Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. szeptember 26., Szerda - Strasbourg

11. EBVP művelet Csád keleti és a Közép-Afrikai Köztársaság északi részén (vita)

  Elnök. − Következő napirendi pontunk a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai a Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északi részén folytatandó EBVP műveletről.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Köszönöm, elnök úr! A portugál elnökség nagyra értékeli a lehetőséget, hogy eszmecserét folytathatunk annak az eshetőségéről, hogy műveletet hajtsunk végre az EBVP (európai biztonsági és védelmi politika) keretében Csád keleti, valamint a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén. A dárfúri konfliktus továbbra is az EU külpolitikájának egyik legfőbb prioritása. A közelmúltban elért haladással elégedettek vagyunk, különösen, először is a bejelentéssel, hogy október 27-én tárgyalások kezdődnek az Egyesült Nemzetek és az Afrikai Unió különleges küldötte pártfogásával, hogy békés megoldást találjanak a konfliktusra, ami növelné a dárfúri béke létrejöttének esélyét is. Másodszor, ugyancsak pozitívumként értékeljük a Biztonsági Tanács 1769. sz. határozatának egyhangú elfogadását, amely létrehozza az UNAMID-ot (AU/ENSZ dárfúri hibrid műveletet), amely új lendületet ad a dárfúri konfliktus megoldására tett erőfeszítéseknek.

Ahhoz azonban, hogy mindezek az erőfeszítések eredményre vezessenek, a dárfúri konfliktust szélesebb regionális perspektívában kell kezelni. Különösen okot ad az aggodalomra a konfliktusnak a szomszédos országok, főként Csád és a Közép-afrikai Köztársaság humanitárius és biztonsági helyzetére gyakorolt negatív hatása. Véleményünk szerint a dárfúri konfliktus tartós megoldása nem érhető el ezen országok helyzetének stabilizálása nélkül.

Mint tudják, a Tanács július 23-i következtetéseiben hangsúlyozta a dárfúri konfliktusnak a szomszédos országok humanitárius és biztonsági helyzetére gyakorolt destabilizáló hatása megszüntetésének égető szükségességét, és ismételten kifejezte a Csád keleti részén, valamint a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén kialakítandó többdimenziós ENSZ-jelenlétre vonatkozó támogatását.

A Tanács továbbá úgy határozott, hogy tovább dolgozik egy lehetséges, az európai biztonsági és védelmi politika keretében kivitelezendő áthidaló katonai műveletre vonatkozó határozaton, támogatandó a térség biztonságának javítását célzó, többdimenziós ENSZ-jelenlétet.

Egész nyáron folyt a fent említett művelet előkészítése. A Tanács szeptember 12-én elfogadta azt a válságkezelési koncepciót, amely meghatározza ezen áthidaló katonai művelet tervezésének paramétereit. Különleges hangsúlyt fektetett a veszélynek kitett civilek, különösen a menekültek és a lakhelyüket elhagyni kényszerülő személyek védelmére, és a humanitárius segélyek szétosztásának megkönnyítésére a térség biztonságának növelése által.

Tekintettel e két ország belpolitikai helyzetére, a Tanács úgy véli, hogy a küldetésnek függetlennek, pártatlannak és semlegesnek kell maradnia. Az e koncepció alapján készült tervek készen állnak, összhangban az EU válságkezelő eljárásaival. A következő lépés a művelet koncepciójára és a műveleti tervre, ezen belül a haderő összeállításának meghatározására vonatkozó közös fellépés elfogadása. A művelet időtartama egy év lesz, azután pedig várhatóan egy többdimenziós ENSZ-küldetés lép a helyébe. A Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban lebonyolított minden EBVP-műveletnek az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatán kell alapulnia, s e műveleteket az ENSZ-szel és afrikai partnereinkkel való szigorú egyeztetések mellett fogjuk kivitelezni.

Mi, az Európai Unióban, üdvözöljük az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének augusztus 27-i nyilatkozatát, amelyben jelezte, hogy a Biztonsági Tanács kész engedélyezni a többdimenziós jelenlét létrehozását Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén. A Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén zajló EU-műveletek mindegyikét a dárfúri konfliktus térségi dimenzióinak kezelésére irányuló politikai kezdeményezéssel kell kiegészíteni. Különösen támogatást igényel minden olyan erőfeszítés, amely a Csád és Szudán közti kapcsolatok normalizálását célozza, összhangban a Tripoli és a Rijadi Egyezménnyel. Szudánt, Csádot és a Közép-afrikai Köztársaságot pedig ösztönözni kell, hogy tartsák magukat az arra vonatkozó vállalásaikhoz, hogy nem támogatják a saját területükről kiinduló, egymás ellen irányuló lázadó mozgalmakat.

ELNÖKÖL: ROURE ASSZONY
Alelnök

  Louis Michel, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nemzetközi haderő Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén történő bevetéséről szóló 1778/2007. sz. határozatának elfogadásával megnyílt az ajtó az Európai Unió Tanácsa előtt, hogy ez elkövetkezendő néhány napon belül jóváhagyja egy EBVP művelet fenti országokban való elindítását. Ez nyilvánvalóan jelentős előrelépés, és úgy vélem, mindenképpen üdvözölnünk kell. A műveletek által érintett térségben jelenleg általános instabilitás és bizonytalanság uralkodik, amely több százezer polgári lakost érint, akik ezáltal különösen kiszolgáltatott helyzetben kényszerülnek élni. Amint azt Önök is tudják, a jelen helyzetet nem lehet csupán a dárfúri válság Csádra és a Közép-afrikai Köztársaságra gyakorolt hatásával magyarázni. Kialakulásának a két országra sajátosan jellemző, belső okai is vannak, különösen Csád esetében.

Csád és a Közép-afrikai Köztársaság stabilitása csak oly módon biztosítható, ha a nemzetközi fellépés, különösen az Európai Unió fellépése számos faktort magában foglal. Ezek között szerepel, először is, a Csád- és a Közép-afrikai Köztársaságbeli katonai és rendőri jelenlét minősége, másodszor egy olyan megközelítés elfogadása, amely nem kizárólag a biztonságon alapszik, hanem magában foglalja a segítségnyújtást és a politikai struktúrák létrehozását is, és végül, Szudán és a dárfúri térség bármilyen, Csádon és a Közép-afrikai Köztársaságon belüli beavatkozásának korlátozására és feltartóztatására való képességet.

Hadd kezdjem az első ponttal: ez a terület a második pillérbe tartozik. A Tanács tagjai kifejtették nézeteiket a témával kapcsolatban, és kétségtelen, hogy lesz még további mondandójuk az előttünk álló napokban is. Az egyik fontos szempont, amelyet figyelembe kell venni egy ilyen európai védelmi erő bevetésekor nyilvánvalóan a humanitárius zóna védelmének szükségessége. Ezért is dolgoztak az ECHO (a Humanitárius Segélyek Hivatala) munkatársai szorosan együtt a Tanács katonai tervezőivel abból a célból, hogy biztosítsák a releváns parancsok tiszteletben tartását és hogy magas szintű együttműködés legyen a katonai és a humanitárius ügynökségek között. Ahhoz kifejezetten ragaszkodtunk, hogy az európai védelmi erők összekötő tisztjei a szoros kapcsolatok és a humanitárius szervezetek közötti folyamatos információcsere biztosítása érdekében jelen legyenek a helyszínen.

És most rátérnék a második pontra. A Bizottság segélyekkel összefüggő intézkedései három szempontot ölelnek fel. Az első magában foglalja a csádi rendőrségi erők működésének az ENSZ irányítása alatti biztonsági támogatását. Ez alapjában véve 800 csádi rendőrtiszt kiképzésének finanszírozását jelenti, akik később a menekülteknek és a lakhelyüket elhagyni kényszerülő személyeknek felállított táborok rendjének fenntartásáért felelnek majd. Nagyon lényeges, hogy ez a rendőrségi fellépés példaértékű. Az is nagyon fontos, hogy jól fogadják a helyi emberek. Erre a célra 2007 vége előtt mintegy 10 millió EUR összeget biztosít a stabilitási eszköz.

Most rátérnék a humanitárius intézkedésekre. 2007-ben a Bizottság 30,5 millió eurót különített el a menekültek, az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülő csoportok, valamint az őket befogadó csádi csoportok megsegítésére létrehozott sürgős humanitárius segélyek és a több szektort érintő segélyprogramok támogatására. A Közép-afrikai Köztársaság 8 millió EUR segélyt kapott, és hasonló összeget különítettek el számára 2008-ra is.

A harmadik szempont az újraintegrálódás és a rehabilitáció. Rövidtávon kb. 13,1 millió EUR kiegészítő támogatást mozgósítunk Csád és a Közép-afrikai Köztársaság részére a 9. Európai Fejlesztési Alapból. A program célja, hogy folytatást biztosítson az ECHO fellépéseinek, melyek során rehabilitációs stratégiát és a fejlődéshez való átmenetet biztosító stratégiát követett.

Hölgyeim és uraim, ezek a segélynyújtási intézkedések szükségesek, ám muszáj, hogy politikai folyamatokat magukban foglaló fellépésekhez kapcsolódjanak. Ha maradandó stabilitást szeretnénk biztosítani, a nemzetközi és európai szintű fellépéseket különböző egyéb, a jogállamiság visszaállításával, a gazdasági irányítás felélesztésével, s jogi és biztonsági rendszerek reformjával, valamint a kormány és az ellenzéki pártok közti politikai párbeszéd folytatásával kapcsolatban lévő fellépésekkel is ötvözni kell. Mondanom sem kell, mennyire fontos kérdés ez, különösen a 2009-es választások fényében.

A Bizottság továbbra is elő fogja segíteni ezt az átfogó megközelítést Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban. Továbbá ezentúl is megpróbál aktívan közreműködni a dárfúri konfliktus rendezésében, nem csupán a humanitárius segélyek és az újjáépítésben nyújtott segítsége révén, hanem a tárgyalási folyamatokban nyújtott támogatása és közvetítése révén is, amely utóbbiakban is szerepet vállaltunk. E tekintetben a közelmúltban tájékoztattam az ENSZ főtitkárát, Ban Ki-moon urat, valamint az Afrikai Unió Bizottságának elnökét, Konaré urat, hogy a Bizottság a tárgyalások támogatása érdekében továbbra is hozzájárul a Dárfúri Vagyonkezelői Alaphoz. Mi több, a Bizottság olyan kezdeményezéseket is támogat, amelyek célja annak biztosítása, hogy a dárfúri társadalom elkötelezett részese legyen a konfliktusrendezés folyamatának.

  Karl von Wogau, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a csádi humanitárius helyzet, különösen az ország 1360 km hosszú szudáni határa mentén, de ugyanígy a Közép-afrikai Köztársasággal határos területein, véleményem szerint szükségessé teszi a nemzetközi közösség beavatkozását.

Én magam néhány nappal ezelőtt Csádban jártam, így lehetőségem nyílt rá, hogy bepillantsak az ottani helyzetbe. A határ menti területeken több mint 400 000 menekült és otthonát elhagyni kényszerült személy él táborokban. A táborokat folyamatosan banditák és fosztogató bandák fenyegetik, de épp ilyen veszélyt jelent rájuk nézve a szudáni Janjaweed milícia is. Az ország nyílt vidékein még bonyolultabb a helyzet. A biztonság hiányából fakadóan egyre több ember keresi fel a menekülttáborokat.

Az emberek helyzetének megkönnyítése érdekében javítani kell a térség biztonsági helyzetét, hogy mindenki visszatérhessen a saját otthonába. Ez komoly kihívást jelent, amely eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy mindenki kivegye a részét a terhekből. Az ENSZ a rendőrségi erők fejlesztésében való segítség mellett kötelezte el magát, amely így a biztonsági erők partnerévé válhat. Az Európai Uniót viszont arra kérték fel, hogy biztosítson csapatokat, amelyek képesek elhárítani a Janjaweed és a banditák támadásait, és képesek megelőzni a menekülteket, a lakhelyüket elhagyni kényszerülő személyeket és a polgári lakosságot érő támadásokat.

A jelen állásfoglalás-tervezettel az Európai Parlament hozzájárul ehhez a művelethez, jóllehet a következő feltételekkel: először is, ahogy Önök is rámutattak, elnök úr, biztos úr, a politikai tárgyalásoknak folytatódniuk kell, mivel végső soron politikai megoldásra van szükségünk. Ha azonban csapatokat küldünk, azoknak olyan szilárd felhatalmazásra van szükségük, amely feljogosítja őket a Janjaweed és a banditák elriasztására.

Óriási terület védelmét kell biztosítani. Ennélfogva a katonai erőnek is elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy valódi javulást érjen el a biztonsági helyzet terén. Világossá kell tenni, hogy ez európai haderő, amelyben számos európai nemzet képviselteti magát. Az EUFOR-t is megfelelően fel kell szerelni, hogy el tudja látni feladatát. Tekintettel a relatíve alacsony csapaterőre és a határ menti területek nagyságára, ez azt jelenti, hogy kiemelkedő hírszerzési és szállítmányozási képességekre van szükség, hiszen a csapatnak gyorsan meg kell tudnia határozni, honnan várható fenyegetés, és képesnek kell lennie mihamarabb elérni a szóban forgó területet.

Semmilyen körülmények közt nem alakulhat ki olyan helyzet a hatáskörök vagy a felszerelések hiányosságai miatt, hogy a Csádba telepített európai haderő csak saját magát tudja megvédeni, anélkül, hogy el tudná látni valódi feladatát. Az Európai Parlament által kikötött további feltétel, hogy világos kivonulási stratégiát kell meghatározni, amelyben előre rögzíteni kell, hogy hogyan és ki fogja váltani az EUFOR-t a tervezett egyéves művelet lejárta után.

A jelen állásfoglalás-tervezetben szintén hangsúlyozza az Európai Parlament, hogy a térség komplex politikai helyzetének fényében ennek a Csádba telepített európai haderőnek semleges erőként kell fellépnie a biztonság és a polgári lakosság védelme érdekében. Az EUFOR tavalyi kongói bevetése nyilvánvalóvá tette, mennyire fontos a hiteles pártatlanság és a függetlenség egy művelet sikeres végrehajtása szempontjából.

A jelen helyzetben, egy haderő meghatározott, egyéves időtartamra való telepítésével az Európai Unió jelentősen hozzájárulhat a humanitárius helyzet javításához és az Afrikai Unió támogatásához, mialatt az nagyobb felelősséget vállal a térségben. Mindezek a szempontok lényegesek, így arra kérem Önöket, hogy szavazzák meg ezt az állásfoglalást.

  Ana Maria Gomes, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) A Biztonsági Tanács tegnap elfogadott 1778. sz. határozata kimondja, hogy a Szudán, Csád és a Közép-afrikai Köztársaság határán fekvő területek helyzete fenyegetést jelent a nemzetközi béke és biztonság számára.

A Parlament jelen állásfoglalási indítványa elismeri a helyzet sürgető mivoltát és az Európai Unió arra vonatkozó felelősségét, hogy védelmet biztosítson. A képviselők túlnyomó többsége egyetért a helyszínen lévő humanitárius nem kormányzati szervezetekkel, a területen élő menekültekkel, akik szörnyű körülmények között és örökös félelemben élnek, és az ENSZ főtitkárával. Mindannyian elmondják, hogy sürgős szüksége van a térségnek a nemzetközi jelenlétre, amelynek erőteljes katonai komponenssel is rendelkeznie kell. Nincs olyan országos vagy többoldalú szervezet, amely alkalmasabb lenne az Európai Uniónál az 1778. sz. határozat által ráruházott feladatok hatékony teljesítésére. Az EBVP (az európai biztonsági és védelmi politika) mára megérett, és pontosan az efféle vészhelyzetek kezelésére szolgál.

E tekintetben, az EU katonai erőinek a térségbe küldését illetően a Tanács és a portugál elnökség számíthat a Parlament elvi támogatására. Az Európai Parlamentnek azonban ki kell fejeznie a misszió bizonyos aspektusaival kapcsolatos aggodalmát. Először is, attól tartunk, hogy nagyban csökkenteni fogja a küldetés hatékonyságát, hogyha a tagállamok vonakodnak biztosítani a haderő minimális személyzeti és katonai felszerelését. Hozzátehetnénk még, hogy a minél kevésbé járul hozzá a többi tagállam, annál jelentősebb lesz a haderőn belül a francia jelenlét. A misszió sikeréhez azonban alapvetően fontos, hogy pártatlannak ítéljék azt meg, márpedig Franciaország nem számít semleges félnek ebben a térségben.

Másodszor, a Parlament kéri, hogy a szóban forgó haderőt diplomata offenzíva is kísérje a térségben, a Csádon és a Közép-afrikai Köztársaságon belüli nemzeti béke megteremtésére irányuló folyamatok elősegítése érdekében. Az instabilitás gyökerei, bár összefüggnek a dárfúri válsághelyzettel, egyben belpolitikai jellegűek is, így csak belső politikai folyamatok által küzdhetők le. Amint azt a Parlament állásfoglalási indítványa megállapítja, a térségen belüli valódi politikai megbékélés híján az Európai Unió művelete, amelyet csupán 12 hónap időtartamra terveznek, nem fog tudni fenntartható módon hozzájárulni a térség békéjéhez.

Végezetül, a Parlament üdvözli Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete értelmében fellépő haderő felhatalmazását. Rendkívül fontos, hogy a felhatalmazást helyesen értelmezzék a helyszínen, és hogy az európai csapatok proaktív módon tudják megvédeni a veszélyben lévő polgári lakosságot, tudjanak létrehozni humanitárius területet a nemzetközi szervezetek számára, és tudják megvédeni a közép-afrikai köztársasági és csádi ENSZ-missziót (MINURCAT). A közelmúlt történelme hemzseg a tragikus példáktól, Kigalitól Srebrenicáig, amelyekben végül a védtelen polgári lakosság fizette meg a nemzetközi csapatok gyávaságának és túlzott precízségének árát.

Reméljük, hogy egy nap úgy fogják majd emlegetni ezt a műveletet, mint az EBVP és a fellépések hatékony sokoldalúságának kiemelkedő példáját, valamint az Európai Unió azon vágyának ékes bizonyítékaként, hogy erősítse az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és a nemzetközi jognak és a rászorulók védelme iránti felelősségnek megfelelően hozzájáruljon a konfliktusrendezéshez.

  Annemie Neyts-Uyttebroeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, ahogy már Önök is elmondták néhányszor, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnap egyhangúan megszavazta, hogy egyéves időtartamra többdimenziós jelenlétet hozzunk létre Csád keleti és a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén. A jelenlét polgári és rendőrségi ENSZ-misszióból fog állni, amely neve MINURCAT lesz, és az ENSZ és az Európai Unió katonai misszióját, az EUFORt követi majd, amely támogatni és védeni fogja.

Ez az európai biztonsági és védelmi misszió az ENSZ-charta VII. fejezetének értelmében jön létre, ami különösen fontos, mivel azt jelenti, hogy minden eszközt bevethet feladata teljesítése érdekében, vagyis, hogy erős felhatalmazás, ami a Parlament kifejezet kérése volt. Ez növeli a misszió sikerének esélyeit, ugyanakkor lényegesen megnöveli mind a misszió, mind a mi felelősségünket.

Több ízben kifejeztük aggodalmunkat a Parlamentben a dárfúri helyzettel, valamint azzal kapcsolatban, hogy az által a szomszédos területeken és az egész térségben nő a biztonság hiánya és az instabilitás. Több mint egy millió ember kényszerült menekülésre saját hazáján belül vagy a határokon át. Ezek az emberek rengeteg nehézségnek és erőszakos támadásnak vannak kitéve, amely általában a nőket és a gyermekeket viseli meg leginkább. A helyzet ráadásul veszélyezteti a Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban megkötött törékeny békemegállapodásokat, mivel a politikai lázadókhoz hasonlóan az egyszerű útonállók is lehetőséget látnak arra, hogy raboljanak, rongáljanak, és akár gyilkoljanak a polgári lakosság körében.

Az EUFOR feladata tehát egyáltalán nem lesz egyszerű. De még mielőtt erről beszélhetnénk, át kell gondolnunk a csapat összeállítását, és amint azt Gomes asszony is mondta, nem elég a csapatot odaküldeni, fel is kell őket szerelni. Minden tagállam számára eljön tehát az igazság pillanata, beleértve a saját országomat is: a pillanat, amikor a szép szavak és nemes kijelentések mellett konkrétumokat is fel kell vonultatnunk, úgy katonákat, mint eszközöket. S ez érvényes a Parlamentre is. Mi, nagyon helyesen, ragaszkodtunk az alapos tájékoztatáshoz, és lehetőségeinket kihasználva dokumentumokkal alátámasztott és megalapozott tanácsot adtunk. Tehettük ezt részben annak köszönhetően, hogy múlt héten hosszas eszmecserét folytattunk Leaky tábornokkal.

Véleményünk kedvező. A mi dolgunk és felelősségünk lesz biztosítani, hogy a misszió mihamarabb elindulhasson, mégpedig a lehető legjobb körülmények között.

  Ģirts Valdis Kristovskis, az UEN képviselőcsoport nevében. – (LV) Elnök asszony, az Unió a Nemzetek Európájáért képviselőcsoport nevében szeretném hangsúlyozni, hogy támogatjuk a világ legnagyobb békefenntartó misszióján belüli, Csádba és a Közép-afrikai Köztársaságba küldendő EBVP katonai missziót. A világ legsúlyosabb, határokon átnyúló humanitárius válsághelyzetéről van szó. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának valójában már sokkal korábban lépnie kellett volna. A négyéves késlekedés 200 000 ember életébe került, 2 és fél millió embernek kellett elhagynia otthonát, és brutális támadások érték a humanitárius segélyszervezetek képviselőit. Előre látható, hogy a dárfúri konfliktus által előidézett válsághelyzet mértéke lehetővé teszi, hogy próbára tegyük az Európai Unió politikai akaratát és katonai kapacitását. Néhány nappal ezelőtt D. Leakey tábornok biztosította a képviselőket, hogy függetlenül a támogatási nehézségektől, és attól, hogy nem könnyű előre látni minden lehetséges fenyegetést és kockázatot, amely a művelet alatt felmerülhet, az Európai Unió katonailag képes e művelet végrehajtására, nem kevésbé, mint Boszniában, és katonai szempontból a művelet kevésbé lesz intenzív.

  Angelika Beer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, íme néhány jelenlegi témánkhoz kapcsolódó adat: 230 000 menekült, további 170 000 otthonát elhagyni kényszerült személy, és közel 700 000 közvetve támadásoknak kitett ember.

Azért vagyunk itt, hogy betömjük ezt a vákuumot, a védelemben keletkezett rést. Ennek kell az európai misszió középpontjában állnia. Az erős felhatalmazás kérdése tegnap óta rendben van. A semlegesség kérdése azonban még nem megoldott. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a már korábban Csádba telepített francia csapatokat alig néhány más ország csapata fogja erősíteni. Ez pedig mind a semlegességet, mind a misszió sikerét kockára teszi.

Főleg azonban azt kérném a külügyminiszterektől, akiknek pénteken kell döntést hozniuk, hogy gondoskodjanak az EUFOR misszió működési területének egyértelmű meghatározásáról. Ez ugyanis eddig még nem történt meg. Annak viszont katasztrofális hatása lenne, ha a misszió nem léphetne fel ott, ahol a leginkább segítségre szorulnak, nevezetesen a határ menti területeken. Azt várom az Európai Uniótól, hogy tárgyaljon a csádi vezetéssel, és gondoskodjon róla, hogy a missziónak joga legyen fellépni a 35 km hosszú határszakaszon is. Máskülönben az egész művelet értelmét veszti, sőt, még több embert sodorhat bajba.

  Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hogy tisztázzuk, ez egy EBVP misszió Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban, amelyre az ENSZ-charta VII. fejezete ad felhatalmazást; más szóval, ez egy katonai művelet. Ez nem Szudánról és Dárfúrról szól. A francia kormány minden áron ragaszkodik ehhez az európai uniós misszióhoz. Ő akarja ellátni az erő parancsnokságát és a magát a műveleti parancsnokságot is. A német és a brit kormány rendkívül szkeptikus. A francia csapatok már jelen vannak Csádban. Teljesen világos, hogy Franciaország mint védelmi erő lép fel Csád és a Közép-afrikai Köztársaság kormánya mellett, és most az Európai Unió logójával igyekszik szépíteni ottani jelenlétét. A francia csapatok nem semlegesek; sőt, épp ellenkezőleg, nagyon is elfogultak. Jó példa erre, hogy bombázták az ország területén működő lázadókat. A lázadók vezérei ennek nyomán be is jelentették, hogy ha az EU csapata nem lesz semleges, háborút fognak indítani ellene.

Most hallottam, hogy az Északi Harccsoport nem elérhető, és hogy az ENSZ-határozat a csádi hadsereggel és rendőrséggel való nyílt együttműködésre szólít fel. Nyilvánvaló, hogy Csád és a Közép-Afrikai Köztársaság nem demokratikus országok. Az EU haderő felhatalmazása nem vonatkozik a menekültek visszafordítására, a küldetés pedig – valljuk be – kivételesen veszélyes. A mi képviselőcsoportunk ennélfogva a beterjesztett határozat ellen fog voksolni, mert úgy véljük, hogy e művelet eredményeképpen a helyzet nemhogy javulna, de romlani fog.

  Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hadd tisztázzam Pflüger úr és a többiek kedvéért: az EU erő mandátuma humanitárius jellegű, és célja, hogy gondoskodjon a csádi és dárfúri menekültek biztonságáról, adott esetben katonai eszközökkel is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyta az ENSZ által felhatalmazott európai csapat bevetését, aminek következményeképpen az Európai Unió azonnal a nemzetközi figyelem középpontjába került, hisz meg kell mutatnia, milyen eredményeket képes elérni külpolitikailag, illetve katonailag.

Ebben a műveletben veszélyek és lehetőségek is rejlenek: veszélyes a konfliktustól terhelt térség rendkívül bonyolult politikai adottságai miatt, másfelől viszont lehetőséget ad az Európai Uniónak, hogy megmutassa fejlett külpolitikai és katonai képességeit, valamint, hogy nyíltan fellépjen a térség menekültjeinek védelme érdekében.

Jelenleg, azonban – és ezt a nézetet igen sokan osztják – több benne a veszély, mint a lehetőség. Ezért is sorolt fel az Európai Parlament egy sor feltételt, amelyekről már esett szó: a határozott idejű felhatalmazástól a célok és feladatok precíz meghatározásán át az EUFOR csapatok megfelelő felkészítéséig és technikai felszereléséig, valamint a kivonulási stratégiát is tartalmazó műveleti felhatalmazás megadásáig.

Természetesen reméljük, hogy a művelet sikere érdekében ne csak jóváhagyják, de támogassák is azt a helyi kormányok. Mindazonáltal, és úgy hiszem, ebben mindannyian egyetértünk, ha az Európai Parlament által kikötött feltételek teljesülnek, a siker esélyei nagyobbak, mint a kockázatok, így hát támogatjuk a missziót.

  Michel Rocard (PSE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, a Tanács soros elnöke, én elégedett vagyok az állásfoglalás-tervezettel, és a döntéssel, amelyet jóváhagy, és hadd tegyek még hozzá valamit: amikor az emberi brutalitás oly mértékű tragédiához és szenvedéshez vezet, amelynek dárfúrban tanúi lehetünk, a lelkiismeretünk azt diktálja, legyünk szolidárisak. Mélységes örömmel tölt el, hogy az Európai Unió válaszol az ENSZ főtitkárának felkérésére.

Több képviselőtársam és több diplomata, köztük barátom és kollégám, Gomes asszony is hangsúlyozta, hogy semmiképpen nem tűnhet úgy, hogy ez a művelet lehetőség a francia érdekek támogatására vagy a francia katonai jelenlétnek a térségben való kiterjesztésére. Remélem, senkinek nem okozok meglepetést, amikor hangot adok annak, miszerint élénken támogatom ezt a nézetet.

Mint korábbi miniszterelnök, meggyőződéssel mondhatom, hogy az, hogy Franciaország még jelen van ebben a térségben, annak egyszerűen jelentős történelmi öröksége az oka, az, hogy a gyarmatosítás olyan terhet jelentett, hogy a szolidaritás politikájára van szükség, hogy megpróbáljunk segíteni az embereknek a béke és a stabilitás újrateremtésében, s hogy útjára indíthassunk egy eredményes kormányzást. Franciaországnak nincsenek már e térségben stratégiai vagy gazdasági érdekeltségei, és én magam is azok közé tartozom, akik jobb szerették volna, ha már régen kivonulunk: ez rengeteg pénzt megspórolt volna nekünk, és sokkal inkább szolgálta volna a mi saját érdekeinket. Még Niger uránium-lelőhelyei sem jelentenek különösebb stratégiai érdeket, de egyszerűen békére és megfelelő stabilitásra van szükség, hogy ezek a tartalékok mindenki számára elérhetők legyenek, és szabadversenyen alapuló piacot lehessen létrehozni.

Ez tehát alapvetően egy európai, és nem francia békefenntartó művelet, és ennek így is kell lennie. Egy valamire azonban felhívnám a figyelmet: ez az elképzelés csak akkor válhat valósággá, ha számos európai uniós tagállam hozzájárul, és csapatokat küld. Kártékony lenne, ha a szolidaritás szelleme – amely a történelmi okok miatt többet követel Franciaországtól, mint másoktól, ezért nekünk van a legnagyobb kontingensünk – az Önök távolmaradása folytán posztkoloniális gyanakvássá alakulna. Ez teljesen értelmetlen volna, és határozottan tiltakoznék ellene.

Hadd zárjam mondandómat a következő megjegyzéssel. A szóbeli módosítás, amelyet Gahler képviselőtársunk ma reggel nyújtott be, először is, sajnálom, de nem releváns. A Csádi Köztársaság külügyminisztere révén elviekben beleegyezését adta a művelethez, mégpedig írásbeli nyilatkozat formájában, amelyet néhány nappal ezelőtt küldött meg a Biztonsági Tanácsnak. Nálam van e dokumentum fénymásolata, amelyet örömmel Gahler úr rendelkezésére bocsájtok.

  Eoin Ryan (UEN). – Elnök asszony, én is támogatom a döntést, hogy 4000 fős EU-csapatot küldjünk Csádba, békefenntartó erő formájában. A helyzet az, hogy Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban általános politikai instabilitás uralkodik. Tudjuk, hogy a szudáni Dárfúr térségében népirtás zajlik. Ha nem küldünk Csádba békefenntartókat, fennáll a veszélye, hogy még nagyobb fokú instabilitás alakuljon ki, és erőszakos események robbanjanak ki Afrika e területein.

Egyes becslések szerint akár 400 000 közép-afrikai köztársaságbeli és dárfúri menekült él csádi menekülttáborokban, ahol viszont csupán 250 főnyi katonaság biztosítja a védelmet. A csádi menekülttáborok ezért óriási humanitárius válságot takarnak, így a nemzetközi közösségnek, beleértve az Európai Uniót is, segítenie kell a csádi kormányt abban, hogy kezelni tudja ezt az egyre fokozódó, egyre nagyobb problémát. A történetek, amelyeket azoktól hallunk, akik nemrégiben látogattak el ebbe a térségbe, szörnyűek, és amint mondtam, meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy megpróbáljuk enyhíteni azt az emberi szenvedést, amely jelenleg jellemző a térségben.

Határozottan támogatom a döntést, hogy telepítsünk 26 000 ENSZ békefenntartót Szudánba. Az Európai Uniónak élen kell járnia a békefenntartó erők kiállításában. Szintén üdvözlöm a saját kormányom által ma meghozott döntést, miszerint azonnali és mélyreható értékelést készít azt illetően, hogy milyen szerepet tölthetnek be az ír békefenntartók a jövőben az ENSZ és az EU szudáni, közép-afrikai köztársasági és csádi misszióiban.

  Michael Gahler (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a Csádba és a Közép-afrikai Köztársaságban kialakult helyzet súlyosan érinti az ott élőket, ezért elviekben támogatom az EU azon elkötelezettségét, hogy stabilizálja a helyzetet és javítsa az érintett emberek életkörülményeit.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöke augusztus 27-i nyilatkozatában kifejtette a nemzetközi közösség szándékát, miszerint 12 hónapos EU műveletet hajtana végre, amellyel áthidalná az ENSZ-misszió megkezdéséig hátralévő időt. Ez az oka, hogy az EU is határozottan egy évben határozta meg a művelet időtartamát. Meggyőződésem, hogy erős felhatalmazásra van szükségünk; ami azt jelenti, hogy nem korlátozódhat kizárólag az önvédelemre, hanem képesnek kell lennünk a céljaink megvalósítására, ha szükséges, az azt ellenzők ellenállásával szemben is.

A Biztonsági Tanács tegnapi határozatának szövege is ebbe az irányba mutat: olyan multidimenzionális jelenlétre utal, amely „célja, hogy olyan biztonsági körülményeket segítsen létrehozni, amelyek elősegítik a menekültek és az otthonaikat elhagyni kényszerülő emberek önkéntes, biztonságos és fenntartható hazatérését”. És felhatalmazást ad számunkra, hogy ehhez „megtegyünk minden szükséges intézkedést”.

Szorgalmazom, hogy a Tanács gondoskodjon róla, hogy ez az erő ne csupán egy felkozmetikázott, megerősített francia haderő legyen. A helyi érzékenységre való tekintettel a parancsnok kinevezésekor annak nemzetiségét is figyelembe kellene venni. Franciaország eleddig sajnos nem volt semleges a csádi és a közép-afrikai köztársasági konfliktusok során, hanem a hagyományoknak megfelelően a kormányt támogatta. Ezen okból kifolyólag a helyi szintű parancsnokság és művelet nyelvének az angolt kellene választani, hogy megértsék az emberek, hogy ezek az európaiak határozottan különböznek azoktól, akik jelenlétéhez már hozzászoktak.

És ha már Nagy-Britanniánál tartunk, az Egyesült Királyság megakadályozta, hogy az EU brüsszeli főparancsnokság vezesse a műveletet, ami, véleményem szerint, meglehetős kritikát érdemel. Nem venni részt benne, ám másoktól megtagadni a közös struktúrák használatát: ez olyasmi, amit a jövőben nem fogadhatunk el a kívül maradóktól!

Ami a célok elérhetőségét illeti, nekem még vannak kétségeim. Világos célokat tűztünk ki magunk elé? Az otthonaikat elhagyni kényszerülő, ám belföldön maradóak közül hánynak kellene az év végéig hazatérnie? És hány dárfúri menekültnek kellene visszatérnie Dárfúrba? Nem érnénk el eleget, ha úgy adnánk át a stafétát egy év elteltével, hogy még mindig ugyanannyian élnének menekülttáborban.

A költségek szintén jelentősek: úgy hallom, csak az 100 millió EUR-ba kerül, hogy megfelelő kifutópályát és főhadiszállást építsünk. Aztán ott a csapatok fenntartásának folyamatos költsége. Meg tudja a Tanács pontosan mondani, hogy mekkora a teljes pénzügyi keret?

Még egy, ám véleményem szerint rendkívül fontos dolog: mielőtt még erőket telepítenénk a térségbe, egyértelmű garanciát kell kapnunk a csádi kormánytól, hogy a későbbiekben mindenképpen hozzájárul az ENSZ-haderő telepítéséhez, bármilyen legyen is annak az összetétele. Hallottam, amit a kollégánk elmondott. De szeretném ezt írásban megerősítve, a csádi kormány által kiadott hivatalos dokumentum formájában látni, s nem az ENSZ Biztonsági Tanácsában ülő minisztertől szóban hallani. Ha megvan ez a biztosíték, a projekt mellett szavazok. Máskülönben ténylegesen olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy egy év múlva vagy meg kell hosszabbítanunk a műveletet, vagy visszavonulunk, katonai vákuumot hagyva magunk után, amelyben rövidesen a mostanival megegyező helyzet alakulna ki. S ha ez történne, elmondhatnánk, hogy százmilliókat dobtunk ki az ablakon.

  Alain Hutchinson (PSE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, a Tanács soros elnöke, örömmel tölt el, hogy ma vitázhatunk és szavazhatunk egy olyan állásfoglalásról, amely témája, véleményem szerint, nem kap elegendő figyelmet, holott a szudáni, csádi és közép-afrikai köztársasági határ menti közösségek helyzete egyszerűen tolerálhatatlan, és olyasvalami, amiről sosem lenne szabad elfeledkeznünk ebben a Házban.

Én a magam részéről nem felejtem el, és nem is áll szándékomban csendben továbblépni a felett a tény felett, hogy ez az egész ügy az eddig másnak álcázott dárfúri népirtás számos következményeinek egyike. A dárfúri válság 2003 óta két és fél millió menekültet termelt, akik közül 125 000 Csádban van. Ezenkívül több százezren odavesztek.

Mi több, az ENSZ és a nem kormányzati szervek humanitárius ügynökségeinek a mai napig 31 alkalommal kellett arrébb költöztetniük táboraikat, hogy elmeneküljenek az erőszak elől, és még ezzel sem tudták megelőzni számos tisztviselőjüknek a szudáni rendőrség általi letartóztatását, 12 humanitárius dolgozó lemészárlását és további 5 eltűnését.

A ma benyújtott állásfoglalás célja, hogy hatékonyan hozzájáruljunk a határ menti térségekben uralkodó helyzet felszámolásához. A jelenlegi helyzet elfogadhatatlan, ám jelentősége mégis relatív, ha a világnak ezen a táján jelenleg kibontakozó katasztrófák mértékét tekintjük.

Ebben a tekintetben szeretnék rámutatni, hogy nem kellene arra korlátoznunk a felelősségünket, hogy elszeparált és szűken értelmezett műveleteket támogassunk vagy vezessünk, mintegy a konfliktushelyzetre adandó sürgősségi beavatkozásként. Felelősségünk az efféle konfliktusok tágabb kontextusában értelmezett cselekvésre szólít fel. Az eseményeket megelőző intézkedésekre is szükség van, vagyis meg kell tennünk minden lehetséges erőfeszítést annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben ne is alakulhassanak ki ehhez hasonló konfliktusok.

Felszólalásom második felében a térségben működő humanitárius szervezetek helyzetéről szeretnék szólni. A fegyveres erők beavatkozásának módszerei és a humanitárius ügynökségek által betöltött szerep oly módon alakult a konfliktushelyzetek során, hogy az ezt a két felet elválasztó határvonal egyre inkább elhomályosult.

Mivel a katonai és a humanitárius személyzet között fennálló zűrzavar egyre inkább kárára van a hagyományosan a humanitárius ügynökségek által ellátott misszióknak, azt tapasztaljuk, hogy a humanitárius segélymunkások túlélése forog kockán, s ezzel együtt mindazon emberek biztonsága is, akiknek eredetileg a javát kellene, hogy szolgálják ezek a szolgálatok.

Ezért aztán rendkívül fontos, hogy védelmi erőnk semmi szín alatt ne bonyolódjon a térségben tevékenykedő különböző humanitárius csoportok tevékenységébe. Örömmel látom, hogy a ma előttünk fekvő dokumentum szintén tartalmazza ezt a kitételt, ami nagyon fontos a mind ezt a területet, mind a világ más részét érintő fejlesztési politikánk jövője szempontjából.

  Colm Burke (PPE-DE). – Elnök asszony, erősen támogatom, hogy EBVP-missziót küldjünk a Csád/Dárfúr határvidékre, és üdvözlöm a lehetőséget, hogy megvitathatjuk ma ezt a javaslatot.

A dárfúri konfliktusnak szörnyű, határokon átnyúló következményei vannak a szomszédos Csádra és Közép-afrikai Köztársaságra nézve, ahonnan rengetegen kényszerülnek elmenekülni, és több ezren kényszerülnek elhagyni otthonukat.

Magas szintű szakértői tanácsadás szerint a meglehetős műveleti és biztonsági kihívás dacára ez a misszió kivitelezhető. A terület infrastruktúrája szegényes, akadozik az ivóvízellátás, és nehézkesek a logisztikai útvonalak. Egy efféle missziónak a kormány ellenében kitartó lázadó csoportok fenyegetésével is szembe kell néznie, de ahogy az egy a közelmúltban a térségben végzett alapos értékelés alapján látszik, ezek a kihívások leküzdhetőek.

Nincs tehát ok tovább halogatni a csapatok telepítését. Rendelkezésünkre áll a szükséges katonai kapacitás; most már csak a politikai elhatározásra van szükség.

Kérem, hogy ír csapatok is kapcsolódjanak be az EBVP-misszióba. A világnak ebben a válságövezetében sürgős segítségre van szükség, és Írország részese lehetne annak a nemes európai erőfeszítésnek, melynek célja, stabilizálja e határ menti övezeteket.

Az Északi Harccsoportból is lehetne csapatokat áthelyezni ebbe a műveletbe. Ezekhez a harccsoportokhoz hasonlóan a jelen EBVP-misszió is áthidaló művelet. Az is egy lehetőség lenne, hogy a jelenleg Libanonban állomásozó ír csapatok csatlakozzanak e küldetéshez.

Ennek a haderőnek számos kiváló célja lehet. Javíthatja a térség biztonsági helyzetét az ENSZ/Afrikai Unió dárfúri missziójának telepítését megelőzően. Segítséget jelenthet a különféle segélyszervezetek számára azáltal, hogy megnyithat korábban akadályoztatott humanitárius folyosókat. Harmadszor, a későbbiek folyamán megkönnyítheti a szudáni menekültek hazatérését.

Úgy vélem, ennek a missziónak szilárd, erőszak alkalmazására is feljogosító felhatalmazással kell bírnia, hivatkozva az ENSZ-charta VII. fejezetére, amely lehetővé teszi számára, hogy szükség esetén elrettentő hatással éljen, különösen a polgári lakosságot, a táborokat, a falvakat, a humanitárius segélymunkásokat, ENSZ tisztviselőket ért támadások esetén, illetve önvédelem céljából.

Az esős évszak hamarosan véget ér. Így a menekülttáborokat érő támadások száma várhatóan nőni fog, mivel a milícia és a lázadó csoportok az esőzések alábbhagyásával mozgékonyabbá válnak. Itt az ideje, hogy lépjen az ENSZ. A cselekvés hiánya emberéletekbe kerülhet. E misszió végrehajtására az EU a legelfogadhatóbb szervezet, és számos beszámoló alapján elmondhatjuk, hogy alkalmas is a feladat elvégzésére.

Szorgalmazom, hogy a Tanács azonnal fogadjon el közös fellépést, és fogjon hozzá a még szükséges intézkedések meghozatalához, nehogy késve küldjük a csapatainkat oda, ahol sürgető szükség van rájuk.

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE). – Elnök asszony, nos, úgy tűnik ma délután szép számban gyűltek össze a Házban a hobbi-tábornokok! A Dárfúrban és a szomszédos Csádban és Közép-afrikai Köztársaságban tapasztalható reménytelen humanitárius és biztonsági helyzet valóba nemzetközi fellépésért kiált, de azt kell mondanom, hogy ez nem az a kérdés, mint amivel nekünk ma foglalkoznunk kell, amely nem más mint az EBVP, ahogy azt már oly sok felszólalótól hallottuk.

Régóta próbálok küzdeni az erőforrások elpocsékolása ellen, a megkettőzés, a szétosztások, s valójában ama puszta kettőzöttség ellen, amely az EU katonai képességének fejlesztésére irányuló kísérleteiben megjelenik. EU-csapatok nincsenek, Ryan úr. A nemzeteinknek vannak csapatai, és léteznek jól kipróbált struktúrák, amelyek segítségével nemzetközi katonai beavatkozások szervezhetők, azon kevés ország részvételével, amelyeknek ütőképes fegyveres ereje és expedíciós képessége van. Mindez elsősorban a NATO-n és az ENSZ-en keresztül valósul meg. Az EU intézmények kevéssé tudnak közreműködni katonai kérdésekben.

Világos, hogy az EBVP-rajongók motivációja alapvetően politikai jellegű. Volt, aki úgy is fogalmazott, hogy Csádot politikai lehetőségnek kellene tekintenünk. Az Európai Unió felajánlotta magát az ENSZ-nek; nem az ENSZ invitálta őt. Az EU kétségbeesetten igyekszik, hogy még egy katonai műveletre kiakaszthassa intézményi címkéjét, de, kevéssé meglepő módon, a nemzeti katonai vezérkarok nem osztoznak az eurokraták lelkesedésében. Tekintve a kiterjedt szállítási útvonalakat, azt, hogy a legközelebbi tengeri kikötő több ezer mérföldre van, hogy nincs kellő ivóvízforrás és infrastruktúra, hogy nemigen lehet támadó katonai műveletekkel felvenni a harcot a lázadó csoportok ellen, a csádi misszió mindenféle szempontból kétes kimenetelű. Nagy-Britannia, Németország és Olaszország már be is jelentette, hogy nem küldenek oda csapatokat.

Mit fog tenni ez a haderő? Az biztos, hogy nem fog harcba szállni azokkal az ellenséges fegyveres elemekkel, akik az egész felfordulásért felelősek, amely Afrikának e hatalmas térségében kialakult. Ennélfogva kétségtelen, hogy a haderő erőfeszítéseinek nagy része arra fog elmenni, hogy a rendkívül nehéz logisztikai helyzet közepette megvédje és fenntartsa saját magát. Abba kell hát hagynunk a bohóckodást, és azt, hogy politikai lehetőséget lássunk emberek tragédiájában.

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Röviden ki kell, hogy emeljem, hogy az arra irányuló javaslatot, hogy az EBVP (az Európai Biztonsági és Védelmi Politika) égisze alatt haderőt küldjünk Csádba és a Közép-afrikai Köztársaságba, a témában felszólaló képviselők túlnyomó többsége támogatja. Amint tudják, és ez ma már említésre is került, időközben – úgy tudom, éppen tegnap – a Biztonsági Tanács felhatalmazta az Európai Uniót a művelet végrehajtására. Amint az elhangzott, ez az engedély alapvetően fontos volt az Európai Unió számára ahhoz, hogy elindíthassa a műveletet. Most már minden katonai előkészület és tervezés, vagyis az egész feladat kezdetét veheti, és a Tanács egy későbbi időpontban, természetesen, egy közös fellépés keretében véleményt fog kiadni a kérdéssel kapcsolatban.

Úgy vélem, hogy a folyamat mellett való elköteleződésével az Európai Unió most már képes rá – és ennek így is kell lennie –, hogy a puszta szándéknyilatkozatok és puszta ígéretek szintjéről elmozduljon a gyakorlati lépések és a cselekvés irányába. Ez megfelel annak, amit az Európai Unió mindig hangoztat, és aminek lennie is kell, vagyis az Afrika és az afrikai emberek iránti elkötelezettségének. Szoros és teljes partnerségben kell segítenünk Afrikán és az afrikai embereken, hogy ismét békében élhessenek ott, ahol most háború dúl, hogy fejlődés indulhasson ott, ahol szegénység van, hogy egészség és oktatás lehessen ott, ahol most betegség pusztít, és lehessen valami ott, ahol most semmi sincs, vagy csak nagyon kevés van. Ezúton a külpolitikánkban megjelenő értékeink és elveink tiszteletét is biztosítani fogjuk. A portugál elnökség ennélfogva üdvözli e legutóbbi fejleményeket, és természetesen nyugtázza a számos képviselő által a művelettel kapcsolatban tanúsított nagymértékű támogatást, amelyre a mai vita rávilágított.

  Elnök. – A vita lezárásaként, az eljárási szabályzat 103. cikke 2. bekezdésének megfelelően öt állásfoglalási indítványt kaptam⁽¹⁾.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. szeptember 27-én, csütörtökön kerül sor.

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.