Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. október 10., Szerda - Brüsszel

22. A közös agrárpolitika finanszírozása

  Elnök. − A következő napirendi pont Jorgo Chatzimarkakis jelentése (A6-0321/2007) a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0122 - C6-0116/2007 - 2007/0045(CNS)).

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Tisztelt elnök úr! Köszönöm, hogy lehetőséget adott arra, hogy néhány szót szóljak a közös mezőgazdasági politika finanszírozásának 1290/2005 szabályozásáról szóló jelentésről. Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Chatzimarkakis úrnak és a bizottság tagjainak munkájukért.

A Bizottság javaslata két politikai fontosságú elemet tartalmaz. Elsőként, hogy biztosítsa a megfelelő ellenőrzést a költségvetési rendelet 53b cikkének megfelelő részével kapcsolatban, ami kiköti, hogy az átláthatósági kötelezettséget és a kedvezményezettek tagállamok részéről történt utólagos közlését ágazat-specifikus törvényi szabályozással kell biztosítani.

Másodszor hogy meg kell erősíteni azt a mechanizmust, mellyel a mezőgazdasági segély új csökkentéses-felfüggesztéses mechanizmusán keresztül felügyelni lehet a pénzügyi fegyelmet; ez a mechanizmus strukturáltabb és átláthatóbb, mint a rendeletben jelenleg lefektetett. A fegyelem továbbá azon lehetőség bevezetésével is fokozható, melynek értelmében a Bizottság pénzügyi korrekciókat végezhet az utólagos ellenőrzések hiánya esetén.

A Bizottság nagyon támogatja a nyitottságot és az átláthatóságot. Ennek egyik eleme a köz azon joga, hogy tudja, mi is történik a közösségi segéllyel, és lássa, ki, milyen összegben részesül. A költségvetési rendelet 53. cikke kimondja, hogy a tagállamoknak utólag nyilvánosságra kell hozniuk a kedvezményezetteket. Ezen általános kötelezettség ellenőrzésének, legalábbis, ami az EAGGF és EAFRD kiadásokat illeti, megtalálhatónak kell lennie a Bizottság javaslatában.

A Bizottság nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok hozzák nyilvánosságra ezt az információt, mivel közös vezetés esetén ők jelentik a kapcsolatot a mezőgazdasági közösség számára, és így sokkal jobb helyzetben vannak a Bizottságnál arra, hogy megerősítsék a publikálásra váró információt. Nagyon hálás vagyok azért, hogy támogatják ezt a kérdést.

A Bizottság fel fogja használni egyes módosítási javaslatok ötletét az alkalmazandó törvényi szabályozás elfogadásakor, de nem felelne meg a jobb szabályozásnak és az egyszerűsítésnek, ha valamennyi – sokszor nagyon technikai – részlet bekerülne a tanácsi szabályozásba.

Azonban engedjék meg, hogy egyetlen dolgot tisztázzak. A jogosultakat előzetesen tájékoztatni kell arról, hogy bizonyos tényeket nyilvánosságra kell hozni, valamint a közzétételre csak az alkalmazandó titoktartási törvény teljeskörű betartása mellett kerülhet sor.

Amint azt Önök is tudják, a 1290/2005 rendeletben már van egy csökkentéses-felfüggesztéses mechanizmus. Ezzel szemben a javasolt mechanizmus egy új átlátható és hatékony mechanizmust kínál, ami lehetővé teszi a tagállamoknak történő kifizetés csökkentésére vagy felfüggesztésére vonatkozó létező lehetőség további egyszerűsítését abban az esetben, ha a nemzeti ellenőrző rendszerekben súlyos és folytonos hiányosságok mutatkoznak.

Ennek az új rendelkezésnek megvan az az előnye, hogy bizonyos elemeket előre meg lehet határozni, így biztosítva egy ilyen eszköz hatékonyabb alkalmazását. Magától értetődik, hogy a meglévő csökkentési mechanizmus egyéb esetekben továbbra is alkalmazandó. Azonban a csökkentési mechanizmusok gyengítését megcélzó módosítások elfogadhatatlanok a Bizottság számára.

Végezetül, tudomásul vettem számos módosítást, melyek a mezőgazdasági kiadások irányításához egy további átfogó rendszert tűzött ki célul, melyek nem kapcsolódnak javaslatunkhoz. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy a jelen szöveg jó egyensúlyt mutat, és minden félnek időt kell adnunk arra, hogy a gyakorlatba is áthelyezzék még azelőtt, hogy megfontolnánk azon szabályok módosítását, melyek kevesebb, mint egy éve léptek hatályba.

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE), előadó. – (DE) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Nagyon köszönöm, hogy időt szakítottak arra, hogy itt legyenek a mai este a késői óra ellenére. Valójában a megvitatás tárgyát képező téma nem valamiféle mellékes, elhanyagolható kérdés – ez a közös mezőgazdasági politika. Azzal kívánom kezdeni, hogy emlékeztetem a Házat arra, mit is jelent a közös mezőgazdasági politika közel 500 millió polgárunk elnyomó többségének. Végtére is ezen polgárokra gondolva tartjuk meg a mostanihoz hasonló vitákat a plenárisban.

Mindazonáltal e tekintetben tudomásul kell venni, hogy számos polgár a közös mezőgazdasági politikát elsősorban az EU reklámjának tartja – de sajnos rossz reklámnak. Exporttámogatások, állítólag tisztességtelen kereskedés a ‘harmadik világ’ országaival, élelmezési botrányok, gazdatüntetések, túlzott támogatások, génmódosított növények – számos olyan negatívként érzékelt kérdés kapcsolódik a közös mezőgazdasági politikához, ami hatalmas és megfejthetetlen.

A közös agrárpolitikában tapasztalt problémák jelentősen hozzájárultak az EU rossz híréhez Európa számos területén. Hölgyeim és uraim! Ez a hírnév olyan dolog, amitől a mai este megszabadulhatunk. Ez a jelentés – amennyiben a Tanács támogatja – új útra irányíthatja a közös mezőgazdasági politikát, egy olyan útra, amely közelebb van a polgárok többségének véleményéhez.

A Bizottság javaslatának újbóli megvitatásával szeretném kezdeni. Alapjában véve négy részből tevődik össze: átláthatóság, azaz a mezőgazdasági kifizetések kedvezményezettjei nevének nyilvánosságra hozatala; a tagállami kifizetések felfüggeszthetőségének bevezetése az első pillér értelmében arra az esetre, ha súlyos szabálysértések történnek irányítási és ellenőrzési rendszereikben; a Bizottság auditálási idejének rövidítése, amennyiben a tagállamok nem felelnek meg ellenőrzési kötelezettségeiknek (kivéve az úgynevezett 24 hónapos szabályt); valamint a végrehajtó hatalom alkalmassá tétele. Politikai tekintetben az átláthatósággal kapcsolatos javaslatok természetesen kiemelten fontosak az EP számára. Ezekkel a Bizottság végre megvalósítja a Tanács és a Parlament 2007-es költségvetésre vonatkozó döntését.

Általában véve melegen üdvözlöm ezt a projektet, bár a Bizottság javaslata elég későn érkezett; talán részben amiatt, hogy további tényeket illesztettek be a szövegbe. Az, hogy a Bizottság végrehajtja az EAFRD-vel kapcsolatos szabályozásokat máris előrevetíti a második pillér alapján kifizetésben részesülők nevének nyilvánosságra hozatalát. Most már a többi alap is (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Halászati Alap, Kohéziós Alap) mind tartalma a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó szabályokat. A költségvetési döntés azt jelentette, hogy az átláthatóság alapjában véve megszűnt ellentétes lenni: már nem a ha a kérdés, hanem a hogyan. Tizenegy tagállam már minden kifizetést átfogóan nyilvánosságra hoz.

Így tehát nagyobb átláthatóságra van szükségünk. Az átláthatóság hiánya lehetőséget adott arra, hogy kósza hírek, félrevezető információs kampányok üssék fel a fejüket, ami többet ártott a KAP-nak, mint bármilyen tényleges hiba. Hibák egyedül a hogyanban vannak: hiszen a Bizottság nem ad meg részleteket az eljárásról, viszont annál inkább szeretne részletesebb intézkedéseket lefektetni a szabályok végrehajtásáról. Ha megnézzük a személyes adatokkal kapcsolatos önrendelkezés jogbitorlásának kérdését, akkor jelentésem javasol bizonyos tisztázást azzal kapcsolatban, hogy mely adatokat kell nyilvánosságra hozni, és milyen körülmények között. Ezek kifejezetten az európai adatvédelmi biztos egyik véleményét követik. Annak ellenére, hogy gyors megvalósításra törekszünk, az adatvédelmet komolyan kell venni – és az Európai Parlament így tesz.

E jelentés célkitűzései a következők: nagyobb átláthatóság és azzal egyidőben egyértelműbb adatvédelmi kötelezettségek. Továbbá tájékoztatni kell az általános közvéleményt. Hogyan lehet egyensúlyban tartani ezt az ingatag helyzetet?

Véleményem szerint alapvető fontosságú az érintetteket előzetesen tájékoztatni, és nincs szó átláthatóságról, ha ezek az adatok nem jelentenek semmit. Így tehát azt javaslom, hogy kerüljön sor egyértelműbb megkülönböztetésre, például intervenciós célokból. Jelentésem a következőket javasolja: név, kifizetés, valamint lakóhely/székhely. Mostanában az internetes közzététel jelenti az átláthatóságot. Egy olyan általános internetes platform létrehozásáról beszélünk, amely bizottsági kapcsolatokat, hivatkozásokat tartalmaz. A tagállamokon áll, hogy az információkat érthetővé teszik-e megfelelő magyarázatok segítségével.

A tagállamoknak arra is lehetőségük nyílik, hogy regionális szinten hozzák nyilvánosságra a tájékoztatást, amennyiben ezt helyénvalónak tartják. A különböző adatbázisokat össze kell kapcsolni.

A Tanácsban nagyon ellentmondásos volt az a kérdés, hogy ki hozza nyilvánosságra a tájékoztatást. Vegyes a pénzügyi kezelés, így a tagállamok egyértelmű felelősséggel bírnak – ami benne foglaltatik a költségvetési döntés 53b cikkében is. A bizottsági közzététel továbbá felvetné a törvényi védelem kérdését is, mivel a helytelen közzétételben érintett személyeknek egyenesen az Elsőfokú Bírósághoz kellene menniük. Ez se nem állampolgár-barát, se nem különösen átlátható. A Bizottság javaslata egyszerűbb, átláthatóbb, kevésbé terhes a kapcsolódó adminisztráció és kedvezőbb a polgárok számára – így támogatom. Összhangban van minden egyéb terület (a Strukturális Alapok, a mostanáig a második pillérre vonatkozó szabályok) rendelkezéseivel.

Mivel az információ közzétételét a költségvetési szabályozás összefüggésében kell tekinteni, jelentésem egy (mérsékelt) átalánydíjas bírságot javasol az információk közzétételével kapcsolatos mulasztásért. Ami a finanszírozás csökkentésével történő büntetést illeti, nagy általánosságban támogatom, de vannak olyan pontok, ahol azt szeretném, ha több figyelmet fordítanának az arányosság elvére.

A Költségvetési Ellenőrző Bizottságban Mulder képviselőtársam javaslatokat tett az akta költségvetési szempontjait illetően, amihez teljes szívvel csatlakozom. A Költségvetési Bizottság véleményében a bizottság kifejezte az átláthatósági szempontokkal kapcsolatos véleményét, és azok nagyjából megfelelnek az én javaslataimnak.

Hölgyeim és uraim; és különösképpen tisztelt tanácstagok! Ezt a jelentést a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság egyhangúlag elfogadta. Remélem, hogy a holnapi szavazáson is nagy többséget kap. Arra kérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegye komolyan az európaiak képviselőinek szavazatát.

Kétségtelenül össze fog függni ez a jelentés azzal, ahogy az érintettek foglalkoznak vele, valamint a várható állapotfelméréssel. Erre a kérdésre kétségtelenül vissza fogunk térni a állapotfelmérés tárgyalásakor.

  Albert Deß, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Igen hálás vagyok képviselőtársamnak, Chatzimarkakis úrnak, aki olyan jelentést nyújtott be, amit az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták képviselőcsoportja minden szempontból támogatni tudnak.

Indokolt azonban feltenni a kérdést, hogy vajon szükség volt-e erre a szabályozásra. Ez élénk, heves vitát fog kiváltani, mivel tartalmát nehéz elmagyarázni a polgároknak. Így tehát úgy vélem, jó dolog, ha a mezőgazdasági cégek a részletek nyilvánosságra hozatalakor magyarázatot kapnak a kifizetések indokaira. Gazdáink valóban értékes hozzájárulást nyújtanak társadalmunknak a mindennapi élelem biztosításával, földrajzi kultúrtájunk gondozásával, valamint azzal, hogy nagyban hozzájárulnak vidéki területeink működéséhez.

Az átláthatóság nem lehet egyirányú utca, azonban – mindkét oldalra vonatkoznia kell. Ezen okból kifolyólag képviselőcsoportom támogatja a jelentés azon felhívását, hogy a felhasználók az információ használatakor iratkozzanak fel vagy regisztráljanak. Amint azt kollégám az imént említette, az is nagyon fontos, hogy ez az irányelv ne hatálytalanítsa az adatvédelmi rendelkezéseket, a tagállamokét pedig különösen nem.

Az egyenlő bánásmód érdekében azonban arra kérném a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy szabályozást, ami biztosítja például a civil szervezetek átláthatóságát is. Meg vagyok győződve arról, hogy több EU-s finanszírozás kerül gyanús projektekbe a civil szervezetek esetében, mint a mezőgazdasági ágazatnál. Ez a jelentés lehetőséget ad számunkra arra, hogy megmutassuk a nyilvánosságnak, miért költjük az adófizetők pénzét a mezőgazdaságra. A jelentés megfelelő alkalmazása elősegíti, hogy sikeresen bemutassuk a nyilvánosságnak az európai mezőgazdaság kiemelkedő fontosságát, mely esetben ez az Átláthatósági Irányelv megfelel céljának.

  Bernadette Bourzai, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Ezen szabályozás első célkitűzését illetően, ami a közösségi alapok kedvezményezettjeire vonatkozó információ közzétételi kötelezettségének betartását jelenti, úgy vélem, hogy nagyon helyes, hogy végre megtudjuk, ki mit kap a KAP-tól. Ez egy régóta várt intézkedés, azonban nem a gazdák megbélyegzésének kérdése, hanem a finanszírozás átláthatóvá tételéé, ami valamennyiünket érint adófizetőként és fogyasztóként, és amivel kapcsolatban jogunk van tájékozódni.

Mégis úgy gondolom, hogy ez a közzététel abszolút előnyös lehet és javíthatja a polgárok véleményét a gazdákról és a közösségtől szolgáltatásaikért kapott kifizetésükről, mely szolgáltatások például a magas termelési standardoknak megfelelő minőségi élelmiszer biztosítása, vagy a termőföld és a vidéki táj gondozása. A kifizetésekkel és a gazdaságok jövedelmével kapcsolatos kétségeket eloszlató közzététel – amint azt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság kéri – ugyancsak nagyon hasznos lesz.

Tökéletesen egyetértek a közzététel gyakorlati módjával, amit képviselőtársunk, Chatzimarkakis úr jelentésében megfogalmazott; e szerint egy, a tagállami internetes platformokhoz kapcsolódó európai internetes platform létrehozására kerül sor, melyben online megtalálhatók a regionális támogatások kedvezményezettjei, valamint azon lakcíme. Részvénytársaságok vagy zártkörű részvénytársaságok esetében a befektetők és az igazgatótestület tagjainak nevének is ismertnek kell lennie.

Támogatom továbbá az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy az ezen szabályozás végrehajtását követő években értékelő jelentésekre kerüljön sor, ami nagyon fontos lesz, továbbá a Bizottság értékelje az információk központi közzétételének hasznát, illetve a finanszírozás elosztását, melyhez esetleg törvényjavaslatok is járulnak abból a célból, hogy az alapok elosztása még objektívebb legyen az első és a második pillérben.

Másrészt, ami az ezen adatokhoz történő hozzáférést illeti, egyáltalán nem értek egyet a titkosságra vagy a belépés megakadályozására vonatkozó javaslatokkal, melyek – véleményem szerint – teljesen tönkretennék a szabályozás átláthatósággal kapcsolatos hatását. Ha átláthatóságot vezetünk be, főleg közösségi finanszírozás terén, akkor úgy vélem, mindenkinek korlátozás nélkül hozzá kellene érnie az információkhoz. Gyakorlatilag, mivel az adatokat először az egyes tagállamok publikálják, majd ezt követően kerül EU-s szintre, szintre lehetetlennek tűnik egy regisztrációs rendszer végrehajtása, és végülis tizenhárom tagállam már úgyis korlátozás nélkül nyilvánosságra hozta ezeket az adatokat. Arra kérem tehát Önöket, hogy részben vagy egészben utasítsák el a 4., 20., 21. és 23. módosításokat, melyek a közösségi adatok felhasználói személyazonosságának és motivációinak nyilvántartásba vételét teszik szükségessé.

Ami a második célkitűzést illeti – a mezőgazdasági kifizetések csökkentésére vagy felfüggesztésére irányuló eszköz olyan esetben, amikor a nemzeti szabályozó rendszer bizonyos kulcselemei hatástalanok, eredménytelenek – úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos eszköz az Európai Bizottság közbelépésre. Azonban természetesen a szabálysértések természetével, időtartamával és súlyosságával arányosan kell alkalmazni. Ugyanígy, csökken a mérséklés százaléka, amennyiben a tagállam valamilyen módon orvosolta a hiányosságokat, illetve növekszik, ha nem alkalmazta a korábban tett javaslatokat.

Azt is remélem, hogy megmarad a tagállamok azon kötelezettsége, hogy tájékoztassák a Bizottságot arról, milyen módon fogják, vagy tervezik újból felhasználni a szabálytalanságokat követően visszavont finanszírozásokat.

  Marian Harkin, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretnék gratulálni az előadónak kiváló munkájához. Ennek a pozíciónak pozitív eredményei lesznek, ami biztosítja a nagyobb átláthatóságot és felelősségre vonhatóságot. Erre szükség van, mivel önmagában kötelezettségnek kellene lennie valamennyi európai alap esetében, de azért is, mert segíteni fog a KAP körüli túlzott mítoszok eloszlatásában. Valójában a Számvevőszék jelentése elmondja számunkra, hogy az utóbbi időben nagyban fejlődött a mezőgazdasági kiadások ellenőrzése. Ezt az általános közvélemény tudomására kellene hozni. Egyetértek az előadó javaslatával, miszerint hasonló kívánalmak szükségesen a strukturális alapokhoz. Ennek nem csak a KAP-ra kell vonatkoznia. Ennek az átláthatósági követelménynek egyéb területekre is vonatkoznia kellene. Amíg várunk a KAP úgynevezett „állapotfelmérésére”, fontos, hogy most foglalkozzunk a kérdéssel, hogy megszabaduljunk tőle, és visszatérjünk az eredeti állapothoz.

A KAP gyakran kap rossz sajtót, de ezek a megjegyzések gyakran csak a negatív szempontokra összpontosítanak, és teljes mértékben megfeledkeznek azokról az igencsak pozitív előnyökről, melyeket a fogyasztók a KAP-tól kapnak. A KAP bevezetése óta az élelmiszerár inflációja jóval az általában vett infláció alatt van. A KAP olcsó élelmiszert szolgáltatott az EU polgárainak, de egyben biztonságos és nyomon követhető élelmiszert. Épp ezt jelenti a „gazdaságból a tányérba” kifejezés. A KAP fejleszti környezetünket és folyamatosan javulnak a haszonállatok körülményei. Továbbá a KAP élelmiszerbiztonságot is nyújt az EU számára. Sokan nevetség tárgyává teszik az élelmiszerbiztonság gondolatát, mintha az ilyen elképzelés a sötét középkor sajátja lenne. A világnak elegendő élelmiszer áll rendelkezésére, hogy ellássa magát. De meddig? Talán egy hétig. Gondoljanak csak arra a nyomásra, ami akkor jön el, amikor elkezdünk majd üzemanyagot termeszteni élelmiszer helyett. Gondoljanak csak arra a nyomásra, ami akkor nehezedik ránk, amikor a feltörekvő gazdaságok, így például India és Kína az EU-val versengenek az élelmiszerért és az élelmiszer helyetti üzemanyag-termesztésért. Akkor majd az EU-ra és a KAP-ra tekintünk élelmiszerbiztonságért. A KAP-nak – hasonlóan minden politikához – megvannak a saját problémái, de nyújt valamit az EU-s polgároknak, és ez a szabályozás biztosítani fogja, hogy továbbra is így tegyen, még pedig nyílt és átlátható módon.

  Janusz Wojciechowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Teljes mértékben támogatom mind Jorgo Chatzimarkakis jelentését, mind pedig magát a határozati tervezetet. Ez egy, a helyes irányba tett fontos lépés; nagyobb átláthatóságot vezetünk be az Európai Unió kiadásaival kapcsolatos elszámolási kötelezettség esetében. Valamennyi közül az a legértékesebb intézkedés, ami lehetővé teszi, vagy inkább kötelességgé teszi, hogy nyilvánosságra hozzák a Közös Agrárpolitika részét képező alapok felhasználóival, valamint a felhasználás kontextusával kapcsolatos információkat.

A közvélemény már egy ideje igényli ezt a fajta információt, csakúgy, mint a sajtó, így nagyon jó dolog, hogy bevezetésre kerül ez a konkrét alapelv. Senkinek sem szabadna szégyellnie a támogatás elnyerésére vonatkozó információt, aki közösségi támogatásban részesült; és a gazdáknak különösen semmi okuk nincs szégyenkezniük miatta, elvégre a támogatást kifejezetten nekik szánták, és az egész társadalom javára.

A szabályozás célja, hogy erősebb szabályozást gyakoroljon az EU kiadásai felett, és ez egyben nagyon jó dolog is. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy két mondatot szóljak egy problémáról, ami akkor merült fel, amikor a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság október elején Lengyelországba látogattunk. A probléma a nemzeti szabályozó ügynökségek szabálytalanságainak felderítésére vonatkozik. Ez egy olyan megoldás, ami lehetővé teszi a kiadások csökkentések következményeinek elkerülését egy olyan helyzetben, ahol a rendellenességekre egy nemzeti szabályozó ügynökség derít fényt. Ezek az ügynökséges azok, melyek megfelelően tudnak együttműködni az Európai Számvevőszékkel, és motiváltak arra, hogy fényt derítsenek az ilyen szabálytalanságokra saját országukra gyakorolt következmények nélkül.

  Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Az átláthatóságra szükség van a mezőgazdaságban. Deß úr azt mondta, hogy a pénz homályos projektekbe vándorol. Igaz, hogy mi is fel akarjuk ezt fedni ilyen átláthatóság útján, de talán ő is egyet fog velünk érteni abban, hogy nem sok pénz találja meg az útját az európai mezőgazdaságba és Európa mezőgazdasági területeire; egy része rossz csatornákba folyik. Az elmúlt évek költségvetéseiből euró milliárdokat különítettek el gazdák számára, de nem találta meg a gazdákat. A gazdálkodók export-támogatása, az EU teljes, tárolással egybekötött intervenciós gyakorlata – ezek euró milliárdokat emésztettek fel, de nem segítettek a gazdálkodókon. A legjobb esetben – ahogy Harkin asszony a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért csoportja részéről elmondta – lent tartotta az árakat a piac lefelé történő stabilizálásával, mely az infláció egyfajta féke. Természetesen az árak stabilan tartásának ez az általános célja, de az nem történhet a gazdák érdekében, hogy ennek biztosításáért egy ország vagy Európa talpnyalóivá válnak.

Az előadónak igaza volt, amikor a referenciák keretrendszerének a szükségességéről beszélt: a közzététel egymagában nem elegendő. Én is szeretnék referencia-keretrendszert adni: még a CAP reformja után is, 300 euróval számolva hektáronként, egy racionalizált gazdaság, ahol egy dolgozó 400 hektárt gondoz, – ami a racionalizáció legnagyobb mértéke – körülbelül 120.000 eurót kap dolgozónként. A gazdák 80%-a ennek a tizedét sem kapja meg. Ennélfogva nekünk is meg kell magyaráznunk, hogy mi történik ezzel a pénzzel. Ez a referencia-keretrendszert politikusoknak kell elkészíteni –, automatikusan nem fog megjönni a közzététellel.

Amikor a Bizottság azt állítja a javaslatában, hogy ezeket a kifizetéseket lehet, hogy fokozatosan kell megtenni, akkor meg kell kezdeni a második pillérbe történő áttérést – mivel itt az alapok jobb eredményeket produkálnak a dolgozókkal és a környezettel kapcsolatban – akkor ez ízelítő abból, ami előttünk áll, nevezetesen az információk nyilvánosságra hozatala utáni megbeszélés. És akkor újra szabad kezet kell adnunk a politikusoknak. Először azonban a számoknak kell beszélniük, közzé kell őket tenni, nekünk türelmesnek kell lennünk, és ha azok nem bizonyulnak helyesnek, akkor a politikát kell megváltoztatni, hogy megjavuljanak.

Köszönjük a jelentést – támogatni fogjuk.

  Kartika Tamara Liotard, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Nagyon köszönöm, elnök úr! Meg szeretném köszönni az előadónak a munkáját. Az európai adófizetők tudni akarják, hogy hogyan költik el az adójukat. A mezőgazdasági támogatásokban részesedők nevének közzététele abszolút szükséges a transzparens európai politika érdekében, különösen, hogy ezek a támogatások az EU költségvetésének rendkívül nagy hányadát képviselik. Ennél azonban még mindig fontosabb, hogy ez a közzététel egy nagyon szükségszerű, valóban alapos reform kezdete legyen a közös agrárpolitikában.

Amikor Hollandiában 2005-ben nyilvánosságra hozták a támogatásokat, akkor észrevettük, hogy aránytalan rész jut egy kicsi, jómódú csoportnak. Hatalmas támogatásokat adunk multinacionális nagyvállalatoknak és hatalmas földtulajdonosoknak, miközben többezer gazda alig kap valamit. Kezdésként felső határt kellene szabni az egy személy vagy cég részéről megkapható támogatásban – és nem 300 000 euróban, amint azt Fischer Boel biztos úr a közelmúltban javasolta. Nem mondanék egy átlagos évi fizetésnél többet. Elvégre is a legtöbb támogatás célja a jövedelem kiegészítése.

A megfelelő átláthatóság biztosításában kudarcot valló tagállamoknak büntetésként kevesebb EU-támogatásban kellene részesülniük. Ugyancsak fontos, hogy ez köztudomású legyen ott, ahol a tagállamok gyengén működő ellenőrző mechanizmusokkal rendelkeznek, hogy a gazdák és az érdekeiket képviselő szervezetek felelősségre vonhassák a hatóságokat, amennyiben miattuk megkárosodnak.

Természetesen ennek a Parlament átláthatósági kezdeményezéseinek csupán a kezdetét kellene jelentenie. A Strukturális Alapok elosztását ugyancsak nyilvánosságra kellene hozni. Remélem, hogy ez a jelentés a lehető legnagyobb támogatottságot kapja majd a Parlamenttől, mivel annyira megkönnyítené elsődleges ellenőrző szerepünket. Egy átlátható agrárpolitika jelenti az igazságos agrárpolitika irányába tett első lépést.

  Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Köszönöm, elnök úr! Én is, szavazóimhoz hasonlóan úgy gondolom, hogy az EU túl zárt és bürokratikus. Így üdvözlöm a biztos úr javaslatát, amely nagyobb nyitottságot és átláthatóságot szeretne elérni az intézmények kiadásaival kapcsolatban. A mezőgazdasági támogatás vitatható kérdés. Így tehát fontos a polgárok számára, hogy láthassák, mire megy az adójuk, illetve mennyi. Sajnálatos, hogy a bizottság módosításai az EU-val, mint átlátható intézménnyel szemben haladnak. A bizottság regisztrációval kapcsolatos igénye, mely az információhoz történő hozzáféréssel kapcsolatos, valamennyi polgár magánügyének súlyos megsértése – függetlenül attól, hogy gazdákról, újságírókról vagy iskola előtti fejlesztő pedagógusról van-e szó. Azon polgárok regisztrációjának engedélyezése, akik nyilvános dokumentumokat kívánnak megtekinteni olyan lépést jelent, amit nem kívánunk látni az EU-ban. Így tehát arra ösztönzök minden képviselőt, hogy a bizottság 4. és 23. módosítása ellen szavazzanak. Köszönöm.

  Jean-Claude Martinez, az ITS képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Biztos úr! Chatzimarkakis úr! Kevés a gabona, kevés a tej, a kukorica és a vaj ára az egekben – és mit csinálunk? Vitatjuk, hogy feltesszük az internetre a tehenenként, juhonként, hektáronként kapható támogatást és miközben a világ szinte éhezik, mi azzal játszunk, hogy gazdálkodási és pénzügyi e-maileket szervezünk az internete, mint a tinédzserek.

Természetesen jó okok vannak: átláthatóság, annak a joga, hogy kitaláljuk és szabályozzuk, mi történik a gazdáknak kifizetett milliárdokkal. Azonban egy demokráciában a Parlament gyakorolja az irányítást az ülésteremben, nem pedig a weben szörfölők. Hasonlóképpen, amennyiben az átláthatóság vonatkozik a mezőgazdasági hitelekre, akkor a populizmus jegyében miért nem működhet az átláthatóság az EU vezető tisztségviselőinek juttatott fizetés kapcsán? Amennyiben feltesszük az internetre a tejelő tehenek támogatását, akkor miért nem tesszük fel a felsővezetők részéről “kifejt” prémiumot is?

Ez az első igazságtalanság. Van egy második is. A kis gazdák átláthatók lesznek, ez azonban nem igaz a nagy mezőgazdasági vállalatokra. Ez azért van, mivel jelen szabályozás valódi célja nem az átláthatóság. Ez egy ördögi harceszköz, melynek két rejtett célja van. Az első: a gazdák felosztása nagyra és kicsire, valamint egységük tönkretétele a szakszervezetekben. A következő és a legfontosabb a közvélemény felizgatása a gazdák ellen, a sajtón, különösen a brit sajtón keresztül, mely vezető helyen foglalkozik majd a Károly hercegnek és őfelségének, Erzsébet királynőnek, a szakszervezeti vezetőknek, a nagygazdáknak, és akár Fischer Boel asszony férjének, egy sertéstenyésztőnek juttatott támogatásokról.

Ezen néhány, Brüsszel hormonával etetett nagybirtokos példáját használva el lehet hitetni a közvéleménnyel, hogy a gazdák hatalmas segítséget kapnak, főleg azért, mert a közvélemény nem tudja, hogy a gazdákat akaratuk ellenére fizetik, mivel nem engedélyezik számukra a gazdálkodást. Arra kényszerítik őket, hogy parlagon hagyják a földet.

Amint a gazdák ellen forduló közvélemény – azért fizetik őket, hogy ne termeljenek az ár- és jövedelempolitika szétválasztása miatt – már az izzásig hevült, 2013-ban, akkor politikai vagy választói kockázat nélkül, képes lesz a támogatás leállítására és arra, hogy körülbelül 20 milliárd eurót mezőgazdaságtól eltérő tevékenységek finanszírozására költsenek.

Ez a szabályozás a demokratikus átláthatóság álcájában egy olyan erkölcsi gyalázat, mely az irigység és a féltékenység szégyenteljes motivációit használja a ’80-as évek óta a Bizottság stratégiai tervének támogatására: a mezőgazdasági exportok megszűntetése egy hatalmas világméretű megállapodás részeként. Mezőgazdaságot a deli féltekének, banki és energiaszolgáltatások az északinak. Ez az igazság a jelen szabályozásról!

  Jim Allister (NI). – Tisztelt elnök úr! Keskeny lehet az átláthatóság és a magánélet megsértése közt húzódó választóvonal. Sok gazda – véleményem szerint elég helyesen – zokon fogja venni, hogy a gazdaságuknak juttatott egyszeri kifizetés részleteit felteszik az internetre az általa létrehozott ingyenes kiosztmányról alkotott torz kép miatt.

Természetesen az a valóság, hogy a legtöbb egyszeri, gazdaságoknak juttatott kifizetés olcsó élelmiszerpolitikánkat támogatja. Vegyük a marhahús ágazatát. Választótestületem egyik munkacsoportjának jelentése azt mutatja be, hogy azon a kis területen a marhahústermelők évente 260 millió eurót vesztenek. Csak az egyszeri gazdaságoknak adott kifizetések működtetik őket a termelés támogatásával.

Így, amikor arról szólnak a híradások, hogy egy gazda 20 000 eurót kapott, az félrevezető, mert nem említik, hogy azzal egyidőben 40 000 eurót vagy többet veszít termelésének működtetésében. Az igazat megvallva a közzététel mellett a kereskedelmi értékesítés tipikus eredménystatisztikájának is szerepelnie kellene minden egyes ágazat esetében.

  Ioannis Gklavakis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Örömmel nyugtázom, hogy mi mind átláthatóságot és szabályozást akarunk : mind azt akarjuk, hogy az adófizető polgárok által nyújtott EU-s pénzek védve legyenek, és azokhoz kerüljenek, akik ténylegesen jogosultak a támogatásra. Szabálytalanság és jogszerűtlenség esetén meghatározott szankciókat kell kivetni, és úgy vélem, e pontban mindannyian egységesek vagyunk és határozottak. Magától értetődő azonban, hogy a javasolt intézkedéseket a releváns rendeletek elfogadása után kellene hatályba léptetni, és ezeknek a következő pénzügyi évhez kellene kapcsolódniuk. Úgy hiszem, ennek a tisztázása feltétlenül fontos, és ezért nyújtottuk be a releváns módosítást. Azt akarjuk, hogy ez a módosítás tisztázza : 2008. október 16-a előtt ne lépjenek hatályba a felfüggesztett havi kifizetésekre vonatkozó intézkedések – beleértve a közös agrárpolitika támogatását is –, melyeket a 1290/2005/EK tanácsi rendelet 17a és 27a cikkei tartalmaznak. Ezért gondoljuk azt helyesnek, hogy az intézkedéseknek nem kell, hogy visszamenő hatályuk legyen.

Összefoglalásként engedjék meg, hogy kiemeljem, mit akarunk:

- először: az adófizetők pénzének védelmét;

- másodszor: a pénz azokhoz kerüljön, akik ténylegesen jogosultak rá, ahogy arra képviselőtársam igen helyesen rámutatott;

- harmadszor: a törvényszegőket meg kell büntetni;

- negyedszer: legyünk korrektek, mint ahogy az egész világon történik, a jogszabályoknak nincs visszamenő hatályuk, nem is kell, hogy legyen.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, teljes szívvel és boldogan helyeseljük, és szavazunk Chatzimarkakis úr jelentése mellett.

  Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Elnök úr, kedves kollégák! Régi mulasztást pótolnak az Európai Unió intézményei. Ha van valaki, aki érdekelt abban, hogy rendet teremtsünk az európai agráriumban és legyen transzparencia, átláthatóság, az az európai agrárszektor, az európai mezőgazdaság.

Chatzimarkakis jelentéstevő, akinek szeretnék gratulálni, jól mondta, hogy az Európai Uniónak nem jó az image-e az európai polgárok szemében, és legtöbbször bűnbaknak az európai mezőgazdaságot szokták beállítani. Ezért idézem ezen a kései órán De Gaulle tábornokot, aki azt mondta, hogy az elkerülhetetlennek élére kell állni. Igen, nekünk, akiknek fontos a közös európai agrárpolitika, az elkerülhetetlennek, a transzparenciának, az átláthatóságnak az élére kell állni.

Nagy gondot jelent az a közös agrárpolitikában – és Graefe zu Baringdorf kollégámmal maximálisan egyetértek –, hogy az egész európai közös agrárpolitika egy kusza szövevény, nehezen átlátható, sok tekintetben igazságtalan. Mi mind a ketten, és azt hiszem a teremben ülők, szeretnénk megőrizni a jövőnek a közös agrárpolitikát, de egyidejűleg szeretnénk ezt a közös agrárpolitikát megvédeni is.

Mi magyarázza azt, kedves barátaim, hogy vannak a közös agrárpolitikának kedvenc, elkényeztetett gyermekei, mint a gabonafélék, cukor, dohányágazat, vannak abszolút mostoha szektorai, mint a zöldség–gyümölcs, a szőlő–bor, a sertés, a baromfi ágazat? Ezt ép ésszel nem lehet egy európai polgárnak megmagyarázni.

Azt sem lehet ép ésszel egy európai polgárnak sokszor megmagyarázni, hogy egy csomó támogatás nem a termelőknek megy, ahogy Graefe zu Baringdorf kollégám is mondta, hanem ezt lefölözik a kereskedelmi szervezetek. Sehol nem készült még el, és jó lenne, ha a Bizottság és a Tanács végre készítene egy jelentést, hogy mennyi összeg megy ki a mezőgazdasági szektorból a szektoron kívülre. Óriási összegek.

Ezért nagyon fontos ez a jelentés, hogy legyen világos, ki, mennyi támogatást kap, hogy ne forduljon elő, hogy a médiumok azt a negatív példát hozzák, hogy Rómában a 6. emeleten évek óta van egy 200 fős szarvasmarhatelep és több százezer olasz paraszt pedig tisztességesen teszi a dolgát.

Kedves barátaim, nagyon fontos ezért az átláthatóság, az adatoknak a közlése, és ezt minden más területen az Európai Unióban meg kell tenni, ezért én támogatom Chatzimarkakis jelentését. Köszönöm szépen.

  Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr! Én is azonnal gratulálni szeretnék az előadónak, Chatzimarkakis úrnak a jelentéséhez. Természetesen azt is kérdezhetnénk, milyen jelentést várhatunk egy olyan előadótól, aki józan német ésszel, görög szívvel és lelkében még egy kis finn érzülettel is rendelkezik. Ilyen helyzetben azt is mondhatnánk, hogy a jelentés sok tekintetben inkább jó lehet, és ez történt e jelentés esetében is. Még egyszer gratulálok.

Ha a mezőgazdaságról és annak támogatási rendszeréről beszélünk, valóban nagyon fontos, hogy hangsúlyozzuk az átláthatóság fontosságát. Az átláthatóság az alapja mindennek. Természetesen van egy másik tényező is, melynek együtt kell járni az átláthatósággal a pénzügyi programokat illetően, ez a korrektség. Az elmúlt néhány évben azonban, mióta itt vagyok az Európai Parlamentben, láthattam, hogy ha valami, akkor a korrektség egy relatív fogalom, és azt, hogy a korrektség érzékelése változik. Mindenesetre remélem, hogy az átláthatóság növelésével az emberek bizalma is erősödni fog a döntéshozó rendszerünkben és abban az elképzelésben, hogy mi itt a megfelelő döntéseket akarjuk meghozni a mezőgazdaság támogatását illetően ugyanúgy, mint bármely más területen.

Mindamellett aggodalmam szeretném kifejezni a széles értelemben vett mezőgazdaságot illetően. Megemlítve a korrektséget, remélem, a jövőben nemcsak az átláthatóságra fogunk ügyelni, hanem a korrektségre is.

Most a biztos úr jelenlétében nagyon fontos, hogy a kis tagállamokat is megfelelően kezeljük. A jövőben annak érdekében is tennünk kell, hogy bármilyen nemzeti önellátó képesség megőrizhető legyen. Nekünk Finnországban van erre néhány komoly példánk, mint a cukorra vonatkozó döntés, melyet az Európai Unió nemrégiben hozott, és e tekintetben remélem, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kap majd a korrektség, mivel most az átláthatóság ügye került kiemelésre Chatzimarkakis úr jelentésével kapcsolatban.

Biztosítanunk kell, hogy az Európai Unió és a döntéshozó rendszerünk nyitott, és a polgáraink bízhatnak benne, valamint, amiről azt gondolhatják, hogy a jövőben támogathatják. .

  Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Elnök úr! A közös agrárpolitika támogatásával kapcsolatos mai jelentés, és különösen az átláthatóságának ügye szempontjából rendkívül fontos a Közösség lakosainak társadalmi elfogadottsága, elsősorban az európai gazdálkodóké. Az állami támogatások jótékony hatásairól szóló publikációk segítségével részleteiben látni fogjuk, hogy a támogatások felosztása milyen összefüggésben történik, különösen azon országokban, amelyek a régi és új EU néven ismertek.

Egy igen lényeges javaslat, melyet az előadó tett, a tagállamok közötti adatok összehasonlíthatóságára vonatkozó igény megemlítése. Ez lehetővé fogja tenni az EU tagállamok közötti hamis gyanúsítások elkerülését az egyéni piacok támogatási módját és nagyságát illetően az adott országban, és lehetővé tesz az intézkedést azzal a céllal, hogy a gazdálkodók lehetőségeit azonos szintre hozzuk az állami támogatások területén. Általánosságban hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági politika kellően világos támogatása az egyes termékek megfelelő mennyisége mellett garantálja az európai fogyasztók számára az élelmezésbiztonságot. Ez az oka annak, hogy miért kell az európai gazdálkodóknak hosszú távú biztonsági és pénzügyi kilátásokkal rendelkezniük a gazdaság beruházásaira vonatkozóan.

Felelőtlenek és az EU élelmezésbiztonságára veszélyt hoznak magukkal azok a mostanában hallható hangok, melyeket a közös agrárpolitika gyorsabb felülvizsgálatát követelik. Nem szabad elfelejtenünk azokat az ígéreteket sem, hogy 2013-ig minden EU-tag számára azonos szintre fogjuk hozni a gazdaságoknak adott támogatásokat.

Végül gratulálni szeretnék az előadónak.

  Esther de Lange (PPE-DE). – (NL) Elnök úr! Köszönetet szeretnék mondani képviselőtársamnak az alapos jelentéséért, mely első pillantásra igen technikai szabályokkal, költségvetési szabályokkal foglalkozik. Valójában azonban e szabályok képesek befolyásolni a gazdálkodóink munkáját – akik tulajdonképp a jogos és elengedhetetlen előállítói a mindennapi élelmiszereinknek. Szeretnék ezek közül néhány szabályt részletesebben megvitatni anélkül, hogy egy igen széles körű vitát kezdjek a KAP állapotfelméréséről vagy valami másról. Ki kell azonban öntenem a szívem: zavar, hogy az igen tisztelt képviselőtársam a holland Szocialista Pártból (SP) hol talál olyan nagy földbirtokost, akiről beszélt egy olyan országban, amely olyan sűrűn lakott, mint Hollandia. De eltérek a tárgytól.

Először is támogatásom szeretném kifejezni a Bizottság javaslatát illetően, hogy hiányosságok esetén lehetséges legyen az érintett tagállamot még hatékonyabban megbüntetni – levonások alkalmazásával, például a köztes kifizetések felfüggesztésével vagy csökkentésével. Véleményem szerint a Bizottságnak nemcsak a szabálytalanság súlyosságát és természetét kell vizsgálnia, amint azt le is írta hanem az időtartamát is. Például hosszantartó megsértés esetén a Bizottságnak minden évben növelni kellene a csökkentés mértékét. Azt is biztosítanunk kell, hogy a most bemutatott új szabályok ne vezessenek az adminisztratív terek növekedéséhez.

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásából részesülők nevének közzétélével kapcsolatos kényes kérdés megvitatásával szeretném befejezni. Az országomban ez már jelentős mértékben elterjedt, és a Bizottság most azt javasolja, hogy az egész EU-ban bevezessék e kiadás átláthatóságának és törvényességének biztosítása céljából. Helyeslem ezeket az erőfeszítéseket, de tennék két rövid megjegyzést, melyeket módosítások formájában ki is fejeztek. Először is, ezen adatok nyilvánossá tétele sértheti az érintettek jogait. Ezért biztosítanunk kell a megfelelő adatvédelmet, hogy megakadályozzuk az adatok rossz kezekbe kerüljenek vagy radiális állatjogi aktivisták tevékenységeinek hasznára alkalmazzák például: egy jelenség, mellyel már számos tagállam szembesült.

Végezetül szeretném mondani, hogy a Bizottság véleménye szerint a javasat a költségvetés hatékonyabb ellenőrzését fogja lehetővé tenni számára. Bizonyos mértékben ez igaz is lehet, de véleményem szerint sokkal jobb hatással lesz a költségvetés ellenőrzésére a nemzeti közzététel figyelembe véve, hogy a költségvetési forrásokat nemzeti szinten kezelik. Ezért felszólalásom utolsó másodpercében fel kívánom kérni a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel e nemzeti közzétételek bevezetésének folyamatát.

  Gyula Hegyi (PSE). – (HU) A közös agrárpolitika átláthatóságának növelése fontos közösségi cél, és ezért támogatom Chatzimarkakis kollégám jelentését. De ha már a közös agrárpolitika szóba került, szeretném felhívni a figyelmet a környezettudatos gazdálkodás egyik legfontosabb kérdésére, a Natura 2000 programra.

Mint ismeretes, a Natura 2000 keretében közösségi és tagállami támogatást kapnak azok, akik a védett flóra és fauna megtartását biztosító módon gazdálkodnak. Az Európai Unió területének közel 1/5-e, Magyarország esetében 21%-a e program védettsége alá esik. A gazdák várják ezt a támogatást, hiszen a természeti értékek megtartása gazdasági önkorlátozást igényel részükről.

A fenntartható jövő szempontjából pedig kulcsfontosságú, hogy minél több természeti értéket őrizzünk meg. Ezért fontos, hogy minél nagyobb összeget folyósítsunk a Natura 2000 programban érintett területek támogatására.

Annak idején a szocialista frakcióbeli témafelelőse voltam a Natura 2000 programnak. Sajnos az akkor általunk szorgalmazott összeget, az évi 3 milliárd eurót azóta sem sikerült realizálni. Pedig a 24. órában vagyunk, ha meg akarjuk állítani a természet pusztítását, különösen az amúgy is túlnépesedett Európában.

Hasznos lenne, ha a tervezett internetes listára az is felkerülne, hogy mennyi támogatást adnak a Natura 2000 keretében a gazdáknak, így is népszerűsítve az előremutató gyakorlatot. Remélhetőleg ez a nyilvánosság is a környezetbarát gazdálkodást, az egyedülálló természeti értékeink megvédését ösztönzi. Köszönöm.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök úr! A KAP-ról beszélünk, de a valóságban ilyen közös politika nem létezik. Azért merem ezt állítani, mert nemcsak az egyes régiók, de a régi és az új tagállamok között is jól érzékelhető a különbség a mezőgezdasági támogatás mértékében. Ha közös agrárpolitikáról akarunk beszélni, közös és azonos elveket, feladatokat és lehetőségeket kell meghatároznunk, hogy a termeléshez támogatást nyerhessünk.

Úgy gondolom azonban, hogy a jelentés nagyon hasznos és szükséges, mert a végén le kell fektetnünk, ki mit kap majd s hogy a pénzeszközök hogyan kerülnek felhasználásra. Pusztán statisztikai javulások nem feltétlenül vonják maguk után a mezőgazdaságra fordított támogatás mértékének javulását, de a takarékoskodást és az átláthatóságot elősegítheti, nagyobb lesz az emberek bizalma s nekünk parlamenti képviselőknek meglesz a lehetőségünk arra, hogy levonjuk a következtetéseket és közös megoldásokat találjunk, amely majd a valóban közös agrárpolitikához vezet azonos demokratikus és partnerségi elvek mentén az egész Európai Unióban az összes gazda számára függetlenül attól, hogy éppen hol él és dolgozik.

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) Az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból érkező korlátozott mennyiségű pénzeszközök, valamint az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból származó pénzeszközök csak kivételes esetekben ítélhetők meg.

Ebben a tekintetben a Bizottság indítványa nem definiálja egyértelműen azokat az eseteket, amikor a mezőgazdasági jellegű kifizetéseket le kell csökkenteni vagy fel kell függeszteni.

A szabályozás azon formája, amelyett a Bizottság indítványozott, csak arra tér ki, hogy csak akkor kell a kifizetést felfüggeszteni, ha a nemzetállami szintű ellenőrzőrendszerek bizonyos hiányosságok megléte miatt nem kielégítően működnek.

Úgy vélem, hogy ezek a kritériumok nem alkalmazhatók önhatalmúlag, különben súlyos hatással lehetnek egyas tagországok esetében.

Természetesen szükség van az erős közösségi ellenőrző rendszerre a pénzeszközök elköltésére vonatkozóan, de figyelembe kell venni azoknak az intézményeknek a fejlődését is, amelyek tagállami szinten tartoznak felelősséggel az ellenőrzésért.

Ezért gondolom úgy, hogy a Bizottság elé ma benyújtott indítványunkban foglalt eszközöket nagyon óvatosan szabad használnunk, nagyon pontosan meghatározott feltételek teljesülése esetén, amelyen felül még szigorú parlamenti ellenőrző rendszer is érvényben van.

Sőt, a szabályozásnak nem szabad visszaható hatállyal rendelkeznie. 2007 az Unió bővítésének éve volt, igazságtalan lenne, ha a szabályozásban foglaltakat a mai naptól érvényre juttatni, ahogy az Európai Bizottság javasolja.

Ezért támogatom azt a megoldást, hogy további egy év haladékot biztosítsunk, amíg a szabályozás hatályba lép.

Ami az uniós alapok felhasználóinak és az összegek közzétételét illeti, úgy gondolom, nagy mértékben javítaná az allokációs rendszer átláthatóságát.

Ennek köszönhetően már kezdettől elejét lehetne venni az esetleges csalási kísérleteknek, illetve az uniós vidékfejlesztési alapok politikai kritériumok szerinti elosztásának s így biztosítható lenne a közpénzek felelős felhasználása.

  Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr! Az Európai Bizottság kezdeményezése, amelynek értelmében a tagállamoknak közzé kell tenniük a KAP felhasználóival kapcsolatos adatokat, minden tekintetben megérdemli a támogatást.

Az ilyen jellegű adatok internetes közzététele – az egyes tagországi adatok összehasonlításának biztosíthatóságával – nemcsak a költségvetési kiadások átláthatóságát és a költségvetési ellenőrzés hatékonyságát javítaná, hanem további két homályos foltra is fényt vetne, amely az EU KAP-kiadásaival kapcsolatos.

Először is, a közvetlen támogatások nagyon nagy része egyes országokban nem a családi gazdaságoknak, hanem nagy konszerneknek és nagybirtokoknak megy, mint pl. a Smithfield vagy a II. Erzsébet koronabirtokai. Az erre vonatkozó adatok talán megértetik a döntéshozókkal, hogy az egy gazdaságnak jutó támogatásokat limitálni kell annak érdekében, hogy a családi gazdaságokat jobban segíthessük, mint a nagyvállalatokat.

Másodsorban, nagyon nagy a régi és az új tagországok közötti aránytalanság arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdasági területeknek egy hektárra jutó támogatása mekkora. 2007 és 2013 között az ide vonatkozó indikátor alig lesz 60% fölött s Románia és Bulgária csatlakozása után még alacsonyabb. Tehát minden euró, amelyet a régi tagországoknak fizetünk ki, alig 60 cent lesz az új tagállamoknak annak ellenére, hogy azoknak az országoknak a mezőgazdasága fel kell zárkózzon a régi tagországok mezőgazdasági szintjéhez.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr! Bárcsak itt lenne az északír gazdáknak az a csoportja, amellyel ma volt alkalmam találkozni, hogy hallgathassák ezt a vitát s talán szívesen be is kapcsolódnának. Legyünk őszinték: senki nem akarja, hogy pénzügyi helyzete nyilvánosságra jusson s talán itt és most is ülnek olyanok közöttünk, akik átláthatóságról és nyitottságról beszélnek, de igencsak szívesen elkerülnének egy ilyen közzétételt. Valaki igen frappánsan megfogalmazta már ma este: helyénvaló, ha közzétesszük azoknak a támogatását, akik közpénzt kaptak. Ennek ellenére hiszek abban, hogy a kifizetések közzététele megtörténik és általában véve hiszek a nyitottság és átláthatóság eszméiben, de szeretném kiemelni, hogy visszafelé is elsülhetnek a dolgok.

Szintén megkérdőjelezném azt a véleményt, amely szerint az információ egyenlő a megértéssel, mégpedig azért, mert véleményem szerint tisztázni szükséges azt, hogy mit értünk kifizetés alatt. Azok a gazdák, akikkel ma találkoztam, marha- és juhtenyésztéssel foglalkoznak és sokan az egyszeri gazdaságnak juttatott kifizetést használják fel termelésük finanszírozására. Talán butaságot csinálnak. Talán jobban tennék, ha hagynák, hogy tönkremenjenek a gazdaságaik és továbbra is felvennék a támogatást.

Többen úgy tárgyalták a KAP bukását, mintha az a gazdák hibája lenne. Szerintem viszont Európa politikacsinálóit illeti a vád a beazonosított kudarcokat illetően. Azok, akik az intervenciós és exportvisszatérítésről beszélnek, elfeledkezhettek a 2003-as reformokról. Hiánnyal küszködünk az Unióban. Marhahúst importálunk. A tejtermékek iránt egyre női a világpiaci kereslet, gabonából is kevés van, ez ellen már tettünk is lépéseket. Igen, tegyük közzé az adatokat, de magyarázó jelleggel. Védjük meg a gazdákat és ne engedjük, hogy nevetség tárgyává váljanak amiatt, hogy mire költötték a pénzt. Ne a gazdák ellen fordítsák ezt a fegyvert. A Bizottság már így is ezt teszi az állapotfelmérés terén, amikor arról beszél, hogy hogyan, a közzététel előtt a kifizetések megszorításán kell elgondolkodnunk. Ezt magasabb szinten kell végeznünk, de legyünk őszinték arról, miként is vitatkozunk ebben a témában. Azt hiszem, felül kell vizsgálnunk az információ kihasználását.

  Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr! Fontos jelentésről vitázunk most, nevezetesen a KAP finanszírozási kérdéseiről. Arról a KAP-ról, amely az Unió költségvetésének 45%-át teszi ki.

Az Európai Bizottság célja, hogy javítsa az átláthatóságot és az uniós gazdák és vidékfejlesztési projektek költekezésének hitelét. Ugyanúgy javítani kellene az uniós polgárok KAP-ra vonatkozó elfogadását és megítélését. Mindig olyan emberek bukkannak fel, akik nem viseltetnek jószándékkal a KAP iránt és gazdáinkat minden áron megfosztanáka támogatástól és igazságtalan nyílt versenynek tennék ki őket a harmadik világbeli gazdákkal szemben.

Az a kérdés, mi történne azután az EU élelmiszeriparával? Biztos vagyok abban, hogy a Mezőgazdasági Bizottság európai parlamenti képviselői egyetértenek velem, ha azt mondom, nem csökkenthető a KP költségvetése. A büdzsé folyamatosan zsugorodik, 2013-ra a teljes költségvetésnek mindössze 33%-át adja majd. Reméljük, hogy az új szabályok egyszerűsítik a jelenlegi jogi szabályozást a Bizottság által szorgalmazott “jobb jogalkotás” szlogenjével összhangban. Polgáraink nyomon követhetik, mire költöttük az EU-s pénzeket.

Idén novemberben az állapotfelmérés témakörében a Bizottság állást foglal. Azon a véleményen vagyok, hogy az EU közvetlen kifizetési rendszere sokkal egyszerűbb és átláthatóbb lesz és a támogatás szintjét az egyes tagállamok tekintetében egységesítik, azaz igazságos és érthető lesz.

Azt is remélem, hogy romániai munkatársaink megküzdenek a kifizetési rendszereik okozta nehézségekkel. Nem engedhetjük meg, hogy a romániai gazdák akár egy centtel is büntessük vagy megkárosítsuk emiatt. Ezek a juttatások ugyanolyan fontosak Romániában, mint máshol. A romániai gazdák büntetése helyett inkább segítenünk kellene abban, hogy a támogatás rendszerét közösen átgondoljuk.

  Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Tisztelt Képviselők! Köszönöm érdekfeszítő megjegyzéseiket. Nagy örömömre szolgál, hogy részt vehetek ezen a vitán, hiszen amikor a Bizottság elkezdte az indítvány megvitatását az uniós pénzek felhasználóinak átláthatóságára vonatkozóan, az információt csak két országban tették közzé: Dániában és Észtországban. Most tizenhárom országnál tartunk és végül mindenhol közzéteszik majd. Ez – az európai döntéshozatal sebességéből kiindulva – nagyon gyorsnak mondható.

Néhány ténymegállapítást szeretnék tenni. Először is, az uniós pénzek felhasználóinak névsorát úgy tesszük közzé, hogy az az Unió minden vonatkozó adatvédelmi rendelkezésével összhangban legyen. Ezt már le is fektettük az indítványban. Sokan megemlítették a strukturális alapokkal kapcsolatos információk közzétételét is, de ugyanaz a logika érvényes a strukturális alapokra, azaz a Pénzügyi Szabályozás 53b cikkére. Tehát itt nincs különbség.

Az összes olyan kiutalás, amely az európai költségvetésből történik, nyilvános lesz, ideértve a legmagasabb beosztásban dolgozó hivatalnokokat és bizottsági tagokat. Mindez teljesen nyilvános lesz. Nincs ebben semmi különös, ráadásul ez a gyakorlat a személyzeti szabályzat elfogadása óta.

Szeretném arra kérni a Parlamentet, hogy támogassa a Bizottság ebben az indítványban szereplő megközelítésmódját. Egyetértünk és együttérzünk a javasolt módosítások tartalmával és némelyik meg is fog jelenni a jogszabályban vagy a Tanács által az elnökség kompromisszumos szövegét követően elfogadott végső szövegben. Biztos vagyok abban, hogy a most asztalon lévő újítások a 2005/1290-es jogszabályt a jelenleginél még hatékonyabbá teszik.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. október 11-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Gábor Harangozó (PSE), írásban. – (HU) A Bizottság javaslatát támogatni tudom több okból is. Elsősorban átláthatóvá válik, hogy kik a kedvezményezettjei a KAP-nak, és összehasonlíthatóvá válnak az agrárjuttatások mértékei az EU tagországai között. Másodsorban növeli mind az EU-s intézmények, mind az uniós politikák legitimitását az európai polgárok felé. Harmadsorban ez a kezdeményezés nemcsak a mezőgazdasági kiadásokra, hanem az EU minden ágazati kiadására ki fog terjedni, és ezáltal növekedhet a költségvetési ellenőrzés hatékonysága is.

Egyetértek a javaslat második pontjával, amely azt javasolja, hogy a tagállami ellenőrző rendszerek hiányosságai esetén szigorítsák a szankciókra vonatkozó szabályokat. Magyarországon nagy erőfeszítések árán sikerült az intézményi rendszert úgy kialakítani, hogy az a leghatékonyabban működjön és megfeleljen a bizottsági előírásoknak.

Támogatom a jelentéstevő javaslatát, amely kötelező követelményként írná elő az adatok interneten való közzétételét. A tagállamok kifizető ügynökségeinek internetes oldalait összekapcsolnák a Bizottság oldalaival, illetve az egy tagállamon belüli weboldalakat is egymással hálózatba kapcsolnák. Természetesen ezen adatszolgáltatásoknak meg kell felelniük az európai adatvédelmi biztos előírásainak. Többek között elengedhetetlen, hogy az érintettek előzetesen tájékoztatást kapjanak az adatok közzétételéről, lehetőség szerint minél hamarabb, már az adatgyűjtés időpontjában.

  Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – Ha nagyobb az átláthatóság, kevesebb teret nyer a megalapozatlan EU-ellenes propaganda. Ezért örömmel fogadjuk az előadó meglátását, amelyben üdvözli a Bizottság javítási törekvéseit az unió mezőgazdasági kiadásainak átláthatóságát illetően.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az EU-s kiadások egyik legnagyobb részét képezik. Ezért a kérdés az EU legitimitásának kérdése.

Ha nem látható át tisztán a – mezőgazdasági és az összes többi – költekezés rendszere, az EU pénzköltéséről torzított képet kapunk. Tudjuk ugyanakkor, hogy a mezőgazdasági pénzmozgások menedzsmentje az utóbbi időben folyamatosan javult.

Az unió költekezésére vonatkozó adatainak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie az interneten. A teljes átláthatóság alapvető a költségvetési ellenőrzéshez. Ezért örömmel jelentem be, hogy Chatzimarkakis úr 100%-os támogatást kapott a Bizottság részéről.