Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/0127(CNS)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A6-0317/2007

Viták :

Szavazatok :

PV 11/10/2007 - 6.3
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0426

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2007. október 11., Csütörtök - Brüsszel HL kiadás

9. A szavazáshoz fűzött indokolások
Jegyzőkönyv
  

– Jelentés: Paulo Casaca (A6-0317/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A tengeri tevékenységekkel kapcsolatosan összegyűjtött adatok és információk harmonizációja és megbízhatósága rendkívül fontos a halászati ágazat számára, és minden olyan erőfeszítést támogatni kell, ami ezek minőségének javítását célozza.

Az ágazat jelenlegi szükségletei és az ökoszisztémával kapcsolatos aggodalmak miatt az Európai Bizottság javasolta az 1543/2000/EK tanácsi rendelet módosítását, míg az Európai Parlament értékel egy, a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására vonatkozó új közösségi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot.

Módosítani kell tehát a jelenlegi 1543/2000/EK tanácsi rendeletet annak érdekében, hogy elkerüljük a régi és az új rendelet közötti átfedést.

A jelenlegi bizottsági javaslat megteszi ezeket a szükséges és logikus változtatásokat, és a Halászati Bizottság egyhangúlag jóváhagyta. Számíthat továbbá az én „igen” szavazatomra is a plenáris ülésen.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Megszavaztam ezt a jelentést, amely jóváhagyja a Bizottságnak az 1543/2000/EK tanácsi rendelet (a közös halászati politika irányításához szükséges adatok gyűjtésére és kezelésére vonatkozó közösségi keretről létrehozataláról) módosítására (és a hatályon kívül helyezésére való felkészülésre) irányuló javaslatát. A Bizottság célkitűzése, hogy 2008-ban egy új, átfogóbb adatgyűjtési szabályozást vezessen be; ez a módosítás jobb átmenetet tesz lehetővé azáltal, hogy megszünteti az adatgyűjtéssel és -kezeléssel kapcsolatos hat évre szóló nemzeti programok benyújtására vonatkozó jelenlegi követelményeket a 2007–2012-es időszakban. Ehelyett átmeneti programokat kell készíteni a 2007 és 2008-as évekre.

 
  
  

– Jelentés: Jorgo Chatzimarkakis (A6-0321/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten, Godfrey Bloom, Derek Roland Clark, Roger Knapman, Michael Henry Nattrass (IND/DEM), írásban. − Az UKIP a közös agrárpolitika megszüntetését szeretné látni. Ezért semmilyen körülmények között nem tudunk megszavazni egy olyan jelentést, amely még több hatalmat ad a Bizottságnak, amelynek a legitimitását nem ismerjük el.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (PSE), írásban. (FR) Igennel szavaztam a Chatzimarkakis-jelentésre, amely a KAP jobb költségvetési végrehajtását és átláthatóságát célozta, más szavakkal a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások kedvezményezettjeinek azonosítását.

Úgy érzem, hogy a KAP legitimitása, amely az EU kiadásainak egyik legnagyobb eleme, túl gyakran kérdőjeleződik meg az átláthatatlanság miatt, amivel a mezőgazdasági támogatásokat kezelik. A jelentés érdeme, hogy tisztázza ezt a helyzetet.

Rendkívül elégedett vagyok azzal, hogy az uniós támogatások kedvezményezettjeinek országos listáit közzéteszik az interneten, és hogy a Bizottság és a tagállamok kifizető testületei honlapjai között linkeket hoznak létre.

A KAP finanszírozás nyomon követését azonban az adatvédelemre irányadó szabályozások szigorú betartásával kell végezni. Ezért szavaztam azon módosítás ellen, amely megköveteli az adatokat felhasználó regisztrációját vagy nyilvántartásba vételét, hiszen az átláthatóságot mindkét oldalon garantálni kell.

Hiszek abban is, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kifizetésekkel kapcsolatos adatait olyan módon kell felbontani, hogy azonosítani lehessen a legnagyobb kedvezményezetteket.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az átláthatóság fokozásának a Bizottság javaslatában szereplő és a parlamenti jelentésben kifejezésre juttatott szükségességét létfontosságúnak tartjuk, mind a közös agrárpolitika finanszírozásában, mind pedig az elszámolások biztosításában az uniós intézmények költségével kapcsolatos gyakorlat tekintetében. Létfontosságú továbbá a költségvetési ellenőrzés javítása. Csalódottak vagyunk azonban a javaslat korlátozott hatásköre miatt, valamint azért, mert az Európai Parlament nem volt elég célratörő sem a jelentésében, sem a módosításaiban.

Véleményünk szerint még mindig van néhány javaslat, aminek nincs gyakorlati haszna, és amely valójában korlátozza a polgárok szabadságát és garanciáit, mint az a követelmény, hogy „aki az adatokat használja vagy megtekinti [az interneten] regisztrálni köteles”. Ráadásul ellentmondások is találhatók mind a Bizottság javaslatában, mind az EP jelentésében, az információ folyamatos közzétételével kapcsolatban. Azt javasolják, hogy a jövőben a kezdetektől végezzenek „felmérést az adat közzétételének előnyeiről és hátrányairól”. Egy másik vitatható kérdés a Bizottság tagállamok felett gyakorolt hatalmának megerősítése.

Végezetül úgy gondoljuk, hogy a „közös agrárpolitika átláthatósága és közérthetősége” a legjobban annak teljes felülvizsgálatával fokozható, amely a javaslat egyik célkitűzése.

 
  
MPphoto
 
 

  Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A Bizottság azon javaslata, hogy bizonyos módosításokat hajtson végre a közös agrárpolitika (KAP) finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK tanácsi rendeletben szükséges annak érdekében, hogy a folyamat átláthatóbbá váljon.

Hiszek abban, hogy a fokozott átláthatóság együtt a mezőgazdasági alapok jobb felhasználásával segíthet felszámolni az európai lakosság KAP-pal és az európai intézményekkel szembeni bizalmatlanságát.

Ezért én igennel szavazok Chatzimarkakis úr jelentésére, amely a Bizottság álláspontjára helyezkedik és bizonyos – általam fontosnak tartott – módosításokat tartalmaz.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Megszavaztam a jelentést, amely egy sor lehetőséget kínál a KAP átláthatóságának javítására. Országos internetes listák felállítására szólít fel az EU közvetlen gazdálkodási támogatásának kedvezményezettjeiről. Az Egyesült Királyság már ezt teszi, és szeretném látni, hogy más országok is így cselekszenek. A jelentés jobb eljárásokra is felszólít azokban az esetekben, ha a közzététel követelményét nem teljesítik, valamint arra, hogy az adatvédelem is szerepeljen magában a bizottsági rendeletben.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (ITS), írásban. (DE) Kistermelőink, akik a föld sója, elsüllyednek az ésszerűtlen bürokrácia tengerében, műholdas földmérésnek kitéve, és jaj nekik, ha a kerítésük egy kicsit túl jobbra vagy balra áll. Ideje lenne újra egy kis emberséget tanúsítani ahelyett, hogy a keményen dolgozó kistermelőinket érzéketlen bürokratikus bunkóval sújtsuk. Azokat a feketebárányokat, akik egész földeket és üzleti tevékenységeket fabrikálnak maguknak, akik a BSE-t terjesztik, és egyéb botrányokat okoznak meg kell nevezni és meg kell szégyeníteni.

Az viszont vicc, hogy azt állítják, hogy az árak olyan mértékben növekednek, hogy az indokolja a támogatások csökkentését. A csatlakozás előtt az osztrák őstermelők körülbelül 7 schillinget kaptak – ez körülbelül 95 centnek felel meg – egy liter tejért. Ma csak 30 centet kapnak, ami azt jelenti, hogy euró-ezreket veszítenek, és ugyanakkor meg kell felelniük a folyton változó bürokratikus szabályoknak, amelyek továbbnehezítik az életüket!

Az elképzelt „állapotfelmérés” csak egyetlen célt szolgálhat: hogy jobb, megbízhatóbb és tartósabb keretrendszert hozzon létre, és nem azt, hogy brutális erővel reformot léptessen életbe és az utolsó megmaradt gazdálkodónkkal is bedobassa a törülközőt. Tekintve az európai gazdálkodásból történő masszív kivonulást, nyomatékosan vissza kell utasítani azt a gondolatot, hogy az elköltetlen agrárfinanszírozást olyan presztízs-projektek finanszírozására lehetne fordítani, mint a Galileo. Bármi áron meg kell őriznünk az önellátó-képességünket, és nem adhatjuk magunkat túszként a genetikai manipulációval foglalkozó vállalatok kezébe.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. (SV) Jorgo Chatzimarkaki úr jelentése újra megerősíti a Bizottságnak az uniós politikák legitimitásának megerősítésére irányuló kezdeményezését oly módon, hogy közzéteszi a ráfordításokkal kapcsolatos gyakorlatokat teljes részletességben, valamint jobb számviteli és költségvetési ellenőrzést alkalmaz a mezőgazdasági ágazatban a számos változás eredményeképpen – egyebek mellett.

Támogattam a jelentés azon részeit, amelyek a közösségi alapok felhasználása nyilvánosság általi átláthatóságának javítását célozták, valamint a kedvezményezettekkel kapcsolatos információk közzétételét. Hasonlóképpen támogattam azt is, hogy a tagállamoknak az interneten keresztül utólag közzé kell tenniük az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kedvezményezettjeit, valamint az e kedvezményezetteknek az egyes alapokból juttatott összeg.

Ellenzem azonban azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint az információ felhasználásához vagy megtekintéséhez regisztráció szükséges, mivel ez szembemegy azzal a svéd alapelvvel, amely garantálja az anonimitást az efféle közhasznú információk felhasználása esetén.

Szavazatom hibás leadását követően a jegyzőkönyvbe bekerült azon szándékom, hogy a 20. módosítás ellen szavazzak, tekintettel a hivatalos dokumentumok nyilvános elérésére vonatkozó határozott svéd elvre.

 
  
MPphoto
 
 

  Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban. − Az UKIP tartózkodott a szavazástól a jelentéssel kapcsolatban, mivel nem ismerjük el a Parlament legitimitását. Ez semmiképpen nem a véleményünket tükrözi a jelentés tartalmával kapcsolatban.

Az UKIP szeretné a közös agrárpolitika megszüntetését. Ennek okán semmiképpen nem szavazhatunk egy olyan jelentésre, amely még több hatalmat biztosít a Bizottság számára, amely legitimitását nem ismerjük el.

 
  
  

– Jelentés: Saïd El Khadraoui (A6-0320/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Bizottság a Tanácstól kapott felhatalmazás alapján folytatott tárgyalásainak központi célkitűzése, egy nyílt légiközlekedési térség megteremtése az EU és az USA között, túlmutat az egyes tagállamok és az USA között jelenleg létező kétoldalú megállapodásokon. A cél az, hogy létrehozzanak egy egységes, liberalizált légiközlekedési piacot az EU és az USA között, „ahol a befektetések szabadon áramolhatnak, és ahol az európai és amerikai légitársaságok korlátozások nélkül nyújthatják szolgáltatásaikat, beleértve mindkét fél hazai piacát”.

Az EU célja, hogy biztosítsa a kölcsönösséget az USA-val a légi közlekedés liberalizációja területén, különös tekintettel a „külföldi tulajdonra, az amerikai légitársaságok irányítására és a kabotázsra vonatkozó korlátozások” megszüntetésére, valamint a „letelepedési jog” és az „állami támogatás” kérdéseire.

Ezért gondoljuk, hogy ilyen megállapodást a tagállamoknak, és nem a Közösségnek kell megkötnie, annál is inkább, mert ez stratégiai fontosságú kérdés, amely „modellként szolgálhat a további liberalizációhoz és szabályozás-csökkentéshez világszerte”. Ennek okán újra kinyilvánítjuk álláspontunkat azzal kapcsolatban, hogy ellenezzük a fontos közszolgáltatások liberalizációját bármely országban.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. (PL) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás aláírásáról és ideiglenes végrehajtásáról szóló, a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozatra irányuló javaslatról (8044/3/2007 – COM(2006)0169 – C6-0210/2007 – 2006/0058(CNS)) szóló jelentés mellett szavaztam.

El Khadraoui úr helyesen mutatott rá egy, az EU és az USA közötti nyílt légiközlekedési térség létrehozásának fontosságára, amely lehetővé tenné egy egységes légiközlekedési piac kialakulását az EU és az USA között. Támogatom azt a nézetet, miszerint ez lehetővé tenné a beruházások szabad áramlását és az uniós és amerikai légitársaságok korlátozás nélküli szolgáltatását, beleértve a minkét oldali hazai piacokat is. Ez nagy előrelépést jelent.

Nagyon helyénvaló volt a környezetvédelem kérdését beemelni ezzel összefüggésben. A légiközlekedési ágazat károsan hat a környezetre, különösen a zaj és az éghajlatváltozást okozó anyagok kibocsátása miatt. Ennélfogva egyetértek azzal a javaslattal, hogy mind az EU, mind az USA tegyen hatékony lépéseket a légi közlekedés negatív környezeti hatásainak csökkentésére.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam, amely jóváhagyja a légiközlekedési rendelkezések liberalizációjával kapcsolatos terveket az EU és az Amerikai Egyesült Államok között. Ez megteremti az egyenlő versenyfeltételeket az USA-ba járatokat indító európai légitársaságok számára, lehetővé tenné a racionálisabb járatépítést, jobb szolgáltatásokhoz és a járatok hatékonyabb útvonal-tervezéséhez vezetne. A lehetséges transzatlanti járatok számának növekedése még alacsonyabb jegyárakhoz is vezethet az utasok számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A szándékok szerint a megállapodás megkötése régi szükségleteket elégítene ki az Atlanti-óceán mindkét partján, a további liberalizáció nyújtotta előnyökkel az ügyfelek számára és a szabályozás csökkenésével világszerte. Az EU számára garanciaként is fog szolgálni a közösségi jogszabályok betartása tekintetében.

A megállapodás megkötésére fordított munka elismerésre méltó, mivel az új jogi keretrendszer széleskörű megegyezést biztosít egy integrált transzatlanti légiközlekedési piac létrehozására, amely hasznos lesz mind a fogyasztók, mind a vállalatok számára.

A megállapodást olvasva azonban láthatóvá válik, hogy az amerikai légitársaságok külföldi ellenőrzésével kapcsolatos korlátozások feloldása némileg aránytalan, ráadásul a kabotázs nem is szerepel benne. Létfontosságú és üdvözlendő tehát az Európai Parlament azon javaslata, amely az egymást követő szakaszok, a megkötésre vonatkozó határidők és a megfelelés elmulasztása következményeinek a szakaszos megközelítésbe történő beépítésével kapcsolatos. Továbbá az EU–USA légiközlekedési piaca kölcsönössége visszaállításának a feltételeit is megállapították arra az esetre, ha a tárgyalások nem érnék el a mindkét fél által kívánt egyensúlyt.

Összegezve: ez egy jó kiindulási pont a még el nem ért célok felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Meggyőződésem, hogy szükség van ilyen megállapodásra, de annak olyannak kell lennie, amely mindkét oldalon végrehajtható. A délkelet-angliai repülőtereknek „repülőgép résidőket” kellett nyitniuk az amerikai partner légitársaságok és potenciálisan sok másik számára. Ez visszafelé, az USA-ra nem igaz. A „szabadságjogok” nincsenek biztosítva az európai légitársaságok számára az USA-n belüli légi közlekedésre. Ez azt jelenti, hogy a Gatwickből New York-ba tartó járatok nem repülhetnek Los Angeles-be, de a Gatwickbe tartó amerikai járatok oda repülnek az EU-n belül, ahova akarnak. Hasonlóképpen nincs könnyítés az amerikai légitársaságok külföldi tulajdonjogával kapcsolatban sem.

Nyilvánvalóan nincs egyensúly a megállapodás első szakaszában; ezt az EU számára hátrányos egyensúlytalanságot gyorsan orvosolni kell a tárgyalások második fázisában. Keresni fogom a lehetőséget arra, hogy megerősítsem ezeket az erőfeszítéseket a Transzatlanti Jogalkotók Párbeszéde keretében.

 
  
  

– Jelentés: Alain Lamassoure, Adrian Severin (A6-0351/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys (ITS). (NL) Tisztelt elnök asszony! Nem fogok újra végigmenni a tegnapi vitán. Kifejtettem akkor, hogy számunkra a Lamassoure-jelentés olyan, mintha a szekeret fognánk a ló elé, mivel még mindig nincs érvényes átmeneti szerződésünk, még mindig nincs új szerződésünk. Az a gond a jelentéssel, hogy újra szabadon engedi az euroföderalisták tipikus Loch Ness-i szörnyét, a transznacionális listák szellemét, amely alapján az Európai Parlament néhány képviselőjét megválasztanák. Nos, én még mindig abból a feltételezésből indulok ki, hogy mi itt a tagállamokban található választóink, az ott élő lakosok, és nem csupán az Európai Unió absztrakt polgárainak képviseletében vagyunk itt.

 
  
MPphoto
 
 

  Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Hiszek abban, hogy egy házat az alapoktól kell felépíteni, és nem fordítva, ami gyakorlatilag az, amit Lamassoure úr és Severin úr jelentése tesz. Az Európai Unióról szóló szerződés lefekteti az alapokat. A Szerződést ratifikálni kell, ami – úgy hiszem –, néhány héten belül megtörténik. Ez az egyik oka annak, hogy a jelentés ellen szavaztam, noha az számos jó pontot tartalmaz. A másik ok arra, hogy ellene szavaztam az, hogy nem értek egyet azzal, hogy az országomat a jelenleginél hárommal kevesebb képvelő képviselje. A lengyel képviselők száma 54-ről 51-re csökkenne. Ezek az okai annak, hogy a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). – (ES) Történetesen tegnap nyújtottam be a szavazatom magyarázatát írásban, és olyan választ kaptam, amelynek értelmében még mindig foglalkoznak vele, és így tovább. Ez egy dolog. A nevem azonban Irujo Amezaga. „Amenaza” valami egészen mást jelent spanyolul: azt jelenti, hogy fenyegetés, ami szerintem egyelőre nem vagyok.

Mindenesetre, a szavazat-magyarázatom a Lamassoure-jelentéssel kapcsolatos. A jelentés ellen szavaztam és elismerem, hogy az Európai Parlament összetétele nehéz kérdés. Az államok feletti választókörzetekkel kapcsolatos módosító javaslatomat, amely elismerve a kulturális és politikai realitásokat továbbment a tagállamok jelenlegi határain, a bizottság visszautasította. Ha igazán akarjuk az európai emberek unióját, ahogyan az az EK Szerződésében áll, akkor a Parlamentnek nyitottnak kell lennie az egyéb típusú realitásokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − Elnézést kérek a kiejtésemért, folytatom a spanyolóráimat.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Allister (NI), írásban. − Az Európai Parlament jövőbeni összetételét illetően nemmel szavaztam arra a felhatalmazás nélküli kísérletre, (26. módosítás), hogy az Ír Köztársaság képviselete 13 európai parlamenti képviselőre nőjön. Észak-Írországnak 1,7 millió lakosa van és három európai parlamenti képviselője; az Ír Köztársaság lakosainak száma 4,3 millió, míg a 26. módosítás értelmében 13 európai parlamenti képviselője lenne, ami azt jelentené, hogy 330 000 polgárra jut egy képviselő, míg Észak-Írországban ez az arány egy európai parlamenti képviselő 630 000 polgárra. Tisztán látszik, hogy az Ír Köztársaság nagyon bőkezűen van ellátva, és szerencsésnek érezheti magát a 12 mandátumával.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Andersson, Göran Färm and Inger Segelström (PSE), írásban. (SV) Mi, a Svéd Demokraták igennel szavaztunk a jelentésre. Hiszünk abban, hogy a csökkenő arányosság elve ésszerű, és jó esély van arra, hogy az EU állam- és kormányfői támogatni fogják. A többi előterjesztett javaslatok esetében nincs valós esély arra, hogy a csúcstalálkozón elfogadják. A jelentés 20 mandátumot adna Svédországnak a 18 helyett, amit akkor kapnánk, ha a Nizzai Szerződést alkalmaznánk. Ennélfogva fontos a szerződés elfogadása. Az ellenkező esetben a Nizzai Szerződést alkalmaznák, ami azt jelentené, hogy minden tagállam mandátumokat veszítene Németország kivételével.

Azokat a kérdéseket, hogy hogyan definiáljuk a polgár fogalmát, és hogy miként dolgozzuk ki, hogy a mandátumok elosztása a népességen alapuljon, meg kell vizsgálni.

Erős kétségeink vannak a transznacionális listákkal kapcsolatban az európai parlamenti választások esetén. Azonban, ha a kérdést megvizsgáljuk, akár el is fogadhatjuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. (FR) Igennel szavaztam a jelentésre, amelyet kollégáim, Alain Lamassoure úr és Adrian Severin úr készítettek az Európai Parlament összetételével kapcsolatban. Mind a ketten tisztában voltak azzal, hogy az EP jelenlegi összetétele, amelyet Bulgária és Románia 2005-ös csatlakozási okmányával jött létre, változásra szorul, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a Nizzai Szerződés rendelkezéseihez kell is visszamenni.

Üdvözlöm Alain Lamassoure úr ajánlatát, hogy gyűjtsék egybe politikai családját, és sajnálom, hogy számos állásfoglalás a Tanács döntésével ellentétben nehézkes vitát igényelt, végezetül pedig plenáris bíráskodást. A vita helyenként kiemelte a nemzeti önzés mértékét.

Noha megvannak a fenntartásaim azzal az elgondolással kapcsolatban, hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét, hogy néhány képviselőt transznacionális listákról válasszanak meg, elégedett vagyok az állásfoglalás 2. mellékletével, amely azt követeli meg a kormányközi konferenciától, hogy kérjen egy tervezetet a Parlamenttől, amely előírja képviselőinek a közvetlen egyetemes választójoggal történő megválasztását, ami az Európai Unióról szóló szerződés 9a. cikkének (2) bekezdésében szereplő „polgár” fogalmának pontosabb meghatározását biztosítja. Az európai polgár fogalmát mindenképpen meg kell határozni.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten, Godfrey Bloom, Derek Roland Clark, Michael Henry Nattrass, Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban. − A 25. módosítás ellen szavaztam, mert amíg az Egyesült Királyság az EU tagja, addig az azt képviselő európai parlamenti képviselők számát egyáltalán nem szabad csökkenteni. Tehát a 74 európai parlamenti képviselőre szavazni ugyanaz, mint arra szavazni, hogy néggyel csökkentsék a számukat. A javasolt, „csökkenő arányosság” elv alapján, amely még meghatározásra vár, a kis országok és a mikroállamok aránytalanul túlképviseltté válnak, míg a nagyobb államok, mint az Egyesült Királyság, alulképviseltté. Tekintettel annak a kelet-európai népességnek a nagyságára, amelyik 2004 óta az Egyesült Királyságba emigrált, és arra, hogy jelenleg jogosultak szavazni az európai parlamenti választásokon, az Egyesült Királyság európai parlamenti képviselőinek száma legalább 78 kell, hogy maradjon, ha nem több.

 
  
MPphoto
 
 

  Colm Burke, Avril Doyle, Jim Higgins, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban. − A Lamassoure-jelentéssel kapcsolatos szavazáson következetesen a mandátumok tagállamok közötti igazságos elosztására szavaztunk, különös tekintettel Írország 13 mandátumára. Az egész folyamat alatt hazánk 13 mandátumáért kampányoltunk.

A mellette szóló érvek jól ismertek. Írország népessége gyorsan növekszik – ez a leggyorsabban növekvő populáció Európában, mind a természetes, mind a teljes növekedést tekintve. Szintén mi voltunk arányaiban a legnagyobb vesztesei a Nizzai Szerződésnek, ami a parlamenti mandátumokat illeti.

Az ír kormány sajnos nem sokat tett a kampány támogatásáért, amelyet a jelenlegi 13 mandátum megtartásáért folytattunk.

A mai szavazás legalább azt biztosítja Írország számára, hogy a következő ciklusban a mandátumok száma ne essen 12 alá, gondoskodva egy teljes felülvizsgálatról még 2014 előtt, amely magában foglalja a „lakosság kontra állampolgár” statisztikai alapú alkalmazásának vitatott kérdését is a tagállamokban az európai parlamenti képviselői megoszlás felmérése tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (PSE), írásban. (FR) Igennel szavaztam a 2009-es jogalkotói választások utáni európai parlamenti helyek elosztásával kapcsolatos Lamassoure-jelentésre. Az új elosztás kiegyensúlyozza a mandátumok számát a tagállamok népességének alakulásait alapul véve. Örülök, hogy Franciaországnak kettővel több európai parlamenti képviselő jut, mint ami a felülvizsgált Nizzai Szerződés esetén jutott volna.

Támogatom továbbá azt az ötletet, hogy az új elosztási rendszer felülvizsgálata történjen meg jóval a 2014–2019-es parlamenti ciklust megelőzően annak érdekében, hogy biztosítsuk a parlamenti mandátumok igazságos és objektív elosztási rendszerét, figyelembe véve a népesség változásait, amely megakadályozná a tagállamok által alkalmazott, szokásos „kéz kezet mos”-megközelítést.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Noha a Szociáldemokrata Párt (SDP) által választott képviselők úgy gondolják, hogy ez nem tökéletes megoldás és nem képes feltételt szabni a további tárgyalásokhoz a jövőbeni bővítések kontextusában, három okból támogatják Lamassoure úrnak az Európai Parlament összetételéről szóló jelentését:

1. Néhány tagállam nem ért egyet az általános elvek egyszerű meghatározásával, és a jóváhagyás feltételéül kívánják az EP összetételének szigorú meghatározását, mielőtt elfogadnák a reformszerződést. Ez veszélybe sodorhatná a Tanács portugál elnökségének legfontosabb prioritását.

2. Lamassoure úr egy kiegyensúlyozott, kompromisszumos megoldást javasolt, amely egy minimális határértéket ír elő, garantálva a képviselet pluralitását a kisebb államok számára és amely a csökkenő arányosság elve alapján veszi figyelembe a többi állam demográfiai méretét, biztosítva a jó viszonyt az államok között.

3. Megakadályozza azokat az elfogadhatatlan kísérleteket a német, lengyel, spanyol és olasz képviselők részéről, amelyek arra irányulnak, hogy növeljék a népesebb országok súlyát azáltal, hogy csökkentik az olyan közepes méretű országok képviselői számát, mint Portugália.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Ki kell fejeznem a nyugtalanságomat azzal az elvvel kapcsolatban, amit már maga a jelentés plenáris ülésen való ismertetésének szándéka testesít meg. Alapvetően rossz, ha egy parlament dönt a saját összetételének alapelveiről. Ahogyan egy ír kollégám mondta a vitában: „A pulykák nem szavaznak a karácsonyra”.

1984 óta vagyok a Ház tagja, amikor is 434 képviselőnk volt; most 785 van. Minden egymást követő alkalommal nőtt a képviselők, munkacsoportok, bizottságok száma, és az ülések nehezen kezelhetőek és egyre eredménytelenebbekké váltak. Ezt kívánják itt intézményesíteni a 750 képviselőre történő „csökkentéssel”, ami még mindig 30–40%-kal nagyobb annál, ami hatékony volna, hacsak nem akarjuk mintának tekinteni Kína 3000 fős, leginkább díszként szolgáló Nemzeti Népi Kongresszusát.

A másik, számomra döbbenetes anomália az, hogy amíg mi megválaszthatjuk az összetételünket, ami létfontosságú intézményi döntés az európai intézmények összessége és maga az Unió számára is, hogy nem választhatjuk meg az ülések helyszínét egyetlen tagállam makacssága miatt, és ehelyett inkább az azbeszttel tűzdelt Srasbourg ejt át bennünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban. − (PL) Sajnálom, hogy nem bizonyult lehetségesnek új és állandó megoldást találni az európai parlamenti mandátumok elosztására az Unió különböző tagállamai között. Az elosztás jelenlegi módja átmeneti, és csak a következő parlamenti ciklusra vonatkozik.

A mandátumok elosztásánál alkalmazott módszer nem tiszta és nem érthető az EU polgárai számára. A csökkenő arányosság elvének alkalmazása mellett, politikai kritériumok szintén nagy hatással voltak a parlamenti mandátumok elosztására. Ez káros volt a polgárok képviseletére, amelynek történetesen az uralkodó elvnek kellene lennie. Továbbá a mandátumok javasolt elosztása az adott tagállam lakosai számán alapul ahelyett, hogy az érintett állam polgárainak számán alapulna. Az én országom, Lengyelország például az átmeneti gazdasági migráció következtében elveszíti két millió polgárát, akik jelenleg az Unió egyéb tagállamaiban dolgoznak. Mellékesen, arra is rá kell mutatni, hogy ez logikátlan, hiszen az EU támogatja a munkavállalók mobilitását.

Szeretnénk megismételni a figyelmeztetésünket, miszerint azok az elvek, amiken az Unió irányítása nyugszik, túlzottan bonyolultak annak polgárai számára. A polgároknak ennélfogva egyre rosszabb az előérzetük az Unió intézményeivel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) Határozottan ellenezzük azt a gondolatot, hogy egy választókörzet létesüljön az egész EU számára az európai parlamenti mandátumok talán 10%-ával. Egy önálló uniós választókörzet megalkotása mesterséges módja az európai nép megteremtésének. Európában nincs közös, médiával ellátott politikai aréna, sem az összes tagállamot lefedő viták. Minden országnak megvan a saját politikai napirendje. Kudarcra van ítélve a nyelvi és a hagyományokban rejlő akadályok olyan uniós pártok alapításával történő leküzdése, amelyek teljes mértékben az EU hozzájárulásától függenek.

Emlékeztetünk arra, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon a választók 54,4%-a otthon maradt. Az „otthonmaradás pártja” a legnagyobb párt az európai parlamenti választásokon. Az új tagállamokban sem tapasztalható lelkesedés az európai parlamenti választások iránt. Szlovákiában 16,96%-os volt a részvétel 2004-ben.

Az EU olyan országokkal való bővítése, mint Ukrajna vagy Törökország azzal a következménnyel járna a tagállamok számára, hogy a delegációjuk csökkenne. Ez érinti a kisebb csoportokat és csökkenti a politikai sokféleséget. Nem lesz helyük a regionális és kisebbségi pártoknak az Európai Parlamentben.

Úgy tűnik, hogy mind a Kereszténydemokratáknak/Konzervatívoknak, mind a Szocialistáknak van valamiféle rejtett tervük volna egy kétpárti rendszer létrehozására az Európai Parlamentben.

Igennel szavazunk a jelentésre, nem azért, mert olyan kiváló, hanem mert javulást jelent.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Világosnak kell lennünk ebben, mivel sok szám szerepel.

1. A javaslat azt jelenti, hogy 1999 óta Portugáliának eleinte 25-ről 24-re változott a képviselői száma, ami most 22-re csökken, míg Németország megtartotta a 99 képviselőjét, ami most 96-ra csökken. Más szavakkal Portugália elvesztett 12%-ot, míg Németország 3%-ot.

2. A hat legnépesebb ország az európai parlamenti mandátumok 56%-ával rendelkezik. Ezzel a javaslattal ez 56% marad. Más szavakkal, ők nem adnak semmit.

Így tehát a Szerződések jelenlegi reformján keresztül a főbb hatalmak újból megerősítik a Tanács fölötti ellenőrzésüket azáltal, hogy bárminemű súlyozás nélkül alkalmazzák a demográfiai kritériumot és fenntartják az EP fölötti teljes körű ellenőrzést. Portugália kudarcot vall! Ha valakik irányítás alá tartoznak, akkor másoknak...

Annak érdekében, hogy palástolják egy ilyen elfogadhatatlan helyzettel kapcsolatos bűnüket, egyesek azt mondják, hogy rosszabb is lehetne. Mások úgy vélik, hogy természetes, hogy csak bizonyos országok tudják védeni érdekeiket..., mások érdekeinek kárára.

Végezetül, de nem elfelejtve egyéb fontos szempontokat – így például egy nemzetek felett álló választó testület elutasítását, illetve azt, hogy minél kevesebb képviselője van Portugáliának, annál kevésbé fogják képviselni országunk politikai pluralitását – újból hangsúlyozzuk, hogy egy tisztességes intézményi szintű megoldásnak minden kétséget kizárólag tiszteletben kell tartania az egyenlő jogokkal rendelkező szuverén államok közötti együttműködés elvét.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE), írásban. − A 26. módosítás mellett szavazok, ami azzal érvel, hogy Írországnak meg kellene tartani jelenlegi 13 helyét. A Nizzai Szerződés értelmében Írország 12 helyet kapott; azonban a Nizzai Szerződés óta Írország lakossága 12%-kal emelkedett. Ez az EU leggyorsabb növekedést mutató nemzete, ami a nemzeti növekedést és az általában vett növekedést illeti. Ez a jelentés Írországnak 12 helyet biztosít – hárommal kevesebbet annál a 15-nél, amivel Írország az 1999–2004-es ciklusban rendelkezett, ami azt jelenti, hogy 2004-es kvótánkból 20%-ot fogunk veszíteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok ellenzik az uniós alkotmányt és az EU Reformszerződésének tervezetét. Nem értünk egyet sem az Európai Tanács kormányközi konferenciára vonatkozó mandátumtervezettel kapcsolatos tervezetének feltételeivel, sem pedig az október 5-én közzétett szerződéstervezet szövegével.

Ami a Tanács azon kívánságát illeti, miszerint az Európai Parlamentnek véleményeznie kellene az Európai Parlament jövőbeli összetételét, a brit konzervatívok tartózkodtak a Lamassoure–Severin-jelentéstől. Azért tettünk így, mert nem értünk egyet a társelőadók részéről javasolt modellel és módszerrel, ami – véleményünk szerint – hosszú távon tarthatatlan. Azzal sem értünk egyet továbbá, hogy az európai parlamenti képviselőválasztás transznacionális listákról történjen.

Mélységesen sajnáljuk továbbá, hogy mellőzték az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország közt meglévő fontos történelmi egyensúlyt ebben a kérdésben. Ennek ellenére eltökéltük, hogy az Egyesült Királyságban élők érdekeit fogjuk támogatni, akik véleményünk szerint számszakilag jelenleg alulképviseltek az Európai Parlamentben. Ezek a tényezők határozták meg az e jelentéssel kapcsolatos szavazásban képviselt álláspontunkat.

 
  
MPphoto
 
 

  Carl Lang (ITS), írásban. (FR) Hogyan lehet az, hogy egy tagállami képviselők számára benyújtott jelentés olyan jogi és intézményi fogalmakat használ, amelyek ködösek, újak, veszélyesek és utópisztikusak?

A degresszív arányosság – e jelentés fő vonása – nem jelent semmit azon a tényen kívül, hogy a nagyobb államok megint helyeket veszítenek el a kisebbekkel szemben. Igaz, hogy az Európai Tanács nizzai megbeszélésén Chirac úr indította el először a folyamatot azzal, hogy elsőként beleegyezett abba, hogy Németországra való tekintettel elszakad Franciaországtól, ellentétben a Szerződés szellemével.

Ami a képviselők transznacionális listákról történő megválasztását illeti, egyértelmű, hogy mi is itt a fő cél: hogy megszabaduljanak politikailag inkorrekt felektől, akik nem fogadják el a gyenge szociáldemokrata konszenzust, valamint, hogy eltűntessenek minden olyan dologra tett utalást, ami továbbra is a nemzetállamok uralkodói tulajdona. Ezt magától értetődően nem tudjuk elfogadni.

Az előadók részéről indítványozott európai polgár fogalmával kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy az egyszerre veszélyes és utópisztikus, gyakorlatilag totalitárius. Azt sejteti, hogy az állampolgárság a múlté, és egy szép új világ új „állampolgárság nélküli” emberekből áll, akiket megfosztanak gyökerüktől, történelmüktől és kultúrájuktól.

Mindezekből kifolyólag úgy érezzük, hogy a Lamassoure-jelentés elfogadhatatlan jogi, politikai és intézményi visszalépés.

 
  
MPphoto
 
 

  Kartika Tamara Liotard és Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. (NL) A parlamenti helyek tagállamok közötti elosztása nem objektív népességi adatokon alapul, hanem a múltban tett ígéreteken, valamint vagy megnyert vagy elvesztett tárgyalásokon. Ezért van az, hogy a nagy országok – Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság – mindig változatlan számú hellyel rendelkeznek, eltérő népességüktől függetlenül, csakúgy, mint Spanyolország és Lengyelország. Ugyanez vonatkozik Görögországra, Portugáliára, Belgiumra, a Csehországra és Magyarországra. Egyes országok alulképviseltek, így például Hollandia, ami elég bolond volt ahhoz, hogy 2000-ben kevesebb parlamenti hellyel érje be több tanácsi szavazat fejében. Támogatjuk az előadók javaslatát, mivel közelebb jár a méltányos elosztáshoz, mint a korábbi javaslatok. Minden olyan módosítást elutasítunk, ami kevésbé méltányos elosztást akar elérni, függetlenül attól, kit is támogatnak, illetve azokat is, amelyek különbséget akarnak tenni az „állampolgárok” és egyéb lakosok között az egyes országok lélekszámának kiszámításakor. Támogatjuk azokat a módosításokat, amelyek automatikusan összekapcsolják a helyek jövőbeli elosztását a tagállamok lakosságával. Elutasítjuk a tagállamonkénti helyek számának jövőbeli csökkentését, amennyiben az nem a népesség csökkenéséből ered, hanem abból, hogy 750 főben maximálják a helyek számát, vagy arra keresnek lehetőséget, hogy a képviselők egy részét transznacionális listákról válasszák. Ezzel a kikötéssel mellette szavazunk.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Az Európai Parlament összetételéről szóló Lamassoure–Severin-jelentés mellett szavaztam, és üdvözlöm azt. Azonban kissé furcsának találom, hogy a Parlamentnek jogában áll helyei elosztásáról döntenie, arról viszont nem, hol ülésezik. Egyértelmű, hogy a Tanács nem képes elrendezni a három helyen is ülésező Parlament kuszaságát, és azt kérem, hogy kövessük a logikát, és a Parlamentnek a helyek elosztásának joga mellett adjuk meg azt a jogot is, hogy eldönthesse, hol ülésezik.

Ez a jelentés egy új, méltányosabb összetételt javasol az Európai Parlamentnek a 2009–2014-es parlamenti ciklusra vonatkozóan. A jelentés alapelve a degresszív arányosság, ami felszólítja fel a nagyobb tagállamokat annak elfogadására, hogy kevesebb európai parlamenti képviselőjük legyen, mint amit a szigorú arányos megosztás megengedne, és ezzel egyetértek. Ez biztosítani fogja, hogy a kisebb tagállamok életképes parlamenti küldöttségekkel rendelkezzenek, és hogy a Parlament visszatérjen a kissé ésszerűbb 750 fős nagysághoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Tekintettel arra, hogy módosítani kell az Európai Parlament összetételét a múltbeli és jövőbeli bővítések miatt, úgy vélem, hogy az ebben a jelentésben elfogadott megoldás rendelkezik azzal az előnnyel, hogy összeegyeztethető a korábban elfogadottakkal (Nizza), hogy nem növeli a legnépesebb államok mások feletti rendelkezését azáltal, hogy egyensúlyt tart fenn az államok között, ami eléggé érthető, valamint segít a reformszerződés elfogadásával kapcsolatos nehézségek csökkentésében.

Így tehát annak ellenére, hogy – amint a szavazásból is látszik – egy, az állampolgárság és nem a tartózkodási hely alapján működő modellt részesítek előnyben – tekintettel arra, hogy a polgárok és az Európai Unió közti kapcsolatnak az állampolgárságon és nem a lakóhelyen kell alapulnia – a jelentés mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Marek Siwiec (PSE), írásban. − A mai szavazás alapvető fontosságú volt az EP jövőbeni munkájával kapcsolatban. Arra sort kellett keríteni, hogy egy ilyen érzékeny kérdésben határozott politikai jelzés érkezzen az Európai Parlamenttől az Európai Tanácshoz, amely rámutat arra, hogy felül lehet kerekedni a nemzeti érdekeken, hogy jobb rendszerben állapodjunk meg a Nizzai Szerződésben megállapítottnál. Még akkor is, ha a mai napon tett javaslat messze áll a tökéletestől, igazságosabb, mint a helyek azon elosztása, amit a Nizzai Szerződés állapított meg. Azt követően, hogy az EP egyhangúlag arra szólította fel a Tanácsot, hogy még jóval a 2014-es választások előtt határozza meg a „polgárok” fogalmát, amint azt a 9a. cikk (2) bekezdése kimondja, úgy döntöttem, hogy országom és az EP működése érdekében a jelentés mellett szavazok, mivel valamiféle haladást mutat a korábban megállapodottakhoz képest.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. (SV) Az ügy jelentőségét nem kell túlértékelni. A képviselői mandátum tagállamok közötti új elosztása nem fogja megváltoztatni a jelenlegi fejlődést az EU tagállamokban. A többség továbbra is a gazdasági liberálisokkal és föderalistákkal marad a Parlamentben. Mindazonáltal a jelentés egyértelműen kifejezi az elosztásra irányadó elveket, amely természeténél fogva megközelítőleges értéket ad a végső elemzésnél. Az elosztás még jobb lesz, mint a jelenlegi helyzetben, hiszen a legnagyobb ország kevesebb képviselőt kap, míg a kisebb többet. Ezért a jelentés mellett szavaztam, annak ellenére, hogy vannak olyan bekezdések, amelyeket nem támogatok, különösen a transznacionális listákat és európai pártokat érintő rendelkezéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Görög Kommunista Párt az Európai Parlamentben a Lamassoure–Severin-jelentés ellen szavazott, mert ez továbberősíti az Európai Parlament konfrontatív természetét.

 
  
MPphoto
 
 

  Thomas Wise (IND/DEM), írásban. − A 25. módosítás ellen szavaztam, mert amíg az Egyesült Királyság az EU tagja, addig az azt képviselő európai parlamenti képviselők számát egyáltalán nem szabad csökkenteni. Tehát a 74 európai parlamenti képviselőre szavazni ugyanaz, mint arra szavazni, hogy néggyel csökkentsék a számukat. A javasolt, „csökkenő arányosság” elve alapján, amelynek fogalma még meghatározásra vár, a kisebb országok és a mikroállamok aránytalanul túlképviseltté válnak, míg a nagyobb államok, mint az Egyesült Királyság, alulképviseltté. Tekintettel annak a kelet-európai népességnek a nagyságára, amelyik 2004 óta az Egyesült Királyságba emigrált, és arra, hogy jelenleg jogosultak szavazni az európai parlamenti választásokon, az Egyesült Királyság európai parlamenti képviselőinek száma legalább 78 kell, hogy maradjon, ha nem több.

 
  
MPphoto
 
 

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. (SV) Svédországnak népszavazást kell tartania az új alkotmányról, annak érdekében, hogy szert tegyen kivételekre és egy beleegyezési záradékra (ahogyan az Egyesült Királyság). Egy ilyen beleegyezési záradékkal például Svédország megszerzi a jogot, hogy maga döntsön, hogy akarja-e és ha igen, mikor vezeti be az eurót és csatlakozik a Szociális Chartához. Ez mindazonáltal nem jelenti azt, hogy ne akarnék egy világos dokumentumot az Európai Unió alapjául, amely világosan meghatározza az Európai Unió hatáskörét. Egy ilyen dokumentumnak tartalmaznia kell többek között a parlamenti képviselői helyek megosztásának szabályait. Ezért kész vagyok támogatni az új uniós alkotmányra irányuló javaslatnak ezt a részét, amely kifejezetten a helyek elosztásával kapcsolatos.

Valójában, hacsak a képviselői mandátumok megosztására irányuló javaslat nem kerül összhangba az új uniós alkotmányra irányuló javaslattal, akkor nagy a kockázata, hogy a Nizzai Szerződéshez kell visszanyúlnunk. A Nizzai Szerződés alapján Svédország mindössze 18 képviselői helyet kap, kettővel kevesebbet, mint az új uniós alkotmányra irányuló javaslat alapján, és kettővel kevesebbet, mint amire jogosult az uniós tagállamokhoz viszonyított mérete alapján.

 
  
  

− A Gázai-övezet humanitárius helyzete (B6-0375/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (PSE), írásban. (FR) Igennel szavaztam a gázai helyzet megoldásával kapcsolatos állásfoglalásra. Aggódom a palesztin egészségi mutatók megromlása miatt, és tisztában vagyok a határátkelőhelyek lezárása okozta nehézségekkel, az ennélfogva csökkent gazdasági aktivitással és csökkent szabad áruforgalommal, kérem, hogy a sürgősségi és a humanitárius segély akadálytalanul eljuthasson oda.

Elítélem a Gázában uralkodó, egyre nehezedő életkörülményeket: az emberek és áruk mozgását akadályozó blokádot, a vízhez, ételhez, villamos energiához való hozzáférés részleges privatizációját, a mezőgazdasági földek megsemmisülését, valamint azt, hogy alapvető szolgáltatások – mint a szemétszállítás – nem működnek megfelelően és az összeomlás határán vannak.

Úgy érzem, sürgős teljes mértékben tiszteletben tartani az emberi jogokat Gázában és szeretnék összehívni egy nemzetközi békekonferenciát az igazságos és tartós béke megteremtésére az izraeliek és a palesztinok között; olyan békéé, amely az izraeliek biztonságos, elismert határokon belüli élethez való, és a palesztinok életképes államhoz való jogaival kapcsolatos, vonatkozó ENSZ biztonsági tanácsi határozatokon alapul.

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford (PSE), írásban. − Támogatom az állásfoglalást. A jelenlegi gázai humanitárius helyzet csupán mély aggodalmat okozhat. A Gázai Övezet izraeli blokádját fel kell oldani és az villamos energiát és az üzemanyagot biztosítani kell. Izraelnek továbbá garantálnia kell a pénzeszközök 2007 szeptembere óta felfüggesztett áramlását a Gázai Övezetbe, amelynek hiánya súlyosan befolyásolta a palesztin emberek gazdasági, szociális és mindennapi életét.

A Tanácsnak és a Bizottságnak igénybe kell vennie minden eszközt a nyomásgyakorlásra, hogy rávegye az izraeli kormányt arra, hogy megmozduljon és garantálja a jövőbeni alapvető humanitárius segélyt a palesztin embereknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az adott borzalmas helyzetre, amelybe a palesztin emberek kerültek, az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást, amely – noha elismeri a helyzet rendkívüli komolyságát nemcsak a Gázai Övezetben, hanem más palesztin fennhatóságú területeken is – nem tartja felelősnek vagy ítéli el Izraelt annak mélyreható felelőssége miatt különösen a Palesztin Nemzeti Fennhatóság, annak intézményei és infrastruktúrája megsemmisítése miatt, beleértve azokat, amelyek a lakosság legelemibb szükségleteit elégítik ki, sem pedig azért, mert keresi a módját a szuverén, független és életképes palesztin állam létrehozásának megakadályozására.

Izrael brutális blokádot vezetett be a Gázai Övezetben, egy hatalmas börtönt teremtve ezáltal a palesztin emberek számára, amint azt az ENSZ tisztviselői hosszú ideje jelentették, megfosztva őket a legalapvetőbb emberi jogaiktól, és megakadályozva az ENSZ szervezetei humanitárius segélyszállítmányainak odajutását.

Ennek az embertelen blokádnak meg kell szűnnie, Izraelt utasítani kell, hogy vessen véget a palesztin emberekkel szembeni agressziónak, valamint hogy tartsa teljes tiszteletben és tartsa be a nemzetközi jogot és az ENSZ határozatait. Létfontosságú továbbá, hogy sürgős humanitárius segélyek jussanak el a palesztin emberekhez.

Egy méltányos és tartós megoldás a Közép-Kelet számára csak a palesztin emberek független és szuverén saját államhoz való elidegeníthetetlen jogának tiszteletben tartásával érhető el, amely az 1967-es határokkal rendelkezik, és amelynek Kelet-Jeruzsálem a fővárosa.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Igennel szavaztam arra az állásfoglalásra, amely felhívja a figyelmet a Gázai Övezetben élő emberek helyzetére. Felszólítja Izraelt, hogy teljesítse a genfi egyezmények szerinti nemzetközi kötelezettségeit, garantálja a humanitárius segély, humanitárius segítségnyújtás és alapvető szolgáltatások, mint a villamos energia és üzemanyag beáramlását a Gázai Övezetbe. Nemzetközi békekonferenciát és a blokád megszüntetését sürgetve, és arra kérve a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ezen munkálkodjon, csatlakozom az európai parlamenti képviselők nagy részéhez olyan ötletek keresésében, amelyek javíthatják azok helyzetét, akik a status quo következményeit nyögik.

 
  
MPphoto
 
 

  Pierre Schapira (PSE), írásban. (FR) Üdvözlöm az EP Gázai-övezetről szóló állásfoglalását. Az izraeli kormány részéről tett intézkedés, amelynek értelmében a Gázai-övezetet „ellenséges entitássá” nyilvánítják, a gazdasági szankciók előfutára. Ez az intézkedés olyankor történik, amikor a Gázai-övezet egyre jobban elmerül egy humanitárius válságban, amelyet az is súlyosbít, hogy felfüggesztették a palesztin kormánynak adott közvetlen nemzetközi segélyeket, valamint hogy Izrael 2006 márciusa óta nem fizeti vissza a palesztin hatóságoknak esedékes adókat.

Még akkor is az alapvető élelmiszerek hiányáról számol be az ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten, ha az izraeli hatóságok beengedik az élelmiszerszállítmányokat Gázába; ennek oka a karni határátkelőhely gyakori bezárásában keresendő.

Nem néznénk szembe ilyen arányú humanitárius válsággal, amennyiben először is nem állítottuk volna le a palesztinoknak szánt segélyeket. Számos egyéb szervezet fenntartotta együttműködését Palesztinával, főként nagyszámú európai helyi hatóság. Nem volna itt az ideje annak, hogy felülvizsgáljuk a Palesztinával szembeni szankcióink politikáját, hogy az ne gátolja a legalapvetőbb humanitárius segélyek kiosztását a helyi lakosságnak?

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Simpson (PSE), írásban. − Szeretném hangsúlyozni a humanitárius helyzet fontosságát a Gázai-övezetben.

Bár elfogadom, hogy a politikai helyzet okozza a gázaiak szorult helyzetét, az emberek azok – férfiak nők és gyerekek –, akik szenvednek, és a jó ég tudja, mi lesz ennek a hosszú távú következménye.

Egyetértek azzal, hogy Izraelnek biztonságban kell éreznie magát saját határain belül, azonban Izraelnek kötelezettségei is vannak, amelyek értelmében biztosítania kell, hogy a Gázai-övezet humanitárius segélyben és támogatásban részesül.

Gáza felelős az Izraelt ért támadások befejezéséért, mi pedig valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy egy életképes állam megvalósulását segítsük elő a palesztinok számára, hogy biztonságban és békében élhessenek.

Támogatom ezt a jelentést, mert ezúttal valóban alapvető fontosságú, hogy mi itt az EU-ban hallassuk hangunkat a gázaiak nevében. Segítségre van szükségük és ezt meg kell nekik adnunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (PSE), írásban. − Szeretném támogatni azoknak az igyekezetét ebben a Házban, akik felhívták figyelmünket azoknak a szörnyű problémáira, akik elsősorban a Gázai-övezetben, valamint Izrael államban és a palesztin területeken élnek.

Csak egyetlen út vezet előre: az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatai által kijelölt út, valamint egy nemzetközi békekonferencia összehívása e vonalak mentén.

 
  
  

− Jelentés: Raül Romeva i Rueda (A6-0338/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  Bernadette Vergnaud (PSE). (FR) Tisztelt elnök asszony! Azért gyilkolják le őket, mert nők. Ezek a gyilkosságok asszonygyilkosságként ismertek, mivel azt a patriarchális gondolkodásmód társadalmi kontextusa befolyásolja, ami megakadályozza a nők társadalmi függetlenségét.

Romeva úr rendkívül kiegyensúlyozott jelentése, amely azonban kifejezetten utal a Latin-Amerikában és Mexikóban történt asszonygyilkosságra, azon globális stratégia részét képezi, amelynek célja a nők erőszakos halálának megszüntetése és megakadályozása szerte a világon. Éppen ezért szavaztam mellette: az Európai Uniónak támogatnia és védenie kell a nemek közötti egyenlőség értékeit.

Módosításaim, amelyeket egyébként az előadó is átvett, az áldozatok családjainak támogatására összpontosított, akik gyakran teljes mértékben tehetetlenek, és ráadásul annak a fájdalmát is elviselik, látják, a gyilkosságok büntetlenek maradnak. Így tehát azt kérem, kerüljön sor a nemi problémákkal kapcsolatos figyelemfelkeltésre és képzési programokra, valamint olyan intézkedésekre, amelyek a tanúk, az áldozatok, valamint családjaik számára hatékony védelmi rendszert, továbbá pszichológiai támogatást és ingyenes jogsegélyt hoznak létre.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. (FR) Spanyol kollégánk, Raül Romeva i Rueda jelentése mellett szavaztam, amely a mexikói és közép-amerikai asszonygyilkosságokról, valamint az Európai Unió szerepéről szólt.

Sajnálom, hogy itt Közép-Amerikára és Mexikóra összpontosítunk, mivel számos olyan hely van szerte a világon, ahol nem oldódott meg az asszonygyilkosságok kérdése. Támogatok minden olyan stratégiát, ami a nőkkel szembeni erőszak egész világra kiterjedő eltörlését tűzte ki célul. A nők szenvedését nem lehet közömbösen kezelni, és támogatnunk kell őket, mivel forradalmuk lesz számos olyan geopolitikai trend alapja, amely az Európai Unió által támogatott eszmék – nevezetesen a nemek közötti egyenlőség – mellett áll.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten, Godfrey Bloom, Derek Roland Clark, Michael Henry Nattrass, Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban. − Az UKIP tartózkodik e jelentéssel kapcsolatban, mivel nem ismerjük el a Parlament legitimitását. Ez semmilyen módon nem tükrözi a jelentés tartalmáról alkotott véleményünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés mellett szavaztunk, amely kifejezi az Európai Parlament szolidaritását az erőszaktól szenvedő nőkkel szerte a világban, beleértve saját országainkat is az Európai Unióban, de elsősorban Mexikóra és bizonyos közép-amerikai országok súlyos helyzetére helyezve a hangsúlyt, ahol valódi kultúrája van az asszonygyilkosságnak, amely az utóbbi években több ezer nő erőszakos halálát okozta, és amit nem lehet egyszerűen az általánosan elterjedt erőszakos légkörnek tulajdonítani.

Ez a helyzet a nők számára kedvezőtlen kulturális okokban és társadalmi–gazdasági kontextusban gyökerezik, és az őslakos nők esetében még súlyosabb, mivel ők még nagyobb fokú gazdasági függőségtől szenvednek. Azonban a bűnöző bandák tevékenységei is súlyosbítják ezt.

Reméljük, hogy ez a jelentés reflektorfénybe állítja ezt a súlyos helyzetet, és segít annak biztosításában, hogy a különböző érintett országokban megtörténjenek a szükséges lépések az asszonygyilkosság és a nőkkel szembeni erőszak megszüntetésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. (SV) A June List hiszi, hogy az emberi jogokat minden társadalomban támogatni kell szerte a világban: mind az uniós tagállamokban, mind pedig egyéb országokban.

A jelentés egy állásfoglalásra irányuló indítvány, amely arra szólítja fel a tagállamokat, valamint az érintett országokat, hogy dolgozzanak a nők jogainak megóvásán. Ez dicséretre méltó szándék, azonban nem ez a megfelelő fórum ezen ügy megvitatására. Szokás szerint vannak benne olyan bekezdések, ahol az EU egyhangúan szeretne fellépni a külpolitika terén. A jelentés azzal, hogy új költségvetési tételeket, kampányokat és az EU nagyobb elkötelezettségét javasolja, több hatalomra szeretne szert tenni, és az ehhez hasonló kérdéseket erre a célra szeretné felhasználni.

Elfogadhatatlanok a nőkkel szembeni bűncselekmények és örömmel kell fogadni az ennek megszüntetésére irányuló, a szuverén államok közti párbeszédet, mivel fontos a nők sebezhető pozíciójának javítása szerte a világban. Azonban az EU-nak nem szabad egységes külpolitikára törekednie, és ez okból úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean Lambert (Verts/ALE), írásban. − Teljes mértékben támogatom a jelentést. A nemek közötti egyenlőség, a méltósághoz és a békés léthez való jog figyelembe vétele nélkül lehetetlenség a fenntartható fejlődés. Az ilyen bűncselekményeket nem szabad csupán a kultúra kifejeződésének tekinteni; sem pedig figyelmen kívül hagyni, amennyiben olyan nők ellen követik el azokat, akik esetleg szexuális szolgáltatásból élnek. Ha nem történnek komoly és következetes lépések az elkövetők felkutatása, feljelentése és büntetése terén, akkor az azt jelzi, hogy az erőszak elfogadható, és akkor senki sincs biztonságban. A jelentésben ismertetett javaslatok kiérdemlik támogatásunkat, és bízom abban, hogy a Parlament figyelemmel fogja kísérni az ezek kapcsán tett előrelépéseket. Különösen fontos külpolitikáink emberi jogi dimenziója: dolgoznunk kell az emberek biztonságos léthez való jogáért, hogy gyakorolhassák demokratikus jogaikat és szabadságaikat a társadalom valamennyi szintjén, foglalkozásuktól és helyzetüktől függetlenül.

 
  
MPphoto
 
 

  Erika Mann (PSE), írásban. − Kiegyensúlyozott Raül Romeva i Rueda úrnak a közép-amerikai és mexikói asszonygyilkosságokról és az Európai Unió ennek megakadályozásában játszott szerepéről jelentése. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak kiváló munkájáért és elkötelezettségéért. Nagyon érzékenyen és pozitív politikai stílusban vezette le a tárgyalásokat. Szeretném megköszönni a témának szentelt figyelmét is.

Az emberi jogok nagy fontosságnak örvendenek az Európai Unióban. Szerencsére az EU és Mexikó között az emberi jogok témája fontos szerepet játszik; mivel a szabadkereskedelmi megállapodás részeként egyfajta hivatalos formát öltöttek, és döntő szerepük van közös parlamenti küldöttségünkben is, amelynek van szerencsém elnöke lenni, és ahol mexikói oldalról José Guadarrama Márquez szenátor úr elnököl.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − Az általam határozottan támogatott jelentés mellett szavaztam, ami az asszonygyilkosságok felszámolásra és megelőzésére irányuló globális stratégia része, és ami partnerségi megállapodások keretein belül uniós lépéseket javasol. Remélem, szemtanúja leszek annak, ahogyan a nemzeti kormányok foglalkoznak ezzel a kérdéssel a latin-amerikai országokkal fenntartott bilaterális kapcsolataik keretein belül, valamint az európai intézmények is stratégiai partneri kapcsolataikon belül, hogy támogassák az erőszakkal kapcsolatos megelőző és védelmi politikákat.

 
  
MPphoto
 
 

  Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. (DE) Támogattam Raül Romeva i Rueda úr jelentését, mivel néhány pontban egyértelműen meghatározza a mexikói és közép-amerikai asszonygyilkosságok főbb okait: a gyilkosságokra akadálytalanul kerül sor egy olyan társadalmi és gazdasági közegben, amelyet kizárólag a gazdasági érdekek mozgatnak. Ezen gyilkosságok nagy százaléka a maquiladora iparral (exportpiacra termelő, alvállalkozóként működő cégek) bíró, ún. szabadkereskedelmi övezetekben történt, ahol a szociális infrastruktúra hiánya és a szegénység magas aránya mellé a félig legális biztonsági erők büntetlensége is járul.

Ezeket a struktúrákat az EU Mexikóhoz és Közép-Amerikához fűződő kapcsolatai is megerősítik, amelyek a kereskedelem fellendítésére helyezik a hangsúlyt. Az EU Közép-Amerikával kötött társulási megállapodása, amelynek megkötésére ez év vége előtt kerül sor, már a jelen formájában is arra mutat rá, hogy az EU elsősorban a piac liberalizálásában és a deregulációban érdekelt. Azonban a Bizottság részéről támogatott „kereskedelem és beruházás számára kedvező légkör kialakítása” pontosan olyan struktúrákhoz vezet, amelyek a jelentés szerint kedvezőtlen társadalmi és gazdasági környezetet hoznak létre, ami elősegíti a nők nagy arányú meggyilkolását.

A jelentés továbbá azt a fontos jelet is közvetíti, miszerint végre az EU és Mexikó között köttetett, ún. „globális megállapodásban” szereplő emberi jogi záradék szerint kell cselekedni. Meg kell erősíteni a rokonok és áldozatok szövetségeivel kapcsolatos munkát is.

 
  
  

− Jelentés: Bart Staes (A6-0337/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − E jelentés mellett szavaztam, amely azt javasolja, hogy a csalás megelőzése érdekében számítógépesítsék a tranzit-jellegű mozgások, a jogi kereteket vizsgálják felül, és a Bizottság és a tagállamok közös kockázatelemzéseken alapulva javítsanak a fizikai ellenőrzéseken. A kérdés érinti az Egyesült Királyságot: a potenciális ÁFA-bevétel akár 4%-a is csalás áldozatául eshet a területen.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (ITS), írásban. (DE) A határok megszüntetése nagyon gyorsan és látványosan érezteti hatását a cigaretta forgalmának jelentős csökkenésében, és nem csupán a határ menti területeken, hanem a belső régiókban is. A reménytelen munkaerőpiaci körülmények sokakat arra csábítanak, hogy kis mennyiségű dohányterméket csempésszenek át gyalog a határon bevételük növelése érdekében.

A magas szállítási költségek ellenére is hatalmas haszonrés ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években nőtt a dohánycsempészet aránya. A kisebb bűncselekményként jellemzett gyakorlat egyes területeken bűnbandáknak jelent megélhetési forrást, ráadásul nagyon jót: elvégre könnyű behozni ezeket a feketepiaci termékeket az Európai Unióba a dohányosok számára. A csempészek tudják, hogy a tájékoztató kampányok kis valószínűséggel fognak változtatni a helyzeten, mivel a tanulmányok is arról árulkodnak, hogy a legtöbb vevő tökéletesen tisztában van a káros anyagok e termékekben található magas koncentrációjával, valamint a kiszabható büntetések kockázatával.

Montenegró szerepe kifejezetten szégyenletes, mivel ez lett Európa fő dohánycsempészeti központja azzal, hogy az állam nagyvonalú csökkentést hajtott végre. Nagyobb nyomást kell rájuk gyakorolni a jelenleg folyamatban levő tárgyalások során, és természetesen a büntetéseknek is jóval szigorúbbaknak kell lenniük, valamint egységes címkézési rendszert kell bevezetni, hogy véget vessünk annak helyzetnek, amelyben a dohánygyártók jövedelmező exporttevékenysége illegális újbóli behozatallal végződik.

 
  
MPphoto
 
 

  Glenis Willmott (PSE), írásban. − Az EPLP támogatja a Philip Morris-megállapodás azon célját, hogy az EU-ban küzdjünk a csalás és a tiltott cigaretta-kereskedelem ellen. Az Egyesült Királyság kormánya azonban nem írta alá a megállapodást, mivel az ellentmondásba kerülne a meglévő, dohánycsempészéről szóló brit jogszabállyal. A meglévő jogszabály valamennyi dohánygyártóra vonatkozik, ami fontos annak biztosításában, hogy a csempészet nem kerül át egyszerűen olyan gyártók termékeire, akik úgy döntöttek, nem írják alá a megállapodást, vagy akik esetleg valamikor a visszalépés mellett döntenek. Ez a jogszabály nem tartalmaz továbbá jelentős kirekesztéseket, ami jobban lehetővé teszik az Egyesült Királyság számára, hogy kezelje a dohánycsempészettel kapcsolatban felmerülő különféle problémákat.

 
  
  

– Jelentés: Anne E. Jensen (A6-0349/2007)

 
  
MPphoto
 
 

  Nina Škottová (PPE-DE). – (CS) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm Jensen asszony merész jelentését, mivel a földi járatkiszolgálás minőségének utóbbi időben tapasztalt csökkenése egyre sürgetőbb kérdéssé vált, a légiközlekedési üzletág igazi Achilles-sarkává.

Ennek számos oka van. Azokra szeretnék kitérni, amelyek bizonyos repülőtereken az EU-szerte tapasztalható, fokozott biztonsági intézkedésekkel kapcsolatosak. Ezek az intézkedések gyakran az emberi méltóság megalázásával határosak, és növelik a fertőző megbetegedések terjedésének veszélyét anélkül, hogy bármiféle kézzelfogható hatásuk lenne a biztonságra. Arra a követelményre gondolok például, hogy a női utasok nyilvánosan vegyenek le mindenféle zakó-típusú ruhadarabot, még akkor is, ha csak a fehérnemű fölött viselik azt. Hasonlóképpen, a lábbeli levételét gyakran követi mezítlábas ácsorgás a fagyos padlón, mielőtt át lehetne menni a biztonsági detektoron. Ráadásul amikor az utasok személyes dolgait nézik át, akkor a személyzet gyakran nincs tekintettel az alapvető higiéniás szabályokra.

Evidens, hogy ha nem veszünk tudomást az ilyen kérdésekről, és nem várunk jobb utazási kultúrát, valamint tiszteletet és udvariasságot várunk el a biztonsági ellenőrzés során a földi kiszolgáló személyzettől, akkor a polgári légi közlekedés – ami a földi járatkiszolgálást illeti – időnként döbbenetes és kellemetlen élmény lesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az áruk és utasok légi szállításának gyors növekedésére mutatva a Bizottság úgy döntött, hogy elkészít egy „cselekvési tervet az európai repülőtéri kapacitás, hatékonyság és biztonság” témájában, amelyben számos intézkedést terjeszt elő.

Ez az európai parlamenti állásfoglalás, annak ellenére, hogy tartalmaz olyan szempontokat, amelyekkel egyetértünk – például, amikor arra utal, hogy tiszteletben kell tartani a szociális jogszabályokat és kollektív szerződéseket, képzéseket, vagy a legtávolabbi régiók igényeit – az ágazat liberalizációjára, valamint az ún. „egységes európai égbolt” megalkotására fizet elő.

Bár rávilágít arra, hogy a repülőtéri infrastruktúra megtervezésének felelősségét a tagállamoknál kell hagyni, egy „globális uniós megközelítést” támogat „a többletkapacitás igénye, a többletkapacitásba történő jövőbeni befektetések korlátai és a stratégiai tengelyek tekintetében”.

Az állásfoglalás megerősíti a „közösségi versenyszabályok” elsőbbségét, különös tekintettel a földi járatkiszolgálásra, amelynél nem kizárt a további liberalizáció. Így tehát javasolja a repülőtereken engedélyezett szolgáltatók minimális számának emelését, nem szabván mesterséges korlátot a harmadik fél jelentette földi kiszolgálók számának, valamint megszüntetve a földi kiszolgálók piaci belépésével kapcsolatos korlátozásokat.

Ez a kritikus álláspontunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. (PL) Tisztelt elnök úr! Jensen asszonynak „Az európai repülőterek kapacitása és földi járatkiszolgálása: egy hatékonyabb politika felé” című jelentése (2007/2092(INI)) mellett szavaztam.

A jelentés megfelelően figyelembe veszi a repülőterek számára szükséges kapacitás biztosításának kérdését. A légi közlekedés éves szinten 5,2%-kal nő. Számítások szerint 2025-ig több, mint 60 repülőtér nem lesz képes megbirkózni a légi közlekedési igényekkel. A jelentés előírja, hogy a légi közlekedés növekedéséhez műszaki és szabályozói programok is csatlakozzanak, annak külső hatását korlátozandó.

Az előadó helyesen mutat rá arra, hogy az Európai Unió csak akkor tud megfelelni követelményeinek ezen a területen, ha különböző típusú repülőterekről gondoskodik, és megfelel minden egyes ország sajátos igényeinek.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (PSE), írásban. − E jelentés mellett szavaztam, amely felszólítja a Bizottságot, hogy 2009 előtt terjesszen elő egy főtervet Európa megnövelt repülőtéri kapacitásáról annak érdekében, hogy elősegítse és jobban koordinálja azon európai kezdeményezéseket, amelyek a nemzetközi forgalomra szánt új repülőtéri kapacitások kiépítésére, illetve a meglévő kapacitások jobb kihasználására vonatkoznak. Csupán a nemzeti sajátosságoknak megfelelő különböző repülőtéri modellek együttes léte teszi lehetővé, hogy az EU kielégítse szükségleteit ezen a téren.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. (SK) „Az európai repülőterek kapacitása és földi járatkiszolgálása: egy hatékonyabb politika felé” című Jensen-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, alapvető fontosságú a fenntartható regionális fejlődés biztosítása tekintetében. A közlekedési infrastruktúra gyakran döntő tényező a regionális befektetések helyének kiválasztásában, turisztikai fejlesztésekben és az áruk gyors szállításában. A légi közlekedés fontos hozzáadott értéket képvisel, főleg a kevésbé fejlett, periférikus és szigeti régiókban.

A globalizáció és gyors gazdasági fejlődés fellendíti a repülőutakkal kapcsolatos igényt az EU-ban. Európában a légi közlekedés jelenlegi és jövőbeni fejlődése sürgős előrelátást tesz szükségessé, hogy előre meg lehessen sejteni az uniós szinten elfogadandó szükséges lépéseket az uniós polgárok és az egész gazdaság érdekében.

Véleményem szerint minden európai régió képét javíthatja új repülőterek építése, a meglévők korszerűsítése és a katonai repülőterek polgárivá alakítása. A repülőterek és logisztikai infrastruktúrák építése és kibővítése megfelelő támogatást igényel a nemzeti és regionális hatóságoktól. A repülőtereket regionális területfejlesztési tervekbe kell illeszteni; továbbá a regionális fejlesztési stratégiák részét kell képezniük, valamint területi hatásvizsgálatnak kell alávetni őket szigorú környezetvédelmi hatásvizsgálattal együtt.

Legfontosabbnak a repülőtéri infrastruktúra nemzeti és regionális alapokból történő finanszírozását tartom, ami mellett elengedhetetlen a transzeurópai közlekedési hálózat, a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap pénzügyi támogatása.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Azáltal, hogy „a zsúfolt repülőterek közelében létesítendő tehermentesítő repülőterek építését” nevezték meg egyik megoldásként a repülőterek zsúfoltságára, amint azt Lisszabonban is láttuk, és figyelembe véve azt, hogy „a hagyományos légiforgalmi társaságok, a fapados társágok, a charter társaságok, a teherszállító és üzleti repülőgépek különböző követelményekkel néznek szembe a repülőtéri szolgáltatások és a résidő-kiosztás terén”, az Európai Parlament azokat a megoldásokat támogatja, amelyek kevésbé költségesek, de azzal egy időben megfelelnek a növekvő légi forgalom jelentette igényeknek, nem feledkezve meg e növekedés sajátos jellemzőiről.

Így tehát a jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy értelme ellentétes a Demokrata és Szociális Centrum/Néppárt (CDS-PP) által képviselt lisszaboni állásponttal, ami magában foglalja a „Portela +1” opciót.

 
  
MPphoto
 
 

  Olle Schmidt (ALDE), írásban. (SV) Anne Jenssen jelentése olyan problémával foglalkozik, ami a lehető legnagyobb mértékben transznacionális. Másként megfogalmazva: nem az EU-s vonatkozása miatt szavaztam végül a legtöbb módosítás ellen, és végezetül tartózkodtam teljes egészében jelentéstől is. A jelentéssel kapcsolatban az volt a legnagyobb probléma, hogy végső változata túl részletes lett. Nehezen tudom megérteni, hogy miért van szükség egy főtervre uniós szinten, amely meghatározza a földi járatkiszolgálások megszervezését a repülőtereken, azt pedig még kevésbé, hogy miért kellene Brüsszelnek további szabályokat és díjakat alkotnia az alkalmazottak képzése vagy a repülőterek elhelyezkedése kapcsán. Anélkül, hogy belemennénk például a brommai repülőtér elhelyezkedésének kérdésébe, azzal fejezem be, hogy annak indokolt módon Stockholm és Svédország, nem pedig az Európai Parlament döntése alapján kell történnie.

 
  
MPphoto
 
 

  Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. (SV) A repülőtéri kapacitásról szóló saját kezdeményezésű jelentés nagyratörő terveket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit is lehet elérni az EU központi tervezésén keresztül. A jelentés szerint Európa jelentős növekedéssel szembesül a repülőtér-használat terén, és a meglévő források „optimalizálására” van szükség. Azt állítja, hogy a jövőbeli fejlesztések rávilágítanak az uniós szintű beavatkozás szükségességére „az uniós polgárok és az EU gazdaságának egésze javára”. Még a repülőtereknek kapcsolatot biztosító infrastruktúra kérdésébe is belemegy.

Az esetek túlnyomó többségében nemzetközi verseny áll fenn az országok és a repülőterek között, és stratégiai döntéseket kell hozni nemzeti szinten. Egyes országokban a repülőterek magánkézben vannak, a befektetéseket pedig a nyereségességi megfontolások vezérlik, míg máshol állami tulajdont képeznek. Így tehát ezen a területen az uniós tervezés teljes mértékben valószerűtlen. Nem ismerjük a jövőbeli igényeket; és ez állandóan változik és mozog a különböző területek és országok között. Azt sem tudjuk megjósolni, hogy a műszaki fejlesztések hogyan befolyásolhatják a növekedést. Nem ismerjük az előidézett költségeket sem. Ráadásul normális esetben az infrastruktúrára vonatkozó minden költség-előirányzat két-háromszor magasabb a becsültnél. Hasonlóképpen a földi járatkiszolgálás kérdésének is az egyes repülőterekhez kellene tartoznia, és nem uniós szinten kellene szabályozni azt.

A jelentést a tervgazdaságra jellemző gondolkodásmód ihlette. Nem támogathatom a jelentést, ami módfelett emlékeztet a volt szocialista országok rendszereire, és így ellene szavaztam.

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat