Vissza az Europarl portálra

Choisissez la langue de votre document :

 Index 
 Teljes szöveg 
Viták
2005. március 8., Kedd - Strasbourg HL kiadás

A 4. nőügyi világkonferencia cselekvési platformjának nyomon követése (Peking + 10)
MPphoto
 
 

  Járóka (PPE-DE). A nemzetközi nőnap alkalmából szeretettel üdvözlöm az itt jelenlévőket és egyben szeretném felhívni a figyelmüket egy másik, jelenleg még kevésbé ismert jeles napra, a minden évben április 8-án, tehát ebben az évben pontosan egy hónap múlva megrendezendő nemzetközi roma-napra. A faji és nemek szerinti megkülönböztetés tényére először az ENSZ nőkről szóló 4. világkonferencia 1995-ben Pekingben világított rá. A pekingi felszólítás ellenére a diszkrimináció nem lett tárgya mélyebb és részletesebb vizsgálatnak sem nemzetközi, sem hazai szinteken. Ezért arról is nagyon kevés szó esik, hogy az etnikai alapon történő megkülönböztetés nem érinti egyenlő mértékben a nőket és a férfiakat. A roma nő többszörös diszkriminációt szenved, amikor nemcsak etnikai, de nemi alapon is megkülönböztetik. A roma nő számos társadalmi korláttal szembesül európai kontextusban. Ezzel egyidőben szűkebb közösségében a nemek szerinti megkülönböztetés korlátai tartják vissza. A roma nő a roma közösség tagjaként legtöbb esetben a társadalom peremére kényszerülve az anyagi bizonytalansággal, a társadalmi kirekesztettséggel, a negatív megkülönböztetéssel, az őt és családját körülvevő cigányellenes közhangulattal, esetenként pedig fizikai veszéllyel kényszerül naponta szembenézni.

Európában több jogszabály is tiltja az egészségügyben az etnikai alapon történő diszkriminációt. Ennek ellenére a roma nők számos olyan jelenséggel szembesülnek, ami ellentmond ezeknek az elveknek. Elkülönített cigányszobák, kényszersterilizáció, szóbeli sértegetések, rosszabb minőségű ellátás mind jelenlévő problémák. A roma nők a nemi és faji diszkrimináció kereszteződési felületén élnek, problémájukat azonban nem lehet csak kulturális és etnikai dimenziókra szűkíteni. Ugyanazokkal a problémákkal is küzdenek, mint a sokszor ugyancsak kirekesztett és szegénységben élő nem roma nőtársaik, így a férfiaknál alacsonyabb foglalkoztatási esélyeik vannak, alacsonyabb béreket kapnak, és fokozottan tapasztalják a gyermekneveléssel kapcsolatos szolgáltatások, az óvoda, a bölcsöde és iskoláztatás hiányosságait. A nők esélyegyenlőségéért vívott harcunknak egyik legfontosabb eleme véleményem szerint az kell, hogy legyen, hogy a kisebbségben élő nőket, így a roma nőket is sújtó többszörös diszkriminációt felismerjük, elismerjük, tudatosítsuk és orvosoljuk.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat