Istungi stenogramm

Neljapäev, 1. detsember 2005 - Brüssel

3. Ühise käibemaksusüsteemi muutmine ühtse määra miinimumtaseme kohaldamisaja kestuse osas - Üksikasjalikud eeskirjad käibemaksu tagastamiseks maksukohustuslastele, kelle registrijärgne asukoht on teises liikmesriigis - Töömahukatele teenustele kohaldatav käibemaks

  Der Präsident. Als nächster Punkt folgt die Gemeinsame Aussprache über

den Bericht von Zsolt László Becsey im Namen des Ausschusses für Wirtschaft und Währung über den Vorschlag für eine Richtlinie des Rates zur Änderung der Richtlinie 77/388/EWG über das gemeinsame Mehrwertsteuersystem hinsichtlich der Geltungsdauer des Mindestnormalsatzes (KOM(2005)0136 – C6-0113/2005 – 2005/0051(CNS)) (A6-0323/2005),

den Bericht von Zsolt László Becsey im Namen des Ausschusses für Wirtschaft und Währung über den Vorschlag für eine Richtlinie des Rates zur Regelung der Erstattung der Mehrwertsteuer gemäß der Richtlinie 77/388/EWG an nicht im Inland, sondern in einem anderen Mitgliedstaat ansässige Steuerpflichtige (KOM(2004)0728 – C6-0251/2005 – 2005/0807(CNS)) (A6-0324/2005) und

die Anfrage zur mündlichen Beantwortung an die Kommission von Pervenche Berès im Namen des Ausschusses für Wirtschaft und Währung über das Auslaufen der Richtlinie 1999/85/EG über die Möglichkeit, auf arbeitsintensive Dienstleistungen versuchsweise einen ermäßigten Mehrwertsteuersatz anzuwenden (O-0106/2005 – B6-0342/2005).

  Zsolt László Becsey (PPE-DE), előadó. – Két témát tárgyalunk, a minimális áfa-kulccsal kezdem. Jogilag és politikailag rendkívül érzékeny témát vitatunk most meg. A Bizottság előterjesztése szerint a 6. ÁFA-irányelv alapján jelenleg létező ideiglenes rezsim – amely 2005. december 31-én jár le – meghosszabbítása lenne indokolt. Vagyis csak minimum normál-kulcsot határoznánk meg az eddigi 15%-os szinten, és ezt a rezsimet szintén ideiglenes jelleggel meghosszabbítanánk 2010-ig. Parlamentünk gazdasági és pénzügyekkel foglalkozó bizottsága megvitatta ezt a javaslatot, és alapvetően egyetért a Bizottság megközelítésével. Ennek megfelelően magunk is egyetértünk a javaslattal, annak időkeretével, vagyis a 2010-ig történő meghosszabbítással. Elfogadtuk azt is, hogy ezt rendkívüli gyorsasággal tárgyaljuk meg, a december 6-i utolsó ECOFIN ülés előtt, hogy időben lássa a Tanács a Parlament véleményét, és ennek fényében dönthessen. A bizottsági vita alapján egy kérdésben módosítjuk érdemben az eredeti bizottsági előterjesztést, méghozzá abban, hogy nem csak minimum normál-kulcs szintet, hanem maximum-szintet is szeretnénk meghatározni, 25%-os mértékben, ami a tagállamok által jelenleg használt legmagasabb szint lenne, elkerülve ezzel azt, hogy bárki is törvénymódosításra vagy költségvetési pályamodifikálásra kényszerüljön, nagyon rövid időn belül. Ezzel viszont a parlamenti többségünk azt jelzi, hogy szerintünk a normál-kulcsok divergenciájának megakadályozása szükséges. Parlamentünk azonban elfogadott egy másik lényeges álláspontot is a kérdésben, amely nem érinti a jelenlegi gyors prolongálási döntést, de számunkra fontos. Szeretnénk ugyanis elkerülni az olyan helyzetet, mint a mostani, amikor az idő szorításába kerültünk, mind a normál minimum ÁFA-kulcs meghosszabbítása kérdésében, mind pedig az év végén lejáró intenzív foglalkoztatási rezsim tekintetében, amelyben több tagállam részt vett, és pozitív tapasztalatokat gyűjtött. Ezért kérjük a Bizottságot, hogy 2007 elejére készítsen el egy olyan tanulmányt, amelynek segítségével a Parlament 2007-2008-ban nyugodtan, kellő időt rászánva el tud kezdeni egy vitát arról, hogy milyen irányú és mélységű ÁFA-politikát kellene a tagállamoknak követniük, és ebben milyen Uniós szabályozás szükséges.

A valamennyi frakció által kialakított felkérési javaslatunkban arra kérjük a Bizottságot, hogy mérje fel a jelenlegi normális implicit – vagyis egy kulcsra átszámított – ÁFA-szintek különbözőségét és ennek költségvetési hatásait, különös tekintettel arra a megkülönböztetésre, amit a legutóbbi bővítés során belépett tagállamok esetében láthatunk, amelyek nem élhetnek az egyedi csökkentett rátaalkalmazással, csak 2007-ig van átmenetük azokra a speciális területekre, amelyekre a 6. ÁFA-irányelv lehetőséget nem ad (tehát nem tartalmazza sem a K, sem a H melléklet). A Bizottság által készítendő anyag alapján lehetőségünk nyílik arra, hogy meghatározzuk a parlamenti pozíciónkat, az eredet vagy fogyasztási ÁFA-számítás ügyében, ezután megvizsgáljuk, hogy szükség van-e a szubszidiaritás jegyében minimum és maximum-kulcs közösségi meghatározására, és ha igen, akkor ezeknél a kulcsoknál a normál standard vagy az implicit – vagyis a valós átszámított – kulcsot alkalmazzuk-e? Az is a következő évek vitája lehet a Parlamentben, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum eredményessége kapcsán mekkora szabadságot adjunk a tagállamoknak a ráták esetleges csökkentésére, valamint, hogy a normál ráták, vagy azok alóli egyedi kivételek torzítják-e jobban – ha egyáltalán torzítják – a piacot. Kereshetjük ebben arra is a választ, hogy a fogyasztási adók előtérbe helyezése – a közvetlen adók, főleg a munkaerőt érintő adók rovására – valóban segítheti-e a tagállamokat a lisszaboni foglalkoztatási célok elérésében. Tehát erről szólna a következő vita, amire elegendő időt kell biztosítani. Meggyőződésem, hogy egy jó bizottsági háttértanulmány segíthet a Parlamentnek ebben a kérdésben, és kiérlelt álláspontot tudunk elfogadni még 2010 előtt, most azonban továbbra is a prolongációt javasoljuk, azzal a módosítással, hogy a maximum-rátát is rögzítenünk kell, 25 %-on.

A másik jelentésem az ÁFA-visszatérítésről szól. Az előttünk fekvő 8-as irányelv-módosítás egy nagy jelentőségű, hármas módosító-csomag része, amelyet még 2004. októberében terjesztett be a Bizottság, és a jelenlegi Bizottság – nagyon helyesen – meghosszabbította a hatályát, és amely elsősorban az egyablakos rendszerről, az ún. „one-stop-shop”-ról lett híres,. Ebben a kérdésben, akárcsak a tagállamok közötti adóügyi együttműködésben, a Parlament már két jelentés kapcsán állást foglalt, és most örülök, hogy a Tanács felkérése alapján, még ha utólag is, de lehetőségünk nyílik a visszatérítési rendszerrel foglalkozó 8-as irányelv kapcsán is kifejteni véleményünket. Először is leszögezném, hogy teljes mértékben egyetértünk a Bizottság megközelítésével a teljes csomagtervet illetően, és azon belül ennek a 8-as irányelv módosítását illetően is, hiszen ez segíti a vállalkozások számára a másik tagállamban lévő ÁFA-kintlévőség begyűjtését, sőt, elektronikus módszerekkel meg is gyorsítja azt. Eddig a begyűjtést csak akkor lehetett megtenni, ha valaki ÁFA-alanyként egy másik tagállamban szerepelt. A hosszadalmas és költséges eljárást sokan nem vállalták, és az esetek többségében nem is kérték vissza a kintlévőséget, mert többe került volna az adminisztratív eljárás, mint maga az ÁFA-kintlévőség értéke. A jelenlegi módosítás elsősorban a kis- és középvállalkozások helyzetét javítja majd, hiszen számukra volt a legnehezebb a visszatérítésekhez szükséges apparátust rentábilisan fenntartani.

Ugyancsak kisvállalkozó-barát a Bizottság azon megközelítése, hogy három hónapon belül kell ezt az igényt az illetékes adóhatóságnak elbírálni. Támogatjuk azt a megközelítést is, amely szerint a határidő lejárta után igen kemény, havi egy hónapos késedelmi kamatot kell az illetékes adóhatóságnak kifizetnie. Nem fogadtuk el azt a módosító javaslatot, amely ezt tagállami szabályozásra bízta volna. Módosító javaslataink is ebben a bizottsági szellemben fogantak, hiszen hangsúlyoztuk, hogy a vállalkozások védelme mellett pontosításokkal egyértelművé kell tenni a tagállamok adóhatóságainak feladatait is, pontos továbbítási, mérlegelési, döntési és visszafizetési határidőkkel. Ezt tartalmazzák módosításaink. Külön kitértünk arra is, hogy visszakérdezés, adatpótlás vagy egyéb probléma esetén sem kezdődhet újra a 3 hónapos vizsgálati idő – ahogy a bizottsági javaslatból mi kiolvastuk –, hiszen szerintünk ezzel együtt is legfeljebb 4 hónapig tarthat a teljes procedúra. Ezzel a javaslatunkkal elkerülhetővé kívánjuk tenni a visszatérítési időszak szükségtelen elhúzását és a pénzek kincstárban tárolását. Bár ebben a véleményünkben formális módosító javaslatként jogi szempontból nem szerepelhetett, de mégis remélem, hogy a csomag részeként, a teljes O.S.S csomag részeként nő a hatóságok közötti együttműködés gyorsasága, hiszen ezáltal lehet elkerülni a kisvállalkozások likviditási gondjait, valamint az áfa-visszatérítés jogosultságával és az aránymegállapítással kapcsolatos problémákat, sőt, magukat a visszaéléseket is, mert a hamisítás, a fiktív cégek létrehozása nagyon sokszor az export-ÁFA visszaigénylésekhez kapcsolódik. Remélem, hogy a tanácsi vita során az a határidő, amely 10 és 40 nap közé teszi a letelepedés szerinti adóhatóság számára az elektronikus adattovábbítás határidejét, a 40 napot illetően esetleg még rövidülni is fog. De a legfontosabb a csomag minél hamarabbi életbe léptetése, és reméljük, hogy néhány év múlva (az O.S.S. kapcsán 4 évet kértünk) már a Bizottság jelentése alapján a végrehajtást értékelhetjük. Meggyőződésem, hogy a későbbiekben valamilyen közös adatbázis használatával – vagy egymás adatbázisaihoz való könnyebb hozzáféréssel – az eljárás (és a visszaélések kiszűrése) is gyorsabb lehet, de ehhez nagyon sok jogi, adatvédelmi és más kérdés rendezése is szükséges, ezért erre majd az első értékelés után érdemes visszatérni.

Jelenleg tehát a legfontosabb az, hogy ez a jó szellemű javaslat minél hamarabb életbe lépjen, és vállalkozóink élvezni tudják hasznait.

  Pervenche Berès (PSE), auteur. – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, chers collègues, au nom de la commission économique et monétaire, nous avons souhaité profiter des deux rapports de notre excellent collègue, M. Becsey, concernant la question de la TVA pour soumettre une question orale à cette Assemblée qui, j'espère, sera suivie de l'adoption d'une résolution. S'agissant en effet du régime de TVA à des taux réduits dans les secteurs à forte intensité de main-d'œuvre, nous sommes dans une situation économique, sociale, politique et juridique pour le moins désagréable, si ce n'est complexe.

Nous sommes aujourd'hui face à un système deux fois prorogé. Pour la suite, nous sommes saisis d'une proposition de la Commission qui date de 2003, en faveur de laquelle notre Parlement s'est prononcé à la quasi-unanimité de ses membres le 4 décembre 2003, et qui est depuis bloquée au Conseil. Très souvent on nous dit que la better regulation suppose que le Parlement travaille plus vite, mais j'ai parfois l'impression qu'il faut aussi regarder du côté du Conseil comment les choses se passent.

Nous sommes ici dans un domaine qui relève de l'unanimité et, alors que certains États membres vont intervenir sur des bases d'analyse strictement nationales en jouant sur les taux de TVA, ils bloquent au Conseil la prorogation de ce système qui a fait ses preuves. En effet, ce système permet de soutenir l'emploi, de lutter contre le travail au noir et d'organiser de manière plus cohérente la fiscalité au niveau des États membres. C'est la raison pour laquelle notre commission a souhaité déposer cette question orale par laquelle nous soutenons pleinement à la fois l'initiative de la Commission et les efforts successifs des Présidences luxembourgeoise et britannique qui ont, l'une et l'autre, mis sur la table une proposition de compromis totalement en phase avec les souhaits exprimés par ce Parlement dès 2003.

Nous sommes aujourd'hui au pied du mur: ce système deux fois renouvelé arrivera à expiration à la fin de l'année et, dans neuf États membres, des secteurs entiers ne savent toujours pas, en ce moment même, quel régime fiscal leur sera appliqué à partir du 1er janvier de l'année prochaine. Nous sommes aujourd'hui à la veille d'un Conseil Ecofin à l'occasion duquel, je l'espère, les ministres de l'économie et des finances entendront le signal très fort que souhaite leur adresser cette Assemblée à travers cette question orale, mais aussi à travers plusieurs déclarations écrites qui ont été déposées au registre de notre Assemblée et signées par de nombreux collègues.

La proposition luxembourgeoise, reprise par la Présidence britannique, permet de clarifier, de simplifier, d'harmoniser, de généraliser ce qui était jusqu'à présent une simple expérience. Il s'agit, d'abord, pour le secteur de la construction et du service des soins à domicile, de pérenniser les réductions de taux de TVA. Il s'agit de proroger un mécanisme plus flexible et de prévoir son extension jusqu'en 2015. Il s'agit de balayer de manière cohérente ce qui figure dans la fameuse annexe H. Il s'agit, à l'initiative de la Présidence britannique, de faire une évaluation tous les cinq ans de l'ensemble du mécanisme. Il me semble que nous sommes saisis là de propositions équilibrées qui permettront, je le répète, de soutenir l'emploi dans des secteurs à forte intensité de main-d'œuvre - voilà pour la cohérence du mécanisme fiscal qui est proposé -, de lutter contre le travail au noir et de contribuer à ce qui est en train de devenir le leitmotiv de cette maison – comme, je l'espère, au-delà de cette maison, du Conseil –, à savoir la better regulation et les objectifs de la stratégie de Lisbonne.

Permettez-moi encore une fois de dire au Conseil, même si je vois qu'il n'est pas représenté ici ce matin, combien il est important d'obtenir l'accord des ministres de l'économie et des finances. Je crois que la solidarité qui doit aussi présider aux travaux de ce collège devrait conduire, à tout le moins, si la proposition luxembourgeoise et britannique ne pouvait malheureusement franchir le cap de l'unanimité, à proroger encore une fois, pour un an, le système tel qu'il existe. Ce serait la moins pire des solutions.

  László Kovács, Member of the Commission. Mr President, before I start my introductory remarks I would like to offer my apologies to you and to the honourable Members for the delay. We had some traffic problems but now I am here and I will let you know the position of the Commission.

I would like to express my thanks to the rapporteur, Mr Becsey, for his two reports, and to Ms Berès for the oral question on such an important issue which is very close to my heart. I will first comment on the proposal on the minimum standard VAT rate. I will continue with comments on the oral question and the motion for a resolution concerning the reduced VAT rate. Finally, I will comment briefly on the eighth VAT directive proposal, which is part of the one-stop-shop package on which an extended debate took place in this House back in September.

The Commission thanks the European Parliament for the quick handling of the minimum standard VAT rate proposal and in particular the rapporteur, Mr Becsey, for his active and positive contribution. This proposal needs to be adopted as a matter of urgency as the present rules come to an end on 31 December 2005. The absence of a timely decision would imply a legal gap in EU legislation.

The rules concerning the standard VAT rate currently in force combined with the transitional system mechanisms have functioned so far to an acceptable degree. It is therefore appropriate to maintain the current minimum standard rate at 15% for a further period of five years in order to cover the ongoing implementation of the strategy to simplify and modernise the current Community legislation on VAT.

For your information, the proposal has received a positive reaction from the European Economic and Social Committee. The committee has acknowledged that in the current environment – i.e. the rule of unanimity – the Commission’s proposal is the best way forward. I would like to stress that, while I fully understand the concerns of the honourable Members regarding the absence of a decision in the Council only one month away from the expiry date for the reduced rates for labour-intensive services, I do not think that the current proposal can be used to solve this problem. Therefore I would very much urge honourable Members not to make a link between this dossier and the discussions on the scope of the reduced VAT rates which are currently being held in the Council on the basis of the Commission’s 2003 compromise proposal.

I now come to the oral question and the motion for a resolution concerning the reduced VAT rates on labour-intensive services. I would like to thank you for putting this question to the Commission. I am conscious that this issue is of high concern to the public and to business. I am also very much concerned about this issue as the current regime to apply reduced VAT rates on labour-intensive services is due to expire at the end of this year. I very much appreciate the UK Presidency’s efforts to find a compromise on reduced VAT rates. This issue was discussed at the Ecofin Council on 8 November and will be discussed again on 6 December. The absence of a decision by the Council before the end of this year on the application of reduced rates to labour-intensive services would be a very bad outcome. Businesses are very concerned as they need legal certainty. I can assure you that the Commission will do its utmost to help the Presidency reach a conclusion on this matter.

Without going into details about the Presidency’s compromise, I want to explain the difficulties that have arisen in previous debates on this issue. Some delegations reject any extension of Annex H as a matter of principle. I must say that I do not really understand that position. The reduced rates listed in Annex H are optional, so that, apart from a few categories in respect of which reduced rates are largely applied throughout Europe, there are already today huge disparities between Member States.

If we take into account the numerous specific derogations granted to some Member States, these disparities become even bigger. Restaurant services are a very good example. Currently half of the Member States apply reduced rates to restaurant services by way of specific derogations and this has not given rise to any complaints or distortion of competition. Why not, therefore, give the opportunity to all Member States to apply a reduced rate in this sector if they wish to do so? Some Member States press for more subsidiarity. The budgetary impact of applying additional reduced rates also comes into play. In my view only very few sectors are really relevant in this respect. In principle, only restaurants and construction services might have a significant potential budgetary impact. For instance, regarding the building sector the Council could explore criteria for restricting the scope of the reduced rates in order to limit the possible budgetary impact for example by limiting the reduced rate to buildings over a certain age.

I want to underline the economic importance of the building sector. You know that the Commission has always been doubtful about the positive employment effects of introducing reduced VAT rates. This is still the case. Nevertheless, we have to realise that at least in this sector the VAT rate plays an important role. In contrast to the reduction of the rate, its increase by the reintroduction of the standard rate could well lead to an immediate increase in prices for consumers. This would have negative consequences for employment and could even encourage the black economy in the Member States concerned. I am aware that businesses, the Member States concerned and the European Parliament have great concerns in this regard. Therefore I consider that there are good political and economic arguments to allow at least the preservation of the status quo in this sector.

However, there are some conditions. First, only locally delivered services should be added to the existing scope of the reduced VAT rate provisions. The extension of reduced rates to new categories of goods should be avoided, as the risk of creating distortions of competition is too high.

Second, the mere prolongation of the existing experimental reduced rates for labour-intensive services is neither viable nor desirable. Although I was initially tempted by this solution, we have to recognise that it is an illusion to believe that a mere prolongation has more chance of being unanimously adopted by the Council than the compromise currently under discussion. Furthermore, this experiment has been limited to nine Member States and a mere prolongation would only prolong the unequal treatment of Member States. I have to stress that the Council has already had more than two years to reach a decision. It should not duck its responsibilities yet again.

Third, the compromise must be fair in the sense that it should represent a step towards the equal treatment of all Member States. In my view, the UK Presidency proposal for an initial extension of the time-limited derogations for the new Member States to 2015 would precisely contribute to this objective.

I know that some of the honourable Members might not entirely agree with this line, especially as regards the extension of the labour-intensive services. Let me, therefore, take this opportunity to remind them of the fact that when the Council agreed on the second extension of the reduced rates for labour-intensive services for two more years, the Commission considered that the same possibilities should be offered to the new Member States. At the time of the pre-accession negotiations, the possibility of applying reduced rates to labour-intensive services was not considered relevant since the experiment was due to end on 31 December 2003, i.e. before EU enlargement. Therefore, the extension of measures constituted a new element calling for a review of the situation. The situation is clearly not the same as it was in 2003 and it is therefore exceedingly unlikely that the Council will – as it did previously – unanimously request that the Commission propose an extension. In addition, a simple extension of the labour-intensive services experiment offers no solutions for the widespread demand to also include restaurant services in the scope of the reduced rates, because currently they are not in Annex K.

In conclusion, I consider it to be imperative that the Council should now draw up the lines of a viable compromise with a view to a political decision in December during the last Ecofin meeting under the UK Presidency. However, the Commission is in the hands of the Council and we can do no more than help the Council as much as possible to reach an agreement.

As the Commissioner responsible for taxation, I can assure you that the Commission is prepared to do its utmost and show the maximum flexibility during the Ecofin meeting on 6 December in order to help reach unanimous agreement on the basis of the UK compromise.

Finally, I should like to comment briefly on the eighth directive proposal. On several occasions I have underlined that one of the ways of attaining the Lisbon Objectives is to reduce cross-border administrative burdens and compliance costs in order to facilitate Community-wide activities by businesses. Today it will be possible to take the next step towards this objective. The proposal which is tabled today is part of the larger package known as the one-stop-shop scheme. The other parts of the overall proposal – the simplification measures, whereby taxable persons can discharge their VAT obligations in the Member States of establishment, and the rules containing the exchange of information between Member States – were adopted by this Parliament in September. This part of the proposal aims at reforming the VAT refund procedure for traders who have to reclaim their VAT in a Member State in which they are not established. An entirely electronic procedure will replace the current burdensome paper-based eighth directive refund system. As a result of the new proposal, it will become possible to speed up the VAT refund procedure substantially. This will be of particular help for small and medium-sized enterprises. In this respect I welcome the positive contribution of the rapporteur, although I cannot accept the proposed amendments. Most of the issues are actually already covered by the Commission’s proposal on the one-stop-shop package. I therefore invite you to support the original position of the Commission.

Now I am eager to listen to your opinion on the three VAT dossiers on the agenda of this meeting and in my closing remarks I shall take a position on the amendments that have been tabled.

  Marianne Thyssen, namens de PPE-DE-Fractie. – Voorzitter, commissaris. Hartelijk dank, commissaris, voor uw hoopgevend discours. Ik denk dat we dit goed kunnen gebruiken in de BTW-wetgeving, want terwijl iedereen de mond vol heeft van betere wetgeving en goed bestuur, zien we in twee van de drie kwesties die in dit debat aan de orde zijn, toch maar het tegenovergestelde.

Het is een goede zaak dat werk gemaakt wordt van de vereenvoudiging van de voorschriften van teruggave van BTW aan belastingplichtigen die gevestigd zijn in een andere lidstaat. Ondernemers, ook de kleinsten onder hen en ook alle KMO's, zullen nu allemaal de kans krijgen om effectief hun centen terug te vragen en dit binnen een aanvaardbare termijn. Dat kunnen wij, PPE-DE-leden, alleen maar bijtreden.

Maar dan is er het voorstel tot verlenging van de drempel van het normale BTW-tarief. Dat die verlenging voorgesteld wordt, is natuurlijk een goede zaak en dat steunen wij ook. Alleen vinden we het toch wel wat dramatisch dat zo'n maatregel er nog moet komen minder dan 30 dagen voor het verstrijken van de termijn, voor de inwerkingtreding van de opvolger. Maar goed, iedereen weet wat er komt. Later zal erover beslist worden en dat is iedereen weer voor vijf jaar gerust.

Maar erger is het gesteld met het gesukkel - en ik heb hiervoor geen beter woord - omtrent bijlage K en onrechtstreeks ook bijlage H van de zesde BTW-richtlijn. Het experiment met het verlaagde BTW-tarief voor arbeidsintensieve diensten loopt nu al dubbel zo lang als oorspronkelijk gepland. De Raad slaagt er maar niet in te evalueren en knopen door te hakken.

De sectoren die wij, vanuit de Commissie en vanuit het Europees Parlement, in 2003 hoop gegeven hadden in verband met de mogelijkheid een verlaagd BTW-tarief te krijgen - de horeca, de bouwsector, maar ook de wasserijen en het tuinonderhoud - al deze sectoren blijven op hun honger. De Raad zegt niet ja, de Raad zegt niet nee, de Raad beslist niet en de Raad is ook hier afwezig. Wij creëren hier onzekerheid. Onzekerheid is nefast voor economische ontwikkeling. In een periode waar we snakken naar groei en meer werkgelegenheid is dit onaanvaardbaar. Commissaris, wij rekenen op uw steun in het debat met de Raad en verder zijn wij het helemaal eens met de twee verslagen-Becsey en met de resolutie die gekoppeld is aan de mondelinge vraag.

  Ieke van den Burg, namens de PSE-Fractie. – Voorzitter, ik was degene die applaudisseerde omdat ik het helemaal eens was met wat mevrouw Thyssen zei. Ik wil eerst ook mijn hulde betuigen aan de rapporteur, meneer Becsey, die zich door deze moeilijke materie heen worstelt en inmiddels in de Commissie Economische en monetaire zaken onze specialist op BTW-terrein is geworden. Wij steunen zijn verslag en ook wat anderen hebben gezegd over de teruggave van BTW. Het is echt heel belangrijk dat dat sneller en ook eenvoudiger gebeurt voor bedrijven die over de grenzen opereren, anders is de interne markt in Europa een farce.

Het andere verslag houdt verband met de mondelinge vraag die we voorgelegd hebben en de termijnen waarbinnen een aantal zaken geregeld moeten worden. Ik sluit mij helemaal aan bij de woorden van mevrouw Thyssen, namelijk dat het belachelijk is dat er nu, één maand van tevoren, nog onzekerheid bestaat, met name in de sectoren van arbeidsintensieve diensten. Die weten nog steeds niet waar ze aan toe zijn. De commissaris valt hier niets te verwijten, het is de Raad die hier als rechtspersoon wordt aangesproken en die er niet in slaagt een regeling vast te leggen.

Hier staat een voorstander van die arbeidsintensieve diensten. Ik zou het liefst zien dat ze in bijlage H, in die structurele oplossing, worden opgenomen. Ik hoop dat ons appèl hier in dit Parlement het laatste zetje zal geven om er in ieder geval voor te zorgen dat er een regeling wordt getroffen en dat er tijd gecreëerd wordt om volgend jaar die discussie te voeren. Ik ben er voorstander van om die discussie veel breder te voeren. Ik denk dat het hele debat over het verschuiven van indirecte naar directe belastingen, iets wat uw premier Verhofstadt ook nog eens heel uitdrukkelijk aangekaart heeft, alles te maken heeft met de manier waarop we structureel met die BTW-tarieven omgaan.

Daarom ben ik ook, net als meneer Becsey, geen voorstander van het nu al formuleren van een maximumtarief in deze tijdelijke periode en wél voorstander van het structureel maken van de mogelijkheid om die lage tarieven te hanteren. Als je een verschuiving wil van directe naar indirecte belastingen, die inderdaad veel kan opleveren, dan heb je ook een differentiatie van de tarieven nodig. Lage tarieven vanuit sociale motieven, vanuit motieven van werkgelegenheid, om zwartwerk te regulariseren en te voorkomen: dat zijn allemaal elementen die je daarbij moet betrekken. En misschien moet je ook hogere tarieven kunnen hanteren voor bepaalde luxe- of milieuvervuilende factoren.

Ik denk dat die structurele discussie echt volgend jaar gevoerd moet worden en ik hoop dat deze commissaris daar ook een aanzet toe kan geven. Ik hoop dat de lidstaten zich niet iedere keer weer verschuilen achter de unanimiteitsregel en de mogelijkheid die ze hebben om hier allerlei blokkades op te voeren en dealtjes te sluiten. Ik denk dat dat geen fatsoenlijk bestuur is en geen goede wetgeving, zoals mevrouw Berès gezegd heeft.

  Margarita Starkevičiūtė, ALDE frakcijos vardu. – Aš taip pat norėčiau padėkoti kolegai Becsey’iui už jo darbą, susijusį su pridėtinės vertės mokesčiu ir su juo susijusiais dokumentais. Mes šiandien kalbame apie mokestį, kuris svarbus visai Europai. Nors Europos Sąjunga neturi bendros fiskalinės politikos, pridėtinės vertės mokestis yra pagrindinis Europos Sąjungos biudžeto finansavimo šaltinis. Dar 1977 m. priėmus Šeštąją pridėtinės vertės mokesčio direktyvą, buvo pabandyta sukurti bendra prasme identišką pridėtinės vertės mokesčio bazę, kad būtų užtikrintas įmokų į Europos Sąjungos biudžetą stabilumas.

Šioje srityje pasiekta daug, tačiau pagal dabar egzistuojančią PVM tarifų sistemą vis dar numatoma daug mažesnių PMV tarifų, išimties tvarka taikomų įvairioms prekėms ir paslaugoms. Be to, skiriasi ne tik produktai, kuriems taikomi šie PVM tarifai įvairiose valstybėse narėse, bet ir tų išimčių galiojimo terminai. Dėl tokios sudėtingos sistemos sudaromos nepalankios sąlygos prognozuoti ilgalaikius biudžeto srautus ir taip pat sudaromos potencialiai skirtingos galimybes šalims taikyti PVM direktyvos nuostatas.

Todėl norėčiau pasiūlyti ir pritarti tiems pasiūlymams, kad Europos Komisija peržiūrėtų ir parengtų bendrą sąrašą prekių ir paslaugų, kurioms būtų galima taikyti mažesnius tarifus, ir kad būtų įvertinta makroekonominė įtaka, sukaupta įvairių šalių patirtis ir kad tas sąrašas būtų ne laikinas, o galiotų neribotą laiką, jeigu, aišku, bendru sutarimu nebus nuspręsta kitaip. Tokios tvarkos įdiegimas padės atsisakyti ydingos praktikos, kai vienos šalys išimties tvarka gali taikyti mažesnius tarifus, o kitos šalys negali taikyti tokių tarifų. Ir, be abejo, tai užtikrins įplaukų į Europos Sąjungos biudžetą stabilumą, nes bus galima prognozuoti ilgalaikius finansavimo srautus.

  Ian Hudghton, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr President, on the subject of reduced rates of VAT for labour-intensive services, it is almost a year since Parliament approved a report, for which I was rapporteur, that overwhelmingly supported the principle that all Member States should have the right to implement the scheme. It is disappointing to see that no progress has been made in the past year.

I stated at the time that we should, of course, have equality amongst the Member States, but also that we should be pressing the Council to make this principle a permanent feature of our hopes of achieving the Lisbon Strategy. I accept that it can be difficult to quantify the positive benefits in terms of job creation, but I am also convinced that suddenly reapplying VAT to labour-intensive services will have a negative impact.

I know from personal experience in a small business in the construction sector that having to charge VAT at the full rate has an impact on consumer choice. In a significant number of cases consumers choose to go where VAT is not applied. This resolution, which all the groups have supported and which will be voted on today, is reasonable. This is the least we can expect from the Council if we are not to see a sudden shock being triggered by the end of this scheme, in which I would hope Member States can be encouraged to participate more fully so that we can build up data on the beneficial impacts, which I am sure can be quantified.

  Διαμάντω Μανωλάκου, εξ ονόματος της ομάδας GUE/NGL. – Κύριε Πρόεδρε, η έμμεση φορολογία αποτελεί βασικό μοχλό αφαίμαξης του λαϊκού εισοδήματος και για τον λόγο αυτό είναι αντιλαϊκή.

Οι συνεχείς φοροαπαλλαγές προς το κεφάλαιο και τα κέρδη του, με άλλοθι την αύξηση των επενδύσεων, συνοδεύονται από την ταυτόχρονη αύξηση των έμμεσων φόρων και τη μείωση του λαϊκού εισοδήματος. Για τον λόγο αυτό εκφράζουμε την αντίθεσή μας σε κάθε μορφή έμμεσης φορολογίας και, ειδικότερα, στο σύστημα του φόρου προστιθέμενης αξίας έτσι όπως λειτουργεί σήμερα.

Μόλις πρόσφατα στη χώρα μου, η Ελληνική κυβέρνηση, υλοποιώντας πιστά τις επιταγές του συμφώνου σταθερότητας, αύξησε κατά μία μονάδα τον ΦΠΑ. Ταυτόχρονα, ακούγονται φωνές ότι, κάτω από την πίεση της Επιτροπής, μπορεί να υπάρξει και παραπέρα αύξηση. Φυσικά, για τα κέρδη των επιχειρήσεων προωθεί μείωση της φορολογίας κατά 10 μονάδες. Είναι ειρωνικό, αλλά τελικά μπορεί να φτάσουμε στο οξύμωρο σχήμα να βλέπουμε θετικά την κατοχύρωση οροφής του ΦΠΑ στο 25%, διότι έτσι θα εξασφαλισθεί ότι δεν θα ανέβει περισσότερο.

Οι συντελεστές από 15 έως 25%, που δεν επιτρέπουν διακρίσεις μεταξύ των ειδών άμεσης ανάγκης ή ειδών πολυτελείας, οι ενιαίοι συντελεστές που καλούν τον φτωχό εργαζόμενο και τον πλούσιο εισοδηματία να πληρώσουν τον ίδιο φόρο κατανάλωσης ή κάνουν να φορολογούνται με τον ίδιο συντελεστή η οδοντόπαστα και το σκάφος αναψυχής, είναι πολλές φορές υψηλότεροι από τους συντελεστές άμεσης φορολογίας του κεφαλαίου. Υπάρχουν μάλιστα και προτάσεις για κατάργηση της προοδευτικότητας της άμεσης φορολόγησης και της διαμόρφωσης ενιαίου συντελεστή που θα βρίσκεται στο ίδιο ύψος με αυτό των έμμεσων φόρων.

Η αδυναμία γενίκευσης της πειραματικής οδηγίας, βάσει της οποίας μπορεί να εφαρμόζεται χαμηλότερος συντελεστής ΦΠΑ σε υπηρεσίες υψηλής έντασης εργατικού δυναμικού, είναι χαρακτηριστική της ενιαίας στρατηγικής του κεφαλαίου αλλά και των ενδοκαπιταλιστικών αντιθέσεων. Η περίοδος εφαρμογής της οδηγίας αυτής, που επιτρέπει στα κράτη μέλη να εφαρμόζουν μειωμένο συντελεστή ΦΠΑ για καθορισμένες δραστηριότητες, για να διατηρηθούν παράλληλα και αντίστοιχες θέσεις εργασίας, έχει παραταθεί δύο φορές. Η γενίκευσή της σε όλα τα κράτη μέλη είναι μέχρι στιγμής αδύνατη και αυτό ακριβώς αποτελεί δείγμα των διαφωνιών.

Εμείς αγωνιζόμαστε μαζί με τους εργαζόμενους για την προστασία του λαϊκού εισοδήματος, για την κατάργηση των έμμεσων φόρων και την εφαρμογή μιας προοδευτικής φορολογικής πολιτικής των εισοδημάτων και του κεφαλαίου, για να σταματήσουν οι εργαζόμενοι, οι συνταξιούχοι, οι άνεργοι και γενικότερα τα λαϊκά στρώματα να πληρώνουν τα σπασμένα και για να παύσουν οι φόροι να είναι ένα από τα εργαλεία αναδιανομής του εισοδήματος των εργαζομένων υπέρ του μεγάλου κεφαλαίου.

  John Whittaker, on behalf of the IND/DEM Group. – Mr President, Mr Becsey’s report on the minimum standard rate states that the European Parliament’s ultimate goal is to contribute to boosting economic productivity and growth rates in the EU. Whilst these are noble sentiments, I hope you will allow me to offer a few words of general advice.

The current growth projection in 2006 for the eurozone is estimated by the IMF at 1.8%, with the largest economies being the worst performers. This weak growth is far from sufficient to sustain the EU’s social programme. The Commission suggests that a cut in income tax of 1% of GDP would produce a greater than proportionate rise in growth. A harmonised VAT scheme, therefore, should be used to shift from direct to indirect taxation. Unfortunately, there is no undisputed evidence that this growth would occur. Moreover, this shift implies a redistribution from the poor to the rich, like the common agricultural policy, which rewards landowners rather than farmers. Is this really what we want?

I should like to suggest that instead of trying to harmonise taxation, our partners in the Commission should rather leave it alone. Do they not realise that their obsessive pursuit of the illusive level playing field and their inward-looking regulation-led policies are damaging growth rather than stimulating it? The working time directive, the temporary workers directive, the common agricultural policy: are all examples of a European Union that refuses to wake up to the reality of global markets, free trade and efficiency, but is instead intent on pursuing an outdated social model, which has no place in the global economy.

Harmonisation should be the last thing on the agenda of any national government that wishes to see its country’s economic growth rise. In contrast, a dose of genuine deregulation would bring wondrous results.

  Der Präsident. Herr Whittaker, bitte nehmen Sie zur Kenntnis, dass es weltweite Umfragen gibt, wonach Europa die attraktivste Region in der ganzen Welt ist. Die meisten Menschen der Welt würden am liebsten in Europa wohnen, noch vor Amerika. Also so schlecht kann das europäische System gar nicht sein!

  Hans-Peter Martin (NI). – Herr Präsident! Wenn Sie Ihre Führung dazu benutzen, auch politische Statements abzugeben, dann können wir sagen, dass das am Image liegt. Aber was hier so technisch klingt, rührt doch an Grundsätzlichem im Gemeinwesen. Bei der Mehrwertsteuerfrage geht es immer auch um Gerechtigkeit. Man muss schon feststellen, dass diese Europäische Union aus einer Schwäche heraus – weil die Zähne, so wie wir uns organisieren, nicht mehr beißen – jetzt zusehends zur Prothese der Mehrwertsteuer greift, um überhaupt noch bestimmte Steuereinnahmen, die diesen Namen verdienen, akkumulieren zu können. Dabei wird sehr ungerecht vorgegangen, weil das, wie wir wissen, sehr oft die Falschen trifft.

Zwei Österreicher könnten da vielleicht als Vorbild dienen. Einen kennen Sie, Bruno Kreisky, den anderen werden Sie wahrscheinlich noch besser kennen lernen, Karl-Heinz Grasser. Schon Kreisky hat sehr klar erkannt, dass wir mit diesen Ansätzen nicht weiterkommen, dass wir, vor allem was die Höhe der Mehrwertsteuer betrifft, dort ansetzen müssen, wo man wieder ein bisschen von dem zurückbekommen kann, was woanders verloren geht. Also das, was den Reichen wirklich Spaß macht: die Luxuslimousinen, die Jachten, die zusätzlichen Immobilien, das soll jetzt durch diesen Änderungsantrag verhindert werden. Das halte ich für falsch. Karl-Heinz Grasser versucht wenigstens in Österreich – und ich denke, das ist vorbildhaft – zu verhindern, dass international tätige Unternehmen den Vorsteuerabzug hin und her schieben können, ohne überhaupt jemals Mehrwertsteuer abliefern zu müssen. Eine Chance der zukünftigen Ratspräsidentschaft liegt vielleicht darin, auf europäischer Ebene wenigstens beim Stopfen von Steuerschlupflöchern rund um die Mehrwertsteuer ein Stückchen voranzukommen.

  Othmar Karas (PPE-DE). – Herr Präsident! Die meisten Vorredner haben gezeigt, dass die Vorgehensweise in diesem Zusammenhang unprofessionell und unverantwortlich gegenüber den Marktteilnehmern – sowohl den Unternehmen als auch den Kunden – ist und mehr Unsicherheit als Klarheit schafft.

Ich halte die Planungssicherheit für nicht gegeben, und die Hausaufgaben – sowohl im Rat als auch in der Kommission – wurden nicht ausreichend gemacht. Sonst hätten wir im Zeitplan nicht ein derartiges Wirrwarr an Berichten, Zeitverschiebungen und Verlängerungen von Provisorien, ohne je wirklich eine Lösung zu finden.

Das Wort Steuer hat eine doppelte Bedeutung. Steuern steuern. Die Steuerpolitik ist ein ordnungspolitisches Steuerungsinstrument in der Wirtschaftspolitik. Wenn wir in diesem Bereich auf europäischer Ebene nicht mehr Klarheit schaffen, auch nicht mehr Kompetenz erhalten, wenn nicht eine umfassende Steuerdebatte stattfindet, wenn wir nicht eine einheitliche Bemessungsgrundlage für die Unternehmensbesteuerungen bekommen, wenn wir nicht die Steuerschlupflöcher schließen, wenn wir nicht ein einheitliches Steuersystem für die betriebliche Altersvorsorge erhalten, können wir viele unserer politischen Ziele für Wachstum und Beschäftigung nicht erreichen, weil wir das Instrument dazu nicht in der Hand haben.

Daher trete ich für eine umfassende, und nicht für eine auf einzelne Punkte bezogene Steuerdebatte ein. Ich trete für eine langfristige Steuerkonzeption zwischen den Mitgliedstaaten ein und nicht für eine, die um drei Minuten vor zwölf stattfindet, die in der Verlängerung endet und damit keine Lösung schafft. Beide Beispiele zeigen uns, dass auch das, was jetzt herauskommen wird, nur ein Provisorium ist, das uns nicht weiterhilft.

  Dariusz Rosati (PSE). – Panie Przewodniczący! Mamy obecnie do czynienia z wielkim zróżnicowaniem stawek VAT-u w ramach Unii Europejskiej, mamy różne stawki standardowe, różne stawki obniżone i różne zakresy ich stosowania. To wszystko zniekształca relacje cenowe w Unii Europejskiej, negatywnie wpływa na alokację zasobów i w perspektywie obniża potencjalne tempo wzrostu Unii Europejskiej.

Jednocześnie, pada wiele takich głosów, dzisiaj także na tej sali, które kwestionują potrzebę harmonizacji stawek VAT. Uważam, że nadszedł czas, abyśmy mieli poważną i całościową debatę na temat systemu podatkowego w Unii Europejskiej i chcę złożyć propozycję pod adresem Komisji, aby przygotowała całościowe studium na temat skutków, korzyści, ewentualnie negatywnych efektów stopniowego zbliżania stawek VAT i zakresów ich stosowania w ramach całej Unii Europejskiej.

Musimy mieć solidny, analityczny materiał, aby poważnie się nad tym zastanowić.

Przechodząc do sprawy obniżonej stawki VAT na usługi pracochłonne, chcę podkreślić jeszcze raz, że była ona wprowadzona sześć lat temu jako eksperyment i jestem naprawdę zdumiony, że do tej pory Państwa Członkowskie nie były w stanie z tego eksperymentu wyciągnąć wniosków.

Ten stan rzeczy, który w tej chwili wprowadza jaskrawą dyskryminację wobec nowych Państw Członkowskich w tym zakresie, nie może być dalej utrzymany.

  Wolf Klinz (ALDE). – Herr Präsident, Herr Kommissar! Es ist schon erstaunlich und enttäuschend – wie ja bereits mein Vorredner gesagt hat –, dass wir uns vier Wochen vor Jahresende mit einem Thema beschäftigen, das eigentlich schon längst abgeschlossen sein sollte.

Die 1999 zunächst für drei Jahre eingeführte Sonderregelung eines ermäßigten Mehrwertsteuersatzes bezog sich ja nur auf wenige Mitgliedstaaten und auf wenige arbeitsintensive Dienstleistungen. Nach dem Ablauf des ursprünglichen Zeitrahmens wurde dieser mehrmals verlängert, das heißt, auch in der Vergangenheit war man nicht imstande, eine definitive Lösung zu finden. Ohne erneute Entscheidung würde diese Regelung Ende dieses Jahres endgültig auslaufen. Fest steht, dass die mit der Einführung der Sonderregelung verbundenen Erwartungen sich in der Vergangenheit nicht oder nur teilweise erfüllt haben.

Die Kommission hat 2003 klar festgestellt, dass die ermäßigten Mehrwertsteuersätze sich nicht in verbilligten Preisen niedergeschlagen haben und dass sie praktisch keinen spürbaren Einfluss auf die Beschäftigungssituation hatten.

Vor diesem Hintergrund hat meine Fraktion ihre Zustimmung zu dem gemeinsamen, parteiübergreifenden Entschließungsantrag an die Erfüllung mehrerer Bedingungen geknüpft: Erstens, die Verlängerung erfolgt einmalig, aber nur noch bis Ende des nächsten Jahres. Zweitens, die Kommission stellt eine umfassende Untersuchung über die Wirksamkeit der Maßnahme an. Drittens, nach Ablauf des Verlängerungszeitraums, also ab Ende nächsten Jahres, dürfen nur noch Bereiche von der ermäßigten Mehrwertsteuer profitieren, in denen diese Ermäßigung tatsächlich positive Wirkung auf Preise und Beschäftigung hat. Dann allerdings ist die Sonderregelung von Dauer. Andere, nicht effektive Bereiche scheiden endgültig aus der Sonderregelung aus. Auch neue Mitgliedstaaten dürfen den ermäßigten Mehrwertsteuersatz anwenden, damit es keine Wettbewerbsverzerrungen in der EU gibt.

Für Absatz 2 des Gemeinsamen Entschließungsantrags fordern wir eine getrennte Abstimmung, denn die Regelung ist schon lange in Kraft und der erwähnte Bericht der Kommission ist unseres Erachtens detailliert und aussagekräftig genug.

  Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, chers collègues, qui oserait aujourd'hui annoncer la destruction de 170 000 emplois au sein de nos anciens pays de l'Union. Folie? Aberration? Non, simple réalité! En effet, si le Conseil des ministres Ecofin du 6 décembre prochain ne pérennise pas la TVA à taux réduit, ce scénario catastrophe se produira dès 2006.

La mise en place, en 1999, de l'expérimentation de la TVA à taux réduit pour les services à forte intensité de main-d'œuvre a fait la preuve de son efficacité. Elle a été créatrice d'emploi. En France, par exemple, le BTP (bâtiment, travaux publics) estime à 60 000 le nombre d'emplois pérennes créés. Elle a aussi contribué à lutter contre le travail clandestin. Toujours en France, le nombre d'infractions dans la construction a été réduit de moitié. En outre, cette mesure est vertueuse pour la lutte contre le réchauffement de la planète. La TVA à taux réduit pour les travaux d'économie d'énergie bénéficiera tant aux consommateurs qu'aux entreprises et représente un potentiel d'emplois non délocalisables. Alors quels arguments plus convaincants pourrait présenter le Conseil pour refuser la pérennisation de la TVA à taux réduit?

Chers collègues, en France, les citoyens ont déjà marqué leur colère face à une Europe qui ne répond plus à leurs attentes. Alors, demain, nous attendons vraiment des signaux positifs de la part du Conseil.

  Patrick Louis (IND/DEM). – Monsieur le Président, chers collègues, le 4 mai dernier, à quelques jours du référendum sur la Constitution européenne, la Présidence de l'Union annonçait l'imminence d'un accord sur la baisse de TVA pour le secteur de la restauration en France, TVA qui passerait de 19,6% à 5,5%. Pour faire voter oui, le gouvernement français devait audacieusement confirmer cette promesse pendant toute la campagne, une promesse en réalité très ancienne puisqu'elle était déjà au programme du candidat Chirac, en 2002, et même en 1995. De même, dans son projet de loi de finances pour 2006, le gouvernement français, pariant sur un accord au niveau européen, a annoncé et prévu une reconduction pour un an du taux de TVA réduit pour les travaux de rénovation. De promesse en double langage, force est de constater qu'une insécurité fiscale perpétuelle est entretenue, perturbant les consommateurs et surtout les professionnels des secteurs concernés.

Ainsi, après que nos peuples ont dit non au super-État, le moment n'est-il pas venu de dire la vérité aux Européens? Vouloir à tout prix tout faire à Vingt-cinq est paralysant. Le temps n'est-il pas venu d'imaginer une autre Europe: une Europe à géométrie et à géographie variables?

  José Manuel García-Margallo y Marfil (PPE-DE). – Señor Presidente, coincido de la cruz a la raya con la intervención del señor Becsey, por lo que centraré mi intervención, exclusivamente, en el tipo reducido del impuesto sobre el valor añadido aplicable a los servicios intensivos en mano de obra.

Cualquier sondeo que se haga en Europa revela que las preocupaciones de los europeos son dos: encontrar empleo y tener la garantía de que habrá recursos para mantener el Estado de bienestar. Para calmar estas inquietudes, ha habido mucha literatura y poca concreción, mucho ruido y pocas nueces.

Probablemente una de las pocas iniciativas concretas que se han abordado en este ámbito ha sido el establecimiento de un impuesto sobre el valor añadido reducido aplicable a los servicios que crean mano de obra, los servicios que favorecen la contratación de trabajadores, especialmente de los menos cualificados. Un tipo reducido del IVA que permite también aflorar recursos, que antes estaban sumergidos, con los que financiar las pensiones del futuro. Y un IVA reducido sobre el trabajo que permite reequilibrar la inestable relación entre impuestos que gravan el capital e impuestos que gravan el trabajo.

Nos encontramos, en este momento, con que este experimento, que empezó en el año 2000, puede finalizar si no se prorroga. Y nos encontramos con que el Consejo sigue sin opinión; el Consejo no sabe, no contesta.

Quiero decirle al señor Comisario que puede hacer mucho más de lo que ha dicho en su exposición. El Comisario puede presionar al Consejo: puede decirle que no es una buena idea acabar con este experimento precisamente cuando se incorporan Estados nuevos, en los que los problemas que venimos a solucionar —carencia de empleos, economía sumergida— son más acuciantes que en los Estados viejos, que no es una buena idea acabar con un experimento, lo que puede suponer un incremento de los precios y una reducción del empleo, que no es una buena idea acabar con este experimento precisamente cuando vamos a discutir la Directiva relativa a los servicios, que tanta inquietud ha creado en materia de empleo en los Estados miembros, y puede el señor Comisario decirle que este Parlamento se pronuncia con unanimidad y que a este Parlamento no le gusta que lo tomen a broma, sobre todo cuando, enfrente, no hay una opinión fundada, sentada, por parte del Consejo.

PRZEWODNICZY: J. ONYSZKIEWICZ
Wiceprzewodniczący

  Joseph Muscat (PSE). – Sur President, grazzi Sur President. Nieħu l-impressjoni li hawnhekk qed nippriedkaw lill-ikkonvertiti għas-sempliċi raġuni li l-Kunsill mhux qiegħed hawnhekk u l-Kummissarju qed jaqbel mal-pużizzjoni soda li qed nieħdu aħna, minkejja li qed jgħid li ma jaħsibx li l-estensjoni ta' l-esperiment tkun soluzzjoni tajba biżżejjed. Naħseb li rridu, f'dan il-mument, fil-bidu ta' Diċembru, nikkunsidraw anke dik is-soluzzjoni. M'hemmx dubju li l-Kunsill għandu jieħu nota tal-pużizzjoni tagħna li hija qawwija favur li tiġi mġedda din il-faċilità fuq il-"labour intensive" u li deher li kien esperiment li rnexxa u li ħoloq postijiet tax-xogħol ġodda. Barra minn hekk dan l-esperiment għandu jitwessa' ukoll u jingħata l-possibilità li jsir minn Stati Membri ġodda. L-ironija ta' dan kollu huwa li filwaqt li hawnhekk qed nitkellmu biex ikollna rata aktar baxxa, biex nesperimentaw b'dawn ir-rati baxxi ikun hemm xi gvernijiet f'xi pajjiżi, fosthom dak tiegħi, Malta, li kemm ilna li dħalna fl-Unjoni Ewropea mhux talli ma sperimentax b'rati baxxi ta' tassazzjoni talli anke għolla l-VAT minn ħmistax għal tmintax fil-mija. Nemmen ukoll li l-firxa tas-servizzi trid titwessa' u tmur ukoll għal servizz oħra bħal dawk ambjentali u restoranti. Dan huwa esperiment li rnexxa biex inkunu kredibbli man-nies li eleġġewna, man-nies li nirrappreżentaw u anke l-Kummissjoni u il-Kunsill biex ikunu kredibbli irridu wieħed minn dawn il-ftit esperimenti li verament ħallew suċċess kbir.

  Paolo Costa (ALDE). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, signor Commissario, unisco la mia voce a quella dei colleghi, rischiando di ripetere gli stessi argomenti e le stesse posizioni.

In alcuni Stati membri è stata condotta la sperimentazione dell'IVA ridotta, sfortunatamente però, per tutti, proprio in un periodo in cui l'economia europea non è stata particolarmente brillante, specialmente in molti degli Stati membri più grandi.

Di fatto, dunque, una simile sperimentazione nei settori ad alta densità di lavoro, nella misura in cui ha sostenuto una quota occupazionale non irrilevante, ha fornito un contributo ancora maggiore di quanto si potesse immaginare.

Tra l'altro è un argomento supplementare a favore del proseguimento di tale sperimentazione il fatto che la situazione economica europea complessiva stia lievemente modificandosi, seppur in maniera ancora molto debole, di conseguenza uno stop all'esperimento avrebbe effetti disastrosi.

In secondo luogo, la sperimentazione è risultata positiva in quanto, nell'arco di sei anni, ha dato luogo, in alcuni paesi, ad adattamenti pressoché strutturali. Nel mio paese, l'Italia, ad esempio, la sperimentazione dell'IVA ridotta è stata accompagnata da un provvedimento di incentivazione alle ristrutturazioni edilizie - attraverso l'imposta sul reddito - che ha avuto un grandissimo successo. Si tratta di un successo reale sia perché ha consentito di migliorare rapidamente una gran parte del patrimonio edilizio del paese, sia perché ne ha migliorato la situazione economica e finanziaria.

Dal punto di vista finanziario, la ricetta fatta di "imposta sul reddito-IVA ridotta" ha fatto emergere un'enorme massa di lavoro nero - materia imponibile per il paese stesso - mentre, dal punto di vista economico, è stato probabilmente il provvedimento più importante a sostegno della domanda globale del paese in un periodo in cui in Italia i consumi languono, gli investimenti produttivi sono ridotti e le esportazioni calano.

Fra le tante, le mie sono due considerazioni in più a favore della sperimentazione. Auspico quindi che, anche grazie all'intervento della Commissione, il Consiglio ascolti finalmente la voce del Parlamento europeo.

  Astrid Lulling (PPE-DE). – Monsieur le Président, tout en soutenant les conclusions du rapport en matière de minimum de taux normal de TVA, je me dois de faire entendre quelques dissonances par rapport à certaines thèses de notre cher rapporteur, et je ne suis pas mécontente d'être soutenue par la grande majorité de mon groupe dans cette affaire.

Après mûre réflexion, l'idée de proposer un maximum de 25% pour le taux normal de TVA me paraît judicieuse. Nous aurions donc une sorte de couloir entre 15% et 25%, un peu comme le serpent monétaire en son temps.

Rappelons-nous, le point de départ en 1992 était bien d'aller dans le sens d'une convergence des taux de TVA dans le cadre du marché unique. Cette convergence ne s'est pas inscrite dans les faits, mais la proposition du Parlement de fixer un taux maximum de 25% pourrait inciter de manière décisive à aller dans ce sens et éviter ainsi une trop grande distorsion des taux, qui est préjudiciable. Voilà pourquoi je soutiens cette proposition, adoptée par la commission des affaires économiques et monétaires et soutenue à deux reprises déjà par la Commission européenne.

En ce qui concerne l'idée générale du rapporteur développée dans son exposé des motifs d'une réorientation fondamentale des systèmes fiscaux avec une hausse de la fiscalité indirecte aux dépens de la fiscalité directe, je ne cacherai pas non plus mes réserves. J'y vois pour l'heure beaucoup plus d'inconvénients que d'avantages: le risque de raviver encore plus les tensions inflationnistes déjà trop présentes; le danger de casser les ressorts de la demande intérieure souvent anémique; le problème de l'équité sociale d'une telle réorientation. Bref, faisons très attention avant de nous engager sur de telles voies.

Permettez-moi, enfin, de dire un mot concernant les taux réduits de TVA, entre autres pour les activités à haute intensité de main-d'œuvre. La non-reconduction de cette mesure, qui a des effets positifs sur l'emploi n'en déplaise à M. Klinz et à d'autres, ne serait pas seulement, Monsieur le Commissaire, regrettable, comme vous l'avez dit, mais serait une véritable catastrophe pour l'ensemble des secteurs concernés. Je me rallie à Mme Bérès qui a très bien expliqué nos préoccupations pour presser le Conseil d'arriver, lors de la réunion de la dernière chance du 6 décembre, à une solution sur la base de la proposition luxembourgeoise reprise et complétée par la Présidence britannique. J'espère donc que notre résolution en la matière fera enfin impression sur le Conseil, qui est encore aux abonnés absents ici.

Les choses étant ce qu'elles sont, Monsieur le Président, je suis d'avis que les États membres devraient pouvoir profiter d'une bien plus grande latitude pour déterminer les secteurs bénéficiant d'un taux réduit et la cause des restaurateurs français, rien que pour donner cet exemple, me paraît des plus justifiées. Je formule donc un appel pour que le nouveau gouvernement allemand fasse preuve de plus de flexibilité.

  Richard Howitt (PSE). – Mr President, I wish particularly to emphasise the need to reimburse non-profit organisations or charities for the VAT they pay. I would ask Commissioner Kovács to reiterate his support for this idea, which he expressed at a conference of the European Charities Committee on VAT here in Brussels two months ago.

Charities like the Home Farm Trust – which supports 900 people with learning disabilities and has shops in Braintree, Colchester, Newmarket, Saffron Walden and Sudbury in my own constituency – cannot recover huge sums of money as they do not charge VAT, and provide their services heavily subsidised or for free.

Studies in Ireland and Denmark, as well as the UK, show that this eats up some 4% of charities’ total expenditure. Given that charities almost invariably provide services at a local level, they are a prime case for subsidiarity and national decision-making on the VAT rates they pay. This principle has already been accepted by the European Parliament in the Randzio-Plath report, and I call for the Commission’s support in the decisions to be taken before the end of this year. Without it charities will lose millions of euros each year.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Mr President, I welcome this package of proposals from the Commission, particularly in the context of achieving a reduction in the administrative burden for businesses, especially the small and medium-sized enterprises, which supply goods and services to other Member States. Streamlining VAT procedures for these businesses will enhance efficiency and encourage increased activity within the internal market, feeding to the Lisbon Agenda, which is supposed to be the focus and aim for all of us at the moment.

The one-stop-shop schemes, which are at the heart of the package, will ultimately enable new rules for cross-border businesses and business-to-consumer services to be introduced. This will have particular benefits in my own country for Irish companies that deliver services electronically over the internet to consumers in other Member States.

The current minimum standard rate of VAT fixed at 15% is due to end at the end of this year. The Commission is proposing to extend it to 2010. I support that generally and, in particular, I support the decision of the Committee on Economic and Monetary Affairs to have an impact analysis on implicit and standard rates of VAT in the Member States, which should also consider allowing all Member States the same opportunity to apply reduced rates on certain goods and services. We need to revisit the issue of special exemptions on reduced rates. My own country never applied for reduced rates. I think there are only nine Member States – if my facts are correct – that have the benefit of this.

We need to do something here. Restaurants, catering and hospitality services need particular attention in all Member States. In terms of jobs and services, these are areas which could really ignite economies throughout Europe at the moment, given that tourism is one of the growing areas. Currently, VAT rates on food in some Member States are prohibitive and need to be looked at urgently.

I note that the report on the one-stop-shops and the refund of VAT generally was only referred to Parliament because of a change to the legal basis. I have ongoing concerns about the number of times issues around a legal basis arise in this Parliament. These are consultative-only as far as Parliament is concerned. However, what is happening with legal bases? What is happening in terms of Commission proposals on different legal bases and the Council subsequently changing or amending them or, in many cases, introducing a dual legal base? We need certainty in our law. Uncertain law is bad law. We need to have an open debate on the legal basis issue in this House urgently.

  László Kovács, Member of the Commission. Mr President, I once again express my thanks to Parliament for rapidly examining the proposal on the minimum level for the standard rate – considering that the current rules come to an end on 31 December 2005 – and for the positive contribution by the rapporteur. I understand the concerns of the honourable Members that we are running out of time, but wish to remind you that the Commission tabled its proposal as early as 2003, and it is the Council that has been unable to come to a unanimous decision.

I shall briefly comment on some of the amendments. The first amendment concerns a restriction on the level of the standard rate by setting a maximum level of 25% to prevent growing divergence in the standard rates of VAT applied by the Member States. This would require a new proposal from the Commission, thus preventing the adoption on time of a minimum rate to be applied as from 1 January 2006. Moreover, given past experience it has no chance of being unanimously adopted by the Council.

The second amendment aims at allowing more flexibility in VAT provisions in order to enable Member States to react to the changing economic situation. This is not in line with the first amendment, which tries precisely to prevent such flexibility as regards the standard rate. Generally speaking, this proposal is not yet the appropriate vehicle for carrying out a general assessment of the macro-economic impacts of VAT rates and the associated revenue and budgetary implications for the EU Member States.

I am pleased that part of the one-stop-shop package concerning the VAT refund scheme has the support of the honourable Members. Unfortunately the Commission cannot accept the proposed amendments, for the following reasons.

Amendments 1 and 2 relate to the regulation and cooperation arrangements for the refund procedure, which forms another part of the one-stop-shop proposal. Amendment 3 seeks to extend the deadline, which I believe is not necessary. Amendment 4 is not workable as, on the one hand, a strict deadline of four months for refunds would be imposed on the Member States, but on the other hand, there would be no deadline for a taxable person to hand in the requested additional information. The amendment is, furthermore, in contradiction with the second subparagraph of the same article, which mentions that a new period of three months starts to run as from the moment the additional information is received from the taxable person.

I am convinced that the positive opinion of Parliament will contribute to a timely decision in the Council on the standard rate proposal, and will facilitate the discussion on the one-stop-shop proposals with a view to their adoption under the Austrian Presidency.

Concerning labour-intensive services, I have listened carefully to all the contributions and I can only remind you that the Commission has already taken the necessary steps to support their inclusion in the scope of reduced rates as defined by Annex H. However, the current discussions in the Council are not easy.

I extensively explained in my introduction why I consider that an extension of the experimental arrangements is not really a viable way forward. Moreover, we need to be very cautious, since a unanimous agreement in the Council on such an extension would seem as hard to achieve as a genuine agreement on the scope of the reduced rate as such.

I support the consensus expressed in Parliament’s resolution. This is a very important signal to the Council of the need to reach an agreement that takes into account the interests of the European Union as a whole, as well as those of all the Member States.

  Przewodniczący. Otrzymałem jeden projekt rezolucji⁽¹⁾ złożony zgodnie z art. 108(5) Regulaminu.

Zamykam debatę.

Głosowanie odbędzie się dzisiaj o godz. 11.00.

Oświadczenia pisemne (art. 142)

  Bruno Gollnisch (NI). – Jacques Chirac a menti délibérément aux restaurateurs français en leur faisant croire qu'il pouvait réduire la TVA sur leur activité sans demander la permission à Bruxelles.

Il n'est pas certain que le Conseil trouve un accord avant la fin de l'année sur la refonte de la directive TVA, et notamment sur l'application d'un taux réduit pour les services à forte intensité de main d'oeuvre. Au 1er janvier 2006, si l'autorisation de ces taux réduits n'est pas prolongée d'une manière ou d'une autre, des secteurs entiers, au premier rang desquels le bâtiment, vont en subir de plein fouet les conséquences.

Pourquoi en est-on là ? Pour les services de main d'oeuvre, c'est une manoeuvre pour pousser le Conseil à adopter une réforme globale de la directive TVA. Pour la restauration, il faut en modifier les annexes. L'Allemagne s'y oppose. Elle ne veut pas voir fleurir chez elle des revendications similaires à l'heure où elle entend augmenter sa fiscalité indirecte de 20 %. Est-ce que l'Allemagne à tort ? non.

Ces problèmes n'existeraient pas si les Etats avaient conservé leur souveraineté fiscale et pouvaient en jouer pour stimuler l'emploi. La véritable erreur, les véritables torts sont du côté de ceux qui ont voulu dépouiller les Etats de leurs prérogatives régaliennes.

  Dominique Vlasto (PPE-DE). – L'Union européenne a fait de l'emploi sa priorité et pourtant elle n'est pas capable de prendre une décision sur l'application du taux réduit de TVA dans les secteurs à forte intensité de main d'œuvre.

En raison d'un blocage persistent au Conseil, il n'est aujourd'hui pas possible de modifier dans les Etats la liste des secteurs pouvant en bénéficier. Reconduire d'année en année, à la va-vite, une décision du Conseil n'est pas une attitude responsable. L'insécurité, juridique et économique, qui plane sur ces secteurs d'activité n'est plus acceptable.

Dans le BTP, le taux réduit sur la rénovation a permis à des milliers de petites entreprises, premières concernées par cette mesure, d'augmenter leur activité et d'embaucher.

Dans les services à domicile, ce taux réduit a permis de diminuer le travail clandestin et d'améliorer les conditions d'embauche.

Pour la restauration, qui est un important vivier d'emploi en Europe, il est certain que l'application du taux réduit de TVA produira les mêmes effets bénéfiques dans les Etats qui souhaiteraient appliquer cette mesure.

Je demande donc au Conseil de prendre ses responsabilités et de trouver un accord qui permette de libérer le potentiel d'emploi des secteurs à forte intensité de main d'œuvre.

(1) Patrz protokół