Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. szeptember 25., Kedd - Strasbourg

13. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések)

  Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0316/2007).

A következő kérdéseket intézika Bizottsághoz.

Első rész

  Elnök. − 32. kérdés (Richard Corbett) (H-0607/07)

Tárgy: A sport sajátosságának tiszteletben tartása

Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy az UEFA „saját nevelésű játékosok” kezdeményezése ösztönözni fogja a sportolók összetartását és védeni fogja az európai labdarúgás érdekeit? A jogalkotási javaslatok összeállítása és a meglévő európai uniós jog értelmezése során a Bizottság milyen intézkedések megtételét tervezi a sport sajátosságának tiszteletben tartása érdekében?

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Örülök annak, hogy válaszolhatok a sport sajátosságával kapcsolatos kérdésre. Nagyon időszerű lenne részletesebben megvitatni ezt a témát − nem most, hanem később − mert idén július 11-én a Bizottság elfogadta a sportról szóló fehér könyvet. Ez egy rendkívül fontos dokumentum, amely kiemeli a fiatalok, a tehetséges sportolók megfelelő körülmények között történő képzésével kapcsolatos támogatás jelentőségét, ami minden szinten döntő fontosságú a sport fenntartható fejlődésének szempontjából. Ez a dokumentum intézményi és valódi politikai hozzájárulást jelentett a kérdés és a témával kapcsolatos együttműködés tekintetében.

Idézek a dokumentumból: „Nem engedhető meg, hogy az olyan szabályok, amelyek előírják például az „otthon nevelt” játékosok meghatározott számát, közvetlen megkülönböztetéshez vezessenek illetve az esetleges közvetett megkülönböztetésből fakadó hatásoknak a jogos célkitűzéssel arányban kell állniuk, hogy a Szerződéssel való összeegyeztethetőség biztosított legyen.” Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos pontosítást jelent abban a tekintetben, hogy hogyan értelmezzük ezt a kérdést.

A Bizottság jelenleg értékeli az UEFA saját nevelésű játékosokra vonatkozó intézkedéseinek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét abból a célból, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt egyrészt a közösségi joghoz és a sportszervezetek autonómiájához, másrészt az európai labdarúgás érdekeihez való alkalmazkodás szükségessége között.

Erre az Amszterdami Szerződéshez mellékelt, az Európai Tanács 2000. évi, úgynevezett Nizzai Nyilatkozatának, valamint a sportról szóló fehér könyvnek a figyelembevételével kerül sor, amely a „Pierre de Coubertin” cselekvési terv 9. számú tevékenységeként kifejezetten megemlíti a következőt: „azon szabályok vizsgálatának elvégzése, amelyek előírják a csapatok számára a saját nevelésű játékosok meghatározott számát”. Jelenleg a tagállamok futballakadémiáival és a saját nevelésű játékosokkal kapcsolatos átfogó, összehasonlítható információk még nem állnak rendelkezésre.

2006-ban a Bizottság elindította a tagállamok sportakadémiáiról, többek között a saját nevelésű játékosokról szóló tanulmány elkészítését. E tanulmány eredményei várhatóan értékes adatokkal fognak szolgálni a vizsgálathoz.

Ami a kérdés második részét illeti, – mivel a sport sajátosságáról szóló kérdés két mondatból áll – a fehér könyv 4. fejezete a sport sajátosságával kapcsolatos koncepciót a meglévő európai uniós kompetenciák keretében alakítja ki. Ahogy azt a személyzeti munkadokumentum mellékletei részletesebben kifejtik, az Európai Bíróság és a Bizottság határozatai azt mutatják, hogy a sport sajátosságait korábban is felismerték és tekintetbe vették. A Bizottság osztja azt a nézetet, miszerint az európai sport bizonyos értékeit és hagyományait támogatni kell, és továbbra is el fogja ismerni ezen ágazat sajátosságait az EU-jog tiszteletben tartása mellett. Ugyanakkor továbbra is az eseti alapon történő megközelítés marad a Bizottság által az európai uniós jog, különösen a verseny- és a belső piaci szabályok alkalmazásával kapcsolatban végzendő ellenőrzés alapja. Ez összhangban áll a Szerződés jelenlegi rendelkezéseivel.

Annak érdekében, hogy minden érdekelt számára jogi egyértelműséget biztosítson és hozzájáruljon az európai sporton belüli irányítás javításához, a fent említett személyzeti munkadokumentum és annak két melléklete részletesen kifejti a sajátosság kérdését. Foglalkozik a sport- és az európai uniós versenyszabályokkal, valamint a sporttal és a belső piaci szabadságokkal, továbbá első ízben veszi számba az Európai Bíróság joggyakorlatát és a Bizottság határozatait a sport terén.

Szeretném aláhúzni, hogy stratégiai dokumentumunk most első ízben sokkal jobban kiemeli a sport sajátosságát, mint ahogy arra az EU keretében a közelmúltban bármikor is sor került. Ez az egyik legfontosabb hozzájárulás – nem csupán ehhez a válaszhoz, hanem a sportnak az Európai Unión belüli támogatásához is.

  Richard Corbett (PSE). – Az UEFA azon szabályai, amelyek előírják a klubok számára a saját nevelésű játékosok meghatározott számát, annak biztosítására szolgálnak, hogy a klubok ne csak a játékospiacon meglévő pénzügyi erejükre támaszkodjanak, hanem helyi szinten, a saját közösségükben is kelljen a képzésbe fektetniük. Ez alapvető fontosságú terv. A Bizottság a fehér könyvében azonban még mindig nem adta fel várakozó álláspontját, és nem mondta ki, hogy ez a Szerződés értelmében elfogadható terv, és most Ön, biztos úr azt mondja, hogy lehet, ha ... – és Önök még mindig csak vizsgálódnak. Megkérdezhetem a Bizottságtól, hogy miért tart ez ilyen sokáig? Mikor lesz a Bizottság olyan helyzetben, hogy jóváhagyhassa ezt az örömmel fogadott tervet?

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Szeretnék megfelelőbb választ adni, de már így is tapasztalható valamiféle előrelépés az egy évvel ezelőtti vitáinkhoz képest, legalábbis a Parlament szemszögéből. Úgy gondolom, hogy az általam idézett válasz, amely a közlemény, a stratégiai dokumentum része, fontos biztosíték arra vonatkozóan, hogy támogatni szeretnénk a sport, különösen a labdarúgás, sajátos tartalmaira és jellegére támaszkodva a fiatalok védelmét és sikerességét, egyszerre tekintve ezt a fiatalok képzésének-edzésének, és beléjük helyezett tőkének.

A tanulmány még nem készült el, mert nincs meg minden adat, amit szeretnénk birtokunkban tudni. Remélem, hogy a kiegészítő kérdőív segítségével – amelyen most dolgozunk – megszerezzük a hiányzó adatokat. Nagyon fontos, hogy partnereink a tagállamok egyesületeiben, szövetségeiben, klubjaiban és ligáiban együttműködjenek velünk. Remélhetőleg belátható időn belül végleges választ tudunk adni – én azt szeretném, hogy erre már a jövő év elején sor kerülhessen. Két héten belül Brüsszelben találkozunk a sport világából valamennyi érdekelttel, hogy megvitassuk a fehér könyv tartalmát és végrehajtását. Úgy vélem, hogy munkánknak ez a része döntő fontosságú lesz a konkrét cselekvés és a sport értékeinek támogatása szempontjából.

A Bizottság nevében azt mondhatom Önöknek, hogy továbbra is elkötelezettek maradunk az említett kérdések iránt, és az összes kérdéssel kellő időben kell foglalkozni. Mielőtt határozatot hozunk – nem csak ezzel az elég különleges területtel kapcsolatban –, alapos vizsgálatot kell végeznünk, majd azt követően kerülhet sor tényleges határozathozatalra.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Tisztelt biztos úr! Az az érzésem – anélkül, hogy meg akarnám bántani a Bizottságot vagy a Bíróságot –, hogy sem a bírákat, sem a biztosokat vagy a Bizottság nőtagjait sem láthatjuk gyakran futballpályán. Ha gyakrabban megfordulnának ott, észrevennék, hogy épp most kezdődik az európai kupaszezon, ahol olyan csapatok játszanak egymás ellen, amelyekben gyakorta csak egy játékos szerepel a nemzeti válogatottból. Ezért annak lehettünk szemtanúi, hogy teljesen elhanyagolják az utánpótlás nevelését, és mindenre kizárólag gazdasági szemszögből tekintenek.

A labdarúgás több a belső piacnál, és nem pusztán jogi értelemben vett verseny. A labdarúgás a nemzeti, regionális és helyi csapatok közötti sportverseny. Valaminek történnie kell ezen a területen, mégpedig gyorsan. Tud-e ígéretet tenni a Bizottság arra vonatkozóan, hogy tanulmányok készítésén túl is valóban történik valami?

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Biztos vagyok abban, hogy valamit valóban tenni fogunk. A labdarúgást tökéletes példaként alkalmazom, mert bizonyos tekintetben Európáé a legjobb a labdarúgás világában. Úgy gondolom, hogy lehetünk a legjobbak sok más területen, például a felsőoktatásban, amelyben Európát rendszerint nem tartják a legjobbnak. Nem, Európának nem csak arra van szüksége, hogy a történelmi fejlemények és a jelenlegi eredmények tekintetében hivatkozzon a sikereire, illetve a labdarúgás vagy a sport jelentőségére, hanem a jövő szempontjából is. Az egyik válasz a sporttevékenységek kiegyensúlyozott megközelítése, ami azt jelenti, hogy elsősorban nem a pénzről van szó, hanem azon szabályokról és értékekről, amelyek irányítják a világot, valamint az egészséges befektetés támogatására szolgáló pénzről.

Tudok az egyenlőtlenségekről, a problémákról és a versenyek hitelességével kapcsolatos kételyekről, valamint a korrupcióról, továbbá arról, hogy túlzottan nagy mértékben a pénz határozza meg, hogy valójában ki az erős partner vagy versenytárs.

1999-től, a Helsinki Jelentéstől kezdődően – lehet, hogy önök még jobban emlékeznek rá –, majd később a nizzai nyilatkozattal, úgy gondolom, egy új lendület volt tapasztalható. A Bizottság viszont soha nem terjesztett elő stratégiai dokumentumot. Ha már előállunk, és nem csak egy papírral a kezünkben, hanem azért, hogy intézkedéseket javasoljunk – márpedig a „Pierre de Coubertin” elnevezésű cselekvési tervben 53 intézkedés szerepel –, akkor sokat tehetünk. Ha hitelesek maradunk a végrehajtás tekintetében, úgy gondolom, hogy a Szerződés sportról szóló első cikkét is össze tudjuk állítani, mert jelenleg hiányzik a jogalap, és ezért nem tudunk meghatározni bizonyos intézkedéseket, így pedig eseti alapon kell döntenünk az egyes problémákról.

Ehhez a válaszhoz sok járulékos kérdés kapcsolódik, így a nagyobb hitelesség kérdése, amelynek elérése az EU-intézmények, a nemzeti jogalkotók, sőt a sport különböző területeinek irányító szervei közötti együttműködést feltételezi. Ők határozzák meg a szabályokat, ők irányítanak és hitelesnek is kell lenniük az egyes sportágak, illetve játékok vagy versenyek irányítása tekintetében.

Azt mondanám, hogy a sportfórumok, amelyeket a portugál elnökség ideje alatt fogunk szervezni, megoldást jelenthetnek az állandó vagy rendszeres, átlátható és hiteles, az összes problémáról és a lehetséges szűkebb, európai keretekre támaszkodó vagy szélesebb, nemzetközi együttműködést megcélzó megoldásokról folytatandó párbeszédre.

  Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Michel Platini, az UEFA elnöke az általa írt levélben arra kéri a 27 EU-tagállam vezetőit, hogy avatkozzon be a jelenlegi helyzetbe azáltal, hogy foglalkozik a futballklubok egyre növekvő vagyonának kérdésével, amely klubok mind többet költenek a játékosokra és egyéb vásárlásokra, így értékeket hordozó sport helyett inkább üzletté válik a labdarúgás.

A levelét megelőző nyilatkozataiban azonban azt kérte a politikusoktól az UEFA elnöke, hogy ne avatkozzanak be a labdarúgással kapcsolatos kérdésekbe. Azt mondta, hogy az EU-nak és az Európai Parlamentnek politikai feladataik elvégzésére kell szorítkozniuk és távol kell maradniuk a sporttól.

Egyetért-e az UEFA elnökének nézeteivel, ha igen, milyen mértékben? Megfelelő alkalmat biztosít-e majd a sportról szóló fehér könyv a rendezetlen ügyek tisztázására?

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Köszönöm, hogy foglalkozott a kérdéssel, és köszönöm a közvetve az UEFA elnökétől, Michel Platinitől érkezett üzenetet; több ízben találkoztunk, sőt még „a saját nevelésű játékosokról” szóló javaslat is a birtokomban van.

Most általánosabb fellépést sürgetünk, beleértve a sport témájának lehetséges beépítését a reformszerződésbe – ez szerepel a megbízásban és a tervezetben. Nem hatalmat kérünk; a fehér könyvben együttműködést kérünk, nagyon konkrét intézkedéseket, amelyek több területre – oktatás, képzés, társadalmi integráció, közegészségügy – kiterjednek, másrészt viszont visszaszorítják az olyan jelenségeket, mint a sporton, illetve egyes szervezeteken belül vagy eseményeken tapasztalható erőszak, rasszizmus, korrupció. Nem várhatunk egyszerűen a következő szerződésre, sőt a ma elért konszenzust nem tekinthetjük természetesnek a jövőre nézve. Ma kell tennünk a jobb jövőért, akár a sportról, akár más területről legyen szó.

Úgy gondolom, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács sok problémával foglalkozhat, és – ahogy azt már elmondtam – együtt sokat tehetünk. Ez nem jelenti azt, hogy az Európai Unió szintjén kell beavatkoznunk. Ha például októberben miniszteri szinten megállapodunk a doppingellenes egyezményre vonatkozó szabályzat vagy a Doppingellenes Világszervezeten belüli szabályok módosításának vagy fejlesztésének tartalmáról, akkor ez máris egy doppingellenes intézkedés. Mavrommatis urat és több kollégámat emlékeztetem, akik 2004-ben, amikor biztos lettem, az Unió részéről sürgős fellépést követeltek a doppinggal szemben, amely az olimpiai játékok problémája volt.

A dopping nagyon nyilvánvaló, káros és erős rákfene, illetve jelenség a sporton belül. Sokat tehetünk e téren, de cselekednünk kell, nem csak vitázni, és most ezt a megközelítést alkalmazzuk.

  Elnök. − 33. kérdés (Chris Davies) (H-0618/07)

Tárgy: Bio-üzemanyagok

A Bizottság várhatóan mikor fogadja el a bio-üzemanyagok előállítására szolgáló növénykultúrák vagy maguk a bio-üzemanyagok tanúsítására vonatkozó javaslatokat annak biztosítása céljából, hogy az említett termékek iránti európai uniós kereslet ne növelje a trópusi erdők pusztításának mértékét?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − A Bizottság most véglegesíti a megújuló energiák támogatásáról szóló irányelv szövegét, és az év végére teszem az elfogadás időpontját. Az irányelvben tárgyalt egyik legfontosabb kérdés pedig a bio-üzemanyagok fenntarthatósága, az azzal kapcsolatban ismertetett alapelvek és biztosítékok, hogy a bio-üzemanyagok ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást a környezetre. Éppen ezért feltétlenül előterjesztésre kerül egy meghatározott rendszer, amely felhasználható – és fogják is alkalmazni – mind a hazai előállítású, mind az importált bio-üzemanyagok vonatkozásában.

  Chris Davies (ALDE). – Egyetért-e a biztos úr azzal, hogy az illegális forrásokból származó fabehozatal ellenőrzésével kapcsolatos teljesítményünk siralmas – egyszerűen szörnyű? Figyelembe véve ezeket a tapasztalatokat, valamint a korrupciónak és a dokumentumok meghamisításának lehetőségét, hogyan bízhatunk abban, hogy a bio-üzemanyagok előállítására szolgáló növénykultúrák tanúsítványa hiteles lesz? Nem fejezhetnénk be azt, hogy egy súlyos problémából még súlyosabbat kreálunk?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Először is, nem tudom megerősíteni azt, hogy sok illegális faanyag jut be az Európai Unióba, de azt egyértelműen kijelenthetem, hogy eddig nagyon kevés bio-üzemanyag került az Unióba. Mindenesetre az esőerdők tekintetében semmilyen káros következményt nem idéztünk elő. A javasolt tanúsítási rendszereket meg fogjuk valósítani. Ezzel kapcsolatban semmilyen kétségem nincs, mert a vámhatóságoknak nagyon meggyőző volt a teljesítménye az Európai Unión belül.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Tisztelt biztos úr! Amit említettünk, az igenis probléma. Kétségtelenül egy újabb problémát jelent az, hogy a bio-üzemanyagok fokozott alkalmazása miatt elkezdett nőni az alapvető élelmiszerek ára, különösen azokban az országokban, ahol ez valóban problémát jelenthet, és főleg ezekben az országokban sokan nem tudják megfizetni az alapvető élelmiszereket. Tisztában van Ön ezzel a problémával? Ha igen, mit gondola róla, és mit tesznek ellene?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − (DE) A jelenlegi élelmiszerár-emelkedés fő oka a növekvő kereslet, különösen Kínában, Indiában és más államokban is. Ez az áremelkedés legfőbb oka. Az utánam felszólaló kollégám ki fogja fejteni, milyen intézkedéseket kell tennünk. Az egyértelmű, hogy növelni kell a termelést, mert a keresletet is ki kell elégíteni.

Ami a bio-üzemanyagokat illeti, az élelmiszerárakra gyakorolt hatásuk elhanyagolható, mert a bio-üzemanyagok fogyasztása összességében még mindig csekély. Természetesen tekintetbe kell vennünk, mert például az Egyesült Államokban a kukorica nagy részét jelenleg bio-üzemanyagok előállítása céljából termelik. Ez hatással lehet bizonyos ágazatokra, de megvan a módja annak, hogy továbbra is ki lehessen elégíteni a növekvő keresletet. Az a meglátásom, hogy a Bizottságban megoldást kell találnunk a világpiaci árak emelkedésére. Kollégám már elkészített néhány javaslatot ezzel kapcsolatban.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Kialakult egy olyan nézet, mely szerint a bio-üzemanyagok előállítása és kereskedelme lekötheti a fejlődő országok többlettermelését a bio-üzemanyagokra saját felhasználás vagy export céljából történő áttérés révén.

A Bizottság úgy véli-e, hogy bioüzemanyag-ágazat megoldást jelenthet a Kereskedelmi Világszervezet tárgyalásainak dohai fordulója tekintetében?

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. − Kétségtelenül vannak bizonyos országok, amelyek jobban érdekeltek a bio-üzemanyagok nemzetközi kereskedelmében − különösen Brazília; ez igaz, de a tárgyalások dohai fordulója sokkal átfogóbb ennél. Nem csupán a bio-üzemanyagokról van szó, ez a téma a tárgyalásoknak egy kis részét teszi ki, és sokkal több kérdésben kell megállapodásra jutnunk. Azt mondanám, hogy a bio-üzemanyagok igen csekély hatást fognak gyakorolni a dohai forduló kimenetelére.

  Elnök. − 34. kérdés (Brian Crowley) (H-0630/07)

Tárgy: A WTO-tárgyalások előrehaladásának állapota

Tud-e az Európai Bizottság átfogó nyilatkozatot tenni a WTO-tárgyalások előrehaladásának állapotáról?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Ez egy szokásos skandináv megközelítés: meglehetősen rövid, de lényegre törő.

Egyértelműen kijelenthetem, hogy a következő két hónap döntő fontosságú lesz a dohai fejlesztési forduló szempontjából. A mezőgazdasági és ipari termékekkel kapcsolatban a megfelelő tárgyalócsoportok elnökei által júliusban benyújtott javaslatok alapján újrakezdődtek a tárgyalások.

A tárgyalócsoportok elnökei a tárgyalási javaslat elkészítése során lelkiismeretes munkát végeztek. Úgy gondolom, kijelenthetjük, hogy igazságosan elosztották a terheket. Minden egyes jelentős szereplőre nyomást gyakoroltak az úgynevezett tárgyalási háromszög mindegyik kérdésével – az AMA-val, a NAMA-val (tehát az élelmiszeripari és nem élelmiszer-termékekkel)és a hazai támogatásokkal – kapcsolatban, ami leginkább kényes téma a különböző szereplők számára.

Az is nyilvánvaló, hogy a tárgyalócsoportok elnökei által összeállított szöveg nem kőbe vésett változat. A WTO-tagság előzetesen reagálhatott a szövegekre még a nyári szünet előtt.

Most azonban a tárgyalásoknak valóban rá kell térniük a konkrétumokra. A módozatokról szóló tárgyalások újabb fordulója szeptember legelején kezdődött el Genfben. A WTO főigazgatójának, Pascal Lamynak és a tárgyalócsoportok elnökeinek az a célja, hogy valamikor októberben közzé tudjanak tenni egy felülvizsgált dokumentumot, amely a módozatokról szóló, legkésőbb idén ősszel létrehozandó megállapodás végleges alapjául szolgál. Hogy így lesz-e, vagy egy végleges dokumentum születik, teljesen a különböző szereplők tárgyalási álláspontjától függ.

Az Egyesült Államoknak a Bush elnök által az APEC-országok csúcstalálkozóján tett politikai nyilatkozatot most konkrét tárgyalási lépésekre kellene váltania a megállapodás megkötése érdekében. Az Egyesült Államok számára feltétlenül fontos, hogy azt lássák, hogy foglalkozik a mezőgazdasági támogatásokkal és haladást ér el, többek között azon célkitűzése tekintetében, hogy biztosítsa a fejlődő országok mezőgazdasági piacaira való bejutást.

Brazíliának, Indiának, sőt a többi felemelkedő gazdaságnak is a helyes irányba kell elmozdulnia és hozzá kell járulniuk a megállapodáshoz, ami azt jelenti, hogy bizonyos mértékig csökkenteniük kell az ipari termékek jelenlegi vámtarifáit.

A tárgyalásokkal kapcsolatos valós helyzet az, hogy – ha gazdasági szempontból nézzük – az eddig megtett távhoz képest már igen közel van a cél, tehát a finisig már csak egy rövid szakaszt kellene leküzdeni.

A hiányzó – egyrészt a fejlett, másrészt bizonyos fejlődő országok által a végleges csomaghoz hozzáteendő – engedmények értéke kicsi a megállapodás elérésének általános előnyéhez képest, főleg mivel a globális gazdasági feltételek egyre bizonytalanabbá válnak.

De az óra ketyeg. Ha ősszel nem születik megállapodás a módozatokról, valószínűtlenné válik, hogy a dohai fejlesztési fordulót sikerül hamar lezárni. Az Egyesült Államokban felgyorsul az elnökválasztási kampány, és a tárgyalások évekre befagyhatnak.

Ahhoz, hogy most sikeresen lezáruljon a forduló, valamennyi érintett félnek rugalmasságról és hajlandóságról kell tanúbizonyságot tennie a kompromisszum elérése érdekében. Az Európai Unió továbbra is megpróbál kommunikálni a WTO-tagság különféle támogatói köreivel és legfontosabb tagjaikkal a konstruktív kötelezettségvállalás biztosítása céljából.

  Brian Crowley (UEN). – Szeretném megköszönni a biztos asszony válaszát. Örültem volna, ha Mandelson biztos úr is itt lenne, mivel tudom, hogy múlt héten részt vett egy találkozón Amerikában, ahol a kapott válaszok csalódást okoztak számára.

Ön nagyon röviden beszélt a fejlődő országokról, aminek kapcsán megemlítette Brazíliát és Indiát. Ezek az országok az ipari termelés és az export szempontjából nem sorolhatók a fejlődő országok közé. Ugyanakkor kulturális szempontból mégis a fejlődő országok közé tartoznak, tekintettel az előnyökre, amelyekben részesülnek majd.

Kell-e Európának többet engednie a mezőgazdaság terén, különösen mikor azt láthatjuk, hogy az Egyesült Államok agrártámogatási rendszere, a „Farm Bill” révén – amely most jött létre – több támogatás kap a csomagból, mint amiről eredetileg tárgyaltak, és úgy tűnik, hogy Európa minden mozgásteret megad, miközben Amerika semmilyen terhet nem vállal? Ez lenne a követendő út?

És végezetül, ha ősz a határidő, október vége még az őszhöz tartozik. A tél november 1-jén kezdődik. Így elegendőnek tartja-e az időt a siker eléréshez?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Ha a tél kezdetét akarjuk meghatározni, az én naptáram szerint a tél decemberben kezdődik, de hát legyen úgy, ahogy Ön mondja. Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy ha az Egyesült Államok agrártámogatási rendszere, a „Farm Bill” által kijelölt irányt nézzük, a dohai forduló keretében elérendő megállapodás esélyei szempontjából ez nem nevezhető nagyon produktívnak, de nem vághatunk elébe a Szenátusban végül meghozandó határozatoknak.

Nem bocsátkozom vitába azzal kapcsolatban, hogy Brazília fejlett vagy fejlődő ország-e, amennyiben mezőgazdasági és ipari termékekről is szó van, de nyilvánvaló, hogy az agrárszektorban – és a bio-üzemanyagok terén, amelyekről néhány perce beszéltünk – Brazília nagyon versenyképes ország. A cukornádból előállított bio-üzemanyagok rendkívül versenyképesek a világpiacon.

  Marian Harkin (ALDE). – Köszönöm a válaszát, biztos asszony. Ön azt mondta, hogy nagyon fontos, hogy az Egyesült Államok ajánlatot tegyen. Az utóbbi napokban határozottan azt érzékeltették, hogy az Egyesült Államok valóban nagyon jelentős és érdekes ajánlatot tett hazai piaci támogatásait illetően. Szeretném megkérdezni Öntől, hogy ez így történt-e, és ha igen, tudna-e valamilyen tájékoztatást adni erről?

Második kérdésem pedig a következő: egyet tud-e érteni azzal, hogy úgy tűnik, hogy mostanáig mi vagyunk az egyetlenek, akik engedményeket teszünk? Meg tudja-e erősíteni azt, hogy Mandelson biztos felajánlotta, hogy 70%-kal csökkentjük az európai uniós mezőgazdasági termelők támogatását, és ha igen, Ön támogatja-e ezt az álláspontot? Egyetért-e azzal, hogy a támogatások ilyen mértékű csökkentése az európai mezőgazdaság, különösen a marhahús-ágazat tönkretételét jelentené?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Először is, amikor a két tárgyalócsoport elnökének tárgyalási dokumentumait vizsgáltuk, Falconer úr, aki a WTO-n belül az agrárszektor felelőse, egy dokumentumot terjesztett elő, amelyben két szám közötti intervallum is található. És a hazai támogatások kapcsán, amely a legnehezebb kérdés az amerikaiak számára, most jelezték, hogy el tudják fogadni, hogy a Falconer-javaslat két sarokszáma között mozogjanak.

A tárgyalások, illetve megbeszélések folytatódnak, így rendkívül nehéz megmondani, hogy hol fejeződik be a játék. De meg kell mondanom, hogy – ami az agrárszektort illeti – az Európai Unió számára természetesen a vámtarifák jelentik a legnehezebb kérdést. De még a vámtarifáknál is fontosabb, hogyan kezeljük az érzékeny termékekeinket. Ez egyszerűen kulcsfontosságú és ténylegesen fontosabb, mint a különböző csoportokon belüli vámtarifa-csökkentés.

Tehát csak buzdítani tudom Önöket, hogy szorosan kövessék nyomon az érzékeny termékekkel kapcsolatos elbánást, mivel ez kulcsfontosságú lesz a végjátékban.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Megértem, hogy foglalkoznunk kell a kontingensek árával kapcsolatos tárgyalásokkal stb., de azt nem látom, hogy tárgyalás folyna az Európa által képviselt dolgokról, illetve nem tapasztalom azok terjesztését, az európai életforma terjesztését. Tisztelt elnök asszony! Számomra az a kérdés, hogy Önök tárgyalásba bocsátkoznak-e és kimondják-e a következőket: nem akarunk olyan termékeket, amelyek gyerekmunkával készültek! Nem akarunk olyan termékeket, amelyeket kényszer- vagy rabszolgamunka révén állítottak elő! Nem akarunk olyan termékeket, amelyeket nem az alapvető munkaügyi szabályoknak megfelelően állítottak elő! Ennyiről van szó, de most önök nagy hűhót csapnak körülötte?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Valóban megpróbáltunk megszervezni egy megbeszélést az úgynevezett nem kereskedelmi vonatkozásokról, de néhány más szereplővel nagyon nehéz volt újraindítani ezt a megbeszélést. Meg vagyok győződve arról, hogy a kérdés azon termékekkel kapcsolatos, amelyek vonatkozásában a munkavállalók megélhetésére és egészségére való, bizonyos mértékű odafigyelésre szólítunk fel – személy szerint természetesen úgy gondolom, hogy van egy kötelezettség a vállalatok számára, ha az adott országból termékeket importálnak Beszélhetünk az Indiából származó, olyan színezőanyagot tartalmazó törölközőkről, amelyet meghatározott helyeken alkalmaznak. Tehát úgy gondolom, hogy ha mindannyian összetartunk, remélhetőleg elfogadható megoldást találhatunk.

Második rész

  Elnök. − 35. kérdés (Georgios Papastamkos) (H-0594/07)

Tárgy: Mezőgazdasági tárgyalások a Dohai Forduló keretében

Hogyan értékeli a Bizottság a Dohai Forduló mezőgazdasági tárgyalásainak előrehaladását és az Európai Unió tárgyalópartnerei által tett „felajánlásokat”?

Igaz-e, hogy tervezik, hogy az EU nevében a 2005. októberihez képest jelentősebb ajánlatot tesznek az agrárágazattal, elsősorban a piacra jutással kapcsolatban? Mindenesetre készült-e tanulmány az európai agrárágazatra gyakorolt hatásról?

Amennyiben a WTO-tárgyalások kudarcba fulladnak, mik a Bizottság prioritásai a mezőgazdasági termékek kétoldalú és régióközi/regionális kereskedelme terén?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − A Bizottságnak még mindig az a véleménye, hogy megvan annak a lehetősége, hogy a dohai tárgyalások kedvező kimenettel záruljanak a nagyon közeli jövőben, ahogy azt már az előző válaszomban is említettem.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy amennyiben az év vége előtt nem lesz áttörés, nagyon nehéznek tartom a tárgyalások lezárását, mert közeledik az amerikai elnökválasztás.

Mindemellett a bizonyos tárgyalópartnereink által tett ajánlatok még mindig nem érik el a tárgyalások kiegyensúlyozott végeredményének eléréséhez megkövetelhető szintet.

Ami az EU végleges ajánlatának hatókörét illeti, a közös agrárpolitika folyamatban lévő reformja egyértelműen kijelöli a Bizottság tárgyalási megbízatásának határait, ami azt jelenti, hogy nem fogadhatunk el olyan megállapodást, amelynek következtében ismét reformot kellene végrehajtanunk a közös agrárpolitika terén. Ez egyértelműen összhangban áll a Tanács által adott felhatalmazással, és a tárgyalás meghatározza, hogy WTO-partnereinktől természetesen mi is egyenértékű engedményeket kapunk a mezőgazdaság terén és egyéb területen, aminek eredményeképpen exportőreinknek jobb piaci lehetőségeik lesznek.

Lényeges, hogy amikor a vámtarifák csökkentéséről beszélünk, időnként attól tartunk, hogy az agrárágazatunk óriási nyomás alá kerül a behozott árucikkek miatt. Ne felejtsük el, hogy az éremnek két oldala van, azaz a vámtarifa-csökkentésre az új feltörekvő piacokon is sor fog kerülni, amelyekre az európai termelők számára rendkívül fontos lehet bejutni − és biztos vagyok benne, hogy ez be fog következni −, például a kínai és indiai piacra. Tehát még mindig arra törekszünk, hogy a Dohai Forduló kedvezően záruljon. Nyilvánvaló, hogy a többoldalú megoldást kell előnyben részesítenünk, míg a kétoldalú tárgyalások kiegészíthetik a többoldalúakat.

A jelenlegi szakaszban megtesszük a tőlünk telhetőt, de döntő fontosságú, hogy ha megoldást találunk, az kiegyensúlyozott legyen − a mezőgazdaság három pillérére nézve éppúgy, valamint a mezőgazdaság, az ipari termékek és a szolgáltatások közöttii arány szempontjából is.

  Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Köszönöm a választ, biztos úr. Az az érzésem, hogy Ön inkább nemzetközi kereskedelmi biztosként, mint mezőgazdasági biztosként beszél.

Mandelson úr, nemzetközi kereskedelmi biztos osztja-e az Ön nézetét, miszerint a KAP felülvizsgálata semmilyen veszteséget nem fog okozni? Egyetért-e azzal, hogy a 2007. júliusi módozatok elfogadása – amelyek meghaladják az EU által 2005. októberben tett ajánlat mértékét – nem jelenti a Miniszterek Tanácsa által adott tárgyalási meghatalmazás túllépését? Ha nem, akkor a kereskedelmi partnereink irányába teendő kötelezettségvállalás előtt nem kell új meghatalmazást kérni a Tanácstól.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Amikor a KAP-reformról 2003-ban megállapodtunk a Miniszterek Tanácsának keretében, a kereskedelmi és mezőgazdasági biztosok kaptak meghatalmazást. E meghatalmazás keretében tudtunk tárgyalni. Amit most előterjesztünk – illetve amit november 20-án fogunk előterjeszteni –, az az agrárpolitika felülvizsgálata, és ez nem egy új reform. Nem új reform, ezért úgy gondolom, hogy – függetlenül attól, hogy megállapodásra jutunk-e a dohai fordulón – nem lesz kihatással az általunk javasoltakra, mivel a közös agrárpolitika felülvizsgálatáról van szó. Tehát nem fogja befolyásolni vagy megváltoztatni azt a meghatalmazást, amellyel már rendelkezünk.

  Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Európában sokan nyugtalankodnak, aggódnak és félnek amiatt, hogy a mezőgazdasági élelmiszerekkel kapcsolatban géntechnológiát alkalmaznak. Szóba kerül rendszeseresen a téma a dohai fordulón, esetleg ez már korábban kialakult álláspont – mindenesetre mennyire van jelen a megbeszélésekben?.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Nyilvánvaló, hogy az, amit az elmúlt néhány hónapban, főleg a nyári szünet során a németországi újságok híradásai alapján az európai áremelkedés tekintetében tapasztaltunk, sok kérdést vetett fel. Ezek elég új kérdések az európai agrárpolitikával kapcsolatban, ahol korábban a túltermelés, az intervenciós készletek ellen küzdöttünk, most pedig sokkal kiegyensúlyozottabb a piac, úgy gondolom, a mezőgazdasági termelőknek nyújtandó közvetlen kifizetés függetlenítésének köszönhetően, ami lehetővé teszi a mezőgazdasági termelők számára, hogy a piaci fejleményekre reagáljanak ahelyett, hogy azt számolgatják, hogy a Brüsszelből érkező csekken milyen optimális összeg fog szerepelni.

Egyértelmű, hogy a dohai fordulón a préférence communautaire (a közösségi preferencia), illetve az élelmiszer-ellátás biztonsága önmagában nem tartozik a tárgyalt kérdések közé. Természetesen a világon mindenki számára alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy el tudja látni élelemmel a lakosságot, de ez a téma a tárgyalások során nem képez külön fejezetet.

  Jim Allister (NI). – Azonkívül, hogy aggodalmamnak adok hangot a mezőgazdasági érdekeinket sértő, még további engedmények miatt, szeretném megkérdezni Öntől, hogy a tárgyalások során milyen hangsúlyt kapott a marhahús-termeléssel kapcsolatos előírások szigorítása azok körében, akik nagyobb mértékben szeretnének bejutni az európai piacra? Csak így vethetünk véget a saját termelőinket érő diszkriminációnak, amit az okoz, hogy onnan engedélyezünk élelmiszer-behozatalt, ahol a nyomon követhetőség és a minőség messze elmarad azoktól a normáktól, amelyek teljesítését saját termelőinktől elvárjuk.

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Azt hiszem, hogy már hallottam ezt korábban. Lehet, hogy tévedek, de ez a kérdés az ír miniszter úr és egyes ír európai parlamenti képviselők által a Brazíliából származó behozatallal, a nyomon követhetőséggel kapcsolatban felvetett bizonyos kérdésekre, valamint az ír mezőgazdasági termelőknek a nyomon követhetőség hiányával kapcsolatos véleményére emlékeztet. Magától értetődő, hogy szorosan nyomon követjük az ügyet, és tudom, hogy kollégám, Kyprianou biztos úr, a Parlamentben találkozni fog az érintett bizottsággal.

Tisztességes kereskedelmet akarunk biztosítani, ami azt jelenti, hogy az Európai Unióba importáló és exportáló vállalkozásoknak ugyanazokat a minőségi előírásokat kell betartaniuk, mint a saját termelőinknek.

A jövő hónapban Brazíliába látogatok, hogy kiderüljön, meg tudják-e mutatni nekem, amit látni szeretnék: hogy miként működnek a dolgok Brazíliában, mennyiben adott az Európai Unióba szánt termékek nyomonkövetésének lehetősége.

  Elnök. − A 36. kérdés nem tehető fel, mivel benyújtója már nem tagja a Parlamentnek.

37. kérdés (Ioannis Gklavakis) (H-0636/07)

Tárgy: A borpiac közös szervezésének felülvizsgálata

2007. július 4-én a Bizottság előterjesztette a borpiac közös szervezéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (COM(2007)0372). A „nemzeti keretekhez” rendelt összegeket egy kulcs alapján osztották ki, 50%-ban a tagállamok múltbeli hozzájárulásán, 25–25%-ban a területen, illetve a termelésen alapul. Ezen túlmenően bizonyos tagállamok javára kiigazításokra került sor.

Közölni fogja-e a Bizottság, hogy milyen szempontokat alkalmaztak az adott felosztási kulcs kiválasztása során, és hogy az összegeket miért nem a tagállamok reprezentatív referencia-időszak alatti, múltbeli befizetései alapján osztják el, ahogy az az eddig módosított valamennyi KPSZ esetében történt? Továbbá, mivel a források teljes összege korlátozott, hogyan döntötték el, hogy bizonyos tagállamok javára kiigazítják a hozzájárulás mértékét, ami szükségképpen ugyanolyan mértékű csökkenést jelent mások számára?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − A nemzeti kerethez rendelendő teljes összeg tagállamok közötti, továbbá a vidékfejlesztési politika céljára átcsoportosított összeg igazságos elosztásának tervezése érdekében valójában három különböző szempontot veszünk figyelembe. Az összes rendelkezésünkre álló múltbeli adat alapján a bortermelő területeket; másodszor, a múltbeli átlagok alapján számított termelési mennyiséget; és harmadszor, a múltbeli átlag alapján számított kiadásokat, Bulgária és Románia kivételével, ahol a csatlakozás során kiszámított költségvetési követelményeket alkalmaztuk, mivel kizárólag ezek voltak az általunk felhasználható, megbízható adatok. A három különböző tényező között a következőképpen alakult a súlyozás: 25% a területi arány, 25% a termelési arány, valamint 50% a nemzeti keretekhez rendelt költségvetés és a vidékfejlesztési politika céljára történő átcsoportosítás. A kifejezetten a harmadik országokon belüli promócióval kapcsolatos keret e része esetében 50% a területi arány és 50% a termelési arány, amit új és nagyon fontos, előretekintő politikának tartok a borágazat szempontjából. A tagállami keretek újraelosztásával kapcsolatos tárgyalás során pozitív irányú kiigazítást hajtottunk végre három tagállam esetében, hogy korlátozzuk az e tagállamok esetében a múltbeli kiadásokból és a másik két kritériumból való részesedése közötti jelentős eltérés csökkentését. Ezt a kiigazítást nem a többi tagállam számára kiosztott összegek rovására hajtottuk végre, azaz nem csökkentettünk más összegeket, hogy pénzt találjunk a három tagállam számára, hanem egyszerűen növeltük a teljes költségvetést. Ez lehetővé teszi, hogy a közösségi támogatást igazságosan osszuk el úgy, hogy egyrészt figyelembe vesszük az egyes tagállamok csökkentési kapacitását, másrészt a reform keretében javasolt új intézkedések hatékony végrehajtását.

  Ioannis Gklavakis (PPE-DE). – (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Amikor a Bizottság úgy gondolja, hogy bizonyos tagállamok vonatkozásában szükséges strukturális változtatásokat foganatosítani, méghozzá jogszabályi úton, vizsgálja-e annak lehetőségét, hogy hasonlóképpen reagáljon a nemrégiben katasztrofális tűzvészek által sújtott görög bortermelők megsegítése érdekében? A következő években jelentősen csökkenni fog a bevételük. Több ezer hektárnyi területet kitevő hatalmas szőlőültetvények váltak a tűz martalékául; ez azt jelenti, hogy a bortermelők veszteséget szenvedtek és ültetvényeiket kár érte.

Emiatt a Bizottság szándékozik-e szolidaritását kinyilvánítani és segítséget nyújtani ezeknek az embereknek?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Mindenekelőtt úgy gondolom, hogy mindenki, aki a televízióban nézte a görögországi pusztító tűzvészekről bemutatott képeket, eltűnődött azon, hogy mit fog történni ezt követően ezekkel a leégett területekkel. Lehetőségem volt arra, hogy görög parlamenti képviselőkkel, a miniszterrel, a minisztériummal, valamint a görög gazdasági miniszterrel is tárgyaljak erről, azon az utamon, amit azért tette, hogy megoldásokat találjunk..

Több megoldás is van, erről a következő kérdésnél fogok beszélni. Csak annyit mondhatok, hogy a borpiac közös szervezésének keretében nem tudjuk megoldani az erdőtüzekkel kapcsolatos problémákat. Ez kizárt. És azt mondhatom Önöknek, hogy ha újrakezdjük a keretek és a tagállamok közötti pénzelosztást, az a Pandora szelencéjének kinyitásához lesz hasonló, és nem áll rendelkezésemre több pénz, mint a jelenleg évi körülbelül 1,3 milliárdeuró összegű, a borágazat számára elkülönített költségvetés.

A vidékfejlesztési politika, a regionális finanszírozás keretében kell megoldást találnunk a tűzvész következményeire, biztos vagyok abban, hogy megfelelő megoldások születnek majd.

  Elnök. − Mivel a következő kérdések ugyanazzal a témával foglalkoznak, ezekkel egyszerre foglalkozunk:

38. kérdés (Katerina Batzeli) (H-0655/07)

Tárgy: A tűzvészek által elpusztított térségek számára nyújtott KAP-segélyek folyósítása

A nemrégiben Görögországban bekövetkezett tűzvészek katasztrofális hatást gyakoroltak a gazdálkodásra, főleg az olívaolaj-, a gyümölcs- és zöldség-, valamint borágazatban, ami súlyos következményekkel járt az érintett térségek környezete és fejlődése szempontjából, és komoly fenyegeti a gazdálkodási tevékenység folytatását.

Hogyan kellene újrafogalmazni a kölcsönös megfeleltetés alkalmazását a termeléstől független egységes jövedelemtámogatások az érintett mezőgazdasági termelők számára történő jogos kifizetésének biztosítása érdekében?

Hogyan biztosítható a borpiac új, közös szervezésének megvalósítása a tűzvészek által érintett térségekben, főleg ami a környezetet kímélő eljárásokat alkalmazó bortermelőknek nyújtandó közvetlen támogatásra vonatkozó bizottsági javaslatokat illeti?

Milyen további rendelkezésekre és pontosításokra van szükség a mazsolaszőlőre vonatkozó új rendszer keretében, hogy azonnali válságkezelő intézkedéseket lehessen végrehajtani? Van-e lehetőség a működési alapok forrásainak növelésére az ilyen intézkedések válsághelyzetekben történő finanszírozása érdekében?

Megvalósítható-e az, hogy a mezőgazdasági termelők támogatása céljából egy külön nemzeti program jöjjön létre a gyümölcs- és zöldség-, valamint a borpiac közös szervezéséből származó finanszírozás segítségével?

39. kérdés (Georgios Karatzaferis) (H-0661/07)

Tárgy: Nem kormányzati szervezetek és egyesületek pénzügyi támogatása a görögországi azonnali újraerdősítés érdekében

Görögország a közelmúltban élte át történelme eddigi legnagyobb környezeti katasztrófáját. Sok görög környezetvédelmi szerv és a tűzvészek által elpusztított területeken található kolostorok azonban rendelkeznek e területek átfogó telepítési műveletekkel történő gyors újraerdősítésének megszervezéséhez szükséges know-how-val és szakemberekkel.

Hogyan biztosíthat a Bizottság közvetlen finanszírozást (azaz a harmadik CSF keretén kívül) a nem kormányzati szervezeteknek, kolostoroknak, környezetvédelmi szerveknek stb., hogy azonnal helyre tudják állítani a tűzvészek által elpusztított görögországi erdők környezetét?

Milyen közösségi kezdeményezések alkalmazhatók e célra?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Mindenekelőtt ismételten csak együttérzésemet tudom kifejezni mindazok felé, akiket a tűzvészek következményei sújtanak.

Úgy gondolom, hogy fontos, hogy kimondjuk azt, hogy az egységes támogatás − a mezőgazdasági termelőknek nyújtandó közvetlen kifizetés − nincs veszélyben. A növénykultúrák, állatok vagy épületek esetleges pusztulása nem hat ki a termeléstől függetlenített kifizetésre, mivel nincs termelési kötelezettség.

Ami a kölcsönös megfeleltetést illeti, az egyik fontos szabály, hogy a kölcsönös megfeleltetés alapján történő közvetlen KAP-kifizetések csökkentéséről csak a közvetlenül a mezőgazdasági termelőknek tulajdonítható tevékenységek vagy mulasztások következtében lehet határozni. Ezért az idén nyáron Görögországban bekövetkezettekhez hasonló erdőtüzek miatt nem csökkenhetnek a kifizetések.

Ami a borágazatot illeti, részleges pusztulása esetén a szőlőültetvények támogatásra lehetnek jogosultak a jelenlegi rendelet értelmében a szerkezetátalakítási program keretében, valamint azon nemzeti keretek alapján, amelyeket az új KPSZ vonatkozásában meg fogunk határozni.

A gyümölcs- és zöldségpiac átalakított közös szervezése új válságmegelőző és válságkezelő eszközöket irányoz elő. Ez az szabályozás azonban csak 2008-tól lép életbe, és visszamenőleg nem érvényes.

Az utolsó kérdéssel kapcsolatban azt mondhatom el, hogy a pénzügyi szabályok nem teszik lehetővé a Bizottság számára, hogy a piacszervezési költségvetésből esetleges megtakarításokat csoportosítson át a görög mezőgazdasági termelők támogatására szolgáló, meghatározott nemzeti programokhoz.

Ami a nem kormányzati szervezetekkel, kolostorokkal, illetve környezetvédelmi szervekkel kapcsolatos konkrét kérdést illeti, a Bizottságnak nincs lehetősége arra, hogy közvetlenül támogassa az említett szerveket a környezeti helyreállítással kapcsolatos tevékenységek elvégzése céljából. Európai uniós segítségnyújtásra csak a tagállamok által a szubszidiaritás elvének megfelelően összeállított és társfinanszírozás céljából a Bizottsághoz benyújtott, kifejezetten az említett célra tervezett programok és beavatkozások esetén van lehetőség.

A vidékfejlesztési politikán belül hadd említsek néhány konkrét lehetőséget, amely szintén felhasználható segítségnyújtás céljából. Előző válaszomban utaltam ezekre. Az első lehetőség a 2000–2006-os programmal kapcsolatos, és magában foglalhatja a nemzeti működési programok és a regionális működési programok teljes összegének módosítását a mezőgazdasági potenciálnak a katasztrófákkal kapcsolatos nemzeti intézkedéseket követő helyreállítása érdekében. Ez például jelentheti azt, hogy a mezőgazdasági termelők pénztámogatást kaphatnak állatok, gyümölcs- vagy olajfák vásárlásához, illetve a tönkrement épületek helyreállításához.

Ismételten nagyon határozottan ki kell jelentenem azonban, hogy nincs arra lehetőség, hogy a vidékfejlesztési politika keretében kártérítést nyújtsunk a mezőgazdasági termelőknek az elveszett bevételért.

A második lehetőség a 2007–2013-as új vidékfejlesztési program, amely intézkedéseket tartalmaz a mezőgazdasági termelési potenciál, valamint az erdőgazdálkodási potenciál természeti katasztrófákat követő helyreállítására.

Meg kell jegyeznem, hogy az említett két lehetőségen keresztül történő beavatkozások az újraerdősítésre és a termelési potenciál helyreállítására korlátozódnak, és nem használhatók fel a bevételekkel kapcsolatos veszteségek kompenzálására.

Azokat a lehetőségeket hagytam a végére, amelyek az állami támogatási programokon belül állnak majd rendelkezésre. A görögországi erdőtüzekhez hasonló katasztrófákat általában kivételes eseménynek minősülnek, ami ténylegesen lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy támogatást nyújtsanak az anyagi veszteségek kompenzálásához.

A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás számára nyújtott, nemzeti forrásokból finanszírozott támogatásra az állami támogatási program bejelentését és a Bizottság jóváhagyását követően kerülhet sor.

Arra is emlékeztetném önöket, hogy van egy sokkal egyszerűbb lehetőség, azaz az úgynevezett de minimis állami támogatás felhasználása, ami azt jelenti, hogy a tagállamok az új változások alapján háromévente 6000 eurót kifizethetnek a mezőgazdasági termelők számára. Tehát szükség esetén, bárki megkérdezése nélkül maximum 6000 EUR ténylegesen kifizethető a mezőgazdasági termelők azonnali megsegítése céljából.

  Stavros Arnaoutakis (PSE), a szerző képviseletében. – (EL) Tisztelt biztos asszony! Szeretném megkérdezni, hogy kapott-e a tűzvész által sújtott régiók helyreállítására vonatkozó konkrét tervezetet?

Milyen eljárás vonatkozik egy ilyen terv jóváhagyására?

  Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Ahogy azt már említettem, a programok keretében két lehetőség adott. A vidékfejlesztési program keretében – ahogy azt elmondtam – lehetőség van támogatást szerezni a helyreállításhoz, új olajfák és borkészletek vásárlásához. Aztán ott van még a regionális politika, amely kollégám, Hübner biztos úr hatáskörébe tartozik. Tudom, hogy közvetlen és nagyon jó kapcsolatokat alakított ki mindenütt, ahol csak őt jelölték ki arra a feladatra, hogy tartsa kézben a szálakat. Biztos vagyok abban, hogy rengeteg konstruktív megbeszélés zajlik éppen.

  Elnök. − 40. kérdés (Marie Panayotopoulos-Cassiotou) (H-0601/07)

Tárgy: Kutatásfinanszírozás

A Bizottság megítélése szerint a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó tervek szerinti finanszírozási rendelkezés vonatkozásában mely kutatási ágazatok vannak lemaradva? Milyen szempontok határozzák meg a finanszírozási prioritásokat? Hogyan befolyásolja a hatodik keretprogram alapján finanszírozott kutatás hasznosságának és hatékonyságának értékelése az új kutatási projektek kiválasztását? Milyen szempontok határozzák meg a finanszírozási prioritásokat az egyes kutatási ágazatokban?

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Jó, hogy ismét itt lehetek. Köszönöm a tisztelt képviselő asszonynak a kutatásfinanszírozással kapcsolatos kérdését. Kérdése egyértelműen és elsősorban az Európai Unió által finanszírozott kutatásra vonatkozik, és válaszomban ezekkel a szempontokkal fogok foglalkozni. Akárhogy is nézzük, a kutatással kapcsolatos – inkább magán-, mint állami – befektetések nemzeti és európai szinten történő növelésének szükségessége központi jelentőségű a lisszaboni célok elérése szempontjából. Ugyanakkor arról is meg kell győződnünk, hogy a lehető legjobb eredmény elérése érdekében megfelelően használják fel a pénzösszegeket.

A kérdés alapvetően négy részből áll, és én sorjában mindegyikre fogok válaszolni. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy még mindig túl korai végleges következtetéseket és tanulságokat levonni a hatodik és hetedik keretprogramok alapján. Mielőtt azonban rátérnék a tisztelt képviselő asszony kérdésének négy aspektusára, szeretnék emlékeztetni arra, hogy az Európai Unió kohéziós politikája, főleg az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap az Európai Kutatási Térség kialakításához is jelentősen hozzájárul. A Bizottság számításai szerint a kohéziós politika által a kutatáshoz és az innovációhoz a 2007–2013-as időszakban nyújtandó támogatás a 2000-2006-os programozási időszakhoz képest több mint háromszor nagyobb.

Térjünk rá a kérdés első részére: a Bizottság megítélése szerint a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó tervek szerinti finanszírozási rendelkezések vonatkozásában mely kutatási ágazatok vannak lemaradva? A Bizottság megítélése szerint megfelelő egyensúly alakult ki a program inkább felülről lefelé irányuló tematikus területei és a keretprogramok inkább alulról felfelé irányuló tevékenységei, például a felderítő kutatás és az ösztöndíjak között. Nem lenne helyénvaló kiemelni konkrét területeket, amelyeknek különösen szüksége van finanszírozásra. Minél közelebbről megvizsgáljuk a 10 tematikus prioritást, annál egyértelműbb, hogy valójában mindegyikkel kapcsolatban több finanszírozásra és kutatásra van szükség. De hogy egy példával szolgáljak, megemlíthetem a páneurópai érdekű kutatási infrastruktúrákat, amelyeknek a 7. keretprogramon belüli végleges költségvetése sokkal kisebb, mint ahogy azt a Bizottság eredetileg tervezte. Ez egy fontos terület, ahol európai perspektívából szemlélve valódi hozzáadott érték keletkezik. Arra törekszünk, hogy több forrásból – elsősorban nemzeti és regionális forrásokból, valamint az Európai Beruházási Bank forrásaiból – álljon össze a finanszírozás. Az Európai Kutatási Tanács első pályázati felhívását követően az is nyilvánvaló, hogy komoly túljelentkezés tapasztalható. Sokkal több kiváló pályázat érkezett az alapvető felderítő kutatásra, mint amennyit finanszírozni tudunk.

Ha megnézzük a tematikus kutatásokat, egyértelműen kiderül, hogy például az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatási területek számára nagyobb támogatást kell nyújtanunk. E téren a tagállamok nem csupán a kutatásba történő befektetések növelése, hanem – elszigetelt erőfeszítések helyett – a kutatási erőfeszítések összefogását szolgáló mechanizmus kialakítása révén is segítséget nyújthatnak. Ez is azon területek közé tartozik, amelyeket az Európai Kutatási Térségről szóló zöld könyvünkben javasoltunk.

Most pedig nézzük az általános szempontokat: a finanszírozás tematikus prioritásait az „Együttműködés” egyedi program határozza meg. Ezek azon kutatási területek, amelyek pályázati felhívások révén támogatást fognak kapni a 2007–2013-as időszakban. Javaslatunkat az érintettekkel 2004-ben folytatott széles körű konzultáció után terjesztettük elő, mely kiterjedt az „Együttműködés” témáinak internetes megvitatására, és ipari szereplők bevonására az Európai Technológiai Platform segítségével. Ezenkívül a javaslat széles körű előzetes hatásvizsgálaton alapult. Az utólagos értékelés és ellenőrzés eredményei szintén a kutatásfinanszírozásra vonatkozó prioritások meghatározásának fontos elemét képezik. A korábbi tapasztalatok alapján levont tanulságok tényleg kulcsfontosságúak voltak a keretprogramon belüli prioritások meghatározásában, ahogy azt Ön is érzékelteti a kérdés harmadik részében, amelyre most rátérek.

Ön a következő kérdést tette fel: Hogyan befolyásolja a hatodik pénzügyi keretprogram alapján finanszírozott kutatás hasznosságának és hatékonyságának értékelése az új kutatási projektek kiválasztását? Ezzel kapcsolatban két módszer is felmerül, melyek a kettő viszonyát meghatározzák. A részletesebb, műveleti szinten a Bizottság szolgálatai több ezer FP6-projektet ellenőriznek, ami kiemelendő teljesítmény. A kollégák állandó kapcsolatban vannak a kutatási közösséggel, és az adott projekt soránl elért előrehaladással kapcsolatos naprakész információik fontos részét képezik a 7. keretprogram munkaprogramjainak előkészítésének. Másodsorban pedig, általánosabb szinten, a Bizottság 2008-ban meg fogja szervezni az FP6 utólagos értékelését. A különböző kutatási tevékenységek általános hatásával kapcsolatos értékelést magas szintű szakértők fogják elvégezni. Az FP6 utólagos értékelésének eredményei adják majd a legfontosabb információkat az FP7, közelgő, 2010-es időközi felülvizsgálatához.

Végül rátérek a kérdés utolsó részére: amikor az egyes kutatási ágazatokban a finanszírozási prioritásokat mérlegeljük, a finanszírozásban részesülő témákat az éves munkaprogramokban és a pályázati felhívásokban határozzuk meg. A munkaprogramok elkészítése során évente konzultációt folytatunk különböző érdekelt felekkel. Külső tanácsadó csoportoktól, az adott terület kiemelkedő szakértőitől is segítséget kérünk, akik hozzájárulnak annak biztosításához, hogy a munkaprogramok tartalmazzák a leglényegesebb kutatási területeket, figyelembe véve a folyamatban lévő projekteket, amelyeket a korábbi pályázati felhívások keretében finanszíroztunk. Amint a felhívásra beérkeznek az egyes pályázatok, az irányadó értékelési szempontok alapján elvégezzük szakértői értékelésüket. Azon pályázatok részesülnek finanszírozásban, amelyek a legmagasabb összpontszámot kapják a pályázati felhívás vagy annak a projekt által lefedet részé.

Végezetül úgy gondolom, hogy helyes elmondani, hogy a közösségi eszközök révén finanszírozott kutatás tekintetében átlátható rendszerrel renelkezünk, amely a legjelentősebb területeknek juttatja a finanszírozást, továbbá biztosítja, hogy ezt követően a támogatást a legjobb pályázatoknak ítéljék oda.

  Maria Panayotopoulos-Kassiotou (PPE-DE). – (EL) Köszönöm a kellőképpen informatív választ. Szeretném megkérdezni, hogy figyelembe veszik-e a kutatás nemzetközi szintű fejlődését, amikor döntést hoznak a különböző tevékenységekről, tekintettel arra, hogy globalizált világban élünk. Milyen mértékben részesülnek az európai fiatalok külön finanszírozásban annak érdekében, hogy részt vegyenek a kutatásban?

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Természetesen csak globális viszonylatban gondolkodhatunk. Ha ténylegesen megvizsgáljuk, hogy a világ legjelentősebb közösségei milyen területekre helyezik a hangsúlyt a kutatás során, láthatjuk, hogy ezek megegyeznek a mi prioritásainkkal. Ezen túlmenően több területen egyesítjük erőfeszítéseinket. A hetedik keretprogramban pontosan a nemzetközi együttműködés volt az, amelyet valóban megerősítettünk. Ehhez finanszírozást és támogatást biztosítunk, és ez a jövőben még inkább így lesz, mert úgy gondoljuk, hogy a globalizált világ előttünk álló kihívásai – akár az élelmiszerekről, az egészségügyről, az ivóvízről, az éghajlatváltozásról, akár a biztonságról vagy az energiáról legyen szó – világméretűek, és mindnyájunknak megfelelően foglalkoznunk kell velük.

  Justas Vincas Paleckis (PSE). – Tisztelt biztos úr! A kiemelt prioritások között említette az energia és az éghajlatváltozás tematikus területét. Ez helyes rangsorolás, és az Európai Uniónak áttörésre van szüksége. Hogyan szándékozik a Bizottság megszervezni az EU „legjobb koponyái” közötti együttműködést ezen a területen, és esetleg – még inkább – a világ „legjobb koponyái” közötti együttműködés előmozdítását? Mert ez a kérdés döntő fontosságú.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Igen, valóban hangsúlyt helyezünk erre. Alapvetően ez volt az elgondolás – ez szerepel a jelenlegi keretprogramban is –, de az igazság az, hogy most az európai technológiai stratégiai terv elkészítésére is koncentrálunk. A tervet legkésőbb az év végén el kell fogadnia a Bizottságnak. Ezzel kapcsolatban tulajdonképpen természetesen minden európai érintettel konzultálunk.

Így konzultáltunk a már létező valamennyi technológiai platformmal. Nagyon nyílt tárgyalásokat folytattunk. Gyakorlatilag valamennyi platform részt vesz a tevékenységeinkben, és megpróbáljuk ezt megfelelően összehangolni.

Nagyon helyesen említette, hogy az is alapvető fontosságú, hogy a lehető legmegfelelőbben, nemzetközi szinten vegyünk részt annak meghatározásában, hogy hogyan kezeljük ezeket a kérdéseket. De ezzel kapcsolatban két dolgot kell megemlíteni: ha a magánszféra szempontjából is próbáljuk ezt kezelni, kiegyensúlyozott módszert kell választani, az együttműködés és a versenyképesség előtt, illetve között, és pontosan ezt próbáljuk figyelembe venni.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt biztos úr! A Tanács csökkentette a 2008-as kutatásfinanszírozást. Hogyan készülnek a pénzügyi terv felülvizsgálatára, félidős értékelésére? Úgy gondolja, hogy benyújthatunk még új kezdeményezéseket és javaslatokat, amelyek a kutatásnak az európai költségvetésen belüli jelentőségét is kifejezik?

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Úgy vélem, hogy inkább az a fő kérdés, hogy mennyire kell kiterjednie ennek a félidős értékelésnek. Úgy gondolom, hogy ez egy megválaszolandó kérdés. Ha válasz az, hogy a sürgősség miatt foglalkoznunk kell bizonyos kérdésekkel, amelyek a már elfogadott pénzügyi időszak részét képezik, akkor biztos vagyok abban, hogy a tudomány és a kutatás azon területek közé tartozna, amelyekkel foglalkoznunk kell.

  Elnök. − 41. kérdés (Esko Seppänen) (H-0640/07)

Tárgy: Az ITER-projekt

Az ITER egy ambiciózus projekt, amely kétségtelenül véletlenszerű, szerencsés tudományos felfedezésekre való képességre emlékeztet: rábukkanhatunk dolgokra anélkül, hogy tudnánk, hogyan keressük azokat. A projektben több nem európai uniós ország is érintett. A partereink eddig megfelelően kezelték a – gazdasági és egyéb – kötelezettségvállalásaikat?

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Az ITER-projekt, ahogy azt a tisztelt képviselők is tudják, a világ fúziós energiával kapcsolatos kutatási programjának nemzetközi vezető projektje. A kezdetektől és az 1980-as években tartott csúcstalálkozók során Európa vezető szerepet játszott a projekt egymást követő előkészítő szakaszaiban.

A Bizottság méltán lehet büszke az ITER-partnerek bizalmára, amely abban fejeződött ki, hogy Európának adták a fogadó fél központi szerepét a projekt közös végrehajtásában.

Az Euratom és a tagjai együttes fellépésével tervezett és épített JET-létesítmények kiváló példát szolgáltattak arra, hogy mit lehet elérni, ha a fúziós kutatással foglalkozó vezető szervezetek egyesítik tapasztalataikat és forrásaikat. Az ITER-projekt kiterjeszti ezt az elvet az európairól a globális együttműködési szintre.

Az ITER műszaki célkitűzései és szándéka a nemzetközi fúziós kutatás szilárd és tudományos szempontból precíz távlati fejlődési folyamatán alapul, amely az utóbbi évtizedekben a nemzetközi, politikai határokon átlépő tudományos együttműködés légkörében drámai növekedésen ment keresztül a kísérleti fúziós létesítmények teljesítménye tekintetében.

A JET-en kívül az ITER olyan szintre terjeszti ki a kísérleti részt, ahol a fúziós energia tudományos és technológiai megvalósíthatósága bizonyítható.

Az ITER-megállapodás 2006. novemberi aláírása óta az ITER-partnerek mindannyian megfelelően teljesítették az ITER-tárgyalásokon vállalt kötelezettségeket.

Politikai szinten minden partner törekedett a megállapodás ratifikálásával, illetve elfogadásával kapcsolatos saját alkotmányos kötelezettségeinek teljesítésére, és a megállapodás idén októberben hivatalosan hatályba lép.

Eközben a partnerek tiszteletben tartották arra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, hogy a hatálybalépésig a lehető legnagyobb mértékben betartják a megállapodás feltételeit.

A nemzetközi ITER-csapat és a franciaországi cadarache-i ITER-helyszín személyzetét a jelenlegi összes partner képviselőiből állítják össze.

A partnerek pénzügyileg hozzájárulnak az ITER-szervezet költségvetéséhez és lelkiismeretesen végzik a műszaki és tudományos közreműködéshez szükséges, általuk vállalt közös műszaki előkészületeket.

Az Európai Unióban a Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Közös Vállalkozást a Tanács 2007. március 27-i határozata hozta létre. A vállalkozás feladata a demonstrációs fúziós reaktorok és a kapcsolódó létesítmények megépítésével kapcsolatos tevékenységek előkészítése és összehangolása.

Eddig a felügyeleti szerv, a kormányzótanács kétszer ült össze és elfogadta az első munkaprogramot és az ahhoz szükséges igazgatási határozatokat, hogy a közös vállalkozás 2008 elején működőképes legyen. Mindenekelőtt sor került a székhelyről szóló megállapodás aláírására Spanyolországgal. Ezenkívül a kormányzótanács kijelölte az igazgatót, a közös vállalkozás vezető tisztviselőjét.

Az ITER valóban egy ambiciózus projekt. Megvalósításához tágítanunk kell a tudományos, technológiai és szervezeti tapasztalataink határát. A kísérletek sajátossága, hogy az eredmények nem jelezhetők előre biztosan. De az ITER nem olyan vállalkozás, amelybe könnyelműen vagy a véletlenszerű felfedezések reményében léptünk be. Az ITER hosszú távú nemzetközi partnerségekből és kötelezettségvállalásokból áll, olyan partnereket tömörít, akik több mint a világ népességének felét képviselik, hogy a közös jövőnk szempontjából központi kérdésekkel foglalkozzanak, a fenntartható, nem szennyező energiaforrásoknak az emberiség javára történő fejlesztésével. Az ITER lehetőségei a projekt szilárd tudományos és technológiai alapjain, valamint az összes partner – vagy inkább mindnyájunk – által eddig tanúsított lelkesedésen és elkötelezettségen alapul. Még soha nem volt a világon ilyen együttműködés, mint az ITER.

  Esko Seppänen (GUE/NGL). – (FI) Tisztelt biztos úr! Egy bizonyos együttműködési projekttel, a Galileo-projekttel kapcsolatban rossz tapasztalataink vannak. Az eredeti tervekkel ellentétben az Európai Uniónak kell finanszíroznia a projektet, miközben nem minden érintett fél osztozik a tervek szerinti finanszírozásban.

Értelmezhetjük-e a biztos úr válaszát úgy, hogy a kötelezettségek teljesítése tekintetében az ITER-rel nem lehetnek problémáink, azaz nem alakul ki olyan probléma az ITER esetében, mint a Galileo-projektnél, ahol az érintett felek elmulasztották a vállalt kötelezettségek teljesítését?

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Pontosan így van. Nagyon röviden elmagyarázom a dolgot. Annak idején a kormányok vállalták a kötelezettségeket. Mind állami kötelezettségvállalás. Tehát a Galileóval kapcsolatban vállalt állami kötelezettségek valójában soha nem jelentettek problémát. Őszintén mondom, a Galileóval kapcsolatban felmerült problémák egyáltalán nem fognak előfordulni az ITER-projektben.

  Elnök. − 42. kérdés (Carl Schlyter) (H-0643/07)

Tárgy: Nanotechnológia

A nanotechnológia a technológia új ága, amely sok lehetőséget kínál, de egyre több kockázattal jár. A Nano Dialogue projekt szerint az EU lakosságának 48%-a moratóriumot szeretne a nanotechnológia fogyasztási cikkekben történő alkalmazása tekintetében mindaddig, amíg a az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásai nem válnak ismertté.

Milyen jogszabály van készülőben az olyan ágazatok vonatkozásában, ahol nanoanyagokat tartalmazó termékeket alkalmaznak és ezek már piaci forgalomban vannak, például kozmetikumok, testápoló termékek, gyógyszerek, tisztítószerek és egyéb fogyasztási cikkek? Tervez-e a Bizottság ágazatspecifikus megközelítést vagy horizontális jogszabályt a nanotechnológia fogyasztási cikkekben történő alkalmazásával kapcsolatban?

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Mindenekelőtt szeretném megköszönni a nanotechnológiával kapcsolatos kérdést. A Bizottság nagyon komolyan veszi a biztonság és a fogyasztóvédelem kérdését, és annak biztosításán fáradozik, hogy a lakosság élvezhesse a nanotechnológiák által előidézhető innovációk előnyét, ugyanakkor védett legyen a káros hatásoktól.

Sok erőfeszítést fordítunk a biztonsági problémák megoldására. Az FP5-ből és az FP6-ból mintegy 28 millió eurót fordítottunk olyan projektekre, amelyek kifejezetten a nanotechnológiák környezeti és egészségügyi vonatkozásaira helyezték a hangsúlyt, továbbá a tervek szerint az ilyen jellegű kutatás a nagyság és a kiterjedés tekintetében is jelentősen növekedni fog a 7. keretprogramban. Ahogy azt Önök is tudják, a Bizottság elfogadta a nanotudományokkal és a nanotechnológiával foglalkozó, a 2005–2009-es időszakra vonatkozó európai cselekvési tervet, a Parlament pedig elfogadott egy állásfoglalást ezzel kapcsolatban, amelyben a cselekvési terv kedvező fogadtatásra talált.

Az e hónapban a nanotechnológiai cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatban közzétett közleményben teljes körűen foglalkozunk a kérdés második részével. Sokféle európai és még több nemzetközi – főleg OECD- és ISO- – megközelítést, szabályozási és nem szabályozási jellegűt, követünk a nanotechnológiák esetleges káros hatásával kapcsolatos probléma megoldása érdekében.

A Bizottság szabályozási vizsgálatot végez a nanotechnológia alkalmazásán alapuló termékek egészségügyi, biztonsági és környezeti vonatkozásainak tekintetében. Az előzetes eredmények arra utalnak, hogy a meglévő közösségi szabályozási keret összességében megfelelően lefedi a nanotechnológián alapuló, napjainkban fejlesztett termékeket.

A termelés és a termékek különböző aspektusaira, például a kérdésben említett kozmetikumokra és gyógyszerekre már különféle közösségi rendelkezések vonatkoznak, jóllehet nem kifejezetten a nanotechnológiával kapcsolatosak. Ezért most úgy tűnik, hogy nincs szükség a nanotechnológiával kapcsolatos biztonsági kockázatokra vonatkozó új jogszabályok kidolgozására, illetve jelentős módosítások előterjesztésére. Mindazonáltal a tudományos fejlődés, illetve a Bizottság által szigorúan ellenőrzött egyes területeken tapasztalható szabályozási igények alapján szükség esetén szabályozási változtatásokat lehet javasolni. Nem magával a nanotechnológiával, hanem inkább a nanotechnológián alapuló termékekkel kapcsolatban kell megvizsgálni a szabályozási vonatkozásokat.

A Bizottság meg van győződve arról, hogy a nanotechnológiával kapcsolatos moratórium nemkívánatos hatásokat idézne elő. Amellett, hogy a társadalmat megfosztanánk az ilyen technológiák lehetséges előnyeitől, ez oda vezethet, hogy Európán kívül „technológiai édenkertek” alakulnának ki, ahol a kutatás és az innováció szabályozási keretek nélkül folyik.

Végül szeretnék megemlíteni egy másik Eurobarometer-felmérést, amelyet az új technológiákkal kapcsolatban 2005-ben készítettek 25 000 ember részvételével. Ha ezt összevetjük az ön által a kérdésben említett NanoDialogue projekttel, ez utóbbi 700 válaszadón alapult. Az Eurobarometer megállapította, hogy az európaiak összességében – körülbelül 50%-ban – támogatták a nanotechnológia fejlesztését. A társadalom hasznosnak és erkölcsileg elfogadhatónak találja ezeket a technológiákat. Érthető módon a válaszadók mintegy 42%-a bizonytalan volt az új technológia hatásait illetően, de a felmérés szerint a válaszadók közel 70%-a, akik véleményt nyilvánítottak a technológia hatásairól, optimista volt.

  Carl Schlyter (Verts/ALE). – (SV) Úgy gondolom, hogy egyetértünk abban, hogy a nanotechnológia szempontjából az lenne a legrosszabb, ha a jelenleg piacra bocsátott termékekkel kapcsolatban nem végeznénk megfelelő ellenőrzést, és a termékek rontanák a kezdeti fejlesztési szakaszban lévő technológia jó hírét.

Úgy gondolom, hogy a hagyományos toxicitás-vizsgálatok nem állapítják meg elég megbízhatóan a nanotechnológiához kapcsolódó kockázatokat; éppen ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy a jelenlegi jogszabályokban előírt toxicitás-vizsgálatokat korszerűsíteni kell. Úgy gondolom, hogy címkézési rendszerre van szükségünk, hogy a fogyasztók maguk választhassanak, és kíváncsi vagyok, hogy a Bizottság tervez-e ilyen jogszabályt.

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Teljesen egyetértek önnel és az első állításával. A legrosszabb az lenne, ha valami történne, tehát ezt meg kell akadályoznunk, és elővigyázatosnak kell lennünk. Ez a legfontosabb, és teljes mértékben egyetértek Önnel.

A jogszabályok előterjesztése nem az én feladatom, hanem a Bizottságon belül azon kollégáim hatáskörébe tartozik, akik a védekezéssel foglalkoznak. Biztos vagyok abban, hogy nagyon körültekintően foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Azt mondhatom Önnek, hogy a kutatás terén minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy megpróbáljuk elemezni az Ön által említett esetleges kockázatokat, és ez feltétlenül olyan dolog, amely az én hatáskörömbe tartozik.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Tisztelt biztos úr! A hetedik kutatási keretprogramban hová kerül majd a hangsúly a nanotechnologiai szektorban? A lakosság rendkívül nagy reményeket táplál ezzel a szektorral, különösen az „élj hosszú és egészséges életet” programmal kapcsolatban. Ön is teljesen új lehetőségeket lát az orvosi ágazatban abban a tekintetben, hogy hosszú és egészséges életet lehessen élni?

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − Igen, a válasz egyértelműen pozitív. Ez azon területek egyike. Ha valamivel össze akarjuk vetni, a nanotechnológia egy kissé az információtechnológiához hasonlít, mert több ágazatot érintő horizontális hatásról van szó. Az egészségügy azon területek közé tartozik, ahol az eredmények nagyon ígéretesek, így a mi kutatásunknak is részét képezi, amely kutatás kétségtelenül ebbe az irányba halad.

  Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – Köszönöm a válaszokat, biztos úr. Örömmel hallottam, hogy úgy gondolja, hogy a közös szabályozási keret a helyes irányba fejlődik, valamint hogy kétségbe vonja a NanoDialogue projektet és a tanulmány megállapításait, amelyekre a kérdés hivatkozik. Úgy vélem, hogy az Eurobarometer egyértelműen bizonyítja, hogy az európai polgárok támogatják a nanotechnológiák fejlesztését.

Kérdésem azzal kapcsolatos, hogy Schlyter úr a kérdésében azt állítja, hogy a nanotechnológia egyre több kockázattal jár. Rendelkeznek-e olyan adatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy a nanotechnológia olyan kockázatot jelentene, amelyről Schlyter úr már tényként beszél?

  Janez Potočnik, a Bizottság tagja. − A nanotechnológia minden bizonnyal olyan terület, amelyre oda kell figyelni, többek között a kockázataira is. Ha olyan területre lépünk, amelyben valóban benne rejlik a kockázat veszélye, körültekintően kell eljárnunk. Ha nem akarjuk, hogy az emberek olyasmi ellen forduljanak, ami – gondos eljárás esetén – bizonyára a javukat szolgálná, akkor úgy kell végezni a dolgokat, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy ez ne történjen meg. Ez pontosan megfelel a mi módszerünknek. Eddig természetesen még nem került sor e területtel kapcsolatos incidensekre, de ez nyilvánvalóan egy olyan ágazat, ahol sokkal jobb, ha körültekintően járunk el. Bizonyára ez az a helyes út, amelyet követnünk kell.

  Elnök. − A 43. és 44. kérdésre írásban válaszolnak majd.

45. kérdés (Sarah Ludford) (H-0595/07)

Tárgy: Londoni autóbuszok

A „Greater London Assembly” (Nagy-London Önkormányzata) által júniusban közzétett adatok szerint az úgynevezett „csuklós buszok” (hosszú, nem emeletes, két kocsiból álló buszok), amelyek sok európai városban megtalálhatók, és amelyek 2002-ben Londonban is megjelentek, 2006-ban 1751 balesetben voltak érintettek. Ez 75%-kal több, mint más buszok esetében, és ez átlagosan csaknem napi öt balesetet jelent, illetve minden egyes londoni csuklós buszra vonatkoztatva évi több, mint öt balesetet.

Mivel ez elfogadhatatlan helyzet, különösen, ha más típusú buszokkal összevetjük, milyen lépéseket tesz a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő biztonsági intézkedésekre kerüljön sor csuklós buszok üzemeltetése szempontjából, valamint hogy a buszvezetők megfelelő képzésben részesüljenek? Hogyan üzemeltethetők ezek a buszok biztonságosan a zsúfolt városokban?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) A Bizottságnak nincs tudomása a többi olyan európai várossal kapcsolatos aggasztó statisztikai adatokról, ahol szintén csuklós buszokat használnak. Mindemellett a közösségi jogszabályok többféleképpen tárgyalják a problémát.

A gépjárművek és pótkocsijaik egyes kategóriáinak tömegéről és méreteiről szóló 97/27/EK irányelv megállapítja a buszok fordulékonyságára vonatkozó általános, valamint a csuklós buszokra vonatkozó egyedi követelményeket.

Az egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló 2003/59/EK irányelv célja a járművezetők képzettségi szintjének növelése. Ebben a vonatkozásban kívánatos lenne, hogy az irányelvet átültető nemzeti jogszabály rendelkezzen a a csuklós buszok vezetőinek biztosított egyedi képzési programokról.

A járművezetők látásával kapcsolatban az európai jogalkotás a Közösségben nyilvántartásba vett nehéz tehergépjárművek visszapillantó tükrökkel való utólagos felszereléséről szóló 2007/38/EK irányelv révén foglalkozott a nehéz tehergépjárművek problémájával.

Mindemellett a Bizottság tisztában van azzal, hogy más kategóriájú járműveket, például a városi buszokat is számításba kell venni. Ezért a jogalkotó által a fent említett irányelvben előírtaknak megfelelően a Bizottság kellő időben jelentést nyújt be az eredményekről, amelyhez adott esetben a meglévő jogszabály felülvizsgálatára irányuló javaslatot mellékel.

Ezt tudom válaszolni Ludford bárónőnek.

  Sarah Ludford (ALDE). – Úgy gondolom, hogy a kérdésem jól időzített, mivel a Bizottság épp ma tette közzé a város mobilitásról szóló zöld könyvet.

Nem várom el a Bizottságtól, hogy megértse azt, hogy személyes veszteséget érzek amiatt, hogy a jelképpé vált emeletes „London Routemaster” autóbuszokat alacsony, a kontinensen használt csuklós autóbuszokkal cserélték le, de nagyom köszönöm, hogy több európai uniós jogszabályt megemlített, amelyeket alkalmazni kell.

Megkérhetem Önt, hogy vegye fel a kapcsolatot London polgármesterével és a londoni tömegközlekedési vállalattal („Transport for London”) annak kivizsgálása érdekében, hogy ezeknek a buszoknak miért rosszabb 75%-kal a baleseti statisztikája, mint más buszoké, valamint azt megállapítandó, hogy az említett irányelveket megfelelően alkalmazzák-e az Egyesült Királyságban, különösen Londonban?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. − (FR) Nagyon helyes, hogy kitartóan követeli a csuklós buszok biztonságát. Ha nincs kifogása ellene, megkérdezzék a londoni hatóságokat a problémával kapcsolatban.

Az igaz, hogy a csuklós buszokat könnyebb vezetni, mint a merev vázú buszokat, de amint a vezető felméri, hogy mire képes a jármű, hajlamos egy kicsit gyorsabban vezetni, és magabiztosabban kanyarodik, sajnos időnként túl magabiztosan.

Ön nagyon jó témát vetett fel, és ahogy már említettem, megpróbáljuk kivizsgálni, hogy tényleg szükség van-e a meglévő jogszabályok módosítására.

Az is nagyon helyes, hogy ezt a problémát annak figyelembevételével vetette fel, amit a Parlament előtt már korábban kiemeltem, azaz hogy valójában a balesetek kétharmada városokban és nagyvárosokban következik be, és hogy ezért e balesetek okait meg kell tudni. Szerencsés időzítéssel emelt ki egyet az okok közül.

  Elnök. − 46. kérdés (Silvia-Adriana Ticau) (H-0598/07)

Tárgy: Bukarest, Constanta és Szófia nagy sebességű európai vasúthálózattal való összekötése

A transzeurópai közlekedési hálózat 30 kiemelt fontosságú projektjének egyike a 22. tengely, amely a következő vasúti szakaszokat foglalja magában: Athén-Szófia-Budapest-Bécs-Prága-Nuremberg/Drezda. Románia a Curtici és Brassó közötti 480 km hosszú vasúti szegmenssel vesz részt ebben a projektben.

Mivel Románia és Bulgária csatlakozása óta az Európai Unió a Fekete-tengerhez vezető folyosóval rendelkezik, és népessége mintegy 30 millió lakossal nőtt, azt szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy Romániának és Bulgáriának milyen lépéseket kell tennie ahhoz, hogy a romániai Bukarestet és Constantát, illetve a bulgáriai Szófiát a nagy sebességű európai személy- és áruszállító vasúthálózathoz kapcsolja?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt Ţicău asszony! A kiemelt fontosságú, 22. vasúti tengelynek valójában Németországot és Görögországot kell összekapcsolnia Prágán, Bécsen, Budapesten és Szófián keresztül. A tengely északi elágazása Curticin és Brassón keresztül Bukarestig és Constantáig vezet.

Románia és Bulgária, valamint a többi érintett ország jelentős erőfeszítéseket tesz ennek a vasútvonalnak a megépítése érdekében, hogy fővárosaik és Constanta kikötője kapcsolódjon az Európai Unió többi részének vasúthálózatához. Ezeket az erőfeszítéseket 2007–2013-as időszakban tovább kell folytatni. Ezek a projektek potenciálisan jogosultak a Kohéziós Alap, illetve a strukturális alapok, sőt a transzeurópai hálózatok költségvetéséből történő közösségi finanszírozásra.

Románia a Curtici-Brassó-Bukarest-Constanta vasútvonal fejlesztését részesíti előnyben. Bukaresttől északra egy 92 km-es szakasz már megépült. A Bukarest és Constanta közötti szakasszal kapcsolatos projektek már folyamatban vannak. Ezeket 2010-ig fokozatosan be kell fejezni. Románia a 2007–2013-as időszakra vonatkozó közlekedési operatív programjában már jelezte, hogy a kohéziós alapból származó 1,1 milliárd euró felhasználásával a Curtici-Brassó-Predeal vonal fejlesztését tervezi.

Szófia európai uniós hálózathoz történő kapcsolása tekintetében jelentős lépést jelentett a Dunán Vidin-Calafatnál átvezető közúti és vasúti hídnak az ISPA-alapból finanszírozott megépítésére vonatkozó szerződés aláírása. A híd megépítését 2010-ben kell befejezni. Ezen túlmenően Bulgária a 2007–2013-as időszakra vonatkozó közlekedési operatív programjában a Vidin-Szófia vonal egy részének kialakítását. A legkésőbb 2013-ig elvégzendő munkálatok költsége 320 millió eurót tesz ki az egész vonalra vonatkozó 1 380 millió eurós teljes összegből.

Románia vállalta, hogy legkésőbb 2013-ra minden előkészítő tanulmányt elvégez a Duna-hídtól északra található Craïova-Calafat vonal korszerűsítéséhez, tehát kész arra, hogy rögtön 2013 után elkezdje a munkálatokat.

Ezt tudom válaszolni. Elnézést kérek azért, hogy szóban közöltem ezeket az információkat, de szükség esetén nyilvánvalóan ki tudjuk ezt egészíteni írásban, ha úgy kívánja, Ţicău asszony.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Tisztelt biztos úr! Ha lehetséges, valóban szeretném ezeket az információkat írásban is megkapni. Ezenkívül azt szeretném kérni Öntől, hogy szervezzen egy szemináriumot a strukturális alapok romániai felhasználásáról, mert úgy vélem, hogy az új tagállamoknak támogatásra van szükségük ahhoz, hogy hozzá tudjanak jutni a strukturális alapokból származó finanszírozáshoz és fejleszthessék közlekedési infrastruktúrájukat.

Az Európai Unió számára fontos a Fekete-tenger megközelíthetősége, és ezért úgy vélem, hogy az utasok és az áruk mobilitása szempontjából a vasút fejlesztése is fontos. Visszatérve a nagy sebességű vasúttal kapcsolatos kérdésre: az utasok mobilitása fontos, és ezért párbeszédet szorgalmazok annak érdekében, hogy mindent, ami ehhez a jelentős projekthez szükséges, lépésről-lépésre meg tudjunk valósítani.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Tisztelt Ţicău asszony! Engem legalább annyira foglalkoztat ez a kérdés, mint önt is. Valóban azt szeretném, hogy az új tagállamok, ebben az esetben különösen Románia és Bulgária a legoptimálisabban fel tudja használni a kohéziós alapot. Amennyiben lehetséges, természetesen előnyben kell részesítenünk a vasúti közlekedést, ami aztán elő fogja segíteni, hogy a későbbiekben elkerüljük a környezetvédelmi követelményekkel kapcsolatos nagyobb problémákat és a forgalmi dugók kialakulásának kockázatát az európai autópályákon.

Köszönöm a kérdést. Meg fogom kérni a kollégáimat, hogy adjanak részletesebb választ. Ha lehetőségem lesz ezen országok meglátogatására, természetesen még több információval tudunk majd szolgálni.

  Elnök. − 47. kérdés (Bernd Posselt) (H-0600/07)

Tárgy: Nagy sebességű vasútvonalak Párizs és Budapest, valamint Strasbourg és Brüsszel között

A Stuttgart 21 projekttel kapcsolatos alapvető megállapodásokat követően mi a Bizottság véleménye a Párizstól Strasbourgon és Münchenen keresztül Bécsbe/Pozsonyba, illetve Budapestre vezető „Magistrale for Europe” egyes szakaszai megépítésének ütemezéséről?

Milyen lehetőségeket lát a Bizottság arra, hogy ezt a fővonalat a három „európai főváros”, Strasbourg, Luxembourg és Brüsszel közötti nagy sebességű vasútvonallal bővítsék ki?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Én válaszolok a kérdésére, Posselt úr. A Párizs-Strasbourg-Stuttgart-Bécs-Pozsony közötti 17. vasúti tengely a transzeurópai közlekedési hálózat 30 kiemelt fontosságú projektjének egyike. Az Ön által említett Stuttgart 21 projekt ennek a kiemelt fontosságú projektnek egy fontos láncszeme.

2007. július 19-én megállapodást írt alá Tiefensee úr, a német közlekedési miniszter és Baden-Würtemberg Szövetségi Állam hatóságai, a stuttgarti régió és Stuttgart városa, valamint a Deutsche Bahn képviselője. Ez a megállapodás kulcsfontosságú mozzanatnak tekinthető a Stuttgart-Ulm szakasz miatti elakadás megszüntetésében, mivel biztosítja a finanszírozást a munkálatok 2010-es elkezdéséhez.

A Bizottság szorosan figyelemmel kíséri a Stuttgart és Ulm közötti szakaszok korszerűsítését. 2005 júliusában a Bizottság ehhez a vonalhoz európai koordinátort jelölt ki Balázs Péter személyében, aki már második jelentését nyújtotta be. A jelentést továbbították a Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságának elnökéhez. A jelentés az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság honlapján megtekinthető. A koordinátor, Balázs úr továbbra is nagy figyelmet fordít a Stuttgart és Ulm közötti szakasszal kapcsolatos elakadásra, amelyet meg kell szüntetni. Jelentésében a koordinátor elemezte a Párizs-Pozsony kiemelt jelentőségű projekt előrehaladását, és arra a következtetésre jutott, hogy a projekt nagy részét 2015-ben be lehet fejezni. Ugyanakkor a Stuttgart-Ulm szakasz – tekintettel a feladat összetett voltára – 2019-ig nem fog elkészülni.

Egyértelmű, hogy egy bizonyos kiemelt jelentőségű projekt nem zárja ki a munkálatok egyéb irányokba való folytatását. Más kiemelt jelentőségű projektek, például az Athén-Szófia-Budapest-Bécs-Prága-Nürnberg-Drezda tengely a Párizs-Pozsony projektet fogja egészen a Fekete-tengerig és Görögországig kiterjeszteni, míg az Eurocaprail 28. kiemelt jelentőségű projekt Luxembourgon keresztül Brüsszelt fogja összekötni Strasbourggal.

2007 júliusában a tagállamok benyújtották a közösségi társfinanszírozás iránti pályázataikat. Ezeknek a pályázatoknak az értékelése jelenleg is tart. A Bizottság az értékelés alapján fog javaslatot tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az RTE-T költségvetés 2007–2013-as időszakra történő elosztására vonatkozóan.

Ezeket a válaszokat szerettem volna elmondani Önnek, Posselt úr. Személy szerint engem rendkívüli módon érdekel a Párizs-Budapest tengely, és elmondhatom Önöknek, hogy Balázs úr és én is valóban arra törekszünk, hogy minden erőfeszítést megtegyünk ennek a jelentős projektnek a befejezése érdekében.

  Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Tisztelt biztos úr! Önt illeti meg a történelmi érdem azért, hogy működőképessé tette azt, amit még 1982-ben Kohl úr és Mitterand úr elhatározott, és ami most végül megvalósul.

Két rövid kérdést szeretnék feltenni. Először is, a Strasbourg-Kehl-Appenweier és a München-Mühldorf-Salzburg, határokon átnyúló projektek szintén meglehetősen összetettek. Van- valami hír ezekről a projektekről?

Másodszor: meg tudná-e azt tenni, hogy ismételten a vasúttársaságokhoz fordul és megkéri őket, hogy – ha már az európai alapokból annyi pénzt fordítottunk a határokon átnyúló útvonalakra – hagyják abba a határokon átnyúló vasúti kapcsolódási pontok leépítését? Saját forrásaink felhasználásával bővítjük a vasutakat, ugyanakkor a vasúttársaságok a nemzeti menetrendekkel darabokra tördelik a közlekedési útvonalat.

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Természetesen kész vagyok beavatkozni.

Össze tudná foglalni írásban a témát, hogy fel tudjam venni a kapcsolatot a Deutsche Bahnnal? Azt is meg fogom vizsgálni, hogy ebben a szakaszban hogyan tudnánk javítani a dolgokon, mivel ez is része a feladatunknak: hogy ne csupán a jövő jelentős közlekedési folyosóit tervezzük meg, hanem a jelenlegi helyzeten is javítsunk.

Várom Öntől a rövid feljegyzést, amely alapján intézkedni tudunk.

  Elnök. − 48. kérdés (Dimitrios Papadimoulis) (H-0606/07)

Tárgy: Egy görög bíróság által az Olympic Airways (OA) társasággal kapcsolatban elfogadott jogerős határozat

„A görög államnak az Olympic Airways (OA) légitársaság irányában fennálló adósságainak kiegyenlítésével kapcsolatos bírósági határozatról” szóló, 2007. március 17-i H-0091/07, szóbeli választ igénylő kérdés vitája során Jacques Barrot biztos úr a következőket mondta: „A bíróságok által hozott határozat egy új szempont, amelyet jelenleg vizsgálunk”. A görög sajtóban nemrégiben megjelent tudósítások (2007. június 3.) pedig azt állítják, hogy Barrot biztos úr a legutóbbi görögországi látogatása során a görög Gazdasági és Pénzügyi Minisztérium magas beosztású tisztviselőivel való találkozóin „engedélyezett bizonyos mozgásteret az adósságok kiegyenlítése tekintetében, feltéve, hogy előrelépés történik az OA privatizációja terén”.

Pontosan mit is vizsgál a Bizottság? Azt vizsgálja vajon, hogy a döntőbíróság jogerős határozata összhangban van-e a közösségi joggal? Meg tudja-e erősíteni a Bizottság, hogy tárgyalást folytat arról, hogy amennyiben a görög hatóságok nekilátnak az OA privatizációjának, akkor elfogadja a bírósági határozatot?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Papadimoulis úr feltett nekem egy kérdést, amelyre most megpróbálok válaszolni.

A Bizottság tudomásul vette a görög döntőbíróság 2006. július 13-i, a közszolgáltatási érdekként végrehajtott repülésekről szóló határozatát, valamint 2006. december 6-i, az Olympic Airwaysnek az Athéni Nemzetközi Repülőtérre történő áthelyezéséről szóló határozatát. A görög hatóságok nem hivatalosan már konzultáltak a Bizottsággal a kártérítéssel kapcsolatos határozatokról, amelyeket előzetes vizsgálatnak rendeltek alá.

Az előzetes vizsgálat és az e szakaszban a görög hatóságok által benyújtott dokumentumok alapján a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok szerint még mindig nem tud állást foglalni ezekkel a határozatokkal kapcsolatban. Amennyiben e határozatok újabb állami támogatás bevonását vonnák maguk után, a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése értelmében nyilvánvalóan be kellene jelenteni őket.

A Bizottság szolgálatai tájékoztatták a görög hatóságokat erről az előzetes értékelésről, most pedig várjuk a válaszukat.

Általánosságban a Bizottság a hatáskörében mindent megtesz annak biztosítása érdekében, hogy azt a támogatást, amelyről elrendelte, hogy visszafizessék, ténylegesen vissza is legyen fizetve. Ezt a tájékoztatást adhatom Önnek, Papadimoulis úr.

  Dimitrios Papadimoulis (GUE/NGL). – (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Nem csupán az Olympic Airways tartozik az államnak. Az állam is tartozik az Olympic Airwaysnek egy igen nagy összeggel. Az Olympic Airways összesen több mint 1 milliárd eurót követel a görög államtól.

Szeretném megkérdezni, hogy a Bizottság meg akarja-e várni, és főleg tiszteletben akarja-e tartani a hatáskörrel rendelkező görög bíróságok jogerős határozatait.

Úgy értesültem, hogy a jövő héten találkozni fog az illetékes görög miniszterrel, akivel tárgyal majd ezekről az ügyekről. Tudná-e röviden ismertetni, hogy az üggyel kapcsolatban mely pontokban ért egyet és melyekben nem a görög kormánnyal?

Görögországot nagyon foglalkoztatja az ügy, és a közvélemény jelentős része azzal vádolja a Bizottságot, hogy a versenytársak javára jelképes árért felszámolta a még működő Olympic Airways társaságot. Mit tud válaszolni erre?

  Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. – (FR) Pillanatnyilag a görög hatóságoknak a döntőbíróság döntésével kapcsolatos pontosítására várunk.

Az utóbbi időben nem léptünk kapcsolatba a görög hatóságokkal privatizációs terveket illetően.

A kérdés nem az, hogy a döntőbíróság helyes határozatot hozott-e, hanem az, hogy a kiindulási pontnak tekintett szerződéses kapcsolatok összeegyeztethetők-e a közösségi joggal. Nem tudok túl sokat mondani erről, Papadimoulis úr, mivel, ahogy Ön is mondta, éppen csak megállapodtam arról, hogy találkozni fogok az új görög miniszterrel. Úgy gondolom, hogy akkor lehetőségünk lesz arra, hogy erről a kérdésről tárgyaljunk.

Pillanatnyilag ennyit tudok mondani Önnek. Több információra van szükségünk a görög hatóságoktól, mielőtt meghozhatjuk a szükséges határozatokat.

  Elnök. − Köszönöm, biztos úr, és azt is köszönöm, hogy foglalkozott ezzel az utolsó kérdéssel.

Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet).

A Bizottsághoz intézett kérdések órája lezárva.

  Jörg Leichtfried (PSE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Engedje meg, hogy az eljárási szabályzatról beszéljek. Beszéltem kollégámmal, Madeira asszonnyal és természetesen meghallgattam a biztos úr válaszait is. Most már körülbelül három éve teszünk fel kérdéseket, és egyetlen kérdésre sem sikerült szóbeli választ kapni. Természetesen az írásbeli válasz is nagyon részletes és pontos, de szóban könnyebb kérdéseket feltenni és érdeklődni, és így az eredmény még érdekesebb. Van-e valami tanácsa vagy útmutatása arra vonatkozóan, hogy a jövőben esetleg hogyan lehetne ezt elérni?

  Elnök. − Leichtfried úr, köszönöm az észrevételeit. Mindössze annyit mondanék – a Parlament működésének reformjával foglalkozó magas szintű munkacsoportjára utalva –, hogy a kérdések órájának lebonyolítása azon kérdések közé tartozik, amelyeket nagyon körültekintően vizsgálunk, és foglalkozni fogunk az Ön észrevételeivel.

(Az ülést 1930-kor felfüggesztik és 21.00-kor folytatják)

ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS
Alelnök