Dobesedni zapisi razprav

Ponedeljek, 9. julij 2007 - Strasbourg

22. Pravo, ki se uporablja za nepogodbene obveznosti ("Rim II") (razprava)

  Le Président. – L'ordre du jour appelle le rapport de Diana Wallis, au nom de la délégation du Parlement européen au comité de conciliation, sur le projet commun, approuvé par le comité de conciliation, de règlement du Parlement européen et du Conseil sur la loi applicable aux obligations non contractuelles ("Rome II") (PE-CONS 3619/2007 – C6-0142/2007 – 2003/0168(COD)) (A6-0257/2007).

  Diana Wallis (ALDE), rapporteur. – Mr President, this is, for us, the final chapter of a very long-running play that started with a Commission proposal in July 2003, but had a longer period of preparation stretching back beyond that. It has very much been a first for the European Parliament, with there being no previous international convention to work on; it was the first time we had codecision in this area and it was the first time that we experienced conciliation in this area.

I, for my part, would like to thank all those in Parliament’s conciliation delegation who participated. We left a clear mark, on behalf of Parliament, on the final text – a text which, thanks to Parliament, goes beyond the mere technical and legal, bringing private international law into the open to serve the practical needs of our citizens, particularly in the area of road traffic accidents.

However, we also dealt with technical issues: clarifying definitions on the environment or supplying a solution on the issue of unfair competition, and then grappling with the relationship between European conflict of law rules and internal market instruments. I am not entirely sure that we got it right. I find I have been congratulated from many quarters, which makes me a little nervous. Then we are still trying to have the same debates around Rome I and the review of the consumer acquis. We have, at some point, to get this relationship correct.

It was heartening to us, as Parliament, to have representatives from no less than three DGs of the Commission present at the conciliation and working together. I hope that in future we will be able to reinforce that and see civil justice as a thread that runs through many of the issues that we deal with in the internal market.

There are many leftovers from Rome II that form the basis of studies that I hope the Commissioner will mention in his declaration – studies on road traffic accidents, on defamation, and on the treatment of foreign law. All these issues are absolutely integral to the relationship between civil justice and the internal market. Indeed, we could say that the internal market will function only if we have a coherent system of civil justice.

Civil justice cannot just be an add-on to the internal market – some sort of limited competence where we tread only reluctantly at the invitation of Member States. I seem to remember a long time ago in 1999 in Tampere that there was a vision of an area of civil justice. Rome II was part of that. We need to refocus, to question whether we have a civil justice system in Europe that functions for all the users of the internal market and for our citizens, and is accessible and understandable. Rome II plays its part as forming the basis – the initial roadmap – but the following studies give us the chance to re-evaluate and make the next steps forward.

  Franco Frattini, vice-président de la Commission. Monsieur le Président, je félicite tout particulièrement Mme le rapporteur pour avoir contribué au succès de la réunion de conciliation. Elle nous a permis d'aboutir à un texte équilibré après quatre années de discussions. Mme le rapporteur doit, je pense, être félicitée pour l'efficacité avec laquelle elle a largement contribué au succès de ce dossier.

Il s'agit là, selon moi, d'un texte clé pour l'achèvement de l'espace européen de justice et le bon fonctionnement du marché intérieur. Il semble que sa mise en œuvre effective soit désormais très attendue par le milieu juridique et judiciaire ainsi que par les opérateurs économiques au niveau de l'Union européenne.

D'une part, "Rome II" contribuera au renforcement de la sécurité juridique en matière d'obligations civiles, ce qui est fondamental pour le bon fonctionnement du marché intérieur. D'autre part, ce règlement facilitera également la reconnaissance mutuelle des décisions, pilier de l'espace européen de justice, ce qui permettra de promouvoir la confiance mutuelle entre les systèmes judiciaires des États membres.

Une question clé pour le Parlement concerne l'amélioration de l'indemnisation des victimes d'accidents de la circulation. À ce propos, je confirme mon engagement et celui de la Commission de lancer le plus vite possible une étude exhaustive au niveau européen et de prendre les mesures qui s'imposent, ce qui pourra déboucher sur l'adoption d'un livre vert.

Je confirme aussi l'engagement de la Commission de soumettre, avant la fin 2008, au colégislateur, une autre étude sur la situation en matière de droit applicable aux atteintes à la vie privée qui prenne en compte les règles relatives à la liberté de la presse, à la liberté d'expression des médias. Si cela s'avérerait nécessaire, des mesures appropriées seraient prises, sur la base de consultations, comme je l'avais promis pendant la phase de conciliation.

Enfin, pour ce qui est de la question complexe de l'application du droit étranger par les tribunaux, la Commission, qui est consciente de l'existence de différentes pratiques dans les États membres, va publier, quatre ans au plus tard après l'entrée en vigueur de "Rome II", une analyse comparative et se tiendra prête à prendre toutes les mesures appropriées qui en découleront.

En conclusion, je souhaite que le Parlement confirme cet accord obtenu en conciliation pour mettre un point d'orgue à l'adoption tant attendue du règlement "Rome II" et j'espère que le texte sera soutenu par une large majorité de députés.

  Rainer Wieland, im Namen der PPE-DE-Fraktion. – Herr Präsident! Wir haben in der Aussprache in zweiter Lesung davon gesprochen, dass wir dem Parlament möglichst viele Spielräume offen halten wollen. Herr Kommissar, ich habe keinen Zweifel daran, dass wir morgen schließlich eine breite Mehrheit finden werden.

Ich war bis zuletzt im Vermittlungsverfahren dabei und muss daher feststellen, dass wir – nicht nur das Parlament, sondern alle Beteiligten – nach meiner Auffassung die Spielräume kaum genutzt haben. An der einen oder anderen Stelle hätten wir uns doch etwas mehr gewünscht! Frau Wallis ist bereits darauf eingegangen. Ich bin davon überzeugt, dass gerade bei den Klassikern, den Verkehrsunfällen, oder auch bei Themen wie dem Strafschadenersatz, eine breite Mehrheit der Bürger bereit wäre, sehr viel weiter zu gehen als die Staatsmänner. Wenn ich das Ergebnis des Gipfels betrachte, stelle ich hier schon eine gewisse Kluft fest. Man versucht, die Europaverdrossenheit mit Dingen zu bekämpfen, die die Bürger gar nicht wollen, doch die Staatsmänner sind oft nicht bereit, die Dinge umzusetzen, die die Bürger wirklich wollen.

Es zeigt sich auch – und davon erhoffe ich mir viel –, dass wir künftig mit mehr Transparenz tagen. Es zeigt sich auch, dass oftmals die Beamten eigene Steckenpferde haben und sehr viel spröder und zurückhaltender sind als notwendig. Leider ist die Politik da nicht ganz auf Ballhöhe. Wir bräuchten öfter mutige politische Entscheidungen, auch in den Vermittlungsausschüssen. Oftmals wäre der Mitgliedstaat, der sich in zwölfter Stunde dann sperrig zeigt, in Wirklichkeit von der politischen Seite her gar nicht so sperrig.

Wir haben uns als Parlament nun mit einem der ersten Fälle in diesem Bereich, in dem die Mitentscheidung zur Anwendung kommt, auf diesen Weg begeben, und sollten künftig noch selbstbewusster die Spielräume nutzen und durchaus beweisen, dass wir solche Verhandlungen auch scheitern lassen können. Auf Dauer ist der Kanzleitrost von Studien und Evaluierungen, die uns über drei bis vier Jahre hinweg vertrösten, nicht genug, wenn die Bürger hier und jetzt eine Entscheidung wollen!

  Manuel Medina Ortega, en nombre del Grupo del PSE. – Señor Presidente, quiero felicitar a mi colega, la señora Wallis, por el trabajo que ha llevado a cabo. Creo que vamos a conseguir un buen acuerdo, que el Parlamento va a apoyar mayoritariamente esta propuesta y que tendremos un nuevo Reglamento en materia de responsabilidad civil extracontractual.

Sin embargo, querría señalar que este Reglamento va a ser sólo el comienzo. Hay una dificultad fundamental en todo el ámbito del Derecho internacional privado y en materia de conflicto de leyes, que es la pura incapacidad de los jueces para aplicar un Derecho que no sea el propio. En la Unión Europea –como en general– hemos formado a los jueces para aplicar su propio Derecho. En cuanto se plantea una cuestión en la que tienen que aplicar un Derecho extranjero hay enormes dificultades.

Está claro que, si dos ingleses tienen un accidente de tráfico en Francia, van a aplicar las reglas de circulación de Francia —no podrían considerar que el conductor que va por la izquierda es el que actuó correctamente—. Ahora, en la segunda parte, con respecto a la responsabilidad civil a determinar, si el juez es inglés me cuesta mucho trabajo pensar que aceptaría la aplicación de las normas limitativas de responsabilidad que existen en el Derecho francés y que no aplicaría las normas del Derecho inglés.

Por lo tanto, creo que, como he dicho antes, este es un trabajo que se inicia. El Comisario Frattini se ha referido a un estudio posterior por parte de la Comisión —al que hace referencia también el proyecto de Reglamento— que es la aplicabilidad del Derecho por parte de las jurisdicciones. Yo creo que esta es la segunda parte, una segunda parte esencial.

Los que hemos trabajado en esta materia hemos visto que hay una tendencia general de los tribunales a aplicar su propio Derecho, la Ley del «foro». Por lo tanto, este convenio o este Reglamento no puede ser interpretado sin tener en cuenta cuál es la jurisdicción aplicable en un momento determinado.

En gran parte, la jurisdicción va a determinar el Derecho aplicable porque normalmente los jueces suelen recurrir a cualquier subterfugio. Aquí hemos eliminado, por ejemplo, el subterfugio del reenvío, pero existe todavía todo el tema del orden público —las cláusulas de orden público— que recogen las disposiciones imperativas de Derecho nacional contenidas en el proyecto de convenio.

Por lo tanto, me de la impresión de que, partiendo de la base de que este Parlamento va a aprobar por una gran mayoría la propuesta que nos presenta la señora Wallis, a partir de su aprobación vamos a tener que seguir trabajando en la materia. Esperamos, desde luego, con mucha ansiedad los estudios de la Comisión sobre la materia y, sobre todo, un elemento importante que es el trabajo con la gente que va a tener que aplicar este Reglamento: los propios jueces. Nos preguntamos cuál es la actitud de los jueces y cuál va a ser la práctica en la aplicación de este Reglamento, ya que la experiencia con convenios internacionales y con la aplicación de las normas de Derecho internacional privado de los Estados nos demuestran esta tendencia general a la aplicación por parte de los jueces de su propio Derecho nacional.

  Andrzej Jan Szejna (PSE). – Panie Przewodniczący! Na wstępie chciałbym pogratulować sprawozdawcy i podziękować wszystkim zaangażowanym za wkład pracy w przedstawiony projekt. Z całą pewnością już nawet częściowe ujednolicenie norm kolizyjnych w obszarze zobowiązań pozaumownych korzystnie wpłynie na funkcjonowanie rynku wewnętrznego Wspólnoty.

Harmonizacja oraz znormalizowanie zasad postępowania w takich sytuacjach, jak wypadki drogowe, nieuczciwa konkurencja, szkody wyrządzone środowisku naturalnemu, traktowanie obcego prawa czy też naruszanie praw osobistych, jakie mają miejsce w obszarach transgranicznych, pozwoli oprzeć się na jednolitej podstawie prawnej, wspólnej dla wszystkich państw członkowskich.

Zdecydowanie zwiększy to pewność w zakresie wyboru prawa właściwego i przewidywalność w rozstrzyganiu sporów oraz usprawni uznawanie wyroków sądowych. Należy przy tym podkreślić, że rozporządzenie, jako instrument prawa międzynarodowego prywatnego, nie harmonizuje prawa materialnego państw członkowskich, które zachowują pełną autonomię, lecz harmonizuje jego konflikt z prawem wewnętrznym. Oznacza to stosowanie tego samego prawa krajowego w podobnych sprawach, lecz nie decyduje o sprawie zasadniczo.

Słusznie wspomniał pan poseł Medina Ortega, że najważniejsze w tym zakresie będą praktyka i decyzje sądów.

  Le Président. – Le débat est clos.

Le vote aura lieu demain, le 11 juillet 2007.

Déclarations écrites (article 142)

  Katalin Lévai (PSE), írásban. – Ezen rendelet valóban nagy előrelépés a közösségi harmonizálás folyamatában. Az egységesülő Európában nélkülözhetetlen hogy az eljáró fórumok hasonló ügyekben mindig ugyanazt a nemzeti törvényt alkalmazzák, függetlenül attól, hogy melyik nemzeti bíróság foglalkozik az adott üggyel. Mindez valóban lényegesen növeli a határokon átnyúló vitákban érintett magánszemélyek és üzleti szereplők jogbiztonságát, és elkerüli a „fórumvásárlást” - azaz annak lehetőségét,hogy a felperesek tetszésük szerinti tagállamban indítsanak pert -, ugyanakkor fenntartja a nemzeti jog autonómiáját.

Fontosnak tartom, hogy sikerült érvényesíteni a határon átnyúló közlekedési balesetek esetén annak biztosítását, hogy a bíróság vegye figyelembe az áldozatok tényleges körülményeit a kártérítések tekintetében. Pusztán a káresemény helye szerinti ország joga itt valóban nem kielégítő helyzetekhez vezethetett volna a nemzeti bíróságok által megítélt kártérítés nagyon eltérő mértéke miatt

A bírák és az ügyvédek számára nagyon fontos a tisztességtelen versenyre vonatkozó specifikus szabály, amely egyben nagymértékben korlátozza a „fórumvásárlást” is.

Sajnálatos, ám az átfogó kompromisszum érdekében elfogadható a személyiségi jogok megsértésével kapcsolatos - különösen a sajtóban való rágalmazással foglalkozó szabályokra vonatkozó - szabályozás elmaradása. Reményeink szerint a rendelet felülvizsgálatának részeként sikerül ezt a kérdést is rendezni.

Lényeges a „környezeti kár” fogalmának meghatározása, amely összhangban áll a többi európai uniós aktussal, például a környezeti felelősségről szóló irányelvvel.

Összességében a végleges szöveget magam is kielégítő és kiegyensúlyozott kompromisszumnak tartom.