Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. szeptember 25., Kedd - Strasbourg

14. Európai Technológiai Intézet (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Reino Paasilinna jelentése az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről az Európai Technológiai Intézet létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0604 - C6-0355/2006 - 2006/0197(COD)).

  Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nagyon boldog vagyok, hogy ma este itt lehetek és részt vehetek egy nagyon fontos lépés megtételében, nemcsak az Ön jóváhagyásával, hanem egyszersmind az Európai Technológiai Intézetre (EIT) irányuló javaslatára és létrehozására irányuló elkötelezettsége mellett.

Amint azt mindannyian tudják, közös erőfeszítéseink eredményeként jelentős előrehaladás történt az elmúlt pár hónapban e fontos jelentés tekintetében. Szeretnék köszönetet mondani különösen Paasilinna úrnak, a téma előadójának; az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökének Niebler asszonynak; Hennicot-Schoepges asszonynak a Kulturális és Oktatási Bizottságban; valamint Böge úrnak a Költségvetési Bizottságban fáradhatatlan erőfeszítéseikért és igen értékes hozzájárulásukért. E hozzájárulások nélkül soha nem értünk volna el a jelenlegi állapotot és lehetséges eredményt.

Az Ipari Bizottság által elfogadott jelentés, valamint a Tanács által elfogadott általános megközelítés szerinti szöveg azonos irányba halad. Szerintem ez nagyon fontos. Minden kétséget kizáróan megkönnyíti a kompromisszumos szöveg irányába való elmozdulást. Az EIT olyan környezetet fog biztosítani, amelyben a saját területükön kiváló vállalkozók, kutatók és akadémikusok együttdolgozhatnak és amely ösztönözheti innovációs potenciáljukat.

Megállapodtunk abban, hogy az EIT-nek fokozatosan kell kialakulnia. Két-három tudományos és innovációs társulást (TIT-ek) hozunk majd létre egy ún. kezdeti szakaszban. További TIT-ek jönnek létre a második szakaszban, az EIT és a TIT-ek tevékenységeinek értékelésétől függően. A Parlament és a Tanács egy stratégiai innovációs menetrenden keresztül nyújt hosszú távú stratégiai tevékenységi vagy politikai iránymutatást.

A Parlament jelentése olyan hasznos módosításokat tartalmaz, amelyek egyértelműen a javaslat javára válnak és ezért köszönettel tartozom. Üdvözlöm például azt a javaslatot, miszerint jelentést kellene tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az igazgatótanács tagjainak kiválasztási eljárásáról annak biztosítása érdekében, hogy erre átlátható módon kerül sor. Javaslatot tettek az EIT nevének „Európai Innovációs és Technológiai Intézet”-re történő megváltoztatására is, de jól ismert „EIT” rövidítésének megtartása mellett.

Üdvözlöm továbbá az EIT pénzügyi igazgatásának korszerűsítésére irányuló módosításokat is, amelyek egyértelművé teszik, hogy az intézményközi megállapodás 47. cikkében megállapított eljárás erre a struktúrára is vonatkozik.

A Bizottság szintén támogatja számos, kimondott-kimondatlan olyan módosításukat, ahol a megfogalmazást kell kiigazítanunk. Aggályaink vannak azonban az Ipari Bizottság által javasolt néhány módosítás miatt. Most négy kérdésre fogok összpontosítani.

Először is az oktatási vonatkozások. Gondosan el kell kerülnünk az EIT oktatási vetületének felhígítását, amely a javaslat egyik sarokköve és egyik leginnovatívabb jellemzője. Osztjuk a Parlament azon véleményét, hogy a kutatók mobilitása és a hallgatók mobilitása óriási jelentőségű és ezért hangsúlyozni kell. Erőteljesen hiszem azonban azt, hogy az egyetemi diplomákra és oklevelekre vonatkozó megfogalmazást érintetlenül kell hagyni.

Másodsorban: az EIT bemutatása egy kísérleti jellegű szakasz alapján történt. Véleményem szerint mindannyian egyetértünk abban, hogy az EIT-nek fokozatosan kell létrejönnie és folyamatos értékelés alatt kell állnia. Nem lehet azonban kétség az Európai Unió e kezdeményezéssel szembeni hosszú távú szemléletmódja és elkötelezettsége felől. Az e kérdéssel kapcsolatos – különösen a kezdeti – bizonytalanság veszélyezteti a projekt egészét.

Harmadrészt a harmadik országok részvétele tekintetében mindannyian teljes mértékben egyetértünk a harmadik országok EIT-ben való részvétele megkönnyítésének elvével, ez az egyik legfontosabb feltétel. Ennek azonban együtt kell járnia az uniós tagállamok elsőbbségének elvével. Az EIT európacentrikus kezdeményezés és annak is kell maradnia.

Negyedszer az EIT és a TIT-ek közösségi programokban való részvételéhez még a kétség árnyéka sem férhet. Maga az EIT nem fog megpróbálni közösségi programokban részt venni, igazgatási költségeit pedig nem közösségi programok fogják finanszírozni. A TIT-ek másfelől jogosultak lesznek alapokhoz ajánlatot intézni, de semmiféleképpen nem részesülhetnek privilegizált hozzáférésben, kedvezményes elbánásban. Ahhoz, hogy ezt kristálytisztává tegyük, úgy véle, hogy a helyes megközelítés az volna, ha az intézmények egy, a javaslathoz csatolandó, ilyen értelmű politikai nyilatkozatban állapodnának meg.

Most az EIT finanszírozása a leglényegesebb kérdés. Tudják, hogy a múlt héten a Bizottság elfogadott egy, a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára irányuló javaslatot annak érdekében, hogy megfeleljen mind a Galileo, mind pedig az EIT igényeinek. Remélem, hogy ez szilárd alapot fog biztosítani a tárgyalásokhoz és a költségvetési hatóság általi, még az év vége előtti megállapodáshoz. Ezt még júniusban az Európai Tanács kérte.

Nagyon várom a vitát.

  Reino Paasilinna (PSE), előadó. – (FI) Tisztelt elnök úr! Az Európai Technológiai Intézetet már több mint egy éve készítjük elő és azért volt szükség időre, mert a Bizottság eredeti javaslata jelentős javításra szorult. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság vezetésével a parlamenti bizottságok átdolgozták a javaslatot, hogy az új köntösben jelenjen meg. A Parlament és a Tanács több szóhoz jutott a kérdésben – az EIT autonómiájának veszélyeztetése nélkül. Az EIT igazgatótanácsa igencsak emlékeztet az Európai Kutatási Tanács megválasztásának módjára, így tehát tudományos körökben vita folyt az eljárásról. Kísérleteket tettek a KKV-k részvételi lehetőségeinek megerősítésére. Épp ez az a pont, ahol a foglalkoztatásra gyakorolt hatás a legmarkánsabb lesz, és épp ez az a pont, ahol gyorsan megtaláljuk az innováció végrehajtásához szükséges rugalmasságot.

Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet – ahogyan azt elnevezése is sugallja – az innovációra fog összpontosítani. A „tudás-háromszög” másik két eleme – az oktatás és a kutatás – továbbra is megmarad, de egyértelműen az innováció képezi a háromszög csúcsát és ez élvez prioritást. Az innovációra azért kell kiemelt figyelmet fordítani, mert az innováció Európa Achilles-sarka.

Hihetetlen, hogy az amerikaiak csaknem egyharmaddal több szabadalmi kérelmet nyújtanak be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz – saját szabadalmi hivatalunkhoz! –, mint mi magunk. Ez remek kiindulópont. A szkeptikusok azt kérdezhetik, hogy az Unió versenyképes lesz-e innováció vagy fokozódó innováció nélkül. Nos, olyan találmányokról és folyamatokról beszélünk, amelyeket széles körben lehet bevezetni az üzleti világban. Kell ennél több? Jobban tennénk, ha megmozdulnánk, mert az Egyesült Államok előretör, Kína pedig nem sokkal marad el mögöttünk. A lisszaboni stratégia is gyorsaságra sarkall. Miért nincs hitünk még a saját stratégiai döntéseinkben sem?

A kutatás és fejlesztés az Unió GNP-jének a más világgazdasági hatalmakéhoz képest egyre kisebb arányát teszi ki. Kevesebb mint 2%-ot költünk erre, míg az Egyesült Államok csaknem 3%-ot, Japán több mint 3%-ot, Svédország és Finnország pedig 4%-ot fordít erre.

Igen jó minőségű oktatásunk, képzésünk és kutatásunk azonban sokkalta kevesebb kereskedelmi hatást vált ki vagy legalábbis azok nem Európában, hanem az Egyesült Államokban – és főleg ott – jelennek meg. A problémának nyilvánvalóan számos aspektusa van és részben ahhoz kapcsolódik, hogy az egyetemek és főiskolák mennyire hajlandóak együttműködni az üzleti világgal, valamint ahhoz, hogy szabadalmi rendszerünk mennyire bizarr és így tovább.

Az EIT-tel természetesen nem szűnnek meg ezek a problémák, de valamelyest talán enyhülhetnek. Az agyelszívást nagyon komolyan kell venni! Hogy miért? Mert épp most próbálunk a világ vezető, tudásalapú gazdaságává válni, a szellemi tőke pedig elvándorol!

Az EIT egy, az oktatási és kutatási közösséggel létrejövő, új típusú szerződést fog ajánlani a magánszektor számára. Ez segít majd a kutatási eredmények kereskedelmi kiaknázására irányuló lehetőségek megteremtésében és mindkét irányban megerősíti az együttműködést. Az Intézet nem lesz egyfajta szuperegyetem, amely elcsábítja a legjobb egyetemek legjobb kutatóit és hallgatóit. A Parlament módosításai gondoskodnak erről. Az EIT képes lesz arra, hogy a legjobb egyetemeknek és főiskoláknak új és tartós lehetőséget kínáljon arra, hogy az innovációra éhes vállalkozásokkal szorosan együttműködjenek. Segíthet abban, hogy a legjobb egyetemek magukhoz vonzzák a világ legjobb és legmegfelelőbb készségekkel rendelkező hallgatóit, egyetemi tanárait és kutatóit, hogy azután a kutatást és az innovációt, valamint az azok kezelésével kapcsolatos folyamatokat és módszereket a vezető cégekkel együttműködve fejleszthessék és alkalmazhassák.

Tagadhatatlan, hogy a javaslat tartalmaz olyan területeket, amelyek átfedik a jelenlegi eszközöket. A hetedig keretprogram szerinti technológiai platformok és a nagyobb léptékű KTK-k – működésük során – nagy vonalakban az EIT tekintetében körvonalazott elvekre alapulnak. Ugyanez vonatkozik a versenyképességi és innovációs keretprogramra.

Elképzelhető, hogy van egy csekély mértékű átfedés, de Európára nem sok innovációt, hanem inkább túl keveset tapasztal, úgyhogy van helyük az új, versengő vállalkozásoknak. Csak az a kérdés, hogy az EIT hogy fér bele a jelenlegi kirakósba. Szerintem anélkül tud beilleszkedni az európai kutatási jelenbe, hogy sértené az említett környezetet. Kiegészítettük egy értékelésekkel bíró kísérleti szakasszal, a Parlamentnek pedig több hatáskört juttattunk.

A Bizottság egy héttel ezelőtt jelentett be egy javaslatot, miszerint pénzt vonnak ki az igazgatási bürokráciából és a mezőgazdaságot – ha úgy tetszik, a bort és a krumplit – támogatják helyette, valamint az innovációra fordítják. Vajon nem ezt kellene tennünk? Érdekes elgondolás. Az EIT sorsa tekintetében most azon tagállamok finanszírozási hajlandósága a létkérdés, amelyek nem fektetnek be eleget.

Vajon mindahányan a lisszaboni célkitűzések mögött állunk? Ez lesz ennek a próbája. AZ EIT esetleg több hozzáadott értéket produkálhat a lisszaboni célok elérése tekintetében, de csak akkor, ha nem nyeli le a lisszaboni programot. Az Uniónak innovációra van szüksége, hölgyeim és uraim. Ez kell az embereknek – ez kell a jövőnknek. Miért is ne támogatnánk a szükségességet?

  Nina Škottová (PPE-DE), a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – (CS) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A Bizottság úgy tárja elénk az Európai Technológiai Intézet létrehozására irányuló javaslatát, mint egy olyan fontos európai intézetet létrehozó projektet, amely a kutatást, az oktatást és az innovációt fogja integrálni és amely elősegíti majd az innovatív jellegű felfedezéseket kereskedelmi lehetőségekre váltani.

Következésképp a Költségvetési Bizottság igen gondosan vizsgálta meg a költségvetés-tervezetet. Sajnos az derült ki, hogy az egységes szerkezetbe foglalt költségvetés-tervezet számos problémát tartalmaz és igen homályos. A legfőbb probléma az, hogy a finanszírozást nem vették be kifejezetten a 2007–2013-ra szóló többéves pénzügyi keretbe: az érintett összeg pedig 308 millió euró. Kételyek vannak egy további 1,5 milliárd eurós összeg miatt is egy arra irányuló javaslat miatt, hogy az Intézetet más programokból – különösen a Strukturális Alapból és a hetedik kutatási keretprogramból – finanszírozzák.

Noha számos megbeszélésre került sor mind a Bizottsággal, mind pedig a Tanáccsal azóta, hogy a Költségvetési Bizottság elfogadta véleményét, az Intézet finanszírozásának kérdése még mindig nem oldódott meg kielégítő módon. További pénzeszközök azonban – mint már említettük – csak a pénzügyi keret felülvizsgálatának részeként ölthetnek testet.

Természetesen mindaddig nem tudjuk, hogy milyen hatékony és mennyire sikeres az EIT, míg létre nem jön. Életképességét viszont már bizonyította azzal, hogy pénzt vonzott be a magánszektortól is, amint azt maga a Bizottság is javasolja. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a projektek témák köré összpontosulnak és jó minőségűek, továbbá, ha az eredmények sikeresek. Remélem, hogy az Intézet sikerre viszi ezeket a törekvéseket.

  Umberto Guidoni (GUE/NGL), a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A politikai stratégiákról szóló, 2007-re vonatkozó jelentésében az Európai Parlament szkepticizmusának adott hangot az Európai Technológiai Intézet tekintetében, hangsúlyozva a már meglévő struktúrák megkétszereződésének kockázatát és attól tartva, hogy az versenyre kelhet a már így is korlátozott, kutatásra szánt finanszírozással,.

Bizonyára javítani kell a kutatásra, innovációra és oktatásra irányuló közösségi erőfeszítéseket, létre kell hozni az állami-magán partnerségeket és – mindenek felett – meg kell könnyíteni a kis- és középvállalkozások új tudáshoz való hozzáférését. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt, hogy mennyire elhamarkodottan terjesztették elő az Intézetet, amelynek hosszú távú hatásai vannak. Ezek az olyan stratégiai eszközök, mint az Európai Kutatási Tanács egyidejű elindításából is igencsak nyilvánvalóak.

Meg kell állapítani, hogy a hetedik keretprogram pénzügyi forrásait a pénzügyi tervre vonatkozó megállapodást követően 30%-kal csökkentették. Az európai szinten kutatásra szánt finanszírozás korlátainak ismeretében biztosítanunk kell, hogy az Európai Technológiai Intézet nem olyan forrásokat fog magához vonzani, amelyeket máskülönben az ágazatban végzett más tevékenységekre szántak volna. A finanszírozásnak a jelenlegi pénzügyi tervet kell kiegészítenie, az új forrásoknak pedig különböző – közösségi, nemzeti, regionális és magán- – forrásokból kell érkezniük.

Először is biztosítani kell egy átlátható kiválasztási eljárást az irányítási bizottság esetében, amelyben a Bizottságot a megfelelő pillanatban fel kell hívni arra, hogy beszámoljon a többi intézménynek. Ezen túlmenően az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak képesnek kell lennie arra, hogy az Európai Technológiai Intézet stratégiai prioritásaival kapcsolatban azoknak a Bizottság általi végleges jóváhagyását megelőzően fejezze ki hozzájárulását.

Végül az Intézet számláinak teljes egészében láthatóknak kell lenniük az Európai Parlament és a Számvevőszék számára. Úgy vélem, hogy csak egy független külső értékelés alapján lefolytatott kísérleti program átfogó felülvizsgálatát követően lesz lehetséges annak megállapítása, hogy az Európai Technológiai Intézetet állandó közösségi szervként tanácsos-e létrehozni vagy pedig nagyobb előnyökre tehet e szert azáltal, hogy a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos más közösségi tevékenységekre irányítjuk a finanszírozást.

  Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE), a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. – (FR) Tisztelt elnök úr! Szégyen, hogy a Bizottság anélkül indította el az Európai Technológiai Intézettel kapcsolatos projektet, hogy először finanszírozást biztosított volna a számára. A Kulturális és Oktatási Bizottság néhány kérdés – mint például a szakképesítések odaítélése – tisztázását követően hagyta jóvá a javaslatot. Ez valóban a tagállamok és a felsőoktatási partnerintézmények hatáskörében marad. E szakképesítések az EIT-címkét egyfajta európai kiválósági jelzésként fogják viselni, noha a szakképesítések célja az lesz, hogy figyelembe vegye az Európai Unió felsőoktatási palettáján meglévő sokszínűséget.

Ezen túlmenően az EIT-nek pozitív módon kell a hallgatói mobilitáshoz hozzájárulnia. E tekintetben az ösztöndíjak átvihetőségének kérdését még meg kell oldani. Azt kérem a képviselőktől, hogy szavazzanak a 36. módosítás mellett, a hallgatói mobilitás ösztönzése érdekében. Tudták Önök, hogy az európai egyetemek hallgatóinak mindössze 3%-a használta ki a mobilitás adta előnyöket?

Az EIT vonzó jövőbeli projekt az együttműködés, innováció és kutatás tekintetében, a magánszektor pedig segíteni fog annak biztosításában, hogy a felsőoktatási intézmények ebben részt vegyenek. Ez valódi kihívás lesz az európai versenyképesség számára. Szeretnék gratulálni az előadónak, Paasilinna úrnak, továbbá szeretném megköszönni a Bizottságnak és a német elnökségnek, amelyek valóban segítettek a szöveg jobbá tételében.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), a Jogi Bizottság véleményének előadója. – (PL) Tisztelt elnök úr! A 2005-ben először felbukkant, egy Európai Technológiai Intézet létrehozására vonatkozó elgondolás minden tekintetben támogatásra érdemes. A tudományos és innovációs társulások hálózatának javasolt struktúrája jó eséllyel válhat az innováció kiváló hajtóerejévé az egész EU-ban.

A megfelelő jogalap nyújtása, valamint következésképpen az Intézet állandó finanszírozásának lehetővé tétele volt a prioritásom a Jogi Bizottságban a vélemény elkészítésére felkért bizottság véleményének előadójaként. Ezzel összefüggésben mérhetetlen fontos az Intézetnek a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás – és különösen annak C. része és 47. cikke – alapján ügynökségi jogállás juttatása, csakúgy mint a bizottságnak a 2007–2013-as költségvetésben szereplő összeg emelésére vonatkozó javaslata, amely az Intézetnek 309 millió eurót garantál.

Az EIT megszületése különösen fontos az egyesült Európa új részének tudományos környezete számára, amelyben egy széles és eleddig kiaknázatlan potenciál rejlik. Ezért teljes szívből támogatom a wrocławi hatóságok döntését, akik azt próbálják meg elérni, hogy az igazgatótanács vagy az egyik ismerettársulás a városban létesítse irodáig, amely városban 140 000 diák tanul.

Végül szeretném legőszintébb gratulációimat és hálámat átadni Reino Paasilinnának a kiváló együttműködésért és gratulációimat a nagyszerű jelentés miatt.

  Romana Jordan Cizelj, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (SL) Tisztelt Elnök úr! Tájékoztatásunk Wim Kok jelentésével kezdődött. Üzenete egyértelmű volt. Mi voltunk a felelősek azért, hogy a lisszaboni stratégiát annak legfontosabb célkitűzései felé irányítsuk és megfelelő tartalommal ruházzuk azt fel. Együtt dolgoztuk ki a hetedik keretprogramot és a versenyképességi és innovációs keretprogramot. Ezzel európai dimenziót biztosítottunk a kutatásnak és a vállalkozásnak.

Bizonytalanok voltunk azonban abban, hogy ez elegendő-e az európai innováció fokozásához. Tudtunk arról, hogy nagyjából 100 000 mérnökkel és kutatóval kevesebb van Európában és hogy nem tudjuk magától értetődő módon ösztönözni az innovációt pusztán közvetlen ösztönzőkkel és projektekkel. Még mindig nem volt kapcsolatunk az egyetemekkel és ezért humán erőforrás-igazgatásunk sem volt.

A hiányt az EIT fedezi. Hozzáadott értéke az általa megteremtett kapocs a kutatási szektor, valamint az egyetemek és az üzleti világ között. A kutató és az egyetemi csoportoknak – amelyek az EIT-en belül a tudós és innovatív közösség tagjaivá fognak válni – bizonyítaniuk kell kiválóságukat. Az EIT-jelölés – amelyet a résztvevők használhatnak – ezért a csoport minőségének külső jelölője is lesz. Várakozásaim szerint a résztvevők a címkét – minőségük címkéseként – saját előnyükre használják majd.

Az EIT-jelölésnek ugyanakkor a potenciális vállalkozási fogyasztókat is segítenie kell. A megfelelően képzett munkavállalók kritikus tömegét kell biztosítania, valamint reagálnia kell a kutatási és fejlesztési projektek rövid- és hosszú távú problémáira. Az EIT-jelölés megkönnyíti majd a partnerek vagy igazgatók képzési és kutatási projektekre irányuló választását.

Az EIT működésére szánt megfelelő pénzeszközök biztosítása kínos súrlódási pont volt a korábbi tárgyalások során. Úgy gondoljuk, hogy sikerrel tudjuk biztosítani az állami pénzeszközöket, de ez csak kicsi rész. Hamarosan a vállalkozásokra, a magánszektorra kerül a sor, hogy ugyanazzal az elkötelezettséggel reagáljon a globalizációra, mint amit mi is tanúsítottunk.

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is természetesen szeretnék gratulálni kollegámnak, Paasilinna úrnak fáradságos munkájáért. Igazán nehéz szülés volt – nem csak az e Parlamenthez címzett jelentés, hanem maga az Intézet is.

Valójában szomorú, hogy az EIT-nek egy ilyen fontos munkát különösen a Tanács néhány tagja és talán a Bizottság részéről tapasztalható ilyen csekély lelkesedés mellett kell megkezdenie. Teljes mértékben egyetértek a biztos úr megjegyzéseinek lényegével, még a TIT-ekre vonatkozókkal is. Amint azt Paasilinna úr – akinek szeretnék hálásan gratulálni munkájához – is javasolta, korlátozott számra van szükségünk annak érdekében, hogy egyáltalán bármiféle kísérleti rendszert összeállítsunk. Ez teljesen így van, Remélem, hogy a rendszerek pozitív eredményeket is hoznak majd.

A finanszírozás tekintetében is egyetértek. Igencsak komolytalan volt a Tanács néhány tagjától, hogy azt mondták: ha valami újat akartok csinálni, rendben, de semmi nem jön majd új finanszírozásból. Egyszerűen vegyétek el azt a pénzt, ami a költségvetésben a rendelkezésetekre áll. Nincs helye a komolytalanságnak, amikor valami újat kell alkotni.

Az, hogy alapvetően kutatási pénzeszközöket használunk, teljességgel elfogadható, de teljesen helyénvaló új finanszírozási lehetőségek után nézni e projekt számára, valamint például a Galileo számára, részben az el nem költött költségvetési többletek keretében, részben pedig az egyes tagállamok kötelezettségvállalásaival összefüggésben.

Az egyik fontos kérdés – és ezt Paasilinna úr is említette –, hogy az EIT és a TIT-ek segítettek bennünket abban, hogy megtartsuk illetve visszaszerezzük a magasan képzett munkavállalókat Európában. Sok elemzésből tudjuk, hogy az emberek nem feltétlenül a pénz miatt mennek el, hanem a lehetőség miatt. Ha az új lehetőségeket ezeken az intézeteken keresztül újra tudjuk teremteni oly módon, hogy a magasan képzett munkavállalók Európában maradjanak vagy visszatérjenek Amerikából vagy más országokból, akkor alapvetően járulunk hozzá ahhoz, hogy Európa ismét az új technológiák középpontja legyen.

  Jorgo Chatzimarkakis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Először is szeretném megköszönni Paasilinna úrnak az igen hatékony együttműködést. Nagyon nehéz munka volt, de Ön mindig kész volt az együttműködésre. Szeretném megköszönni a biztos úrnak is az által oly sok hónapon át tanúsított állhatatosságát, valamint a projekt iránti lojalitását. Meglátja majd, biztos úr, hogy az Ön kitartása kifizetődik majd a végén, az Ön által már a kezdetektől fogva – főleg a tudományos világtól – tapasztalt valamennyi ellenállás ellenére.

Mivel Barroso elnök nyilván ihletet merített az MIT-ből és elhintette egy európai technológiai intézet létrehozásának gondolatát, amellyé ez az elgondolás, ez a projekt átalakult. Ma már különbözik az eredeti verziótól. És ez rendjén is van, mert már az elején is még valamelyest homályosak voltunk a szerkezetet illetően. Mostanra egy európai projekt merült fel és valami új alakult ki. Az ideák kontinense vagyunk. Ezt tudjuk. Nagyon jók vagyunk a kutatásban; nagyon jók vagyunk a tudományban; de ahol gondjaink vannak, az az, hogy a világot forradalmasító ilyen nagyszerű ideákat kézzelfogható termékre váltsuk. Ez a problémánk.

Ezért amikor a kutatás – mint a tudásba való pénzügyi befektetés – meghatározására kerül a sor, az innováció ezzel ellenkező irányba ható folyamat lenne. A tudásból lesz a termék, a licensz, a szabadalom, amiből pedig újból pénz lesz. Ez a mi gyengepontunk itt Európában és pontosan itt segíthet az EIT, az Európai Technológiai Intézet. Mondani sem kell, hogy a szabályozási szöveg nem maradéktalanul sikeres. Ezt rögtön leszögezhetjük. De jó kompromisszum és most rajtunk a sor, hogy az emberek elé tárjuk és különösen, hogy egyértelművé tegyük azt az érintettek előtt.

Az előadók igen jól működtek együtt. Nem veszíthetjük szem elől a nagyszerű célkitűzést annak egészében, mert az EIT célközönsége különösen a kis- és középvállalkozásokból áll. Cél az is, hogy tudást juttassunk az egyetemi intézményeknek, de ez főként kapcsolattartási folyamat kérdése, ami nekünk nem megy annyira.

Egypár ellentmondásos kérdésre szeretnék reagálni. A Bizottság azt javasolja, hogy az EIT-nek magának kellene meghatároznia stratégiai menetrendjét. Erre azt mondanám, hogy ezt nem szabadna megtennünk. Autonómiának kell itt is lennie, csakúgy, mint az Európai Kutatási Tanács esetében. Máskülönben alig van esélye a magánszektornak.

Azután a szellemi tulajdon kérdésével kell foglalkozni oly módon, hogy a középvállalkozások számára is vonzóvá váljon az EIT-ben való részvétel. Természetesen szükségünk van egy EIT-re, amely márka és márkanév. Erős EIT-et akarunk, nemcsak egy kísérleti projektet azért, mert az sok befektetőt elrettenthet, befektetőkre márpedig szükségünk van.

Hadd mondjak még valamit a finanszírozásról. Már egy ideje személy szerint én foglalkozom költségvetésünk „lisszabonizálásának” kérdésével. Ez azt jelenti, hogy „lisszabonizálhatjuk” azt a nagy költségvetést, amellyel az agrárágazatban és a regionális politikával kapcsolatban rendelkezünk, és nyilvánvalóan ez az a pont, amikor arról beszélünk, hogy összeömlesztik a Galileót és az EIT-et. Ez megközelíti a „lisszabonizálást”, nevezetesen azt, hogy az innovációba fektetünk.

Tehát: haladjunk vele! Felkérem a Parlamentet, hogy holnap nagy többséggel hagyja jóvá ezt a kompromisszumot. Paasilinna úr, gratulálok még egyszer a munkájához!

  Konrad Szymański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Nagyszerű dolog, hogy az egykori kételyek ellenére most alkalmunk van arra, hogy konstruktív megjegyzéseket mondjunk itt a Parlamentben egy Európai Technológiai Intézet létrehozásának tárgyában. Nagyon-nagyon szeretném, ha ez egy valóban európai kezdeményezés lenne.

Szerintem nagyobb hangsúlyt kellene helyeznünk a tudományos és innovációs társulások egyenletes földrajzi eloszlásának elvére. Meg kellene próbálnunk biztosítani, hogy e projekt európai finanszírozása prioritást élvezzen sok okból – nem utolsósorban a szabadalmak európai védelmének gyengesége miatt. Képtelenek leszünk ezzel a magánvállalkozásokat terhelni.

Európának szüksége van erre az intézetre, Ennek legjobb bizonyítéka az üzletemberek, a helyi hatóságok és az alsó-sziléziai tudományos közösség élénk reakciója. Az erre irányuló jogalkotási eljárás befejezése előtt már létrehoztunk egy vállalkozást, az EIT+-t, hajlandóak vagyunk bevonni a strukturális alapokat, szándékleveleket kaptunk a legnagyobb alsó-sziléziai vállalkozásoktól, és rendelkezünk 35 000 olyan alsó-sziléziai lakos aláírásával, akik azt kérik, hogy az Intézet vagy az annak részét képező intézmények székhelye Wrocławban legyen.

  David Hammerstein, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr! Tényleg sajnáljuk, de ez a javaslat nem komoly. Európa ismét cselekedni akar, de nem tud. A Zöldek az Intézettel kapcsolatos projekt mellett voltak, de egy valódi projekt mellett, az elénk tárt javaslatok azonban nem megfelelőek és nem következetesek.

A tárgyalások után még mindig nem megoldott a finanszírozás kérdése. A 308 millió eurós európai javaslat egyértelműen nem megfelelő, sőt, sokkal, de sokkal alacsonyabb szám, mint amit maga az Európai Bizottság javasolt az általa elvégzett tanulmányok alapján. Egy arra irányuló felhívás van tehát előttünk, hogy kebelezzünk be és gyengítsünk le más olyan európai projekteket, mint a hetedik kutatási keretprogram.

Ha az Európai Bizottság tényleg létre akarja hozni az Intézetet, mint mi, akkor újra kell kezdenünk a pénzügyi tervvel kapcsolatos tárgyalásokat és egy valódi költségvetést kell létrehoznunk, egy nagy, több mint 2 milliárd eurós költségvetést, mert erre van szükségünk. Röviden: ha elő akarjuk mozdítani a kutatást és a technológiát, akkor támogatnunk kell, nem adhatunk muníciót az euroszkepikusoknak, mint ahogyan azt egy ilyen következetlen projekttel tesszük.

A tartalommal is problémák vannak. Megszüntettük az igazgatási kiadásokkal kapcsolatos plafont; plafont kértünk valamennyi projekt tekintetében, itt viszont eltöröltük. Megszüntettük általánosságban véve az élet egyik legfőbb kérdését – az éghajlatváltozást – is, amely az egyik kérdés, illetve az egyik legfőbb kérdés lett volna, de megszüntették. Ez igencsak megdöbbentő, nagyon megdöbbentő. Röviden: itt egy olyan projekt, ami nyilvánvalóan nem célra törő, nincs mögötte pénz és nincs koherens projektje, amit mélyen sajnálunk.

  Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Jó ötletnek hangzik egy technológiai intézetet rendelni a meglévő egyetemek mellé, de a kínálati oldalon nem ez van. Egy olyan intézet létrehozását javasolják, amely esetében a Bizottság ellenőrzi az igazgatótanácsot, amely azután kiválasztja azokat a tudás- és innovációs központokat, amelyekkel először együtt fog dolgozni, de amelyeket idővel maga alá rendel. Még az uniós logót is viselő képesítéseket is ki fog adni, anélkül, hogy hivatkozna azokra az egyetemekre, amelyeket felhasznált. Persze mindez az innovációról szól, de ezt nem kaphatjuk meg azzal, ha kívánunk egyet. Főleg ez – az egyetemekbe való betolakodás – fogja elfojtani a vállalkozást, nem pedig előmozdítani azt.

Ha ösztönözni akarják az innovációt, vigyázzanak az egyetemet végzőkre! Vigyázzanak a KKV-knál dolgozókra és ajánljanak forrásokat, hogy elősegítsék fejlődésüket és elgondolásaik előmozdítását. Ha egy, az elképzelések fokozására és terjesztésére irányuló hálózatot javasolnak – akkor kár a fáradságért! Ez a Közösség már az egész világon kommunikál. A jó ötletek hamar válnak nemzetközivé. Az Isten szerelmére, hagyjanak már fel az egyetemek harmonizálására irányuló kísérletezgetéssel és vizsgálják már meg az e különböző intézmények által tett különféle hozzájárulásokat!

Ha felesleges pénzük van, használják a feltalálók támogatására! Ők egyedül vagy kisebb csoportokba tömörülve dolgoznak. Az olyan európaiak, mint Archimédeszt, Newtont, Pasteurt, Ehrlichet, Röntgent, Fermit, Tellert és Watson-Wattot nem intézmények termelték. Csak időre, gondolkodósarokra és kutatás elvégzésére alkalmas helyre volt szükségük.

  Lydia Schenardi, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A kutatás az egyik olyan terület, amely tekintetében elismerjük azt, hogy az Európai Unió tényleges hozzáadott értéket kínálhat a nemzeti kezdeményezésekhez képest. Ezért támogatjuk egy Európai Technológiai Intézet létrehozását.

Egyszersmind osztjuk az előadó aggályait, vagyis kérdéseit. A jövőbeli EIT-nek kiegészítő jellegűnek kell lennie és nem szabad versengenie a kutatás és innováció terén már európai szinten zajló kezdeményezésekkel. Mindenek előtt nem szabad kiapasztania a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramhoz rendelt költségvetést – amely már így is elég sovány –, hanem további finanszírozásban kell részesülnie.

Állami és magánpartnerek összehozásából álló kialakítása tekintetében sokkal jobb lenne, ha forrásai főként magánfinanszírozásból és működésével kapcsolatos bevételeiből származnának. Ez hasznosságának és hatékonyságának jele volna.

Ezen felül az Európai Uniónak löketet kellene adnia, nem pedig egy olyan másik bürokratikus szervezet létrehoznia, amely teher az európai adófizetők számára.

Ezen okok miatt úgy tűnik, hogy az EIT-címke jobb elgondolás, mint annak lehetősége, hogy az Intézet saját fokozatokat és okleveleket adjon ki. Az EU-nak ezen a téren is hozzáadott értéket kell kínálnia és nem szabad a már meglévő helyébe lépnie.

Végül pedig az értelmetlen megkétszerezés, valamint a más programokkal való pénzügyi és működési verseny arra ösztökélt minket, hogy egy, a Bizottság által javasoltnál korábbi szakaszban lefolytatott értékelést támogassunk, noha az ezt követő, hétévenként lefolytatandó további értékelések gyakorisága túl kevésnek tűnik. Ha félelmeink beigazolódnak, akkor gyorsan kellene cselekednünk a szabályozás szükséges kiigazításainak vagy akár lényeges módosításainak megtétele érdekében. Vagy pedig – noha Európa számára ez nem megszokott dolog –, véget kellene vetnünk a kísérletezgetésnek.

  Roger Helmer (NI). – Tisztelt elnök úr! Már megint ez megy: még több pózolás, egy újabb önhitt kísérlet Amerika felülmúlására. Az USA-nak ott van a dollár, úgyhogy nekünk van eurónk; az USA-nak van GPS rendszere, úgyhogy nekünk muszáj, hogy legyen Galileónk; az USA-nak ott az MIT, úgyhogy nekünk muszáj EIT-ünknek lennie. Talán megfeledkezünk arról, hogy az MIT magánfinanszírozású, nem pedig állami, sikere épp ebben rejlik.

A nagyszerű akadémiai intézmények alulról felfelé, nem pedig felülről lefelé növekednek. Nem a földből nőnek ki egy hivatalnok egyetlen tollvonásával már teljességgel kialakultan.

Senki nem kérdőjelezi meg az innováció és kutatás szükségességét Európában, de így rossz úton haladunk. Az állam által előírt megoldások nem fognak működni. A javasolt EIT megkétszerezi az olyan meglévő uniós programokat mint a kutatási, versenyképességi és innovációs keretprogram, valamint az egész életen át tartó program, és ütközik azokkal.

Ez a javaslat a jelenlegi pénzügyi terven kívül létezik, finanszírozása pedig egyáltalán nem biztosított, Nem csoda, hogy a már meglévő és kiváló európai akadémiai intézetek aggódnak amiatt, hogy veszíthetnek finanszírozásokból, kulcsfontosságú személyzetükből és kutatási projektjeikből az EIT-vel szemben.

Megértem, hogy Barroso elnök gondol az örökségére, de nem szabad hagynunk, hogy öröksége károsítsa az európai egyetemeket és kutatási lehetőségeket.

  Gunnar Hökmark (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Európaszerte támogatnunk kell az innovációt és a kutatást. Ez létfontosságú feladat az üzleti élet, az egyetemek és a kutatóintézetek, a tagállamok és az Unió számára. A kutatás és az innováció tekintetében sokkal több finanszírozást fog igényelni. Ezért szeretném hangsúlyozni azt, amit a biztos úr már korábban mondott, azt, hogy az EIT-tel kapcsolatban a legfontosabb kérdés most a finanszírozás. Ez azért van, mert biztosítanunk kell, hogy az EIT nemcsak hogy finanszírozásban részesül, hanem hogy nem olyan pénzekkel finanszírozzák és biztosítják pénzeit, amelyekkel amúgy más programokban és projektekben szereplő kutatást és innovációt finanszíroztak volna.

Szerintem ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mivel az EIT finanszírozásának a költségvetés más olyan tételeiből kell származnia, mint amelyek ma a hetedik keretprogramban, a VIP-ben szereplő innovációs és kutatási erőfeszítésekhez vagy az 1A. címsor szerinti más tételekhez járulnak hozzá.

Ha ezt sikerül megtennünk, akkor további forrásokat tudunk majd bevonni az európai innovációra és kutatásra és hozzájárulhatunk a fejlesztésekhez. Képviselőcsoportom szemszögéből szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottságnak egy rendkívül fontos próbát kell kiállnia, nekünk pedig hozzá kell járulnunk ehhez, mert ha ezt tesszük, akkor mi mindnyájan hozzájárulhatunk egy több és jobb innovációval bíró Európához. Ha ez sikerül, akkor innovációink is sikeresek lesznek.

  Robert Goebbels (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Az Európai Technológiai Intézet mögött meghúzódó logika ésszerű: nevezetesen az, hogy a kutatás központi eleme minden gazdasági előrehaladásnak. A kutatás a legjobb egyetemeken tanult tudósoktól függ. Az egyetemeknek tudniuk kell számítani a jelentős és kiszámítható állami és magánfinanszírozásra.

Az Európai Unió elmaradt mindezeken a területeken. Kutatási alapjaink – EU-szerte átlagosan – jóval alatta maradnak Japán és az USA kutatásra fordított állami és főként magánköltségvetéseinek. Az 500 millió lakosú EU 1,2 millió tudóst foglalkoztat. A 300 milliós USA-nak 1,3 millió tudósa van. Európában átlagosan a felsőfokú oktatás állami és magánfinanszírozása a GDP 1,3%-át teszi ki, szemben az USA-beli 3,3%-kal. Európa kevesebb mint 10 000 eurót költ hallgatónként, az USA pedig több mint 35 000 eurót. Azonban az Atlanti-óceán túlpartján sem minden leányálom. 2 500 egyetem közül csal 100 az igazán kiváló és ezek évente összesen 32 milliárd eurót fordítanak kutatásfinanszírozásra. Ezt a számadatot kellene összehasonlítani az EIT tekintetében javasolt jelentéktelen pénzeszközökkel. Ha kormányaink nem különítenek el több pénzt a kutatásra, akkor az EIT és más rendszerek elhullanak az út mentén. Az USA évente kb. 40 000 doktort avat. Másik egyharmaduk a világ többi részéről jön. A fizikai és élettan területén a nem amerikai doktorok aránya több mint 50%

Ez miért van így? Mert az USA még mindig hisz a tudományos előrehaladásban. Ahol az európaiak azonnal a kockázatokat látják és félénken megbújnak az elővigyázatosság elve mögött, az amerikaiak új lehetőségeket látnak. Ez vonatkozik a biotechnológiákra, a nanotechnológiákra, még akkor is, ha az éghajlatváltozásról van szó. Miközben Európa a lemondásra koncentrál, az USA magasztalja a technológiai és tudományos előrehaladást. A jövőtől való félelem és az előrehaladástól való félelem Európa kudarcának gyökere. E hozzáállás megváltoztatása nélkül, elnök úr, az EIT-en semmi nem fog múlni.

  Grażyna Staniszewska (ALDE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék azon reményemnek hangot adni, hogy az Európai Technológiai Intézetet alkotó tudományos és innovációs társulások egyenletesen fognak megoszlani az Európai Unióban. Ez különösen fontos, mert az Intézetnek kellene annak az eszköznek lennie, amely egységesen mobilizálja az egész Közösséget, továbbá fokoznia kellene a versenyképességet és technológiai előrehaladást, az egész Európai Unió – és nemcsak a régi tagállamok – számára a gazdasági fejlődés következményével.

Szeretném továbbá ezt az alkalmat megragadni, hogy erőteljes támogatásomról biztosítsam azt a lengyel javaslatot, hogy helyezzék az Intézet igazgatótanácsának irodáit Wrocławba. Ez egy gyorsan fejlődő város a régi és az új Európa határán, négy állam – Lengyelország, Németország, Ausztria és Csehország – határa mentén. Olyan város, ahol van néhány kiváló felsőoktatási intézmény és közel 150 000 hallgató. Mind a lengyelországi nemzeti hatóságok, mind pedig a wrocławi helyi hatóságok, továbbá a lengyel akadémiai világ is teljes mértékben felkészült arra, hogy e feladatot a gyakorlatba ültesse.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az Intézet igazgatótanácsának, valamint a tudományos és innovációs társulás Wrocławban való elhelyezése semmilyen módon nem ütközik az EIT-tel kapcsolatos alapvető kritériummal, a kiválósági kritériummal; sőt, épp ellenkezőleg! A lengyel kutatás és egyetemek magas európai színvonalúak és sok esetben világelsők.

Az Intézetnek olyan eszközzé kell válnia, amely előmozdítja az innováció magasabb szintjét az Európai Unióban mindenütt. Ez az egyetlen módja annak, ha jó eséllyel akarunk megfelelnek egy globális, tudásalapú gazdaság kihívásának.

  Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Még az Európai Technológiai Intézet megszületése előtt, nevét már Európai Innovációs és Technológiai Intézetre változtatták. Ha ez segít abban, hogy megvalósuljon, biztosan senki nem fog tiltakozni.

Érdemes rámutatni, hogy az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban folyó munkával párhuzamosan a Költségvetési Bizottság előtt is felmerült egypár fontos kérdés az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel kapcsolatban. Megállapodás született arról, hogy jövőre 400 millió eurót különítenek el erre a célra, továbbá hogy 2013-ra a költségvetés ennek a hatszorosa lesz. A probléma viszont a következő: kitől veszünk el azért, hogy az Intézetnek adjunk, mivel erre vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést a hét évre szóló költségvetés; egyetlen eurót sem különítettek el. Ez olyan, mintha azt gondolnánk, hogy a lisszaboni stratégia – amelynek jelentős részét kellene képeznie ennek az Intézetnek – pusztán egy másik papírdarab, és hogy ez újabb politikusi tündérmese. Úgy értem, a Bizottság korábban tájékoztatta a Parlamentet – hivatalosan vagy nem hivatalosan – az Intézet létrehozására irányuló szándékáról, és ugyanakkor még csak öt eurót sem különítettünk el a számára. Ez az összeegyeztethetőség egyfajta hiányát, (xxx) vagy valamiféle skizofréniát bizonyít.

Városom, Wrocław megfelel az összes kritériumnak ahhoz, hogy az Európai Technológiai Intézet igazgatótanácsának székhelyévé váljon. Az erre vonatkozó döntést az Európai Bizottságnak a lehető leghamarabb meg kellene hoznia.

  Alyn Smith (Verts/ALE). – Tisztelt elnök úr! A modern politikában minden bizonnyal az egyik legnehezebb dolog egy politikus számára azt mondani – amellett, hogy „tévedtem” – az, hogy „álljunk csak meg és gondoljuk át!” Ezt megtehetnénk ebben a vitában. Elsőként ismerem el az itt a Parlamentben és másutt végzett kemény munkát, amelyet ezzel a javaslattal és ezzel a jelentéssel kapcsolatban végeztünk, és rendkívül sajnálatos a számomra, hogy a végeredményen ezt tényleg nem látszik.

Személy szerint nekem ez azért sajnálatos, mert kezdetben nagyon lelkesedtem a javaslatért. Jómagam is beszéltem arról a skóciai egyetemeknek, KKV-jeinknek és másoknak, azután néztem, ahogy a javaslat egyre gyengébbé, hígabbá, zavarosabbá, bizonytalanabbá és egyre kevésbé finanszírozottá válik.

Minden bizonnyal mindannyian egyetértünk ebben a teremben azzal, hogy Európa nem kereskedik elegendő mértékben a kutatásával. Megállapodtunk arról, hogy tennünk kell valamint, de nyilvánvalóan rossz logika az, hogy „tennünk kell valamit; ez valami, úgyhogy ezt kell tennünk”, mert ez rossz, mesterséges, gyenge uniós teremténnyé válik, amely nem éri el majd reményeinket. Úgyhogy legyen bátorságunk ezt széttépni és újrakezdeni, és innováljunk és kutassunk ki egy jobb EIT-et Európa jövője számára!

  Angelika Niebler (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is, őszinte köszönetem az előadónak, képviselőtársamnak, Paasilinna úrnak, az összes árnyékelőadónak és a véleménynyilvánításra felkért bizottságokban helyet foglaló képviselőtársaknak, akik igen konstruktív módon dolgoztak az elmúlt hónapokban azon, hogy az EIT-et olyan formába öntsék, amelyről holnap nagy többséggel dönthetünk.

Az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek lehetősége van és alkalmas arra, hogy európai jelzőfénnyé váljon. Ez szilárd meggyőződésem és sajnálom, hogy ezzel a fontos projekttel kapcsolatos vitát ilyen későre ütemeztük. Ez a kérdés tényleg megérdemelte volna, hogy délelőtt tárgyaljunk róla. Nagyon-nagyon remélem viszont, hogy a Bizottság egész javaslatának elutasítására vonatkozó módosítások nem szerzik meg a többséget holnap.

Mi mindig egyhangúan gondolkodtunk az Európai Technológiai Intézet célkitűzéseinek megállapításáról: meg akarjuk erősíteni Európa innovációs kapacitását. Javítanunk kell a technológia és a know-how kutatásból és képzésből az iparba és a gazdaságba való átadásán is – ebben is mindig egyetértettünk. A döntő kérdés mindig az volt, hogy ehhez értékesen tud-e hozzájárulni az Európai Technológiai Intézet?

Úgy vélem, hogy az EIT – a Paasilinna úr jelentésében szereplő formájában – tényleg képes e munka elvégzésére és európai hozzáadott érték generálására. Megálljt parancsoltunk – nem úgy, mint az amerikaiak –, az Intézetet kidobtuk a mélyvízbe és rengeteg pénzt pumpáltunk bele. Nem, mi ezt a saját módunkon, az európai módon csináltuk azzal, hogy hálózati struktúrát hoztunk létre itt, valamint azzal, hogy előmozdítjuk és támogatjuk azokat az egyetemeket, műszaki főiskolákat, kutatólétesítményeket és tanintézeteket, amelyekkel már rendelkezünk. Ezután tudunk a remények szerint létrehozni európai hozzáadott értéket egy intelligens hálózati struktúrán keresztül.

Bízom abban, hogy az EIT sikeres lesz és boldogan járulok ehhez hozzá. Most nem München nevében beszélek, amely természetesen szintén lobbizik azért, hogy az EIT székhelye ott legyen. Fontos, hogy holnap nagy többséggel adjuk áldásunkat a projektre.

  Gyula Hegyi (PSE). – Tisztelt elnök úr! A legenda szerint egymás között magyarul beszéltek azok a Los Alamos-i tudósok, akik az USA Manhattan Projektje keretében kifejlesztették az atombombát a II. világháború idején. Csak Robert Oppenheimer jelenlétében váltottak át angolra. Valóban Teller Ede, E. P. Wigner és Szilárd Leó Magyarországon születettek és Budapesten tanultak.

Mi magyarok egy viszonylag kicsi nemzethez tartozunk, de büszkék vagyunk arra, hogy 50 Nobel-díjasunk van, főként a természettudományok terén. Nyelvünk elszigeteltsége miatt sok tehetséges, a természettudományok iránt vonzódó fiatal magyar ott próbál tevékenységeket végezni, ahol nincsenek nyelvi akadályok.

Tudósainkat és fiatal kutatóinkat – főként a matematika, a fizika, a kémia és az élettudományok terén – nagyra becsülik a világon mindenütt. Hazám, honfitársaim és jómagam ezért ajánlom fel örömmel Budapestet az Európai Technológiai Intézet (EIT) igazgatótanácsának és központjának székhelyeként. Természetesen arra buzdítok, hogy a székhelyre vonatkozó döntést a lehető leghamarabb hozzák meg.

Egyfelől új tagállamként és egyetlen uniós intézmény székhelye nélkül, másfelől viszont a természettudományok terén meglévő rendkívül gazdag tapasztalatokkal Budapest az EIT ideális székhelyéül szolgálna.

Teljes mértékben támogatom Paasilinna úr jelentését. Nincs szükségünk egy hatalmas, bürokratikus szervezetre, csak a tudományok társulások egy hálózatára. Az ilyen társulásokra vonatkozó, versenyképességi alapon zajló, nyílt és átlátható kiválasztási eljárás szintén rendkívül fontos. Az egyetemi kutatóközpontoknak és a vállalkozásoknak együtt kell működniük, nekünk pedig a tőlünk telhető legtöbbet meg kell tennünk azért, hogy bevonjuk a vállalkozásokat az EIT munkájába. Az EIT címkézések és az ilyen tudományos közösségeken keresztül nyújtott képesítések révén történő láthatóvá tétele valószínűleg további hozzáadott értéket biztosít.

Ami a finanszírozást illeti, nem támogatom azt az elgondolást, hogy az EIT-et a közös agrárpolitikai alapból finanszírozzuk, mivel senki nem láthatja előre a jövő évi mezőgazdasági termést.

  Kyösti Virrankoski (ALDE). – (FI) Tisztelt elnök úr! Először is szeretném megköszönni Paasilinna úrnak a kiváló jelentését. Az Európai Technológiai Intézet elgondolása akkor született meg a Bizottságban, amikor az EU többéves pénzügyi keretét már elfogadták. Ez az oka annak, hogy az EIT finanszírozása miért volt annyira szórványos, küldetésének kinyilvánítása pedig homályos. A Parlamentben lefolytatott vita után a javaslat jelentősen javult, még akkor is, ha van még mit tisztázni.

Az uniós finanszírozás még mindig problematikus. Pontosan úgy, ahogy Škottová asszony mondta, a finanszírozás nagy részének – a feltételezések szerint – a strukturális alapokból és az uniós kutatási programokból kell származnia. Ez azonban egyáltalán nem természetes, mivel a tagállamok döntenek arról, hogy saját prioritásaiknak megfelelően hogyan használják fel a strukturális alapokat. A kutatásra irányuló finanszírozás nagy részét versenyokok miatt nyújtják. A Bizottság által nyújtott biztosíték ellenére a tisztességes verseny elvéhez lehet, hogy nehéz lesz majd tartani magunkat, amikor egy pályázó valakinek a saját gyermeke.

Elvileg az EIT tudományos és innovációs társulásai (TIT-ek) hálózatainak finanszírozása is nyitott. Ha uniós programokból nyújtanak pénzt, akkor a TIT-eknek is biztosítaniuk kell saját pénzeszközeiket. Az uniós költségvetési pénzek erre nem használhatók fel: ennek máshonnan kell származnia. Még az sem világos, hogy ezt hogy fogjuk megcsinálni. A pénzügyi terv Bizottság által múlt héten javasolt módosítása e problémák részleges megoldása csupán. Remélhetőleg jobbak lesznek a dolgok.

Az EU-nak egy életképes európai intézménnyé való fejlődése kemény munkát igényel. Ezt nem lehet csupán pénzzel elérni. Ezért kívánok sok sikert a projekthez a jövőben!

  Vasco Graça Moura (PPE-DE). – (PT) 2006 márciusában a Tanács elismerte, hogy a Barroso elnök által javasolt Európai Technológiai Intézet fontos lépést jelenteni a felsőoktatás, a kutatás és az innováció közötti rés betöltésében. Ez érthető. Mivel az európai kutatást és innovációt az észak-amerikainál alacsonyabb rendűként tartják számon, célszerű volna olyan eszközöket alkalmazni, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hatékonyan versenyezzünk az Egyesült Államokkal ezen a területen.

Mindannyian tudjuk, hogy a kutatók sokkal jobb munkafeltételek között és fizetés mellett dolgoznak az Egyesült Államokban, valamint hogy – különösen a védelmi iparágakban – az állami szektorba, egyetemekre és a magánszektorba irányuló befektetések összehasonlíthatatlanul magasabbak az európaiaknál. Ezért ahhoz, hogy versenyezni tudjunk, valódi európai hajtómotorra van szükségünk, amely alkalmas e cél elérésére, e hajtómotornak pedig elegendő üzemanyagot, azaz elégséges költségvetési eszközöket kell adni. A terv tehát az volt, hogy azonosítsuk és kiválasszuk az állami és magánbefektetőket – amellett, hogy egy rész az EU saját forrásaiból származna –, de a Parlament megijedt ettől a javaslattól. Nem mérlegelte többé az alapvető célkitűzéseket, figyelmét erre a pontra fordította, bizonyos mértékben a kocsit fogta be a ló elé. Amit tennünk kellene az az, hogy a Tanácsot bízzuk meg azzal, hogy az EIT rendelkezésére bocsássa az Unió hozzájárulása tekintetében szükséges eszközöket. A költségvetési vakmerőség és valószínűleg egy kevés vállalkozási egyetemi érdek keserítette meg a vitát. Ha az MIT elindításával kapcsolatos kérdéseket is így kezelték volna, akkor még ma sem lenne MIT.

Ezért tehát nagyon félek, elnök úr, attól, hogy amikor a Bizottság nagyteljesítményű Ferrarit javasolt, a Parlament csak egy kispedálos háromkerekűt adott neki. Az állásfoglalás mellett fogok szavazni, mivel csak ez az egy van, de sajnálom, hogy nem ment sokkal tovább, ami ráadásul különleges hozzáadott értéket jelentett volna a számunkra, hölgyeim és uraim, mivel az az épület, ahol üléseinket tartjuk válik majd az EIT székhelyévé, megszüntetve egyszer s mindenkorra azt a politikai, igazságügyi, működési és pénzügyi rendellenességet, hogy havonta kelljen Strasbourgba jönni ezekre a plenáris ülésszakokra.

  Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Remélem, tudok majd két percig beszélni. Gratulálok az előadónak a kiegyensúlyozott jelentése miatt és köszönöm a biztos úrnak a két és fél évnyi kemény munkáját. Ez a projekt jelentősen megváltozott ahhoz képest, hogy milyen volt az elején, a változások pedig igen pozitívak voltak. Az európai versenyképesség és innováció voltak talán a legfontosabb kérdések az elmúlt időkben egymást követő valamennyi elnökség számára. És amiről most beszélünk, az nagyon is Európa azon jövőbeli versenyképessége, amelyet az Európai Technológiai Intézet megjelenésének kellene előmozdítania. E tárgyban négy észrevételem van.

Először is az Európai Uniónak van már egy Közös Kutatóközpontja, van saját Kutatási Tanácsa és jelenleg közös technológiai kezdeményezésekre ösztönöz. Nagyon fontos, hogy ne engedjük meg azt, hogy az európai piacon töredezetté váljon az európai tudomány és innováció. Ezeknek az intézeteknek nem szabad, hogy csak a maguk javára, elszigetelten kezdjenek el dolgozni. Ez is az Európai Bizottság egy igen fontos feladata.

Másodsorban szem előtt kell tartanunk, hogy az imént általam említett intézetek nem szüntethetik meg a közöttük meglévő különbségeket. Felejtsük hát el, hogy az Európai Technológiai Intézetnek az a célja, hogy a tudás teljes háromszögéül szolgáljon! Különös hangsúlyt kell fektetni az oktatás/innováció terén folytatott együttműködésre, mivel egyetlen európai intézmény sem dolgozik ezen ténylegesen. Ez azt jelenti, hogy elő kell mozdítanunk az innovációra irányuló oktatást, mivel a kutatás végül is nem szükséges minden egyes adott innovációhoz. Olykor mindössze egyetlen jó mérnökre van szükség.

Harmadsorban ugyan támogatom egy intézet létrehozását, de az összes ilyen tudományos és kutató és fejlesztő intézet nem lesz képes arra, hogy minden problémát megoldjon, mivel csak arra szolgálnak, hogy innovációt pumpáljanak a gazdaságba. Ügyelni kell annak biztosítására, hogy ez a mechanizmus egy másik irányba is hasson, ez pedig attól függ, hogy piacunk nyitott-e, és hogy valóban érzékelhetően korlátoztuk-e az állami támogatást. Más szóval: azon múlik, hogy hogyan fog működni a közös és szabad európai piac.

Negyedszer pedig mindig is a tudomány, a diákcserék, a szakértő mérnökök cseréi és az innovációk képezték a népek és országok közötti integráció alapját. Most is ez lehet a helyzet és ezért kell az Európai Technológiai Intézethez kapcsolódó intézményeket az új tagállamokban elhelyezni. Sürgősen felszólítanék arra, hogy ez történjen!

  Teresa Riera Madurell (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Gratulálok Paasilinna úrnak a nagyszerű munkájáért. Nem volt könnyű. Óriási erőfeszítésbe került egy életképes, más kiválósági modellek által ihletett, de egyszersmind Európa összetettségéhez és sokszínűségéhez alkalmazkodó intézet megtervezése.

Az eredmény az, hogy most hangot adhatok az EIT-tel kapcsolatos támogatásomnak, amennyiben az a tudás három tengelye – az oktatás, a kutatás és az innováció – integrációjának új és ígéretes eszköze, amely remélhetőleg értékkel egészíti ki a már meglévő intézményeket.

Az EIT-nek a kiválóságra is összpontosítania kell a kutatóintézetek vállalkozásokkal történő integrációs modellje alapján, ami remélhetőleg katalizátorként fog szolgálni az innováció kultúrája számára, amely olyannyira elengedhetetlen versenyképességünk javításához.

Az EIT finanszírozása az a nagyszabású megállapodás, amelynek elérése még hátravan. Egyetértek abban, hogy a kezdeti finanszírozásnak, valamint az arra irányadó struktúrának a közösségi költségvetésből kell származnia, továbbá hogy mind a tagállamokból származó állami hozzájárulásokat, mind pedig a magán-hozzájárulásokat az Intézet prioritásainak megfelelő innovációs és tudományos társulások kialakítására kell felhasználni.

  Lambert van Nistelrooij (PPE-DE). – (NL) Tisztelt elnök úr! Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet mostani nevét mi, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság egészítettük ki az innovációval, mégpedig kiváló együttműködés és konzultáció révén. Ez remek! Figel biztos úr azt is megérttette velem, hogy a Bizottság is szeretné ezt elfogadni. Ez valójában arról szól, hogy a) oktatást, egyetemi tanárokat, mérnököket és b) innovációt vigyünk a kutatóintézetekből és vállalkozásokból a piacra. A tudás–készség–kassza-lánc egyre erőteljesebb versennyel szembesül világszerte és még intelligensebb szervezetet igényel. Ezt az európai rést innovációval kell betömnünk és nem engedhetjük meg magunknak, hogy továbbra is egyedül az oktatásba süppedjünk. Paasilinna úr óriási lelkesedéssel ejtette rabul figyelmünket e téma megvitatása során.

Egy másik észrevétel az, hogy nem rossz dolog az, ha most egy korlátozott struktúrát és egy keretek közé szorított pénzügyi alapot választunk. Ha ez a képlet sikeres, akkor az üzleti közösségen belülről is látni fogjuk, hogy az állami partner – a tagállami állami partnerekkel együtt – pénzügyi támogatást kezd majd nyújtani strukturális finanszírozás útján vagy másként. Az EIT címét kívánni kell. E pillanatban a „kiválóság” a „világelsőt” jelenti. Ide akarunk tartozni és erre támogatás is van. Ha az egyetemekre, a nanotechnológiai iparra és az éghajlattal foglalkozó, most megjelenő iparágra hallgatunk, láthatjuk, hogy széles körű ennek támogatottsága. A Wrocław mellett szóló számtalan érvet hallva azt is kérdem, hogy kiválasztották-e már, hogy Közép-Európán belül ténylegesen hol létesítsenek ellenőrzési központot. Úgy hallom, hogy sok helyütt lelkesednek ezért.

Végezetül, elnök úr, tényleges törés, rés van azok között, amelyekkel a korábbi eszközeinkben és oktatási programjainkban rendelkeztünk, a különböző programok között. Merészen és célra törően kell létrehozni ezeket. Egy erős vezetőre van szükség. Ebből valóban ki kell valaminek sülnie és azután 2010-ben azt mondjuk majd: naná, ez jó lépés volt. A befektetés idővel kifizetődik.

  Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Tisztelt elnök úr, biztos úr! Mindenekelőtt gratulálok az előadónak Paasilinna úrnak, aki csaknem teljes egészében átírta a Bizottság dokumentumát – ezzel működőképessé téve azt.

A tudás egyetemekből, kutatóközpontokból és -intézetekből, valamint vállalkozásokból álló háromszöge – innováció, kutatás és oktatás – elengedhetetlen a lisszaboni stratégiai célkitűzések teljesítéséhez, jelesül ahhoz, hogy a bruttó hazai termék 3%-át a kutatásba fektessük, amely kétharmadának magánkörnyezetből kell származnia. A tudományos és innovációs társulások képezik majd a hidat a magánszektor, valamint az egyetemi és kutatóközösség között.

Úgy vélem, hogy szükség van a Paasilinna úr által javasolt kísérleti projektekre és remélem, hogy Romániában is lesz ilyen kísérleti projektünk. Befektetésekre azonban mindvégig – az előállítástól kezdve egészen a kutatási és innovációs eredmények terjesztéséig és felhasználásáig – szükség van. Ezen intézet finanszírozása az első lépés, de a kis- és középvállalkozások területén és a magánszektorban is szükségünk van a befektetésekre, mert ott vannak a kutatási projektek társfinanszírozására képes emberek és források.

Hosszú távú stratégiával kell rendelkezni. A szellemi tulajdon fontos, de ügyelnünk kell arra, hogy ez a kezdeményezés ne tartalmazzon átfedéseket a közös kezdeményezésekkel, a közös vállalkozásokkal. Remélem, hogy ez az intézet többet fog dolgozni az éghajlatváltozás, az információtechnológia és a nanotschnológiák területén.

ELNÖKÖL: LUISA MORGANTINI
Alelnök

  Józef Pinior (PSE). – (PL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! A tervezett Európai Technológiai Intézet – amelyet gyakran az európai innováció zászlós hajójának neveznek – összekapcsolja a tudás háromszögének három elemét: az innovációt, a kutatást és az oktatást. Véleményem szerint e vállalkozás sikerének kulcsa a tudományos központok és az üzleti környezet közötti jó együttműködés. Az Európai Technológiai Intézetnek mindenekelőtt olyan helyzetben kell lennie, hogy magánfinanszírozásból hatalmas összegeket halmozzon fel.

Ma azon előkészületekre szeretném felhívni az Európai Parlament figyelmét, amelyeket Wrocław végez annak érdekében, hogy az Intézet székhelye vagy pedig a tudományos és innovációs társulások egyik központja legyen. Wrocław az európai történelem szimbóluma lehet; gyakran nevezik Közép- és Kelet Európa Strasbourgjának. Jelenleg több mint 140 000 diák tanul Wrocławban; a város Lengyelország egyik legfontosabb kutatóközpontja. Létrehozta az ETI+ Innovációs és Technológiai Központot, amely azért lobbizik, hogy az Intézet Wrocławba kerüljön. Még egy utolsó megjegyzés. Az utóbbi tíz évben Wrocław a modern pénzügyi szolgáltatások városává vált, olyan hellyé, ahová a világ minden részéről áramlik a tőke, az európai alkotó energia és fejlődés szimbólumává, valamint a globalizáció pozitív jelképévé.

  Dorette Corbey (PSE). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Ismét egy új intézet. Joggal lehetne ez a ma esti következtetés. Az Európai Kutatási Tanácson és a technológiai platformokon, a közös technológiai kezdeményezéseken, az Eurekán, a CIP-en, a hetedik keretprogramon és a Közös Kutatóközponton (KKK) felül ismét van egy újabb tudományos intézet. A hozzáadott érték az innováció, mert ez az, aminek az Egyesült Államokhoz, Japánhoz és Kínához képest híján vagyunk. E mögött az az elképzelés áll, hogy Európában elég jó ötletek és tudományos meglátások vannak, de ezekből nem alakulnak ki konkrét termékek. A kérdés természetesen az, hogy egy új intézet tud-e segíteni ebben a folyamatban. Az is kérdés, hogy vajon a kkv-k kiismerik-e magukat mindezen tudományos és kutatóintézetek között. Az innováció hiánya talán a bonyolult jogszabályoknak tudható be, ami akadályozza az innovációt, semmint az intézmények hiányának. Mindazonáltal az új intézet a tudományos és innovációs társulásaival együtt az éghajlattal kapcsolatos politika terén közreműködhet és remélem jelentősen közre tud működni és jeleskedni fog, mert ezen a területen nagyon nagy szükség van reformokra és innovációra. Kételyeim ellenére sikeres kezdést és eredményes jövőt kívánok az ETI-nek.

  Ján Figeľ, a Bizottság elnöke. − Tisztelt elnök asszony! Köszönöm, hogy szót adott nekem, és azt is, hogy részt vehetek ebben az érdekes vitában, mert ha visszatekintünk két évvel vagy legalább másfél évvel korábbra, szemmel látható a különbség. Csak néhány pontra szeretnék reagálni, és felkészíteni a további együttműködésre, mert még nem értünk a dolog végére. Még messze vagyunk a biztos létrehozástól, de az, amit a Tanácson és a Parlamenten belül elértünk, már tényleg nagyon jelentős.

Először is kezdjük egy kisebb részlettel, amelyet egyes kollégák a Verts/ALE képviselőcsoportból vetettek fel: Hammerstein úr szerint az éghajlatváltozást kihagytuk. Úgy gondoljuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A jelenlegi javaslatban többek között szerepel a megújuló energia és az éghajlatváltozás témája. Nem akarunk erősködni, nem akarunk nagyon részletesen fogalmazni, mert erről egyértelműen az igazgatótanácsnak kell határozni és az igazgatótanács feladata az értelmezés is. De egyrészt éppen az előttünk álló globális kihívások, illetve a nagyon nehéz kérdések miatt beszélünk az ETI-ről, mert össze kell gyűjtenünk a forrásokat és egyesíteni kell a rendelkezésünkre álló erőket, hogy valahogy reagálni tudjunk.

Smith úr! Látogatást tettem a Royal Society of Edinburghba és ott előadást tartottam a felsőoktatásról, az ETI-ről pedig egy nagyon heves, érdekes vitát folytattunk, amely kölcsönösen ösztönző volt. Az Edinburghból vagy azon rektoroktól érkező ilyen üzenetek, akikkel találkoztam, nem veszik el a kedvem, de természetesen a program még nincs kész. A részvétel önkéntes, és úgy gondolom, hogy ezt közös feladatnak kellene tekinteni, amellyel kapcsolatban teljesen szabadon lehet állást foglalni.

Az általános elégedettséggel kapcsolatban négy érvet szeretnék felhozni. Először is, nagyon köszönöm a Parlamentben tapasztalt innovatív hozzáállást, mert ahogy Önök közül egyesek mondták, az innovációról van szó, és az innovációt azzal kell kezdenünk, hogy megbeszéljük, hogy kezeljük az innovációkat. Az innováció nem csupán technológián keresztül valósul meg; mindenekelőtt új megközelítésként, új kommunikációs módszerként, valamint az intézmények, a mobilitásra, a képesítések elismerésére vonatkozó feltételek egyesítésén keresztül stb. kell megjelenni – és természetesen pénz is kell hozzá, de nem ez a meghatározó elem. Nem ez a legelső. Az első a mentalitás, a megközelítés, természetesen ésszerű finanszírozás mellett.

2005 tavasza óta az ötletektől eljutottunk a tervig, és Önök mindig közreműködtek. Ez nem a Bizottság és a hivatalnokok vagy bárki másnak az érdeme, ez közös munka, és éppen ezért kell tisztában lennünk azzal, hogy ha együtt próbálunk meg elérni valamit, sokkal sikeresebbek leszünk, mint az itt tapasztalt, elkötelezett megközelítés nélkül.

Ha visszaemlékeznek, két évvel ezelőtt a média Strasbourgról, illetve valamilyen valótlan információról, nem pedig az innováció iránti tényleges európai elkötelezettségről. Most sok komoly jelentkezőnk van. Csak ma este Wrocław, Budapest, München és sok más helyszín neve hangzott el – egyet sem akarok kihagyni. Sokkal több üzenetet kapok különböző egyetemekről. Ez nagyszerű, mert azt bizonyítja, hogy most legalább bízunk az ötletben, illetve szeretnénk valami nagyon fontosat nyújtani. Ez az, amire Európának szüksége van. Mi nem az „Európai Egyesült Államok” vagyunk. Ez nem Massachusetts. Arról van szó, hogy hogyan hozunk létre jobb feltételeket és egy konkrét projektet annak érdekében, hogy Európa előrébb lépjen az innováció terén. Az ETI nem egy kizárólagos válasz. Egy a válaszok közül. Volt aki zászlós hajónak nevezte. Szerintem inkább jégtörő, amely egy olyan Európa felé halad, ahol innovatívabb hozzáállás tapasztalható, hogy jobb feltételek jöjjenek létre a szellemi tulajdon vonatkozásában – közismert, milyen hosszú ideig tartó folyamat és milyen gyengék vagyunk –, valamint nagyobb mértékű legyen az oklevelek és végzettségek elfogadása és elismerése stb. –, és még sok más kérdésről beszélhetnénk.

Ha a három említett város nem lesz az intézet székhelye, legalábbis tudományos és innovációs társulássá kell válniuk. Szeretném azonban elmondani, hogy az elején helytelen volt arról beszélni, hogy itt a pénzről és a helyről van szó. Nem, ez a javaslat része, de nem a legfontosabb része. A választ az intézet létrehozásáról való határozott megállapodástól számított 12 hónapon belül kapjuk meg. Tényleg nagyon örülök, hogy igen hiteles jelöltek vannak, de ez a kérdés a jogalapról való megállapodást követően kerül sorra. A Tanács megpróbálja majd a meglévő komoly jelöltek közül a legjobbat kiválasztani.

Másodszor, a pénzzel kapcsolatban a következőket szeretném elmondani: a múlt héten javaslatot tettünk arra vonatkozóan, hogyan tudnánk eljutni addig a döntő pontig, hogy ne csupán azt mondjuk meg, hogy milyen pénzösszeggel, hanem azt is, hogy milyen forrásból tudjuk 2013-ig finanszírozni az intézetet. Csak az alapvető működési tevékenységeket, de ehhez – ahogy azt többen mondták – sokkal több pénz mobilizálására van szükség. Azt mondanám, hogy ez az összmennyiség tekintetében nem döntő jelentőségű, hanem hiteles hozzájárulás az Unió részéről. Nem várhatjuk senkitől, hogy egy biankó csekket adjon át vagy ígéreteket tegyen, ha mi nem teszünk valami hiteleset. Sok konkrét választ kaptunk, sokan jelezték befektetési szándékukat, üzleti vállalkozások és üzleti szövetségek részéről is, de teljessé kell tennünk javaslatunkat.

Ami a Buzek úr által a kezdeményezésekről, illetve a közös technológiai kezdeményezésekről, hálózatokról és platformokról elmondottakat illeti, ez a javaslat nem versenyez a javaslatunkkal. Ez egy olyan javaslat, amely kiegészíti a meglévő politikákat és kezdeményezéseket, és azt el tudjuk képzelni, hogy bizonyos meglévő együttműködési modellek fokozni fogják az együttműködés intenzitását és összefognak más, egyetemi vagy üzleti partnerekkel, és az ETI keretében pályáznak a helyszínre. Tehát úgy gondolom, hogy a platformokról, a kezdeményezésekről, a hálózatokról egy integrált partnerségre való áttérés az innováció módjának ésszerű megváltoztatását jelenti.

Végül az új innovációs kultúra felé való elmozdulást szerettem volna megemlíteni. Ez a helyes megközelítés. Az ETI nem annyira a helyszínről, egy székhelyről és a testületről szól, hanem egy új és megfelelőbb, európai innovációs kultúráról. Úgy gondolom, hogy ezeket tudtam, illetve szerettem volna kiemelni válaszomban, és köszönettel tartozom a plenáris ülésen tapasztalt igen pozitív és konstruktív hozzáállásért. Továbbá az előadónak, Paasilinna úrnak is még egyszer köszönetet szeretnék mondani, mert tudom, hogy nem volt és most sem könnyű a helyzet, és még nem tartunk a végénél. De véglegesíteni tudjuk ezt a javaslatot. Már alig várom.

(Taps)

Paasilinna-jelentés (A5-0293/2007)

A Bizottság elfogadja a 3., 12., 14., 18., 20., 23., 38., 44., 45., 46., 48., 49., 50., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 72. és a 73 módosítást.

A Bizottság a lényeget illetően elfogadja a 7., 16. és a 28. módosítást.

A Bizottság újrafogalmazás esetén elfogadja a 2., 15., 17., 26., 39., 29., 30., 32., 36., 37., 41., 42., 43., 51., 52., 53., 54., 56., 57., 59., 60., 61., 62., 70. és a 74. módosítást.

A Bizottság a finanszírozásról szóló megállapodás létrejöttéig fenntartja a pénzügyi vonatkozásokról szóló 21. módosítással kapcsolatos álláspontját.

A Bizottság nem tudja elfogadni az 1., 4., 5., 6., 8., 9., 10., 11., 13., 19., 22., 24., 25., 27., 31., 33., 34., 35., 47., 55., 58., 69., 71., 75., 77., 78. és a 79. módosítást.

  Elnök. − A vitát berekesztem.

A szavazásra szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Európai Technológiai Intézet képes arra, hogy csökkentse az Európai Unió és a külső versenytársak közötti innovációs szakadékokat, valamint hogy Európa-szerte több millió fiatal kutató érdeklődését elnyerje. E célkitűzések elérése érdekében alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a projekt megvalósítható legyen.

Az ETI a Bizottság által javasolt formában több mint 1,2 milliárdot fog felhasználni a kohéziós politikára elkülönített pénzösszegekből és azon programok forrásaiból, amelyek sikeresen működnek a lisszaboni stratégia megvalósítása érdekében. Ez a kutatási alapok egyetlen európai projektbe történő központosítását, valamint a magánvállalkozások számára elérhető finanszírozási lehetőségek csökkentését jelentené. Az ETI-nek kiegészítő európai innovációs intézménynek kellene lennie, és nem a kisebb kutató- és fejlesztőközpontokat kellene helyettesítenie. Ezért a Tanáccsal együtt másik finanszírozási formát kell találnunk a project számára.

A jelentésben foglalt rendelkezések egyike kijelenti, hogy az intézetet egy olyan európai uniós országban kell létrehozni, ahol megtalálhatók „az európai tudományos kiválóság és elismertség központjai”. Romániában, amely a kutatás és az innováció terén jelentős tradícióval rendelkezik, fontos tudományos központok és a technológia terén sok jól képzett, egyetemet végzett szakember van. Ha Romániát választanák az Európai Technológiai Intézet helyszínéül, az az egész régióban ösztönözné a gazdasági fejlődést és hozzájárulna az Európai Unión belül most is meglévő szakadékok csökkentéséhez.

  Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – A jövőt az oktatás, a kutatás és az innováció biztosítja. Ez a három tényező alkotja az úgynevezett „tudásháromszög”-et. Versenyképesnek kell lennünk. A tudásháromszög a versenyképesség egyik kulcsa. Ezért én az Európai Technológiai Intézetet (ETI) a jövőbe való befektetésnek tekintem.

Szkepticizmus tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy az ETI milyen hozzáadott értéket biztosíthat. A Paasilinna úr jelentésében támogatott hálózati struktúra jó megoldás lesz. A szakértelmet a résztvevő egyetemek és felsőoktatási intézmények adják. Ezért ahelyett, hogy – ahogy a Bizottság elnöke, Barroso úr nevezte – az európai kutatás „zászlós hajója” lenne, az ETI arra fog törekedni, hogy az európai kutatás fémjelezze. Én ezt az elképzelést támogatom.

Felidézve egyetemi éveimet, én is támogatom a jelentésben foglalt, azzal kapcsolatos elképzelést, hogy az ETI tudományos és innovációs társulásai függetlenek legyenek. Ez a legjobb módja annak, hogy az ETI tudományos és innovációs társulásai ösztönzést adjanak majd az európai innováció számára.