Index 
 Zurück 
 Vor 
 Vollständiger Text 
Verfahren : 2005/2191(INI)
Werdegang im Plenum
Entwicklungsstadium in Bezug auf das Dokument : A6-0189/2006

Eingereichte Texte :

A6-0189/2006

Aussprachen :

PV 13/06/2006 - 20
CRE 13/06/2006 - 20

Abstimmungen :

PV 14/06/2006 - 4.6
CRE 14/06/2006 - 4.6
Erklärungen zur Abstimmung

Angenommene Texte :

P6_TA(2006)0261

Plenardebatten
Dienstag, 13. Juni 2006 - Straßburg Überprüfte Ausgabe

20. Nichtdiskriminierung und Chancengleichheit für alle - eine Rahmenstrategie (Aussprache)
PV
MPphoto
 
 

  Przewodniczący. Kolejnym punktem porządku dziennego jest sprawozdanie sporządzone przez Tatjanę Ždanoka w imieniu Komisji Wolności Obywatelskich, Sprawiedliwości i Spraw Wewnętrznych w sprawie strategii ramowej na rzecz niedyskryminacji i równych szans dla wszystkich [2005/2191(INI)] (A6-0189/2006).

 
  
MPphoto
 
 

  Tatjana Ždanoka (Verts/ALE), rapporteur. – Mr President, the report on the framework strategy for non-discrimination and equal opportunities for all, which has been adopted by an overwhelming majority of the members of the Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs, is a synthesis of the efforts of all those involved, including the representatives of all the large political groups.

I am very grateful to my shadow rapporteurs, and to other colleagues, for their constructive suggestions. I hope that the proposals we have drawn up in the framework strategy for providing the equal and effective participation of all persons in the economic, social and political life of Europe will become the key factor to overcoming the recent negative tendencies which are undermining the prospects for the sustainable development of Europe in the 21st century.

Ignorance of the multicultural and multiethnic nature of modern societies leads to dangerous social tensions. The ethnic, social and linguistic diversity of European society should be perceived not only as a challenge for sustainable development but also as a source of creative potential and for the dynamic stability of modern Europe.

What are the key elements of the framework strategy? Firstly, there are different ways of understanding the concept of discrimination, depending on whether it is viewed from an individual or collective point of view. At the same time, upholding the rights of citizens as individuals does not require the same action as upholding the interests of groups of individuals. We therefore stress the need to adopt specific measures intended to prevent or to compensate for the disadvantages linked to one of the grounds for discrimination listed in Article 13 of the Treaty. Such measures should be extended to all sectors in which serious inequalities are found, whether in education, healthcare, housing, access to goods and services, or any other area.

Secondly, the detection of indirect forms of discrimination must be based upon reliable statistics relating in particular to certain groups with special characteristics. There is no conflict between personal data protection and the monitoring of discrimination through statistical means, insofar as the objective of such monitoring is to gain a better understanding of the over- or under-representation of certain groups in particular sectors or at certain levels and to measure progress in order to identify the need to act and to select the most effective course of action.

We also stress the need for supplementary legislation. We greatly regret the fact that, despite repeated requests from the European Parliament, the Commission does not intend at this stage to come forward with further legislative proposals based on Article 13. We insist that a new legislative tool, incorporating all the forms of discrimination set out in Article 13, and having the same scope as Directive 2000/43/EC, be submitted before mid-2007.

We also call upon the Commission to take urgent action against Member States that have failed to transpose Community law prohibiting discrimination, considering that new Member States which have not transposed the anti-discrimination directives must be subject to infringement proceedings in the same way as the established Member States.

We also ask Member States to take on obligations, without any reservations or restrictive declarations, under human rights treaties in the field of non-discrimination and the protection of persons belonging to minorities, as well as to honour such obligations in good faith.

We consider that traditional national minorities urgently need to be protected by various forms of self-government or autonomy in order to overcome the double standards arising from the Copenhagen criteria, on the one hand, and the lack of any rules in the Member States, on the other.

I am convinced that the European Union must in fact have one of the most advanced framework policies in the world for combating discrimination.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Špidla, člen Komise. Vážený pane předsedající, vážená paní poslankyně, vážení páni poslanci, vážené dámy poslankyně, děkuji Evropskému parlamentu, a zejména paní zpravodajce Ždanokové, za velmi kvalitně zpracovanou zprávu.

Poskytuje nám příležitost, abychom zde prodiskutovali téma, které je mi velmi blízké a kterým je boj proti diskriminaci, podpora rovných příležitostí a rozmanitostí. Právo jednotlivců na rovnost před zákonem a na ochranu před diskriminací je základním právem, jež je nezbytným předpokladem správného fungování každé demokratické společnosti, a každý si rovněž uvědomuje, že toto právo umožňuje zvýšit hospodářskou a sociální soudržnost našich zemí, a tudíž i naši prosperitu.

Cílem Společenství je na jedné straně zajistit jednotné uplatňování práva v této oblasti, na druhé straně podpořit účinné politiky boje proti diskriminaci a podpory rovnosti v případech, kdy je uplatňování právních předpisů nedostatečné. Jak jste již sami zdůraznili, existuje ještě celá řada strukturálních překážek, které v realizaci spravedlivější společnosti brání. Cílem naší akce je tedy i změnit postoje a chování. Jsem rád, že Vaše zpráva ve velké míře podporuje přístup, který zastává Komise. Povšiml jsem si, že upozorňujete na oblasti, kde je třeba pokročit, a že obsahuje zajímavé návrhy, jak tohoto pokroku dosáhnout.

Vaše zpráva v prvé řadě zdůrazňuje důležitost shromažďování údajů. K tomu, aby se zlepšilo naše chápání diskriminace, abychom mohli navrhnout efektivní opatření a zejména kontrolovat jejich uplatňování, je tudíž nezbytný určitý pokrok. Komise o něj usiluje a zároveň dbá o to, aby bylo zajištěno dodržování právních předpisů v oblasti ochrany osobních údajů. Jak Komise uvedla ve své rámcové strategii, vydá na konci roku 2006 příručku o míře diskriminace. V blízké době rovněž hodlá vypracovat koncepční rámec pro měření pokroku dosaženého v oblasti boje proti diskriminaci a posuzování statistických údajů, které jsou k dispozici na úrovni Společenství a na vnitrostátní úrovni. Obecně lze říci, že právní základ Společenství nebrání získávání příslušných dat.

Vaše zpráva rovněž zdůrazňuje, že je třeba posílit pozitivní opatření boje proti diskriminaci. Komise si Vašich připomínek velmi váží a již požádala skupinu právních odborníků, kterou zřídila, aby vypracovala zprávu o pozitivních opatřeních, která jsou v současné době v členských zemích uplatňována. Rovněž se odůvodněně vyzdvihla důležitost vícenásobné diskriminace. Toto téma si zasluhuje větší pozornost. Velmi často totiž podceňujeme počet osob, které jsou tomuto jevu vystaveny. Z tohoto důvodu jsem zadal, aby byla vypracována studie, jejímž cílem bude zlepšit chápání příčin a následků vícenásobné diskriminace.

Velký přínos pro naši politiku boje proti diskriminaci si slibuji od nadcházejícího Evropského roku rovných příležitostí. Doufám, že do konce roku 2007 bude více evropských občanů chápat, jaké nám může rozmanitost přinést sociální a ekonomické výhody, a že budou mít lepší povědomí o právech, jež jim náleží.

A konečně Vaše zpráva požaduje, aby byl předložen nový právní nástroj, který by zahrnoval všechny důvody diskriminace, jak již bylo zmíněno v rámcové strategii, jež byla přijata loni v červnu. Komise zahájila hloubkové šetření vhodnosti a proveditelnosti nových opatření, jež mají doplnit stávající právní rámec. Do doby, než budou známy výsledky tohoto šetření, zaměří Komise veškerou svou energii na kontrolu provádění stávajících směrnic ze strany členských států v zájmu co největší spravedlnosti. V tomto směru samozřejmě Komise učiní všechny potřebné právní kroky, pokud si to situace bude vyžadovat.

Dámy a pánové, se zájmem očekávám vaši diskusi.

 
  
MPphoto
 
 

  Rihards Pīks, PPE-DE grupas vārdā. – Priekšsēdētaja kungs! Komisāra kungs! Ždanokas kundzes sagatavotā ziņojuma tēmas ir svarīgas un apsveicamas. Taču, runājot par ziņojuma saturu, rodas vairāki jautājumi un iebildumi. Pirmkārt, man ir jautājums, kādēļ ziņojumā selektīvi izceltas tikai divas sabiedrības grupas - migrējošie romi un nepilsoņi, kuri nosacīti var atrasties nelabvēlīgos apstākļos un par kuriem būti īpaši jārūpējas. Bet bēgļu, patvēruma meklētāju un trešo valstu pilsoņu, kuri Eiropā ierodas arvien vairāk, apstākļi netiek apriori pieminēti kā apgrūtinoši, un par kuru integrāciju arī būtu jārūpējas. Otrkārt, nekādi nevaru piekrist ziņojuma vienpadsmitajā punktā minētai tēzei, ka migrējošie romi un nepilsoņi sākotnēji jāiesaista visu līmeņu vēlēšanās, nerūpējoties, lai šie iedzīvotāji vispirms tiktu integrēti sabiedrībā. Šī ideja ir pretrunā Eiropas vēsturiskajai pieredzei, gan Eiropas vērtībām. Un man ir jautājums, vai tie musulmaņu jaunieši, kuri pagājušā rudenī Parīzē dedzināja mašīnas un demolēja veikalus, nebija Francijas pilsoņi? Pārsvarā bija, bet vai mēs varam likt roku uz sirds un teikt, ka viņi bija integrēti sabiedrībā un pieņēma tās vērtības? Līdz ar to man liekas, ka Ždanokas kundzes ziņojumā ir neprecīzi salikti uzsvari, un tas padara šo ziņojumu neskaidri adresētu un tendenciozu.

 
  
MPphoto
 
 

  Claude Moraes, on behalf of the PSE Group. – Mr President, Mrs Ždanoka has produced a report that has one very important underlying idea, which is that effective action to combat discrimination is not easy, but that it is vital for governments, public authorities and multinational companies to take effective action to combat such discrimination. It is not an easy option, as we heard from the last speaker, as it causes controversy, but it is absolutely critical.

As the Commissioner said, in order for the year of Equal Opportunities 2007 to mean something – I know he and his staff are working hard on it – we need to make proper advances. Mrs Ždanoka’s report does that. It is another step forward.

She talks about active intervention and positive action. Positive action is one of the most misunderstood concepts. What positive action means is not necessarily affirmative action giving unfair advantages, but action to remove the barriers which cause discrimination. It is sad to see that ethnic monitoring still meets with such controversy and resistance in the European Union. It is now commonplace in the United Kingdom, and in multinational companies with operations in the United States and across Europe, to ethnically monitor their staff or to monitor them on the basis of disability or age. Why? Because this enables one to understand which people are being promoted and retained in employment and whether there is indirect discrimination. The whole concept of indirect discrimination is being misunderstood and it is important for this concept to be advanced in reports like that by Mrs Ždanoka, because it works.

If one looks at the institutions present here today – the Commission, Parliament and Council – where there is no ethnic monitoring, one can see what is happening. There are very few people who are non-white employed in those institutions, including in Parliament. My presence makes the percentage slightly higher today, but that is because the Chamber is empty.

Article 13 contains an important concept. I know the Commissioner’s heart is in progressing Article 13, but what Mrs Ždanoka’s report states, very importantly, is that we need comprehensive legislation and we need to implement the Racial Equality Directive and Employment Directive and make them mean something, rather than leave them unimplemented. It is the same with the Framework Decision on Racist Offences, for which the Council has a responsibility.

Finally, in answer to the last speaker and regarding the concerns over paragraph 11, I should say that the effective participation of minorities in public and political life is a precondition for good integration. It is important. Just two categories have been mentioned, but there are many other categories in many other countries where people can enjoy effective participation. We cannot ignore this issue. We must pay attention to it and we must take it forward.

Overall, this report advances what I think should be a comprehensive Year of Equal Opportunities. We back the Commissioner in the strong action that I hope he will take in 2007. I want to thank Mrs Ždanoka for an excellent report, to which the Socialist Group will give its full support.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophia in ‘t Veld, on behalf of the ALDE Group . – Mr President, I am very pleased that we are discussing the excellent report by Mrs Ždanoka tonight, but I should like to remind you that tomorrow, unfortunately, we will be discussing a resolution on rampant racism and homophobic violence in Europe. Between the Ždanoka report and tomorrow’s resolution, we become painfully aware that there is still a lot to be achieved. Therefore I should like to make a proposal to the Commissioner. We have been talking a lot about anti-discrimination measures – and there are lots of very concrete proposals in the Ždanoka report.

When I was preparing my remarks tonight I thought back to March 2000, when the political leaders of Europe launched a very ambitious strategy to make Europe the strongest sustainable knowledge-based economy in the world. They were very ambitious. Perhaps they over-reached a little bit, but ambition is a good thing. Why can we not be equally ambitious in the fight against discrimination and in the promotion of fundamental rights and equality in the European Union? Those are, after all, our shared values. What we need here is not just one measure and then another, but a comprehensive and, most of all, very ambitious strategy. We need a roadmap and we need to put fundamental rights and equality at the heart of European policies.

I would like to remind you that about a year and a half ago this House gave its confidence to President Barroso and his Commission, because he promised us that fundamental rights and the fight against discrimination would be top priority; it would be the cornerstone of the European Commission’s policies.

I know that the Commissioner is personally very committed to that, but I have to say that, on the whole, the track record of the European Union in the last couple of years has not been very impressive. I know that the biggest stumbling-block is the Member States. The speed with which they adopt measures, security measures, for example, on data retention or PNR data, is remarkable. They manage to take decisions within three or four months. But when it comes to the framework decision against racism and xenophobia, they have still not reached agreement after five years! That is an absolute disgrace.

I call on the Commission to form an alliance with the European Parliament and come forward with a roadmap for fundamental rights and equality, based on the proposals in the Ždanoka report. We urgently need concrete measures. We need legislation. It is all very well to have awareness campaigns, but people who are discriminated against need a legal tool so that they can go to court. We need this framework decision. We need a mechanism to monitor the fundamental rights situation in the Member State.

All of that we would qualify as better lawmaking. That is also in Mrs Ždanoka’s report. Better lawmaking is not just about repealing legislative proposals in the internal market policies; it is also about proposing things that are good for the citizen – something that Parliament has been calling for consistently. The Charter of Fundamental Rights needs to become legally binding if it is to have any meaning.

With regard to the European Year of Equal Opportunities, it is wonderful that we pay lip service to equal opportunities but, frankly, the budget allocated for the year is pathetic. If that is any indication of the importance that the Member States give to equal opportunities, we still have a long way to go. I am counting on the Commission’s cooperation with the European Parliament.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean Lambert, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr President, I too would like to thank the rapporteur for an excellent report, coming, I would remind other Members, from the committee and not simply from one individual. So I think the questions that were asked should be addressed to the committee as a whole. It was their choice as to which groups they particularly wanted to focus on, and they could have added many other amendments had they chosen to.

We have legislation which already covers the vast majority of groups within the European Union. As others have said so eloquently this evening, we do not use it. But this inclusive approach coming from the idea of non-discrimination and equal opportunities for all is, I think, extremely important. As people have said, it is about fundamental rights, the dignity of the individual, the respect with which each individual should be treated, and the right of individuals to participate in society. There seems to be a huge expectation that individuals should be participating in society. They need the tools to be able to do that, they need to be included, and that includes, in my group’s belief, the right to political participation as well.

As others have said, it is socially important: social cohesion is one of the aims of the Lisbon Agenda. It is part of the European treaties, it is an important thing we are looking at, and that society needs all the talents and all the skills that we can bring. It is not often that I quote business, but business will tell you it makes good business sense in a diverse society and a globalising world to have a workforce which is diverse and which includes all the talents.

As the report so eloquently says, we need to use and extend the good practice we have. The European Union has invested heavily – not as heavily as some of us would like – for example in the Equal Programme, which brings many important lessons, not least from the asylum-seeker strand, in terms of preparation for work, language acquisition, a whole list of things we are talking about in terms of integration. We need to disseminate such results and exchange good practice. Many NGOs would be willing to share their experience, but they need the necessary network and support to do this. That could be one of the outcomes of the Year of Equal Opportunities for next year, and maybe Member States would like to invest even more in that.

As we know, there are still far too many people suffering discrimination, and the full implementation of the Article 13 directives becomes urgent, as does the setting-up of national anti-discrimination agencies that have proved their worth, not least, for example, the Irish Human Rights Agency.

And we need data. It is not discriminatory, in order to collect data, to see whether our policies are changing situations, or whether we are simply working on the basis of our personal beliefs and prejudices, rather than sound statistics and information.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson, för GUE/NGL-gruppen. – Herr talman! Kommissionsledamot Špidla! Vi talar i parlamentet väldigt ofta med all rätt om icke-diskriminering och lika möjligheter för alla. Jag välkomnar både den debatten och detta betänkande. Jag kan bara hoppas att medlemsländerna genomför konkreta åtgärder, och att Europeiska året för lika möjligheter för alla blir framgångsrikt för att vi skall uppnå ett samhälle som verkligen är för alla, oavsett funktionshinder, kön, etnisk tillhörighet, sexuell läggning osv. På detta område behöver vi ett samarbete med frivilligorganisationer och ta tillvara deras kunskaper.

Att olika former av diskriminering ofta diskuteras här i parlamentet tror jag beror på att denna fråga är mycket betydelsefull och komplex, men kanske visar det framför allt hur otroligt mycket som återstår att göra. Jag gör dock ytterligare en iakttagelse, nämligen att det aldrig är de diskriminerade grupperna själva som får föra fram sina synpunkter. Jag ställer mig därför frågan hur många ledamöter här i parlamentet, eller i de nationella parlamenten, som är exempelvis funktionshindrade, tillhör en minoritetsgrupp eller har annan etnisk bakgrund. De flesta av oss tillhör medlemsländernas normgivande befolkning. Så länge det ser ut på det sättet i politiska församlingar, näringsliv, utbildning samt socialt och ekonomiskt, anser jag att särskilda åtgärder måste vidtas.

Jag anser att diskrimineringen har pågått så länge, trots allt tal om förändring. För att ändra denna situation måste vi kunna tillämpa positiv särbehandling. Idag använder vi faktiskt dess motsats, s.k. negativ särbehandling, vilket innebär att funktionshindrade, minoritetsgrupper och kvinnor måste vara kunnigare, bättre osv. för att kunna konkurrera med de normgivande grupperna. Det är definitivt inte på lika villkor. Det strider mot demokratin som innebär att alla skall ha lika möjligheter. Därför förespråkar jag också kvotering för att kunna ändra på detta tillstånd.

 
  
MPphoto
 
 

  Ģirts Valdis Kristovskis, UEN grupas vārdā. – Komisāra kungs! Kolēģi! Pāris būtiskas piezīmes par dažām neprecizitātēm ziņojumā. Ziņojums prasa paredzēt labvēlīgus pasākumus pret nepilsoņiem, kuru tiesības it kā netiek ievērotas. Ir pants, kurā tiek aicināts garantēt un palielināt tikai romu un nepilsoņu piedalīšanos visu līmeņu vēlēšanās. Piekrītu, ka romu grupa atrodas nelabvēlīgos apstākļos daudzviet Eiropā, taču nav saprotama nepieciešamība izcelt nepilsoņu grupu. Un pat ja tā, nav skaidrs, kāpēc ziņotājai rūp tikai šo divu grupu politiskās tiesības un sociālās tiesības. Pārsteidz, ka LIBE komitejā nav saskatīta šī ziņojumā ietvertā tendenciozitāte. Pat diskriminējošo raksturu apejot, jebkuras izcelsmes migrantus, trešo valstu pilsoņus vai reliģiskās minoritātes.

Un tagad par nepilsoņu patieso stāvokli. ANO augstā komisāra bēgļu jautājumos sekretariāts pirms dažām dienām, 9. jūnijā ikgadējā statistikas ziņojumā ir atzinis, ka Latvijas un Igaunijas nepilsoņi citu grupu starpā ir privileģēta cilvēku kategorija, kas bauda pilsoņiem pietuvinātas tiesības un aizsardzību. Turklāt ir speciāla atsauce, ka uz Latvijas nepilsoņiem nevar attiecināt 1954. gada Konvencijas par bezvalstnieku statusu regulējumu. Tas kontrastē ar ziņojuma K daļā ietverto nepatieso apgalvojumu, ka nepilsoņiem ir liegtas tiesības un tās netiek ievērotas. Vēlos jautāt, kādas tiesības netiek ievērotas? Vai šai iedzīvotāju grupai nav tiesības uz izglītību, mājokli, piekļuvi pakalpojumiem un precēm? Nepilsoņiem Latvijā ir visas šīs tiesības. Šai grupai ir ne tikai šīs tiesības, bet arī iespēja iegūt Latvijas pilsonību Latvijā un Igaunijas pilsonību Igaunijā, kas garantē politiskās un sociālās tiesības. Tātad pilsonības trūkums ir šajās valstīs dzīvojošo nepilsoņu griba un attieksmes jautājums. Būtu savādi, pat absurdi, ja Eiropas Parlaments, balsojot par referentes Ždanokas ziņojumu, pieļautu nepamatotus un situācijai neatbildošus referentes iniciētus pārspīlējumus. Aicinu deputātus rūpīgi izvērtēt minētos aspektus un mainīt tendenciozās vai pat nepatiesās ziņojuma sadaļas.

 
  
MPphoto
 
 

  Leopold Józef Rutowicz (NI). – Panie Przewodniczący! Strategia ramowa na rzecz niedyskryminacji i równych szans dla wszystkich dotyczy różnych obszarów działania.

Wydaje się, że ze względu na społeczne skutki dotyczy ona przede wszystkim młodzieży. Brak dostępu do szkoły oraz trudności na jakie napotyka młodzież w przyswajaniu programów szkolnych i zdobywania zawodu powodują już na progu zmniejszenie szans na sukces życiowy. Szczególnie dotyczy to środowisk patologicznych, grup etnicznych, mniejszości narodowych. W tym zakresie istotne są działania samorządów, organizacji społecznych i państwa.

Mogę przytoczyć tu wzorzec postępowania zaczerpnięty z praktyki w Nowej Zelandii. Dzieci maoryskie osiągały bardzo niekorzystne wyniki w nauce, zaczęto więc analizować przyczyny takiego stanu rzeczy: czy winni są nauczyciele, szkoła czy patologicznie niezdolne dzieci. Powołano zespół badawczy, który miał odpowiedzieć na stawiane pytania. Okazało się, że dzieci są zdolne, natomiast ich psychika i tradycje wymagają zweryfikowania form uczenia. Wprowadzono stosowne zmiany i tym samym zrównano ich szansę w społeczeństwie.

W Unii Europejskiej należy podjąć działania zezwalające na stworzenie właściwych warunków do nauki młodzieży romskiej. Szczególną opieką powinna być objęta młodzież rodzin patologicznych, której szanse na naukę, zdobycie zawodu oraz wyrwanie się ze środowiska są niewielkie. Dużym problemem jest szkolenie oraz przygotowanie do pracy i życia dzieci niepełnosprawnych, których pozycja w dużym zakresie zależy od zamożności rodziców i społeczności, a także rynku pracy. Problem jest trudny i wymaga szczególnej pomocy państwa, samorządów, organizacji społecznych oraz wsparcia zwłaszcza na terenach najbiedniejszych regionów Unii Europejskiej. Szczególnie trudne jest stworzenie szans dla dzieci, które oprócz posiadanej niesprawności wywodzą się ze środowisk patologicznych czy grup etnicznych. W ramach środków przyjętych dla tej grupy dzieci powinny być stworzone specjalne warunki.

Chciałbym podziękować sprawozdawczyni, pani Tatjanie Ždanoce za opracowanie bardzo potrzebnego dokumentu.

 
  
MPphoto
 
 

  Edit Bauer (PPE-DE). – Tisztelt Elnök Úr! A diszkrimináció-ellenes küzdelmet naponta meg kell vívni, ez nem csak Ždanoka asszony jelentéséből, hanem az itt elhangzó vitából is kiderül.

Egyetlen témát szeretnék kiemelni a jelentésből: a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét. A régi, de az új tagországokban is a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete ritkán problémamentes, gyakran vannak kitéve közvetlen és közvetett diszkriminációnak is. Nem kétséges, hogy a diszkrimináció tiltása ebben a kérdésben nem elég. Az egyenlő esélyek megteremtése pozitív intézkedéseket is szükségessé tesz, különösen a közvetett, indirekt diszkrimináció leküzdése érdekében. Meggyőződésem, hogy a Bizottság bátoríthatná azokat a tagországokat, amelyek jogalkotói környezete nem teszi lehetővé, hogy változtassanak ezen a helyzeten. Új jogi eszközökre is szükség van, miként ezt Ždanoka asszony is hangsúlyozza, hogy megszüntessük a kettős mérce elfogadhatatlan politikáját. Ugyanis míg a csatlakozó országokra a kisebbségi jogok betartása terén vonatkoznak a koppenhágai kritériumok, addig a tagországokban nincs belső jogszabály. Azt hiszem, hogy ez a helyzet valóban tarthatatlan.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – Tisztelt Elnök Úr! Szeretnék gratulálni Ždanoka jelentéstevőnek. Ez egy rendkívül fontos jelentés.

Tisztáznunk kell fontos fogalmakat, hiszen az Európai Unió két irányelve között ma még számos ellentmondás feszül. Számos ellentmondás van abban a tekintetben is, hogy mi a viszonya a diszkrimináció-ellenességnek az egyenlő bánásmódhoz, hiszen tudjuk, hogy a kettő nem ugyanaz. Már ma Claude Moraes kollégám is említette a pozitív akciókat. De nem tisztáztuk még a pozitív diszkriminációt, vagyis az egyenlő bánásmód és a kedvezményes bánásmód, az „equal treatment” és a „preferential treatment” közötti viszonyt és kapcsolatrendszert, hiszen ha egyenlőtleneket egyenlő mércével mérünk, az egyenlőtlenséget fog újra teremteni. Tehát szükség van pozitív akciókra, pozitív diszkriminációra, kedvezményes bánásmódra, hogy a társadalmi esélyegyenlőtlenségeket ellensúlyozni tudjuk. És ami rendkívül fontos: sohasem egyéneket sújt a diszkrimináció. Akiket ér, nem a személyiségük miatt ér, hanem mert idősek, mert nők, mert fogyatékkal élők, mert szexuális kisebbséghez vagy hagyományos nemzeti kisebbséghez vagy új nemzeti kisebbséghez tartoznak. Ezért a hatékony védelemhez nem elég az egyéni védelem, hanem csoportvédelemre van szükség.

Ennek a jelentésnek egyik legnagyobb értéke a hagyományos történelmi kisebbségek védelme, amelyeket megillett a politikai részvétel, az autonómia és az önkormányzat, a „self governance-nak” a biztosítása. Ma az Uniónak nincs kisebbségvédelmi rendszere, holott az Unióban minden hetedik állampolgár hagyományos nemzeti kisebbséghez tartozik. És végezetül a vitához: a romákat és az állampolgárság nélkülieket mint a kisebbségeken belüli kisebbséget fokozott védelemben kell részesíteni, és szégyen az, hogy több uniós országban több százezer embernek nincs meg az állampolgársága. Ezen a helyzeten változtatni kell, és Špidla biztos urat csak köszönet illeti, hogy lépni kíván a diszkrimináció elleni küzdelemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Kinga Gál (PPE-DE). – Tisztelt Elnök Úr! Egy lényeges problémára hívnám fel a figyelmet, amely komoly gondot okozhatott a jelentéstevőnek, aki valóban nagyon komoly és eredményes munkát végzett abban, hogy bizonyos kérdéseket és fogalmakat a súlyuknak megfelelően szerepeltetett a jelentésben. Ilyennek nevezem a pozitív diszkriminációt vagy a hagyományos kisebbségek területén az autonómia, az önkormányzatiság, a politikai jelenlét kérdését.

De egy nagyon fontos jelenségre hívnám fel a figyelmet: arra, hogy a diszkrimináció tilalmának általános elve alatt sajnos nem tudunk egyformán megoldást találni a különböző élethelyzetű kisebbségekre. Nagyon fontos, hogy ha valóban megoldást keresünk és nem csak kirakat-intézkedéseket, akkor tudjuk komolyan kezelni mindegyik közösség saját gondjait. Szeretném hangsúlyozni, hogy különbséget kell tenni a hagyományos és az új kisebbségek, a szexuális kisebbségek és az egyéb kisebbségek között. Ha ezeket a fogalmakat, ezeket a közösségi problémákat – amelyek önmagukban, külön-külön is súlyosak és komoly közösségi lépéseket igényelnek – nem tisztázzuk, akkor nem a megoldáshoz járulunk hozzá, hanem fogalmi zavarokhoz, félrevezető kérdésekhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – Pranešime raginama, kad Europos Sąjungoje kuo greičiau visiškai išnyktų diskriminacija dėl tautybės ar kilmės, apribojimai mažumoms ar nepiliečiams, nelygybė švietimo, sveikatos apsaugos, gyvenimo sąlygų srityse. Komisija privalėtų imtis veiksmų prieš valstybes, kurios nesugeba įgyvendinti ES teisės aktų, nukreiptų prieš diskriminaciją.

Europos žengimas į priekį bus sklandesnis, jeigu į europietišką visuomenę integruosis žmonės, kurie neturi ES šalių pilietybės. Jie labai įvairūs – tai išeiviai iš islamo šalių Prancūzijoje ir kitose senosiose ES šalyse, rusakalbių mažuma Latvijoje ir Estijoje.

Lietuva neturi šitos problemos, tačiau kaimynų padėtį suprantame jautriau, negu kiti. Demografinė situacija minėtose dviejose šalyse unikali, ji susidarė ypatingomis sąlygomis, kokių nepažino nei senosios, nei naujosios ES valstybės. Todėl nepiliečių įsiliejimo į piliečių bendruomenę pažanga turi eiti koja kojon su jų pasiryžimu įsisąmoninti, kad jie gyvena Latvijoje ar Estijoje, kad jie tampa Europos, o ne kažkokios kitos Sąjungos piliečiais. Išlaikydami praturtinantį Europą savitumą, jie privalo gerbti savo valstybę, gerai išmokti jos kalbą, išmanyti istoriją ir tradicijas.

Politikų priedermė – sudaryti tam tinkamas sąlygas. Vis gausesnis nepiliečių dalyvavimas rinkimuose logiškas tuo atveju, jeigu jie vis aktyviau konstruktyviai dalyvauja visuomeniniame ir politiniame savo šalių gyvenime.

Svarbus svarstomo pranešimo raginimas valstybėms įkurti instituciją kovai su diskriminacija. Daug pasakys Komisijos ir nacionalinių valdžios institucijų rengiami statistikos duomenys, įvertintys diskriminacijos žalą.

 
  
MPphoto
 
 

  Patrick Gaubert (PPE-DE). – Monsieur le Président, mes chers collègues, même si mon groupe politique n'a pas les mêmes positions que le rapporteur, je tiens à remercier Mme Ždanoka pour son travail et son investissement sur ce thème qui m'est cher.

Le rapporteur a montré sa volonté d'avancer plus loin dans le combat collectif et quotidien contre les discriminations. Cette volonté politique est, en effet, indispensable et j'en profite, une fois de plus, pour rappeler au Conseil, qui bloque toujours la décision-cadre contre le racisme et la xénophobie, que ce coup d'arrêt est tout à fait inacceptable.

Mon groupe n'est pas totalement satisfait du rapport: plusieurs paragraphes sont longs, peu clairs et les définitions proposées peuvent engendrer des erreurs d'interprétation. Deux points nous posent particulièrement problème. Premièrement, le paragraphe 11: le rapporteur ayant introduit le droit de vote à toutes les élections pour les migrants d'origine rom et non-citoyens, mon groupe ne peut pas accepter cette proposition, qui va beaucoup trop loin. Si des migrants ou des non citoyens souhaitent participer à la vie du pays dans lequel ils sont installés, ils peuvent tout simplement demander à en devenir des citoyens à part entière, à charge pour le pays de leur faciliter l'accès à la citoyenneté.

Ensuite, le paragraphe 30: il est évidemment essentiel de traiter toutes les discriminations sur un pied d'égalité. Lutter contre l'homophobie dans nos sociétés est donc primordial, c'est pourquoi la première partie du paragraphe concerné est pleinement satisfaisante, mais nous ne voterons pas la seconde partie exigeant la reconnaissance mutuelle des mariages des homosexuels. Nous devons respecter les règles et les lois des différents États membres.

Mes chers collègues, le message que notre Parlement doit faire passer est clair: oui au respect de chaque individu, oui à la tolérance, à l'égalité des chances et à la diversité, mais dans le respect du principe de subsidiarité.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – Panie Przewodniczący! Omawiane dzisiejszego wieczora sprawozdanie ma zasadnicze znaczenie dla obywateli Unii Europejskiej, gdyż dotyczy zwalczania wszelkiego rodzaju dyskryminacji, z którą nawet w XXI w. i to w wysoko rozwiniętych gospodarczo krajach nagminnie mamy do czynienia.

Społeczne i gospodarcze konsekwencje dyskryminacji obywateli są bardzo poważne, dlatego zwalczanie jej powinno opierać się na szeroko pojętej edukacji już od najmłodszych lat oraz na skutecznych kampaniach informacyjnych opartych na najlepszych praktykach. Dobrym krokiem w kierunku walki z dyskryminacją jest ustanowienie przez Komisję Europejską 2007 roku Europejskim Rokiem Równych Szans, co przyczyni się – miejmy nadzieję – do ochrony praw jednostek oraz do zwiększenia poziomu świadomości co do różnych form dyskryminacji. Niemniej jednak fundusze przeznaczone na Rok Równych Szans są niewystarczające, aby przynieść oczekiwane skutki, dlatego działania te powinny być kontynuowane także w następnych latach.

Państwa członkowskie powinny dążyć do tego, aby zagwarantować równość w zakresie praw społecznych i politycznych wszystkim żyjącym w Unii Europejskiej. Bycie innym nie może oznaczać bycia gorszym, zatem wszyscy mieszkańcy Unii Europejskiej powinni mieć te same prawa do godnego życia i równe szanse rozwoju zawodowego. Dlatego gorąco popieram sprawozdanie pani Ždanoka i gratuluję jednocześnie dobrze przygotowanego dokumentu.

 
  
MPphoto
 
 

   Vladimír Špidla, člen Komise. Vážené dámy poslankyně, vážení páni poslanci, děkuji za diskusi, která proběhla a která jednoznačně vyjadřuje vůli Evropského parlamentu podpořit řadu opatření v oblasti rovných příležitostí, boje proti diskriminaci a boje za rovná práva.

Zmínili jste se z různých hledisek o různých aspektech tohoto trvalého úsilí Evropské unie, které je, jak už jsem ve svém úvodním projevu řekl, jedním ze základů, na kterých je naše Unie postavena.

Dovolte mi tedy jen velmi krátký komentář k některým bodům. Pokud jde o otázku pozitivních opatření, myslím si, že hovořit o pozitivní diskriminaci není z žádného hlediska správné, protože míněna jsou skutečně opatření, která odstraní nevýhody, nikoliv opatření, která někoho nepřiměřeně zvýhodňují. Evropské zákonodárství umožňuje tato pozitivní opatření. Proto jsme se rozhodli prostřednictvím pracovní skupiny posoudit a shromáždit příklady pozitivních opatření v jednotlivých státech a myslím si, že to bude mít svůj význam.

Dále byla zmiňována důležitá otázka sběru dat. Opět jsem se vyjádřil již v úvodním prohlášení, ale přesto mi dovolte, abych to konstatoval ještě jednou. Evropská legislativa nebrání sběru příslušných dat. Pochopitelně ochrana dat je důležitá z hlediska individuálního, chceme-li je ovšem použít jako řádně a korektně zpracovaná anonymní data, je to možné a je to tedy otázka zformulování příslušných metodik. Zmínil jsem se o zprávách, kterými chceme zformulovat způsob měření rovnosti příležitostí nebo respektive posuzování úrovně rovnosti příležitostí, a k tomu jsou samozřejmě nutná potřebná statistická data a myslím si, že to je tedy otázka odpovídající metodiky, ale neexistuje, jak už jsem řekl, žádná zábrana z hlediska struktury evropského práva.

Důležitou otázkou, která byla kladně hodnocena, je rok 2007. Myslím si, že to je skutečně příležitost, abychom posuzovali rovnost příležitostí ze všech možných hledisek a dali značnou zřetelnost našemu úsilí a dali i značně silný impuls pro rozvoj v dalším období.

Pokud jde o legislativu – v současné době jsou uplatňovány dvě základní směrnice, tyto směrnice jsou velmi významným posunem a musím konstatovat, že v současné době se ukazuje, že precizní a spolehlivá implementace ze strany členských států nebyla ještě v řadě případů dosažena, jakkoliv je zřejmé, že členské státy věnují aplikaci těchto směrnic značné úsilí. Evropská komise proto bude usilovat o použití všech právních prostředků, které má k dispozici, protože jak už jsem řekl, je mimořádně důležité aplikovat tato opatření reálně tak, aby přinesla skutečný výsledek.

Je samozřejmě otevřena otázka nových právních nástrojů. Jak už jsem se zmínil, posuzujeme tuto otázku, protože platí podle mého názoru naprosto jasná zásada, že je-li zákonodárství nutné, je třeba je provést, ale na druhé straně je vždycky velmi potřebné posoudit, zda se stejného účinku nedá dosáhnout za současných a platných nástrojů. Tuto otázku možného dalšího zákonodárství velmi vážně posuzujeme a k výsledkům se dospěje zřejmě v roce 2007.

Dámy a pánové, ještě jednou mi dovolte, abych poděkoval za diskusi a za zprávu, samozřejmě neznám výsledek, s jakým bude zpráva projednána a schválena Parlamentem, ale v každém případě již současná diskuse byla zřetelná, obohacující a poskytuje Komisi dobré vodítko pro další práci.

 
  
MPphoto
 
 

  Przewodniczący. Zamykam debatę.

Głosowanie odbędzie się w środę o godz.12.30.

Oświadczenia pisemne (art. 142)

 
  
MPphoto
 
 

  Lívia Járóka (PPE-DE). – Tisztelt Képviselőtársaim! Tatjana Zdanoka jelentése többek között kitér a romákat érintő több, az esélyegyenlőség elérése szempontjából fontos kérdésre. Hozzászólásomban egy, a roma közösség számára nagyon fontos területre szeretnék kitérni, a statisztikai adatgyűjtésre.

Magyarországon történelmi és jogi szempontokat figyelembe véve nagyon kellemetlen a romákkal kapcsolatos etnikai adatgyűjtésről beszélni. Véleményem szerint a megkülönböztetés statisztikai eszközökkel való vizsgálata olyan adatokkal szolgálhat, amelyek a roma közösség és természetesen más etnikai és kisebbségi csoport hasznára válhatnak. Ezek az adatok közvetett módon már rendelkezésünkre állnak – Magyarországon például aluliskolázottsági mutatók, fejletlen régiók számadatai alapján bemérhető, hogy hol élnek romák – és a romákat érintő foglalkoztatási, lakhatási, oktatási programok hatékonyságát felmérő számadatokká válhatnak. Ilyen szempontból a statisztikai adatok bizonyítékul szolgálhatnak a kezdeményezések hatékonyságának felmérésében. Továbbá kitűnő eszközzé válhatnak az indirekt diszkrimináció felszámolásában folytatott küzdelem területén is, hitelesen bemutatva, hogy például az adott tagállam milyen szinten tudta alkalmazni a jogrendszerébe beépített antidiszkriminációs direktívákat.

Fel kell ismernünk a monitoringban rejlő lehetőségeket, főleg azért, mert az elmúlt évtízed nagy számban rendelkezésre álló, a romák életminőségét segítő programok szinte semmit sem változtattak a romák helyzetén. Ennek oka az is, hogy nem állt rendelkezésünkre olyan empirikus módszer, ami a kezdeményezés pozitív vagy negatív kimenetelét bizonyította vona.

 
  
MPphoto
 
 

  Magda Kósáné Kovács (PSE). – A jelentés kiválóan átfogja és tagolja a diszkriminációval kapcsolatos problémákat, megemlítve a fájó pontokat és a további tennivalókat.

A diszkrimináció elleni küzdelem egyik legfontosabb eszköze az oktatás, mert a tanulás a hátrányos helyzetben lévők kitörési pontja lehet, másrészről pedig az elfogadó, befogadó és tisztelő attitűd nélkül a többségi társadalom legjobb szándékú segítsége is romboló hatású lehet. Az esélyegyenlőség megteremtéséhez az egyenlő bánásmód elérése vezetett. Fontosak a halmozottan hátrányos helyzetűek esetében a pozitív intézkedések, amelyek lehetővé teszik a kiegyensúlyozott reprezentációt a társadalom minden területén. Öröm, hogy a jelentés hangsúlyozza a specifikus jogalkotás szükségességét a különösen hátrányos helyzetben lévőkkel, például a romákkal kapcsolatban. A romák fokozott kirekesztődése, illetve az iskolai szegregáció ugyanis jellemzően új tagországi jelenség.

Üdvözöljük az Európai Szociális Alapra vonatkozó szabályozás nyitottá válását a szélesebb értelemben vett társadalmi befogadásra; többek között a toleranciát, a kisebbségek társadalmi elfogadottságát előmozdító programok finanszírozására is. A pozitív jogalkotás és a programok alkotása azonban csak az egyik oldal. Az uniós jogszabályok megfelelő átvételét fokozott mértékben kell ellenőrizni, azért, hogy a tagállamok megfelelően hajtsák végre azokat, másrészt az ellenőrzés lehetőséget teremt a hatékonyság és az esetleges módosítások szükségességének felderítésére is. Ebben játszhatna kiemelt szerepet az Alapjogi Ügynökség, amelynek létrehozatala a Tanács egyet nem értése miatt sajnos beláthatatlan időre eltolódik.

 
  
MPphoto
 
 

  Katalin Lévai (PSE). – A jelentés az alapvető európai értékek fontosságára hívja fel a figyelmet,és arra, hogy azokat valamennyi tagállamban a nemzeti törvényekben is le kell fektetni,és érvényre kell juttatni.

Fontosnak tartom,hogy a2007-es EsélyegyenlőségiÉv sokkal nagyobb publicitást kapjon,mint eddig. Tudatosuljon minden európai polgárban,hogy Európában a megkülönböztetés-mentesség és esélyegyenlőség mindenki joga.

Ez azt jeleni,hogy tudatosítani kell az ide vonatkozó jogszabályokat,és a jogorvoslási lehetőségeket. Szükség van a kultúrák közti párbeszédre már2007-ben is,hiszen ez lehet az egyik eszköze a diszkrimináció elleni küzdelemnek,és eszköze lehet a társadalmi integrációnak és az európai identitás megerősítésének is. Mivel a diszkrimináció nagymértékben az ismeretek hiányából fakad,ezért a problémát már a kezdeti fázisban kezelni kell:helyet kell,hogy kapjon az oktatásban,hogy a tolerancia és sokszínűség fontossága már a legfiatalabb korban tudatosuljon,és értékké váljon: a kultúrák közt ne az egymástól való félelem és az ebből fakadó agresszió váljon meghatározóvá. Egyetértek a jelentéstevővel,a jogalkotás kiegészítésének szükségességét illetően,és arra kérem a Bizottságot,hogy a jelentés 26.pontja értelmében,aktívan tegyen eleget a Szerződések őreként kötelezettségének,és mielőbb dolgozzon ki átfogó jogalkotást a megkülönböztetés elleni küzdelem területén. Ugyanakkor a gyakorlati lépéseket is sürgetni szeretném,így javasolom,hogy nyílt koordinációs rendszerben a Parlament is kérje számon az egyes tagállamokban a2007-2008-as évek konkrét programjait,és annak eredményeit.

Külön szeretném hangsúlyozni a média szerepét,és az abban rejlő lehetőséget a diszkrimináció ellenes küzdelemben,hiszen célunk,hogy minél szélesebb kört szólítsunk meg,és hogy hitelessé váljon ez irányú politikánk.

 
Rechtlicher Hinweis - Datenschutzbestimmungen