Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve

2007. október 23., Kedd - Strasbourg

19. Az élethosszig tartó tanulást tanúsító bizonyítványok (vita)

  Elnök. − A következő napirendi pont Mario Mantovani véleménye (A6-0245/2007) a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében, az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról (COM(2006)0479 – C6-0294/2006 – 2006/0163(COD))

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretném megköszönni Mantovani úrnak, és szeretnék a Bizottság nevében is köszönetet mondani neki és a felelős bizottságoknak az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről (EQF) folyó tárgyalásokon tanúsított proaktív elkötelezettségükért és támogató hozzáállásukért.

Ez az ajánlás az EU leglényegesebb értékeiről szól: mobilitás, országok közötti együttműködés, fellendülés és az egyének segítése. Azért javasoljuk az EQF-et, mert Önök, az Európai Parlament és a tagországok felkértek minket rá, hogy találjunk meg a lehetőségét a mobilitás serkentésének és az egész életen át tartó tanulásnak, amelyek nélkül nem tudnánk elérni a lisszaboni célkitűzéseket. Az EQF-et a "Oktatás és képzés 2010" munkaprogramon belül fejlesztették ki, amely a lisszaboni menetrend oktatási dimenziója.

Az EQF célja felülkerekedni azokon a még meglévő akadályokon, amelyekkel az európai dolgozók és tanulók szembetalálják magukat, amikor munkát akarnak változtatni vagy egy másik országba kívánnak költözni munka vagy tanulás miatt. Az európai polgárok túl gyakran találkoznak nehézségekkel, amikor más európai országban kívánják felhasználni képesítésüket. Még saját országukban is elzáródhat előttük a tanulási út a nemzeti oktatási rendszerük különböző részeinek eltérő mértékű integrációja miatt.

Az EQF összekapcsolja egymással, mint egy fordító eszköz, az országok különböző nemzeti képesítési rendszereit. Ily módon a különböző országok képesítéseit olvashatóbbá teszi, ezáltal lehetővé teszi az egyének számára, hogy másik országba költözzenek, ha máshol akarnak dolgozni vagy tanulni.

Nemzeti szinten – ezen a szinten már működik is a keretrendszer – előmozdítja a nemzeti képesítési keretrendszer fejlődését. A képesítési keretrendszerek az egész életen át tartó tanulást támogatják például azáltal, hogy megkönnyítik az emberek számára a különböző oktatási és képzési intézmények közötti mozgást, például a szakképzésből a felsőoktatásba.

El kell ismernem, hogy az EQF egy összetett technikai eszköz. Főként szakértők és az oktatási hatóságok fogják használni, bár az EU polgárai részesülnek előnyeiből.

A mai napon annak a közös törekvésnek az eredményét vitatjuk, amely a Bizottság, az országok, társadalmi partnerek, oktatási és képzési egyesületek és további érdekeltek között jött létre. Az EQF jórészt megegyezésre épült, és szándékaink szerint az érdekelt személyeket magunkkal visszük a folyamaton keresztül.

Az EQF azt javasolja, hogy 2010-re az országok létesítsenek összeköttetést a képesítési rendszereik és az EQF között, és biztosítsák, hogy 2012-re az egyes nemzeti képesítések hivatkozzanak a megfelelő EQF-szintre. Az időpontokat a Tanács és a Parlament javasolta.

Örömmel értettünk egyet egy, a Parlament által javasolt, a minőségbiztosításról szóló új ajánlat közzétételében, amelyről az gondoljuk, alátámasztja az alapelv fontosságát.

Egyetértünk továbbá a Parlament azon javaslatával, hogy a rendszer tartalmazzon hivatkozást a kreditrendszerekre, ez ismeri fel a képesítési keretrendszerek alkotóelemeinek gyors fejlődését és alkalmazását.

Úgy véljük, a Parlament és a Tanács valóban tökéletesített a szövegen. A Parlamenttel, a Tanáccsal és Bizottsággal folytatott tárgyalásokban elfogadott megközelítés mutatja az EQF mögött húzódó Európán átívelő konszenzust.

Van tehát az EQF mögött egyfajta lendület; az országok túlnyomó többsége elismeri az EQF mobilitást és az egész életen át tartó tanulást elősegítő képességét.

A túlnyomó többség jelenleg az EQF-hez kapcsolt saját nemzeti képesítési keretrendszerét fejleszti, ezért a javaslatnak már jelentős a hatása Európa oktatási és képzési rendszereire.

Remélem, egyet tudnak velem érteni a javaslat első olvasatának támogatását illetően, így azt hivatalosan elfogadhatja a Tanács az elkövetkező hetekben.

  Mario Mantovani (PPE-DE), előadó. – (IT) Elnök Úr! Biztos Úr! Hölgyeim és uraim! Úgy hiszem, a mai este egy lényeges projekt kezdete, amire Európa, a tagállamok, a régiók és az Európai Unió városai már régóta vártak; a célra, melynek eléréséért az oktatás, a foglalkoztatás, a kereskedelem és a gazdaság területeinek különböző érintettjei évekig dolgoztak, és amit a társadalom egésze akar.

Holnap az Európai Képesítési Keretrendszer jóváhagyásával egy jobb holnap alapjait fektetjük le, közös referenciapontot adva a jövő generációinak kulturális, oktatási és szakképzési kötelezettségükhöz, képzésükhöz és természetesen foglalkoztatásukhoz.

Összhangban a Lisszaboni Stratégiával az Európai Képesítési Keretrendszer egy közvetlen csatornát képvisel, hogy fejlessze a kapcsolatokat az iskolák, egyetemek és a munkahelyek között, valamint a hivatalos, a félhivatalos és a nem hivatalos élethosszig tartó tanulás között úgy, hogy mind nemzeti, mind pedig ágazati szinten biztosítja az átláthatóságot a képesítések és bizonyítványok elismerése területén, és mindig az európai keretrendszeren belül. És végül erősíteni fogja a tagállamok együttműködését a különböző rendszerek összehasonlításának érzékeny területén.

Ez a visszatérő téma, mely – a Lisszaboni Stratégiával összhangban – a megfelelő felelősség vállalásához vezetett bennünket azzal a választással, melyről biztosan állíthatom, hogy a növekedést, a fejlődést és a versenyképességet hirdeti egy olyan Európában, mely köteles a társadalmi kohéziót egyik célkitűzésének elismerni.

Ez egy hosszú múltra visszatekintő projekt, mely a bolognai folyamatból, a kreditek, mint egyenértékű egységek felhalmozásának és átvitelének rendszeréből indult, és a szakképzési rendszerben a barcelonai csúcson jelent meg újra. 2004-ben Bergenben fejlesztették tovább, majd 2005-ben a Tanács, mely a jelenlegi keretrendszer elfogadásának szükségességét hajtogatta. Ez egy történelmi utazás, mely világosan mutatja az európai döntéshozók ambícióit arra vonatkozólag, hogy egy új eszközt hozzanak létre, mely sokak által forradalminak tekinthető, de nélkülözhetetlen az európai integráció számára, amiért már oly sok éve dolgozunk.

Elnök Úr, Hölgyeim és uraim! Meggyőződésem, hogy ez a keretrendszer nemcsak elősegíti a határokon átívelő mobilitást, hanem az EU belső mobilitásának fő mozgatórugója is lesz – ha általánosságban a diákokra, munkavállalókra, kutatókra és önkéntesekre gondolunk, valamint mindazokra, akiknek szabadon kell mozogniuk Európában anélkül, hogy pánikot vagy felesleges aggodalmat okoznak. Emlékezniük kell a lengyel vízvezeték-szerelő történetére, ami megijesztette Franciaországot: ez volt az egyik legfőbb oka annak, hogy a franciák az Európai Alkotmány ellen szavaztak a népszavazáskor.

Nos, a szöveg, ami most előttünk van, az eredménye a több hónapos munkának, a szoros együttműködésnek a Tanács képviselőivel a portugál elnökség alatt, mely azonnal látta ezen ambiciózus projekt jelentőségét.

A Bizottság, Figel biztos úr személyében végig nagy figyelemmel kísérte a folyamatot, és e partnerség szellemének köszönhetően sikerült továbbfejleszteni a szöveget azáltal, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság szívéhez közeli kulcskoncepciókat illesztettünk be. Rendkívül hálás vagyok ezért a kollégáimnak, a háttérelőadóknak, mint Castex asszonynak, Kusstatscher úrnak, a liberálisoknak, valamint Mann úrnak és Kasoulides úrnak, illetve mindazoknak, akik közreműködtek ebben. Nagylelkű részvételüknek és elkötelezettségüknek köszönhetően sikerült belefoglalnunk a következő fogalmakat: társadalmi integráció, a munkaerőpiac követelményei; személyes fejlődés a különböző képzési utak mentén; diszkriminációmentesség a hátrányos helyzetű emberek számára is; egyenlő lehetőségek, a szubszidiaritás elvének tisztelete és a tagországokon belüli koordinációs pontok létrehozása.

Arról is megbizonyosodtunk, hogy az ajánlás nem kötelező, habár természeténél fogva jogalkotó marad. Nyilvánvalóan ez nem valamilyen gyengeségből eredt, hanem sokkal inkább a felelősségtudatból és a realizmusból fakadt, hogy elősegítse és hirdesse ezen eszköz használatát azokban az országokban, melyeknek több időre van szüksége. Röviden tehát kétség sincs afelől, hogy ez továbbfejleszthető, de az életben mi nem az? Meggyőződésem azonban, hogy egy olyan szöveg van előttünk, melynek lelke és lelkiismerete van.

Úgy hiszem, az Európai Parlament feladata az, hogy az állampolgárok valódi érdekeinek megfelelően alkosson törvényt. Nos, ez az, amit itt csinálunk. A szöveg jóváhagyása első olvasatra a bizonyítéka ennek, mely részben köszönhető Gala úrnak a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságnak, és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak, melyek mind pozitív hozzájárulást tanúsítottak.

  Pilar del Castillo Vera (PPE-DE), az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök Úr! Biztos Úr! Először is gratulálni szeretnék az előadónak, mivel valóban egy olyan kérdéssel foglalkozott, mely jóval tovább mutat, mint amennyire képzeltük.

A globalizált világban Európát és a különböző EU-s országokat valóban a humánerőforrásuk képzettsége fogja meghatározni. Ha egy pillérben kellene összefoglalnunk, mi az, ami lehetővé teszi Európa és az Európát alkotó összes ország számára, hogy versenyképesek legyenek ebben a globális világban, az a humánerőforrás, az európai állampolgárok képzettsége.

Ezt szem előtt tartva rendkívül lényeges, hogy az egész életen át tartó oktatást és képzést a munkaerőpiac igényeihez kell alakítani, és ezeknek folyamatosan válaszolniuk kell az igényekre. Ha nem ez a helyzet, akkor lehetetlen lesz ezt teljesíteni.

Ugyancsak a következő paradoxonba fogunk ütközni: az emberek idősödnek, de ezek az idős emberek egyre fiatalosabbá és potenciálisan aktívabbá válnak, ám ennek ellenére forrásaik nem kielégítőek, hogy termelékennyé váljanak, és adjanak a társadalomnak, valamint hogy megtalálják a helyüket a munka világában.

Ezt szem előtt tartva az első szempont, hogy alapvető fontosságúnak kell lennie az elsősorban technológiai dimenzión alapuló élethosszig tartó képzésnek, mely hozzáadott értéket képvisel. Egy másik szempont is van azonban, mely Európa jövőjéért aggódik, és ez integrálja a humánerőforrást egy versenyképes belső piacba, amihez olyan képzettségekre van szükség, melyeket minden tagállam elismer. Ez fogja lehetővé tenni a különböző országok állampolgárainak, hogy a mindenki által elismert képzettségek alapján versenyezzenek egymással.

Következésképp, mivel egy ilyen versenyképes világban ez szükséges az egyén fejlődéséhez, és mivel a belső piac fejlődéséhez is szükséges, ez az a kérdés, melynek sokkal nagyobb a jelentősége, mint amit adtak neki talán azzal, hogy a nap végén ilyen későn vitatjuk meg.

  Elnök − Köszönöm del Castillo asszony, noha mindig az esti viták a legérdekesebbek.

  Milan Gaľa, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. – (SK) Először is szeretném megköszönni Mantovani úrnak, az előadónak az Európai Képesítési Keretrendszerről szóló jelentéshez fűződő munkáját. 2006 tavasza óta vitázunk erről a kérdésről az Európai Parlamentben. Mint az tudják, az Európai Képesítési Keretrendszerre vonatkozó határozott megbízatás szerves része a Lisszaboni Stratégiának. Egy fordítógépként fog szolgálni a különböző képesítési rendszerek és szintek között, és ennek megvalósítása nagyobb átláthatóságot, összehasonlíthatóságot és hordozhatóságot fog eredményezni az egyes tagállamok állampolgárainak képesítését illetően. Mindemellett az Európai Képesítési Keretrendszer segíteni fogja a nemzetközi ágazati szervezeteket, hogy továbbfejlesszék a kapcsolatokat az ágazati képesítési rendszerük és a nemzetközi képesítési rendszerek között, ezzel elősegítve a munkavállalók és tanulók mobilitásának növelését.

A szubszidiaritás elvével összefüggésben támogatásom fejezem ki, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer a tagállamokat tekintve nem kötelező, és hogy a nemzeti képesítési rendszereket a nemzeti törvényhozásnak és gyakorlatnak megfelelően alakították ki. Egész Európát tekintve az Európai Képesítési Keretrendszer azonban egy hatékony eszköze lesz a képesítések elismerésének és összehasonlíthatóságának. De csak akkor, ha az egész életen át tartó tanulás rendszereinek részeként következetesen végrehajtják az EU-tagállamokban. Mióta az EKKR közvetlenül kapcsolódik ahhoz a módhoz, ahogyan az állampolgárok érvényesülnek a munkaerőpiacon, és hatással van a szakképzés minőségére, azóta a versenyképesség-növelés fontos eszközének is tekinthető.

  Thomas Mann, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök Úr! Az Európai Képesítési Keretrendszer a szakképzés EU-s szintű emancipációjának kezdőjele, mivel lehetővé fogja tenni, hogy a szakképesítéseket egész Európában elismerjék, mint ahogy a tudományos képzettségeket. Ez időt igényel és hajlandóságot az együttműködésre, irányításra és az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatására. Azok az emberek, akik csak azt védik, amit tudnak, és tartanak az új tapasztalatoktól, ne lepődjenek meg, ha azt látják, hogy nem mobilak.

Tisztább képre van szükségünk. A nemzeti szakképesítéseknek összehasonlíthatóknak kell lenniük, azonban ez nem jelenti, hogy szabványosítani kell őket. Ezt már múlt évben kértem az EKKR saját kezdeményezésű jelentésében, melyet én készítettem a Parlamentnek. Sok minden történt azóta. Csillapodott a tagállamok – beleértve az országom is – azon félelme, hogy elveszítik hatásköreiket. Az egész életen át tartó tanulás és az EKKR voltak a fő mérföldkövei a Tanács német elnökségének, melyet sikeresnek tekintettünk. Most teljes gőzzel csináljuk a nemzeti képesítési keretrendszert, mely nem teljesen egyszerű, mivel Németország szövetségi szerkezetű és minden tartomány autonómiával rendelkezik.

Szeretném megköszönni a PPE-DE képviselőcsoport nevében Mario Mantovani úrnak a kitartását, hogy foglalkozott a Bizottsággal és a Tanáccsal, valamint, hogy mindenkit folyamatosan informált a képviselőcsoportokban, akik figyelemmel kísérték az EKKR-t. Igazán remélem, hogy holnap első olvasatra el fogják fogadni a jelentést.

Mostantól, ahogy egyre elmélyülünk a részletekben, több megbeszélésre van szükség az oktatók, a tanárok és a szakképző intézmények között. Ezt épp tegnap tapasztaltam a szakiskolai tanárokkal tartott találkozón Heese-ben. Ha a képesítéseket rangsoroljuk, akkor a német mesterképzés vagy a szakbizonyítvány például a nyolc szintből legalább a harmadik-negyedikhez tartozik. Mások egyáltalán nem ismerik ezt a képesítést. A német kettős rendszer erőssége nem nyilvánvaló az emberek számára, hacsak nem maguk tapasztalták azt.

Az európai oktatási és tanulási műhelyünkben, mely a szubszidiaritás elvén alapszik, az oktatásban és a szakképzésben jelentősen meg fogják erősíteni a foglalkoztatás és a szakképzési politika dimenzióit. Együtt el kell, és el fogjuk érni a célt: egyesítjük a minőségi előírásokat, az EKKR-t a bizonyítványokban és diplomákban 2010-ig.

  Françoise Castex, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök Úr! Szeretném megköszönni és gratulálok az előadónak a kiváló konzultációjáért az Európai Képesítési Keretrendszer ajánlásával kapcsolatban. Ugyancsak szeretném megköszönni a Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy figyeltek, és hogy mindenki számára elérhetőek voltak.

Az EKKR-ben létezik egy eszközünk, mely az európai állampolgárok mobilitását szolgálja, akár a szakképzési utak részeként, akár a szakmai mobilitás részeként. Az emberek szabad áramlását, mely a Szerződésekben le van írva, még mindig akadályozza, hogy az embereknek nehézségei vannak a kibocsátó országukban szerzett képesítések elismertetésével egész Európában. Ezek a képesítések, melyeket az egyes tagállamok saját eljárásaik és rendszereik alapján ítéltek oda, minden tagállam saját szuverenitása alá tartozik, és azt az EKKR tiszteletben tartja.

A képesítéseket azonban egyre inkább az azt odaítélő országon kívül kell használni, melyet bátorítani szeretnénk annak az értéknek a tiszteletéből, melyet a diploma vagy bármely más képesítés a birtokosának nyújt. Ezért szükségünk van egy eszközre, hogy összehasonlítsuk, és elsősorban átalakítsuk az egyik tagállam képesítését a másikéra. Ez egy különösen lényeges és érzékeny kérdés a szakképesítések területén. Ez az oka annak, amiért a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság olyannyira ragaszkodik az szakképesítések egyesítéséhez az EKKR-ben. Ez megtörtént, és boldogok vagyunk.

A munkavállalók és a cégek egyre mobilabbak az európai munkapiacon. A munkavállalóknak és a munkaadóknak azonban ezért minden tagállamban garanciára van szükségük azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyek a munkavállaló képességeit és értékét mérik, azaz a szakmai képesítésüket, függetlenül attól, hogy hogyan szerezték azokat.

Biztos Úr! Szeretnék azonban egy másik pontot hangsúlyozni. Jelenleg az EKKR egy szép, de üres héj. Hogy megfelelően létezzen, az egyes tagállamokban megszerzett diplomákat, képesítéseket és bizonyítványokat hitelesíteni és regisztrálni kell az Európai Képesítési Keretrendszer referfenciái alapján. Ez minden tagállam számára rengeteg munkát fog jelenteni, valamint hatalmas energiát és különleges szakértelmet igényel. Az Európai Bizottság támogatása alapvető fontosságú lesz, ugyanúgy, mint az európai ügynökségeké – elsősorban az Európai Szakképzés-fejlesztési Központra (CEDEFOP) gondolok. A társadalmi partnerek részvétele ugyancsak alapvető lesz minden szinten. A tagállamoknak be kell őket vonnia, ugyanúgy, mint az ajánló államokat, valamint közösségi szinten az ágazati párbeszédbizottságokat is be kell vonni.

Végül, hogy az EKKR teljes és hatékony legyen, az is szükséges a gazdasági partnerek, a szakmai ágazatok számára, hogy megértsék és magukévá tegyék azt. Ez nemcsak azért van, mert ők ítélik oda a képesítéseket, melyet bele kellene foglalni az EKKR-be, hanem mert a cégeknek szükségük van viszonyítási pontokra a toborzáshoz és, hogy osztályozhassák az állásaikat. Az EKKR-nek miharabb közös referenciakeretté kell válnia, és egy megfelelő határidőről álmodom, amikorra az EKKR lesz a referenciakeret mindenhol, még a kollektív szerződésekben is.

  Ona Juknevičienė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Először is meg kell dicsérnem Mantovani urat e rendkívül jelentős dokumentum elkészítéséért.

E dokumentum alapvető célja, hogy megtalálja a különböző képesítések meghatározásának és összehasonlításának módját a munkaerőpiacon és az oktatási rendszerben.

Kétségtelen, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) jótékony hatással lesz az EU munkaerőpiacának hatékonyságára és flexibilitására. Még ennél is fontosabb, hogy az EKKR segíteni fog a bevándorlókkal és az EU állampolgáraival szembeni megkülönböztetés csökkentésében a munkahelyeken.

Sajnos a litvánoknak és más EU-s országok állampolgárainak képesítésük használatakor nehézségei támadnak más tagállamokban. Gyakran nem ismerik el képesítésüket a munkaadók vagy az intézmények.

Az emberek megkülönböztetve érzik magukat, mivel nincsenek egyenlő lehetőségeik, hogy versenyezzenek a munkaerőpiacon. Gyakran olyan állásokat kell elfogadniuk, melyek kevesebbet fizetnek, és amelyekhez túlképzettek. Egy találkozón a Londonban élő és dolgozó litvánokkal felhívták a figyelmem számos panaszra, mely a munkahelyi megkülönböztetéssel és az olyan munka megszerzésének nehézségeivel volt kapcsolatos, melyre képesítést szereztek.

Ezáltal „másodosztályú” állampolgároknak érzik magukat, pedig a képesítésük és képességeik gyakran magasabbak, mint azon országok állampolgáraié, akik ugyanazt a munkát végzik. Nem kapják meg azt a munkát, amit akarnak vagy a megfelelő fizetést csupán azért, mert a képesítéseiket nem ismerik el. Sajnálatos, hogy sem a Bizottság, sem mi, a képviselők nem voltunk képesek megoldani ezt a problémát 22 év alatt.

Összefoglalva tehát ez a dokumentum nagy jelentőséggel bír a legtöbb ember számára.

1985-ben a Tanács elhatározta, hogy bevezet egy rendszert, hogy összeillessze a különböző országok szakképesítéseit. Ez még nem hozott semmi eredményt. Sajnos, ismét nem sietünk, és nem javasoljuk, hogy 2012 előtt bevezessük ezt. Ráadásul ez a tagállamok belátására van bízva.

Szégyen, hogy ilyen eredménytelenek vagyunk. A tapasztalatainkból kellene tanulnunk.

  Zdzisław Zbigniew Podkański, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök Úr! Az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozása egy olyan dolog, mely a ma és a jövő Európája számára nagy jelentőséggel bír. Az, hogy az egyén teljesít-e a magánéletében és a társadalomban, tulajdonképp attól függ, hogy hogyan készült fel az életre és a munkára. A történelmi és jelenkori meghatározók kiváltották annak a szükségét, hogy különös tekintettel legyünk az 50 és afölötti emberekre, valamint a gazdasági nehézségekkel küzdő családokból származó fiatalokra, különösen az új tagállamokban. Nem mindegyikük tud, vagy nem mindegyiküknek kellene külföldre menni munkát keresni. Megfelelő feltételeket kell kialakítani az embereknek, hogy a saját környezetükben fejlődhessenek, ott, ahol élnek. A nemzeti képesítési keretrendszernek egy olyan eszköznek kellene lennie, mely a képesítések osztályozását szolgálja a tanulás egyedi, elérhető szintjei számára lefektetett kritériumoknak megfelelően. Az Európai Uniónak mind jogilag, mind pedig gazdaságilag támogatnia kellene a tagállamok erőfeszítéseit. Az Uniónak nemcsak a szabad mozgás lehetőségét kell kínálnia az állampolgároknak, hanem a foglakozással kapcsolatos képesítéseik elismerését is.

  Sepp Kusstatscher, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Először is megköszönöm Mario Mantovani úrnak, hogy e kérdésben a mellette ülők nyomdokaiba lépett.

Előttünk van az eredmény, mely a tagállamokban oktatási hatóságokat igényel, hogy ezt a közös keretrendszert fordítóeszközként és referenciapontként használhassák. Sok lehetőség van még a nagyobb nyomás gyakorlására, hogy nagyobb átláthatóságot, jobb összehasonlíthatóságot érjünk el, és ezáltal megteremtsük a különböző képesítések egyenlőségét és elismerését az EU-ban.

Különösen örülök annak, hogy a szakképzést külön megemlítik az általános oktatás mellett, és annak, hogy azonos státusszal rendelkezik. Valamint annak is örülök, hogy nemcsak a hivatalos diplomákat fogják a normákhoz mérni, hanem a nem hivatalos szakképesítéseket is, melyeket az emberek a munkahelyükön vagy otthon szereztek.

Gyakran használtak trükköket, hogy megnehezítsék a munkaerőpiacra lépést. Az oktatási hatóságok, a szakképző testületek és a szakmai hatóságok nem ritkán próbálnak ellenállni a kívülről érkező versenytársaknak azáltal, hogy vonakodnak elismerni a máshol szerzett felsőoktatási és szakképzési képesítéseket formai okokra hivatkozva. 2010-ben ez már a múlt lesz.

  Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ugye jól hangzik az „élethosszig tartó tanulás elősegítése”, valamint, hogy az EU őszintén dolgozik az emberek javáért és a foglalkoztatásért?

Csakhogy ma reggel Barroso úr azt mondta, hogy nem szereti a mendtességeket, de támogatja a kompromisszumokat a sokszínűség tiszteletben tartása érdekében. Ezek szép szavak, de itt van nekünk még egy újabb próbálkozás, hogy ledózeroljuk a csodás sokszínűséget egy közös, harmonizált, jellegtelen képpé.

És most elmondhatjuk, hogy az oktatáson van a sor. Az oktatás azonban nem tartozik az EU hatásköre alá! Ezek csak a Szerződés 149. és 150. cikke alapján hozott javaslatok keretébe tartoznak. Tehát ez egy próbálkozás arra, hogy egy kiskapun hatáskört csempésszenek be. Ha az EU hatáskört szeretne szerezni az oktatás felett, tegye azt őszintén, menjen végig a hagyományos csatornákon, és alkalmazza az átláthatóságot, melyről oly sokat hallunk.

A bergeni keretrendszer modelljét követve, az EUROPASS diplomák és bizonyítványok létrehozása kiegészítve a kreditek átvitelének rendszerével harmonizált EKKR-szintet igényel. Ez az EU-javaslat a képesítések ágazati és regionális szinten, és ugyanúgy nemzeti szinten történő kibocsátásával majdnem teljes lefedettséget fog biztosítani a képesítések terén. A bizonyítványok kibocsátásával és a képesítések odaítélésével az EU biztosítani fogja az egyetemek és a nemzeti kormányok megkerülését.

Az Egyesült Királyság kormánya támogatja a képesítések harmonizációját. Erre úgy készül, hogy a Titkos Tanács által felügyeli az egyetemeket, készen arra, hogy átadja azokat az EU-nak. Amit az egyetemek gondolnak erről, az lényegtelennek tűnik.

A HMG valódi pozíciója e tervezet ellenvetésével vált világossá. Nem akarja, hogy EU-logó legyen a képesítési dokumentumokon. Ez azért van, mert nem akarja, hogy az emberek megtudják, az oktatást átadták az EU-nak.

Kérem, mondják meg, hogy a kormányom miért képviseli ezt az álláspontot? Miért támogat egy EU-projektet, és miért akarja ezt elhallgatni az emberek elől? Vajon más nemzetek kormányai is ezt teszik? Nem lennék meglepve, ha igen, mivel ők is el akarják hallgatni az emberek elől, hogy az egyetemeiket ily módon használják.

Kikövetkeztethették, hogy nem szeretem ezt a projektet, de ez nem a brit egyetemek és kollégák nemzeti büszkesége miatt van. Nem. Ez azért van, mert tanárként értékelem az oktatást, és elismerem, hogy az európai országok olyan egyetemekkel rendelkeznek, melyekre méltán büszkék – a tanulás nagyszerű központjai, melyeknek növendékei évszázadokon keresztül hozzájárultak a művészetek, az irodalom és a tudományok fejlődéséhez, mindenhol gazdagítva az emberek életét.

Elismerem azt is, hogy a civilizáció e lendülete azért jött létre, mert a tanulás e színterei külön és függetlenül alakultak ki úgy, hogy mindegyik kifejlesztette a maga külön sajátosságát és identitását

Hát nem különös egy olyan világban, ahol a személyiséget féltékenyen óvják és a személyazonossággal való visszaélés bűnnek számít, hogy néhány ember meggondolatlanul arra törekszik, hogy lerombolja az intézmények egyedülálló identitását, mely azzá teszi őket, amik, megtagadva másoktól az oktatást, amit ott szereztek?

  Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Elnök Úr! Nem tudtunk volna ma az Európai Képesítési Keretrendszer kialakításáról szóló javaslatról vitázni, ha nem lett volna tagtársunk, Mantovani úr, aki hasznát vette az ezen a területen dolgozó, vagy a Tanáccsal, illetve a Bizottsággal együttműködő volt képviselők tapasztalatát. Ennek köszönhető, hogy ma a nyolc képesítési szint felállításával foglalkozunk, mely magába foglalja az általános oktatást, a felnőttképzést, a szakképzést és a felsőoktatás három szintjét.

Válaszolva képviselőtársamnak, aki korábban szólalt fel, hangsúlyozzuk, hogy a Szerződés 149. és 150. cikke adja a megfelelő jogi alapot a javasolt ajánlásoknak, egyszerűen azért, mert figyelembe veszik az egész életen át tartó tanulást. Semmilyen körülmény között nem fogadjuk el, hogy az oktatásnak az EU felelősségi körébe kellene tartoznia: a nemzeti felelősség területe marad. Az EKKR-ben a képesítések összehasonlítása azonban figyelmen kívül hagyja az oktatási módszereket és az oktatási létesítmények típusait. Ezért csak egy ilyen jellegű összehasonlítás utalhat a tudásra, a megértőképességre, valamint a tudás és a képességek gyakorlati alkalmazására.

Görögország és számos más állam különösen ragaszkodik az EKKR választható mivoltához. Hivatalosan is kifejezték, hogy a képesítések rangsorának elősegítése nem jelenti a nemzeti oktatási rendszer átalakítását vagy a tanulmányi bizonyítványok elismerését. Emellett a nem hivatalos és félhivatalos oktatás bizonyítványának automatikus kiadása nem lehetséges a megszerzés változatossága és egyéni körülményei miatt, csak egy puszta hivatkozás.

Azt is észben kell tartanunk, hogy ugyanaz az ember különböző szinteken számos képesítéssel rendelkezhet.

  Joel Hasse Ferreira (PSE). – (PT) Elnök Úr! Biztos Úr! Hölgyeim és uraim! Az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszere egy meghatározó dokumentum, mely lehetővé teszi a képesítések nemzeti és ágazati referenciakeretének összehasonlítását európai szinten.

Alapvető fontosságú a megszerzett képesítések igazolása, hogy a hivatalos oktatáson kívül, különösen a munka világában szerzett előmenetelt integrálni lehessen a hivatalos rendszerekben elért szakmai fejlődésbe. Ezáltal az egész EU-ban hozzájárul a nagyobb demokráciához az egyének szakmai karrierjének kezelése területén.

Ez az irányelv – ahogy azt mellesleg a Parlament által javasolt és elfogadott módosítások egyike is hangsúlyozza – támogatja ezen képesítések jóváhagyását a Tanács következtetéseinek megfelelően, melyeket a nem hivatalos és félhivatalos tanulás azonosításának és jóváhagyásának közös európai alapelveiről tett.

Elnök Úr! Ez lehetővé tenné számunkra, hogy előremozduljunk az egységes európai jogi keretrendszer felé, melynek célja a következetesség kialakítása a garanciák csorbítása nélkül, melyek már néhány esetben léteznek. Hölgyeim és uraim! Az irányelvre vonatkozó javaslat, melyről vitázunk, meghatározó eszköze lehet a nagyobb rugalmasság kialakításának a munkaerőpiacon azáltal, hogy a munkavállalók érdekeinek jobb védelmét és a minőségi szolgáltatások biztosításának jobb lehetőségét kínálja. Ezen a ponton csak örömmel fogadhatom a portugál elnökség oktatás területén tett erőfeszítéseit, hogy azt biztosan és viszonylag gyorsan mozdítsa afelé, hogy a Parlament első olvasatra elfogadja. Világos, hogy e körülmények között az előadó, Mantovani úr, és a háttérelőadók, elsősorban Castex asszony munkáját is ki kell emelnünk.

Hogy még hatékonyabbak lehessünk, hogy több előnyt szerezzünk a szakmai és tudományos mobilitásból Európa területén, még hatékonyabban kell dolgoznunk az Európai Képesítési Keretrendszer végrehajtásán és az európai kreditrendszerhez kapcsolásán. Ez a jelentés jelentősen segíti ezt az irányt. Ezáltal az irányelv javaslata figyelembe veszi a számos nemzeti rendszer gazdag sokszínűségét. Ez egy olyan irányelv, mely a lehetőségek egyelőségét hirdeti a tudásalapú társadalomban, melyben élünk, és célja a számos tagállam munkaerőpiacának jobb integrálása. Következésképp ez pozitív választ érdemel tőlünk.

  Ewa Tomaszewska (UEN). - (PL) Elnök Úr! A különböző körülmények között, különböző rendszerekben és országokban megszerzett képesítések átláthatósága és összehasonlíthatósága egyszerűbbé teszi mind a munkavállalók és a munkaadók tudásszintjének értékelését, így elősegíti a mobilitást a munkaerőpiacon. Ez vonatkozik a szabályozott szakmákra – orvosokra, nővérekre és egyéb orvosi szakmákra, ahol a képesítéseket kölcsönösen elismerik az EU-országok – és más szakmákra is. A Képesítési Keretrendszer bevezetése elő fogja segíteni a jobb társadalmi kohézió kialakulását.

Különbözőképp kell azonban kezelni a művészeti oktatási intézményeket és hivatásokat, ahol a képességet és a tehetséget nem szabad szabályokkal korlátozni vagy átlagossá tenni, és ahol a tanár szerepe nincs meghatározva, inkább csak vezeti a diákot.

Gratulálok az előadónak.

  Peter Mandelson, a Bizottság tagja. − Elnök Úr! Úgy hiszem, ez egy rendkívül jó vita volt, mely egy nagyon fontos projekt elindítását jelzi. Véleményem szerint ez időszerű, szükséges, és − ahogy mások is kiemelték − kiindulópontja a ma és a jövő generációinak.

Ez alapvető a közös piac működéséhez, alapvető Európa társadalmi fejlődéséhez, és alapvető az európai állampolgárok képességei számára is, hogy megbirkózzanak a gazdaság és munkaerőpiac gyors változásával. Ez egy útlevél az egyéni előrehaladáshoz és ugyanúgy a társadalmi integrációhoz is. Ez egy rendkívül építő és harmonikus vita volt – véleményem szerint eltekintve egy honfitárs közbeszólásától, aki túlzott állításaival és egy jókora adag ideológiai elfogultsággal teljesen tévesen mutatta be, ami itt elképzeltünk és javasoltunk.

Ez egy ajánlás, és ez pontosan az – ez önkéntes. Az EKKR nem ad képesítéseket: az az országoktól, egyetemektől és más intézményektől függ továbbra is, mely autonóm marad. A képesítéseken lesz egy EKKR-referenciaszint, például négyes szint, de a nemzeti szint is rajta lesz a képesítéseken.

Tehát örülök, hogy láthatom ezt az egyetértést – egy embert leszámítva – az EKKR jogalkotási javaslat mögött ebben a Parlamentben és a Tanácsban. Örülök, hogy ez a parlamenti egyetértés nemzeti szinten látható, ahol a nemzeti képesítési keretrendszer felállítása mögött komoly szándék húzódik.

  Elnök. − A vitát lezárom.

A vita végén először is szeretném megköszönni a tolmácsoknak, hogy itt maradtak, pedig nem volt kötelező számukra.

A vita szerdán délután 12 órakor lesz.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

  Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) Az európai referenciakeret csökkenteni fogja egy olyan rendszer összetettségét, mely 27 kétoldalú kapcsolattal rendelkezik a tudományos és szakmai oktatásban szerzett képesítések elismerése területén. A bolognai folyamat, mely létre kívánja hozni 2010-re az európai oktatási térséget, ezért ki van egészítve egy eszközzel, mely minden, az Unió tagállamaiban megszerezhető képesítést elismer.

Habár tíz európai uniós állampolgárból kilenc hiszi, hogy az egész életen át tartó tanulás fontos a karrier fejlődése szempontjából, a pénzügyi források hiánya miatt a jelenlegi gazdaság nem kapja meg a számára megfelelő képzést. A legutóbbi Eurobarométer felmérés azt mutatja, hogy a válaszadók mindössze 58%-a képes számítógépet használni, és csak egyharmaduk állítja magáról, hogy internethasználó. Mindemellett az állampolgárok több mint 60%-a nem képes idegen nyelvet használni a munkája során. A nemzeti költségvetések az egész életen át tartó tanulásra fordított része országonként váltakozik: az északi országokban az oktatásra fordított 40%-tól az új tagországok kevesebb mint 10%-ig.

Így az olyan kezdeményezéseket, mint a Grundtvig vagy az Erasmus a fiatal vállalkozók számára, ki kellene terjeszteni és a támogatásokat meg kellene duplázni. Ez kiegészíthetné az elégtelen nemzeti pénzügyi támogatásokat. Mindemellett az európai referenciakeretet valós európai képesítéseket létrehozó programokkal kellene kiegészíteni, melyeket az egész Európai Unió területén elismernek.

  Rumiana Jeleva (PPE-DE), írásban. – (BG) Szükséges hangsúlyozni, hogy a nem hivatalos oktatási szektor alulfejlett, meglehetősen ismeretlen és gyakran el van szigetelve a hivatalostól. Az Európai Képesítési Keretrendszer egy kulcsfontosságú eszköz az eltérések legyőzésére, és eszköze a szakképzési orientációs és információs rendszer újraértékelésének és újraszervezésének.

Az EKKR fejlődése meg fogja könnyíteni az munkaerő mobilitását a 31 résztvevő országban, és elő fogja segíteni az új EU-tagállamok ágazati és ipari szervezeteinek bevonását az Európai Szociális Alap forrásainak felhasználásába. Ezeket a forrásokat új képzések megszerzésére, illetve a meglévők továbbfejlesztésére osztják ki. A legújabb tagállamok, mint például Bulgária, fontosnak tartják, hogy lehetőségük legyen a jó gyakorlatok cseréjére és a közösségi kísérleti programok végrehajtására.

Az Európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) fejlesztésének és végrehajtásának célja az oktatási eredmények felhalmozásának, átvitelének és elismerésének megkönnyítése, függetlenül attól, hogy hol és hogyan számolták ki. Ez nagy jelentőséggel bír a Bulgáriára és Romániára vonatkozó átmeneti időszakra. A kreditrendszer támogatni fogja a szabad áramlást és a munkerőpiacra való belépés kibővítését a Közösségben élő legtöbb munkaerő számára, és emellett biztosítani fogja az összehasonlítás megbízható alapját.

Hiszem, hogy az EKKR további lendületet ad majd e folyamat fejlődéséhez.

  Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) A polgárok tudásának, készségeinek és képességeinek elismerése elengedhetetlen az EU versenyképességéhez és társadalmi kohéziójához, valamint az egyes polgárok mobilitásához. Mind nemzeti, mind közösségi szinten elő kell mozdítani és javítani az életen át tartó tanulásban való részvételt és az ahhoz való hozzáférést mindenki számára, beleértve a hátrányos helyzetűeket is. A hivatalosan soha el nem ismert szakképzettségüket Európában nem hivatalos úton megszerző fiatalokat, felnőtteket, bevándorlókat és fizikai dolgozókat ösztönözni kell a tanulási programokban való részvételre, elkerülve ezzel e csoportok szociális és munkaerő-piaci kirekesztését.

Mindebben egy olyan közös viszonyítási keretrendszer létrehozása játszik fontos szerepet, amely megfeleltetési eszközként szolgál majd a különböző képesítési rendszerek és szintjeik között a közoktatásban, a felsőoktatásban, illetve a szakképzésben is. Ez a különböző tagállamokban növelni fogja a polgárok képesítéseinek átláthatóságát, összehasonlíthatóságát és hordozhatóságát.

A keretrendszer feladata hogy integrálja és összehangolja a nemzeti képesítési rendszereket, biztosítsa a megkülönböztetés-mentességet, növelje a munkaerőpiac és a civil társadalom felé a képesítések hozzáférhetőségét, egymásráépülését.

Az oktatásban meglévő szegregáció megszüntetéséért támogatom tájékoztatási intézkedések, valamint szociális párbeszédek megkezdését.

Fontosnak tartom továbbá a munkavállalói csoportok által megszerzett informális tanulás elismerését annak érdekében, hogy megkönnyítsük számukra a munkahely-változtatást.

Az Európai Unió a globalizáció kihívásaira felkészült tudásalapú társadalommá kell, hogy váljon. Egy ilyen társadalomban a polgároknak minden tagállamban alkalmazkodniuk kell a versenyképesség által vezérelt munkaerőpiac igényeihez, ezért a tanulás alapkövetelmény lesz valamennyi korcsoport számára.

  James Nicholson (PPE-DE), írásban. – Az egész életen át tartó tanulásért az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) egy jó példa arra, hogy az Európai Unió azt teszi, amit tennie kell a nemzeti határokon átnyúló mobilitás elősegítésének érdekében. Az elkövetkező években legtöbbünk képviselni fogja saját tagállamának állampolgárait, akik megkülönböztetve érzik magukat, mikor kihasználják a szabad mozgásban rejlő lehetőségeket az EU területén, és ténylegesen egy másik országba költöznek. Ezt a megkülönböztetést azért érzik, mivel a képesítéseiket nem megfelelően ismerik el újonnan választott hazájukban. Az EKKR, a nemzeti hatóságok számára fordítóeszközként működve, kétségkívül segíteni fogja választópolgárainkat, hogy túllépjenek ezen az értelmetlen megkülönböztetésen. Az EKKR annak a tagországnak is az előnyére fog válni, ahová az egyén költözik, mivel biztosítani fogja az egyén képesítésének pontos felbecslését.