Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. október 10., Szerda - Brüsszel

21. Egyperces hozzászólások (az eljárási szabályzat 144. cikke)

  Elnök. – A következő napirendi pont az egyperces hozzászólások fontos politikai kérdésekben.

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! A tavalyi év október 7-ére úgy fognak emlékezni, mint az Oroszországban folyó eseményekkel kapcsolatos drámai ébresztőre. Ezen a napon brutálisan meggyilkolták Anna Politkovszkaját, akit a tisztességes újságírás élő jelképének tartottak. Putyin elnök lényegtelennek minősítette Anna Politkovszkaja szerepét, és esete továbbra is megoldatlan.

Tavaly októberben a Ház parlamenti képviselői arra szólították fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék tiszteletüket Anna Politkovszkaja öröksége előtt oly módon, hogy az oroszországi szabad média felszabadítását kapcsolataink továbbfejlesztésének elsődleges feltételévé teszik, mivel csak akkor kezdenek megváltozni az oroszországi állapotok, ha egyértelműen jelezzük, hogy többre értékeljük Anna Politkovszkaja igazság- és szabadságkeresését, mint az olajt és a földgázt.

Nem kérdés, hogy mi itt Európában osztjuk azokat az értékeket, melyekért Anna Politkovszkaja az életét áldozta. Sajnálatos módon úgy tűnik, Putyin úr nem osztja ezeket az értékeket. Az Anna Politkovszkaja iránti tisztelet arra kötelez minket, hogy ezt egyértelművé tegyük Putyin elnök számára a következő csúcstalálkozókon.

  Eduard Raul Hellvig (ALDE). – (RO) A romániai állatkertek helyzetéről fogok beszélni.

Egyes nemzetközi civil szervezetek ezen a területen folytatott felmérése szerint az állatkertekre vonatkozó irányelv romániai átültetését tartják az egyik legjobbnak Európában.

Mindazonáltal szinte elérhetetlennek tűnik az, hogy a 41 romániai állatkertet határidőre, azaz ezév végére az európai normák szintjére hozzuk.

Ezen határidő és a meglévő PPP kapcsolatok feltételeinek nyomása alatt támogatom annak a fontosságát, hogy azonnal sor kerüljön a közös cselekvési terv végrehajtására, ami a következő elsődleges lépéseket foglalja magában: nemzeti tanulmány elkészítése a meglévő állatkertek osztályozása, egy sürgősségi mentőcsapat megszervezése és az állatok szaporodásának ideiglenes megelőzése érdekében.

Úgy vélem, azt is meg kellene fontolni, hogy adjunk egy kis időt a terv megvalósítására, mielőtt még döntés születne a jogi követelményeket nem betartó állatkertek bezárására.

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Tisztelt elnök asszony! A Házban vele kapcsolatban elhangzott számos megjegyzés ellenére Schulz úr nem hagyta abba az Európai Unió tagjaival kapcsolatos támadásait és inzultusait, melyek nem méltók ehhez a Házhoz.

Egy közösségi intézményben fontos szerepet betöltő személyként beleavatkozik egy tagállam belügyeibe és állandóan inzultálja képviselőit. Ebben a házban közülük sokan nem is gondoltak volna arra, hogy beavatkozzanak az EU polgárainak demokratikus választásába. Kíváncsi vagyok, hogyan is érezne ez az úriember, ha egy képviselő arra szólítaná fel a németeket, hogy váltsák le a kancellárjukat, mivel vannak olyan szervezetek, melyek törvényesen a náci gondolkodás terjesztéséért tevékenykednek, valamint azért, hogy aláássák az európai államok közti határokat. Azt hiszem, ez az úriember sajnálja, hogy ilyen későn, rossz történelmi korban született.

ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR
Alelnök

  Gerard Batten (IND/DEM). – Tisztelt elnök úr! A mai napon korábban Pöttering úr tett egy bejelentést a halálbüntetés elleni világ/európai napról, és azt mondta, elutasítja a halálbüntetés “minden formáját”.

Úgy tűnik, azt feltételezi, valamennyien egyetértünk vele. Én nem. Múlt vasárnap csak egy mérföldnyire londoni lakásomtól egy 17 éves ártatlan fiút, Rizwan Darbart halálra késeltek, mivel a hírek szerint megpróbálta megakadályozni, hogy ellopják egy barátja mobiltelefonját.

Ez nem számít szokatlan esetnek Nagy-Britanniában. Ártatlan embereket lőnek le, szúrnak le és vernek halálra egyre növekvő gyakorisággal. Miért? Mivel a banditák és bűnözők nem félik a törvényt. Még akkor is, ha elkapják és elítélik őket, gyakran nagyon enyhe büntetést kapnak. Én személy szerint azt szeretném, ha újból bevezetnék a halálbüntetést Nagy-Britanniában az ilyen típusú gyilkosságok elkövetőivel kapcsolatban.

Természetesen erre nem kerülhet sor, hacsak nem kerülünk az Európai Unión kívül, ami egy újabb jó indok a távozásra.

  Jim Allister (NI). – Tisztelt elnök úr! Már említettük a mai napon Líbiát, és szeretnék újból beszélni róla. Líbiának, eléggé helyesen, meg kellett fizetnie a Lockerbie-ben történt terrorcselekményért, de Líbiának, a terrorizmus globális támogatójának még teljes jóvátételt kell szolgáltatnia. Az IRA hitvány terrorkampánya akkor érte el a legszörnyebb pontját, amikor líbiai Semtex-szel és fegyverekkel felszerelve megengedte Martin McGuinnessnek és más, a haditanácsban helyet foglaló vezetőnek, hogy szabadjára engedjék kampányuk legelvetemültebb szakaszát. Líbia nélkül nem halt volna meg több száz ártatlan ember. Így a mai napon ebben a Házban szeretnék visszatérni az észak-ír áldozatok csoportjának jelen kampányához – név szerint a FAIR-hez -, hogy Líbia kárpótlás fizetésével nemzetközi számvetésre kényszerüljön, amint az Lockerbie esetében is történt. Ahogy az EU nyomást gyakorolt Líbiára a bolgár ápolókkal kapcsolatban, úgy kellene támogatnia az igazságot az IRA áldozatainak esetében is arra kényszerítve Líbiát, hogy rendezze a FAR részéről az Amerikai Egyesült Államokban most elindított peres eljárást.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) A Költségvetési Bizottságon keresztül a Parlament nagyon fontos döntést hozott.

Az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap adminisztratív költségeiből származó 30%-os megtakarításon keresztül határozott jelet küldünk az Európai Bizottságnak.

Az operatív programok jóváhagyását az európai irányelvekben megadott időn, ebben az esetben négy hónapon belül kellene megtenni.

Bár Románia egyike volt az ezen dokumentumokat már januárban benyújtó országoknak, jelenleg még nem fogadták el a két legfontosabb operatív programot. Az adminisztratív kapacitásfejlesztés és a humán erőforrások operatív programjairól beszélek.

Figyelembe véve azt a tényt, hogy nem mi vagyunk az egyetlen ilyen helyzetben levő ország, szeretném tudni az okokat, amennyiben azokat nem bürokratikusak, ami miatt a Bizottság novemberig halogatja jóváhagyását.

A július 13-i egyeztetés után a Tanáccsal együtt elfogadott közös állásfoglalás értelmében a Bizottságnak biztosítania kell a tagállamok programjainak, projektjeinek gyors elfogadását és útmutatást kell adnia azok alkalmazásához.

  Marian Harkin (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm annak a lehetőségét, hogy felhozhatom a postai ágazat vállalati kapcsolatairól szóló jelentést, amit a közelmúltban adott ki az Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkafeltételek Javítására. Valóban azt szeretném, ha ez a jelentés mindenkinek rendelkezésére állna, mielőtt még szavaznánk a postai szolgáltatásokról. De még most is kellő idejű ez az ébresztés, mely minden olyan kormánynak szól, akik az elkövetkező évek során privatizálni fogják postai szolgáltatásaikat.

Az EU-ban kiállunk a Lisszaboni Program, a több és jobb munkahely mellett. Sajnos ebből a jelentésből az derül ki, hogy a postai ágazat privatizálása mostanáig kevesebb, de ami ennél sokkal súlyosabb, rosszabb munkahelyet eredményezett, rosszabb munkakörülményekkel.

A jelentés azt állítja, hogy a liberalizációs folyamat kezdete óta az ágazatban történt fizetésemelés három ország kivételével átlag alatti. Azonban valamennyi országban súlyos fizetésbeli különbség fedezhető fel a fő szolgáltatók és az új belépők vagy az alternatív szolgáltatók alkalmazottjai között.

Ha ez ellenőrzés nélkül marad, akkor a helyzet – és itt idézek a jelentésből – “erodálni fogja a munkakörülményeket és konfliktusoktól terhesebb ipari kapcsolatokhoz vezet”. A postai privatizáció ezidáig megbukott a lisszaboni vizsgán.

  Urszula Krupa (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az Európai Parlament jelen ciklusa során már többször kértem, hogy legyen vége a lengyelekkel, főként a katolikusokkal szembeni diszkriminációnak. Ezúttal is egy bizonyos média által tett igényt tekintünk át, mely a Szociális és Médiakultúra Egyetemnek szóló támogatásra visszatartására vonatkoznak a diszkrimináció és a valódi érdemtől eltérő kritériumon alapuló motiváció szembetűnő kinyilvánításaként.

A bizonyos médiumok részéről az intézmény ellen intézett vádak nem jelentenek többet olyanok által megfogalmazott rágalmazásoknál, akik valamikor elnyomtál Lengyelországot, a lengyeleket. Mostanában, a demokrácia korában nem tudnak kiegyezni az abszolút hatalom elvesztésével. A pénzügyi támogatást kérő egyetem oktatást és képzést biztosít egy egyetemes értékrendszerben, különösen a szegény családokból származó diákoknak.

A média jelentette boszorkányüldözés eredményeként történt kritérium-megszorítás és az alapok szétosztásának elutasítása véleményünk szerint – elsősorban az Esélyegyenlőség Éve – nem csupán a vallási és szemléletbeli diszkrimináció megnyilvánulása, hanem valójában a totalitárius eszközök alkalmazásának jele, ami szemben áll a kinyilvánított értékekkel, normákkal és az európai törvény kívánalmaival.

  Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretném felhívni a figyelmet az Európai Bizottság egy nagyon fontos problémájára, és egy olyanra, amit állandóan elhanyagolnak itt, az Európai Parlament fórumán: a közlekedési összeköttetésekkel kapcsolatos.

Skandináviából, Észak-Európából a legrövidebb közlekedési útvonal délre – Törökországba, Görögországba és Bulgáriába – a közép-európai közlekedési folyosón vezet. Ez egy folyosó, ami Ystadban, Svédországban indulna, keresztülhaladna a lengyel Szczecinen és Wrocławon, a cseh Prágán, a szlovák Pozsonyon, Bécsen, majd onnan tovább Konstancán, és Trieszten át. Ezt az útvonalat továbbra is mellőzik, és véleményem szerint az, ha felveszik az európai utak és vasúti útvonalak listájára, az felgyorsítaná és lerövidítené a közlekedési útvonalakat ezen a vonalon, és beindítaná az egész közép-európai folyosót és lökést adna az ezen vonal mentén elhelyezkedő valamennyi város és régió számára.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! A mai napon korábban találkozhattunk az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács jelentésének publikációjával, mely dokumentum az EU közúti balesetek felére történő csökkentésében 2010-ig tapasztalható haladásáról szól. Jó és rossz híreket is tartalmaz.

Igen – az országok javulást mutattak, és ezt üdvözölni kell, de összességében még mindig magas a közúti balesetek száma, és a jelen tendencia mellett az EU nem fogja elérni a közúti balesetek csökkentésére vonatkozó céljait. Valójában csupán három tagállam – Luxemburg, Franciaország és Portugália – fogja elérni a kitűzött célokat. A közúti baleseteket egy év alatt több, mint 8%-kal tudták csökkenteni.

Érdemes emlékezni arra, hogy több, mint 39 000 ember halt meg az EU útjain az utóbbi 12 hónap során. Ha elértük volna célkitűzéseinket, akkor 5 000 ember ma még mindig élne. Sajnálom, hogy Írország, az én országom még mindig a csapat alsó felében található ezen szükséges fejlesztések megvalósításában.

A legjobban teljesítő országok üzenetét kellene megfogadnunk. Jelentős vállalások és politikai akarat jellemezte számos kulcsterület fejlesztését. Az EU-nak csak három éve maradt arra, hogy elindítsa azokat az intézkedéseket, melyekkel a közúti balesetek számának megfelezésére irányuló célokat el kellene érnünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy meg lehet csinálni, de friss lendületre van szükségünk EU-szinten annak eléréséhez.

  Pierre Pribetich (PSE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Szeretném felhívni a Parlament figyelmét Koszovó problémájára, különösképp arra, hogy az Európai Parlamentnek meg kellene tudnia válaszolnia ezt az európai belső ügyet, és biztosítania kellene, hogy – helyesen – tiszteletben lehet tartani az embereknek saját jövőjükről szóló döntésükre irányuló. Számos politikai elem jelenik meg és gyakorol nyomást, hogy elősegítse Koszovó szétdarabolását, ami nem válasz. Ez nagyon is egyértelmű számunkra, főleg a palesztin területekkel kapcsolatos problémák, valamint ezen területek 1946-os felosztása kapcsán. Így tehát erős nyomást kell gyakolrni az Európai Parlamenttel, hogy megelőzhető legyen a szétdarabolás, az ily módon kialakuló konfliktus, valamint, hogy az emberek maguk dönthessenek saját sorsukról, meggyőződve arról, hogy az Európai Parlament jelen lehet, jelen az európai színtéren, valamint egész saját területén.

  Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Sajnos mire befejezem ezt a beszédet, két ember már öngyilkos lesz. Ennek oka, hogy világszerte minden 30 másodpercben egy ember öngyilkosságot követ el. Döbbenetes számú ember, egymillió fő - sokan közülük fiatal férfiak és nők – vet véget életének minden évben. Az öngyilkosság releváns az EU kapcsán, mivel az öngyilkossági mutató tekintetében a tíz legelső ország közül öt az EU-n belül van: Litvánia, Észtország, Magyarország, Szlovénia és Lettország. Valójában Litvániának van a világon a legmagasabb öngyilkossági rátája.

Ezek nagyon szomorú statisztikák az EU számára, mivel a legtöbb esetben az öngyilkosságok megelőzhetők. Az EU-nak a polgárokkal szembeni kötelessége sürgősen csökkenteni az öngyilkossági rátát tagállamaiban. Arra kérem, elnök úr, hogy személyesen szólítsa fel a valamennyi EU-s tagállam kormányát és a nemzeti parlamenteket, főleg az öt fent említett országét, és sürgesse őket határozottan, hogy kétszerezzék meg erőfeszítéseiket a polgáraik körében előforduló öngyilkosságok megelőzése érdekében. Ezáltal életek ezreit lehet évente megmenteni.

  Maria Petre (PPE-DE). – (RO) Egy közelmúltban készült tanulmány azt mutatja, hogy Romániában az 5-8. osztályosok körében körülbelül 170.000 olyan gyerek van, akinek egyik vagy mindkét szülője külföldre ment dolgozni.

A nagyszüleikkel vagy családjaikkal maradt gyerekek nagy száma minden egyes nappal növekszik az Európai Unió új tagállamaiban, valamint a tagjelölt országokban.

Ez okból kifolyólag szeretném hangsúlyozni annak a szükségességét, hogy megfelelő struktúrákat hozunk létre, melyek segítenek abban, hogy a szülők és a gyerekek együtt lehessenek, valamint egy olyan szociálpolitikáét, mely a szolidaritásra összpontosít.

Úgy gondolom, hogy a családok újraegyesítésének elősegítésének, mint a gazdasági és társadalmi integráció tényezőjének a legális bevándorlási politikák alapvető szempontját kellene jelentenie.

Ezzel egyidőben arra is kérem az Európai Bizottságot, hogy egyrészt készítsen el egy stratégiát azon gyerekek számára, akik származási helyükön maradtak szüleik távozását követően, másrészt, hogy adjon támogatást ahhoz, hogy megfelelő struktúrák jöjjenek létre a tagállamokban, hogy így a gyerekek és a szülők alkalmazkodhassanak az új családi helyzetekhez.

  Elnök. − Ezzel zárulnak az egyperces hozzászólások.