Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. szeptember 25., Kedd - Strasbourg

12. Zöld könyv a városi szállításról (vita)

  Elnök. – A következő napirendi pont a városi szállításról szóló zöld könyv.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr! Korábban a biztosok testületéhez nyújtottam be ezeket a városi mobilitásról szóló javaslatokat, és örülök annak, hogy most az Európai Parlamentnek is ízelítőt adhatok ezekből.

Az Egyesült Nemzetek az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi konferenciát készíti elő, amelyet Balin rendeznek meg decemberben. Tegnap New Yorkban az államfők részvételével sor került egy előkészítő ülésére, amelyen az Európai Unió előterjesztette rendkívül ambiciózus javaslatát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legkésőbb 2050-ig a felére történő csökkentéséről.

A városi közlekedés azon területek közé tartozik, ahol erőfeszítéseket kell tenni. Az egyéni és tömegközlekedés, valamint az teheráru-szállítás felelős a közutakról származó CO2-kibocsátás 40%-áért és az egyéb szennyező anyagok kibocsátásának 70%-áért.

Az általam a mai napon Önök elé terjesztett zöld könyv egy januártól júniusig tartó intenzív kezdeti konzultáció eredményeképpen született meg: megbeszéléseket folytattunk intézményekkel, városi önkormányzatok képviselőivel, az érintettekkel és a lakossággal. Ebből a konzultációból az derült ki, hogy az érintettek nagyon szívesen felhelyeznék az európai napirendre a városi mobilitás kérdését. Nem hagyhatjuk az európai helyi hatóságokra, valamint a városokra és a nagyvárosokra, hogy saját maguk oldják meg ezt a nagy kihívást jelentő helyzetet.

Nem áll szándékomban, hogy központi megoldásokat szabjak meg, amelyek nem felelnek meg a helyi körülményeknek. Az Uniónak – az összes érintett féllel együttműködve – inkább az a szerepe, hogy felismerje a városi mobilitás akadályait, és megoldásokat találjon azok megszüntetésére. Az Európai Uniónak fel kell hívnia a figyelmet erre a kérdésre és szükség esetén vezető szerepet kell vállalnia.

Milyen szempontok alapján kell átgondolnunk a városi mobilitás kérdését? Személy szerint én úgy gondolom, hogy öt alapvető célt kell kitűzni. Először is, elnök úr, hölgyeim és uraim, ki kell alakítani a közlekedési dugóktól mentes városokat és nagyvárosokat. Európa-szerte a városok és nagyvárosok központjaiban egyre növekvő forgalom miatt állandó közlekedési dugók alakulnak ki. A városi forgalmi dugók gazdasági következményei az EU bruttó hazai termékének körülbelül 1%-át teszik ki. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem létezik egyetlen megoldás a forgalmi dugók csökkentésére. A tömeg- és társas közlekedést, a gyalogos közlekedést és a kerékpározást – amelyek a személygépkocsi-használat alternatíváját jelentik – biztonságosabbá és vonzóbbá kell tenni. A személygépkocsik közös használata (az autót egy utazás során több ember osztja meg egymás között – „car-pooling” –, illetve az autót több ember használja különböző időpontokban – „car-sharing”), valamint hatékonyabb teherszállítási rendszer bevezetése a városok és a nagyvárosok közlekedését dinamikusabbá teheti.

Másodszor, az energiahatékonyság javulása és az alternatív üzemanyagok használata következtében a városok és a nagyvárosok zöldebbé válnak. A városi forgalomkorlátozások, a zöld zónák létrehozása és a városi útdíjak alkalmazása a megoldás részét képezhetik, de fejleszteni és javítani kell a tömegközlekedési infrastruktúrát.

Ezenkívül a városoknak és a nagyvárosoknak intelligensnek kell lenniük. Az európai városokban és nagyvárosokban jelenleg állandóan nő a teher- és az utasszállítás iránti igény. Az intelligens szállítási és forgalomirányítási rendszerek, valamint a műholdas navigáció a lehetőségek tárházát kínálja a mobilitás fejlesztéséhez, amennyiben élünk az általuk biztosított lehetőséggel. A városokban és a nagyvárosokban a kiszállítás racionalizálása a műholdas navigációs tájékoztatás alkalmazásával fejleszthető. Ez jelenleg a GPS, a jövőben pedig a Galileo alkalmazását jelenti.

Negyedszer, a városoknak és a nagyvárosoknak jobban ”hozzáférhetőnek” kell lenniük. Mindenekelőtt a fogyatékkal élők, a csökkent mozgásképességűek, a kisgyermekes családok számára. Mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy használhassa városaink és nagyvárosaink infrastruktúráját. Alapvető fontosságú, hogy a városfejlesztés hatékony és körültekintően átgondolt legyen. Természetesen az elővárosokban élők számára is biztosítani kell a városok megközelíthetőségét, ami azt jelenti, hogy hatékony kapcsolatokat kell létrehozni a városi és elővárosi közlekedés között. Elő kell segítenünk, hogy minőségi tömegközlekedés, sőt az utasok jogairól szóló charta jöjjön létre.

Ötödször és végezetül, biztonságosabb városokra és nagyvárosokra van szükségünk. Rá kell mutatnom arra, hogy a közúti balesetek kétharmada városi térségekben fordul elő. A halálesetek egyharmada – háromból egy haláleset – városi térségben következik be. Ha emberek életét akarjuk megmenteni, intézkedéseket kell tennünk annak érdekében, hogy az emberek magatartása, a járműpark és az infrastruktúra biztonságosabbá váljon. Figyelembe kell vennünk annak szükségességét, hogy a jövőbeni járművezetők oktatása során előtérbe kell helyeznünk a járművezetés ökológiai aspektusát. Általánosságban biztosítanunk kell, hogy Európában fokozottabban tartsák be a közúti közlekedés szabályait.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez a zöld könyv lehetővé teszi, hogy legkésőbb 2008. március 15-ig széles körű konzultációt indíthassunk a kormányok, az üzleti világ és polgárok részvételével. A dokumentum 25 világosan feltett, nyílt kérdést fog tartalmazni.

A vitában való részvételemet követően, 2008 őszén cselekvési tervet szándékozom benyújtani, amely konkrét intézkedéseket javasol, míg a feladatokról és a kötelezettségekről egyértelmű elképzelést terjeszt elő a szubszidiaritás elvének figyelembevételével. A cselekvési ütemtervet is elkészítem.

A konzultációs folyamatban az Európai Parlamentnek, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak természetesen jelentős feladatot kell vállalnia. Általánosságban úgy gondolom, hogy a városi mobilitásról szóló széles körű vita révén mindannyian teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez valóban érinti a polgárok mindennapjait, és ha az európai uniós polgárság jelent bármit is, akkor biztonságosabb városi mobilitásra kell törekednünk, amely nagyobb összhangban van a környezetvédelmi előírásokkal.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Előre is szeretnék köszönetet mondani az értékes közreműködésükért. Most arra kérem Önöket, hogy tegyenek észrevételeket a szöveggel kapcsolatban. A szövegről szóló tájékoztatóm elég rövid volt, de úgy gondolom, hogy elég részletes is. El kell mondanom, hogy a dokumentumot valamennyi európai parlamenti képviselő megkapja majd. Ebben a formában épp most fogadta el a biztosok testülete. Minden szükséges intézkedést megtettem annak biztosítására, hogy minél hamarabb értesülhessenek róla.

  Elnök. – Nagyon köszönöm, biztos úr.

Ritkán fordul elő, hogy egy vita ennyire aktuális, mivel Ön éppen csak hogy kijött az ülésről. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan eljuttatták hozzám a zöld könyv egy példányát.

Ismerik a szabályt, hölgyeim és uraim: a „catch-the-eye” módszert fogjuk alkalmazni.

  Georg Jarzembowski (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, alelnök úr, hölgyeim és uraim! A képviselőcsoportom nevében köszönetünket szeretném kifejezni. Ez egy fantasztikus elképzelés – a mobilitás előmozdítása, miközben intézkedések történnek a katasztrófák és a környezetszennyezés elkerülése érdekében. Ön azonban azt is hangsúlyozta, hogy szeretnék betartani a szubszidiaritás elvét. Ha elolvassuk a dokumentumot, kiderül, hogy nagyon gyakorlatias javaslatok szerepelnek benne például a városi útdíjakról és egyéb témákról. Hogyan szeretnék Önök biztosítani, hogy a kiváló javaslataik és a mindannyiunk által várt vita, amely egy egész évig fog tartani, nem vezet oda, hogy megmondjuk a városoknak és régióknak, hogy mit csináljanak, hanem valóban csak ösztönzést adunk arra vonatkozóan, hogy a legjobb gyakorlatot alkalmazzák? Egyetértünk abban, hogy tennünk kell valamit a városokért, valamint ki kell alakítanunk a legjobb gyakorlatot. Jól ismerjük a baleseti statisztikákat. Sok nagyvárosban és városban magas a baleseti arány, máshol viszont nem. Ez attól függ, hogy helyileg hogyan kezelik a dolgokat.

Hogyan szeretnék majd kezelni a kollektív elképzelések kidolgozását anélkül, hogy Európa támogatását a városok és a régiók leereszkedőnek éreznék?

  Saïd El Khadraoui (PSE). – (NL) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Tudjuk, hogy még az egész folyamat elején tartunk, és ezért nagyon kíváncsi vagyok az érintettek válaszaira és az Önök által a következő évre tervezett konkrét intézkedésekre. Úgy gondolom azonban, rendkívül fontos, hogy ez a kérdés szerepeljen a politikai napirenden, bizonyítandó, hogy a Bizottság és az Európai Unió egésze prioritásként kezeli ezt a kérdést egyrészt azért, hogy fenntartható mobilitás jöjjön létre, másrészt az éghajlatra vonatkozó megállapodásaink valóra váljanak. Az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy egy olyan eszközt hozzunk létre, amelynek segítségével a több városban már meglévő jó példákat kicserélhetjük olyan módon, hogy azokból tapasztalatokat nyerhessünk. Minden város és minden probléma más, én mégis úgy gondolom, hogy mindennek a kulcsa egy hatékony mechanizmus létrejötte, és kíváncsi vagyok az ezzel kapcsolatos nézeteire. Hogyan cserélhetjük ki mindazon kiváló elképzeléseket, amelyek a kisebb és nagyobb városokban a kapcsolatok alapját képezik, hogy tanulhassunk is azokból?

  Jean Marie Beaupuy (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr, különös örömmel nyugtáztam az Ön által meghatározott öt célkitűzét, bár ahogy utólag említette, a márciusban befejeződő konzultációt követően kerül sor konkrét intézkedésekre.

Engedje meg, biztos úr, hogy elismételjem azt, amire a városi és lakhatási frakcióközi csoport tagjai rámutattak: integrált megközelítést kell alkalmaznunk nemcsak a városok, hanem – ahogy korábban Ön elmondta – az elővárosok esetében is.

Az integrált megközelítés részeként – szem előtt tartva, hogy az Európai Unió regionális alapokat (ERFA, ESZA és EMVA) működtet, melyek közül az utóbbi a vidéki és elővárosi térségekre is kiterjed – önnek és a többi biztosnak figyelembe kell vennie ezeket a különféle adottságokat, hogy a városok és a helyhatóságok valóban megvalósíthassák integrált megközelítésük rendszerét. Ezért ma ismételten kérem, hogy a városi közlekedéssel kapcsolatban vegyük tekintetbe az integrált megközelítés elvét.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt Jarzembowski úr, ezek javaslatok. Nem befejezett tények. Minden egyes kérdéssorozat végén egy bekeretezett részben feltettük azt a kérdést, hogy mi legyen az Európai Unió szerepe. Ezért nem is szándékozom megjósolni a vita kimenetelét. A kérdés nyitott, és valóban be kell bizonyítani, hogy létezik tényleges európai hozzáadott érték a kérdésben. Nem akarunk semmilyen felügyeleti jogot gyakorolni az európai városok és nagyvárosok felett.

Tisztelt El Khadraoui úr, úgy gondolom, hogy fején találta a szöget: szeretnénk, ha ez a kérdés politikai prioritássá válna. Úgy vélem, hogy a saját gondolataimat fejezte ki a témával kapcsolatban. Azt szeretném, hogy a választott tisztviselők – egymás támogatásával és a bevált gyakorlat alkalmazása, valamint a legjobb tapasztalatok megosztása révén – valahogy meggyőzzék honfitársaikat arról, hogy vegyenek részt ezekben a bátrabb és sokkal inkább környezetbarát városi politikákban.

Beaupuy úr kiegészítette az Ön által elmondottakat azzal, hogy rámutatott arra, hogy igazán csak az integrált megközelítés alkalmazásával lehetünk sikeresek, ami valójában azt jelenti, hogy a városfejlesztőknek a jövőbeni mobilitási követelmények, és különösen az elővárosi térségek konstrukciójának figyelembevételével kell megtervezniük a városok és nagyvárosok fejlesztését: ez pedig nem lehet ötletszerű. Külön köszönetet szeretnék mondani Beaupuy úrnak és a városi mobilitással foglalkozó csoportnak, amely – ebben biztos vagyok – hasznosan közre fog működni.

  Jan Olbrycht (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretném köszönetemet kifejezni a városi közlekedés témája iránti tanúsított érdeklődésért. Ez egy rendkívül komoly és bonyolult kérdés, főleg mivel az EU eleve foglalkozik a városi politikával.

Az, hogy a városokkal kapcsolatos téma az Európai Bizottság szintjén vetődik fel, azt bizonyítja, hogy a szubszidiaritás elvének rendkívül érdekes értelmezésével van dolgunk. Nagyom támogatom a Bizottság e területtel kapcsolatos intézkedéseit. A Bizottság e területtel kapcsolatos intézkedéseit támogatva szeretném megkérdezni a biztos úrtól, jóllehet talán egy kicsit túl korai a kérdés, de azért mégis felteszem, hogyan kell értenünk azt a rendelkezést, hogy a Bizottság ebben az ügyben a partnerség elvét fogja alkalmazni, más szavakkal, milyen lehetséges eszközei vannak a partnerségnek? Tapasztalatcseréről van szó? Egy partnerről van szó, aki bizonyos értelemben többet tesz annál, mint hogy csak javaslatot terjeszt elő, hanem valójában követel?

A Jarzembowski úr által elmondottakon túl támogatást szeretnék kérni a Regionális Fejlesztési Bizottság számára, amely ebben az ügyben megerősítette együttműködését a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsággal.

  Ulrich Stockmann (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Szeretnék köszönetet mondani az Ön által elmondott beszédért és a zöld könyvért, amelynek részleteit még nem ismerjük. Igaz, hogy egyre több ember él városokban és városkörnyéki területeken, de természetesen a zsugorodó városokkal kapcsolatban is vannak bizonyos problémák, amelyeket nem hagyhatunk teljesen figyelmen kívül. Először is azt szeretném megkérdezni, hogy ezeket is szem előtt tartjuk-e. A belvárosok túlterheltek, elsősorban az egyéni közlekedés miatt, amely nagyon nagymértékű gázkibocsátáshoz, légszennyezőrészecske-kibocsátáshoz, zajhoz és ezenkívül biztonsági problémákhoz vezet.

Másodszor, ha most a tömegközlekedés szerepének növelésére törekszünk, és a megoldásban döntő szerepet játszik az intelligens hálózatépítés, természetesen felvetődik a kérdés, hogy a strukturális alapokból egyáltalán fel tudunk-e használni tőkét erre a célra.

Harmadszor, a teherszállítási rendszerekre és sok egyébre vonatkozó egyéni javaslatokat illetően a következőt kérdezném: rendelkezünk-e a legjobb gyakorlatok kicserélésére olyan fórummal, ahol a cserére szervezett keretek között kerülhet sor?

  Michael Cramer (Verts/ALE). – (DE Tisztelt elnök úr, biztos úr! Szeretnék köszönetet mondani a jelentésért. Ön azt írja a jelentésben, hogy támogatni szeretné a személygépkocsi-használat alternatíváit, azaz az autóbuszon történő, illetve a vasúti, kerékpáros és gyalogos közlekedést. Ön bizonyára azt is tudja azonban, hogy az Európai Uniótól a városok által kért társfinanszírozás 95%-át kizárólag a közúti közlekedésre fordítják. Ön ezért fontolgatja, hogy vajon azt kellene-e mondani, hogy a jövőben legalább 50%-ot az említett alternatívákra kell fordítani, mert például szülővárosom, Berlin azt állítja, hogy az európai uniós pénzeszközök nem fordíthatók a helyi közlekedés fejlesztésére. Szerintem ez őrültség! Ha nem változik meg a finanszírozás, soha nem leszünk sikeresek. Tehát hogyan szeretné biztosítani, hogy az európai uniós alternatívákat a jövőben figyelembe lehessen venni?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Olbrycht úr! A partnerség a bevált gyakorlatok cseréjében, valamint a városok kérésére iránymutatások biztosításában nyilvánulhat meg, amelyek például a város központi infrastruktúrájának kihasználásához adnak ötletet. De megnyilvánulhat a partnerség az összehangoltabb tájékoztatás formájában is: időnként előfordul, hogy az egyik városban vagy tagállamban a jelzőtáblák egy bizonyos színnel jelzik az autópályát, egy másik városban vagy tagállamban pedig más színnel. Gondolkodnunk kell a tájékoztatás összehangolásának módján. Tehát nyilvánvalóan úgy gondolom, hogy ez a partnerség teljes mértékben tekintetbe fogja venni a régiók céljait, valamint hogy találni fogunk együttműködési lehetőségeket a források előteremtéséhez.

Stockmann úr! A strukturális alapok bizonyos kísérleti kezdeményezésekre felhasználhatók. A transzeurópai hálózatokra vonatkozó költségvetésben, valamint általánosságban az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság költségvetésében rendelkezésre állnak források a kísérleti rendszerek ellenőrzésére, főleg a Civitas keretében, amely ismerős az Ön számára. Igaz, hogy tovább kell pontosítanunk a strukturális alapok felhasználását is, ami arra késztet, hogy kimondjam, hogy Cramer úr észrevétele jogos, valamint hogy bizonyos esetekben körültekintőbbnek kell lennünk a strukturális alapok felhasználási módját illetően.

Igaz az is, hogy az Európai Unió nem közölte az alapok felhasználásának százalékos arányát: ezt a városok, nagyvárosok és régiók dönthetik el. Ezért tehát úgy gondolom, hogy a zöld könyv és a vita segítségével az lesz a feladatunk, hogy meggyőzzük a városokat, nagyvárosokat és régiókat arról, hogy jobban használják ki az alapokat. Úgy vélem, hogy az Ön által említett példa nagyon érdekes.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, alelnök úr! Az Ön által említettek közül néhány dolgot nagyon helyeslek. Ön kiemelte a tömegközlekedés korszerűsítését, a nagyobb mértékű közúti közlekedésbiztonságot, valamint a járművezetők oktatásán belül a környezetvédelmi szempontokat és a műholdas navigációt. Mindez összekapcsolódik bizonyos problémákkal – ez sokba kerül. Cramer úr már szemléltette az összehangolt cselekvés egyik formáját. Szeretnék ismertetni egy másikat, amelyet eddig még nem említettünk. Kezünkben van a valódi csodatévő szer. Előttünk áll a külső költségek internalizálása. Úgy halljuk, hogy készen áll az új elszámolási modell, és a város közlekedés azon elemei, amelyek másképp nem finanszírozhatóak, a külső költségek átfogó internalizálása révén támogathatókká és finanszírozhatókká válnak.

Ezzel kapcsolatban két kérdésem van: reálisan mikorra várható egy előzetes modell bemutatása, amely aztán bővíthető és fejleszthető? Számolhatunk-e azzal, hogy ez a pénzeszköz hasonló projektekre is felhasználható?

  Gilles Savary (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Jarzembowski úrral osztom azt a nézetet, hogy a helyi hatóságoknak szabadságot kell adni az irányítás tekintetében, és úgy gondolom, hogy az általános választójog alapján megválasztott, független helyi hatóság számára nem írhatunk elő semmilyen közlekedéspolitikát. Rosszul döntenénk, ha így tennénk.

Úgy tűnik, hogy a közösségi hozzáadott érték vitathatatlan, mivel az üvegházhatás problémáját próbáljuk megoldani. A szennyező anyagoknak a közlekedés által különösen regionális szinten történő kibocsátásával foglalkozunk, amiről tudjuk, hogy a szennyező anyagok és az üvegházhatást okozó gázok fő forrását képezi. Ezért úgy gondolom, hogy nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az Európai Unió érdeklődik a terület iránt, egyebek mellett a közjavakkal való gazdálkodást.

Másrészt igenis úgy gondolom, hogy nem alkalmazhatjuk a kényszer politikájának semmilyen fajtáját. Biztos úr, ösztönzőkön alapuló politikát kell kidolgoznunk. Meg-megfordul a fejemben, hogy rendkívül szerencsés lenne, ha lenne például egy közösségi URBAN-program a közlekedés vonatkozásában; másképpen fogalmazva, egy olyan program, amely arra ösztönzi a helyi hatóságokat, hogy a fenntartható mobilitásra vonatkozó iránymutatásokon alapuló fenntartható mobilitással foglalkozzanak. Nem tudom, hogy ez célul tűzhető-e ki.

  Inés Ayala Sender (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni a biztos úrnak a témával és annak indítványozásában megmutatkozó politikai bátorságáért, hogy a szubszidiaritás itt valódi lehetőség. A Petíciós Bizottságban állandóan olyan petíciókkal találkozunk, amelyeket helyi szinten polgárok terjesztenek elő, akik az Európai Unió segítségét és támogatását kérik pontosan olyan problémák megoldásához, amelyek helyi szinten már nem rendezhetők, mert azokkal globális szinten kell foglalkozni, ide tartoznak például a környezetvédelmi és biztonsági kérdések, stb.

Szeretném megkérdezni a biztos úrtól, hogy ha az intelligens rendszerekben tekintetbe vesszük a polgárok tájékoztatásának kérdését, csökkenthető-e jelentősen a félretájékoztatással kapcsolatos stressz. Ezenkívül még azt is megkérdezném, hogy a munkába járás céljából történő napi ingázással kapcsolatos közúti közlekedésbiztonság problémáit is figyelembe fogják-e venni, mivel ez azon területek közé tartozik, ahol a legtöbb probléma tapasztalható. Továbbá érdekelne, hogy milyen elképzelések vannak az áruszállítás racionalizálására, amely gyakran okoz forgalmi dugókat és így problémákat.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Az Európai Unió fejlődése a mobilitáson, valamint a személyek és az áruk szabad mozgásán alapul. Az európai polgárok 80%-a városokban, 40%-a nagyvárosokban él. 60%-uk gondolja úgy, hogy a várost forgalmi dugók és környezetszennyezés jellemzik, és több mint 70%-uk európai intézkedésre vár. Úgy gondolom, hogy a városi szállításról szóló zöld könyv meg fogja oldani, meg kell hogy oldja a polgárok 40%-ának problémáját, akik nem rendelkeznek autóval és városban laknak, valamint a fogyatékkal élőknek a gazdasági és társadalmi életbe történő integrációjának problémájára is megoldást fog találni.

A városfejlesztés rendkívül fontos, és én is azt kérem, hogy bizonyos alapokat – a strukturális alapokat, a JESSICA-t, a regionális alapokat – lehetséges legyen felhasználni a városi közlekedés fejlesztésére. Támogatom a CIVITAS projekt és a CIVITAS+ alkalmazását, és különösen azt, hogy ösztönözzük és segítsük az új tagállamokat annak érdekében, hogy ezeket a pénzeszközöket a városi közlekedés fejlesztésére költsék.

  Brigitte Douay (PSE). – (FR) Tisztelt biztos úr! Ön egy olyan ambiciózus projektbe kezdett bele, amely mindnyájunkat érint.

Őszintén remélem, hogy a közlekedésről szóló vitában nem feledkezünk el arról, hogy a közlekedés fontos szerepet játszik a területi kohézió kérdésében. Ön beszélt a városok és nagyvárosok tömegközlekedés segítségével történő megközelítéséről. Őszintén remélem, hogy ebben a nagyszerű vitában a vidéki térségekről sem feledkezünk meg, és – ahogy Ön is mondta – a helyi hatóságoknak a vidéki közlekedéssel kapcsolatos ösztönzéséről sem, amelyet gyakran figyelmen kívül hagyunk.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani azon európai parlamenti képviselőknek, akik hangot adtak első reakcióiknak. Rendkívül érdekes volt hallani a véleményüket.

Leichtfried úr, csakugyan szembe kell néznünk a „regionális lemez”, illetve az eurocímke problémájával, amelynek a vizsgálatára az eurocímkéről szóló (Eurovignette-) irányelvvel kapcsolatban 2008-ra tervezett tanulmány részeként kerül sor. Az irányelv meghatározta a céldátumot, és a munka már folyik. Úgy gondolom, hogy foglalkoznunk kell a városi útdíjakkal, valamint azzal, hogy az ezekből származó bevételeket hogyan használjuk fel. Szerintem ez nagyon fontos kérdés, mert – ha meglenne a jogi keret – segíthetne a polgármestereknek abban, hogy bizonyos esetekben fel tudják használni ezt az eszközt, ugyanakkor ellenőrizhessék a források elosztását.

A kérdőíven szereplő utolsó kérdés bizonyos mértékben választ ad a Savary úr által mondottakra. Idézem: „hosszabb távon milyen hozzáadott értéket teremthet a tiszta és energiahatékony városi közlekedés finanszírozásához nyújtott, célzott európai támogatás?’ A kérdés szinte megismétli a Savary úr által feltett kérdést; azaz hogy végül is van-e lehetőség egy közösségi programra. Ezt túl korai megmondani, de nagyon fontos, hogy felvessük a kérdést. Szeretném megköszönni Savary úrnak, hogy azt mondta, hogy a jövőre nézve van bizonyos közösségi hozzáadott érték egy ilyen fontos politikában.

Tisztelt Ayala Sender! A nyilvánosság tájékoztatása természetesen nagyon fontos tényező az intelligens mobilitás terén, és tudjuk, hogy ebben a tekintetben a műholdas navigációnak az új információs és kommunikációs technológiák terén tapasztalható fejlődéssel együtt biztosítania kell, hogy mondjuk egy autóbusz-megálló utastájékoztatási pont is lehessen. Ezzel kapcsolatban rengeteg a teendő, és alapvető fontosságú, hogy a leghatékonyabb technológia álljon a városok és nagyvárosok rendelkezésére. Ön említette még a városokban városközpontokban történő áruelosztás racionalizálását: ezen a téren még szintén sok tennivalónk van.

Ţicău asszony! Köszönöm, hogy a megközelíthetőség problémájával kapcsolatban felvetette a fogyatékkal élők és általában a csökkent mozgásképességűek helyzetét. Úgy vélem, hogy ez egy további fontos aspektusa a kérdésnek. Az „európai polgárság” fogalmát tartalommal kell megtöltenünk, és csak előnyét látom annak, ha az utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló, valódi chartával rendelkezünk, amely a polgárok számára is hasznos lenne.

Douay asszony természetesen helyesen emlékeztetett bennünket arra, hogy a mobilitást egészként kell kezelnünk. Vannak, akik városokban és nagyvárosokban laknak, vannak, akik városokba és nagyvárosokba járnak dolgozni, és esetükben integráltabb megközelítésre van szükség. Mindemellett azzal fejezem be, hogy Önnek, Douay asszony, valamint valamennyi európai parlamenti képviselőnek a következőt mondom: ha úgy tetszik, egy elég nyers vázlatot készítettünk, mert ebben a szakaszban nem akartuk a válaszokat bizonyos korlátozott szabályok közé szorítani. A kérdések szándékosan nyíltak. Ezenkívül felmérem az összes erőfeszítést, amely egy koherens és hatékony cselekvési terv létrehozásához szükséges, különben nem születik európai hozzáadott érték.

Köszönöm, elnök úr, hölgyeim és uraim, és őszintén várom, hogy a következő hónapokban folytassuk a városi mobilitásról szóló izgalmas vitát.

ELNÖKÖL: Diana WALLIS
Alelnök