nos grandes proprietários.

Como eurodeputada galega, vou defender que é necessário fazer um acompanhamento rigoroso do número de arrendamentos turísticos. Quem são os proprietários? Onde pagam impostos? No meu país, existem atualmente 20 000 habitações de uso turístico.

Saudamos a proposta de revisão da legislação europeia sobre auxílios estatais para incluir a habitação social como bem de interesse público.

  Λευτέρης Νικολάου-Αλαβάνος (NI). – Κύριε Πρόεδρε, στην Ελλάδα τρεις στους τέσσερις δαπανούν σχεδόν μισό μηνιαίο εισόδημα για ενοίκιο. Τρεις στους τέσσερις έως 35 ετών μένουν ακόμη στο παιδικό δωμάτιο, ενώ για τους φοιτητές είναι γολγοθάς η εξεύρεση κατοικίας χωρίς κρατική στήριξη των λαϊκών οικογενειών.

Αιτίες είναι η καπιταλιστική ιδιοκτησία και το κυνήγι του κέρδους, η κατοικία-εμπόρευμα, οι πράσινες προδιαγραφές της Ευρωπαϊκής Ένωσης, η κούρσα των επιτοκίων για τη θωράκιση των τραπεζών, τα πολυδιαφημισμένα προγράμματα όπως το «Σπίτι μου», της κυβέρνησης της Νέας Δημοκρατίας, που βάζουν τον λαό να δανείζεται για να εξασφαλίσει κέρδη στους τραπεζικούς και κατασκευαστικούς ομίλους.

Ταυτόχρονα, λαϊκά νοικοκυριά, οικογένειες ατόμων με αναπηρία ή ανέργων αντιμετωπίζουν χιλιάδες πλειστηριασμούς με βάση ευρωενωσιακές οδηγίες και νόμους των κυβερνήσεων, προς όφελος κορακιών, τραπεζών, των funds και και των servicers.

Ο λαός σώζει τα σπίτια του λαού παλεύοντας ενάντια στους πλειστηριασμούς λαϊκών κατοικιών και μαγαζιών αυτοαπασχολούμενων, απαιτώντας απαγόρευση πλειστηριασμών, ολοκληρωμένο στεγαστικό σχεδιασμό με ευθύνη του κράτους για την κάλυψη των εργατικών λαϊκών αναγκών, καθώς και αναβάθμιση και επέκταση φοιτητικών εστιών.

  Tomislav Sokol (PPE). – Poštovani predsjedavajući, primjereno i priuštivo stanovanje, nažalost, danas je postalo luksuz, a posebno za mlade koji žele osnovati obitelj i započeti samostalan život. Najamnine su previsoke, a kreditna sposobnost za kupnju nekretnine mnogima je nedostižna.

Prema podacima Eurostata, između 2010. i 2024. u EU-u su kupoprodajne cijene stambenog prostora porasle za čak 49 %, a najamnine za 24 %. Međutim, u nekim državama članicama taj porast prelazi nevjerojatnih 200 %. Rezultat toga je da su u Europskoj uniji građani izloženi nesigurnosti, što dovodi do nejednakosti i ostavlja dalekosežne posljedice za društvo.

Pitanje stanovanja primarno je u nadležnosti država članica, Europska unija ima ograničenu mogućnost djelovanja. Međutim, kroz izmjenu Direktive o hipotekarnim kreditima možemo ojačati kreditnu sposobnost građana, a možemo omogućiti jače korištenje europskih fondova radi osiguravanja stambenog prostora i primjerenog stanovanja.

Naše društvo ne može napredovati dok su građani suočeni s nesigurnošću kad je riječ o jednoj od osnovnih životnih potreba, onoj za stanovanjem. Zato moramo raditi zajedno da bismo građanima omogućili da osiguraju i priuštivo i primjereno mjesto koje mogu zvati svojim domom.

  Rosa Serrano Sierra (S&D). – Señor presidente, el acceso a la vivienda es un desafío común a todos los países de la Unión, pero particularmente crítico en las áreas rurales. La falta de vivienda en estas zonas supone una dificultad adicional al reto demográfico y niega en muchos casos el derecho a permanecer en el lugar de origen. Los datos revelan que el difícil acceso a la vivienda ya es una de las principales causas que llevan a abandonar nuestros pueblos en Aragón. La grave escasez de oportunidades laborales y el difícil acceso a los servicios públicos, también.

Estamos ante un reto que tenemos que abordar desde todas las instituciones y de la mano de los territorios: un desafío que debe ser prioritario en el futuro plan europeo de vivienda asequible. Por eso, tenemos ante nosotros esa oportunidad y esa responsabilidad de luchar contra ese paisaje del abandono cada vez más extenso. Fijar población y, más aún, población joven será una tarea imposible si no empezamos por garantizar el derecho a una vivienda digna.

(Încheierea intervențiilor la cerere)

  Margaritis Schinas, Vice-President of the Commission. – Mr President, honourable Members, I carefully listened for quite some time to the interventions on this subject, and indeed we have come a long way when we're discussing the issue of housing.

May I remind you that some time ago, there were only questions as to where the EU had competence of any kind on housing policy, and now I see that there is a clear convergence of views on how the EU should move ahead.

The eagerness to address the challenge of affordable housing has been expressed not only by this House, but also by the Ministers, in a declaration that they agreed in Liège last March.

So we do have a meeting of minds, and we want to make sure that the next steps will be concrete, specific, tangible and effective.

I want to reassure this House that we at the Commission are ready to play a role and do what is needed, and we will proceed in full respect of the subsidiarity and proportionality principles. Our objective will be to support, not to replace, our Member States and local authorities. There are big margins for exchanges of experiences and learning from each other, and here the Commission can and will play a pivotal role.

We are not starting from scratch, of course. The Commission can build on successful experiences such as the blueprints of the affordable housing initiative, the Urban Innovative Actions, the European Platform for Combating Homelessness, the InvestEU project, the Toolkit for investment in social housing. We do have previous experience that can help us.

But if we want to promote change, we will need to do things differently and move a step beyond and go for a cohesive, holistic approach that brings together most of the issues that I mentioned in my opening statement: regulation, planning, energy efficiency, state aid rules and, of course, investment – investment from existing sources, but also from new sources.

This is what the next Commission is now called to do, and following the calls from this House, this new European affordable housing plan will happen. It will be complemented by a pan-European investment platform, and this would be the twin track on which this debate will follow. It will not be easy, but we shall deliver.

  President. – That concludes the item.

Declarații scrise (articolul 178)

  José Cepeda (S&D), por escrito. – La actual crisis de la vivienda está vinculada al aumento de la desigualdad socioeconómica, la creciente especulación con la vivienda y el suelo, y los sistemas insostenibles que tratan la vivienda como negocio. Las y los socialistas hemos liderado el debate y logrado que Ursula von der Leyen se comprometa a abordar esta crisis desde un enfoque progresista.

En sus directrices políticas 2024-2029, Von der Leyen anunció medidas clave como la creación de un comisario de Vivienda; un plan europeo de vivienda asequible; una plataforma europea de inversión, en cooperación con el BEI, para atraer más inversiones públicas y privadas en vivienda asequible y sostenible; la inyección de liquidez en el mercado que permita a los Estados miembros duplicar las inversiones previstas en política de cohesión para vivienda asequible; y la revisión de las normas de ayuda estatal para facilitar medidas de apoyo a la vivienda, especialmente en vivienda asequible, social y energéticamente eficiente.

Estas medidas son fundamentales para equilibrar el desarrollo económico de la vivienda, beneficiar a toda la sociedad y garantizar un entorno de vida asequible y próspero para todos y todas.

  Lina Gálvez (S&D), por escrito. – La actual crisis de la vivienda está vinculada al aumento de la desigualdad socioeconómica, la creciente especulación con la vivienda y el suelo, y los sistemas insostenibles que tratan la vivienda como negocio. Las y los socialistas hemos liderado el debate y logrado que Ursula von der Leyen se comprometa a abordar esta crisis desde un enfoque progresista.

En sus directrices políticas 2024-2029, Von der Leyen anunció medidas clave como la creación de un comisario de Vivienda; un plan europeo de vivienda asequible; una plataforma europea de inversión, en cooperación con el BEI, para atraer más inversiones públicas y privadas en vivienda asequible y sostenible; la inyección de liquidez en el mercado que permita a los Estados miembros duplicar las inversiones previstas en política de cohesión para vivienda asequible; y la revisión de las normas de ayuda estatal para facilitar medidas de apoyo a la vivienda, especialmente en vivienda asequible, social y energéticamente eficiente.

Estas medidas son fundamentales para equilibrar el desarrollo económico de la vivienda, beneficiar a toda la sociedad y garantizar un entorno de vida asequible y próspero para todos y todas.

  Nicolás González Casares (S&D), por escrito. – La actual crisis de la vivienda está vinculada al aumento de la desigualdad socioeconómica, la creciente especulación con la vivienda y el suelo, y los sistemas insostenibles que tratan la vivienda como negocio. Las y los socialistas hemos liderado el debate y logrado que Ursula von der Leyen se comprometa a abordar esta crisis desde un enfoque progresista.

En sus directrices políticas 2024-2029, Von der Leyen anunció medidas clave como la creación de un comisario de Vivienda; un plan europeo de vivienda asequible; una plataforma europea de inversión, en cooperación con el BEI, para atraer más inversiones públicas y privadas en vivienda asequible y sostenible; la inyección de liquidez en el mercado que permita a los Estados miembros duplicar las inversiones previstas en política de cohesión para vivienda asequible; y la revisión de las normas de ayuda estatal para facilitar medidas de apoyo a la vivienda, especialmente en vivienda asequible, social y energéticamente eficiente.

Estas medidas son fundamentales para equilibrar el desarrollo económico de la vivienda, beneficiar a toda la sociedad y garantizar un entorno de vida asequible y próspero para todos y todas.

  Javi López (S&D), por escrito. – La actual crisis de la vivienda está vinculada al aumento de la desigualdad socioeconómica, la creciente especulación con la vivienda y el suelo, y los sistemas insostenibles que tratan la vivienda como negocio. Las y los socialistas hemos liderado el debate y logrado que Ursula von der Leyen se comprometa a abordar esta crisis desde un enfoque progresista.

En sus directrices políticas 2024-2029, Von der Leyen anunció medidas clave como la creación de un comisario de Vivienda; un plan europeo de vivienda asequible; una plataforma europea de inversión, en cooperación con el BEI, para atraer más inversiones públicas y privadas en vivienda asequible y sostenible; la inyección de liquidez en el mercado que permita a los Estados miembros duplicar las inversiones previstas en política de cohesión para vivienda asequible; y la revisión de las normas de ayuda estatal para facilitar medidas de apoyo a la vivienda, especialmente en vivienda asequible, social y energéticamente eficiente.

Estas medidas son fundamentales para equilibrar el desarrollo económico de la vivienda, beneficiar a toda la sociedad y garantizar un entorno de vida asequible y próspero para todos y todas.

  César Luena (S&D), por escrito. – La actual crisis de la vivienda está vinculada al aumento de la desigualdad socioeconómica, la creciente especulación con la vivienda y el suelo, y los sistemas insostenibles que tratan la vivienda como negocio. Las y los socialistas hemos liderado el debate y logrado que Ursula von der Leyen se comprometa a abordar esta crisis desde un enfoque progresista.

En sus directrices políticas 2024-2029, Von der Leyen anunció medidas clave como la creación de un comisario de Vivienda; un plan europeo de vivienda asequible; una plataforma europea de inversión, en cooperación con el BEI, para atraer más inversiones públicas y privadas en vivienda asequible y sostenible; la inyección de liquidez en el mercado que permita a los Estados miembros duplicar las inversiones previstas en política de cohesión para vivienda asequible; y la revisión de las normas de ayuda estatal para facilitar medidas de apoyo a la vivienda, especialmente en vivienda asequible, social y energéticamente eficiente.

Estas medidas son fundamentales para equilibrar el desarrollo económico de la vivienda, beneficiar a toda la sociedad y garantizar un entorno de vida asequible y próspero para todos y todas.

11. Posílení bezpečnosti vnějších hranic Evropy: potřeba komplexního přístupu a větší podpory agentury Frontex (rozprava)

  Preşedinte. – Următorul punct de pe ordinea de zi este declarația Comisiei referitoare la consolidarea securității frontierelor externe ale Europei: necesitatea unei abordări cuprinzătoare și a unui sprijin sporit din partea Frontex [2024/2852(RSP)].

  Margaritis Schinas, Vice-President of the Commission. – Mr President, this is my day, but it only happens once in five years.

So, honourable Members, the security of Europe's external borders is a key priority for the Commission. It's at the heart of our migration and security policies. It is essential for safeguarding the freedom of movement within the Schengen Area, but it's also linked to the way that we want to live: secure and free. I am very proud of what we have collectively managed to achieve in this area during the last five years.

Over these last five years, our capacity to strengthen our borders has been tested. It has been tested in a way that was unprecedented. It has been tested in Evros, in Lampedusa, in the borders of Poland and Latvia and Lithuania with Belarus. It was tested in Ceuta. It was tested in the Canary Islands. It was tested in the Finnish-Russian borders and it was tested in Cyprus. In response to all these challenges and difficulties and threats, we have acted decisively, both on the ground where this crisis happened, but also on the regulatory front, where regulatory improvements were made that would serve many generations to come.

Let me start with our decision to adopt the Schengen borders code that will adopt all these robust checks at our external borders during crises such as pandemics or hybrid threats. And, of course, the migration and asylum pact – our flagship regulatory achievement that will reinforce our preparedness to assure that, in the future, any given situation could be handled by an appropriate regulatory response. This will include this new screening regulation establishing clear and common rules for identifying, registering and assessing the health and security risks of individuals entering the EU. A crisis regulation that further strengthens our response and, of course, the Entry/Exit System that will track visa-exempt and short-stay visa holders movements helping us monitor over-stayers.

Following that, the European Travel Information and Authorisation System, also known as ETIAS, will pre-screen visa-exempt travellers before they enter the Schengen Area, assessing risks related to migration, security and health. And only yesterday we adopted the final piece of this overall puzzle: the digitalisation of travel documents. This will help us streamline border processes, allowing travellers to submit documents in advance, facilitating the mobility of people and goods.

As a result of all this, our external border would not be just a geographical line. It would be a place where our regulatory might will be evident and will apply. When someone arrives at Europe's external borders, something must happen. You cannot just cross in. And we have now built, with the help of this House, this robust, cohesive, holistic regulatory response that would precisely help us to cope.

And to support these initiatives, which also have provided unprecedented financial aid to our Member States. The budget for border management in the European Union has more than tripled over the last three financing periods. With EU funding, for instance, we have facilitated the purchase of nearly 1 500 pieces of equipment, 145 land transport vehicles, the processing of 168 000 digital visa applications and we have funded significant investments to make our EU information systems interoperable. That means that we will provide border guards across the European Union in real time with vital information.

Of course, this is only one part of the EU response. There is the other one – equally important – which is the operational support on the ground with our law enforcement agencies, Frontex and Europol. Frontex is building a standing corps of 10 000 officers to support border management, oversee returns from Member States to third countries and help third countries protect their borders. Currently, Frontex has 19 operations ongoing at our external border, with major efforts along the EU's external eastern land borders and the Mediterranean Sea. Frontex's expansion has been impressive over the last five years and we are ensuring that this growth respects human rights and that operations are fully compatible with the model of society we stand for. Our President, Ursula von der Leyen, has proposed tripling the standing corps to 30 000 officers as part of the next financial periods. This will enhance our ability to respond to hybrid threats with the active participation – we hope – of all our Member States.

Europol is also playing a key role in that respect. Currently, Europol has deployed experts at our external border in ten of our Member States. We have Europol's migrant smuggling centre, which supports Member States' investigations and increases cooperation among law enforcement agencies, which helps them prosecute smugglers and networks. And of course, we need an even stronger role for Europol to combat smuggling. The legislative proposal on the table to enhance Europol support to prevent and combat smuggling should be swiftly adopted.

And of course, let us not forget the third element of security in our borders, which clearly has to do with the building of constructive, comprehensive, win-win partnerships with third countries of origin and transit based on shared interests and covering a wide area of policy spanning from security, investment, economic cooperation, energy, trade and, yes, Erasmus scholarships too. We will mobilise everything we have to help these countries of origin and transit to provide better conditions for their people, to have better lives there, instead of putting their lives in the hands of the smugglers.

Positive results are already evident along the central Mediterranean route, particularly through our cooperation with Tunisia and Egypt. The technical dialogue with Libya is also yielding significant results, and we are strengthening cooperation with Mauritania and Senegal, providing these countries with resources for rescue at sea and border management.

Finally, in the Western Balkans, Frontex is increasingly present through new status agreements with these third countries. These status agreements allow Frontex to deploy border-management capabilities on the ground in new key areas of these routes. And of course, when it comes to fighting smugglers, last year we launched the Global Alliance to Counter Migrant Smuggling, a key initiative for prevention, response and protection. We now have already concluded these anti-smuggling operational partnerships with Morocco and Tunisia and we are working on all other routes.

Honourable Members, let me conclude by saying that this impressive amount of work, along both the operational and the regulatory track, has made significant progress in securing our borders. Europe's borders are not unguarded. And as we modernise our capacities through digital systems and as we strengthen our partnerships, we at the same time continue to remain vigilant and continue to push for a stronger, more agile response to evolving threats at our external borders and we, of course, count on the precious help of the European Parliament to support us.

  Tomas Tobé, on behalf of the PPE Group. – Mr President, Vice‑President Schinas, colleagues, let me start by reminding you that we had a debate in this plenary on Monday evening about internal border controls and the state of Schengen. Now we're about to discuss the external borders. For me, it is clear that these issues are connected. Yes, the European Union is about free movement. For this to be possible, we must regain control of our external border with an expansion of Frontex, more cooperation with third countries, full implementation of the Migration Pact and EU funding for border infrastructure.

I would like to use my time actually to address some of the colleagues in this House. Let me start with the colleagues on the left. I very often hear you talk about the right to asylum, but at the same time you are delaying efforts to differentiate people with grounds for asylum from those who have not. I hear you talking about abolishing internal border controls, but at the same time, whenever the EPP suggests that we need to take back control of our external borders, you are against this.

To some of the colleagues on the populist far right side, you very often talk about how we need to stop illegal migration, but you also say no to EU cooperation on migration. Your aversion to the European Union trumps your desire to control migration with common measures. For the EPP, it is clear that the European Union must take control of our external border jointly.

We need a bigger and stronger Frontex, and this cannot be guided by either 'abolish borders' fantasies or the fact that we cannot work together. We need to work together to have a strong Europe and a safe Europe.

  Cecilia Strada, a nome del gruppo S&D. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, signor Vicepresidente, oggi parliamo di frontiere esterne dell'Unione. Io vorrei parlare di quella frontiera liquida che è il Mar Mediterraneo. Negli ultimi dieci anni nel Mediterraneo sono morte almeno 30 000 persone. Sapete quante sono? Sono tutti i dipendenti del Parlamento europeo, più tutti i nostri partner, più tutti i nostri figli. Sono tante.

Ma queste morti non sono una fatalità, sono il risultato delle nostre scelte politiche, perché quando chiudiamo i canali d'accesso sicuri e legali, lasciamo le persone abbandonate nelle mani di trafficanti di esseri umani sulle rotte illegali.

Loro sono annegati, ma noi dovremmo annegare nella vergogna, credo, perché molti Stati membri pensano che la soluzione a tutto questo sia esternalizzare le frontiere, spingerle un po' più in là. Che cosa significa? Significa pagare qualcun altro per fare il lavoro sporco al posto nostro. Chiudere gli occhi davanti alla morte, agli stupri, alle violazioni dei diritti umani. Sono tutte documentate le violazioni dei diritti umani commesse alle frontiere che esternalizziamo.

Che cosa ci guadagniamo? Qualcuno ci guadagna voti, e forse terremo lontano qualche criminale. Che cosa ci perdiamo? Perdiamo le vite di decine di migliaia di persone innocenti, ma perdiamo anche noi stessi, tutti i valori che dovrebbero contraddistinguere l'Europa, perché l'Europa o si basa sulla giustizia e sul rispetto dei diritti umani o non è Europa.

  Jorge Buxadé Villalba, en nombre del Grupo PfE. – Señor presidente, señor comisario, el indigno ministro de Interior de España, Marlaska, ha dicho desde España que Frontex no le sirve de nada porque no hay acuerdos con los países africanos donde trabajan las mafias y que por eso no ha pedido ayuda a Frontex. Vamos, que es un sinvergüenza. Mauritania, república islámica, ha recibido en diez años más de mil millones de euros de la Unión en ayudas al desarrollo o licencias de pesca, y Marruecos ha recibido más de once mil millones de euros gracias a los planes de inversiones de la Unión Europea. Un puñetero cachondeo.

Marlaska, sinvergüenza, y la Unión Europea, un cachondeo. Porque si no cierran acuerdos es porque no les da la gana y porque ya les va bien la invasión programada. Porque ustedes financian la invasión. Devolverlos a casa es fácil si sabes cómo. Billete de vuelta a todos los ilegales y a los legales que delincan.

Al Partido Popular y al Partido Socialista lo único que se les ha ocurrido es crear una agencia de viajes que pagamos nosotros y ofrece vuelos chárteres, hoteles de lujo y dinero para cervezas. Pero hoy sabemos que en Cataluña, donde yo nací, el 91 % de los violadores son extranjeros. Al Grupo Popular le encanta Frontex solo porque es una agencia europea. Pero Frontex no sirve de nada si no empezamos las deportaciones masivas. Meloni ha cerrado acuerdos con Túnez y Albania y se han reducido un 64 % las llegadas a Italia. Y Hungría, sin ayuda de Frontex, ha reducido un 77 % las llegadas por los Balcanes.

Vamos, que no se trata de dinero, sino de voluntad.

  Mariusz Kamiński, w imieniu grupy ECR. – Panie Przewodniczący, Panie Komisarzu! Dyskutujemy dziś o zwiększeniu bezpieczeństwa na zewnętrznych granicach Unii Europejskiej, ale to zwiększenie nie może być pustym sloganem. Ono musi mieć swój praktyczny wymiar. W sprawach bezpieczeństwa nie można kierować się ideologicznym zaślepieniem ani naiwnością. Najważniejszy jest zdrowy rozsądek. Wszelkie pomysły dotyczące tego, aby Bruksela mogła w przyszłości przejąć zarządzanie nad zewnętrznymi granicami Unii Europejskiej, są nieodpowiedzialne i nieakceptowalne. Rolą Komisji Europejskiej musi być współfinansowanie zabezpieczeń granicznych w porozumieniu z rządami państw członkowskich. Chodzi nie tylko o nowoczesne systemy nadzoru elektronicznego, ale również o zapory fizyczne, o zapory inżynieryjne. One są niezbędne.

Z niezrozumiałych względów Komisja Europejska odmawia do tej pory finansowania takich zapór. To się musi zmienić. Według danych Eurostatu na terenie Unii Europejskiej przebywa obecnie około 1,3 mln nielegalnych imigrantów. W tym roku Frontex doprowadził do deportacji 37 tysięcy osób. To zbyt mało, aby sytuacja uległa poprawie, dlatego... (słowa niedosłyszalne z powodu wyłączenia mikrofonu) ...do krajów ich pochodzenia. Tylko konsekwentne, racjonalne działanie zapewni Europie bezpieczeństwo na zewnętrznych granicach.

  Fabienne Keller, au nom du groupe Renew. – Monsieur le Président, cher Margaritis Schinas, la sécurité des citoyens européens dépend, entre autres, d'un contrôle efficace et d'une bonne gestion des frontières extérieures de l'Union européenne. C'est une condition essentielle pour l'espace de libre circulation Schengen. Je partage le constat de la présidente Ursula von der Leyen, et le vôtre, Monsieur le Vice-Président Margaritis Schinas: l'Union fait face à des défis nouveaux et à des menaces multiples qui appellent à repenser en Européens notre stratégie de gestion des frontières extérieures.

Avec mon groupe Renew Europe, nous soutenons le renforcement de l'agence Frontex. Nous voulons en effet intensifier la présence des garde-frontières et des garde-côtes européens sur le terrain, à condition toutefois de revoir en profondeur la gouvernance de cette agence, pour un fonctionnement plus efficace, dans le respect des droits fondamentaux. Un tournant positif s'engage avec un nouveau directeur général. C'est une tâche exigeante à poursuivre sans relâche. Ensuite, il nous revient collectivement de doter l'Agence des ressources financières et humaines dont elle a besoin pour mener à bien sa mission de protection des frontières. Avec mon groupe, je m'y engage résolument.

  Erik Marquardt, im Namen der Verts/ALE-Fraktion. – Herr Präsident, Herr Kommissar! Ich finde, dass zur Politik eigentlich ja vor allem eins erstmal gehört, nämlich Ehrlichkeit. Ich glaube, zu Ehrlichkeit bei der Debatte, die wir jetzt hier führen, gehört, dass seit Jahren immer mehr Geld investiert wird, immer mehr auch in Strukturen investiert wird und damit das Versprechen gegeben wird, wenn wir mehr Geld investieren, dann gibt es am Ende weniger Asylanträge. Jetzt das Versprechen: 30 000 Frontexbeamte, mehr Frontexbeamte, weniger Asylanträge. Aber zur Ehrlichkeit gehört doch dann eigentlich zu sagen, jeder Mensch, der an einer europäischen Außengrenze steht, der kann dort Asyl beantragen. Da stellen wir eben nicht mit dem Knüppel fest, sondern mit einem rechtsstaatlichen Verfahren, ob die Personen Asyl bekommen oder ob sie eben kein Asyl bekommen. Dieses Versprechen, dass man sagt, eigentlich gäbe es irgendeine Form der Zauberei, wo man mit zehn, 100 oder einer Million mehr Grenzbeamten mit einem Mal diesen Grundsatz der Rechtsstaatlichkeit an den Grenzen aufgeben kann, das ist ein Versprechen, das Erwartungen erzeugt, die am Ende Demokraten gar nicht einlösen können.

Es gibt immer wieder Berichte über Pushbacks, es gibt interne Dokumente – Euractiv hat es gerade berichtet –, die belegen, dass auch Frontexbeamte unter Druck gesetzt werden, Menschenrechtsverletzungen nicht offensiv anzusprechen. Es gibt nicht nur Berichte, sondern Nachweise von OLAF, dass die Luftaufklärung an den Grenzen zum Beispiel in Griechenland nicht mehr stattfindet, weil man dort Menschenrechtsverletzungen beobachtet hat.

Verstehen Sie mich nicht falsch, ich bin sehr dafür, dass rechtsstaatliche Kontrollen an den Außengrenzen stattfinden, aber zu einem Grundsatz gehört für mich: Wenn Grenzen geschützt werden sollen, dann müssen auch die Menschenrechte an diesen Grenzen geschützt werden. Davon sind wir gerade weit entfernt und ich hoffe, wir kommen da wieder hin. Geben Sie mir noch den einen Satz, um Margaritis einmal zu sagen: Vielleicht ist es das letzte Mal, dass wir uns hier sehen, wir waren nie einer Meinung, aber ich wünsche Ihnen auf Ihrem Weg alles Gute.

  Damien Carême, au nom du groupe The Left. – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, aujourd'hui, le PPE nous impose un énième débat sur la sécurité à nos frontières et le renforcement de Frontex, comme si la migration était la mère de tous les maux en Europe. Il partage cette obsession maladive avec la Commission et les États membres. Cessons donc cette surenchère inutile autant qu'inefficace.

Alarmons-nous plutôt sur ce qu'est devenue Frontex en 20 ans. Frontex incarne l'échec, mais surtout les dérives, de notre politique migratoire ultra-sécuritaire et mortifère. Avec 959 millions d'euros de budget annuel, Frontex est une agence monstre. Ses activités et ses moyens se sont développés de façon aussi exponentielle que ses graves dysfonctionnements. Nous avons laissé Frontex s'affranchir du respect du droit en toute impunité et échapper à quasiment tout contrôle. Cette agence est incapable d'empêcher les pires violations des droits humains, quand elle n'est pas elle-même impliquée directement dans ces violations.

Nous devons mettre fin à cette fuite en avant et ce Parlement doit prendre toute sa part dans ce nécessaire sursaut. Quant aux accords avec les pays tiers, Monsieur le Commissaire, ils sont honteux, que ce soit avec la Libye ou la Tunisie. Tous les rapports des ONG, mais aussi de l'ONU les dénoncent. Alors, n'en déplaise au PPE et à ses alliés, nous ne transigerons jamais pour que les droits humains soient respectés.

  Mary Khan, im Namen der ESN-Fraktion. – Herr Präsident, sehr geehrte Damen und Herren! In jedem Land außerhalb der EU sind Zurückweisungen bei Grenzschutz eine Selbstverständlichkeit. Grenzschutz ohne Zurückweisung ist nur ein Begrüßungskomitee. Wir unterstützen deshalb die Aufrüstung von Frontex unter folgender Prämisse: Dass die Behörde ihren Job auch machen darf. Die Zahlen sind nämlich eindeutig: Illegale Migration über die Westroute ist um 123 % angestiegen und über die Ostroute gar um 193 %. Den Trend, dass Frontex zum Wassertaxi und Schlepperverein umgebaut wird, müssen wir daher sofort stoppen.

Bei einem jährlichen EU‑Budget von mehr als 189 Milliarden Euro geben Sie gerade einmal lächerliche 1,1 % für Grenzschutz aus. Das sollte aber Hauptpriorität hier in diesem Haus haben. Vielleicht noch mal für die Kollegin hier hinten, die von Rechtsstaat gesprochen hat: Illegale Migranten heißen „illegal”, weil sie illegal hier sind. Sorgen wir für Recht und Ordnung, weisen wir an unseren Grenzen endlich zurück. Kein Pushback ist illegal.

  Javier Zarzalejos (PPE). – Señor presidente, señor vicepresidente Schinas, Frontex es un instrumento esencial para la gestión de las fronteras exteriores, con dos excepciones: para la ultraderecha populista, que acaba de calificarla como una agencia de viajes, y para el Gobierno socialista y comunista de España, que considera que Frontex no tiene nada que decir ni tiene nada que hacer cuando en Canarias se vive una crisis migratoria sin precedentes.

La Unión Europea, efectivamente, tiene que hacer y demostrar una política capaz del control de las fronteras exteriores. Pero tenemos que hacerlo sin caer ni en la mentira populista que promete soluciones milagro —que son imposibles— ni en la doble moral y la hipocresía de la izquierda.

Hay que recordar a la izquierda que quien habla de deportaciones masivas es el canciller Scholz. Hay que recordar que quien ha restablecido unilateralmente controles en todos los puntos fronterizos de Alemania es el canciller socialdemócrata.

Pero es que, en España, el Tribunal Supremo ha declarado la ilegalidad de la devolución en caliente de decenas de menores en Ceuta ocurrida en verano de 2021. En España, cuando los cadáveres se amontonaban en el lado marroquí de la frontera con Melilla, el único comentario que hizo el ministro del Interior fue que la gendarmería marroquí había actuado muy correctamente.

Pues bien, ni la mentira ni la demagogia: pongámonos a la tarea. Tenemos instrumentos, tenemos recursos, tenemos medios. Por tanto, este es un objetivo posible con el que tenemos que estar comprometidos.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D). – Señor presidente, señor vicepresidente Schinas, ayer debatíamos sobre Schengen en esta misma tribuna. Pero la otra cara de la moneda de la libre circulación de personas es el mandato de una gestión integrada de las fronteras exteriores de la Unión, respetuosa del Derecho y de las leyes europeas. Para eso pusimos en marcha Frontex, que ha resultado ser la agencia de mayor peso, con un presupuesto novecientos millones de euros y personal apuntando a treinta mil agentes de toda la Unión Europea. Este Parlamento ha sido decisivo al reforzar su mandato en 2019 y quiere volverlo a reforzar para hacerlo más garante de los derechos fundamentales y de la legislación del Pacto sobre Migración y Asilo.

Pero este Parlamento, además, ha exigido a la Comisión que tome por fin iniciativa para poner en pie un mecanismo europeo, un marco europeo de salvamento y rescate porque la defensora del Pueblo Europeo se despide, después de diez años de ejercer su cargo, lamentando el vacío que existe entre el mandato de Frontex y el salvamento y rescate. Frontex coopera con los Estados miembros, pero hay algo más que Frontex puede hacer y la Comisión tiene que tomar la iniciativa. Es que tenga cooperación con los países de origen y tránsito para suplir precisamente a quienes, como España, están haciendo un esfuerzo ingente de salvamento de vidas en el mar y necesitan que, por ejemplo, al esfuerzo que España hace en los países de la cornisa africana, se sume también la presencia de Frontex.

  Marieke Ehlers (PfE). – Voorzitter, commissaris, de kracht van een land ligt in het vermogen om zijn burgers te beschermen. Dat begint bij het bewaken van de grenzen. Het recht om te bepalen wie het grondgebied van een staat mag betreden is de hoeksteen van soevereiniteit. Maar deze soevereiniteit staat onder druk omdat de Europese buitengrenzen zo lek zijn als een mandje en eenmaal binnen wordt er gretig gebruikgemaakt van Schengen. De migratiecrisis, veroorzaakt door jaren van wanbestuur, moet worden beëindigd en de enige echte oplossing is dan ook om de instroom drastisch te beperken. Kortom: grenzen dicht.

Mijn vraag aan de Commissie is daarom de volgende: “Wanneer gaat de Commissie eindelijk investeren in het versterken van onze buitengrenzen en het oprichten van fysieke barrières?” Want in plaats van de buitengrenzen te beschermen en de veiligheid van onze burgers te waarborgen, richt de Commissie zich liever op het creëren van meer legale migratieroutes. Dat lost het probleem niet op. Het verergert het juist.

Wij kunnen niet langer toestaan dat onze burgers worden geconfronteerd met woningtekorten, culturele conflicten, terroristische aanslagen en stijgende misdaadcijfers. Het is onze verantwoordelijkheid om ervoor te zorgen dat onze burgers zich veilig voelen in hun eigen land. En als de EU niet bereid of in staat is dit probleem op te lossen, dan doen we het zelf wel op nationaal niveau.

  Alessandro Ciriani (ECR). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, la dimensione esterna è fondamentale per la gestione dell'immigrazione e non può prescindere dallo sviluppo di una forte cooperazione tra paesi di origine, di transito e di destinazione finale dei flussi.

Frontex è un attore centrale dello schema e va incoraggiata qualsiasi iniziativa che miri a potenziare la sua azione esterna. È quindi auspicabile un'applicazione all'attività dell'Agenzia in paesi terzi di parte della cornice giuridica applicabile alla politica estera e di sicurezza comune. Frontex deve essere dotata di maggiore autonomia e di poteri di intervento in capacity building. Finora, infatti, alcuni tentativi di cooperazione o di intese con le autorità di paesi terzi sono naufragati, dal momento che Frontex non è considerata da quelle stesse autorità un interlocutore utile a offrire risorse e assistenza tecnica in modo diretto.

La scarsa affidabilità di alcuni paesi terzi sui temi del rispetto dei diritti fondamentali, poi, non può costituire un motivo ostativo di intervento dell'Agenzia, in quanto, in presenza di opportune circostanze, deve essere auspicabile una sua azione mirata a trasferire i loro standard internazionali nella gestione delle frontiere.

  Malik Azmani (Renew). – Voorzitter, commissaris Schinas, om de migratie-instroom te verlagen, hebben we Europese maatregelen nodig. Dat kan Nederland niet alleen. Dat kan een lidstaat niet alleen. Sterker nog, daarvoor moeten we ook samenwerken met landen buiten Europa. We kunnen muren bouwen op onze buitengrenzen, zoals sommigen hier misschien claimen, maar met 44 000 kilometer aan buitengrens is dit een schijnoplossing. Ook 30 000 nieuwe grensbewakers bij Frontex zullen niet afdoende zijn.

De Europese Unie zal meer migratiedeals moeten sluiten met derde landen, zodat we de druk op onze buitengrenzen verlichten en samen kunnen werken aan terugkeer.

Als ik naar de samenstelling kijk van de nieuwe Europese Commissie, zie ik helaas dat dit weinig politieke prioriteit lijkt te hebben. We hebben bijvoorbeeld geen vicevoorzitter die hiervoor verantwoordelijk is. De mensen thuis willen dat de Europese Unie problemen voor ze oplost.

Geachte Eurocommissaris Schinas, ik wil u danken voor al uw werkzaamheden en ik weet dat u mijn mening hierover deelt, dus stel ik aan u de vraag: wie gaat dit in de nieuwe Europese Commissie aanpakken – het sluiten van deze deals?

  Anna Strolenberg (Verts/ALE). – Mr President, this morning, Viktor Orbán addressed this Parliament and he said that we should stop migration because it causes violence against women, homophobia and anti-Semitism. My colleagues here on the right applauded him loudly. Honestly, it makes me sick to hear even more applause, and it makes me sick to hear the way that we talk about migrants nowadays, because Member States are so caught up in a race to make our borders tougher, with more surveillance, more detention centres and talk about opt‑outs.

But instead, we should not ignore the fact that more people are dying. Last year was the deadliest year on record for migrants, with nearly 8 600 deaths. Pushbacks and human rights violations are at our border and they are becoming a routine also under Frontex's watch. Yes, we do have challenges, but making our borders more lethal won't help us solve them. Let's work on harmonised border management, legal pathways and a fair and efficient asylum procedure.

(The speaker agreed to take a blue-card question)

  András László (PfE), blue-card question. – Mr President, we've heard these speeches very often, also from Ms von der Leyen, 'we want more legal pathways'. But the situation is that there have already been millions of people who entered the EU illegally and they have not been able to integrate. So Ms von der Leyen wants millions to enter legally. How many more would you like in your country?

  Anna Strolenberg (Verts/ALE), blue-card answer. – I think there are two things we have to do. First, you have to make sure that asylum seekers always can enter here if they are in need of protection. So you need to have procedures for them to come. If we're going to make our borders tougher, people will find other routes; people that are in need. And it's going to only be more dangerous. We're going to push people in the hands of smugglers.

On the other hand, we can work on more labour migration. All the visa procedures, everything we do on labour migration is so divided. So if we first harmonise that, then we can actually see how we can attract talent and make sure that people integrate well.

  Hans Neuhoff (ESN). – Herr Präsident, Kolleginnen und Kollegen! Die illegale und massenhafte Versorgungszuwanderung aus kulturfremden Regionen ist das zentrale Problem der europäischen Staaten. Es lässt sich nur lösen, wenn Grenzen wieder Grenzen sind. Es ist aber sinnlos, die Mitarbeiterzahl der Europäischen Grenz‑ und Küstenwache zu erhöhen, solange Frontex nicht mit einem robusten Mandat ausgestattet wird und bei der Ausübung dieses Mandats von allen Organen der Union unterstützt wird – auch von diesem Parlament.

Das Mandat muss umfassen: erstens die Errichtung wirksamer physischer Barrieren, zweitens eine moderne technische Überwachung und drittens den Einsatz von geschultem Grenzschutzpersonal. Die Grenzstaaten müssen außerdem ermächtigt werden, zur Durchsetzung des Grenzschutzes technische und personelle Unterstützung ihrer Streitkräfte heranzuziehen. Das offene Europa schafft sich ab. Schluss mit diesem Irrweg! Ungarn und Orbán haben es gezeigt: Was wir brauchen, ist die Festung Europa.

  Κώστας Παπαδάκης (NI). – Κύριε Πρόεδρε, όσοι στηρίζουν και επιχειρούν να νομιμοποιήσουν τη γενοκτονία του παλαιστινιακού λαού, τις θηριωδίες του κράτους-κατακτητή Ισραήλ, οδηγώντας σε κλιμάκωση των ιμπεριαλιστικών πολέμων σε Ουκρανία και Μέση Ανατολή μέσα από την πολεμική τους οικονομία και το ράλι των εξοπλισμών, είναι συνυπεύθυνοι για τις στρατιές προσφύγων και μεταναστών.

Μέρος του προβλήματος αποτελούν, παράγοντες επιδείνωσης και όχι βεβαίως επίλυσης. Την αγριότητα του συμφώνου μετανάστευσης της Ευρωπαϊκής Ένωσης, την καταστολή της διευρυνόμενης Frontex των ναυαγίων, τις διαμόρφωσαν από κοινού οι φιλελεύθεροι, οι σοσιαλδημοκράτες, οι Πράσινοι, με τη σύμπραξη λαϊκιστικών ακροδεξιών δυνάμεων, μαζί με τις οποίες έχουν ψηφίσει τόσο τη Συνθήκη Σένγκεν όσο και τις εξαιρέσεις της, ενώ επιταχύνουν απελάσεις και εγκλωβισμό σε άθλια στρατόπεδα συγκέντρωσης στις πρώτες χώρες υποδοχής ή και σε τρίτες χώρες.

Κοινός παρονομαστής όλων οι πρόσφυγες-εργαλείο ανταγωνισμών, η ιμπεριαλιστική διείσδυση στις τρίτες χώρες-πατρίδες τους, η ελεγχόμενη ροή φτηνού εργατικού δυναμικού για τα κέρδη της μεγαλοεργοδοσίας.

Τώρα, αγώνας ανυποχώρητος για το δικαίωμα στο άσυλο στις χώρες τελικού προορισμού των ξεριζωμένων με βάση τη Συνθήκη της Γενεύης, ενάντια στον ρατσισμό.

  Karlo Ressler (PPE). – Poštovani predsjedavajući, poštovani povjereniče, kolegice i kolege, velik dio europskog kredibiliteta po pitanju migracija ovisit će o našoj sposobnosti da našim, europskim, hrvatskim ljudima vratimo snažniji osjećaj sigurnosti oko našeg zajedničkog cilja osiguranja sigurnih granica za što je, prije svega, svakako nužno i povećanje kapaciteta i na europskoj razini, na nacionalnim razinama, ali isto tako i bolja koordinacija između država članica.

Europska granična i obalna straža Frontex treba povećati svoje ljudske resurse, utrostručiti svoje ljudske resurse, kako bi oko ovog nadstranačkog pitanja, pitanja zdravog razuma, mogla ponuditi više. Više europskog rješenja, više i zajedničku, bolju zaštitu naših vanjskih granica.

Zbog toga pozivam i lijeve grupe ovdje u Europskom parlamentu, i one iz socijalista i iz zelenih, pa i one koji dolaze iz Hrvatske da, nasuprot djelovanju u proteklom mandatu, nasuprot podrivanju agencije, nasuprot podrivanju borbi za sprečavanje trgovanja ljudima, nelegalnim migracijama, sada podrže ovakve inicijative, podrže povećanje kapaciteta Frontexa, ali isto tako da shvatimo svi zajedno da europska sigurnost počinje na našim granicama.

  Murielle Laurent (S&D). – Monsieur le Président, Monsieur le Vice-Président, chers collègues, la protection des frontières extérieures est une condition essentielle à la préservation de la libre circulation au sein de l'espace Schengen. Les échanges que nous avons eus ce lundi, à l'occasion du débat concernant la réintroduction des contrôles aux frontières intérieures, en sont une preuve.

Cependant, protection des frontières ne veut pas dire Europe forteresse. Ce n'est ni réaliste, ni souhaitable. Renforcer Frontex, pourquoi pas, mais nous avons surtout besoin de voies sûres et légales de migration et d'une agence Frontex respectueuse des droits fondamentaux. C'est essentiel. Cela semble idiot de le dire, mais dans le contexte actuel, et encore plus au vu des forces qui traversent ce Parlement, je souhaite rappeler que la migration fait partie intégrante de nos histoires et qu'elle continuera d'exister, peu importe les murs érigés.

  António Tânger Corrêa (PfE). – Senhor Presidente, Senhor Comissário, Caros Colegas, estou surpreendido – ou não – com este debate, porque nós temos a solução na mão, e essa solução chama-se Schengen. Todos os nossos países são praticamente parte de Schengen e, enquanto Schengen foi cumprido, não havia imigração ilegal nem havia imigração forçada. Havia a imigração que teria de haver. Eu não sou contra a imigração, nós não somos contra a imigração, mas em minha casa entra quem eu convido; não vão forçar a porta da rua para se instalarem em minha casa sem a minha autorização.

Quanto ao Frontex, não é só o Frontex que está em causa, porque há outras fronteiras terrestres, aeroportos, portos que são igualmente importantes. E, quanto ao Frontex propriamente dito, devo dizer o seguinte: tem os efetivos que tem, que são mais do que suficientes, tem os meios que tem, tem o dinheiro que tem, que é mais do que suficiente.

O que é preciso é reformular o Frontex, pô-lo a trabalhar como deve ser, e não como tem trabalhado até agora, com ordens. A culpa não é dos agentes; a culpa é das ordens que lhes dão. E essas ordens não vão no sentido para que foram criados. Portanto, o Frontex pode ser eficaz, pode ser um corpo perfeitamente útil para a segurança europeia, tem de ser reformulado, tem de ser revisto e tem de ser recuperado para aquilo que foi criado.

  Charlie Weimers (ECR). – Mr President, colleagues, the need for a comprehensive approach to secure Europe's external borders is what we are here to debate. And yet the approach cannot be comprehensive nor effective without physical border barriers. But the EU won't fund that.

Frontier Member States should not face the Russian threat alone, nor the Belarussian, Moroccan, Turkish... Helping them with IT and surveillance systems is good, but not enough to delay and prevent migrants from entering illegally.

If the Commission keeps refusing to change its mind, the Council and Parliament will have to force them to fund border barriers through, for example, the Integrated Border Management Fund.

The comprehensive approach needed to secure Europe's borders should, has to, include funding of physical border barriers. Time to get the job done!

  Елена Йончева (Renew). – Уважаеми г-н Схинас, сигурността на Европа зависи от сигурността на външните ни граници. През последните години Frontex показа, че може да проведе ефективна реформа и да оказва помощ на държавите на първа линия, сред които е и България.

Но нека не се заблуждаваме, че с укрепването на Frontex, с укрепването на външните граници на Европейския съюз можем да спрем миграцията към Европа и да се скрием от проблема. Над 20 процента от търсещите убежище идват в Европа законно. Те не се нуждаят от визи. Затова е необходима адекватна подкрепа за всички агенции в сферата на вътрешните работи както на Frontex, така и на Европол, така и на Европейската агенция за убежище.

Но, колеги, дълготрайното решение вече е в ръцете ни и това е Пактът за миграцията и убежището. Нашата отговорност днес е Европа да не отстъпва от неговото ефективно, от неговото пълно прилагане.

(Ораторът приема да отговори на въпрос „синя карта“)

  Bogdan Rzońca (ECR), pytanie zadane przez podniesienie niebieskiej kartki. – W kwietniu tego roku zgłosiłem poprawkę, żeby zapory na granicy w całej Unii Europejskiej, nie tylko w Polsce, były finansowane przez Unię Europejską. Państwo głosowaliście przeciwko tej poprawce. Ponawiamy tę poprawkę. Proponujemy Parlamentowi Europejskiemu poparcie tej poprawki, bo wszyscy chcemy być bezpieczni. Tu nie chodzi o jakieś partykularne interesy jednego kraju. Czy Państwo poprzecie taką poprawkę, żeby z budżetu Unii Europejskiej finansować trwałe bezpieczeństwo na granicy Unii Europejskiej i zewnętrznych granic?

  Елена Йончева (Renew), отговор на въпрос, зададен чрез вдигане на синя карта. – Благодаря Ви за въпроса. Мисля, че основният инструмент, с който разполагаме днес, за да може ефективно да управляваме външната граница на Европейския съюз, това е Пактът за миграцията и убежището. Той ни дава всички необходими инструменти, за да можем да управляваме външните граници на Европейския съюз. Разбира се, много зависи от неговото прилагане и затова нашите усилия в следващите две години ще бъдат насочени към ефективното, ефикасно прилагане на Пакта за миграцията и убежището.

  Monika Beňová (NI). – Vážený pán predsedajúci, Frontex sme v roku 2004 zriadili s cieľom zabezpečiť a chrániť vonkajšie hranice a teraz potrebuje našu politickú podporu možno viac ako inokedy, pretože práve v pondelok sme tu hovorili o ochrane a o zabezpečení schengenského priestoru. Čo už viacej súvisí s ochranou a zabezpečením schengenského priestoru ako ochrana vonkajšej hranice? Preto podporujeme a celá naša delegácia bude podporovať posilnenie Frontexu, pretože ho považujeme za kľúčový nástroj na túto ochranu a na to, aby fungoval konečne schengenský priestor.

A ešte jedna poznámka pre patetických poslancov. Vy, ktorí hovoríte o ľudských právach. Nikto nechce topiace sa ženy ani deti. Ale o ľudských právach ste mali rozmýšľať vtedy, keď ste prijali rozhodnutie, že povinne budete prerozdeľovať migrantov do krajín, kam oni nechcú ísť. Takže nehovorte, prosím, o ľudských právach v súvislosti s Frontexom a v súvislosti s migráciou.

  Lukas Mandl (PPE). – Herr Präsident, Herr Vizepräsident, liebe Kolleginnen und Kollegen! Dreieinhalb Jahre lang haben wir in der Vorperiode am Asyl‑ und Migrationspakt im Innenausschuss des Europäischen Parlaments verhandelt. Der wichtigste Teil ist dann um 16 Stimmen hier im Plenum des Europäischen Parlaments, damals mit 705 Mitgliedern insgesamt, angenommen worden. Hätten diese 16 Stimmen anders abgestimmt, dann wären diese dreieinhalb Jahre Verhandlungen vergebens gewesen.

Aber sie werden auch vergebens gewesen sein, wenn jetzt nicht die Implementierung kommt. Das bedeutet, dass Rückführungen funktionieren, dass schnelle Asylverfahren funktionieren müssen, dass diejenigen, die irregulär nach Europa kommen, schnell Klarheit bekommen und dass möglichst wenige sich auf den Weg machen, weil niemand soll entwurzelt werden, niemand soll durch Nahrungsmittelunsicherheit und dergleichen sich unbedingt gezwungen fühlen, seine Region zu verlassen und möglicherweise das Leben aufs Spiel zu setzen – das ist das Schlimmste –, ein großes Vermögen zu verlieren.

In Europa für Integration zu sorgen, für Sicherheit zu sorgen, ist unsere Aufgabe. Wenn heute dem ungarischen Regierungschef applaudiert wurde, dann ist das lachhaft von denen, die nicht mitverhandelt haben, die gegen den Asyl‑ und Migrationspakt gestimmt haben, genauso wie Linke dagegen gestimmt haben und ihn lange torpediert haben, weshalb es dreieinhalb Jahre lang gedauert hat; dieselben übrigens, die Margaritis Schinas am Beginn der vergangenen Periode kritisiert haben für das Ressort des European Way of Life, unseren europäischen Lebensweg. Die fünf Jahre haben bewiesen, wie wichtig es war, den europäischen Lebensweg zu verteidigen.

  Petra Steger (PfE). – Herr Präsident, sehr geehrter Herr Kommissar! Dank Ihnen und Ihrer Unfähigkeit, endlich den klaren politischen Auftrag zu geben, die Außengrenzen zu schützen, ist Frontex mittlerweile zu nichts anderem verkommen als einem Synonym für einen Fake‑Grenzschutz, zum Synonym für die Unfähigkeit der Europäischen Union, sich um die Sicherheit ihrer Bürger zu kümmern. Dank Ihnen ist Frontex nichts anderes als ein Empfangskomitee für Illegale aus aller Herren Länder. Da nützt auch diese Augenauswischerei nichts, wenn Frau von der Leyen jetzt davon spricht, Frontex auf 30 000 Personen aufzustocken. Denn das ändert nichts, solange das Mandat nicht endlich geändert wird. Selbst das ist die Unwahrheit, denn tatsächlich sind nur 15 000 mehr geplant, und das erst in zehn Jahren. Frau von der Leyens Versprechen sind gebrochen, ehe ihre Fake News den Mund überhaupt verlassen haben.

Wenn Sie wissen wollen, wie Grenzschutz funktioniert, blicken Sie einmal nach Ungarn. Doch die werden von Ihnen mit 200 Millionen Euro gestraft, weil sie zeigen, wie Grenzschutz funktioniert, und zwar ohne Frontex. Die Kommission dagegen, insbesondere Frau von der Leyen, ist verantwortlich für alles Leid, das den Bürgern in Europa durch diese unkontrollierte Zuwanderung widerfährt, für die Morde, für die Vergewaltigungen und den islamistischen Terror. Und leider Gottes wird der designierte neue Kommissar gar nichts daran ändern.

  Marion Maréchal (ECR). – Monsieur le Président, chers collègues, Lola, Philippine, Gaëtan, Olivier, Barbara, Simone, Nadine… Tous ces Français ont été tués par des migrants clandestins, et ils seraient encore en vie si nos frontières avaient été correctement tenues. Chaque année, ils sont plus de 300 000 à rentrer par effraction chez nous en Europe, abusant bien souvent de la solidarité nationale, faisant exploser les chiffres de la délinquance et des agressions sexuelles, devenant trop souvent un vivier de recrutement privilégié pour le trafic de drogue, voire le djihadisme. Ce n'est pas une réforme qu'il faut, c'est une rupture.

Pour mettre fin à cette folie, les solutions sont connues. Il faut arrêter de financer les ONG complices des passeurs. Il faut nous coordonner pour démanteler les réseaux de trafiquants d'êtres humains. Il faut systématiquement refouler les embarcations illégales, grâce à Frontex. Il faut établir un blocus militaire naval en Méditerranée. Il faut financer les murs réclamés par de très nombreux pays. Il faut multiplier les accords avec les pays de départ, comme l'a fait Giorgia Meloni. Il faut rendre le droit d'asile exceptionnel, et enfin il faut réformer la directive retour. Face à l'explosion des flux, il faut une triple frontière nationale, européenne et dans les pays de départ; c'est une urgence si nous voulons que l'Europe reste européenne.

(L'oratrice accepte une question carton bleu)

  Raquel García Hermida-Van Der Walle (Renew), blue-card question. – Mr President, for a very long time, about three quarters of women in my country, the Netherlands, and everywhere in Europe, have been at some point in their life – and that has been so for a very long time – a victim of sexually inappropriate behaviour or harassment. I have been a victim of that, and a lot of women in this House probably as well, seeing the statistics. Your constant repetition that migrants are a main reason for that sort of behaviour and crime is just spreading hate. Should I be afraid of all the white men born in Europe in this House?

  Marion Maréchal (ECR), réponse carton bleu. – Madame, ce n'est pas moi qui dis cela, ce sont les statistiques officielles de mon pays. Sachez, pour ne vous donner que quelques chiffres, que 70 % des viols commis dans les rues à Paris l'ont été par des étrangers. Sachez également que 60 % des agressions sexuelles commises dans les transports en commun dans la région de Paris l'ont été par des étrangers. Tous les chiffres démontrent qu'il y a une surreprésentation des étrangers dans tous les actes de délinquance et de criminalité dans la société française. C'est un fait. Cela vous déplait, mais la politique migratoire laxiste que vous défendez met en danger les femmes, parce qu'elle apporte des prédateurs étrangers dans nos pays. Ce sont nos filles et nos mères qui en sont les premières victimes.

  Jan-Christoph Oetjen (Renew). – Herr Präsident, Herr Kommissar, liebe Kolleginnen und Kollegen! Der Schutz der Außengrenzen ist für uns Freie Demokraten ein wirklich sehr, sehr wichtiges Anliegen, und zwar aus zwei Gründen: Zum einen haben wir das Ziel, dass wir keine Kontrollen an den Binnengrenzen brauchen, dass wir den freien Waren- und Personenverkehr im Schengen‑Raum haben. Und zweitens haben wir das Ziel, Ordnung in die Migration zu bringen, denn viel zu lange hatten wir zu wenig Ordnung.

Deswegen ist es gerade auch so wichtig, dass wir als erstes Frontex ordentlich finanzieren. Deswegen ist es wichtig, dass die Kommission ihren Vorschlag macht und sagt: Frontex muss aufgestockt werden. Aber die Mittel müssen auch folgen, verehrte Kolleginnen und Kollegen! Und in den Haushaltsberatungen werden wir das Geld nachlegen müssen, und da ist das Signal falsch aus den Mitgliedstaaten, die sagen, wir wollen weniger Geld bei Frontex ausgeben.

Und das Zweite ist, dass wir den Asyl- und Migrationspakt endlich umsetzen müssen. Wir haben ihn dieses Jahr beschlossen. Das war ein guter Schritt. Ich selber habe an der Screening-Verordnung mitverhandelt, die der Kommissar vorhin auch genannt hat. Und gerade auch diese Screening-Verordnung muss am Anfang möglichst schnell mit umgesetzt werden, damit wir eine klare Prozedur haben an den Außengrenzen, wie wir mit Menschen umgehen, die zu uns nach Europa wollen. Auch das gehört dazu, dass unsere Grenzen ordentlich geschützt werden.

  Gabriel Mato (PPE). – Señor presidente, querido vicepresidente, estos son los datos. Más de treinta y cinco mil migrantes han llegado a Canarias en lo que va de año. Miles de muertos y desaparecidos y más de tres mil menores no acompañados. Una isla, la isla de El Hierro, que no puede más. Lo da todo, pero no puede más. Y un archipiélago, Canarias, frontera sur de Europa, que lanza un grito desgarrador pidiendo ayuda. Frente a ello, el Gobierno de España manifiesta que está todo bajo control y que hay medios suficientes. Pero la tragedia sigue. No hay respuesta. Las prioridades del Gobierno de España son otras, pero el drama continúa. Un muerto cada cuarenta y cinco minutos. En su desesperación y ante la insensibilidad del Gobierno, desde Canarias se mira a Europa y se pide ayuda.

Y Europa sí responde. El vicepresidente Schinas fue a Canarias a ofrecer la ayuda que Canarias necesita, y yo se lo agradezco. El director de Frontex ofrece ayuda. Todo comienza con la solicitud de las autoridades españolas. Usted dijo en este Parlamento que la ausencia de esta petición no nos permite ayudar. Pero España no la pide. La Agencia Europea de Asilo dice que está dispuesta a ayudar, pero que no pueden obligar a quien no quiere. Y el Gobierno de España no quiere. Europa contempla fondos para infraestructuras de acogida, para menores no acompañados, pero España no las pide. Europa está dispuesta a ayudar al reparto de menores, pero el Gobierno de España rechaza esta ayuda. Prefiere imponer en España ese reparto que niega en Europa.

No es ficción; es la triste realidad de un abandono: el del Gobierno de España hacia Canarias.

(El orador se niega a que Estrella Galán le formule una pregunta con arreglo al procedimiento de la «tarjeta azul»)

PRESIDENZA: ANTONELLA SBERNA
Vicepresidente

  András László (PfE). – Madame la Présidente, le meurtre de Philippine, l'attentat terroriste de Solingen et l'attaque d'Essen provoquent à juste titre la colère des Européens et c'est à juste titre qu'ils posent encore et encore la question: «Que font ces gens en Europe? Pourquoi l'Union ne fait-elle rien à ce sujet?» Mon collègue Fabrice Leggeri a dirigé Frontex pendant sept ans. Il voulait protéger les frontières extérieures de l'Union, mais il n'en avait pas le droit. Le commissaire européen lui a demandé de faire en sorte que Frontex soutienne l'immigration.

En Hongrie, nous avons fait le contraire. En 2015, nous avons construit une clôture frontalière pour protéger la Hongrie et l'Union européenne. Depuis, nous avons dépensé 2 milliards d'euros pour la protection des frontières. En rétorsion, le Parlement européen a exigé que les fonds de l'Union destinés à la Hongrie soient suspendus. La Commission l'a fait. En fait, elle nous a poursuivis en justice et a infligé une amende de 200 millions d'euros à la Hongrie pour ne pas avoir laissé entrer les migrants illégaux. Ce n'est pas tout. Ils exigent que nous modifions la loi hongroise et que nous laissions entrer les immigrants illégaux.

Vous savez, ce serait plus facile si nous avions tort. J'aurais aimé que la criminalité n'augmente pas. J'aurais aimé que les attentats de Bruxelles, du Bataclan et de Nice ne se produisent pas. J'aurais aimé que Philippine et beaucoup d'autres victimes soient toujours en vie. Nous défendrons la Hongrie et nous transporterons à Bruxelles autant de migrants illégaux que la Commission européenne nous oblige à en accueillir.

  Εμμανουήλ Φράγκος (ECR). – Κυρία Πρόεδρε, σε ένα μειοψηφικό μέρος της κοινωνίας μας και του πολιτικού μας συστήματος έχει δημιουργηθεί μια εμμονή με τους λαθρομετανάστες. Κάτι σαν το σύνδρομο της Στοκχόλμης.

Εμείς ζούμε στον πραγματικό κόσμο, συμπάσχουμε με τους συμπολίτες μας και θέλουμε τις πατρίδες μας πίσω. Δεν θέλουμε ένα Ισλαμαμπάντ στο κέντρο της Αθήνας. Και όταν λέμε ούτε μία παράνομη είσοδος, εννοούμε ούτε μία παράνομη είσοδος. Η Ευρώπη θα πρέπει να γίνει ένα φρούριο απόρθητο. Μόνο έτσι θα γλιτώσουμε τη γενοκτονία εναντίον μας.

Αν διαβάσετε το διεθνές δίκαιο για τους πρόσφυγες, θα καταλάβετε ότι είναι αδύνατο να υπάρχουν πρόσφυγες στο Αιγαίο. Γι αυτό, εσείς οι εμμονικοί κρατήστε τις εμμονές σας και αφήστε την ασφάλεια των συνόρων να κάνει τη δουλειά της. Θα πρέπει επιτέλους να αρχίσουμε να μιλάμε για αποαφρικανοποίηση και αποπακιστανοποίηση. Έχει έρθει η ώρα για αποτελεσματικούς τρόπους μείωσης των λαθρομεταναστών που βρίσκονται στην πατρίδα μας.

  Raquel García Hermida-Van Der Walle (Renew). – Madam President, Commissioner, dear colleagues, since the beginning of this mandate, one thing has become crystal clear to me. A majority of this House wants an operational, well-funded Frontex which can enforce the law while respecting fundamental rights.

It is therefore difficult to explain to our citizens back home that the Member States – the same governments who talk with big words and tear down the Schengen Area and steal our freedom of movement – those are the ones who are actively pushing for less money for Frontex, cutting its requested budget and making it impossible to perform adequately in the light of tremendous challenges.

There are, of course, governments and groups in this Parliament who are not really interested in controlling migration and crime at our external border, because it takes away the oxygen from their populist message. But I also believe that many other governments, just like this Chamber, do see that this is the moment to put our money where our mouth is. And I trust your sense of responsibility. Let's work together.

  Ελισσάβετ Βόζεμπεργκ-Βρυωνίδη (PPE). – Κυρία Πρόεδρε, αγαπητέ κύριε Αντιπρόεδρε, κύριοι συνάδελφοι, τον τελευταίο καιρό, με όσα συμβαίνουν στη Μέση Ανατολή και με τον κίνδυνο γενίκευσης του πολέμου, η ανησυχία για τυχόν ανεξέλεγκτη μαζική μετανάστευση θεωρείται εύλογη.

Στην προηγούμενη θητεία, μετά από πολλές διαπραγματεύσεις και συνεργασίες, ολοκληρώσαμε ένα ισορροπημένο σύμφωνο για το άσυλο και τη μετανάστευση, το οποίο οφείλουν να εφαρμόσουν όλα τα κράτη-μέλη ανεξαιρέτως. Είναι ο μόνος τρόπος να αποδείξουμε αυτό που μας ζητούν οι Ευρωπαίοι πολίτες, την αλληλεγγύη στην πράξη.

Δεν είναι όμως αλληλεγγύη ούτε οι μονομερείς ενέργειες επιβολής ελέγχων στα εσωτερικά σύνορα, ούτε η άνιση επιβάρυνση των χωρών πρώτης υποδοχής. Θεωρείται βέβαιο ότι απαραίτητη προϋπόθεση ορθής και δίκαιης εφαρμογής μιας ενιαίας ευρωπαϊκής πολιτικής για το άσυλο είναι η αποτελεσματική φύλαξη των εξωτερικών μας συνόρων.

Η χώρα μου, η Ελλάδα, ως πρώτη χώρα εισόδου, τα καταφέρνει. Δεν είναι όμως θέμα του Νότου. Είναι όλης της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Γι αυτό, συνάδελφοι, έχουμε καθήκον να ολοκληρώσουμε τις συμφωνίες της Ένωσης με τις χώρες προέλευσης αιτούντων άσυλο για τη διευκόλυνση των επιστροφών, να εξασφαλίσουμε σημαντικά κονδύλια από την Ευρωπαϊκή Επιτροπή για έργα υποδομής και διαχείρισης προς έλεγχο των εξωτερικών συνόρων, να αναβαθμίσουμε τις επιχειρήσεις πάταξης των δικτύων διακινητών και να ενισχύσουμε τον Frontex, σε συνεργασία πάντοτε με τα κράτη μέλη και με σεβασμό στον νόμο και τα θεμελιώδη δικαιώματα.

  Susanna Ceccardi (PfE). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, difendere i confini è un dovere, è un dovere nei confronti dei cittadini più fragili. Far entrare tutti, come ha voluto la Sinistra in questi anni, ha significato riempire le nostre città di criminali, spacciatori e terroristi.

Le nostre frontiere sono un colabrodo. Serve un'agenzia come Frontex che dovrebbe difendere i confini più che mai? Ma diciamolo ai cittadini che negli ultimi anni la Sinistra, i Verdi, hanno più volte provato a togliere i fondi a Frontex e a trasformare questa guardia costiera in un'ancella delle ONG.

Intendiamoci: difendere i diritti umani è giusto, ma perché ciò deve andare a discapito della sicurezza dei cittadini europei? Io e la Lega abbiamo sempre messo la sicurezza al primo posto. Lo dimostra Matteo Salvini, un vero patriota, che oggi rischia sei anni di carcere per aver difeso i confini italiani ed europei dai flussi irregolari dei clandestini.

Noi siamo quindi assolutamente favorevoli a sostenere maggiormente Frontex. Non solo, ci aspettiamo una riforma del mandato dell'Agenzia che riduca il ruolo dei commissari per i diritti umani e aumenti le capacità operative anche nei paesi terzi.

Infine, ci auguriamo che questa discussione non si riveli l'ennesimo teatrino inconcludente. L'Europa deve difendere i propri confini. Questo è il mandato imperativo che i popoli hanno gridato alle urne delle elezioni europee. Ascoltiamoli, ascoltateli, o l'Europa che conosciamo scomparirà nel rumore assordante della vostra sorda ipocrisia.

(L'oratrice accetta di rispondere a una domanda "cartellino blu")

  Francesco Torselli (ECR), domanda "cartellino blu". – Onorevole Ceccardi, Lei oggi ha parlato legittimamente di difesa dei confini e Le volevo chiedere di immigrazione. Le volevo chiedere come coniuga questa Sua posizione con quanto ha deciso invece la Regione Toscana, la regione dalla quale io e Lei proveniamo, con la scelta di rifiutarsi di realizzare un centro di permanenza in Regione Toscana, continuando a dire che il modello dell'accoglienza diffusa, quello che ha portato quattro città toscane ai primi quattro posti della graduatoria delle dieci città con più denunce in Italia, essere l'unica via per fronteggiare l'immigrazione.

  Susanna Ceccardi (PfE), risposta a una domanda "cartellino blu". – Grazie, onorevole Torselli. Lei è toscano come me. Ha presente le posizioni del nostro governatore Giani, che peraltro sono cambiate nel tempo. La sinistra toscana, come la sinistra italiana ed europea, vuole sempre più migranti, però non vuole espellere quei migranti che delinquono. Sono favorevolissimi in Toscana ad aprire nuovi centri per l'accoglienza, sempre più grandi, l'ultimo per esempio in provincia di Lucca, ad Antraccoli, ma quando si tratta di espellerli, di espellere gli irregolari, di espellere i criminali non sono d'accordo. Invece un CPR, un centro per il rimpatrio in Toscana e nelle altre regioni italiane serve perché l'immigrazione clandestina che persiste in Europa deve essere espulsa.

  Adrian-George Axinia (ECR). – Doamnă președintă, spațiul Schengen a murit. Acest lucru este evident din decizia recentă a Germaniei de a introduce controale generalizate la frontiera sa. Nu trebuie să fii Sherlock Holmes să-ți dai seama cine a ucis zona de circulație liberă în Europa.

În primul rând, statele care și-au bătut joc de reguli. Exemplul cel mai la îndemână este al Austriei, care și acum blochează degeaba accesul cu frontierele terestre pentru România și Bulgaria.

În al doilea rând, fostul cancelar al Germaniei, Angela Merkel, sub conducerea populară a Uniunii Europene, care invita migranții din Orientul Mijlociu să vină în Europa.

În al treilea rând, conducerea Uniunii Europene, care a refuzat ani de zile să discute problematica migranților, preferând să-i trimită în toate colțurile Uniunii pe baza unor cote stabilite în mod arbitrar.

Tot Uniunea Europeană este cea care refuză un dialog constructiv cu Turcia. Dacă administrația Erdogan dă drumul puhoiului de refugiați, Europa nu va arăta la fel niciodată. Schengen va redeveni ce a fost în momentul în care se elimină discriminarea internă, în care statele Uniunii Europene dau dovadă de solidaritate și cooperează inclusiv din perspectiva securizării frontierelor externe.

  Anna-Maja Henriksson (Renew). – Fru talman! Vi behöver fred och stabilitet i Europa. Parallellt med sitt brutala anfallskrig mot Ukraina sysslar Ryssland med olika typer av hybridpåverkan på flera fronter. Mitt hemland Finland har en 1 300 kilometer lång gräns mot Ryssland och det är också EU:s yttre gräns. Den har varit stängd sedan 2023, i december. Varför? Jo, för att Putin medvetet låtit maskinera migranter till gränsen i avsikt att utöva yttre påtryckningar på vårt land. Att utnyttja människor som verktyg mot ett annat land är oacceptabelt. Vi vill heller inte se att Ryssland lyckas infiltrera personer med onda avsikter in i våra europeiska samhällen.

Därför behöver vi konkreta handlingar och EU-lagstiftning som svarar också på dessa hybridhot mot medlemsstaternas och unionens säkerhet och som samtidigt tryggar de grundläggande mänskliga rättigheterna. Vi behöver stärka EU:s yttre gränser.

(Talaren godtog en fråga ("blått kort").)

  Charlie Weimers (ECR), fråga ("blått kort"). – Fru talman! Välkommen till EU-parlamentet, fru Henriksson! Ni talade om den ryska hybridkrigföringen mot Finland och ni var ju justitieminister i den rödgrön-liberala regering som beslutade att uppföra en fysisk gränsbarriär mot Ryssland. Men er liberala partigrupp här i parlamentet vill inte ha sådana lösningar. Man röstar emot att EU ska vara med och bistå Finland ekonomiskt när man bygger fysiska gränsbarriärer.

Kommer ni att verka för att Renew-gruppen nyktrar till och faktiskt börjar hjälpa gränsstaterna att stoppa stater som Ryssland när man bedriver den här hybridkrigföringen?

  Anna-Maja Henriksson (Renew), svar ("blått kort"). – Nu handlar det ju om att hitta lösningar som aktivt kan motverka hybridpåverkan, och det kommer jag att jobba för att vi också allmänt taget här i parlamentet ska hitta en lösning på. För det är inte till någons fördel att Ryssland kan fortsätta att agera som man gör. Det är en sak som vi måste ta på största allvar. Det ligger i allas vårt intresse.

  Sander Smit (PPE). – Voorzitter, commissaris, we hebben geen grip op de huidige migratiestroom. In 2023 werden meer dan 1 miljoen asielaanvragen in de Europese Unie ingediend. Open grenzen, zachte procedures en falend terugkeerbeleid hebben gemaakt dat Europa te aantrekkelijk is geworden. Daardoor hebben zovelen die gevaarlijke oversteek gemaakt en zijn velen omgekomen.

De chaos aan onze binnengrenzen in de Schengenzone is het directe gevolg van lekke Europese buitengrenzen. Frontex moet worden versterkt, niet alleen door het uitbreiden van manschappen, maar vooral in bevoegdheden. Frontex moet een coördinerende rol gaan spelen in de uitzetting en terugkeer, in externe grensbarrières. Maar dit alleen zal de migratiecrisis niet oplossen.

BBB pleit voor verdere aanscherping van het asielbeleid. Verplaats de asielprocedure en opvang naar veilige derde landen buiten de Europese Unie. Alleen zo verminderen we instroom en slachtoffers van de gevaarlijke overtocht naar Europa. Voorzitter, streng bewaakte buitengrenzen, duidelijkheid en migratiedeals, die redden levens. Geen woorden, maar meer en snellere actie.

  Nikola Bartůšek (PfE). – Paní předsedající, dámy a pánové, špatná bezpečnost, zvýšená kriminalita, sexuální útoky, napadení nožem jsou tak častými tématy v Evropské unii, že to mnoho lidí začíná považovat za samozřejmost. Ze všech stran slyšíme, jak je nutné chránit vnější hranice, ale tady v Evropském parlamentu trávíme hodiny a hodiny debatami o bezpečnostní krizi v Evropské unii, která je způsobena právě nelegální migrací. Reálně se ale nedělá nic pro to, abychom to zlepšili.

Sama jsem od roku 2015 pracovala v boji proti nelegální migraci a nový migrační pakt je výsměchem pro všechny lidi, kteří v první linii bojují právě proti nelegální migraci. Skutečná akce zde chybí. Ano, spolupráce s Frontexem je klíčová. Agentura Frontex má nyní rozpočet 845 milionů EUR ročně a má potenciál účinně chránit vnější hranice. Je nutné zajistit, aby tyto prostředky byly využity s maximální účinností. Současný systém ochrany vnějších hranic je nedostatečný. Všichni to vidíme a potřebujeme okamžitou změnu. Evropské unie a Frontex si musí vyjasnit priority a způsob, jak ochránit své občany a jak ochránit naše území.

  Jadwiga Wiśniewska (ECR). – Pani Przewodnicząca! Szanowni Państwo! Gwarantem bezpieczeństwa wewnętrznego Unii jest uszczelnienie jej granic zewnętrznych. Dlatego konieczne i pilne jest wsparcie dla tzw. państw frontowych poprzez unijne finansowanie infrastruktury chroniącej granicę. Absolutnie niezbędne jest ściganie i surowe karanie przemytników ludzi, jak również niezwłoczne wydalanie z Unii nielegalnych migrantów. Musimy ograniczyć działanie w strefach przygranicznych tych NGO-sów, które współpracują z przemytnikami ludzi. Dlatego potrzebujemy ścisłej współpracy Europolu z Fronteksem, jak i zwiększenia liczby funkcjonariuszy Fronteksu. Należy zrobić wszystko, żeby zadbać o bezpieczeństwo Europejczyków. Musimy zatem współpracować ściślej w ramach strefy Schengen. Ważne jest również, żeby Komisja Europejska działała w granicach traktatowych kompetencji. Niedopuszczalne jest lekceważenie przez nią wezwania Rady i Parlamentu do natychmiastowego zmobilizowania funduszy na wzmocnienie fizycznych granic zewnętrznych. Czas działać, Panie Komisarzu, przestać gadać, tylko działać.

  Pascale Piera (PfE). – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire Schinas, 10 000 ou 30 000 agents, ce n'est pas la question; Frontex ne doit pas être une agence d'accueil. Les frontières extérieures de l'Union européenne ne doivent pas être la passoire de flux migratoires dont les peuples ne veulent plus. C'est précisément ce dont ne veulent plus les Français. C'est précisément ce dont ne veulent plus les autres pays européens.

Lors de son discours du 18 juillet 2024, réitéré aujourd'hui, 9 octobre, Ursula von der Leyen appelait à renforcer les effectifs de Frontex. Je vous le demande, vous pouvez tripler les effectifs, mais pour quoi faire? Tripler les effectifs pour donner quel sens à la mission de Frontex? S'agit-il de continuer de financer des projets immigrationnistes? S'agit-il de réformer le contenu des missions du personnel de l'agence pour lui demander de continuer de distribuer des formulaires d'asile?

Nous pourrions recruter, Monsieur le Commissaire, des dizaines de milliers d'agents que le problème ne serait pas résolu, tant que les missions de Frontex ne seront pas clairement redistribuées. Le personnel de Frontex ne doit plus être constitué de militants sans-frontiéristes ou de pèlerins des droits fondamentaux. L'urgence est à la fermeté face à la criminalité qui frappe nos pays européens et face à la submersion migratoire qui touche tout notre continent.

  Jacek Ozdoba (ECR). – Pani Przewodnicząca! Szanowni Państwo! Zacznijmy od tego, że za dzisiejszy kryzys odpowiadają obecne rządy w Unii Europejskiej. To nikt inny jak Ursula von der Leyen czy też niemieccy partnerzy Europejskiej Partii Ludowej wywołali kryzys, który dzisiaj zaczynają krytykować. Zaczynają mówić, że trzeba coś zrobić.

Jak to jest, że w sprawach polityki energetycznej Niemcy wytyczyły drogę, a następnie mówią, że źle poszło? Zielony klimat – następnie źle poszło. W sprawach migracji tak samo – wewnętrzny problem bezpieczeństwa. Nagle okazuje się, że są zamachy, są problemy.

Ale jest taki kraj jak Polska, gdzie tego problemu nie ma. Ale polski głos musi być silny i wszystkie kraje muszą stanąć murem za Rzeczpospolitą z jednego prostego powodu: bo kiedy nasze granice były atakowane – i nie przez migrantów, tylko przez wojnę hybrydową: Władimir Putin i Łukaszenka wykorzystywali migrantów, różnego rodzaju przybyszów, nachodźców – to były siły polityczne, które atakowały polski rząd.

Tutaj nie ma co prawda na sali mojego rodaka, Szczerby, który biegał z pizzą, czy też innych przeszkodników, szkodników, jeżeli chodzi o bezpieczeństwo Rzeczpospolitej, ale musimy skończyć z tolerowaniem polityki, która niszczy Europę. Dlatego musimy wyrzucać nielegalnych imigrantów. Jak ktoś rozrabia, wpada komuś do domu, to mężczyzna bierze go za fraki i wyrzuca za drzwi. Taki powinien być stan rzeczy, który powinniśmy dzisiaj przeforsować.

  Αφροδίτη Λατινοπούλου (PfE). – Κυρία Πρόεδρε, αγαπητοί συνάδελφοι, η Ελλάδα γεωγραφικά αποτελεί το νοτιότερο φυσικό σύνορο της Ευρώπης και φυλάει Θερμοπύλες για όλη την Ευρωπαϊκή Ένωση. Η Τουρκία, από την άλλη, μέσω της λαθρομετανάστευσης, προωθεί πολλά χρόνια τώρα τον βίαιο εξισλαμισμό της Ευρώπης, ενώ ταυτόχρονα λαμβάνει δισεκατομμύρια ευρώ από εμάς, υποτίθεται για να κάνει το αντίθετο.

Και σας ρωτώ, έως πότε θα ανεχόμαστε το βρώμικο παιχνίδι της; Με τις κρίσεις στη Μέση Ανατολή, αλλά και τις τεράστιες μπίζνες που εδώ και χρόνια κάνουν πολλές ΜΚΟ, είναι δεδομένο ότι μέσα σε αυτά τα ποτάμια λαθρομεταναστών θα υπάρξουν θύλακες τρομοκρατών που δεν θα διστάσουν να αιματοκυλήσουν ξανά την Ευρώπη. Αλήθεια, έχουμε ξεχάσει τι είχαν κάνει οι φανατικοί ισλαμιστές στο Μπατακλάν της Γαλλίας, στο μετρό του Λονδίνου, στα τρένα στη Μαδρίτη, δολοφονώντας και τραυματίζοντας χιλιάδες πολίτες; Εμείς όχι.

Η Frontex κρούει τον κώδωνα του κινδύνου συνεχώς. Την ακούει κανείς; Δείτε τη φετινή της ανάλυση στρατηγικού ρίσκου. Προειδοποιεί για ασύμμετρες υβριδικές απειλές, για την ευρωπαϊκή ασφάλεια που κινδυνεύει, για την εξέλιξη του διασυνοριακού οργανωμένου εγκλήματος. Και σε όλα αυτά παραμένουμε απλοί θεατές.

Απαιτείται άμεση δράση. Οφείλουμε να δώσουμε στη Frontex περισσότερο προσωπικό, σύγχρονο εξοπλισμό και δυνατότητα άμεσης επέμβασης για να υποστηρίζει τα κράτη-μέλη. Είναι ευρέως γνωστό ότι οι λαθροδιακινητές σκοπίμως βουλιάζουν οι ίδιοι τις βάρκες με τους λαθρομετανάστες για να εκμεταλλευτούν το ευνοϊκό γι’ αυτούς δίκαιο της θάλασσας.

Την ίδια στιγμή, κάποιοι ευρωβουλευτές φέρονται σαν να είναι συνεργάτες των λαθροδιακινητών. Και τι κάνουμε για όλα αυτά; Τίποτα. Αργήσαμε να προστατεύσουμε σοβαρά τα σύνορά μας. Ούτε ένας ακόμα λαθρομετανάστης δεν πρέπει να πατήσει τα εδάφη της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Θέλουμε την Ευρώπη των Εθνών, όχι των λαθρομεταναστών.

  Ивайло Вълчев (ECR). – Г-жо Председател, искам да обърна внимание на спешната нужда от укрепване на сигурността на външните граници на Европа. Военните конфликти в Близкия изток и засилващият се миграционен поток създават реална заплаха от безпрецедентен бежански натиск и риск от проникване на представители на терористични организации, което застрашава сигурността на всички европейски граждани.

Затова е от ключово значение да засилим солидарността между държавите – членки на Съюза. Справянето с тази криза не може да бъде отговорност само на граничните държави като България и Гърция. Нуждаем се от подкрепа и съвместни усилия. Охраната на външните ни граници е не само национален въпрос, но и въпрос на обща европейска сигурност. Време е всички държави членки да поемат своята отговорност. Важна роля тук играе, разбира се, агенцията Frontex. Повишаването на координацията между държавите членки и Frontex е от съществено значение, но агенцията не бива да иззема функциите на националните органи, а само да ги подпомага.

Смятам, че е необходима и експертна помощ от Европейската агенция за убежище, за да се гарантира, че лицата, които са заплаха за сигурността, няма да бъдат допускани до територията на Съюза.

  Anna Maria Cisint (PfE). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, difendere i confini è un dovere verso i cittadini, verso i nostri paesi. Ora la proposta avanzata da 15 Stati membri, compresa l'Italia, di istituire dei centri di rimpatrio fuori dai confini europei, va nella direzione che a lungo è stata proposta e votata dalla Lega. Tale proposta sarà ora discussa dai ministri dell'Interno della UE questo giovedì e speriamo poi inserita nell'agenda del prossimo Consiglio europeo.

Per troppo tempo l'Europa ha affrontato la questione migratoria in modo inefficace, ideologico, lasciando alcuni paesi, l'Italia in particolare, da sola a gestire flussi insostenibili.

C'è finalmente una presa di coscienza? Servono soluzioni concrete, veloci, decise, capaci di tutelare i nostri confini con un messaggio chiaro: "entra solo chi ne ha diritto". Perché i flussi incontrollati mettono in crisi i nostri sistemi sociali, la sicurezza dei territori.

A questo proposito il mio pensiero va al Friuli-Venezia Giulia, che è duramente colpito dalla rotta balcanica di cui si parla troppo poco. Un centro per i rimpatri fuori dai confini della UE, all'altezza della Bosnia, ormai diventa cruciale. Non lasciamo la questione più nelle mani dei trafficanti di esseri umani e delle ONG talebane dell'accoglienza.

Procedura "catch-the-eye"

  Marta Wcisło (PPE). – Pani Przewodnicząca! Od 2015 r. Unia Europejska mierzy się z kryzysem migracyjnym. Obecnie kryzys ten jest wykorzystywany przez Putina i Łukaszenkę i ma charakter wojny hybrydowej. Konieczne jest wzmocnienie Fronteksu i danie większych kompetencji. Polska i granica wschodnia są doskonałym przykładem, jak kluczowa jest ochrona naszych granic. Dziś jednak na tej sali słyszeliśmy oklaski owacyjne dla pana Orbána, który chwalił się tym, że wypuścił 2 tysiące przemytników, którzy odpowiadają za ten proceder. Dziś także na tej sali politycy z prawej strony, z EKR-u – niestety z mojego kraju – którzy do niedawna rządzili w Polsce, również pouczali Komisję i mówili, że to wina Komisji Europejskiej, że to kryzys imigracyjny, a Frontex zbyt mało osób wydalił. Szanowni Państwo, Polska w latach 2018–2022 wydała najwięcej wiz ze wszystkich krajów w Unii Europejskiej. 6,5 miliona wiz wydał ówczesny rząd. To więcej niż Hiszpania. To więcej niż Niemcy. Dziś ci panowie wychodzą i krytykują Komisję. Krytykują wszystkich. To cynizm, obłuda niemająca żadnych granic...

(Przewodnicząca odebrała mówczyni głos)

  Γεάδης Γεάδη (ECR). – Κυρία Πρόεδρε, κύριε Σχοινά, έχετε αναφέρει ότι τα σύνορα της Ευρώπης δεν είναι αφύλακτα. Όμως διαπιστώνω ότι τα σύνορα της Ευρώπης είναι τρύπια.

Είναι καιρός να επιτρέψουμε στη Frontex να δράσει χωρίς εμπόδια. Αυτό που χρειαζόμαστε είναι αυστηρή αποτρεπτική μεταναστευτική πολιτική και όχι καταμέτρηση των αφίξεων.

Η Ισπανία, η Γαλλία, η Ιταλία, η Μάλτα, η Ελλάδα, το Βέλγιο, η Βουλγαρία, η Αυστρία, η Γερμανία, σχεδόν όλες οι χώρες της Ευρώπης έχουν κατακλυστεί από λαθρομετανάστες. Ενδεικτικό παράδειγμα η πατρίδα μου, η Κύπρος, όπου 1 στους 10 πολίτες είναι αιτητής ασύλου.

Ας ακολουθήσουμε στην Ευρώπη το παράδειγμα της Ιταλίας και ας δημιουργήσουμε κέντρα φιλοξενίας σε τρίτες χώρες. Επιπλέον, ας ενεργοποιήσουμε τις ευρωπαϊκές πρεσβείες σε τρίτες χώρες για να υποβάλλονται αιτήσεις ασύλου εκεί, και να εξετάζονται χωρίς κανείς να ρισκάρει να έρχεται παράνομα στην Ευρώπη.

Ας στείλουμε το μήνυμα ότι δεν θα επιτρέψουμε τη δημογραφική αλλοίωση της Ευρώπης και την αντικατάσταση του πληθυσμού. Κάθε πολίτης στη χώρα του και κάθε πατρίδα στον λαό της.

  Isabel Serra Sánchez (The Left). – Señora presidenta, hace unos días se publicaban en mi país unas imágenes en las que se veía a guardacostas libios disparando contra una embarcación de personas migrantes que trataban de llegar a la isla de Lampedusa. Lo grabó una organización de derechos humanos (Sea-Watch). Y esos libios llevan equipamiento europeo a través de Frontex, con nuestro dinero.

Esas imágenes no son hechos aislados. Es la nueva normalidad en las fronteras europeas cada vez más y es criminal. Abrir fuego contra personas es criminal. Devolverlas al mar y devolverlas a los países de los que huyen es criminal. Frontex es una organización criminal y cada vez está creciendo más. Lo ha dicho Ursula von der Leyen: triplicar los recursos de Frontex porque lo que está dirigiendo esta Comisión Europea es la agenda de la ultraderecha, del racismo y de la militarización de fronteras.

Y yo le pregunto a los socialistas si quieren esta Europa: la Europa que dedica cincuenta veces más a deportar migrantes y a disparar contra migrantes antes que salvar sus vidas y garantizar sus derechos. Esa es la Europa que está defendiendo toda la ultraderecha y espero que algún día se arrepientan de defenderla también.

  Alvise Pérez (NI). – Señora presidenta, doña Serra no sé de qué guindo se ha caído, porque aquí nadie ha defendido disparar a los inmigrantes. Si usted considera que todos los inmigrantes que se acerquen a las fronteras europeas tienen que entrar, ¿entonces para qué queremos fronteras, señorita? Para eso, hacemos una conga y que entren todos en línea bailando a la Unión Europea. Es absurdo.

¿Es importante la frontera del este de Europa? Sí, y también es importante la frontera del sur. A mí, como español, me preocupa muchísimo la situación que mi país está sufriendo con respecto a Marruecos: la extorsión de cayucos masivos a Canarias y al sur de España; el robo masivo de minerales que planea ya Marruecos en el monte Tropic; el Parlamento de Marruecos diciendo que Ceuta, Melilla y Canarias son territorio marroquí; los informes filtrados por los servicios de inteligencia que dicen que se planifica una invasión de Marruecos a Canarias antes de 2030, y la producción de más de 40 000 toneladas de hachís al año.

Marruecos es un grave problema para la frontera sur del Parlamento Europeo, y Frontex no es ninguna organización criminal, como se dice aquí. Frontex es absolutamente necesaria. Esperemos que la Unión Europea nos ayude a defender la frontera sur, que es igual de importante que la frontera este de la Unión.

  Φρέντης Μπελέρης (PPE). – Κυρία Πρόεδρε, αγαπητοί συνάδελφοι, αντιλαμβάνομαι ότι το μεταναστευτικό αποτελεί μια αρένα ιδεολογικών αντιπαραθέσεων, αλλά πρέπει να συμφωνήσουμε σε κάποια κοινώς αποδεκτά σημεία.

Πρώτον, η Ευρωπαϊκή Ένωση έχει εξωτερικά σύνορα και πρέπει να μπορεί να τα προστατεύσει. Δεύτερον, ο ρόλος της Frontex δεν είναι να παρατηρεί απλά τα θαλάσσια σύνορα μας, αλλά να τα επιτηρεί αποτελεσματικά. Αποτελεί τον ύστατο θεσμικό εγγυητή ότι το σύμφωνο μετανάστευσης και ασύλου θα λειτουργήσει με επιτυχία και όσοι προσπαθούν να αποδυναμώσουν τον ρόλο της ανάβουν το πράσινο φως σε μια Ευρώπη με εσωτερικά σύνορα και ελέγχους.

Τρίτον, οι εθνικές ακτοφυλακές και η Frontex σώζουν καθημερινά χιλιάδες ζωές. Τους οφείλουμε ευχαριστίες κι όχι αμφιβολίες.

Τέταρτον. Η Ευρώπη πρέπει να αποδειχθεί πιο αποτελεσματική σε ζητήματα επιστροφής μεταναστών και να χρησιμοποιήσει τη διαπραγματευτική της ισχύ για συμφωνίες μαζί τους που θα τηρούνται.

Πέμπτον. Πρωτογενείς ροές σημαίνει και δευτερογενείς ροές. Αυτό σημαίνει ότι πρέπει να δείξουμε μεγαλύτερη αλληλεγγύη και σε επίπεδο ευρωπαϊκής χρηματοδότησης στις χώρες πρώτης υποδοχής.

Ολοκληρώνοντας, το σημαντικότερο είναι ότι σε αυτές τις κρίσιμες στιγμές χρειαζόμαστε σύμπνοια αντί για ιδεοληψίες και μονομερείς ενέργειες.

(Fine della procedura "catch the eye")

  Μαργαρίτης Σχοινάς, Αντιπρόεδρος της Επιτροπής. – Κυρία Πρόεδρε, κυρίες και κύριοι βουλευτές, άκουσα πάρα πολλά σε αυτή τη συζήτηση. Και άκουσα πάρα πολλά που ακόμα προσπαθώ να τα χωνέψω στο μυαλό μου. Άκουσα από εδώ ότι η Frontex είναι εγκληματική οργάνωση. Άκουσα από εκεί ότι η Frontex είναι γραφείο ταξιδίων.

Αυτά τα δύο δεν είναι η πολιτική που ετοιμάζουμε, και την απάντηση δεν θα τη δώσω εγώ. Την απάντηση την έδωσαν εκείνες τις δύσκολες μέρες του Μαρτίου του 2020, όταν 20.000 απελπισμένοι άνθρωποι εργαλειοποιήθηκαν στην ελληνοτουρκική μεθόριο στον Έβρο, εκεί από όπου κάποιοι τους έσπρωξαν προς την Ευρωπαϊκή Ένωση.

Την απάντηση την έδωσαν οι απλοί χωρικοί του Έβρου, που έβγαιναν από τα σπίτια τους στα χωριά των συνόρων της Ευρώπης να χειροκροτήσουν τις δυνάμεις της Frontex, που έρχονταν να βοηθήσουν τις ελληνικές συνοριακές αρχές να κρατήσουν το σύνορο της Ελλάδας, που ήταν το σύνορο της Ευρώπης.

Αυτοί έδωσαν την απάντηση και δεν θα τη δώσουμε εμείς εδώ, μέσα από συζητήσεις δογματικές, στείρες, που δεν βοηθούν σε τίποτα. Σε τίποτα. Που δεν μας πηγαίνουν ούτε ένα μέτρο μπροστά. Απλώς γίνονται μικρά βιντεάκια που παίζουν στα social media για να ταϊστούν οι εκλογικές πελατείες.

Madam President, honourable Members, let me take this opportunity to reiterate in the most formal terms that when it comes to the EU external border, the EU will show no tolerance to those who threaten the security of our borders and of our people.

Those who push people across the EU external border for political purposes, those who are building a business model by smuggling people and exploiting their misery, these will always find Europe standing firm against them. These are not the ones who will decide who comes to Europe. There will be no impunity for these people. We will break their business model of the smuggling operations by working with international partners within global alliances. We will fight the smugglers' shadow economy.

Replying to some of the specific points made. When it comes to EU financial support to protecting our external border, we continue to believe that the Commission should fund everything that produces high added value in border management. We will focus our financial support on what matters, on integrated border management solutions that make sure that irregular border crossings are detected and migration and asylum systems are managed.

We will not be lost in dogmatic, sterile debates which do not serve the purpose of efficiency and security. We will support long-term, sophisticated, systemic border management and surveillance solutions, which are at the same time in line with the European values and European law, and are fully compatible with our European way of life.

We will continue, also in the next political cycle, developing strategic relations with countries of origin and transit, making them see that they have much more to gain by working together with Europe rather than against Europe in managing migration.

We are finalising many status agreements with third countries to make sure that Frontex is able to be deployed beyond our external borders. We have done that successfully in the Western Balkans. We have done it in Moldova, we are doing it in Georgia, and we are continuing difficult negotiations with Senegal and Mauritania to that respect.

And Mr Azmani, I thank you very much for your kind words on my role in safeguarding the external dimension of migration policy. Let me assure you that this is a legacy that will survive any person. In the new Commission there will be lots of efforts to keep this dimension present, both with the new Commissioner for the Mediterranean, also for the new Commissioner for International Partnerships, and of course, the new Vice-President for Security and the new Home Affairs Commissioner.

Dear friends, Frontex will continue to grow stronger, with state of the art technology able to help with surveillance and situational awareness. Frontex will continue to develop and to be able to protect our borders in all circumstances. Frontex will always be ready to support all Member States whenever they need it, and whenever they receive a request that is in the limits of the agency's mandate.

And important, Frontex will continue to play an increased role in the area of returns. Frontex will become Europe's returns agency. Frontex supported return operations, notably with the chartering of aircraft carrying out flights is an important area of support, and we already have several such flights organised by Frontex leaving the EU weekly with returnees from several Member States.

This is the story of how we keep our borders safe, open and in a way that's fully aligned and compatible with what Europe represents in today's world.

  President. – Thank you, Vice-President Schinas. The debate is closed.

12. Prevence drogové trestné činnosti, její dopad na evropské občany a potřeba účinné evropské reakce (rozprava)

  President. – The next item on the agenda is the Commission Statement on the Prevention of drug-related crimes, their effect on European citizens and the need for an effective European response [2024/2853(RSP)].

  Margaritis Schinas, Vice-President of the Commission. – Madam President, we are discussing today the prevention of drug-related crimes and their effect on citizens and the need for effective European responses. We all know that the trafficking in drugs is not just an abstract issue – it is a daily reality, one which impacts the lives of Europeans, whether due to drug-related crime or through health in this terrible form of addiction and abuse.

Drug-related criminal hubs are developing in big and small European cities, both urban and rural. The areas especially around EU ports, train and metro stations are particularly affected. But not only – drug-related crime is increasingly growing in town suburbs, in small provincial towns.

Criminals infiltrate our societies using violence and corruption as a weapon. Targeting our children, targeting our businesses. Earlier this year, Europol identified 821 of the most threatening criminal groups in the European Union, and more than 400 of those are specialised in drug trafficking.

More than half of our citizens perceive drug violence in local communities as a major threat, and we have a duty, an institutional duty, to guarantee them safety. Let me take you quickly on our recent efforts to that respect.

The EU Drugs Strategy 2021-25 provides the overall framework to address the implications of drug trafficking and drug use, including the aspects of fighting serious and organised crime. It has been reinforced with a list of 17 specific priority actions presented in the context of an EU roadmap. These actions span from preventing the recruitment of children and young people, to improving public safety and public health, to strengthening international partnerships. This approach combines prevention and law enforcement cooperation and I'm happy to report to this House that this policy mix is finally delivering some results.

Firstly, we have significantly strengthened our capacities to effectively investigate and prosecute criminal organisations. To reduce the capacity of the organised crime networks, the best avenue is for our law enforcement authorities to go after the money. We now have stronger rules to conduct systematic financial investigations and to confiscate illicit profits from organised crime. We also have rules on the prevention and detection of money laundering, including crypto-assets. We have bolstered our enforcement authorities' capacities with tools that allow them to exchange data, cooperate in cross-border operations, prevent, detect and investigate criminal offences. And only last month, Eurojust launched the new European Judicial Organised Crime Network, a key tool to identify judicial cooperation across borders.

Another track of work, equally important, is our political determination to enhance resilience in our ports. We all know that EU ports are the channels through which a large amount of illicit drugs, particularly cocaine, are being trafficked into Europe. We have therefore presented the EU Ports Alliance, a major initiative of the roadmap I was referring to earlier. This is a public-private alliance to strengthen port resilience against drug trafficking and criminal infiltration. This EU Ports Alliance is now fully operational, fostering exchanges on how to tackle corruption and the use of extreme violence in these logistical hubs.

A third track of work is prevention. We all know that we need to nip this issue at the root, before it manifests into a full-blown challenge. That's why our dedicated European Union Drugs Agency, based in Lisbon, now has a stronger mandate and is fully equipped to react faster and in a more targeted way. We have also strengthened the EU Early Warning System that is crucial to prevent escalations in drug-related violence.

Finally, but probably most importantly from all tracks of work – corruption. Corruption is a critical enabler for drug criminal networks. Addressing the issue of corruption is a way of addressing drug-related crime. That's why we will work together with this House to initiate negotiations with the Council as soon as possible on the Directive on combatting corruption.

Honourable Members, as you may see from these tracks of work, organised crime involved in drug trafficking is an escalating threat for Europe. It's a major threat for Europe. We are facing a strong enemy. Its methods are updated, sophisticated, with an unprecedented level of drug-related violence, particularly in cocaine markets. Therefore, we cannot afford to run behind an unfolding disaster. We cannot allow our people to suffer while small and big criminal groups benefit from people's misery. We have significantly stepped up our action. Much more will be needed in the next five years. And those of you who have taken a closer look at President von der Leyen's political guidelines, you would have seen that the fight against drug trafficking will remain a key priority for the new Commission.

  Bartłomiej Sienkiewicz, w imieniu grupy PPE. – Pani Przewodnicząca! Żadna poważna grupa przestępcza nie funkcjonuje bez handlu narkotykami, zarówno w skali lokalnej, jak i transkontynentalnej. Pojawiają się nowe zupełnie, niepokojące zjawiska. Istnieje ryzyko, że opioidy syntetyczne zaczną wypełniać pustkę po opioidach tradycyjnych. To tworzy zupełnie nową sytuację.

Nowy jest sposób produkcji, czyli możliwość taniego i masowego wytwarzania opioidów syntetycznych w laboratoriach na terenie UE, konkurujących z tradycyjnymi narkotykami. Nowe są sposoby dystrybucji, które wykorzystują zaawansowane technologie, minimalizują ryzyka po stronie dealerów i siatek przestępczych. Ale co istotne, opioidy stają się częścią wojny hybrydowej. Rosja wykorzystuje te same kanały, takie jak Telegram, zarówno do dystrybucji opioidów i innych narkotyków, jak i do dezinformacji prowadzonej wobec państw Zachodu. Nie możemy zapominać, że część tych substancji powstaje w Chinach.

Zacznijmy wreszcie traktować ten problem jako priorytet całej Unii, wymagający nowych strategii, nowych funduszy, zarówno tegorocznych, jak i w przyszłości. Panie Komisarzu, skoro jest tak dobrze i ta ostatnia strategia przyniosła takie efekty, to dlaczego jest tak źle? Mówił Pan o portach. Przecież w Szwecji porty sobie pożyczają skanery. Przecież to, co się dzieje na ulicach Szwecji, łącznie z zaangażowaniem dzieci, jest zaprzeczeniem tego, o czym Pan mówił: prewencji dzieci zaangażowanych w narkotyki.

Będziemy oceniać tę politykę, jaka do tej pory była prowadzona przez Komisję, ponieważ w przyszłym roku upływa jej termin. Ale nie malujmy trawy na zielono. Europa jest w coraz większym kryzysie narkotykowym i grozi jej następna fala tego kryzysu. To będą opioidy syntetyczne. I naprawdę, jeśli słyszę, że było 18 czy 17 priorytetów, to ja wiem jedno z 25-letniej pracy menadżerskiej: jeśli jest 18 priorytetów, to znaczy, że nie ma żadnego.

  Aodhán Ó Ríordáin, on behalf of the S&D Group. – Madam President, the debate about drugs is not really about drugs at all. It's actually about power: those who have it and those who don't.

The war on drugs is a complete and utter waste of time, and it's hurting vulnerable citizens. It is a total misunderstanding of the nature of addiction – 'If we just ban drugs and arrest the people who take them, everything will be fine'. Well, it doesn't work. People in every walk of life, in every income bracket – including in politics, journalism, the judiciary and the police – take drugs, but they're not the ones who end up in court. The people who end up in court are those who society feels are powerless.

I agree we need to take drug supply away from the hands of drug gangs who terrorise our communities. But we need to spend the money wasted on criminalising the drug user on harm reduction, support and education. Europe doesn't need a war on drugs. Europe needs a war on poverty, on social exclusion and on homelessness. We must decriminalise the drug user across Europe.

  Matthieu Valet, au nom du groupe PfE. – Madame la Présidente, cette nuit, en France, à Cavaillon, des criminels ont voulu brûler des policiers vifs en s'attaquant à leur commissariat et en incendiant leurs véhicules de service. Cavaillon était autrefois une ville paisible, mais elle est aujourd'hui est sous la coupe de narcotrafiquants, et les policiers sont souvent bien seuls face à des mafias organisées. Pourquoi ces narcotrafiquants se priveraient-ils? Ce business criminel représente aujourd'hui 3 milliards d'euros par an en France et 30 milliards d'euros par an en Europe.

Pire, la justice française est dépassée puisque 60 % des personnes mises en cause ont moins de 21 ans. L'Europe peut agir, l'Europe doit agir, en brisant le tabou du contrôle aux frontières, comme en Allemagne où un chancelier socialiste, pas patriote mais socialiste, a rétabli la protection aux portes de son pays. Il faut faire aussi les poches des criminels, en allant chercher l'argent sale, notamment au Maghreb, au Qatar et aux Émirats arabes unis où les trafiquants de drogue – les gros bonnets, comme on dit en France – vont blanchir l'argent qu'ils font dans les cités, dans les quartiers difficiles et même, aujourd'hui, dans les territoires ruraux et périurbains.

En France, M. Darmanin, l'ex-ministre de l'intérieur, a sacrifié la police judiciaire. Nous la réarmerons, parce que c'est grâce à la police judiciaire qu'on peut s'en prendre aux gros voyous, et pas simplement aux petites frappes, aux dealers et aux guetteurs en bas des halls d'immeubles. Du courage, car si nous ne nous défendons pas face à ces terroristes de la drogue, demain, ce seront nos enfants qui continueront à mourir face à ceux qui font tourner la planche à billets sales dans nos quartiers difficiles, en France et en Europe.

  Assita Kanko, on behalf of the ECR Group. – Madam President, Vice-President Schinas, drug-related crime is eating away our society. Laundering money. Funding terrorism. Destroying our neighbourhoods. Bringing drugs into our schools. Disrupting our maritime transport. Creating healthcare issues. Threatening businesses and killing innocent people. Exhausting police resources. Killing journalists and lawyers. Trying to muzzle the politicians who dare to fight them.

Remember Dutch journalist Peter R. de Vries, shot three years ago in the streets of Amsterdam. Regularly there are drug-related liquidations in Brussels. Last year, an 11-year-old girl was killed in a drug shooting in Antwerp. Antwerp mayor Bart de Wever, who dares fight the drugs criminals, was threatened and put under police protection.

Not only Antwerp, but also Rotterdam and Hamburg face serious challenges that cities alone cannot solve, because drug-related crime and violence is not a local issue; it is a global issue with serious local impact.

The drugs in our ports come mainly from South America. The EU must unite efforts for better container scanning and common safety procedures. We need international cooperation and coordinated diplomatic pressure on state complicity and corruption.

If the criminals have faster mobility and technology, it's because we did not innovate enough, because we did not sufficiently fund and enhance police and judicial cooperation. If they have liquidity, it is because we did not tackle money laundering enough. As a society, we also need a change in mindset. Drugs and terrorism work hand in hand. Drugs have nothing glamorous. Crime is its only face. There is no such thing as soft drugs. There is only blood drugs. If we don't stop it, we will not be safe.

  Valérie Devaux, au nom du groupe Renew. – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, le procès des viols de Mazan, en France, met en lumière le phénomène de la soumission chimique. Ce fléau ne se limite pas au GHB en boîte de nuit; il inclut aussi l'usage détourné des médicaments. Les agresseurs ne sont pas toujours des inconnus; ce sont parfois des personnes proches, voire très proches. Face à ces agressions qui laissent trop souvent les victimes, souvent des femmes, dans un état de dénuement, d'amnésie et de solitude, il est crucial d'agir.

Nous devons partager et déployer les bonnes pratiques pour prévenir ces crimes et soutenir efficacement les victimes dans toute l'Europe. Cela inclut notamment de permettre un accès à des analyses toxicologiques, sans obligation immédiate de dépôt de plainte, afin de préserver des preuves cruciales, ainsi que de former l'ensemble des professionnels concernés à détecter les signes de soumission chimique et à orienter rapidement les victimes vers des experts médicaux. Il est aussi impératif de maintenir une vigilance accrue sur les pratiques en ligne, Internet étant souvent utilisé pour faciliter ces crimes. Nous devons apporter une réponse ferme pour protéger les femmes, prévenir ces crimes et garantir aux victimes un suivi adapté.

  Saskia Bricmont, au nom du groupe Verts/ALE. – Madame la Présidente, la criminalité liée au trafic de drogue est un véritable drame humain, social et économique. Elle pénètre les strates les plus fragiles de nos communautés et infiltre nos économies et l'état de droit. Les règlements de comptes, les fusillades et les assassinats se multiplient dans nos capitales, comme à Marseille ou à Bruxelles. Les enjeux en termes de sécurité et de santé publique sont colossaux.

Je vous entends dire, Monsieur le Commissaire, que le plan d'action contre les drogues porte ses fruits, mais il faut renforcer l'action de l'Union européenne et soutenir et partager les initiatives positives de terrain. Les professionnels, mais aussi nos élus locaux, poussent un véritable cri d'alarme. Ils ont besoin de moyens humains et financiers importants pour mener ce combat, de moyens pour la prévention, pour les enquêtes, pour les poursuites policières et judiciaires, les sanctions et la réhabilitation.

Lutter contre ce phénomène exige une approche systémique et multidisciplinaire, à laquelle l'échelon européen doit contribuer par la mise en réseau, par le renforcement de la lutte contre la corruption et l'élargissement des compétences du Parquet européen et par la coopération judiciaire internationale. Quand allons-nous mettre la pression sur des États, comme Dubaï, qui accueillent les narcotrafiquants?

Il faut aussi harmoniser la réponse européenne face au crime organisé, faire de l'Alliance des ports européens un véritable outil opérationnel de lutte contre le trafic de drogue, mais aussi lutter contre la pauvreté et améliorer les conditions de détention pour prévenir la récidive. Bref, il faut agir, en écoutant les professionnels de terrain, les policiers, les magistrats et les travailleurs sociaux et de santé, qui sont au cœur de l'action et de la réponse et qui sont au chevet des communautés les plus affectées par ce phénomène, et enfin, soutenir nos communes, en première ligne dans ce combat.

  Giuseppe Antoci, a nome del gruppo The Left. – Signora Presidente, onorevoli colleghi, il traffico di droga è un cancro che devasta vite e destabilizza la nostra società, alimentando corruzione e violenza. Le organizzazioni criminali, sfruttando le tecnologie avanzate, si servono delle app di messaggistica, del dark web, delle criptovalute, usando anche le infrastrutture fondamentali, come i nostri porti, per estendere la loro rete mortale. Questo ha trasformato l'illegalità in un'industria sofisticata che sfida apertamente le nostre leggi e mina la nostra sicurezza.

In risposta, l'Europa deve agire. La nostra lotta deve essere più intelligente, basata sulla scienza e sull'efficacia, non sulla retorica. Dobbiamo ridurre la domanda di stupefacenti e il loro valore con un approccio che includa la prevenzione, educando, riabilitando e regolando, ove possibile. Grazie alle recenti operazioni, supportate dalle agenzie europee, sappiamo che possiamo smantellare queste reti.

Concludo sottolineando la necessità di ampliare gli strumenti legislativi e assicurare le giuste risorse alle agenzie europee per garantire un approccio europeo coordinato al fine di colpire efficacemente il cuore pulsante di queste organizzazioni criminali.

  Paulo Do Nascimento Cabral (PPE). – Senhora Presidente, as redes de tráfico não olham a meios para aumentar o número de consumidores, destruindo famílias e vidas. O consumo de drogas altamente aditivas resulta no craving e na necessidade de comprar mais e mais, levando à exaustão dos custos financeiros e, inevitavelmente, à entrada no mundo do crime, seja pela prática de pequenos furtos para comprarem estas substâncias, seja pelo facto de passarem a estar completamente alheados da realidade, num mundo paralelo em que nada nem ninguém se pode colocar entre o próprio e o acesso à droga.

Destaco, em particular, as novas substâncias psicoativas conhecidas como drogas sintéticas e o seu impacto nas regiões ultraperiféricas dos Açores e da Madeira. O baixo custo e o fácil acesso a estas substâncias, que são concebidas em laboratórios caseiros, associados às suas características altamente aditivas, estão a devastar estas comunidades. Juntam-se as consequências óbvias para os consumidores e as suas famílias, o aumento do sentimento de insegurança das comunidades e o número de pessoas na mendicidade. As autoridades locais, regionais e nacionais não conseguem nem podem responder sozinhas a este flagelo.

Reconhecendo a complexidade deste assunto, considero que a intervenção passa pela criação e melhoria de políticas e instrumentos legais que, em colaboração com a indústria farmacêutica, autoridades policiais e de fronteira, nos portos e aeroportos, visem a limitação do acesso, mas também pela prevenção e promoção de medidas que visem a reabilitação dos consumidores ao nível da saúde mental, pois os níveis de debilitação são evidentes, em particular das funções cognitivas, mas também a aposta no acompanhamento das famílias e na recapacitação das comunidades.

Saúdo todos os profissionais que trabalham diariamente no combate a este flagelo que afeta todos os Estados-Membros. E termino com um apelo, Senhor Comissário: necessitamos de uma estratégia europeia para as drogas sintéticas.

  Evin Incir (S&D). – Fru talman! Medan unga människor i rika områden i Sverige och EU ägnar sig åt att använda illegala droger riktar sig rättsväsendet nästan uteslutande mot dem som levererar drogerna, som ofta bor i mindre välbärgade områden. För att effektivt förebygga och bekämpa drogrelaterad brottslighet måste samhället ta itu med både efterfrågan och utbudet. Utan efterfrågan finns det inget utbud. Drogförsäljning, som till stor del drivs av välbärgade personer, göder gängen och leder till gängkrig. Det har också lett till rekrytering av barn in i kriminalitet.

EU behöver omedelbart få på plats en task force under Europol för att effektivare bekämpa smuggling av droger och vapen. Den bör samarbeta med Eurojust och Frontex och samla toppexperter över hela Europa för att ge stöd och koordinering för insatserna. Och EU behöver en strategi för att förebygga och bekämpa rekrytering av barn in i gängkriminalitet.

Droger och gäng utgör ett hot mot våra demokratiska samhällen, och dödar. I dag ser vi till och med barn som dödar barn. Barn ska leka med leksaker och ha kul, och inte sälja droger och bära vapen.

  Ton Diepeveen (PfE). – Voorzitter, ik heb geconstateerd dat mevrouw Von der Leyen de laatste maanden niet naar rechts kan kijken, maar ik beloof u dat ik vandaag ook naar links ga kijken.

De internationale drugscriminaliteit is een groeiend probleem en volgens Europol wordt er in de EU jaarlijks voor meer dan 31 miljard euro aan illegale drugs verhandeld. Ruim 70 % van de cocaïne die Europa binnenkomt, gaat via de havens van Antwerpen en Rotterdam. Vorig jaar alleen al werd in Nederland maar liefst zestig ton cocaïne in beslag genomen. In Rotterdam werd de grootste afzonderlijke drugsvangst ooit gedaan: acht ton cocaïne met een straatwaarde van 600 miljoen euro, verstopt in een container.

In de EU zijn volgens Europol 821 bedreigende, gevaarlijke georganiseerde misdaadnetwerken actief. De straatwaarde van cocaïne stijgt jaar in jaar uit. Misdaad loont en dat is de kern van het probleem. We moeten drugscriminelen en hun netwerken keihard aanpakken. We moeten beter samenwerken met de politie in de bronlanden in Zuid-Amerika en sneller verdachten arresteren, alsook sneller beslag leggen op hun goederen. Want de drugscriminaliteit is ook een rechtstreeks gevolg van het opengrenzenbeleid van de EU.

  Paolo Inselvini (ECR). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, ho sentito oggi tante buone intenzioni riguardo al contrasto alla droga e ai crimini e alle violenze ad essa correlati. Tante buone idee per dare maggiori strumenti alle forze dell'ordine e a Europol, che comunque sta già cercando di fare la propria parte.

Ma quando passeremo ai fatti? Quando la classe politica comincerà a considerare la lotta alla droga una vera e assoluta priorità? Rischia infatti di essere troppo tardi per noi. Il nemico è già nelle nostre case e nelle nostre vie e rischia di annichilire e di annientare intere generazioni.

A differenza di quanto diceva un collega, abbiamo estremo bisogno di una lotta agli stupefacenti. Dobbiamo investire miliardi nel contrasto alla droga, miliardi nella prevenzione e nella creazione di spazi associativi sani, perché questa è un'assoluta priorità.

Infine permettetemelo: stiano lontano dai nostri giovani i veri e propri venditori di fumo, che per avere consenso propongono la legalizzazione delle droghe. Abbiamo invece il dovere di proteggere i nostri giovani dal vostro inganno e lo faremo con tutte le nostre forze, perché, come diceva Papa Francesco, "questa piaga, che produce violenza e semina sofferenza e morte, esige un atto di coraggio".

  Cynthia Ní Mhurchú (Renew). – A Uachtaráin, tá na mangairí drugaí san Eoraip ag éirí níos sofaisticiúla, níos glice, níos foréigní. A bhuíochas leis an teicneolaíocht nua, is féidir leo airgead a chur i bhfolach agus drugaí a bhogadh trasna na hEorpa gan stró. Is iad na hÉireannaigh na húsáideoirí cócaoin is mó san Eoraip, dar le tuairisc drugaí um Eoraip na bliana seo caite. Mar Éireannach, is cúis náire í seo domsa. Tá úsáid MDMA in Éirinn tar éis fás as cuimse le 10 mbliana anuas agus tá cannabas ar an druga is coitianta in Éirinn le fada an lá. Druga tairsí tosaithe. Is ionann drugaí a thógaint agus beathaí a thógaint. Tá coireanna drugaí ag méadú ar fud na hEorpa agus caithfimid an dlí a chur ar dhaoine a úsáideann drugaí go sóisialta agus a chuireann beathaí i mbaol agus a thógann beathaí. Ag fágaint páistí gan tuismitheoirí. Folús tragóideach. A chairde, caithfimid Europol a fheistiú níos fearr chun dul i ngleic leis na mangairí drugaí. Caithfimid an chumhacht a thabhairt do Europol fiosrúcháin trasteorann a riaradh agus a bhainistiú seachas a bheith ag brath ar iarratas ó Bhallstáit chun gníomhú. Caithfimid cead a thabhairt do na seirbhísí póilíneachta náisiúnta níos mó comhoibrithe a dhéanamh le chéile. Troidimis i gcoinne na mangairí drugaí.

  Caterina Chinnici (PPE). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, signor Commissario, "everywhere, everything, everyone", queste le parole chiave dello "European Drug Report 2024". Il traffico di droga e i problemi connessi coinvolgono tutti i paesi.

Compaiono sostanze sintetiche sempre più nuove, con aumento dei rischi per la salute, ma anche delle sfide per legislatori e autorità di contrasto. Tutti, direttamente o indirettamente, ne subiamo le conseguenze in termini di aumento delle tossicodipendenze e aumento della criminalità, inclusa quella giovanile, e di costi sociali e sanitari.

Secondo Europol, poi, la metà delle 821 reti criminali più pericolose dell'UE sono attive nel traffico di droga e molti dei casi trattati da Eurojust nel 2023 riguardavano proprio tale reato. Un fenomeno diffuso e pervasivo che travalica tutti i confini nazionali ed europei e che richiede una forte risposta comune.

Vanno aumentati i controlli, è vero, soprattutto nei grandi porti. Va rafforzata la cooperazione nell'attività di contrasto. Bene quindi la nuova rete di procuratori contro la criminalità organizzata promossa da Eurojust, con focus proprio sul traffico internazionale di stupefacenti. E bene il nuovo piano d'azione antidroga che il Commissario designato dovrà redigere. Ma occorre pure investire sulla prevenzione per evitare che soprattutto i giovani si avvicinino al consumo di droga. E occorre potenziare i servizi di recupero per spezzare il circolo delle dipendenze. Occorre insomma un approccio onnicomprensivo per cercare di trasformare quelle parole chiave in "nowhere, nothing, no one".

  Victor Negrescu (S&D). – Doamnă președintă, domnule comisar, dragi colegi, anul trecut a stabilit un record negativ la numărul de șoferi prinși drogați la volan în țara mea, în România, care au provocat accidente ce au condus la pierderea de vieți omenești. Tragedia celor doi tineri uciși în stațiunea 2 Mai a șocat pe toată lumea. Din păcate, consumul de droguri îi afectează acum și pe cei care nu sunt consumatori.

În absența unor proceduri clare la nivel european, uneori cei vinovați scapă plecând în alte state cu legislație mai permisivă sau găsesc vicii de procedură greu de gestionat la nivel național. Nu mai putem doar să stăm să asistăm. Avem nevoie de o acțiune comună mai eficientă la nivel european: campanii de informare, combaterea activă a consumului și traficului de droguri, îmbunătățirea serviciilor pentru combaterea dependenței de droguri și o legislație coerentă la nivel european reprezintă doar câteva din zonele în care ne trebuie măsuri mai clare și mai ferme.

De aceea, am solicitat, în calitatea mea de negociator-șef privind bugetul Uniunii Europene, suplimentarea fondurilor pentru Agenția Europeană pentru Combaterea Drogurilor, dar și pentru Europol. Așa că vă invit să ne sprijiniți în acest demers.

  Georgiana Teodorescu (ECR). – Doamnă președintă, traficul de droguri este una din cele mai mari amenințări actuale la adresa sănătății fizice și psihice a noilor generații, precum și principala sursă de venit pentru grupările de crimă organizată.

Dacă proveniența cocainei este legată în principal de țările din America de Sud, a heroinei din Afganistan, țara europeană care produce cantitățile cele mai mari de droguri sintetice este Olanda, iar modalitatea principală de introducere în țările membre UE este prin intermediul firmelor internaționale de curierat.

Așadar, informațiile și rutele sunt cunoscute, trebuie doar înăsprite măsurile de control. Știați, spre exemplu, că la trimiterea unui colet prin curierat din Olanda nu se cere nici măcar o carte de identitate? Oricine poate trimite orice produs dorește către orice țară membră UE, fără absolut niciun control. Iar odată drogurile pătrunse pe teritoriul țării, ajung să fie vândute cu precădere tinerilor, ba chiar și copiilor, întrucât prețul pentru drogurile sintetice este infim, iar pedepsele sunt prea blânde. Pentru a-și procura dozele zilnice, un consumator devine cu timpul traficant și în acest mod fenomenul consumului de droguri ia amploare.

Uniunea Europeană, care astăzi știe să spună „Nu” ferm produselor din Rusia sau China, trebuie să aibă aceeași tărie pentru a spune „Nu” drogurilor, indiferent de măsurile de control care ar fi necesare pentru prevenirea și combaterea acestui fenomen.

  Verena Mertens (PPE). – Frau Präsidentin, sehr geehrter Herr Kommissar! Die Bekämpfung der drogenbezogenen Kriminalität erfordert dringend eine gemeinsame europäische Antwort. Drogenkriminalität kennt keine Grenzen und betrifft uns alle. Sie gefährdet die Gesundheit unserer Bürger, untergräbt die Sicherheit unserer Städte und stärkt kriminelle Netzwerke. Zur Bekämpfung dieser Netzwerke ist die Stärkung von Europol wichtig.

Außerdem sind wir aber auch auf die lokale Polizei angewiesen. Als Auge und Ohr vor Ort ist sie von zentraler Bedeutung. Häufig haben die lokalen Ermittler mehr kriminalistische Erfahrung. Ihre langjährigen Ermittlungserfahrungen, ihre konkreten Milieukenntnisse vor Ort sind wichtige Schlüssel für die Aufdeckung dieser Straftaten. Daher ist eine engere Vernetzung der lokalen Ermittler aus den verschiedenen Mitgliedstaaten von elementarer Wichtigkeit. Europol muss hier als Bindeglied dienen, um Netzwerke zu bilden und den Informationsaustausch zu fördern. Bestes Beispiel dafür ist das erfolgreiche Sword‑Projekt. Wir müssen jetzt handeln, gemeinsam, aber mit klarer Priorität auf der lokalen Ebene.

  Ruggero Razza (ECR). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, signor Vicepresidente della Commissione, è forte la sensazione, anche alla luce di alcuni degli interventi di questo nostro dibattito, che non si sia compreso fino in fondo quanto gigantesco sia il fenomeno del narcotraffico, che non si sia compreso fino in fondo quanta forza vi sia nelle organizzazioni criminali che si occupano di gestire le piazze di spaccio nel riutilizzo di capitali, e come il contrasto rispetto al riutilizzo di questi capitali non sia efficace come dovrebbe essere.

A fronte di tante iniziative repressive, che hanno determinato sui territori dei significativi successi, tanto delle forze dell'ordine, quanto delle autorità giudiziarie, ciò che emerge è che il fenomeno non solo non tende a regredire, ma invece costantemente aumenta.

Signor Vicepresidente, Lei ha parlato prima di una strategia in divenire. Molti degli interventi hanno testimoniato come questa strategia non stia consentendo ancora oggi di raggiungere gli obiettivi che vorrebbe raggiungere. E allora rubo la conclusione del Suo intervento: va fatto di più.

  Juan Ignacio Zoido Álvarez (PPE). – Señora presidenta, señor vicepresidente Schinas, muchas gracias por el legado que ha dejado su esfuerzo y dedicación durante los últimos cinco años. Seamos realistas, desde el año 2020 el tráfico de droga en la Unión Europea se ha multiplicado por dos: hay el doble de adicciones, el doble de jóvenes vulnerables y el doble de familias destrozadas en apenas cuatro años. Y con ello también han aumentado las amenazas de nuestra seguridad. Detrás del narcotráfico se esconde el auge de la violencia callejera. Las reyertas, los tiroteos y los atracos son hoy más comunes que nunca en nuestras ciudades. Detrás del narcotráfico se esconden también los traficantes de personas en las rutas migratorias del Mediterráneo y de Canarias. Y se esconden también grupos yihadistas que utilizan los ingresos del narcotráfico como fuente de financiación.

Por eso, para hacer frente a una amenaza que es el doble de peligrosa, nosotros también debemos doblar los recursos de agencias como Europol, doblar la financiación europea de la lucha contra el narcotráfico y doblar la protección que merecen nuestras policías y fuerzas de seguridad. De lo contrario, la amenaza del narco seguirá creciendo hasta poner en jaque a los propios Estados miembros de la Unión Europea.

  Şerban Dimitrie Sturdza (ECR). – Doamnă președintă, domnule comisar, stimați colegi, școlile, părinții și tinerii din România se confruntă cu o problemă socială extrem de gravă: consumul alarmant de droguri în rândul elevilor. Aproape trei mii de elevi au fost declarați consumatori de droguri anul trecut, iar media de vârstă la care tinerii încep să consume droguri este de doar 13 ani. Însă statisticile surprind doar o mică parte din realitate, iar în spatele cifrelor există mult mai multe victime nevăzute, inclusiv părinți stigmatizați, care nu au instrumentele necesare să își ducă copiii pe drumul cel bun.

Ce facem pentru a-i proteja pe tineri? Avem nevoie de o reformă profundă a sistemului educațional și sanitar, care să includă măsuri de prevenție și combatere a consumului de droguri. Trebuie să ne unim forțele la nivel național și european pentru a oferi sprijin părinților și soluții reale tinerilor afectați de acest flagel.

  Carlo Ciccioli (ECR). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, avevo preparato un intervento di un minuto, ma mi ritrovo nella maggior parte degli interventi che sono stati qui fatti. Quindi è assolutamente inutile che ripeta le cose degli altri, perché tutti condividiamo l'idea che il traffico di droga è assolutamente transnazionale, che si utilizzano metodi spregiudicati, che ce sia un problema di sicurezza pubblica per la rivalità tra varie bande, gli omicidi, l'instabilità sociale e tutto il resto.

Però, il problema centrale di cui vorrei parlare è questo: noi dobbiamo spezzare il ciclo. Ho sentito un collega che ha detto queste parole. Bene, per spezzare il ciclo occorre dichiarare una vera e propria emergenza, com'è stata l'emergenza Covid.

Allora qui parlo come uno psichiatra che per metà della sua carriera è stato il direttore del Dipartimento delle dipendenze patologiche della mia azienda sanitaria di 500 000 abitanti. La vita di centinaia di migliaia di persone è compromessa dall'uso delle sostanze, con una scia di deterioramento mentale e cronicità.

Allora è importante il recupero, su cui mi sono sempre battuto, ma è essenziale riconoscere che l'unica strategia efficace è quella della repressione. Perché altrimenti è come svuotare il mare con un secchiello. Bisogna bloccare in strutture detentive riabilitatorie gli operatori dello spaccio per prevenire recidive, che sono statisticamente provate. E qui bisogna mettere in campo nuove normative europee e anche accordi internazionali. Rarissimo, è veramente rarissimo, che chi delinque non recidivi per centinaia di volte prima di essere bloccato, perché è contemporaneamente spacciatore e consumatore, e quindi non è possibile affrontare con i metodi tradizionali questa emergenza.

Procedura "catch-the-eye"

  Francisco José Millán Mon (PPE). – Señora presidenta, señor vicepresidente Schinas, gracias por esa completa exposición. El narcotráfico no entiende de fronteras y requiere de la cooperación internacional. Precisamente este es uno de los pilares de la Estrategia de la Unión.

Hoy Europa es el primer mercado mundial de cocaína. De los países de América Latina provienen gran parte de los alijos a través de los puertos europeos. Sé de la preocupación del vicepresidente por los puertos y creo que esa alianza de los puertos que ha creado es muy necesaria.

La cooperación policial y el intercambio de información entre la Unión Europea y los países de la región de América Latina es especialmente relevante. En la declaración adoptada con ocasión de la Cumbre Unión Europea-CELAC el pasado año, los líderes se comprometieron a seguir luchando contra los tráficos ilícitos de droga. Celebro los avances realizados, por ejemplo un acuerdo entre Ecuador, y también Europol.

Para terminar, tengo que decir que estoy un tanto sorprendido —iba a decir perplejo—, porque el Pacto para el futuro adoptado en Nueva York hace escasamente dos semanas no contiene ninguna referencia explícita al tráfico internacional de drogas. Ninguna. No sé si será porque estamos pensando en un futuro sin drogas. La Declaración del Milenio, hace 24 años, si lo hacía. No entiendo quién ha negociado en nombre de la Unión Europea ese Pacto.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D). – Señora presidenta, señor vicepresidente Schinas, quienes amamos la libertad consagrada en la Carta de los Derechos Fundamentales sabemos que está consagrada en el mismo artículo que el derecho a la seguridad de la ciudadanía europea.

Cuando estamos discutiendo aquí la Estrategia de la UE sobre Drogas, claro, miramos los informes de la Agencia de la Unión Europea sobre Drogas en Lisboa, que nos dicen que están llegando a los puertos de Bélgica y de Países Bajos toneladas y toneladas y toneladas de drogas sintéticas ocultas también en la fruta que importamos de países terceros.

Pero hay que mirar también los informes de Europol, que nos muestran que la criminalidad organizada transfronteriza global es la criminalidad de nuestro tiempo y está toda interrelacionada, que el tráfico de drogas está conectado con el tráfico ilícito de seres humanos y con el blanqueo, de ahí el compromiso europeo de luchar de manera común contra el blanqueo de dinero procedente de negocios ilícitos.

Ahora bien, quiero subrayar que ninguna estrategia de prevención de drogas y del daño que hacen en la Unión Europea, que asegure a los europeos, puede prescindir de su dimensión social, de los aspectos sanitarios, incluida la salud mental, y de las consideraciones de derechos humanos y de la inclusión que hace falta promover para combatir toda la marginación y el daño que produce el tráfico de drogas.

  Aurelijus Veryga (ECR). – Gerbiama Pirmininke, iš tiesų labai svarbi problema ir be galo svarbi diskusija. Labai svarbu kalbėti apie narkotikų kontrabandą ir jos užkardymą, apie su tuo susijusius nusikaltimus. Tačiau aš noriu atkreipti dėmesį į du aspektus, apie kuriuos nelabai girdžiu kalbant šitoje diskusijoje. Norėčiau paklausti, kokia yra ar bus Komisijos reakcija į valstybes nares, kurios, nepaisant Jungtinių Tautų narkotikų konvencijos, legalizuoja narkotines medžiagas. Ir kalbu apie marihuanos legalizaciją, tą darant, netgi žinant, kad THC, veikliosios medžiagos koncentracija šitame augale yra išaugusi daugiau negu dešimt kartų, lyginant su septintuoju dešimtmečiu. Taip pat noriu paklausti, ką planuojama daryti su visiškai be kontrolės palikta elektroninių cigarečių skysčių ir prietaisų rinka. Ir būtent šie prietaisai ir skysčiai yra naudojami platinant nelegalias narkotines medžiagas ir jas maskuojant mokyklose.

  Marcin Sypniewski (ESN). – Pani Przewodnicząca! Wojna z narkotykami, jaką proponujecie Państwo, się nie uda, bo to po prostu nigdy i nigdzie nie zadziałało. W Stanach Zjednoczonych podczas prohibicji alkoholowej zbudowano fortunę Al Capone. I dzisiaj działa to tak samo jak wtedy. Obojętnie czy zabraniamy alkoholu czy narkotyków. Zakazany owoc po prostu przyciąga część ludzi, którzy kupią go bez względu na cenę, zwłaszcza jeżeli są uzależnieni. A z drugiej strony na czarnym rynku ceny są wyższe, a więc i zyski są wyższe. I stąd organizacje przestępcze mają pieniądze, żeby przemycać, żeby korumpować urzędników, żeby prowadzić ten cały swój przestępczy proceder. Po prostu tak działa czarny rynek. Poza tym na czarnym rynku nie ma ochrony konkurencji, nie ma arbitrażu, nie ma ochrony praw pracowniczych. Jest tylko przemoc i wyzysk. I w związku z tym właśnie te organizacje tak działają. Żeby to zlikwidować, trzeba zabrać im czarny rynek, zabrać zyski. I wtedy można zająć się profilaktyką, i uświadamiać ludziom, że narkotyki szkodzą. A wojna z narkotykami taka, jaką proponujecie, po prostu się nie uda.

  Vytenis Povilas Andriukaitis (S&D). – Gerbiama posėdžio pirmininke. Dėkoju gerbiamas kolega, komisare Margariti. Iš tiesų dėkoju už pristatytą tikrai kompleksinę, išsamią programą. Ir tie, kurie mano, kad yra vienas vienintelis vaistas šitoj sudėtingoj kovoj, tie didžiai klysta. Lygiai taip pat, kurie dažnai naudoja žodį kova. Kovos su narkotikais strategiją nuo 1946 metų iki 2014-ųjų patyrė fiasko ir tą pripažino Jungtinių Tautų sudėtinga komisija ir Kofis Annanas yra labai aiškiai pasakęs, kad šitos, kaip sakyti, represinės priemonės daugiau nužudė žmonių, negu kad mes tikėjomės. Todėl iš tikro kompleksinės, moksliškai pagrįstos ir Jungtinių Tautų dabar patvirtintais principais ir metodologijomis pagrįstos programos turi būti vykdomos. Bet tiek visų valstybių lygiu čia yra atsakomybė, tiek koordinacija turi būti visur, ir tiek kartu Europos Sąjungos lygiu. Mes turime kompleksiškai ir koordinuotai spręsti tas problemas, o ne vienadienėm akcijom.

  Γεάδης Γεάδη (ECR). – Κυρία Πρόεδρε, κύριε Επίτροπε, έχετε αναφερθεί στην αύξηση διακίνησης ναρκωτικών, σε αυτό το πρόβλημα. Γι’ αυτό θα σας μιλήσω για μια ανοιχτή πληγή στην Ευρώπη.

Είναι ο κανονισμός της Πράσινης Γραμμής στην Κύπρο που έφερε αύξηση της εγκληματικότητας και αύξηση στη διακίνηση των ναρκωτικών. Δυστυχώς, με ευρωπαϊκή ανοχή νομιμοποιούμε μια παρανομία.

Γι’ αυτό, κύριε Σχοινά, επιβάλλεται να καταργηθεί άμεσα ο συγκεκριμένος κανονισμός και να κλείσουν τα οδοφράγματα στην Κύπρο. Ας σταματήσουμε την παράνοια που θέλει ένα ευρωπαϊκό κράτος να εμπορεύεται με τον κατακτητή του, με ένα παράνομο αποσχιστικό καθεστώς. Καμία συναλλαγή με το ψευδοκράτος.

(Fine della procedura "catch the eye")

  Margaritis Schinas, Vice-President of the Commission. – Madam President, honourable Members, thank you all for this very rich debate. I believe that there is one thing that we can all agree here today ‑ the situation is dire. Drug-related organised crime is growing both in power and violence. And we have a duty as European policy makers gets to stop it.

Thanks to our work, to our collective work, the EU is better equipped than five years ago in this fight. However, as many of you have underlined, this is a battle which is ongoing. As criminals evolve, we need to be one step ahead of them. We need to continue working on prevention with the people at the centre of our action, and we need to have in mind that this is a cross-border trade. These criminal networks operate across control systems, across frontiers, and they have a fantastic ability to exploit legal and technological gaps. They know how to infiltrate our business and our society, and this will remain a continuing challenge for collective responses.

And this response, the European response, as we all agree, would need to involve not only regulation, not only laws, not only strategies, but also operational cooperation on the ground, including international cooperation with law enforcement agencies, but also with first-line social workers, people who know the problem from the field.

This response should also clearly target the root causes and the economic incentives that make these criminal networks thrive. If we manage to work in all these workstreams, then we would be able to protect our people, reinforce our institutions, and defend our societies from this significant threat. And I know that this House will continue to provide support to these policy objectives.

PREȘEDINȚIA: NICOLAE ŞTEFĂNUȚĂ
Vicepreședinte

  President. – Thank you, Commissioner Schinas. We appreciate your patience; you are the entire afternoon with us.

Dezbaterea a fost închisă.

13. Členství ve výborech a delegacích

  Preşedinte. – Trecem la următorul punct de pe agendă, respectiv faptul că Grupul S&D a informat Președinta cu privire la o decizie referitoare la modificarea unor numiri în cadrul comisiilor. Această decizie va fi consemnată în procesul-verbal al ședinței de azi și va produce efecte de la data prezentului anunț.

14. Výroční zpráva o právním státu za rok 2024 (rozprava)

  Preşedinte. – Următorul punct pe ordinea de zi este declarația Comisiei referitoare la raportul anual din 2024 privind statul de drept [2024/2854(RSP)].

  Věra Jourová, Vice-President of the Commission. – Mr President, honourable Members, I am pleased to have the opportunity to present the Commission's annual report on the rule of law to the plenary today. One of the objectives of the annual report is precisely to serve as a basis for such political debates on the rule of law situation in the Union, and we have surely achieved this objective already with the four previous editions.

The report has also sparked internal discussions within the Member States on the state of the rule of law and on the measures that can be taken to strengthen it. The report has evolved from year to year, increasing its impact.

First, it became a fully consolidated exercise which the Member States and the EU institutions fully embraced. Then recommendations were added to the report, which allowed Member States to focus their reform efforts where it is most needed. This year, for the first time, it also covers four enlargement countries, which allows for an assessment of the situation in those countries on the basis of a methodology which Member States know fully well, as it is used to assess their own situation.

So now, on this year's report, this year's edition is the fifth edition of the Rule of Law Report. It was adopted on 24 July, and once again, we see that the report has been influential in driving positive reforms. Some 68 % of the recommendations made last year have been followed up by Member States in full or in part. This maintains the positive trend observed last year.

Four years after the first report, we are now better equipped to detect, prevent and address emerging challenges to the rule of law. In its preparation, the Commission continues with a public common methodology for all the Member States, allowing an objective analysis. Now let me turn to the main findings.

First, as regards justice systems, many Member States have followed up on the 2023 recommendations and are implementing justice reforms also in the context of their Recovery and Resilience Plans. A number of Member States have continued or finalised reforms to safeguard or strengthen judicial independence, but some serious concerns persist in that area and specific cases of deterioration have been observed.

Some Member States have made further efforts to invest in the justice system. However, for instance, the remuneration of judges, prosecutors and court staff, as well as shortages in staff, are still a concern in some countries. Furthermore, it is positive that initiatives to improve the digitalisation of justice continue in many Member States, although with varying degrees.

The anti-corruption framework is the second topic or area which is being assessed. We see Member States having taken further steps to prevent corruption through, for instance, introducing or strengthening integrity measures. Several Member States have also updated or started processes to revise their anti-corruption strategies. We also noted that several Member States have taken forward criminal law reforms to strengthen the fight against corruption or have strengthened the capacity of the competent authorities.

However, in certain Member States, investigations and prosecutions of corruption cases are still too lengthy and results are still lacking, especially in high-level cases. This shows that it is important to ensure that police and prosecutors have the tools to fight corruption, such as harmonised definitions and adequate sanction levels for all corruption offences, beyond the classic offence of bribery and a sufficiently‑long statute of limitations. The Commission proposed new EU legislation to that effect in May 2023. We welcome the support of the Parliament on the proposal and hope that trilogues can start soon, so that this instrument can be adopted by the co‑legislators in the near future.

On media freedom and pluralism, we noted that several Member States have adopted, strengthened or are in the process of discussing, measures to improve the safety of journalists and their working conditions. In these efforts, Member States are often inspired by, or are building on, recent Commission initiatives, such as the Recommendation on ensuring the protection, safety and empowerment of journalists, the anti-SLAPP package, as well as the European Media Freedom Act.

By issuing recommendations in areas covered by the recently adopted European Media Freedom Act, the Commission wishes to support Member States to already advance in putting this framework into effect, in view of the fact that the Act will become binding in its entirety by August next year.

We also continue to see positive developments in terms of efforts to increase the transparency of media ownership. However, despite progress in some Member States, and in some fields, concerns persist in several states with regard to the lack of transparency in the distribution of state advertising and access to public documents. Regarding the independent governance of national public service broadcasters, challenges have arisen or remain unaddressed in some Member States.

Finally, let me come to institutional issues related to checks and balances. Most Member States have continued to improve the quality of their legislative process and the appropriate involvement of stakeholders and civil society. Nevertheless, in several Member States, the formal frameworks for consulting stakeholders are either missing or not applied in practice. The status and resources of independent authorities have been strengthened in some Member States, but a few have not yet established an accredited national human rights institution.

Finally, civil society benefits from an enabling environment and adequate civil financial support in the majority of the Member States. But again, another 'however' – in a few cases, civil society is being undermined either by an insufficient funding level or by physical or verbal attacks or by being targeted through legal restrictions. In addition, overall, a shrinking civic space has been observed in a number of Member States, which gives rise to concerns.

Honourable Members, as you will see in the report, for the areas where improvements are necessary, we have addressed corresponding recommendations to the Member States. The Commission stands ready to assist Member States in their implementation. Thank you for your attention, and apologies for the long speech.

  Javier Zarzalejos, en nombre del Grupo PPE. – Señor presidente, señora vicepresidenta Jourová, quiero empezar con una mención especial —si me lo permite— a usted y al comisario Reynders para reconocer su compromiso con los instrumentos de vigilancia y de fortalecimiento del Estado de Derecho que se han desarrollado en este mandato.

Quiero también poner de manifiesto el papel que la Comisión ha jugado para facilitar el acuerdo de renovación del Consejo General del Poder Judicial en España y, al mismo tiempo, recordar que una parte esencial de ese acuerdo está todavía pendiente de ejecución, como es la reforma del modelo de elección de los miembros del Consejo de acuerdo con los estándares europeos. Aquí también espero que la Comisión pueda cumplir ese papel de facilitador y de testigo de los compromisos que han sido adquiridos.

Señora Jourová, lamentablemente, en la Unión Europea se ha puesto de moda el término «deslizamiento» (backsliding) para describir la evolución negativa en varios Estados en lo que se refiere al Estado de Derecho. Y a mí esto del backsliding me recuerda al cuento de la rana en la cazuela: como la temperatura del agua iba subiendo poco a poco, la rana no se daba cuenta del peligro hasta que llegaba al punto de ebullición, y entonces la situación de la rana no tenía remedio.

Señora Jourová, que no nos pase como a la rana con el Estado de Derecho en la Unión Europea. Tenemos que seguir mejorando la gobernanza del poder judicial (uno de los temas cruciales de la garantía del Estado de Derecho), el nombramiento de los jueces, la posición de la Fiscalía en los sistemas judiciales, la lucha contra la corrupción a través de la definición y el endurecimiento de las sanciones penales, así como la armonización que promueve la Directiva que vamos a discutir. Pero también necesitamos prevenir que los Gobiernos utilicen medios que formalmente pueden parecer legales, pero que son políticamente fraudulentos, para dejar sin efecto decisiones judiciales firmes cuando estas, por cualquier motivo, les perjudican.

Es preciso vigilar y actuar sobre este «deslizamiento» para que no sea demasiado tarde y, por tanto, necesitamos una acción firme de la Comisión que seguiremos promoviendo e impulsando.

  Ana Catarina Mendes, em nome do Grupo S&D. – Senhor Presidente, Senhora Comissária, Caros Colegas, o respeito do Estado de Direito não pode nunca ser considerado um dado adquirido. É por isso que este relatório anual assume particular importância, não só pelas melhorias que já evidenciou em alguns Estados-Membros, mas também pelas preocupações que nos deixa.

E uma das preocupações é o índice da liberdade de imprensa 2024, que mostra aquilo que já sabíamos: a liberdade de imprensa está ameaçada por quem a devia garantir, as autoridades políticas. Há cada vez mais governos e autoridades políticas a não cumprir o seu papel de garante do exercício de jornalismo confiável, independente e plural.

E é por isso que devo deixar aqui a minha perplexidade com as afirmações ontem do primeiro-ministro português sobre a imparcialidade do jornalismo, em que acusa os jornalistas de receberem perguntas sopradas pelos auriculares e pede um jornalismo mais tranquilo e menos ofegante. Isto inquieta-nos enquanto democratas e deve inquietar-nos porque esta retórica populista, apoiada por uma certa direita tradicional, alimenta retrocessos no respeito pelo Estado de direito e pelos direitos fundamentais.

Insto, por isso, a Comissão Europeia para que se reforce este relatório não apenas com o que diz, mas sobretudo com as recomendações, e fiscalize as suas recomendações.

  Petra Steger, im Namen der PfE-Fraktion. – Herr Präsident, sehr geehrte Frau Kommissarin! Dieser Rechtsstaatlichkeitsbericht ist nichts anderes als ein Instrument zur Regulierung unliebsamer Regierungen – ein Macht‑ und ein Druckinstrument der Europäischen Union gegen patriotische Regierungen, die nicht diesen Zentralismus wahren, diese Politik der offenen Grenzen oder Ihre Politik gegen die Interessen der Bürger mittragen wollen. Die wollen Sie finanziell unter Druck setzen, um sie gefügig zu machen. Genau dazu dient dieser Bericht und zu nichts anderem. Das ist für jeden offensichtlich. Das sieht man schon alleine daran, dass die Medienpolitik in Ungarn für Sie das große Problem ist. Gleichzeitig ist Ihnen jedoch nicht einmal ein Wort wert, wenn in Deutschland ein Medium verboten wird und Razzien in Redaktionen stattfinden – Stichwort Compact-Magazin.

Gleichzeitig bekommt niemand den Mund auf, wenn in Österreich Medien vom Geheimdienst überwacht werden und Journalisten der Zutritt zum Parlament verweigert wird. Das alleine zeigt die Heuchelei. Das zeigt Ihre Heuchelei in diesem Bericht, der vor Heuchelei geradezu trieft. Dieser Rechtsstaatlichkeitsbericht ist in Wirklichkeit eins von zwei großen Zensurwerkzeugen der Europäischen Union. Das erste ist der Digital Services Act – damit werden die Bürger zum Schweigen gebracht –, und das zweite ist dieser Rechtsstaatlichkeitsbericht – damit werden die Regierungen erpresst. Damit offenbaren Sie einmal wieder, dass Sie alles Mögliche sind, nur keine Demokraten. Damit zeigen Sie einmal wieder, wie wichtig es ist, die Souveränität der Mitgliedstaaten weiter zu stärken.

  Mariusz Kamiński, w imieniu grupy ECR. – Panie Przewodniczący! Pani Komisarz! Debatujemy dziś nad raportem Komisji Europejskiej dotyczącym stanu praworządności w Unii Europejskiej w roku 2024. Po raz kolejny otrzymujemy dokument, który jest świadectwem poglądów politycznych jego autorów, a nie jest świadectwem prawdy o rzeczywistym stanie praworządności w Unii Europejskiej.

Jak można poważnie traktować raport, który nie odnosi się do brutalnego deptania zasad praworządności, jakie ma miejsce obecnie w Polsce? W Warszawie reżim Tuska łamie polską Konstytucję, łamie obowiązujące ustawy, wyroki Sądu Najwyższego, Trybunału Konstytucyjnego. Trwa atak na niezależność Centralnego Banku i Krajowej Rady Radiofonii i Telewizji. Legalnie powołanemu prokuratorowi krajowemu fizycznie uniemożliwia się wykonywanie obowiązków, a skrajnie upolityczniona prokuratura wszczyna postępowania karne wobec pierwszej prezes Sądu Najwyższego. Naruszane są immunitety parlamentarne posłów opozycji. W Polsce rządzonej przez Tuska łamane są podstawowe prawa człowieka. Tak jak w czasach komunistycznej dyktatury mamy problem więźniów politycznych i stosowanych wobec nich tortur.

O tych sprawach raport nie wspomina nawet jednym słowem, nawet jednym zdaniem. Wasze milczenie jest hańbą.

  Fabienne Keller, au nom du groupe Renew. – Monsieur le Président, cher Nicolae Ştefănuță, Madame la Vice-Présidente, chère Věra Jourová, en cinq ans, le rapport annuel sur l'état de droit de la Commission européenne s'est imposé comme un outil précieux pour répondre à l'érosion des principes fondamentaux sur lesquels repose notre Union. Notre groupe appelle depuis longtemps à armer l'Europe contre les autocrates qui démantèlent les droits et les libertés des citoyens européens. Madame la Vice-Présidente, je tiens à saluer votre action et celle du commissaire Didier Reynders pour avoir mis sur pied ce rapport annuel. C'est une grande avancée.

Ce matin, en plénière, le Premier ministre hongrois, Viktor Orbán, a balayé toutes les critiques d'un revers de la main. Pourtant, les faits documentés dans ce rapport sont incontestables. L'ensemble du système judiciaire hongrois est contrôlé par le pouvoir politique et les scandales de corruption sont omniprésents dans le système Orbán. Avec mes collègues du groupe Renew, nous souhaitons que ce rapport soit, demain plus que jamais, au centre d'un système de conditionnalité renforcé, pour que le versement de tous les fonds européens soit soumis au respect des règles et des valeurs fondamentales de l'Union européenne.

  Daniel Freund, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr President, thanks Madam Commissioner for the work of you and your colleagues on the rule of law. You have spoken about all the progress that has been made and that's all good. Unfortunately, we see that in a number of Member States there's also regress.

Two things that I would like to point out: one is I think we clearly need to link the recommendations in the Rule of law report to actual consequences. And I also think that those countries, like in Slovakia, where the anti-corruption prosecution has been severely attacked now, we should not wait until all the damage is done and we can no longer repair anything. But there is a number of tools, like the conditionality mechanism, that is actually pre-emptive – so let's use it before it is too late.

As we see in the second case in Hungary, where now for two years we have money frozen, we see not a single reform. And I would really like to know, when are you going to reinforce those sanctions so that we finally see an effect, because nothing is happening, and we've seen the colleague has mentioned the lies here this morning.

  Isabel Serra Sánchez, en nombre del Grupo The Left. – Señor presidente, señora comisaria, ustedes hablan en su informe del Estado de Derecho en la Unión Europea de la desclasificación de los secretos oficiales. Y estos días en mi país todo el mundo habla de unos audios que han filtrado unas conversaciones de los años noventa entre el rey emérito y una examante, Bárbara Rey.

En esas conversaciones, el emérito celebra el silencio del general Armada, quien impulsó y dirigió el intento de golpe de Estado en el año 1981 en mi país. ¿Qué sabe el rey que, más de cuarenta años después, la ciudadanía sigue sin saber? Lo cierto es que el rey emérito podría haber participado en un intento de golpe de Estado, pero los partidos del bipartidismo impusieron el silencio e hicieron que la ciudadanía no conociese la verdad, protegiendo a los responsables.

Es urgente desclasificar los secretos oficiales. Esos audios no hablan de los líos sexo-afectivos del rey emérito, sino que hablan del funcionamiento económico y político del sistema en mi país: de una monarquía corrupta, heredera del franquismo, que está por encima de los ciudadanos y al margen de la ley.

Por eso, ya está bien. Los ciudadanos tenemos derecho a conocer qué ha sucedido en la historia de nuestro país. Y no a conocerla porque se rompe la omertá entre mafiosos, sino precisamente porque la democracia funciona. Así que díganle, por favor, a sus colegas del Partido Popular y del Partido Socialista que desclasifiquen de una vez esos secretos oficiales.

  Marcin Sypniewski, w imieniu grupy ESN. – Panie Przewodniczący! Szanowni Państwo! Praworządność to słowo wytrych. Dzięki niemu wtrącacie się w wewnętrzne sprawy państw członkowskich. Te same czyny u jednych chwalicie, a u innych krytykujecie. Wy nie chcecie, żeby przestrzegano prawa. Wy chcecie, żebyśmy byli posłuszni Unii Europejskiej i wprowadzali Zielony Ład i wszystkie te wasze szalone polityki. W Polsce widać to jak na dłoni. Gdy do władzy przyszedł służący Niemcom i Brukseli słup, przestaliście oskarżać nas o naruszanie praworządności bez jakiegokolwiek słowa sprawdzam. Skutek jest opłakany. Obywatele stracili zaufanie do rządów prawa, co pokazują nawet wasze badania opinii publicznej.

Zresztą jaką wartość mają te raporty? W raporcie z poprzedniego roku aresztowanie rosyjskiego szpiega Pawła Rubcowa (Pablo Gonzaleza) przez Polskę było przykładem naruszenia praworządności. A rok później ten agent został wydany Rosji w ramach wymiany agentów. I nawet nie przeprosiliście za to. Zresztą spójrzcie, co tu się dzieje. W Parlamencie Europejskim głosowania liczy się na oko. Często wykraczacie poza traktaty. Stosujecie kordony sanitarne. Jak to się ma do zasady praworządności? Sami nie przestrzegacie prawa, a chcecie innych uczyć praworządności.

  Michał Wawrykiewicz (PPE). – Mr President, Vice-President Jourová, the rule of law has been a cornerstone of the European Union since the very beginning. Our Community was formed by those who showed exceptional respect for the rule of law. There is no democracy without it, no human rights without it, no border security, no free media, no freedom of economic activity, no equality and all the policies that the Union has implemented.

This is simply the pillar of our Community. For many decades, this was not questioned – until the times of those who demonstrated contempt for the rule of law. Today, in this House was the one who first decided to openly disregard these principles. I'm, of course, talking about Viktor Orbán. After him, Kaczyński appeared. In my country, Poland, he decided to copy Orbán's model of autocracy.

After eight years of hard battle for the independence of the judiciary and other devastated foundations of democracy, a huge commitment of civil society, the Polish legal community, especially judges full of courage and strength, as well as the very consistent attitude of the democratic opposition – we all managed to overcome this evil and proceed to restore democracy.

This is a successful story. A huge role in this struggle was played by the European Union. Without our membership, it wouldn't happen. Thank you very much, Madam President, for your commitment. This report reminds us that neither today, nor in the future, we cannot forget, even for one moment, that the rule of law must be defended by all means. This is our shield of democracy.

  Alessandro Zan (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, signora Commissaria, nel giorno in cui è intervenuto in quest'Aula Viktor Orbán, è nostro dovere ribadire un principio fondante dell'Unione: è preciso compito di questo Parlamento e della Commissione europea vigilare, garantire e ripristinare l'integrità dello Stato di diritto negli Stati membri in cui viene sistematicamente violato.

Dobbiamo essere chiari e onesti, colleghi. Così ora non è, perché sempre più governi comprimono i diritti fondamentali, violano l'indipendenza della magistratura, imbavagliano la stampa, come sta accadendo in Italia, dove il governo Meloni con il ddl sicurezza vuole reprimere il dissenso e le contestazioni, anche di fatto occupando il servizio pubblico radiotelevisivo.

Difendere lo Stato di diritto degli Stati significa difendere l'esistenza della stessa Unione europea. Perché il progetto di integrazione si ferma dove ristagnano le fake news e la prepotenza dei governi illiberali. Diciamolo con forza da qui ora a Meloni, a Orbán, a Salvini: non potete godere dei benefici dell'Unione senza rispettare i suoi valori fondamentali.

  Juan Carlos Girauta Vidal (PfE). – Señor presidente, señora comisaria, me ha sorprendido lo que el informe dice y lo que el informe oculta sobre España, un lugar donde se violan las reglas básicas del Estado de Derecho desde hace varios años. El máximo órgano de gobierno de los jueces en España, el Consejo General del Poder Judicial, se ha renovado a través de una vergonzosa tutela de la Comisión Europea, en la que una vez más el PP y el PSOE se han repartido los sillones. La ley de amnistía, aprobada mediante negociaciones entre el Gobierno y lo peor del Parlamento español —separatistas, filoterroristas y comunistas—, ha roto la igualdad entre ciudadanos.

En España se está construyendo una autocracia. ¿Dónde está la independencia del Poder Judicial? ¿Dónde está el imperio de la ley? ¿Dónde está Europa para salvarnos de nosotros mismos, como profetiza una y otra vez la sumisa y controlada oposición del Partido Popular? Parece que resulta mucho más fácil utilizar como chivo expiatorio a Hungría y olvidarse de los demás.

  Stefano Cavedagna (ECR). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, alcune settimane fa la Commissione europea ha pubblicato il report sullo Stato di diritto su tutti i paesi dell'Unione europea, tra i quali ovviamente anche l'Italia. Ha espresso soddisfazione la Commissione per la riforma della giustizia che si sta facendo nel nostro paese, la digitalizzazione delle procure e la durata dei processi che sta migliorando via via, e un plauso anche al piano nazionale anticorruzione.

Ma per l'opposizione di sinistra, come avete appena sentito dalle parole di un collega, si è parlato soltanto di "Tele Meloni", come se il governo lottizzasse la funzione pubblica e la stampa pubblica. Come mai la Commissione europea si sarebbe resa conto di questo problema soltanto adesso quando le norme non sono mai cambiate? Quando la Rai è stata letteralmente lottizzata dal PD e dai Cinque Stelle negli ultimi anni? Per forza, basta vedere quali sono le associazioni che sono state interpellate: Amnesty International, Open Society Foundation, varie associazioni LGBT e ONG che lamentano aggressività verbale nei loro confronti. Tutte realtà che si sono schierate nel tempo sicuramente più con l'opposizione che con la maggioranza. Suggeriamo pertanto alla Commissione europea di porre attenzione agli interlocutori che sollecita affinché questo report non venga utilizzato come clava politica e strumento di opposizione.

  Moritz Körner (Renew). – Herr Präsident, liebe Kolleginnen und Kollegen! Der Rechtsstaatsbericht ist mittlerweile ein etablierter Mechanismus. Und wir sehen auch, dass die Hinweise aus den Berichten in den Mitgliedstaaten immer mehr aufgenommen werden. Es ist gut, dass die Kommission plant, auch die Binnenmarktkomponente stärker in den Rechtsstaatsbericht aufzunehmen, denn mit der Wettbewerbspolitik hat die EU‑Kommission ein starkes Schwert auch in der Hand, um es zu nutzen, um auch Rechtsstaatspolitik sicherzustellen. Denn Machtkonzentration – auch im Wettbewerbsbereich – kann Rechtsstaatlichkeit einschränken. Ich unterstütze das sehr, dass die Kommission sich dort auf den Weg macht.

Allerdings muss man auch bei diesem Rechtsstaatsbericht ansprechen, dass die EU‑Kommission ihn zum ersten Mal verschoben hat. Er sollte eigentlich viel früher veröffentlicht werden. Wir konnten bei Politico lesen, dass Frau von der Leyen das nicht so gerne hatte, dass in der Zeit, wo sie noch bei den Staats- und Regierungschefs durchkommen musste, dass sie da den Mitgliedstaaten nicht auch noch etwas zur Rechtsstaatlichkeit in den Stammbaum schreiben wollte. Dieses politische Verschieben, das ist falsch und das sollte nicht wieder passieren. Deswegen möchte ich mich an dieser Stelle auch bedanken bei Věra Jourová, die in den letzten Jahren unglaublich gearbeitet hat in der Frage der Rechtsstaatlichkeit, bei diesem Rechtsstaatsbericht. Für deinen Einsatz dafür, liebe Věra, vielen Dank.

  Alice Kuhnke (Verts/ALE). – Herr talman! Vi som lever i demokratier är i minoritet, och vi blir allt färre. Sju av tio av jordens invånare lever i dag utan de rättigheter och friheter som många av oss tar för givna.

Nedmonteringen sker genom medvetna beslut, ofta från folkvalda politiker. Det kan framstå som småsaker: En organisation kritiserar regeringen och får indragen finansiering, en journalist ställer obekväma frågor, blir anklagad för att vara partisk och får inte möjlighet att göra intervjuer, ett politiskt motstånd växer sig allt starkare, och då ändras lagen så att organisationens aktiviteter blir olagliga. Det är så demokratin nedmonteras. Ofta med argument om att man räddar nationen från det ena eller andra hotet.

Den långsamma förgiftningen kräver vakenhet och att vi slår vakt om våra rättigheter och inte passivt ser på.

  Zsuzsanna Borvendég (ESN). – Tisztelt Elnök Úr! Köszönjük a jelentést! Jó lenne egyszer egy ugyanilyen részletes elemzést olvasni az Európai Bizottság és az Európai Bíróság működéséről is. Ami Magyarországot illeti, ellenzéki párti képviselőként nekem is számos kritikám van a magyar kormány tevékenységével kapcsolatban, különösen a korrupciót tekintve, de hogy Magyarországon ne lenne jogállamiság vagy szólásszabadság, ezt visszautasítom.

Talán azért gondolják így, mert az információkat elég egyoldalúan szerzik. Főleg olyan szervezeteket vonnak be a vizsgálatba, akik ideológiai ellenfelei a hagyományos értékeknek és a nemzeti gondolatnak. Ezek az NGO-k soha nem fognak jót mondani jobboldali kormányokról. Végezetül pedig árulják el nekem, miképpen lehetséges az, hogy ugyan a jelentés számos tagállam tekintetében állapít meg súlyos jogállami problémákat, mégis egyedül Magyarországgal szemben alkalmaznak forrásblokkolást.

  Μαρία Ζαχαρία (NI). – Κύριε Πρόεδρε, συνάδελφοι, η Ελλάδα βρίσκεται σε μια νέα σκοτεινή εποχή καταπάτησης του κράτους δικαίου. Οι παρακολουθήσεις με το Predator και την ΕΥΠ δεν ήταν απλώς ένα σκάνδαλο. Ήταν το μέσο για να αποκτήσει η κυβέρνηση πλήρη έλεγχο στους θεσμούς.

Η κυβέρνηση του κυρίου Μητσοτάκη ελέγχει τη δικαιοσύνη και τα μεγάλα μέσα ενημέρωσης, παρεμβαίνει στο έργο και στη σύνθεση των ανεξάρτητων αρχών, όπως η Αρχή Διασφάλισης του Απορρήτου των Επικοινωνιών, και στο έργο του Συνηγόρου του Πολίτη, ενώ προσπαθεί να φιμώσει κάθε φωνή που αντιστέκεται στη διαφθορά.

Στο έγκλημα των Τεμπών με τους 57 νεκρούς η κυβέρνηση παρενέβη και αλλοίωσε τον τόπο του εγκλήματος για να συγκαλύψει τις ευθύνες της. Γι’ αυτό επιδιώκει να διορίσει τον κύριο Τζιτζικώστα ως Επίτροπο Μεταφορών. Για να αποφύγει τις συνέπειες.

Καλώ την επιτροπή TRAN να σταθεί στο ύψος των περιστάσεων, να τον καταψηφίσει και να απαιτήσει από την Πρόεδρο της Επιτροπής να διορίσει Επίτροπο Μεταφορών από άλλο κράτος-μέλος. Απαιτούμε κυρώσεις στην ελληνική κυβέρνηση για την παραβίαση των αρχών του κράτους δικαίου.

  Seán Kelly (PPE). – A Uachtaráin, the 2024 report highlighted a number of shortcomings that we should be addressing: judicial independence, media freedom and anti‑corruption are just some of the areas where we see significant breaches of the rule of law.

In Ireland, we have implemented a number of measures to improve our national judicial systems. However, we are only one Member State, and this is only one aspect of the rule of law. To affect change across the Union, we need to address the repeat offenders who make little or no effort to reduce their own violations. This will be the challenge faced by Irish Commissioner‑designate Michael McGrath as he starts on his portfolio.

Over the past several years, we have seen Hungary breach multiple aspects of our core values again and again. Corruption is rampant, transparency is seriously lacking, independent governance is in serious danger.

Prime Minister Orbán's most recent law on the defence of sovereignty exemplifies this. It is against the concept of democracy and the practice of fundamental rights, and it constitutes a breach of the rule of law.

Now Hungary has the influential role of the Council Presidency. Orbán spoke earlier today about improving the EU and making it great again. This populist rhetoric is nothing short of hypocritical. We need to stand against these breaches and against Hungary's lip service.

  Chloé Ridel (S&D). – Monsieur le Président, Madame la Commissaire, l'état de droit est fragile et, en Europe, il est en danger. Hérité de notre histoire, du siècle des Lumières et de nos grandes révolutions démocratiques, il est aujourd'hui remis en question par ceux qui voudraient qu'on puisse enfermer les exilés, exclure les personnes homosexuelles, autoriser la corruption et mettre au pas la justice. Bref, il est remis en question par l'extrême droite.

En France, nous avons un nouveau ministre de l'intérieur qui a déclaré récemment que l'état de droit n'était, je cite, «ni sacré ni intangible». On peut y voir l'influence idéologique de Viktor Orbán, que nous avons reçu dans ce Parlement ce matin même. Il faut rappeler qu'une démocratie sans état de droit n'est pas une démocratie.

Dans le rapport sur l'état de droit que vous présentez, Madame la Commissaire, et qui est un apport précieux, vous consacrez des chapitres à l'indépendance de la justice, à la corruption et au pluralisme des médias, mais aucun chapitre n'est consacré à la lutte contre les discriminations, notamment aux discours de haine, en particulier à l'encontre des minorités, ni à la manière dont les défenseurs de l'environnement et des droits humains sont criminalisés en Europe. Nous pensons que c'est un manquement.

Ma question est simple: allez-vous vous donner les moyens d'analyser la situation des défenseurs des droits humains et du niveau de discrimination dans chaque État membre, qu'il s'agisse de la xénophobie, de l'antisémitisme, du racisme ou encore de l'homophobie?

  András László (PfE). – Tisztelt Elnök Úr! Az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentése politikai fegyverré és önmaga paródiájává vált. Leginkább arra szolgál, hogy megtudhassuk belőle, hogy az Európai Bizottságnak milyen a politikai viszonyulása az egyes kormányokhoz. Az Európai Bizottság elnöke is teljes szereptévesztésben van. Ezt látjuk Magyarország esetében. Jogállamiságról beszélnek, de valójában azt akarják, hogy engedjük be a szexuális és szexuális tartalmakat és genderideológiát az iskolákba. Azt akarják, hogy engedjük be az illegális migránsokat Magyarországra és a schengeni övezetbe. Ez nem jogállamiság kérdése, hanem politikai választás kérdése.

De láthattuk ugyanezt Lengyelország esetében is, amikor von der Leyen asszonynak a politikai szövetségesei nyerték a választásokat, akkor az Európai Bizottságnak a jogállamisági aggályai csak úgy huss, kirepültek az ablakon. Pedig az új lengyel parlament még egyetlen törvényt se módosított. És ugyanezt láttuk az olasz választások előtt, amikor Giorgia Meloni volt a választásnak a legfőbb esélyese, akkor von der Leyen asszony megfenyegette őt és az olaszokat, hogy felfüggeszti ám az uniós pénzeket, hogyha nem úgy szavaznak, ahogy kell.

Ehelyett az Önök dolga, biztos asszony, az lenne, hogy biztosítsák a tagállamok közötti hatékony együttműködéshez a keretet. Ennyi, semmi több. Ehelyett von der Leyen asszonyon eluralkodott a hatalomvágy, és olyan politikai szerepet követel magának, amelyet kifejezetten tiltanak neki az uniós szerződések...

(Az elnök megvonja a szót a felszólalótól)

  Maciej Wąsik (ECR). – Panie Przewodniczący! Pani Komisarz! Szanowni Państwo! Pablo González vel Paweł Rubcow to rosyjski szpieg GRU, który pod legendą hiszpańskiego dziennikarza inwigilował europejskie elity, rosyjską opozycję, w tym Aleksandra Nawalnego. Został zatrzymany w Polsce w lutym 2022 roku. W sierpniu tego roku szpiega Gonzáleza wymieniono na obywateli państw zachodnich więzionych w Rosji. Osobiście witał go na lotnisku Władimir Putin.

Dlaczego o tym mówię? Komisja uznała zatrzymanie Gonzáleza w swoim raporcie z lipca 2023 roku za łamanie praw człowieka i wolności mediów. Polski rząd został zaatakowany przez Komisję za zatrzymanie szpiega Putina. Dlatego pytam: czy przeprosicie państwo Polskę za te bzdury? Jaką wartość mają raporty Komisji, które powielają propagandę Putina?

Kiedy komisarz Reynders był w Polsce w styczniu tego roku, González siedział w areszcie w Radomiu. Czy Komisja wie, że w tym samym areszcie w tym samym czasie, kilka cel obok, prowadził głodówkę obecny tu na sali Mariusz Kamiński? To podlegające mu służby zatrzymały Gonzáleza. Mariusz Kamiński został bezprawnie wtrącony do więzienia przez rząd Donalda Tuska wbrew Sądowi Najwyższemu. Był więźniem politycznym.

Dlaczego w raportach Komisja uwzględnia sprawę szpiega Gonzáleza, a obecnie pomija sprawę Kamińskiego czy Wąsika?

  Veronika Cifrová Ostrihoňová (Renew). – Vážený pán predsedajúci, pozorne sledujem tých, ktorí princípy právneho štátu ničia. Tých, ktorí znevažujú novinárky a novinárov, ktorí sa snažia deštruovať médiá, používajú hrubé výrazy a myslia si, že sú silní lídri. Viete, čo si myslím ja? Nie sú. Dôsledne som si prečítala správu o krajinách, ktoré zaostávajú v dodržiavaní právneho štátu a jeho princípov. A číta sa to ako nesplnená domáca úloha, ako neschopnosť prinášať spravodlivosť pre všetkých, pretože právny štát je o dôvere, o istote, že pravidlá platia pre všetkých rovnako. V konečnom dôsledku sú to tak postavené nemocnice, ako aj sloboda nás všetkých. No a politici, ktorí týmto pohŕdajú? Takto si ja silných lídrov nepredstavujem. Skutočne silní lídri a líderky sa médií neboja. Vďaka Európe máme silu a nenechajme sa presvedčiť o opaku. Vďaka Únii dnes máme nástroje, ktoré chránia právny štát, a je našou zodpovednosťou zabezpečiť, aby sme ich dôsledne využívali. A čas na to je práve teraz.

  Fidias Panayiotou (NI). – Mr President, my country Cyprus is mentioned in your 2024 Annual Rule of law report. From your assessment, Cyprus's justice system is lacking behind the European Union standard and I agree.

In your assessment, you specifically refer to the case of the Auditor-General who was eventually fired by the Supreme Constitutional Court. I am here to express the anger of most Cypriots at this particular situation. A large majority of Cypriots believed that his firing was due to his effort to expose corruption, because those involved in corruption influenced the decision of firing. The fight against corruption always comes with a great vulnerability.

Therefore, I call on the Commission to closely monitor the situation in Cyprus and help my country to overcome these vulnerabilities.

  Krzysztof Brejza (PPE). – Panie Przewodniczący! Szanowni Państwo! Rozmawiamy dziś o praworządności. Praworządność to nie jest abstrakcyjne hasło, jak dzisiaj usłyszeliśmy. Praworządność to jest standard traktowania człowieka przez państwa Unii Europejskiej. Praworządność jest bardzo praktyczna. Tu chodzi o to, czy państwo ma traktować człowieka jako obywatela, jednostkę, czy ma modelować człowieka na wzór homo sovieticus, zabierając mu prawo do wolnych mediów, prawo do wolnych sądów, zabierając mu godność, indoktrynując go.

I cieszę się jako Polak, że Komisja Europejska odnotowała tak dużą, ogromną poprawę stanu praworządności w Polsce. Oto odbudowana została niezależność prokuratury, sądów. Wzmocniona jest niezależność mediów. Dziś Polska kroczy drogą cywilizacji Zachodu. Bo 15 października Polacy zjednoczyli się w rekordowej historycznej frekwencji i tak jak w 1989 r. wywalczyli z powrotem pełną demokrację. A nowy rząd, na czele z Donaldem Tuskiem, dzięki rekordowej frekwencji, odbudowuje praworządność. Ale to jest też przykład, jak ta droga do populizmu wiedzie na Wschód tak naprawdę. Poprzez populizm państwa modelowane są na wzór wschodni i prędzej czy później wpadają w orbitę Putina. Dzisiaj słyszeliśmy to na tej sali w debacie na temat Węgier. A Polska ma wspaniałą tradycję zwalczania władzy autorytarnej. To tradycja Solidarności. I Polacy na czele z Donaldem Tuskiem udowodnili to 15 października, bo Polacy kochają wolność.

  Krzysztof Śmiszek (S&D). – Panie Przewodniczący! Szanowna Pani Komisarz! Rządy prawa to podstawowa wartość, która jest zapisana nie tylko w konstytucjach państw członkowskich, ale i w traktatach. To filar działania demokracji i gwarancja naszej wolności. O przywiązaniu do tej wartości niech świadczą choćby wysiłki polskiego społeczeństwa obywatelskiego z ostatnich ośmiu lat. Masowe demonstracje i determinacja społeczeństwa obywatelskiego, ale także europejska solidarność doprowadziły do obalenia rządów populistów, dla których zawsze pierwszym celem jest obalenie niezależności sądów i podporządkowanie demokratycznych instytucji.

W tym miejscu, z serca Europy, dzisiaj po raz kolejny chcę powiedzieć Polkom i Polakom: dziękuję. Dziękuję za walkę i za wiarę w to, że Polska może być znowu praworządna i demokratyczna. Populiści najbardziej nienawidzą wszystkiego tego, co wolne, niezależne i autonomiczne. I dlatego z taką furią zawsze atakują instytucje, które mogą stanąć im na drodze. Doświadczaliśmy tego w Polsce przez ostatnie lata.

Z niepokojem i nadzieją obserwuję, jak różnie kształtuje się sytuacja w krajach Unii Europejskiej. Z jednej strony Polska, gdzie po czasach rządów populistycznego PiS w końcu widzimy światełko w tunelu, ale obok tego pozytywnego obrazu wciąż mamy Węgry, a teraz Słowację, gdzie widzimy regres, który nie tylko zagraża wolnościom obywatelskim, ale także rzuca cień na całą naszą wspólnotę. Nie pozwólmy, aby cień autorytaryzmu przysłonił nasze wartości.

  Sophie Wilmès (Renew). – Monsieur le Président, Madame la Commissaire, le rapport annuel de la Commission sur l'état de droit est précieux pour s'assurer du respect des valeurs européennes. Depuis sa création, il a déjà beaucoup évolué, notamment en incorporant des recommandations spécifiques à chaque État membre, mais ce n'est pas pour autant que le respect de l'état de droit en Europe est acquis, malheureusement. Ce triste constat, j'en conviens, doit nous pousser à faire mieux.

Alors, comment pouvons-nous faire? De mille manières, mais je n'évoquerai ici que quelques pistes. La première: en étendant la portée du rapport à l'entièreté des valeurs citées à l'article 2 du traité sur l'Union européenne – je pense par exemple à l'égalité entre les femmes et les hommes. La deuxième: en renforçant le suivi des recommandations, sur la base d'indicateurs spécifiques et avec des échéances clairement définies. La troisième: en liant systématiquement la mise en œuvre des recommandations à l'accès aux fonds européens, ce qui rend l'outil plus crédible et certainement plus efficace. Et enfin la quatrième: en accentuant la coopération interinstitutionnelle, ce qui est une question de cohérence et de complémentarité. Le Parlement a toujours plaidé dans ce sens, il est temps que cet appel soit entendu.

  Erik Kaliňák (NI). – Vážený pán predsedajúci, z pochopiteľných dôvodov budem hovoriť o časti správy o právnom štáte, ktorá sa týka Slovenska, pretože obsahuje zahanbujúce množstvo faktických chýb. Úradu vlády napríklad vyčítate, že 1. júla tohto roku zrušil odbor prevencie korupcie ako ústredný orgán pre koordináciu predchádzania korupcie a jeho úlohy prerozdelil pod úrad predsedu vlády. No, len nesedí dátum. Úrad predsedu vlády na Slovensku neexistuje. Odbor prevencie korupcie nie je ústredný orgán. Tým je úrad vlády a ten úlohy tohto odboru neprerozdelil, ale povýšil na úroveň sekcie bezpečnosti štátu, čím im dal väčšiu dôležitosť. Ďalej Komisia skritizovala právomoc generálneho prokurátora zrušiť rozhodnutie nižších prokurátorov cez paragraf 363. Vadí vám, že tak môže urobiť bez akéhokoľvek odôvodnenia a že vyšetrovateľom neostáva nič iné, len začať odznova a zhromaždiť nové dôkazy, ktoré údajne musia byť iné ako tie pôvodné. Vážená Komisia, každé rozhodnutie generálneho prokurátora na Slovensku musí byť a aj je zdôvodnené častokrát na stovkách strán a vyšetrovatelia môžu použiť znova všetky pôvodné dôkazy, teda za predpokladu, že ich získali zákonne. Lebo o tom je právny štát. Za minútu som stihol upozorniť na dva faktické omyly Komisie, ale vedzte, že by som tu mohol rozprávať desiatky minút.

  Adrián Vázquez Lázara (PPE). – Señor presidente, sin Estado de Derecho no hay Europa. Y sin respeto a la ley, no hay democracia. Son dos de los pilares fundamentales y comunes a todas las leyes que aprobamos en esta Cámara.

Pero, por desgracia, este informe sobre la salud del Estado de Derecho no para de crecer año tras año, y gran parte de la culpa la tienen Gobiernos como el que está ahora en España, como el Gobierno del señor Sánchez. Este es un Gobierno que, en los últimos once meses, solo ha conseguido sacar una ley en el Congreso de los Diputados: la Ley de amnistía o la «Ley de la impunidad», que ellos mismos consideraban inconstitucional hace escasos meses y que rompe el principio de igualdad entre los ciudadanos. Es una ley que, ante las dudas expresadas por numerosos jueces, está ahora mismo en el Tribunal de Justicia de la Unión Europea. Estamos esperando a que se pronuncie para que determine si es compatible o no con los Tratados europeos.

A esto se añade la constante colonización de otras entidades públicas, como la Fiscalía General del Estado —que también está en el informe—, la televisión pública, el CIS, la CNMV, el Banco de España y sí, también el Tribunal Constitucional. Institución que toca el sanchismo, institución que pervierte.

Por eso, vicepresidenta, hay que pedirle que siga trabajando la Comisión Europea, controlando de cerca el Gobierno del señor Sánchez, porque al final se le va a acabar terminando poniendo la cara como al señor Orbán.

  Kamila Gasiuk-Pihowicz (PPE). – Panie Przewodniczący! Pani Komisarz, Koleżanki i Koledzy! Polska wróciła na ścieżkę praworządności i ten raport jest na to najlepszym dowodem. Za kilka dosłownie dni będziemy obchodzili rocznicę odsunięcia od władzy rządu PiS przez miliony obywateli, Polek i Polaków, którzy bezprawiu, systemowej korupcji powiedzieli twarde „nie”. Dzisiaj rząd Donalda Tuska podejmuje tytaniczny wysiłek i krok po kroku przywraca praworządność w Polsce. Uwalnia prokuraturę od polityki. Sądownictwo znowu staje się niezawisłe. Służby specjalne nie współpracują już z rządowymi mediami przy szkalowaniu przeciwników władzy. Tam, gdzie nie ma praworządności, tam zawsze triumfuje zło i korupcja. I tak jest teraz na Węgrzech, gdzie niewielka grupa uprzywilejowanych zbudowała system totalnego bezprawia i bezkarności, gdzie politycy PiS z zarzutami dzisiaj szukają schronienia. W Polsce poradziliśmy sobie z tą patologią i moim węgierskim siostrom i braciom życzę tego samego.

Intervenții la cerere

  Maravillas Abadía Jover (PPE). – Señor presidente, cada vez que debatimos sobre el Estado de Derecho, el Gobierno de España está entre los sospechosos habituales de seguir dinamitando este principio fundamental de la Unión. En España nos enfrentamos a un grave problema de credibilidad del Gobierno. De su boca salen palabras como «plan de regeneración democrática» para luego beneficiarse de su desmantelamiento. Nuestras instituciones han acabado al servicio total de Pedro Sánchez. Lo dice hasta la prensa internacional. Nos gobierna un aspirante a autócrata que afirma que pretende gobernar con o sin el apoyo del Parlamento. Mientras trata de callar a medios de comunicación suprimiendo la libertad de prensa, Sánchez ha convertido al Gobierno en una agencia de empleo socialista. Son ya decenas los altos cargos que colonizan la Justicia y las instituciones independientes.

Queridos colegas, estamos obligados a defender el Estado de Derecho en cada uno de nuestros países, sea el Estado que sea, se llame Hungría o España, y está en nuestras manos ejercer la presión necesaria.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D). – Señor presidente, señora vicepresidenta Jourová, quinto informe anual sobre el Estado de Derecho en la Unión Europea. Nos costó sacarlo adelante, pero ahí está, examinando a todos los Estados miembros en materia de independencia judicial, corrupción, pluralismo informativo y separación de poderes.

Y nos ha enseñado a distinguir aquellas situaciones donde hay algo que merezca comentario, aunque sean críticas tan injustas y delirantes como las que se escucha al PP español con respecto a la situación en España —donde hay un Gobierno de coalición minoritario que, de ninguna manera, puede equipararse a ninguna autocracia—, frente a las situaciones donde hay violación sistémica del Estado de Derecho, como la que discutimos esta mañana con el primer ministro Orbán, con una mayoría absoluta aplastante a través de un sistema electoral trucado, con un premio de mayoría que le da un apoyo de dos tercios —sin tenerlo en las urnas— con el que restringe el pluralismo, persigue a las minorías, hostiga la disidencia y acaba con el pluralismo informativo y con las libertades académicas.

Son situaciones, por tanto, que deben ser individualizadas y, en ningún caso, confundidas con aquellas cuestiones de las que se ha ocupado el informe sobre el Estado de Derecho y que señalan —claro que sí— que todas las democracias del Estado de Derecho en la Unión Europea tienen que ser constitucionales y garantes de su propia diversidad, del respeto a los derechos individuales protegidos por un poder judicial y con garantía de protección de minorías y del pluralismo de los medios de comunicación.

  Michał Szczerba (PPE). – Panie Przewodniczący! Szanowna Pani Komisarz! Polska praworządna wróciła. Wróciła rok temu i artykuł siódmy przestał obowiązywać. Przez sześć lat Komisja Europejska prowadziła postępowanie przeciwko Polsce dotyczące poważnych naruszeń.

Ale chcę mówić również o innych rzeczach, o tym, co udało się zrobić przez ten ostatni rok. Przede wszystkim chodzi nam o to, żeby Polska była wolna od korupcji. Dlatego też przystąpiła Polska do Prokuratury Europejskiej. To bardzo ważny krok w przywracaniu praworządności. To zmiany w Prokuratorze Krajowej – konkurs, który był otwarty i który jest pierwszym krokiem przed rozdzieleniem funkcji ministra sprawiedliwości i prokuratora generalnego. To wolne media – media publiczne, które są w tej chwili otwarte na wszystkich aktorów sceny politycznej. To wreszcie Najwyższa Izba Kontroli, która może funkcjonować, bo ma obsadzone kolegium tej Izby.

Ale przed nami dużo pracy. I chcę bardzo wyraźnie powiedzieć: rząd 15 października jest zdeterminowany. Wracamy. Ale wracamy również jako przykład dla innych krajów – chociażby dla Węgier Orbána – że jest możliwa zmiana, że jest ona potrzebna, że tak naprawdę od siły ludzi, od siły wyborców zależy, czy wrócimy na miejsce, które jest dla nas przeznaczone – wśród wolnych, uczciwych społeczeństw i wśród wolnych i uczciwych rządów.

(Încheierea intervențiilor la cerere)

  Věra Jourová, Vice-President of the Commission. – Mr President, honourable Members, I wanted to promise that now I will be shorter than before, because before I was one minute over my time. But there were a lot of questions and comments, and if you allow me to react I will be very happy.

Some of you mentioned that there has been progress. In my view, after working ten years, in fact, on this topic, the main progress is that we are paying sufficient attention to the rule of law as the basic principle which keeps the architecture of the EU as such. Since we started to work with bigger intensity, I mean, at the beginning, we only had the Article 2 of the Lisbon Treaty. Now we have a very rich case law, several decisions of the European Court of Justice which precisely define what we should understand by the rule of law principle.

Many of you mentioned the word 'power' in this debate. Rightly so, because the rule of law principle is about the limitation of power, and that's why for many, it's so controversial because they would like to switch off some of the safeguards against the limitation of powers. So that's why I hear that the Commission 'acts on a political basis' and an 'ideological basis', and I have to reject that because, for us, the rule of law principle is a universal principle which we want to see being respected by the EU institutions, and in the Member States, by conservatives, liberals, right, left. This is universal. This must not be politicised.

The rule of law report was initiated in Warsaw and Budapest. We have heard from those two capital cities that we are only watching 'them', and that we should also look at other Member States. That's why we are doing that, because we felt ourselves that we need to do the thorough mapping of the situation and the trends. and that's why we now have 27 reports, which also show that we have 27 unique constitutional systems.

From the beginning, we kept a very precise and transparent publicly‑known methodology The channels of information are also known. We are not hiding anything. So to do the assessment of the rule of law principle or system, is more difficult than doing, for instance, something in fiscal policy where you have quantitative criteria. Here we do an assessment which is qualitative, and it's always more difficult.

On Poland, I think we reflect very clearly in the last edition of the Rule of Law Report that we want Poland to work on reforms and to correct things which have been damaged – and there was big damage done in in Poland: a dual system or dual kinds of judges. Who are new judges? Who are old judges? Who will then be the prosecuted persons? There was a high level of uncertainty when the Minister of Justice was at the same time the general prosecutor. I could give you the list. So the new government – or the new political representation – has to correct things. That's in the rule of law report. We are not forbidding anything. We are just insisting that the action plan which was proposed has to be fulfilled.

On Spain, the debate here just shows how sensitive the topic is. The Commission played the role of the honest broker, and I was happy when we saw the bipartisan agreement in the end, because without that we might see the independent Judicial Council not surviving the next elections. I think that shows that such agreement is possible and is necessary.

I will be brief. Mr Freund asked for more sanctions. We prefer dialogue, and the rule of law report is a very good basis for structured dialogue. But if it doesn't work, then we have to use other tools, like infringements, and the Commission has not lost any of the infringements on the basis Article 2. I have to say that this is also thanks to our fantastic lawyers.

Article 7 was triggered – as were financial sanctions, where we have sufficient evidence that EU money is not protected and that also our values are not protected enough.

What the Rule of Law Report and what our system of tools cannot do is to focus on individual cases. There was the case described regarding the Spanish royal family – well, that's a domestic thing and the Commission cannot replace a constitutional court, for instance. That is not for us. Otherwise it would be very dangerous interference in the domestic matters. We cannot look at individual cases. I heard from Mr Fico, Prime Minister of Slovakia, that we were silent when there were prosecutions of the former members of the government. Can you imagine if the Commission would become the judge or prosecutor of Europe and says 'this is false' or 'this is the right procedure'. That is not for us. So, shortly speaking, we have to focus on the system, and where we see that the system is deviating from the principle as described by the Court of Justice we have to act.

So, Madam Ridel, discrimination against minorities is missing here, but it's not missing somewhere else. We have legislation. You will deal with the Commission proposal to establish hate crime as a euro crime. Also, the Digital Services Act is a strong instrument.

A já tady přepnu do slovenštiny, i když pan Kaliňák tady už není. Slovensko mělo možnost opravit faktické chyby, pokud takové našlo ve zprávě o právním státu v tomto roce, tak jako v předešlých letech, protože my vždycky dáváme členským státům možnost opravit faktické nesrovnalosti, nedostatky, chyby. Takže to byla první poznámka.

Druhá – ano, samozřejmě, my chceme, aby Slovensko mělo systém, který bude trestat spravedlivě a na základě pádných důkazů korupční kauzy, kauzy, které se týkají podvodů na evropských financích. A proto sledujeme situaci jak v zákonu o trestním procesu, tak v zákonu o hmotě, tzn. o definici trestných činů, které se týkají finanční kriminality. Tady jde o evropské peníze a o peníze evropských daňových poplatníků.

I promise to be short, but for the future, you heard Ursula von der Leyen in her political speech: she gives a lot of attention to the rule of law principle and she said that we will do more, a single market dimension might be added, and also efforts will be made to establish a closer link between the report's recommendation and financial support under the EU budget, and also that we will focus on the remaining enlargement countries.

So I am sure that the new Commission will continue the work, not only on the rule of law report, but on all the other tools which will be used in case it's necessary.

  President. – Thank you, Commissioner Jourová. The debate is closed.

Declarații scrise (articolul 178)

  Marc Angel (S&D), par écrit. – La défense des droits humains, et plus particulièrement des personnes LGBTIQ+ est au cœur de la politique de l’Union Européenne. Sous la précédente législature, de nombreuses actions ont été mis en œuvre comme l’activation de l’article 7 à l’encontre du précédent gouvernement polonais et de la Hongrie, ainsi que la mise en place du principe de conditionnalité quant à l’allocation des fonds européens.

Toutefois, la question des droits des personnes LGBTIQ+ ne s’arrête pas à la Hongrie ou la Pologne. Aujourd’hui, le mouvement antigenre connaît de nombreux succès. Je pense notamment à la loi antigenre récemment adoptée en Bulgarie qui interdit toute propagande, promotion ou information relative à la situation des personnes LGBTIQ+ dans les écoles. Je pense également à l’Italie, qui prive des familles entières de leur parentalité. On pourrait également citer la Roumanie, qui contrevient aux décisions de la CEDH en refusant de reconnaître le mariage de familles arc-en-ciel.

On ne peut ainsi tolérer l’application de double standards. C’est pourquoi, il est crucial que cette nouvelle Commission poursuive le travail enclenché sous la précédente législature et agisse activement pour restaurer le droit de l’Union en son sein. Il est plus que temps que nous prenions la mesure de notre responsabilité collective vis-à-vis des générations futures.

15. Naléhavá potřeba revize nařízení o zdravotnických prostředcích (rozprava)

  Preşedinte. – Următorul punct pe ordinea de zi este declarația Comisiei referitoare la necesitatea urgentă de a revizui Regulamentul privind dispozitivele medicale [2024/2849(RSP)].

Commissioner, if you can have a sip of water or catch your breath, because I think it's again you who's going to introduce the topic.

  Věra Jourová, Vice-President of the Commission. – This is the health topic. It would need maybe better medicine than water! Honourable Members, I am replacing today Stella Kyriakides, who could not be here, but I will do my best.

A key priority of a strong European Health Union is to ensure that medical devices and diagnostics are available to patients whenever they need them. In the last two years, with the support of this House, we have taken concrete actions to deliver on this political priority. In this context, we have amended the regulations on medical devices and in vitro diagnostics. The extended transition periods were key to avoid shortages of devices. This has given manufacturers and notified bodies vital additional time to transition to the new rules. On the basis of the preliminary evidence gathered, it seems that the extensions are meeting their objectives, also thanks to the increased number of designated notified bodies that can certify devices. There are now 50 notified bodies for medical devices and 13 notified bodies for in vitro diagnostic devices. These numbers are expected to increase further to meet the sector's demand.

Also the number of applications for conformity assessment and issued certificates is continuously increasing. Thanks to the latest amendments, authorities, as well as distributors and health institutions, will be informed in advance by manufacturers in case of interruption of supply of medical devices, which would pose risks to patient care. This measure will enable healthcare systems to react more quickly and take timely action to safeguard patient care.

Finally, we allowed for accelerating the mandatory use of parts of EUDAMED, ensuring more transparency about medical devices available on the market. However, as I have said before, those measures alone do not provide a sustainable long‑term solution. Taking into account the concerns raised by the Parliament, we have already taken the preparatory steps prior to the legal deadline of May 2027 to evaluate the existing EU rules to address its shortcomings as necessary. We are now collecting the necessary data in a transparent and inclusive way, and expect to open a call for evidence and public consultation by the end of this year. The evaluation should assess how the regulations affect the sector's competitiveness and the availability of medical devices in the EU, in particular for orphan and innovative devices. The analysis will also look at possibilities for simplification and how to reduce costs and administrative burden, especially for small and medium enterprises.

This evaluation will inform possible follow‑up actions under the political orientation of the next Commission. This will be a priority for the Commission in the domain of health, as highlighted in the mission letter of President von der Leyen to the Commissioner ‑designate for health. In parallel, the Commission, in close cooperation with national authorities in the context of the Medical Device Coordination Group, is already stepping up the implementation of the regulations in response to specific challenges. This includes using the EU4Health programme to support small and medium enterprises and orphan devices. For example, we have started a project to increase the capacity of notified bodies and the preparedness of manufacturers, especially for SMEs, including their access to notified bodies. We have also launched a grant programme to support the development of orphan devices, especially for children. Following the publication of guidance on orphan devices, we have also launched a pilot for delivering free scientific advice to manufacturers and notified bodies to support faster development and assessment of orphaned medical devices in the EU.

It is essential we continue working together to ensure that safe and effective medical devices are always available for patients. This has been and will continue to be an absolute priority for the Commission.

  Peter Liese, im Namen der PPE-Fraktion. – Herr Präsident, liebe Kolleginnen und Kollegen! Die Medizinprodukteverordnung und auch die IVD‑Verordnung waren nicht nur gut gemeint, sondern sie waren auch nötig. Wir hatten viele Skandale, zum Beispiel um die defekten Brustimplantate, und deswegen ist es gut, dass wir jetzt unangemeldete Kontrollen in den Firmen haben und eine bessere Überwachung der benannten Stellen. Aber wir müssen heute feststellen: Die EU‑Institutionen sind weit über das Ziel hinausgeschossen. Wir haben ein bürokratisches Ungetüm mit vielen Regeln, die nicht die Sicherheit erhöhen, aber die Kosten und den Aufwand. Das kostet Arbeitsplätze und Wirtschaftskraft in einer Zeit, wo die europäische Wirtschaft ohnehin in einer Krise ist. Und noch viel schlimmer – es gefährdet Menschenleben. Ärztliche Kollegen von mir aus der Kinderkardiologie zum Beispiel sagen heute schon, dass bestimmte notwendige Instrumente nicht zur Verfügung stehen.

Von daher ist es gut, dass in dem mission letter für den designierten Gesundheitskommissar steht, dass er das Problem anpacken soll. Aber ehrlich gesagt: Ich finde diese Formulierung zu lasch. Berichten Sie das bitte weiter: Da steht sehr viel von Evaluation. Die Kommission hat sich verpflichtet, in anderen wichtigen Bereichen binnen 100 Tagen nach Ihrem Amtsantritt etwas vorzulegen. Hier höre ich, dass eventuell 2026 ein Vorschlag kommt. Das ist zu spät.

Meine klare Bitte an die Kommission, auch an Ursula von der Leyen persönlich: Das muss schneller gehen. Wir brauchen innerhalb von 100 Tagen nach dem Amtsantritt der neuen Kommission einen konkreten Vorschlag. Ich habe auch schon einmal einen Fachjuristen bemüht. Es gibt einen ausformulierten Vorschlag, den kann man natürlich gerne ändern, aber es muss schnell was passieren. An die Arbeit, liebe Kommission, gegen Bürokratie, für die Arbeitsplätze, für die Gesundheit, vor allem die Gesundheit unserer Kinder.

  Vytenis Povilas Andriukaitis, on behalf of the S&D Group. – Mr President, dear Vera, colleagues, as a former Commissioner, in the time of my mandate, I was fully involved in the creation of new laws: the Medical Device Regulation and the In-Vitro Medical Device Regulation.

These regulations aim to create a robust, transparent and sustainable regulatory framework that is recognised internationally and that improves clinical safety for patients and creates fair market access for manufacturers and healthcare professionals.

These regulations seek to increase the transparency of the system through the collation of key supply chains to create a central register of supply chain operators and notifying bodies, to allow the Commission to investigate when a notifying body does not seem to be fulfilling its function properly and to allow international authorities to control a notifying body's assessment of a manufacturers' documentation before it is placed on the market.

Vitally, under the new directives, notifying bodies and supply chain operators remain almost entirely responsible for pre-market control. I believe the Commission has sufficient tools and instruments to implement the allocated tasks. Now it has to press the European Union's Member States, producers and the notifying bodies to implement the requirements of these regulations. I think the transitional period of 2027 is long enough. And we need to not make additional delays in this process.

Please remember: patient safety first. It is our duty really to realise this.

  Ruggero Razza, a nome del gruppo ECR. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, signora Commissaria, perché questo dibattito? Perché da parte di un gran numero dei gruppi di questo Parlamento è avvertita come urgente la necessità di rivedere la regolamentazione sui dispositivi medici.

Io, signora Commissaria, le do soltanto un dato per comprendere una norma che non funziona e che sta producendo ritardi: nel 2023 sono state depositate all'Ufficio europeo dei brevetti 15 900 domande per nuovi dispositivi medici, una ogni 30 minuti. E c'è ancora oggi, al regolamento vigente, il rischio che debba essere ripetuta la procedura per tanti dei dispositivi che oggi vengono immessi nel sistema sanitario di tutti gli Stati dell'Unione europea. Qual è il risultato? Il risultato è che, per esempio, per i pazienti pediatrici è forte il rischio che vengano a mancare i dispositivi per le malattie cardiovascolari ed è fortissima la sensazione che una legislazione eccessivamente burocratica stia anche allontanando la produzione dei dispositivi dall'Unione europea.

Allora è tempo di fare una riflessione, di farla in tempi rapidi. E bene ha detto, concludo subito, la Commissaria, che serve un investimento maggiore su EU4Health. Peccato però che questo investimento sia venuto meno proprio nella prospettiva di bilancio.

  Andreas Glück, im Namen der Renew-Fraktion. – Herr Präsident, werte Kolleginnen und Kollegen! Stellen Sie sich eine gefährliche Kurve vor. 50 Stundenkilometer Tempolimit. Es fährt einer mit 150 km/h durch und baut einen Unfall. Da ergibt es doch überhaupt gar keinen Sinn, das Tempolimit von Tempo 50 auf Tempo 30 runterzunehmen und zu verschärfen, sondern wenn jemand ein Gesetz bricht, dann muss nicht das Gesetz schärfer gemacht werden, sondern es muss das Gesetz besser kontrolliert werden.

Doch genau das ist bei Medizinprodukten passiert. Alle Medizinprodukte mussten neu zugelassen werden, auch diejenigen, die seit vielen Jahren sicher im Markt sind. Was gut für die Patientensicherheit gemeint war, wird jetzt zur Gefahr für Patienten, weil bestimmte bewährte Produkte nicht mehr zur Verfügung stehen. Deshalb ist eine Anpassung der Medizinprodukteverordnung dringend notwendig. Wir brauchen eine praktikable Lösung bei orphan devices und Kinderchirurgie, eine Abschaffung der fünfjährigen Rezertifizierung für Low‑Risk‑Produkte. Wir brauchen eine ausreichende Kapazität bei den benannten Stellen und Fast-Track‑Zulassungen für innovative Produkte. Als Arzt – als aktiver Arzt – und Abgeordneter sage ich aus vollem Herzen: Sichere und schnellere Zulassungen retten Leben.

  Tilly Metz, au nom du groupe Verts/ALE. – Monsieur le Président, Madame la Commissaire, les dispositifs médicaux tels que les implants, les outils chirurgicaux ou les inhalateurs sont vitaux pour les patients à travers toute l'Europe. Après plusieurs scandales liés à des dispositifs défectueux, le cadre réglementaire de l'Union a été adopté pour améliorer la sécurité et la qualité des soins de santé. À ce jour, nous n'avons toujours pas atteint la conformité aux règles et nous avons prolongé les délais pour l'industrie à quatre reprises. Aujourd'hui, nous devons traiter de toute urgence les problèmes liés à la mise en œuvre de cette réglementation.

La conformité aux règles n'est pas une mission impossible, contrairement à ce que prétend l'industrie. En aucun cas nous ne devons précipiter la révision d'une législation aussi importante. Nous ne devons pas permettre que la sécurité des patients et la transparence soient compromises au nom de la compétitivité ou de la dérégulation. C'est à la Commission européenne de mener l'évaluation indépendante de la législation de l'Union européenne, et non à l'industrie seule. Par ailleurs, garantir la sécurité des patients est aussi un avantage concurrentiel, notamment par rapport aux États-Unis.

  Catarina Martins, em nome do Grupo The Left. – Senhor Presidente, a regulamentação dos dispositivos médicos foi criada na sequência de uma série de escândalos e é absolutamente imprescindível. Podemos reavaliar regulamento e prazos, mas não baixaremos critérios para agradar à indústria. Segurança primeiro.

Deixo outras quatro prioridades. Acessibilidade: há interesses comerciais que têm limitado direitos de doentes. É imperativo garantir o acesso de toda a população, especialmente da mais vulnerável, aos dispositivos médicos de que necessita.

Transparência: a fundamentação dos licenciamentos tem de estar disponível a toda a comunidade científica.

Privacidade: garantir que dados recolhidos por dispositivos não são tratados como mercadoria nem usados para outros fins.

E, finalmente, regulação: o papel da Agência Europeia do Medicamento é fundamental e não dispensa a intervenção das entidades competentes de cada país.

  Christine Anderson, im Namen der ESN-Fraktion. – Herr Präsident! Die beiden Verordnungen zu Medizinprodukten und In-vitro‑Diagnostika von 2017 haben ein bürokratisches Chaos angerichtet. In einer hysterischen Überreaktion auf einen Skandal bei Brustimplantaten schuf man ein Regelungschaos, welches dazu führte, dass Innovation und Produktion kritischer Medizintechnik sehr viel teurer und Neuzulassungen von Produkten hinausgezögert wurden. Nur die Zulassung von tödlichen mRNA‑Injektionen, die ging ganz schnell in diesem Haus.

Aber wie dem auch sei, Peter Liese von den deutschen Christdemokraten, Sie waren einer der beiden Berichterstatter, die damit verantwortlich sind für dieses Chaos. Sie schwingen sich nun heute zum Vorkämpfer gegen ebenjene Bürokratie auf, die Sie doch selbst verursacht haben. Unsere Vorgänger‑Fraktion, die EFDD, hatte in weiser Voraussicht damals 2017 einen Ablehnungsantrag gegen Ihr Bürokratiemonster gestellt, welcher – Sie ahnen es sicherlich – abgelehnt wurde. Wenn man sich auf eines in diesem Haus verlassen kann, dann darauf, dass es grundsätzlich Entscheidungen gibt, die das Gegenteil von gut, richtig und sinnvoll sind. Ceterum censeo – dieser Laden gehört abgeschafft!

  Tomislav Sokol (PPE). – Poštovani predsjedavajući, povjerenice, kolegice i kolege, Uredba o medicinskim proizvodima usvojena 2017., prema njoj svi medicinski uređaji, npr. EKG uređaji ili stetoskopi, moraju biti nanovo certificirani putem prijavljenih tijela, a to se odnosi na proizvode koji se već nalaze na tržištu.

Brexit je dodatno zakomplicirao stvari jer su se mnoga prijavljena tijela nalazila u Velikoj Britaniji. Rezultat toga je da zamišljeni sustav sada ne funkcionira u praksi, što dovodi u opasnost potencijalno pacijente diljem Europske unije. Naime, pojedini medicinski uređaji, među kojima i oni koji su nužni za liječenje djece, povlače se s tržišta, što može dovesti do nestašica.

U mandatnom pismu povjereniku koji će biti nadležan za zdravstvo, prepoznata je važnost ove teme u vidu potrebe za procjenom stanja i implementacijom postojećeg zakonodavstva. Međutim, to više nije dovoljno. Europska komisija mora žurno reagirati da bi doskočila problemu nestašica medicinskih uređaja s kojom se suočavamo.

Zato je važno da Komisija u prvih 100 dana novog mandata predloži reviziju Uredbe i to tako da maksimalno reducira birokratske zahtjeve koji su postali prijetnja pacijentima u EU-u. Da bismo osigurali dostupnost, posebno moramo uvesti ubrzane postupke za certificiranje i stavljanje na tržište inovativnih medicinskih uređaja. Naravno, uz sve potrebne mehanizme za osiguranje njihove sigurnosti i učinkovitosti.

Kolegice i kolege, zdravstvo mora ostati prioritet i u novom sazivu europskih institucija, a brza revizija Uredbe o medicinskim proizvodima pravi je način da to i pokažemo.

  Alessandra Moretti (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il diritto alla salute è una delle maggiori preoccupazioni per i nostri cittadini. Recentemente l'Europa ha approvato una riforma della legislazione farmaceutica, ma questo sforzo riformatore non può essere completo senza un aggiornamento anche delle regole per i dispositivi medici.

Gli obiettivi sono comuni: accessibilità, prezzi equi per tutti i cittadini, autonomia strategica dell'Europa e indipendenza da paesi terzi, competitività delle nostre imprese a servizio degli interessi pubblici. Per fare tutto ciò serve un impegno pubblico nella ricerca e sviluppo di dispositivi e prodotti medici, che non si sostituisca agli sforzi privati, ma che anzi li supporti e li completi.

Nella scorsa legislatura il nostro gruppo ha proposto con forza un'infrastruttura pubblica di ricerca, che agisca nell'interesse pubblico, che purtroppo non è stata però inserita nel pacchetto farmaceutico.

Chiedo alla Commissione di rivalutare, insieme al Parlamento, questa proposta, che può servire anche nel settore dei dispositivi medici, per rilanciare un progetto urgente e necessario alla fruizione del diritto alla salute per tutti i cittadini europei.

  Michele Picaro (ECR). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, l'Europa deve rimanere leader nella salute e nella tecnologia, tutelando il benessere dei nostri cittadini. Ma le attuali normative di settore sono complesse e limitano l'innovazione.

Nella lettera di incarico del 20 settembre al Commissario designato per la Salute, la presidente von der Leyen ha chiaramente stabilito, tra le priorità del suo mandato, la necessità di assicurare sia la disponibilità di dispositivi medici, sia il rafforzamento della competitività del settore delle tecnologie mediche.

Occorre che per il Collegio dei commissari diventi un obiettivo primario lo snellimento della burocrazia per le aziende per garantire che le norme dell'Unione europea siano adeguate agli scopi.

Si chiede alla Commissione europea di accelerare il processo di revisione normativa del settore dei dispositivi medici, altrimenti la nostra competitività globale è a rischio. Tale revisione non andrà a beneficio solo dell'innovazione, ma soprattutto faciliterà l'accesso alla prevenzione e alle cure per i cittadini europei che, sono certo, tutti noi vogliamo garantire.

  Vlad Vasile-Voiculescu (Renew). – Mr President, Commissioner, ladies and gentlemen, dear colleagues, the European Union's medical device landscape is undergoing a major transformation. The old rules simply weren't equipped to handle the incredible advances that we've seen over the last couple of years. Let's think sophisticated software, nanotechnologies, 3D printing: game changers that demand a modern regulatory framework.

On the other hand, if we're honest, past incidents have raised serious safety concerns. We need stricter regulations to ensure patient safety is paramount. That's where the Medical Devices Regulation should come in. At present, we're facing a bottleneck in notified bodies, increased complexity and costs for manufacturers, and delays in implementing the Eudamed database. Revising the Medical Devices Regulation will boost industry competitiveness, investment and research.

As a liberal, all of these are close to my heart because I think medical industry advancement is the key to providing quality medical services to our patients. At the same time, medicine is not just an industry and a business. I will support regulation that favours the medical industry as long as I can see a clear guarantee that all advancements are in our patients' best interest.

IN THE CHAIR: SOPHIE WILMÈS
Vice-President

  Ignazio Roberto Marino (Verts/ALE). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, ognuno di noi deve sottoporsi a controlli. Pensiamo a esami come una mammografia, una risonanza magnetica, una TAC. Non importa chi sei e quale ruolo hai nella società.

La Presidente di questa sera nella nostra Aula, se si deve sottoporre a un controllo radiologico, non ha idea se il macchinario utilizzato sia nuovo o troppo vecchio. Si affida al sistema, ed è giusto. Ma il sistema siamo anche noi.

Da chirurgo so cosa significa utilizzare un dispositivo obsoleto. Può incidere sulla precisione della diagnosi e quindi sul futuro della vita del paziente. In Europa oltre il 30 % dei dispositivi diagnostici ha più di dieci anni, con punte che superano il 70 %, esponendo i pazienti a diagnosi imprecise e a radiazioni troppo alte.

Grazie ai fondi europei, alcune strutture hanno potuto iniziare a rinnovare queste apparecchiature, ma non è abbastanza. La sostituzione dei macchinari medici deve essere una priorità per ogni Stato, perché ogni cittadino, ovunque si trovi in Europa, possa accedere a tecnologie contemporanee e sicure. Non è una scelta, è un obbligo morale.

  Adam Jarubas (PPE). – Pani Przewodnicząca! Pani Komisarz! Szanowni Państwo! Większość z nas używała lub będzie używać niektórych z ponad pół miliona urządzeń lub produktów medycznych dostępnych obecnie w Unii Europejskiej. Mówimy tu o produktach, od prostych soczewek kontaktowych i plastrów, po rozruszniki serca i protezy. Niestety, coraz mniej z nich jest produkowanych w Unii, a nawet chęć ich eksportu do Unii Europejskiej maleje. Kiedyś wiodący rynek, dziś tylko 30% producentów uważa Unię za pierwszy rynek dla swoich produktów, a 30% obecnych produktów może zniknąć ze sprzedaży. Lekarze widzą ten problem – problem braku dostępności i niższej skuteczności substytutów lub ich braku w ogóle.

W ostatniej kadencji położyliśmy duży nacisk na suwerenność farmaceutyczną Europy w obliczu między innymi międzynarodowej niestabilności. Pewien poziom dostępności leków wyznacza granicę między zwykłym prowadzeniem działalności a zapewnieniem bezpieczeństwa. Nie jest inaczej w przypadku wyrobów medycznych. Dzisiaj nie chodzi o obniżenie standardów bezpieczeństwa, ale o odblokowanie systemu, zapewnienie przewidywalności i pewności prawnej, zdolności do dostosowania się do zmian, zmniejszenia biurokracji, kosztów czy zwiększenia zdolności jednostek notyfikujących Komisji do szybszego ukończenia procedur certyfikacji.

Wzywamy Komisję Europejską do sprawnego ukończenia oceny przepisów zgodnie z planem w 2025 roku i do umieszczenia wyników w odpowiednich wnioskach legislacyjnych. Jednocześnie apelujemy o przyjęcie z wyprzedzeniem tymczasowych środków dla małych i średnich przedsiębiorstw, które, w przeciwieństwie do dużych korporacji, nie mogą sobie pozwolić na czekanie latami na certyfikację. Ci europejscy krajowi innowatorzy wymagają wsparcia w obliczu globalnej konkurencji.

  Stine Bosse (Renew). – Fru formand, kommissær! Hvor mange af jer kan huske covid-krisen? Kan I huske, at vi manglede medicinsk udstyr? Vi manglede masker. Vi manglede testudstyr. Ja, vi manglede det meste. Nu skal vi tale om det igen. Når forsyningskæderne går i stykker, så er det i sidste ende patienterne, der betaler prisen. Og forsyningskæderne er gået i stykker i Europa. De er flyttet hjemmefra. Vi kan ikke længere sidde på vores hænder og bare se på, at innovative virksomheder flytter til USA. Vi skal sørge for, at vi her kan producere både kritiske lægemidler og medicinsk udstyr - her i Europa. Vi skal kunne selv - fra forskning, innovation til fremstilling. Det handler om patientsikkerhed. Det handler om tryghed for vores borgere i hele Europa. Vi har hjernerne i Europa. Vi har evnerne i Europa. Vi skal sørge for, at vilkårene for virksomhederne igen bliver så gode, at de kommer hjem og slet ikke drømmer om at flytte ud. På den måde kan vi sikre vores borgere i Europa.

  Μιχάλης Χατζηπαντέλα (PPE). – Κυρία Πρόεδρε, Επίτροπε, αγαπητοί συνάδελφοι, η ανάγκη για μια στοχευμένη ρύθμιση των ιατρικών συσκευών είναι πιο επιτακτική από ποτέ. Ως πρώην Υπουργός Υγείας κατά τη διάρκεια της πανδημίας, γνωρίζω πολύ καλά τις προκλήσεις και τις δυσκολίες που αντιμετωπίζουν οι ασθενείς μας, που αξίζουν ασφαλή και ποιοτική περίθαλψη και φροντίδα.

Την ίδια στιγμή, η ευρωπαϊκή βιομηχανία έχει ανάγκη από ένα πλαίσιο που να της επιτρέπει να είναι ανταγωνιστική και πρωτοπόρα, μειώνοντας την εξάρτησή της από μη ευρωπαϊκά προϊόντα. Υπάρχει άμεση ανάγκη για έναν επικαιροποιημένο κανονισμό που να βάζει τον ασθενή στο επίκεντρο, που να διαθέτει υψηλές προδιαγραφές ασφαλείας και ποιότητας, αφού η υγεία των ασθενών δεν μπορεί να είναι υπό διαπραγμάτευση.

Ο νέος κανονισμός πρέπει να παρέχει ευέλικτες ρυθμίσεις που να διευκολύνουν την ανάπτυξη των ιατρικών συσκευών, ειδικά όταν αυτές καλύπτουν εξειδικευμένες περιπτώσεις, όπως οι παιδιατρικές και οι σπάνιες ασθένειες. Χρειάζεται επίσης η άμεση εισαγωγή διαδικασίας ταχείας έγκρισης για καινοτόμα προϊόντα, αφού εκεί όπου διακυβεύεται η ζωή των ασθενών, πρέπει να είμαστε σε θέση να παρέχουμε γρήγορα τις κατάλληλες λύσεις.

Η έκθεση Ντράγκι κατέδειξε την ανάγκη για ενίσχυση της ανταγωνιστικότητας και της εγχώριας παραγωγής καινοτόμων προϊόντων. Επιβάλλεται να διασφαλίσουμε ότι η Ευρώπη θα παρέχει ιατρικές συσκευές υψηλής ποιότητας που θα αναπτύσσονται και θα παράγονται στα κράτη-μέλη μας.

Αυτή η προσπάθεια πρέπει να είναι υπεύθυνη και συνεχής και οι αποφάσεις μας να ενισχύουν την ποιότητα φροντίδας των ασθενών μας και την αποδοτικότητα της βιομηχανίας μας.

  András Tivadar Kulja (PPE). – Tisztelt Elnök Asszony! Mielőtt európai parlamenti mandátumot szereztem, sebészként dolgoztam Magyarországon. Abban az országban, ahol alapvető eszközök hiányoznak az egészségügyben, ahol nincs vécépapír és nincs szappan a kórházakban, ahol évről évre romlanak az egészségügyi mutatók, ahol több tízezer ápoló és sok ezer orvos hiányzik az egészségügyi ellátórendszerből. Az orvostechnikai eszközök nagy része elöregedett, az alulfinanszírozott egészségügyi ellátó intézmények pedig nem tudnak finanszírozni új eszközöket, mert milliárdokkal tartoznak a beszállítóknak.

Nem túl biztató helyzet hazám öregedő társadalmára nézve. Az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet EU-s felülvizsgálata nagyon fontos ügy, amely nem tűr halasztást. Sürgős intézkedésre van szükség annak érdekében, hogy a betegek továbbra is hozzáférhessenek az életmentő és életminőséget javító technológiákhoz nemcsak Magyarországon, hanem Európában is.

Kiszámíthatóvá, átláthatóbbá és hatékonyabbá kell tennünk az engedélyeztetést. Ha nem egyszerűsítjük a tanúsítási folyamatokat, nem csökkentjük az adminisztratív terheket és harmonizáljuk a tagállami szabályozásokat, akkor értékes időt, sőt életeket veszítünk. Ezek az intézkedések elengedhetetlenek ahhoz, hogy az innovatív termékek az EU-ban maradhassanak és elérhetők legyenek. Az azonnali cselekvés pedig létfontosságú a betegek gyógyulása és az egészségügyi szakemberek munkájának segítése érdekében, hiszen a műtőben egy kritikus helyzetben egy dolog számít: rendelkezésre áll-e az eszköz, amivel megmenthetem a beteg életét vagy sem.

  Angelika Niebler (PPE). – Frau Präsidentin, Frau Kommissarin, liebe Kolleginnen, liebe Kollegen! Es besteht kein Zweifel mehr daran, dass die Medizinprodukteverordnung zwar gut gemeint, aber schlecht gemacht war. Sie muss geändert werden und das muss ganz, ganz schnell passieren. Wir haben schon sehr, sehr viel wertvolle Zeit verloren. Wir hier im Europäischen Parlament schlagen seit fast drei Jahren – seit fast drei Jahren! – Alarm.

Die ersten Änderungen an der Medizinprodukteverordnung waren gut. Sie reichen aber nicht aus. Die Situation – viele Kollegen haben es ja erwähnt – ist nach wie vor dramatisch. Die europäischen Medizinprodukte‑Hersteller verlassen unsere Europäische Union, die Anmeldungen erfolgen jetzt bei der FDA in den USA und nicht mehr bei uns in Europa. Das ist eigentlich ein großer Skandal.

Ich sage auch, wenn man in die Krankenhäuser, wenn man in die Ärzteschaft hineinhört, wenn man die zertifizierten Stellen befragt, alle sagen: So geht es nicht weiter. Ich bitte wirklich die neue Kommission, sofort einen Vorschlag vorzulegen, nicht erst zu evaluieren. Wir haben jetzt drei Jahre Zeit verloren. Wir brauchen ein beschleunigtes Zulassungsverfahren für innovative Medizinprodukte. Die Rezertifizierung von Produkten mit geringem Risiko für alle fünf Jahre muss abgeschafft werden. Wir brauchen auch eine Abschaffung der Zertifizierung von Nischenprodukten.

  Laurent Castillo (PPE). – Madame la Présidente, Madame la Vice-présidente de la Commission européenne, chers collègues, le règlement sur les dispositifs médicaux, dit MDR, bien que visant à renforcer la sécurité, impose des charges disproportionnées aux petites et moyennes entreprises, tellement disproportionnées que près de 50 % des fabricants envisageraient de s'orienter vers d'autres marchés, en particulier le marché américain. Le résultat est parfois dramatique pour les patients, qui perdent l'accès à des traitements essentiels, parfois irremplaçables.

Malgré des modifications, trop de freins persistent, tels que l'augmentation des coûts, des délais et des études cliniques. Au lieu d'innover, nos entreprises ont mobilisé de 70 % à 100 % de leurs équipes depuis cinq ans pour une mise à jour réglementaire. Nous devons réagir en allégeant certaines exigences du MDR, en particulier pour les PME, afin d'assurer que la sécurité ne devienne pas un obstacle aux soins innovants.

Catch-the-eye procedure

  João Oliveira (The Left). – Senhora Presidente, a pandemia demonstrou que o acesso a dispositivos médicos é uma matéria de interesse vital para qualquer país. A retenção por alguns países de ventiladores que faziam falta em países vizinhos foi um retrato dramático disso mesmo. É fundamental que haja regras de produção dos dispositivos médicos que obedeçam a critérios de interesse público e garantam padrões de qualidade indispensáveis para a proteção da saúde e da segurança públicas.

E é essencial que essa padronização não deixe a produção desses dispositivos apenas ao alcance das grandes empresas multinacionais, sob pena de os serviços de saúde e os utentes ficarem reféns de condições de acessibilidade desfasadas das suas necessidades ou de preços insuportáveis, como já hoje acontece.

É ainda essencial o apoio a políticas que desenvolvam capacidades de produção nacional, que assegurem a incorporação dos desenvolvimentos científicos e tecnológicos em benefício dos utentes, que garantam condições socialmente justas de acesso a estes dispositivos.

Essas são algumas das prioridades que devem ser consideradas.

(End of catch-the-eye procedure)

  Věra Jourová, Vice-President of the Commission. – Madam President, honourable Members, I understand the calls for an urgent revision of the Medical Devices Regulations. However, after having worked together on extending the transitional periods, I would strongly caution against a rushed initiative. We must get this right on the basis of data and analysis, together with the necessary involvement of all the relevant stakeholders.

The two Regulations on Medical Devices and In Vitro Diagnostics adopted are significant and complex pieces of legislation. The targeted evaluation process has already started, and it is important to gather the inputs and viewpoints needed for a thorough assessment.

In line with the political indications of President von der Leyen, the Commissioner-designate for Health will prioritise the evaluation and any necessary follow‑up actions. The Commission will continue to work closely with the Parliament to promote innovation and competitiveness in the device sector, while safeguarding patients' safety.

  President. – The debate is closed. The vote will be held at the next part‑session.

16. Rozpravy o případech porušování lidských práv, demokracie a právního státu (článek 150 jednacího řádu) (rozprava)

16.1. Případ Bülenta Mumaye v Turecku

  President. – The next item is the debate on six motions for resolutions on the case of Bülent Mumay in Türkiye (2024/2856(RSP)).

  Isabel Wiseler-Lima, auteur. – Madame la Présidente, le Parlement a choisi d'attirer aujourd'hui l'attention sur la situation du journaliste Bülent Mumay. Bülent est le coordinateur de la rédaction turque de la Deutsche Welle à Istanbul. Il publie aussi, entre autres, dans la Frankfurter Allgemeine Zeitung. Il est connu pour son engagement en faveur d'une information libre et indépendante. Or, il a une fois de plus été ciblé par les autorités turques.

Son cas n'est malheureusement pas isolé. Il participe de la tendance systémique en Turquie à réprimer la liberté de la presse et à saper la liberté d'expression, le droit à informer, mais aussi le droit pour les citoyens à accéder à une information fiable. Le cas de M. Mumay est emblématique d'un régime qui cherche à faire taire les voix critiques, à contrôler le discours politique et à censurer ceux qui osent remettre en question le pouvoir en place. Les journalistes sont régulièrement victimes d'arrestations arbitraires, d'intimidations et de poursuites judiciaires infondées, motivées par des raisons politiques. Il est ainsi créé, délibérément, un climat d'autocensure étouffant. Les chiffres parlent d'eux-mêmes: au classement de 2024 de Reporters sans frontières, la Turquie vient en 158e position sur 180 pays. Il ne s'agit pas seulement de quelques arrestations isolées, mais d'une véritable machine répressive, qui vise à éradiquer toute forme d'opposition médiatique.

Ces attaques contre la liberté de la presse ont des conséquences qui vont au-delà des individus qu'elles ciblent. C'est la démocratie elle-même et l'état de droit qu'elles menacent. Il est donc de notre devoir de condamner ces violations de manière claire et ferme, et de rappeler que l'accès à une information indépendante est un droit fondamental, essentiel au bon fonctionnement de toute démocratie. Le droit à être informé est intrinsèque à la démocratie. Il est également de notre devoir de rappeler que le droit à un procès équitable, au strict respect du principe de la présomption d'innocence et à une procédure régulière, sont des droits universels pour lesquels il faut lutter là où ils sont en danger et là où ils n'existent pas – mais aussi là où ils existent, car nous ne pouvons les considérer comme un acquis.

Le journalisme n'est pas un crime et la liberté de la presse ne peut être traitée comme une menace à la stabilité. Le cas de Bülent Mumay nous rappelle l'urgence de défendre ces droits, mais il n'est malheureusement qu'un visage parmi des centaines d'autres qui, aujourd'hui, se battent pour leur liberté d'expression en Turquie. Notre action ne doit pas se limiter à des mots; il est essentiel que l'Union européenne exerce une pression diplomatique plus forte et que la défense de la liberté de la presse soit une constante dans les relations de l'Union européenne avec la Turquie.

Nous ne pouvons pas accepter que des journalistes, comme Bülent Mumay, risquent la prison pour avoir simplement fait leur travail. L'Union européenne doit utiliser tous les leviers à sa disposition pour soutenir la société civile turque et protéger ceux qui défendent la liberté d'expression. Je terminerai par ceci: ensemble, réaffirmons, encore et encore, notre soutien à ces voix courageuses, celles qui risquent tout et qui se lèvent malgré tout contre la répression, car l'Europe ne peut pas rester silencieuse face à ces injustices.

  Nacho Sánchez Amor, autor . – Señora presidenta, señor comisario, Turquía ha sido un país reconocido durante muchos años en todos los informes sobre la libertad de prensa como el que más periodistas encarcelados tenía. No es el caso ahora, porque ahora la estrategia ha cambiado. No se trata de encarcelar, sino de silenciar mediante un sostenido acoso judicial cuyo brazo armado es la Fiscalía, que, en Turquía, desgraciadamente, no está al servicio de la ley sino del poder político.

Bülent, lo ha dicho Isabel, trabaja para Deutsche Welle y para el Frankfurter Allgemeine, es decir, medios de referencia en Alemania y en Europa, que van a poder proteger a su periodista y van a poder sostener largos procesos en defensa de su derecho.

¿Saben cuál es el problema judicial del señor Bülent? Publicó en una red social la primera página de una sentencia judicial. Una foto de la primera página de una sentencia judicial ha conducido a un periodista a esta kafkiana situación. Él va a poder ser protegido judicialmente por esas fuertes empresas periodísticas, pero ¿qué pasa con tantos periodistas de pequeños medios rurales cuyas empresas no pueden sostener largos procesos judiciales? Esta, desgraciadamente, es la situación de la libertad de prensa en Turquía.

  Lucia Yar, author. – Madam President, the case of Bülent Mumay of Deutsche Welle exemplifies the systemic repression of independent journalism. As noted in this joint motion, his case is baseless and serving only one purpose: to intimidate him and other journalists who dare to investigate. After transformations in Turkish civil society and media of the recent years, voices of constructive criticism like Mumay's are rare and really require immense courage, and we need to recognise them.

But this Parliament must also condemn actions like legal intimidation, censorship and financial pressure, which are used to silence the press. Because even in our own Member States our 'wannabe autocrats' are getting inspired by them. And as a former journalist, I take cases like Mumay's very personally.

We need to make sure that press freedom and freedom of expression are protected in the EU, in Türkiye and beyond.

(The speaker concluded in Turkish)

  Vladimir Prebilič, author. – Madam President, colleagues, the pressure on journalists, the opposition, civil society and critical voices in Türkiye is escalating. The charges against prominent journalist Bülent Mumay is another case how to silence critical journalism. This sentence is sends a clear signal to all those brave, independent journalists who report on matters of public interest, namely the AKP's corruption and clientelism. Mumay's case is not an isolated incident, but part of a broader pattern of judicial harassment and censorship targeting Türkiye's independent media.

Dear friends in Türkiye, you are heard and not forgotten. People in Türkiye need international attention to protect their fundamental rights and freedoms. We cannot trade Turkish democracy, freedom and rule of law for some economic or migration interests. Europe needs to stand by its values within the Union as well as in its immediate neighbourhood. Freedom for all those who fight for democracy in Türkiye!

  Isabel Serra Sánchez, autora. – Señora presidenta, el Gobierno autoritario de Turquía es cada día más peligroso. El caso de Bülent Mumay, condenado en mayo de 2023 a veinte meses de prisión por contar lo que el Gobierno no quería que contase, es solamente un caso más, uno de muchos, y un caso muy grave que demuestra que la libertad de prensa y el derecho a la información están cada vez más perseguidos. Pero, por desgracia, esto solamente es la punta del iceberg de la persecución contra la sociedad civil, contra periodistas, contra defensores de derechos humanos, contra kurdos y contra oposición política. El Gobierno de Turquía censura las voces que defienden los derechos humanos y la democracia, y controla los grandes medios de comunicación y los jueces.

Pero, señorías, yo quiero trasladarles una cuestión importante y es que la Unión Europea le ha dado a Turquía nada menos que diez mil millones de euros desde el año 2011 y lo ha hecho para externalizar fronteras, para expulsar a personas migrantes, para que hagan el trabajo sucio de la Unión Europea vulnerando los derechos humanos. De hecho, el propio Gobierno de Turquía se vanagloriaba y celebraba la expulsión de sirios y afganos, de afganos y afganas con el régimen talibán, concretamente veintiocho mil afganas y afganos. Así que defendamos los derechos humanos siempre y para todas las personas.

  Νίκος Παπανδρέου, εξ ονόματος της ομάδας S&D. – Κυρία Πρόεδρε, κύριε Ερντογάν, κύριε Ερντογάν! Πάλι μας φέρνετε εδώ για το κράτος δικαίου και την προσπάθεια να φιμώσετε τον ελεύθερο Τύπο.

Αυτή τη φορά βάλατε στη φυλακή έναν ακόμη, τον Μπουλέντ Μουμάι, που είχε το θράσος να μιλήσει στα άρθρα του για τη διαφθορά. Όχι μόνο εκείνον, έχουμε τον Ισμαήλ Αρί, τον Τιμούρ Σοϊκάν και τον Ισμαήλ Σαϊμάζ. Συνεχίζετε αυτόν τον δρόμο. Απ’ την άλλη, θέλετε να μπείτε και στην Ευρωπαϊκή Ένωση. Συνεχίζετε τη φίμωση της ελευθερίας του Τύπου, την ίδια στιγμή που θέλετε ειδικές σχέσεις με την Ευρωπαϊκή Ένωση.

Εμείς στηρίζουμε τον γείτονά μας στην προσπάθεια να έρθει πιο κοντά στις ευρωπαϊκές αξίες, αλλά υπάρχουν και όρια. Ζητούμε την άμεση απελευθέρωση του Μπουλέντ Μουμάι, καθώς και την διακοπή των διώξεων κατά ανεξάρτητων δημοσιογράφων. Κύριε Ερντογάν, μια παράκληση. Η κριτική των δημοσιογράφων κάνει καλό στη δημοκρατία.

  Aleksandar Nikolic, au nom du groupe PfE. – Madame la Présidente, chers collègues, la condamnation du journaliste Bülent Mumay n'est qu'un exemple de plus du fait qu'Erdoğan censure la presse et arrête les Turcs laïcs. Il s'appuie sur un islam radical, dont Atatürk, le père de la Turquie, se moquait. Je le cite: «L'homme politique qui a besoin du secours de la religion pour gouverner n'est qu'un lâche.» Oui, M. Erdoğan est un islamiste lâche, qui profite de votre soumission.

Vous parlez depuis tout à l'heure, mais vous maintenez la Turquie dans son statut de candidat à l'adhésion à l'Union européenne. Vous lui distribuez des milliards et vous n'osez même pas remettre en cause sa présence dans l'OTAN, alors qu'elle nous combat, colonise Chypre et viole régulièrement les frontières grecques. En 2020, les Turcs ont même illuminé une frégate française; vous savez, cela s'appelle un acte de guerre.

Erdoğan nous mène aussi une guerre hybride par la diaspora turque, en leur ordonnant officiellement de faire plus d'enfants en Europe et de ne pas s'assimiler. Ses déclarations sont explicites et guerrières. Je cite: «Les minarets sont nos baïonnettes, les mosquées nos casernes et les croyants nos soldats.» Finalement, comme à Constantinople en 1453, à Strasbourg en 2024, on discute du sexe des anges face à des islamistes qui veulent nous combattre militairement, culturellement et démographiquement.

(La Présidente retire la parole à l’orateur)

  Nathalie Loiseau, au nom du groupe Renew. – Madame la Présidente, on savait le régime de Recep Tayyip Erdoğan fâché avec les droits de l'homme. On connaissait déjà le sort réservé à nombre d'opposants politiques, de représentants kurdes, de juristes, de fonctionnaires, d'intellectuels, de mécènes et de journalistes. Le cas de Bülent Mumay nous éclaire sur un autre aspect du régime de Recep Tayyip Erdoğan: c'est son aspect affairiste. Quel est le crime qui a valu à Bülent Mumay d'être condamné par une justice aux ordres? Avoir révélé un vaste système de corruption et de blanchiment d'argent, mis en place à Istanbul par le parti du président turc.

Jusque-là, Bülent Mumay n'avait pas été tendre avec le régime d'Erdoğan, dénonçant les suites du putsch manqué de 2016 ou le soutien apporté par Ankara au Hamas. C'est quand il a touché au nerf de la guerre, à des soupçons de corruption, qu'il a été poursuivi et condamné et que ses articles ont été censurés. Cela dit quelque chose de la Turquie d'Erdoğan. Le régime d'Ankara ne cesse de démontrer que les valeurs d'état de droit et de respect des droits de l'homme, qui sont au cœur de la construction européenne, ne sont pas les siennes. Il devrait aller au bout de la logique et assumer de retirer sa candidature à l'adhésion à notre Union.

  Κώστας Μαυρίδης (S&D). – Κυρία Πρόεδρε, η περίπτωση αυτή είναι άλλη μια απόδειξη, μαζί με πολλές άλλες, ότι στην Τουρκία του Ερντογάν η ελευθερία της έκφρασης είναι ποινικό αδίκημα.

Αυτό όμως το πρόβλημα είναι μια χρόνια κατάσταση στην Τουρκία, όπου το καθεστώς έχει μετατρέψει τη δικαστική εξουσία σε εργαλείο του. Δείκτες από διεθνείς οργανισμούς το καταγράφουν στις αξιολογήσεις τους. Η αρμόδια επιτροπή του Συμβουλίου της Ευρώπης το τεκμηρίωσε εδώ και χρόνια.

Όταν η δικαστική εξουσία είναι εργαλείο μιας κυβέρνησης, αυτή η χώρα, όπως η Τουρκία, είναι καθεστώς δικτατορίας. Αλλά από το μακρύ χέρι του Ερντογάν, από το αδίστακτο χέρι του Ερντογάν, δεν κινδυνεύουν μόνο δημοσιογράφοι, ακαδημαϊκοί, ακτιβιστές, Κούρδοι και άλλοι λαοί εντός της Τουρκίας. Αυτό το αδίστακτο χέρι φτάνει μέχρι και την κατεχόμενη Κύπρο, όπου φωνές εντός της τουρκοκυπριακής κοινότητας αρνούνται να υποταχθούν στο νεοοθωμανικό και βάναυσο καθεστώς του Ερντογάν. Αυτό όμως το ψήφισμα θα προστεθεί πάνω σε πολλά άλλα. Το ζητούμενο είναι οι κυρώσεις. Αυτό πρέπει να αναζητήσουμε.

  Johannes Hahn, Member of the Commission. – Madam President, honourable Members, the human rights situation and the rule of law in Türkiye are not improving and remain of serious concern, as we have assessed from our continuous monitoring on the ground. The Commission's annual enlargement report on Türkiye continuously highlights the different relevant shortcomings, while providing specific guidance to Türkiye on how to address them.

In this context, we have made it clear to our Turkish interlocutors that they urgently need to make concrete and sustained progress in the respect of fundamental rights, which are the cornerstone of EU-Türkiye relations. Our concerns are also conveyed by the EU delegations to the Council of Europe, to the United Nations and to the Organization for Security and Cooperation in Europe.

The Union remains steadfast in its commitment to protect the right of journalists to express themselves freely. Independent media plays a key role in holding decision makers accountable, an essential part of the necessary checks and balances on governments.

Unfortunately, the case of Mr Mumay is indicative for a worrying trend in Türkiye, where activities of journalists, writers, lawyers, academics, human rights defenders, opposition politicians and critical voices have continuously been restricted through arrests, detentions, prosecutions and convictions. These practices continue to hinder the exercise of their freedoms and lead to self-censorship.

The European Union has a long‑standing and clear message on media freedom and the freedom of expression to Türkiye. As an EU candidate country and long‑standing member of the Council of Europe, Türkiye should apply the highest democratic standards and practices. Criminal law should never be used to silence divergent views of critical voices.

Since early 2023, there has been re-engagement between the EU and Türkiye. Despite this development, the grave domestic human rights and rule of law situation, including the non-implementation of European Court of Human Rights judgments, continues to show that the EU-Türkiye relationship still has many hurdles to overcome.

Honourable Members of the European Parliament, let me assure you that dialogue on the rule of law and fundamental rights is and will remain an integral part of the EU-Türkiye relationship. We will continue to impress upon Turkish interlocutors that Türkiye should ensure a safe and pluralist environment that enables the media and journalists to carry out their work independently and without fear of reprisals and dismissals. This includes ending the practice of both state and non-state agents of intimidating, interfering with and putting pressure on the media.

  President. – The debate is closed.

The vote will be held tomorrow.

Written Statements (Rule 178)

  Siegbert Frank Droese (ESN), schriftlich. – Heute wurde eine Entschließung im Europäischen Parlament zum inhaftierten türkischen Journalisten, Bülent Mumay, behandelt. Dabei war zu beobachten, dass die Türkei offenbar der Lieblingsfeind vieler linker und grüner EU‑Politiker ist. Dabei gehen diese Politiker davon aus, dass jeder Journalist grundsätzlich ein Opfer ist, der in der Türkei vor Gericht steht. Warum mischt sich diese EU mit seinen Politikern ständig in der Türkei ein? In meiner Heimat Deutschland sitzen Widerständler gegen das CORONA-Regime im Knast oder werden mit Berufsverbot belegt. Verweigerer der Zwangsgebühren des staatlichen Fernsehens werden ebenfalls ins Gefängnis gesteckt. Der Inlandsgeheimdienst der BRD verfolgt die Opposition mit nachrichtendienstlichen Mitteln, ein einmaliger Vorgang in Westeuropa. Damit sollte sich diese EU endlich mal beschäftigen! Warum legt man bei der Türkei auch immer besonders harte Maßstäbe an, macht aber mit den Saudis prima Geschäfte? Diese Doppelmoral zeugt von einem selektiven Demokratieverständnis und ist inakzeptabel. Die Türkei ist ein starkes und souveränes Land. Die Einmischung seitens dieser EU in innere türkische Angelegenheiten gehört beendet.

16.2. Případy nespravedlivě vězněných Ujgurů v Číně, zejména Ilhama Tohtiho a Gulšany Abbásové

  President. – The next item is the debate on six motions for resolutions on the cases of unjustly imprisoned Uyghurs in China, notably Ilham Tohti and Gulshan Abbas (2024/2857(RSP)).

  Miriam Lexmann, author. – Madam President, dear colleagues, Commissioner, during these days, the People's Republic of China is commemorating 75 years since its establishment. But despite all the regime propaganda, its track record is clear: 75 years of terror, oppression and suffering similar as we observed in the Soviet Union.

Dear colleagues, this House as a first EU institution recognised our naivety towards this regime, and has been fundamental in shifting the European Union's attitude towards the totalitarian regime. This is why I sincerely welcome tonight's debate and resolution, and I want to thank colleagues all across the parties for their cooperation.

The totalitarian regime is committing crimes against humanity against Uyghurs, Tibetans and other ethnic groups, and sowing its terror and oppression across mainland China, Hong Kong and Macau. This is why we must continue to call for the release of Ilham Tohti, Gulshan Abbas and all those countless names imprisoned by the regime, and hold the regime accountable for it.

As the regime continues to commit these crimes at home, it is no surprise that it is also behaving increasingly aggressively towards its neighbours, against Taiwan, and acting against our own democracies and freedom. History teaches us that these regimes always turn their domestic terror into later aiming towards external aggression.

This is why speaking out for Ilham Tohti, Gulshan Abbas and the countless others is not only morally right, but it is also fundamental to defending our own freedom, peace and security.

In this context, let me also come back to one matter we are currently observing in Parliament, namely when PRC officials are trying to access our meeting rooms and our meetings. This is absolutely not allowed and absolutely not possible – especially when Members of this House are still sanctioned, we can no longer allow PRC representatives to interfere with and humiliate our Members. On the contrary, we must stand united in defence of human rights.

  Raphaël Glucksmann, auteur. – Madame la Présidente, chers collègues, Monsieur le Commissaire, il y a dix ans, Ilham Tohti était arrêté par les autorités et condamné à la prison à perpétuité. Gulshan Abbas a elle aussi été arrêtée et condamnée à 20 ans d'emprisonnement. Ilham Tohti et Gulshan Abbas sont les visages de ces millions de Ouïgours persécutés, enlevés à leur famille, enfermés dans des camps, transférés de force pour travailler dans des usines et soumis à des programmes de rééducation et à des stérilisations forcées. Quel crime ont-ils commis? Aucun, sinon le crime d'être nés Ouïgours.

Chers collègues, la violence de Xi Jinping et du Parti communiste chinois ne s'arrête pas aux frontières de la Chine. Ceux qui échappent à la répression et élèvent la voix pour dénoncer ces crimes sont traqués, intimidés et pourchassés jusque dans nos villes, jusque dans nos rues, par les agents du régime chinois, comme Gulbahar Jalilova, récemment dans les rues de Paris.

J'appelle les dirigeants européens qui courtisent si souvent le tyran de Pékin à sortir de leur complaisance et de leur indolence. Les agents du régime chinois qui agissent sur notre sol doivent être punis. Les produits fabriqués par des esclaves doivent être bannis. Les architectes de l'oppression des Ouïgours doivent être sanctionnés. Ilham Tohti et Gulshan Abbas incarnent la dignité humaine. Le moment est venu de montrer que l'Europe se tient à leurs côtés.

  Lara Magoni, autrice. – Signora Presidente, onorevoli colleghi, umanamente vorrei esprimere la mia totale indignazione e vergogna per quello che sta subendo, ormai da troppi anni, il popolo uiguro in Cina. Più di un milione di uiguri sono rinchiusi in veri e propri campi di concentramento, dove sono sottoposti a torture e lavoro forzato. Essi subiscono una costante violazione dei diritti umani attraverso un forte controllo delle nascite e persecuzione religiosa. La Cina sta compiendo un vero e proprio genocidio, che ha come fine ultimo l'estinzione, non solo culturale, del popolo uiguro.

Questa mattina, in plenaria, il Presidente ungherese Orbán, eletto democraticamente dai propri cittadini, è stato vittima di attacchi strumentali di una parte politica di questo Parlamento, che lo definisce fascista. La stessa Europa che svende interi settori della nostra economia a un regime comunista, che costantemente calpesta i diritti umani delle persone che non si allineano al pensiero unico. E tutto questo viene fatto nel silenzio più totale, un silenzio non più sostenibile, fatto di dolore e sofferenza di esseri umani che muoiono nell'indifferenza.

  Petras Auštrevičius, author. – Madam President, Commissioner, colleagues, today we pay tribute to Sakharov Prize laureate Ilham Tohti, a Uyghur human rights defender, who has been in Chinese prison for ten years with a life sentence, and Gulshan Abbas, who was sentenced for 20 years for her sister's criticism of the Chinese regime's oppression of the Uyghurs.

This is a very grim reality of communist China, where Beijing is in a quest for global hegemony and uses the harshest methods against human rights defenders, dissidents, and ethnic minorities. Beijing's systematic actions to destroy the historical and cultural identity of the Uyghurs, the uprooting of Tibetans from their historical lands and indoctrination of Tibetan children and the destruction of the democratic institutions in Hong Kong demand a very strong response from the European Union and the West in general.

I call on the EU Member States and the European Union to take action in response to those deplorable crimes.

  Erik Marquardt, Verfasser. – Frau Präsidentin, Herr Kommissar! Wir wissen ja seit Jahren – eigentlich Jahrzehnten – um die Menschenrechtsverletzungen in China. Es ist wirklich traurig, dass wir da nicht vorankommen, dass Menschen wie Ilham Tohti, Menschen wie Gulshan Abbas immer noch in Gefangenschaft sitzen. Sie sind nur zwei Beispiele von hunderten, man möchte sagen tausenden Menschen, die zu Unrecht in Gefangenschaft sitzen, und Millionen, die unter den Menschenrechtsverletzungen leiden. Deswegen ist es wichtig, dass wir weiter Druck machen, dass wir Forderungen an China aufstellen, die sofortige Schließung der Internierungslager, Zugang für Menschenrechtsbeobachter der Vereinten Nationen, auch die sofortige Freilassung der politischen Gefangenen fordern. All das ist richtig.

Aber natürlich können wir uns nicht nur an die chinesische Regierung wenden, denn wir wissen, dass wir als Parlament da alleine nicht genug Druck erzeugen können. Deswegen ist es auch richtig, dass wir in der Entschließung auf die Kommission Druck machen, dass sie den Druck weiter erhöht, dass sie Menschenrechte, Demokratie und die Rechtsstaatlichkeit ins Zentrum der chinesischen Beziehungen rückt und auch die Mitgliedstaaten das Gleiche tun. Es ist aber genauso wichtig, dass wir Druck machen auf die Wirtschaft. Ich als – muss ich sagen – auch deutscher Staatsbürger finde es beschämend, dass Unternehmen wie VW nicht einmal in der Lage sind, solche Menschenrechtsverletzungen anzuerkennen und darüber offen zu reden.

  La Présidente. – J'appelle maintenant Madame Rima Hassan, auteure, pour une minute. Madame Hassan, je pense que vous étiez censée adapter votre tenue à cette séance. Merci.

  Rima Hassan, auteur. – Madame la Présidente, avant de m'exprimer sur la situation des prisonniers politiques ouïghours, je tiens à rappeler que ce Parlement refuse systématiquement de mettre à l'ordre du jour la situation à Gaza et au Liban. Alors qu'un génocide est en cours depuis un an, l'Union européenne statue sur toutes les violations des droits humains dans le monde, à l'exception de celles commises par le régime israélien. La raison est simple: l'Union européenne est aujourd'hui complice du génocide et des crimes de guerre en Palestine et au Liban. Parenthèse fermée.

Ilham Tohti et Gulshan Abbas sont tous deux des exemples criants de la persécution toujours actuelle des Ouïgours, arrêtés de façon arbitraire respectivement pour séparatisme et terrorisme. Des rapports onusiens ont documenté l'existence de camps d'internement sous prétexte de lutte contre le terrorisme, prisme légal dévoyé donnant lieu à des violations des droits humains ciblant en particulier les populations musulmanes. Bien que les produits issus du travail forcé des Ouïghours aient déjà fait l'objet d'une position claire du Parlement européen, il reste tant à faire. Près d'un million de Ouïghours seraient encore internés, ne les oublions pas. Dans le même temps, ne soyons pas dupes face à l'indignation sélective de l'Union européenne sur la nécessaire défense des droits humains.

(La Présidente retire la parole à l'oratrice)

  Sebastião Bugalho, em nome do Grupo PPE. – Senhora Presidente, Senhor Comissário, em agosto de 2022, Michelle Bachelet apresentou um relatório na Organização das Nações Unidas. O relatório é claro: Xinjiang é uma zona de práticas atentatórias aos direitos dos uigures, onde «as restrições e a privação mais geral de direitos fundamentais podem constituir crimes internacionais, em particular crimes contra a humanidade». Sublinho «crimes contra a humanidade».

A Comissão Europeia deu um sinal importante há cinco anos, quando reconheceu a China como rival sistémico. Durante esta legislatura, temos de fazer mais. O idealismo que nos fez tratar um inimigo como um parceiro – que foi aquilo que fizemos com Vladimir Putin durante uma década – não pode nem deve ser repetido.

Quando ouvimos a ONU falar em restrições arbitrárias e discriminatórias de direitos humanos e liberdades fundamentais, temos de reconhecer uma evidência: a China não é apenas um rival sistémico; é um adversário comercial, é um adversário político e é um adversário moral. Ilham Tohti e Gulshan Abbas são dois nomes que nos obrigam a que não o esqueçamos. Cumprimento todos os grupos políticos que contribuíram com esta resolução para que assim não seja.

  Francisco Assis, em nome do Grupo S&D. – Senhora Presidente, Ilham Tohti, Prémio Sakharov em 2019: condenado a prisão perpétua apenas por advogar o diálogo entre os uigures e os chineses han. Gulshan Abbas: condenado a 20 anos apenas por ter como irmã uma ativista que, nos Estados Unidos, denunciou a perseguição dos uigures pelo regime chinês. Isto é a outra expressão da China – não a China que suscita tanta admiração pelo seu desenvolvimento científico e tecnológico, mas esta China que é uma das últimas encarnações daquela que foi uma das maiores tragédias que marcou a história da humanidade no século XX e que se perpetua aqui pelo século XXI: a tragédia do comunismo de inspiração marxista-leninista.

A China é ainda uma expressão que se vai prolongando no tempo dessa mesma tragédia. Mas essa tragédia depois manifesta-se concretamente nestas situações absolutamente dramáticas. Estas duas pessoas estão isoladas, estão presas, têm dificuldade em ter qualquer contacto com as suas famílias, provavelmente carecem de ajuda médica e estão num estado de total isolamento.

A Europa não pode ignorar isto. É nosso dever absoluto a partir daqui, do Parlamento Europeu, dizermos «nós estamos atentos à sistemática violação dos direitos humanos que se pratica na China».

  Hermann Tertsch, en nombre del Grupo PfE. – Señora presidenta, un millón de uigures, un pueblo musulmán en la China occidental, está siendo aplastado por el régimen criminal comunista, en unos confinamientos y campos de concentración en los que suceden auténticas monstruosidades.

Ilham Tohti y Gulshan Abbas son los símbolos del dolor uigur y de la brutalidad del régimen comunista. China es un peligro para toda sociedad libre, y los negocios no deben encubrir esta colosal amenaza. Pero la República Popular China es un socio de negocios muy solvente.

Aquí hay entusiastas de Huawei, la mayor compañía de espionaje del mundo, y los propios Von der Leyen, Merkel y Macron querían llevarse a China mucha producción europea. Lo frustró el COVID; gracias a Dios, lo interrumpió. Y ya después hubo aquí un giro muy importante en Europa para saber a quién nos enfrentamos.

  Engin Eroglu, im Namen der Renew-Fraktion. – Frau Präsidentin, sehr geehrter Herr Kommissar! Seit zehn Jahren ist jetzt Ilham Tohti verhaftet, unser Sacharow‑Preisträger. Weder seine Familie, Herr Kommissar Hahn, noch wir wissen, ob er noch lebt oder nicht. Das ist, was nicht sein kann. Ständig reisen Vertreter der Kommission nach China, und ich verstehe nicht, wie man nicht mal das vernünftig ansprechen kann, um mal diese Information herauszufinden. Ich halte das für sehr naiv.

Ich bin froh, dass das Parlament wahrscheinlich morgen wieder mit großer Mehrheit einer Entschließung zustimmen wird. Wir direkten Volksvertreter wissen, welches Elend der Kommunismus in Europa angerichtet hat. Wir wissen auch: Wenn der Kommunismus nach innen nicht mehr funktioniert – diese sozialistische Politik –, dass der Kommunismus expandiert und andere Völker angreift. Deswegen: Bitte aufhören mit dieser naiven Haltung in der Kommission und sich jetzt für Menschenrechte einsetzen, ganz konkret für Ilham Tohti und Gulshan Abbas.

  Catarina Vieira, on behalf of the Verts/ALE Group. – Madam President, Commissioner, while the whole world is holding its breath about the horrible developments in Ukraine, Gaza and Lebanon, we cannot forget about the ever-continuing genocide of the Uyghurs. Hundreds of thousands of Uyghurs face systematic surveillance, persecution, mass imprisonment, torture and forced sterilisation. Brave activists like Ilham Tohti and Gulshan Abbas are being harassed, detained and silenced. The list of detained activists is getting longer by the day.

Yet, exports from Xinjiang into the EU have risen by 140 % this year. From the cotton in our clothes to the electronic components in our gadgets, we are sponsoring the continuation of state-imposed forced labour. This is simply unacceptable. We must strictly enforce the forced labour ban. We must hold the Chinese regime accountable. We must prevent our complicity to this genocide.

  Thijs Reuten (S&D). – Madam President, Commission colleagues, in China's prison camps, about 1 million Uyghurs are currently detained, many without trial, among them Ilham Tohti, the 2019 Sakharov Prize laureate, imprisoned for his peaceful advocacy for Uyghur rights. The Chinese regime deems his freedom of speech – simply asking for basic rights – to be separatism, resulting in a life sentence.

Uyghur families often face sudden disappearance of loved ones, with detainees forced to abandon their identities in a process that the Chinese authorities call 're-education'. Even Uyghurs in the EU face repression of Beijing's long arm, extreme intimidation, threats to family members there when you speak out here.

This transnational repression within the case of China, even police stations throughout Europe, must end. It's our duty to protect our citizens. Stop the arbitrary detention of Uyghurs and the human rights violations by the Chinese authorities and protect our citizens here.

Catch-the-eye procedure

  Seán Kelly (PPE). – A Uachtaráin, (níor phioc an micreafón suas tús na hóráide) ... agus má théim níos faide ná sin, múch an micreafón. Ba mhaith liom tacú le mo chomhghleacaithe, go háirithe Miriam Lexmann anseo agus na húdair eile, Petras a léirigh go cruinn cad atá ag tarlú sa tSín maidir leis na hUigiúraigh. Dar ndóigh, ní hé seo an chéad uair go bhfuilimid ag caint faoi chás na nUigiúrach sa Pharlaimint seo, agus an ceart againn a bheith ag caint faoi arís anocht, go háirithe cás Ilham Tohti agus Gulshan Abbas. Tá siad i bpríosún gan chúis agus ba cheart dúinn brú a chur orthu iad a ligean saor. Freisin, tá gaol gairid idir an tSín agus an tAontas ó thaobh cúrsaí trádála, agus ba cheart dúinn an trádáil sin a úsáid chun brú a chur ar an tSín cearta sibhialta a thabhairt do na hUigiúraigh agus fiú amháin a bheith níos féaráilte linne ó thaobh cúrsaí trádála chomh maith.

(End of catch-the-eye procedure)

  Johannes Hahn, Member of the Commission. – Madam President, honourable Members, the human rights situation in China remains very dire. Just two weeks ago, High Representative Borrell issued a statement on the 10th anniversary of the sentencing of Ilham Tohti. For over two decades, Professor Tohti worked tirelessly to foster dialogue and understanding between Uyghurs and Han Chinese. Still, he was sentenced to life on alleged separatism‑related charges.

Dr Gulshan Abbas was sentenced for 20 years in prison, reportedly only because of her sister's work on human rights. The Union has raised her case many times with the Chinese authorities. Reports about the deteriorating health conditions of both Professor Tohti and Dr Abbas are very worrying. The harsh sentencing illustrates China's ongoing crackdown on human rights defenders, lawyers, journalists, academics and Uyghur intellectuals at large, who face harassment, intimidation and surveillance.

The Office of the UN High Commissioner for Human Rights, UN Treaty Bodies, special rapporteurs and civil society organisations continue to report human rights abuses in China, particularly in Xinjiang. This includes political re-education camps, mass arbitrary detentions, widespread surveillance, tracking and control measures, systemic and severe restrictions on the exercise of fundamental freedoms, the use of forced labour and labour transfer schemes.

Let me reassure you that the Union will continue to follow China's human rights situation very closely. The European Parliament's support in addressing China's human rights violations remains crucial. We reiterate our calls for the immediate and unconditional release of Professor Tohti and Dr Abbas, among others, and I want to reassure you that we will continue to convey our concerns directly to the Chinese leadership.

  President. – The debate is closed.

The vote will be held tomorrow.

16.3. Irák, zejména situace v oblasti práv žen a nedávný návrh na změnu zákona o postavení jednotlivce

  President. – The next item is the debate on seven motions for resolutions on Iraq, notably the situation of women’s rights and the recent proposal to amend the Personal Status Law (2024/2858(RSP)).

  Ingeborg Ter Laak, auteur. – Voorzitter, als je negen jaar oud bent, hoor je niet in een bruidsjurk te staan, maar op school te zitten. Met de aanpassing van de wet inzake het personenrecht in Irak zal worden toegestaan dat meisjes vanaf negen jaar en jongens vanaf vijftien jaar mogen trouwen. Laat dat eens op u inwerken: negen jaar voor meisjes, vijftien jaar voor jongens! Een geforceerd kindhuwelijk waarbij de vrouw, of eigenlijk het meisje, nog eens extra wordt benadeeld. Deze wetswijziging staat niet op zichzelf, maar volgt na het uithollen van de vrouwenrechten, het criminaliseren van homoseksualiteit en het vertragen van een wet tegen huiselijk geweld.

En het houdt hierbij niet op. Ongeregistreerde huwelijken, vaak kindhuwelijken, worden gelegaliseerd. Hierdoor bepaalt niet de wet, maar een willekeurige religieus leider wanneer een meisje oud genoeg is om te trouwen. In 2021 was dit één op de vijf. Tot 20 % van de huwelijken was een kindhuwelijk ‒ een kindhuwelijk is met een meisje van onder de veertien jaar. In 2023 was dit al 30 %. Een op de drie van de meisjes onder de veertien jaar was getrouwd en dit zal alleen maar toenemen.

Een ongeregistreerd huwelijk zorgt voor beperkte toegang tot medische zorg, beperkte toegang tot de overheid en vaak is het onmogelijk voor deze meisjes om hun kinderen te registreren. Deze vicieuze cirkel plaatst steeds meer meisjes buiten de wet, buiten de gezondheidszorg, buiten de bescherming die juist zij zo hard nodig hebben. Het geloof van je man bepaalt je toekomst, terwijl je op school hoort te zitten, hoort te spelen met je vriendinnen. Straks ligt het leven van een negenjarig meisje al vast. Je weet niet: “Kun je scheiden? Kom je op straat te staan als je weg wil gaan bij je man? Kun je land of bezit erven?” Het geloof van de religieus leider bepaalt je toekomst.

Kinderen horen in veiligheid te kunnen opgroeien, te worden beschermd door ons, te worden beschermd door de wet. Helaas is dit niet het geval. Irak dreigt steeds minder oog te hebben voor deze bescherming voor vrouwen, meisjes en kinderen. De aanpassing op de wet inzake het personenrecht in Irak holt de rechten van vrouwen, meisjes en kinderen uit. Geweld tegen vrouwen en kinderen zal toenemen.

Ook de first lady van Irak heeft zich uitgesproken tegen deze aanpassing en wij zouden haar oproep moeten ondersteunen. Wij zouden de oproep van mensenrechtenorganisaties moeten ondersteunen. Na jaren van oorlog in Irak klimt het land langzaam weer uit het dal. En er zijn mensen die vechten voor hun rechten. Zij komen van ver. Laten wij hen steunen.

  Evin Incir, author. – Madam President, colleagues, the proposed legislation in Iraq is a disgrace and yet another proposal to limit women's and girls' rights.

Thirty thousand girls are married off every and each day globally. One out of five girls are already married. Girls are not brides: girls are children and should be playing with toys, not giving birth and satisfying a man.

We live in a world where gender equality is on backlash: our bodies, our voices, our lives, our existence are still not in our hands today, regardless of if we talk about the Middle East, Europe, South America, North America, or Asia.

Patriarchal norms, a medieval mentality, cemented gender roles, poverty and lack of respect of children's rights: the reasons are many, but the consequence is the same – a violation of our fundamental rights as women and girls.

Iraq risks taking a step towards a gender apartheid, as in Afghanistan and Iran, with this new legislation. The Iraqi people are very clear: over 73% strongly oppose this evil proposal.

The Iraqi government should listen to its people and consign this proposed legislation to the dustbin of history.

  Abir Al-Sahlani, author. – Madam President, Commissioner, 'The time of the concubines is over. Women are no longer slaves.' These are the words chanted by the women of Iraq on the streets of every Iraqi city. In 2004, there was the first attempt to implement this law and it was stopped at that time.

But now, 20 years later, this law has come back to haunt the girls and women in Iraq. This anti-women agenda is driven by the Shia Muslim political parties. We know that. But now it has also gotten the approval of the Sunni Muslim parties and the Kurdish parties because they have been promised their fair share of the cake of the legislation. And we know exactly what kind of legislation they are they're wanting.

If this new law passes, nine-year-old girls could be legally married – and this in a country where domestic violence is not criminalised. This rolling-back of women's rights is shameful. And we from the European Parliament urge the Iraqi Parliament to start listening to the judicial experts, to civil society and stop this proposal of amending the civil law in Iraq.

  Hannah Neumann, author. – Madam President, dear colleagues, forcing a girl into marriage at the age of nine. This is not tradition. This is not religion. This is a crime. Iraq has a proud history of women fighting for equal rights. The Personal Status Law of 1959 was once among the most progressive in the region. Iraq's constitution guarantees that a quarter of parliamentary seats are reserved for women, and women played, indeed, a leading role in the recent protests for social justice and against corruption.

But apparently this progress has terrified some men so deeply that they are now trying to bypass those constitutional rights, dragging women back into submission. The proposed amendments to Iraq's Personal Status Law would allow religious leaders to override constitutional guarantees, imposing their own interpretation of sharia law on women, which means legalising child marriage and stripping women of their rights to divorce and inheritance.

Civil society has been excluded from consultations, and behind the scenes shady deals are indeed being made along sectarian lines. So let me be very clear: this Parliament and this Union stand with those who assault women's rights in Iraq and everywhere else.

  Beatrice Timgren, författare. – Fru talman! Min dotter ska inte växa upp i ett Europa präglat av islamistiska värderingar. Vi ser nu hur Irak planerar lagstiftning som kränker kvinnors rättigheter. Till och med små barn, nio år gamla, ska kunna giftas bort. Det här är legaliserad pedofili, helt enkelt. Dessa medeltida värderingar sprids och normaliseras nu i Europa på grund av naiva och ängsliga politiker som inte vågar skydda vårt sätt att leva, samtidigt som den politiska vänstern till och med allierar sig med islamisterna.

Den förra rödgröna regeringens informationsbroschyr riktad till "dig som är gift med ett barn" borde aldrig ens komma på tanke. Inte heller borde EU finansiera kampanjer såsom "frihet finns i hijab". Dessa är exempel på underkastelse. Vi måste stå upp för kvinnors rättigheter, sluta importera kvinnoförtryck och sluta normalisera och legitimera kvinnofientlig islam. Sharialagstiftningen är inte välkommen i Europa.

  Rima Hassan, auteur. – Madame la Présidente, chers collègues, en 1959, l'Iraq a adopté une loi progressiste pour les droits des femmes, la loi sur le statut personnel. Cette loi, considérée comme l'une des plus progressistes du Moyen-Orient, marquait pour l'époque des avancées significatives en matière d'égalité entre les genres. En transférant la compétence des affaires familiales à l'État, elle fixait par exemple l'âge légal du mariage à 18 ans.

Des décennies de guerre plus tard, dont plus de huit ans d'invasion américaine qui ont coûté la vie à des centaines de milliers d'Iraquiens et d'Iraquiennes, ont fragilisé et fracturé toutes ces avancées sociétales. La loi de 1959 est aujourd'hui menacée par un projet d'amendement qui pourrait permettre de ramener l'âge du mariage à seulement 9 ans pour les jeunes filles, avec le risque d'augmenter la privation d'accès à l'éducation, la mise en danger de la santé des jeunes filles et une régression profonde de leur place dans la société.

Il faut encourager le travail des acteurs de la société civile iraquienne. La solution vient d'eux, dont les ONG OLFI et Alliance 188. L'héritage progressiste de la société iraquienne est bien présent et notre responsabilité ici est d'amplifier ses voix et de soutenir ses luttes.

  Tomasz Froelich, Verfasser. – Frau Präsidentin! Kinderehen mit neunjährigen Mädchen, weibliche Genitalverstümmelungen, legale Vergewaltigungen in der Ehe – im Irak verrohen die Sitten. Natürlich hat das viel mit der dortigen Kulturpraxis zu tun, aber eben auch mit westlicher Interventionspolitik. Mal war Saddam Hussein der gute Schurke, mal der schlechte. In den 80er-Jahren unterstützte man den Irak im Krieg gegen Iran, in den 90er-Jahren wiederum überzog man den Irak mit Sanktionen. Die Folgen waren katastrophal: Über eine Million Menschenleben kostete diese Sanktionspolitik, 500 000 davon Kinder. Professor Michael Lüders spricht von einem Verbrechen westlicher Politik.

Als dann mit einer Lüge die US‑Invasion im Irak begründet wurde, stürzte das Land noch tiefer ins Chaos. Es folgten Bürgerkrieg, eine Verrohung der Moral, Christenverfolgungen. Die Zahl der Christen ist in 20 Jahren um 90 Prozent gesunken, von anderthalb Millionen Christen auf 150 000 Christen. Das ist eine Katastrophe. Ich will den Irak nicht belehren, aber ich wünsche mir für den Irak Stabilität, denn Stabilität ist die Bedingung für den Schutz von Frauen und für den Schutz von Christen.

  Ελεονώρα Μελέτη, εξ ονόματος της ομάδας PPE. – Κυρία Πρόεδρε, αγαπητοί συνάδελφοι, στην Ελλάδα έχω μια κόρη που είναι 6 ετών. Της αρέσει το παγωτό, άρχισε το σχολείο, της αρέσει να πηγαίνει στις κούνιες και να παίζει με τις κούκλες της. Κάνει δηλαδή ό,τι όλα τα κοριτσάκια στον κόσμο. Ή μήπως όχι όλα τα κοριτσάκια στον κόσμο;

Στο Ιράκ αυτήν τη στιγμή πολιτικοί ηγέτες προσπαθούν να περάσουν ένα νόμο που μέσα από μια σειρά από κατάπτυστες πράξεις εις βάρος των γυναικών θα ανοίξει το δρόμο στο γάμο μικρών κοριτσιών. Από την ηλικία των μόλις εννέα ετών. Εννέα ετών κοριτσάκια θα παντρεύονται καταναγκαστικά με άνδρες κάθε ηλικίας που θα έχουν το δικαίωμα να έρχονται σε σεξουαλική επαφή μαζί τους και να κάνουν παιδιά. Εννέα ετών κοριτσάκια θα στερούνται τη μόρφωση, θα γίνονται θύματα σεξουαλικής και όχι μόνο κακοποίησης, θα θέτουν τη ζωή τους σε κίνδυνο από εγκυμοσύνη στην παιδική και στην εφηβική ηλικία.

Εδώ δεν έχουμε να κάνουμε απλά με τον βιασμό και την καταπάτηση των δικαιωμάτων των γυναικών, αλλά με τη χυδαία προσβολή των δικαιωμάτων των παιδιών. Και η Ευρώπη παίρνει θέση. Στο πλαίσιο λοιπόν αυτό απευθύνομαι στους πολιτικούς ηγέτες του Ιράκ. Εμείς, αυτό που πρόκειται να συμβεί στο Ιράκ, εδώ στην Ευρώπη το ονομάζουμε παιδεραστία. Είναι στυγνό έγκλημα και τιμωρείται αυστηρά. Εσείς πώς το ονομάζετε, και πώς είναι δυνατόν να θέλετε να το επιτρέψετε και διά του νόμου;

  Lina Gálvez, en nombre del Grupo S&D. – Señora presidenta, el Gobierno iraquí ha presentado una reforma de la Ley del Estatuto Personal que, si se aprueba, legalizaría de facto el matrimonio de niñas y adolescentes si la familia lo demanda, ya que podría aplicar una jurisprudencia tradicional frente al Código del Estatuto Personal (algo que ya se hace, por otra parte, fuera de la ley).

Unicef destaca que, en 2023, el 28 % de las niñas en Irak se casaron antes de cumplir los dieciocho años, que es la edad legal. Ahora, con la reforma que se avecina, sería legal casar a niñas desde los nueve años. Podría darse el caso, además, de que dos compañeras de colegio tuvieran suertes muy dispares: una cuya familia (la familia de su padre, más bien) decidiera seguir esta nueva ley tradicional y otra que pudiera seguir el Código Civil anterior; una podría casarse a los nueve años, mientras que la otra podría seguir tranquilamente en el colegio.

Y todo esto, según sus promotores, en nombre de la libertad y en contra de la injerencia extranjera. Los mismos argumentos que utiliza la agenda contra la igualdad aquí en Europa y en el resto del mundo, porque no nos equivoquemos: esto va en contra de la igualdad de género y es una agenda global que hay que parar, sin ninguna duda.

  Margarita de la Pisa Carrión, en nombre del Grupo PfE. – Señora presidenta, señorías, hoy nos preocupan las mujeres de Irak; en el Pleno anterior, las de Afganistán; e Irán, ¿cómo están las mujeres ahí en Irán? ¿Qué o quién legitima agresiones a la mujer? ¿Quién les obliga a tapar su cuerpo y su cara? ¿Quién fuerza a niñas a casarse a los nueve años? Todos lo sabemos.

Señorías, en Irak, en 2021, un 22 % de matrimonios no registrados ya eran de niñas de menos de catorce años. Ahora, claro, parece que empeorará. Pero en Cataluña, España, en 2023, el número de mujeres y niñas sometidas a matrimonios forzosos aumentó un 20 %.

Ante esto, no se puede permanecer en la ignorancia y negar la amenaza que supone el avance del radicalismo islámico en el mundo. Es para la seguridad de todos, de toda persona, pero especialmente de las mujeres.

Es una enorme irresponsabilidad apelar a un supuesto respeto cultural para admitir vulneraciones de los derechos humanos. Es hora de quitarse el complejo y defender de verdad a la mujer, tanto en Irak como en Europa.

  Nathalie Loiseau, au nom du groupe Renew. – Madame la Présidente, la légende raconte qu'une femme, Sémiramis, fut reine de Mésopotamie et qu'elle fonda Babylone. Aujourd'hui, c'est un défi quotidien que d'être une femme en Iraq. On croyait que le temps où Daech commettait un génocide contre les Yézidis et mettait leurs femmes en esclavage était révolu. On croyait disparu le temps où Saddam Hussein cajolait la secte iranienne des moudjahidines du peuple et la laissait procéder en Iraq à des mariages forcés. C'était sans compter sur les parlementaires iraquiens d'aujourd'hui, qui se préparent en 2024 à légaliser le mariage de fillettes dès 9 ans et à bafouer les droits des femmes en matière de divorce et d'héritage.

Il y a deux enseignements à tirer à ce qui se passe en Iraq. Le premier, c'est l'échec des États-Unis à y imposer une démocratie et le prix que paient les femmes, comme en Afghanistan, pour cet échec. Le deuxième, c'est que, de Kaboul à Bagdad en passant par Téhéran, une version dévoyée d'un islam des ténèbres s'acharne contre les femmes. Quiconque en Europe se prétend progressiste et soutient l'islamisme politique insulte toutes les femmes, et d'abord les femmes musulmanes.

  Davor Ivo Stier (PPE). – Poštovana predsjedavajuća, poštovane kolegice i kolege, doista zabrinjava ovaj prijedlog zakona koji dozvoljava prisilne dječje brakove. Dozvoljava da čak i djevojčice od 9 godina mogu sklopiti brak. Moramo dići naš glas jer po poštovanju digniteta žena može se mjeriti stupanj razvoja, može se mjeriti stupanj slobode jednoga društva.

Mislim da je u krivu zastupnik iz AfD-a kada za sve to optužuje Zapad. Ako ćemo gledati neku širu geopolitičku sliku, onda vidimo da, dok se s jedne strane u Saudijskoj Arabiji postupno, ali ipak uvode neke pozitivne mjere u društvu, u Iranu se vrši represija nad ženama. Nažalost, jačanje utjecaja Irana u Iraku dovodi i do ovih negativnih prijedloga i zato moramo dići naš glas i podržati pravo žena u Iraku.

  Seán Kelly (PPE). – A Uachtaráin, we are witnessing a deeply troubling development in Iraq with the proposed amendments to the personal status law. These changes would effectively place family matters – including marriage, divorce and child custody – under the jurisdiction of religious courts rather than civil law. This move undermines the principle of equality before the law, as enshrined in Iraq's own constitution, and would lead to disturbing discrepancies along religious lines.

This is a significant step backwards for women's rights in Iraq. It threatens to increase child marriage, domestic violence and inequality, perpetuating a cycle of suffering for women and girls. Already, 22 % of unregistered marriages in Iraq involve girls under the age of 14, some as young as 9. This is appalling and we must condemn it in the strongest possible terms. The EU cannot turn a blind eye to this issue. Women's rights are human rights, whether it is in Iraq or Afghanistan.

  Silvia Sardone (PfE). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, l'Iraq vuole imporre una legge islamica per legalizzare la pedofilia. Vogliono modificare una legge del 1959 legalizzando il matrimonio infantile, abbassando l'età delle donne per sposarsi da 18 a 9 anni. Che schifo! Già oggi il 30 % delle donne in Iraq si sposa avendo meno di 18 anni. Stiamo parlando di legalizzare lo stupro delle bambine.

È di cinque giorni fa la notizia di una donna rapita dall'Isis in Iraq all'età di undici anni, nel 2014, trasferita nella Striscia di Gaza e costretta a sposare un uomo da bambina. È stata salvata fortunatamente dall'esercito israeliano. Ma c'è qualcuno che pensa davvero che sia possibile un dialogo con questa gentaglia. Vergogna! Solo vergogna! Viva la libertà! Viva la libertà delle donne!

  Johannes Hahn, Member of the Commission. – Madam President, honourable Members, Iraq finds itself in a very difficult situation in light of the current tensions across the Middle East and the risk of a regional war. Prime Minister Al Sudani has so far managed to keep the situation under control and military factions, including Iranian proxies, have by and large remained silent.

The EU has built a relationship of trust with the current Iraqi Government. It's in that spirit that we have discussed the changes to the so-called 'Personal Status Law' with the government, the Iraqi parliament and the judiciary, as well as with civil society. We have very clearly called upon the government and parliament to ensure compliance of the current draft law with its obligations under international human rights conventions and other agreements Iraq has signed, including with regard to the rights of women and children.

The final text of the draft has not yet been produced. We have highlighted the risks non-compliance would entail, but we believe our discussions have contributed to a much more intensive debate in the parliament and the Iraqi society than it has been the case in any previous legislative process. The Iraqi judiciary will have to ensure compliance with the Constitution. The draft law provides for citizens to choose between Sharia-based rules or civilian legislation.

We cannot, at this point in time, foresee what the religious institutions Shia and Sunni will put forward. What matters most is to recall Iraq's international obligation. And now we have been reassured that the most problematic amendment, which is the core of today's debate – the introduction of child marriage from the age of nine years – has been removed from the draft law under discussion, this would be your success. We will continue a frank and constructive dialogue with the Iraqi authorities, Parliament and other stakeholders on this draft law and to prioritise improving the human rights situation for all Iraqis as a matter of course, and priority.

  President. – The debate is closed.

The vote will be held tomorrow.

17. Ochrana rozpočtu EU a zajištění toho, aby z finančních prostředků EU neměly prospěch subjekty nebo osoby napojené na teroristická nebo islamistická hnutí (rozprava)

  President. – The next item on the agenda is the debate on a Commission statement on protecting the EU budget and ensuring that EU funds do not benefit entities or individuals linked to terrorist or Islamist movements (2024/2855(RSP)).

  Johannes Hahn, Member of the Commission. – Madam President, thank you for keeping me moving, and thank you for the opportunity to outline the safeguards put in place to protect the EU budget, so that entities and individuals associated with terrorist activities or activities incompatible with EU values don't receive EU funds.

The Commission is strongly committed to protect the EU budget, as well as to protect and promote European values. We share this goal with the European Parliament. The Commission is using all available legal means to ensure that individuals and organisations involved in criminal activities, including terrorism and hate crime, do not receive EU financial support. Activities incompatible with the EU values shall not be financed from the Union budget.

The existing legal framework includes robust safeguards at all stages, for instance, an explicit reference to the obligation for the Commission and Member States to respect EU values when implementing the EU budget is now part of the EU Financial Regulation, which was revised thanks to the support of this House. The Commission's early detection and exclusion system, EDES, allows us to exclude unreliable economic operators from EU funding. EDES provides a blacklist of such excluded entities that we systematically check.

Since 2018 there is an explicit ground for excluding entities from EU funding based on terrorist financing, terrorist offences or offences related to terrorist activities. The same applies for inciting, aiding, abetting or attempting to commit such offences. Since the end of last month, there is a new explicit ground for excluding entities from EU funding for incitement to discrimination, hatred or violence.

We apply a rigorous selection process prior to the award of funding. Entities subject to EU restrictive measures are not eligible to participate in any capacity in our grant agreements. This includes beneficiaries, affiliated entities, associated partners, subcontractors or recipients of financial support to third parties.

We perform close monitoring during the implementation of agreements and contracts. The contracts contain safeguards in case it turns out that beneficiaries are linked to terrorism‑related crimes, or a violation of EU values. Safeguard includes suspension in case of suspicions, termination of the contract and the recovery of funds already paid. The Commission can thus immediately take action when we become aware of evidence linking someone's activities to terrorism, incitement to hatred or incompatibility with Union values.

We will continue to prevent and combat terrorism and radicalisation. At the same time, we are determined to use this to use this mechanism systematically and in a proportionate and non‑discriminatory manner, in line with Union law. Of course, we must not contribute to discriminating against or marginalising certain communities in the European Union.

The Commission will continue to work together with the European Parliament to ensure that the Union budget is well protected, while European values are protected and promoted.

  Céline Imart, au nom du groupe PPE. – Madame la Présidente. Monsieur le Commissaire, chers collègues, la Commission européenne envisagerait-elle de se lancer dans le mécénat envers les organisations terroristes? Ma question attend une réponse. Malgré l'opposition des groupes de gauche et de Renew à l'organisation de ce débat, malgré l'aveuglement face à l'islamisme, qui a tué près de 1 000 civils en Europe ces 50 dernières années, malgré la dérive constatée dans le déploiement des programmes Erasmus: 250 000 euros à l'université de Gaziantep dans le cadre de ce programme, alors que le recteur tenait des discours antisémites et ouvertement pro-Hamas, organisation reconnue, faut-il le rappeler, comme terroriste par l'Union européenne; près de 2 millions d'euros à l'Université de Gaza entre 2014 et 2019, malgré ses liens avérés avec le Hamas; plus de 100 000 euros à l'ONG Al Sharq Forum dans le même cadre, alors qu'elle a appelé à rendre hommage au chef du Hamas tué en 2024.

Comment l'Union européenne, qui s'est construite pour la paix, qui a été touchée dans sa chair, à Paris, à Bruxelles ou encore à Madrid, peut-elle être la banquière des islamistes ou des terroristes? Comment peut-elle financer des organisations dont la terreur essaime jusque dans les rédactions de nos journaux, nos salles de concert et nos cours d'écoles? L'incurie coupable de la Commission jette le déshonneur sur la grande réussite de notre Union qu'est le programme Erasmus. Enfin, comment tolérer de tels manquements dans la protection des fonds européens dont nous devons être les garants? En effet, il ne s'agit pas de fonds abstraits sortis d'un tableur informatique, mais bien de l'argent des Européens.

Il s'agit du même argent que l'on refuse à nos agriculteurs lorsqu'ils ont mal compris une réglementation ou mal complété un formulaire, du même argent que l'on devrait dépenser pour protéger nos frontières et nos populations, du même argent qui devrait permettre à notre jeunesse d'accéder au logement ou d'être mieux protégée face au fléau de la drogue. Avec mes collègues du PPE, nous attendons un mea culpa extrêmement clair et des engagements immédiats. Nous ne voulons pas de mots, nous voulons des actes. Stop au financement du crime, stop au financement de la barbarie, stop au financement du terrorisme! Monsieur le Commissaire, il est temps de remettre l'Europe à l'endroit.

  Matjaž Nemec, on behalf of the S&D Group. – Madam President, dear colleagues, let us be very clear: the EU has strict rules in place which control and oversee the financing of the budget. Those rules were even reinforced last year with clear provisions and excluding any financing of terrorism.

Today's debate that was put forward has nothing to do with terrorism, but is simply placed in the hands of the Netanyahu Government's agenda and their systematic attacks on UNRWA – the organisation which is a lifeline for millions of Palestinian refugees – with only one goal: that is the dehumanisation of Palestinian people and ethnic cleansing.

The proposal for this debate is deeply rooted in racism, and it's based on levels of racism and extremism which we have not seen since World War Two. The attack on UNRWA and the United Nations is an attack on humanity and an attack on common values, international law and institutions. I strongly reject those attempts and this narrative.

Let us remain human and on the right side of the history. Good luck.

  Fabrice Leggeri, au nom du groupe PfE. – Madame la Présidente, ce débat est capital, car il concerne l'aide financière que l'Union européenne apporte au Hamas et plus généralement à des organisations islamistes. La Commission européenne, le 7 octobre dernier, a osé nier toute implication, mais les preuves s'accumulent comme des pièces à conviction. Les citoyens européens méritent mieux que des dénégations sans fondement. Ils exigent la vérité.

Rappelons quelques faits. Le Rassemblement national a saisi le Parquet européen au sujet d'une subvention de plus de 1,8 million d'euros à l'Université islamique de Gaza, le tristement célèbre campus du Hamas. Un scandale qui devrait résonner dans toutes les têtes et éveiller les consciences. Et que dire de l'Université islamique turque de Gaziantep, intégrée en 2022 au programme Erasmus+? Cette université a rendu hommage, je cite, «aux moudjahids du 7 octobre», qualifiant cette date de «jour du réveil». C'est inacceptable. Son recteur ne se cache même plus. Il soutient ouvertement le Hamas, tout comme certains de ses professeurs. Et même si la Commission européenne vient de suspendre un paiement de 250 000 euros, grâce à notre action, c'est une honte!

Alors, combien de preuves faut-il encore à la Commission européenne pour ouvrir les yeux et arrêter définitivement tout soutien à des organisations liées au terrorisme? L'argent des Français et des Européens ne doit pas servir à financer nos ennemis. L'Europe doit choisir son camp: la paix ou la barbarie.

  Charlie Weimers, on behalf of the ECR Group. – Madam President, finally, the European Parliament is holding a debate here in the plenary about the scandalous fact that European taxpayers' money is being channelled to Islamists via the EU budget.

Yes, the debate is taking place against the will of the Socialists and the Greens. You don't want the facts in the open. And when we want to condemn EU sponsorship of the glorification of the veil, the infamous 'freedom is in the hijab' campaign, for example, you vote against a condemnation. Why is that?

Madam President, after I informed the French, Czech and Swedish Governments about EU support for Islamists, the Commission promised to review the rules. Positive signals, but this year it has been revealed that both Jihadists in Türkiye and the Al Sharq Forum, with links to the Muslim Brotherhood, have received EU funds.

The current Commission, I'm sorry to say, Commissioner, but you failed. It is imperative that the new Commission stops, once and for all, the flow of taxpayer money to these organisations that want to destroy our Western societies.

  Laurence Farreng, au nom du groupe Renew. – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, il y a visiblement encore des manquements dans l'attribution des subventions Erasmus. Après la Femyso liée aux Frères musulmans, on nous signale donc une université turque recevant des financements européens et dont le recteur aurait soutenu publiquement l'organisation terroriste du Hamas. C'est inacceptable. La Commission européenne doit faire son travail plus scrupuleusement dans l'instruction des dossiers. Je l'avais d'ailleurs rappelé lors de la révision à mi-mandat du programme Erasmus; je dois dire que j'avais été assez seule dans ce Parlement en invoquant le nécessaire respect de nos valeurs européennes de tolérance, de liberté et d'anti-discrimination.

J'ai vécu la complaisance de l'extrême gauche, l'ambiguïté de la gauche et l'indignation sélective de l'extrême droite, car oui, il y a des dérives et des volontés d'entrisme dans d'autres religions que l'islam. Pour moi et pour le groupe Renew, les choses sont claires: pas d'argent européen sans respect des valeurs européennes. Encore une fois et solennellement, la Commission européenne a une responsabilité immense pour ne pas laisser instrumentaliser l'éducation. Rappelons que ce mois-ci, nous commémorons le décès de deux professeurs, Samuel Paty et Dominique Bernard, assassinés par des terroristes islamistes.

  Tineke Strik, on behalf of the Verts/ALE Group. – Madam President, Commissioner, upholding international law obliges us to protect and facilitate the UN bodies. And that is why I stand here with a feeling of embarrassment – embarrassment that through this debate, our democratic House is being instrumentalised for Netanyahu's extremist campaign against UNWRA.

The Commission did a full review of all financial assistance to Palestine at the end of 2023. We have had the Colonna Report. Unwra is the most vetted agency in UN history. What more proof of innocence are we looking for? Netanyahu knows better than anyone else that UNWRA is providing vital aid to the Palestinians and it's exactly for this reason that he aims to obstruct, criminalise and dissolve the agency, all to reach the greater goal of making Gaza inhabitable and colonise it.

Let us please stick to the facts, uphold European values and support the oppressed, not the oppressor.

  Rima Hassan, au nom du groupe The Left. – Madame la Présidente, chers collègues, le Parlement européen ne peut reprendre à son compte les éléments de langage, voire la propagande, du régime israélien, au sujet du mandat de l'UNRWA, organisation onusienne en charge de l'assistance des réfugiés palestiniens. Deux projets de loi présentés à la Knesset ont pour objectif, je cite, d'en finir une bonne fois pour toutes avec l'UNRWA, qualifiée d'organisation terroriste. L'UNRWA est un pansement créé pour une plaie générée par la politique israélienne, la Nakba. 6 millions de réfugiés palestiniens sont recensés en territoires occupés, mais aussi dans les pays limitrophes, lesquels ne bénéficient toujours pas du droit au retour en Palestine.

Je suis de ceux-là. Née dans le camp palestinien de Neirab en Syrie, j'ai bénéficié des services de l'UNRWA durant mon enfance. Qui, ici, a pris la peine de se rendre dans l'un des 58 camps de réfugiés de l'UNRWA pour constater de ses propres yeux l'ampleur de son mandat? Le soutien de l'Union européenne à l'UNRWA est donc un impératif, une obligation morale et politique. Envoyons un message clair au régime israélien: effacer l'UNRWA n'effacera pas le droit au retour des Palestiniens. Commencez par vous indigner des milliards que vous accordez au régime génocidaire israélien.

  Alexander Jungbluth, im Namen der ESN-Fraktion. – Frau Präsidentin, werte Kollegen! Islamistische Terroristen werden seit Jahren von der EU mit enormen Subventionen subventioniert. Dies geschieht überwiegend über das sogenannte Flüchtlingswerk für Palästinenser – UNRWA. Seit 2007 wurden alleine dafür rund 2 Milliarden Euro an europäischen Steuergeldern verbrannt. Auch wenn das aktuelle Vorgehen Israels sicher kritisch hinterfragt werden muss: Aus Sicht der EU‑Steuerzahler ist diese Steuerverschwendung inakzeptabel. Seit Jahren fordert die AfD daher, diese sogenannten Hilfsleistungen zu stoppen.

Die EU‑Kommission macht aber genau das Gegenteil. Sie überweist immer mehr Geld an das UNRWA und das, obwohl zahlreiche seiner Angestellten direkt an den barbarischen Terrorattacken am 7. Oktober teilgenommen haben. Ein von Israel ausgeschalteter hochrangiger Hamas‑Kommandeur im Libanon war sogar gleichzeitig als Lehrer für das UNRWA tätig. Werte Kollegen, die Zweckentfremdung von EU‑Steuergeldern zu beenden wäre also ganz einfach. Stoppen Sie endlich alle finanziellen Leistungen an das UNRWA!

  Monika Hohlmeier (PPE). – Frau Präsidentin, lieber Herr Kommissar, liebe Kolleginnen und Kollegen! Das, was mich an der Debatte hier stört, ist die Undifferenziertheit von – ich sage jetzt wirklich – links außen und von rechts außen. Erstens, die Kommission finanziert größtenteils nicht terroristische Organisationen, um das deutlich zu sagen, sondern der allergrößte Teil sind normale Mittel. Aber wir haben Probleme in der Überprüfung einiger Organisationen, die unter dem Deckmantel von Gerechtigkeit und schönen, wunderschönen Überschriften tatsächlich und in Wirklichkeit genau das Gegenteil vorhaben. Ich habe die Kommission schon mehrfach aufgefordert, hier strenger zu kontrollieren, auch mit den entsprechenden Behörden der Mitgliedstaaten verstärkt zusammenzuarbeiten und in Zukunft dafür Sorge zu tragen, dass eine türkische Universität, die in Wirklichkeit überhaupt keine friedliche Nachbarschaftsvereinigung sucht, sondern genau das Gegenteil tut, nicht finanziert wird. Denn eine solche Finanzierung, und das im Zuge einer Heranführungshilfe an die Europäische Union, das kann einfach nicht wahr sein.

Als Zweites kann ich aber auch nicht mit hinnehmen, dass es hier Leute gibt, die die Hamas verharmlosen. Der Anlass, warum wir heute diese Situation haben, ist, dass israelische Bürgerinnen und Bürger –Zivilisten – in einer Art und Weise massakriert und ermordet und gefoltert worden sind, dass man das hier schlicht und einfach nicht ins Gegenteil verkehren kann. Ich bitte auf der einen Seite, dass wir beim Thema UNRWA uns natürlich im Klaren darüber sind, dass wir eine Unterstützung für die palästinensische Zivilbevölkerung brauchen, dass wir auf der anderen Seite aber auch feststellen müssen, dass innerhalb des UNRWA sich Personen bewegt haben, die eindeutig dem Terrorismus anheim gehören und die nicht finanziert werden dürfen.

  Brando Benifei (S&D). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, questo dibattito voluto dalla destra ha il solo obiettivo di calunniare l'UNRWA, l'Agenzia ONU per i profughi palestinesi. Questa Agenzia, invece, grazie anche ai fondi dell'Unione europea, fornisce scuole, centri sanitari primari e altri servizi essenziali a milioni di persone, bambini, donne, uomini.

Questo dibattito è superfluo perché la Commissione europea, meno di un anno fa, ha già verificato l'assistenza finanziaria alla Palestina, decretando la legalità, neutralità e indipendenza di UNRWA. Di più: l'Agenzia è stata sottoposta anche a una revisione indipendente, il rapporto Colonna, che ne ha confermato la piena neutralità.

Come già detto dall'Alto rappresentante Borrell, in assenza di prove, la destra accusa senza fondamenti e lo dico anche a chi della destra italiana ha proferito calunnie in quest'Aula. Qui fiancheggiatori di Hamas non ce ne sono.

UNRWA va finanziata e va sostenuta perché è un'ancora di salvezza vitale per milioni di rifugiati a Gaza e non solo. Non permettiamo che la popolazione civile, già massacrata dalla guerra, subisca una punizione collettiva.

Si fermino i massacri, si fermi la crudeltà, si sostengano le persone, grazie a chi, come l'organizzazione di UNRWA lo ha sempre fatto, lo continuerà a fare, lo deve poter continuare a fare, se ancora preserviamo un po' di umanità.

  Silvia Sardone (PfE). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, l'Europa a parole combatte l'estremismo islamico e poi nei fatti però lo sostiene. Da tempo denunciamo l'incredibile serie di finanziamenti a realtà vicine al radicalismo islamico. Per esempio, la Commissione ha recentemente annunciato il rinnovo del programma Erasmus+ con l'Università islamica della Scienza e della tecnologia di Gaziantep, in Turchia, ateneo che ha reso omaggio, parlando di martirio, al leader di Hamas ucciso a fine luglio, ateneo che ha avuto rettori che hanno diffuso idee islamiste radicali. Inoltre, 1,7 milioni di euro sono stati concessi tra il 2014 e il 2022 all'Università islamica di Gaza con il programma di cooperazione, università fondata dall'ideologo che ha costruito Hamas. Negli anni abbiamo visto anche soldi a ONG turche vicine ai Fratelli musulmani e composizioni antisemite.

Perché i soldi dei cittadini europei finiscono a realtà islamiste radicali? Perché finanziamo chi non sopporta i nostri valori e la nostra libertà? Ci state consegnando agli estremisti islamici!

  Alexander Sell (ESN). – Frau Präsidentin! 300 Millionen Euro schickt die Europäische Union jedes Jahr nach Palästina. An wen geht dieses Geld? Im Westjordanland regiert die Fatah, im Gazastreifen die Hamas, Wahlen finden seit 20 Jahren nicht mehr statt. Die Anführer der Hamas haben es dank dieser Hilfen zu märchenhaftem Reichtum gebracht. Laut New York Post verfügen die Hamas-Bosse über ein Privatvermögen von insgesamt 11 Milliarden Euro.

Die Milliarden aus Brüssel dienen aber nicht nur der Bereicherung korrupter Eliten, sie finanzieren auch den Terror. Mehrfach hat die israelische Regierung kritisiert, dass die sogenannten Märtyrerrenten mit EU‑Geldern finanziert werden. Die Familien getöteter Attentäter bekommen nämlich eine lebenslange Rente, insgesamt fast 300 Millionen Euro im Jahr – bezahlt von unserem Geld. Ich frage Sie deshalb, Herr Kommissar: Warum sollten wir die Renten von Terroristen in Palästina finanzieren oder sonst wo auf der Welt? Ich denke, wir sollten uns diese Ausgaben sparen und das Geld für höhere Renten in unseren eigenen Ländern ausgeben.

  Dirk Gotink (PPE). – Voorzitter, geachte commissaris, uit artikelen van Die Welt en Le Journal du Dimanche blijkt dat de Europese Commissie warme banden heeft met de Universiteit van Gaziantep in Turkije. Zo zou de universiteit 2,5 ton gekregen hebben en mag ze ook meedoen aan het prachtige Solidariteitskorps dat we hebben.

U zult dan wel denken dat het hier gaat om een modeluniversiteit, een universiteit waar de Europese levenswijze beschermd wordt. Niets is minder waar. De rector van de universiteit steunt de terroristische organisatie Hamas, verheerlijkt terrorisme en roept op tot geweld tegen Israël.

Ik kan niet begrijpen hoe dit programma ooit geld heeft gekregen. En ik denk ook dat het van groot belang is dat de Commissie onderzoekt hoe het heeft kunnen gebeuren dat dit contract überhaupt begonnen is. Ik heb er niks over gehoord van de commissaris in zijn eerste termijn. Ik hoop in de tweede zittingsperiode wel te horen hoe het precies zit. Zeker ook omdat journalisten al twee weken lang vragen stellen over de details van deze zaak en geen antwoord gekregen hebben.

Commissaris, het robuuste raamwerk waar u het over had, heeft gefaald. We moeten ervoor zorgen dat dit raamwerk de volgende keer wel werkt en voorkomen dat zelfs het minste beetje geld bij dit soort organisaties terechtkomt.

  Jorge Martín Frías (PfE). – Señora presidente, señorías, lo primero que debe hacer la Comisión es pedir perdón a Israel y a las víctimas de la terrible matanza perpetrada por Hamás, por haber destinado solo en este año más de ochenta millones de euros al UNRWA: una organización con empleados que han participado en la masacre y asesinato de inocentes, entre ellos mujeres y niños.

Lo segundo que debe hacer la Comisión es incluir a esta organización, el UNRWA, sin más demora en la lista de organizaciones terroristas de la Unión Europea.

Y lo tercero, y último, es dar a conocer a los europeos cuánto dinero han entregado al UNRWA en los últimos años, cuánto y a qué respondían tales cantidades, y demostrar (insisto, demostrar) a qué se ha dedicado cada céntimo.

  Bogdan Andrzej Zdrojewski (PPE). – Pani Przewodnicząca! Szanowni Państwo! W dyskusji o budżecie nie powinno zabraknąć przynajmniej kilku zdań odnoszących się do troski o samą edukację, programy stypendialne. Bez wątpienia szczególną wartością z gigantycznym dorobkiem jest program Erasmus+. To nie tylko program wymiany, ale trzeba pamiętać, że swoiste okno na świat młodych pokoleń. Jestem przekonany, że programy wymiany, edukacji i stypendiów to obszary, które powinny być szczególnie chronione i systematycznie wzmacniane. Zdarza się jednak, że w trakcie realizacji określonego zadania może pojawić się błąd: nieuczciwy beneficjent lub też nierzetelnie realizujący określony cel. Takie przykłady pojawiają się co prawda rzadko, ale jednak są. Nigdy jednak nie należy ich używać do kwestionowania czy też podważania kluczowych zadań, w tym wypadku celów edukacyjnych. Pamiętajmy o tym.

Środki budżetowe Unii Europejskiej muszą być wykorzystywane zgodnie z najważniejszymi wartościami: przeciwdziałać wykluczeniom, stwarzać warunki do pokonywania rozmaitych barier, tworzyć sprzyjający klimat dla otwartości, tolerancji, wzajemnego szacunku. Program Erasmus+ nie jest jedynym projektem zasługującym na uwagę, na szczególną troskę, ale jest szczególnie ważny.

  Sunčana Glavak (PPE). – Poštovana predsjedavajuća, poštovani povjereniče, u ove kasne sate žao mi je što se neki kolege zapravo lako nabacuju krivnjom i maltene kažu da Europska komisija namjerno financira terorističke organizacije. Dakle, to je još jedno ludilo kojem smo večeras ovdje nazočili. Mislim da je sasvim razvidno da svi mi očekujemo, a to očekuju i naši građani koji su nas birali, da nadziremo proračunski novac koji sve članice zemlje Europske unije izdvajaju u zajednički proračun.

Naša sredstva, naravno, ne smiju ni pod kojim uvjetima završiti u rukama onih koji se protive europskim principima slobode, demokracije i ljudskih prava. Nažalost, suočeni smo sa zabrinjavajućim izvješćima koja pokazuju da su EU fondovi, uključujući Erasmus+ program, zloupotrebljavani za financiranje entiteta povezanih s terorističkim i islamističkim pokretima.

Kolegice i kolege, naravno da financiranje terorizma i dalje predstavlja ozbiljnu prijetnju jer koristi slabosti našeg financijskog sustava za podršku nasilnim ekstremističkim skupinama. Poštovani povjereniče, moramo ojačati mehanizme kontrole i provođenje zakona, a suočavamo se i s izazovima novih tehnologija i kriptovaluta i tu moramo biti i dati puno snažniji odgovor.

  Lukas Mandl (PPE). – Frau Präsidentin! Sehr geehrter Herr Kommissar Johannes Hahn, der sich dieser Debatte zu spätnächtlicher Stunde stellt, aber nicht alleine dafür verantwortlich ist, was in der alten Kommission passiert ist – was von der neuen Kommission nicht zu erwarten ist; der schicken wir einen Vertrauensvorschuss –, nämlich, dass Entwicklungshilfegelder missbraucht werden.

Die Europäische Union ist die größte Entwicklungshelferin der Welt. Das bedeutet, dass wir helfen, wo Menschen in Not sind, weil das den europäischen Werten entspricht, und dass wir durch diese Hilfe beispielhaft auch die europäischen Werte transportieren. Wenn aber Menschen gar nicht in Not sind oder die Menschen in Not gar nicht profitieren von dem Geld aus der Europäischen Union und wenn noch dazu mit diesem Geld genau gegen die europäischen Werte gehandelt wird, dann muss das abgestellt werden, besonders wenn blutig, blutrünstig, brutal gegen diese Werte gehandelt wird, und das ist im Fall des Terrorismus so.

Ich habe heute mit Kolleginnen und Kollegen eine parlamentarische Anfrage zum Fall einer sogenannten Universität in Türkiye gestellt, wo der Professor islamistische, antisemitische, anti‑israelische Propaganda verbreitet und noch dazu die Attentäter, die Terroristen des 7. Oktober 2023, an deren Gräueltaten wir diese Woche erinnert haben, als Märtyrer bezeichnet. Diese Universität wurde mit Erasmus‑Geld, mit EU‑Geld unterstützt, und die Studierenden wurden sogar ins Freiwilligenkorps der Europäischen Union eingeladen. Das darf es nicht mehr geben.

Catch-the-eye procedure

  François-Xavier Bellamy (PPE). – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, bien sûr, il est tard et nous sommes maintenant peu nombreux, mais avec notre groupe, nous sommes là et nous sommes fiers d'avoir imposé ce débat, parce qu'il fallait qu'il soit posé, car l'Union européenne aujourd'hui finance une université en Turquie qui félicite les martyrs du Hamas et qui déclare que les Juifs sont responsables des plus grands crimes de l'histoire de l'humanité. La gauche a à peine eu le temps de passer pour nous dire son indignation, et maintenant elle est partie. Son indignation, non pas de ce financement, mais du fait que nous ayons osé poser la question.

Est-ce que c'est trop demander, Monsieur le Commissaire, que l'argent des contribuables européens n'aille pas financer ceux qui veulent détruire ce que nous avons de plus cher, de plus précieux, les principes mêmes sur lesquels l'Europe est fondée? Est-ce que c'est trop demander que nous n'armions pas nos ennemis quand ils veulent s'en prendre à nous? Que peuvent penser les Européens victimes du terrorisme? Que peuvent penser nos concitoyens de confession juive qui, tous les jours, sont harcelés par l'islamisme qui gangrène nos propres pays? Que peuvent-ils penser du fait que l'Europe est aujourd'hui en train de financer ceux qui voudraient nous tuer? Eh bien, chers collègues, nous ne lâcherons pas et nous resterons autant qu'il le faudra, jusqu'à ce qu'enfin ce scandale trouve une fin.

(End of catch-the-eye procedure)

  Johannes Hahn, Member of the Commission. – Madam President, first of all, thank you for having this debate today, because it's always good to be alerted and informed if there are some issues which might raise your attention and where I think action is needed. And it's always good to get this information. But also, let me emphasise again the Commission's strong commitment, indeed, to protecting the Union budget and preventing EU funds from reaching entities associated with terrorism or activities contrary to European Union values.

We have, in principle, I have to say, a very robust legal framework in place and rigorous selection and monitoring processes, but nevertheless we rely also on information from different sources. And then, of course, we have to check what is the substance, and in case there is a misconduct, we have to react, and we react.

I think the recent addition to the Financial Regulation of an explicit exclusion from funding in case of incitement to hatred or violence makes this framework even stronger. And in that context, I really would like to stress once again that the Union does not fund Hamas or any other terror groups, directly or indirectly. Hamas is a listed terrorist entity. We have very strict screening and vetting of beneficiaries. Our recent review has shown that the Commission controls and safeguards work well. All contracts with EU funds must respect EU law, including accountability and transparency.

I would like to close by emphasising the Commission's continued work with the Parliament that the Union budget and EU values are well protected.

  President. – The debate is closed.

Written Statements (Rule 178)

  Sebastian Tynkkynen (ECR), kirjallinen. – On holtitonta verorahojen tuhlausta, että EU:n varoja ohjataan järjettömiin ja korruptoituneisiin hankkeisiin. Esimerkiksi kehitysapuun menevistä rahoista suuri osa uppoaa tehottomaan toimintaan vailla konkreettisia tuloksia.

Tätä vielä monin verroin pahempi tilanne on, kun varat ohjautuvat lopulta terroristisiin tai islamistisiin tarkoituksiin.

Hiljattain paljastui, että Israelin ilmaiskulla surmaama Hamasin Libanonin alueen johtaja Fateh Sharif oli paitsi Hamas-terroristi myös palestiinalaisten avustusjärjestö UNRWA:n johtaja.

Tapaus ei ole ensimmäinen laatuaan. Useita UNRWA:n työntekijöitä epäillään osallisuudesta Hamasin viime vuoden lokakuun 7. päivän terroristihyökkäykseen. Israelin puolustusvoimat on paljastanut myös, että suoraan UNRWA:n Gazan-päämajan alla toimi Hamas-terroristien datakeskus ja että terroristit ovat moneen otteeseen operoineet UNRWA:n kouluista käsin.

Näiden tietojen valossa vaikuttaa käsittämättömältä, että UNRWA on saanut pelkästään tänä vuonna EU:lta 82 miljoonaa euroa tukea.

Tämän lisäksi EU-rahaa on virrannut turkkilaiselle Al Sharq Forum -järjestölle, jonka nuorisosiipi kutsui tämän vuoden elokuussa terroristijärjestö Hamasin eliminoitua johtajaa marttyyriksi. Vuosien 2021–2023 välillä tällaiselle toimijalle on kanavoitu Erasmus+ -ohjelman kautta reilut 110 000 euroa.

On täysin mahdotonta hyväksyä, että eurooppalaisten veronmaksajien rahoja kanavoidaan terrorismia tukeville tahoille.

Kaikkien EU-rahoitusta saavien organisaatioiden taustat tulee tutkia huolellisesti, ja varojen käytön valvontaa on tehostettava. EU:n rahat eivät kuulu yhdellekään terroristille.

18. Vysvětlení hlasování

  President. – The next item is the explanations of vote.

18.1. Posílení odolnosti Moldavska vůči ruskému vměšování před nadcházejícími prezidentskými volbami a ústavním referendem o vstupu do EU (RC-B10-0072/2024)

  President. – We start with the explanations of vote on strengthening Moldova's resilience against Russian interference ahead of the upcoming presidential elections and a constitutional referendum on EU integration.

  Davor Ivo Stier (PPE). – Poštovana predsjedavajuća, mi često u ovom Parlamentu izražavamo solidarnost s različitim narodima u različitim državama zbog toga što oni baš i trebaju da budemo uz njih u teškim trenucima. To smo učinili, na primjer, i u slučaju Bosne i Hercegovine zbog ovih strašnih poplava koje su bile doista razorne i tražili smo aktivaciju Fonda solidarnosti.

Ali ima situacija kada moramo tražiti isto tako, kada su politički napadi na jednu državu, da i ovaj Parlament digne svoj glas. I to smo učinili u slučaju Moldove zato što je Moldova danas žrtva hibridnog djelovanja jedne agresivne politike Ruske Federacije i stoga je ta rezolucija trebala imati našu potporu kako bi stali uz Moldovu, kako bi podržali perspektivu slobodne, suverene i europske Moldove.

  President. – That concludes the explanations of vote.

19. Pořad jednání příštího zasedání

  President. – The next sitting is tomorrow, Thursday 10 October at 9:00. The agenda has been published and is available on the European Parliament website.

20. Schválení zápisu z tohoto denního zasedání

  President. – The minutes of the sitting will be submitted to Parliament for its approval tomorrow, at the beginning of the afternoon.

21. Ukončení zasedání

(The sitting closed at 22:28)