Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. szeptember 25., Kedd - Strasbourg

7. A szavazáshoz fűzött indokolások

– Jelentés: Niebler (A6-0316/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a német képviselőtársam, Niebler úr által az Európai Közösség és Izrael Állam közötti tudományos és műszaki együttműködésről szóló megállapodás megkötését célzó tanácsi határozatról szóló jelentését. Teljes szívből gratulálok az Európai Bizottságnak, amely a kölcsönös előnyök, a másik félnek a megállapodás által érintett területeken folytatott programjaiban és tevékenységeiben való részvételre vonatkozó kölcsönös lehetőségek, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a szellemi tulajdon hatékony védelme és a szellemi tulajdonjogok méltányos megosztásának elvei mentén tárgyalások során kialakította ezt a megállapodást.

– Jelentés: Galeote (A6-0318/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam spanyol kollégámnak, Galeote úrnak arra a tanácsi határozatra vonatkozó jelentését, amely felhatalmazza Franciaországot, hogy csökkentett jövedéki adókulcsot alkalmazzon a tengerentúli megyéiben előállított „hagyományos” rum tekintetében, és amely hatályon kívül helyezi a 2002. február 18-i tanácsi határozatot.

A javasolt határozat felhatalmazza Franciaországot, hogy csökkentett jövedéki adókulcsot alkalmazzon a tengerentúli megyéiben előállított „hagyományos” rum jelentős kvótája tekintetében 2007. január 1. és 2012. december 31. között. Ez megnöveli a hagyományos rum esetében jelenleg alkalmazott adóügyi szabályozás volumenét és időtartamát, mivel az elmúlt években romlott a helyzet. Ez nagyszerű hír a cukornád-cukor-rum ágazat számára, amely alapvető jelentőséggel bír e területek gazdasági és társadalmi egyensúlya szempontjából.

Örülök, hogy ez a módosítások nélkül, első olvasatban történő szavazás megnyitja az utat a szöveg gyors elfogadása előtt, és elismerésem azért a fontos munkáért, amelyet francia kollégám, Sudre asszony végzett, aki rendíthetetlenül védelmezte az ügyet a Regionális fejlesztési bizottságban.

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Az új adóügyi szabályrendszer figyelembe veszik a tényt, hogy a tengerentúli megyékből származó hagyományos rum versenyképessége számottevő mértékben csökkent 2001 óta, és hogy a cukornád-cukor-rum ágazat támogatása alapvető jelentőséggel bír e régiók gazdasági és társadalmi egyensúlya szempontjából.

Az intézkedés arányban van az ágazat által a legkülső régió státusszal is jelzett hátrányok – különösen az elszigetelt földrajzi fekvés, a kisméretű piac és a nehéz topográfia – következtében jelentkező pluszköltségekkel, amelyek megmagyarázzák a cukornád magas árát.

A Bizottság nagyon helyesen figyelembe vette, hogy 5500 mezőgazdasági üzemben 40000 munkahely függ közvetlenül vagy közvetve a cukornád termesztésétől. Az új adórendszer a Guadeloupe-on működő tíz, a Martinique-on működő kilenc, a Réunionon működő három és a Francia-Guyanában működő egyetlen lepárló, illetve a rumtermeléshez közvetlenül kapcsolódó 22000 munkahely megtartásához is hozzájárul.

Az európai segély hozzájárul a tengerentúli megyékből származó rum piacra jutásához, az ACSK-országok termelői jelentette versenyben való sikerhez, és a segély hasznára válik a helyi termelőknek is, akik pozitív jelre várnak, tudva hogy az elkövetkező években milyen nehézségekkel kell majd szembenézniük, különösen azután a pusztítás után, amelyet a Dean hurrikán a múlt hónapban az Antillákon okozott.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Ma Gerardo Galeote jelentése (A6-0318/2007) ellen szavaztam. Franciaországnak nem szabad megengedni, hogy az előírtnál alacsonyabb adók révén előnyben részesítse a tengerentúli megyéiben működő rumtermelőket. A kevésbé fejlett régiók mezőgazdaságát a világ valamennyi országából származó mezőgazdasági termékekre kivetett vámokon keresztül és a közös agrárpolitika (KAP) felszámolása révén lehet a legjobban támogatni. Ezen túlmenően az alkoholra kivetett jövedéki adók az alkoholfogyasztás csökkentését is szolgálják. Az alkohol káros hatásai ugyanakkorák, ha az alkoholt Guadeloupe-on vagy Martinique-on állítják elő, mintha bárhol máshol készülne.

- Jelentés: Hans-Peter Mayer (A6-0331/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam a német képviselőtársam, Mayer úr által készített jelentést, amely a motorkerékpárok utasülésének kapaszkodójáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó módosított javaslatról szól (kodifikált szöveg).

Ám kihasználnám ezt a szavazathoz fűzött indoklást, hogy kritizáljam az európai uniós jogszabályok egységes szerkezetbe történő foglalásának késedelmességét. Az ezzel az üggyel kapcsolatos tények 2003. március 27-ig nyúlnak vissza, amikor az Európai Bizottság előterjesztette a motorkerékpárok utasülésének kapaszkodójáról szóló 93/32/EGK tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatát. A jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló 1994. december 20-i intézményközi megállapodás értelmében létrehozott Jogi Szolgálatok Konzultatív Munkacsoportja 2003. június 26-i véleményében megállapította, hogy a fenti javaslat nem módosítja érdemben az érintett jogszabályokat, hanem kizárólag az egységes szerkezetbe foglalásra terjed ki. Mégis csak 2007 szeptemberében szavazunk az egységes szerkezetbe foglalásról. Ez nincs rendjén. Felszólítom az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az európai uniós jogszabályok egységes szerkezetbe foglalását.

- Jelentés: Hans-Peter Mayer (A6-0332/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam német kollégám, Mayer úr jelentését, amely a motorkerékpárok kitámasztó szerkezeteiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó módosított javaslatról szól (kodifikált szöveg).

Kihasználom ezt a szavazathoz fűzött indoklást, hogy kritizáljam az európai uniós jogszabályok egységes szerkezetbe foglalásának lassúságát. Az ezzel az üggyel kapcsolatos tények 2003. március 28-ig nyúlnak vissza az időben, amikor az Európai Bizottság előterjesztette a motorkerékpárok kitámasztó szerkezeteiről szóló 93/31/EGK tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglaló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatát. A jogalkotási szövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló 1994. december 20-i intézményközi megállapodás értelmében létrehozott Jogi Szolgálatok Konzultatív Munkacsoportja 2003. június 26-i véleményében megállapította, hogy a fenti javaslat nem módosítja érdemben az érintett jogszabályokat, és kizárólag az egységes szerkezetbe foglalásra terjed ki. Ám mégis csak 2007 szeptemberében szavazunk az egységes szerkezetbe foglalásról. Ez nincs rendjén. Felkérem az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az európai uniós jogszabályok egységes szerkezetbe foglalását.

- Jelentés: Hans-Peter Mayer (A6-0329/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Megszavaztam német kollégámnak, Mayer úrnak a jelentését, amely a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok hátsó rendszámtáblájának elhelyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó módosított javaslatra vonatkozik (kodifikált szöveg).

Kihasználom ezt a szavazáshoz fűzött indoklást, hogy kritizáljam az európai uniós jogszabályok egységes szerkezetbe foglalásának lassúságát. Az ezzel az üggyel kapcsolatos tények 2006. szeptember 5-ig nyúlnak vissza, amikor az Európai Bizottság előterjesztette a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok hátsó rendszámtáblájának elhelyezéséről szóló 1993. október 29-i 93/94/EGK tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatát. Nem tudom, hogy ezt átküldték-e a jogalkotási szövegek hivatalos egységes keretbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló 1994. december 20-i intézményközi megállapodás értelmében létrehozott Jogi Szolgálatok Konzultatív Munkacsoportjához. Mindenesetre csak 2007 szeptemberében szavazunk az egységes szerkezetbe foglalásról. Ez nincs rendjén. Felkérem az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az európai uniós jogszabályok egységes szerkezetbe foglalását.

– Jelentés: Sifunakis (A6-0307/2007)

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Tudjuk, hogy a Közösség oktatási és képzési statisztikáit az elmúlt évtizedben a tagállamok közötti informális megállapodás alapján fejlesztették, amely az oktatási és képzési statisztikák támogatásáról szóló, 1994. december 5-i tanácsi állásfoglalásra adott válaszként született.

A statisztikákat az együttműködő tagállamok állítják össze és továbbítják önként és évenként a Bizottságnak (Eurostat) az UNESCO Statisztikai Intézetével (UIS) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) közösen végzett, a hivatkozásokban rendszerint "UOE adatgyűjtésként" szereplő közös intézkedés keretein belül. Az Eurostat emellett és a vállalkozásoknál zajló szakképzésre vonatkozó adatokon felül egyéb forrásokból is gyűjt oktatással, képzéssel és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos adatokat.

Most új jogszabályi keretet próbálunk kialakítani a közösségi statisztikák készítésének szabályozására és formalizálására, hogy életképes rendszerben készülhessenek statisztikák ezekben a szektorokban, de volt némi információhiány és zavar, amelyet tisztázni kellett a parlamenti vita során. A végleges szöveg ezért nagyobb átláthatóságot biztosít; reméljük, hogy a végrehajtás nem fog aránytalan adminisztratív vagy pénzügyi terheket eredményezni.

  Milan Gaľa (PPE-DE), írásban. – (SK) Gratulálok Nikolaos Sifunakisnak az alapos jelentéshez. Fenntartás nélkül az előterjesztett dokumentum mellett szavaztam. A Kulturális és oktatási bizottságnak az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló javaslattal megbízott előadójaként üdvözlöm a Bizottság jogalkotási kezdeményezését.

Fontosnak tartom, hogy az oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulásnak a lisszaboni stratégia keretében történő hangsúlyozására tett kísérleteinkben azt is biztosítsuk, hogy visszajelzések érkezzenek erről az erőfeszítésről, illetve az oktatás területén az Európai Unióban tett konkrét lépésekről.

Az összehasonlítható statisztikák életképes rendszer alapjait teremtik meg, amely elősegíti az oktatásra és az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó statisztikai adatok összevetését. A lehetséges legcélirányosabb statisztikai információ fog rendelkezésünkre állni, amelynek révén figyelmünket a hiányosságokra vagy a rosszul kiválasztott célkitűzésekre fókuszálhatjuk a közösségi oktatáspolitika végrehajtása során.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista elfogadja a Bizottság javaslatát és az Európai Parlament módosításait, feltéve, hogy az EU intézményei tiszteletben tartják azt az alapelvet, hogy az oktatáspolitika nemzeti ügy.

A 7. számú módosításában azonban az Európai Parlament Kulturális és oktatási bizottsága azt javasolja, hogy az „Európai Unió alapjogi chartájára” vonatkozó hivatkozás is kerüljön beillesztésre. Ilyen nem létezik. Az EU tagállamai nem fogadtak el ilyen chartát. Csak az alkotmányszerződés tervezete, amelyet 2005 nyarán demokratikus folyamat során elutasítottak, hivatkozott egy ilyen dokumentumra. Másfelől viszont valamennyi EU tagállam aláírta az Európa Tanács emberi jogokról szóló európai egyezményét. Ez azt jelenti, hogy minden EU-állampolgár érvényesítheti alapvető szabadságjogait az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

Az európai charta a szubszidiaritásról szóló emelkedett beszédekben gyakran emlegetett „karcsúbb, de hatékonyabb” EU ellentétét képviseli. Az EU-nak a határokon átnyúló ügyekre kellene koncentrálnia, távoltartva magát azoktól az ügyektől, amelyek tekintetében a tagállamok önálló döntéseket hozhatnak, vagy amelyeket nemzetközi szerződések már szabályoznak.

Ebből is következik, hogy az EU alapjogi chartáját el kell utasítani, természetesen az EU-ról szóló „új” szerződéssel együtt.

  Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) A statisztikák igazolják azt, amit valamennyien tudunk: a jó oktatás magasabb jövedelmet és a munkanélküliségtől való védelmet ígér. Ebben a tekintetben felelőtlenség az EU részéről, hogy folyamatosan beengedi a képzetlen bevándorlók hatalmas tömegeit, akik aztán élethosszig tartó munkanélküliségre vannak ítélve, és illegálisan kezdenek dolgozni, aminek következtében az alacsony munkabérek által jellemzett ágazatok még nagyobb nyomás alá kerülnek, vagy éppen bűnözőkké lesznek, illetve „csak” nyomás alatt tartják a jóléti államot.

És ha valóban hiány van a képzett munkaerőben, a saját lakosainkat kellene kiképezni, ahelyett, hogy zöld vagy kék kártyákkal olcsó helyettesítőket csábítanánk ide külföldről, lenyomva ezzel a béreket. Ezért fontos, hogy statisztikai adatok álljanak rendelkezésünkre, és segítségükkel választ fel tudjunk lépni a kedvezőtlen trendekkel szemben.

– Jelentés: Jarzembowski (A6-0314/2007)

  Andreas Mölzer (ITS). – (DE) Tisztelt Elnök úr, tartózkodtam a Jarzembowski-jelentés szavazásakor, mivel Európában a nagysebességű útvonalakat az elmúlt években kibővítették, főleg a nagyvárosok között, míg a rövidebb útvonalakat megdöbbentően elhanyagolták, annak ellenére, hogy az utazások 90%-a a rövidebb útvonalakon történik. Egyrészt Brüsszel azt követeli, hogy az emberek legyenek mobilabbak, és a közlekedést az utakról a vasútra akarja átirányítani, másrészt egy pontosan ezzel ellentétes fejlődést is igyekszik beindítani a privatizáció varázsszere segítségével.

Az EU-nak biztosítania kell, hogy közös szabványok és rendszerek tegyék lehetővé a határokon átnyúló vasúti közlekedést, illetve, hogy támogassák a főútvonalakat érintő fontos projekteket. Végül azonban meg kell érteni, hogy a magánbefektetők nem az ország és a lakosság érdekeit tartják szem előtt, hanem csak a befektetéseik megtérülését és az így elért hasznot.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Georg Jarzembowski jelentése mellett szavaztam, részben azért, mert remélem, hogy kiváló előadónk figyelni fog a római nyugdíjasok szavára, akik – amikor Strasbourgba indultam és tudták, hogy erről a jelentésről fogunk szavazni – azt mondták nekem: de Fatuzzo úr, Ön már olyan régen nem fűzött indoklást a szavazásához! Szeretnénk, ha elmondaná az Európai Parlamentnek, még akkor is, ha mindenki kimegy, amikor Ön beszél, és csak a saját dolgaikra gondolnak és beszélgetnek – szeretnénk, ha elmondaná az Elnöknek, aki figyelmesen hallgatja Önt, hogy olyan igazolványokat kellene végre kiadni, amelyek lehetővé teszik az Európán belüli szabad mozgást a nyugdíjasok számára, azok számára, akik a saját szemükkel akarják megnézni Európát, miután annyi éven át dolgoztak a felépítésén.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament és a Tanács között az eufemisztikusan a “közösségi vasutak fejlesztésének” nevezett kérdésben zajlott tárgyalások folyamatának lezárása megalapozza a nemzetközi személyszállítási szolgáltatások 2010. január 1-jétől esedékes liberalizációjának kezdetét.

Szeretnénk rámutatni, hogy a korábbi olvasatokban javaslatokat terjesztettünk elő az EP-ben ennek az európai bizottsági kezdeményezésnek az elutasítására. Az EP többsége azonban a vasúti személyszállítási szolgáltatások liberalizációjának (és privatizációjának) felgyorsítása mellett szavazott, és megpróbálta bevonni ebbe a nemzeti személyszállítási szolgáltatásokat is, 2017-es kezdettel. Ez a próbálkozás azonban nem volt sikeres, és nem érte el az elfogadásához szükséges többséget.

A vasúti szállítás liberalizációja a (legnyereségesebb) vonalak befolyásos magánérdekeknek történő átjátszására tett kísérlet a vonalak működtetésének privatizációja révén (különösen koncessziók eszköze révén), és ez közpénzekkel támogatja monopóliumok létrehozását.

A vasúti szállítás stratégiai ágazat az ország fejlődése szempontjából: fontos szerepet tölt be az áruk mozgatásában, és a munkaerő és az általános populáció mobilitásában, ráadásul hatalmas haszonnal jár a környezet, illetve a társadalmi és területi kohézió szempontjából is. Ezért amire szükség van, az a közösségi vasúti szállítási rendszerek támogatása és fejlesztése a különböző országokban, és nem a privatizáció.

Ezért szavaztam nemmel.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A nemzetközi szállítás 2010-től történő liberalizációja mellett szavazok.

Legkésőbb két évvel azután, hogy a jogszabály hatályba lép, az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia az irányelv hatásait, és a további nyitás tekintetében vitára kerülhet sor.

A verseny így korlátozott mértékben válik csak lehetővé, és a nemzeti szolgáltatók nem kerülnek veszélybe.

Megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy az Európai Parlament a nemzeti vasúti szállítás 2017-es automatikus liberalizációja ellen lépett fel.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Georg Jarzembowskinak a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló 91/440/EGK tanácsi irányelv és a vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az egyeztetőbizottság által jóváhagyott egyesített szövegéről szóló jelentése mellett szavazok.

A harmadik vasúti csomag nagyon fontos részét képezi a szállítás jogi szabályozásának. A nemzetközi személyszállítási hálózatokat meg kell nyitni, és az Európai Bizottságnak elemeznie kell a nemzetközi személyszállítási piac helyzetét, hogy döntést születhessen a nemzeti szállításra is kiterjedő további liberalizációról.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Üdvözlöm a határokon átnyúló vasúti szállítás lehetőségét, de a piac megfelelő működéséhez arra van szükség, hogy a verseny egyenlő feltételek mellett történjen. Ezért sajnálatos, hogy az EU olyan jogszabályt erőltet át, amelynek keretében azok az országok, ahol még nem liberalizált a vasúti szállítás, jogot kapnak a liberalizált piacon működő piaci szereplőkkel való versenyre a nemzetközi vasúti szolgáltatások területén. A gyakorlatban ez a javaslat lehetőséget nyújt az államilag segélyezett vasúttársaságoknak, hogy a szabad verseny alapján működő piacon versenyezzenek, ami hosszú távon a piaci mechanizmusok kikapcsolásának veszélyével fenyeget. Ezért úgy döntöttem, hogy a jelentés ellen szavazok. Az államilag támogatott vasúttársaságoknak nem szabad megengedni, hogy a szabad verseny elve alapján működő piacon versenyezzenek.

– Jelentés: Savary (A6-0315/2007)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) „A közösségi vasúthálózat mozdonyait és vonatait üzemeltető vasúti személyzet képesítéséről” szóló irányelvre vonatkozó javaslat a “harmadik vasúti csomag” részét képezi, amely főként a nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatások liberalizációjának támogatását célozza.

Itt is mindenekelőtt azt kell kihangsúlyozni, hogy az irányelv első célkitűzése az lesz, hogy a harmonizáció segítségével eltávolítsa a nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatások liberalizációja előtt álló akadályokat, amelyek az ágazatban a szakmai követelményeket meghatározó és országonként eltérő szabályokból erednek. Az intézkedés a munkavállalók mobilitását is elősegíti a szektorban.

Azokon a fontos kérdéseken túl, amelyeket egy ilyen irányelv felvet, ki kell azt is hangsúlyozni, hogy az egyes országok vasúti szektorában dolgozó munkavállalók képesítésére vonatkozó harmonizált szabályok közösségi szinten történő elfogadása nem veszélyeztetheti az egyes tagállamok szintjén már kialakított progresszívebb jogokat és szabványokat, és nem tagadhatja meg az egyes tagállamoktól a jogot, hogy ilyen jogokat és szabványokat hozzanak létre.

A valóság itt is azt mutatja, hogy a vasúti szolgáltatások liberalizációja és privatizációja volt az, ami veszélyeztette a munkavállalók jogait, és ami lecsökkentette a munkavállalók számát a vasúti szektorban, aminek súlyos következményei voltak a szolgáltatás színvonala szempontjából.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A mozdonyvezetők szabványosított vezetői engedélyének létrehozása mellett szavazok.

A mozdonyvezetők képzésének harmonizációja a jövőben nagyobb biztonságot is eredményez a vasutakon. A 20 éves minimális életkor, a megfelelő iskolai végzettség és a nyelvtudás kötelező feltétel, ha valaki mozdonyvezetőként akar dolgozni a nemzetközi vasúti szállításban. A képzés szabványosítása kulcsfontosságú az európai vasúti hálózat szempontjából. Az egyik tagállamban kibocsátott vezetői engedélyt a jövőben elismerik majd az összes tagállamban.

– Jelentés: Sterckx (A6-0313/2007)

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. – (PT) A “harmadik vasúti csomag”, amelynek célja főként a nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatások liberalizációjának támogatása, tartalmaz “a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről” szóló szabályozást is.

Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a szabályozás fő célkitűzése az, hogy eltávolítsa a nemzetközi vasúti személyszállítási szolgáltatások liberalizációja előtt álló akadályokat, amelyek a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogaira és kötelezettségeire vonatkozó, országonként eltérő szabályokból erednek.

Ezen első pont hangsúlyozásán túlmenően – amely az ügy központi kérdése – természetesen úgy véljük, hogy az utasok jogainak védelme alapvető fontosságú, kezdve azzal a joggal, hogy a közszolgáltatásokat biztosító vállalkozások által nyújtott közösségi vasúti szállítást vehessenek igénybe az egyes országokban.

Csakhogy a valóság azt mutatja, hogy a vasúti szolgáltatások liberalizációja és privatizációja az, ami veszélyezteti az utasok jogait: a közösségnek kínált szolgáltatások romlását és az utasok mobilitási feltételeinek romlását eredményezték, valamint a díjak növekedéséhez; több szár kilométernyi vasúti pálya forgalomból való kivonásához, állomások bezárásához, a vasúti szektorban dolgozó munkavállalók számának csökkenéséhez vezettek, valamint veszélyeztetik fizetésüket és munkavállalói jogaikat is.

Ez egy katasztrofális politika, amelyet a munkavállalók és a közvélemény egyaránt ellenez.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogaival és kötelezettségeivel foglalkozó egyeztetőbizottsági megállapodásról szóló jelentést. Ez eredetileg csak a nemzetközi útvonalakon közlekedő utasokra vonatkozott volna, de örülök, hogy odafigyeltek a véleményünkre, és a szabályok most már a belföldi útvonalakon közlekedő utasokra is vonatkozni fognak.

2009-től alapvető jogok számottevő köre lép érvénybe, ideértve a mozgáskorlátozott személyek számára elérhető közlekedési eszközökhöz való jogot is. Ezen túlmenően üdvözlöm azt a tényt is, hogy a késések tekintetében kártérítési rendszert fognak bevezetni.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Az új személyszállítási szabályozás 2009-től történő bevezetése mellett szavazok.

Az új szabályozás egyebek mellett a nagyobb késések esetén járó kártérítést, a társaságok által az utasokért és a csomagjaikért viselt felelősséget, a fogyatékkal élők szállítását és a vasúttársaságok által nyújtandó információk körét is szabályozza. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jövőben, amikor a határokon átnyúló szállítás során 60-119 perces késés történik, a jegy vevője a díj 25%-ának megfelelő visszatérítésre lesz jogosult. Ez 50%-ra emelkedik a két óránál hosszabb késések esetében.

Ez több jogi igényt jelent, de nagyobb biztonságot is a vasúti utasok számára.

Most már a tagállamokon is múlik, hogy a lehető leghamarabb – és ne csak 15 év múlva – kiterjesszék ezeket a szabályokat a nemzeti szállítási hálózatokra.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − A vasúti utasok jogaival és kötelezettségeivel foglalkozó jelentés elismerést érdemel.

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Bár a legutolsó javaslat nem fogalmaz meg olyan szigorú követelményeket a vonatok üzemeltetőivel szemben, mint azt a korábbiak tették, mégis túlságosan kiterjedt előírásokat tartalmaz mindennel kapcsolatban, a jegyek vásárlásának módjától (telefonon, interneten keresztül vagy jegyautomatákból) kezdve a vonatok üzemeltetői által az utasok csomagjaiban keletkezett kárért viselt felelősségig. Részletes szabályok szólnak a késések esetén fizetendő kártérítés különböző formáiról (kártérítési szintek, étkezéshez való jogosultság stb.), és a késés lehetséges okaira vonatkozó információval kapcsolatos minimális követelményekről is.

Úgy döntöttem, a javaslat ellen szavazok, mert a vonatok üzemeltetőinek lehetőséget kell adni, hogy maguk fejlesszék a szolgáltatásaikat annak a védelemnek az alapján, amelyet az utasok megkövetelnek (és amelyért hajlandóak fizetni a magasabb díjak formájában). Továbbá a kiterjedt szabályozás nem áll arányban azzal a hozzáadott értékkel, amely a tagállamok szintjén jelenleg is létező szabályok felváltása révén keletkezik azokban az országokban, amelyekben nemzeti szabályozás kialakítása mellett döntöttek.

– Jelentések: Jarzembowski (A6-0314/2007), Savary (A6-0315/2007) és Sterckx (A6-0313/2007)

  Mathieu Grosch (PPE-DE), írásban. − (DE) A vasutak liberalizációja nem öncél, a felhasználókat kell szolgálnia, és javítania kell a hatékonyságot. A nemzetközi szállítás liberalizációja természetes dolog, mivel egyetlen országnak sem lenne szabad elzárnia magát a másiktól. A nemzeti szállításban nincs értelme és célja a liberalizáció során versenynek kitenni a nyereséges vonalakat, ugyanakkor pedig meghagyni a veszteséges vonalakat a közszektornak, mindenféle kompenzáció nélkül. Ezt szem előtt tartva türelmetlenül várom a vasúti személyszállítási közszolgáltatásról a közelmúltban elfogadott szabályozás alkalmazását.

A Parlament az utasok jogainak érdekében képesnek bizonyult szembeszállni tagállamokkal és a vasúttársaságokkal, ami hatalmas sikere az EU polgárok számára. Különösen a tranzitországokban, mint amilyen például Belgium, nem volna értelme és méltánytalan is lenne különbséget tenni a nemzetközi és a belföldi utasok között.

Ebben az értelemben a harmadik vasúti csomag jó irányba tett lépést jelent, még akkor is, ha biztosan nem lesz az utolsó.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Meg fogom szavazni az előadók és a Miniszterek Tanácsa között létrejött kompromisszumot, mert úgy vélem, hogy ez az egész Európai Unióban előrelépést jelent a vasúti ágazat számára, és ez a legjobb megállapodás, amelyet a Parlament jelenleg elérhet.

Azonban az a lassú tempó, amellyel a vasúti ágazat eljár, nem csupán bőszítő, de nagyon hatékony fékező erőként is hat az olyan radikális intézkedésekkel szemben, amilyenekre számos tagállamunk vasúti szektorának felrázása érdekében szükség lenne.

Széles szakadék tátong például Franciaország és Németország, illetve Bulgária és Románia vasútjai között. Ezt a szakadékot meg kell szüntetni, ha valóban olyan vasúti rendszert akarunk kialakítani, amely Európa egészét lefedi.

Végül, miközben üdvözlöm a megállapodást, mely szerint 15 éven belül minden vasutat teljesen hozzáférhetővé kell tenni a mozgáskorlátozottak számára, nem szomorú-e az a tény és nem súlyos vád-e a vasúti ágazatunkkal szemben, hogy számos mozgáskorlátozott személy számára a vasút nem hozzáférhető a 21. században? A vasúti ágazat leragadt a „nem lehet” filozófiája mellett a „meglesz” filozófiájának elfogadása helyett.

Remélem, hogy ez az intézkedéscsomag legalább abban segít, hogy meghaladjuk ezt a negatív hozzáállást, és pozitívabb korszak nyíljon vasútjaink történetében.

(A szavazáshoz fűzött indoklás a 163. szabály alapján lerövidítve)

– Jelentések: Batzeli (A6-0309/2007) és (A6-0310/2007)

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elmondtuk már a véleményünket az EU cukorpiacának korábbi reformját érintő változtatásokról. Ezt a reformot 2005-ben tervezték meg, és a piaci egyensúly helyreállítását várták tőle.

Sajnos az a benyomásom, hogy az összes javaslat számottevő mértékben korlátozza a cukorrépa-termesztést annak érdekében, hogy piaci rést teremtsen a cukornádból előállított cukor számára. Ezt elvi alapon ellenzem. Nem engedhetjük meg, hogy a hagyományos cukorrépa-termesztés és cukorgyártás eltűnjön az Európai Unióból.

Úgy vélem, hogy az Európai Bizottság által 2007 májusában előterjesztett új javaslat, amely csaknem 3,8 millió tonna cukor az EU piacáról történő kivonásához kínál ösztönzőket, ismét nem fogja meghozni a várt eredményeket. Ha a kvóták 2010-ben esedékes, már fenyegetően előrevetített kötelező csökkentésére kerül sor, úgy a kvóták csökkentése során nem tudják majd figyelembe venni a szerkezetátalakítási alap javára korábban – önkéntesen és anyagi ellenszolgáltatásért – feladott kvóták miatt bekövetkezett változásokat, mivel a reform céljával összhangban a termelés – a megfelelő pénzügyi költségtérítés kézhezvételét követően – a kevésbé versenyképes régiókban került korlátozásra.

  Jan Březina (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, a javasolt cukorreformnak sajnos nem lehet jó vége. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy bár a cukorreform látszólag gazdasági tényezőkön alapul, ám amikor az érdekelt felek a piacról történő kilépést fontolgatják, hajlamosak egyéb tényezőket figyelembe venni.

Bár a Cseh Köztársaság cukortermelése nyereséges, mégis lemondtunk a kvótánk 22%-áról: ez a kvóta most Nyugat-Európa kezében van. A javasolt intézkedéseknek sajnos negatív hatásuk lehet a Cseh Köztársaságban. Ugyanazok a tényezők, amelyek országunkban nyereségessé teszik a cukortermelést, és előnyt biztosítanak számunkra, mint például az a tény, hogy a cukorrépa-termesztők üzemei átlagban magasabban helyezkednek el, ezeknek a javaslatoknak a fényében hátránnyá válhatnak, ha a mezőgazdasági termelőknek joguk van elhagyni a piacot. Az a trend, hogy azok, akiknek nincsenek rászorulva támogatásokra a túléléshez, elhagyják a piacot, aligha nevezhető kívánatosnak. Ebben a tekintetben a reform a rossz irányba halad.

Ezért szavaztam az előadó, Batzeli asszony mindkét jelentése ellen.

  Hynek Fajmon (PPE-DE). – (CS) Hölgyeim és Uraim, amikor ma a szavazásra került sor, a Cseh Polgári Demokratikus Párthoz tartozó képviselőtársaimmal együtt az előadó, Batzeli asszony a cukorpiaci rendszerről szóló jelentései ellen szavaztam. A reform eddig károkat okozott a Cseh Köztársaságnak: számos cukorgyár bezárt, a gépek és a technológia elvesztették az értéküket. Országom több évszázados hagyományokkal bír a cukorgyártás és -export terén. Most azonban az Európai Unió politikája miatt nettó cukorimportőrökké váltunk; ez az eredménye az inkompetens brüsszeli döntéshozatalnak. A Cseh Köztársaság már eddig is több mint 20%-kal csökkentette a cukortermelését. Az Európai Unió egyéb tagállamainak most ugyanezt kellene tenniük, különösen azoknak az államoknak, amelyek eddig még egyáltalán nem csökkentették a termelésüket. Ezek az okok, melyek miatt a reform ellen szavaztam.

  Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Hölgyeim és Uraim, a cukoripar szerkezetátalakítása és a cukorágazat piacszervezésének megváltoztatása szükséges lépés. Lehetséges azonban, hogy a Bizottság javaslata nem fogja megoldani a problémákat, sőt, még többet okozhat egyes országok cukorpiacán.

Ha egy ország nem képes önállóan felállítani a termesztők igényléseinek elfogadására alkalmazandó kritériumok fontossági sorrendjét, figyelembe véve a mezőgazdasági üzem termelékenységét és a termelés nagyságrendjét, úgy előfordulhat, hogy nem csak a legalacsonyabb termelékenységgel működő mezőgazdasági üzemek, de a versenyképes termesztők is beszüntetik a cukorrépa-termelést. Litvánia esetében a cukorgyáraknak esetleg a nyerscukor hiányával kell majd szembenézniük, és ennek negatív gazdasági és társadalmi hatásai lehetnek.

A Bizottság továbbá nem fontolta meg Litvánia javaslatát, hogy a kvóta 2010-ig kerüljön csökkentésre, figyelembe véve nem csupán azt, hogy az adott tagállam önkéntesen csökkenti-e a termelési kvótáját, hanem azt is, hogy vásárolt-e kiegészítő termelési kvótát.

Arra bíztatnám a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az elhangzott megjegyzéseket. Megjegyzem, a tervről tartott szavazás során tartózkodtam.

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták, a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló parlamenti jelentése (A6-0310/2007) ellen szavaztunk.

Alapvetően támogatjuk a Közösség cukorágazatának reformját. Úgy véljük azonban, hogy a Parlament által javasolt módosítások semmi értékelhetőt nem tesznek hozzá a Bizottság javaslatához. Véleményünk szerint a költségek növekedésének veszélyét hordozzák magukban a mezőgazdaság egy olyan ágazatában, amely már most is túlságosan nagy, és mi, svéd szociáldemokraták, ezt nem támogathatjuk.

Ezen túlmenően úgy véljük, hogy a cukor exporttámogatását hosszú távon teljesen meg kell szüntetni. Azokat a támogatásokat, amelyeket továbbra is adunk a mezőgazdaságnak, közvetlen kifizetések formájában kell adni a termeléstől teljesen leválasztva.

  Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban. – (FR) A cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló reform részeként az Európai Unió 150 millió EUR összegű “átmeneti támogatás” nyújtásával akarta segíteni a finomítóknak az európai cukoripar szerkezetátalakításához történő alkalmazkodását.

Örültem ennek a kezdeményezésnek, amely egyebek mellett segít a Saint-Louis Sucre finomítónak is Marseille-ben, hogy megfeleljen a cukorpiac új feltételeinek anélkül, hogy munkahelyeket kellene megszüntetnie.

Felhívtam azonban az illetékes francia és európai hatóságok figyelmét az átláthatóság hiányára, amely a támogatás elosztásával kapcsolatos feltételek terén tapasztalható, amelyek ma tagállamok felelősségi körébe tartoznak.

Jelenleg ezt a támogatást nem azzal a céllal nyújtják, hogy fenntartsák a finomító ipart, vagy hogy megőrizzék a munkahelyeket. Arra sincs garancia, hogy ezt a támogatást nem az EU-n kívüli országokba való „áttelepülésre való ösztönzőként” fogják használni.

Az új reformnak tisztáznia kellett volna ezt a kérdést.

Sajnos nem ez történt.

Az ügy most a Tanács kezében van. Nagyobb éberséget kérek a Tanácstól, különösen a francia hatóságok tekintetében, hogy végre tisztázhassuk ezt a kérdést, amely hatással van polgártársaink munkahelyeire is.

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Júniusi Lista támogatja az EU cukorpiacának radikális reformját, mert a lehető leghamarabb liberalizálni kell ezt a piacot, és esélyt kell adni az EU-n kívüli cukortermelő országoknak arra, hogy tisztességes feltételek mellett versenyezhessenek.

Az Európai Parlament Mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottsága által a jelentéshez fűzött módosítások tulajdonképpen csak további próbálkozások arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben megakadályozzák a reformot, és így a protekcionista kereskedelmi politika tovább folytatódhasson. A módosítások azt is jelentenék, hogy a reform által érintett meglévő finomítók ipari szerkezetátalakításának költsége megnövekedne, akárcsak a cukorpiac szereplőinek nyújtott nagylelkű közvetlen költségtérítés is.

A Júniusi Lista soha nem támogatna olyan jelentést, amely meghiúsítja az EU cukorpiaci reformjának célkitűzéseit, és amely elkerülhetetlenül felhígítaná a reformokat, és veszélyeztetné a végrehajtásukat. Ellenezzük a kevésbé fejlett országokkal szembeni kötelezettségvállalások visszavonására tett otromba próbálkozásokat is.

A fenti okok miatt a jelentés ellen szavazunk.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A valóság azt mutatja, hogy más ágazatokhoz hasonlóan ebben a szektorban is igaz az, hogy ha a verseny támogatásának szándékával meggyőzzük a kistermelőket, hogy mondjanak le kvótáikról, és hagyják abba a termelést – amint azt a cukorrépa-termelés és a cukorgyártás esetében javasolják –, az kedvezőtlen eredménnyel jár; erősíti a fejlődésbeni egyenlőtlenségeket, és növeli a szegénységet és az elvándorlást a vidéki régiókban. Ezért ellenezzük az Európai Bizottság javaslatát és hangsúlyozzuk, hogy a politikát vissza kell fordítani, figyelembe véve a tagállamok egyedi adottságait és a termeléssel kapcsolatos igényeiket.

Ezért támogatjuk az önellátást az élelmiszerek terén, és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy olyan ország, mint Portugália, amely nagyon korlátozott, az ország fogyasztását alig félig fedező cukortermeléssel rendelkezik, azzal a kötelezettséggel kénytelen szembesülni, hogy csökkentenie kell a cukorrépából előállított cukorra vonatkozó kvótáját. Alapvető fontosságúnak tekintjük, hogy visszafordítsuk az egymást követő KAP-reformokban tapasztalt liberalizációs trendet, és intézkedéseket hozzunk a nemzeti cukortermelés fenntartása érdekében, támogatva az alapvetően az élelmiszertermelésre koncentráló mezőgazdaságot, és ezzel biztosítsuk a két üzem működését és a munkahelyeket.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Az Európai Uniót gyakran jogosan kritizálják, hogy beavatkozik a legkülönbözőbb ipari ágazatok működésébe. Különösen ellentmondásos a beavatkozása az élelmiszer-feldolgozó ipar ügyeibe. Az igaz, hogy egyes tagállamok maguk idézik elő a problémáikat. Az egyik klasszikus példa számos közép- és kelet-európai ország fáradhatatlan erőfeszítése az egyébként sikeres termelőszövetkezetek likvidálására.

A Cseh Köztársaságban a termelőszövetkezetek működését szabályozó több módosított jogszabály pontosan ezt kívánta elérni. Sok termelőszövetkezet szétesett, mások különféle jogi személyiséggel bíró társulásokká alakultak át. Ugyanakkor számos iparágban a termelés csökkent, például a cukorrépa-termesztésben is. A feldolgozás pedig a privatizáció eredményeként sajnos levált a termelésről. A legtöbb cukorgyárat külföldiek vásárolták meg. Ez katasztrofális helyzetet eredményezett a Cseh Köztársaság cukoriparában: a nyereség a külföldiek zsebében köt ki, miközben a veszteségek a Cseh Köztársaság polgárait sújtják. A cukortermelés több mint 20%-kal csökkent egy olyan országban, amely 150 évig cukorexportőr volt. Most az országnak el kell kezdenie cukrot importálnia, és ugyanekkor új lehetőségeket kell keresnie az eddig cukorrépát termelő mezőgazdasági üzemek számára. Ezt a tarthatatlan helyzetet nem oldják meg Katerina Batzeli asszony jelentései; azért szavaztunk azonban mégis mellettük, mert legalább felhívják a figyelmet a nem kielégítő helyzetre. Ezen túlmenően pedig figyelmeztetném azokat, akik a mai szövegeket a probléma megoldásának tekintik. Bízom benne, hogy vissza fogunk térni a cukorkérdésre, és a legközelebbi alkalommal képesek leszünk sikeresebb választ adni a mezőgazdasági termelőink igényeire.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom a cukorágazat reformjáról szóló jelentést, bár akad néhány aggodalomra okot adó terület a jelentésben. Nem értek egyet a jelentésben megfogalmazott szándékkal, amely a cukorfelesleg kivonására vonatkozó eljárást a nádfinomítókra is kiterjesztené. Ez ellentmond a Bizottság javaslatának, amely kizárja a nádfinomítókat a kivonási eljárásból. A finomítók nem közvetlen résztvevői a szerkezetátalakítási programnak, és így a finomítók szokásos ellátási szükségleteinek (TSN) kivonás útján történő csökkentése nem befolyásolná az EU piacán kialakult cukorfelesleget, mivel az EU-nak meg kellene felelnie nemzetközi kötelezettségeinek, és meghatározott mennyiségű cukrot kellene importálnia az ACSK-országokból. A módosítás azonban gyengítené az intézkedésnek a répafeldolgozókat az üzemük felszámolására ösztönző hatását.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − A Batzeli asszony által összeállított jelentés mellett fogok szavazni, mivel teljesen nyilvánvaló, hogy a cukoripar szerkezetét át kell alakítani.

Egyetlen aggályom a 31. számú módosítással kapcsolatos, amely, ha elfogadják, arra kötelezné az Európai Bizottságot, hogy 2011-ig még tartsa nyitva a meglévő alapot, és ez a szerkezetátalakítási folyamat szempontjából negatív fejlemény lenne.

Ez a jelentés nem tökéletes ugyan, de egyensúlyt teremt a termelők igényei és az ágazat reformjának nyilvánvaló szükségessége között. Az egyetlen aggályom azzal a hatással kapcsolatos, amelyet bármely szerkezetátalakítás gyakorolna a fejlődő országok nádtermesztőire. Bármi áron el kell kerülnünk az olyan szerkezetátalakítást, amely a nádtermesztők kárára védi meg a répatermesztőket. Remélem, a Bizottság gondoskodik arról, hogy ez ne következzen be, és eközben igazságosak maradjunk saját mezőgazdasági termelőinkkel szemben is.

  Catherine Stihler (PSE), írásban. − Amikor a mezőgazdasággal kapcsolatos jelentésekről szavazunk, mint amilyen ez a cukorról szóló jelentés is, a pénzügyi érdekeltséggel rendelkező képviselőknek nyilvánosságra kellene hozniuk az érdekeltségeiket, vagy tartózkodniuk kellene a szavazástól.

– Jelentés: Thomsen (A6-0287/2007)

  Bernadette Bourzai (PSE), írásban. – (FR) Támogatnunk kell az EU kötelezettségvállalását annak az ambiciózus célkitűzésnek az elérésére, hogy 2020-ra az Európában felhasznált összes energia 20%-át megújuló energiaforrásokból állítsa elő. A megújuló energia számos előnyt kínál Európa számára: alacsonyabb CO2-kibocsátást, Európa energiafüggőségének csökkenését, valamint hozzájárul a munkahelyek teremtéséhez és növekedéshez is.

Ugyanakkor valamennyi megújuló energia fejlődését a természetesen a tagállamok kapacitásaitól is függő fenntarthatóság, az alacsonyabb fogyasztás és a megnövekedett energiahatékonyság révén elért energia-megtakarítások szempontjait mérlegelve kell figyelemmel kísérnünk.

Sajnálom, hogy a megújuló energiaforrásokból származó villamos energiáról szóló irányelv nem teszi kötelezővé a kapcsolt energiatermelést és így kapcsolt energiatermelés nélkül működő, nagyméretű biomassza erőművek építéséhez fog vezetni, amelyek nem energiahatékonyak, és ipari és energiatermelési céljaikat követve destabilizálják a faáruk piacát. Saját régiómban, Limousinban már vannak erre példák.

Ezért örülök, hogy az Európai Parlament azt kéri, hogy a fűtési és hűtési ágazatokról szóló javaslat központi helyet töltsön be a megújuló energiákról szóló születendő keretirányelvben, és ezért én a Thomsen-jelentés mellett szavaztam.

  Edite Estrela (PSE), írásban. – (PT) Az európai Megújulóenergia-útitervről szóló Thomsen-jelentés mellett szavaztam (A6-0287/2007), mert úgy vélem, hogy a megújuló energiába történő beruházások növelése alapvető jelentőségű az Európai Unió külső energiafüggőségének csökkentése, a CO2-kibocsátás csökkentése, és ezáltal a klímaváltozás leküzdése szempontjából.

A jelentés aláhúzza a bio-üzemanyagok fenntartható használatának jelentőségét a szállítási ágazatban az olajfüggőség és az üvegház-hatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, enyhítve ezáltal a környezetet érő hatásokat.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés nagyon kiegyensúlyozatlan, annak ellenére, hogy tartalmaz néhány pozitív változást a korábbi jelentésekhez képest, különösen mert beismeri, hogy a fosszilis energiaforrások a közeljövőben kimerülnek (bár nem tesz említést a magas olajárakról), és mert elismeri a nemrégiben még az egekig magasztalt mezőgazdasági üzemanyagokkal összefüggésbe hozott környezeti és társadalmi károkat.

Ezt követően azonban megfeledkezik arról, hogy új energiapolitikai prioritásokra van szükség, amelyek a fogyasztói árak csökkenését, a fogyasztás (nem pusztán az energiahatékonyságon keresztül megvalósuló) csökkentését célzó racionalizálást, a kevésbé szennyező tömegközlekedést és az emberek érdekeit hitelesen szolgáló közpolitika kialakítását tűzik ki célul.

A közös európai energiapolitika kialakítására vonatkozó ötlet kísérlet arra, hogy megtalálják az ágazat privát pénzügyi csoportjainak bőkezűbb támogatását szolgáló módszereket, megkerülve a tagállamok szuverén jogát, hogy maguk alakítsák ki az energiapolitikájukat.

A jelentés a gáz halmazállapotú bioüzemanyagok elemzését nem hajtja végre, nem hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a biogáz kutatását és fejlesztését, és nem említi a Target 2020 programot. Ez azért van, mert a jelentés fő célkitűzése még nagyobb nyereség garantálása, különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási kvótáival való kereskedelem felhasználásával.

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mert az azoknak a szükséges intézkedéseknek a meghozatalára ösztönzi a tagállamokat, amelyek lehetővé teszik, hogy növekedjen a megújuló energiák részaránya az energiatortában.

A megújuló energiáknak „ugródeszkaként” kell működniük, hogy elérhető legyen az ellátás megnövekedett biztonságából és az üvegházhatást okozó gázok lecsökkent kibocsátásából álló kettős célkitűzés.

Az energiahatékonysági célkitűzést nem szabad a megújuló energiaforrásokra vonatkozó 20%-os célkitűzés 2020-ra történő eléréséhez szükséges előfeltételnek tekinteni, hanem önálló feltételként kell kezelni.

Ez új munkahelyeket fog teremteni, és ösztönözni fogja a kutatást és az innovációt az energiaágazatban. Ennek kapcsán például a lakásépítéshez használható környezetbarát anyagok elérhetőségének növelését célzó kutatásra gondolok.

A megújuló energia a fogyasztók és az ipar rendelkezésére álló egyik legjobb eszköz a megnövekedett energiaimport és az emelkedő üzemanyag-árak kettős hatásával szembeni védelmére.

Végül örömmel nyugtázom, hogy biztosított lesz a legmegfelelőbb megújuló energiaforrás kiválasztásának szabadsága, tekintetbe véve, hogy a sajátos geológiai, hidrológiai és éghajlati feltételek miatt az egyes tagállamokban eltérő lehetőségek adódnak az egyes megújuló energiák fejlesztésére.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogattam a Thomsen-jelentést, és szilárd meggyőződésem, hogy több erőfeszítést kell tenni a megújuló energia támogatása érdekében. Országom, Skócia, hatalmas potenciállal rendelkezik a megújuló energiák területén, és a skót kormány a közelmúltban jelezte azt a szándékát, hogy a megújuló technológiák lehető legszélesebb körét kívánja támogatni. Úgy vélem, hogy Skócia erőfeszítéseire fontos szerep vár az EU megújuló technológiákra vonatkozó céljainak területén.

A növényi üzemanyagokra vonatkozó 10%-os cél kitűzése ellen szavaztam, és támogattam azt a kérést, hogy teljes hatásvizsgálatot kell végezni, mielőtt bármilyen lehetséges bioüzemanyag célt fontolóra vennénk.

A bioüzemanyag-termelés a szénelnyelőként szolgáló és a klímaszabályozásban szerepet játszó erdők, tőzegtalajok, egészséges talajok és egyéb ökoszisztémák pusztulásának meggyorsítása révén felgyorsíthatja a globális felmelegedést.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), írásban. − (CS) Rajongok az amatőr előadásokért. Az nem igazán számít, hogy milyen témáról beszél az ideológiai szemellenzőt viselő amatőr: az eredmény mindig ugyanaz: a fekete-fehérnek látott valóság leírása és a tények világától elrugaszkodó, elragadtatott következtetések. Aztán a gyakorlati alkalmazás során néha magas költségek és „váratlan problémák” jelentkeznek.

Különösen elragadóak az egyes képviselőtársaim által az olyan vonzó témákban tartott beszédek, mint például a biomassza és a bioüzemanyagok kérdése, amelyeknek magas energiaigénye pedig megmutatkozik a nyersanyagok szállítása, a feldolgozás és a termék disztribúciója során – a tapasztalatok alapján ez egy alapvető tény.

A költségek csökkentése érdekében kisméretű termelőegységeket kell építeni, amelyek alternatív üzemanyagokkal látják el a helyi közösségeket. Ki kell hangsúlyoznom, hogy ezek a források nem jelentenek megoldást az energiaellátási helyzetünkre. Csupán a jelenlegi helyzet viszonylag csekély mértékű javításának lehetőségét kínálják.

Ugyanez vonatkozik az esővíz-hasznosító rendszerekre, amelyek kezdenek nagyon népszerűvé válni, illetve számos egyéb megújuló energiaforrásra is.

Az elkövetkező 10 évben a nagyvárosok és az ipar a nagyüzemi energiatermeléstől és a földgáztól fognak függeni. Ha teljesíteni akarjuk a Kiotói Jegyzőkönyvből fakadó kötelezettségeinket, a gyorsan növekvő bruttó hazai termékkel rendelkező országoknak nagy erőműveket kell építeniük. Ez csak egyetlen dolgot jelenthet: több atomerőművet. Különben az Európai Unió hamarosan nagymértékben függővé válik az energiaimporttól. Ezen a tényen a romantikus amatőrök álmodozása sem fog változtatni.

  Romano Maria La Russa (UEN), írásban. − (IT) Támogattam a Thomsen-jelentést, amely megerősíti annak szükségességét, hogy 2020-ra az energia 20%-át megújuló energiaforrásból fedezzük. Ez nagy kihívás lesz valamennyi európai ország számára, és nem szabad tovább keresnünk a kibúvókat, vagy csak a legerkölcsösebb és legmesszebbre tekintő tagállamoktól elvárni, hogy megfeleljenek a célkitűzésnek.

Úgy vélem, hogy tisztességesen elosztott, differenciált nemzeti célkitűzéseket kell megfogalmazni, tekintetbe véve a megújuló energiatermelés már elért szintjét, az egyes energiatortákat és az eltérő fejlődési potenciálokat, amelyek az egyes tagállamokat jellemző eltérő éghajlatból, geológiai és területi feltételektől függnek. A megújuló források a jövőt jelentik. Jelentős méretű beruházásokra lesz szükség az innováció és a technológia területén, hogy lehetővé váljon Európa számára az energiafüggőség problémájának belátható időn belül történő megoldása, megfizethető árakat garantálva a felhasználóknak.

Úgy vélem azonban, hogy pragmatikusnak kell lennünk, és nem szabad a képmutatást választanunk. Irreális azt képzelni, hogy a megújuló energia termelése önmagában elérhetővé teszi számunkra ezeket az ambiciózus célokat, bár egyes baloldali és zöld politikusok előítéletei és gyakran ideológiai ihletésű ötletei ennek ellenkezőjéről győzhetnek meg minket.

Középtávon egy olyan energiatorta mentheti meg Európát, amely azokat az energiaforrásokat is magában foglalja, amelyek nem teljesen megújulók, mint például az atomenergiát, amely – tetszik vagy nem – Európa elektromos energiatermelésnek egyharmadát adja.

(A szavazáshoz fűzött indoklás az eljárási szabályzat 163. cikke alapján lerövidítve)

  Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. − (NL) Tekintettel a tényre, hogy pártunk, a Holland Szocialista Párt nagy jelentőséget tulajdonít a megújuló energiaforrásoknak, és úgy érzi, hogy e tekintetben sokkal komolyabb lépéseket kell tenni, nem szavaztunk a jelentés ellen. A jelentés azonban tartalmaz néhány nagyon problematikus pontot. Határozottan elutasítjuk, hogy az atomenergia fenntartható, megújuló energiaforrás lenne. Ezenkívül ellenezzük az elképzelést, mely szerint az energiapiacok liberalizációja európai szinten történjen. Végezetül pedig az a véleményünk, hogy a napenergia, a szélenergia és a vízenergia a bioüzemanyagok jobb alternatívái.

  Diamanto Manolakou (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Bizottság javaslata, amely a megújuló energiák arányának célértékét az összes termelt energia 20%-ában határozza meg valamennyi tagállam számára, és amelyet a nemzeti cselekvési tervekben is rögzíteni kell, elfogadható lett volna, ha az emberek igényeinek kielégítését célozná, csökkentené az energiafüggőséget, energia-megtakarítást eredményezne, védené a környezetet és megerősítené, hogy a termelt energia köztulajdont képez, és nem árucikk.

Az EU iránymutatásai azonban a befektetők nyereségességének biztosítására irányulnak, és a megújuló energiát arra használják, hogy kikövezzék az utat a magántőke előtt, garantálva a megújuló energia nyereségességét. Bár a megújuló energiaforrások természetesek és kimeríthetetlenek, továbbá hozzájárulnak a szennyező anyagok használatának visszaszorításához, a környezetnek a nyereség nevében történő rombolása tovább folytatódik. Egy példa erre a magánprofitot termelő szélerőművek ellenőrizetlen támogatása, még a NATURA által védett területeken is.

Ennek következtében a környezetre való hivatkozás csak képmutatás, amely elfedi az energiaágazat liberalizációját és ennek az emberek érdekeire gyakorolt hatásait. Az energiát úgy kezelik, mintha árucikk lenne, nem pedig köztulajdon.

Ami a bioüzemanyagokat illeti, provokáció az élelmiszereket energiatermelési célokra használni, és nem az éhezőket etetni velük, miközben emberek milliói halnak éhen.

  Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Bár a megújuló energia támogatása fontos kérdés, ez nem szolgálhat ürügyként arra, hogy titokban még tovább csökkentsék a tagállamok szuverén jogait – kapcsolódva az EU alkotmányához. Mivel ez a szempont sajnos nem került bele ebbe a jelentésbe, és tisztázása sem történt meg, el kell utasítanom a jelentést.

A drága atomerőművek előtérbe helyezése nagyon régen elzárta az utat az egyéb energiatermelési technológiák fejlődése előtt. Az atomenergia kutatásának költségvetése még mindig hét-nyolcszor nagyobb, mint a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra szánt pénzalapok mérete. Ha az EU útiterve a megújuló energiaforrásokat valóban komolyan veszi, gondoskodnia kell a támogatások tisztességesebb elosztásáról, de erre ebben a jelentésben, amelyről ma szavazunk, sem történik utalás.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. – (PT) A fogyasztás növekedése az életkörülmények általános (ha nem is mindig kiegyensúlyozott) fejlődésének a jele. A növekvő fogyasztás negatív hatásainak leküzdését célzó intézkedéseknek szem előtt kell ezért tartaniuk, hogy az egyenlet egyik változóját, a növekedést nem lehet szabályozni. Ez két lehetőséget hagy a cselekvésre: a fogyasztás ésszerűsítésének és a termelés hatékonyságának (különösen az energiahatékonyságnak) fokozása területén. Ez azt jelenti, hogy annak nagy része, amit meg kell próbálnunk elérni, a kutatástól és az innovációtól függ.

A jóváhagyott állásfoglalás nagyon helyesen nyomatékosítja, hogy a „megújuló energiaforrások kulcsszerepet játszanak a fenntartható energiatortában, hozzájárulva: az importfüggőség csökkentéséhez és az üzemanyag-torta diverzifikálásához; az alacsonyabb CO2- és egyéb kibocsátásokhoz; az új innovatív technológiák kifejlesztéséhez; a foglalkoztatáshoz és a regionális fejlesztési lehetőségekhez”. Egyik levont következtetése ezért az, hogy jobban ki kell használni az EU kutatási és technológiai programjait, elősegítendő a megújuló energia technológiáinak fejlesztését.

Összefoglalásul: egyetértek az alkalmazott megközelítéssel, és támogatom az ebből a célból történő beruházások növelését. Ez a fő ok, amiért a jelentés mellett szavaztam.

  Lydia Schenardi (ITS), írásban. – (FR) Teljes mértékben a megújuló energia támogatása mellett állunk, akár a szállításhoz, akár a fűtéshez szükséges energiáról, akár az elektromos energiáról van szó. Mint valamennyi képviselőtársunk, mi is a környezet védelmének, de egyúttal energiafüggőségünk csökkentésének egyik módját látjuk benne.

Nem tudjuk azonban támogatni Thomsen asszony jelentését. Először is, az igazi célja nem ökológiai vagy éppen gazdasági, hanem ideológiai: amint az az indoklásban szerepel, célja egy közös európai energiapolitika bevezetése, és ennek minden egyéb szemponttal szemben elsőbbséget kell élveznie. Azonban az energiapolitikának, amely a szuverenitással és függetlenséggel összefüggő kérdés, kizárólagos nemzeti kompetenciának kell lennie. Ez ugyanakkor egyáltalán nem akadályozza az együttműködést és a szolidaritást.

A jelentés javaslatai nem tűnnek továbbá elégségesnek annak garantálásához, hogy a nemzeti sajátosságokat megfelelően számításba fogják venni – nem csupán a földrajzi jellegzetességeket, de a specifikus gazdasági kényszereket is. A szöveg szintén hallgat arról, hogy miként fognak segíteni azoknak az országoknak, amelyek a legkevésbé haladtak előre ezen a területen, hogy aztán kötelező érvényű, mindenkire vonatkozó célt lehessen kitűzni.

Igent mondok a megújuló energiákra, de nem mint olyan ürügyre, amely az Európai Unió hatásköreinek kiterjesztését szolgálja.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − A megújuló energia fontos kérdés Európában, véleményem szerint azonban nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet pedig teljes mértékben megérdemelne. Az energiaválság, a globális felmelegedés és a hagyományos fosszilis üzemanyagok csökkenő készleteinek időszakában helyénvaló, hogy a Parlament megvizsgálja a megújuló energiák jobb kihasználását. Szeretném azonban azt is kiemelni, hogy az EU-ban még nagy széntartalékok vannak, és a tisztaszén-technológia fejlődésére gondolva felteszem a kérdést, hogy nem vetettük-e el túl korán a szenet, mint energiaforrást?

Támogatni fogom ezt a jelentést, de úgy vélem, realistának kell lennünk abban a tekintetben, hogy mit lehet elérni a szél- és árapály-energiával, különösen, ha összevetjük azokat az EU folyamatosan növekvő energiaszükségletével. Szerintem helyénvaló felkérni a Bizottságot, hogy állítson össze cselekvési terveket a megújuló energiákkal kapcsolatban, ideértve a szél-, a hullám- és a napenergia termelését, valamint hogy alakítson ki stratégiát a bioüzemanyagok vonatkozásában is. Bár e tekintetben gondoskodnunk kell arról, hogy ne úgy mentsük meg a bolygót a környezetvédelem szempontjait követve, hogy közben az emberek éhen halnak, és ezért a bizottságnak az élelmiszer- és az energiatermelés közötti megfelelő egyensúly kialakítására tett felhívása korrekt álláspont.

  Kathy Sinnott (IND/DEM), írásban. − Hazámban, Írországban, a lakossági energia tette ki a teljes végfelhasználói energiafogyasztás 25%-át. Ennek az energiának jelentős része a fűtési célú energiafelhasználáshoz kapcsolódik. A lakossági szektor energiafogyasztása nagyobb a szükségesnél, mivel a nem energiahatékony lakásokban élő embereknek több energiát kell felhasználniuk a lakásuk fűtésére.

Egy háztartás energiahatékonyságát gyakran néhány viszonylag egyszerű és olcsó lépés megtételével is javítani lehet, mint például termosztátoknak a radiátorokra való felhelyezésével vagy energiahatékonyabb háztartási készülékek használatával. Az egyéb intézkedések magukban foglalják a teljes központi fűtésrendszerek beépítését, vagy a szigetelés kialakítását az üreges falakban vagy a padlásokon. Ezek az utóbbi lehetőségek rövidtávon komolyabb zavart okozathatnak, de a hatásuk hosszantartó.

Szeretném felhívni a kormányokat, hogy támogassák a lakóházak szigetelését és az egyéb általam említett intézkedéseket. Ezen intézkedések támogatása révén energiaköltséget lehet megtakarítani, miközben hozzájárulunk a környezet védelméhez is. A kormányoknak támogatniuk kell a felújítást terhelő ÁFA csökkentését. A jobb szigetelés akár 5%-kal is csökkenti a lakossági energiafogyasztást.

  Peter Skinner (PSE), írásban. − A jelentést támogathatónak tartom, és úgy vélem, hogy általános célkitűzései kiegyensúlyozottak, az energiabiztonsággal kapcsolatos továbbélő aggályok ellenére. A megújuló energiák fontos részét alkotják a jövőbeni energiatermelésünknek, de a meglévő energiatermelésünkkel is kell kezdenünk valamit. Ha az EU képes lesz a hangsúlyt a 21. századba vivő technológiára helyezni, az elkövetkezendő években még versenyelőnyt is fog élvezni ebben a szektorban.

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) A megújuló energia-útitervről szóló jelentés okos munka. Világosan kijelenti, hogy az elkövetkező évek kulcsfontosságúak lesznek, és hogy jogalkotási keretre van szükség az együttdöntési eljárás támogatására annak érdekében, hogy a megújuló energiának az energiatortában jelenleg elért 7%-os részarányát 2020-ra 20%-ra lehessen emelni.

A jelentés helyesen hangsúlyozza a tengeri szélenergia hatalmas lehetőségeit: az EU teljes energiaszükségletéhez való hozzájárulása 2020-ra elérheti a 15%-ot, amely 368.000 munkahely teremtését eredményezheti. A szükséges kérdőjeleket nagyon helyesen odatették a bioüzemanyagok fejlesztése mellé, különösen a fenntartható termelési módszerek szükségessége és az élelmiszer- és energiatermelés közötti ésszerű egyensúly tekintetében. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség csoportja kissé élesebben fogalmazott volna, és ezért azt kéri, hogy alapos elemzést végezzenek a bioüzemanyagoknak az éghajlatra, a környezetre, a társadalmi szerkezetre és az élelmiszerellátás biztonságára gyakorolt hatásai tekintetében.

Sajnálatos, hogy a jelentésben változatlan maradt a bioüzemanyagokra vonatkozó 10%-os célkitűzés. További negatív pont a jelentésben az E preambulum-bekezdés, amelyben az atomenergia-lobbi az atomenergiát „áthidaló” technológiaként javasolja. A zöldek nem értenek ezzel egyet, és ezért nyújtották be a 2. számú módosítást. Összességében, ez egy alapos jelentés, amely megérdemli a támogatásunkat.