Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. szeptember 25., Kedd - Strasbourg

10. A Tanács határozatának végrehajtása a halálbüntetési moratóriummal kapcsolatban (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács nyilatkozata a halálbüntetés moratóriumáról szóló tanácsi határozat végrehajtásáról.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalvezetője – (PT) Tisztelt elnök asszony, örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma, és egy olyan ügyről beszélhetek, amely központi szerepet tölt be közös európai értékrendszerünkben. A halálbüntetés ellenzése szerves része az EU emberi jogi politikájának és tárgya volt az EU első emberi jogi iránymutatásának is. Ez az iránymutatás, amint azt Önök is tudják, hölgyeim és uraim, 1998 óta meghatározza a kérdéssel kapcsolatos uniós álláspont fő aspektusait, és így kikristályosította jól ismert, a halálbüntetést ellenző álláspontunkat.

Idézzük fel az EU-nak a halálbüntetéssel kapcsolatos célkitűzéseit, ahogyan azokat az iránymutatás magában foglalja. Az első célkitűzés, hogy a halálbüntetés egyetemes eltörlésére törekedjünk. Ez olyan politikai álláspont, amelyet valamennyi EU-tagállam elfogadott és betart.

A második célkitűzés, hogy azokat az országokat, ahol a halálbüntetés még létezik, felszólítsuk alkalmazásának fokozatos korlátozására, és ragaszkodjunk ahhoz, hogy a nemzetközi normák minimumának megfelelően hajtsák azt végre. Nagyon örülök, hogy itt lehetek ma a képviselőházban és beszámolhatok Önöknek a halálbüntetés eltörléséért folytatott küzdelmünk legfrissebb fejleményeiről. Amint tudják, a közelmúltban útnak indítottunk egy fontos kezdeményezést ezen EU-célkitűzések támogatására. Természetesen a Tanács ez év június 18-i határozatára utalok, amelyben az Európai Unió elkötelezte magát, hogy egy régiókon átnyúló szövetség tagjaként a halálbüntetés elleni állásfoglalást terjeszt elő az ENSZ 62. közgyűlésén.

A Parlament két, idén februárban, illetve áprilisban elfogadott állásfoglalásban szólította fel az Európai Uniót, hogy ilyen kezdeményezést tegyen. Mivel az ENSZ közgyűlésének harmadik ülésszaka hamarosan megkezdődik, megértem, hogy szeretnék tudni, hogyan készül a Tanács erre az eseményre. Pár pillanat múlva egy kicsit többet fogok mondani a folyamatban lévő előkészületekről.

De előtte engedjék meg, hogy röviden visszatekintsek a halálbüntetésre vonatkozó iránymutatás elfogadása óta eltelt csaknem 10 évre. Kihangsúlyoznám, hogy nagyon sokat elértünk 1998 óta. Az eszközök széles körét alakítottuk ki a halálbüntetés ellen folytatott kampányunk során, a diplomáciai lépésekben, nyilatkozatokban és multilaterális diplomáciában megtestesülő politikai fellépéstől az Európai Kezdeményezés a Demokráciáért és az Emberi Jogokért keretében adott pénzügyi támogatásig, amelynek létezését, és hogy eszközként rendelkezésünkre áll, alapvetően az Európai Parlament erőfeszítéseinek köszönhetjük.

2006. július 1. és 2007. június 30. között például az Európai Unió 28 országban tett a halálbüntetéssel kapcsolatos általános diplomáciai lépéseket, Bahreintől Zambiáig; és egyedi esetekben is több országban tettünk diplomáciai lépéseket Jementől Iránig; továbbá, az EU gyakran tesz nyilatkozatokat is ezzel a témával kapcsolatban. Hogy egy olyan példát hozzak, amely eléggé széles médianyilvánosságot kapott: idén augusztusban az Európai Unió kibocsátott egy nyilatkozatot a 400. Texasban történt kivégzéssel kapcsolatban. Azt is szeretném kiemelni, hogy a halálbüntetés a harmadik országokkal az emberi jogok ügyében folytatott párbeszédek és konzultációk napirendjén is szerepel, és egy országgal szemben sem félünk szóba hozni a kérdést. A hatékony multilateralizmusba vetett hitünk az ENSZ és egyéb nemzetközi testületek keretei közt folytatott kitartó cselekvés formáját is ölti a halálbüntetés elleni fellépések során.

Az Európai Unió 1997 és 2005 között minden évben előterjesztett egy állásfoglalást a halálbüntetéssel kapcsolatban az ENSZ emberi jogi bizottságának, és – akciónkat 2006 decemberében újraindítva – az EU előterjesztett egy nyilatkozatot a halálbüntetéssel kapcsolatban az ENSZ közgyűlésének is, amelyen kezdetben 85 aláírás szerepelt és később még 10 további ország is aláírta. Az Európai Unió elnöksége megismételte a 2006. decemberi nyilatkozatot az Emberi Jogi Tanács negyedik ülésének 2007. márciusi megnyitóján.

A halálbüntetés alkalmazásával kapcsolatos folyamatos aggályok ellenére örömmel nyugtázzuk a halálbüntetés eltörlésével vagy az arra vonatkozó moratórium bevezetésével kapcsolatban világszinten megnyilvánuló trendet. A világ országainak több mint a fele hivatalosan vagy a gyakorlatban már eltörölte a halálbüntetést: az Amnesty International szerint 133 ország. Szeretném azt hinni, hogy az Európai Unió, ideértve természetesen az Európai Parlamentet is, az elmúlt években végzett rendszeres és kitartó munkája révén szerepet játszott – még ha szerényet is – ebben az eltörlés irányába mutató változásban. Az Európai Unió által a halálbüntetés ellen tett lépések e rövid listája bizonyítja az üggyel kapcsolatos elkötelezettségünket, és engedjék meg, hogy kihangsúlyozzam: köszönettel tartozunk az Európai Parlamentnek, amiért lojális szövetségesünk volt a munkánk során. Ez visszavisz engem a napirendi ponthoz, azaz az ENSZ közgyűléséhez beterjesztendő állásfoglaláshoz, amely a halálbüntetés moratóriumára és a halálbüntetés eltörlésére szólít fel.

A kezdeményezés megerősíti, hogy az Európai Unió az egész világon az eltörlést szorgalmazó erőfeszítések élén áll, és hogy a jövőben is minden esetben és minden körülmények között ellenezni fogja a halálbüntetést, mivel kegyetlen és embertelen büntetésnek tekinti. Sokat nyerhetünk ezzel a kezdeményezéssel, de sokat is veszíthetünk, ha nem érünk el sikert. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a harmadik kísérletünk, megismétlem, a harmadik kísérletünk, hogy – az előző kettő, 1994-es és 1999-es kudarcunk után – állásfoglalást kapjunk az ENSZ közgyűlésétől a halálbüntetés tekintetében.

Itt nem több és nem kevesebb forog kockán, mint a halálbüntetés eltörlését célzó globális erőfeszítés vezetőiként élvezett szavahihetőségünk. A Tanács ezért tartotta szükségesnek, hogy alaposan felkészüljön, és hogy elegendő ideje legyen egy régiókon átnyúló szövetség kialakítására. Ez nem lett volna lehetséges a 61. közgyűlés időpontjában, ahogyan azt Önök közül néhányan szerették volna. Nem csupán a Tanács szakértői voltak ezen az állásponton. Számos nem kormányzati szervezet, amely az ezzel kapcsolatos küzdelmet vezette, mint például a Koalíció a Halálbüntetés Ellen, arra kért minket, hogy ne siessünk túlságosan az állásfoglalás előterjesztésével, hanem inkább várjunk, hogy a siker biztosítva legyen. Pontosan ezt az utat követtük. A Tanács június 18-i, az állásfoglalásnak az ENSZ 62. közgyűlésén történő előterjesztéséről szóló határozata egy új szakasz kezdetét jelöli a többoldalú diplomáciában.

A Tanács, az Elnökség és a tagállamok mind szerepet játszottak a Tanács határozatának gyakorlatba történő átültetésében. A KKBP Emberi jogi munkacsoportja már a nyári szünet előtt döntött az alkalmazandó megközelítésről, vagyis arról, hogy az EU-tagállamok megegyeznek egy szövegtervezetben, majd a második fázisban további társszerzőket keresnek a világ különböző régióiból; ez megtörtént, és így augusztus végén sor került az első megbeszélésre a társszerzőkkel New Yorkban. Két héten belül megállapodás született a szöveggel kapcsolatban. Most lobbykampányt indítunk, hogy társtámogatókat találjunk az állásfoglalás-tervezetünkhöz. Miközben itt beszélek, nagykövetségeink az egész világon lehetséges támogatókat keresnek a kezdeményezésünkhöz. Minden lehetséges lépést megteszünk, hogy maximális támogatást szerezzünk, és sikeres legyen ez az állásfoglalás.

Ebben a szellemben, hölgyeim és uraim, a bizalmukat és támogatásukat kérem ahhoz, hogy kiteljesíthessük ezt a folyamatot. Önök bizonyára tisztában vannak azzal, milyen bonyolultak néha a politikai tárgyalások. Meg fogják ezért érteni, hogy az Elnökségnek bizonyos fokú rugalmasságra és mozgástérre van szüksége, hogy kialakíthassa és menedzselhesse egy ilyen komplex kezdeményezés megfelelő menetrendjét, mert ez egy régiókon átnyúló kezdeményezés, és a társszerzőknek is át kell nézniük az állásfoglalás szövegét és stratégiáját; ezenkívül gyorsan kell kapcsolatot kiépítenünk sok lehetséges társszerzővel, hogy a kezdeményezésnek súlya legyen.

Egy olyan kampányba kezdtünk, amely egyben nagy kihívás is, de meggyőződésem, hogy ha összehangolt lépéseket teszünk, sikerre vihetjük ezt a kezdeményezést.

  Laima Liucija Andrikienë, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (LT) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, államtitkár úr, hölgyeim és uraim, ma visszatérünk itt az Európai Parlamentben a halálbüntetésre vonatkozó moratórium kérdésére. Az elmúlt évben már kétszer megtárgyaltuk ezt a kérdést, és két állásfoglalást is elfogadtunk a halálbüntetésre vonatkozó világszintű moratórium alkalmazásáról (február 1-jén és április 26-án).

Csak sajnálni tudjuk, hogy bár az Európai Parlament mindegyik állásfoglalás esetében felkérte a Tanácsot, terjessze elő az állásfoglalást az ENSZ közgyűlésének, a Tanács még nem tette ezt meg. A Tanács ezt a 62. közgyűlés ülésének megkezdése előtt is megtehetné, és az állásfoglalásokat még az év vége előtt el lehetne fogadni.

A halálbüntetés kegyetlen és embertelen büntetés, amely sérti az egyik alapvető emberi jogot, az élethez való jogot, és valóban nem tűrhetjük, hogy minden évben emberek ezreinek kell szembenézniük a halálbüntetéssel Iránban, Kínában és egyéb országokban. A halálbüntetésre vonatkozó globális moratórium bevezetése – amelynek célja a halálbüntetés eltörlése – ezért az egyik legfontosabb politikai célunk marad, és a kérdés tekintetében nem csupán a parlamenti képviselőcsoportok közötti konszenzusra van szükség, hanem valamennyi EU-tagállam konszenzusára is.

Biztos vagyok benne, hogy az állásfoglalás elfogadása során az Európai Parlament rendkívüli szolidaritásról és összefogásról tehet tanúbizonyságot, az olyan véleménykülönbségek ellenére is, amelyek például február 10-ének a halálbüntetés elleni európai nappá történő nyilvánítását érintik.

Az Európai Parlament előtt óriási lehetőség áll, hogy demonstrálhassa egységét és szolidaritását a Tanácsnak, különösen hogy olyan politikai kérdésben kell döntést hozni, amelynek nyilvánvaló hozzáadott értéke van. Az érték nélküli politizálás csak olcsó politikacsinálás és populizmus, miközben az emberi élet mindannyiunk számára érték, tekintet nélkül a földrajzi vagy kulturális különbségekre.

Arra bíztatom képviselőtársaimat valamennyi képviselőcsoportban, hogy támogassák ezt a fontos állásfoglalást.

(Taps)

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, Lobo Antunes államtitkár meggyőzően mutatta be a Tanács erőfeszítéseit. Nincs semmi hozzáfűznivalóm ahhoz, amit a miniszter elmondott. A képviselőcsoportunk teljes mértékben támogatja az Önök erőfeszítéseit, amelyeket annak nyilvánvalóvá tétele érdekében tesznek, hogy az Európai Unió nem csupán a moratóriumot kívánja erőteljesen támogatni, hanem a halálbüntetés egész világon történő betiltását is.

Amint azt az előző felszólaló elmondta, az Európai Parlament idén már kétszer is kijelentette: ez a Parlament a halálbüntetés betiltásáért folytatott küzdelem élén áll. Számunkra, európai szociáldemokraták számára, a halálbüntetés az emberi etika legmélyebb pontja. Egy olyan országból jövök, amelyben az emberi méltóság az alkotmány első cikkében szerepel. A kormány minden egyes rendeletével köteles azt megőrizni és megvédeni. Ez hazám alkotmányának üzenete. Ennek az üzenetnek az alapján állítottuk össze az Európai Unióban az alapjogi chartát, amelynek legfontosabb üzenete ugyanaz, mint a fenti: az emberi méltóság az Európai Unió legfontosabb vezérlő elve.

Egyszerűen fogalmazva, a halálbüntetés az emberi méltóság ellentéte. A halálbüntetés az emberi lény lealacsonyítása a létezés legalacsonyabb szintjére. Minden egyes erkölcsös demokratának az a kötelessége, hogy betiltassa. Azért küzdünk, hogy ezt a moratóriumot az Európai Unió támogassa. Ám miért nincs akkor egyetértés a Tanácsban?

Van egy tagállam a Tanácsban, amely bojkottálja az Európai Unió közös állásfoglalását. Nem habozom nyilvánosan megnevezni ezt az országot itt. Ez a lengyel kormány, amely nem akarja, hogy meghozzuk ezt az alapvető döntést. Összekapcsolja a halálbüntetés kérdését egyéb témákkal, és a következőket mondja: ha mások összekötik az erre a témára vonatkozó véleményüket az abortusszal és az eutanáziával kapcsolatos véleményükkel, akkor mi is készek leszünk a halálbüntetés ellen érvelni. Ez egy átlátszó érvelés! Miért? Örömmel elmondom Önöknek. Felolvasnék egy idézetet, amely egy idén július 28-án elhangzott rádióinterjúból származik. Idézem: „Én személy szerint a halálbüntetés szószólója voltam, vagyok és leszek. Ennek a büntetésnek a visszaállítása jelenleg nem lehetséges, de azzal számolok, hogy a jövőben kedvezőbbé válik a légkör az EU-ban.” Lech Kaczyński, a Lengyel Köztársaság elnöke.

Ez az oka, hogy még nem született meg az európai tanácsi állásfoglalás a moratóriumról. A lengyel elnök a halálbüntetés szószólója és reméli, hogy a jövőben kedvezőbb lesz a légkör az újbóli bevezetéséhez az Európai Unióban. Ezért azt mondom: ez a Parlament gondoskodni fog róla, hogy az európai légkör halálbüntetés-ellenes maradjon. Ez a kérdés kulcsa.

(Taps)

Amíg csak az európai szocialistáknak lesz befolyása, ezt fogjuk tenni. Feltennék azonban egy kérdést a Tanácsnak – nem Önnek személy szerint, Lobo Antunes úr, hanem a többi 26 ország állam- és kormányfőjének. Meddig nyugszik bele a többi 26 állam- és kormányfő a dologba, és hallgat arról a tényről, hogy valaki, aki nyíltan kijelenti, hogy ő a halálbüntetés szószólója, megbénítsa az Európai Tanácsot ebben a kérdésben? Erre is választ kell kapnunk.

(Taps)

  Marco Pannella, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, ha olyan parlament lennénk, mint a brit parlament vagy az Egyesült Államok parlamentje, a kijelentések, amelyeket az elnökség már egy éve tesz a Parlamentnek, nem csak az igazság, hanem a Parlament megsértésének is tűnnének.

Nem, tanácsi hivatalvezető úr, véleményem szerint Önt félretájékoztatta az Ön mögött jelenleg álló apparátus és struktúra, amely 1994 óta méltatlan és érthetetlen megközelítést alkalmaz, és ezért az egymást követő hathónapos elnökségek a felelősek, vagy hozzák magukat olyan helyzetbe, hogy felelőssé váljanak!

1994-ben a győzelem küszöbén álltunk. 8 szavazattal veszítettünk, mert 20 európai ország, amelyek ma az Európai Unió tagjai, kollaboráltak egymással és tartózkodtak a szavazás során. Az egyetemes moratóriumot az egész világon ki lehetett volna hirdetni, ha nem került volna sor arra a szégyenre, amelyet nem szabad elfelejtenünk: 20 európai tartózkodás, 1994-ben, és egy teljesen és képmutató módon bűnrészes Tanács.

Önnek, tanácsi hivatalvezető úr, volt képe azt mondani 1999-ben a szavazás reggelén – az összes európai nagykövet szerint győztünk, mert nagyon nagy abszolút többségünk volt –, hogy távirat érkezett Brüsszelből, hogy vissza kell vonni az állásfoglalást. Ez megmagyarázhatatlan! 2003-ban az olasz külügyminiszter, aki akkor a Tanács elnöke volt, kinyilvánította, hogy az Európai Unión belüli megegyezés hiányában Olaszország nem viszi tovább az állásfoglalást, amely tekintetében ismét többségünk volt. Most a helyzet még megdöbbentőbb.

Érti, Antunes úr? Melyik országban mondhatnánk el egy ilyen hihetetlen történetet? Ön azt mondja, hogy az ENSZ 192 tagállamából 173 már eltörölte a halálbüntetést a gyakorlatban vagy jogilag. Ez mind az Önök hatalmas erőfeszítésének az eredménye! Egy állásfoglalást már a 61. közgyűlésen elő kellett volna terjeszteni, az előző közgyűlésen, egyet pedig ennek a közgyűlésnek a kezdetén, azaz tegnap, de a New Yorkból ma érkezett hírek további halogatásról szólnak.

Ön egy másik kicsi, de komoly valótlanságot is mondott: az igaz, hogy 95 ország írta alá a nyilatkozatot és hogy december 28-án nekünk, az olasz kormánynak már 85 aláírónk volt, és amit Önök elértek, azt tulajdonképpen mi közösen értük el, vagyis csupán 11 további aláírót. Szóval, ha veszíteni akar, csak így tovább, de szégyen, hogy mi…

(Az elnök megszakítja a felszólalót)

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony, az emberiesség keresése az igazságszolgáltatásban Európa egyik fontos küldetése. Szembe kell szállnunk a nyilvános kivégzésekkel, amelyek során a kivégzett személy földi maradványai a tömegek szórakoztatásának eszközévé válnak. Minden lehetőt meg kell tennünk, hogy szembeszálljunk a kínai vagy iráni hatóságok politikai parancsa alapján végrehajtott kivégzésekkel.

Amit azonban nem fogadhatunk el, az az egész problémakör szűk értelmezése. Különösen nem fogadhatjuk el a témával kapcsolatos vita lezárását. Nem fogadhatjuk el azt a fajta cenzúrázást, amelyet Schulz úr javasolt a hozzászólásában. Nem tőle függ, hogy meddig marad Lech Kaczyński Lengyelország elnöke, bármennyire szeretné is, hogy így legyen. Ez a lengyelektől függ, akiknek megvannak a maguk kételyei. És nem csak a lengyeleknek vannak kételyei a globális moratórium kapcsán, vagy a Bizottság által javasolt propaganda és társadalmi kampányok kapcsán.

Egy kérdésem van: lehetséges egyáltalán egy kényelmes párizsi vagy lisszaboni kormányposztról intézni felhívást a halálbüntetés felfüggesztése érdekében olyan régiókhoz, ahol a kegyetlenség és az erőszak mindennapos? Nem képmutatás a halálbüntetés eltörlését elvárni Irakban vagy Afganisztánban, miközben semmit nem teszünk a biztonság és az igazság helyreállítása érdekében ezekben az országokban?

Nem osztom a meggyőződést, hogy a halálbüntetés eltörlése a világ más részein megoldást nyújt az erőszak és kegyetlenség problémájára. Lengyelország már csaknem 20 éve, 1988-ban eltörölte a halálbüntetést. Ezt a saját közvéleményünk ellenében tettük. Az európai egység nevében tettük. Ma is támogatni akarjuk ezt a döntést.

Lehet, hogy a világ felénk eső részén megengedhetjük magunknak a halálbüntetés alternatíváit. Szolidaritást kívánunk mutatni azáltal, hogy együttműködünk ebben a kérdésben, az ENSZ-fórumon is, de nem fogadhatjuk el a Schulz úr által a halálbüntetés kapcsán javasolt európai cenzúrát.

Az állásfoglalás-tervezet feleslegesen hivatkozik a halálbüntetés elleni európai nap kérdésére. Emlékeztetném Önöket, hogy a halálbüntetés nem az egyetlen terület, ahol élet és halál kérdéseibe ütközünk a politikában és a jogban. Ha párbeszédet akarunk folytatni Európában a humanitarianizmus előtt álló aktuális kihívásokról, nem korlátozhatjuk magunkat a halálbüntetésre, amelynek tekintetében végül is közös az álláspontunk. Nem kerülhetjük ki a nem orvosilag indokolt abortuszok megvitatását, amelyet ez a Parlament és Schulz úr képviselőcsoportja szintén nagyon buzgón védelmez Európában és szerte a világon. Nem kerülhetjük ki az eutanáziának, az emberi méltóság garantálásának vagy a biogyógyászat dinamikus fejlődésének megvitatását. Ha az európai naptár egyik napját a jogalkotó munkájának – és saját munkánk – humanitárius vonatkozásairól való elmélkedésnek akarjuk szentelni, akkor nem csukhatjuk be a szemünket ezek előtt a dolgok előtt, mert akkor képmutatókká leszünk.

  Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, szeretném a Pannella úr által elmondottak mentén folytatni és megkérem az elnökséget, hogy adjon választ, ha lehetséges.

Szeretném tudni, hogy az elnökség visszavonta-e a kérést vagy javaslatot, amely a halálbüntetéssel kapcsolatos európai nap létrehozására vonatkozik. Sehol nincs leírva, hogy ez egy olyan döntés, amelyet egyhangúlag kellene meghozni. Hálás lennék, ha tudnának olyan szabályt idézni, amelyben ez ki van kötve, bár mivel politikai együttműködésről beszélünk, meg vagyok győződve, hogy ha Önök úgy akarták volna, képesek lettek volna kierőltetni a szavazást, és elsöprő többséget szerezni, mínusz egy fővel. Azt hiszem, ez nagy nap lett volna Európa számára. Így viszont elvesztegettünk egy lehetőséget.

Másodszor, Antunes úr, én is értetlenül állok az előtt, ahogyan Ön rekonstruálta a moratóriumra vonatkozó állásfoglalások különféle előterjesztéseinek és visszavonásainak szomorú történetét. Szeretném, ha megválaszolna egy konkrét kérdést: mivel Ön – a portugál elnökség képviseletében – úgy döntött, hogy gyakorlatilag egyedül intézkedik, kizárva a többi országot, mint például az enyémet is az ENSZ-tárgyalásokból – de ezt nem ezen a fórumon kell megbeszélnünk –, szeretném megtudni, hogy mikor terjeszti elő az állásfoglalást. Ez sem világos, pedig ha Ön túl későn terjeszti elő, akkor teljesen hiábavaló lesz.

Harmadszor, Ön mondott két olyan dolgot, amelyek kissé aggasztanak. Fenn voltam a szobámban, mert volt egy kis problémám, de eredetiben meghallgattam, az Ön csodálatos nyelvén. Ön azt mondta, hogy rugalmasságra és mozgástérre van szükség, és ez olyasmi, ami engem nagyon aggasztott. Mire gondol? Ön egy úgynevezett frontról is beszélt, amely az eltörlésre törekszik és nem nagyon hisz a moratóriumban. Ez még inkább aggasztó, mert pontosan emiatt a hamis kettősség miatt vesztettünk eddig. Ezért azt szeretném, ha konkrét válaszokat adna nekünk, és remélem, hogy ezeket a válaszokat hamarosan megkapjuk.

  Luisa Morgantini, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, elmélyülten hallgattam Frassoni urat, akinek kérdéseit és szenvedélyét teljes mértékben osztom, és azt is támogatom, amit Pannella úr mondott.

Ma nagyon szomorú vagyok, Szymański úr beszédének meghallgatása igazán elcsüggesztett. Az a gondolat, hogy Európának – amelyért valamennyien harcoltunk, küzdöttünk, és amelyben hiszünk – ezekkel az akadályokkal, ezekkel az álláspontokkal kell szembenéznie, mindannyiunknak okot ad a szomorúságra. Ma azonban azért is szomorú vagyok, mert egy nagy ember, egy történelmi jelentőségű palesztin személyiség meghalt Gázában, rákban, mert nem volt lehetősége kezeltetnie magát. Gáza ostrom alatt áll, de valószínűleg egyébként is meghalt volna, mert nagyon öreg volt. Olyan ember volt, aki mélyen hitt a békében, a demokráciában, a demokratikus, szekuláris és erőszakmentes Palesztinában. A neve Haider Abdel Shafi volt, és szeretnék kegyelettel adózni neki itt, mert olyan sok a halálbüntetés a világban, amely ellen harcolnunk kell.

Én is támogatom, amit a többi képviselő mondott. Az ülés megnyílt és remélem, hogy szeptember 28-án, amikor a portugál elnökség és az olasz kormány mindenkivel találkozik, tényleg úgy döntenek, hogy előterjesztik a halálbüntetés egyetemes moratóriumára vonatkozó állásfoglalást.

Az igaz, hogy az elmúlt 14 évben az állásfoglalást hibák és késedelmek, ha nem egyenesen a nyílt obstrukció veszélyeztették. Most sikerrel járhatunk és így is kell tennünk. Olaszország Európával közösen fel fog építeni egy szövetséget, amely valamennyi kontinensre kiterjed. A nemzetközi közösség túlnyomó többsége támogatja ezt az állásfoglalást, miközben a halálbüntetés mellett álló országok kevesen vannak. Természetesen a moratórium és az eltörlés közötti különbségtétel lehetőségét nem szabad kihasználni.

Mi a halálbüntetés eltörlését támogatjuk, de ma a moratórium az, amely egyesíthet minket, és amely győzelmet arathat. Tudjuk, hogy bonyolult, tudjuk, hogy nem vehetjük biztosra, és ezt látjuk a nemzetközi álláspontokban is, nemcsak Lengyelország esetében, hanem a világ minden részén élő polgárok részéről és azoknak az európai politikai vezetőknek a részéről, akik a halálbüntetést támogatják. Ha azonban a nemzetközi kapcsolatokban érvényes megközelítésünk olyan értékek erkölcsi keretén alapul, amelyekben az emberi élet, az igazság és a jogok a meghatározóak, akkor győznünk kell. Ezért az elkövetkező néhány hét kulcsfontosságú lesz, és a moratórium valóban alapvető feltétele annak, hogy a nemzetközi közösség elutasítsa ezt a barbár gyakorlatot, amely az igazságszolgáltatást a bosszúval helyettesíti. Sikerre kell vinnünk az ügyet, és el kell szigetelnünk azokat a hangokat, amelyek „nemet” mondanak.

  Jean-Claude Martinez, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, a Tanács tagjai, 1977-ben, a Carter-adminisztráció idején, két szondát küldtek fel a világűrbe, a Voyager 1-et és a Voyager 2-t. Önök azt hihetnék, hogy ennek semmi köze a mostani vitánkhoz. Ebben a két szondában azonban a néhai fizikus, Carl Sagan elhelyezett egy üzenetet Waldheim elnöktől, egy rajzot egy férfiról és egy nőről, a Földön ismert alapvető matematikai képleteket, és egy felvételt a szél, egy traktor és egy csecsemő hangjával, és részleteket Mozarttól, Beethoventől és Chuck Berrytől. Tavaly ez a két szonda elhagyta a naprendszert, vagy ahogyan nevezik, a „helioszférát”, hogy 42.000 fényévet utazzanak a legközelebbi csillagig, más szóval 200.000 kilométert szorozva 3.600-zal, szorozva 24-gyel, szorozva 365-tel, szorozva 42.000-rel.

30 év alatt ez a két szonda nem küldött vissza egyetlen jelet sem, mivel semmit nem észleltek. Jelenleg az egyetlen ismert élet a Földön van. Ebből a nézőpontból evidens, hogy Texas és Kína büntető törvénykönyve, amely megengedi valami olyan ritka dolognak, mint az életnek a kioltását, igazi aberrációnak tekinthető. Ezzel ellentétben az élettel és az emberi méltósággal foglalkozó konferenciára vonatkozó portugál javaslat ennek a felfedező népnek a nézőpontját tükrözi, mert a halálbüntetéssel való szembenállás csak egyik aspektusa a kihívásnak és a végső politikai célkitűzésnek.

Bármely politika célja csak a gazdag és változatos élet lehet. A halálbüntetés ellenzése nagyon helyes, de – az eutanáziához hasonlóan – csak egy aspektusa egy központi politikai problémának: mi a politika értelme? Olyan gazdasági, társadalmi és fizikai feltételek megteremtése, amelyben virágozhat az a misztikus dolog, amelyet „életnek” nevezünk, vagy pedig a jövőtlenség malthusiánus politikája, a megszorítási csomagok, az élelmiszerjegyek, az alkoholtilalom, az erődirtás, a heródesek jutalmai, és a brit száj- és körömfájás miatti kényszervágások és máglyák? A dolog kulcsa és a halálbüntetés igazi jelentősége: politikai választás a jövőtlenség és az élet között.

  Irena Belohorská (NI). – (SK) Egyértelműen támogatom azt a kezdeményezést, hogy bevezessük a halálbüntetés elleni európai napot, még ha nincs is egyhangú döntés 27 tagállam részéről.

Üdvözlöm azt a tilalmat, amelyet – részben az Európai Unió nyomására – egyes afrikai országok a közelmúltban bevezettek. A halálbüntetést például Ruanda és Gabon is eltörölte. Ezek az országok is felismerték, hogy a halálbüntetésnek nincs helye demokratikus társadalomban. Úgy hiszem, más országokra is nyomást kell gyakorolni, mint például Amerikára és Kínára, hogy ez a gyakorlatot a múlt részévé váljon. Másrészt ki kell emelni egyes európai országokat, amelyekben nem többszöri nekifutásre sem sikerült megerősíteni a halálbüntetés alkalmazását tiltó jegyzőkönyveket.

Mind a 27 tagállam megerősítette az Emberi jogok európai egyezményének 6. jegyzőkönyvét, amely abszolút módon tiltja a halálbüntetést békeidőben. A 13. jegyzőkönyvet azonban, amely minden körülmények között tiltja a halálbüntetést, mind a 27 tagállam aláírta ugyan, de öt még mindig nem erősítette meg, nevezetesen Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország és Lettország. Ezért – bár ma a halálbüntetés elleni európai nap bevezetésével kapcsolatban a fő kritika Lengyelországot érte – teljesen egyetértek Schulz úrral, Frassoni asszonnyal és Morgantini asszonnyal, és támogatom az álláspontjukat, hogy ezekre az országokra is rá kell mutatni.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a halálbüntetésnek elrettentő hatása lenne az erőszakos bűncselekményekre. Visszafordíthatatlan jellege azzal jár, hogy az igazságszolgáltatás kudarcait, amelyek minden jogrendszerben elkerülhetetlenek, nem lehet korrigálni.

  Maria da Assunçăo Esteves (PPE-DE). – (PT) Emlékeztetném Önöket arra, amit Victor Hugo mondott: a vért a könnyek mossák le, nem a vér. Amikor Európa meghatározta az értékeit és a halálbüntetés eltörlését a csatlakozás és a tagság feltételévé tette, olyan elveket fektetett le, amelyek a felvilágosodás otthonaként és olyan térségként mutatják, ahol nem létezik jogszabály az emberi méltóság fennkölt erkölcsi alapja nélkül.

A halálbüntetés elleni harc a civilizáció harca a barbárság ellen. A hivatalos, szervezett, számító és hidegvérű halál elleni harc. A szabályok, de nem a jog szabályai szerinti halál elleni harc, mert a halálbüntetés minden, a nevére méltó jog határán kívül esik. Egy brutális és illegális szabály által okozott halál elleni harc. A halálbüntetés elleni harc egyetemes igazság kérdése, mivel az emberiség humanitásának lényegét érinti és meghatározza a világgal való kapcsolatunkat. Ez az oka, hogy Európa nem feledheti, hogy az olyan országok, mint Kína, Irán, Pakisztán, Irak, Szudán és az Egyesült Államok tragikus módon osztoznak a halálbüntetés barbár intézményében.

Európának nincs joga ahhoz, hogy hallgatásával bűnrészességet vállaljon mindebben. Saját belső dinamikájával kapcsolatban sem burkolózhat hallgatásba. Európának emlékeztetnie kell Lengyelországot, hogy a halálbüntetés elleni harc le van fektetve az igazságszolgáltatás a priori elveiben, amelyek az európaiság sine qua non-ját képezik. Ami a halálbüntetés elleni európai napot illeti, helyénvaló lenne feltenni a kérdést, és itt most a portugál elnökséget kérdezem, hogy milyen körülmények között van joga egy országnak arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében foglalt konszenzusos értékekkel szemben döntsön? Azt is megkérdezném a portugál elnökségtől, hogy szabad-e az egyhangúság elvét alkalmazni az olyan szabályokat érintő konszenzusos területeken, amelyeken az Unió alapul? Az egyhangúságot csak az olyan kérdések esetére szánták, amelyek megosztanak minket, ahelyett, hogy arra az alapvető konszenzusra vonatkoztatnák, amelyen Európa alapul?

Ezek a kérdéseim az elnökséghez és a gondolataim a halálbüntetés elleni európai napról.

  Pasqualina Napoletano (PSE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez a harmadik alkalom idén, hogy az Európai Parlament visszatér a moratórium kérdésére. Úgy véljük, hogy az év vége előtt el lehet érni ezt a célkitűzést, és ezért sürgősen felkérjük a portugál elnökséget, hogy az elkövetkező néhány órán belül terjessze elő a szöveget az ENSZ illetékes bizottságában. Az elnökségtől azt kérjük, hogy ezt a kampányt kezdeményező Olaszországgal szoros együttműködésben tegye, és azt is kérjük, hogy ne csak az Európai Unió országaira terjesszék ki a kezdeményezést, hanem mindazokra az országokra is, amelyek hajlandóságot mutattak, hogy társtámogatói és társszerzői legyenek a dokumentumnak.

Szeretném még egyszer tisztázni, hogy a moratórium célja nincs ellentmondásban az eltörlés általánosabb céljával, és a moratórium az, amit ma el szeretnénk érni, részben az eltörlés felé vezető első lépésként. Ez azonban nem zavarhatja össze a képet! Végül, csatlakozom képviselőtársaim megdöbbenéséhez, hogy egy olyan jelentős európai ország, mint Lengyelország, távol tarthatja magát attól, hogy október 10-ét a halálbüntetés elleni európai nappá nyilvánítsuk, és hogy ennek következtében ezt az ügyet el kellett halasztani.

Tisztelt elnök asszony, tanácsi hivatalvezető úr, megkérjük Önöket, hogy ne adják fel ezt az ügyet. Kérjük, ne tékozolják el a szellemiséget, amelyet sikerült behoznunk Európába, amely felett még mindig túlságosan erősen uralkodnak a gazdaságpolitikai, kereskedelempolitikai és monetáris kérdések.

  Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, a halálbüntetést eltörlő vagy moratóriumot bevezető országok száma, évről évre növekszik. Az emberek még az olyan államokban is ingadoznak, amelyekben létezik a halálbüntetés, mint például az USA-ban, és koalíciók alakulnak a muzulmán országokban is.

Naponta tesznek lépéseket a kivégzések elkerülésére. A homoszexualitást még mindig halállal büntetik számos országban, és sajnos az aktuális európai klíma is emlékeztethet minket arra, hogy ez továbbra is egy nagyon nehéz küzdelem.

Tanácsi hivatalvezető úr, a moratórium és az ENSZ közgyűlése témájában a Parlament idén már harmadszor kéri meg Önt, méghozzá a legünnepélyesebb formában: mindent meg kell tennünk, hogy a lehető leghamarabb és még az év vége előtt állásfoglalást harcoljunk ki az ENSZ közgyűlésétől, azzal a szándékkal, hogy bevezetésre kerüljön a moratórium, és szülessen stratégia az eltörlés tekintetében. Úgy vélem, mi mind ugyanazt mondjuk itt: Önöknek most lépniük kell.

A halálbüntetés elleni európai napra térve, mivel magyarázzuk, hogy egyetlen szót sem ejtettünk az aktuális európai helyzetről? Hogyan képzelhető el az, hogy egy ország politikai célokra használja ezt a kérdést, szembefordulva Európa többi részével, az alapjogi charta 2. cikkével, és külkapcsolati politikánk talán legrégebbi közös célkitűzéseivel? Az Európai Unió intézményei, és Ön, mint a Tanács hivatalvezetője, nem tűrhetik el ezt a helyzetet.

A halálbüntetés elleni világnap október 10-én van. Az Európai Parlament aznap Brüsszelben tart plenáris ülést. Fontos, hogy a Parlament a lehetséges legünnepélyesebb és leghatározottabb formában adjon súlyt ennek az eseménynek.

  Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony, nagyon örültem, amikor a Bizottság kezdeményezéséről hallottam, mely szerint október 10-ére helyezik a halálbüntetés elleni európai napot, és teljes mértékben támogatom ezt a kezdeményezést. Minden képviselőtársamat arra buzdítom, hogy támogassa, amint azt a vita során már sokan megtették. Megdöbbentő volt számomra, hogy nem mindegyik EU-ország támogatta ezt a kezdeményezést. Lengyelország álláspontja veszélyezteti az EU, az eltörlés mellett álló legnagyobb erő szavahihetőségét és őszintén remélem, hogy a lengyel kormány átgondolja az álláspontját.

A halálbüntetés kegyetlen és embertelen büntetés. Rombolja az emberi méltóságot, és egyáltalán semmi bizonyíték nincs arra, hogy a halálbüntetés alkalmazása elrettentő hatású lenne a bűnözéssel szemben. Szerencsére a világban manapság az eltörlés irányába mutató trend uralkodik. Már egész Európa, Fehéroroszország kivételével, támogatja az ügyet, és valamennyi kontinensről egyre több állam csatlakozik a halálbüntetést eltörlő országok folyamatosan gyarapodó listájához.

Úgy vélem továbbá, hogy sürgetnünk kell amerikai kollégáinkat, egyszer s mindenkorra töröljék el a halálbüntetést. A kivégzésekre vonatkozó moratórium az első lépés az eltörlés felé. Az EU-nak tovább kell sürgetnie minden államot, ahol még fenntartják a halálbüntetést, moratórium bevezetését javasolva. Az ENSZ közgyűlése által a halálbüntetés ellen hozott állásfoglalás remélhetőleg fontos szerepet játszik majd ebben a tekintetben.

Gondoskodnunk kell azonban arról, hogy a helyzet ne alakuljon úgy, mint 1999-ben, amikor hazám, Finnország kísérelte meg, hogy az ENSZ közgyűlésével halálbüntetés elleni állásfoglalást fogadtasson el. Az a szöveg annyira felhígult, hogy többet ártott volna, mint amennyit használ. Most, hogy Olaszország visszaemelte az ügyet az ENSZ napirendjére, remélem, hogy az EU egyként fogja támogatni a javaslatot, és elérjük, hogy az ENSZ közgyűlése állásfoglalást hozzon a kérdésben.

  Józef Pinior (PSE). – (PL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, miniszter úr, kötelességem egy személyes észrevétellel kezdeni ezt a hozzászólást. Miközben nem sokkal ezelőtt a lengyel jobboldalt képviselő Konrad Szymańskinak a Parlamentben elmondott beszédét hallgattam, eszembe jutott Ahmadinedzsád elnöknek a new yorki Columbia Egyetemen tegnap tartott beszédének egy jelenete. Szymański úr, az Ön Jog és Igazság-párti kormánya, a lengyel jobboldal, olyan országok társaságába terelte az országomat, a hazámat, mint Irán és Fehéroroszország. Ahmadinedzsád elnök tegnap büszkén hivatkozott Amerika példájára, mint olyan országéra, ahol még halálbüntetéseket hajtanak végre.

A lengyel közvélemény fel van háborodva, hogy a varsói kormánynak sikerült az Európai Unió halálbüntetés elleni napját zátonyra futtatnia. Hiszen ez egy olyan ügy, amely egyesítette az Európai Uniót, egyesíti az európai közvéleményt, egyesíti az európai politikai pártokat, és demokratikus-liberális konszenzust teremt, tekintet nélkül az Európán belüli ideológiai különbségekre. Meggyőződésem, hogy a közeledő lengyelországi választások megmutatják, hogy a lengyel társadalom elkötelezett amellett, hogy az Európai Unió képes legyen együttesen fellépni ebben a kérdésben az ENSZ jelentette fórumon a halálbüntetés elleni kezdeményezés eszközévek.

  Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Országom, Portugália, a halálbüntetés eltörlésének éllovasa volt 1867-ben, és ezért nagyon büszke vagyok a portugál elnökség kezdeményezésére, hogy létrehozzuk a halálbüntetés elleni európai napot, összhangban Portugáliának a nemzetközi szinten, Európa és az Egyesült Nemzetek keretein belül a halálbüntetés eltörlése érdekében tett valamennyi lépésével, és tiltakozva azon kormányok ellen, amelyek ennek az embertelen gyakorlatnak a legfőbb alkalmazói – különösen Kína, az Egyesült Államok és Irán ellen.

Teljesen megdöbbentőnek tartom, hogy a lengyel kormány megpróbálta ilyen opportunista és ellentmondásos érvekkel meggátolni ezt a kezdeményezést. A lengyel embereknek tudomására kell hozni, hogy a Kaczynski-kormány nem csak rossz szolgálatot tesz az Európai Uniónak és alapvető értékeinek, de félelmetes károkat okoz Lengyelország nevének és tekintélyének is. A legalapvetőbb értékek forognak kockán, amelyek a civilizációt megkülönböztetik a barbarizmustól. A portugál elnökséget nem lehet megállítani, nem engedheti meg, hogy a lengyel kormány ellenállása megfélemlítse. Fenn kell tartania a javaslatot, gyorsan elő kell terjesztenie szavazásra az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának, ott kell hagynia Lengyelországot a maga választotta elszigeteltségben, és tovább kell haladnia a halálbüntetés elleni európai nap október 10-i megünneplése felé.

  Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Tisztelt elnök asszony, elhatárolódom képviselőtársam Konrad Szymański megnyilatkozásától, és teljes mértékben csatlakozom a Pinior úr által elmondottakhoz. Lengyelország aláírta a halálbüntetés eltörléséről szóló hatodik jegyzőkönyvet, és magára vállalta a jogi kötelezettséget, hogy kiirtsa a büntetésnek ezt a formáját az országunkból. Tavaly június 17-18-án Luxemburgban az európai külügyminiszterek – valamennyi európai külügyminiszter, ideértve a lengyel külügyminisztert is – megállapodtak, hogy az Európai Uniónak elő kell terjesztenie egy állásfoglalás-tervezetet a halálbüntetés ellen.

Mi történt június 17. óta, hogy szeptemberre Lengyelország megváltoztatta a véleményét? Nyilvánvalóan valamilyen belföldi oknak kell lennie, és nyilvánvalóan a választásokról van szó. De valóban kijelenthetjük-e, hogy Lengyelország megváltoztatta a véleményét? Lengyelország nem, csak a lengyel kormány. A lengyelek nem barbárok, nem fogadják el a halálbüntetést. A lengyelek számos alkalommal kiálltak a halálbüntetés ellen. És meg kell mondanom Önöknek, és különösen Szymański úrnak, hogy a közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a lengyelek 57%-a nem akarja a halálbüntetést. Kérem, ne feledkezzen meg erről, amikor Lengyelországot képviseli, és tartsa szem előtt ezt a trendet, amikor a lengyel társadalom véleményét közvetíti.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalvezetője. – (PT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, köszönöm a gondolataikat, észrevételeiket és kérdéseiket.

Ez egy könnyű vita volt a Tanács számára, és tudtam, hogy így lesz. Könnyű volt, mert a Tanács és az Európai Parlament megállapodott az alapvető feladatban, ami a moratóriumról és a halálbüntetés eltörléséről szóló állásfoglalás kiharcolása az ENSZ közgyűlésének következő ülésén; természetesen örömmel látom, hogy egyetértünk a lefolytatott vita középpontjában álló célkitűzésben, és együtt fogunk dolgoznunk ennek megvalósításán.

Amint azt egy portugál képviselő megemlítette, én is nagyon büszke vagyok, hogy Portugália képviseletében vehetek részt ezen a vitán, mert mi voltunk az első ország Európában, amely eltörölte a halálbüntetést. Ez egy olyan téma, olyan ügy, olyan probléma, amelyre a portugálok különösen érzékenyek, és én büszke vagyok, hogy elmondhatom ezt itt, és hogy jelenleg én vezethetem a Tanácsnak az Egyesült Nemzete fórumain kifejtett erőfeszítéseit, hogy elérhessük kitűzött célunkat.

Nem azért vagyok itt, hogy a múltról beszéljek. Természetesen tanulnunk kell a múltból, és ezért el kell kerülnünk azokat a hibákat, amelyeket esetleg elkövettünk, és amelyek a múltban nem tették lehetővé, hogy elérjük a kitűzött céljainkat. A múlt elmúlt, fókuszáljunk most a jövőre. Elkötelezettséggel, elszántsággal fókuszáljunk, abban a tudatban, hogy a feladat – a politikai nyelvén mondva – nem könnyű, de lehetséges. Amikor rugalmasságról beszélünk, az elnökség munkájába vetett bizalomról beszélünk. Amit keresünk és kérünk – és biztosak vagyunk abban, hogy az Európai Parlament meg fogja nekünk adni, mert megérti, hogy ez egy politikailag összetett és néha bonyolult ügy –, az természetesen az Európai Parlament bizalma az elnökségben és az elnökség erőfeszítéseiben, annak érdekében, hogy végre sikeresen lezárhassuk ezt a célkitűzést.

Október elején-közepén fogjuk előterjeszteni az állásfoglalás tervezetét. Ez a szándékunk, és elmondhatom Önöknek, hogy a számos diplomáciai lépés és kapcsolatfelvétel, amelyet tettünk, némi bizakodásra ad okot. Reméljük, hogy a bizakodásunk az idő múltával erősödni fog, mert az ügyünk igaz ügy. Végül azt is szeretném elmondani, hogy az Európai Uniónak már vannak társszerzői, akik velünk együtt fogják aláírni ezt az állásfoglalás-tervezetet; azt is el kell mondanom Önöknek, nagyon büszke vagyok, hogy ezek közé a társszerzők közé tartoznak olyan portugálul beszélő országok is, amelyek Afrikát, Ázsiát és Latin-Amerikát képviselik – országok, akik hozzánk, Portugáliához hasonlóan, aláírásukkal támogatják az élet feltétlen értékének tiszteletben tartását.

Megismétlem, bízunk benne, hogy az Önök támogatása és bizalma segítségével a portugál elnökség az ENSZ 62. közgyűlésén valóra váltja ezt a célkitűzésünket, és megvalósul az állásfoglalás, azoknak a feltételeknek megfelelően, amelyekkel az Európai Parlament és a Tanács el szeretné azt fogadtatni.

  Martin Schulz (PSE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, egy személyes megjegyzést szeretnék tenni a 145. cikk alapján. A lengyel képviselő, aki az UEN képviselőcsoport nevében beszélt, teljesen hibásan idézett engem abban az észrevételben, amelyet a beszédemmel kapcsolatban tett, és szeretném ezt kijavítani.

Azt kérdeztem a Tanácstól, hogy meddig akar belenyugodni a lengyel elnök, Kaczyński úr hozzáállásába. Idéztem Kaczyński urat, aki nagyon is szeretné, ha a kedvezőbb légkörnek köszönhetően lehetővé váljon a halálbüntetés újbóli bevezetése Európában. A kérdésem a Tanácshoz ezért a következő volt: meddig fog a Tanács belenyugodni ebbe? Meddig fogja a többi 26 kormány csendben eltűrni ezt? Semmilyen formában nem tételeztem fel a felszólalásomban, hogy eldönthetném (hogyan is tehetném?), hogy meddig marad Kaczyński úr Lengyelország elnöke. A lengyel emberek abszolút szuverén joga, hogy megválasszák a kormányukat és az elnöküket. Megkérem azonban a lengyel embereket, hogy legyenek bölcsek és a lehető leghamarabb váltsák le ezt a kormányt!

  Elnök. − Köszönöm, hogy tisztázta ezt.

  Monica Frassoni (Verts/ALE). – (PT) Egy nagyon konkrét kérdést tettem fel. Szeretném tudni, hogy melyik cikk alapján jelentette ki az elnökség, hogy egyhangúságra van szükség az olyan típusú ügyek esetében, mint például a halálbüntetés elleni napról szóló döntés, és miért nem ragaszkodott ahhoz, hogy a Tanácsban szavazás legyen erről. Szeretném tudni, hogy az elnök miért nem mondott semmit arról a pontról, amelyet valamennyi felszólaló megemlített.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács hivatalvezetője. – (PT) A Tanács értelmezése szerint az ilyen jellegű döntések egyhangúságot igényelnek.

  Elnök. − Öt állásfoglalási indítványt kaptam⁽¹⁾, amelyeket az eljárási szabályzat 103. cikk (2) bekezdése alapján terjesztettek elő.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. szeptember 27-én, csütörtökön kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.