Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2007/2596(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B6-0376/2007

Viták :

PV 24/10/2007 - 4
CRE 24/10/2007 - 4

Szavazatok :

PV 24/10/2007 - 8.27
CRE 24/10/2007 - 8.27

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0472

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2007. október 24., Szerda - Strasbourg HL kiadás

4. Az Európai Unió és Törökország kapcsolatai (vita)
Jegyzőkönyv
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról.

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az elnökség először is szeretné megköszönni az Európai Parlamentnek és különösen Oomen-Ruijten asszonynak az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról szóló állásfoglalási indítványt.

Az elnökség elismeri és üdvözli, hogy a Parlament a bővítési folyamatban aktív szerepet vállal, amely által konstruktívan hozzájárul a bővítésről, konkrétan pedig a Törökország csatlakozásáról folytatott vitához. Kétségtelen, hogy minden vita hasznos lehetőséget kínál arra, hogy felhívjuk a figyelmet a török csatlakozási folyamatra, bevonva mind a tagállamok, mind Törökország állampolgárait és támogatva a török kormányt ezen az úton.

Biztosíthatom Önöket, hogy különös figyelmet fordítunk az Európai Parlament véleményére. Néhány napon belül a Bizottság bemutatja a török csatlakozási folyamatról készült rendszeres előrehaladási jelentését. A Tanács nagyon alaposan átvizsgálja és értékeli majd e jelentést.

Ugyanakkor szeretnék röviden szót ejteni néhány kérdésről, amelyek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások jelenlegi szakaszához kapcsolódnak. Úgy véljük, hogy a közelmúltbeli törökországi választások arról tettek tanúbizonyságot, hogy a török nép demokráciára, politikai és gazdasági stabilitásra és haladásra vágyik.

Szintén örömmel üdvözöljük a választások lefolytatásának módját, a magas részvételi arányt és az új török parlament nagyobb mértékű képviseleti jellegét. Az elnökség osztja a Parlament nézeteit és aggályait a Törökországban zajló reformfolyamatokat illetően. Úgy gondoljuk, hogy az új kormány nagyobb legitimitással és egyértelmű felhatalmazással bír, ami döntő lépésekre nyújt lehetőséget a török reformfolyamat előrehaladása és kiszélesedése terén.

Rendkívül fontos, hogy az új kormány lendületet adjon a reformoknak – és azok végrehajtásának – azáltal, hogy a kulcsfontosságú területekre összpontosít. E tekintetben nagy fontossággal bír a csatlakozási partnerség végrehajtása, főként ami annak rövid távú prioritásait illeti. Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a csatlakozási partnerség felülvizsgálata az elkövetkező hónapokban esedékes. Ezzel kapcsolatban szeretném azt is hangsúlyozni, hogy Törökország új alkotmányáról széles körű konzultációra és nemzeti konszenzusra van szükség.

Egyetértünk az Önök véleményével arról, hogy nagyon lényegesek a reformok az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok döntő fontosságú területén. Elengedhetetlen a további kézzelfogható előrelépés főként a szólás-, a vallásszabadság, a kultúrához fűződő jogok és a nők jogai terén, valamint fokozni kell a kínzás és bántalmazás elleni küzdelmet. E kérdések legnagyobb része Törökország által megvalósítandó rövid távú prioritásként szerepel a csatlakozási partnerségben.

Sajnálattal vesszük, hogy a szólásszabadság terén nem történt előrelépés annak ellenére, hogy széles körű nyilvános vita folyt a kérdésről, valamint aggodalmunkat fejezzük ki az egyre növekvő mértékű nacionalizmus miatt, amely öncenzúrához vezet. Továbbra is szilárdan valljuk, hogy ahhoz, hogy a szólásszabadság biztosított legyen, a török büntetőtörvénykönyv 301. cikkét és egyéb pontatlanul megfogalmazott cikkeket el kell törölni vagy lényegesen módosítani kell őket. A csatlakozási tárgyalások előrehaladása szempontjából kimagasló fontossággal bír az e területen elért fejlődés.

A vallásszabadság terén sürgős szükség van kézzel fogható előrelépésre, főként az idei év korábbi szakaszának tragikus eseményeit követően. Régóta várat magára egy olyan törvény, amely átfogó módon rendezi a nem muszlim közösségek valamennyi problémáját – például jogállás, tulajdonbejegyzés, papképzés –, hogy az európai normáknak megfelelő vallási pluralizmus biztosított legyen.

Az alapítványokról szóló törvény pozitív első lépés lehet e tekintetben, és alapos értékelés tárgya lesz, amint elfogadása és végrehajtása megtörténik. A Legfelsőbb Bíróság közelmúltban hozott ítélete az Ökumenikus Patriarkátusról szintén aggodalomra ad okot.

Egyetértünk Önökkel a polgári-katonai kapcsolatokat illetően is. A legújabb – főként a választási kampány előtti és alatti – fejlemények azt mutatják, hogy további lépésekre van szükség e téren ahhoz, hogy a fegyveres erők ne bírjanak politikai befolyással.

Jelenleg még nem biztosított az uniós tagállamok gyakorlatának megfelelő polgári demokratikus ellenőrzés a katonai hatalom felett.

Ami az ország délkeleti részét illeti, erőteljesen elítéljük a Szirnak tartományt érő közelmúltbeli terrortámadást. Elítéltünk más Törökországban elkövetett terrorcselekményeket is, és a jövőben is ezt tesszük. A terrorcselekmények sosem lehetnek jogosak. E tekintetben szolidaritásunkat fejezzük ki a török emberekkel. Másrészt a terrorizmus sem feledtetheti el velünk, hogy sürgősen ki kell dolgozni és végre kell hajtani egy átfogó stratégiát, amely biztosítja a délkeleti országrész gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését. Ez nagyon összetett terület, amelyet a folyamatban lévő reformfolyamat részeként szorosan figyelemmel követünk.

Törökország előrehaladását a csatlakozási felkészülés terén a koppenhágai politikai kritériumokon kívül a tárgyalási keretben egyértelműen meghatározott követelmények tükrében értékeljük. E tekintetben – amint ahhoz a Tanács tavaly decemberben beleegyezését adta – nyomon követjük és felülvizsgáljuk a 2005. szeptember 21-i nyilatkozatban foglalt kérdések, főként az ankarai megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének teljes és diszkriminációmentes végrehajtása terén elért előrelépést. Sajnálatos módon e területen nem történt előrelépés.

Szeretném azt is kihangsúlyozni, hogy a csatlakozási folyamatnak szükséges része az összes tagállam általi elismerés, ennélfogva létfontosságú, hogy az Európai Unió mihamarabb rendezze a Törökország és valamennyi tagállam között fennálló kapcsolatokat.

Az Unió normáinak és a tagsággal együtt járó kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges munka nehéz és folyamatos erőfeszítést és eltökéltséget kíván. Különleges jelentőséget tulajdonítunk Törökország csatlakozási folyamatának, és biztosíthatom Önöket, hogy a portugál elnökség is megtesz minden tőle telhetőt, hogy előrelépés történjen e tárgyalások terén.

A vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell. A reformfolyamat fenntartása és a jelenlegi kötelezettségek teljesítése előmozdítja majd Törökország csatlakozási folyamatát, ami mindenekelőtt valamennyi török állampolgár javát szolgálja. Mindazonáltal a csatlakozási folyamat terén elért előrelépés alapvetően és elsősorban Törökország teljesítményén múlik.

 
  
MPphoto
 
 

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr! Először is hadd gratuláljak Oomen-Ruijten asszonynak megbízható jelentéséhez és egy szigorú, de egyben méltányos tervről szóló javaslatához.

Törökország az idei év korábbi szakaszában egy rendkívül nehéz időszakon ment keresztül, amelyet egy súlyos alkotmányos válság és nagymértékű politikai feszültség jellemzett. E kihívások ellenére a parlamenti választásokat és az elnökválasztást a demokratikus elveket teljes mértékben tiszteletben tartva és az állampolgárok nagyon magas részvételi aránya mellett folytatta le.

Ennek eredményeképpen a demokráciáé volt az utolsó szó. Az új török parlament nagymértékben képviseli a török politikai élet sokszínűségét, és – amint Lobo Antunes úr is elmondta – az új kormány szilárd többséget és széles legitimitást élvezve dolgozhat. Így e tekintetben az előkészületek megtörténtek. Most elérkezett az idő, hogy a reformfolyamat ismét új lendületet kapjon.

Ezért a Bizottság egyetért az állásfoglalás-tervezet által követett alapvető megközelítéssel, amelynek lényege a kihívások meghatározása és Törökország ösztönzése arra, hogy feleljen meg e szakpolitikai kihívásoknak. Ez azt is jelenti, hogy támogatni kell az új török kormány elkötelezettségét a reformtörekvések megerősítésére, valamint ösztönözni kell, hogy e kötelezettségvállalást gyorsan ültesse át a gyakorlatba. Ez a reformfolyamatra és az ankarai megállapodásra egyaránt vonatkozik.

A Bizottság örömmel veszi, hogy a kormány programjában kiemelten kezeli az alkotmányos reformokat a demokrácia megerősítése és az alapvető szabadságjogok kiterjesztése érdekében. Ez azonban nem eredményezheti azon reformok késleltetését, melyekre ma oly sürgős szükség van, mint a török büntetőtörvénykönyv hírhedt 301. cikkének és egyéb, a szólásszabadsághoz kapcsolódó cikkek felülvizsgálata, vagy a vallásszabadság biztosítása érdekében az alapítványokról szóló törvény elfogadása.

Szintén további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a polgári-katonai kapcsolatok többségében demokratikusak legyenek, valamint a nők, gyermekek és szakszervezetek jogainak védelme, az igazságszolgáltatási rendszer fejlesztése és a korrupció elleni harc elősegítése terén.

Hadd szóljak néhány szót a közelmúltbeli eseményekről és a jelenlegi helyzetről, amelyet illetően nagyon szorosan együttműködünk az elnökséggel és Solana úrral, valamint megfelelően figyelembe vettük a Parlament véleményét. Törökországnak folytonos határon átnyúló terrortámadásokkal kell szembenéznie a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) részéről, amely szerepel azon a listán, melyet az EU vezet a terrorszervezetekről. Az Európai Unió elítél minden terrortámadást és megérti, hogy Törökországnak meg kell védenie állampolgárait.

Az Unió és Törökország egyaránt elkötelezte magát Irak függetlensége, szuverenitása, egysége és területi sérthetetlensége mellett. Továbbra is arra buzdítjuk Törökországot és Irakot, hogy e problémára az illetékes hatóságok együttműködése és a nemzetközi jog tiszteletben tartása révén találjanak megoldást. A Törökország és Irak között a közelmúltban megkötött, a terrorizmus elleni harcról szóló kétoldalú megállapodás jó alapot nyújt ehhez.

Érthető módon a török hatóságok megpróbálják törekvéseikbe bevonni az Egyesült Államokat, valamint az iraki és iraki kurd hatóságokat is, és a közelmúltban már mutatkoztak az előrelépés jelei. A Parlament által az elmúlt héten elfogadott állásfoglalás ezen átfogó politikai stratégia részének tekintendő.

A Törökország előtt megnyílt európai távlat a reformok lényeges hajtóerejének bizonyult. A feltételekhez kötöttség elvének – amely központi szerepet játszik a bővítési politikában – megfelelően a reformok végrehajtása határozza meg a csatlakozási tárgyalások előrehaladtát.

Amennyiben azonban eredményesen kívánjuk alkalmazni ezt az elvet arra, hogy komoly politikai befolyás által ösztönözzük a reformokat, az Európai Uniónak ki kell tartania saját kötelezettségvállalásai mellett. Tartanunk kell a szavunkat – pacta sunt servanda.

Továbbra is minden tagállam támogatja a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat, és az Unió hitelessége szempontjából létfontosságú, hogy e folyamat a 2005. október 3-i tárgyalási keretnek és a 2006. december 11-i tanácsi határozatnak megfelelően folyjon. E határozatokat mind a 27 tagállam egyhangúlag hozta meg.

Ennélfogva további fejezeteket kell nyitnunk, amint az szakmailag lehetővé válik. Az elkövetkező hetekben legalább két új fejezet nyílhat meg: a fogyasztó- és egészségvédelem, valamint a transzeurópai hálózatok fejezete. Arra is buzdítjuk Törökországot, hogy teljesítse a 13 fejezetre már meghatározott kezdeti referenciaértékeket.

Végül, de nem utolsó sorban, biztosak lehetnek benne, hogy az Önök véleménye megfelelően figyelembe lesz véve a Törökországról nemsokára elkészülő előrehaladási jelentésben, melyet a Bizottság november 6-án fogad el.

 
  
MPphoto
 
 

  Ria Oomen-Ruijten, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a Tanácsnak és a Bizottságnak egyaránt köszönöm az elhangzottakat. A mai vita és az általunk elfogadásra váró állásfoglalás valóban elsősorban a Bizottságnak szól, mivel hozzá kívánunk járulni az előrehaladási jelentéshez.

Mindez azonban szól a Tanácsnak is, amely decemberben ül össze ismét, hogy megvitassa az előrehaladási jelentést. Mit teszünk az állásfoglalásban? Mit teszünk a szövegben? Ismertetjük a megvalósult előrelépést és az elért megállapodásokat. Leírjuk azt is, hogy milyen eredményeket hozott Törökország kötelezettségvállalása.

Az állásfoglalás ennélfogva azt foglalja össze, hogy mit sikerült mostanáig elérni, de magában foglal mindenféle olyan dolgot is, amely eddig nem teljesült. Elnök úr! A török kormánnyal szembeni elvárásaink is szerepelnek a dokumentumban, mivel most van rá lehetőség, hogy a reformfolyamat új lendületet kapjon.

A harmadik kérdés, melyről szót kívánok ejteni, az, hogy megkíséreltük elmélyíteni és kiszélesíteni a Törökországgal folytatott vitát. Vagyis azt kérem, kapjon figyelmet a társadalmi kohézió, a logisztika, a közlekedés és az energia kérdése.

A szólásszabadság és a vallásszabadság jogosan foglal el kiemelkedő helyet az általunk megfogalmazott szövegben. Az alkotmány, az új alkotmány nem lehet kifogás arra, hogy ne tegyünk meg azonnal minden tőlünk telhetőt annak biztosítására, hogy valamennyi szükséges reformra – főként a 301. cikkhez kapcsolódóra – sor kerüljön.

Szeretnék még néhány szót ejteni a szomszédos országokkal való kapcsolatról. A jó szomszédi viszony teljességes elengedhetetlen. Törökország és Örményország esetében ez azt jelenti, hogy a határokat meg kell nyitni. Fel kell számolni valamennyi gazdasági blokádot. Továbbá – és az utolsó kérdés, melyről szólni kívánok – ha egy nép nem ismeri el a múltját, nincs jövője. Ezért arra is kérem a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást Törökországnak és Örményországnak e kérdést illetően.

Elnök úr, a Kurdisztáni Munkáspártról már nem mondhatok többet, mivel a Parlament eljárási szabályzata nem enged rá elegendő időt.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, először is szeretnék gratulálni Oomen-Ruijten asszonynak nagyon jó jelentéséhez, és megköszönöm neki a kiváló együttműködést.

Számos üzenetet tartalmaz e jelentés, és amikor Martin Schulz-cal ellátogattam Törökországba, ezeket az üzeneteket közvetítettem a török hatóságok felé. Először is, a reformokat nemcsak folytatni, hanem fokozni is kell. A biztos úr már említette a török büntetőtörvénykönyv 301. cikkét és az egyéb reformokat annak érdekében, hogy Törökországban megvalósuljon a teljes és valódi szólásszabadság és a vélemények sokfélesége. Természetesen ugyanez vonatkozik a vallásszabadságra és sok más kérdésre, melyekről más kollégáink ejtenek majd szót a vita későbbi szakaszában. A reformfolyamatnak nagyobb sebességbe kell kapcsolnia.

Másodszor, a kurd kérdés: szeretném az álláspontomat nagyon egyértelművé tenni. Immár sok éve – valójában évtizedek óta – próbálok megtenni minden tőlem telhetőt a kurd kérdés megoldására, most azonban elérkezett az idő, amikor lehetséges politikai és parlamentáris megoldást találni a kurd kérdésre és felhagyni az erőszakkal. Ezért nem értem, miért nem hagy fel a PKK a terrorizmussal. Meg tudom érteni, mert a PKK nem akar békés megoldást, és a hadseregben is lehetnek olyanok, akik szintén nem békés megoldásra törekszenek.

Mindazonáltal nekünk egyértelműen jeleznünk kell, hogy mi igenis békés megoldásra törekszünk, akárcsak Irak. Ankarában megbeszélést tartottunk Talabani elnök úr képviselőjével, és ő is egyértelművé tette, hogy nem a PKK további terrorcselekményeit akarják, hanem egy politikai megoldást. Remélem, hogy a kurd regionális kormány képviselői odafigyelnek majd az üzenetére, mely szerint a PKK folytatódó terrortevékenysége nemcsak Törökországnak, hanem Iraknak árt.

Ennélfogva én és az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja csak támogatni tudjuk ezt az indítványt. Törökországnak és Iraknak együtt kell dolgoznia békés együttműködés keretében, amelynek be kell vonnia a kurd regionális kormányt is, hogy a terrorizmus véget érjen. Ugyanakkor Törökországnak fel kell ajánlania bizonyos dolgokat a törökországi kurd lakosságnak, hogy jól érezzék ott magukat és Törökországot is a hazájuknak tekinthessék.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Lambsdorff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Én is azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm Ria Oomen-Ruijten asszonynak, a jelentés előadójának, valamint Jos Lagendijknek és Hannes Swobodának a rendkívül jó együttműködést ezen állásfoglalás megszövegezése során. Úgy gondolom, hogy jó szöveg született meglepően magas fokú egyetértés mellett, és úgy vélem, hogy ez nagyon jó.

A képviselőcsoportom nevében szeretném még egyszer kiemelni a kulcsfontosságú kérdéseket. Először is ezen állásfoglalás pozitív és építő jellegű jelet küld Törökországnak. Örömmel vesszük, hogy a nyári alkotmányos válság véget ért és hogy az új kormány megbízatása a további reformok végrehajtására erős és egyértelmű. Mindazonáltal világosan arra buzdítjuk a kormányt, hogy e megbízatását arra használja fel, hogy valóban előmozdítsa a reformokat.

E tekintetben az a lényeges – amint az állásfoglalás is kimondja –, hogy e reformok rendkívül fontosak Törökország, a török nép, a török társadalom és a török gazdaság számára. Törökországnak továbbra is egyenletesen és önszántából kell fejlődnie, és örömmel látom, hogy egyre nagyobb egyetértést élvez e kérdés Törökországban, amint azt az áprilisi program kifejezésre juttatja. Jó, hogy ez még mindig így van.

Nekünk az a fontos, hogy továbbra is a koppenhágai kritériumok adják a tárgyalások legfőbb viszonyítási alapját, mint ahogy az Európai Unió abszorpciós képessége továbbra is fontos és elengedhetetlen kritérium.

A reformokra sürgősen szükség van, főként az alábbi területeken, melyek közül néhányról már szó esett. A büntetőtörvénykönyv: a 301. cikk már említésre került, ez meglehetősen egyértelmű. Véleményem szerint a 252. cikket is be kellene vennünk a vitába. Ez Musztafa Kemal Atatürk emlékének megsértésére vonatkozik és azért problémás, mert korlátozza a szólásszabadságot.

A második lényeges kérdés a nők helyzetének javítása. A becsületgyilkosságok száma továbbra is komoly aggodalomra ad okot. Az alkotmányos reformnak folytatódnia kell. Az alapvető emberi jogoknak és személyes szabadságjogoknak védelmet kell élvezniük. Hadd tegyem hozzá, hogy a mi szemszögünkből a választási törvény is problémát jelent. A 10%-os küszöb ismeretlen az EBESZ más országaiban.

Végül hadd fejezzem be azzal, hogy némi megértést kell mutatnunk Törökország nehéz helyzete iránt, különösen a délkeleti török-iraki határ mentén lezajló tragikus események láttán. Egyértelműen elítéljük a PKK által az elmúlt hetekben elkövetett terrorcselekményeket, és szeretném a képviselőcsoport nevében részvétünket kifejezni a meggyilkolt katonák családjainak.

Arra ösztönözzük a török kormányt, hogy körültekintően reagáljon e helyzetre. Egészen mostanáig nincs arra utaló jel, hogy ez ne így történne. Mindazonáltal a török területeket érő fenyegetés enyhítése céljából elfogadott intézkedéseknek meg kell felelniük az alábbi feltételeknek. A helyzethez illőnek, arányosnak és időben korlátozottnak kell lenniük. Az Európai Unió megérti, milyen nehéz helyzetben van Törökország. Az ország számára fontos, hogy megőrizze ezt a megértést. Természetesen legfőbb célunk egy békés megoldás.

A mai állásfoglalás valóban pozitív párbeszédre biztató konstruktív jelzés Törökország felé. Törökország továbbra is az Európai Unió nagyon fontos partnere marad és most saját érdekében eltökélten kell továbbhaladnia a reformok terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastiano (Nello) Musumeci, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egy évvel a legutóbbi állásfoglalás után, melyet a Ház elfogadott az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatokról, sajnálatos módon bizonyos alapvető kérdések továbbra is tragikusan aktuálisak. Törökország nem ismeri el Ciprust, amely minden tekintetben az Európai Unió tagja; a sajtószabadság még mindig korlátozott, mivel a büntetőtörvénykönyv 301. cikke még nem került módosításra és Törökország továbbra sem ismeri el az 1915-ös örmény népirtás tényét.

A közelmúltban a PKK által elkövetett megdöbbentő terrortámadás, a török hadsereg erőteljes válasza és fenyegetése, hogy beavatkozik Irak északi területein amennyiben a PKK nem vet véget egyszer s mindenkorra terrorcselekményeinek, e tényezők együttesen alkotják Törökország veszélyes és kényes geopolitikai helyzetét.

Némi előrelépés természetesen történt. Főként a nők nagyobb szerepvállalására gondolok az újonnan megválasztott török parlamentben, a gazdasági körökben és a tudományos életben; azonban most még inkább fel kell tennünk magunknak a kérdést, mint valaha, hogy mit várunk a holnap Európájától: azt, hogy egy nagy politikai egység legyen vagy erős kulturális identitással rendelkezzen, mivel e bizonytalansági tényezők az önmagát meghazudtolni nem akaró Törökország kezére játszanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Joost Lagendijk, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! E vitára sajnos árnyékot vetnek a törökországi terrortámadások. Sokkal szívesebben beszéltem volna arról, hogy mily szükséges újra elindítani a reformokat; sajnos azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a sok szép szó ellenére mindezidáig gyakorlatilag túl kevés eredmény született. Mégis azt gondolom, hogy a fő kérdés most az, hogy szerintünk mit kellene tennie Törökországnak.

Hölgyeim és uraim, e vitában most tegyük félre az álszenteskedést. Mindannyian tudjuk – vagy tudnunk kellene –, hogy nincs egyszerű válasz erre a pokoli dilemmára. Egyrészt ráébredünk, tudjuk, hogy bármely országnak, amelyben az elmúlt hónapban ötven embert öltek meg, valahogy reagálnia kell, ugyanakkor sokan – beleértve, gondolom én, a török kormány sok tagját – átlátjuk azt is, hogy a nagyarányú katonai műveletek nem jelentenek megoldást. Nem semmisítik meg a PKK-t, hatalmas diplomáciai és politikai kárt idéznek elő és – ami a legfontosabb – nagymértékben megnehezítik a törökországi kurd kérdés megoldását.

Ezért reméljük, hogy valamennyi jelenlegi kísérlet a diplomáciai és politikai megoldásra sikeresnek bizonyul. A probléma végső soron nem az iraki hegyek között keresendő, hanem Törökországban, de a probléma –a kurd probléma – nem úgy oldódik meg, hogy a törökök és kurdok szembefordulnak egymással. Véleményem szerint ez a kérdés egyike azoknak Törökországban, melyek esetében két tábor áll szemben egymással: az egyik oldalon azok a törökök és kurdok, akik tudják, hogy a probléma egyetlen lehetséges megoldása politikai természetű – vagyis az AKP és a DTP, míg a másik oldalon azok a radikálisok, törökök és kurdok egyaránt, akik egyáltalán nem érdekeltek egy politikai megoldásban és úgy gondolják, hogy csak a katonai erőszak segít – vagyis török oldalon a hadsereg és az ellenzék egy része, kurd oldalon pedig a PKK.

Beszéljünk nagyon világosan: a PKK mostani támadásai természetesen a török állam ellen irányulnak, de a török parlamentben lévő kurd DTP párt ellen is, amely politikai megoldást keres a problémára. Ezért oly fontos, hogy az Európai Parlament valóban erőteljesen elítélje a PKK-t és az általa elkövetett terrortámadásokat, ugyanakkor kifejezze támogatását mindazok felé a kurd és a török oldalon egyaránt, akik békés politikai megoldást igyekeznek találni e problémára.

 
  
MPphoto
 
 

  Kyriakos Triantaphyllides, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, szem előtt tartva Törökország uniós csatlakozásának kilátását a Bizottságnak – és így az egész Uniónak – most az a feladata, hogy a következő néhány napban befejezze értékelését Törökország előrehaladásáról – vagy annak hiányáról – azon különböző ágazatokban, melyeket harmonizálnia kell a közösségi joganyaggal.

Kijelentettük, hogy amennyiben teljesíti valamennyi koppenhágai kritériumot, valamint a tárgyalási keret és a kiegészítő jegyzőkönyv szerint elfogadott kötelezettségvállalásokat, Törökország csatlakozhat az Európai Unióhoz. Úgy gondoljuk, hogy semmiféle kompromisszumos megoldás nem segít elérni a Törökország, illetve az Unió által remélt eredményeket. Szeretnénk rámutatni, hogy Törökország tett bizonyos előrelépéseket, de megismételjük, hogy egy szabályos csatlakozási folyamat érdekében Törökországnak úgy kell eljárnia, mint a korábban csatlakozott országoknak: meg kell felelnie az egész Unióval szemben vállalt egyezményes kötelezettségeinek. Törökországnak így teljesítenie kell kötelezettségeit Ciprussal szemben; meg kell nyitnia tengeri és légikikötőit a Ciprusi Köztársaság hajói és repülőgépei előtt, és nem vétózhatja meg Ciprus részvételét a nemzetközi szervezetekben és multilaterális egyezményekben.

Mint baloldali képviselőcsoport és főként mint az AKEL (a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja), biztosak vagyunk benne, hogy Törökország uniós csatlakozásának kilátása biztosítja, hogy az ország teljesíteni fogja kötelezettségeit, különösen ami Ciprus török csapatok általi megszállásának megszüntetését illeti.

Úgy gondoljuk, hogy nyomást gyakorolhatunk Törökországra azáltal, hogy ösztönözzük Európa felé vezető útján, feltéve, hogy az ország ezzel egy időben teljesíti az Unióval szemben vállalt kötelezettségeit. Így Törökországnak a következő kötelezettségeket kell teljesítenie: védelmezni és tiszteletben tartani a teljes lakosság emberi jogait, beleértve a kurdokat és egyéb kisebbségeket; elismerni az örmény népirtás megtörténtét és megnyitni Örményországgal közös határait, minden társadalmi-gazdasági következménnyel együtt, amelyet ez maga után von.

Amennyiben Törökország folytatni és lezárni reméli a csatlakozási folyamatot, vitathatatlanul egyértelmű, hogy az általa elfogadott intézkedéseknek és politikáknak a közösségi joganyagnak való teljes megfelelést és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartását kell eredményezniük, amely végső soron az EU működését is irányítja.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Georgiou, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, elképesztő, amit hallottunk, és mindez az illetékes biztos szájából hangzott el, aki oly készen állt terroristaként megbélyegezni azokat, akik állítólag a szabadságért harcolnak. Azon tűnődöm, vajon nem vagyunk-e túlságosan hajlamosak úgy lefesteni Törökországot, mint amelyet minden oldalról támadás ér. Olyan országról van szó, amelynek csapatai állomásoznak egy uniós tagállam területén, és amely nem az első és egyetlen az uniós követelményekhez való igazodás terén.

Végezetül egy jóval szakmaibb kérdésre térek rá. Röviddel a keleti határai mentén bekövetkező kaland előtt az olaj hordónkénti ára Törökországban, Európában 76 dollár volt; mostanra – fegyvereinek köszönhetően, melyeket mindig segítségül hív saját problémái megoldásához – az olaj hordónkénti ára több mint 90 dollárra emelkedett.

(Az Elnök megvonja a szót a felszólalótól)

 
  
MPphoto
 
 

  Philip Claeys, az ITS képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, ezen állásfoglalás bizottsági vitája során úgy tűnt, mintha az egész Parlament félálomban lenne. Homályos kritikák hangzanak el a formaság kedvéért, de ettől eltekintve úgy tűnik, mintha Törökország csatlakozását már kész tényként kellene elfogadnunk.

Törökország azonban alig tett előrelépést a tárgyalások kezdete óta. Itt például az Amnesty International közelmúltbeli jelentésére gondolok, melyet az emberi jogok helyzetéről és a kisebbségekkel való bánásmódról készített. Törökország Ciprussal szembeni hozzáállásáról már alig esik szó. Mi több, komoly a veszélye annak, hogy Törökország nagyarányú katonai támadást indít Irak ellen. Ekkor azzal a helyzettel kellene szembenéznünk, hogy egy tagjelölt ország nemcsak hogy katonai megszállás alatt tartja egy jelenlegi tagállam területének egy részét, hanem ezen felül egyfajta helyi háborút is indít egy másik szomszédos ország ellen, amely ez esetben Irak.

Elnök úr, az európai lakosok többsége ellenzi Törökország esetleges csatlakozását. Ennek oka abban keresendő, hogy Törökország nem európai ország, ezért nincs helye az Európai Unióban. Ahelyett, hogy még jobban veszélybe sodorjuk Európa hitelességét, jobban tennénk, ha teljes jogú tagság helyett teljesen nyíltan és egyértelműen kedvezményes partnerség kialakítására törekednénk Törökországgal.

 
  
MPphoto
 
 

  Jim Allister (NI). - Elnök úr, főként a Bizottság megnyilvánulásából egyfajta tendenciát észlelek arra, hogy a nem európai Törökországot a lehető legjobb fényben tüntessük fel. Ez talán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy hány milliónyi előcsatlakozási támogatással halmozzuk el Törökországot, azonban szembe kell néznünk bizonyos kellemetlen tényekkel. Bennem a legnagyobb aggodalmat a becsület-bűncselekmények, az emberi jogok tömeges megsértése, a nem muszlim közösségek hiányzó védelme, a vallásszabadság hiánya és a keresztényellenes támadások és propaganda keltik.

Idén tovább folytatódtak a keresztények elleni, halálos kimenetelű támadások, áprilisban például három férfit gyilkoltak meg Malatia tartományban. Gyakran a valódi vallásszabadság az ismérve annak, hogy egy ország betartja-e az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásait. Törökország esetében sok a tennivaló, többek között a vallási csoportok jogállásához és tulajdonhoz fűződő jogokhoz kapcsolódó kérdések terén, de alapjában véve tiszteletben kell tartani a szabad vallásgyakorlás és az áttérés jogát.

 
  
MPphoto
 
 

  Werner Langen (PPE-DE).(DE) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani Oomen-Ruijten asszonynak, amiért elkészítette ezt a jelentést, amely benyújtásra kerül a Bizottsághoz és amelyet a figyelembe kell venni a közelgő előrehaladási jelentésben mint a Parlament közreműködését.

Törökország leküzdötte belügyi problémáit, a kormány megbízatása egyértelmű, a vasárnapi népszavazás az elnökválasztást érintő alkotmánymódosításokról megfelelő eredményt hozott, és immár nincs ok a reformok további halogatására. Ezért szeretném felszólalásomat egy a török kormánynak szóló felhívással kezdeni: amennyiben komolyan gondolja az uniós csatlakozást, fokoznia kell a reformok intenzitását. Amint tudjuk, tavaly viszonylag kevés előrelépés történt.

Másodszor, a reformok elsődlegesen a török nép javát szolgálják. A reformok önmagukban se nem célok, se nem bűvészmutatványok Európa részéről; arra irányulnak, hogy pótolják azokat a hiányokat, melyeknek nem lenne szabad jelen lennie egy demokráciában, nevezetesen a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság, a nők jogai, a kisebbségi jogok, a választási törvény stb. terén. Törökországnak megoldást kell találnia e kérdésekre és magától pótolnia kell e hiányosságokat.

Egy másik kérdésről is szólni kívánok, mégpedig az örmény kérdésről. Németként úgy gondolom, hogy elvárhatjuk Törökországtól, hogy egyértelműen elismerje történelmi felelősségét. Az, hogy nem hajlandó nyíltan beszélni e kérdésről és megszüntetni az Örményországgal szemben életbe léptetett blokádokat, olyan téma, amellyel továbbra is foglalkozni kell a megbeszélések során. Jelenleg – amint Swoboda úr elmondta – fennáll a veszély, hogy a kurd régió katonai konfliktusa átterjed Irakra is. E kérdésben mi egyértelműen a diplomáciai, tárgyalásos megoldást részesítjük előnyben a katonaival szemben. Teljes mértékben támogatom az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának álláspontját e kérdést illetően.

Végezetül Törökországnak magának kell elhatároznia, hogy tovább akar-e haladni az Európába vezető úton és hogyan. A mi szemszögünkből a teljes jogú uniós tagság nem az egyetlen lehetőség; a tárgyalások szándékosan nyílt végűek és végső soron Törökországon múlik, hogy kíván-e proaktív módon járni ezen az úton. Nemcsak arról van szó, hogy maga Európa képes-e felvenni Törökországot a tagjai közé.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Marinus Wiersma (PSE).(NL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni a jelentést előadó Oomen-Ruijten asszonynak. Szeretnék most rögtön válaszolni Langen úr megjegyzésére: amikor a tárgyalásokról beszélünk, a képviselőcsoportomban mi az uniós tagságot határozottan célként kezeljük.

Az állásfoglalás, melyről ma vitázunk egy buzdítás a török kormánynak, hogy haladjon tovább azon az úton, amelyre már rálépett. Erdoğan miniszterelnök úr határozott megbízatást kapott erre a török választóktól. Ez ténylegesen lehetővé teszi számára, hogy fokozza a reformokat. Most tehát gyors eredményekre számítunk, és ezért elvárjuk, hogy a Bizottság hamar készítse el az ennek megfelelő előrehaladási jelentést.

A sürgős kérdések fölött természetesen nem szabad átsiklani. Úgy vélem, rendkívül fontos szimbolikus lépés lenne – amely jelentős tovagyűrűző hatást eredményezne –, ha a török kormány tenne valamit a 301. cikk kapcsán, ha eltörölné vagy átfogalmazná azt. Ez megteremtené Törökország szükséges nyitottságát a vitára, beleértve a múltbeli kérdésekről folytatott vitát is, és ez elvezet az örmény kérdéshez. Véleményünk szerint nagyon fontos, hogy Törökországon belül is folyjon vita e kérdésről, ezt megszerveznie azonban magának Törökországnak kell, nem pedig a Parlamentnek vagy az Egyesült Államok Képviselőházának kell erőltetnie. Ez leginkább belügy; mi segíthetünk, de nincs sok értelme annak, hogy folyamatosan kívülről sürgessük a vitát.

Az új alkotmányt kihirdették. Úgy véljük, hogy ez szintén lehetőséget teremt arra, hogy politikai megoldás szülessen a kurd kérdésre. Osztom azok véleményét, akik szerint minden tőlünk tehetőt meg kell tennünk, hogy elkerülhetővé váljon a katonai műveletek kiterjedése Észak-Irakban, azonban ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha először elhatárolódunk a PKK terrortámadásaitól és azt követeljük a PKK-tól, hogy hagyjon fel velük.

Másodszor, támogatnunk kell Törökországot az Irakkal és az iraki hatóságokkal folytatott párbeszédben, valamint az Irak kurdok lakta részének regionális hatóságaival folytatott párbeszédben, melynek célja a szóban forgó támadások tényleges beszüntetésére irányuló együttműködés. Örömmel vesszük az új diplomáciai kezdeményezéseket, azonban véleményünk szerint főként a gyakorlati együttműködés vezet majd az erőszak csökkentéséhez és befejezéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Marco Cappato (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Tanács elnöksége úgy fogalmazott, hogy „Törökországtól függ”, és sok képviselőtársam megismételte ezt a gondolatot, köztük Langen úr is, aki így fogalmazott: „nekik kell eldönteniük”. Nos, én úgy vélem, ez nem így van. Véleményem szerint Európának fel kell vállalnia a felelősség rá eső részét.

Ez a kérdés nemcsak a Törökországhoz kapcsolódó problémáról szól, hanem az előírt csatlakozási feltételek teljesítéséről is. Az az igazság, hogy az elmúlt hónapokban Európa, Európa kormányai – beleértve a francia elnökséget, de persze másokat is – azt az üzenetet fogalmazták meg, hogy Törökország nem fog csatlakozni az Európai Unióhoz. Oomen-Ruijten asszony jelentése e feltevésből indul ki, és a szöveg valószínűleg a legjobb, mely megszülethetett a Házban, azonban elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy megváltoztassuk a teljes környezetet: a jelenlegi politikai és katonai válság a török-iraki határon részben az Európai Unió felelőssége, mivel politikai téren becsaptuk az ajtót Törökország orra előtt annak ellenére, hogy a tárgyalások tovább folytatódnak.

Jelentős előrelépésre van szükség, melynek keretében az Európai Unió, a kormányok kifejezetten megkövetelik, hogy készüljön egy politikai jellegű jelentés, amely az Európához való csatlakozás tükrében megvizsgálja, milyen a török területeken élők demokráciához és jogállamhoz fűződő egyéni jogainak helyzete. Ez segíthet Törökországnak Európa felé, nem pedig a Közel-Kelet felé elmozdulni.

 
  
MPphoto
 
 

  Feleknas Uca (GUE/NGL).(DE) Elnök úr, sajnálatos módon a Parlament Törökországról szóló állásfoglalásáról tartott mai szavazásra nagyon lesújtó és aggasztó események vetnek árnyékot.

Múlt szerdán a Török Nagy Nemzetgyűlés elsöprő többséggel megszavazott egy török katonai behatolást Észak-Irakba. Azóta már hallottuk a török-iraki határ mentén életüket vesztett és megsebesült emberekről, véres ütközetekről és harcokról szóló lesújtó híreket, valamint hogy a török hadsereg falvakat lő Észak-Irakban. Hallottunk kurd intézmények és a DTP irodái elleni támadásokról és felbőszült nacionalistákról, akik kurd nemzetiségű török állampolgárokat próbáltak meglincselni. A Törökországtól a késő augusztusi alkotmányos válság után kapott jelzések sokat ígérők voltak. Új polgári alkotmányról, további reformokról és az ez idáig megoldatlan kérdések megoldására irányuló intenzívebb reformtörekvésekről lehetett hallani. Oomen-Ruijten asszony és sok más képviselőtársam számításba akarta venni e pozitív jelzéseket és a Törökországban azután tapasztalt fejleményeket, hogy a reformtörekvések tavaly megfeneklettek.

Az állásfoglalási indítvány kiegyensúlyozott és korrekt értékelést ad. Azonban látva Törökország közelmúltbeli döntését és az Irak területi sértetlenségét megsértő katonai behatolás kirívó fenyegetését, azon tűnődöm, vajon valójában milyen célokat követ most Törökország. Mindez tényleg a PKK-ról szól? Valójában a török hadsereg az elmúlt években 24 határon átnyúló katonai műveletet folytatott le és egyik sem járt hosszan tartó hatással. Miért alakulna most másképp? Vagy esetleg a Kirkuk környékén található olajtartalékokról van szó és arról, hogy Törökország meg akarja szüntetni az észak-iraki kurdok autonómiáját?

Egy valami mindenképp biztos: a kurd kérdést nem lehet egy észak-iraki behatolással megoldani. Szerintem azonban az is egyértelmű, hogy Törökország nem sértheti meg a nemzetközi jogot és Irak szuverenitását ily látványosan az Európai Unió és a nemzetközi közösség szeme láttára. Európának most fel kell vállalnia a felelősséget és aktív szerepet kell játszania a kurd kérdés megoldását célzó stratégia kidolgozásában, mivel ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy valódi béke és demokrácia alakuljon ki Törökországban.

 
  
MPphoto
 
 

  Bastiaan Belder (IND/DEM).(NL) Elnök úr, nemrég egy a holland sajtónak adott interjúban Rehn biztos úr egyértelműen megnevezte azokat a törökországi reformokat, melyek az EU számára a legsürgősebbek, és idézem: azok „a szólás- és vallásszabadság, valamint a demokrácia központi elveinek területén végbemenő reformok”.

Hálás vagyok a biztos úrnak ezért a világos állásfoglalásért. Ez arra is indított, hogy a figyelmébe ajánljam a törökországi Protestáns Egyházak Szövetségének egy dokumentumát. A dokumentum 2007. szeptember 1-jén kelt és a török protestánsok vallásszabadság hiánya miatti nehéz helyzetét és aggodalmait írja le. Biztos úr, bízom benne, hogy világosan beszél majd török tárgyalópartnereivel arról a sérülékeny helyzetről, amelyben a török társadalomban a török protestánsok, illetve az összes török keresztény van.

Elnök úr, a tüneti kezelés tényleg nem elegendő. A média és a politikusok nagyon intoleráns, veszélyes környezetet teremtenek a törökországi nem muszlim kisebbségek számára. A helyzet e téren is azt igényli, hogy Brüsszel gyorsan tegyen lépéseket Ankara felé. Átadok majd a biztos úrnak egy második dokumentumot is, és türelmetlenül várom gyors válaszát írásban.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (ITS).(DE) Elnök úr, néhány napja Ciprus török megszállás alatt álló részén jártam, és személyesen lehettem tanúja a közel 500 görög ortodox templom módszeres lerombolásának, valamint az európai kulturális örökség bizonyos részei tönkretételének, melyet sosem lehet jóvátenni. Véleményem szerint ez éppoly világosan ellentétben áll Európa szellemiségével, mint a keresztényekkel és egyéb kisebbségekkel szembeni tolerancia folytatódó hiánya vagy a „török identitás megsértésének” bűncselekménye, amelyet a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadsága elnyomására használnak, nem is beszélve az emberi jogok folytonos megsértéséről, az örmény népirtás kérdésének figyelmen kívül hagyásáról és a folyamatos iszlámosításról.

Elfogadhatatlan, hogy egy tagjelölt ország még mindig megszállás alatt tartja egy uniós tagállam bizonyos részeit, nevezetesen Észak-Ciprust, hogy azt már ne is említsem, hogy ezenkívül katonai támadást tervez egy másik ország ellen, ahogy az most elmondható Irakkal való viszonyáról.

Brüsszel soha nem fárad bele azt hangsúlyozni, hogy az alapvető jogok, főként a vallás- és szólásszabadság betartása elsőrendű prioritás az uniós csatlakozás tekintetében. Törökország tagsági törekvései esetében ezek egyértelműen csak üres szavak.

 
  
MPphoto
 
 

  Ioannis Kasoulides (PPE-DE).(EL) Elnök úr, először is hadd gratuláljak Oomen-Ruijten asszonynak a jelentéséhez.

Most pedig rátérnék az időszerű kérdésre: mi történik, elnök úr, ha Törökország, egy tagjelölt ország, figyelmen kívül hagyja az EU figyelmeztetéseit és megszállja Észak-Irakot? Mik Törökország szándékai? Talán az, hogy egy újabb, a ciprusihoz hasonló helyzetet alakítson ki, vagy hogy területeket foglaljon el Irak kurdok lakta részén és ezzel tovább bonyolítsa oly sok – köztük európai – ország törekvését az iraki helyzet rendezésére? Hogy lehetséges, hogy tagállamok vagy tagjelölt országok egy olyan terület stabilitásának megingatására törekszenek, ahol európai katonák veszítik életüket, miközben épp a terület stabilitásának megteremtésén fáradoznak?

Hadd emlékeztessek arra, hogy török csapatok tartják megszállás alatt Ciprus 40%-át. Ez nem akadályozta meg, hogy az ország megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat. Hadd emlékeztessek arra is, hogy Törökország még mindig nem teljesítette az EU kérését, nem hosszabbította meg az ankarai jegyzőkönyvet. Azon tűnődöm, vajon az Európai Bizottság november 6-ára kitűzött jelentése mit fog erről tartalmazni. Ha a tolerancia üzenetét kell továbbadni, akkor miért ne legyünk toleránsak oly sok más, az EU-ban központi fontosságú elvet és értéket illetően?

Végezetül a fő kérdés a következő: miről beszélünk, az EU értékeinek terjesztéséről vagy hatáskörük csökkentéséről?

 
  
MPphoto
 
 

  Béatrice Patrie (PSE).(FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először szeretném megköszönni Oomen-Ruijten asszonynak a konstruktív üzenetet, melyet a Tanács és a Bizottság, de a török kormány és parlament felé is küldünk.

Sajnálom azonban, hogy a Parlamentünk nem fejezte ki magát világosabban egy olyan kérdés kapcsán, mely kétségtelenül érzékeny, de nem kevésbé fontos: az örmény népirtásról beszélek. 1987 óta e Parlament a „népirtás” szót használja az 1915 és 1917  közötti 1,2 millió örmény, vagyis az akkoriban az Oszmán Birodalomban élő örmény lakosság kétharmadának lemészárlására. Az Egyesült Államok Szenátusa és Képviselőháza ugyanezt mondta ki, és sajnálatos, hogy e Parlament az amerikaiak mögött kullog e kérdés terén.

Amint nemrégiben a Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség sajtóközleménye rámutatott, sok török állampolgárt helyeztek vád alá a török identitás megsértése miatt a büntetőtörvénykönyv 301. cikke alapján. Ahhoz, hogy ezt a történelmi időszakot nyilvánosan megvitassuk, úgy vélem, e cikket a lehető leghamarabb el kell törölni. Semmiképp sem teszünk jót török barátainknak, ha elfelejtetjük velük a történelmüket. Az emlékezés kötelessége azoknak is, akik a népirtás túlélőinek leszármazottai, valamint magának a nemzetközi közösségnek. Ennélfogva felszólítom a Parlamentet, hogy támogassa az örmény népirtás elismerését célzó, valamint a vallásszabadság és a kisebbségi jogok teljes tiszteletben tartását hangsúlyozó módosításokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, Törökország politikai, gazdasági, katonai és kulturális okok folytán fontos ország, ezért fontos az Európai Uniónak. Ezt felismerve döntött az Unió a csatlakozási tárgyalások megkezdése mellett. A csatlakozás felé vezető út nem volt nagyon sima, azonban hozzájárult egy rendkívül szükséges demokratikus reformprogram elindításához Törökországban.

Az ilyen jellegű reformokat örömmel üdvözli az Unió és Törökország állampolgárai egyaránt. E reformoknak folytatódniuk kell, és legalább emiatt szilárdan kell támogatnunk a török csatlakozást. Senki sem hagyja figyelmen kívül, hogy problémák igenis vannak. Az én országom, Ciprus áll az egyik probléma középpontjában, de én – mint a legtöbben e teremben – belátom, hogy a problémákat nem konfliktusok, hanem békés tárgyalás útján kell megoldani.

Sokkal jobb egy európaibb Törökországgal megvitatni és megoldani a problémákat, ezért én teljes mértékben támogatom Törökország csatlakozását az EU-hoz. Ennek következtében támogatom a kompromisszumot, mely Oomen-Ruijten asszony bölcs irányítása alatt született mindazon kollégák becsületes és gyümölcsöző együttműködéséből, akik ugyan talán különböző véleménnyel bírnak bizonyos kérdésekről, azonban mind egyetértenek abban, hogy az EU többet érhet el, ha építő módon működik együtt a török néppel, mint ha romboló módon maga ellen hangolja őket.

Törökország jelenleg nehéz időszakot él ált, és az EU által követendő módszer az, hogy több cukrot és kevesebb korbácsot használ vele szemben. Az e jelentést támogató elsöprő többséggel mutassuk meg a török népnek, hogy igenis szeretnénk őket az Unióban látni, és segítse elő e támogatás a nagyobb és gyorsabb reformokat Törökországban, valamint a már túl régóta fennálló ciprusi probléma jobb megoldását.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Borghezio (UEN).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Sokan közülünk geopolitikai okokra hivatkozva elleneztük Törökország uniós csatlakozását. A tények most minket igazolnak, mivel Ankara elefántként tört rá az Irakban uralkodó sérülékeny egyensúlyra, ahol csapataink nap mint nap kockára teszik életüket és az ország lakosságának szabadságáért harcolnak.

Úgy vélem, hogy el kell ezen gondolkodnunk, képviselőtársaim: az Önök demokratikus Törökországa, e földi emberi jogi paradicsom abban a pillanatban kopogtat Európa ajtaján, amikor egy szörnyű, előre nem látható, drámai háborús forgatókönyv van kibontakozóban az iraki fronton.

Amikor visszatérnek Brüsszelbe, tegyék azt, amit én fogok: menjenek el az örmény étterembe. Vajon az örmények nem szerepelnek az Önök nem uniós barátai között? A helyiségeiket mégis vandálok, török bűnözők tették tönkre, akik Európa fővárosában csak azért gyújtottak fel egy éttermet, mert az örmény. Ez a török nacionalisták demokratikus természete! Ezért megkérdezem: miért kell örömmel fogadnunk őket, amikor még mindig nem ismerik el az örmény népirtást? Arra kérem Önöket, hogy szavazzanak a módosítási javaslatom mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, az állásfoglalás kihangsúlyozza, hogy Törökországnak teljes mértékben meg kell felelnie a koppenhágai kritériumoknak, melyek az uniós csatlakozás alapját képezik. A jelentés arra is ösztönzi a török kormányt, hogy a vallásszabadsághoz való hozzáállását hozza összhangba az Európai Közösségek Bírósága által meghatározott elvekkel.

Kemal Atatürk óta Törökország fenntartotta a világi államot a fundamentalista és a Korán szó szerinti értelmezését támogató iszlám egyre növekvő hatalmával szemben. Azon tűnődöm, vajon a törökök tisztában vannak-e vele, hogy az uniós csatlakozás alapvetően rontani fogja a militáns iszlámmal szembeni ellenálló-képességüket. Ha Törökország csatlakozik az Európai Unióhoz, az iszlamistáik az emberi jogi törvényeket pajzsként használják majd, mely mögül haladhatnak előre a dzsihádjukkal Törökországban és Európában.

A britek már kezdenek ráébredni, hogy amennyiben Törökország csatlakozik az EU-hoz, újabb 70 millió embernek lesz joga Nagy-Britanniába jönni. A török csatlakozás katasztrófa lesz a törököknek és katasztrófa Nagy-Britannia számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Koenraad Dillen (ITS).(NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Florenz-féle közös állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita során tegnap helyesen került megállapításra, hogy a lakosság nagy többsége támogatja a dohányzást a munkahelyeken és bárokban, éttermekben betiltó szigorú intézkedéseket.

Reméltem, hogy ez az állásfoglalás figyelembe veszi a lakosság elsöprő többségének véleményét arra vonatkozóan is, hogy Törökország nem válhat az Európai Unió tagjává. Azonban nyilvánvalóan túl sok illúziót dédelgetek. Amikor a kulcsfontosságú kérdésekre kerül a sor, mint az Alkotmány vagy Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz, az emberek véleménye hirtelen megszűnik számítani.

Törökország, egy baráti nemzet, nem európai ország. Pont, ámen, lezárva. Itt le kéne zárulnia a vitának. Azonban nem elég, hogy a Parlament nem vállalja fel ezt a felelősséget, hanem ismét szemet hunyt bizonyos közelmúltbeli fejlemények felett, melyek világosan mutatják, hogy Törökország nem való az Európai Unióba és hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről hozott döntés tévedés volt.

Miért nem említi ez az állásfoglalás, hogy az Igazság és Fejlődés Párt (AKP) ellenzi azt az alkotmányos rendelkezést, mely a más vallásra való áttérés törvényi büntethetőségét eltörölné? Miért fogalmaznak az emberek oly homályosan az örmény kérdésről és Ciprusról? Ez újabb példa az európai reálpolitikára, amelyben ne számítsanak ránk.

 
  
MPphoto
 
 

  Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök úr, a londoni The Times című lap szerint az Egyesült Államok Kongresszusa visszataszítóan időzítette közelmúltbeli állásfoglalását az örmény népirtásról. Akkor mi a megfelelő időpont arra, hogy népirtásról beszéljünk?

Az örmény lobbi e Parlamentben éppen az örmény népirtás kérdését majdnem egy évszázada övező egyértelmű tudatos elhallgatás miatt oly hangos. A török-örmény újságíró, Hrant Dink meggyilkolásának egyfajta nemzeti gondolkodási időszakot kellett volna eredményeznie, de sajnos nem így történt.

Mindazonáltal Törökország és Örményország kibékülése – beleértve a lezárt határ újbóli megnyitását – lényeges elem Törökország uniós csatlakozási törekvéseiben. Véleményem szerint azonban egyetlen igazi demokrácia sem tagadhatja le a saját múltját, még legmélyebb és legsötétebb titkait sem.

Épp ennyire fontos a ciprusi konfliktus tartós rendezése, amely továbbra is megoldhatatlan amiatt, hogy egy uniós tagállam területén megszálló csapatok állomásoznak, valamint az ankarai jegyzőkönyv teljesítésének hiány miatt.

A kisebbségek – főként a keresztények – valláshoz fűződő jogai szintén aggodalomra adnak okot. A halki görög ortodox szeminárium 1971 óta van zárva; a PKK-val vívott háború alatt Németországba és Svédországba menekülő asszír keresztényeket megfosztották török állampolgárságuktól, így megakadályozták, hogy visszaköveteljék a konfliktus során elveszített otthonaikat. Továbbá Törökország az aleviket nem tekinti a többségében szunnita muszlimoktól különbözőnek, ezért nem ismeri el sajátos vallási igényeiket.

A büntetőtörvénykönyv a törökség megsértésére vonatkozó 301. cikke büntető ítéletet eredményezett, márciusban pedig – véleményem szerint meglehetősen bizarr módon – egy isztambuli bíróság rendeletben tagadta meg a YouTube videómegosztó weboldalhoz való hozzáférést, mivel azon Kemal Atatürk, a modern Törökország alapító atyjának szexuális életéről szerepeltek nem bizonyított állítások.

Csupán saját nevemben és nem a pártom vagy a képviselőcsoportom nevében beszélve: egyértelmű, hogy még nagyon sok a tennivaló.

 
  
  

ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR
Alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Eleni Koppa (PSE).(EL) Elnök úr, a mai vita lehetőséget nyújt arra, hogy kifejezzük elégedettségünket a törökországi választási eredmények kapcsán és hogy üdvözöljük a török nép kifejezett óhaját a reformok folytatására.

Törökország kilátásba helyezett uniós csatlakozása – amely továbbra is célkitűzés marad – utat nyitott a reformkísérleteknek. Sajnálatos módon e törekvések egy ponton nem fokozódtak tovább és lelassultak. Friss és erős megbízatása birtokában az új kormánynak nagyon gyorsan kell cselekednie, hogy teljes mértékben végrehajtsa a Társulási Megállapodásban és annak Kiegészítő Jegyzőkönyveiben foglalt összes rendelkezést.

A reformfolyamat mindenekelőtt a demokratizálódásról, az alapvető emberi jogokról és a vallásszabadságról szól. Ennek megfelelően elengedhetetlen, hogy eltöröljék a büntetőtörvénykönyv 301. cikkét és határozottan teljesítsék az Ökumenikus Patriarkátus kéréseit. Sajnálatos módon mostanáig a török kormány hozzáállása e kérdéshez teret engedett szélsőséges cselekedeteknek. Meg kell említenünk azt is, hogy a török hatóságok megmagyarázhatatlan módon ragaszkodnak a halki szeminárium zárva tartásához.

Egy másik aggodalomra okot adó kérdés a Délkelet-Törökországban uralkodó feszült helyzet. Úgy vélem, nem szabad megengedni, hogy a viták erőszakos rendezésének kultúrája kerekedjék fölül, mivel ez instabilitáshoz vezetne a nagyobb térségben. A jelenlegi kormány felelőssége, hogy cselekedjék a kurd kérdés békés rendezése ügyében, ehhez pedig előbb párbeszédre van szükség a két fél között. A nemzetközi közösségnek békefenntartó szerepet kell vállalnia ebben az esetleges válságban.

Végezetül, elnök úr, azt szeretném mondani, hogy elvárjuk Törökországtól, hogy tartsa be valamennyi kötelezettségvállalását, hogy egyenletesen haladhasson a kilátásba helyezett európai integráció felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Giorgos Dimitrakopoulos (PPE-DE).(EL) Elnök úr, hadd gratuláljak először Oomen-Ruijten asszonynak kiváló munkájához.

Elnök úr, az Erdoğan-kormánynak és konkrétan Erdoğan úrnak a török nép által adott megbízatás lehetővé teszi egy olyan reformfolyamat folytatódását, amely azóta folyik, hogy Törökország helyigénye Európában biztosabb kilátássá vált. Ugyanakkor e megbízatás a ciprusi kérdés méltányos és tartós megoldására irányuló új vágyat is sugall, melynek első követelménye a török csapatok kivonása Ciprusról.

Új vágy éledt a valódi szomszédi viszonyok iránt, mind általában, mind főként Görögországgal.

A kormány megbízatásának köszönhetően az emberi jogok tiszteletben tartásáról új törvények gondoskodnak, mint az egyházi alapítványokról szóló, valamint a jogokat és szabadságokat védelmező törvények. Ez történelmi kiegyezés a múlttal, ráadásul az örmények, a pontuszi görögök és asszírok körében elkövetett népirtás elismerése most megtörténik.

A megbízatásnak köszönhetően a kurd kérdést új fényben vizsgálják. Észak-Irak esetleges megszállása komoly aggodalom kell, hogy legyen az Európai Unió szemében. Egy ilyen lépést nem szabad megengedni, mivel a terrorizmus leküzdésének szükségessége – melyben mindannyian egyetértünk – sosem használható fel kifogásként arra, hogy kész tényként állítsák elénk Észak-Irak elfoglalását, amint azt történt Ciprus esetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Howitt (PSE). - Elnök úr, nem tudom, mit tesz hozzá a ma délelőtti vita a török csatlakozás kérdéséhez azon túl, hogy lehetőséget ad a török csatlakozás néhány vehemens ellenzőjének arra, hogy e teremben elismételjék érveiket. Természetesen arra kell ösztönöznünk Törökországot, hogy mértékletesen cselekedjen és arányosan reagáljon az észak-iraki terrorfenyegetésre, azonban azt látom, hogy ma délelőtt ugyanazok fogalmazzák meg a kritikákat, akik más viták során azt ellenezték, hogy az Európai Unió részt vegyen Irak újjáépítésében.

Örömmel üdvözlöm az Egyesült Királyság és Törökország közötti stratégiai együttműködést, melyet tegnap jelentettek be Londonban Brown és Erdogan miniszterelnök urak és amely pozitív együttműködést is magában foglal a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harc terén. Felszólítom a többi tagállamot, hogy ők is cselekedjenek ugyanígy.

Örömmel üdvözlöm Ayla Akatot, a legfiatalabb női török parlamenti képviselőt, aki múlt héten Brüsszelben járt a török parlamentbe 14 év után először visszatért néhány kurd képviselő egyikeként; ők reményt adnak arra, hogy a kurd kulturális és politikai jogok problémája megoldható demokratikus, nem pedig erőszakos úton.

 
  
MPphoto
 
 

  Josef Zieleniec (PPE-DE).(CS) Ria Oomen-Ruijten asszony kiemelkedő munkát végzett, amikor sikerült kompromisszumot jelentő módon megszövegeznie e dokumentumot egy olyan témáról, amely megosztja a Házat.

Meg vagyok róla győződve azonban, hogy a jövőben nem lenne szabad olyan állásfoglalásokat és jelentéseket elfogadnunk, melyek kompromisszumra törekszenek azon az áron, hogy vitás kérdésekben nem fejezik ki a Parlament álláspontját. Az egyhangú állásfoglalásra való törekvésünk olyan üzenetet küld Törökországnak, amely nem tükrözi kellőképpen a török tagságról a Parlamenten és az európai közvéleményen belül alkotott különböző véleményeket.

Nem titkolom, hogy a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások megnyitását önmagában alapvető hibának tartom. Ugyanakkor tisztában vagyok vele és tiszteletben tartom, hogy a Házban nem mindenki osztja a nézeteimet.

Az európai nagyközönség erőteljesen megosztott, amikor erre az európai integráció jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdésre kerül a sor. Kötelességünk tiszteletben tartani e polaritást. Ezért remélem, hogy jövőbeli állásfoglalásaink és jelentéseink világosan kifejezésre juttatják majd a Parlament megosztottságát Törökország esetleges uniós tagságát illetően. Míg örömmel vesszük a kompromisszumos megoldásokat a Parlament által megvitatott sok más területen, a török tagság és az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatok nem tartoznak ebbe a kategóriába.

Változtassunk a megközelítési módon. A jövőben ne jelentéseket és állásfoglalásokat dolgozzunk ki, melyek az egyetértés és az egyhangúság érzését próbálják meg kelteni. Ehelyett a világosan megfogalmazott álláspontokkal való egyetértésünk vagy egyet nem értésünk által mutassuk ki, hogy a török tagság kérdésében megosztottak vagyunk.

E kérdésben felelősséggel tartozunk mind az uniós polgárok, mind Törökország felé, akik nem féligazságokat érdemelnek. Biztos vagyok benne, hogy a török emberek jobban értékelik, ha érzékeltetjük velük az egység hiányát, mint ha takargatjuk a valós helyzetet, amit mind a Parlament, mind Európa hosszú ideje tesz.

 
  
MPphoto
 
 

  Vural Öger (PSE).(DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Oomen-Ruijten asszony Törökországról szóló állásfoglalásával az Európai Parlament pozitív jelet küld, és ezáltal egy új, építő jellegű párbeszédet indított útnak a Törökországgal folytatott kapcsolat terén. Törökország jelenleg erőteljes vitát folytat a belső reformokról.

Törökországban olyan új kormány került hatalomra, amely világos megbízatással rendelkezik és munkához láthat. Ez esélyt kínál arra, hogy a csatlakozási folyamat több kulcsfontosságú területen is új lendületet kapjon. Az elvárttal ellentétes hatást érünk el, ha olyan további követelményeket szabunk meg, melyek nem részei a csatlakozási tárgyalásoknak. Törökországban most az új alkotmány kidolgozása áll az első helyen. Ezen alkotmány vázlata már megfigyelhető.

A török büntetőtörvénykönyv 301. cikkének felülvizsgálatára vonatkozó felszólítással már foglalkozik a török fél. Törökországnak most további pozitív visszajelzésekre van szüksége az EU-tól. Ösztönöznünk kell Törökországot, hogy nagy buzgalommal folytassa e reformfolyamatot.

A Bizottság előrehaladási jelentése november 7-ére várható, és úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a jelenlegi törökországi pozitív fejlemények tükröződjenek e jelentésben.

 
  
MPphoto
 
 

  Yiannakis Matsis (PPE-DE).(EL) Elnök úr, Törökország az egységes Európához való csatlakozás jelöltje. Vannak jogai és kötelezettségei. Az előadó kiegyensúlyozott időközi jelentést adott. Ez új esélyt ad Törökországnak, hogy továbbhaladjon a reformokkal és teljesítse kötelezettségeit, melyek főként a gazdasági változáshoz, a koppenhágai kritériumok betartásához, valamint az emberi, vallási és kisebbségi jogokhoz kapcsolódnak.

Azért szeretnénk, hogy Törökország megváltozzon, mert maga Törökország kiált változás után és mert az idők is megkövetelik azt. A törökországi változások azt jelentik, hogy az országnak teljesítenie kell kötelezettségeit Ciprus irányában, vagyis el kell ismernie a Ciprusi Köztársaságot és véget kell vetnie Ciprus megszállásának. A jelentés helyesen megállapítja, hogy a török hadsereg kivonása segít majd megoldást találni, és hogy a török hadsereg helyettesíthető egy a Biztonsági Tanács irányítása alatt álló kis európai haderővel. Törökországnak teljesítenie kell az alábbi kötelezettségeit: véget kell vetnie a betelepítésnek és meg kell változtatnia Ciprus demográfiai jellegét; haza kell telepítenie a telepeseket, akik az elfoglalt területek lakosságának nagy többségét képezik és időzített bombaként veszélybe sodornak bármilyen megoldást; véget kell vetnie a ciprusi görögök tulajdona kisajátításának Ciprus elfoglalt részén; és le kell állítania kulturális örökségünk tönkretételét. Első lépésként Törökországnak tiszteletben kell tartania az ENSZ határozatait és vissza kell adnia Famagusta városát a jogos lakosoknak.

Ankara a ciprusi törököket elszigeteltnek tekinti a 45.000 török katona jelenlétének köszönhetően, akik a ciprusi görögöket távol tartják otthonaiktól és tulajdonuktól. Törökországon múlik csatlakozása Európához és a ciprusi kérdés megoldása. A Ciprust két részre osztó török politika nem megoldás. Az egység, nem pedig a megosztottság korában élünk. Igent mondunk egy európai Törökországra és egy európai megoldásra, melynek kevés köze van a válaszvonalakhoz és övezetekhez; amint a jelentés előadója helyesen kihangsúlyozta, ezeknek az egységes Európa elvein kell alapulniuk. Ez megvalósítható modellállamot teremt majd egész Európa számára, amelyben a ciprusi görögök és törökök, a keresztények és a muszlimok békésen és gyümölcsöző módon élhetnek együtt az egységes Európa elveinek és értékeinek kölcsönös tiszteletben tartásán alapulva.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Carnero González (PSE).(ES) Elnök úr, amint tudja, az Európai Unió bővítése újabb országgal mindig dialektikus folyamat, amelyben meg kell szabni, hogy milyen erőfeszítéseket kell tennie a jelöltnek, de amelyben az Unió erőfeszítéseinek is világosan meg kell nyilvánulniuk.

Véleményem szerint amikor az Európai Uniónak új Reformszerződése lesz, amely lehetővé teszi számára, hogy demokratikusabb és eredményesebb legyen, a bővítés folytatásához is jobb adottságokkal rendelkezik majd.

Ez a helyzet áll fenn a lisszaboni megállapodást követően. Törökország jelentős lépéseket tesz előre. Mindannyian támogatjuk az ankarai kormányt, és a török népet a terrorizmus elleni küzdelemben. Mindazonáltal az említett előrehaladás folytatódása érdekében megszorításokra, megfontoltságra és a nemzetközi jog tiszteletben tartására kell felszólítanunk az országot. Egy nagyarányú katonai művelet Észak-Irakban csak olajat öntene a tűzre és komoly problémákat idézhetne elő Törökországban is.

Végül szeretnék gratulálni Oomen-Ruijten asszonynak az állásfoglalásához, bár egy téma hiányzik belőle: miért feledkezünk el gyakran arról, hogy Törökország nemcsak tagjelölt ország, hanem alapvető fontosságú euro-mediterrán partner a barcelonai folyamat keretében? Ez a megállapítás valóban hiányzik a jelentésből. Törökország nélkülözhetetlen e folyamatban, mint ahogy mi is nélkülözhetetlenek vagyunk Törökország számára az euro-mediterrán folyamatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Emine Bozkurt (PSE). (NL) Elnök úr, szeretném megköszönni Oomen-Ruijten asszony kiegyensúlyozott jelentését. Tíz napja Törökországban jártam, és míg ott voltam, megbeszéléseket folytattam az új török kormány és az új parlament tagjaival. Hangsúlyoztam a reformok folytatásának szükségességét, különös hangsúlyt fektetve a szólásszabadságra.

Az igazságügy-miniszter és a kabinet többi tagja biztosított róla, hogy a 301. cikket módosítani fogják. Az új kormány az uniós tagság irányába vezető reformokat is ígért. Az állásfoglalás a tagságot végső célként említi. Ennélfogva az állásfoglalás közvetlenül hozzájárul a törökországi reformokhoz, köztük a nők jogait, a szakszervezeti jogokat és a szociális törvényeket érintő reformokhoz.

Mindennek ellenére a reformok megtörténtéhez nyugalomra van szükség, és jelenleg félelem és düh uralkodik Törökországban. Félelem a PKK támadásaitól és düh, amely könnyen súlyosbodhat. Ezt megelőzendő, Törökországnak és az Európai Uniónak össze kell fognia, hogy diplomáciai és politikai eszközökkel megakadályozzák a terrorizmust és megbüntessék a terroristákat.

 
  
MPphoto
 
 

  Manuel Lobo Antunes, a Tanács soros elnöke. − (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez az élénk vita nagyon hasznos volt az elnökség számára. Világosan megmutatta – ha ez kétséges lett volna –, mily eltérően látják a különböző tagállamok Törökország uniós csatlakozási tárgyalásainak kérdését. A kérdéssel kapcsolatos sok vélemény ellenére úgy érzem, hogy ez a vita világosan megmutatta, hogy Törökország már most az Európai Unió létfontosságú stratégiai partnere politikai, gazdasági és biztonsági szempontból.

Úgy gondolom, hogy e vitából világossá vált, hogy Törökország uniós csatlakozásának kilátása áll az ország alapvető politikai és társadalmi reformjai mögött. Egyértelmű, hogy egyesek sajnálják, hogy e reformok nem olyan gyorsak vagy kiterjedtek, mint ahogy talán reméltük, de tény, hogy a török nép és kormány fokozatos előrehaladást mutat az általunk kijelölt úton, egy egyre demokratikusabb és sokszínűbb társadalom felé halad, amely egyre teljesebb mértékben tartja tiszteletben a jogállamiságot.

A koppenhágai kritériumok – melyek az egész tárgyalási folyamat útmutatóját vagy referenciakeretét alkotják – rendkívül világosak mind Törökország, mind bármely más tagjelölt ország számára: csak azon országok válhatnak az Európai Unió tagjává, melyek egyértelműen tiszteletben tartják gazdasági elveinket és – főként és talán még inkább – politikai alapelveinket. Amennyiben Törökország teljes mértékben megfelel e kritériumoknak, akkor nyilvánvalóan az Európai Unió tagja lehet. Ez teljesen világos és ennélfogva nem adhat okot – vagy nem lenne szabad okot adnia – kételkedésre.

Ami a PKK terrortámadásait illeti a török-iraki határ mentén és Irakban, szeretném felhívni az Önök figyelmét az elnökség október 22-i nyilatkozatára e kérdésről. E nyilatkozatban az elnökség teljes mértékben elítélte a PKK által elkövetett terrorcselekményeket és kifejezte együttérzését az áldozatok családjaival. Azt is megjegyeztük, hogy elengedhetetlen, hogy a nemzetközi közösség támogassa Törökország törekvéseit a terrorizmus elleni küzdelem terén, míg az tiszteletben tartja a jogállamiságot, megőrzi a nemzetközi békét és stabilitást, a régió stabilitását, és hogy természetesen szólítsa fel Törökországot, hogy tartózkodjon bármilyen aránytalan katonai cselekménytől. Arra is felkérjük mind a török, mind az iraki kormányt, hogy működjenek együtt e probléma megoldása érdekében és főként azért, hogy megakadályozzák, hogy iraki területeket Törökország elleni terrorcselekmények elkövetésére használjanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Olli Rehn, a Bizottság tagja. − Elnök úr, tisztelt képviselők, szeretném megköszönni Önöknek e lényegre törő és időszerű vitát röviddel azelőtt, hogy november 6-án – vagyis két hét múlva – kiadnánk Törökországról szóló előrehaladási jelentésünket. A Bizottságban arra törekszünk, hogy tárgyilagos és méltányos jelentés készüljön el, mint amilyen Oomen-Ruijten asszony jelentése is.

A mai vitával és az Önök ezt követő állásfoglalásával a Ház néhány nagyon világos üzenetet küld Törökországnak. Először is úgy gondolom, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy most kell fokozni az ország reformtörekvéseit, a török állampolgárok érdekében, igen, de azért is, hogy komoly előrelépést tudjon mutatni az uniós csatlakozási tárgyalások terén. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy szükségtelen késedelem nélkül kerüljön sor a szólásszabadságot, a hírhedt 301. cikket és egyéb azonos jelentésű cikkeket, valamint a vallásszabadságot érintő reformokra. Hasonlóképp előrelépésre van szükség a nők jogai, a szakszervezeti jogok, a kulturális és vallási jogok és a nemzetközi kötelezettségek tekintetében is.

Ezenkívül elítéljük a terrortámadásokat és megértjük, hogy Törökországnak meg kell védenie állampolgárait, azonban arra is ösztönözzük az országot, hogy az iraki regionális hatóságokkal és a nemzetközi közösséggel együtt igyekezzen politikai megoldást találni, valamint hogy arányosan reagáljon a PKK által elkövetett terrorcselekményekre.

Ami az örmény kérdést illeti, a Bizottság támogatja a Parlament által az állásfoglalás-tervezetben megfogalmazott felhívást a Törökország és Örményország közötti békülési folyamatra. Ez a legjobb és legeredményesebb út, amely idővel valódi eredményekhez vezet a megbékülés és az igazságosság terén.

Úgy gondoljuk továbbá, hogy Törökországban minden kérdést – beleértve az örmény kérdést – nyíltan és békésen, a török társadalom keretei között kell megvitatni a szólásszabadság nevében. Ezért a 301. cikk reformja szintén elengedhetetlen az örmény kérdés komoly és eredményes megvitatásához, amely valódi megbéküléshez vezethetne.

A szólásszabadság jelenlegi korlátozása elkedvetleníti az embereket, ráadásul az intolerancia és a gyűlölet légkörét teremti meg, amint az sajnálatos és szomorú módon megmutatkozott Hrant Dink meggyilkolásában az idei év során.

Végül szót kell ejtenünk egy dologról. Én magam és Önök is nagyon kemény követelményeket támasztunk Törökországgal szemben a reformfolyamatot illetően, és ez így helyes. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyenlet akkor működik, ha mindkét oldal megteszi, amit tennie kell. Ez azt jelenti, hogy nekünk is tisztességesnek kell lennünk. Tartanunk kell a szavunkat és ki kell tartanunk Törökország csatlakozásának kilátása mellett, amint az a tárgyalásokra kapott megbízatásunkban szerepel.

(Taps)

Máskülönben kiabálhatunk olyan hangosan, ahogy akarunk, de az olyan lesz, mintha a falnak beszélnénk. Nem kapnánk választ, csak hosszú csend felelne.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. − A vita lezárását követően két közös állásfoglalásra irányuló indítvány(1)kerül benyújtásra.

A vitát lezárom.

A szavazásra ma kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Corbett (PSE), írásban. Törökország előtt még mindig hosszú út áll az uniós tagság feltételeinek teljesítéséig. Az elmúlt évek jelentős előrelépései ellenére a szólásszabadság (főként a büntetőtörvénykönyv 301. cikke), az emberi jogok és Örményország tekintetében számos kérdés még rendezésre vár.

Elvetem azonban azok érveit, akik szerint Törökországnak soha nem lenne szabad csatlakoznia, mivel nem európai ország. Törökországot már több mint fél évszázada elfogadjuk az Európa Tanács teljes jogú tagjaként. Megkezdtük a csatlakozási tárgyalásokat, ezzel pedig elismertük, hogy Törökország elvben jogosult az uniós csatlakozásra. Akik azt állítják, hogy Törökország nem európai, valójában azt értik ez alatt, hogy nem keresztény. De miért lenne ez kritérium? Az Európai Unió mottója „egység a sokféleségben” – nem egyformává akarjuk tenni a kultúrákat, hanem megtalálni a módját annak, hogy tudjunk együtt dolgozni, miközben megtartjuk saját nyelvünket, vallásunkat stb. Egy olyan világi állam befogadása, amelynek lakossága nagyrészt muszlim, csak erősítené ezt az elvet.

 
  

(1) Lásd a Jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat