Rodyklė 
 Ankstesnis 
 Kitas 
 Visas tekstas 
Procedūra : 2005/0125(CNS)
Procedūros eiga plenarinėje sesijoje
Dokumentų priėmimo eiga :

Pateikti tekstai :

A6-0282/2006

Debatai :

PV 12/10/2006 - 3
CRE 12/10/2006 - 3

Balsavimas :

PV 12/10/2006 - 7.23
CRE 12/10/2006 - 7.23
Balsavimo rezultatų paaiškinimas
Balsavimo rezultatų paaiškinimas
Balsavimo rezultatų paaiškinimas
Balsavimo rezultatų paaiškinimas

Priimti tekstai :

P6_TA(2006)0415
P6_TA(2006)0510

Diskusijos
Ketvirtadienis, 2006 m. spalio 12 d. - Briuselis Atnaujinta informacija

3. Europos Sąjungos pagrindinių teisių agentūros įsteigimas - Pagrindinių teisių agentūra (veikla susijusi su Europos Sąjungos Sutarties VI antraštine dalimi) (diskusijos)
PV
MPphoto
 
 

  Πρόεδρος. – Η ημερήσια διάταξη προβλέπει την κοινή συζήτηση

- της έκθεσης της Kinga Gál, εξ ονόματος της Επιτροπής Πολιτικών Ελευθεριών, Δικαιοσύνης και Εσωτερικών Υποθέσεων, σχετικά με την πρόταση κανονισμού του Συμβουλίου για την ίδρυση Οργανισμού Θεμελιωδών Δικαιωμάτων της Ευρωπαϊκής Ένωσης [COM(2005)0280 - C6-0288/2005 - 2005/0124(CNS)] (A6-0306/2006),

και

- της έκθεσης της Magda Kósáné Kovács, εξ ονόματος της Επιτροπής Πολιτικών Ελευθεριών, Δικαιοσύνης και Εσωτερικών Υποθέσεων, σχετικά με την πρόταση απόφασης του Συμβουλίου για τη χορήγηση εξουσιοδότησης στον Οργανισμό Θεμελιωδών Δικαιωμάτων της Ευρωπαϊκής Ένωσης προκειμένου να ασκεί τις δραστηριότητές του στους τομείς που αναφέρονται στον τίτλο VI της Συνθήκης για την Ευρωπαϊκή Ένωση [COM(2005)0280 - C6-0289/2005 - 2005/0125(CNS)] (A6-0282/2006).

 
  
MPphoto
 
 

  Franco Frattini, Vicepresidente della Commissione. Signor Presidente, credo che la giornata di oggi segni una tappa significativa nell'esame di un provvedimento che riveste una grande importanza sia per la Commissione che per il Parlamento. L'iniziativa in questione, che in un primo momento era stata adottata seguendo le regole formali di una procedura che esclude la codecisione, è stata successivamente ricondotta politicamente ad una collaborazione estremamente ravvicinata con il Parlamento. Il metodo del trilogo, che ha permesso di incontrarci molte volte, è infatti una soluzione politica: sebbene, purtroppo, sotto il profilo istituzionale e giuridico non siamo in presenza di una codecisione formale, una siffatta soluzione politica ci ha permesso finora di portare avanti un'eccellente collaborazione.

Desidero ringraziare le relatrici, le onorevoli Gál e Kovács, per la fruttuosa collaborazione. Abbiamo raggiunto un'intesa su numerosi punti e mi auguro anche entro la fine di quest'anno possano essere risolti anche i pochi ancora in sospeso, in modo che nel 2007 – come più volte ripetuto dal Consiglio europeo, dal Parlamento e come auspica la stessa Commissione – l'Agenzia per i diritti fondamentali sia finalmente in funzione.

Quali sono i punti su cui sono ancora necessari una riflessione e un approfondimento, anche dopo l'ultimo trilogo, che pure è stato estremamente utile? Sono tre le questioni di fondo, che tra l'altro ho affrontato recentemente con i ministri degli Interni alla riunione del Consiglio, la settimana scorsa a Lussemburgo, e recentemente in un incontro con il Segretario generale del Consiglio d'Europa.

La prima questione riguarda per l'appunto le relazioni tra la futura agenzia ed il Consiglio d'Europa. E' intenzione della Commissione, mia personale e – sono certo – dello stesso Parlamento europeo, evitare qualsiasi sovrapposizione di competenze tra l'agenzia che nascerà e il Consiglio d'Europa, che già svolge un lavoro esemplare per la protezione e promozione dei diritti fondamentali. Credo sia possibile perseguire l'obiettivo comune di una collaborazione tra l'agenzia, da un lato, e il Consiglio d'Europa, dall'altro, ciascuno nell'ambito delle proprie responsabilità.

Compito primario dell'agenzia è quello di sovrintendere, vigilare, raccogliere elementi sul rispetto della normativa comunitaria, senza andare oltre questo ambito di competenze. Primo punto dunque: pieno rispetto delle competenze del Consiglio d'Europa e volontà di collaborazione. Il secondo punto riguarda l'ambito geografico delle competenze e responsabilità dell'Agenzia. Voi tutti ricorderete che vi era una posizione originaria che limitava l'ambito di applicazione geografica ai soli Stati membri dell'Unione. Ovviamente, è emersa subito la necessità di estendere l'ambito delle responsabilità ai paesi candidati all'adesione, paesi che sono già, seppure con gradi diversi, sulla via dell'adesione all'Unione europea.

E' stato posto altresì il serio problema dei paesi che si trovano nella fase di preadesione, da noi chiamati paesi candidati potenziali. Si tratta di un concetto estremamente importante, perché si riferisce a un'area geografica chiave per l'Europa: i Balcani occidentali. Sono paesi che stanno negoziando, in alcuni casi, o applicando, in altri casi, degli accordi di associazione e di stabilizzazione con l'Unione europea, che toccano tra l'altro materie estremamente sensibili per quanto riguarda la protezione dei diritti fondamentali. Donde la proposta, condivisa dal Consiglio e contenuta nel testo oggi in esame, di estendere l'ambito di applicazione a tali paesi.

A tale proposito alcuni Stati membri hanno sollevato delle riserve e il Consiglio d'Europa ha manifestato forti timori, che è mio dovere riferire. Io credo tuttavia nella possibilità di trovare un'adeguata soluzione di compromesso, che non escluda del tutto la prospettiva che anche questi paesi possano rientrare nella sfera di competenza dell'Agenzia. Una soluzione di compromesso che tenga conto magari del fatto che l'Agenzia in questione, su cui già incomberanno tutte le attuali competenze dell'osservatorio di Vienna, – quindi razzismo, xenofobia, antisemitismo – cui si aggiungeranno nuove competenze, potrebbe concentrarsi meglio, per lo meno in un primo momento di attività, sugli Stati membri dell'Unione europea e sui paesi candidati all'adesione. Pertanto, è opportuno non escludere la possibilità che paesi nella fase di preadesione possano eventualmente essere presi in considerazione ma occorre tener conto delle esigenze prospettate, da un lato, dal Consiglio d'Europa, dall'altro, da alcuni Stati membri autorevoli che nel Consiglio di Lussemburgo hanno formalmente sollevato questo problema. Si tratta di un punto su cui è ancora possibile uno spazio di riflessione.

Il terzo e ultimo punto è quello che riguarda la cosiddetta inclusione delle materie del "terzo pilastro": cooperazione giudiziaria e di polizia. La Commissione – e io personalmente – è stata fin dall'inizio favorevole alla strategia, che anche questo Parlamento considera la migliore, di includere questa materia nell'ambito di competenza dell'agenzia in oggetto. A mio avviso, sarebbe alquanto arduo dover spiegare ai cittadini europei che ci appressiamo a istituire un'agenzia che si occupa della promozione e protezione dei diritti fondamentali, escludendo dall'ambito di queste competenze gli aspetti della cooperazione di polizia e dell'attività giudiziaria, in merito alle quali vi è un'esigenza oggettiva di verificare il pieno e assoluto rispetto dei diritti fondamentali, ad esempio, di una persona accusata o posta sotto processo. Vi è inoltre, come già sapete, un problema di base giuridica, su cui ovviamente non mi soffermo in questo momento ma per il quale esiste una motivazione politica. Se questa agenzia deve rendersi utile ai cittadini, deve necessariamente includere, in qualche modo, le materie che rientrano nell'ambito del "terzo pilastro".

Spetterà a noi il compito di trovare una formula accettabile, che però non credo sia quella di rinviare la decisione di includere o meno le materie relative al "terzo pilastro" a una fase successiva a quella dell'istituzione dell'agenzia. Rinviare la decisione vorrebbe dire non decidere e a mio avviso ciò sarebbe sbagliato. Come sapete, in seno al Consiglio, alcuni grandi paesi dell'Unione europea dimostrano una certa riluttanza ad accettare questa inclusione, ponendo problemi costituzionali interni. Personalmente ritengo che tali problemi possono essere superati e che, proprio su questo tema, il Parlamento possa svolgere un ruolo politico molto importante.

Concludo auspicando che, grazie a una soluzione di compromesso, il Consiglio accetti un testo, che anche se non votato formalmente in codecisione, possa rappresentare lo sforzo comune di Parlamento, Consiglio e Commissione. Sarebbe forse il primo caso, onorevoli deputati, in cui per volontà politica comune, abbiamo rinunciato ad applicare delle regole che non ammettono la procedura di codecisione formale, giungendo di fatto per via politica a una decisione condivisa. Al di là dell'agenzia, che nascerebbe su basi certamente più solide se avesse questo risultato alle spalle, si tratterebbe anche un buon esempio per molti altri settori, ai quali purtroppo ancora non si applica la procedura di codecisione.

 
  
MPphoto
 
 

  Kinga Gál (PPE-DE), előadó. – Megtisztelve érzem magam, hogy része lehettem ennek a folyamatnak, amely – ahogy az előbb Frattini úr zárta a mondanivalóját – bebizonyította, hogy a formalitásokon túl, ha van közös akarat, akkor lehet úgy együttműködni, hogy az eredményre vezessen.

Az Alapvető Jogok Ügynöksége létrehozását számos vita övezi. Ezen jelentés elfogadása egy nehéz, hosszú tárgyalássorozat eredménye. Ebben különös köszönet illeti Frattini biztos urat, az osztrák elnökséget és a finn elnökség hozzáállását.

Ebben a folyamatban a Parlament a maga részéről következetesen kiállt amellett, hogy szükség van a létező Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja átalakítására és mandátumának kiterjesztésére az alapvető jogok egészére. Szükség van az odafigyelésre ezen a területen és ezt az új tagállamokban jelentkező, alapvető jogok sérelmére elkövetett esetek még inkább alátámasztják. Szükség lesz továbbá objektív, megbízható kormányzati és nem kormányzati szervektől, tudományos intézetektől, a civil társadalom számos szeletétől – így az egyházaktól – érkező információkra és szoros együttműködésre az alapvető jogaink védelme érdekében.

Vitát váltott ki és a mai napig vitatott az ügynökség létrehozásának szándéka az Európa Tanács parlamenti közgyűlése részéről. Tisztelve az Európa Tanács munkáját és elismerve szükségességét és fontosságát, a most szavazásra kerülő szöveg figyelembe vette ezen intézmény észrevételeit is, hogy az ügynökség semmiképpen se kettőzze meg az Európa Tanács által már végzett munkát, hanem szerkezetével, hálózatával segítse azt, és segítse mindenekfölött az európai döntéshozatali fórumokat: a Tanácsot, a Parlamentet és a Bizottságot.

Az elfogadásra ajánlott szöveg elfogadható kompromisszum, ugyanakkor a Parlament fenntartotta eredeti álláspontját, ameddig egy lényeges kérdésben nem látszik a Tanácson belüli megegyezés. Számunkra ugyanis világos, hogy ha egy hatékony és nem csupán kirakatintézményt szeretnénk létrehozni – ami fölösleges pénzkidobás lenne és ilyen szempontból egyetértek azokkal, akik egy fölösleges intézményt nem támogatnának – akkor egyértelmű, hogy ezen ügynökség mandátumának ki kell terjednie a harmadik pillér alá eső kérdések területén történő tájékozódásra, adatgyűjtésre és megnyilvánulásokra, hiszen amint azt nap mint nap látjuk, éppen a rendőrségi és igazságszolgáltatási együttműködés körébe eső területeken vannak a legnagyobb gondok. Hogy utaljak csak a gyerekkereskedelem vagy a nőkereskedelem konkrét problémáira.

Várunk tehát egy elfogadható, kompromisszumos megoldást a Tanácstól. Ezért halasztjuk el ma a végszavazást és utaljuk vissza a jelentést a Bizottság elé, bízva benne, hogy a Tanács komolyan veszi a saját határozatát a 2007. január 1-jei dátumról. Azzal, hogy megszavazzuk a kompromisszumos módosító javaslatokat, a kompromisszumos szöveget, azt, amit ez alatt a hosszú folyamat alatt sikerült megtárgyalni, azzal egy felkiáltójelet szeretne adni a Parlament, hogy fontosnak tartja mindazt, ami ebben a szövegben van, és figyelmeztetni a Tanácsot, hogy most az ő felelőssége, hogy tovább mi történik.

Megtartja ez a most szavazásra kerülő szöveg az Alapvető Jogok Chartájára, továbbá a Szerződés 7. cikkelyére vonatkozó utalásokat is, mert a Parlament egy olyan és csakis olyan ügynökség létrehozásában lehet érdekelt, amely szükségessé, hatékonnyá és a megoldás részévé tud válni Európában. Mert vannak újabb és újabb problémák, amelyek kezelésre, odafigyelésre várnak alapvető jogaink területén.

Szavazatunkkal segítsük elő a megoldást, jelezzük tisztán, amit az európai közvélemény elvár tőlünk: egy működőképes, független, de elszámoltatható intézmény létrehozását. Köszönöm, hogy segítettek és támogattak.

 
  
MPphoto
 
 

  Magda Kósáné Kovács (PSE), előadó. – Most már kinőtt az óvodáskorból az a tanácsi döntés, amely a Bizottságot fölkérte, felhatalmazta arra, hogy előterjesztést tegyen az Emberi Jogok Ügynökség felállítására. Eltelt három esztendő és még mindig azt érezzük, hogy bizonyos alapvető kérdésekben nincsen egyetértés a tagállamok között.

Rendkívül fontos, örömteli és tanulságos volt a számunkra a három intézmény közötti egyeztetései folyamat. Ebből az egyeztetési folyamatból kiderült, hogy a Parlament a Bizottság és a soros elnökség képviselői a legfontosabb kérdésekben egyetértésre tudtak jutni, az egyetértés azonban a Tanács egész testületében még mindig nem jött létre. Számomra ez a hatékony egyeztetés, ha úgy tetszik a jövőre vonatkozóan is, rendkívül sok bizalmat és optimizmust ad.

Az előkészítő munkában egyetértettünk a legfontosabb követelményekkel. Én csak címszavakban szeretném idézni, hogy mindannyian úgy akarjuk, hogy ez az intézmény legyen független, legyen felelős, rendelkezzen hatékony szervezettel, és a munkája legyen átlátható, tehát növelje az állampolgárok bizalmát az európai intézmények munkája iránt.

Elfogadtuk a hatáskör körvonalait is, hiszen – ahogy Gál Kinga képviselőtársam is utalt rá – mindannyian azt tartjuk helyesnek, hogy az ügynökség munkája elsősorban a tagállamokra és intézményeikre irányuljon, hogy az ügynökségnek legyen lehetősége arra, hogy véleményezze az alapjogokat érintő európai jogalkotást, és hogy rátekinthessen a harmadik országokra is egy bizonyos korlátozott földrajzi körben, hiszen nem kívántuk elvenni a lehetőséget attól, hogy az ügynökség elsősorban munkájának főirányával, az Európai Közösséggel foglalkozzon.

Az én feladatom annak a tanácsi határozattervezetnek a Parlament elé terjesztése, amelyik a legnagyobb vitát váltotta ki, hiszen nincs és nem is volt teljes egyetértés abban, hogy ennek az ügynökségnek legyen-e hatásköre az első pilléren túl. Tájékoztatnom kell képviselőtársaimat arról, hogy eredeti elképzeléseink szerint mi a második pillérhez tartozó szerveink vizsgálatát is helyesnek tartottuk beemelni az ügynökség hatáskörei közé. Ebben azonban nem látszott a megállapodás elemi esélye se, ezért – mint a jelentés előterjesztője – ezeket a javaslataimat az Állampolgári Jogi Bizottság előtt a szavazás előtt visszavontam.

Sokan vagyunk viszont, akik úgy gondoljuk, hogy az ügynökség fontossága rendülne meg akkor, hogyha lemondanánk a harmadik pillérre való kiterjesztésről, és ezért ezt a szándékunkat, akaratunkat fenntartjuk még akkor is, ha a kompromisszumos gondolkodástól, a kompromisszumos együttgondolkodástól soha nem zárkóztunk és nem zárkózunk el. Éppen ezért szeretnék köszönetet mondani az osztrák és a finn elnökségnek, de mindenekelőtt Frattini alelnök úrnak, aki rendkívül áldozatos munkával és rendkívül hatékonyan segítette a végső megoldás kialakulását.

Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy a LIBE bizottság által előterjesztett javaslatot, a benne foglalt módosító indítványokkal együtt támogassák, és utána visszaadjuk a kompetenciát a Bizottságnak, hiszen a Bizottságnak kell majd javaslatot tenni a Tanács számára, amely reméljük, hogy meg fogja kapni a szükséges támogatást.

 
  
MPphoto
 
 

  Cem Özdemir (Verts/ALE), Verfasser der Stellungnahme des mitberatenden Ausschusses für auswärtige Angelegenheiten. – Herr Präsident, Herr Kommissar, liebe Kolleginnen und Kollegen! Ich möchte noch einmal in Erinnerung rufen, dass der Hintergrund der Debatte, die wir heute hier im Parlament führen, auf einen Ratsbeschluss vom Dezember 2004 zurückgeht. Dies ist der Anlass, warum wir uns heute mit der Grundrechteagentur beschäftigen. Der Rat kann sich jetzt nicht über die Hintertür von der Debatte um die Grundrechteagentur verabschieden und so tun, als ob wild gewordene Parlamentarier hier im Europäischen Parlament europäische Bürokratie schaffen wollten und dies nichts mit dem zu tun hätte, was unsere Bürgerinnen und Bürger in der Europäischen Union betrifft.

Es ist wichtig, auch hervorzuheben, dass das Parlament im Gespräch mit der Kommission und dem Rat über die Grundrechteagentur debattiert. Wir haben uns dabei darum bemüht, dass das Mandat der Agentur klar umrissen ist. Ich möchte noch einmal hervorheben, worum es geht. Niemand hier im Haus möchte eine Dopplung von Arbeitsstrukturen. Wir alle haben uns in einem Kompromiss darauf geeinigt, dass sich das Mandat der Agentur auf den Schutz der Grundrechte in Mitgliedstaaten, in Ländern, die den Kandidatenstatus haben, und schließlich in Ländern, mit denen wir Stabilisierungs- und Assoziierungsabkommen haben, konzentriert. Die Beteiligung der Mitgliedstaaten ist angemessen geregelt.

Auch das möchte ich noch einmal deutlich hervorheben: Die Interessen des Europarats werden in der Vorlage, die wir erarbeiten, ebenfalls angemessen gewürdigt. Schließlich möchte ich die Gelegenheit auch nutzen, Frau Gál und Frau Kovács noch einmal für die von ihnen geleistete Arbeit zu danken.

Jetzt ist der Rat an der Reihe, sich zu bewegen.

 
  
MPphoto
 
 

  Jutta Haug (PSE), Verfasserin der Stellungnahme des mitberatenden Haushaltsausschusses. – Herr Präsident, Herr Kommissar, liebe Kolleginnen und Kollegen! Ich habe hier für den Haushaltsausschuss zu sprechen. Das bedeutet immer, dass man sich über die Finanzen und nicht so sehr über die Inhalte unterhalten muss. In meiner Stellungnahme geht es also nicht um Inhalte – da haben die Kolleginnen und Kollegen schon alles Notwendige gesagt –, sondern es geht um die Finanzen.

Bei den Finanzen haben wir, was die Agentur der Europäischen Union für Grundrechte betrifft, in der Tat ein Problem. Diese wird ab dem Jahr 2007 – wenn sie so zeitgerecht verabschiedet wird, wie wir uns das vorstellen – ähnlich wie die Chemieagentur oder das Institut für die Gleichstellung der Geschlechter – eine neue Agentur sein. Nun wissen wir aber alle, dass der Rat und das Parlament in der Interinstitutionellen Vereinbarung zwischen dem Europäischen Parlament, dem Rat und der Europäischen Kommission über die Haushaltsdisziplin und die wirtschaftliche Haushaltsführung vom 17. Mai dieses Jahres unter Ziffer 47 miteinander vereinbart haben, dass der Rat und das Parlament sich damit auseinandersetzen und anschließend darüber einigen müssen, wie die neuen Agenturen finanziert werden sollen.

Der Haushaltsausschuss hat den Rat vor der Sommerpause, im Juli dieses Jahres, bereits aufgefordert, die Verhandlungen mit uns zu beginnen. Wir haben das im Haushaltsausschuss auch wiederholt getan. Bis jetzt ist der Rat noch nicht auf uns zugekommen. Also hat der Haushaltsausschuss jetzt in seinen Haushaltsberatungen für das nächste Haushaltsjahr die Haushaltszeile, die von der Kommission mit „Menschenrechtsagentur“ überschrieben war, wieder in die Haushaltszeile „Europäische Stelle zur Beobachtung von Rassismus und Fremdenfeindlichkeit“ umgewandelt und hat eine neue Haushaltszeile kreiert, die dann mit dem Vermerk „zur Erinnerung“ versehen wird. Wir hoffen, dass wir demnächst eine Rechtsgrundlage bekommen und dass wir dann mit dem Rat darüber eine Einigung erzielen können, wie die neue Agentur finanziert wird.

 
  
MPphoto
 
 

  Hubert Pirker, im Namen der PPE-DE-Fraktion. – Herr Präsident, Herr Kommissar, geschätzte Kolleginnen und Kollegen! Erlauben Sie mir, im Anschluss an die Ausführungen von Kollegin Haug im Namen der Europäischen Volkspartei einige grundsätzliche Anmerkungen zu den Agenturen zu machen.

Das Europäische Parlament kämpft seit Jahren gegen Bürokratie, Parallelstrukturen und überbordende Verwaltung. Es macht dies nur teilweise mit Erfolg, aber immer zu Recht. Gleichzeitig aber unterstützen wir, das Europäische Parlament – vorwiegend aber auch der Rat – immer wieder die Schaffung neuer Agenturen. Hinzu kommt noch die Forderung nach neuen Kontrollinstanzen und neuen Kontrollmechanismen. Die Konsequenz wird deutlich, wenn wir uns den Bericht des Rechnungshofs ansehen.

Mittlerweile haben wir 16 Agenturen. Ich weiß nicht, ob Sie diese Agenturen alle kennen und wissen, wo sie existieren. Wir haben mittlerweile über 2 300 Beschäftigte in diesen Agenturen. Wenn Sie die Kosten verfolgen, so sehen Sie, dass wir dabei jetzt wahrscheinlich die Milliardengrenze überschreiten werden. Das heißt: 1 000 Millionen Euro! Wenn Sie dann noch sehen, dass 60 bis 70 % der Kosten lediglich in die Verwaltung dieser Agenturen gehen, dann werden Sie sich zu Recht die Frage stellen: Wie sinnvoll sind denn diese Agenturen? Noch dazu, wenn Sie wissen, dass die Arbeit teilweise ohnehin entweder in der Kommission, im Europäischen Rat, teilweise auch im Europäischen Parlament erledigt wird und dort noch effizienter und besser erledigt werden könnte. Das ist das Problem, vor dem wir stehen.

Wir wissen, dass mit den Agenturen natürlich Bürokratiekosten verbunden sind, die dramatisch ansteigen. Ich habe mir die Zahlen angesehen. Wir erleben jährlich eine Kostensteigerung von 10 bis 20 % beim Personal, bei manchen Agenturen sind es gar 80 bis 100 %. Aber die Frage ist: Wer überprüft denn, welche Leistungen diese Agenturen tatsächlich erbringen, welchen Nutzen sie für die Bürger der Europäischen Unon haben, welchen Mehrwert sie darstellen? Möglicherweise sind einige, vielleicht sogar viele überflüssig. Wir sollten einmal die Überprüfung wagen, wie die jeweiligen Aufgaben besser verteilt werden können und in welchen Fällen es andere besser machen können.

Ich fordere auf, nachzudenken und einmal die bestehenden 16 Agenturen auf ihre Qualität, ihre Leistung und ihren Mehrwert zu überprüfen und auch zu überlegen, die eine oder andere Agentur zu schließen, wenn sie überflüssig geworden ist und keine Leistungen mehr erbringt, anstatt ständig darüber nachzudenken, wo wir neue Agenturen eröffnen können.

 
  
MPphoto
 
 

  Michael Cashman, on behalf of the PSE Group. – Mr President, I should like to thank the Commissioner for the way in which he has worked so cooperatively with the Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs on this. From Mr Pirker’s contribution, you will see that Mrs Gál has had to do an enormous amount of work in her own Group and I congratulate her on the work she has done to bring people together.

Let me just say to Mr Pirker that we have an expression in the United Kingdom that you put your money where your mouth is. The easiest thing in the world is to say that you are ‘concerned’ or you are ‘committed’; it is much harder to follow it through and give the resources in order to achieve the outcome that we all hope for. We often say ‘red tape’ when what we mean is that we do not want to stop people from doing something that they should not. In this case, when it comes to empowering human rights’ defenders, red tape is absolutely necessary and, I would say, brilliant. When it comes to cost, if, again, we say we value something and we put no resources behind it, we expose our hypocrisy. So that is why I ask Mrs Gál to continue her excellent work. I believe we will reach a compromise with the Council, because the Commission has shown that it is willing to try to initiate that compromise.

Let me also say to the Council of Europe that, although I fully understand its concerns, you cannot have too many human rights’ defenders in the field of defence of human rights and fundamental freedoms. With this agency we are not replicating what the Council of Europe does; we also have obligations in the Union, specifically under the Treaties: the Treaty on European Union and, of course, the Charter of Fundamental Rights.

We have seen in very recent months and, indeed, over the last year, worrying hate-speak used by politicians in certain parts of the Union. We have seen a rise not only in hate-speak but also in racist, xenophobic and homophobic violence, and the Council has done nothing when it comes to Articles 6 and 7. In the absence of action by the Council, is it any wonder that we need an agency that will monitor, report and bring forward recommendations and thereby hold every single Member State to its international obligations? It makes sense.

Finally, let me say this: if we see one individual attacked because of religion, sexual orientation, gender, ethnicity, whatever, and we stand back and do nothing then we create the conditions that brought about the Second World War. This institution in particular was built out of the ashes of the Second World War with a commitment that we would never turn our eyes or ourselves away from the appalling violence that man commits upon man.

 
  
MPphoto
 
 

  Sarah Ludford, on behalf of the ALDE Group . – Mr President, I am delighted to congratulate Parliament’s two rapporteurs, Mrs Gál and Mrs Kósáné Kovács, for the excellent work that they have done, and also to congratulate Commissioner Frattini for the forceful way in which he has supported this exercise. Having been not so happy with him in a debate yesterday on PNR, I am very happy with him now. I would also like to have addressed my thanks to the Council, but of course they are not here.

This Fundamental Rights Agency is not just another European body. I believe that it will help reassure EU citizens that human rights are being upheld by the ‘Brussels bureaucrats’ and by EU governments when they are implementing European law. It will thus increase confidence in the European Union, and I think it is therefore a very appropriate 50th birthday present for the European Union to give itself in the run-up to March 2007.

I hope it will also help stop ‘gold-plating’ of EU directives, which some governments are rather prone to. They take a European law and when they transpose it into national law, they add things which have been sitting in a drawer in a ministry. Hopefully, we might see some curbing of that. But it is also essential to include matters of justice, security and policing, since, by their nature, police, judicial cooperation and criminal law measures, however desirable, are the most likely to raise concerns about human rights. For instance, we have the European arrest warrant but we still do not have the accompanying procedural guarantees for people facing charge and trial, which have long been promised.

I do not believe that this undermines the Council of Europe, and I fully agree with Michael Cashman on this: it intensifies the support for human rights in Europe, but we also need to include competence in relation to Articles 6 and 7 of the Treaty. We have to intensify the peer review and monitoring function for human rights within the European Union if we are to increase mutual trust and, therefore, provide a basis for mutual recognition of judicial decisions.

 
  
MPphoto
 
 

  Johannes Voggenhuber, im Namen der Verts/ALE-Fraktion. – Herr Präsident, Herr Kommissar! Ich möchte mich im Namen meiner Fraktion bei den Berichterstatterinnen, Frau Kovács und Frau Gál, herzlich bedanken. Ich sage das nicht als Floskel, sondern weil dies eine sehr mühevolle Aufgabe war und beide Berichterstatterinnen eine Position des Parlaments vertreten haben, die stark und überzeugend ist, die eine große Mehrheit hat und hoffentlich auch den Rat beeindruckt.

Dieses Parlament hat sich immer als Anwalt der Grundrechte verstanden. Das ist auch seine Aufgabe. Es liegt in der Natur der direkt gewählten Volksvertretung, dass sie Anwalt der Grundrechte ist. Ich bedaure, dass dies vom Rat in der Frage der Mitentscheidung nicht anerkannt wurde. Das ist ein Makel der gesamten Diskussion.

Wer erkennen will, ob die Politik wirklich etwas bewirken will und was für Ziele sie im Innersten verfolgt, sollte einen Blick auf die Instrumente werfen, die sie sich zur Durchsetzung gibt. Herr Pirker erinnert uns gerade an die Bürokratie auf europäischer Ebene. Die Instrumente in der Geldpolitik, im Binnenmarkt, beim Stabilitätspakt sind harte Gesetze, das ist Geld in Hülle und Fülle, das sind Sanktionen, bindende Termine, Überwachungsorganismen und noch vieles mehr. Ich habe Herrn Pirker noch nie darüber polemisieren gehört, was sich die Finanz- und Haushaltspolitik alles zu ihrer Durchsetzung leistet: Instrumente der Überwachung, der Kontrolle, volle Offenlegung nationaler Daten, Sanktionsmechanismen, Gerichtszuständigkeit – alles, was sich die Politik zur Durchsetzung ihrer harten Ziele nur wünschen kann.

Doch kommen wir zur Demokratie, kommen wir zu den Grundrechten, dann haben wir es mit soften Absprachen und Vereinbarungen, mit einem Bündel von Bekenntnissen ohne Sanktionen, ohne Garantien, ohne Überwachungsmechanismen zu tun. Das ist eine der Ursachen der Vertrauenskrise in Europa. Die wirtschaftlichen Ziele werden mit äußerster Härte durchgesetzt, die Interessen der Menschen jedoch einmal als Sonntagsrede, dann wieder als Bekenntnis betrieben.

Dabei ist die Situation ernst. Die Charta der Grundrechte ist nach vielen Jahren noch immer nicht rechtskräftig, noch immer nicht rechtsverbindlich. Die Affären um die CIA-Gefängnisse, um den Datentransfer, um die schleppende Aufklärung und Kooperation der Regierungen haben das Vertrauen der Öffentlichkeit nachdrücklich erschüttert.

Im Rahmen der Terrorbekämpfung verlieren wir – für die Bürger fühlbar – mehr und mehr die Balance zwischen Freiheit und Sicherheit. Das vorläufige Scheitern der Europäischen Verfassung hat dazu geführt, dass der gesamte Bereich der Regierungszusammenarbeit nach wie vor das schwarze Loch der Demokratie in Europa darstellt.

Die Regierung eins Mitgliedstaates, nämlich Polen, erwägt öffentlich die Einführung der Todesstrafe. Der britische Innenminister stand hier am Rednerpult und hat die Aufweichung des Folterverbots für Terroristen verlangt. Trotzdem gibt es bis heute kein Vorwarnsystem zu Artikel 6 und 7. Nein, Herr Pirker: Die Instrumente zur Durchsetzung und Garantie der Grundrechte sind den wirtschafts- und geldpolitischen Instrumenten zur Durchsetzung dieser Ziele leider nicht ebenbürtig.

Wir haben hier eine ganz wichtige Aufgabe zu lösen. Für uns ist sie auch deshalb wichtig, weil die Grundrechte unteilbar sind. Die Kernforderung des Parlaments ist selbstverständlich, die Regierungszusammenarbeit hier einzubeziehen. Die zweite und vor allem die dritte Säule müssen voll im Zuständigkeitsbereich der Agentur liegen, wenn die Regierungen den Bürgern nicht deutlich vor Augen führen wollen, dass sie im wirklich sensibelsten Bereich, dem Grundrecht, die Rechte der Bürger auf die leichte Schulter nehmen.

 
  
MPphoto
 
 

  Giusto Catania, a nome del gruppo GUE/NGL. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, credo che sia giusto estendere le competenze e l'attività dell'Osservatorio europeo sul razzismo e la xenofobia. I dati di questi ultimi anni sono preoccupanti: si è assistito a un aumento dei fenomeni legati alle droghe, come emerge dalle relazioni annuali dell'Osservatorio. Pertanto, l'istituzione dell'agenzia in questione può contribuire non solo a monitorare tali fenomeni gravi ma anche a combatterli energicamente. E' strano che il Partito popolare europeo, per voce dell'onorevole Pirker, si preoccupi della burocrazia e dell'aumento dei costi quando si tratta di difendere diritti fondamentali. Il valore dei diritti umani non è quantificabile economicamente. La tutela dei diritti fondamentali è un elemento identitario, che rappresenta la strada, forse l'unica, per rendere forte l'Europa.

Mi sarei aspettato un attacco alle agenzie anche rispetto a Frontex – cosa che non è avvenuta – un'agenzia che quest'anno non ha svolto alcuna funzione, né ha contribuito al miglioramento della vita dei cittadini dell'Unione europea. Io credo invece che vada difesa con forza l'attività e il futuro dell'Agenzia per i diritti fondamentali. Il problema dei doppioni non sussiste e comunque, quand'anche dovessimo crearne, io non me ne preoccuperei, perché credo fermamente che l'esistenza di più agenzie, più strutture, più istituzioni che si occupano di difesa dei diritti umani non possa che contribuire al miglioramento della vita dei cittadini europei.

Sono preoccupato per l'assenza del Consiglio: già ieri il ministro aveva lasciato l'Aula e oggi si svolge un importante vertice. Credo tuttavia che, in una discussione di questo tipo, in cui si confrontano due posizioni diverse – la nostra, quella del Parlamento, e quella del Consiglio – sarebbe stata auspicabile almeno la presenza di rappresentanti del Consiglio in quest'Aula.

Ritengo positivo attribuire un ruolo forte al Parlamento nell'istituzione dell'Agenzia per i diritti fondamentali, come pure positivo è il mio giudizio sull'operato delle colleghe Gál e Kovács e del Commissario Frattini, che ha ribadito la sua posizione favorevole in Aula. Occorre però anche costruire un forte coinvolgimento delle ONG e della società civile europea.

 
  
MPphoto
 
 

  Wojciech Roszkowski, w imieniu grupy UEN. – Panie Przewodniczący! Ideologia praw człowieka odegrała swego czasu bardzo ważną rolę w osłabieniu siły rażenia totalitaryzmu. Dzisiaj jednak ta ideologia zaczyna się zamieniać, czy jest zamieniana, w swoją własną karykaturę. Prawo wszystkich do wszystkiego, prawa zamiast obowiązków oraz zamiana praw w przywileje to są te granice absurdu, do którego coraz częściej się zbliżamy.

Jak to pięknie brzmi: Agencja Praw Podstawowych. Ale jaki będzie kształt tej agencji, jak i czym ona się będzie zajmować? W uzasadnieniu wniosku o powołaniu agencji mówi się o tym, że musi ona uzyskać rozszerzenie uprawnień, aby pełniej realizować cele Unii, także w zakresie wspólnej polityki zagranicznej. Rozszerzanie uprawnień instytucji unijnych zagraża jednak zasadzie suwerenności i subsydiarności. Zagraża np. wprowadzeniem w życie tak kuriozalnych aktów jak ta ostatnia rezolucja Parlamentu Europejskiego o ksenofobii. Problem w tym, jak agencja ma wykorzystywać swe uprawnienia. Czy będzie ona się zajmować prawdziwymi zagrożeniami praw człowieka czy też piętnowaniem rządów, które w taki czy inny sposób podpadły większości unijnej? A może raczej lansowaniem przywilejów niektórych mniejszości lub tak absurdalnych w braku precyzji określeń jak równość mężczyzn i kobiet w każdej dziedzinie, o której już mówiłem z tej trybuny.

Z projektu agencji pragnie się usunąć instytucję Forum Praw Podstawowych z udziałem przedstawicieli organizacji społecznych, zawodowych, kościołów, organizacji religijnych i filozoficznych, dając im jedynie niejasną szansę współpracy z agencją. O wszystkim zadecydują więc urzędnicy i politycy, którzy ustalą prawdę w głosowaniu. Oczywiście prawdę neutralną światopoglądowo. A jak ta neutralność wygląda w praktyce? Weźmy niedawny przykład: Unia Europejska bowiem dofinansowuje fundusz ludnościowy ONZ, który z kolei wspomaga praktyki przymusu aborcyjnego w krajach trzeciego świata. I podczas tegorocznej debaty budżetowej wróciły poprawki Unii na rzecz Europy Narodów, w których domagaliśmy się, by Unia nie udzielała pomocy takim programom, które zakładają przymus aborcyjny. Zakaz taki wynika z Karty Praw Podstawowych, wynika z postanowień międzynarodowej konferencji kairskiej z 1994 roku. Zakaz taki zresztą nie dotyczy w ogóle sporu o legalność czy nielegalność aborcji. Dotyczy prawa wyboru, podstawowego prawa człowieka i niby uznawanego tutaj przez większość Izby. A jednak większość członków Komisji Budżetowej odrzuciła te 3 poprawki, opowiadając się za przymusem, a przeciw Karcie Praw Podstawowych w odniesieniu do krajów trzecich.

Mając usta pełne frazesów o prawach takich czy innych mniejszości, większość posłów europejskich wobec tego jest zdania, że można finansować ze wspólnej unijnej kasy takie działania jak przymusowa aborcja w Chinach, gdzie kobiety z ponadplanową ciążą wywleka się z domu i pozbawia nawet 9 miesięcznego płodu wbrew ich woli. Rok temu prasa zachodnia podała szereg drastycznych przykładów tego rodzaju działań i gdzie byli wówczas obrońcy praw człowieka, praw kobiet? To nie jest nawet kwestia obrony życia nienarodzonego, to jest kwestia poszanowania podstawowych praw człowieka. Zwolennicy aborcji twierdzą, że płód jest częścią ciała kobiety. Proszę Państwa, gdyby chodziło o przymusową amputację ręki czy nogi, jestem pewien, że podniósłby się w tej sprawie gwałt. Ale płód to nawet nie jest część ciała. No bo istotnie nie jest. To jest dla jednych żywa istota, dla innych to jest mniej niż część ciała. Jeżeli Unia Europejska ignoruje prawo kobiet do posiadania dzieci poza granicami Unii, to jak ma bronić praw człowieka w jej granicach? To jest Mount Everest hipokryzji. Liberalna demokracja za przymusem, brawo.

Po tym ostatnim doświadczeniu mam poważne wątpliwości czy proponowana Agencja Praw Podstawowych nie będzie jeszcze jednym narzędziem gier politycznych, w których zdrowy rozsądek będzie zawsze przegłosowywany.

 
  
MPphoto
 
 

  Johannes Blokland, namens de IND/DEM-Fractie. – Voorzitter, het Europees grondrechtenbureau is politiek omstreden, zó omstreden dat een lidstaat overweegt een veto hierover uit te spreken. Ook de Assemblee van de Raad van Europa heeft grote bezwaren. De voorzitter van die parlementaire assemblee heeft vorige week opgeroepen het voorstel te herzien.

Er zijn twee belangrijke argumenten tegen de oprichting van een Bureau voor de grondrechten. Die argumenten worden helaas onvoldoende weerlegd door het compromis dat collega Gál bereikt heeft. Voor mij is dat reden een amendement in te dienen tot verwerping van het voorstel dat vandaag in stemming wordt gebracht. Het voorgestelde bureau zal de werkzaamheden van de Raad van Europa, het Hof voor de rechten van de mens en de OVSE onnodig doubleren. Daarnaast maakt het een ongewenst onderscheid tussen de 25 EU-lidstaten en de andere 21 Europese landen. In de tweede plaats staat het grondrechtenbureau een goede relatie met de ons omringende landen op dit thema in de weg. Immers, het gesprek en de voortdurende dialoog tussen de Europese Unie en de derde landen vinden plaats in het kader van de internationale betrekkingen. In die betrekkingen zijn meerdere gesprekspunten aan de orde dan uitsluitend een kritiek op de grondrechten.

Zeer recent heeft de Nederlandse Senaat unaniem de regering verboden met dit voorstel in te stemmen. Een Nederlands veto kan alleen voorkomen worden als met genoemde kritiekpunten rekening wordt gehouden. Uitstel van de stemming ligt dus voor de hand.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (NI). – Mijnheer de Voorzitter, nogal wat mensen wensen het bureau voor de grondrechten veel succes toe. Gelet op wat er de laatste tijd gebeurt, zal dat nodig zijn. Het bureau zal al werk genoeg hebben om de vrijheid van meningsuiting te verdedigen, dunkt me. We hebben gisteren hier in dit Parlement de verontwaardiging gehoord over wat er in Rusland gebeurt. Terecht, maar niet alleen daar moet de vrijheid van meningsuiting worden verdedigd. Ik geef enkele voorbeelden. In mijn eigen land hebben de vakbonden eergisteren aangekondigd dat ze alle leden zullen opsporen die bij de recente verkiezingen voor mijn partij, het Vlaams Belang, hebben gekandideerd teneinde hen buiten te smijten. Dit komt neer op een Berufsverbot in het centrum van de Unie. In Frankrijk moet professor filosofie, Redeker, na doodsbedreigingen onderduiken omdat de oh zo verdraagzame islam geen kritiek op zijn heilige koran verdraagt. Frankrijk wordt vanuit Ankara en de Turkse regering met een economische boycot bedreigd omdat het de zogezegde modelkandidaatlidstaat niet zint dat Charles Aznavour en president Chirac in Jerevan eisen dat Turkije de Armeense genocide erkent.

Voorwaar collega's, er is veel werk aan de winkel voor dit bureau, niet alleen in Rusland.

 
  
MPphoto
 
 

  Timothy Kirkhope (PPE-DE). – Mr President, I wish to begin by congratulating Mrs Gál on her hard work, but I am afraid that I also have to strike a rather discordant note in these discussions.

As a former member of the Convention on the Charter of Fundamental Rights, I obviously have no problem with the development of human rights, but I have a problem with this proposal. I think this agency is unnecessary; if its powers were to be effective they could only be delivered either under a European constitution, which certainly is not imminent now, or some other legal treaty base, which it certainly will not have.

The Charter has always been contradictory, in my view, to the Council of Europe Convention on Human Rights, which also covers many countries outside the EU. The articles are very different in each case. Whatever anyone says, a new proliferation of European agencies and their functions will cause not only an overlap but also an unnecessary increase in bureaucracy. It will, of course, be expensive, and I would remind Mr Cashman, who says ‘put your money where your mouth is’, that this is not my money or his money – it is the money of the European citizens, and we have an obligation to be very careful indeed about how we spend their money when we take initiatives of this kind.

The current body on which, if it goes ahead, this will be built – the European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia – has not actually shown itself to be that objective or that positive in its work. I have raised in this House on a number of occasions the issue in 2003 of the suppression of the anti-Semitism report. There was a lot of discussion about that, and it clearly showed that there was not the objectivity needed when looking at human or fundamental rights, but a rather subjective approach by a number of officials. I do not want to end up in a situation where we have not only conflict between two agencies – one of the Council of Europe and one of our own – but also a lack of objectivity in the handling of cases which, undoubtedly, are always going to be sensitive.

I think we have to be very careful. We can certainly have our dreams and hopes for the improvement of human rights, not only in the European Union but particularly in those states, such as Russia and elsewhere, where they are clearly now being ignored. However, it is important that we do not increase the number of agencies merely for the sake of it on a political basis. We should look at our existing agencies and our powers of persuasion at the highest level and use them to the full before we take this new adventure.

 
  
MPphoto
 
 

  Martine Roure (PSE). – Monsieur le Président, tout d'abord, en guise d'introduction à mon propos, je souhaiterais savoir si M. Pirker intervenait au nom de son groupe ou en son nom personnel. Après avoir entendu M. Kirkhope, je ne sais plus. Le premier orateur, M. Pirker, était censé donner l'opinion de son groupe et après l'avoir écouté, je voudrais quand même bien savoir si le PPE soutient son propre rapporteur, Mme Gál, ou s'il ne le soutient pas. On ne sait plus très bien où on en est aujourd'hui. En commission des libertés civiles, de la justice et des affaires intérieures, il me semblait pourtant que nous étions d'accord, en tout cas nos votes l'ont prouvé. J'avoue que nous sommes un peu perdus par la position du PPE aujourd'hui qui ne correspond pas du tout, mais alors pas du tout, au débat que nous avons eu en commission des libertés civiles, de la justice et des affaires intérieures. Alors, à quoi servent les débats en commission? Pour ce qui nous concerne, dans notre groupe, nous sommes constants.

Madame Gál, Madame Kósáné Kovács, je souhaite vous remercier pour les excellentes propositions et pour votre travail qui a permis de trouver un compromis acceptable par tous. Nous nous félicitons de cette proposition de la Commission d'élargir le mandat de l'Observatoire des phénomènes racistes et xénophobes pour en faire une Agence européenne des droits fondamentaux parce que l'Union européenne doit montrer l'exemple et assurer une meilleure protection des droits fondamentaux de ses citoyens.

La première compétence de cette Agence – et je regrette que certains des intervenants qui se sont exprimés avant moi soient partis – devra être de protéger les droits dans les États membres en priorité. Cela n'empêche pas de regarder ailleurs, mais priorité d'abord aux États membres: balayons devant notre porte! Ces dernières années nous avons assisté en Europe à la montée des extrémismes, à l'escalade des propos haineux: nous devons être vigilants concernant les droits de chacun, jusqu'à l'intérieur de notre propre Parlement d'ailleurs. Nous devons être vigilants sur les attaques racistes, sur les attaques xénophobes. La paix sociale est en danger si nous ne sommes pas capables d'instaurer le respect et l'acceptation de nos différences.

L'Agence devra assurer la transposition effective de la législation européenne dans la législation des États membres et la bonne application de cette législation. Elle garantira que toutes les législations nationales sont conformes à nos principes européens. Nous disposons en effet d'une législation très complète sur la lutte contre les discriminations et on se rend bien compte qu'elle est très mal transposée dans les États membres. L'Agence pourra soulever les problèmes, conseiller sur les meilleurs moyens de mettre en œuvre cette législation. L'Agence sera compétente pour tous les domaines traités dans la Charte des droits fondamentaux, même s'il est vrai que celle-ci n'est pas encore opposable. Notre Parlement était à l'initiative de cette Charte, il n'est pas inutile de le rappeler, et elle doit être mise au centre de la construction européenne.

Si cette Agence ne devait pas avoir de compétence dans le domaine du troisième pilier, elle aurait peu de valeur ajoutée par rapport à l'Observatoire existant: nous sommes d'accord sur ce point. En effet, les activités policières et judiciaires sont au centre de la protection des droits fondamentaux. Il faut par conséquent que l'Agence puisse avoir une compétence dans ce domaine, c'est une priorité que je croyais partagée par l'ensemble de ce Parlement. Il n'est pas inutile de rappeler que cette proposition de la Commission est le résultat de demandes répétées du Conseil en faveur de la création d'une telle Agence. Ainsi, en décembre 2003, le Conseil européen suggérait d'élargir le mandat de l'Observatoire de Vienne et ce souhait a été pérennisé dans le programme de La Haye. Il faudrait donc tout de même savoir ce que l'on veut.

Nous soutenons par conséquent les rapports dans leur ensemble et nous appelons le Conseil à entendre la position largement majoritaire du Parlement sur ce sujet, telle qu'elle s'est exprimée en commission des libertés civiles, de la justice et des affaires intérieures.

 
  
MPphoto
 
 

  Hubert Pirker (PPE-DE). – Herr Präsident! An die Adresse von Frau Roure will ich eines eindeutig klarstellen: Die Europäische Volkspartei würdigt und unterstützt ausdrücklich die Arbeit von Frau Gál, das weiß sie auch. Da gibt es auch keine Änderung. Das Gleiche gilt für die geschätzte Arbeit des Herrn Kommissar. Ich habe aber zu Beginn meiner Einleitung auch klar gesagt: Es besteht hier die Notwendigkeit, grundsätzliche und generelle Überlegungen über Agenturen anzustellen. Für uns sind Menschenrechte unteilbar. Sie müssen eingehalten werden. Es ist für mich eine Selbstverständlichkeit, dass sie innerhalb der Europäischen Union und auch in den Staaten, die beitreten werden, eingehalten werden.

Daher empfiehlt sich eine grundsätzliche Überlegung zum Thema Agenturen und deren Gestaltung. Meine volle Unterstützung für Frau Gál, für den Herrn Kommissar. Aber alle anderen Anmerkungen bleiben mit fünf Rufzeichen so stehen, wie ich sie gesagt habe!

 
  
MPphoto
 
 

  Ona Juknevičienė (ALDE). – Pirmininke, mieli kolegos, Parlamentas visada tinkamai reaguoja į žmogaus teisių pažeidimus. Ne vieną kartą iš šios tribūnos kalbėjau ir aš. Tiesa, kalbėjau apie žmogaus teisių pažeidimus Vidurio Azijos respublikose. Tačiau mes retai kalbame apie žmogaus teises, jų apsaugą ir pažeidimus Bendrijoje. Matyt, galvojame, kad šios problemos pas mus nėra arba ji nelabai reikšminga.

Pateiksiu jums pavyzdį iš gyvenimo. 2005 metais užfiksuoti šie šiurkštūs žmogaus teisių pažeidimai: teisės į privataus gyvenimo negerbimas, ypač privačių telefono pokalbių pasiklausymas ar ikiteisminio tyrimo medžiagos viešinimas; politikos skverbimasis į teisėsaugos ir teismų darbą; ikiteisminio tyrimo ir prokuratūros nesavarankiškumas; teisės į teisingą teismą pažeidimai; nežmoniškas ir žiaurus policijos pareigūnų elgesys; diskriminacija, rasizmas, prekyba moterimis ir pan.

Pirmininke, gerbiami kolegos, jūs tikriausiai galvojate, kad aš vėl kalbu apie Vidurio Azijos respublikas. Ne, deja, tai vyksta mano šalyje – Lietuvoje. Taip teigia Lietuvos Žmogaus teisių stebėjimo institutas, tai pripažįsta ir pats Respublikos Prezidentas. Spauda rašo, kad dešimtyje naujai įstojusių valstybių demokratizacijos plėtra sustojo. Sutinku su tuo, nes nėra spaudimo, kuris buvo rengimosi stoti proceso metu. Todėl tikiu, kad naujai kuriama agentūra gali padėti žengti pirmyn. Tačiau ne su tokiomis galiomis. Jos galios turi būti žymiai stipresnės tam, kad ji taptų veiksmingu instrumentu prižiūrėti ir užtikrinti piliečių teises. Demokratijos, žmogaus teisių užtikrinimas tai yra juk mūsų pareiga. Tam mus ir išrinko Bendrijos žmonės.

(Plojimai.)

 
  
  

PRESIDÊNCIA: MANUEL ANTÓNIO DOS SANTOS
Vice-Presidente

 
  
MPphoto
 
 

  Bernat Joan i Marí (Verts/ALE). – Mr President, I support the excellent work done, and I wish to thank Mrs Gál and Mrs Kósáné Kovács for it. I think a Fundamental Rights Agency is very important for the European Union in order to protect, and ensure respect for, these rights throughout the Union. I would like to mention one aspect of fundamental rights: rights relating to language and to culture. These are not clearly protected in many European states, nor are they in some states which are candidates for accession. This Agency could be a very good instrument to stress this point and to ensure that the rights of stateless citizens or of citizens belonging to a minority within a state are respected. The Universal Declaration on Linguistic Rights, made in Barcelona in 1996, is a good document to take into account, and I believe we are working in the right direction. I hope for a majority vote from this Parliament.

 
  
MPphoto
 
 

  Jiří Maštálka (GUE/NGL). – Kolegyně a kolegové, já souhlasím s předcházející řečnicí paní kolegyní Juknevičiene. Často na tomto fóru hovoříme o dodržování lidských práv ve třetích zemích, ale málokdy máme takovou příležitost, abychom posílili ochranu lidských práv přímo v našich členských státech. Zřízení Agentury pro lidská práva je podle mého názoru jistým krokem správným směrem. Naši občané určitě mají právo na věcné, srovnatelné a objektivní informace o stavu dodržování lidských práv ve svých členských státech, ale i v celé Evropě. Přes principiální podporu zřízení této agentury bych si však dovolil položit několik zásadních otázek.

Za prvé jako bývalý člen Parlamentního shromáždění Rady Evropy, jejíž práce si velmi vážím, bych se dotázal, jak prakticky bude zajištěna taková spolupráce s touto agenturou, která nepovede ke zdvojení činnosti, ale naopak bude suplementární.

Za druhé vzhledem k tomu, že předkládaný návrh agentury počítá s formou agentury pro cílené sledování a posuzování, ptám se, jakým způsobem bude zajištěno při politickém definování těchto tematických oblastí, že nebude docházet k zanedbávání pro některé státy politicky nepřijatelných témat.

Za třetí chtěl bych zdůraznit, že je důležité, aby nejvýznamnější část rozpočtu, alespoň dvě třetiny, byly věnovány programu, nikoliv administrativním a personálním otázkám.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogdan Pęk (IND/DEM). – Panie Przewodniczący! Jeszcze jedna agencja. Jakże się raduje zza grobu pan Parkinson. Każdy kto wierzy, że da się w sposób administracyjny przez grupę wysoko opłacanych urzędników w rzeczywisty sposób poprawić prawa człowieka, jest co najmniej naiwny. Nie chcę użyć mocniejszego słowa. Powielanie urzędów w sferach chciejstwa politycznego, podczas gdy te same grupy polityczne, ten sam Parlament dławi wolność gospodarczą, która mogłaby wypracować środki na rzeczywistą poprawę bytu narodów Europy, jest nieporozumieniem i klasycznym błędem politycznym.

Pytam zatem dzisiaj, Wysoki Parlamencie, kto zapewni bezstronność działań owej Agencji, gdzie setka wysoko opłacanych urzędników pozostających praktycznie poza kontrolą w sferze działań merytorycznych może uczynić z niej oręż polityczny do zwalczania niewygodnych osób, bądź przeciwników politycznych, bądź atakowania niewygodnych rządów, które nie odpowiadają tzw. poprawności politycznej.

Moim zdaniem jest to działanie, które jest niezgodne z konstytucjami przynajmniej części krajów, i wprowadzanie zasad konstytucji, która została odrzucona bocznymi drzwiami. To jest ślepy zaułek i myślę, że trzeba tę sprawę bardzo poważnie rozważyć.

 
  
MPphoto
 
 

  Paweł Bartłomiej Piskorski (NI). – Panie Przewodniczący! My dzisiaj nie rozmawiamy tutaj w Parlamencie Europejskim o tym, czy powinny być przestrzegane prawa podstawowe. Nie rozmawiamy o tym czy prawa człowieka są fundamentem naszego funkcjonowania w Unii. My rozmawiamy o tym, czy kolejna agencja w ramach naszych struktur, kolejna agencja, na którą zostaną wydane dziesiątki milionów euro, czy to jest rzeczywiście instrument, który pomoże w przestrzeganiu praw człowieka, w respektowaniu tych praw na terenie nie tylko państw członkowskich, ale też krajów, z którymi nawiązujemy relacje.

Otóż odrzucam zdecydowanie taki sposób myślenia, który był tu przez niektóre osoby prezentowany, że musimy przekonać naszych wyborców, że o coś dbamy i w tym celu załóżmy agencję. To jest zły sposób myślenia, to jest marnotrawny sposób myślenia. Wyborcy nasi nie będą przekonani, że my o to dbamy. Wyborcy będą przekonani, że my wydajemy ich pieniądze, a co za tym idzie jeszcze bardziej od nas oddaleni. To my, Parlament Europejski, jesteśmy agencją praw człowieka w Europie. A dane o przestrzeganiu praw człowieka powinniśmy oczywiście czerpać, ale wydając pieniądze na wsparcie organizacji pozarządowych, a nie na kolejne agencje w ramach naszych struktur.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Sonik (PPE-DE). – Panie Przewodniczący! Chciałbym przypomnieć, że pół roku temu powołaliśmy Europejski Instytut do spraw Równości Kobiet i Mężczyzn. Teraz będziemy tworzyć kolejną agencję. We wstępie do mojego wystąpienia chciałbym odnieść się do wystąpienia – mojej koleżanki posłanki Roure. Zarzuciła ona, że moja partia, PPE, mówi różnymi głosami. Proszę sobie wyobrazić, Pani Posłanko, że są takie partie, gdzie jest dopuszczalna możliwość różnienia się. Może u socjalistów istnieje jedna, obowiązująca linia polityczna, u nas jest inaczej i chciałbym poprzeć wystąpienie posła Kirkhope.

Agencja Praw Podstawowych Unii Europejskiej ma wypełnić lukę istniejącą w działaniu Unii. Jej działalność ma się skoncentrować na wewnętrznej sferze działalności Unii Europejskiej, obejmując instytucje oraz państwa członkowskie. Niestety bardzo niewiele uwagi poświęcono wymiarowi zewnętrznemu, a jest on skoncentrowany głównie na państwach kandydujących. Powody takiego określenia zakresu działania agencji opierają się na przekonaniu, że spójna polityka wewnętrzna praw podstawowych jest niezbędna w celu wiarygodnego występowania w stosunkach międzynarodowych dotyczących praw człowieka.

Chciałbym jednak przypomnieć, że przestrzeganie praw podstawowych jest znacznie poważniejszym problemem w wielu państwach poza granicami Unii, w tym również najbliższych – Rosji, Białorusi. Agencja nie powinna więc zamykać swych działań w obszarze państw czlonkowskich, których faktyczne problemy człowieka stanowią problem nieporównanie mniejszy, niż poza jej granicami, nie mówiąc o tym, że zostały powołane instytucje w każdym kraju członkowskim do tego, aby dbać o prawa podstawowe, prawa człowieka.

Myślę, że straciliśmy szansę i okazję do wzmocnienia zewnętrznego wymiaru polityki praw człowieka Unii Europejskiej. Celem wniosku powołującego tą agencję jest rozszerzenie mandatu Europejskiego Centrum Monitorowania Rasizmu i Ksenofobii i utworzenie Agencji Unii Europejskiej do spraw Praw Podstawowych. Ustanowi on centrum wiedzy specjalistycznej na temat praw podstawowych na poziomie Unii Europejskiej. Nie miałbym nic przeciwko temu z tym zastrzeżeniem, że ta agencja powinna się również zajmować przestrzeganiem praw człowieka poza Unią Europejską. Nie miałbym wtedy nic przeciwko temu, gdyby nie fakt, że powołanie kolejnej już agencji będzie kosztowało obywateli Unii Europejskiej ponad 150 milionów euro. Po co wydawać pieniądze na kolejną instytucję przy tak okrojonym budżecie na lata 2007-2013

 
  
MPphoto
 
 

  Andrzej Jan Szejna (PSE). – Panie Przewodniczący! Jednym z celów jakie stawia przed sobą Unia Europejska jest wzmocnienie ochrony praw i interesów obywateli państw członkowskich, a także ochrona wolności i wspieranie demokracji w oparciu o prawa podstawowe. Dlatego ważne jest, aby zapewnić pomoc i wiedzę fachową w zakresie praw podstawowych odpowiednim instytucjom Wspólnoty i państw członkowskich.

W świetle niezwykle gorącej debaty i walki politycznej, która obecnie ma miejsce w Polsce, na Węgrzech czy w Słowacji, tym bardziej uważam ten projekt za uzasadniony. Agencja Unia Europejskiej do spraw Praw Podstawowych powołana jako następca Europejskiego Centrum Monitorowania Rasizmu i Ksenofobii byłaby odpowiedzialna za uzupełnianie istniejących już mechanizmów monitorowania praw podstawowych. Należy jednak zwrócić uwagę, aby u podstaw nowo tworzonego organu Unii Europejskiej leżały niezależność i odpowiedzialność. Z jednej strony trzeba zapewnić niezależność takiej agencji, a z drugiej musi ona ponosić pełną odpowiedzialność przed instytucjami Unii Europejskiej. Zatem zarówno proces podejmowania decyzji w ramach tej instytucji, jak i proces powoływania jej organów decyzyjnych musi być przejrzysty.

Parlament Europejski odgrywa istotną rolę w dziedzinie praw podstawowych, więc również powinien zostać szczególnie uwzględniony przy określaniu struktur agencji w celu wzmocnienia jej legitymizacji. Zarówno Komisja jak i Parlament powinny brać czynny udział w określaniu wieloletnich ram programowych tej agencji. Obok głównego obszaru działań agencji, który obejmuje pomoc instytucjom Unii Europejskiej i państwom członkowskim, należy wziąć pod uwagę możliwość rozwijania współpracy z krajami trzecimi w takim zakresie, żeby zapewnić lepsze wdrażanie prawa wspólnotowego i wewnętrznych polityk Unii Europejskiej. Należy szczególnie rozważyć współpracę z krajami kandydującymi, gdyż umożliwi to Unii wspieranie ich wysiłków integracyjnych w zakresie dostosowania ich praw narodowych do prawa wspólnotowego.

Ważne jest, aby przy działaniach agencji uwzględnić zakres działania Rady Europy w celu uniknięcia nakładania się obowiązków i osiągnięcia efektu synergii w ramach współpracy obydwu organizacji.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – Arvoisa puhemies, Euroopan neuvosto on Euroopan tärkein ihmisoikeusvirasto myös tämän viraston perustamisen jälkeen. Euroopan neuvostolla on laajat valvonta- ja monitorointioikeudet. Nyt käsiteltävänä oleva virasto on täysin toisenlainen. Viraston tehtävänä ei ole valvoa jäsenvaltioita vaan tarjota niille ja unionin toimielimille tietoa ja asiantuntemusta. Virasto on palvelulaitos, jonka tehtävänä on avustaa meitä. Viraston toiminta ei tulisi koskaan olemaan maakohtaista, eikä se tutkisi yksittäisiä tärkeitä tapahtumia tai rikkeitä, kuten Euroopan neuvosto tekee. Silti, arvoisa puhemies, on tärkeää, että EU:lle perustetaan tällainen riippumaton perusoikeusvirasto, ihmisoikeusvirasto. Ja on tärkeää, että se tekee yhteistyötä Euroopan neuvoston kanssa.

Lisäksi haluan korostaa, että nyt kun kaikissa EU:n jäsenvaltioissa ollaan lisäämässä poliisin valtuuksia ja mietitään ja tiivistetään toimenpiteitä terrorismin vastaisessa toiminnassa, on tärkeää, että samanaikaisesti katsotaan myös, miten perusoikeudet ja ihmisoikeudet toimivat. Myös tämän viraston toimintaa tulisi mielestäni laajentaa kolmanteen pilariin niin, että se koskisi poliisiyhteistyötä sekä rikosoikeudellisen yhteistyön alaa. Jotta kuitenkin päästäisiin eteenpäin, tämä yhteistyö, poliisiyhteistyö ja rikosoikeudellinen yhteistyö, voisi mielestäni toteutua komission ehdotusta rajatummassa muodossa niin, että se menisi läpi. Ja arvoisa puhemies, pitkällä tähtäyksellä EU:n pitää myös korjata sen toimintaa koskeva puute eli se, että EU ei puutu jäsenvaltioidensa ihmisoikeusrikkomuksiin. Meillä ei ole mekanismeja. Tiedämme, että ihmisoikeudet eivät EU:n sisälläkään toimi tällä hetkellä parhaalla mahdollisella tavalla, ja näihin asioihin pitäisi myös puuttua, eikä aina vain katsoa, mitä EU:n ulkopuolella tapahtuu. On toki tärkeää valvoa ja puuttua ihmisoikeusrikkomuksiin siellä, missä niitä tapahtuu, mutta EU:n ja jäsenvaltioiden on tietysti pidettävä huoli omien kansalaistensa ja täällä asuvien kansalaisten ihmisoikeuksien kunnioittamisesta.

 
  
MPphoto
 
 

  Erik Meijer (GUE/NGL). – Voorzitter, mensenrechten gaan de hele wereld aan. Ondanks grote tekorten lopen we in Europa voorop. Over het tenminste in Europa te garanderen niveau van mensenrechten, bestaan afspraken in de Raad van Europa. Het Europees Verdrag voor de rechten van de mens bindt 47 lidstaten, dus 20 staten meer dan de 27 die vanaf 2007 zullen behoren tot de Europese Unie. Het Handvest van de grondrechten uit 2000 is een grootste gemene deler van bestaande bepalingen uit nationale grondwetten en dat Europese Verdrag. Dit Handvest is later als hoofdstuk II opgenomen in het ontwerp voor een grondwet. Terecht werd daarbij verwezen naar het reeds bestaande Europees Verdrag voor de rechten van de mens dat daarmee ook zou worden onderschreven door de Europese Unie. Het zou mooi zijn als het nu voorgestelde mensenrechtenbureau dient als signaal om te tonen dat de Europese Unie aan mensenrechten een groter belang toekent dan aan de gemeenschappelijke markt. Een deel van mijn fractie ziet dit voorstel vooral als een heel ander signaal, namelijk het streven naar concurrentiestrijd met de Raad van Europa en het promoten van de in twee referenda afgewezen grondwetstekst. Daarmee stemmen wij niet in.

 
  
MPphoto
 
 

  Roger Knapman (IND/DEM). – Mr President, last week’s gem in this place was that Europol be given fresh powers to police Euroland whilst Europol itself was placed above the law. Even the Third Reich did not think of that one. This week is even better: an agency for fundamental rights has been conceived to ensure that Member States comply with the Charter. But this was contained in a failed EU Constitution. After all, France and Holland exercised their fundamental right to say ‘no’ to this and yet again you are trying to sneak large parts of the Constitution in through the back door.

Mrs Gál even begins her statement by saying that the suspension of the Constitution-making process makes this the right moment to promote fundamental rights. Is that what you said? The Politburo would be pleased with that. In fact, if fundamental rights really meant anything in the EU, the democratic rejection of the Constitution would make this absolutely the wrong moment to bring forward such a proposal.

There was I believe an old Glen Miller song beginning: ‘Sleepy time Gal, you’re turning night into day’. You may believe that you can turn ‘no’ into ‘yes’, but when the sleepy time voters wake up, they will soon throw this out.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessandro Battilocchio (NI). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, parlo a nome del nuovo PSI. La proposta di decisione del Consiglio di ampliare i poteri dell'attuale Osservatorio europeo per i fenomeni di razzismo è un passo importante verso la direzione giusta. In un momento storico difficile, in cui le esigenze di sicurezza e stabilità globali si scontrano con i diritti dei cittadini ed in cui le discriminazioni anche nel mondo occidentale sono ancora gravi fonti di attrito tra comunità, etnie, religioni e categorie svantaggiate, diventa fondamentale monitorare tali fenomeni attraverso un organo che abbia un mandato forte ed ampio.

Accolgo pertanto con favore la proposta di allargare i poteri della nuova Agenzia per i diritti umani anche al "terzo pilastro" e quindi alla cooperazione intergovernativa, in materia di polizia, giustizia e immigrazione e terrorismo, in quanto tali settori sono sempre più strettamente integrati alla vita quotidiana dei cittadini e di conseguenza il rispetto dei diritti fondamentali sanciti dai nostri trattati. Condivido inoltre l'approccio presentato da questo Parlamento di favorire il dialogo con la società civile e collaborare con tutte quelle realtà, anche e soprattutto non governative, che a livello sia locale che nazionale ed europeo, contribuiscono, in modo sostanziale, al miglioramento della situazione dei diritti umani nell'Unione europea.

 
  
MPphoto
 
 

  Reinhard Rack (PPE-DE). – Herr Präsident! Menschenrechte sind ein hohes Gut, um das wir uns weltweit bemühen müssen. Ich erinnere an das traurige Geschehen in Russland, aber auch bei uns zu Hause müssen wir noch viel tun.

Die Artikel 6 und 7 des EU-Vertrages sind wichtige Eckpunkte. Aber das kann, das darf doch nicht alles sein. Eine fast beiläufige Erwähnung der Grundrechte ist uns zu wenig. Wir können es daher beim Thema Menschenrechte nicht oft genug sagen: Wir brauchen vor allem anderen einen eigenen, umfassenden Katalog von Menschenrechten und Grundfreiheiten in der Form verbindlichen europäischen Rechts. Wir brauchen die Europäische Verfassung, und die europäische Menschenrechtscharta, die in ihr enthalten ist, darf keine feierliche Erklärung bleiben. Feiern können wir erst, wenn die Charta als verbindliches und unmittelbar anwendbares europäisches Recht gilt. Hier sieht die EVP-Fraktion auch ihre Schwerpunkte.

Bei diesem hohen Stellenwert, den wir mit Fug und Recht den Grundrechten beimessen, ist es auch eine Selbstverständlichkeit, dass alle wesentlichen Schutzfunktionen für die Einhaltung der Grundrechte primär den Institutionen der Union vorbehalten bleiben müssen. Die Agentur, über die wir heute diskutieren, kann, darf und soll ausschließlich dienende Funktion haben. Und hier habe ich angesichts des vorliegenden Textes meine Zweifel.

Kommissar Frattini hat unter anderem davon gesprochen, dass die Agentur die Einhaltung der Grundrechte überwachen soll. Was ist eigentlich mit der zentralen Aufgabe der Kommission? Ich lehre meine Studenten an der Universität seit vielen Jahren, dass die Kommission die Hüterin der Verträge, der Wächter ist und dass der justizielle Schutz europäischen Rechts eine Aufgabe ist, die der Europäische Gerichtshof in hervorragender Weise gewährleistet. Und im Übrigen: Stehen unsere demokratischen und rechtsstaatlichen Strukturen in den Mitgliedstaaten wirklich so in Frage, wie dies einige Redner hier und heute dargestellt haben? Manche Wortmeldungen der Kollegen machen mir hier wirklich Angst.

Last, but not least: Die politische Kontrolle der europäischen Vorgaben ist eine der wesentlichen Aufgaben dieses Hauses, des Europäischen Parlaments selbst, und so muss es bleiben. Daher hatten wir uns in unserer Fraktion beim Thema Agenturen um so mundane Dinge wie Bürokratie, Parallelstrukturen, Zweigleisigkeit und zusätzliche Finanzen Sorgen und Gedanken gemacht.

Wir stehen hinter der Arbeit der Kollegin Kinga Gál. Sie hat hier wichtige und gute Vorbereitungsschritte gesetzt. Wir geben aber zu bedenken, dass es nicht angeht, im Fall dieser einen Agentur zu sagen: Alle Regeln, die wir sonst für Agenturen haben, sollen für diese Agentur nicht gelten. Das ist widersinnig. Auch die Gutachterfunktion, die für diese Agentur vorgesehen wird, ist etwas, was wir mit Fug und Recht beim Europäischen Gerichtshof belassen und nicht durch Zweigleisigkeiten gefährden sollten.

 
  
MPphoto
 
 

  Józef Pinior (PSE). – Panie Przewodniczący, Panie Komisarzu Frattini! Obrona praw człowieka, praw obywatelskich oraz wolności politycznych we współczesnym świecie jest jedną z najważniejszych sfer aktywności Unii Europejskiej. Wzrost znaczenia Unii Europejskiej w stosunkach międzynarodowych, formowanie się wspólnej polityki zagranicznej wymaga nowych instytucji, które pozwolą w pełni wykorzystać potencjał polityczny i gospodarczy Wspólnoty.

Rozbudowywanie istniejącego już Europejskiego Centrum Monitorowania Rasizmu i Ksenofobii oraz rozszerzenie zakresu jego kompetencji tak, aby mogło się stać Agencją do Spraw Praw Podstawowych, tworzy podwaliny pod powstanie agencji, która w najbliższych latach może się stać jedną z głównych instytucji europejskich.

Aby Agencja do spraw Praw Podstawowych mogła wypełnić to zadanie, powinna posiadać rozszerzone kompetencje na obszary międzyrządowej współpracy policyjnej i sądowej, sprawiedliwości oraz na kwestie związane z imigracją i zwalczaniem terroryzmu. W pierwszym rzędzie zaś powinna ulec wzmocnieniu rola Parlamentu Europejskiego przy wyznaczaniu mandatu i określaniu struktury agencji. Agencja powinna być zobowiązana do konsultowania z Parlamentem Europejskim wieloletnich ram działalności oraz w sprawie kandydatów na stanowisko dyrektora tej instytucji. Agencja powinna być otwarta na udział krajów kandydujących oraz tych, z którymi podpisano układ o stabilizacji i stowarzyszeniu. Niezbędne jest powołanie przez przyszłą agencję komitetu naukowego w celu zapewnienia wysokiej jakości intelektualnej jej pracy. Agencja powinna ściśle współpracować oraz koordynować swoje działania z Radą Europy.

Pragnę także podkreślić, że zadania agencji, która powstaje w miejscu istniejącego Centrum Monitorowania Rasizmu i Ksenofobii powinny nadal obejmować zjawisko rasizmu, ksenofobii i antysemityzmu, jak również ochronę praw osób należących do mniejszości jako głównych elementów związanych z ochroną praw podstawowych. Wszystkie sprawozdania agencji muszą w pełni uwzględniać kwestie związane z równością kobiet i mężczyzn.

 
  
MPphoto
 
 

  Kinga Gál (PPE-DE), rapporteur. – Mr President, I should like to thank you and my colleagues for the help and backing I have received. As I warned you in my introduction, the Agency is highly debated and provokes reactions. But I have to assure all of you, in answer to Mrs Roure’s question, that the PPE-DE Group is backing me, and this support will be converted into votes in a few minutes.

There will be some delegations who vote against the report for different reasons, mainly questioning the role of the agencies in general, but the PPE-DE Group is well aware of the need to protect fundamental rights.

The rapporteur did not have an easy task, as you could hear before, if you listened carefully. But let me underline the fact that there is a Council decision to establish a Fundamental Rights Agency from 2004 extending the mandate of the existing European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia. Parliament, the Commission and the Austrian and Finnish Presidencies tried to do our best to design a mandate which can enable useful, effective and objective work to be done. This is exactly what our societies are expecting from us.

 
  
MPphoto
 
 

  Magda Kósáné Kovács (PSE), előadó. – Talán szokatlan, de első mondatomként szeretném megköszönni Gál Kingának az együttműködést, a két bizottságon belüli parlamenti csoport között rendkívül hatékony és hasznos párbeszéd alakult ki, és ez elsősorban neki köszönhető.

Ma azonban kiderült, hogy nem minden képviselőtársunk vallja azt, hogy az európai klubtagság nem jár együtt automatikus garanciarendszerrel a tagországokban az emberi jogok érvényesítésére. Nem mindenki fogadja el, hogy ennek a garanciarendszernek a továbbépítésére szükségünk van. Van, aki segítséget kér és vár. Köszönöm a segítségkérőknek azt, hogy a saját hazájukon is segíteni akarnak. Valaki úgy gondolja, hogy az Európai Unió intézményei ne tekintsenek bele az ő otthoni kártyajátszmáikba.

Én büszke vagyok arra, hogy az én frakcióm a közösen vállalt értékrend mentén támogatja a két előterjesztést, Gál Kingáét ugyanúgy, mint az enyémet, és nagyon sajnálom, hogy vannak, akik gúnyolódnak ezen. Azt hiszem, hogy ennek a gúnyolódásnak a Hyde Parkban nagyobb sikere lenne, mint az Európai Parlamentben.

Változatlanul kérem képviselőtársaimat, hogy tegyék túl magukat a bürokráciától való félelmükön. Tegyék túl magukat azért, mert rendkívül fontos ügyről van szó, és mérlegeljék, hogy a közös költségvetésből vajon minden fillért olyan hasznosan költünk-e el, mint ahogy azt most az Emberjogi Alapügynökség szempontjából számon kérték. Mi egyébként mindig készséggel együtt fogunk működni a költségvetési gazdálkodás hatékonyságának javításában.

Várom támogatásukat ehhez a fontos ügyhöz.

 
  
MPphoto
 
 

  Franco Frattini, Vicepresidente della Commissione. Signor Presidente, anch'io desidero ringraziare ancora una volta le due relatrici e tutti coloro che sono intervenuti. Ravviso la necessità, in primo luogo, che questo Parlamento si esprima a larga maggioranza, come auspicato dalle due relatrici, su un'iniziativa che altrimenti vanificherebbe il nostro sforzo comune. Abbiamo lavorato insieme per dare al Parlamento una voce forte ed autorevole, anche in assenza della procedura formale di codecisione. Evitiamo che una divisione di questo Parlamento dia al Consiglio l'impressione di poter decidere, tutto sommato, anche da solo. Si tratta di un'esigenza politica, anche perché ho sentito alcuni autorevoli membri di questo Parlamento dubitare perfino della ragion d'essere dell'agenzia.

In primo luogo occorre fare chiarezza sulle cifre che vengono citate. Ho sentito dire che l'agenzia costerà 150 milioni di euro. Non è vero! L'istituto in questione costerà, nel 2007, 14 milioni di euro, non 150, e arriverà a costare, nel 2010, 21 milioni di euro, non 150. L'agenzia, che è l'erede naturale dell'Osservatorio di Vienna, in cui lavorano 40 persone, disporrà nel 2007 di 50 funzionari, appena 10 in più. Onorevoli deputati, 50 funzionari corrispondono allo staff di un piccolo comune europeo di 10 o 15 mila abitanti. Vogliamo pensare che non valga la pena avere 50 persone che lavorano per tenere alto il livello di vigilanza sui diritti umani in Europa? Io credo che valga la pena.

Perché occorre un'agenzia? Occorre un'agenzia per avere una valutazione indipendente, cioè proprio quello che molti onorevoli parlamentari hanno sottolineato. Ho sentito qualcuno chiedere: "Ma allora che ne è della Commissione?" La Commissione lavorerà molto meglio se potrà avvalersi di un'agenzia in gradi di fornire in modo indipendente elementi di valutazione ed elementi di giudizio. Voglio rassicurare l'onorevole Rack: noi continueremo ad esercitare i nostri compiti, che in questa materia, non sono compiti burocratici, bensì di supporto politico al lavoro del Parlamento e del Consiglio. Ecco perché abbiamo bisogno di un'agenzia indipendente che ci fornisca elementi per formulare le nostre proposte. E' evidente che il lavoro della Commissione non verrà meno, anzi sarà rafforzato e potenziato.

Qual è il ruolo del Consiglio d'Europa? Il Consiglio d'Europa continuerà a svolgere il proprio lavoro. Lo ribadisco: non vogliamo sovrapposizioni e anche in questo ambito si applicano le regole dei Trattati. L'agenzia sarà competente per verificare il rispetto dei diritti fondamentali in base alla normativa comunitaria laddove, come voi sapete benissimo, il Consiglio d'Europa non ha competenze in materia di diritti umani secondo la legislazione comunitaria. Di conseguenza, gli ambiti di attività delle due istituzioni sarà assolutamente diverso e questa è un'esigenza che noi intendiamo salvaguardare.

Io difendo l'Agenzia dei diritti fondamentali proprio perché non ritengo che essa debba essere utilizzata per puntare il dito contro questo o quello Stato membro o per servire da strumento di lotta politica, magari interna. Questo sarebbe sbagliato e concordo con chi sostiene che non può essere affidata a dei funzionari la formulazione di giudizi politici. Il compito rimarrà nelle mani della Commissione. Noi auspichiamo un'agenzia che aiuti a rafforzare la trasparenza in Europa sulle modalità di garanzia dei diritti fondamentali.

Se faccio riferimento alle forze di polizia e alla magistratura in Europa, è perché ritengo che anche loro debbano auspicare – e sono certo che lo facciano – la trasparenza della protezione dei diritti fondamentali nella loro attività. Sarà infatti molto meglio per la dignità delle istituzioni di polizia e della magistratura se sarà garantita piena trasparenza sulle modalità di esercizio delle attività di repressione del crimine. Si tratta di un'iniziativa mirata a loro vantaggio non contro di loro e non è certo questa l'intenzione dell'Agenzia per i diritti fondamentali.

 
  
MPphoto
 
 

  Presidente. O debate está encerrado.

A votação terá lugar hoje, às 11 horas.

(A sessão, suspensa às 10h40, é retomada às 11 horas.)

Declarações escritas (artigo 142º)

 
  
MPphoto
 
 

  Gábor Harangozó (PSE). – The European Union has always presented the protection and promotion of fundamental rights as one of its basic policy objectives. In this respect, the creation of the agency to protect and promote these rights is an important tool in meeting this objective within the framework of the recently endorsed ‘The Hague Programme’ action plan. Establishing this agency is therefore a very practical step, as it is a new initiative that will allow the collection and analysis of data at EU level by a genuinely independent centre of expertise.

Proposals from the Commission have legitimately given rise to a wide-ranging debate on the scope of the competences of such an agency. By expanding the mandate of the European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia, we should ensure, on the one hand, that the focus on racism and xenophobia remains an important character of the agency and, on the other, that the agency’s independence, not only with respect to the EU institutions but also with respect to the Member States, is maintained. Despite these concerns, I am optimistic that the European Parliament during the vote will broadly welcome the text proposed by the rapporteur.

 
  
MPphoto
 
 

  Katalin Lévai (PSE). – Aligha lehet túlértékelni az Alapvető Jogok Ügynökségének létrehozását, mindenképpen mérföldkövet jelent az Európában oly fontos emberi jogok védelméért folytatott harcban. Ugyanakkor már most ki kell jelentenünk, hogy ezt a szerepét csak akkor tudja betölteni, ha valódi hatásköröket és eszközöket kap a működéséhez. Különben öncélú és valódi befolyásgyakorlásra képtelen papírgyártó hivatallá degradálódik.

Tehát valóban független, hatékony működésre képes és valódi, széles jogkörökkel bíró szervezetet kell létrehozni, amely eredményesen fel tud lépni az emberi jogok megsértése esetén.

Különösen hangsúlyozni kell az Európa sötét démonaként fel-fel éledő rasszizmus, idegengyűlölet és antiszemitizmus, illetve különösen Közép-Kelet-Európában egyes új és újonnan csatlakozó államban a romák és más nemzeti-etnikai kisebbségek elleni atrocitások és diszkrimináció elleni fellépést. Sajnos a közelmúltban is számos példát láthattunk ezen jelenségekre, amelyek Európa lelkét ássák alá, ezért az ügynökségnek kitüntetett figyelmet kell tanúsítania irányukban.

Az erős jogosítványokkal rendelkező ügynökség melletti érvelésemből egyenesen következik, hogy elengedhetetlennek tartom a hatáskör a rendőrségi és igazságügyi együttműködésre való kiterjesztését, ideértve a bevándorlási ügyeket és a terrorizmus, sőt az emberkereskedelem, a gyermekek elleni bűncselekmények, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a korrupció és a csalás elleni harcot is. Természetesen szorgalmaznám a közös kül- és biztonságpolitikára való kiterjesztést is.

Üdvözlöm az Európai Parlament mélyebb bevonását az ügynökség munkájába, mivel úgy gondolom, hogy az Unió egyetlen, a polgárok által közvetlenül választott testülete az egyik letéteményese az emberi jogok ügyének.

 
  
  

PRESIDENCIA DEL SR. ALEJO VIDAL-QUADRAS
Vicepresidente

 
Teisinė informacija - Privatumo politika