Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. szeptember 27., Csütörtök - Strasbourg

14. A szavazáshoz fűzött indokolások

Descamps-jelentés (A6-0296/2007)

  Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) Köszönöm a szót, és köszönöm Descamp asszonynak a jelentést, amely előrébb mozdítja az Európai Unióban lévő könyvtárak digitalizálásának folyamatát.

Az indítványozott dokumentum támogatására szavaztam, mert a könyvtárak, filmfelvételek, hang- és képanyagok jelenlegi feldolgozása a tagállamokban lassú és töredékes. Szükségesnek tartom, hogy a nemzeti kezdeményezések összefogására, és mindenekelőtt a digitális anyag megőrzésére összpontosítsunk. Európai szinten fontos, hogy nagy figyelmet szenteljünk a digitális kópiák megőrzésére. Egy könyv vagy film digitális kópiájának elkészítése nem feltétlenül garancia a hosszú távú fennmaradására.

Az összes digitális anyagot, legyen az digitális feldolgozás, vagy eredeti digitális anyag, oly módon kell tárolni, hogy állandóan hozzáférhető legyen. Kevés tapasztalattal rendelkezünk a digitális megőrzés terén. Következetes stratégia hiányában csupán önmagában az anyagok digitalizálása a befektetés elértéktelenedéséhez vezethet.

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Támogattam tisztelt kollégám, Marie-Hélène Descamps igen átgondolt jelentését egy európai digitális könyvtár létrehozásáról, mely kulturális és tudományos örökségünket az összes európai nyelven, egyetemesen hozzáférhetővé tenné.

E sorok írása közben szeretném kifejezni elismerésem a volt francia elnöknek, Jacques Chiracnak, aki – további öt európai uniós ország államfőjével együtt – 2005 áprilisában kezdeményezte ezt a projektet. Örülök, hogy az Európai Parlament nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tegye prioritássá a projekt megvalósítását. Annak is örülök, hogy az operatív problémák lehetséges megoldásai is körvonalazódni látszanak: Európa összes létező digitális könyvárának koordinációja, nyilvános hozzáférés, illetve együttműködés az érintett szektor érdekeltjeivel, különösen például az írókkal, kiadókkal és könyvesboltokkal.

Ez egy olyan eszköz, mely megérdemli támogatásunkat, hiszen segít legyőzni a tudatlanságot és ezáltal előmozdítja a demokrácia, béke és jólét megvalósulását. Gratulálunk, Marie-Hélène Descamps!

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés az Európai Bizottság 2006. augusztus 24-i ajánlására vonatkozik, mely felszólítja a tagállamokat, hogy közös, összehangolt munkával hozzanak létre egy európai szintű együttműködést a digitalizálás területén, és javasolja egy európai digitális könyvtár létrehozását, mely közös, soknyelvű hozzáférési pontot biztosítana az európai kulturális örökséghez. 2006. november 13-án a Tanács egyhangúlag elfogadta a javaslatokat.

Az Európai Parlament támogatta az ajánlást, de egy sor javaslatot nyújtott be bizonyos kérdések tisztázására, szem előtt tartva, hogy számos probléma adódhat például a kulturális anyag megannyi kategóriájának konceptuális és technikai rendszerezésénél, a különböző szakaszoknál – melyeket figyelemmel kell kísérni –, és a szerzői jogi védelem alatt nem álló szövegek kínálta lehetőségeknél.

Bár vannak kétségeink az Európai Parlamenthez benyújtott ajánlásban szereplő javaslatok némelyikével kapcsolatban, a koncepció mellett szavaztunk, kiemelve a szerzői jog védelmének, illetve a nyelvi és kulturális sokszínűség megőrzésének szükségességét, valamint a szolidaritás és a gazdasági-társadalmi kohézió megvalósítását annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy ez az izgalmas elképzelés ne váljon a megkülönböztetés és szociális kirekesztés újabb forrásává.

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A szerzői jogtól mentes művek könyvtára kitűnő ötlet, túl jó ahhoz, hogy az EU beavatkozzon és tönkretegye. Ezért én tartózkodom a szavazástól. Jó ötlet (+), az EU bürokráciája hátráltatni fogja a megvalósulását (-) = tartózkodás.

Zatloukal-jelentés (A6-0326/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Én megszavaztam cseh kollégám, Thomáš Zatloukal kitűnő, saját kezdeményezésű jelentését az európai képzési és oktatási rendszerekben megvalósuló hatékonyság és igazságosság kérdéséről, mely válaszul készült az Európai Bizottság közleményére.

Az egész életen át tartó tanulás és képzés fontos, mint ahogy az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének célkitűzése is, mely lehetővé teszi majd a megszerzett képesítések elismertetését és a különböző tanulási lehetőségek közötti átlátható váltást. Szintén támogatom az értékelés kultúrájának bevezetését az oktatási és képzési rendszerekben, megbízható felmérésekkel.

Az egész életen át tartó tanulás és képzés anyagi támogatása kulcsfontosságú a társadalmi kohézió szempontjából, és olyan készségekkel ruházza fel az embereket, melyekre szükségük van ahhoz, hogy az életükben bekövetkező különböző változásokhoz hatékonyan alkalmazkodjanak. Támogatom a jelentésnek az oktatás különböző szintjeire – iskola-előkészítő, általános iskola, középiskola, egyetem és szakiskola – vonatkozó javaslatát.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Mi nem szavaztuk meg a jelentést, bár számos pozitív elemet is felfedeztünk benne, mert összességében nem értünk egyet a gondolatmenetével és az abban kifejtett néhány állásponttal, például a továbbtanulás céljaival vagy a tandíjakkal kapcsolatban, melyek figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a hátrányos csoportok problémáit nem lehet csupán anyagi támogatással megoldani, ahogy azt például Portugália esetében meghirdették.

Ha megvizsgáljuk az előadó azon érvelését, miszerint az oktatás befolyásolja a gazdasági növekedést „a humánerőforrás és az innovatív készségek növelése” által, és elfogadjuk, hogy az oktatás és képzés hatékonyságának növelésén keresztül mind az egyének, mind pedig a társadalom egésze a befektetésének évi mintegy 8%-os megtérülésére számíthat, láthatjuk, hogy mely országok állnak vesztésre, amennyiben nem támogatnak határozottan egy olyan továbbképzést, mely a népesség összes rétege számára hozzáférhető.

A legújabb tanulmányok szerint 75 millió európai uniós polgár – más szóval a munkaerő 32%-a – nem megfelelő képzést kap. 2010-ben az új munkahelyek csupán 15%-a lesz elérhető azok számára, akik a társadalom legkedvezőtlenebb helyzetű rétegeiből származnak. Ezért van szükség az oktatáshoz való hozzáférés egyenlő esélyeinek biztosítására.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Parlamentben lévők többségét rendszeresen emlékeztetni kell arra, hogy az oktatáspolitika az Európai Unióban nemzeti ügy.

Az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának jelentése számos olyan kérdés kidolgozását bízza az EU intézményeire, melyeknek semmi közük sincs azokhoz. Például a jelentéstervezet (12) bekezdése javasolja, hogy az Európai Parlament fogadja el azt az álláspontot, mely szerint „az iskola-előkészítő oktatás behatóbb vizsgálatára van szükség EU-s szinten, különösen a korai és célzott tevékenységek területén, hogy meghatározhassuk a kívánt hatékonyságot eredményező gyakorlatot”.

A (48) bekezdés szövegtervezete így hangzik: „[Az Európai Parlament] álláspontja szerint az EU hatékonyabb működése érdekében szükség lenne egy, a tagállamok által benyújtott időszakos jelentéseken, valamint független ellenőrzésen alapuló eljárás kidolgozására, amely az Európai Unióban működő oktatási és képzési rendszerek teljesítményét értékelné, különös tekintettel a tanulóknál az alapvető készségek elsajátítására, és az egyenlőségi célkitűzések megvalósítására”.

Mindez kísérlet arra, hogy olyan kérdésekbe avatkozzunk, melyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. A szubszidiaritás elvét szokás szerint mellőzték, valamint figyelmen kívül hagyták az intézményi hatásköröket is ebben a fontos kérdésben. Ezért nem támogatjuk a jelentést.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Elnök úr! Támogatom Zatloukal úr jelentését az európai képzési és oktatási rendszerekben megvalósuló hatékonyság és egyenlőség kérdéséről.

A szakképzési politikának jelentős mértékű pozitív hatása van a gazdasági és társadalmi eredményekre, a kiegyensúlyozott növekedésre, és a társadalmi kohézióra. Az alacsony hatékonyság és az egyenlőtlen hozzáférés magas rejtett költségeket eredményez – csökkent adóbevételt, megnövekedett egészségügyi és támogatási közköltségek, valamint az antiszociális magatartás megnövekedett mértékével járó költségek.

A 2000 márciusában megrendezett lisszaboni Európai Tanács következtetéseiben hangsúlyosan rámutatott az oktatásnak Európa gazdasági és társadalmi növekedésében betöltött kulcsszerepére.

A jelentés ésszerű javaslatokat tartalmaz a hatékony általános és középiskolai, valamint egyetemi oktatás visszaállításának módszereire vonatkozóan.

Ugyancsak fontos a jelentésben megfogalmazott felhívás a tagállamok kormányai felé az oktatással kapcsolatos prioritások hosszú távú kidolgozására mind országos, mind pedig helyi szinten.

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A jelentés számos jó gondolatot tartalmaz a társadalmi kirekesztés visszaszorítására, stb., de aztán az egészet tönkreteszi azzal, hogy az egyetemi tandíjak pénzügyi ösztönző szerepéről beszél! Az a legrosszabb a jelentésben, hogy egyfolytában a „hatékonyság”, „versenyképesség” és „magasabb teljesítményszint” körül forog. Hová tűnt a kreativitás, a kritikai készség és az önálló gondolkodás? Az EU fogyasztásra és termelésre képes konformista produktumokat akar létrehozni. Szerencsére az EU nem rendelkezik felhatalmazással az oktatás területén, és ez így is kell, hogy maradjon. A jelentés ellen szavazok.

Állásfoglalási indítvány: RC-B6-0357/2007

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Elnök úr! Bár 129 országban már eltörölték a halálbüntetést, a büntetés alkalmazásának a mértéke világviszonylatban még mindig aggasztó méretű. Csak 2006-ban 1 591 embert végeztek ki, és jelenleg legalább 3 861 halálraítélt van. Az Európai Unió a világban élenjár a halálbüntetés elleni küzdelemben. A halálbüntetés eltörlése kulcsfontosságú emberi jogi kérdés az Európai Unió nem európai uniós országokkal folytatott, nemzetközi szintű – például az ENSZ-szel való – kapcsolataiban. Ez a politikai kötelezettségvállalás az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért keretében létesített projekteknek juttatott jelentős anyagi támogatással is együtt jár. Ráadásul a halálbüntetés eltörlése az Európai Unió, illetve az Európa Tanács tagsági feltételévé vált.

Így annál is inkább sajnálatos, hogy Európa, a lengyel kormány ellenszavazatának köszönhetően nem vesz részt az október 10-i, halálbüntetés elleni világnap ünneplésén. Sajnálatomat szeretném kifejezni az iránt, hogy a lengyel kormány ezen álláspontja, mely a választás előtti stratégiájának volt a része, rontja Lengyelország imázsát a nemzetközi színtéren, és az egész Európai Uniónak kárt okoz az alapvető értékek képviselete terén. A Tanács döntését a halálbüntetéssel kapcsolatos megállapodás és közös állásfoglalás vonatkozásában, melyet az Unió fog előterjeszteni az ENSZ soron következő közgyűlésén, teljes mértékben támogatjuk.

  Marcin Libicki (UEN). – (PL) Elnök úr! Hadd mondjam el, hogy a halálbüntetéssel kapcsolatos állásfoglalás ellen szavaztam. Szeretném hangsúlyozni, hogy hazámban, Lengyelországban 19 éve eltörölték a halálbüntetést.

Azonban egy dolog ellenezni a halálbüntetést, de a fundamentalista abolicionistákat támogatni, akik a bűncselekményekért kiszabott büntetést azon az alapon ellenzik, hogy meggyőződésük szerint az ember nem felelős a tetteiért, már egészen más. Én meg vagyok győződve arról, hogy az emberek felelősek a tetteikért, felelniük kell azokért és büntetést kell kiszabni rájuk, mert szabad akarattal rendelkeznek.

A fundamentalista abolicionista azon meggyőződése, hogy az emberek nem rendelkeznek szabad akarattal, és ezért nem büntethetőek, az emberiség lenézésén és a francia forradalom hamis örökségén alapszik.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A halálbüntetés a legalapvetőbb jogot, az élethez való jogot sérti!

Nincsenek olyan tanulmányok, amelyek azt bizonyítanák, hogy a halálbüntetésnek visszatartó ereje van. A halálbüntetés embertelen, barbár és teljességgel védhetetlen; semmi másnak nem tekinthető, csupán a bosszúállás aktusának. Éppen ezért az Európai Unió ragaszkodása a halálbüntetésről való lemondásról a tagság feltételeként magától értetődő.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A Portugál Köztársaság alkotmánya 24. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a halálbüntetés semmilyen körülmények között nem alkalmazható.

Ahogy már gyakran elmondtuk, egyetértünk azzal a lépéssel, hogy az Egyesült Nemzetek 62. közgyűlésén állásfoglalási javaslatot nyújtsunk be a halálbüntetés egyetemes moratóriumának elfogadására – amely moratóriumot már 95 ország egyértelműen támogat –, mely a halálbüntetés eltörléséhez vezető következő lépés lehet.

Világszerte férfiak és nők milliói várják a halálbüntetés eltörlését, és egyre több ország vezetett be a végrehajtásra vonatkozó moratóriumot, vagy törölte el teljesen belső jogi szabályozásában. Ahogy már korábban rámutattunk, ez a lépés a civilizáció fejlődését szolgálná, melyet fontos más országokra is kiterjeszteni. Kezdeményezésünk ebben a tekintetben is segítséget nyújthat.

Ily módon azok hangját erősítjük, akik folyamatosan arra törekednek, hogy véget vessenek az erőszaknak, a halál trivializálásának, az agressziónak és a háborúnak.

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A halálbüntetés világméretű eltörlése az emberiség fejlődésének egyértelmű jele lenne. Természetesen egyéb szörnyűségeket is elkövetnek, például olyan országokban, ahol anélkül ölnek, hogy a bűnösséget megállapítanák, azonban a halálbüntetés elfogadása mögött egy olyan filozófiai koncepció húzódik meg, amelyet ki kellene irtani társadalmunkból. Ezért a halálbüntetési moratórium javaslata megérdemli támogatásunkat és az Európai Unió tagállamainak elköteleződését. Ebben az összefüggésben a halálbüntetés elleni világnapnak lehet „megszégyenítő” hatása a halálbüntetéshez folyamodó államokra nézve, és ily módon hasznos lehet.

A halálbüntetés elleni európai nappal kapcsolatban úgy gondolom, olyan dologról próbálunk létrehozni egy európai megemlékezést, ami nem létezik Európában, miközben ez – jól tudjuk – olyan kérdéseket is felszínre hoz, melyekben nincs egyetértés közöttünk. Éppen ezért kétkedéssel fogadom a kezdeményezés hasznosságát.

Végezetül, nem szeretném ezt az élet szentségének kultúráját kiterjeszteni más területekre és más kérdésekre, melyekben szintén úgy tűnik a számomra, hogy az élet védelme a civilizáció jele.

– Állásfoglalási indítvány: RC-B6-0362/2007

  Marie-Arlette Carlotti (PSE), írásban. – (FR) Üdvözlöm az Európai Parlament kötelezettségvállalását egy európai különítmény Csádba, illetve a Közép-Afrikai Köztársaságba való telepítésére, annak érdekében, hogy véget vessen a civil lakosság elleni erőszaknak és megfelelő körülményeket teremtsen a több százezer menekült és kitelepített lakos önkéntes hazatérésének. A dárfúri konfliktus már most átlépte a nemzeti határokat, azonban az Egyesült Nemzetek és az Afrikai Unió vegyes különítményeinek pár nappal későbbi telepítésekor már lehetetlenné válhat az erőszak átterjedésének megakadályozása a környező országokba.

Ezért is van olyan nagy szerepe az európai különítménynek a térségben a béke helyreállítására és a megbékélés elősegítésére irányuló átfogó rendezési tervben. Azonban csak akkor fogja elérni a célját, ha a konfliktusban résztvevő felek mindannyian a béketeremtés szabályai szerint „játszanak”. Ez legalább két feltétel megvizsgálását teszi szükségessé, melyekhez az állásfoglalás-tervezetben ragaszkodni kívánnék. Először is, a különítménynek teljesen semlegesnek és pártatlannak kell lennie. Másodszor: kiegyensúlyozott belső összetétele kell, hogy legyen; Franciaország ne próbálja eljátszani a bábmester szerepét – Nicolas Sarkozy hozzáállása nem túl biztató ebben a tekintetben.

A Parlament többi francia szocialista képviselőjével együtt különösen éberen ügyelünk majd arra, hogy Afrika és Európa érdekei elsőbbséget élvezzenek azon a területen, amiért Franciaország felelős.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan úgy ítéli meg, hogy ahhoz, hogy egy ország vagy kormányközi szervezet békefenntartó osztagokat küldjön egy konfliktuszónába, ENSZ mandátumra van szüksége. Elméletileg semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy a tagállamok összefogjanak, és békefenntartóként csapatokat küldjenek ki, feltéve, hogy a hadművelet az ENSZ és nem az EU zászlaja alatt történik.

Nagyon elszomorító azonban azt látnunk, hogy a Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban uralkodó helyzet ürügyként szolgál az EU azon törekvésében, hogy egy uniós szintű haderőt hozzon létre. A kül- és biztonságpolitika szigorúan nemzeti ügy, és az is kell, hogy maradjon.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Kétség nem fér hozzá, hogy ez a művelet, mely egyértelműen katonai jellegű és az ENSZ égisze alatt hajtják végre, az Európai Unió KKBP/EBVP intervencionista, militarista stratégiai koncepciójának megszilárdítása.

Némelyek számára ez a katonai művelet valódi teszt lesz, melyben megmérettetik az EU európai biztonsági és védelmi politikájának úgynevezett „megbízhatósága” és műveleti hatékonysága, más szóval az EU vezető hatalmainak érdekei és parancsa szerint történő militarizálódása.

Az EP többsége támogatja a „mandátumot” az EU által folytatandó katonai műveletre, mely magában foglalja az „erőszak alkalmazását” is – az ENSZ Charta VII. fejezetének értelmében – az afrikai területen. Ez egy katonai „jelenlétet” eredményező intervenció, neokolonista indíttatással, egy háborús cselekmény egy komplex térségben, ahol hatalmas energiakészletekkel összefüggésbe hozható komoly érdekek forognak kockán.

A jelentősebb EU-s hatalmak, nevezetesen Franciaország részéről megnyilvánuló, a térség iránti rendkívüli „érdeklődés” valódi okai közvetlen összefüggésben vannak a kutató tevékenységek eredményeivel, ami hatalmas olajkészletek, vagy más természeti források létezésére utal.

Kongó, Csád, és a Közép-Afrikai Köztársaság. Mi következik?

  Geoffrey Van Orden (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatív küldöttség támogat egy, az ENSZ égisze alatt megvalósuló összehangolt stratégiát a dárfúri, valamint a szomszédos Csád és Közép-Afrikai Köztársaság keleti térségeiben uralkodó problémák megoldására, beleértve a humanitárius segítségnyújtást, valamint a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek és menekültek védelmét. Azonban elvi alapon ellenzi bármiféle „EBVP művelet” elgondolását, és az EU arra irányuló szükségtelen, fölösleges és megosztó erőfeszítését, hogy katonai ügyekbe avatkozzon. Ezért az állásfoglalás ellen szavaztunk.

– Állásfoglalási indítvány: RC-B6-0363/2007

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Támogattam a Burmáról szóló állásfoglalást, azonban komoly fenntartásaim vannak annak bizonytalan jellege miatt. Meg kell dicsérnünk Indiát a burmai reformok támogatásáért, és komoly intézkedéseket kell elfogadnunk Kína ellen, aki akadályozza az Egyesült Nemzetek azon megbízatását, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a katonai juntával. Kína a diktatórikus rezsimek egyik legnagyobb támogatója.

Mivel az Unió már nagyon régen kivetette a szankciókat, Burma gazdasága most Kínától függ. Ezért arra kérem az Uniót, hogy helyezzen kilátásba szankciókat Kína ellen, amennyiben az ország nem ítéli el a juntát. Ha komolyan gondoljuk az emberi jogok és a demokrácia védelmét globális szinten is, nem habozhatunk. Kína nagy fontosságot tulajdonít az Európával való jó kereskedelmi kapcsolatokra, és mi szeretnénk, ha tisztelnék az értékeinket. A demokrácia védelme üközhet a Kínában befektető európaiak gazdasági érdekeivel, de ez csak átmeneti állapot lesz. Ha tisztességes kereskedelmet akarunk, a sarkunkra kell állnunk és nem hátrálhatunk meg.

Sajnálatosnak tartom a baloldali képviselők részéről a kérdés elodázását a hétfői ülésen, amikor megpróbálták megakadályozni a közös állásfoglalásról való szavazást: mintha megbánták volna, hogy Nyugat-Európa támogatása segített a kommunista rezsim megdöntésében Kelet-Európában 1968-ban.

  Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Meggyőző többséggel megszavaztuk az állásfoglalást, azonban Európának ennél többet kell tennie. Írtam önnek egy levelet, elnök úr, melyben arra kértem, hogy hívjon meg egy buddhista szerzetesekből álló küldöttséget Európába, esetleg őszentsége, a Dalai Láma kíséretében, akivel kapcsolatban a brüsszeli hatóságok és a belga kormány szégyenletes módon Kína diktátuma szerint jártak el.

A brüsszeli hatóságokról szólva, meg vagyok döbbenve, elnök úr, hogy az ön részéről semmiféle egyértelmű elítélő nyilatkozat nem hangzott el a brüsszeli hatóságoknak néhány európai parlamenti képviselővel szemben alkalmazott jogszabálytelen és önkényes fellépésével kapcsolatban. A szabadságért vívott harc nem csak a buddhista szerzetesek harca, hanem azoké is, akik demokratikus eszközökkel tüntetnek, például Európa iszlamizálása ellen. Az Európai Parlament hallgatása szégyenteljes, amikor európai parlamenti képviselők, mint például Vanhecke, Borghesio és mások tüntettek Európa szabadságáért! Szégyen!

  Elnök. − Borghezio úr, kivételesen válaszolok önnek. Tettünk lépéseket, és szeretném megismételni, hogy semmilyen körülmények között, a világon senkinek nem fogjuk megengedni, hogy bármilyen fontos személyt, vagy személyiséget, aki szeretné meglátogatni az Európai Parlamentet, megállítson és megakadályozzon ebben. Az Európai Parlament elnöke igenis világosan kifejezésre juttatta ezt az illetékesek felé. A Dalai Lámát mindig szívesen látjuk az Európai Parlamentben.

  Richard Howitt (PSE). – Elnök úr! Az Európai Parlament mai szavazatában az Egyesült Nemzetek követe számára korlátozás nélküli belépést követel a Burmába, a kibontakozó válság helyszínére, visszájára fordítva az ország döntését, miszerint megtagadja a vízumot a követtől. Nem lehet morális értelemben egyenlőségjelet tenni a burmai tábornokok vízumtilalma és a nemzetközi közösség legális képviselőjének kitiltása közé. Üdvözlöm Franciaország tegnap éjjeli felhívását a burmai pénzeszközök befagyasztására. Azonban a befagyasztás nem kivonás, és a Parlament által kilátásba helyezett szankciók addig nem fognak megvalósulni, amíg a tőkekivonás meg nem történik, ami olyan francia vállalatokat is érint, mint a Total vagy az Elf. Végül pedig, nem csak a tüntetők védelmére szólítunk fel, hanem szolidaritásunkat is kifejezzük feléjük. Ha ez egy sáfrány forradalom, reméljük békés lesz, és az emberi jogok és a demokrácia nevében reméljük, sikeres is lesz.

  Francesco Enrico Speroni (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem vettem részt a Mianmarról szóló szavazáson, mert úgy gondolom, minden jó szándékunk ellenére azt az országot egyáltalán nem érdekli, miről szavazunk.

Rá kell, hogy mutassak azonban, hogy míg Mianmarban a tüntetések napokon keresztül mindenféle komolyabb probléma nélkül zajlottak, fővárosunkban, Brüsszelben egy békés demonstrációt rögtön a kezdetekor brutálisan elfojtottak. Először vizsgáljuk meg közelebbről a saját jogainkat, a tüntetési szabadságot Európában, mielőtt mások háza előtt kezdünk sepregetni!

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A legutóbbi burmai események számtalan bizonyítékot szolgáltatnak arra – amennyiben ilyen bizonyítékokra szükség van –, hogy a demokrácia (mindazzal együtt, amit ez magában foglal, különös tekintettel az alapfeltevésre, nevezetesen a szabadságra) az, amire az emberek vágynak. Az az elképzelés, hogy a demokrácia bizonyos emberekkel vagy földrajzi területekkel nem fér össze, hatalmas hazugság, melyet még a legönelégültebb reálpolitika is nehezen tűrne el.

Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az állásfoglalásaink önmagukban kevéssé segítik elő ennek a demokratikus forradalmi kísérletnek a sikerét. Figyelmen kívül hagyni, hogy mind Kína, mind pedig Oroszország, most és más esetekben is olyan külpolitikát folytat, ami teljesen összeegyeztethetetlen azokkal az értékekkel, melyeket Európa és szövetségesei képviselnek, komoly hiba.

A demokrácia terjesztése elengedhetetlen egy békés világ létrehozásához, és a demokratikus mozgalmak támogatása, szövetségeseinkkel összefogva, azon értékek iránti kötelességünk, amikben hiszünk.

Végezetül, meg vagyok győződve róla, hogy ebben, és más kérdésekben is fontos, hogy megértsük a térség valódi geopolitikai helyzetét, nehogy egy perverz világrendet támogassunk.

– Lehtinen-jelentés (A6-0294/2007)

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Támogattam finn kollégám, Lasse Lehtinen saját kezdeményezésű jelentését a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtókkal kapcsolatban.

Valóban itt az ideje, hogy szorgalmazzuk az intézkedések végrehajtását, melyek kiegészítik a szolgáltatások belső piacát a szolgáltatást nyújtók kötelezettségeinek egységes rendszerével, egy zökkenőmentes belső piac kialakulását elősegítve. Rendkívül fontos, hogy ne csak a fogyasztók, hanem a vállalatok számára is – különösen a kis- és középvállalkozások, mind a határokon átnyúló szolgáltatások vevői, mind pedig eladóiként – haszonnal járjon a kiszámíthatóbb és egyszerűbb jogi szabályozás és a költségek csökkenése.

Támogatom a jelentésben felvázolt elképzelést, mely szerint ne tegyünk különbséget köz-, illetve magánszolgáltatást nyújtók között, hanem mindkét szektor ugyanúgy beletartozzon a fogyasztóvédelmi irányelvek alkalmazási körébe.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés ellen szavaztunk, mert lényegében ez egy újabb kísérlet arra, hogy a „fogyasztóvédelem” és a „jogbizonytalanság” érveit használva még tovább vigye a szolgáltatások – különösen a közszolgáltatások, ahogy a végső állásfoglalásból világosan kiderült –liberalizációját, ami már amúgy is jelentős mértékű.

Ha a cél a nagyon is szükséges fogyasztóvédelem lenne, több széleskörű vita lett volna a fogyasztóvédelem alacsony szintjének okairól, a „jogbizonytalanság” mibenlétéről, konkrétan a piacok liberalizációjáról, a szolgáltatások privatizációjáról, a foglalkoztatási bizonytalanságról, illetve a munkavállalók és fogyasztók életkörülményeiről. Éppen maguk az intézkedések, melyeket a „belső piac” és a „versenyszabályok” nevében fogadtak el, korlátozták a jogokat és nehezítették meg a hozzáférést a legalapvetőbb szolgáltatásokhoz.

Éppen ezért azt a következtetést levonni, hogy szükség van e szakpolitikák alkalmazására és megerősítésére, nemcsak tisztességtelen, de helytelen is, hiszen a Bizottság már bejelentette arra vonatkozó szándékát, hogy a fogyasztói jogokkal kapcsolatos különböző hatályos jogszabályokat gondosan újraszövegezze és harmonizálja.

Akkor beszélhetünk hatékony fogyasztóvédelemről, ha szakítunk ezzel a szakpolitikával és támogatjuk a minőségi közszolgáltatást, illetve megbecsüljük a munkát és a munkavállalót.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Én megszavaztam a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtókról szóló Lehtinen-jelentést és támogatom azokat a lépéseket, melyek a fogyasztók bizalmának növekedését szolgálják ezen a területen. A szolgáltatói ágazat az EU GDP-jének 70%-át teszi ki, és ez az arány folyamatosan nő. Ugyanakkor a fogyasztók bizalma a határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatban továbbra is alacsony, és ennek megfelelően a belső piac nincs teljesen kihasználva. A képviselőcsoport úgy véli, hogy a fogyasztó bizalom növekedését leginkább úgy érhetjük el, ha a szolgáltatást nyújtók kötelezettségeit EU-s szinten világosan meghatározzuk, úgy, hogy a fogyasztók megfelelő védelmet kapjanak.

  Carl Schlyter (Verts/ALE), írásban. − (SV) A szolgáltatókról szóló irányelv zavaros és nehézkes, és a megvalósítás mikéntjéről való döntést a Bíróság kezébe helyezi, amit nem lehet elutasítani. Most van egy jelentésünk, amely nyíltan kimondja: nincs szükség több jogszabályra a szolgáltatói szektorban. Ez jó, és megakadályozza további károk okozását. Ezenkívül tartalmaz egy javaslatot, amely lehetővé tenné a fogyasztók számára a határokon átnyúló kollektív fellépést, valamint egy, a cégek felelősségére vonatkozó szabályozást. Mindez arra késztet, hogy a javaslat mellett szavazzak, az új „kezdeményezésekre”, vagyis EU-szintű jogszabályok alkotására való felhívás ellenére, amelyekre nincs szükség. Végül is, azokat leszavazhatom, ha majd elénk kerülnek…

–Buitenweg-jelentés (A6-0278/2007)

  Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Az EU-ban elfogadhatatlan, hogy bárkit is származása vagy vallása miatt megkülönböztetés érjen.

Néhány EU-tagállamban megnyilvánuló érzület arra utal, hogy a megkülönböztetés gyakori jelenség. A múltból ismerős a számunkra a magyarországi szlovákul beszélő népesség példája, akik a politikai paletta minden színét – fasiszta, kommunista, szocialista és jobboldali – képviselő kormányzat hátrányos megkülönböztetésének, majd fokozatos asszimilálásának következtében mára már csupán 37 000-en vannak, miközben az 1920-as években még 500 000 szlovákul beszélő állampolgár volt az országban.

Másrészt, az EU-tagállamaiba bevándorolt polgárok ne alkossanak új etnikai telepeket, hanem teljes mértékben integrálódjanak és fogadják el a befogadó ország demokráciáról és szabadságról vallott alapértékeit. Néhány brit kollégám nemrég említett egy olyan esetet, amikor brit állampolgárok egy békés találkozón „nem brit, hanem muzulmán” feliratú pólóban jelentek meg.

Az EU-irányelv átültetése a tagállamok jogrendszerébe meg kell, hogy feleljen a lehető legmagasabb követelményeknek, és rendjén való, hogy a tagállamokat arra kötelezik, hogy felvilágosítást adjanak a megkülönböztetésellenes jogszabályok létezéséről, noha néhány állampolgár nem ismeri azokat és kevés jogtudatossággal rendelkezik ezen a téren.

  Koenraad Dillen (ITS). – (NL) Elnök úr! Az Európai Parlament nagyon veszélyes vizekre evez a Buitenweg-jelentéssel, és én a képviselőcsoporttal együtt ellene szavaztam. Mégpedig azért, mert az úgynevezett egyenlőségi testületek felhatalmazása arra, hogy embereket bíróság elé állítsanak a bizonyítási teher megfordításával együtt véleményünk szerint óhatatlanul boszorkányüldözéshez fog vezetni azok ellen, akik más nézeteket vallanak, vagy kritikusan viszonyulnak a kérdéshez. Mert ez az egész valójában erről szól. Európa újabb inkvizíciót akar indítani azok ellen, akik nem fogadják el a dogmáit, és a multikulturális társadalmat. Ennek semmi köze a kisebbségi csoportokkal szembeni megkülönböztetés megszüntetéséhez; az egész egy gondosan kidolgozott politikai korrektség legalizálásáról szól.

Ha a valódi megkülönböztetés ellen akarunk küzdeni, foglalkozzunk az európai muzulmán közösségekben élő nők helyzetével, vagy gyakoroljunk nyomást a csatlakozni kívánó Törökországra a vallási kisebbségek elleni nyilvánvaló megkülönböztetés miatt, de persze ez nem nagyon fér össze az Európai Parlamenttel és érdekeivel.

  Robert Evans (PSE). – Elnök úr! Támogattam az állásfoglalást, mert hiszek a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódban. Valamint hiszek az egyenlőségben itt, a Parlamentben is, ezért úgy gondolom, hogy mindenkinek joga olyan módosítások benyújtásához, amelyek nem támogatják azt. Ennek ellenére meg vagyok lepve a módosítások sokaságán, amelyeket néhány képviselő szavazatával támogatott, és amelyek a kisebbségekkel szembeni egyenlő bánásmóddal ellentétben állnak, és hasonlóképpen meg vagyok lepve azon, hogy néhányan tartózkodtak a szavazástól.

Azért pedig, mert úgy gondolom, hogy az Európai Unió alapvető értéke, hogy tiszteljük a kisebbségeket, tiszteljük a különböző háttérből származó embereket, és úgy gondolom, hogy ösztönösen támogatnunk kellene ezt, bármi is van.

  Philip Bradbourn (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok teljes mértékben támogatják a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvét. Ennek ellenére a konzervatívok tartózkodtak a jelentésről való szavazásban, mert a jelentés bizonyos elemeiben arra szólít fel, hogy a bizonyítási teher háruljon a vádlóról a vádlottra. Az Egyesült Királyság jogszabályainak egyik alaptétele az „ártatlanság vélelme”. Továbbá úgy gondoljuk, hogy az EU-nak semmilyen módon nem kellene beleavatkoznia a szuverén tagállamok joggyakorlatába.

  Charlotte Cederschiöld and Christofer Fjellner (PPE-DE), írásban. − (SV) Támogattuk Buitenweg asszonynak az irányelv alkalmazására vonatkozó, a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvéről szóló saját kezdeményezésű jelentését (A6-0278/2007).

Úgy véljük, fontos, hogy harcoljunk a megkülönböztetés minden formája ellen a társadalomban, ezért üdvözöljük a Bizottságnak a kérdéses irányelv végrehajtásáról készített ismertetőjét. Az ismertető értékes segítséget nyújt ahhoz, hogy meghatározzuk, hogyan tehetjük hatékonyabbá a megkülönböztetés elleni küzdelmet.

Támogatjuk az egyenlőséget és ezért ellenezzük az előadó pozitív intézkedésekre irányuló felszólítását. Határozottan ellenezzük az emberek faji vagy etnikai származás szerinti csoportosítására irányuló adattárolást és adatgyűjtést. Mint a jogállamra épülő társadalom alapelveinek élharcosai, a bizonyítási teher megfordítását szintén aggályosnak találjuk.

  Patrick Gaubert (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm a jelentés elfogadását, amely tisztességesen és kiegyensúlyozottan mutat rá számos kérdésre, és gondosan körbejárja az irányelv alkalmazásával kapcsolatos problémákat. Helyesen megállapítja, hogy csupán a polgárok csekély hányada van tisztában a jogaival, és az információk hatékonyabb terjesztésére szólít fel.

Különösen támogatom azt a javaslatot, hogy biztosítsuk a szükséges forrásokat az egyenlőség elősegítésével megbízott szerveknek. Kulcsszerepük van ebben a kérdésben, és ezért elengedhetetlen, hogy függetlenek maradjanak.

A jelentés aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes tagállamok elmulasztották az irányelv átültetését, vagy legalábbis nem teljes egészében ültették át.

A legkényesebb kérdéssel kapcsolatban, nevezetesen az adatgyűjtéssel kapcsolatban, a jelentés gondosan előírja, hogy azt a személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett, és kizárólag a kisebbségek által elszenvedett megkülönböztetés formáinak feltárására lehet véghezvinni.

Amikor egy ilyen alapvető fontosságú kérdésről van szó, mint az egyenlő bánásmód elve, Európa nem elégedhet meg puszta szavakkal, Európa nem elégedhet meg csupán egy jogalkotási minimummal, és Európa nem maradhat csupán szemlélő. Ez az oka annak, amiért határozottan kértem a Parlamentet a plenáris ülésen, hogy fogadja el a jelentést.

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Már volt alkalmunk hangsúlyozni, az agyondicsért „Esélyegyenlőséget mindenkinek” európai évvel kapcsolatban, hogy az esélyegyenlőség vonatkozásában a kulcskérdés a joggyakorlás biztosítása.

Más szóval, az esélyegyenlőség alapelvének megőrzése és gyakorlása – különös tekintettel a jelentésben tárgyalt faji és etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elkerülésére –, azt is jelenti, hogy biztosítjuk, hogy mindenki megkapjon és maradéktalanul gyakorolhasson olyan alapvető jogokat, mint az egészségügyi ellátáshoz, élelemhez, oktatáshoz, foglalkoztatáshoz, szakszervezethez való jog, a tisztességes fizetés, kultúra és szórakozás, sport, állampolgárság és állampolgári részvétel, többek között. Azonban a jelentés alig érinti ezt a véleményünk szerint kulcsfontosságú kérdést.

Természetesen szükség van arra, hogy mindenki teljes mértékben tisztában legyen a jogaival, ki tudjon állni azokért, és támogatást tudjon szerezni, amikor sérülnek ezen jogai, különösen annak fényében, hogy az igazságszolgáltatás – mely a demokrácia alappilléreként az egyik fontos közszolgáltatás – ingyenesen és egyetemesen hozzáférhető. Azonban a legfontosabb feltétel az egyenlőtlenségek forrása, vagyis a kapitalizmus elleni támadáson alapuló mélyreható társadalmi változás lenne.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. − Támogatom a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvéről szóló Buitenweg-jelentést. A faji vagy etnikai származás, vagy akár a fogyatékosság, kor, nem, hit vagy vallás, társadalmi háttér vagy nemi irányultság alapján történő megkülönböztetés még mindig túlságosan gyakori jelenség az Európai Unió egészében. Az egyes tagállamoknak és az EU-nak mint intézménynek is fel kell lépnie a megkülönböztetés minden formája ellen – az utcai incidensek felszámolásától az Egyesült Királyság archaikus trónöröklési jogszabályének eltörléséig.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) Támogatom Buitenweg asszonynak a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvéről szóló jelentését.

A rasszizmus ellentétes az Európai Unió összes alapelvével, és lesújtó a felfedezés, hogy a nyilvántartott rasszista támadások száma az Európai Unióban drámai mértékben megnőtt. Ezért vélem úgy, hogy sokkal nagyobb fontosságot kellene tulajdonítani a megkülönböztetésellenes jogszabályoknak és a jogérvényesítés eszközeinek. Továbbá támogatom az előadó felhívását a Bizottságnak, miszerint ne csak az irányelv helyes jogi átültetését vizsgálja, hanem annak akadályait is.

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Időnként a parlamenti képviselő döntéshelyzetben két tűz közé kerül. A jelentésről való szavazás ennek egy tipikus példája volt. Egyrészt itt van egy jelentés, amely nagy részben olyan jogszabályok bevezetését tárgyalja, amelyeket meglehetősen aggályosnak találok; másrészt viszont az ITS képviselőcsoport által benyújtott módosítások legtöbb esetben nem orvosolják a jelentés hibáit, hanem új, még rosszabb érvek bevezetését javasolja. Nehezen tudnék az ITS javaslatára szavazni. Ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom a szavazástól.

Kétségtelen, hogy a megkülönböztetés még mindig nagyon elterjedt Európában, és nehezen kiirtható probléma. Nem tagadom, hogy lehet létjogosultsága egy olyan vitának, melyben megvizsgáljuk, mit tehetünk a megoldás érdekében kormányközi szinten összefogva. Ebben a konkrét esetben azonban olyan jogszabályok bevezetéséről van szó, amelyek túl messzire mennek, és olyan jogi alapelvekre épülnek, amelyek meglehetősen idegenek a mi elgondolásainktól. A pozitív megkülönböztetés önmagában véve is aggályos módszer, de egy személy faji származásának nyilvántartásba vétele – a pozitív megkülönböztetés működésének feltételeként – elfogadhatatlan mind morális szempontból, mind pedig a személyiségi jogok védelme szempontjából. Hasonlóképpen nyomós oka van a bizonyítási teher megfordításával szembeni fenntartásoknak. Meg vagyok győződve róla, hogy igazságszolgáltatási rendszerünket, mely az ártatlanság vélelmének elvén alapszik, meg kell védenünk, bármilyen dicséretesek is voltak a kezdeti szándékok.

  Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Támogatom Buitenweg asszonynak a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvéről szóló jelentését.

Buitenweg asszony kitűnő jelentést készített. A megkülönböztetésellenes jogszabályok átültetésében történt előrelépések ellenére még mindig nem csökkent a faji vagy etnikai alapú megkülönböztetés áldozatainak a száma.

A jogok bírósági úton való érvényesítésének megkönnyítése, illetve a jogi eljárásban való segítségnyújtás nagyon fontos kérdések, melyekre az előadó utalt is.

Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az EU polgárainak jogairól szóló tájékoztatást széles körben hozzáférhetővé tegyük, hiszen a jogokkal nem sokra mennek az emberek, ha nem is tudnak róluk, vagy nem tudják, hogyan érvényesíthetik azokat. Hogy ezt a helyzetet a munkahelyeken orvosoljuk, Lengyelországban a munkaadónak kötelessége tájékoztatni a munkavállalót a megkülönböztetésellenes jogszabályokról.

Biztosítanunk kell, hogy az esélyegyenlőség európai évének keretében mind az Európai Unió intézményei, mind pedig a tagállamok mindent megtegyenek annak érdekében, hogy Európában minden ember tisztában legyen a jogaival.

–Kauppi-jelentés (A6-0290/2007)

  Glyn Ford (PSE). – Elnök úr! Támogattam az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szóló Kauppi-jelentést.

Az egyik konkrét terület, ahol előrelépések történtek, a közvédelmi szolgáltatások, különösen pedig a tűzoltó szolgálatok területe. Választókörzetemben azonban, a tűzoltók szakszervezete és a nyilvánosság heves tiltakozásai ellenére, veszélybe kerültek ezek a vívmányok, minthogy a liberális vezetésű megyei önkormányzat 700 000 GBP összegű költségvetés-csökkentést helyezett kilátásba, ami a megmaradt két tűzoltóállomáson, Camborne-ban és Falmouthban a 24 órás tűzoltó szolgálat beszüntetését eredményezné, miközben maguknak évente 1 millió GBP többletjuttatást fizetnének.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Örömmel nyugtázom, hogy a képviselőcsoportom nevében a plenáris ülésen szavazásra előterjesztett, és a Mezőgazdasági Bizottság által elfogadott véleményem részét képező öt javaslatból négyet elfogadtak.

Felhívom a figyelmet az egyes vidéki térségekben élő nőket sújtó nagyfokú szegénységre és elszigeteltségre, és hangsúlyozom, hogy szükség van hatékony intézkedésekre, melyek esélyegyenlőséget biztosítanak a nők számára, ami a közös agrárpolitika (KAP) és más fontos közösségi politikák összes eszközének központi célkitűzése kell, hogy legyen.

Továbbá fontos, hogy lássuk, milyen kulcsfontosságú a vidéki térségekben élő nők életminőségének javulása, és annak biztosítása, hogy könnyebben hozzáférjenek az oktatás, a szakképzés és az életen át tartó tanulás lehetőségéhez, az új médiafelületekhez, a hatékony és megfelelő helyi egészségügyi közszolgáltatásokhoz, illetve a gyermekek és családok számára létrehozott infrastruktúrához és létesítményekhez, különösen a helyi bölcsődékhez, óvodákhoz, iskolákhoz, kulturális központokhoz és piacokhoz.

Hasonlóképpen ragaszkodunk a mezőgazdaságban dolgozó nők egyenlőségéhez, és ahhoz, hogy az EUROSTAT statisztikáinak elkészítésekor ezt a csoportot is tüntesse fel, ezáltal is láthatóbbá téve a nők által végzett munkát.

  Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Junilistan a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdését alapvető demokratikus ügynek tartja, melyet a világ minden országában prioritássá kell tenni.

A jelentés számos javaslatot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan érjük el az egyenlőséget: néhány a foglalkoztatáspolitika intézkedéseire, a nők politikai életben való részvételére, vagy a képzés különböző formáira összpontosít. Világosan kiderül azonban, hogy – szokás szerint – az Unió pénzügyi forrásainak és hatalmi befolyásának növeléséről van szó, illetve az Unió égisze alatt megvalósuló költséges kampányokról. Az EU intézményei nem megfelelő szervek ilyen jellegű ügyek kezelésére. A harmonizáció gyakran visszalépést jelent azon országok számára, amelyek már előrébb tartottak, hiszen a kiindulópont egy-egy ország esetében nagyon különböző.

A nők és férfiak közötti egyenlőség olyan cél kell, hogy legyen, amelyre az összes tagállam törekszik, de a kérdéssel nemzeti szinten kell foglalkozni. A jelentés ellen szavaztunk, mivel annak szándéka az EU hatalmának kiterjesztése az Európai Unión belüli szuverén tagállamok rovására.

  Jörg Leichtfried (PSE), írásban. − (DE) A nők és a férfiak közötti egyenlőségre szavazok.

Bár a Bizottság a nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósulása érdekében munkálkodik, további erőfeszítésekre és intézkedésekre is szükség van, hiszen még nem történt valódi előrelépés az azonos munkáért azonos díjazás elvének alkalmazásában.

Szorgalmazom a nemsemleges fizetés és nyugdíj megvalósítását, és a férfiak szülői szabadságának, illetve az apasági szabadságnak az ösztönzését. A tagállamoknak továbbá gyakorlati intézkedéseket is be kellene vezetni annak érdekében, hogy a karrier megszakításából (pl. anyai szerepek vagy gondozásra szoruló személy ellátása miatt) eredő egyenlőtlenséget a nők és férfiak között leküzdjék.

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Elnök úr! Támogatom Buitenweg asszonynak a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvéről szóló jelentését.

Kauppi asszony jelentésében felhívja a tagállamokat, hogy harcoljanak a nők és férfiak foglalkoztatásában tapasztalható egyenlőtlenségek ellen.

Az egyenlőtlenség a foglalkoztatás terén a legnyilvánvalóbb. A nők és férfiak közötti fizetésbeli különbség az EU-ban 15%, néhány tagállamban a különbség a 30%-ot is eléri. A nők 32%-a dolgozik részmunkaidőben, míg a férfiaknak csupán 7%-a.

Figyelmet kell szentelnünk a női bevándorlók, az etnikai kisebbségekhez tartozó nők, az idősebb nők és az egyedülálló anyák helyzetének, akik az élet számos területén kirekesztést vagy megkülönböztetést tapasztalnak.

Harcolnunk kell a nemi sztereotípiák ellen, melyeket a munkában, az oktatásban és a médiában is láthatunk. Tájékoztató kampányokra is szükség lenne, hogy a nők maguk is kezelni tudják az olyan helyzeteket, amelyek méltóságukat sértik.

  Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. – (FR) Támogattam Kauppi asszony jelentését, mert hivatalosan felszólítja az Európai Bizottságot, hogy készítsen elemzést és érvényesítse az Európai Unióban a nyugdíjreformok nők életére gyakorolt hatásának vonatkozásában, azzal a céllal, hogy individualizálja a nyugdíjjogokat, illetve a társadalombiztosítást és adórendszert.

Minthogy 1997-ben előadóként a kisvállalkozásokban vagy gazdaságokban lévő magánvállalkozók mellett feleségként dolgozó nők helyzetéről számoltam be, szeretnék rámutatni, hogy 10 évvel a hátunk mögött még mindig várunk a Bizottság javaslataira az 1986-os irányelv megerősítésére és egy olyan európai keret létrehozására, amely státuszt adna a dolgozó feleségeknek – annak a több tízmillió munkavállalónak, akik statisztikailag láthatatlanok, és akik közül sokan nem rendelkeznek társadalombiztosítással a betegségek, fogyatékosság vagy időskor költségeinek fedezésére, különösen válás esetén.

Remélem, hogy a Bizottság végre megteszi a kötelességét ebben a kérdésben, és hogy az állásfoglalást gyakorlati megvalósítás is követi majd.

  David Martin (PSE), írásban. − Támogatom ezt a jelentést, mely rámutat arra, hogy a nemek egyenlőségére irányuló politikák alapvető eszközként szolgálhatnak az Európát fenyegető demográfiai válság nemi egyenjogúsággal kapcsolatos dimenziójának megoldására.