Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. szeptember 26., Szerda - Strasbourg

7. A szavazáshoz fűzött indokolások

- Jelentés: Paasilinna (A6-0293/2007)

  Jaroslav Zvěřina (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én nem támogattam az Európai Technológiai Intézet létrehozására irányuló javaslatot. Ahogy Önök közül a legtöbben, természetesen én is szeretném, hogy az Európai Unió még több találmányt és szabadalmat fogadjon el és hozzon létre.

Az e javaslatról szóló vitát hallgatva azonban nem hiszem, még egy intézmény felállítása lenne a következő, helyes irányba tett lépés. Egyetemeink és kutató intézeteink így nem jutnak több pénzhez; sőt, eggyel több intézménnyel kell felvenniük a harcot a kutatási támogatásokért. Továbbá, hiába szavazzuk is meg a tiszteletre méltó intézményt, ez még nem hoz létre egy újabb, szuper-tudósokból álló csoportot. Ezt az intézetet olyan kutatók vezetik majd, akik azokat az egyetemeket hagyják el, ahol most tevékenykednek. Ennélfogva úgy vélem, ha az itt szóban forgó összegeket, már ha elő tudjuk teremteni őket, a már meglévő, elsőrangú kutatócsoportoknak adjuk inkább oda, kutatási támogatás formájában.

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Ha a tudomány és a technológia terén szeretnénk megelőzni az Egyesült Államokat, Japánt és a világ többi vezetőjét, és ha azt szeretnénk, hogy Európa hangadó legyen, akkor meg kell teremtenünk ennek az előfeltételeit.

A kiválósági központokban minden feltételnek és előfeltételnek rendelkezésre kell állnia. Az Európai Technológiai Intézet létrehozása helyes irányba vezet. Szégyen, hogy eddig is halogattuk ezt a döntést. Hiszem, hogy az intézet anyagi fedezetének megteremtése körüli problémákat sikerül majd megnyugtatóan megoldani.

Támogatom a köz- és magánszféra közti partnerség elve szerinti közös finanszírozás gondolatát is, úgy, ahogy arra az Egyesült Államokbeli kutatóintézetek esetében is látjuk. Szeretném, ha az új tagállamok tudósai és kutatói is bekerülnének a kutatócsoportokba, valamint, ha a vezetőtestületet az Európai Parlament ellenőrizné. A kutatások célkitűzéseinek tükrözniük kellene a hetedik tudományos és kutatási keretprogramot, és csak az embrionális őssejtekkel folytatott kísérleteket nem kellene azon országok adófizetőinek pénzéből finanszírozni, ahol az effajta kísérlet illegális.

  Tomáš Zatloukal (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, engedjen meg egy megjegyzést az Európai Technológiai Intézet létrehozásáról szóló szavazással kapcsolatban. Én a javaslat mellett szavaztam, mert ez az első alkalom, hogy egy olyan rendszerről volt szó, amely összekapcsolja a kutatást, az oktatást és az üzleti szférát.

Ez alapvető fontosságú projekt az európai innováció területén, és mint más hasonló projektek, ez sem jár gond nélkül – jelen esetben leginkább anyagi gond nélkül. Mindemellett azonban, az intézet létrehozására és az arra irányuló javaslat, hogy elegendő teret kapjon ahhoz, hogy okot adjon majdani létére, megérdemli a támogatásunkat.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, szeretnék szólni néhány szót az Európai Technológiai Intézettel kapcsolatban. Először is, szeretnék köszönetet mondani előadónknak, Paasilinna úrnak. Kiváló munkát végzett. Tudom, hogy az oktatás, a kutatás és ehhez hasonló területek kiváló szakértője.

Ez egy rendkívül ambiciózus projekt, ennek ellenére azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha mi itt az Európai Unióban új intézményeket hozunk létre, fontos lehet, hogy mielőtt így teszünk, megbizonyosodjunk afelől, hogy a már meglévő intézményeink is elegendő támogatáshoz jutnak. Vagyis azt is biztosítanunk kell, hogy a meglévő egyetemek hálózata elegendő támogatásban részesülnek ahhoz, hogy új kutatásokba fogjanak.

A szavazáskor Paasilinna úr javaslata mellett voksoltam, de arra szeretném kérni a Parlamentet, hogy fontolja meg, hogy a meglévő kutatási közösségeknek is hozzá kell tudni jutniuk az őket megillető támogatásokhoz, és hogy ez az új intézmény nem nyelheti el az eredetileg nekik szánt pénzösszegeket. Szeretném, ha ezt rögzítenék, és a döntés meghozatalakor figyelembe vennék.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Én a Paasilinna-jelentés mellett voksoltam az Európai Technológiai Intézetet illetően, mert úgy vélem, az innováció, a kutatás és az oktatás összhangjának köszönhetően ez döntő hozzájárulás volna az európai gazdaság versenyképességének növeléséhez.

Ennélfogva tehát támogatom az előadó arra irányuló javaslatait, hogy pontosan meg kell határozni a jövőbeni Európai Technológiai Intézet finanszírozásának forrásait, hogy az intézet amilyen hamar csak lehet, megkezdhesse működését, és sikeresen betölthesse funkcióját, nem úgy, mint a lisszaboni stratégiában meghatározott célkitűzések.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Figyelembe véve különböző kutatási szervezetek véleményét, meglehetősen kritikusan szemléljük az Európai Technológiai Intézet létrehozását. A múlt évben, például, az Európai Kutató Egyetemek Ligája közzétett egy tanulmányt, amelyben arra jutott, hogy az Európai Technológiai Intézet ötlete „téves és kudarcra ítélt”. Az Euroscience, amely egy európai tudósokat és politikai szakértőket tömörítő szervezet „politikailag motivált elképzelés”-nek nevezte, amely „rossz feltevésen alapszik”. Az Egyesült Királyság tudományos tanácsadója, Robert May szerint „egy az innovációval kapcsolatos félreértésen alapszik”.

Ez egy virtuális intézet lesz, amely olyan tudósokból áll, akik az EU különböző egyetemein, kutatólaboratóriumaiban és vállalatainál dolgoznak, és az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem ad ki minősítéseket. Miután különböző országok is helyet akartak biztosítani számára, az intézet végül is egyfajta virtuális hely lett, ahol különböző területeken dolgozó tudományos közösségek konzultálhatnak egymással. Az Európai Parlament nemrégiben fogadta el a Bizottság javaslatának néhány módosítását, de véleményünk szerint ezek nem elegendőek ahhoz, hogy kiegyenesítsenek valamit, ami ilyen görbén jött a világra.

Ami az intézet finanszírozását illeti, az egyik lehetőség a közösségi költségvetés, többek közt a kutatásra elkülönített összegek, amely megoldás végül lehet, hogy ismét csak a fejlettebb országok támogatását jelentené, ami tovább súlyosbítaná az egyenlőtlenségeket.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, az Európai Technológiai Intézet elképzelése átalakult az arról szóló heves vita folytán, hogy hogyan kellene elősegíteni az innovációt az Európai Unióban. Az első elképzelések szerint az Intézet a Massachusettsi Technológiai Intézet európai megfelelője lett volna, amely a lisszaboni stratégia keretében jött volna létre. Más szóval, az Egyesült Államokkal folytatott versengésünk stratégiájának részét képezte volna. Jelenlegi, gyorsan változó globális környezetünkben most azonban inkább a tudományos és innovációs társulások, a TIT-ek hálózatában gondolkodunk, amelyeket egy központi testület irányítana. Ez tűnik ki az Európai Parlament által a 2008-as költségvetési tervezethez benyújtott két módosításban szereplő két külön költségvetési vonal elválasztásából (külön finanszírozás a hálózat és az irányító testület számára). Úgy tűnik, kissé közelebb kerültünk a vállalkozás finanszírozási problémáinak megoldásához, mióta az Európai Bizottság javaslatot tett a 2007-2013 közti időszak pénzügyi perspektívájának áttekintésére, nevezetesen az 1A költségvetési tétel emelésére a többi tétel csökkentése mellett. Ez újfent megerősíti, hogy a Parlament nem tévedett, amikor rámutatott a lisszaboni stratégia célkitűzései számára elkülönített költségvetési források indokolatlanul csekély voltára.

Szeretném támogatni Wrocław azon szándékát, hogy otthont adjon az Európai Technológiai Intézet központjának. Rá kell mutatnom azonban, hogy a K&F jobb támogatása és egy új intézet létrehozása önmagában még nem biztosítja, hogy Európa versenyképes és innovatív legyen. Ezt az üzleti kultúra fejlődése, a kockázatvállalási készség, valamint a kutatási és fejlesztési körök és a magánvállalkozások közti gyakorlati kapcsolatok kialakulása fogja meghatározni.

  Erika Mann (PSE), írásban. − (DE) Véleményem szerint az Európai Technológiai Intézet (ETI) ötletéhez hiba ragaszkodni. A bemutatott érvek egyike sem meggyőző, hiszen mind téves feltételezéseken alapszik.

1. Már Barroso úr, a Bizottság elnöke eredeti elképzelése, miszerint hozzuk létre az amerikai Massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) európai megfelelőjét, is nélkülözött minden realitást, de a mai szavazásra bemutatott javaslat még annál is rosszabb. A MIT-et rengeteg pénzből és különféle támogatások összességével hozták létre. Európában viszont már most is világszínvonalú kutatás folyik számos „mini-MIT”-ben. Európa dilemmája nem más, mint az innováció és az első osztályú kutatás elégtelen pénzügyi és eszmei támogatása.

2. A javasolt 309 millió EUR támogatás, amely a költségvetési tartalékból kerülne kifizetésre, akadályozza más parlamenti kezdeményezések, mint például a stratégiai fontosságú Galileo projekt kivitelezését. A finanszírozási javaslat a becsült költségvetésnek csupán az egy nyolcadát biztosítaná, ezért nem is jelent megfelelő ösztönző erőt semmilyen komolyabb kiegészítő magánkezdeményezés számára. A BP, például, 500 millió USD-t fektetett a bioüzemanyag-szektorba, csak az Egyesült Államokbeli Berkeley-ben.

3) Saját, bőséges finanszírozási források és a már meglévő világszínvonalú európai intézeteknek nyújtandó támogatások birtokában az ETI-nek szép kilátásai lennének a sikerre. Az EU követhetné, például, a kanadai modellt, és létrehozhatna egy olyan innovációs alapot, amelyet az év végén a költségvetésben maradt pénzekből finanszírozhatna.

4. A tervbe vett hálózatinfrastruktúra egy virtuális, nemzetek feletti intézet, amelynek semmiféle valós jelentősége nem lenne sem Európa, sem a világ kutatási palettáján. Szerencsétlen, és bürokratikus kompromisszum lenne.

Ebből kifolyólag a javaslat ellen szavaztam.

  David Martin (PSE), írásban. − Elviekben támogatom az Európai Technológiai Intézet ötletét. Az állásfoglalással kapcsolatban azonban tartózkodtam, mert úgy vélem, még nem rendelkeztünk kielégítő módon az intézet a célkitűzéseiről, vezetéséről és finanszírozásáról.

  Pierre Pribetich (PSE), írásban. – (FR) Szeptember 25-én, kedden, támogattam Reino Paasilinna kollégámat, és az Európai Technológiai Intézet (ETI) létrehozása mellett voksoltam.

Ez a jelentés azt a valós igényt tükrözi, hogy haladjunk a tudásalapú társadalom felé. Az ehhez szükséges eszközök rendelkezésre állásának megszervezése, az Európai Unión belül, az innováció, a kutatás és az oktatás integrációjának elősegítése végül is stimulálni fogja az európai gazdaságon belüli versenyképességet.

Az ETI tevékenységét egy tudományos és adminisztratív személyzetből álló igazgató testület fogja irányítani. Ez a testület jelöli majd ki az intézet stratégiai prioritásaiért felelős tudományos és innovációs társulásokat, a TIT-eket.

Ugyanakkor azonban, sajnálatra méltó, hogy a projektre előirányzott pénzügyi források némiképp szűkösek. Ez hosszútávon ezen ígéretes kezdeményezés vesztét okozhatja.

Mindannyiunknak tisztában kell lennünk annak az alapvető fontosságával, hogy olyan közösségi projekteket indítsunk az Európai Unióban, amelyek biztosítják az Unió lisszaboni stratégiában lefektetett, elvárt fejlődését.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az Európai Unió valódi válaszút elé érkezett a világ többi részéhez mért versenyképességi kapacitása tekintetében. Annak ellenére, hogy számos vonzerővel rendelkezünk – legyen az történelmi, kulturális, gazdasági vagy turisztikai –, nem menekülhetünk az újonnan feltörő, ázsiai gazdaságok által diktált globális verseny kihívásai elől. Jelenleg megkérdőjelezhető, hogy képesek vagyunk-e vonzó környezetet biztosítani a tudás és az innováció számára.

Úgy hiszem, hogy az Európai Technológiai Intézet létrehozásáról tartott szavazás fontos lépés gazdaságunknak az innováció, a kutatás és az oktatás hármasa alapján nyugvó növelése és fejlesztése érdekében tett európai fellépések keretének megteremtése felé. Hiszem, hogy nem az alacsony béreknek, vagy az olcsó munkaerőnek kell vonzóvá tennie az EU-t a befektetések és a növekvő vállalatok számára. Azoké a vállalatoké a jövő, amelyek megértik, hogy a lakosság magas fokú képzésébe érdemes befektetniük, azáltal, hogy elősegítik a társadalom, valamint az ipar és a vállalatok közötti interakciót, hogy magas minőségű és nagymértékben innovatív választ tudjanak adni a piacok dinamikus és egyre többet követelő szükségleteire.

  Dominique Vlasto (PPE-DE), írásban. – (FR) Amikor az Európai Bizottság javaslatot tett az Európai Technológiai Intézet (ETI) létrehozására, az volt az eredeti elképzelése, hogy egy új felsőoktatási, kutatási és innovációs kiválósági központot hozzon létre. Ezt az elképzelést azonban meghiúsította a finanszírozás meglehetősen problémás kérdése, amelyre eleddig sem kielégítő, sem hosszú távú megoldást nem sikerült még találni. Ez különösen okot ad az aggodalomra, hiszen már a most csökkenti az Intézet hitelességét, holott az még meg sem született.

Az ötlet, mely szerint az ETI kibocsátana egy úgynevezett ETI minősítést, segíthetne annak megállapításában, hogy melyik európai kutatási program kínlódik, ugyanakkor valós elismerésben részesítené azt, amelyik kiválósága és minősége révén megérdemli ezt a minősítést. Úgy tűnik számomra, hogy egy ilyen rugalmas rendszer, amely képes az Európán belüli sokféleséghez alkalmazkodni, ösztönzőleg hatna az egyetemek és a kutatási projektek közötti egészséges versenyre.

A másik elkerülhetetlen dolog, véleményem szerint, az a magánszektornak az ETI projektbe történő bevonása. A hatóságok szerepét a különböző szükséges eszközök elősegítésére és strukturálására kellene korlátozni. Minden egyébnek, vagyis az ETI finanszírozásának, szervezetének és igazgatásának a magánszférából kellene érkeznie. S mindenekelőtt, nem szeretném, ha az ETI végül csak egy újabb lenne a rengeteg európai uniós ügynökség közül.

Mindezen fenntartásaim ellenére, az ETI jövőbeni sikerének a reményében támogatom a jelentést.

  Glenis Willmott (PSE), írásban. − Az EPLP úgy döntött, hogy az Európai Technológiai Intézetről szóló jelentést illetően mind a módosított javaslattal, mind a jogalkotási állásfoglalással kapcsolatban tartózkodik. Bár egyetért a javaslat általános célkitűzéseivel és az innováció előtérbe helyezésével, úgy véli, az EU és a tagállamok pénzét érdemesebb lenne a már meglévő egyetemekre és kutatási keretprogramokra fordítani. Úgy gondoljuk, hogy az ETI (Európai Technológiai Intézet) adminisztratív felépítésének olyan kevéssé kellene bürokratikusnak lennie, amennyire csak lehet, ezért kisebbnek kellene lennie, mint a javaslatban szereplő 21 fő. Komoly aggodalmakra ad okot továbbá az intézet magán- és közpénzekből történő finanszírozása is. Tekintettel arra, hogy a Bizottságnak az ETI finanszírozására vonatkozó javaslata felveti a pénzügyi terv újbóli tárgyalását, nem tudjuk támogatni a jelentést.

- Jelentés: Duff (A6-0267/2007)

  Frank Vanhecke (ITS). – (NL) Elnök úr, szeretném egy percben kifejteni, miért szavaztam a Duff-jelentés ellen, annak ellenére, hogy maga a jelentés, önmagában véve nem ellentmondásos. Azért szavaztam ellene, mert ellenzem az egészet átható európai szövetségi filozófiát.

Röviden szólva, ellenzem az európai szövetségi államot, ahogy automatikusan tiltakozom az EU-s polgárság ellen is, amiben jelentős része van az uniós polgárok azon jogának is, hogy szavazhassanak és jelöltként indulhassanak saját tagállamuktól eltérő tagállamokban is. Úgy vélem, hogy az Uniónak a nemzeti demokráciák közösségének kell megmaradnia, ahol a választójogot és a választhatóságot, függetlenül attól, hogy milyen választásról van szó, továbbra is az adott tagállam állampolgárai számára kellene fenntartani. Az tulajdonképpen az Európai Unió fejlődésének egy jele, hogy az EU-polgárságot módszeresen megszilárdítják, és kiterjesztik, oly módon, hogy most már az Európai Unió alapjogi chartáját teszik kötelező erejűvé.

  Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Elnök úr, ma szavaztunk, és elfogadtuk Duff úr jelentését az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogáról az európai választásokon.

Nem tudom támogatni ezt a jelentést, mert az előadó szándékai ellenére, véleményem szerint az Európai Parlamenti választásokon alkalmazandó efféle aktív és passzív választójog nem fog jószomszédi kapcsolatokat generálni a tagállamok között, különösen a szomszédos országok között. Az évek során a jelentős nemzeti kisebbségekkel rendelkező országok kialakították a nacionalista jellegű konfliktusok elkerülésének normáit.

A most elfogadott szavazási módszer azonban újra felizzíthatja az efféle konfliktusokat, ami az európai nemzetek békés egymás mellett élésének szellemisége ellen fog dolgozni. Mégpedig azért, mert úgy is lehetőségük nyílik az embereknek választani, illetve jelöltként indulni egy választáson, ha nem az adott tagállam állampolgárai. Egy ilyen rendszer visszaélésekre ítéltetett – így például egyesek fiktív állandó lakhelyet adhatnak meg egyszerűen azért, hogy csökkentsék egy adott ország hangját, és hogy befolyást próbáljanak gyakorolni a választások eredményére. A releváns információk ellenőrzése pedig bonyolult és költséges feladat.

Ráadásul, ez a választási metódus erősíteni fogja a szeparatista mozgalmakat, amit pedig bizonyára nem kívánunk napjaink Európájának. Sajnálom, hogy ezen a téren nem igazán világos okokból innen föntről ráerőltetjük akaratunkat a tagállamokra, és így beleavatkozunk a nemzeti választási eljárásokba.

  Daniel Hannan (PPE-DE). – Elnök úr, az Európai Alkotmány támogatóinak érvei közül talán az egyik legostobább, hogy az uniós polgárság nem szorítja háttérbe a nemzeti állampolgárságot. A nemzetiségből fakadó jogosultságok egymás után erodálódnak: a tartózkodási jog; a saját képviselő megválasztásának joga; és egyre inkább a jólét iránti igényhez való jog is.

Bármely semleges szemlélő arra a következtetésre jutna, hogy egyre inkább az uniós polgárság a választópolgáraink elsődleges jogi státusa, míg nemzeti állampolgárságuk másodlagossá, már-már folklorisztikus jellegűvé válik.

Elfogadom, hogy a tisztelt Ház többsége éppen efelé szeretne menni, de az ég szerelmére, legyünk őszinték ezzel kapcsolatban! Ne halljunk már több badarságot arról, hogy az én választóim jogi státusát, mint britekét, nem befolyásolja az uniós polgárság!

  Ignasi Guardans Cambó (ALDE), írásban. − (ES) Úgy érzem, óriási hiba és elképesztő felelőtlenség elfogadni ezt a jelentést, így hát ellene szavaztam.

Mindenekelőtt, nem feledhetjük el, hogy nincs európai választási rendszer. Más lenne a helyzet, ha egy ilyet készülnénk létrehozni (amit különben támogatnék). Addig azonban az európai választásokat minden egyes tagállam választási rendszerével kell összeegyeztetni. A Duff-jelentés lehetővé tenné a kettős vagy többszörös jelöltséget az európai parlamenti választásokon. Így ugyanaz a jelölt több országban is indulhatna, majd a választások végeztével eldönthetné, melyik képviselői helyet tartja meg magának.

A nyilvánvalóan bonyolult intézkedéseken felül, amelyeket mindez maga után vonna, az is evidens, hogy ez valójában a választók becsapása, és hogy semmit sem javít a Parlament jó hírén, amelyet, ugye, szeretnénk kialakítani.

Mi több, a ma szavazásra bocsátott javaslat eltörli a jelöltként indulásra való alkalmasság megállapításához szükséges (mind polgár- mind büntető-) jogi határozatok kötelező elismerését, lehetővé téve ezáltal, hogy valaki, akit az állampolgársága szerinti tagállamban bíróság tiltott el attól, hogy jelöltesse magát, jelöltként indulhasson egy másik országban. Ez teljes mértékben ellent mond az európai bel- és igazságügyi gyakorlatnak, és könnyen elképzelhető, milyen szégyenteljes helyzeteket idézhetne elő.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) A tagállamok közötti információcsere nehézkes rendszerének köszönhetően a gyakorlatban nagyon kevés polgár tudja, hogy az európai parlamenti választások esetén hogyan élhet a Szerződésben foglalt választójogával, ha nem az állampolgársága szerinti országban rendelkezik lakhellyel. Ezeknek az embereknek a hangját meg kell hallgatnunk, és meg kell könnyítenünk számukra a tartózkodási helyük szerinti tagállam politikai életébe történő bekapcsolódást; ezért támogatom, hogy helyettesítsük a jelenlegi rendszert egy eskü erejével bíró nyilatkozat kitöltésének követelményével.

Az európai választásokon magukat jelöltetni kívánó polgárok számára a nemzeti tanúsítvány kötelező beszerzése nem áll arányban a 93/109/EK irányelv általános célkitűzésével. A gyakorlatban ugyanis rendkívül nehéz és időigényes feladat egy ilyen igazolás beszerzése az illető állampolgársága szerinti országból. Ez a formális kötelezettség gyakorlatilag a Szerződés által garantált jog eltörlését eredményezi.

Az Európai Bizottság egy következő javaslatában szintén foglalkozhatna a más tagállamok állampolgárait tömörítő politikai pártok alapításának kérdésével is. A tagállamok választási törvényei nem különböztethetik meg hátrányosan az egy másik tagállam polgárai által alapított nemzeti és egyéb pártokat. Az európai választásokon való politikai képviselet roppant fontos kérdés azon országok számára, mint például Románia számára, amelyek lakosságának jelentős része az Európai Unió egy másik tagállamában rendelkezik lakhellyel.

  Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) Ha európai polgárok nem szavaznak nagyszámban a lakóhelyük szerinti tagállamban, és ha az európai választásokon való részvétel szintje nem felel meg az eurokraták vágyainak, az nem azért lesz, mert az európai parlamenti választásokon érvényes szavazójog és a választhatóság alkalmazása túl komplikálttá vált a tagállamok közötti információcsere szükségessége következtében.

Ez egyszerűen azért lesz így, mert az Önök bürokráciája és intézkedései az emberek szemében a legjobb esetben is értelmetlen és érthetetlen, a legrosszabb esetben pedig káros, és mivel sok európai polgár, aki nem az állampolgársága szerinti országban él, szívesebben vesz részt a saját, származása szerinti országa parlamenti választásain.

Ami a beszámolót illeti – álegyszerűsítéseket használ azzal a szándékkal, hogy engedélyezze a többszörös jelöltséget, más szóval azt, hogy ugyanaz a jelölt több országban is megjelenhessen, hogy engedélyezzen valamit, ami a közösségi jogszabályok értelmében csak a külföldön lakóhellyel rendelkező polgárokat juttatja ésszerűtlen előnyhöz, és ami, a nem-választhatóság kérdésében megpróbálja megkerülni a tagállamok törvényeit. Ez teljességgel elfogadhatatlan.

Úgy hisszük, hogy az állampolgárság kérdése feloldhatatlanul összefügg a nemzetiséggel, a jogok pedig, különösen a választójog, amely ebből ered, csakis a nemzeti keretek közt gyakorolható. Ha az európai polgárok a tartózkodásuk szerinti ország demokratikus életében szeretnének részt venni, mindig előttük a lehetőség, hogy felvegyék az adott ország állampolgárságát.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm ezt a jelentést, amely csökkenthetné a terhet, amely az európai választásokra vonatkozó választójog kapcsán a választási hatóságokra és az egyénekre nehezedik. Támogatom, hogy váljunk meg a jelenlegi információcsere-rendszertől, ám tartsuk meg a kettős szavazás és kettős jelöltállítás kiküszöbölésére irányuló egyéni nyilatkozatokat.

- Tanácsi rendeletre irányuló javaslat – Területpihentetés 2008-ban

  Agnes Schierhuber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, a területpihentetés beszüntetése a lehető leghelyesebb dolog, amit tehetünk. Az élelmiszer és takarmány iránti kereslet, csakúgy, mint a megújuló nyersanyagok iránti igény egyre nő, ennélfogva rendkívül fontos, hogy ezeken a területeken is termelés folyjon. A területpihentetés olyan intézkedés volt, amelyet a gazdák sohasem akartak, de amelyet szükségszerűsége miatt el kellett fogadniuk. A gazdák azonban termelni akarnak! Remélem, hogy a területpihentetés eltörlése nem csupán egy-két évre, hanem hosszú távra szól majd. Ez arra is lehetőséget ad a mezőgazdasági szektornak arra, hogy hozzájáruljon az Európai Unió ambiciózus, széndioxidkibocsájtás-csökkentési céljaihoz.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Nemcsak, hogy egyetértünk azzal, hogy 2008-ra engedélyezzük a pihentetett földterületek mezőgazdasági célú művelését, hanem úgy véljük, hogy ennek az intézkedésnek hosszabb távra kellene szólnia. Ezért benyújtottunk egy javaslatot 2009-re és 2010-re vonatkozólag, amely révén a javaslatot máris kiterjesztették 2009-re is. Ennek eredményeképpen a gazdák jobban tudnak tervezni a gabonapiacon tapasztalható kivételesen magas árak tekintetében is.

Mindazonáltal, ez az intézkedés nem csökkenti annak szükségességét, hogy növeljük a tagállamok termelését és készleteit, valamint a vidéki térségek foglalkoztatottságát.

Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy gabonafélékből hiány mutatkozik az európai piacon, és hogy a bioüzemanyagokkal kapcsolatos szerencsejátéknak negatív hatásai is vannak a Tanács döntése értelmében, mind a kínálat, mind az ár tekintetében.

Még egyszer megismételjük, hogy szükség lenne a KAP (közös agrárpolitika) alapos áttekintésére, hogy számba vegyük minden ország termőfölddel és biodiverzitással kapcsolatos sajátosságait, hogy úgy lehessen igazítani a termények vetésforgóját, hogy elegendő jövedelmet garantálhassunk a gazdáknak, anélkül, hogy veszélybe sodornánk az egészséges és jó minőségű élelmiszereket illető fogyasztói érdekeket.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Gondolták volna, hogy miután évekig hibáztattuk a közös agrárpolitikát mindenféle méltánytalanság miatt, túlságosan költséges volta miatt, és leginkább amiatt, hogy eladhatatlanul nagy mennyiségben ontja magából a tejet és a gabonát, most arra kell, hogy rájöjjünk, hogy le kell állítanunk a termelés visszafogását ezeken a területeken?

Örülök, hogy a biztos asszony azonnal reagált az égbe szökő árakra, amelyek minden bizonnyal hasznot hoztak a gazdáknak: mégpedig úgy, hogy vessünk véget a területpihentetésnek, hogy több gabona termesztésére ösztönözzük a gazdákat, hogy így enyhítsünk a piaci nyomáson.

Ugyanilyen gyorsan kellene lépnie az ügyben is, hogy növeljék a tejkvótákat és számolják fel a kvóta túllépésekor nemzeti szinten fizetendő pótdíjat. Mi több, remélem, tanul majd ebből a Bizottság, amely a bortermelő kapacitást is megpróbálta 200 000 hektárral visszafogni, tekintet nélkül arra, milyen exportlehetőségeik lettek volna az európai bortermelőknek a növekvő kínai és indiai piacon.

  David Martin (PSE), írásban. − A változó piaci körülményekre való tekintettel értem és támogatom a Bizottság azon javaslatát, mely szerint 2008-ban ne legyen területpihentetés a mezőgazdaságban. A területpihentetés beszüntetése várhatóan legalább 10 millió tonnával növelné meg a gabonafélék termelését. Ez a gabonamagvak árának emelkedését is visszafoghatná.

  Jean-Claude Martinez (ITS), írásban. – (FR) Brüsszelben a Bizottság 1992 óta mondogatja, hogy hegyekben áll a gabona, nem is szólva a tengernyi tejről, na és éléskamráink roskadásig tele polcairól. Európa mezőgazdasági területeit tehát pihentetni kellett, és vissza kellett fogni a termelést. A déli félteke és az Egyesült Államok pedig arra szólította fel a Világkereskedelmi szervezetet (WTO), hogy vezessen be monopóliumot a búzára és az olajos magvakra.

Emlékezzenek csak, hogy az uruguayi forduló részeként, és az 1992-es Blair-House megállapodással az Európai Bizottság beleegyezett, hogy 5 millió hektárra korlátozza az olajos magvak termesztési területeit.

Megtörtént, aminek meg kellett történnie. A mezőgazdaság az éghajlat szeszélyeinek kiszolgáltatottjává vált. A Bibliában József el is magyarázza ezt a fáraónak. Ausztráliában szárazság van, Ukrajnában visszaesik a termelés, Kínában, Indiában és Afrikában pedig csak egyre nő a kereslet: és mindezen tényezők következtében a gabona és a kukorica ára az égbe szökik.

Miután azért fizettünk a gazdáinknak, hogy 1993-tól ne termesszenek, miután a segélyeket a termelésbe fordítottuk, és miután több millió hektárt pihentettünk, miközben az emberiség egyharmada éhezik, a Bizottság Brüsszelben most felfedezi, hogy kevés a gabona, és hogy elfogytak a tartalékkészletek. Így hát most visszavonják a területpihentetésre vonatkozó korábbi döntésüket.

Ugyanez lesz a helyzet a borral is. A vajjal és a hússal már megtörtént. A zűrzavar és a malthusianizmus dirigálnak.

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Az egyik legnagyobb rejtély az Európai Unió lakossága számára, hogy hogyan hozhatunk létre olyan rendszert, amelyben a föld parlagon hagyásáért fizetünk a gazdáknak. S bár megértem, hogy néhány neves szervezet, mint például az Egyesült Királyságbeli RSPB, saját nagyszerű munkája finanszírozására használja e rendszert, az azonban mégsem lehet helyes, hogy jó földeket hagyjunk parlagon, és fizessünk is a gazdáknak azért, hogy ne is változtassanak ezen.

Ezért támogatom a 0%-os területpihentetést, de ezzel együtt azt is biztosítanunk kell, hogy a gazdák és mások is elegendő ösztönzést kapjanak, hogy jó karban tartsák a földeket, valamint, hogy egyéb források segítségével termelhessenek rajtuk.

Ha komolyan gondoljuk az alapvető KAP-reformot, akkor a területpihentetési támogatás berekesztését a reformfolyamat előterébe kell helyeznünk. Ezért én támogatni fogom a Bizottság javaslatát.

- Állásfoglalási indítvány (B6-0351/2007)

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr, szeretném, ha képviselőtársaim megtudnák, hogyan szavaztam.

A leglényegesebb az, hogy meg kell, és meg fogjuk védeni a gyermekeket. Nem hozhatunk kompromisszumokat olyan vegyi és szennyező anyagokkal kapcsolatban, amelyek bármilyen módon kihatással lehetnek az egészségükre és fejlődésükre. És ebben a vállalatoknak is felelősségük kell, hogy legyen.

Itt azonban még nem állhatunk meg. Azt is alaposan meg kell vizsgálnunk, milyen elvárásoknak kell, hogy a vállalatok megfeleljenek. A Kínában működő vállalatok felé a kínai kormány állít követelményeket. És Kínában egészen mások a játékszabályok, mint a világ többi részén. Ha egy vállalat ott akar működni, akkor döntéshozó és működési folyamatainak nagy részét alá kell rendelnie a kínai kormány akaratának.

Kína olyan ösztönzőket vezet be, amelyek segítségével szabályozza a vertikális gyártási folyamatokat. A Mattel által használt szerszámok, amelyekkel azt a 21 millió játékot gyártják, kínai gyártásúak és tulajdonúak. A műanyagöntő formák, amelyek révén mindezek a játékok lekerülnek a gépekről, szintén Kína tulajdonát képezik. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a kínaiak támogatják a vállalatrészeket, amennyiben Kínában maradnak, ám, ha szakítani akarnak ezzel a rendszerrel, az 20%-kal megnöveli a költségeiket.

Látjuk tehát, hogy Kína nagyobb mértékben szabályozza az üzleteket, mintsem ahogy azt mi esetleg észrevesszük, és ebből a játékbiztonság terén tanulnunk kell. Ezt nem tolerálhatjuk, ahogy Kína emberi jogi és környezetvédelmi gyakorlatát sem tolerálhatjuk a továbbiakban.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Többször is felszólítottam az Európai Bizottságot, hogy siettesse egy olyan jogszabály megalkotását, amely megkövetelné, hogy minden behozott árucikken fel legyen tüntetve a származási ország. Ez különösen fontos, mivel kiderült, hogy a 2006-ban felfedezett nem biztonságos termékek, köztük játékok, 17%-a ismeretlen eredetű, míg 58%-uk harmadik országbeli volt.

Bár a felfedezett nem biztonságos termékek 48%-a Kínából származott, nem kellene azt feltételeznünk, hogy ez kizárólag a kínai gyártók minőségellenőrzési hiányosságaiból fakad. Az is kiderült, például, hogy az utóbbi 3 hónap során a forgalomból kivont, az US Mattel Company által gyártott 21 millió játék közül (mely vállalat Fisher-Price márkanéven is forgalmaz járékokat Európában), 18 millió hibája a Mattel designból, és nem a hibás gyártásból fakadt.

Jó ideje világos már, hogy súlyosabb büntetésekre van szükség ahhoz, hogy a gyártók és importőrök valóban komolyan vegyék a fogyasztókkal szembeni, ez esetben a védtelen gyermekekkel szembeni felelősségüket. Néhány tagállam azonban továbbra is ellenáll a változtatásoknak, engedve ezáltal az importőrök és a gyártásukat kihelyező vállalatok akaratának.

  Brigitte Douay (PSE), írásban. – (FR) A kereskedelem globalizációja, az Európai Unió piacán értékesített termékek átláthatósága és a különböző termékek eredetére vonatkozó információ hiánya folytán egyre nagyobb a veszélye, hogy veszélyes, hibás vagy hamis termékeket vásárolunk.

A termékbiztonságról, különösen a játékok biztonságáról szóló közös állásfoglalást, amelyet szerdán én is megszavaztam, a legtöbb képviselőcsoport elfogadta. Ez is egy újabb példa az Európai Unió, különösen az Európai Parlament részéről a fogyasztóvédelem iránt mutatott elkötelezettségnek.

A termékbiztonsági követelmények előírásával, a CE jel egységességével, a hamis termékek piacról való kizárásával és a nyomon követhetőség bevezetésével ez az állásfoglalás még hatékonyabb védelmet fog biztosítani a fogyasztók, különösen a gyerekek számára.

Az érintett harmadik országokkal való együttműködésre való felszólításnak nem szabad csökkentenie azon vállalatok felelősségét, amelyek rendelnek tőlük, mivel rajtuk múlik annak biztosítása, hogy termékeik megfeleljenek ezeknek az egészségügyi és biztonsági követelményeknek.

  Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) A Kínában gyártott veszélyes játékokról szóló állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mert úgy fontosnak vélem, hogy megtegyünk minden szükséges jogalkotási és közigazgatási intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az EU piacára kerülő fogyasztási cikkek nem csak, hogy teljes mértékben megfeleljenek a jelenlegi uniós szabványoknak, de ne is jelentsenek veszélyt a fogyasztók egészségére és biztonságára nézve. Ennélfogva úgy érzem, hogy a játékok biztonságáról szóló 88/378/EK irányelvet amilyen hamar lehet, felül kell vizsgálni, és ki kell egészíteni, hogy tényleges és hathatós termékbiztonsági követelményeket tartalmazzon.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A termékbiztonság, különösen a játékoké, elsődleges a közegészség, főként a gyermekek egészségének védelme szempontjából.

A termékek szükséges ellenőrzése és minőségellenőrzése fontos mechanizmus e cél elérése érdekében. A vállalatoknak és az illetékes nemzeti hatóságoknak megelőző jelleggel kellene elvégezniük az efféle ellenőrzéseket és minősítéseket.

Mivel a jogszabályok tartalmazzák mindazokat a biztonsági előírásokat, amelyeknek e termékeknek természetesen meg kell felelniük, a tervező, kivitelező és értékesítő cégnek vagy cégeknek kell felvállalniuk az ezzel járó felelősséget.

A nem biztonságos vagy az egészségre ártalmas termékek, különösen játékok harmadik országokból való behozatalára adott első reakciónk az, hogy megpróbáljuk másokra hárítani a felelősséget, egészen addig a pontig, hogy ahogy a Financial Times megjegyezte, a Mattel cég hivatalosan is bocsánatot kért a kínai kormánytól és emberektől. Hangsúlyoznunk kell, hogy bár számos terméket gyártanak harmadik országokban, a gyárak tulajdonosai nagy, Európai Unióbeli multinacionális vállalatok, amelyek a minél nagyobb profitra éhesen máshová helyezték át termelésüket.

Továbbá az, hogy a gyenge minőségről szóló vitánk során csupán az importált termékekre összpontosítunk, elhomályosítja azt a tényt, hogy számos, az Európai Unióban készült termék sem felel meg az érvényben lévő szabványoknak.

  Malcolm Harbour, Andreas Schwab, Marianne Thyssen és Corien Wortmann-Kool (PPE-DE), írásban. − A parlament állásfoglalása, amelyet ma nagy többséggel elfogadtunk, helyesen koncentrál a termékbiztonság jelenlegi európai uniós irányelvek általi biztosításának sürgető kérdéseire.

Az EPP-ED képviselőcsoport mindvégig ragaszkodott hozzá, hogy az állásfoglalás olyan gyakorlati javaslatokra koncentráljon, amelyek késlekedés nélkül erősítenék a fogyasztók biztonságát.

Javaslatot tettünk ezenkívül egy olyan európai fogyasztói biztonsági címke értékelésére is, amelyet a fogyasztói cikkek előállítói önkéntes alapon tehetnének rá termékeikre. Örömmel vettük, hogy a parlament jóváhagyta ezt a javaslatot.

Alapos figyelmet fogunk fordítani a játékok biztonságáról szóló jövőbeni irányelvre, és kellő nyitottsággal fogjuk vizsgálni a Bizottság erre vonatkozó változtatási javaslatait. Véleményünk szerint a jelen állásfoglalásban teljesen szükségtelen volt a jövőbeni irányelv részletes és speciális követelményeinek ismertetése. Ennélfogva mi a javasolt kiegészítések ellen szavaztunk, de ez semmilyen módon nem csökkenti abbéli szándékunkat, hogy hatékony és megvalósítható irányelvet alkossunk, miután 2008-ban megkaptuk a Bizottság javaslatát.

  Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) A Parlament állásfoglalása csak néhány olyan javaslatot tartalmaz, amely célja, hogy véget vessen a veszélyes termékek behozatalának, amelyek fele Kínából érkezik. Az állásfoglalás a játékokra koncentrál, és elmulasztja megemlíteni a mérgező festéket tartalmazó ruhákat, a veszélyes gyógyszereket, az emberi fogyasztásra alkalmatlan összetevőket tartalmazó élelmiszereket, a kigyulladó elektromos cikkeket, a fagyálló folyadékból készült fogkrémet, és még sorolhatnánk tovább. Megelégszik néhány erőtlen intézkedéssel, amely az együttműködésen és a minőségi igazolásokon nyugszik, és a tagállamokra ruházza a felelősséget Kína helyett, az európai vállalatokra, mások helyett.

A jelen esetben ez azonban egyszerűen nem elég. Itt az ideje, hogy példaértékű szankciókat alkalmazzunk bármely olyan országgal szemben, amely, miután a Világkereskedelmi Szervezet tagja lett, továbbra is kétes kereskedelmi gyakorlatot folytat, legyen ez akár dömping, akár hamisítás, akár kényszermunka. Bár igaz, hogy az Európai Unió rendelkezésére álló kevés kereskedelemvédelmi eszköz Mandelson úr kompetenciájába tartozik, akin viszont, meglehetősen jogosan, már számon kérték az e területen mutatott passzivitását.

Ha végül is elfogadjuk ezt a dokumentumot, annak az az oka, hogy mindezek ellenére még mindig jobb, ha van néhány nevetséges intézkedésünk, mintha nincs semmink. Végtére is, ez is valamiféle válasz.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm, hogy ilyen elsöprő többség tette le voksát ezen állásfoglalás mellett. Ezzel világos üzenetet küldtünk a játékgyártóknak és Kínának, hogy nem toleráljuk, ha nem felelnek meg a gyermekjátékok legszigorúbb biztonsági előírásainak. Kínát ezáltal figyelmeztettük, hogy javítania kell áruinak ellenőrzésén és felderítési módszerein, hogy jelentősen csökkentse az Európai Unió piacára áramló nem biztonságos termékek számát.

  Jean-Claude Martinez (ITS), írásban. – (FR) Vietnamban, Afrikában és a világ különböző pontjain taposóaknákra lépnek a gyerekek. Európában, a saját gyerekeinket pedig a Barbie babáktól és a játékoktól fulladnak meg, kapnak mérgezést vagy lesznek allergiásak.

A moziban már megszólalt a vészcsengő, például a Karácsonyi kalamajka (Le père noël est une ordure) című filmmel. Most rajtunk, e Parlament tagjain a sor, hogy reagáljunk, mind a biztonsági elvek, mind a kontinensünk demográfiai jövőjének védelme terén, amelyet már így is sújtanak a felnőttek által nagyban játszott játékok.

Itt az ideje, hogy lépjünk. Már tegnap is késő lett volna, tekintve, hogy hány a Brancusi szobrok simaságával vetekedő arcocskát tettek tönkre a gyufa közelségétől lángokba boruló, celluloid babák. A játékok ölnek, és Darfur gyermekei nem is tudják, milyen szerencsések, hogy nem tudnak evés közben játszani.

  Tokia Saïfi (PPE-DE), írásban. – (FR) Miután a Mattel amerikai vállalat nagy mennyiségű kínai gyártmányú játékot hívott vissza biztonsági okok miatt, most az Európai Bizottság is számba veszi a termékbiztonságról szóló jogszabályait, különösen az importált játékokra vonatkozókat. Az e területre vonatkozó európai szabályozási rendszer a RAPEX rendszerrel és a CE jellel meglehetősen alapos, de azért még erősítésre szorul.

Az Európai Parlament ennélfogva sokkal tovább megy, és a játékbiztonsággal kapcsolatos állásfoglalása részeként szeretne elfogadni egy a termékek piacra kerülésére, valamint a piacok felügyeletére vonatkozó közös szabályozási keretet is. A fogyasztók bizalmának helyreállítása és gyermekeink egészségének védelme az én szememben alapvető fontossággal bír. A REACH rendeletek folytatásaként, amelyek szigorú előírásokat tartalmaznak a fogyasztási cikkekben használható vegyi anyagokra vonatkozólag, én ma a játékgyártásban használt toxikus anyagok feltétel nélküli betiltása mellett tettem le voksomat.

Mi több, a 6. és 8. módosítás támogatásával a mellett vagyok, hogy teljesen tiltsuk be a veszélyes ftalátok használatát bármi olyan játékban, amelyet a gyerekek a szájukba vehetnek. A játékok kémiai biztonsága nem csupán szabályozási kérdés; egyben higiéniai kérdés is, és mint ilyen, létfontosságú a gyermekeink biztonsága szempontjából.

  Karin Scheele (PSE), írásban. − (DE) T A mai állásfoglalás nyomatékosítja a játékok biztonságáról szóló irányelv sürgős felülvizsgálatának szükségességét. Az új játékirányelvnek be kell tiltania az CMR-anyagokat – más szóval a rákkeltőként, mutagénként vagy reprotoxikusként besorolt anyagokat. Verheugen biztos úr a tegnapi vita során jóváhagyta ezt a kérést. Az EC jellel kapcsolatos zűrzavarnak is véget kell vetni. Az európai fogyasztók jelenleg vagy azt hiszik, hogy ez a jel a termékek eredetét jelzi vagy azt, hogy egyfajta minőségi bizonyítvány – pedig ezek egyikéről sincs szó.

- Jelentés: Saryusz-Wolski (A6-0312/2007)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Minden unió bel- és külpolitikája az energiabiztonság és az energia alkotta tengely körül forog, amelyek kulcsfontosságú tényezők a prosperitás fenntartásában, és ha hiány mutatkozik belőlük, az életbevágó kérdés.

Azonnali lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy függetlenítsük Oroszországtól nyersanyagfüggőségünket, még mielőtt az politikai függéssé alakul. Aggasztónak találom, hogy hagyjuk, hogy az energia a tranzit- és célországokra való politikai nyomásgyakorlás eszközévé váljon. Támogatom a fekete-tengeri dimenzió fejlesztését, a dél-kaukázusi országokkal való együttműködést, valamint hogy fokozzuk a Norvégiával, a Maghreb- és Mashreq-országokkal való együttműködést és az euro-mediterrán partnerséget. Az energiapiac kiszámíthatóságát Kínával, Indiával és Brazíliával kötött egyezményekkel kell biztosítani, és partnerségre kell lépni az Egyesült Államok kormányával is.

A feketén-fehéren gondolkodó környezetvédőknek észre kellene végre venniük, hogy az „öko”-üzemanyagok és a biomassza használata is nagyban növeli a légkör széndioxid-tartalmát, és hogy a nukleáris energiára is szükség van egy bizonyos, ésszerű mértékben. A fanatikus zöldek befolyása, akik még azt is elérték, hogy a nukleáris energia tilalma bekerülhessen egy tagállam alkotmányába – ami nem feltétlenül fogja befolyásolni az ország, sőt a szomszédjai gazdaságát – már-már tragikomikus méreteket ölt.

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE). – (FI) Elnök úr, az energiabiztonság Európa általános biztonságának egyik alapvető eleme. És Saryusz-Wolski úr jelentése erre, az Európa jövőjét illető kihívásra ad választ.

Az Európai Unió problémája, hogy az energia terén önellátásának szintje hanyatlóban van. Az Unió már így is külföldről szerzi be energiaszükséglete felét, és a becslések szerint 2025-re az importtól való függőségünk meghaladja majd a 70%-ot. Hogy kezelni tudjuk ezt a problémát, erőteljes, egységes állásfoglalásra van szükségünk, egy újfajta energiadiplomáciára, az amellett való elkötelezettségre, valamint egy különleges, európai uniós külső energiapolitikai főképviselőre.

Az, hogy az energiaügyi külpolitika terén szélesebb körben hatalmazzuk fel az Európai Uniót, még nem jelentheti azt, hogy meggyengítsük a tagállamok szuverenitását a tekintetben, hogy saját maguk döntsenek saját energiastruktúrájukról és energiaelőállítási módjaikról. Ezért külön szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Jelentése ugyanis teret ad a tagállamoknak, hogy függetlenül döntsenek saját energiaellátási struktúrájukról.

  Lena Ek (ALDE), írásban. − Az átláthatóság, a viszonosság és a jogrend alapvető mérföldkövei az európai energiapolitikának, és ebből következőleg a külpolitikánknak is. Nem időszerű azonban, hogy új intézményeket hozzunk létre, ezért ellenzem az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő pozíciójának létrehozását, amely szintén fenyegetné az Európai Parlament energiára vonatkozó külpolitika terén gyakorolt befolyását.

  Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A jelentés mellett voksoltam, amely célja egy energiára vonatkozó közös külpolitika kialakítása.

A megoldásnak nemzetközi léptékűnek kell lennie, és az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania benne. Nyilvánvaló, hogy az energia mára a nemzetközi tárgyalások valódi fegyverévé vált.

A 2006. januári orosz-ukrán földgázkrízis következtében az Európai Unióban tudatosult, mennyire sebezhető az energiautánpótlás terén. Az energiapolitikára vonatkozó külpolitika kialakítása érdekében a jelentés lényegében arra tesz javaslatot, hogy jelöljünk ki egy energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselőt, akinek feladata az Európai Unió e területen folytatott tevékenységének összehangolása lenne. Ez a magas rangú tisztviselő két kalapot viselne, vagyis az illető személy egyrészt az újonnan létrehozott, az Unió kül- és biztonságpolitikai (KKBP) főképviselőjének, másrészt az Európai Bizottság alelnökének keze alatt dolgozna.

Üdvözlöm ezt a pozitív fejleményt, amely különösen nagy segítség lesz a termelő országok – lásd az euro-mediterrán partnerséget – és a fogyasztók közti párbeszéd elősegítésében. Ez lehetővé teszi majd az EU számára, hogy a külső beszállítókkal folytatott tárgyalások során megvédje az energiabiztonsággal kapcsolatos érdekeit.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az energia jelenleg központi stratégiai kérdés.

Az Európai Unió egyes tagállamai, nagymértékű energiafüggőségük miatt a meglévő energiaforrások kihasználásának dominanciájára törnek, ezért hát a jelentés, hogy hozzunk létre egy energia-szálat a közös kül- és biztonságpolitikán belül. Amennyiben elfogadásra kerül, ez módot adna a legnagyobb országok közötti ellentétek feloldására is.

Ennek érdekében az Európai Uniónak az úgynevezett „energiaközösségek”, az „energiacharta” keretében kellene meghirdetnie „piacát”, „versenyét” és bővítését a többi ország felé – biztosítva a „befektetés biztonságát” és garantálva a „kisajátítás és/vagy államosítás esetén járó kompenzációt” – vagy „energiabiztonsági záradékot” csatolva a kereskedelmi megállapodásokhoz. Mindez szabályozható, ahogy az „OPEC földgáz-változatának” létrehozásától való félelem is.

A Parlament többsége szintén védi a „az Egyesült Államokkal kötendő energiabiztonsági partnerség létrehozását” is, és természetesen azt is, hogy folytassunk „lényegi és konstruktív párbeszédet” a dél-kaukázusi, a Kaszpi-tengeri és a közép-ázsiai területek országaival, ami „egyensúlyba hozza az EU olaj- és földgázellátásának diverzifikációjával kapcsolatos érdekeit, valamint a szóban forgó országokon belüli politikai reformok megvalósításának célját”. Kikről is ejtsünk még szót? Irakról, Afganisztánról, Afrikáról ...?

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, az Európai Unió jelentős energiafogyasztó, amely függ a külső energiaforrásoktól. Ez utóbbiak jellemzője azonban a bizonytalanság és a potenciális destabilizáció. Oroszország és a természeti erőforrásokban gazdag FÁK országok speciális esetében tovább növeli a bizonytalanságot, hogy, amint már láttuk, politikai célok elérése érdekében fegyverként használják az energiát. Ennek már meg kellett volna mozdítania Európát, akinek közös erővel, vállvetve kellett volna fellépnie a válsághelyzetekben. Egy efféle válasz azonban roppant lassan alakul, mégpedig azon országok eltérő érdekei miatt, amelyek kisebb eséllyel esnek áldozatul az energia-zsarolásnak, mint a volt kommunista államok.

Saryusz-Wolski úr jelentése a helyes irányba mutat. Felhívást fejez ki arra vonatkozólag, hogy a kölcsönös bizalom és az Energia chartában lefektetett elvek tiszteletének alapjaira kell helyezni az EU és Oroszország kapcsolatát.

A jelenlegi vita kontextusát az Európai Bizottságnak az Unió energiapiacának liberalizációjára tett erőfeszítései határozzák meg, a Gazprommal a háttérben. Ennek eredményeképpen egyre nagyobb szükség van az energia-előállítás és -elosztás különválasztása elvének a bevezetésére. Ugyanazok az országok vonakodnak a liberalizációtól, amelyek hajlanak rá, hogy inkább kétoldalú energiaszerződéseket kössenek Oroszországgal, s hogy a tőkét illetően együttműködjenek az orosz állami tulajdonú vállalatokkal. Nem véletlen egybeesés, hogy ez érinti a kontinentális Európa maradék állami energiamonopóliumait. A hatás pedig az energiaszolgáltatók közti rég vágyott szabad választás és az e stratégiai fontosságú szektor iránti szolidaritáson alapuló közösségi politika kialakításának késleltetése.

  David Martin (PSE), írásban. − Világos, hogy az Európai Uniónak a jelenleginél sokkal jobban össze kell hangolnia a külső energiaforrásokra vonatkozó megközelítését. Ennek ellenére nem látom értelmét az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő pozíciója létrehozásának, mert úgy vélem, csak zavart okozna a jelenleg Solana úr által betöltött tisztséggel. Én ennélfogva a javaslat ellen voksoltam. Másfelől viszont az energia-előállítás, -továbbítás és -elosztás elkülönítéséről szóló előzetes döntéshozatali eljárás mellett szavaztam.

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − A jelentés pártolja egy „energiára vonatkozó közös európai külpolitika” kialakítását. S bár jelenleg még jogalapja sincs egy efféle politikának, a jelentés már most sürgetné, még mielőtt egyáltalán be lehetne illeszteni az új reformszerződésbe. A drága és környezetszennyező energia problémájának megoldása helyett a jelentés globális vezetőt akar formálni az Európai Unióból. De az EU ilyetén expanzív geopolitikai fellépése még több feszültséget és konfliktust szülne világszerte. Erős orosz-ellenesség hatja át a szöveget, amely szinte minden olyan ötletet felvonultat, amely hátráltathatja Oroszország és az uniós tagállamok közti kapcsolat normális fejlődését. A kritikusok ezért mondják, hogy a hidegháború szele érződik rajta. Azzal, hogy úgynevezett „energiabiztonsági záradékot” csatolnánk minden termelő és tranzitországokkal kötendő megállapodáshoz, az EU saját határain messze túlmenően határozná meg érdekeit. Véleményünk szerint egy olyan energiaügyi európai uniós külpolitika kialakítása aggodalomra ad okot, amely geopolitikai nyomás alapján jön létre, háttérben bizonyos katonai fenyegetettséggel. A jelentés az USA-val való szoros energiabiztonsági partnerségre is felhív, annak tudatában, hogy az USA az olcsó energiaforrások bebiztosítása céljából visel hadat Irakban.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Tekintve, egyfelől az energia egyre növekvő jelentőségét a modern társadalmakban, másfelől az egyre növekvő nemzetközi léptékű egymástól való függést, amely szintén általánosnak mondható, elkerülhetetlen az energiapolitika bevonása az EU politikáinak külső dimenzióiba, akár tagállami szinten, akár a közös külpolitika részeként.

Ebből kifolyólag egyetértek az állásfoglalással, amikor azt állítja, hogy „míg a tagállamoknak továbbra is szuverén joguk kell, hogy legyen az energiaszerkezettel kapcsolatos stratégiai döntések meghozatala, az energiaforrásaik kihasználása, valamint az energiaellátás struktúrájának meghatározása, szükség van az ellátás biztonságával, a tranzithoz és a befektetésekhez kapcsolódó energiabiztonsággal, az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, valamint a tiszta és megújuló energiaforrások használatának elősegítésével foglalkozó [közös megközelítés, és nem feltétlenül egyetlen intézkedés támogatására], különösen azon országok viszonylatában, amelyek energiafogyasztása sebesen nő. Ami azonban az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő posztját illeti, ennek feladatait a kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének kellene ellátnia, mert nem hiszem, hogy érdemes lenne ennél szűkebb, specifikusabb megközelítést alkalmazni.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Én Saryusz-Wolski úr energiaügyi közös európai külpolitikáról szóló jelentésének elfogadása mellett voksoltam.

A Tanács által 2007 márciusában elfogadott energiapolitikai cselekvési terv értelmében minden erőfeszítést meg kell tennünk az Európai Unió energiaügyi közös külpolitikájának kialakítása érdekében, amely hatékony működéséhez minden eszköz a rendelkezésünkre is áll. Szeretném felhívni a figyelmet a tagállamok közti szolidaritás és együttműködés szükségességére, valamint az energiaforrások megosztottságára, és az e téren folyó folyamatos fejlődésre és a jobb együttműködésre.

Egyetértek, hogy szükség van egy pontos menetrend meghatározására, és a közös politika kialakítása egyes fázisainak rögzítésére. A Bizottságnak a lehető leghamarabb vázolnia kellene ezzel kapcsolatos javaslatait. Szintén fontos a tagállamok számára, hogy megvitathassák egymás közt és az Európai Bizottsággal az e területre vonatkozó, harmadik országokkal kötendő szerződéseket illető stratégiai kérdéseket. Az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő posztjának létrehozására irányuló javaslat nagyon helyénvaló és további megfontolást érdemel. Ez a személy lenne felelős az energiabiztonság külső aspektusait érintő intézkedések koordinációjáért. Egy ilyen poszt segítségével fokozottabban lehetne védeni az Európai Unió tagállamainak érdekeit a külső partnerekkel folytatott tárgyalások során.

  Charles Tannock (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok elismerik annak szükségességét, hogy a 27 tagállam több szolidaritást mutasson egymás iránt az energiaügyi külpolitika viszonylatában, hiszen az elkövetkezendő években minden tagállam egyre inkább függeni fog a harmadik országokból importált kőolajtól és földgáztól, amely országok e szolidaritás hiányában kihasználhatják a kiszolgáltatottabb, ezért sérülékenyebb helyzetben lévő tagállamokat, ami viszont az Unió egészének kárára válna.

Ez nem jelenti azonban azt, hogy helyeseljük a közös energiapolitikát, különösen azt például, hogy az EU határozhassa meg minden egyes tagállam energiaszerkezetét, mint például a fosszilis üzemanyagok arányát a megújuló energiaforrásokhoz képest.

Általában véve a konzervatívok támogatják e jelentés céljait, bár azt elutasítjuk, hogy szükség volna egyetlen, nagy befolyású, a koordinációt végző személyre. Azt sem véljük szükségesnek, hogy ennek a kérdésnek a kedvéért új jogalapot hozzunk létre a Szerződésekben.

Szükségtelen új európai uniós hatásköröket létrehozni ahelyett, hogy teljes mértékben kihasználnánk a már meglévőket. A konzervatívok továbbá a piacorientált megközelítésben hisznek, nem pedig az EU további intézményesítésében.

  Glenis Willmott (PSE), írásban. − Az európai parlamenti munkás párt támogatja ezen állásfoglalás nagy részét, különösen azt, hogy előtérbe helyezi a megújuló energiaforrások támogatását, az energiakérdés mint az európai szomszédsági politika egyik sarokpontja elősegítését, valamint azt, hogy felhív a szennyezés elleni fokozottabb óvintézkedésekre.

A 12. bevezető hivatkozással kapcsolatban az alkotmányos szerződés elvetése miatt tartózkodtunk, mivel ennek révén a szóban forgó hivatkozás érvényét veszti. A 2. módosítással és a 13. bekezdéssel kapcsolatban is tartózkodtunk, mert úgy véljük, hogy az energiaügyi külpolitikával foglalkozó magas rangú tisztviselő posztjának létrehozása felesleges kavarodáshoz vezetne.

Viszont az energia-előállítás elkülönítésével foglalkozó 62. bekezdés mellett tettük le voksunkat, mivel szeretnénk következetesek maradni korábban kifejtett álláspontunkkal, miszerint a továbbítás tulajdonjogának elkülönítése volna a befektetések ösztönzésének, a hálózathoz való hozzáférés és a piac átláthatósága biztosításának leghatékonyabb eszköze.

- Jelentés: Gruber (A6-0322/2007)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Gruber asszony jelentése mellett voksoltam.

Üdvözlöm az itt felvázolt általános keretirányelvet, a magasan képzett munkaerő belépési feltételeiről szóló irányelvet, az idénymunkások beutazási és tartózkodási feltételeiről szóló irányelvet, valamint a díjazásban részesülő szakképzésben részt vevők beutazási és tartózkodási feltételeiről szóló irányelvet.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az Európai Uniónak pontos szabályokat kell lefektetnie, és aktívan szabályoznia kell, hogy ki vállalhasson munkát az Európai Unióban. Mindannyian tudjuk, hogy Európa már most is szembesül a „demográfiai tél” jelenségével, és hogy sürgősen szüksége van az unión kívülről érkező munkaerőre. Mindazonáltal rendkívül szükséges, hogy csak képzett munkaerőt fogadjunk be, és javaslom, hogy válogassuk ki azokat a szakmákat, amelyekben hiány mutatkozik az európai munkaerőpiacon. E tekintetben következetesnek kell lennünk; máskülönben, ha készségesen és meggondolatlanul elárasztjuk az Európai Uniót képzetlen munkavállalókkal, szembe kell néznünk a munkanélküli bevándorlók haszontalan életmódjából eredő problémákkal, vagyis, hogy előbb-utóbb bűncselekményeket követnek majd el, bekapcsolódnak az illegális kereskedelembe és a törvényen kívüli szürkegazdaságba, és gyakran keverednek kábítószer- és emberkereskedelembe. Gettókat hoznak létre, és gyakran végzik terrorista csoportok tagjaiként.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, azért voksoltam a jelentés mellett, mert nyilvánvalóvá lett téve itt a Parlamentben, hogy továbbra is tagállami hatáskörben marad annak eldöntése, hogy mely ország milyen és hány munkavállaló migránst fogad saját szuverén területén. Ha bevezetik a kékkártyát, nagyon fontos, hogy az az ellenőrzés eszközeként szolgáljon, és ideiglenes – nem állandó – tartózkodási engedélyt biztosítson számukra az Európai Unió egésze területén.

Szeretnék tenni egy javaslatot Frattini biztos úr számára – aki sajnos már nincs jelen – az Európai Néppárt nevében: mégpedig azt, hogy a kékkártyán fel kellene tüntetni még egy jelet, például egy zászlót, amelyből egyértelműen kiderülne, hogy melyik tagállam bocsátotta ki a munkavállalási és tartózkodási engedélyt.

  Antonio Masip Hidalgo (PSE). – (EN) Elnök úr, szeretnék gratulálni két kollégámnak, Lilli Grubernek és Javier Morenónak. Ideiglenesen munkaképtelenként a bevándorlók számára készült kiegészítő szerződést kellett használnom, így sokkal inkább értem, ha ez lehetséges, amit ma Lobo Antunes úr a szolidaritással és az emberséggel kapcsolatban mondott, bár szintén megértem Frattini úr érveit is, miszerint a törvény szavát teljes mértékben tiszteletben kell tartani.

Magányos perceimben gyakran gondolkodtam azon, hogy Don Quixote, a híres regényhős, minden idők legnagyobb irodalmi alakja sem létezhetett volna Sancho nélkül, pedig Sancho ma kétségkívül a lovag segítségére siető bevándorló lenne.

Tehát, mindig tiszteletben kell tartanunk a jogrendet éppúgy, mint az embert.

  Frank Vanhecke (ITS). – (NL) Elnök úr, a legális bevándorlással kapcsolatos politika tervezetéről szóló Gruber-jelentést két fontos okból nem helyeslem. Először is, nem hiszem, hogy bölcs volna a jelenleginél is nagyobb mértékben ösztönözni a szegényebb országok felől Európába irányuló agyelszívást. Nem hiszem, hogy ez bárkinek előnyére válik, a szegényebb országoknak pedig egész biztos, hogy nem.

Másodszor, továbbra is meglep, milyen naivitással tekintünk a bevándorlásra itt, a Parlamentben; mintha ez lenne a megoldás Európa tagadhatatlan demográfiai gondjaira. Arról, mindenesetre, egyetlen szó sem esett, milyen óriási összegekbe kerül a bevándorlás a befogadó országok számára, ahogy arról sem, hogy az európai kultúra, az értékeink, és normáink megőrzése érdekében most sokkal éberebbnek kell lennünk, mint eddig valaha, hiszen ezek egyre inkább a más kultúrákból nagy számban érkező bevándorlók hatása alá kerülnek. És mint minden más problémának, ennek is megvan a maga gazdasági költsége. Ma, Európa fővárosában, Brüsszelben, a lakosok kb. 53%-a nem belga származású; 2050-re ez az arány a fenyegető 75%-ot is elérheti. Nincs szükségünk újabb, nagymértékű bevándorlásra. Sőt, éppen ellenkezőleg.

  Philip Claeys (ITS). – (NL) Elnök úr, a Parlament a Gruber-jelentésben kifejezetten egyoldalú, kvantitatív gazdasági megközelítéssel szemléli a bevándorlás problémáját. Határozottan elutasítom azt az állítást, mely szerint csak egy újabb bevándorlási hullám garantálhatja Európa gazdasági jövőjét, és szeretnék rámutatni, hogy a bevándorlás messze több mint számok és táblázatok. A jelentésben foglalt javaslatok csak még súlyosabbá teszik az egyébként is súlyos integrációs problémákat. Ha nem olvasnák, el se hinnék. Míg a bevándorlók csoportjának egy része nem akar dolgozni és nem akar új szakmát tanulni, vannak, akik Migrációs Tájékoztatási és Igazgatási Központot akarnak felállítani Maliban. Tagadhatatlan, hogy számos úgynevezett ideiglenes munkavállaló fog eltűnni az illegalitásba, amint lejár a munkavállalási engedélye – így megy ez ma is. A svájci tapasztalat, például, azt mutatja, hogy az idénymunkások családtagjai folyamatosan illegálisan lépnek be az országba.

Végül, de nem utolsósorban, tény, hogy a magasan képzett munkavállalók még nagyobb arányú, legális bevándorlása kétségkívül további a fejlődő országokból való agyelszíváshoz fog vezetni, annak minden következményével együtt.

  Alfredo Antoniozzi (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én a Gruber-jelentés mellett szavaztam, mert számos olyan kérdést felölelt, amelyet a PPE-DE képviselőcsoport, illetve jómagam vetettem fel. Habár belátom, hogy az integráció lényeges, úgy vélem, az állampolgáraink egyetértésével kell történnie. Ennélfogva, az integráció mellett szigorú bűnüldözésre is szükség van. Így például, a tagállamoknak alkalmazniuk kell az azt rögzítő szabályt, hogy ha a bevándorlók nem tudják bizonyítani, hogy képesek eltartani a családjukat, három hónap után haza kell telepíteni őket. Néhány országban ez nem így megy, pedig ennek híján, az állampolgárok elégedetlensége folytán mindenféle európai, integrációra irányuló kezdeményezés értelmetlenné válik.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Annak ellenére, hogy tartalmaz olyan fontos pontokat a bevándorlással kapcsolatban, amelyeket mi már jó ideje mondunk, a jelentés nem csak, hogy nem illeti kritikával az EU jelenlegi irányelveit és politikáit – amelyek kriminalizálják a migránsokat és elnyomóak velük szemben –, de valójában egy újabb aspektussal járul hozzá mindehhez.

Hogy pontosak legyünk, a jelentés magáéként tünteti föl azt az elgondolást, miszerint különböző „kategóriájú” bevándorlók léteznek – úgymint a „legmagasabban képzettek”, az „idénymunkások” és a többiek –, és hogy kezelésük is ennek megfelelően történjék a különböző tagállamok különböző munkaerőigényének megfelelően, egészen pontosan a kékkártya bevezetésével: micsoda embertelen szemlélet ez a bevándorlással és bevándorlókkal kapcsolatban!

A jelentés továbbá egy olyan közös migrációs politika megteremtését pártolja, amelyet mi nem találunk sem megfelelőnek, sem reálisnak, elnézve az eddigi „közös” politikák eredményeit és a tagállamokban jelenleg fennálló különféle helyzeteket. Szeretnénk megismételni, hogy a migrációs politika minden egyes tagállamnak és demokratikus intézményeinek a felelőssége.

Amint már mondtuk, nincs szükség közös politikára; szükség van viszont a tagállamok közötti együttműködés keretében egy olyan politikára, amely támogatja a migránsok jogait, mégpedig az migránsok és családtagjaik jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezmény ratifikálásán keresztül.

  Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) Azzal, hogy azt mondja, „Az Európai Unió munkaerőpiacának jövőbeni helyzetét úgy lehetne leginkább jellemezni, hogy legális bevándorlókra lesz szüksége”, Gruber asszony, csakúgy mint Sarkozy úr Franciaországban, gazdasági igazolást keres a különböző tagállamokban alkalmazott bevándorlási politikákra. A lassan fejlődő országokból érkező munkaerő azonban a legtöbb esetben nem eléggé felkészült a mi gazdaságunkban elvégzendő munkák ellátására. Mi több, azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a legális bevándorlás alapjában véve nem munkavállalók, hanem emberek bevándorlását jelenti.

Ez a politika, amely közel két millió újabb bevándorlót hoz nekünk minden évben, valójában Európa gyarmatosításához vezet. Mostantól 2050-ig a jelenleg is már 40 millió fős nem európai lakosság száma meg fog háromszorozódni. Törökország csatlakozásával a Brüsszel által létrehozott Európában 220 millió ázsiai és afrikai él majd, akiknek nagy része a muzulmán világból származik.

A lakosság ilyetén gyarmatosítása halálos fenyegetést jelent a mi civilizációnk keresztény és humanista értékeire. Ha szeretnénk megóvni Európa nemzeteinek törvényes jogait, hogy megmaradjon önrendelkezésük és identitásuk, vissza kell állítanunk a határainkat, vissza kell fordítanunk a migránsok áramlásait, és lényeges család- és életbarát intézkedéseket kell bevezetnünk. Új Európára van szükségünk, egy „európai” Európára, szuverén államok Európájára, mert ez az egyetlen dolog, ami garantálhatja a kultúránk és a történelmünk megóvására vonatkozó jogunkat.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A tény, hogy körülbelül 18,5 millió harmadik országbeli állampolgár él az EU területén, világosan mutatja, hogy Európának szüksége van a közös bevándorlási politikára. Csillapítanunk kell saját polgáraink bevándorlással kapcsolatos aggodalmát és félelmeit, és meg kell mutatnunk nekik, hogy a szabályozott és ésszerű bevándorlásra Európa bizonyos szektoraiban kifejezetten nagy szükség van. Nem osztom azonban azt a nézetet – amelyet leginkább a konzervatívok már-már igeként hirdetnek –, hogy a demográfiai változások kérdését feltétlenül össze kell kapcsolni az európai szociális modell fenntartásának kérdésével. Ehelyett amire szükség van, nem más, minthogy vitát indítsunk arról, milyen mértékben kellene az európai gazdaságokban alaposan megnövekedett vagyontermelésnek – amelyet a demográfiai változásoktól függetlenül kell megítélnünk – hozzájárulnia szolidáris alapon az európai szociális modellhez.

  Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. – (NL) A 8. módosításról szóló szavazáskor tartózkodtam, mert míg elismerem, hogy a fejlődő országokból Európába történő agyelszívás komoly gondot jelent, gyanakvással fogadom az ITS képviselőcsoport okait, amiért benyújtotta ezt az indítványt. Igyekeznünk kell megakadályozni, hogy a magasan képzett emberek óriási számban hagyják el hazájukat, jelentős gazdasági kárt okozva ezáltal, de egész biztosan nem az a megoldás, hogy kategorikusan tiltsuk az Európába való bevándorlást.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm a jelentést, amely célja, hogy megkönnyítse a legálisan bevándorlók életét. Ők ugyanis, hivatalos státusuk ellenére gyakran szenvednek el szándékos vagy nem szándékos hátrányos megkülönböztetést. Az előadó felszólít számos intézkedés meghozatalára a legális migránsokkal kapcsolatban, úgymint a jobb foglalkoztatáshoz való jogoknak, a nyugdíj- és egyéb jogosultságok hordozhatósága jogának, a képesítések elismerésének, a hosszú távú és többszöri belépésre feljogosító vízumok biztosítása, amelyek mindegyikét támogatom.

  Mary Lou McDonald, Søren Bo Søndergaard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Mai szavazatunk a hatékony, emberséges és jogokon alapuló európai bevándorlási politika iránti vágyunkat tükrözi. Mindenféle bevándorlót ugyanaz a bánásmód illet meg, az emberi jogok legmagasabb normáinak és a tiszteletnek megfelelően.

Továbbá általános elvként elmondható, hogy az Európai Unió tagállamainak az európai országok gazdasági szükségletei mellett a bevándorlók szükségleteit is figyelembe véve kellene befogadnia őket. Az európai bevándorláspolitika nem járulhat hozzá az „agyelszíváshoz”, vagyis ahhoz, hogy a fejlődő országok elveszítsék létfontosságú tudásukat; a tagállamok és az Európai Bizottság nem támogathat olyan politikákat, amelyek aláássák a fejlődést.

  Erik Meijer és Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. − Mi a 8. módosítás mellett szavaztunk. Általában véve, véleményünk nagyon távol áll a módosítást benyújtó képviselőcsoportétól, különösen a menekülteket, a bevándorlókat és az etnikai vagy vallási kisebbségeket illetően. Az ITS megpróbálja megakadályozni a veszélyben lévő menekültek befogadását, mi pedig, ezzel ellentétben igyekszünk segíteni az elnyomás, a katasztrófák és a szegénység áldozatain. Ennélfogva nagyon megértjük, hogy képviselőcsoportunk nagy része nem szívesen támogatja az ITS migrációval kapcsolatos módosító indítványait. A menekültek helyzetével és a bevándorlás hagyományos formáival ellentétben az, hogy az Európai Unió tagállamai megpróbálják idevonzani a magasan képzett munkaerőt, problémát okoznak a származási országoknak. Az Indiához, Dél-Afrikához vagy Brazíliához hasonló országokban nagy szükség van a fejlődéshez a magasan képzett szakemberekre. Látjuk, hogy ez már az újonnan csatlakozott tagállamokban, Romániában és Bulgáriában is problémát jelent, amely országok gyorsan veszítik el orvosaikat és mérnökeiket, akik a gazdagabb országokba vándorolnak. A privilegizált országok és vállalatok pedig ellopják e szakemberek tudását. Mivel mi nem kívánjuk támogatni ezt az agyelszívást, a módosítás mellett szavaztunk.

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) A Gruber-jelentés bizonyos részei kizárólag a hasznosság szempontjából, mint tőkére tekint a bevándorló munkaerőre. Hangsúlyozza, például, „a munkahelyek és a munkavállalók közti stabil és törvényes munkakapcsolat létrehozásának fontosságát a termelékenység és az EU versenyképességének növelése szempontjából”, és „ezért felhívja a Bizottságot annak megfontolására, milyen hatásai lehetnének e tekintetben a körkörös migrációnak”.

Minthogy a migránsok és menedékkérők szembeni elnyomó intézkedések nem ütköznek ellenállásba, támogatni kell „minden olyan intézkedést, amely növeli az EU vonzerejét a magasan képzett munkavállalók körében, azért, hogy Európa prosperálásának biztosítása és a lisszaboni célkitűzések figyelembevétele céljából kielégítsük az EU munkaerőpiacának igényeit”.

Míg az „agyelszívás” veszélyét el kell kerülni, azoknak a bevándorlóknak, akik csak illegálisan juthatnak be az Európa Erődbe, visszatoloncolással kell számolniuk. Ami a legális migrációról szóló politikai terv jóváhagyását illeti, az egyik legfőbb hangsúly a befogadási eljáráson van, amelynek „képesnek kell lennie azonnal reagálni a munkaerőpiac ingadozó igényeire”.

A bevándorlást nem lehet mint az EU tőkéjét a hasznosság kritériuma alapján szabályozni. Az európai vállalkozások hasznáért való bevándorlás helyett az alapvető és emberi jogoknak bevándorlók és menedékkérők számára való biztosításának kell előtérbe kerülnie. Elutasítom az emberek bármely hasznossági kritérium szerinti kategorizálását.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A migrációról folyó vita gyakran csak az illegális áramlásra koncentrál, s ebből kifolyólag rendszeresen megfeledkezik a legális migrációról, amely pedig nagyban hozzájárul a gazdaságunkhoz és kulturális gazdagodásunkhoz.

Ebben az összefüggésben egyetértünk két alapvető elképzeléssel: a legális migrációra vonatkozó világos és hatékony politika kulcsfontosságú az illegális bevándorlás kérdésének megoldásában, és szintén fontos az ide érkezők integrációját és alkalmazkodását elősegítő közös elveken alapuló szívélyes fogadtatás. Azt is észre kell azonban vennünk, hogy a migrációs áramlások, a migráns közösségek és a befogadó országok hagyományai, szokásai és emlékei eltérőek, és ezt a különbséget nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A vita másik eleme a minősített migráció. A beutazást és az Unión belüli mozgást megkönnyítő kékkártya elképzelése érdekes lehet, bár meglehetősen komplexnek tűnik. A központi kérdés mindenesetre az Unió vonzóvá tétele, különösen tudományos szinten. Ezért az oktatási intézményekben is tudatosítani kell, hogy fontos, hogy a világ más tájairól is vonzzanak magukhoz hallgatókat. Természetesen támogatom ezt a célkitűzést.

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A Svéd Zöld Párt egy liberális bevándorlási politika megvalósulását támogatja és szeretné. Számos eleme van e jelentésnek, amely ezt célozza. Ennek ellenére úgy vélem, hogy egy e területre vonatkozó keretirányelv csökkentené az emberek bevándorlási lehetőségeit, nem pedig bővítené azokat. Ráadásul, a javaslat felveti az agyelszívás fokozódásának veszélyét, amely már így is sújtja a fejlődő országokat, és amelyet, cinikus módon, az EU saját fejlődése érdekében használ ki. Mindezek miatt tartózkodtam a végső szavazáson.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − Veszélyes téveszme, hogy az itteni lakosságban végbemenő demográfiai változás miatt nagyszámú különböző, sokszor ellenséges kultúrából és társadalomból érkező bevándorlóra lenne szükségünk, ennek minden velejárójával, amely kihat a mi nemzeti összetartásunkra és identitásunkra, a már integrálódott és letelepedett bevándorló populációnkra, a közszolgáltatásainkra, valamint a közegészségügyre és a közbiztonságra.

Teljes mértékben ellenzem, hogy a nemzeti hatóságok helyett az EU-hoz kerüljenek a nemzeti határok ellenőrzésével, a bevándorlással és a menekültpolitikával kapcsolatos hatáskörök. Ezért a jelentés ellen szavaztam.

- Jelentés: Moreno Sánchez (A6-0323/2007)

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, én a jelentés mellett voksoltam, mert az Európai Parlament ezáltal egy olyan átfogó stratégiában egyezett meg, amely célja az emberkereskedelem és az illegális bevándorlás elleni küzdelem. Mi, az Európai Parlament ezzel világos üzenetet küldünk, hogy az „illegális” azt jelenti, „nem legális”, és ennek megfelelően kell kezelni is. Véleményem szerint különösen lényeges tisztázni, hogy nem fogjuk az illegális bevándorlókat kvóta-alapon elhelyezni szerte a tagállamokban, és hogy a bevándorlók elmúlt években tapasztalt tömeges legalizálása sem lesz ezentúl megengedhető. Ez biztosítja, hogy ne érvényesüljön „hívó hatás”, és ez által, közvetett módon, az emberkereskedelemmel is felvesszük a harcot.

  Frank Vanhecke (ITS). – (NL) Elnök úr, a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlására vonatkozó politika prioritásairól szóló jelentés, amelyet épp most hagytunk jóvá, nyilvánvalóan nem a legrosszabb beszámoló, amely itt valaha elfogadásra került, sőt, számos kifejezetten érdekes ajánlást is tartalmaz, én ennek ellenére úgy vélem, hogy ez a jelentés nem járja körbe ezt a témát, és én magam ebből kifolyólag nem is támogattam.

Az európai bevándorlás kérdése azzal fenyeget, hogy ez lesz a következő évszázad problémája – sőt, lehet, hogy már az is –, és az illegális bevándorlás ennek jelentős részét képezi. Éppen ezért mi egy sokkal szigorúbb álláspontra számítottunk, különösen a bevándorlók különböző tagállamokban tapasztalható, rendszeres és tömeges legalizálásával szemben. Végtére is, ennek a hatása az, hogy csak szívjuk fel az embereket, ami pedig végül kihat az egész Unióra, minden egyes tagállamra.

Egészen egyszerű dolog ez, és lehetett volna bátorságunk, hogy ki is mondjuk. Az illegális bevándorlás tolerálhatatlan. Az illegális bevándorlókat fel kell kutatnunk, és humánus módon, de következetesen vissza kell küldenünk őket a származásuk szerinti országokba. Azok, akiknek ezt nincs bátorságuk kimondani, és főképp nincs bátorságuk ezt kivitelezni, óriási problémákat fognak előidézni, amelyek végül nagyon sokba fognak kerülni a mi jólétünknek és civilizációnknak.

  Koenraad Dillen (ITS). – (NL) Elnök úr, a Moreno Sánchez-jelentést olvasva azonnal egy holland mondás jut eszembe: „zachte heelmeesters maken stinkende wonden”, ami annyit tesz, hogy nehéz időkben szigorú intézkedésekre van szükség. Ahogy azt kollégám, Vanhecke úr is elmondta már, bár a jelentés néhány javaslata a megfelelő irányba mutat, a Parlament ezzel mégiscsak egy elég bátortalan hozzáállást mutat, ami nem sok jót jelent az illegális bevándorlás elleni küzdelmet célzó hatékony és szigorú európai politika szempontjából. A Parlament elmulasztotta, például, világossá tenni, hogy a számos európai országban alkalmazott legalizáló intézkedések az illegális bevándorlás egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb okozói, mégpedig az általuk okozott, a származási országokban jelentkező „hívó hatás” miatt.

Az illegális bevándorlókat nem legalizálni kellene, hanem hatékonyan felkutatni, és határozott, ám emberséges módon hazatoloncolni. Ellentétben azzal, amire a Parlament célozgat, e politikai üzenet nyílt kihirdetésének semmi köze az úgynevezett idegengyűlölethez. A szigorú hazatoloncolási politika és határellenőrzések, valamint a származási országokkal kötött, az állampolgáraik visszavételére vonatkozó megállapodások mellett a származási területeken felállított menekülttáborok is könnyebbséget jelenthetnének, de a Parlament ezt is elutasította. Ezen okokból kifolyólag én a jelentés ellen szavaztam.

  Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, szociáldemokraták, szolidaritáson alapuló, humánus bevándorlási és menekültügyi politikát szeretnénk látni az Európai Unióban, olyat, amely felelősségteljesen igyekszik növelni a határokon átnyúló mobilitást, és amely védelmet biztosít mindenki számára, aki arra rászorul. Mindazonáltal nem szeretnénk állandó, az EU által finanszírozott határellenőrző hatóságot. Minden tagállam felelős a saját határainak ellenőrzéséért. A Közösségnek csak szükség szerint kellene beavatkoznia, ennek eldöntését pedig vizsgálatokra kellene alapozni. Ennek értelmében úgy döntöttünk, hogy a 37. bekezdéssel kapcsolatban tartózkodunk.

Ami a Dublin II. rendelet alapelvének felülvizsgálatáról szóló 18. bekezdést illeti, úgy véljük, hogy az elvről folyó vita jogos, de ennél szélesebb összefüggésben kellene lefolytatni, a közös bevándorlási és menekültügyi politika egészéről folyó párbeszéd részeként.

  Gérard Deprez (ALDE), írásban. – (FR) Teljes mértékben támogatom ezt a kiváló jelentést, és a magam részéről három megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a témához.

Először is, meg kell válnunk attól az illúziótól, hogy a legális bevándorlást célzó aktív politika véget fog vetni az illegális bevándorlók országainkba tartó áradatának. A legális bevándorlást célzó aktív politikát, értelemszerűen, a mi szükségleteink fogják meghatározni, míg az illegális bevándorlás azok szükségleteit fogja tükrözni – és jelenleg is több tízmillió ilyen ember él, főként Afrikában –, akik ide szeretnének menekülni a háborúk, az üldöztetések a szegénység vagy egészen egyszerűen saját és gyermekeik jövőjének kilátástalansága elől.

Másodszor, az EU külső határainak ellenőrzése és az illegális embercsempészek elleni küzdelem sajnos az elkövetkezendő években is politikai prioritást kell, hogy élvezzen, mert a valóságban az emberi nyomorúsággal folytatott kereskedelem a bűnbandák kezében van. Az illegális bevándorlás elleni harcot ezáltal nem is az illegális bevándorlók „ellen” kell folytatni: ennek a szervezett bűnözés elleni küzdelem részének kell lennie, amit pedig nekünk, együtt kell győzelemre vinnünk.

Végül pedig, mindezekkel egy időben rendületlenül folytatnunk kell a szegénység elleni küzdelmet, amelyre pedig kizárólag Afrika társfejlesztésével van mód.

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Örülök, hogy a Parlament elfogadta ezt a jelentést, amely kiegyensúlyozott és realista képet ad a bevándorlás kérdéséről, és amely széles körű konszenzust ért el, úgy, ahogy azt az előadó remélte.

Elnézve a közelmúlt eseményeit, és azt, ahogy a tagállamok megpróbálják egyenként úgy igazítani a jogszabályaikat, hogy a tőlük telhető legjobb módon tudják kezelni a bevándorlók áradatát, a jelentés a lehető legjobbkor született.

Valójában mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a bevándorlás mértéke meghaladja az érintett országok azon képességét, hogy egymaguk kontrollálni tudják ezeket az eseményeket, és hogy ezért európai szintű átfogó és koherens megközelítésre van szükség – ahogy ezt a jelentés helyesen meg is állapítja.

A szöveg számos prioritást jelöl meg, úgymint: az emberkereskedelem elleni harc, az Európai Unió alapjogi chartájának és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény tiszteletben tartása az illegális bevándorlás megelőzését szolgáló intézkedések alkalmazása során, a harmadik országokkal való együttműködés erősítése, szigorú fellépés az illegális foglalkoztatás leküzdése érdekében, valamint a felelős kitoloncolási politika szükségessége.

Mindezen okokból támogattam a jelentést a plenáris ülésen megtartott végső szavazáson.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Annak ellenére, hogy tartalmaz bizonyos pontokat, amelyekkel egyetértünk, ez a jelentés az „illegális bevándorlás” elnyomó jellegű, biztonságorientált felfogását is tükrözi.

Bár bizonyos aspektusokat tekintve kevésbé, a jelentés a bevándorlással kapcsolatos jelenlegi uniós iránymutatások és határozatok által kirajzolt főbb tengely fejlesztését pártolja, többek közt az úgynevezett „európai hazatoloncolási politikát”, más szóval a hazatelepítést, Frontex tevékenységét a határellenőrzéssel és járőrözéssel kapcsolatban; az úgynevezett ideiglenes befogadó központokat; a biometrikus eszközök fejlesztését vagy az úgynevezett visszafogadási megállapodásokat. Szintén javaslatot tesz egy „európai ellenőrzőrendszer”, az „Európai Partiőrség”, sőt, még az Unió területére belépő, és az onnan kilépő személyek automatizált ellenőrzését végző rendszer felállítására is.

Más szóval, a jelentés célja az Európai Unió biztonságorientált, az illegális bevándorlást kriminalizáló politikájának megerősítése, annak olyan egységes európai politikává alakítása által, amely elnyomó jellegű, baljós információs rendszereket alkalmaz, és a bevándorlók fogva tartására és kiutasítására szolgáló intézkedéseket hoz, és erre irányuló infrastruktúrát tart fenn. Ezt teljes szívünkből elutasítjuk.

Az ehhez hasonló elnyomó politika alkalmazása vezetett oda, hogy egy tagállam hatóságai vádat emeltek hét tunéziai halász ellen, amiért azok megmentették 44, a tengeren hánykódó ember életét, annak ellenére, hogy tettük összhangban volt a nemzetközi tengerjoggal.

  Carl Lang (ITS), írásban. – (FR) A hivatalos adatok bizonyítják, hogy Európát elárasztották az illegális bevándorlók. Bebizonyosodott, hogy Európa teljesen képtelen ellenőrizni a külső határait. Az Eurodac, vagyis a menedékkérők ellenőrzésére használt biometrikus eszköz 2006-os tevékenységéről beszámoló éves jelentés szerint 2005-höz képest 64%-kal több olyan személyt rögzítettek, akik illegálisan lépték át az Unió valamely külső határát.

A Moreno úr által készített jelentés számos olyan megközelítésre tesz javaslatot, amely célja az lenne, hogy véget vessen ennek az exponenciális mértékben növő jelenségnek. Véleményem szerint ezek egytől egyig haszontalanok, mi több, nem kívánt eredményre vezetnének.

Példának okáért, hogyan elégednénk meg azzal az elképzeléssel, hogy ösztönözzük a legális bevándorlást, mégpedig leginkább az európai kékkártya bevezetésével, amely alapjában véve a bevándorlók európai munkavállalási engedélye lenne, s hogy ez csökkentené az illegális bevándorlást? Ez őrültség. Ha néhányak előtt kitárjuk az ajtót, azzal mindenkit beengedünk.

Mi értelme van az illegális bevándorlás elleni harc érdekében felállított biometrikus adatbázisnak? Miért terveznénk, hogy még több munkaerőt és forrást biztosítsunk az európai külső határok ellenőrzéséért felelős ügynökség, a Frontex számára, amikor a kérdéses határokat, legyenek azok belső vagy külső határok, még mindig nem képesek rendesen megvédeni a tagállamok?

Az európai hatóságoknak ismét sikerült azonosítani egy problémát, ám ismét bebizonyosodott, hogy nem képesek megoldani azt, tekintve, hogy elragadta őket az „emigrácionizmus” és az „internacionalizmus” ideológiája.

  Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. − (PL) Elnök úr, a bevándorlás, annak mind a legális, mind az illegális formája, elismerten az egyik legnagyobb kihívás, amivel az Európai Uniónak szembe kell néznie. Az eljárási és jogi vonatkozásai mellett a jelenség tragikus emberi dimenziója is egyre nyilvánvalóbban megmutatja magát. Én magam is ellátogattam afrikai menekültek számára fenntartott táborokba Máltára, és beszélgettem a Földközi-tengeren őrjáratot teljesítő szolgálatokkal és azok felelős tisztviselőivel. Ott tartózkodásom idején érkezett a hír a csecsen család Bieszczady régióban történt tragédiájáról, megerősítve e jelenség egyetemes mivoltát. Tekintve, hogy egy olyan országból származom, ahonnan évszázadokon át vándoroltak ki az emberek politikai és gazdasági okokból, nehezemre esik elfogulatlanul szemlélni a menekültek tragédiáit, akik számára az Európai Unió az ígéret földje.

Én ebből a szempontból ítélem meg a két jelentést, amelyről az Európai Parlament mai vitája folyik. E két dokumentum áttekintést ad a bevándorlás problémájának mértékéről és az erre irányuló közösségi politika jelenlegi állapotáról. Egyetértek azzal a feltevéssel, hogy demográfiai helyzete miatt Európának szüksége van az ellenőrzött csatornákon át érkező bevándorlókra, akik segíthetnek a munkaerőhiányon, s hogy ezáltal csökkenthető lenne a feketegazdaság és az azzal együtt járó problémák mértéke.

Ezeket a kérdéseket mind felismerte a Frontex, az Unió szakirányú ügynöksége. A javasolt megoldások pedig, nevezetesen a „tehermegosztás”, komoly megfontolást érdemel.

A szilárd jogi és pénzügyi alapokkal rendelkező közös bevándorlási politika megjelenése már régóta esedékes. De jobb későn, mint soha!

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) A harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló jelentés mellett voksoltam, és szeretném hangsúlyozni, hogy az Európába áramló, különösen harmadik országokból érkező migránsok ellenőrzése jelenti az egyik legnagyobb kihívást, amellyel az európai döntéshozóknak szembe kell nézniük.

Ez a 21. századi emberkereskedelem teljes mértékben elfogadhatatlan, és meg kell találnunk a módját, hogy gyökerestől elpusztítsuk ezt a tevékenységet és a vele járó emberi tragédiákat. Ennek érdekében lényeges, hogy európai szinten kezeljük az illegális bevándorlás kérdését, mert elég, ha egy tagállam hajlamos a tiltott bevándorlás elnézésére, azzal kényszerhelyzetbe hozza a többit is.

A legális migrációra vonatkozó politikai tervnek magában kell foglalnia az illegális bevándorlás elleni küzdelmet is, mivel e kettő szorosan összefügg.

Ami e jelentésből hiányzik, az a konkrét javaslatok sora, amelyek segítségével véget vethetünk e nagyarányú tiltott bevándorlásnak, és kedvét szeghetjük az emberkereskedőknek. Olaszországban, például, a gazdasági migrációra bevezetett kvóták nem csökkentették az országba áramló illegális bevándorlás mértékét. Sőt, épp az ellenkezője történt: az éves kvóták bejelentésének hatására megnőtt azoknak az illegális bevándorlóknak a száma, akik életük kockáztatása árán is megpróbáltak bejutni az Európai Unió területére.

  David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm e jelentést, amely lényegében az illegális bevándorlás elleni szigorú fellépésre hív föl, alapozva mindezt a tagállamok közti szolidaritásra és a harmadik országokkal való együttműködésre, a személyek alapvető jogainak teljes mértékben való tiszteletben tartása mellett.

  Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Hiába a több millió eurós támogatás, a származási országok nem szívesen működnek együtt. Végül azonban elkerülhetetlen lesz, hogy kötelesek legyenek visszafogadni az illegális bevándorlókat. Azonban az EU is meglehetősen nemtörődöm módon jár el, ha képtelen megfelelő forrásokat biztosítani a külső határai védelmére, vagy fogadótáborokba elhelyezni az elfogott illegális bevándorlókat annak érdekében, hogy azok ne tűnjenek el szem elől, amíg vissza nem toloncolják őket a hazájukba, hogy a migrációs főszezon közepén bezáró határvédelmi ügynökségről már ne is beszéljünk!

Brüsszel az iszlám bevándorlók által jelentett potenciális fenyegetettséget is átaludta. Ha az EU nem ébred fel hamarosan, és nem vet véget a radikális muszlimok beáramlásának, valamint az iszlám országok állampolgárai bevándorlásának és annak, hogy állampolgárságot szerezzenek, nemcsak, hogy folyamatosan terrortámadásoktól kell majd félnünk, de hamarosan idegenekké is válunk a saját országunkban.

Ez a jelentés túlzottan kis figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek, így hát – az egyébként helytálló megállapításai dacára – sajnos kénytelen vagyok elutasítani.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az illegális bevándorlást kezelendő hatékony politikai beavatkozásnak a probléma két pontját kell megragadnia, egyrészt a bevándorlók származási helyét, másrészt az úti célját: más szavakkal, ahogy az elfogadott állásfoglalásban is áll: „a származási országok hatóságainak, valamint az emberkereskedő csoportok elleni harc büntetőjogi keretei megerősítésének, az illegális foglalkoztatás és az emberkereskedelem elleni harcnak” lényeges elemeknek kell lenniük. Határozottság híján nem lehet megfelelő választ adni, még akkor sem, ha a válasz más dimenziókat is felölel, úgymint fejlesztési együttműködést vagy a legális migráció területén való fellépés.

Továbbá, ahogy azt az európai tengerészeti stratégiáról szóló jelentésben is megállapítottuk, hogy csak az olyan bevándorlási politika lehet sikeres az Európai Unióban, amely, ahogy a jelen állásfoglalásban is szerepel, megkívánja, hogy „a tagállamok tartsák magukat a szolidaritás, a megosztott felelősség, a kölcsönös bizalom és az átláthatóság elveihez”. E tekintetben teljesen egyetértünk.

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A zárószavazásom a jelentés ellen szavazok, mert ellenzem a FRONTEX-et és bármilyen európai uniós határrendészetet, amely számára bonyolult volna a felelősség biztosítása. A jelentés lelkesen támogatja az útlevelekbe és vízumokba bevezetendő drága és kevéssé hatékony biometrikus adatokat, amelyek ráadásul a személyes feddhetetlenséget is veszélyeztetik. Az EU, cinikus módon, a menekültek szorongatott helyzetének kihasználásával igyekszik növelni hatalmát a saját határain túl.

- Jelentések: Gruber (A6-0322/2007), Moreno Sánchez (A6-0323/2007)

  Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok a bevándorlásról szóló jelentés ellen szavaztak, mivel a migráció kérdése kizárólag a tagállamok és a kormányközi együttműködés feladata. A Reformszerződés-tervezetre való hivatkozás és a minősített többségi szavazás kiterjesztése nem a megfelelő mód azon problémák kezelésére, amelyekkel az EU-nak szembe kell néznie. A bevándorlás kérdésére nem alkalmazható az „egy kaptafa” elve.

  Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Az ahhoz való ragaszkodással, hogy az európai uniós állampolgárok nem uniós állampolgárságú házastársának egy másik tagállamban is kelljen élniük, mielőtt jogosulttá válnának az írországi tartózkodásra, a kormány, véleményem szerint megsérti a 2004-es irányelvet. Továbbá, a nem ír uniós állampolgárok házastársainak kiválogatása a kitoloncolási parancsok kiadásakor ellentéte az EU jogszabályaival, amelyek tiltják a nemzetiségen alapuló hátrányos megkülönböztetést.

Szeretném emlékeztetni a Bizottságot, hogy 2006-ban úgy tájékoztatta az Európai Parlamentet, hogy a tartózkodási helyről szóló 2004-es irányelvet az Európai Bíróság 2002. júliusi (C/459/99. sz. ügy (MRAX)), majd 2005. áprilisi (C/157/03. sz. ügy) határozatával összhangban kell értelmezniük a tagállamoknak. Ezek a határozatok kimondják, hogy az Európai Unió egy polgárának harmadik országbeli állampolgárságú családtagjának azon joga, hogy a Közösség területére beutazzon és ott tartózkodjon a köztük lévő kapcsolatból fakad, és nem függ sem korábbi közösségbeli tartózkodási helyének jogszerűségétől, sem attól, hogy be tud-e mutatni egy másik tagállam által kibocsájtott tartózkodási vagy egyéb engedélyt. Írország intézkedései nyilvánvalóan megsértik ezeket a bírósági határozatokat. A Bizottságot ebből kifolyólag a Szerződések arra kötelezik, hogy lépéseket tegyen az ír kormánnyal szemben.